Melano, a közép-európaiak magazinja

Aki belép az ajtón megérti. Letisztult, modern elegancia. Minden mindennel összhangban. A stílus merőben más, mint az eddigi Szamos üzletekben. Sass Géza belsőépítész és Szamos Gabriella látásmódját tükrözi az egész környezet. Kapcsolódó cikkek: Páratlan kiállítás nyílik hamarosan a Néprajzi Múzeumban

Már nem csak édes a Szamos – üzeni az új, "More than sweet" szlogen. Utal arra, hogy a márka kilép a cukrászda kategóriából. Pozíciót vált, nyit a fiatalok felé. A Szamos Today elviteles termékeinek dizájnja a gasztronómiai trendekbe illeszkedik. Az új kínálat a fogyasztói igények alapján alakult ki. A kora reggeltől kapható széles reggeli választék, a változatos üzleti ebéd kínálat, a szendvicsek, salátás, smoothiek, levesek a környéken dolgozók, vagy éppen a Parlamentnél kiránduló turisták napi tempójához igazodik. A Szamos Today termékek hamarosan több Szamos üzletben is megjelennek majd.

A Szamos Cafe kávékínálatában a klasszikus bécsi pörkölés mellett megtalálható a világosabb, ún. „speciality”, ültetvényszelektált kávébab is, melynek pörkölését időről-időre a vendégek visszajelzései alapján és a terméstől függően módosítják. A galériát azok számára alakították ki, akik a Szamos tradicionális vonalát kedvelik. Itt a’la cart kínálattal, terített asztalokkal és étlappal várja a személyzet azon vendégeket, akik szívesen szervezik üzleti megbeszéléseiket szép környezetbe.

A legfelső szint a Szamos Csokoládé Múzeumé. A kiállítás anyagát több évtizede gyűjti a család. A múzeumi anyag hat termen keresztül mutatja be a kakaó termesztésétől a XX. század csokoládé gyártásáig a csokoládé történetiségét. Láthatunk itt berendezett csokoládé szalont, ’30-as évekbeli édességboltot és egy működő csokoládé műhelyt is. A múzeumi túra végén a látogató az ajándékboltba érkezik, ahol emléktárgyakat és Szamos termékeket vásárolhat. A vitrinben egy méretarányos Parlament tekinthető meg, amelyet az egyedi panorámának köszönhetően az ablakon keresztül bárki könnyedén összehasonlíthat az igazival. Itt a koronázási emlékek is marcipánból készültek. Ugyancsak ezen a szinten található az 50 fős különterem. Parlamentre nyíló panorámával csapatépítésre, zártkörű megbeszélésekre vagy sajtótájékoztatók rendezésére is szolgálhat.

Tags: MagyarországSzamosParlamentturizmus Visegrádiak: Magyarország

A lengyel fővárosban számtalan kávézó és cukrászda várja a felfrissülni vágyó utazókat és turistákat. A belvárosban található Wedel Rezidenciát azonban már csak a tradicionális lengyel csokoládék miatt is érdemes felkeresni. Kapcsolódó cikkek: Senkié, csak az enyém! Az igazi lengyel cica ragasztó Mézeskalács lengyelül

 

A Szpitalnia utca 8. szám alatt található Wedel Rezidenciába érdemes lehet ellátogatni, ha Varsóban járunk, hiszen a forró csokoládékon és pralinékon keresztül megismerhetjük Lengyelország No.1 édességmárkáját. A rezidenciát a XIX. század végén, 1893-ban építették Emil Wedel részére, aki a jelenleg is működő Wedel édességbirodalom tulajdonosa volt. A Franciszek Brauman által tervezett épületet nemrég felújították, ám a cukrászda és a bolt szinte korabeli pompájában tündököl. Az épület dicsőséges évtizedek előtt hajt fejet, ugyanis a Rezidencia udvarán állt valaha az édességgyár. 

A Wedel a két világháború közötti időszakban indult növekedésnek olyan egyedi finomságoknak köszönhetően, mint például a ptasie mleczko, de szintén ez alatt a márkanév alatt készültek tej- és étcsokoldé táblák is. A puha krémmel és csokoládé bevonattal készülő ptasie mleczko ma reneszánszát éli Lengyelországban, hiszen már nem csak vaníliás ( tejcsokis és étcsokis bevonattal ellátott) változatban, hanem rengeteg ízben kapható. Sajnálatos módon a nagy nyugati gyártók másolni kezdték, emellett készülnek silányabb minőségű változatok is. Aki az eredeti lengyel gyártmányra kíváncsi, mindenképpen kóstolja meg a boltban az igazi, hamisítatlan ptasie mleczkót! 

A Wedel Rezidenciát ma már inkább egy klasszikus, elegáns cukrászdának tekinthetjük, mely hangulatát tekintve leginkább a hazai Szamos Maricpán cukrászdákhoz hasonlítható. A 160 éves lengyel márkát reprezentáló kávézó és cukrászda korabeli hangulatot képvisel, pompáját a műtárgyaknak tekinthető barokkos asztalok és székek mellett a régmúlt korok személyeit ábrázoló festmények emelik. Az egyik teremben akár még a nagy Wedel családot ábrázoló portré festményeket is megtekinthetjük. A hely valódi kulináris élvezetét természetesen a csokoládéból készült finomságok adják. A választék hatalmas, az étlapot nézve konnyen az az érzésünk támadhat, hogy ide kevés egy alkalom és ez nem áll messze az igazságtól. 

Fotó: Ruda Grażka

A Wedel Reziendcián a kiszolgálás udvarias, a pincérek rendkívül figyelmesek és kedvesek. Ottlétünk során fogyasztott espresso lungo, likőrös latte és Wedel sernik (túrótorta) összesen 45 zlotyba, vagyis közel háromezer forintba került. Apropó sernik: itt a hagyományostól eltérően készítik, ugyanis a sütemmény alján egészen vékony tésztalap található, tetejére pedig stílusosan Wedel csokoládé-bevonat kerül. Ettől függetlenül van olyan jó, mint a tradícionális lengyel sernik, sőt, talán még jobb is!

Ne felejtsük el, hogy bár Varsóban (és Lengyelországban járva) számtalan Wedel Pijalnia Czekolady cukrászdával találkozhatunk, csak és kizárólag a Wedel Rezidencia alatt található cukrászdában élhetjük át a korabeli hangulatatot és itt vásárolhatunk egyedi Wedel szuveníreket! 

