Francia Politika Blog - régi bejegyzések (S.E.P.)

Év végén szinte kötelező kör végiggondolni, hogy az esztendő kinek vagy minek az éve volt, azaz miről szólt az adott év. Mondhatnám, hogy 2016 Franciaországban a Fillon-meglepetés éve volt, valójában azonban inkább a politikai halálé. 2016 ugyanis – váratlanul vagy nem, de – kivégezte a francia politikai osztály eddigi nagyjainak jelentős részét. Juppé, Hollande, Sarkozy: idén nagy nevek sorának köszönte meg a francia választó a részvételt.

Nem akarom alábecsülni a nizzai terrortámadás, a folyamatos rendkívüli állapot, a foci EB, illetve a munka törvénykönyve módosítása jelentőségét. Természetesen nem. Nyilvánvaló, ezek mind az év kulcspillanatai, fontos eseményei voltak, amelyek az évkönyvekben majd a maguk kiemelt pontjain foglalnak helyet.

De az év mégiscsak arról szólt, összességében, hogy aratott a politikai halál.

Ha 2016 január elején valaki azt jósolja, hogy az év végére sem Alain Juppé, sem Nicolas Sarkozy, sem pedig a hivatalban lévő köztársasági elnök nem számít majd kiemelt politikai szereplőnek, s ilyen-olyan okból mindannyian kiesnek a nagypolitikából, akkor viszonylag mérsékelt, mondjuk 20% esélyt adtam volna a forgatókönyv megvalósulásának. 

Nem tartottam volna lehetetlennek, de inkább szavaztam volna Juppé elnökjelöltségére és Hollande indulására, mint az ellenkezőjére, mert az adott pillanatban, tehát az év elején, úgy álltak a dolgok, erre mutattak a tendenciák. (Csak halkan mondom, hogy Hollande elnök “nem indulása” korántsem annyira egyértelmű, ha tudjuk, hogy 2016 novemberében már harmadik hónapja csökkent a munkanélküliség, amire a válság óta óta nem volt példa…) 

Mégis, 2016-ban a kisebb esélyű forgatókönyv valósult meg, s a 2017-es elnökválasztás várományosai, a francia politikai életet évekig, évtizedekig domináló figurák sorra estek ki a választók kegyeiből, vagy döntöttek úgy, hogy visszavonulnak. (Az senkit nem lephet meg, hogy Sarkozy vagy Juppé kénytelen visszavonulni, de hogy szinte egyszerre és mindketten?)

És talán még nem vagyunk a dolog végén. A kutatások szerint Manuel Valls és Arnaud Montebourg között nem dőlt el a szocialista előválasztási verseny, jönnek a viták, a fordítási lehetőségek (január 12-én, 15-én és 19-én). Esély van arra, hogy Manuel Valls nem lesz képes kontrollálni a szocialistákat, s a mozgalmat balra tolni kívánó Montebourg képes lesz megszerezni a jelöltséget a második fordulóban (Manuel Valls az első fordulóban nagyon vezet, de kevés, szinte semmi tartaléka nincs a másodikra, a két jelölt között a különbség hibahatáron belüli, ezért fontos lenne a volt kormányfő számára az első fordulós győzelem). 

A Matignon-átok fogalma nem ismeretlen: hivatalban lévő miniszterelnök sosem tudott még átülni az elnöki székbe, s Valls miniszterelnöksége sem olyan távoli, mint hiszi, vagy próbálja elhitetni (joggal szórakoztatja a megfigyelőket, amikor olyan szabályokat akar megszüntetni, amelyeket kormányfőként ő maga is demonstratíve alkalmazott a parlamenttel szemben, vagy amikor a saját jelöltségét egyfajta lázadásként állítja be).

És akkor még nem szóltam Emmanuel Macronról, aki nemcsak népszerű (népszerűbb, mint Fillon), hanem egyenesen a franciák többsége véli róla, hogy jobb elnök lenne, mint Fillon. Fillon kollégái a háttérben azt mondják róla, hogy Macront veszélyes jelöltnek tartják, mert fiatalabb, dinamikusabb, liberalizmusa mellett szociálisan is érzékeny, ráadásul “nem vért és könnyeke” ígért, mint a megszorító programjával turnézó Fillon. És ebben igaza van a Fillon-csapatnak, Macron komoly meglepetéseket okozhat jövőre, különösen akkor, ha sikerül országos mozgalmat építenie és ha a balos Montebourg lesz a szocialisták jelöltje, helyet hagyva a centrumban (ugyanakkor Macron számára a vidéki beágyazottság nem fél hónap alatt épül fel, ezért vagyok egy kicsit szkeptikus a lehetőségeivel szemben). 

Nem is beszélve arról az apróságról, hogy a szociális gaulle-istákat elviheti Henri Guiano és Michèle Alliot-Marie is, akik a jobboldali előválasztás eredményét semmibe véve jelentették be, hogy republikánus létükre indulnak 2017-ben. Vagyis jó eséllyel a most “győztesnek látszó” csapat is megosztott lesz, természetesen egyelőre beláthatatlan következményekkel… A következő hetek és hónapok megfélelmlítésekről és nyomásgyakorlásokról szólnak majd, hogy ezek a jelöltek ne tudják összegyűjteni a jelöltségükhöz szükséges tisztviselői aláírásokat. Az tehát még kérdéses, ki lesz a politikai halál következő áldozata,  de hogy lesz, arra nagy tétekben mernék fogadni.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Néhány elemzésemben, interjúmban már utaltam rá, hogy az FN egy megosztott párt, és házon belül is hatalmi harcok folynak. Az elmúlt napokban számos bizonyítékát láthattuk ennek, hiszen konfliktusok robbantak ki Marion Maréchal-Le Pen és pártelnök nagynénje, valamint Florian Philippot alelnök és Maréchal-Le Pen között is. 

Nemcsak Alain Juppé és François Fillon előválasztási vitájában volt napirenden az abortusz, hanem ezzel párhuzamosan a Nemzetgyűlésben is futott egy törvényjavaslat, amely immáron az elektronikus felületeken is büntetni rendeli az abortuszjog korlátozását, az abortusszal kapcsolatos téves információk terjesztését, gondolva itt a különösen az objektív, hivatalos egészségügyi tájékoztatásnak álcázott abortuszellenességre (a probléma valós, azt például a Le Monde vezércikke is elismeri, de felhívja a figyelmet, hogy a szólásszabadság érdemben sérülhet e szabályozás révén, ráadásul precedenst teremthet más tiltásokra is – valóban, de ez a cikk most nem erről a törvényjavaslatról szól).

