Agrégateur de flux

2015 is the European Year of international development, during which a new framework for development should be adopted. The development agenda has changed and although the EU remains the world’s largest donor of official development assistance (ODA), countries such as China, India, Brazil, South Africa and Korea are playing an increasingly important role in development.

Flickr-jbdodane

The EU’s relations with its strategic partners varies depending on each country and although emerging powers have similar interests, their strategies in relation to both development cooperation and the multilateral development agenda differ. In this context and in light of a book published by FRIDE, New donors, new partners? EU strategic partnerships and development, senior researcher Clare Castillejo analyses the opportunities for engagement between the EU and its strategic partners and the approaches followed by the five emerging powers mentioned above.

Click here to watch the video-interview with Clare Castillejo.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Le littoral marocain, c'est 3 500 km de c�tes cern�es par le d�sert et les montagnes. Un espace strat�gique pour le royaume, qui, en d�veloppant la p�che et le commerce maritime, compte profiter enfin de la situation.

Brazilian Charrua Armored Personnel Carrier

Az Új Széchenyi Terv keretében benyújtott pályázatokkal kapcsolatban a Közreműködő Szervezetnek lehetősége van helyszíni szemle, vagy helyszíni ellenőrzés lefolytatására. Előbbire a támogatási döntést megelőzően, utóbbira a támogatás igénybevételekor, a támogatott tevékenység befejezésekor, illetve a lezáráskor, vagy azt követően kerülhet sor.
A projekt életciklusa alapján a helyszíni ellenőrzés/szemle más-más céllal folytatható le, ezek pedig az alábbiak:
Támogatási döntést megelőző helyszíni szemle: a pályázat tartalmi elemeinek összevetése a helyszínen tapasztaltakkal, illetve kiegészítő információk szerzése az értékeléshez. Itt fontos szempont a szabálytalanságok, és visszaélések megelőzése.
Támogatási szerződés kibocsátását megelőző helyszíni szemle: ebben az esetben fontos, hogy a szemle kiértékelését megelőzően nem bocsátható ki a támogatási szerződés. Erre általában akkor kerül sor, ha a támogató döntésben hozott feltételeket/a támogatási szerződés megkötésének a feltételeit a helyszínen szükséges ellenőrizni.
Megvalósítási időszakban elvégzett helyszíni ellenőrzés: a projekt időbeli/műszaki/pénzügyi megvalósításának vizsgálata a cél. Fontos, hogy ekkorra az engedélyek már rendelkezésre álljanak, a projektnek pedig elkülönített nyilvántartása legyen, mivel itt a pályázat kapcsán tett, a már a megvalósítási időszakban is releváns vállalások ellenőrzésre kerülnek.
Fenntartási időszakban elvégzett helyszíni ellenőrzés: a projekt fenntartásának/működtetésének vizsgálata, a pályázatban tett vállalások teljesítésének ellenőrzése zajlik le ilyenkor.
Projekt lezárását megelőző helyszíni ellenőrzés: a projekt megvalósítás támogatási szerződés szerinti teljesítésének ellenőrzése, valamint a vállalt kötelezettségek teljesítésének vizsgálata.
Rendkívüli ellenőrzés: ezt abban az esetben rendelik el, ha a projekt megvalósításának nyomon követése során felmerülő információk indokolják (pl. hiánypótlást követően is hiányos dokumentáció, ellentmondásos dokumentumok, pontatlan, vagy hiányos információnyújtás, szabálytalansági gyanú felmerülése)
A helyszíni szemle/ellenőrzés során azokról jegyzőkönyv készül, melyet mind az ellenőrök, mint a pályázó cég képviselője aláír. Ezt követően lehetőség nyílik hiánypótlásra, melynek tartalmát és határidejét a jegyzőkönyvben rögzítik.
A helyszíni ellenőrzés során az alábbiakra fordítanak nagy hangsúlyt:
a projekt támogatási szerződésnek megfelelő megvalósítása
a projekt elemeinek helyszíni megtekintése (fényképfelvételekkel való dokumentálása)
a kifizetési igénylésekhez benyújtott dokumentumok, és igazolások eredeti példányának megtekintése, az egyezőség vizsgálata
a kedvezményezett által benyújtott nyilatkozatok egyezősége a bizonylatokkal
termékek, szolgáltatások teljesítésének a támogatási szerződéssel való összhangja
a tájékoztatás és nyilvánosságra vonatkozó kötelezettségek betartásának vizsgálata
projekt szintű elkülönített számviteli nyilvántartás ellenőrzése
A helyszíni szemle/ellenőrzés időpontjára elsősorban az alábbi dokumentumokat szükséges előkészíteni, illetve a projekt fizikai teljesítésének vizsgálatát lehetővé tenni:
Előzetes helyszíni szemle esetén:
aktuális cégkivonat/egyéni vállalkozó esetén a nyilvántartási számra vonatkozó igazolás
aláírási címpéldány
a fő- és fejlesztendő tevékenységhez kapcsolódó jogerős engedélyek (telep- és működési engedély)
a projekt megvalósításához szükséges engedélyek
az elszámolható költségeket alátámasztó dokumentumok (pl. árajánlat)
tulajdoni lap, továbbá bérelt ingatlan esetén bérleti szerződés, hozzájáruló nyilatkozat
éves átlagos statisztikai létszámra vonatkozó dokumentumok
amennyiben a projekt a szemle időpontjában megkezdődött, minden a projekt megvalósításával kapcsolatos további dokumentum szükséges (pl. megrendelés, szerződések, számla, szállítólevél, bankszámla kivonatok a pénzügyi teljesítés igazolása)
a projekt költségek elkülönített könyvelése
Megvalósítási/fenntartási/zár helyszíni ellenőrzések esetén a fentieken túl:
üzembe helyezéssel, használatba vétellel kapcsolatos dokumentumok
a támogatási összeg beérkezésének a bankszámlakivonata
főkönyvi kartonok a támogatás elkülönített könyvelésének alátámasztására
a támogatás biztosítékának dokumentumai
a projekt forrásait igazoló dokumentumok
az esetleges közbeszerzési kötelezettség teljesítését igazoló dokumentumok
időszakos jelentéstételi kötelezettség dokumentálása
a nyilvánosságra és a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó alátámasztó dokumentáció
a projekt számszerűsíthető eredményeit alátámasztó dokumentumok

