Agrégateur de flux

Romániában újra napirendre került a Nagy-Britanniától vásárolt két Type-22-es osztályba tartozó fregatt korszerűsítése. A REGELE FERDINAND (ex-HMS COVENTRY) és REGINA MARIA (ex-HMS LONDON) egy kismérvű korszerűsítésen esett csak át az Egyesült Királyságban, az átvitel előtt. A pénzügyi okok miatt elmaradt további modernizációt most újra átgondolva szeretnék megvalósítani. A némi korrupciós botránnyal is megfűszerezett, megközelítőleg 168 millió eurós üzlet volt az 1989 utáni Románia legnagyobb összegű katonai jellegű beszerzése. A 2004 szeptemberében és 2005 áprilisában átadott egységek fedélzetére egy-egy OTO Merala 76/62 Super Rapid hajóágyú és a hozzá tartozó harcvezető rendszer került felszerelésre, a fegyverzet két további 30 mm-es gépágyúból és torpedókból áll. Ezt erősítenék meg egy 3D-s rádiólokátorral valamint hajók és légi célpontok elleni fegyverzettel és légvédelmi gépágyúkkal. Még nem eldöntött tény a vontatott szonár típusa.

Négy évvel a Turkish Aerospace Industries Anka A UAV első, 2010 decemberében végrehajtott repülése után, ez év január 30-án már a továbbfejlesztett Anka B is végrehajtotta első szárnyalását. A HD kamerával, Aselsan MilSOFT szintetikus apertúrájú radarral, lézeres távolságmérővel, műholdas adatkapcsolattal rendelkező gépből tavaly év végén egy 30 darabos szériára tartott igényt Ankara. Jelenleg még nem tudni, hogy a 2012-ben beharangozott felfegyverzett UAV az Anka B lesz-e, mivel eddig információ a fegyverzetéről még nem látott napvilágot.

Kazahsztán lépéseket tesz az orosz Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázók beszerzése érdekében. A kazah légvédelem vezetője Nurlan Ormanbetov vezérőrnagy már látogatást is tett a típust gyártó Irkutszk-i üzemben. A beszerzendő darabszámról nem közöltek semmit sem.

Február 1-jén már a második szállítmány Mil Mi-28NE harci helikopter is megérkezett Irakba. 2014 augusztus 30-án három harci forgószárnyas került leszállításra, most pedig két újabb példányt gördítettek ki egy Antonov An-124-es Ruszlán rakteréből.

Pakisztánban február 2-án egy újabb sikeres légi indítást hajtottak végre a 350 km-es hatótávolságú Hatf-8 Ra'ad csapásmérő robotrepülőgéppel. A Hatf-8 Ra'ad csapásmérő robotrepülőgép csökkentett észlelhetőségű, elsődleges célpontjai parancsnoki központok, raktárak, rakétaindítók. Az 1100 kg-os indulótömegű, 4,85 méter hosszú Hatf-8 harci része szerelhető hagyományos vagy nukleáris robbanófejjel is. Navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van. Egyes hírek szerint a Ra'ad és a nagyobb, 750 km-es hatótávolságú Hatf-7-es Babur megalkotásához legalább két, 1998-ban afganisztáni célpontok ellen indított, ám Pakisztáni területen a becsapódás után is viszonylag épségben maradt RGM/UGM-109 Tomahawk robotrepülőgép maradványait használták fel.

Januárban fejeződött be a HAL Tejas vadászbombázó extrém hideg körülmények között végzett tesztje. Ezt a 3260 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Leh bázison végezték el, ahol mínusz 15 fokos hidegben, nem teljesen feltöltött akkumulátorokkal, egy alkalommal 42 órányi szabad ég alatt töltött idő után is gond nélkül sikerült a hajtómű és a fedélzeti rendszerek indítása külső segítség igénybevétele nélkül.

Spanyolország egén január 30-án hajtotta végre első repülését az első maláj megrendelésre épített Airbus Military A400M Atlas (MSN22) teherszállító repülőgép. A helyi idő szerint 17:30-kor megkezdett repülés 1 órával és 30 perccel később sikerrel fejeződött be.

A Northrop Grumman Corporation elkezdte az első dél-koreai megrendelésre készülő RQ-4 Global Hawk pilóta nélküli repülőgép gyártását. Szöul két földi irányítóállomást és négy repülőgépet kíván beszerezni.

