Agrégateur de flux

La croissance et le poids économique du Brésil l’ont aujourd’hui hissé au rang de challenger des puissances mondiales.

Les immenses ressources offshore du Brésil occultent bien souvent son rôle de pôle portuaire majeur de l’Atlantique Sud. Sachant que 93 % de son commerce extérieur passe par la mer, il est aisé de comprendre que le géant sud-américain ait une stratégie maritime passant aujourd’hui par le renouvellement de ses forces navales.

Brèves marine…

"The EU must move from words to actions. Our first obligation is to save their lives", declared DROI Chair Elena Valenciano
Source : © European Union, 2015 - EP

La chercheuse critique la politique de la France dans la région.

A Beyrouth, Jean-Yves Le Drian a estimé que la situation au Yémen était un "danger immédiat" pour notre sécurité intérieure et s'en est pris à l'Iran.

Amerikából kapott komoly konkurenst az EUrológus.

Length of video : 164'
You may manually download this video in WMV (1.5Gb) format

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2015 - EP

Giscard between two ESSCA students (14 April 2005).

Ten years ago, in mid-April 2005, Valéry Giscard d’Estaing came to Angers in order to exchange with ESSCA students. Just six weeks before the French referendum on the constitutional treaty his visit was part of a campaign for an increasingly uncertain ‘yes’ vote. Given his role in chairing – with diplomatic skills and political know-how - the European Convention between March 2002 and June 2003, his defense of the treaty was more than legitimate and the amphitheatre was crowded.

The former president of the Republic was visible delighted to find himself with a handful of young students who, in turn, were visibly very impressed with the charism of the 79-years-old elder statesman. After a bit of coquetry on his age, he staunchly defended his text,hiding his disappointment with the manner in which the substance of the original treaty had been watered down by the European Councils in 2003 and 2004. Rather helplessly, he had witnessed how the ‘big’ member-states wanted to modify the voting rights, how the ‘small’ member-states were all up in arms about ‘their’ commissioner, how the catholic member-states insisted on a reference to the Christian heritage of Europe, and how Poland, Spain and the UK went each on a major ego-trip. All that remained of the rather audacious ‘Constitution’ of the summer of 2003 was a much diluted and quite indigestible treaty, unreadable for every citizen who did not have the good luck to have doctorate in international law.

These weaknesses notwithstanding, Giscard d’Estaing played the true believer and defended the virtues of his ‘child’, as he called it, with conviction. He even went so far as to find this pseudo-constitution ‘as perfect as the French constitution’. A comparison, which in retrospect sounds like a Freudian slip of the tongue, given that both texts are at the origin of numerous and lasting deadlocks in France and Europe.

Moreover, this attitude of assimilating any criticism of the treaty, however well-founded and differentiated it may have been, to the old anti-European reflexes of the political extremes, could only be perceived, in the already tense atmosphere of the referendum campaign, as yet another evidence of élitist condescension. And, thus, contribute to strengthen the ‘no’ camp.

Needless to say, Giscard had no trouble convincing ESSCA’s students of the merits of both the constitutional treaty and European integration in general. Smart, young, multilingual individuals, with high-level academic training and an international mindset, are part of those Europeans for whom Europe (just like globalisation) does not stand for economic threat and identity angst, but for professional opportunity and cultural diversity.

On the same day, Jacques Chirac, French president for ten years already, convened a panel of 83 young citizens between 18 and 30 years old to the Elysée Palace in order to debate on Europe. It was a disaster. Far from preaching to an already convinced audience, the president had to resort to papal phrases like ‘Don’t be afraid!’. The sentence that more than any other gave evidence to his flagrant inability to understand the prevailing scepticism was his avowal of total lack of understanding of the young people’s ‘pessimism’ with regard to France and Europe: ‘Je ne le comprends pas!’, he sighed, incredulously and helplessly messing up a communication exercise that had seemed so simple and had turned so sour.

Could there have been a better illustration of the socio-economic and generational rift between the French élites and the people they were supposed to represent? Six weeks later, the constitutional treaty was voted into the dustbin of history with almost 55% of the votes.

Albrecht Sonntag, EU-Asia Institute, ESSCA School of Management.

This is the first of two blogposts on Valéry Giscard d’Estaing.

