Aközben, hogy Szomáliában éppen történelmi választások zajlanak és Etiópiában továbbra is csak komoly katonai erők bevetésével sikerül fenntartani a stabil helyzetet a lázongó régiókban, tovább folytatódik az etióp hadsereg egységeinek nem túl nagy publicitást kapó kivonása Szomáliából, ahol egyrészt az Afrikai Uniós békefenntartó misszió, az AMISOM tagjaként, másrészt az AMISOM-tól függetlenül a békéért és az etióp határ biztosításáért küzdöttek az elmúlt években – legalábbis a hivatalos verzió szerint. Október 11-én majd október 23-án két egység, október 26-án pedig egy, a békefenntartó missziótól független etióp alakulat hagyta el állásait, a megüresedett pozíciókba pedig szinte azonnal visszatértek az al-Shabaab fegyveresei, így El-Ali vagy éppen Moqokori településeiről jelentős számban fogták menekülőre a helyiek.
Persze azt is látni kell, hogy az esetek jelentős részében az al-Shabaab fegyveresei eddig magukat meghúzó szintén helyi lakosok. Az etiópiai visszavonulás persze semmiképpen nem jött váratlanul, legalábbis ha kizárólag geopolitikai vagy történelmi szempontból nézzük. Utóbbiból azért nem, mert láttunk már ilyet az elmúlt évtizedben – azután, hogy 2006-ban az etióp hadsereg lerohanta Szomáliát, hogy megbuktassa az Iszlám Bíróságok Szövetségét és helyére egy átmeneti szövetségi kormányt ültessen. Akkor, annak a megszállásnak az eredményeként született az al-Shabaab, amely első körben a megszálló etiópiai katonák elleni nacionalista érzelmeket lovagolta meg és végül el is érte az etiópok távozását, akiket akkoriban a legdurvább háborús bűncselekményekkel is megvádoltak. 2014-ben tértek vissza az AMISOM égisze alatt és mellett, hogy megtámogassák az al-Shabaab elleni harcot és nem kis sikerrel tették ezt, jelentős háborús tapasztalataik és jó felszereléseik okán a radikálisok nem igazán tudták felvenni a harcot az etióp regulárisokkal.
Annak ellenére azonban, hogy mostani küldetésük alatt az etióp katonákat rengeteg vád érte háborús bűncselekmények és civilek ellen elkövetett erőszakos cselekmények okán, a jelenlegi struktúrált és szervezett visszavonás inkább az otthon zajló tüntetéshullámnak köszönhető. Egyrészt Addisz-Abeba nem szeretne esetlegesen lázongó és feszült egységekkel a nemzetközi rivaldafényben szerepelni Szomáliában (nem véletlenül kerültek eddig visszarendelésre AMISOM égiszétől független egységek), másrészt odahaza minden katonára szükség lehet, ha esetleg elfajulnának a dolgok – ráadásul igen nagy szükség lehet olyan katonákra, akiknek gerilla-harcmodorban ügyködő fegyveresekkel szembeni harcban is jelentős tapasztalatuk van. Egyes szakírók még azt is valószínűnek látják, hogy a katonák visszarendelésével és egy esetlegesen megingó Szomáliával Etiópia alkupozícióba szeretne kerülni, hogy az otthoni tüntetései és megmozdulásai leveréséhez kapcsolódó negatív és bíráló hangokat el tudja nyomni.
Persze a hivatalos álláspont szerint az Európai Unió a hibás, akik nem hajlandóak tovább finanszírozni a költséges al-Shabaab elleni háborút a szomáliai hadsereg fejlesztésével és Etiópiának sem adnak támogatást a harcok további folytatásához. Akármi is van a háttérben, az biztos, hogy ez a lépés jelentős mértékben megnehezíti Szomália stabilitásának megőrzését, hiszen az etiópok stratégiai pozíciókat védtek eddig, jelentős erőkkel és tapasztalattal felvértezve fontos részei voltak az al-Shabaab elleni háborúnak – most pedig fel van adva a lecke az AMISOM-nak, hogy egy esetleges teljes etióp kivonulás esetén megoldja valahogy a kialakuló helyzetet. És biztos, hogy a nemzetközi haderőre van szükség a stabilitás megőrzéséhez, hiszen a szomáliai haderő emberhiánnyal, rossz felszerelésekkel és rossz morállal küszködik, úgy pedig még csatát is nehéz nyerni, nemhogy háborút. Ráadásul az etióp távozás pont most érkezik, amikor az al-Shabaab által ellenőrzött terület aránya 5% alá zuhant és egy brutális erejű ellencsapással teljesen eliminálható lett volna a radikális csoport területi jelenléte, hogy aztán csak egy véget nem érő gerillaharccá váljon az egész történet.