A törvényjavaslat vitája kapcsán az FN konzervatív-katolikus szárnyához tartozó Marion Maréchal-Le Pen kifejtette, hogy szerinte a Nemzeti Frontnak javasolnia kell az abortusz teljes tb-visszatérítésének a korlátozását. Nagynénje, Marine Le Pen viszont nyilvánosan ellentmondott neki, mondván – a korábbi véleményét megváltoztatva – most már semmiféle változtatásra nem készül az abortusz dolgában.  Az új stratégia már beérni látszik, az Ifop egy új keletű mérése szerint a megkérdezett nők 38%-a úgy véli, hogy a 2017-es elnökválasztáson Marine Le Pen képviseli a leginkább a nők érdekeit, s csak a radikális jobboldali jelöltet követi Emmanuel Macron és François Fillon 37-37%-kal (a férfiaknál kicsit máshogy alakul a sorrend ugyanerre a kérdésre, de az első háromban itt is benne van Le Pen, s a számok ugyancsak hibahatáron belül mozognak).

Florian Philippot még főnökénél, a pártelnöknél is tovább ment, amikor azt mondta, Maréchal-Le Pen egyedül van és elszigetelődött ezzel az álláspontjával (erre a párt Maréchal-Le Pennel szimpatizáló tagjai, tisztviselői tiltakozásul szolidaritási üzeneteket kezdtek posztolni a Twitteren).

A két politikus ezután még egyszer csattant a nyilvánosság előtt. Maréchal-Le Pen ugyanis agressziónak nevezte Philippot támadását, és kijelentette, hogy nincs egyedül, az FN új vonalát pedig nem a BFMTV (egy hírtelevízió) stúdiójában kell meghatározni. Kifejtette, hogy az érvényes pártprogram közelebb van Maréchal-Le Pen véleményhez, bár a politikus azt is elismerte, nagynénjének joga van ettől eltérő elnöki programot hirdetni.

A pártelnök Marine Le Pen a vitatkozó politikusokat azzal utasította rendre, hogy a franciák ennél ezerszer fontosabb ügyekkel foglalkoznak és nem a belső vitákra kíváncsiak – a belső viták pedig amúgy is lezártnak tekintendők, mivel Marine Le Pen 2011-ben a radikális ellenzékét akarta csak lehiggasztani z abortuszról akkor kifejtett álláspontjával, viszont azóta újraválasztották pártelnöknek, ami implicite, érvelt, az irányváltást is legitimálja.

Ezek a viták illusztrációi annak, hogy a Nemzeti Front nem egységes párt, és a Marine Le Pen által megálmodott normalizálódás belső ellenállásba és vitákba is ütközik. A Marine Le Pen és Florian Philippot-féle populista, neogaulle-ista köztársasági radikalizmus harcban áll a Maréchal-Le Pen által képviselt radikális, konzervatív-katolikus, nacionalista vonulattal, részben a vidéki FN-nel és amúgy az alapító Jean-Marie Le Pen értékrendjével is. A szembenállás és a viták ilyen erőteljes nyilvánossá tétele kettős kommunikációnak elég amatőr lenne, ezért gondolom, hogy a vita érdemi.

A vita lényege pedig az, hogy Marine Le Pen szerint a konzervatív-katolikus-nacionalista irányvonallal kormányozni nem lehet, csak létezni. De ő már nem létezni akar, hanem kormányozni, és ezért kormányozza az FN-t a populista-neo-gaulle-ista balra, sok szempontból a normatív köztársasági értékrend ernyője alá (az vitatott, hogy ez rövid távon, taktikailag hoz, vagy visz szavazatokat, de stratégiailag teljesen logikus). Nyilvánvalóan még mindig sokan vannak az FN-ben, akiknek ez árulás, akiknek ez nem tetszik.

A harc nyitott, majd meglátjuk, miként folytatódik.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Na kérem, megszületett az első komolyabb felmérés az előválasztás után, amely a jövő áprilisi első fordulóban Fillonnak 28-34%-ot, Le Pennek 23-26%-ot, aztán másodikban pedig 66-34-es Fillon győzelmet jósol. Néhány apróságot azonban vegyünk figyelembe.

Először is, még senki nem támadta igazán François Fillont és konkrétan a programját, vagyis annak ismertsége nem feltétlenül nagy. Az előválasztási folyamatban Juppé és Sarkozy, de főleg Sarkozy voltak terítéken, Fillon szinte a surranópályán győzött. Kérdés, hogy a program részleteinek bekerülése a közbeszédbe milyen hatással lesz a népszerűségére, különösen akkor…

… ha, másodszor, a Nemzeti Front és Marine Le Pen szociális populizmussal reagál Fillon programjára, azt elitistának és globalistának bélyegzi, a jobboldali jelöltet meg mondjuk a globalizmus, Brüsszel és Berlin helytartójának nevezi. Fillon jobbolali populizmusában van bőven potenciál egy ilyen támadásra.

Egyelőre most úgy tűnik, hogy Le Pen rosszabbul szerepel Fillonnal szemben, mint Juppével szemben szerepelt volna, de várjuk ki a végét, az FN-nek egy hét alatt az egész elnökválasztási stratégiáját újra kellet gondolnia. Most úgy tűnik, hogy a baloldali szavazók a második körben Fillon számára jelentenek tartalékot, és ha az erőviszonyok változatlanok maradnak az első körben (mármint az élen), akkor Le Pen egyetlen feladata a következő hónapokban, hogy a tartalék-problémán változtasson.

Harmadszor: egy-két nappal Fillon nagyarányú győzelme után még működhet a “győzteshez húzás” is, úgyhogy legyünk ezzel a méréssel óvatosak, mindenesetre már ezekből a számokból is látszik, hogy fél évvel a választás előtt Le Pen komoly jelölt. Fillon tudhatja ezt a legjobban, aki Le Penénél nagyobb hátrányt dolgozott le az előválasztás során, mindössze pár hét alatt (az első fordulóban meg simán hibahatáron belül vannak, ott is indokolt az óvatosság).

