A krími és kelet-ukrajnai konfliktusok körüli médiacirkusz elég egyértelműen demonstrálja, mennyire eltérő szemszögből látják az amerikaiak és az oroszok ugyanazt a biztonságpolitikai helyzetet. És mivel az ezzel kapcsolatos értekezések gyakran visszakanyarodnak a szovjet múlthoz, továbbá annak visszásságaihoz és örökségéhez, az egyik mozgatórugó gyaníthatóan az, hogy azt a korszakot is hajlamosak másképp megítélni. Ez az ellentét persze egyáltalán nem új, és nem is feltétlenül külpolitikai összezördülések apropóján nyilvánul meg. Tavaly pl. a Relic Entertainment Company of Heroes 2 stratégiai játéka olyan mértékű felháborodást váltott ki az orosz gamerközösség körében a 2. világháborúban játszott szovjet szerep sajátos ábrázolása miatt, hogy válaszul az 1C Softclub inkább a FÁK teljes területén eltekintett annak forgalmazásától.
Mint ismeretes, a Szerb Radikális Párt (SRS) alapítója és vezetője, Vojislav Šešelj 2003 februárjában önként feladta magát, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) megkezdhesse a kihallgatását. Noha a tárgyalás csak 2007-ben kezdődött el, Šešelj immár több mint 11 éve élvezheti a scheveningeni fegyház vendégszeretetét. Ugyanarról az intézményről beszélünk, amelyben Slobodan Milošević is raboskodott halála előtt.
A radikális politikus perében mindeddig nem született ítélet, ezzel ő töltötte (és tölti) messze a leghosszabb időt vizsgálati fogságban azok közül, akiket a délszláv háborúban feltételezhetően elkövetett bűntettek miatt fogtak perbe.