Kínai győzelem Szingapúrban

Egy hónappal a Kim-Trump találkozó után kijelenthető, hogy a találkozó legnagyobb nyertese Peking, a legnagyobb vesztese Tokió.

Az Egyesült Államok a találkozón olyan megközelítés mellett tört lándzsát, mely mellett évek óta érvel Kína. A Szingapúrban folytatott tárgyalásokon Trump egy nyílt végű tárgyalási folyamat mellett kötelezte el magát, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok felfüggeszti a katonai gyakorlatokat Dél-Koreával. Tekintettel arra, hogy Észak-Korea is leállította a rakéta- és nukleáris kísérleteit, ezen párbeszéd és a "freeze-freeze" modellje az, amelyet Kína évek óta támogatott és ösztönzött.

Hovatovább, Trump jóbarátjának hívta Kim Jong-un-t, és köszönetet mondott Kína szerepvállalásáért a szankciókban. Elgondolkodtató, hogy az Egyesült Államok elnöke olyan vezetőket magasztal fel, akikkel szemben a saját szövetségi rendszere épült ki és működik, ugyanakkor ezen szövetségeseivel szemben sokszor jóval keményebb hangot üt meg.

Xi kétszer is találkozott a Kim-mel a megelőző hetekben, valamint az Air China gondoskodott Kim utazásáról is. Ezen találkozók során közeledés volt tapasztalható, ami ráfért már a két ország kapcsolatára, tekintve, hogy Xi 2012-es, valamint Kim 2011-es hatalomra kerülése óta fokozatosan elhidegültek egymástól a felek addig a pontig, hogy tavaly Kína már Washington oldalára állt az ENSZ Biztonsági Tanácsában, támogatandó a szankciókat.

Míg Trump elnök kikérte magának, hogy vesztese lenne a találkozónak, Kínai részről Wang Yi külügyminiszter így fogalmazott: a két oldal új történelmet ír. Ezt követően az Egyesült Államok bejelentette, hogy felfüggeszti a katonai gyakorlatait a térségben. Wang kiemelte, hogy Kína teljes mértékben támogatja a megkezdett párbeszédet, mondván eddig is ez volt a cél és ezen dolgoztak.

Kína ugyanis egy keskeny hídon táncol, bár az észak-koreai vezetés és politika számára is egy nyugtalanító tüske a köröm alatt. Mégsem engedheti összeomlani az az észak-koreai vezetést, hiszen akkor egy kapitalista, USA-barát vezetés jönne létre Kína határa mellett, valószínűleg háború árán. Kínai szemszögből pedig az instabilitás az, amit a leginkább el kell kerülni, hiszen az amerikai csapatok telepítését eredményezheti a koreai félszigeten.

Bár Washington eltökélt abban, hogy a szankcióknak maradniuk kell mindaddig, amíg Észak-Korea végleg le nem szereli nukleáris potenciálját, Kína már a találkozót követően másként látja a jövőt. Geng Shuang, a külügyminisztérium szóvivője szerint a szankciók kérdését át kell gondolni, amint Phenjan beleegyezik a Biztonsági Tanács követeléseibe. Úgy vélekedett, a szankciók pusztán eszközök a cél felé, de nem maguk a cél.

Belengették, hogy az ENSZ BT-nek is támogatnia kellene a megkezdett diplomáciai folyamatokat. Kína politikájának győzelmét tovább erősíti, hogy Japán látványosan kiszorult a találkozó körüli felfordulásból. Abe miniszterelnök politikájának egyik sarokköve, hogy gondoskodjon az Észak-Koreában raboskodó japán állampolgárok hazaszállításáról. Ezzel szemben az elmúlt évben szinte semmilyen előrelépést nem sikerült elérni, és a Kim-Trump találkozó is a japánok látványos háttérbe szorulását mutatta.

Az elkövetkező időszak kimenetele erősen kétséges. A találkozóval Trump legitimálta a kommunista észak-koreai vezetést, Kim Jong-un ettől kezdve más államok vezetőivel is sokkalta gördülékenyebben találkozhat, ugyanakkor nem köti semmilyen konkrét határidő az amerikaiak felé a nukleáris leszerelést illetően. Kína pedig nemcsak, hogy időt nyert, de saját tervei szerint alakul a koreai-félsziget jövője.