Argentin lapértesülések szerint Cristina Kirchner pekingi látogatása során a dél-amerikai ország fegyveres erőinek kínai gyártmányú harceszközökkel történő ellátásának első lépése lehet. A hírek szerint 14 J-10-es vagy FC-1/JF-17-es vadászbombázó kerülhet eladásra Argentína számára. A gépek lehetséges üzemeltetéséről már egy közös munkacsoport is készít elemzést.

Egy másik hírben a 8x8-as kerékképletű VN-1-es páncélozott harcjármű került megemlítésre. A 21 tonnás tömegű, német eredetű 440 lóerős BF6M1015C motorral hajtott páncélos esetleges argentin gyártását/összeszerelését is vizionálják a források, ám azt is hozzáteszik, hogy ehhez még jelentős átalakítások kellenének. Egyrészt az eddigi 20 mm-es gépágyút egy 30 mm-re kellene cserélni, továbbá a deszanttér jelenlegi kétszárnyú ajtóit egy lenyitható rámpára kell cserélni, hogy a hadsereg elvárásait teljesítsék.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Dassault Mirage 5BA.

Westland WG-13 Lynx AH.9.

Douglas EKA-3B Skywarrior.

Douglas C-124C Globemaster II.

Mil Mi-8T.

Avro 696 Shackleton AEW2.

McDonnell Douglas F-4F Phantom II.

Handley Page HP-80 Victor K.2.

Jakovlev Jak-38U.

Dassault Etendard IV M.

Sepecat Jaguar E.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.

PZL-Swidnik W-3R Sokol.

General Dynamics FB-111A Aardvark.

Eurocopter EC-725AP Caracal.

Nekem bomba meglepetés volt a Magyar Nemzet mai híre (Őrkatonák Kurdisztánba), hogy magyar katonák őrzés védelmi feladatokat láthatnának el (feltételes mód egyelőre) Kurdisztánba, egy közös német magyar misszióban: "Orbán Viktor miniszterelnök a Hír Televíziónak adott szerdai interjúban utalt arra, hogy a német hadsereggel együtt hamarosan magyar misszió mehet a Törökország, Irak és Irán határán található régióba." idézem a MN-t. A cikk még elmondja, hogy a HM tájékoztatása szerint a feladat semmi újat nem jelentene a honvédségnek, mert már csinált ilyet máskor is.

Elsőre nagyon meglepőnek és zavarosnak tűnt a hír, hiszen egyáltaln milyen formátumban, milyen felhatalmazással menne a honvédség. Orbán kijelentése - kétharmados többség - valamit már sejtet. Az elmúlt 20 év gyakorlata ugyanis az volt, hogy ENSZ, EU vagy NATO (a kisebbeket most kihagyom) műveletekben vettünk csak részt, amelyek megfelelő nemztközi legitimációval rendelkeztek (ENSZ BT felhatalmazás). Ez még az egyébként kivételnek tekinthető 2003-as iraki szállítózászlólajra is igaz, mert azok is csak azután mentek, hogy az USA/brit koalíció megkapta az ENSZ mandátumot, hogy akkor már mint megszállók lássanak neki az iraki közállapotok stabilizáláshoz. Ráadásul, az NATO és EU missziók esetében emlékeim szerint nem is kell a parlament jóváhagyása, arról a kormány saját határkörében dönthet.

Egyelőre azonban nem hallottam semmiféle NATO, EU vagy ENSZ kezdeményezésről, amelyik valamilyen missziót akarnak elindítani Irakban. Csak németekről hallani, az USA nélkül meg, ez még furcsább az egészben.

Mi marad akkor? Szerintem Magyarország az iraki kormány felkérésére, bilateriális alapon fog részt venni bármilyen iraki műveletben. Ez nagyon nagy újdonság és történelmi elmodulás a rendszerváltás utáni időszak gyakorlatától. (ezt lehet hogy félkövítenem kellene?).

További kérdés, hogy mégis mit kellene őiznie a magyar katonáknak Kurdisztánban, mert alapból semmi őrizni való nincs ott. Ez utóbbi kitétel is arra utalt számomra, hogy ezek szerint valami német kezdeményezésű misszió kezdődhe, amiben a németek (és még akár más nemzetek is) fognak csinálni valamit a táboron belűl (vagy onnan kijárva), és a magyarok (részben vagy egészben) lehetnek azok, akik a tábort fogják őrizni.