Fontos, hogy az ellenőrök a pályázattal és a támogatással összefüggően bármilyen dokumentumot, objektumot vizsgálhatnak, arról információt kérhetnek. A Forrás Centrum Kft. munkatársai egy esetleges ellenőrzés során segítenek a dokumentáció összeállításában, illetve szükség esetén személyesen is részt vesznek az ellenőrzéseken.

Un régiment de drones sera formé courant 2015 au sein de la flotte de la mer Noire, et rattaché aux forces de l'aviation navale déployées en Crimée. Ce régiment sera doté de drones russes de surveillance de type Orlan-10. Le Orlan-10 est le fruit de la...

From Arlene Kushner:
January 14, 2015

Recurring Nightmare
  How many times do we have to witness the funerals of innocent Jews cut down in their prime by terrorists? 

Sadly, a rhetorical question.  We’ve already witnessed it too many times.  And we know with a reasonable certainty that we are going to witness this yet again.

~~~~~~~~~~


Yesterday, the four Jews who had been killed last Friday in the kosher market in Paris – Yoav Hattab, Yohan Cohen, Philippe Braham, and Francois-Michel Saada - were brought to Israel for burial.  All of Tunisian heritage, they were brought first to B’nai Brak, to the Kisse Rahamim Yeshiva, which is headed by Rabbi Meir Mazuz – spiritual head of the Tunisian community in Israel.

MK Eli Yishai, also of Tunisian heritage, was among those who spoke.  Referring to the fear people in Israel felt last Friday, before they knew the ultimate fate of the four, he observed (emphasis added):

“This is what it is to be Jewish, one nation, one blood, one fate...The pain is enormous...but the souls of the martyrs are so high...they merit to be interred in the Land of Israel, for which our ancestors yearned for thousands of years.

“Pray to our Father in Heaven, who will say, ‘enough’ to our suffering.”~~~~~~~~~~

The bodies were then brought for interment in the Har Hamenuhot cemetery in Jerusalem.  During the services, each was wrapped in a blue and white tallit, and positioned next to a burning torch.


Credit: rte

Thousands attended the funeral.  “This is not how we wanted you to come home, to the State of Israel,” lamented President Ruby Rivlin.  “We wanted you alive, we wanted for you, life.”

Here, among the mourners, a relative of Yoav Hattab:



Credit: TimesofIsrael
~~~~~~~~~~

I want to circle back now, to a closer look at the events in Paris that occurred this past Sunday and Monday, and to some of the responses to those events:

There has been a great deal written about the fact that France was not eager to have Netanyahu present at the march.  Although details vary, the essential events seem to be clear.