Tags: LengyelországcsokoládéWedelfinomság Színes: Ízek

Külföldön mindig nagy dilemmát jelent, ha egy igazán jó éttermet akarunk felkeresni. A helyi reklámújságok és alkalmazások számtalan eshetőséget ajánlanak, de turistaként nem nehéz lukra futni. Varsó kapcsán most jöjjön egy kipróbált hely!Kapcsolódó cikkek: Az igazi lengyel cica ragasztó Elhunyt a Nobel-díjas lengyel írónő

 

Az "Örökké legyőzhetetlen" ( "Semper invicta") lengyel fővárost 1944-ben porig rombolták a németek. A náci megszállók a varsói felkelést akarták ily módon megbosszulni és a pusztítás során a földdel tették egyenlővé a lengyel főváros óvárosát is. A németek szinte felismerhetetlenségig szétlőtték az Óvárosi piactéren ( Rynek Starego Miasta) található épületeket, melyek újjáépítését az '50-es években kezdték meg. Ezek között van Varsó egyik legkiválóbb éttermének helyet adó Bazyliszek (Bazilikusz) is, melyet a magyar nyelven is elérhető, ingyenesen letölthető Warsaw Guide alkalmazás is ajánl. De idén májusban nem ezért kerestem fel, hanem azért, mert már korábban is volt szerencsém az étteremhez, ezért amikor korogni kezdett a gyomrom, eszembe jutott a mondás, miszerint "járt utat járatlanra el ne hagyj!"

Utoljára három éve jártam a Bazilikuszban és annyira ízlettek az elfogyasztott ételek, hogy pár napos ottartózkodásomkor kétszer is betértem ide egy-egy főétkezésre. Igen, tényleg ennyire kiváló. Persze a kiváló szó kapcsán ne valami rongyrázó, puccos étteremre asszociáljumk, mert akkor csalódást fog okozni. A hely semmit sem vesztett színvonalából, sőt a jelek szerint még népszerűbb is lett, hiszen majdnem háromnegyed órát kellett várni arra, hogy asztalt kapjak. Persze nem csak itt, hanem Varsó belvárosában is több lett a turista, szemmel láthatóan többen vannak most, mint a foci Eb-t megelőző hónapokban.

Őrzi a múltat 
A kockás terítős, faasztalos hely számtalan vonást megőrzött Varsó múlt századi hangulatából és éppen ez adja különleges hangulatát, no meg a felszolgálók öltözéke, a hölgyek ugyanis fehér térdzokniban és barna térd fölött véget érő, egyberuhában szolgálják fel az ételeket. A Bazilíkusz falait régi képek díszítik: evés közben régmúlt hősök, katonák, kereskedők, mesteremberek néznek vissza abból a korból, amikor egy kép elkészítése jóval többet jelentett annál, minthogy az ember feltöltse az Facebookra, így tudatva büszkén a világgal, hogy éppen hol tartózkodik. Ha jó helyre ültetik az embert, akkor még a nyüzsgő Óvárosi térre is rá lehet látni falatozás közben.

 

A nagy belső boltívekkel ellátott étterem egyéb iránt "prágás hangulatot is áraszt", a műbőrrel borított étlap azonban leginkább lengyel finomságokkal van tele. A hely specialitása a krumplival, céklás-almás pürével felszolgált kacsacomb, melyből általában mindjárt kettőt tesznek a tányérra. A fogás "fél kacsaként" fut és nevéhez hűen nagyon laktató. Ki az, aki megbír enni egy fél kacsát? Csakis az az éhes turista, aki előtte órákat sétál a lengyel fővárosban. A kívül ropogósra, belül pedig istenien omlósra sütött kacsa könnyedén lebontható a csontokról, zsírt pedig keresve sem találni a combokon. A fogáshoz csapolt sör passzol leginkább, szerencsére a Bazilíkusz házi főzésű láger sörrel oltja a vendégek szomját, ugyanakkor a klasszikus lengyel sörmárkákat kedvelőknek sincs félnivalójuk, hiszen Tyskie-t is szolgálnak fel itt.

Több millió turista
Bevallom, az ízek harmóniája annyira magával ragadt, hogy csak az utolsó falatoknál jutott eszembe, ha a lengyelek nem építik újjá szétlőtt múltjukat, akkor talán én sem ülök be ide falatozni, nem beszélve a Varsót évente felkereső több millió turistáról, akik legalább egyszer ellátogatnak az Óvárosi térre is. Azt hiszem ez fontos adalék lehet a magyarországi vitáknál is, hiszen nálunk gyakran hallani olyan hangokat, hogy egy lerombolt épületet újra felépíteni, eredetihez hű állapotában ördögtől való dolog. A lengyel fővárost 2013-ban négymillió turista látogatta meg, vajon akkor is ilyen nagy számról beszélhetnénk-e, ha a második világháború után nem építik újjá a történelmi épületeket? Vajon jobb lett volna a lengyeleknek, ha helyette szocreál stílusú kockaépületekkel tűzdelik tele a belvárost?

 

Kiváló kiszolgálás 
Maradva a Bazilíkusznál még érdemes szót ejteni a kiszolgálásról is, merthogy messzeföldön híre van. Itt, miután leültteték a vendéget, a felszolgálók készségesen bemutatkoznak, majd azonnal megkérdezik, mit óhajt a vendég inni, közben pedig odaadják a kétnyelvű (lengyel&angol) étlapot. Ha olyan ételt rendelünk, ami éppen nagyon népszerű az étteremben, akkor a pincérnő azt is készségesen elmondja kell-e rá várni és ha igen, akkor nagyjából mennyit. Miután leadtuk a rendelést azonnal kihozzák a megrendelt italt, az étkezés végén, a számla kifizetését követően pedig stílusosan édes likőrt szolgálnak fel egyfajta ingyenes ajándékként. Pozitívum, hogy az ittartódkodás alatt a vendég nincs elfelejtve, a főétel elfogyasztása közben érdeklődésképpen még azt is megkérdezik elégedettek vagyunk-e a felszolgált étellel. Igaz, ez egyébként Varsó más helyein, így például a turisták körében rendkívül népszerű Zapiecek éttermekben is bevett szokásnak számít.

A Bazilíkuszban egy szénvasmentes víz 5,50-be, egy korsó Tyskie 6,60-ba, míg egy fél kacsa körettel 25,90 zlotyba került. Meg kell jegyezni, utóbbi akciós volt látogatásom napján, hiszen az étterem a hét minden napján kedvezményesen kínál valamilyen specialitást. Ezzel együtt is azt mondhajtuk, hogy a Bazilíkusz nem drága, hiszen a kacsás fogásokkal és a fenti italokkal számolva két főre 64 zlotyért, vagyis átszámolva 4300 forintért étkezhetünk itt. A lengyel étterem ráadásul a magyar ízeket kedvelőknek is tartogat egysmást, hiszen az étlapon a magyarosan elkészített csülök is helyet kapott  (golonka po wegiersku).