 

The post 10 years ago: Giscard defends the constitutional treaty at ESSCA appeared first on Ideas on Europe.

Joseph Henrotin, « La coopération multilatérale au sein de la PSDC », séminaire PSDC, Ecoles d’officiers de l’armée de l’Air, Salon de Provence, 7 avril 2015. Joseph Henrotin, « Le rôle de l’OTAN dans la crise ukrainienne », séminaire PSDC, Ecoles d’officiers de l’armée de l’Air, Salon de Provence, 7 avril 2015. Joseph Henrotin, « Are there a difference between an alliance […]

Depuis un mois, Piriou Naval Services Lorient (PNS Lorient *) a pris ses quartiers sur l'anneau de Keroman, dans l'ancien bâtiment dit « Arcoa ». Après trois mois de mise aux normes, la société y a débuté ses activités navales de maintenance, de réparation et de refonte. Depuis début mars, un premier navire est en cours de travaux à l'intérieur du hall. Il s'agit de « L'Avenir », un catamaran de 22 m de l'entreprise Société offshore services, basé à Lège-Cap-Ferret (Gironde).

• Lire la suite de Piriou: un premier bateau sur le site lorientais

Bár a helyi újságokat leszámítva nem igazán sok sajtóorgánum tett említést róla, fontos esemény történt hétvégén Mauritániában (04.18.), ahol a kormány és az ellenzéki csoportokat tömörítő Nemzeti Fórum a Demokráciáért és Egységért (FNDU) megbeszélést tartott, hogy így próbálják megtörni a hosszú ideje fennálló politikai patthelyzetet, amelyben a kommunikáció hiánya teljesen ellehetetlenítette az állam demokratikus működését. Ennek a patthelyzetnek olyan eredményei voltak korábban, hogy az FNDU tagjai közül több párt elutasította a részvételt a 2014-es elnök-, parlamenti- és önkormányzati választásokon és azóta is folyamatosan támadják annak eredményeit. A komoly méretű szakadás figyelembevételével érthető, hogy a szombati (04.18.) megbeszélés alig egy óráig tartott csak és egyedül abban állapodtak meg a felek, hogy folytatni fogják a most megkezdett folyamatot, hiszen mindkét oldal elkötelezett a megoldásban.

Az FNDU (12 párt, civil szervezet és szakszervezet szövetsége) elő is terjesztette saját tervezetét a dialógus folytatására, amelyet két részre oszthatunk: az elsőben az ellenzék azt kéri, hogy végre kapjanak ők is teret a médiában, a kormányzati munkában, a második részben pedig azt kérik, hogy Mohamed Ould Abdel Aziz elnök személyesen garantálja a kezdődő dialógus eredményeként kialakuló végkimenetel végrehajtását. Az ellenzék egyébként elég sok témában szeretne vitát kezdeményezni a mauritániai vezetéssel, ilyenek például a hadsereg semlegességének elérése, a választások tisztaságának biztosítása, de a korábbi évek kudarccal végződött párbeszédei után most is sejthető, hogy ha lesz is valamiféle eredmény, az nem mostanában fog megszületni. Elég megnézni a most szombati (04.18.) megbeszélés létrejöttének előzményeit is, hiszen már két hete asztalhoz kellett volna ülniük a delegációknak, de a kormány akkor visszalépett a megbeszéléstől, miután Aziz delegációja úgy érezte, hogy a velük tárgyalásra készülő ellenzéki csoport nem képvisel elég magas szintet.

Aztán annak eldöntése, hogy a most hétvégén történt megbeszélés csak a kormányzat külvilágnak szóló gesztusa volt, vagy tényleges párbeszéd megkezdése, elég nagy kihívás, de adalékként mindenképpen látni kell, hogy az ország egyik legnagyobb vállalatánál két hónapon át zajló sztrájk igen komoly nyomás alá helyezte Aziz kormányát. Maga az elnök amúgy már hónapok óta beszél a nyitott párbeszédről, az ország politikai palettájának teljes egységéről, de mostanáig igazából csak hangzatos szavak és frázisok voltak, konkrét tettek nélkül, ennek tükrében pedig kizárólag az idő fogja majd csak eldönteni, hogy a mostani dologból mi fog kisülni.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.