jQuery(document).ready(function($){$("#isloaderfor-deojkh").fadeOut(300, function () { $(".pagwrap-deojkh").fadeIn(300);});});
Download ReportIPI, together with Independent Diplomat cohosted a discussion on November 13th on innovative means to engage non-state actors in multilateral conflict resolution and prevention.
As armed conflicts reach their highest level in decades and the UN Security Council faces mounting criticism for its inability to prevent or resolve contemporary crises, there is an urgent need for more effective approaches to international peacemaking. One gap in current approaches is the lack of meaningful engagement with non-state actors, including armed groups, political opposition parties, and civil society movements—particularly within the Security Council. To fill this gap, the nonprofit diplomatic advisory group Independent Diplomat (ID) launched the “Meet the Parties” (MTP) platform.
MTP offers an impartial, confidential platform for UN Security Council members to engage multilaterally with non-state stakeholders—many of them politically contested. Over the past two years, ID has facilitated dozens of discreet MTP meetings between Security Council members and non-state actors from Afghanistan, Cameroon, South Sudan, Syria, and Sudan. MTP demonstrates that informal, unconventional approaches to diplomacy can positively influence both affected parties and international stakeholders.
This event presented a new policy report with findings from the first comprehensive assessment of the MTP initiative. The report spotlights practical methods to strengthen the inclusion of non-state actors in Security Council consultations. It also explores the transferability of these lessons beyond the Security Council, including to the UN Peacebuilding Commission, the African Union, and other multilateral forums.
Speakers:
Marlene Spoerri, Director of US and UN, Independent Diplomat
Reza Afshar, OBE, Executive Director, Independent Diplomat
Andreas Løvold, Deputy Permanent Representative of Norway to the UN
Larry Johnson, Former UN Assistant Secretary-General for Legal Affairs
Kevin Irakoze, Assistant Professor, University of North Carolina at Chapel Hill
Mariam Jalabi, Co-founder, Syrian Women’s Political Movement
Moderator:
Jenna Russo, Director of Research, Head of the Brian Urquhart Center for Peace Operations, International Peace Institute
The post Meet the Parties: Strengthening Multilateral Diplomacy through Inclusive Engagement with Non-state Actors appeared first on International Peace Institute.
Mint mindenki mást, a Kelet-ázsiai Hajórajt is teljesen váratlanul érte a háború kitörése. 1914 júniusában a hajóraj még békésen készülődött a német kézen levő Csendes-óceáni szigetek közötti szokásos nyári körútjára. A két páncéloscirkálón esedékes javításokat ezúttal is a japán Nagasaki kikötőjében végezték el, ahonnan a két hajó június 28-án futott ki első úti célja, a Carolina-szigeteken fekvő Truk felé. Ide július hetedikén érkeztek meg, és 15-én indultak tovább Ponapéra. Innen néhány nap múlva tovább kellett volna hajózniuk a Bismarck-szigetek és Új-Guinea felé, azonban Spee ekkor már érezte a puskaporszagot a levegőben.
Tájékozatlanabb honfitársaink számára talán meglepően hangzik, de a magyar és orosz népek történelmi tapasztalatában legalább egy átfedés is akad. A tatárjárást a Kijevi Rusz fejedelemségei is ugyanúgy elszenvedték, de ráadásul megkapták a nyakukba a közmondásos tatár igát is, ami érthető módon az egyesített Oroszország nemzeti emlékezetében fontos helyet foglal el azóta is. Örökségét alapvetően elhúzódónak és károsnak szokás beállítani, és az erre irányuló külföldi figyelem újjáéledését ill. felélénkülését is meg lehet figyelni az ukrajnai háború kirobbanása óta, ami magától értetődő táptalaja lett a nagyorosz sovinizmus és birodalmi küldetéstudat egyfajta sajnálatos patológiaként, a mongol despotizmusból, bizánci normákból és muszka hazugságokból szárba szökkent elfajzásként való értelmezésének, akár atlantista-liberális, akár kelet-európai nacionalista szemszögből.