Negyedszer, a baloldali jelöltek osztódással szaporodnak, s a szocialista jelölt, ha az a közülük legjobban teljesítő Manuel Valls is, ötödik helyen végezne az első fordulóban (a függetlenként induló Emmanuel Macron viszont a harmadik helyen áll, de 13-17 pontjával a 20%-ot sem éri el).

Még nem tudjuk, hogy Valls egyáltalán indulna-e, és ki ellen… és mit csinál Hollande? Neki ez a mérés azt mutatja, hogy ha el is indul, kivégzéssel felérő vereséget szenved majd. Szóval azt mondom, várjunk, mert még nem tiszta a kép. De pillanatfelvételnek jó ez a netes mérés, legalább látjuk, nagyjából mi a helyzet. Aztán majd figyeljük a tendenciákat…

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Most, hogy tudjuk, ki lesz a jobboldal elnökjelöltje, jobban figyelhetünk a baloldal helyzetére. Így tesz a francia sajtó is. A napokban exponenciálisan megnőtt azon cikkeknek a száma, amelyek azzal foglalkoznak, újraindul-e Hollande elnök, esetleg Manuel Valls miniszterelnök fellép-e politikailag ellene. Van, aki már az új miniszterelnök nevét is tudni vél. Az érintettek cáfolnak.

Claude Bartolone házelnök és mások bátorítják Manuel Valls miniszterelnököt, hogy induljon el a PS január 22-én és 29-én esedékes előválasztásán. A miniszterelnök egyébként egyre dühösebb a főnökére, különösen az elhíresült botrányos interjúkötet megjelenése óta, és mintha az általa sokat emlegetett lojalitásnak is lassan megtalálná a határait. A hévégén legalábbis nyitottnak mutatkozott a jelöltségre.

Stéphane Le Foll mezőgazdasági miniszter, a kormány szóvivője egy interjúban azt mondta, hogy ha Manuel Valls elindul az elnökségért Hollande-dal szemben, akkor nem lesz miniszterelnök, vagyis ki van zárva, hogy az elnök és a miniszterelnök között politikai versengés legyen. Ez egyénként teljesen jogos, mert egy ilyen csattanás aláásná az intézményrendszer lényegét, azt tudniillik, hogy az elnök a miniszterelnök felettese (a PS szóvivője nyilvánosan fel is háborodott a házelnök álláspontján, ami a párton belüli üzengetés miatt persze elég furcsa). Az állam élén való összecsapást és (furcsa módon a lemondást) Valls kizárta, miután Hollande-dal ebédelt.

Cáfolták azt is, hogy kormányátalakítás készülne, de a sajtó egy része tudni véli, hogy hamarosan új miniszterelnöke lesz az országnak Bernard Cazeneuve jelenlegi belügyminiszter személyében. Máshol arról cikkeznek, hogy Hollande úgy jelentheti be az újraindulását, hogy nem a szocialisták előválasztási folyamatán keresztül, hanem gyakorlatilag a párton kívül teszi. Ez utóbbi forgatókönyv különösen izgalmas, mert ebben az esetben a szocialistáknak dönteniük kellene, hogy beállnak a saját elnökük mögé, a saját szabályaikat és döntéseiket felülírva, vagy megkockáztatják az elnök – párt vitát.

A szocialista előválasztásra december 15-ig jelentkezhetnek a jelöltek, így a következő két hétben azért eldől, hogy lesz-e új miniszterelnök, mit lép Valls és Hollande, ki indul el ki ellen, és az előválasztás keretében, vagy sem. Már nem kell sokat aludni, és minden kiderül.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

A Szabadság és Reform Intézet Alapítvány (SZRI) Bevándorlás, biztonság és beilleszkedés – Veszélyben van-e Magyarország és Európa? címmel 2016. november 19-én konferenciát tartott.

Többek között Jeszenszky Géza, Göncz Kinga és Bokros Lajos volt miniszterek társaságában beszéltem arról, hogy milyen hatásai voltak Franciaországban a bevándorlásnak.

Az előadásomban hosszan ecseteltem, hogy a francia társadalom és politika miért nem állt készen a multikulturális társadalom kihívásainak kezelésére. A részleteket az alábbi videóban meghallgathatjátok.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Nem is elkezdte, inkább mondjuk azt, hogy Marine Le Pen folyamatos kampányüzemmódban működik, de most felavatták a kampányközpontot és bemutatták a kampánycsapatot is.

A dolog még a múlt héten történt, és kicsit elvitte róla a figyelmet Emmanuel Macron jelöltsége, no meg a republikánus előválasztás, de ettől még fontos. Fontos információ, hogy a kampánycsapat Marine Le Pen párton belüli bizalmasait, vagy bizalmasainak a bizalmasait takarja, illetve gesztusként egyéb vezetőket is beemeltek a körbe.

Kisebb külön felhördülést okozott a kampánylogó, egy kék rózsa, amely egyes szocialisták szerint egy baloldali jelkép ellopását jelenti, de kritizálták mások is. Tény, hogy a rózsa a szocialisták jelképe, és nem véletlen, hogy a baloldali populizmusra nyitó FN-jelölt ezt választotta. De hát a rózsa nincs védjeggyel védve, mint tudjuk…

À quelques minutes de l’inauguration de mon local de campagne, je vous révèle en exclusivité mon logo de campagne. #AuNomDuPeuple #Marine2017

A photo posted by Marine Le Pen (@marine_lepen) on Nov 16, 2016 at 1:56am PST

A francia közvélemény-kutatók úgy vélik, hogy kidolgozták a módszereket a rejtőzködő FN-szavazók problémájának a korrekciójára, és úgy látják, hogy Le Pen nem nyerhet, az elemzői konszenzus viszont az (és ezzel én is egyetértek), hogy a Trump-hatás nagyon megdobta az elnöki esélyeit.

(A kiemelt kép forrása Marine Le Pen Facebook-oldala.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Bár a közvélemény-kutatók érezték és mérték Fillon erősödését, sőt, pénteken már volt mérés, ahol vezetett, első fordulós győzelme (mármint annak 44%-os mértéke) meglepett engem is. Mi történhetett?

