Manuel Valls korábbi belügyminiszter, az Ayrault kormány legnépszerűbb tagja 2014 március 31 óta Franciaország miniszterelnöke. Pragmatikus, ugyanakkor elég komoly ellenfelei vannak a PS-ben és viszonylag gyenge a beágyazottsága a pártban, ahol sokan szívesen látnák bukását miniszterelnökként. Legjelentősebb tapasztalatokkal a kommunikáció területén rendelkezik.
A március 23-ai első forduló után túlzott meglepetéseket nem vártunk, inkább az volt a kérdés, hogy milyen aránnyal nyer a jobboldal és, hogy mekkora lesz a PS veresége. Mélyebb elemzések kiderítik, hogy a mérsékelt jobboldal lényegében stagnál (sőt, inkább kissé negatív a mérlege a korábbiakhoz képest). A "harmadik erők" jönnek csak fel igazán, és közép- illetve hosszabb távon még nincs feltétlenül minden veszve a PS számára.
Franciaroszágban március 23-án és 30-án tartanak/tartottak helyhatósági választásokat, melyeken hagyományosan fel lehet mérni az éppen regnáló párt(ok) erejét, népszerűségét. Meglepetés nincs, ahogy vártuk a PS gyengült, az UMP kisebb az FN nagyobb mértékben erősödött.
A 23-ai választás 62,5 %-os - újabb rekord alacsony - részvétel mellett zajlott, ez pedig lényegében az egész politikai elitből való kiábrándultságot jelzi a hagyományosan politizálni szerető és aktív francia polgárok részéről. 2008-ban még 66,54%-os volt a részvétel.
A kétoldalú kapcsolatok fejlődése
A kétoldalú kapcsolatok tekintetében a legfrissebb esemény a Fabius és Kojara miniszterek által 2013 június 5-én aláírt megállapodás. Ukrán elnök 2010-ben járt utoljára Párizsban, miniszteri szinten Pavlo Klimkin és Konstantin Hrycstcsenkó külülgyminiszter-helyettesek 2011 június 14-én illetve szeptember 7-én, Serhyi Tihipko miniszterelnök-helyettes pedig 2011 december 1-én járt Párizsban.
2014 február 9-én a svájciak 50,3 százaléka szavazott igennel arra, hogy állítsák vissza a bevándorlási kvótarendszert, azaz a schengeni megállapodással ellentétes döntés meghozatalára szólították fel a föderációs szerveket. Svájc 2011 óta tagja a schengeni övezetnek, a fenti döntés pedig mindössze 19.500 szavazaton múlt 56%-os részvétel meleltt.
Miközben mindenki a Krímre figyel lényegében Kijevben egy sokkal nagyobb volumenű politikai beavatkozás, államcsíny ment végbe, amerikai segítséggel
Az ukrán események kapcsán Oroszország kezét megkötötték a téli olimpia eseményei (már ha maga az olimpia nem egy nagyszerű elterelési műveletként szolgált, mely elvonta a figyelmet az orosz csapatösszevonásokról), míg az Egyesült Államok « politikai lépéselőnyt » szerzett a kijevi hatalomátvétel « menedzselésénél. » Az oroszok erre katonai lépéssel tudtak válaszolni.
A sajtóban gyakran elhangzik, hogy az oroszok megsértették az 1994-es budapesti szerződést. Ez lényegében igaz, csak azt ne felejtsük el, hogy 2004 óta az oroszok ezt a szerződést nem tekintik érvényesnek. Álláspontjuk szerint a narancsos forradalom idején a Nyugat (is) semmibe vette ezt a szerződést és megsértette az 1. pontot, mely elvileg - az akkori realitásoknak még nagyjából megfelelő - egyfajta semleges ütközőzónát vízionált.
A zavargásoknak nincs etnikai jellege, de főként Horvátország, (és részben Szerbia) ezt szeretné bizonyítani. A jelenlegi boszniai politikai elit teljesen alkalmatlan a probléma kezelésére.