Netanyahu had not intended to come, but, on learning that Lieberman and Bennett would be there, changed his mind.

Descriptions of precisely how disgruntled French President Hollande was on learning of this decision, and how rude the French were to our prime minister, vary with the sources.  Some recount deep and genuine rudeness, others claim that Hollande made his peace with the situation and was reasonably courteous.

There are stories about intentions to put Netanyahu on a second bus, and not the one with primary world leaders, and of his having to wait outside that first bus before he could enter.

What we were able to see was that Netanyahu was placed in the second row, as the march began through the streets of Paris, and that he adroitly moved himself into the first row. He did this by reaching over to introduce himself to Ibrahim Boubakar Keita, the president of Mali, and then remaining at his side.

Credit: AFP
~~~~~~~~~~

I would say that the place of Netanyahu – the prime minister of Israel - at the front of the march should have been a given, for the simple reason that the intent, at least in theory, was to show solidarity with victims of terrorism, including four Jews whose lives had been taken precisely because they were Jews.

But of course, it was not that simple.  It never is.

~~~~~~~~~~

Reportedly, the reluctance of Hollande to have Netanyahu present had to do with not wanting to create a focus on the Israeli-Arab conflict, which would have been a distraction.  But what did the French do, when learning that Netanyahu was coming?  They invited Abbas, who apparently had intended to stay away.  This strongly suggests a desire on the part of the French not to appear “biased” in favor of Israel, which is something else, is it not?  That first line of the march, walked by heads of state, was no place for Abbas, no how.  Hollande even met with Abbas privately that evening, to ensure that the message was clear.  Please remember, France voted in the Security Council for the creation of a Palestinian state just two weeks ago.

~~~~~~~~~~

In several respects, Netanyahu was a thorn in the side of the French.  First, because he kept reminding those who were paying attention that terrorism is terrorism, and that it should not be imagined that terrorism in Israel is somehow different or “lesser” (because, so the distorted rationale goes, it is fueled by the “occupation”).  That terrorism has to be fought equally wherever it is, and that when that fight is mounted, Israel must be a part of it.

Nor is he afraid to name the enemy.

And then there is the welcome he extended to French Jews, to come home to Israel.  Irks the French who are ever so eager now to show how they will protect “their” Jews.  The army has been brought out to protect Jewish institutions.

My observation: the million plus in the streets of Paris on Sunday did not exhibit the same degree of solidarity with the murdered cartoonists and the murdered Jews.  Most of it was “Je suis Charlie,” with considerably fewer signs evident declaring “Je suis Juif.”  The issue was freedom of speech more than it was freedom from venomous anti-Semitism. 

~~~~~~~~~~

It was, it seems to me, enormously important to the Jews of France that the head of the State of Israel came out to stand with them.  They are bewildered now.  Frightened. Angry.  And his presence gave them something positive.

After the march, Netanyahu spoke at the Grand Synagogue of Paris.

Here you have his very fine speech:



The next day, he visited Hyper Cacher, the market where the Jews were shot down.  There he said (emphasis added):

“A direct line leads between the attacks of extremist Islam around the world to the attack that took place here at a kosher supermarket in the heart of Paris. I expect all of the leaders, with whom we marched in the streets of Paris yesterday, to fight terrorism wherever it is, also when it is directed against Israel and Jews.”
http://www.algemeiner.com/2015/01/12/netanyahu-visits-site-of-kosher-supermarket-attack-in-paris/