Nyilván ha ez a hír komoly, akkor kell legyen belőle valami a német hírekben is. Egy rövid és egyszerű keresés+google translate máris kiadott egy kéthetes hírt: Bundestag stimmt Bundeswehr-Hilfe für Kurden im Irak zu. Eszerint a kormánykoalíció legfeljebb 100 német katona kiküldését, telepítését döntötte el Kurdisztánaba az Iszlám Állam elleni harc céljából (für den Kampf gegen die Dschihadistengruppe Islamischer Staat (IS) ausbilden).

Ez a hír még annyit hozzáfűz, hogy a német katonák feladata a korábban vagy a jövőben kurodknak ígért német fegyverekre való kiképzés. A hír konkrétan 16.000 G3-as és G36-os gépkarabélyról beszél, amelyet megígért a kurdoknak a német kormány, és amelynek használatára okítanák majd a német kiképzők a peshmergákat. Azért voltam bizonytalan, hogy pontosan milyen német cuccokra okítanák a peshergákat, mert talán nyárom volt már egy nagy bejelentés, amiben egy dandárnyi (?, 4000 főre emlékszem) erő felszereléséhez küldtek támogatást a németek. A Bundeswehr weboldalán ezt szépen meg is találni: Überblick: Die Irak-Hilfe der Bundeswehr (Stand: September 2014) vagy itt felsorolás szerűen. Stückzahlen: Ausrüstung, Waffen, Munition und Fahrzeuge für den Nordirak (azt nem tudom észrevesszük-e, hogy ezek a infok a német hadsereg, nem német hadügyminisztérium honlapján jelennek meg? És hogy a magyar honvédségnek nincs is hivatalos oldala? Mert szerintem a honvedelem.hu nem az, max a honvédség híroldala)

Na most megnéztem, nem piskóta a mennyiség és ebben van benne a 8000 G3as és 8000 G36-os+ MILAN+táborkonyha+UNIMOG+stb. Szóval akkor a német újságok is keverik. előbb ment a cucc, most mennek a kiképzők.

A döntés január 29-én született meg, de már decemberben is írtak róla az újságok. A teljes német katonai segély 46 millió euró értékű volt. A misszió alaprendeltetése: Schwerpunkt der Mission ist der „nachhaltige Fähigkeitsaufbau der irakischen Streitkräfte sowie der Sicherheitskräfte der Regierung der Region Kurdistan-Irak, ami google fordításban: sustainable capacity building of the Iraqi armed forces and the security forces of the government of Iraqi Kurdistan region.

A németekhez képest ez kőkemény és proaktív lépés, és nem véletlen, hogy a cikk többi rész az ellenzék által megfogalmazott, a misszió legitimátásá érintő kritikákkal foglalkozik.

Ok, szóval a Bundeswehr megy. A jó magyar német katonai kapcsolatokra tekintettel mi is becsatlakozhatunk. Ismerjük egymást, Afganisztán óta különösen alaposan :)

Az utolsó Bundeswehr-es idézet mutat rá a legitimációra is: Training support is provided at the request and with the consent of the Government of Iraq and the government of Iraqi Kurdistan region. The insert is part of the international efforts in the fight against the IS-terrorist militias.

Jó, és igazából itt áll össze a dolog. Ugyanis - bár Magyarországon ez elvétve lett hír, mert csak a hivatalos kommünikékben szerepel - az Iszlám Állam elleni koalíció tagja, ami főleg politikai elköteleződést jelentett idáig, egy kis katonai segéllyel. Ebből a szempontból konzsisztens a mostani lépés, a korábbi magyar katonai segélyről és értelméről már írtam múltkor. Magyar segélyek Irakban mint a külpolitika eszközei címmel. Akkor ottt már felvetettem, hogy akár katonákat is küldhetünk majd Irakba, igaz nem az őrzés védelemmel, hanem kiképzéssel számoltam.

Nem akarom hosszúra nyújtani ezt a posztot, de a feladatot még érdemes egy pillanatra megvizsgálni. Miért nem kiképzésben veszünk részt? Még nem zárhatjuk ki, nem tudjuk hivatalosan mit fog csinálni a magyar kontingens.