 A klasszikus, múlt századi hangulatot képviselő éttermet mindenkinek ajánljuk, aki az orosz pirogi és a barszcz czerwony után szeretne más lengyel különlegességeket is kipróbálni, megfizethető áron és kiváló minőségben. A Bazilikusz akkor is jó választás lehet, ha valaki egyszerűen csak olyan éttermet kíván felkeresni, ahol udvarias kiszolgálás és korabeli hangulat fogadja a vendégeket. Ezt az éttermet ugyanakkor kifejezetten főétkezések alkalmával érdemes felkeresni, a sörözgetésre és szendvicsezére talán inkább más helyet válasszunk. 

Fotó: Aranyi Péter

Tags: Lengyelországétteremkritika Színes: Ízek

A lengyel kormány visszalépett a Visztula lagúnát a Gdansk-öböllel összekötő csatorna megépítésétől. Mindezt a környezetvédők tiltakozásával magyarázzák. Kapcsolódó cikkek: Megtalálták a lengyel elnöki tragéida áldozatait

 

Még az előző lengyel kabinet határozott arról, hogy 1,3 kilométeres csatorna épüljön a Visztula lagúna és a Gdansk-öböl között. A vállalkozásnak stratégiai jelentősége lett volna, a beruházástól ugyanis a helyi turizmus, logisztika és hajózás fellendülését várták. Az öt méter mély csatornán akár nagyobb szállítóhajók közlekedése is lehetséges lett volna.  A beruházás előkészítésének egyik legfontosabb oka volt, hogy a csatornának köszönhetően a Balti-tengeren található elbagi kikötőbe, a kallingrádi orosz területhez tartozó Baltyijszk-i tengszerszoros érintése nélkül el lehetett volna eljutni.

A fejlesztés 880 millió zlotyba, vagyis mintegy 200 millió euróba került volna a lengyel adófizetőknek és a tervek szerint 2022-ben lehetett volna első ízben használatba venni. A beruházást azonban kezdettől fogva kritikával illették a környezetvédők, akik szerint a fejlesztés számtalan állatfaj vonulási útvonalát vágta volna ketté. A csatornát ugyanakkor Krynica Morska városa  is ellenezte, mely a Visztula Földnyelv egyik legnépszerűbb üdülőhelyének számít.

Fotó: Iho.hu

Krynica Morska Tags: kikötőlengyel Visegrádiak: Lengyelország

Szombat este került sor az Ezek az én lányaim (Moje córki krowy) című lengyel film magyarországi premierjére. A budapesti Művész mozi terme teljesen megtelt a bemutató idejére. Kapcsolódó cikkek: Egy hétre Magyarországra költözik a lengyel kultúra

A tavaly készült alkotás két lánytestvérről szól, akik egy agyi aneuroizma miatt először elveszítik édesanyukat, majd édesapjukról is kiderül, hogy halálos beteg. A film rendezőnője Kinga Dębska (felső kép), illetve producere, Zbigniew Domagalski is részt vett a premier utáni beszélgetésen. Az alkotás története megtörtént esetet dolgoz fel. "Az Ezek az én lányaim a szüleimről szól, akik nem olyan rég mentek el. A személyes történet ellenére ugyanakkor nem akartuk, hogy a filmbeli karakterek egyezzenek a valós, családi szereplőkkel, ezért teljesen másfajta személyiségek tűnnek fel a jelenetekben. Csak a történetet merítettem a saját életemből" - hívta fel a figyelmet a lengyel rendezőnő. 

Az Ezek az én lányaim című filmet több mint 700 ezren látták eddig Lengyelországban, ami kimagasló eredménynek számít. "Főleg akkor, ha azt nézzük, hogy korábban a forgalmazói visszajelzések alapján csak 2-300 ezer össznézőre számítottunk" - árulta el Zbigniew Domagalski. A sokszor tragikomikus helyzeteket felvonultató alkotást eddig Lengyelországon kívül többek között Braziliában, az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Litvániában mutatták be. 

"Andrzej Wajda szavaival élve, ha sikerül egy film készítésekor a legmegfelelőbb színészeket kiválogatni a szerepekre, akkor tulajdonképpen megvan a film 90 százaléka. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, hiszen Lengyelország legjobb színészeit sikerült felkérnem a főbb szerepekre" - árulta el a Melano.hu kérdésére Kinga Dębska. Hozátette: anyaként eleinte agódott azért, hogy saját lánya is szerepelni fog a filmben, de végül minden szerencsésen alakult.

A rendezőnő egy, a film címére vonatkozó nézői kérdésre kifejtette, hogy szerinte a lengyel cím (Moje córki korwy) -, mely akár úgy is fordítható, hogy "Ezek az én tehén lányaim" - nem lehet sértő a nőkre nézve, hiszen konkrétan utal a film egyik jelenetére, melyben a testvérpár édesapja, szeretetből nevezi így a lányait. "Nőként és rendezőként egyáltalán nem célom a sztereotípiák erősítése, azért döntöttünk emellett a cím mellett, mert szerettünk volna egy olyan megjegyezhető címet választani, mely jól visszaadja a film hangulatát és segít kivülről tekinteni erre az egészre" - jegyezte meg Kinga Dębska. "A film eredeti címe a Nővérek lett volna, de amikor így emlegettük, akkor senki sem emlékezett rá." - tette hozzá ezzel kapcsolatban a film producere. 

A rendkívül életszerű, ugyanakkor megható film sokak szemébe csal könnyeket Kinga Dębska szerint. Egy Japánban tartott premier után két lány odarohant hozzá, mert úgy érezték, hogy az ő történetüket filmesítette meg. Bízunk benne, hogy a magyar nagyközönségnek is lesz lehetősége megismerni az Ezek az én lányaim című sikerfilmet, melyet eddig a legtöbb néző a szívébe zárt Lengyelországon és kívül egyaránt. 

 

 

 

 

Tags: LengyelországfilmpremierMagyarország Kultúra: Film

Lakodalmi horrort, Budapesten forgatott drámát, valamint iraki háborús filmet is láthatnak idén a lengyel filmek rajongói a Művész Moziban, a holnap kezdődő Lengyel Filmtavaszon. Kapcsolódó cikkek: Lengyel film nyerte a Legjobb Közép-Európai Film-díjat

 

Hogy milyen nagy jelenleg a lengyel filmgyártás, azt jól érzékelteti,  hogy a Lengyel Filmtavasz idei programjában egy-két kivételtől eltekintve tűnik fel ismerős színész. Állítjuk ezt annak ellenére, hogy magazinunk már hatodik éve figyelemmel kíséri a lengyel filmgyártást. Mindez persze nem csak a lengyel filmipar méreteit hivatott érzékeltetni, hanem azt is, hogy jelenleg nem egy szűk kör kiváltsága ma Lengyelországban filmekben szerepelni. Ez kifejezetten jó hatással van a lengyel mozgóképekre, mert rendszeresen tűnnek fel új, ígéretes tehetségek. A fejlődés évről-évre tetten érhető, elég ha csak Kicsi Rózsára, az Istenekre, vagy éppen az Idára gondolunk. Utóbbi ráadásul az első lengyel Oscar-díjas alkotás.

