Feed aggregator

Hannah Moscovitz

Around the world, the social role of higher education has garnered interest and generated important discussion. It is commonly agreed that alongside their research and teaching functions, academic institutions should also promote what has been termed their “third mission”. Important efforts have been made in recent years to further the understanding of the social role of the university. The Talloires network for instance, provides an international forum of institutions committed to strengthening their social responsibilities. In Europe specifically, the social contribution of higher education has gained ground through the elaboration of a ‘social dimension’ to accompany the Bologna Process reforms.

 

Social responsibility has become an important promotional feature for higher education institutions. University mission statements, websites and promotional materials regularly highlight an institution’s commitment to community engagement and public responsibility. Despite the growing importance of university social responsibility at a declarative level, its implementation in practice is not clear cut. The very notion of what constitutes social responsibility in the higher education realm remains ambiguous. Moreover, notwithstanding important efforts, a coherent and all-encompassing approach both within and between academic institutions, to strengthening social responsibility, is far from complete.

 

The European Commission funded, Tempus-ESPRIT (Enhancing the Social Characteristics and Public Responsibility of Israeli Teaching through an HEI-Student Alliance) project, coordinated by the Centre for the Study of European Politics and Society  - Ben-Gurion University of the Negev, was developed with the aim of delineating the social responsibility of higher education and clarifying its features, as well as to test models for its enhancement in Israeli universities. Academic institutions and organisations in Israel and Europe [i] as well as the European Students’ Union (ESU) and the National Union of Israeli Students (NUIS) took part in the project, launched in 2012, and culminating this month.

 

The project’s overall goal is to analyze, map and strengthen the social and public roles of higher education institutions in Israel. To this end, three main pillars were pursued. At an initial phase a mapping exercise was conducted in order to shed light on the level of social engagement of Israeli students/faculty and their perceptions towards social responsibility. A second pillar involved the development of models and guidelines for the design of curriculum with a social engagement component. A digital platform was also produced to serve as a resource center and contact point to promote dialogue between faculty working on these types of courses.

 

Finally, the project saw the development and testing of a Social Benchmarking Tool (SBT) to assess and compare academic institutions according to their social missions. Together, these three pillars aimed to sharpen the understanding of social responsibility in academic institutions as well as enhance this feature in the partner institutions.

 

On November 21st, ESPRIT project partners and invited guests representing different higher education stakeholders, gathered at the ESU headquarters in Brussels, for a final roundtable to discuss the project’s outcomes and its relevance for Israel and Europe. A number of important themes emerged from this meeting shedding further light on the potential of academic social responsibility efforts in Israel, Europe and beyond.

 

The Social responsibility of universities – promoting a wide definition

Recognisant of the wide-ranging interpretations of social responsibility as it relates to higher education, one of the very first tasks of the ESPRIT consortium was to draft a working definition which would guide its activities and objectives.  The notion of social responsibility was given a wide interpretation – relating to the university’s external actions on the one hand, and its internal policy on the other. A university’s social responsibility is reflected in its community outreach programmes, ‘socially engaged’ courses, partnerships and actions benefiting their surrounding neighborhoods and society in general. It should also be apparent in the institution’s internal functioning; ethical codes, transparency, employment policies, sustainable development etc; and relating to student, staff and faculty wellbeing.

 

During the roundtable, the challenge of promoting social responsibility in the internal domain was considered. Participants highlighted the fact that the internal social policy is often more difficult to discuss and promote, while academic institutions more easily disseminate their ‘external’ actions of community engagement and public responsibility.  Yet, project partners emphasized the importance of seeing the internal and external domains as one common framework; a university’s degree of social responsibility is dependent on both its external and internal actions- they should be understood as intertwined, not as separate entities.

 

Benchmarking University Social Responsibility – An opportunity

Rankings and Benchmarking mechanisms have been gaining momentum in the field of higher education. These systems are primarily focused on the research and teaching functions of universities, generally overlooking their “third mission”. The ESPRIT project aims to add another dimension to benchmarking; one which recognizes that alongside research and teaching, institutions should also be measured by their social characteristics.