A HMnek igaza van abban hogy az őrzés védelemhez jól értünk. Koszovóban is Afganisztánban is csináltuk. Egy az egyik leginkább alapképesség. Első kevésbé veszélyesnk tűnik, mint peshmergákat képezni, de az atért ez így nem teljesen igaz. nem tudom, hol lesz a tábor, de ha a frontvonaltól akár csak 50-100 kilométerre (ne adj isten közelebb), úgy a őrző-védőket legalább akkora veszély fogja fenyegetni, mert ix, statikus célpontként, az önygilkos merénylők begyakorolt célpontjai lehetnek majd, és hát hetek át csinálni csak ezt, akkor bizony lankadhat a figyelem. A kiképzés szerintem nem veszélyesebb, egyrészt a kurdoknál eddig szinte ismeretlen volt a green on blue támadások (azaz, amikor a kiképzendő a kiképzőre támad), másrészt a vélelmezett kiképző bázisok is a frontvonaltól messzebb lesznek, és szerintem egy táborba bejutni, majd megtalálni a külföldieket mindezet észrevétlenül, még akár könnyebb is lehet majd.

Bizonyosan mi is kerültünk már munkahelyi konfliktushelyzetbe. Lehet, nem mindig jöttünk ki győztesen, és nem is esett jól mindig. De el is kerülhetjük azokat, ha követünk bizonyos dolgokat. Néhány tipp, hogyan kerüljük el ezeket a konfliktusokat, vagy ha már benne vagyunk, akkor ötlet, hogyan ne sérüljünk meg.

Kellemes munkakörülményekre vágyunk mindannyian, szeretnénk vidám környezetben dolgozni, hisz akkor jobban megy az idő is és a munka is. De ez érthető, hisz stresszes munkahelyre senki se vágyik. Persze azért időnként előfordul még a legjobb munkahelyeken is. Lehet az a főnöktől is, vagy az egyik kollégától is.

Néha ideges a főnök, csapkod és kiabál mindenkivel. Lehet az egy rossz ébredéstől, a családi gondjaitól vagy más dologtól, amit úgy érez, hogy nem tud megoldani.  A megoldás, hogy ne kiabáljunk vissza, próbáljuk átvészelni ezt az időszakot. Közöljük vele, hogy jó lenne, ha szabadságra menne, pihenje magát ki. Adjunk neki tanácsokat, persze, ha látjuk, hogy befogadó.

Amikor vitatkozik kettő vagy három kollégánk, és minket nem vontak bele, semmiképpen se kezdjünk mi is vitatkozni. Próbáljunk kimaradni ebből, ha lehetséges. Kerüljük a vitát, hisz az senkinek se jó. Törekedjünk mindig a jókedvre, mindenkivel legyünk kedvesek és mosolygósak. Nagyon fontos a munkahelyen a stresszmentes munkavégzés. Próbáljuk mindig megtalálni a probléma forrását, és tegyünk is ellene valamit.

American Ford F-350 Light Utility Vehicle

Látási problémák, ízületi fájdalom, haj- és emlékezetvesztés, valamint szorongásos rohamok sújtják a nyugat-afrikai ebolajárvány túlélőinek egy részét hónapokkal a betegségből való felépülés után: néhány orvos "posztebola-szindrómaként" utal a jelenségre.

A Gazdaságfejlesztési Operatív Program „Piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység támogatása” című konstrukciója keretében 295,33 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatást nyert el a Delta Bio 2000 Kft. által vezetett konzorcium.

A 369 millió forintot meghaladó összköltségű projekt során homológ rekombináció befolyásolásán alapuló célzott integrációt és tumorterápiát segítő alkalmazások kifejlesztése történt.

A kutatási projekt végső célja egy indikátor eukarióta sejtpanel és egy célzott génintegrációt elősegítő rendszer kiépítése volt, amelyre napjainkban különösen nagy igény jelentkezik mind tumorterápiás irányú gyógyszerkutatások, mind tumor szuppresszorok és onkogének kutatásával foglalkozó laboratóriumok irányából. A projekt aktualitását és világszintű újdonságtartalmát a legutóbbi alapkutatási eredmények adták, amely során sikerült a tumorterápiás szerekkel károsított DNS replikációjában szerepet játszó új molekuláris résztvevőket azonosítani. Ezen kutatási eredmények egy részét a konzorciumvezető nemzetközi szabadalommal védte, valamint vezető nemzetközi tudományos folyóiratokban publikálta az elmúlt években.