A folyamatos színvonalemelkedés természetesen mit sem érne idehaza, a Lengyel Intézet szakértő kezei nélkül, hiszen évről-évre számtalan témát, stílust és műfajt képviselő alkotás kerülhet a magyar közönség elé. Nincs ez másképpen a 22. Lengyel Filmhéten sem, mely egy kivétellel csak tavaly készült alkotásokat mutat be. A filmmustra április 14-én, a Test (Ciało) című filmmel kezdődik, mely az anorexia témakörét járja körbe. Rendezője az a Małgorzata Szumowska, aki a 2013-as Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, az Ő nevében című filmjével Teddy-díjat nyert. A lengyel filmrendező szereti a megosztó témákat, hiszen a díjazott filmje egy meleg lengyel szerezetes történetét dolgozza fel. Április 15-én pénteken, a Lengyel Filmtavasz a Démon (Demon) című filmmel folytatódik. A műfajilag lakodalmi horrornak is nevezett alkotás egy humorral és természetfölötti mozzanatokkal átszőtt történetet mutat be. 

A hétvégi filmek közül mindenképpen érdemes lesz időt szánni az Ezek az én lányaim (Moje córky krowy) című filmre, amelyet Kinga Dębska rendezett. A rendkívül aktív rendezőnő neve Lengyelország legnépszerűbb televíziós sorozata, az Sz mint szerelem ( M jak miłosc) egyes epizódjai mellett is feltűnt az elmúlt években. Tavaly elkészült alkotása, az Ezek az én lányaim mesterien ötvözi a drámát a tragikomikus helyzetekkel. Ez a film lehet az idei Lengyel Filmszemle egyik közönségfilmje, mely a magyar mozikban is szép karriert futhatna be. A film utáni beszélgetésen részt vesz a rendezőnő, valamit Zbigniew Domagalski a film producere is. Április 17-én, vasárnap este egy rendkívül aktuális, felettébb elgondolkodtató mozgóképre ülhetünk be. Krzysztof Łukaszewicz Karbala című filmje a 2004-ben, az iraki háborúban játszódik, amikor a lengyel katonák a második világháború után újra éles harchelyzetbe kerülnek a dzsihadisták által támogatott harcosokkal szemben. 

Video of 160443395

Video of WRJZe72Z9DQ

Az idei lengyel filmszemle magyar vontatkozású, az Egyszer élünk című (Żyć nie umierać) című filmmel zárul április 20-án, szerdán. Maciej Migas rendezésében készült mozgóképben Bartek, egy valaha népszerű színész kerül főszerepbe, aki megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg és már kevés ideje van hátra. A férfi úgy dönt, hogy maximálisan kihasználja a hátralévő napjait és kibékül Budapesten élő lányával. Barteket az a Tomasz Kot játssza, akit tavaly a magyar közönség az Istenek című orvosi filmben láthatott. 

Video of 160443843

A Lengyel Filmtavasz a legfrissebb filmek bemutatása mellett a lengyel filmrendező, Krzystof Zanussi munkássága előtt is tisztelegni kíván. Éppen ezért a filmmustra az április 18-i napot neki szenteli. Ezen a napon az érdeklődők személyesen is találkozhatnak Zanussival, emellett megtekinthetik a 2005-ös, Persona Non Grata című filmjét is. A neves alkotóról Pörös Géza könyvet is írt, Krzystof Zanussi világa címmel, melynek bemutatójárára a Krystof Zanussival történő beszélgetés alkamával kerül sor. A Lengyel Filmtavaszra a jegyek kedvezményes, 1100 Forintos áron válthatók, az április 18-i programok viszont ingyenesen látogathatók a Művész Moziban. Ehhez azonban a pénztárnál speciális, regisztrácós jegyet kell igényelni.  Részletes programterv elérhető  a Lengyel Intézet és a Művész Mozi honlapján. 

 

 

Tags: lengyelfilmLengyelország Kultúra: Film

Tatiana Jefremova, az ELTE mari lektora már több mint egy évtizede él Magyarországon. Számára szívügy a mari kultúra népszerűsítése és szinte minden finnugoros rendezvényen ott van. Kapcsolódó cikkek: Nagyobb képviseletet szeretnének finnugor rokonaink

Tatiana Jefremova április 14-én az egyik jelenlegi Finnugor Kulturális Fővárosban, Iszkaszentgyörgyön tart előadást a mari kultúráról és nyelvről. Ebből az alkalomból beszélgettem vele az ELTÉ-n. A kulturális egyezőségek és különbségek mellett arra is kerestem a választ, hogy milyen helyzetben vannak jelenleg a marik, hiszen az udmurtok és a csuvasok szomszédságában élő finnugor rokonaink sorsáról sajnos vajmi keveset hallani a hazai sajtóban. Az ELTE lektora természetesen arról is beszámolt, mi az ami elsőre nagyon furcsa volt bennünk, magyarokban.

Aki hallgatta a 2012-es Finnugor Világkongresszus CD-jét, annak bizonyára ismerős lehet a hangod. Mesélj kérlek egy kicsit arról, hogyan kerültél Magyarországra, illetve arról, hogyan kerültél kapcsolatba a finnugor nyelvekkel? 
A Mari Köztársaság fővárosában, Joskar-Olában születtem és itt is szereztem meg alapfokú tanulmányaimat. Ezt követően egy évig tanultam a Mari Állami Egyetemen, majd értesültem egy pályázatról, mely lehetőséget biztosított magyarországi tanulmányokra. A kezdeményezés célja az volt, hogy lehetővé tegye az oroszországi finnugor népek magyarországi tanulását, illetve, hogy a megszerzett tudással később segíthessék az Orosz Föderáció területén élő finnugor népek fejlődését. Budapesti tanulmányaimat a Balassi Intézetben kezdtem, ahol egy évet töltöttem el, majd négy évig az ELTÉ-n tanultam, később pedig meghívtak az egyetem Finnugor Tanszékére mari nyelvet tanítani. Már 12 éve élek itt és számomra evidens volt, hogy nyelvtanár legyek, hiszen a szüleim nyelvészek. Nem azt mondom, hogy ez volt a gyerekkori álmom, de mindig is olyan dologgal szerettem volna foglalkozni, ami összefügg a mari nyelv használatával és a finnugor világgal. Édesanyám mari nyelvet tanított egy mari tanári egyetemen, édesapám pedig egy kutatóintézetben dolgozott nyelvészként.  Mindig érdekelt a finnugor nyelvészet, de leginkább a mari nyelv tanításával szerettem volna foglalkozni.