 

The Social Benchmarking Tool (SBT) was initiated by the National Union of Israeli Students against the backdrop of a growing social awareness and engagement amongst Israeli students. NUIS representatives understood that students and prospective students are increasingly interested in the degree of social engagement and responsibility in their current or potential academic institutions. The SBT was thus perceived as valuable to provide a transparent picture of the social responsibility feature of universities as well as for offering university management with a self-assessment tool to enhance their social policy.

 

The SBT proposes a data collection mechanism for academic institutions to assess their social policy and compare where they stand vis a vis other institutions. The self-administered questionnaire collects data from a variety of sources within the institution and relates to different features of social responsibility-equality, wellbeing, ethical conduct and environmental policy.

 

The value and innovative character of the SBT for both Israeli and European partner institutions was emphasized. From both a student and institutional perspective, the SBT was discussed as holding important potential for furthering the social functions of universities. Participants also considered the challenges involved in promoting such a mechanism, in particular considering the priority given to the research and teaching functions of higher education. A conceptual shift was proposed in which social responsibility should not be understood as a “third pillar”, rather as an inherent feature of all other functions of higher education.

 

Importance of the student voice in enhancing social responsibility

The importance of student involvement in the promotion of social responsibility was a common theme elaborated throughout the project. The ESPRIT project was founded upon the notion that both students and institutions will inevitably play a part in strengthening the social role of academia. As such, project activities were guided by a university-student alliance, reflected in the active involvement of both the National Union of Israeli Students and the European Students’ Union.

 

The importance of the student voice was re-iterated during the roundtable. Student Union representatives highlighted the fact that there is often a disconnect between student and faculty/staff perceptions on a wide variety of issues, including those related to social responsibility. Working together on these matters offers a valuable bridge to close the perception gap and provides a mutually beneficial and effective framework. The significance of this partnership was also evoked by university representatives at the meeting, who stressed the important breakthrough of the ESPRIT project in this regard, particularly in the Israeli context.

 

The questions raised in the Tempus-ESPRIT project are of international relevance and will undoubtedly continue to be debated and elaborated in the years to come. The project provided EU and Israeli partner institutions the benefit of mutual learning and discussion on crucial questions of social responsibility in the academic realm. While the university/student alliance is vital to promoting an effective social responsibility agenda, the cooperation between institutions, student unions and different countries is also valued. These collaborations deepen the discussion on important issues relevant to higher education stakeholders and to society as a whole.

 

 

Hannah Moscovitz is a PhD Candidate at the Department of Politics and Government, Ben-Gurion University of the Negev (Israel). Hannah works as part of the Tempus-ESPRIT coordinating team at the Centre for the Study of European Politics and Society, Ben-Gurion University of the Negev.

 

[i] Project partners include: Ben-Gurion University of the Negev; Bezalel Academy of Arts and Design; Interdisciplinary Center Herzlyia; Hebrew University of Jerusalem; Tel-Hai Academic College; University of Brighton; Center for Higher Education, Consult; Masaryk University; University of Santiago de Compostela.

The post Enhancing the Social Responsibility of Higher Education – challenges, ideas and opportunities. Insights from the Tempus-ESPRIT project appeared first on Ideas on Europe.

Martin Schulz ist ein Spitzenkandidat, der keine Basis braucht. Sein politischen Pläne offenbaren, wie sehr die innerparteiliche Demokratie zu einer Farce geworden ist, kommentiert EurActivs Medienpartner "WirtschaftsWoche".

Il est un facteur que ceux qu'irrite – et que gêne – l'activisme continental de Mohammed VI ne sauraient lui retirer : ce roi-là aime l'Afrique.