A projektet támogató eredményeik abból adódtak, hogy a Delta Bio 2000 Kft. már több éve fokozott hangsúllyal aknázza ki a homológ rekombináció mechanizmusán alapuló fejlesztési lehetőségeket. Ebbe a munkába kapcsolódott be néhány éve a Szegedi Tudományegyetem és legutóbb a VisalPus Kft., amelyek nemcsak új tudással, de a projekt kivitelezéséhez szükséges nagy áteresztő-képességű tesztrendszerekkel és jól működő géndiagnosztikai platformokkal is hozzájárultak a projekt sikeréhez.

A konzorciumi partnerek korábbi együttműködése során már jellemzésre kerültek egyes gének homológ rekombinációra kifejtett hatásai. A projekt során létrehozott riporter-rendszeren végzett nagyléptékű siRNS és fehérje túltermelő szűrések számos új, az irányított integrációt befolyásoló gént azonosítottak. Ezeknek és a már eddig feltárt genetikai elemeknek a módosítását kombinálták és párosították a cink-fingernukleáz technológiával, amely egy magas frekvenciájú irányított géncserére alkalmas rendszert eredményezett.

A projekt eredménye nem csak hazai, de világszinten is újdonságot jelent, hiszen a homológ rekombináció olyan molekuláris elemei kerültek jellemzésre, amelyeket eddig más laboratóriumok még nem vizsgáltak.

A GOP-1.1.1-11 „Piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység támogatása” című pályázati kiíráson 295 334 600 forintos támogatást elnyert projekt 2013. január 2-án indult és 2015. január 30-án zárult.

Russian GT-MU-1D Light Multi-Purpose Armored Vehicle

A napokban adtam egy interjút a honvedelem.hu-nak az Iszlám Államról, amiben részem az volt a kérdés, hogy mi lesz Irakban 2015-ben. Kb azt mondtam, hogy nagyrészt semmi, mert amíg nincs ütőképes iraki hadsereg, addig nem lesz mivel visszafoglalni Moszult és Nyugat-Irakot. Ez a blogposztot (Violence Up In Iraq In January 2015 As Insurgents Go On Offensive Again) csak most látom, amely elég hitelesen támasztja alá azt, hogy - azért mert nem hallunk róla - az Iszlám Államnak még rengeteg tartaléka és ereje van arra, hogy Irakban szinte az össze fronton növelje az aktivitását (azaz támadásba menjen át).

Ami még maradt az iraki hadseregből az Falludzsánál és Ramadinál áll szemben az Iszlám Állammal (és néha vesztésre áll), illetve keletre Tal Afarnál és Jalawla-nál (az iráni határ közelében) harcol. Minél távolabb vagyunk Szíriától Irakban, és minnél közelebb a kurd területekhez és Bagdadhoz, annál nagyobb szerepet játszanak az iraki hadsereg mellett a kurd peshmergák és a különböző síita milicíák.

A kurd és síita erők morálban, könnyűfegyverzetben, PR-ban erősek, de így sem nyújtanak kb többet mint egy jobban szervezett gerilla erő. Irakban jelenleg a konfliktus nagyobb városok körül zajlik viszonylag láthatatlan fronvonalakkal. Ezzek kapcsolatban érdemes emlékezni két eseményre. A szíriai Kobane elvesztése után az Iszlám Állam meglepetésszerű támadást intézett Kirkuk ellen, ami azt jelentette, hogy lecsaptak annak előterében levő kurd erőkre. Kirkuk mellett lecsaptak Jalawlaban is. Ez a város azért érdekes mert 2014 novemberében az volt a hír, hogy a várost elfoglalták a kurd, síita milíciák és az iraki hadsereg erői. De akkor hogyan lehet, hoyg 2015 februárjában a városban célzottan robbantja fel magát egy dzsihadista, úgyhogy hoyg "magával visz" egy kurd alezredest és kíséretét is. Sőt ugyanez történt Kirkukban is, ahol egy kurd tábornok és kísérete az áldozat? (lásd itt: Islamic Militants Surprise Kurds in Iraq, Killing a Commander in a Day of Attacks) Azt kell mondjam nagyon jó a hírszerzésük.