Hány finnugor nyelvet beszélsz a marin és a magyaron kívül?
Korábban érdekelt az udmurt nyelv, de foglalkoztam még a finnel, valamint a komi-permjakkal is. De tanultam még hantiul (osztják) is. Itt, az egyetemen sok finnugor diákkal találkozhatok, ezért mindig van lehetőségem gyakorolni azokat a nyelveket, amelyeken már valamennyire meg tudom érteni magam.

"A mari szó - a nép belső elnevezése - a nyelvészek véleménye szerint iráni eredetű jövevényszó. Jelentése 'ember, férfi, férj'. Ezek a jelentések mind a mai napig fennmaradtak (...). A marik másik úgynevezett külső elnevezése, a cseremisz az orosz nyelv közvetítésével került használatba." (Margarita Kuznyecova, Finnugor Kalauz) 

Sajnos a hazai médiában keveset hallani a finnugor rokonaink aktuális helyzetéről. Mi a helyet most a marikkal?
A marikra is igaz az, ami a többi Oroszországban élő finnugor népre, hogy nagyon erős az asszimiláció. Ennek ellenére a marik a többi finnugor néphez képest szerencsés helyzetben vannak. A mari nép a népszámlálási adatok szerint jelenleg több mint félmillió főből áll (685 852 fő). Az össznépesség legalább 67 százaléka beszéli a mari nyelvet, ennek köszönhetően olyan nemzet vagyunk az oroszországi finnugor népek között, akik törekednek nyelvük és kultúrájuk megtartására.  Ez talán annak is köszönhető, hogy a Mari Köztársaságban az urbanizáció nem olyan ütemben zajlik, mint a többi finnugor népnél. Ugyanakkor az asszimilációs folyamatokkal szemben egyre erősebb az igény a marik között a kultúra és a nyelv megtartására.  A fiatalok között például sok alulról jövő kezdeményezést látni, melyekből látszik, hogy igyekeznek valahogy ápolni a mari kulturális értékeket, illetve a nyelvet. Személy szerint ismerem azokat az embereket, akik rádióban és újságokban dolgoznak nálunk és tudom, hogy ők ezt annyira komolyan veszik, hogy a családjukban is mari nyelven nevelik a gyermekeiket.

Tatiana Jefremova, az ELTE mari lektora már 12 éve él Magyarországon

Annak ellenére, hogy néha tiszta orosz környezetben kell ezt megvalósítani…
Sajnos nem minden olyan egyszerű, ahogy elsőre tűnik. A Mari Köztársaság parlamentje nem képviseli hatékonyan a mari érdekeket, nem beszélve arról, hogy eleve kevés mari tagja van a parlamentnek. Ott van a Mari Társadalmi Tanács is, mely tulajdonképpen egy civil szervezetnek. Az egyetlen hiteles szervezetnek a Mari Egyesület tekinthető, mely sajnos nem tud hatékony lenni, mert nem jut hatalmi forrásokhoz, ezáltal nem képesek a mari nép valódi érdekeit érvényesíteni.

És akkor ott van a mezei és a hegyi marik közötti ellentét.
Igen, jelenleg is beszélhetünk erről. Ez nagyon korai időkbe nyúlik vissza, amikor a hegyi marik először csatlakoztak az orosz fejedelemhez. A legenda szerint az ő vezérük ment először Rettegett Ivánhoz és kérte, hogy a marik az orosz államhoz csatlakozzanak annak érdekében, hogy népük fennmaradhasson.  A mezei marik ezt másképp látták, ők összefogtak a Kazár Fejedelemséggel. Emiatt a hegyi és a mezei marik között rengeteg ellentét volt. Mostanában ez inkább nyelvi és kulturális különbségekben mutatkozik meg. Amikor például az ’50-es és ’60-as években egy hegyi és egy mezei mari találkozott, akkor azért próbáltak mari nyelven beszélni egymással, de mostanában rögtön átváltanak oroszra.

Ennyit változott volna a nyelv?
Nem, inkább a viszonyulás. Nagyon erős az orosz nyelvi asszimiláció, ezért az orosz nyelv inkább komfortosabbnak tűnik számukra. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a nyelvi és kulturális különbség mindig is jelen volt a hegyi és mezei marik között. Egymással szembeni tartózkodóbb attitűd részben ezzel, részben pedig a korábban említett történelmi-politikai okokkal magyarázható. Az, hogy mostanában a hegyi és mezei marik inkább oroszul beszélnek egymással arról tanúskodik, hogy tényleg nagyon erős az orosz asszimiláció, egyenesen könnyebb oroszt használni, mint megpróbálni megérteni egymást mariul. Másrészt viszont ez azt is jelzi, hogy nem próbálnak felépíteni egy közös mari identitást, hanem inkább erősítik az orosz nyelvhasználatával a hegyi és mezei identitás közti távolságot.

Ezek szerint akkor nem csak a magyar nép megosztott…
Igen, de ennek ellenére nagyon sok mezei és hegyi mari vegyesházasságról tudok. Példának ott van az én édesanyám és édesapám is, de vannak keleti mari rokonaim is, akik Baskíriában élnek. Azok a keleti marik, akik most ott élnek, még a XVIII. századtól kezdtek áttelepülni oda. Amikor azonban kijelölték a Mari Köztársaság határait, akkor –elképzelhető, hogy szándékosan – nem vették figyelembe az etnikai megoszlást, ezért sok mari határon kívül maradt. Ez jelentős mértékben hatott a mari nép sorsára, sokan közülük nagyon gyorsan asszimilálódtak. Különösen azok, akik oroszok által lakott megyékben laknak. Például a Kirovi, vagy Nyizsegorodi megyében.

És miben hisznek most a marik?
A keleti marik, tehát azok, akik jelenleg Baskíriában élnek, még mindig az ősi, természetközpontú mari vallást tartják magukénak. E szerint a politeista felfogás szerint minden természeti jelenségnek van saját szelleme. A mezei mariknak jelentős része még gyakorolja a pogány vallást. Az édesapám például olyan területről származik, ahol kimennek a természetbe és különböző szertarásokon állatokat, kenyeret, italt, kendőket, gyertyát vagy pénzt áldoznak az isteneknek. Ha viszont a marik által lakott nyugati területekre megyünk, akkor azt mondhatjuk, hogy ott már a XIX. században lezajlott az ortodoxra történő áttérés.