Mindig óvatos vagyok egy ilyen eset után, hiszen ezt az előválasztást évek múlva is elemzik majd, annyira érdekesre sikerült. 

De álljon itt előzetesen néhány -szerintem – fontos szempont:

• Sokszor mondtam és írtam, hogy az előválasztás mozgósítási verseny is lesz, hogy számít, ki kit visz el, milyen arányban vesznek részt a választáson a szocialisták és a Front National szavazói. Emiatt a közvélemény-kutatásokkal egy ilyen előválasztás során kiemelt óvatossággal kell(ett volna) bánni. Érdekes lesz látni a részletes kutatásokat, hátha megtudunk valamit a választók összetételéről…
• Az “esélytelen” Fillon emelkedése öngerjesztő folyamat is lehetett: ahogy nőtt a támogatottsága, úgy vélhette egyre több szavazó, hogy érdemes “szíve szerint” szavaznia, mert a szavazata nem elveszett szavazat.
• Fillon a korrupciós ügyektől és más botrányoktól szenvedő Nicolas Sarkozy logikus alternatívája lehetett, mint egy hasonlóan “radikális” jobboldali jelölt.
• Juppé nagyjából hozta, amit mértek neki (bár neki is folyamatosan csökkent a támogatottsága), de Sarkozy és a többiek inkább alulteljesítettek. Elképzelhető, hogy az utolsó pillanatban is  erősödött a “biztos szavazat” iránti igény.
• A jelöltek között a programbéli különbségek inkább árnyalatnyiak, bár nem jelentéktelenek – a személyiség nagy szerepet játszhatott a választásban, s ez esetben az a kérdés, hogy miért a keményvonalas reformer győzedelmeskedett a kvázi-elnökkel szemben? Egyelőre nincs tökéletes válaszom.

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

A Donald Trump kampányigazgatója és várható stratégiai főtanácsadója, Stephen Bannon által vezetett, magát “altright”-nak besoroló Breitbart médiacég bejelentette, hogy terjeszkedik Európában, így Franciaországban és Németországban is.
A radikális jobboldalinak, időnként fehér nacionalistának, muszlim-, zsidó-, nő- és migrációellenesnek tartott, időnként féligazságokat terjesztő oldal lehetséges érkezése a 2017-es francia elnökválasztás miatt különösen érdekes.

A Breitbart Franciaországban a Nemzeti Frontnak is egy újabb hasznos felület lehet, miközben közösségi médiában aktív a párt egyébként is igyekszik maximalizálni a megjelenéseit a választás előttre. Persze egy ilyen “erősítés” akkor is jól jön a radikális jobboldalnak, ha április után történik, hiszen Marine Le Pen elnöki esélyei növekedtek Donald Trump győzelmével – ha nem azonnal, 2017-re, akkor 2022-re mindenképpen.

Stephen Bannon (forrás: Daily Wire)

A Breitbart várható érkezésének a jelentőségét a párt érezheti, mert Marine Le Pen unokahúga, Marion Maréchal-Le Pen már nyilvánosan fel is ajánlotta, hogy szívesen együtt dolgozna a Breitbarttal, akármit is jelentsen ez (Steve Bannon pedig ugyancsak nyilvánosan dicsérte Maréchal-Le Pent, mint a francia radikális párt új csillagát).

Ezzel nem egy jelentéktelen, periferikus miniszereplő, egy jelentéktelen kis csoport érkezhet a francia piacra. Olvasgatva a francia radikális jobboldali sajtót, annak minőségét és alaposságát, és látva, hogy a Nemzeti Front mennyire nem fér hozzá a francia anyagi forrásokhoz, nem akármilyen dolog egy jelentős politikai befolyással és jelentős piaci forrásokkal, értsd, pénzzel rendelkező cég érkezése és belépése a radikális jobboldali piacára.

Mert a lényeg, hogy ez a cég nemcsak egyértelműen a republikánusok jobbszárnyához és a Nemzeti Fronthoz áll politikailag közel, de bizony piacilag is értelmezhető. Kérdés, hogy a többi politikai közösség mit lép erre a médiapiaci átrendeződésre. A labda fel van dobva.

A Tea Party-hoz és az altright mozgalomhoz kötődő Breitbart esetleges érkezése igen érdekes, de legalábbis kérdéseket felvető dolog lehet a francia zsidó közösség számára is. Az altright mozgalom követőit ugyanis sokan antiszemitának tartják, a CBS szerint például a Twitteren rendszeresen “zaklatnak újságírókat és konzervatívokat, különösen zsidókat”. A Rágalmazásellenes Liga (ADL) is jelezte, hogy Trump követői révén jelentősen nőttek az újságírókat célzó online antiszemita zaklatások, bár emögött az ADL szerint sem közvetlenül a kampányt állt (ezekről a támadásokról és az ADL jelentéséről itt olvashat).

A Breitbart maga nem feltétlenül nyíltan vagy végletesen antiszemita, bár zsidózások azért előfordultak az oldalon. Sőt, volt hogy egy republikánus közéleti figurát “renegát zsidó” jelzővel illettek. A frissen fehér házi főtanácsadóvá avanzsált Bannont a volt felesége a bíróság előtt vádolta meg antiszemita megjegyzések tételével, amelyet az érintett tagadott, így az állítások nem lettek bizonyítva – írja a Times of Israel.

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

A november eleji hosszú hétvégén jelent meg az a rendelet, amely szépen csendben létrehozott egy összevont adatbázist a franciák útleveleiről és személyi igazolványairól. Mintegy 60 millió fő személyes adatait kezelheti így a kormányzat. A kritikákat azt sem fogta vissza, hogy évekkel ezelőtt, még a jobboldal kormányzása alatt született meg az ötlet.

A biometrikus adatokat is tartalmazó TES-adatbázis azonban politikai támadások kereszttüzébe került, nem a legális, de adatvédelmileg vitatható tartalom, hanem elsősorban a módszer miatt (az új adatbázist bármilyen kormány szabályozhatná rendeleti úton, és sokak fejében ott van a kérdés: mi történik, ha az a “bármilyen kormány” előbb-utóbb egy Nemzeti Front-kormány lesz?). Egyesek attól is tartanak, hogy az ujjlenyomatokat, a szemszínt, arcképet stb. tartalmazó adatbázis felhasználását kiszélesíthetik, ami a rendőrségnek és egyéb hatóságoknak adhat soha nem látott (visszaélési) lehetőségeket.