De hogyan jön ez a két történet, ahhoz, hogy mi lesz 2015-ben Irakban? Úgyhogy sem a síita, sem a kurd milíciák önmagukban (sem együtt) nem elegendőek ahhoz, hogy arra támaszkodva az iraki kormány ls nyugati támogatói bármilyen előretörést hajtsanak végre és visszafoglaljanak bármilyen fontosabb települést. Ezek milíciák (a kurdok biztosan) ráadásul nincsenek is teljesen a bagdadi kormány műveleti irányítása alatt, azaz csak annyit tesznek és arra mennek harcolni, amerre Maszúd Barzáni és a kurd közös (KDP, PUK) vezetés ebben kurd érdeket lát.

Jó, akkor marad az iraki hadsereg, de azt újra kell képezni és újra kell fegyverezni az USA-nak, ami nem lesz pár hónap alatt meg. Sajtóhírek szerint az amerikai és iraki tervezők fejében Moszul visszafoglalása a cél. Egy 1,5 milliós városról van szó, ahol a lakosság egy rész utálja az iraki kormányt és nem szeretne visszatérni annak irányítása alá.

Moszul és a szunnita arab irakiak egy jó része attól tart, hogy egy ilyen harc a síita milíciák bosszújával lesz kísérve, ami elsősorban a civil lakosságon fog lecsapódni (igen, tömeges kivégzések, amitket már ismerünk). Hogy ez a félelmük nem alaptalan, azt már számos sajtóhír bizonyítja.

De ami nekem a legérdekesebb volt - és jól mutatja a zavaros állapotokat Irakban - az az, hogy az egyik legerősebb síita milícia, a Badr dandár (Badr Brigade) úgy harcol jelenleg Irakban, hogy legalább egy iraki reguláris alakulat van beosztva alá. Armed with U.S. weapons, infamous militia beating ISIS. Ez szerintem érthetővé teszi az iraki szunnita arabok félelmét, hogy bizony a síita miliícák és az iraki haderős között nincsn sok különbség, és az utóbbitól - amely elvileg egy nemzeti intézmény - sem számítatnak túl sok jóra.

OK, de akkor van e valamilyen pozitív fejlemény Irakban? Igen van, ez pedig az, hogy az új kormányfő valamelyest előrehaladt a Nemzeti Gárda felállításával kapcsolatban. Ha jól értem, ez az intézmény szolgálna a szunnita törzsek fegyvereseinek, a korábbi Ébredési Tanácsok fegyvereseinek újbóli integrációjára. Ezek azok a csoportok, akiknek sokat köszönhetett Irak, hogy 2007-2008-ban sikerült megállítani az akkori helyi al-Káida térnyerését. Ezek a fegyveresek kellően edzettek, tapasztaltak, akik 2004 és 2007 között az amerikai és az iraki hadsereg ellen harcoltak (az al-Káida dzsihadistáival az oldalukon) és csak akkor váltottak oldalt, amikor 1 tele lett a hócipőjűk a dzsihadistákkal 2. az USA felismerte ezt és rájött, hogy ők leválaszthatók a felkelésről elsősorban politikai koncessziük biztosításával. Nagyon fontos tanulság Irakban (is), hogy ott a felkelés megállítása politikai eszközökkel és katonai eszközökkel történt, de nem csak utóbbiakkal.

Amikor az amerikaiak kijöttek 2011-ben, az akkori Máliki kormány minden ígéretét megszegte (azaz hogy továbbra is alkalmazni, integrálni fogja ezeket a fegyvereseket) és elbocsátotta és üldözni kezdte ezeket a csoportokat.

Igen, az nyert, aki arra tippelt, hogy ezek a csoportok elég idegesek lettek 2011 után és nem véletlen, hogy erőszak nőtt a környéken majd 2014-ben az Iszlám Állam, mint kés a vajban tudott itt hasítani, mert sok volt a külső szimpatizánsa és önkéntese.