Yes, I can well imagine how eager the French government was for him to go home.

~~~~~~~~~~

The head of Europol, the European police organization, yesterday said there are as many as 5,000 European jihadis fighting in Syria [and Iraq].  This constitutes a huge security problem for Europe, which he says, suffers a “capability gap” in terms of dealing with the situation.

http://www.jpost.com/Middle-East/Up-to-5000-European-jihadis-fighting-in-Syria-pose-great-risk-for-Europe-Europol-chief-says-387637

These Muslim radicals with European citizenship, who go to fight with the Islamists, are further radicalized in Syria and Iraq – they are taught terrorist techniques, provided with weapons, and recruited to cause havoc on their return to Europe.

Neither France nor the other nations of Europe are likely to get serious about combatting this. They have neither the will nor the procedures in place. Confronting this with seriousness would mean, at a bare minimum, tracking those who have left to join the Islamists, putting legislation in place that blocks their return, and establishing stringent enforcement policies and systems.

~~~~~~~~~~

The French Police have revealed that the guns used in the terror attacks last week came from outside of France.  The size of the cachet of weapons that was uncovered suggests an organized network.

http://www.timesofisrael.com/police-arms-for-paris-attacks-came-from-abroad/

~~~~~~~~~~

From the Intelligence and Terrorism Information Center we learn that the terrorists who created mayhem in Paris were connected with Al-Qaeda and ISIS.  And that France has the largest number of nationals who have gone to fight with them.

http://www.terrorism-info.org.il/en/article/20757

~~~~~~~~~~

David Horovitz, editor of Times of Israel, considers the situation in “The death-cult ideology that France prefers not to name “ (emphasis added):

”...This time, too, [Hollande] pledged unity and vigilance in the battles against racism and anti-Semitism. What he didn’t explicitly promise, then or now, however, was to tackle violent Islamic extremism. On Friday, indeed, he asserted in an address to the nation that ‘these terrorists and fanatics have nothing to do with the Islamic religion.’

“It would be nice to think that they didn’t. But it is their perverted interpretation of obligation to that religion that they invoke in carrying out their acts of terror and fanaticism.
“Islamist jihad cannot and will not be defeated if it is not honestly acknowledged. The enemies of freedom will not be picked out at border crossings, tracked on the internet, targeted, thwarted and ultimately marginalized if insistent self-defeating political correctness means those enemies are not even named.

“Does anybody seriously believe, for instance, that France is about to launch a crackdown on Islamist groupings at its higher-education institutions, or devote serious resources to investigating potential incitement at local mosques? Are France and the rest of Europe about to introduce passenger profiling at EU entry points, in the way that Israel does? Is the EU set to sanction Turkey for facilitating the flow of radicalized European Muslims to and from the Islamic State terror group in Syria and Iraq?

“Not terribly likely, is it, when the French president declares that ‘these terrorists and fanatics have nothing to do with the Islamic religion’? Not terribly likely, is it, when the French president, reportedly, didn’t want his day of dignified identification with the victims of terrorism spoiled by the presence of those, like Netanyahu, who might distract from the solemn harmony and focus furious attention, instead, on the specific cause, that great big elephant stuck in among the masses in central Paris: Islamic extremism?

“Three and a half million people took to the street of France on Sunday in a show of solidarity for the latest fatalities of a ruthless ideology. But they couldn’t bring themselves to call that death-cult by its name.

“Do the last few days of Islamist murder in France constitute a watershed moment for one of the Diaspora’s largest communities? The beginning of the end? I rather think so. “A watershed moment in the Western battle against Islamic extremism? I fear not.”
http://www.timesofisrael.com/the-death-cult-ideology-that-france-prefers-not-to-name/

~~~~~~~~~~

And let’s close with some good news (which we badly need):

• Israel produces more scientific papers per capita than any other nation by a large margin – 109 per 10,000 people – as well as one of the highest per capita rates of patents filed.
  
  
• In proportion to its population, Israel has the largest number of startup companies in the world. In absolute terms, Israel has the largest number of startup companies than any other country in the world, except the US (3,500 companies mostly in hi-tech).
  
  
• Israel is ranked #2 in the world for venture capital funds right behind the US.

http://www.israel21c.org/did-you-know-israel-facts/

~~~~~~~~~~

© Arlene Kushner. This material is produced by Arlene Kushner, functioning as an independent journalist. Permission is granted for it to be reproduced only with proper attribution. 
-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Technorati Tag: Israel and France and Netanyahu.