A BAP 69 gépei - az MS20 Block II korszerűsítési csomagnak és a realizált 2021-es rakétabeszerzésnek köszönhetően - már az új rövid hatótávolságú fegyvert, az AIM-2000 IRIS-T-t is hordozzák. Tegyük hozzá, hogy részben, a továbbra is használt AIM-9L/I-1 Sidewinder mellett, például eltérő függesztésű géppár keretében.
Legyenek a célok keletiek (itt kalinyingrádi éleslövészetre áttelepülő, R-73-assal függesztett Szuhojok és MiG-ek)...
...vagy nyugatiak (itt Bomber Task Force kísérés dyessi B-1-esekkel)...
...esetleg "embertelenek" (itt a térségbe települt kanadai erők Blackjack drónja :-)...
...a nagy távolságú VID és az objektív kontroll tekintetében kulcsfontosságú a Litening konténer a magyar Gripenek számára. Nem beszélve a BAP idején kint is repülhető CAS gyakorló feladatokról, ahol a precíziós levegő-föld képességek a berendezés nélkül nem lehetségesek.
Keszi Gripen a médiadelegációt szállító 604-esről fotózva, az őszi balti felhőrétegeken át erőlködő Nappal "kötelékben".
Visszatéréskor csak a Mátra ~900 méter fölötti részei és a Gagarin hőerőmű mikroklimatikus zónáját jelölő mesterséges gomoly dudorodik ki a ma két honvédségi repülőgépet is kitérőre kényszerítő felhőtakaróból.
Zord
A háborús népességpusztulás és nemzethalál kategóriájában a világrekord minden bizonnyal a XIX. századi Paraguayhoz köthető, melynek férfilakossága szinte felfoghatatlan arányban, minimum 70 százalékban veszett oda a napóleoni ambícióihoz ragaszkodó elnökük szolgálatában. (Egy későbbi, 1886-os népszámlálás adatai szerint a 30 évnél idősebb felnőttek között három nő jutott egy férfira.) A latin-amerikai országot letarolták és teljesen megszállták az ellenséges seregek; mint az ismert, ugyanez történt Szerbiával is az első világháborúban – azzal a fontos különbséggel, hogy a végső vereséget sikerült elkerülnie (ami magyar szemszögből mondjuk azért nem volt kifejezetten szerencsés). Ezzel magyarázható, hogy az említett gyászos dobogón is „csak” a második hely jutott számára – öt szerb férfiból átlagosan kettő élte meg a háború végét.
Decemberben ismét elindul a Demján Sándor 1+1 KKV Beruházás-élénkítő Támogatási Program, amelynek keretében 20 milliárd forint keret támogatás áll a hazai vállalkozások rendelkezésére akár 50% vissza nem térítendő támogatással.
2018 májusában egy tengerészgyalogos hamvaival és hagyatékával egy amerikai üzletember érkezett Budapestre. Utazásával a tengerészgyalogos kívánságát teljesítette, akit gyerekkora óta barátjának mondhatott, és akinek kérése az volt, hogy a végső nyughelye szülőföldjén legyen.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után külföldre emigráló magyarok a legkülönbözőbb életutat futották be. A többség beilleszkedett az új környezetbe, voltak, akik visszatérhettek eredeti mesterségükhöz, mások új szakmát tanultak, és abban igyekeztek boldogulni, néhányan pedig a befogadó ország fegyveres erőinél találtak megélhetést. Utóbbiak közé tartozott Szabolcs István is, aki az Egyesült Államok tengerészgyalogságának (US Marine Corps) légierejénél szolgált. Hosszú út vezetett Budapestről egy F-4 Phantom II-es vadászbombázó hátsó üléséig. Mivel a személyes találkozó és beszélgetés már nem jöhet létre, a Szabolcs István – vagy, ahogy Amerikában nevezték, Steven Szabolcs - által bejárt útnak csak egy-egy szakaszát ismerhetjük meg visszaemlékezések, fotók és dokumentumok segítségével.