Ehelyett azonban most úgy áll a történet, hogy 9 város ismét az al-Shabaab kezére került és miután a Mogadishuhoz vezető utakon is feladták pozícióikat etióp alakulatok, jelentősen könnyebbé vált egy, a fővárosban végrehajtandó rajtaütés, így pedig a november 30-án megrendezésre kerülő, az al-Shabaab által illegálisnak kikiáltott elnökválasztás is veszélybe kerülhet. És hiába igyekszik az AMISOM vezetése elbagatellizálni az etióp, AMISOM-tól független alakulatok visszavonását, nemrégiben Burundi is bejelentette, hogy fontolóra vette közel 6 ezer katonájának kivonását, miután az EU felfüggesztette a katonák alapbéren felüli térítésének kifizetését most már 10 hónapja, köszönhetően a Burundiban kialakult belpolitikai helyzetnek. És hogy mi a konkluziója ennek a posztnak? Nagyjából az aggodalom, aggodalom egy reménnyel teli, stabilnak tűnő Szomáliáért, mert ha a burundi és etióp bejelentések után szomáliai hírügynökségek honlapjain vagy blogokon csatangol az ember, tucatnyi háborús fellángolás hírébe futhat bele: autóbusz elleni támadás Janale közelében, állig felfegyverzett al-Shabaab fegyveresek rajtaütése a szomáliai hadsereg egyik egységén Afgoye mellett és még sorolhatnánk.
twitter.com/napiafrika
4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Commencée il y a dix-huit mois, l'élection présidentielle s'est conclue après les dizaines de scrutins des primaires, deux conventions à grand spectacle dans des États industriellement sinistrés, des dizaines de milliers de spots de publicité politique et plusieurs milliards de dollars, par un match entre deux Américains richissimes, l'un et l'autre résidents de New York et détestés par la majorité de la population. C'est finalement le candidat républicain honni par les médias, les élites de Washington et même les caciques de « son » propre parti, qui l'a emporté. Celui qui a le moins dépensé et que tout le monde donnait perdant.
Durant cette interminable campagne, l'attention des commentateurs s'est souvent portée sur les provocations racistes et sexistes du futur président des États-Unis, ses scandales, ses excès, Mme Hillary Clinton étant présentée par contraste comme la candidate formée depuis toujours pour hériter de la Maison Blanche en même temps qu'elle briserait, raisonnablement, le « plafond de verre ». Mais rassurer l'establishment et séduire les électeurs ne sont pas des exercices toujours compatibles…
D'aucuns analysent déjà les résultats d'hier comme une preuve de la régression de l'Amérique dans le nationalisme, le « populisme », le racisme, le machisme : le vote républicain serait principalement déterminé par un rejet de l'immigration, un désir de repli, une volonté de revenir sur les conquêtes progressistes des cinquante dernières années. Or si M. Trump l'a emporté, en réalisant apparemment de meilleurs scores chez les Noirs et les Latinos que son prédécesseur Willard Mitt Romney, c'est avant tout parce que les démocrates se sont révélés incapables de conserver en 2016 l'appui des électeurs que M. Barack Obama avait su convaincre en 2008 et en 2012, en Floride ou dans les États de la « Rust Belt ».
La victoire de M. Trump, c'est donc avant tout la défaite du néolibéralisme « de gauche » incarné par Mme Clinton : son culte des diplômes et des experts, sa passion pour l'innovation et les milliardaires de la Silicon Valley, sa morgue sociale et intellectuelle. L'instrument du châtiment est redoutable. Mais la leçon sera-t-elle retenue ailleurs ?
Retrouvez, ci-dessous, une sélection d'archives.
Dans « Le Monde diplomatique »Le futur ex-président des États-Unis, Barack Obama, a affirmé ce mercredi que l'Amérique toute entière souhaitait le succès de Donald Trump, élu pour lui succéder à la Maison Blanche. Il s'est déclaré rassuré par les propos tenus par celui-ci après proclamation de sa victoire.
Cet article États-Unis – Barack Obama souhaite une transition apaisée avec Donald Trump est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.