Cet article Maroc : la pastilla sauce gombo, une recette de Mohammed VI est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Intelligence, surveillance and reconnaissance (ISR) activities are standing agenda items for a nation's military and naval forces. Their conduct is a core, enabling, and 'business as usual' function. Data and information collection, from all sources,…

Associate Professor  at the University of Athens and  Senior Research Fellow at ELIAMEP Dimitri A. Sotiropoulos wrote an article on violence, technology and justice in the Sunday edition of To Vima newspaper. The article was published on 27 November 2016 and is available here (in Greek).

https://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_c96321.r21.cf3.rackcdn.com/16331_169_full_129_97shar_c1.jpg

The EU-Indonesia Partnership and Cooperation Agreement entered into force in May 2014 and provides for wide-ranging cooperation in the areas of political dialogue and security, trade, investments and economic cooperation as well as in the strengthening of people-to-people ties through mobility, educational and cultural exchange programmes.

Download this video here.

www.hvg.hu

Az afrikai betegek sokkal hálásabbak, boldogabbak, kedvesebbek és türelmesebbek, mint a magyarok - mondják a fekete földrészt megjárt magyar orvosok, akik azt vallják, legalább annyit kapnak az ugandai, a malawi vagy épp a kongói betegektől, mint amennyit ők adtak nekik. A mostoha körülmények ellenére ezért is érzik úgy, hogy Afrika függőséget okoz. Több hónapot kint dolgozó doktornőkkel beszélgettünk.

Tovább a cikkre

Chaque semaine, l'agenda européen liste les principaux événements politiques à venir. A retenir pour la semaine du 28 novembre au 4 décembre : l'Autriche élit son président, l'Italie vote pour une réforme constitutionnelle, la Commission publie un nouveau paquet énergétique et l'UE valide son budget 2017.

Une visite confirmée par le cabinet de Jean-Yves Le Drian.

Le ministre se rendra dans la Sarthe jeudi 1er décembre. Il rendra visite aux soldats du 2e RIMa commandés depuis août par le colonel Pascal Ianni.

Ce n'est pas la première fois que le ministre se déplace au 2e RIMa; il s'y était rendu en octobre 2013. Cette fois, il ira à la rencontre des réservistes du 2 qui seront déployés pendant les fêtes dans le cadre de Sentinelle. Il devrait aussi en profiter pour aborder d'autres sujets opérationnels.

Mais le ministre de la Défense a découvert un lien plus personnel avec ce régiment: son grand-père, Joseph Le Drian (mort en 1928), avait servi dans ce régiment lors de la Grande Guerre.

C'est en échangeant avec des journalistes de Paris-Match que le ministre a découvert la saga de ce grand-père méconnu (lire ici leur entretien):

 

Le roi du Maroc Mohammed VI a effectué 39 déplacements en Afrique depuis le début de son règne. Le dernier en date : Madagascar, ce week-end.

Cet article Infographie : Mohammed VI, un roi voyageur est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Créée cet été, la 5e compagnie du 1er régiment de tirailleurs se prépare déjà à être projetée en opération. Après avoir intégré le CFIM* de Dieuze et suivi une formation spécialisée, c’est à Valdahon que ces jeunes soldats recrutés en décembre 2015 ont dernièrement poursuivi leur entraînement par une campagne de tir.

Les appels à la démission du président sud-africain Jacob Zuma se multiplient. Cette fois, ils viennent de son gouvernement : au moins trois ministres ont publiquement demandé le départ du chef de l'État, acculé par des scandales de corruption.

Cet article Afrique du Sud : trois ministres appellent à la démission de Jacob Zuma est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

A katonai repülést sokan ma is a férfiassággal, a keménységgel, a mindent kibíró, bajszos férfiakkal azonosítják. Az élet és a történelem az elmúlt évtizedekben már bebizonyította, ez alapvetően téves elképzelés.