Arms proliferation is both a traditional and a new security issue. In fact, it is as old as armament (and indeed technology) itself. What is an almost inextricable challenge for the international community is the complexity of devising effective policy responses to an increasingly transnational threat resulting from the action of a diversity of state and non-state actors. 

In order to help comprehend this phenomenon, this one-day module will attempt to address the multiform nature of the arms proliferation problem, to assess how it has been hitherto dealt with, and to explore and discuss what may be done from now on, whether about weapons of mass destruction or conventional weapons.

Le navire de renseignement Youri Ivanov devrait être officiellement remis au ministère russe de la Défense début février. Le Youri Ivanov est le navire tête de série du Projet 18280. Mis sur cale au chantier naval du Nord (Saint-Pétersbourg) le 27 décembre...

Iraqi Tabuk Tactical Rifle

Provides overview, key facts and events, timelines and leader profiles along with current news about The Gambia.

Diplomats reported little progress in talks between foreign ministers in Berlin earlier this week

The new year has brought with it much talk of new diplomatic “windows” opening for talks between Europe and the Kremlin, thanks in large part to the sudden economic chaos Russia faces due to the plummeting price of oil and value of the rouble.

Such talk has come from a number of capitals, including Riga, home to the EU’s new Latvian presidency, and Brussels, in the form of foreign policy chief Federica Mogherini. But critics point out that nothing has changed on the ground. Fighting continues, including a an attack on a Ukrainian bus this week which left 12 dead, and Moscow has made no progress in implementing the so-called Minsk agreement, the blueprint all EU leaders have cited as a pre-requisite to ratcheting down its sanctions regime against Russia.

Indeed, according to EU officials recent hopes of Russian acquiescence ahead of a proposed summit in the Kazakh capital of Astana have largely been dashed during diplomatic discussions with Germany and France because of refusals by the Kremlin to budge.

Still, the issue will gradually rise up the agenda in Brussels as the sanctions agreed last year begin to expire – the first in March, but incrementally towards the big economic measures which run out in June and July. It will take a unanimous decision of all 28 EU countries to renew the sanctions.

Despite the lack of progress with Russia, Mogherini this week circulated an “issues paper on relations with Russia” ahead of Monday’s meeting of foreign ministers that proposes a series of re-engagements with Moscow. Our friends and rivals at the Wall Street Journal were the first to report about it, but we’ve posted a copy of the paper here.

Read more

La revue "Questions Internationales" de La Documentation française consacre son 71ème numéro à l'Afrique du Sud (sommaire ci-dessous). Nous y signons un article sur la politique étrangère de l'Afrique du Sud vers le continent africain. Nous vous proposons ci-dessous l’introduction et la conclusion de cette article. Introduction : « L’Afrique du Sud ne peut échapper à son destin africain ». C’est en ces termes qu’à la fin de l’apartheid Nelson Mandela définit la mission première de la future politique étrangère de son pays. En 2001, le Département du commerce et de l’industrie sud-africain emploie, à ce sujet, une métaphore qui semble encore pertinente de nos jours, celle d’une stratégie dite du papillon. Le continent africain constituerait le corps du papillon sud-africain dont les ailes s’étendent vers l’Inde et la Chine à l’Est, et vers le Brésil à l’Ouest. Si, dans cette ambition, la coopération Sud-Sud apparaît comme une dimension essentielle de la diplomatie sud-africaine, le continent africain en reste cependant la priorité.  Conclusion : En dépit des contradictions et des ambivalences de sa politique étrangère, l’Afrique du Sud contribue à la construction de l’architecture de paix et de sécurité africaine. Elle participe dorénavant de plus en plus aux opérations de maintien de la paix des Nations Unies. En juin 2014, plus de 2 200 Sud-Africains, militaires et policiers, participaient à des opérations telles que la MINUSS (Mission des Nations Unies au Soudan du Sud), à la MINUAD Soudan (Opération hybride de l’Union africaine et des Nations Unies au Darfour) et à la MONUSCO (Mission de l'Organisation des Nations Unies pour la stabilisation en République démocratique du Congo). Ses ambitions pourraient néanmoins rapidement être contrariées par « l’état de déclin critique » des Forces de défense nationalesd’Afrique du Sud (South African National Defence Force, SANDF), comme l’a révélé la Defence Review 2014 (DR14) sud-africaine publiée en mars 2014 par le gouvernement. Les défaillances et dysfonctionnements de l’armée, dus notamment à un budget de défense insuffisant, ont été dramatiquement mis en évidence en 2013 en Centrafrique, lorsque les forces sud-africaines perdirent 13 soldats et durent se retirer précipitamment. Les ambitions du pays sont alors apparues bien supérieures à ses capacités opérationnelles. Au Lesotho, en Côte d’Ivoire, au Kenya, en Centrafrique, au Zimbabwe, au Darfour, le bilan de son action en matière de résolution des conflits est loin de faire l’unanimité. L’Afrique du Sud a même été qualifiée par certains États africains de pays « sous-impérialiste ». L’affirmation de la diplomatie et de la puissance sud-africaine, régionale comme internationale, reste aussi pour l’heure compromise par de nombreux facteurs internes. La situation économique du pays est loin d’être florissante et la société est en proie à de vives tensions. Pourtant, plus que jamais, l’Afrique du Sud reste convaincue qu’une destinée africaine l’attend dans le nouveau système international en construction, qu’elle souhaite plus juste et égalitaire et davantage soucieux de la diversité des nations.