A Nemzeti Digitális Tanács a végrehajtás felfüggesztését kérte, és a digitalizációért és az innovációért felelős államtitkár, Axelle Lemarie is azt állította – szemben Bernard Cazeneuve belügyminiszter állításával, miszerint a kormány tavaly kommünikében jelezte a létrehozást -, hogy nem tudott a rendeletről. Vagyis kormánytagként Lemaire nyilvánosan kritizálta azt.

Bernard Cazeneuve miniszter és Axelle Lemaire államtitkár a kritikák hatására két módosítást jelentettek be az eredeti rendelethez képest. Először is az informatikai rendszerek biztonságával foglalkozó nemzeti hatóságnak jóvá kell hagynia a az adatbázist, csak azután jöhet létre. Másrészt a polgárok lehetőséget kapnak arra, hogy az ujjlenyomataik feltöltését (de nem a levételét) megtagadják.

A rendelet annyira kiverte a biztosítékot, hogy a parlament két háza is igyekezett a lehető leggyorsabban vitát rendezni róluk e hét elején. A vita mintha nem nyugtatta volna meg a képviselőket, különösen az információbiztonság és a később visszaélési lehetőségek terén. Az pedig külön érdekes, hogy a miniszter a személyazonosság-lopások magas számával érvelt az egységes adatbázis mellett, de az ilyen bűncselekmények számát igencsak felemelte az érvelésében, mert minden elveszett és ellopott dokumentumot személyazonosság-lopásnak tekintett (a Le Monde szerint tehát nem mondott igazat).

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Emmanuel Macron volt gazdasági miniszter alaposan beleköpött a jobboldali előválasztás, de François Hollande levesébe is, amikor bejelentette, hogy függetlenként az En Marche-mozgalommal elindul az elnökségért. Én ebben a pillanatban még mindig nem hiszem, hogy egy friss szervezet élén nyerhet, szemben a nagy pártokkal, de építgetheti magát 2022-re – és közben tárgyalási pozícióba kerülve sok borsot törhet nagyjából mindenki orra alá.

Egyelőre úgy tűnik, hogy Emmanuel Macron jelöltsége Valls miniszterelnök környezetét zavarja a legjobban, ő volt a leggyorsabb, aki reagált rá. A 38 éves jelöltet állítólag a háttérben magánéleti érvekkel is támadják (például azzal, hogy idősebb a felesége, Macron tanára volt ugyanis, és kora miatt neki lenne sürgős az Élysée).

Állítólag ráragadt a volt gazdasági miniszterre a szocialisták által kitalált “Microbe” becenév is, a már jobb- és baloldalon egyaránt használják. A Macron-csapat viszont nem elégedetlen ezekkel a támadásokkal, mert a jobb- és baloldali Macron-ellenes nagykoalíciót annak a bizonyítékaként látják, hogy mindenki fél  jelölttől (Hollande egyes hírek szerint még reméli, hogy a Macron-kérdést tudja majd kezelni, az Obs pedig úgy tudja, Macron várta, hogy Hollande felhívja).

A közbölcsesség most az, hogy Macron Alain Juppére, az ő mozgósítási képességére lehet veszélyes, ráadásul érdeke lenne Sarkozy előválasztási győzelme, mert az megnyitná a centrumban neki a teret (no meg Bayrou-nak).  Bár népszerű, az igazán érdekes az lesz, amikor kijönnek az első mérések arról, hogy az első fordulóban, áprilisban mennyien szavaznának rá.

Bár Macron egyelőre nem a baloldali előválasztásra jelentkezett be, nem szerepelne rosszul, ahogy Hollande sem. Manuel Valls viszont jobban szerepelne, mint Hollande. De hát ez még messze van, és Macron valószínűleg most zavart össze mindent…

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

 A napokban már jeleztem, hogy Fillon volt miniszterelnök csillaga emelkedőben van, és közelít Nicolas Sarkozy támogatottságához. A napokban a tendencia folytatódott. Közben előkerült egy Sarkozy számára roppant kellemetlen ügy is: a 2007-es kampány illegális líbiai finanszírozása.

Egy “közvetítőként” ismert üzletember, Ziad Takieddine egy videóban szalagra mondta, gyakorlatilag bevallotta, hogy 2006 vége és 2007 eleje között bőröndökben (!) 5 millió eurót adott át Nicolas Sarkozy-nek és munkatársának, kabinet- és kampányfőnökének, Claude Guéant-nak a volt elnök 2007-es kampányának a finanszírozására.

Az illegális finanszírozás gyanúja eddig is keringett, de ez most egy új elemnek számít a 2013 óta tartó nyomozásban.

Sarkozy tagadja Takkieddine állítását és perrel fenyegetőzik. A vallomást a baloldali Mediapart vette videóra, a volt köztársasági elnök most ezt az online újságot is erőteljesen támadja, nyilván politikai célú és választást befolyásoló támadásnak beállítva az ügyet (az időzítésnek mindenképpen vannak politikai következményei, ezt kár lenne tagadni).

Takkiedine-t a nyomozók a cikk megjelenése után gyanúsítottként kihallgatták, de nem vették őrizetbe.

A héten készült közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy François Fillon emelkedése és erősödése folytatódik.

Szerdai Elabe-számok a biztos szavazók között: Juppé 34; Sarkozy 30; Fillon 21. De ez ugye átlag, mert a republikánus szavazók között így néz ki a sorrend: Sarkozy 41; Juppé 26; Fillon 25.  Az emelkedés Sarkozy-nál és Fillonnál figyelhető meg, Juppé esik a részvételüket biztosra mondók számának változása miatt. Nyilván fontos, hogy ki ki tud mozgósítani, és a biztos szavazók tényleg biztos szavazók-e, mennyi szocialista és front-szavazó szól bele a játékba.