Bonn, 28.11.2016. Vom 28. November bis zum 1. Dezember 2016 treffen sich Akteure der internationalen Zusammenarbeit in Nairobi auf dem zweiten Hochrangigen Treffen der „Globalen Partnerschaft für wirksame Entwicklungszusammenarbeit“ (GPEDC). Wenn wir über die globale Wirksamkeitsdebatte nachdenken, sollten wir zunächst den Weg würdigen, der bereits zurückgelegt worden ist. Die GPEDC ist die Fortsetzung eines langen Prozesses, der als Reaktion auf die Ineffizienzen der tradierten Muster der Entwicklungszusammenarbeit begann. Die Wirksamkeitsagenda gewann mit der UN-Konferenz zur Entwicklungsfinanzierung in Monterrey 2002 an Fahrt und wurde in Rom (2003), Paris (2005) und Accra (2008) weiterentwickelt. Die nachfolgenden Vereinbarungen erweiterten schrittweise die Verpflichtung der Geber, ihre Aktivitäten besser zu koordinieren, sie stärker auf national festgelegte Prioritäten auszurichten und sich auf Ergebnisse zu konzentrieren. Entwicklungsländer wiederum verpflichteten sich, die Geberanstrengungen zu unterstützen und innovative Ansätze der Zusammenarbeit zu ermöglichen. Das Hochrangige Forum 2011 in Busan erkannte das sich differenzierende Feld der Akteure (z.B. Süd-Süd-Kooperationspartner, private Stiftungen und Privatwirtschaft) an und betonte, dass die Beachtung gemeinsamer Prinzipien die Zusammenarbeit leiten könne. Trotz Governance-Reformen, die der sich erweiternden Basis Rechnung tragen sollten, blieben ‚neue‘ Akteure wie China und Indien zögerlich und nahmen 2014 am ersten Hochrangigen GPEDC-Treffen in Mexiko City nicht teil. Die nachlassende Dynamik schlug sich auch im Abschlussdokument der UN-Konferenz zur Entwicklungsfinanzierung in Addis 2015 nieder, in dem die Wirksamkeitsagenda nur in einem einzigen Absatz erwähnt wurde. Das Treffen in Nairobi bietet eine hervorragende Gelegenheit, das Engagement für die Agenda zu erneuern und ihr die Bedeutung zu verleihen, die sie verdient. Aber die GPEDC muss sich zugleich an die multipolare Welt anpassen: Es ist mehr als nur ein Forum, um die Wirksamkeit der Entwicklungszusammenarbeit zu diskutieren. Das GPEDC teilt sich die Bühne mit einschlägigen Foren auf UN-Ebene, sowie verschiedenen ‚mini-lateralen‘ Initiativen, wie die Sustainable Innovation Expo 2016 oder die Bemühungen von EU-Gebern, stärker koordiniert zu handeln. Diese Vielzahl internationaler Strukturen, die Wirksamkeit von Entwicklungspolitik zu diskutieren, birgt die Gefahr, die Rechenschaftspflicht zu schwächen. Die GPEDC muss sich daher von den Foren der UN-Ebene zu unterscheiden, indem sie ihre – im Vergleich – informellere Organisation nutzt und als politischer Treiber für die internationale Diskussion fungiert. Sie sollte eine Agenda des konstruktiven Gruppenzwangs für wichtige Akteure sein, die Debatte über die wirksame, nachhaltiger Entwicklung anleiten – und sie sollte gesunde Kontroversen erlauben. Was auch immer aus Nairobi herauskommt, zwei Schlüsselelemente der ursprünglichen Agenda sollten zentral bleiben: Eigenverantwortung (ownership) als Vorbedingung effektiver Zusammenarbeit und Fragmentierung als vielleicht wichtigste Ursache von Ineffizienz. Erstens muss Entwicklungszusammenarbeit die ureigenen Beschlüsse und Initiativen der Partnerländer unterstützen; sie kann nur erfolgreich sein, wenn sie deren Visionen, Prioritäten und Zeitrahmen folgt. Während die Notwendigkeit von Eigenverantwortung unbestritten ist, wird das Handeln von Gebern durch eine Mischung von Motiven bestimmt, von denen einige zur Durchsetzung politischer Eigeninteressen führen können. Ein Beispiel ist der Notfall-Treuhandfonds der Europäischen Union für Afrika. Dieser Fonds zielt darauf ab, die ‚tieferen Ursachen‘ der irregulären Migration von Afrika nach Europa zu verringern, ignoriert jedoch viele Prinzipien entwicklungspolitischer Wirksamkeit, darunter das der Eigenverantwortung. Zweitens sehen wir ein stark fragmentiertes Entwicklungssystem mit einer ständig wachsenden Zahl an Gebern, anderen Akteuren und Zielen – man denke nur an die 17 SDGs, 169 Unterziele und 230 Indikatoren. Kritiker argumentieren, dass das Entwicklungssystem ineffizient, komplex und ungeeignet ist, sich an verändernde Agenden internationaler Zusammenarbeit anzupassen. Andere argumentieren, dass ein vielfältiges und pluralistisches Entwicklungssystem auch Vorteile hat, etwa eine größere Auswahl an Finanzierungskanälen für Entwicklungsländer. Neuere Forschung zeigt ein differenziertes Bild von der Fragmentierung der Hilfe zwischen diesen beiden extremen Positionen Das Nairobi-Treffen wird nicht überzeugen, wenn es nur ein weiteres Mal bestehende Prinzipien wirksamer Zusammenarbeit bekräftigt. Es sollte ein Ausgangspunkt für weniger zeremonielle, verantwortlichere und pragmatische Ansätze der Förderung entwicklungspolitischer Wirksamkeit sein. Dies erfordert einen eher ‚dezentralisierten‘ Ansatz: Akteure können sich gemeinsamen Prinzipien verschreiben, doch diese werden am besten durch Handeln in kleineren Gruppen umgesetzt. Beim Beschreiten eines solchen Pfades sollten alle Akteure die GPEDC ausdrücklich beauftragen, den Überblick zu behalten und Mittel zum Lernen und zur Zurechenbarkeit zu schaffen, auch mittels Bloßstellung und Kontroverse.