DOSSIER… Afrique du Sud : une émergence en question  Ouverture –  L’Afrique du Sud, entre métamorphose et banalisation                               Serge Sur  Une histoire à contretemps                                                                                       Laurent Fourchard  Une société fragmentée ?                                                                             Philippe Gervais-Lambony  Vingt ans après l’apartheid : une démocratie vers l’impasse                                 Raphaël Botiveau  État de droit, société tourmentée                                                             Entretien avec Georges Lory  Diplomatie : vocation continentale, moyens limités                                            Sonia Le Gouriellec  Un bilan économique décevant                                                                            Nicolas Pons-Vignon  Entre l’Occident et les BRICS, une posture diplomatique ambivalente                François Lafargue  Les encadrés du dossier– Que reste-t-il de l’apartheid ?   Philippe Gervais-Lambony– Le système institutionnel de la République d’Afrique du Sud Raphaël Botiveau– Mémoire de la lutte antiapartheid et générations politiques Sophie Didier– Le Cap, Durban, Johannesburg : trois métropoles face au défi de la mondialisation Céline Vacchiani-Marcuzzo – I love Soweto Pauline Guinard– Le sida après la controverse : dépolitisation et nouveaux enjeux Frédéric Le MarcisAux origines de l’Afrique du Sud : Extraits de Vasco de Gama (v. 1469-1524), François Levaillant (1753-1824) et Émile de La Bédollière (1812-1883)  

Bár az elmúlt napokban a párizsi események kiszorították a nemzetközi hírek fősodrából, de továbbra is az egyik legaggasztóbb probléma – különösen régiónk szempontjából – az ukrán válság eszkalálódása. A Dialógus Intézet és a Keresztény-Zsidó Társaság közös szervezésében tartott előadáson Dr. Tálas Péter, a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának igazgatója ismertette a válság értelmezési kereteit.

Kapcsolódó hírek:  A külügy visszahívta az egyik ukrajnai főkonzulátus diplomatáit Az ukránok is rúghatnak magyar kisebbségbe az EU-közepén Újra vonzó lehet Ukrajna

tovább

Tegnap írtam néhány gondolatot a Kouchai testvérek vélt vagy valós profizmusáról. Az egyik ismerősöm elolvasása kapcsán néhány új, gyakorlatibb szemponttal is megkínált, amit szíves engedélye után is most közzéteszek további okulásunkra. Az elemzés, akkor is jól érthető, ha valakinek nincs ideje megnézni a hozzá ajánlott videos elemzést.

Kedves Péter

Olvasva a blogododat arra gondoltam megosztom a véleményemet a témáról - szigorúan taktikai szempontok alapján. Valóban sok videót lehet látni, ahol félelmetes vérprofiknak állítják be a srácokat. Nekem ez volt a kedvencem:



Az a gond a SkyNews riporjában látható újságíróval (szakértővel?), hogy pont olyan dolgokat akar belemagyarázni a videóba, amiket cáfolnak az egyébként elég rossz minőségű - tehát nehézkesen elemezhető felvételek. És mindent milyen meggyőző erővel teszi!