Az Opinonway azt mutatja, hogy Juppé még tartja az előnyét, de Fillon már beérte Sarkozy-t, s a három jelölt a republikánusok között is 6 ponton belül van (Sarkozy 33; Fillon 28; Juppé 27). Juppé a centristák és a balosok között tűnik igen erősnek ebben a mérésben, ami valóban érdemben csökkenti az esélyeit, hiszen őket a legnehezebb mobilizálni a jobboldal előválasztására.  (A második fordulóban Fillon Juppé-t és Sarkozy-t is verné az intézet szerint.)

A BVA mérése is érdekes. Ők a biztos szavazók között 37%-ot mértek Juppének, 29-et Sarkozy-nak, és 18%-ot Fillonnak. A republikánusok között náluk is Sarkozy vezet, Juppé második (Sarkozy 39; Juppé 29; Fillon 19).

Még egy érdekes adatot mondok: a megkérdezett franciák szerint Juppé jelenítené meg a leginkább az elnöki funkciót / szerepet: 56% vélekedik így Juppéről, és csak 27% Sarkozy-ről. Fillon 38%-on áll ebben a kérdésben. Ez egy netes, teljes népességre vonatkozó mérés, sokat nem szűrhetünk le belőle, de azért érdekes.

Én napok óta úgy látom, hogy ez egy háromesélyes mozgósítási verseny lesz, és a fentiek alapján ezt tartom is.

Állítólag Hollande-nak sem lenne ellenére Fillon emelkedése és esetleges győzelme. Az elnök úgy véli, egy gazdaságilag liberális jelölt ellen könnyebben kampányolhatna. Én a viták alapján a többieket sem tartom balosnak (itt össze lehet hasonlítani a programokat és az árnyalatokat), de ha Fillon Hollande-nak örömet okoz, ki vagyok én, hogy elvegyem tőle ezt az örömöt?

(A kiemelt kép forrása: részlet az egyik vitából.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Íme a hétfő reggeli beszélgetésem a Klubrádióban, ahogy ígértem. Természetesen a Bataclan-támadás egy éves évfordulója volt az apropó, de beszéltünk arról is, hogy mit jelent Donald Trump elnöksége a 2017-es francia választásra nézve.  A nemzetközi sajtót olvasva a múlt héten lendületből megírt véleményem Marine Le Pen esetleges elnökségéről lassan elemzői konszenzussá válik.

Tehát íme a videó / hangfelvétel:

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Pierre Laurent, a Francia Kommunista Párt (PCF) főtitkára (igen, még mindig van ilyen!) azt javasolta pártja kongresszusának, hogy támogassák a radikális baloldali, ex-szocialista Jean-Luc Mélenchon 2017-es elnökjelöltségét. Leszavazták.  

A párt tisztviselői majdnem 56%-kal inkább az önálló kommunista indulást javasolták, de ez a döntés még nem végleges.

November végén a párttagok szavaznak arról, hogy a PCF idén is a 2012-es jelöltje mögé áll-e, vagy ezúttal megmutatja magát egyedül.  Mélenchon és a PCF között gyakoriak a súrlódások egyébként, és Mélenchon most is meglehetősen indignáltan reagált a helyzetre.

Elemzők szerint a PCF külön indulása igen rosszul sülhet el – ráadásul nem lenne “nagy” partnere, akiktől befutó nemzetgyűlési helyeket lehetne kapni az elnökválasztás utáni nemzetgyűlési választáson. A Szocialista Párt főtitkára egy beszélgetésben jelezte is, hogy a parlamenti jelentéktelenség lehet a PCF kalandjainak a vége.

A párszavazásra november 24-26. között kerül sor.

(A kiemlet kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Néhány nappal ezelőtt azt a kérdést tette fel nekem egy újságíró, hogy a liberális bevándorláspolitika szigorodik-e Franciaországban. Meglepődtem a kérdésen, és elkezdtem agyalni, valójában mennyire liberális ez a politika. Szerintem – most már – semennyire.

A hetvenes és a nyolcvanas évek francia bevándorláspolitikáján el lehet vitatkozni, de 2012 óta biztosan nem érzek ilyen típusú nagy liberalizmust, amennyiben liberalizmus alatt azt az értelmezést értjük, hogy bárki jöhet, aki jönni szeretne…

2015-ben mindössze kb. 80 000 menekültkérelem érkezett Franciaországba, ami nem túl magas, és ez a szám idén is csak (?) 100 000-ig emelkedhet. Mivel – az amerikai külügy jelentése szerint legalábbis – a kérelmeket franciául kell kitölteni, nyilván csak a nagyon elszántak, vagy a nyelvet jól beszélők teszik meg.

A francia kormány egyébként egyértelműen elutasítja a gazdasági migránsok befogadását, sőt az illegálisok deportálását is szükségesnek tartja (azt is lehet tudni, hogy az illegális migráció egyik nagy forrása, hogy az elutasított menekült-kérelmezőket nem deportálják, hanem papírok nélkül az ország területén maradnak, erről volt egy komolyabb politikai vita tavaly). A legális migráció, vagyis például a legálisan érkező tanulók, munkavállalók stb. évi 200 000 fő, de nyilván sokan el is mennek az országból.

Érdekesség, hogy a – többek között – az illegális migránsok orvosi ellátását szolgáló francia programban 2014-ben 264 000 fő “vett részt”, és ez a szám növekszik (a program közegészségügyi és humanitárius okokból létezik, de a jobboldal hosszú évek óta támadja).

A menekültjogot azonban a francia kormány nem tekinti potenciális kvóták tárgyának, vagyis úgy véli, hogy nem lehet maximalizálni azoknak a számát, akik nemzetközi védelemre jogosultak. A miniszterelnök azonban jelezte, hogy Franciaország nem tud minden szírt fogadni, ami értelemszerűen ellentmondás, hiszen a menekültjog vagy alapjog, vagy nem.

Franciaország amúgy 2015-ben azt jelezte, 30 000 menekültet hajlandó átvenni az EU-s program keretében, ami nem különösebben liberális vagy megengedő, látva az ország gazdasági képességeit, no meg látva a szomszédos Németországra nehezülő milliós nyomást…

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

A médiaszabályokkal trükközik az FN, vagy éppen nagyon ügyesen kihasználja a rendelkezésre álló mozgásteret, írja a JDD.