Mit kínálna a Nemzeti Gárda? A hírek szerint egy újbóli lehetőség lenne a szunnitáknak, csak kérdés, hogy elhiszik, mert bizalom az nem nagyon van.(itt két cikk a gárda mögötti politikáról: Violence Up In Iraq In January 2015 As Insurgents Go On Offensive Again, Iraqi cabinet approves draft law to set up national guard)

Ha ez nem fog összejönni, kérdés marad, hogy mégis mivel tudja megszólítani a szunnita lakosságot az iraki kormány (csak azért nem írok síita-kurd kormányt, amert vannak benne szunniták is, azaz valamennyire reprezentálva van ez az üldözött kisebbség is).

A pipeline at a recently-modernised gas compressor station in eastern Ukraine

In only three weeks, the Juncker commission will unveil one of its most totemic policy packages: the so-called “energy union”.

But behind the hype, key parts of the plan still seem to lack any real bite, according to documents seen by the Brussels Blog.

Overall, a single energy market makes a lot of sense as the EU is currently often a messy patchwork of 28 counter-productive energy islands. If the member states integrated their gas and electricity networks more deeply, the continent could cut costs, slash emissions and reduce dependency on Russia. Who could object to that? Well, as ever, the mood among member states is hardly harmonious.

Speaking to reporters on Wednesday, Maros Sefcovic, the EU’s vice-president charged with launching the energy union on February 25, said that the single market would comprise “hardware” and “software”.

Relatively speaking, hardware is the easy bit. Build gas pipelines and electrical cables across borders and that will improve security of supply and help prices converge.

The big hurdle is the software. Fundamentally, energy has massively different costs in various countries because of divergent tax and regulatory systems. You cannot have a free-flowing single market until you harmonise these. Poles, Czechs and Hungarians pay less than half of German and Danish rates for power. In Denmark, 57 per cent of the final electricity price is based on levies, whereas in Britain the figure is closer to 5 per cent.

So will the member states converge fully? They don’t seem to want to. Sefcovic admitted on Wednesday that taxation was a significant problem and that he had hit a wall with member states: “Most of us in this room would agree that it would be the best way forward but we have to be very realistic that unanimity on an issue like energy taxation would be very difficult to achieve.” Oh dear. That’s a pretty big hole in the energy union plan.

Read more

The Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP) is currently the subject of heated debate – but with a narrow focus. The debate is primarily concerned with the impact of TTIP on Germany and Europe. Too little attention is being paid to the implications of this mega-regional for the rest of the world. In light of growing global in-equality, the question of how we can shape globalisation fairly and whether TTIP can play a role in this is more pressing than ever.
TTIP is an attempt by the European Union (EU) and the United States to define new rules of play for the world economy with potential global application. From a development policy perspective, this exclusive approach gives cause for concern, as it precludes emerging economies and developing countries from negotiations.
The TTIP negotiation agenda goes far beyond the dis-mantling of trade barriers, also encompassing, for example, the rules for cross-border investment and a broad spectrum of regulations that are often only loosely related to traditional trade policy. This expansive negotiation agenda is the real innovation of the transatlantic negotiations, with uncertain consequences for all those countries that do not have a seat at the negotiating table. Whether they like it or not, these countries will be affected by the rules agreed upon at this table through their participation in international trade.
As such, TTIP could mark an important turning point in the world trade system. TTIP, along with the Trans-Pacific Partnership (TPP) negotiated by the United States and 11 other nations, threatens to further undermine multilateral negotiations within the World Trade Organization (WTO). Of even greater concern is the fact that emerging economies such as Brazil, India and especially China, none of whom are involved in the TTIP and TPP negotiations, could react to these mega-regionals by joining together to form opposing trade blocs. Instead of taking a largely exclusive approach, it would be better if the transatlantic partners placed the emphasis on cooperation with emerging eco-nomies and developing countries, especially given the tremendous economic potential of these nations and the global challenges currently being faced in other policy areas, challenges which can only be overcome by working together with these states.
When it comes to promoting global development and shaping globalisation fairly, the TTIP negotiations offer potential and present challenges at the same time. Nonetheless, there are some specific recommendations as to how TTIP can be made as development-friendly as possible: 1) steps should be taken to avoid discriminating against third countries in the area of regulatory cooperation; 2) rules of origin should be as generous, uniform and open as possible; 3) preference programmes of the EU and the United States should be harmonised;  4) third countries should be afforded credible options for joining the partnership in future.
Development policy stakeholders have the following options for action: 1) the TTIP negotiations should under-score the importance of measures for integrating developing countries into global value chains; 2) efforts need to be made at European level to promote greater consistency between TTIP and development policy goals, particularly those of the post-2015 agenda; 3) steps should be taken to reach out to emerging economies and developing countries with greater transparency and to offer them the opportunity to engage in dialogue; 4) the WTO process needs to be reinvigorated and reformed at multilateral level.