00:45-nél kimerevít egy képet, és arról magyaráz, hogy milyen szakszerűen tartják mindketten a fegyverüket, és hogy ez komoly tapasztalatra és rutinra utal. Persze az látszik a srácokon, hogy volt már a kezükben fegyver, de ami leginkább árulkodik róluk, az a kimerevített képen a sötét mellényes srác jobbos tüzelési fogása balos fedezék mögül. Persze szeret mindenki arról a válláról lőni, amilyen kezes, de minimális katonai kiképzés után mindenki megtanulja, hogy a világon két féle fedezék létezik - balos és jobbos. Jobbosból a jobb vállunkba szorított fegyverrel lövünk, balosból a bal vállunkról, mivel így lehet elérni, hogy a lehető legkisebb felület lógjon ki a fedezék mögül. Persze fegyvertelenekre bármilyen módon lehet büntetlenül lövöldözni, de a képen a srác a rendőrt semlegesíti éppen - úgy, hogy a törzsének legalább a fele kilóg a furgon mögül, szóval igencsak indokolt lett volna, hogy a lehető legkisebb felületet mutassa. Miután a rendőr a földre kerül, mindketten odafutnak hozzá, hogy egyikük kivégezze kb két méterről - hát azért ez sem a magabiztos lőkészségről árulkodik. Egy mezei lövész katona simán eltalál egy ennél sokkal kisebb célt is ötven méterről, azért ez a srác ennél sokkal kevésbé magabiztos.

02:36-nál a kézjelből következtet a kiképzettségre, ez is elég laikus megközelítés. Attól, hogy az akciófilmekben folyamatosan ez van (mert jól néz ki), a kézjelek jelentősége koránt sem ilyen nagy. Tűzpár mozgása során csaknem felesleges, hiszen bőven hallótávon belül vannak, és jelen szituban semmi jelentősége nincs annak, hogy a környezetük hallja-e a párbeszédjüket (hiszen már akcióba lendültek). A kézjelek a kb szakasz (30 ember) méretű csoportoknál fontosak, ahol a parancsnoknak így nem kell átüvöltenie a harcmezőt / gyakteret, hanem mutat egy jelet, amit a többiek továbbadnak. Ráadásul az olcsó kézirádiók elterjedésével a kézjelek jelentősége is jelentősen csökkent - ma inkább csak vészhelyzeti híradásként használjuk őket.

03:00-nál a srácok mozgására próbálja ráfogni a tűz és mozgás ("bounding") alapvető eljárásának végrehajtását, de ez is elég rendesen sántít. A tűz és mozgás lényege, hogy a tűzpár egyik tagja fedezékből tűztámogatást nyújt a társának, aki elmozog a következő fedezékig. Itt valójában az történt, hogy egyikük lövöldözött az utca közepén, a társa pedig nem tudott (vagy nem mert) ellőni mellette, ezért felzárkózott mellé, hogy ő is elereszthessen pár lövést.

04:05-nél a csávó az AK-74-es lövésnél kifejtett hátralökő erejéről beszél, meg arról, hogy ehhez képest milyen stabilan kezelik a fegyvereiket - ez is elég durván kapufa. A kalasnyikov gépkarabélyok gázelvételes rendszerűek, az elsütésük és a stabilitásuk hihetetlenül jó. A laikus általában azt hiszi, hogy egy karabélyt sokkal nehezebb kezelni, mint egy súlyzáras pisztolyt (merthogy sokkal erősebb a lőszer), valójában a kalasnyikovok viszonylag hatásos kezelését egy néhány perces lövészet alatt meg lehet tanulni. Ezért is olyan népszerűek.