Mivel a francia rendszerben pontosan számolják, hogy melyik politikai erő hány percet beszél a televízióban, a Nemzeti Front igyekszik úgy intézni, hogy a számlálók januári nullázása (és az elnökválasztás) előtt érje el a megjelenések maximumát. Ezt a France Télévisions hírigazgatója jelezte egy levélben, illetve erről a panaszkodott. (Az üzenetről – előzetesen – már korábban is lehetett olvasni.)

A megszólalások arányát 2017. február 1. előtt kell kiegyensúlyozni, ami természetesen a Nemzeti Frontnak kiváló, hiszen a kampány elején mutathatja meg magát a leginkább (ugyanakkor a joggyakorlat szerint az előzetesen elfogadott, majd lemondott felvételeket nem kell pótolni, és ilyen is van bőven). A dolog a republikánusoknak, akik az előválasztás miatt máris eszik “az antenna-időt”, kevésbé kedvező a helyzet (és Le Pen most amúgy is kapott egy lökést a Trump-effektus miatt).

Elemzőileg erre csak annyit tudok mondani, hogy a Nemzeti Front nagyon ügyesen gazdálkodik a rendelkezésre álló idővel és ügyesen használja a szabályok adta kereteket. Politikai profizmusra utal az, ha valaki képes a rendelkezésre álló erőforrásokat arra a pillanatra összpontosítani, amikor az a pártnak a leginkább kedvező. Én ezt nem becsülném alá.

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

François Fillon volt miniszterelnök jelenleg csak harmadik a republikánus előválasztás mezőnyében, de lendületben van.

Az Odoxa felmérése szerint 9 pontot ugrott Fillon a republikánus mezőnyben, ami mindenképpen jelentős erősödés. Eközben Juppé 7 pontot esett, de ez még mindig 10 pontos előnyt jelent számára Sarkozy-vel szemben (36%-26%-20% most az állás az első három jelölt között). Vagyis:

• Fillon lendületben van,
• a 10 pontos előnnyel Juppé nem lehet különösebben nyugodt,
• Sarkozy viszont egyenesen idegeskedhet Fillon közeledése miatt.

A második fordulóban a Juppé-Sarkozy meccs egyelőre 58-42%-ra áll.

A felmérés november 9-11. között készült, vagyis a Trump-effektus részben hatással lehetett már rá. A hibahatár +/- 3,3%, azaz végső soron akár 6,6 pont is lehet.

Mint tudjuk, egy mérés nem mérés, és Donald Trump óta megint bőven van értelme a régi bölcsességet emlegetni, miszerint ha a különbség nem 10 pont körül van, akkor az elől állónak is érdemes aggódni.

Ám ennek a hírnek a lényege nem elsősorban a konkrét adat, hanem hogy a francia sajtó tele van azzal, hogy Fillon lendületben. Ez azért fontos, mert egy ilyen, a sajtón végigfutó hír esélyt ad Fillonnak, hogy sokakat meggyőzzön, a rá adott szavazat nincsen elveszve.

Az előválasztás első fordulója november 20-án lesz. Hét nap!

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

79 – főleg republikánus – képviselő indítványt nyújtott be Hollande elnök politikai felelősségre vonására és elmozdítására az alkotmány 68.§ értelmében. Később a republikánus frakció további képviselői jelezték, csatlakoznak a javaslathoz. Az indítvány mögé álló képviselők szerint az elnök államtitkot sértett a híres-hírhedt interjúkötetében, amikor olyan dolgokról beszélt, amilyenekről – a kötet címéhez híven – egy elnöknek nem kellene beszélnie.

A francia sajtó kevés esélyt lát az indítvány elfogadására (jogosan, mivel nincs meg ehhez a szükséges parlamenti többség), de ettől még súlyos az ügy.

Hollande a kötetben olyan kínos ügyeket tárgyal, mint egy szíriai légicsapás tervei, a francia hadsereg célzott gyilkosságai (az elnök “legalább négyet” elrendelt), vagy éppen hogy miként fizettek váltságdíjat francia újságírókért.

Eric Ciotti republikánus képviselő ezzel párhuzamosan az ügyészséghez fordult, mivel a híres-hírhedt Hollande-féle interjúkötet szerzői – a Le Monde újságírói – nyilvánosságra is hoztak egy államtitkot képező tervet a szíriai légicsapásról.

Ugyanakkor van, aki azt is kétségbe vonja, hogy az elnök – aki a végső titokgazda a végrehajtó hatalomban – egyáltalán sérthet-e államtitkot, vagy egyszerűen azt csinál és azt mond, amit jónak lát, azt a titok feloldásának lehet tekinteni (bár elvben, mondják ugyanitt a szakértők, a Nemzetközi Büntetőbíróság előtti felelősség felmerülhet a célzott gyilkosságok miatt, csak éppen az eljárásnak minimális az esélye).

Tehát jogilag nem túl érdekes ez a javaslat, de a politikailag meggyengült elnök ellen ez egy újabb izgalmas támadás. Amelyet ráadásul saját magára húzott, teljesen feleslegesen, a mesélős interjúkötettel…

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Ha kérdezték, eddig mindig azt mondtam, hogy aki a november 27-i jobboldali előválasztás győztese, valószínűleg az lesz a következő francia elnök. Ebben a mondatban a kulcsszó az “eddig”. Donald J. Trump amerikai elnökválasztási győzelme új helyzetet teremt, mentálisan egészen biztos. Marine Le Pen esélyei pár óra leforgása alatt jelentősen megnőttek a francia elnökségre, függetlenül attól, hogy az éppen aktuális mérések mit mutatnak.

Azt különösebb elemzői tehetség nélkül kimondhatjuk, hogy Donald Trumpot nem az aprólékos szakmai programja és igazmondási képessége miatt választották meg elnökké (ebből a szempontból nagyon tanulságos a Politifact fact-check oldal Trump “igazmondási statisztikáiról” szóló összefoglalója).

Azt állítom, hogy ezek után a francia választáson sem feltétlenül a program, az igazmondás és a tények fognak dönteni, hanem olyan érzelmek és indulatok, amelyek a New York-i milliárdost is az Ovális Irodáig repítették. Hogy mik ezek az érzelmek és indulatok? A düh, a meg nem értettség, a magára hagyottság kétségbeesése, no meg az újdonság, a tisztaság és a kemény kéz iránti igény, amely a francia fehér alsó középosztályt éppen annyira kínozza, mint az amerikai alsó középosztályt, vagy a Brexitet megszavazó briteket.