"A mari tánchagyománnyal közvetlenül már az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársaként 1985-ben ismerkedtem meg, amikor a Duna menti folklórfesztivál vendégeként  egy mari táncegyüttes jött Magyarországra. Munkatársaimmal együtt napokig faggattuk a kedves mari fiatalokat, s rögzítettük filmre, magnószalagra az általuk ismert dalokat, táncokat és egyéb folklór műfajok anyagát. Ezek az első közvetlen táncélmények meglepő hasonlóságot mutattak a mi legegyszerűbb formakincsű, somogyi kanásztáncunkkal és az ehhez hasonló, eszköz nélküli ugrós, illetve eszközös pásztortáncainkkal" (Forrás: Felföldi László, Finnugor Kalauz)

A mari hiedelem világban mai napig megtalálhatók mitikus elemek.
Véleményem szerint a marik még mindig jobban hisznek a sorsszerű dolgokban, vagy akár az álmok jelentésében. Úgy látom, hogy a magyaroknál sokkal több a racionalitás, igaz ez a mitikus világnézet mostanában inkább ezoterikus formában jelent meg újra, míg nálunk ez nemzedékről nemzedékre öröklődött át teljesen természetes módon. Éppen ezért nagyon meghatott, amikor az István, a királyban először meghallottam a Sámán dalát.

Mi az, amit a legnehezebben szoktál meg Magyarországon?
Nehéz visszaemlékezni, mert sok idő eltelt már a kulturális sokk óta. De például a mi kultúránkból a találkozáskor alkalmával adott puszi teljesen hiányzik, nálunk esetleg ölelésről lehet szó ilyen esetben. Ezt nagyon nehéz volt megszokni az elején. Ami furcsa volt még, hogy itt többen lazábban veszik a dolgokat: belefér egy pici késés, egy picit pontatlanság, de a mariknál ez másképp van. Nyilván ez a gazdasági helyzetből, főleg a falusi életmódból fakad. Nálunk talán fontosabb, hogy mindent időben és pontosan csináljunk.

Jól gondolom, hogy marik szemérmesebbek?
A marik nagyon szemérmesek és kicsit visszahúzódóak is. Nekem el kellett fogadni, hogy Magyarországon bármiről lehet csevegni. Szokták mondani, hogy a marik nem sokat beszélnek, hogy a marik kicsit olyanok, mint a finnek. De például, ha vendégségbe mész, akkor nagyon vendégszeretőek és barátságosak tudnak lenni. Persze sokkal több idő kell ahhoz, hogy elfogadjuk a másik embert.  Egy másik a dolog a mentalitásról: az első finnugrisztikás órámon szóba került a hantik (osztjákok) és a manysik (vogulok) között fennmaradt medve-kultusz, amelynek része, hogy a medvevadászat alkalmával beviszik a házba a fejét és a bundáját, majd feldíszítik azt. Ezt követően táncolnak és énekelnek neki. Ennek kapcsán inkább negatív reakciókat tapasztaltam, ami azért furcsa, mert nálunk, mariknál a természet van a középpontban. Bevallom, akkor nagyon meglepődtem a magyar diákok reakcióin.

Ezek szerint a marik is babonásak?
Természetesen, sőt! Nekem az anyukám mindig mondta, hogy nem szabad reggel énekelni, vagy nem szabad túl sokat nevetni, mert akkor biztosan sírni fogsz. Este nem szabad takarítani, mert ha kivisszük a szemetet, vagy bármi mást, akkor kivihetjük a szerencsénket a házból. Mi, marik nagyon hiszünk az álmokban: én például napi szinten beszélem meg édesanyámmal, hogy mit álmodtam. Emellett, ha valaki halat lát álmában, akkor pénzhez jut, ha pedig gyereket, akkor könnyedén megbetegedhet.

Mi van akkor, ha egy mari fiúnak megtetszik egy másik mari lány, hogyan kéri meg a kezét?
Ez nagyon univerzális lett. Ez inkább azoknál van, akik hagyományos mari esküvőt tartanak. A nagyszüleim generációja ugyanakkor még másképp élte meg az udvarlást. Nagymamám egyszer mesélte, hogy kislánykorában szerelmes volt egy fiúba, ezért elfutott a másik faluba, ahol a fiú lakott és megleste őt a fiú tudta nélkül.  Akkoriban a szülők jobban beleszólhattak a párválasztásba, ma már ez jóval szabadabb.

Mari táncosok az észtországi Obinitsában

Nekünk, magyaroknak szinte csak a videómegosztó portálok állnak rendelkezésre, hogy a mari népzenét élvezhessük.
Ez természetes módon megőrződött: egyrészt ha megnézünk egy tradicionális mari esküvőt, azt érezhetjük, hogy ezek azok a szokások, amelyekben valóban megmutatkozik a mari lélek. Másfelől viszont ez egy olyan eszközzé vált, mellyel folkorizálják és konzerválják a kultúrát. A szovjet időkben tulajdonképpen csak a folklór volt az egyetlen engedélyezett dolog, a nép csak ebben élhette ki saját identitását. Van ugyanakkor ennek egy olyan veszélye is, hogy a mariknak az a hamis képzete támadhat - látva a táncosokat és énekeseket -, hogy minden rendben van. Ez nem igaz, mert a leglényegesebb dolgokra, például a nyelvoktatásra az iskolában és az egyetemeken nincs lehetőség. Hiányzik a valódi autonomitás és tulajdonképpen csak ezek a folklorisztikus elemek vannak meg, amelyek fals képzetet adnak a mariknak jelenlegi helyzetükről.

Hol tanulják meg a mari gyerekek az anyanyelvüket? Csak a szülőktől, vagy azért az iskolában is van erre lehetőség?
A mari falvakban az alsó osztályokban még anyanyelvünkön tanítanak, de ez csak a tanároknak köszönhető, mert a tankönyvek oroszul vannak, illetve az oktatás hivatalos nyelve is orosz. A tanárok azért, hogy könnyebben menjen az oktatás, inkább saját anyanyelvükön tanítják a tantárgyakat. A felsőbb osztályokban viszont teljesen oroszra váltanak. Ilyenkor már csak a mari nyelvet és az irodalmat tanulhatják az anyanyelvünkön. A nem mari falvakban, ahol a marik kisebbségben vannak, kizárólag orosz nyelven folyik az oktatás. Ugyan van 1-2 óra hetente, ami a mari nyelvoktatásra fordítható, azonban a marit, mint idegen nyelvet oktatják. Most nálunk az a szomorú nyelvi helyzet áll fenn, amelyben a mari nyelvre egyáltalán nincs szükség a társadalmi érvényesüléshez, vagy a sikeres karrier megvalósításához. Ha a szülők lemondanak a mélyebb szintű mari nyelvtanításról, akkor több idő juthat más, például érettségi tantárgyakra. Így a szülő, jót akarva a gyereknek, hogy jól sikerüljön az érettségije, inkább lemond a mari nyelvről.