04:20-nál a szóráskép nem rossz, de nem is estem tőle hanyatt - 300 méterről ez aránylag jó eredmény lenne, szerintem ennél sokkal közelebbről lőtt a srác. A végén még firkálja a csávó a kalasnyikovot, szerinte az "ugrál" sorozatlövésnél. Valójában csak egész más az anatómiája, mint a nyugati fegyvereknek, ennek megfelelően aki M16-on nevelkedett, az általában szarul lő AK-val. Nyugaton azért terjedt el, hogy az orosz fegyverek pontatlanok, mert a szakértők, akik tesztelik őket, általában rosszabb eredményeket érnek el vele, mint azokkal a fegyverekkel, amikkel sok éves rutinjuk van. A Kalasnyikov attól még pontos, hogy valaki nem tud vele lőni.

Szóval az a gáz az ilyen videókkal, hogy szerintem először kitalálják, hogy miről fog szólni a mondanivaló, utána meg belemagyarázzák a videó egyes képkockáiba a szakértelmet. Nem azt mondom, hogy totál balfaszok voltak az elkövetők, csak azt, hogy látszik rajtuk, hogy nem kaptak komoly katonai kiképzést. Katonai kiképzés amúgy sem kell ahhoz, hogy valaki merényletet hajtson végre, szóval felesleges is lett volna. A tálibok eljárásai sem igazán jutnak eszembe róluk - igazából ezt a teljesítményt egy néhány napos gyorstalpaló után el lehet érni - szerintem.

xy

Brazilian Taurus PT92 Pistol

A január elsejétől tizenharmadikáig tartó napok bizony kiesnek. A régi újév napjáig azt a 12 napot elveszett időnek tekinthetjük az oroszok életében. 40 évvel ezelőtt Andrej Voznyeszenszkij, az egyik legnagyobb orosz-szovjet költő írt is erről egy verset, amit aztán persze jól elfelejtettek volna, ha a 80-as évek közepén nem zenésítik meg, és nem énekli el az akkor éppen fénykorát élő Alekszandr Abdulov színész-sportoló-szívtipró. Persze, kissé lekerekítették Voznyeszenszkij szúrósabb sorait (pl. kikerült a szövegből az, hogy "elsejétől tizenharmadikáig a feleségek nem keresik férjeiket"; és milyen kár, a poszt címadó sora is kihullott), és egy nyálas refrént is írtak hozzá.

Így viszont bekerült az orosz kultúra alapkincstárába, és azóta ragyogó népi feldolgozásversenyek zajlanak minden évben, sőt, jelen pillanatban is a moszkvai utcákon és lakásokon.  

Az eredeti verzió...

és ahogyan azt igazából énekelni kell, konyhában, haverokkal, poharak között.

Sajnos, nincs több alibi, muszáj belekezdeni az évbe. Mi is megigérjük, hogy idén többet írunk, jobban igyekszünk, ilyenek.

A január elsejétől tizenharmadikáig tartó napok bizony kiesnek. A régi újév napjáig azt a 12 napot elveszett időnek tekinthetjük az oroszok életében. 40 évvel ezelőtt Andrej Voznyeszenszkij, az egyik legnagyobb orosz-szovjet költő írt is erről egy verset, amit aztán persze jól elfelejtettek volna, ha a 80-as évek közepén nem zenésítik meg, és nem énekli el az akkor éppen fénykorát élő Alekszandr Abdulov színész-sportoló-szívtipró. Persze, kissé lekerekítették Voznyeszenszkij szúrósabb sorait (pl. kikerült a szövegből az, hogy "elsejétől tizenharmadikáig a feleségek nem keresik férjeiket"; és milyen kár, a poszt címadó sora is kihullott), és egy nyálas refrént is írtak hozzá.

Így viszont bekerült az orosz kultúra alapkincstárába, és azóta ragyogó népi feldolgozásversenyek zajlanak minden évben, sőt, jelen pillanatban is a moszkvai utcákon és lakásokon.  

Az eredeti verzió...

és ahogyan azt igazából énekelni kell, konyhában, haverokkal, poharak között.

Sajnos, nincs több alibi, muszáj belekezdeni az évbe. Mi is megigérjük, hogy idén többet írunk, jobban igyekszünk, ilyenek.

Ahead of his presentation on operational experiences with counter-piracy in the Gulf at the Fast Interception and Riverine conference from 9 - 11 February 2015 in London, Captain Jeffrey McCauley, NAVCENT, 5th Fleet US CENTCOM, spoke to Defence IQ about a number of issues, including Co