You can read here the article on the Cyprus Question, which was written by Professor Emeritus and Member of the Board of Trustees of ELIAMEP Theodore Couloumbis. This commentary was published on 27 November 2016 in the Sunday edition of Kathimerini. It is available in Greek.

Szervezetünk számos folyamatának zökkenőmentes működéséhez szükséges a C-vitamin, amelyet azonban testünk nem képes előállítani, így tehát kiemelten fontos, hogy odafigyeljünk a megfelelő mennyiségű bevitelre.

Az aszkorbinsavként is emlegetett vitaminból van a legnagyobb mennyiségre igényünk az összes vitamin közül. Átlagos esetben ez felnőtteknél legalább 60 milligramm naponta, vannak azonban olyan tényezők, amelyek növelhetik a szükségletet, így például a várandósság és a szoptatás, a nehéz fizikai munka, a stressz, az alkoholfogyasztás, továbbá a rendszeres dohányzás, amely már közel megháromszorozza az említett dózist.

A C-vitamin hiánya következtében a fogíny vérzékenysége, fáradékonyság, álmatlanság és étvágytalanság is jelentkezhet, szélsőséges esetben pedig foghullással és bőr alatti bevérzésekkel járó skorbut alakulhat ki. Szerencsére a hiánybetegség előfordulása a mai korban már igen ritkának tekinthető a fejlett országok népessége körében.

Zöldségek és gyümölcsök nyersen
Igen széles azon ételek palettája, amelyek fogyasztásával bevihetjük a szükséges mennyiségű C-vitamint szervezetünkbe. A citrom és narancs mellett a paprika az egyik leginkább közismert forrás, hiszen annak segítségével fedezte fel a szegedi Szent-Györgyi Albert az aszkorbinsavat a két világháború között, kiérdemelve ezáltal a Nobel-díjat is. Egy átlagos méretű, húsos piros paprika nagyjából 340 milligramm C-vitamint tartalmaz.

Összességében elmondható, a citrusfélék, a paradicsom, a káposzta és a salátafélék, az alma és a körte, valamint a csipkebogyó és ahomoktövisegyaránt jó választás lehet a vitaminbevitelhez. Szerencsére az elfogyasztott ételekben lévő mennyiség java, mintegy háromnegyede képes hasznosulni a szervezetben. Azt azonban ehhez hozzá kell tenni, hogy a 60 fok feletti főzés során ez a hasznos és fontos vitamin lebomlik, akárcsak lúgokkal érintkezve.