A XVII. század végére egyértelművé vált, hogy a tengerek ura Nagy-Britannia maradt. Uralkodó pozíciójukat az angolok Gibraltár 1704-es, majd Málta 1798-as megszállásával tették vitathatatlanná és megtámadhatatlanná. A britek ezzel gyakorlatilag bekerítették Európát. Erről a három pontról – hazai kikötőikből, Gibraltárról és Máltáról – az angolok lényegében Európa tengeri kereskedelmének valamennyi útvonalát ellenőrzésük alatt tudták tartani. Ettől kezdve a tengereken, és közvetve egész Európában csak az történhetett, amit a britek akartak, illetve amit megengedtek.
Tíz évvel ezelőtt egy hidegháborús-atomfegyveres témájú rádiós vendégszereplésünk apropóján idéztük egyik szellemi inspirálónkat a társadalmi amnézia egyik talányos nyugat-európai példájáról: a nukleáris fegyverkezési verseny és az atomenergia ellen tiltakozó békemozgalmat, amely a '80-as évek elején hatalmas tömegtüntetéseket szervezett több országban, és a média jelentős figyelmét is megragadta, az utókor még egy Wikipedia-szócikkre sem tartja méltónak. Amennyire az említett tudástár archívumából ezt meg tudtuk állapítani, egészen 2018-ig nem is változott a helyzet.
jQuery(document).ready(function($){$("#isloaderfor-yokxtb").fadeOut(300, function () { $(".pagwrap-yokxtb").fadeIn(300);});});
IPI and the International Civil Society Action Network (ICAN) cohosted an interactive event on “The Ghosts of 1325: Past, Present, Future” followed by a reception, on October 29th.
Bringing together women peacebuilders, civil society leaders, member states, UN agencies, and media, this event was hosted in partnership with the Permanent Mission of the United Kingdom to the United Nations, the Permanent Mission of Norway to the United Nation, the Global Partnership for the Prevention of Armed Conflict (GPPAC), Legal Action Worldwide (LAW), the PAIMAN Alumni Foundation, the Association for War Affected Women (AWAW), the Center for Civil Society and Democracy (CCSD), the Coalition for the UN We Need (C4UN), and Wo=Men Dutch Gender Platform.
Speakers invoked “The Ghosts of 1325”—carrying the voices of the past, present, and future to confront the Security Council with its unfilled promises. The event provided an opportunity for reflecting on, reckoning with, and renewing collective commitment to the vision of Resolution 1325.
On October 31, 2000, the UN Security Council unanimously adopted Resolution 1325 on women, peace, and security (WPS)—the first resolution to recognize women’s leadership and participation as critical to peace and security. From the outset, civil society has driven the WPS agenda, setting its vision, pushing governments to act, and holding them accountable while leading implementation on the ground.
Twenty-five years later, despite normative progress, women’s inclusion in peace processes remains the exception rather than the rule. Implementation has too often lagged behind rhetoric, and the WPS agenda risks being sidelined in transactional geopolitics. An agenda rooted in the prevention of war and humanization of security stands in contrast to current trends of rising violence and militarization. Marking the 25th anniversary offers an opportunity not merely to commemorate, but to provoke urgent reflection: What if 1325 were fully realized? What if it fades into irrelevance?
Speakers:
Phoebe Donnelly, Senior Fellow and Head of Women, Peace, and Security, International Peace Institute
Andreas Løvold, Deputy Permanent Representative of Norway to the United Nations
Paul Shrubsole, Acting WPS Focal Point, Permanent Mission of the United Kingdom to the United Nations
Sanam Anderlini, Founder and CEO, International Civil Society Action Network (ICAN)
Visaka Dharmadasa, Founder and Chair, Association of War Affected Women
Cerue Garlo, Women’s Alliance for Security Leadership
Mossarat Qadeem, Founder and President PAIMAN Alumni Trust
Helena Gronberg, Program Director, ICAN
France Bognon, Managing Director and Co-CEO, ICAN
Rajaa Altalli, Co-Founder, Center for Civil Society and Democracy
Adam Lupel, Executive Director, Coalition for the UN We Need
Mobina S.B. Jaffer, Former Canadian Senator representing British Columbia
Anwarul K. Chowdhury, Founder of Global Movement for the Culture of Peace
The post The Ghosts of 1325: Past, Present, Future appeared first on International Peace Institute.