Video of Z515JGTqT4E

Szerkesztőségünk nagy kedvence lett Marina Szadova

És mi a helyzet a médiával?
Vannak mari hírműsorok, ezek azokban maximum másfél-kétórásak lehetnek. Sajnos főként csak reggel kilenckor láthatók, amikor már mindenki munkában van. A Mari El Rádió ugyanakkor majdnem 24 órás közvetítést ad. A fiatal csapat viszont annyit dolgozik és annyira kreatívan áll rádiózáshoz, hogy az elmúlt időben jelentős mértékben tudták növelni az érdeklődést a mari nyelv iránt. A könyvek tekintetében inkább gyermekkönyvekről és szépirodalomról beszélhetünk. De vannak természetesen internetes és print újságok is, tehát ilyen szempontból nem állunk rosszul.

Általános tendencia, hogy a népművészet világszerte elsorvadóban van, inkább kirakatjelleget ölt. Turistacsalogatásra használják és elveszti valódi önkifejező funkcióját. Félek attól, hogy ez a mariknál sincs másképp. 
Sok hagyományos népi foglalkozás eltűnőben van. Ami megmarad, az a hímzés. Ez leginkább a folklór együttesek köszönhető, hiszen a különféle fellépésekhez kellenek a szép, tradicionális ruhák. Talán még most is jellemző a kosárfonás, viszont a kovácsokból már egyre kevesebb van mifelénk. Igaz, a XVI – XVII. században olyan törvényt adott ki az orosz cár, melyben megtiltotta a mariknak a kovácsmesterség, mint szakma űzését, mert attól félt, hogy a marik esetleg fegyvereket készítenének és fellázadnának. Emiatt eleve kevés mari kovács volt. Persze, jelenleg azért akadnak közöttünk olyanok, akik tradicionális mari hangszerek, mint például a kantelefelék, vagy dudák készítésével foglalkoznak. A művészet terén az etnofuturizmusról beszélhetünk, mely egy olyan mozgalom, melyben mari festők is részt vesznek.

Vannak még marik Magyarországon?
Én személyesen öt marit is ismerek, akik itt élnek. Ők Magyarországra főként finnugor programokon keresztül kerültek ide.

Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan?
Terveim között szerepel, hogy befejezzem a disszertációmat a mari-orosz kétnyelvűségről. Illetve nagyon sok olyan ötletet kaptam itt a nyelvi anyagok fejlesztésével kapcsolatban, amit később szeretnék otthon megvalósítani.

Végezetül áruld el, hogyan tud most leginkább segíteni egy átlag magyar a mariknak?
Az erkölcsi támogatás, így pusztán a marik iránt tanusított érdeklődés nagyon fontos számunkra. Azok a finnugoros diákok, aki innen kilátogatnak a Mari Köztársaságba, mindig sztárokká válnak nálunk, mert elmondhatatlanul jól esik nekünk, hogy érdeklődnek irántunk. Ez segít a marikkal megértetni, hogy nyelvünk értékes, hogy érdemes energiát fektetni nyelvünk ápolásába.

Iszkaszentgyörgy meghívója az eseményre:

Közös, finnugor eredetű mari-magyar szavak a teljesség igénye nélkül (először mari, utána magyar):

kö – ki
mo – mi
lem – lé (mint halászlében, tehát levest jelent)
kü – kő
kol – hal
vür – vér
tele – tél
u – új
revezs – ravasz (jelentésváltozás történt a magyarban, mariban ez rókat jelent)
kül-esh – kell (-esh a mariban személyrag, itt tehát csak a szó a fontos)
mus – mos
il-a – é
vüt - víz
vuj - fej

 

Tags: finnugorinterjúMagyarország Színes: InterjúPanoráma: Finnugor

A közelmúltban jelent meg a szenzációs hír: vadon élő farkasok telepedtek le a Varsó mellett elterülő több mint 38 ezer hektáros Kampinos Nemzeti Park erdőségeiben.

Utoljára 1964-ben észlelték ezen a környéken farkasok nyomait. Az utóbbi egy-két évtizedben a farkasok száma Lengyelország-szerte folyamatosan nő, ennek is köszönhető, hogy a magányosan élő egyedek kisebb, fiatal falkák új területeket keresnek. A parkban kihelyezett megfigyelő kameráknak köszönhetően nemrég megerősítették a farkasok jelenlétét. 2013-ban a park munkatársai már felfedezték egyedül vándorló egyedek nyomait azonban később kiderült, hogy több farkas nem csak átvonulásra használja ezt a területet, állandó jelleggel a parkban élnek.

A farkasok távol élnek az emberektől, az erdőség legsűrűbb mélyén, saját területüket megjelölik, így jelzik magányosan kóborló fajtársaiknak, hogy nem kívánatos a jelenlétük. Rendszerint családban élnek, ahol szigorú hierarchia uralkodik. Táplálékuk kisebb állatokból, főleg rágcsálókból áll, egy felnőtt farkas kb. 50 kg-ot nyom és átlagosan 10 évet él. A tény, hogy a farkasok megjelentek a lengyel főváros közvetlen közelében, azt jelzi, hogy nagyon jók a feltételek, az erdőség remek állapotban van. Az új lakók kiegészítik a hiányzó láncszemet a táplálékláncban, a park ökoszisztémájának inkább előnyére, mint hátrányára válik, hogy erősödik a természetes kiválasztódás a farkasok jelenlétével.

A Nemzeti Park munkatársai honlapjukon rövid közleményt tettek közzé és megnyugtatták a turistákat és a környéken élőket, hogy a farkasok elkerülik az embereket, nem jelentenek komoly veszélyt.

Video of Le-WLnSh9GE

Tags: farkasokVarsó Színes: Állatkert

The Finno-Ugric Film Festival will be held third times in Estonia. We are proudly announcing call for scriptwriting workshops, volunteer works, and for the movies.

1. Call for the Scriptwriting workshop (deadline – the 15th of February).

The Finno-Ugric Film Festival (FUFF) announces its Scriptwriting workshop, to be held during the Festival in Tsiistre, Estonia, 8th-11th June 2016.
We invite 12 applications from filmmakers who wish to participate in this workshop. Those selected will receive assistance as follows:

• For applicants from the Finno-Ugric small nations (Komi, Udmurt, Khanty, Mansy, Nenets, Enets, etc.) FUFF will reimburse travel expenses from Moscow/ Saint-Peterburg as well as providing accommodation and food during the festival. For other applicants we provide accommodation and food. There is no participation fee for the workshop.

The workshop will be held by two well-known film professionals/scriptwriters/directors who will help to develop your synopsis into a short film script during the festival.

We would like to receive a one-page (A4) synopsis of a short fiction, experimental or documentary film and a motivation letter by 15th of February 2016. Please send these by email to: finnougricfilmfond@gmail.com.


Selection will be made by the end of March 2016 and all applicants will receive a reply by email. The language of participation is English; we accept Russian language synopses from the territory of Russia.

2. Call for volunteers (deadline - 28th of February).

The festival will provide food, accommodation and festival pass for their volunteers and will partly cover their travel expenses for the whole duration of the festival.