ISIL has grabbed the world’s attention with new levels of barbarism revealed in the scripted murder of the man known throughout the world as “the pilot”. Jordanian Lt. Muath al-Kaseasbeh has become a symbol for moderate Muslims, westerners and all who agree that ISIL

Analyse publiée dans le numéro de février 2015 du Monde diplomatique Quand, en 1989, Oussama Ben Laden et Abou Moussab Al-Zarkaoui se rencontrent dans les montagnes afghanes où l’un et l’autre sont venus combattre l’ennemi soviétique, ils ne se doutent … Lire la suite →

American Smith and Wesson Sigma Pistol

France 24 English Debate – anchored by François Picard, with Carol Malouf, Founder, Macarela Advisory Group and Daniel Tauber, Op-ed columnist for the Jerusalem Post & Likud Central Committee Member, France 24 English, 28th of January, 2015, 7.10-8pm There's another … Lire la suite →

Interview por el periodista Oriane Fléchaire en el diario argentino Las Notas, 19 de enero 2015 Los diputados franceses decidieron seguir con los bombardeos en Irak; al Qaeda en la Península Arábiga (AQPA) reivindicó el atentado contra el diario satírico; un nuevo número … Lire la suite →

Prévenir les attentats est une tâche complexe et ingrate. Complexe car la rivalité stratégique entre terroristes et services de sécurité induit par nature des éléments extrêmement difficiles à contrôler : actions discrétionnaires, réseaux clandestins, modes de communications codés, parcours géographiques obscurs, … Lire la suite →

France 24 English Debate – anchored by François Picard, with Nathalie Goulet, French Senator and Member of the Foreign Affairs Committee, Janine di Giovanni, Newsweek Middle East editor, and Borzou Daragahi, Financial Times Middle East correspondent, France 24 English, 3rd of … Lire la suite →

TV Interview by journalists François Picard & Annette Young, France 24 English, 5th of November, 2014 Watch the interview

Lorsque l’on souscrit à un crédit quelque en soit la forme, il est important de connaître les différents taux qui existent sur le marché.

Le taux nominal ou facial

Le taux nominal est un taux de crédit présenté sous la forme d’un pourcentage annuel et qui figure également sur les prospectus publicitaires ou le contrat établit par votre établissement bancaire.

Ce taux sert de calcul aux intérêts que vous devez. ce taux peut être fixe signifiant alors qu’il sera toujours le même jusqu’à la fin de votre contrat ou variable signifiant alors qu’il pourra évoluer pendant la période de souscription de votre crédit en fonction de l’indice de référence dont vous aurez préalablement pris connaissance avant la signature du contrat.

Le taux effectif global (TEG)

Le taux effectif global ou TEG permet de représenter réellement ce que va vous coûter le crédit concrètement et faciliter ainsi la compréhension pour le souscripteur. Il est toujours stipulé dans le contrat de crédit et couvre tous les frais liés au crédit souscrit.

Le taux actuariel

Ce taux va permettre au souscripteur de calculer le rendement réel de son placement s’il y en a un. Ce taux est calculé en fonction des intérêts et en tenant compte de divers éléments :

• mensualités
• durée de remboursement du crédit
• intérêts

Le taux périodique

Ce taux périodique correspond au taux qui est appliqué au capital qu’il reste à rembourser lorsque les intérêts sont recalculés à une certaine échéance. Ce taux va dépendre alors de la périodicité du remboursement : mensuelle, trimestrielle ou annuelle.

Le taux d’usure

Le taux d’usure est un indice qui est établit par l’État en question et qui est d’ailleurs publié tous les trimestres dans le journal officiel. Ce taux symbolise la limite maximale qui est autorisée pour un taux de crédit de n’importe quelle sorte.

Il faut savoir que plus le crédit est long sur la durée, plus le risque est grand pour l’établissement bancaire qui vous prête l’argent. Par conséquent, le taux d’intérêts sera forcément plus élevé également afin qu’il puisse se couvrir en cas de problème.