Aki a leginkább el tudja hitetni, hogy ezekre az érzelmekre és félelmekre válaszolni tud, az lehet a befutó, függetlenül attól, hogy valójában milyen (Trump győzelme amúgy a jobboldali-republikánus előválasztás kimenetét is átrajzolhatja, de erről majd egy másik írásban).

Trump győzelme elsősorban abban segíthet a Nemzeti Frontnak, hogy elhiteti: Marine Le Pen győzelme reális. Azt sugallja, hogy nyugodtan szavazz a szíved szerint, akármit hallasz a médiában, a politikusoktól stb., mert a végén a Front jelöltjére adott szavazat nem lesz elveszett szavazat. Trump tehát azt üzeni a francia csalódottaknak, hogy semmi sem irreális, a legvalószínűtlenebb, legkockázatosabb jelölt is odaérhet, ha elég sokan akarják. Márpedig a Nemzeti Front, mint populista-radikális párt, nyilván csak a “sokra” számíthat, hiszen médiára, szakértői támogatásra, az “írástudók”, egyházak stb. csatlakozására nem.

Ne becsüljük alá ezt a potenciális mentális váltást! Ne gondoljuk, hogy a “köztársasági front”, a két nagy párt összefogása áttörhetetlen! Nem az. Sokszor mondtam és írtam már, hogy ha Marine Le Pen valaha francia elnök lesz, akkor az éppen azért lesz, mert az a közbölcsesség, hogy nem lehet. Marine L Pen – értsd: a Nemzeti Front jelöltje – lehet elnök. Hosszú idő óta meggyőződésem, hogy előbb-utóbb lesz is.

De ma, 2016. november 9-én délelőtt csak azt mondom, hogy a “Marine Le Pen elnök”-nek most, ebben a pillanatban nagyobb az esélye, mint a francia történelem során bármikor.

Nem véletlenül triumfált a Nemzeti Front elsők között. Florian Philippot, a párt alelnöke Marine Le Pen fotójával kísérve azt írta ki a Twitterre: “Összeomlik a világuk. A miénk épül.”. A Frontnál valószínűleg pontosan értik, hogy mi történt.

Leur monde s’effondre. Le nôtre se construit. #PlaceAuxPeuples pic.twitter.com/zpRlXqZnlC

— Florian Philippot (@f_philippot) November 9, 2016

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Péntek reggel az M1 hírtelevízió reggeli adásában a francia menekültügyi helyzetről és a jobboldali előválasztás állásáról beszélgettünk. 

A beszélgetés videón itt érhető el, az MTI pedig a következő anyagot adta ki a beszélgetésről:

A németországinál jóval kisebb számú érkezővel sem tud megbirkózni a francia menekültügyi rendszer – mondta az M1 aktuális csatorna péntek reggeli műsorában Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő.

Tavaly mintegy 80 ezer menekültügyi kérelmet nyújtottak be az országban, ez a szám idén elérheti a százezret, de “a francia infrastruktúra még ennyire sem állt készen”, miközben “folyamatosan születnek a kiegészítő megoldások”, növelve az elhelyezhető emberek számát.

A politológus szerint François Hollande francia államfő azért döntött a calais-i és a párizsi menekülttábor kiürítése mellett, mert demonstrálni szeretné, hogy “az állam ott van a helyén, rendet tart és teszi a dolgát”, egyúttal azt is üzeni az elnökválasztás előtt álló országnak, hogy a korábbiaktól eltérően most nem fognak újraépülni ezek a táborok.

A jövő évi franciaországi elnökválasztásról szólva a szakértő azt emelte ki, hogy a baloldal rossz szereplése miatt a voksolásnál érdekesebb lesz a jobboldali előválasztás eredménye, mert “aki ezt megnyeri, az a következő francia elnök”.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Sting koncertjével nyílik újra november 12-én a tavalyi párizsi merényletek egyik helyszíne, a Bataclan koncertterem, ahol a 130 áldozat közül kilencvenen vesztették életüket – jelentette be pénteken a Lagardère Unlimited Live Entertainment, a szórakozóhely tulajdonosa.

Az est bevételét az egy évvel ezelőtti merényletek túlélői által létrehozott egyesületeknek ajánlotta fel a brit énekes.

A Bataclan újranyitásával két fontos feladatunk van: megemlékezni azokról, akik életüket vesztették a tavalyi támadásban, és ünnepelni a zenét és az életet, amit ezt a mitikus koncertterem is képvisel

– hangsúlyozta Sting internetes oldalán, aki még kezdőként lépett fel először a The Police nevű csapatával a Bataclanban.

A nyitókoncert másnapján egy emléktáblát helyeznek el a Párizs észak-keleti részén található klub falán – tudta meg a BFM hírtelevízió. A megemlékezésen a túlélők és az Eagles of Death Metal amerikai rockzenekar tagjai lesznek jelen, akik a terrortámadás pillanatában koncertet adtak a Bataclanban. Ezt az értesülést a tulajdonosok egyelőre nem erősítették meg.

Korábbi bejelentések szerint a Bataclanban november 16-án Pete Doherty brit énekes lép fel, majd Marianne Faithfull, Youssou Ndour, a Touaregs Tinariwen, Yael Naim és az FFF francia csapat ad koncertet.  

A tavaly november 13-i párizsi merényletek estéjén három, testén robbanóövet viselő terrorista hatolt be az épületbe, ahol az Eagles Of Death Metal amerikai zenekar adott koncertet. A merénylők azonnal tüzelni kezdtek és kilencven embert megöltek. A támadással egyidőben a Stade de France nemzeti stadionnál és belvárosi kávéházak teraszain másik két terrorkommandó további negyven embert ölt meg.

A támadás óta a Bataclan, amely Párizs egyik legrégebbi és legismertebb könnyűzenei koncertterme, mintegy 1500 férőhellyel, nem nyitott ki. A tulajdonosok az újranyitás előtt teljesen felújították a szórakozóhelyet.

(Szöveg: MTI, kép: saját felvétel)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).