Alacsony a túladagolás veszélye
A napi szintű bevitel már csak azért is fontos, mert testünk nem csak előállítani, de raktározni sem tudja a vízben oldódó C-vitamint, a felesleg mindig kiürül. Mindez persze azt is magával hozza, hogy a túladagolás sem igazán jellemző. Ahhoz, hogy az aszkorbinsav problémát okozzon, rendkívül túlzott, akár 2000 milligramm feletti mennyiség tartós fogyasztása kell. Ilyenkor főként vese- és gyomorpanaszokra, hasmenésre lehet számítani.

A számoknál tehát kijelenthető, hogy napi 500 milligramm C-vitamin bevitele képes fedezni az emberi szükségletet, egyben kiegyensúlyozott táplálkozás mellett gondokat sem okoz. Ez a mindennapi étkezés során teljes mértékig fedezhető zöldségekből és gyümölcsökből, de számos tabletta is kapható a boltokban, gyógyszertárakban e célra.

La Suisse vote contre une sortie accélérée du nucléaire. Un référendum d'initiative populaire, initié par les Verts, proposait son abandon définitif d'ici à 2029. Il a été rejeté par 54,23% des voix contre 45,77% et par 20 cantons sur 26.

Brit spotterek a napokban több közösségi oldalra olyan képeket töltöttek fel, mely szerint 2016. november 25-én a BAE Systems vállalat wartoni üzemének területéről levegőbe emelkedett az első kettő, Omán részére készült kétüléses Eurofighter Typhoon.

Lator László: Szabad szemmel – Esszék. Európa Könyvkiadó Kft., 2016.

Salve, kutya! írta a nagy kutyabarát Szabó Magda egy alkalommal Lator Lászlónak.
Versben írta, mert Latorhoz a vers illik leginkább. Szemérmes-cinkos noszogatás ez: a többiekre figyelő pályatárs levele ahhoz a szerzőhöz, aki csak a fő műveit szereti kötetben viszontlátni. Ugyanaz a ritka gesztus, amellyel a megszólított költő, tanár, szerkesztő fordul tanítványhoz, szerzőhöz, munkatárshoz.
Lator Lászlónak a vers tere az élet tere. Nem az elméleté. Pilinszky-elemzése, Illyés Gyulával való levélváltása, az új nemzedékek tagjaira folytonosan reflektáló írásai mind-mind erre utalnak. Csillapíthatatlan kíváncsisággal ragad meg, mutat fel minden mozzanatot, aminek a költészet, az adott mű a létét köszönheti. Lenyűgöz szakmai megvesztegethetetlenségével is: szabad szemmel nézi mindenkori tárgyát, a műelemzést a szerzői szándék értelmében végzi el, nem pedig az elmélet gyakorlóterepének tekinti.

Ha nem folytatod, Latorom,
én a derekad letöröm.
Sej-haj!
Tejeskávéban szokatlan a haj.

Salve, kutyissime Tu!

Szabó Magda ezzel a régóta készülő kötettel valószínűleg meg lenne elégedve. Nincs benne haj.

Lator László Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista. Kárpátalján, Tiszasásváron született 1927-ben. Makón érettségizett, 1947-ben felvették az Eötvös Collegiumba, 1949-ben kizárták az intézményből. Magyarnémet szakos diplomát szerzett. Körmenden tanított, majd 1955-től 1989-ig az Európa Könyvkiadó latin csoportjának szerkesztője, főszerkesztője volt. Költői pályafutásával párhuzamosan tekintélyes fordítói életművet hozott létre. Szívesen hangoztatott felfogása szerint
a műfordítás nem szükséges rossz, hanem nélkülözhetetlen jó.
Tanított a bölcsészkaron, a színművészetin. A rádió és a televízió irodalmi műsorainak máig közkedvelt szereplője. Tíz évig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökeként tevékenykedett.

Le conflit angolais, notamment, a permis à Fidel Castro d’exister face aux superpuissances de l’époque.