For the time of preparation, we are looking for volunteers in the following fields:
- Sponsorship assistant
- PR
- Photomaking and review- writing at the time of the festival
- general assistant
- a person responsible for the cinema hall (oversees that all screenings take place on time, cleanliness, etc.)
- Kitchen work


3. Call for films (deadline – 30th March).

 Finno-Ugric Short Film Fiction – Experimental Finno-Ugric Short Film - Finno-ugric Documentary

• There is no limit to the number of films that a filmmaker or producer may register.
• Finno-Ugric means films made by filmmakers of Finno-Ugric origin or films dealing with Finno-Ugric topics that are made by non-Finno-Ugric directors.
• The maximum duration of short films is 30 minutes, including credits.
• Music videos, commercial work and political propaganda are not accepted.
• In order to be admitted, the material must be presented with English/Russian subtitles or with a Russian dialogue list which is sent to the festival by 10th of April 2015.
Once a film has been submitted for participation it cannot be withdrawn.
• All shipping expenses of participating works, from their place of origin to the address of this organization, shall be paid exclusively by the participant. The Festival will not be responsible for the cost of receiving any additional materials.
• The Festival does not pay screening fees.
• Films in FUFF’s official selection will be viewable in the FUFF Digital Film Library, accessible to industry professionals throughout the duration of the Festival and available to be viewed privately on a secure server by jury members, film festival programmers, critics, buyers and distributors during and after the event. The contact information for each corresponding producer or rights holder will be published.
• Selected films may form part of the festival’s travelling showcase, participating around the world.
• The festival invites the filmmakers to the festival and provides accommodation and food for the time of the festival for certain filmmakers.

Send or upload film
* Фильмы можно передать через WeTransfer или загрузить на наш ftp-сервер (при необходимости за консультацией по использованию сервера обращайтесь к Паулю Нурме paul.nurme@gmail.com).

Films can be sent through WeTransfer to finnougricfilmfond@gmail.com, or uploaded to our ftp site (please, contact with Paul Nurme paul.nurme@gmail.com).

Electronic Press Kit

When submitting your film, please also provide an Electronic Press Kit including the following information:

• A still photo from the film (colour at 300 dpi, jpg or tiff format)
• A film synopsis (in Russian and English if possible, or if not in either of these two languages)
• A brief Biography of the director (in Russian and English if possible, or if not in either of these two languages)
• A photograph of the director (colour at 300 dpi, jpg or tiff format)
• Film Credits

thank you very much and waiting for the text that we could spread the word!!!

Tags: FUFF Other languages: English

Bár elsőre szokatlan dolognak tűnhet, egyre többen döntenek a téli kerékpározás mellett külföldön és hazánkban egyaránt.

 

Nem meglepő módon ez a trend éppen Skandináviában van leginkább erősödőben, Finnországban például sokan még a -30 fokos hidegben sem teszik le a bicikliket. Érdemes felkészülten nekivágni a téli kerékpározásnak, ezért a Moped91 Kft összegyűjtött néhány fontosabb tanácsot.

„A téli kerékpározás szerelmeseinek mindenképpen figyelmet kell fordítaniuk a kötelező láthatósági felszerelésekre, valamint a legfontosabb védőfelszerelésekre is, mert ilyenkor kifejezetten balesetveszélyesek lehetnek a csúszós utak” – hívta fel a figyelmet Csima Béla, a Moped91 Kft. ügyvezető igazgatója. A téli biciklisek számának markáns növekedését jól tükrözi, hogy néhány évvel ezelőtt megalakult a Téli Kerékpárosok Szövetsége a finnországi Ouluban. A közel kétszázezer fős lappföldi település kerékpáros-barát város hírében áll, ami a rendkívül sűrű bicikliút-hálózatnak köszönhető. A helybeliek a csípős hidegben is kerékpároznak, sokan azt vallják, ettől számít valaki igazán helyi lakosnak. A biciklizőknek ugyanakkor csak a 30 százaléka használ a hideg évszakban téli gumit.

Holott ilyenkor javasolt a nagyobb bordázatú gumiköpenyek felszerelése, amelyekkel akár a hóban is lehet kerékpározni. „Célszerű lehetőleg olyan gumiköpenyeket választani, melyek amellett, hogy megfelelnek a téli útviszonyoknak, fényvisszaverős oldalcsíkkal vannak ellátva. Az úgynevezett reflexcsíkoknak köszönhetően ugyanis sötétben könnyebben észreveszik a kerékpárosokat”- jegyezte meg a Moped 91 Kft. ügyvezető igazgatója.

Látni és látszani
Télen különösen igaz a „látni és látszani” alapelv, hiszen rövidebbek a nappalok, ráadásul ebben az évszakban gyakran szürkés, borult az idő. Éppen ezért gondoskodni kell az első- és hátsó lámpáról, az első- és hátsó prizmáról, a küllő prizmáról, vagy a fényvisszaverő csíkkal ellátott köpenyről. Kötelező tartozék még a fejvédő, a láthatósági mellény, valamint a csengő. Mivel télen gyorsabban kopnak a fékpofák, célszerű azokat időnként ellenőrizni, hiszen a láthatóság mellett a megfelelő fékhatás megléte kiemelten fontos saját biztonságunk szempontjából.

Fontos kiegészítők
Télen fontos lehet gondoskodni olyan kiegészítőkről, melyek súlyos sérülésektől védhetnek meg bennünket egy esetleges elcsúszás estén. Ilyen például a térd- és könyökvédő használata, emellett mindenképpen gondoskodni kell a megfelelő kesztyűről is, hiszen ilyenkor a menetszélben jóval gyorsabban lefagyhat a kezünk. „Ajánlott télen sisak-maszkot viselni kerékpározás közben, mely megvédi az arcot a hideg ellen. A térvédők pedig nemcsak a biztonságot szolgálják, hanem térdízületeinket is megóvják a zord időjárástól” –tette hozzá Csima Béla.

Megfelelő karbantartás
Télen a hó és jegesedés miatt sózzák az utakat, ami nem tesz jót a kerékpároknak, ezért fontos, hogy gondoskodjuk a felni, a lánc és a váz rozsdásodás elleni védelméről.  Ennek érdekében karbantartás jelleggel célszerű lánctisztító spray-t használni a könnyebb tekerés érdekében. A viaszspray ugyanakkor megvédheti a kerékpárokat a rozsdásodás ellen és megkönnyítheti a következő tisztítást is.

Tags: kerékpározás Panoráma: Sajtóközlemény

Nem, mert az Iszlám Állam alapvetően Nyugat-Európát tekinti célpontnak. 0% (0 szavazat) Igen, de kisebb, mint Nyugat-Európát. 100% (3 szavazat) Nem jobban, mint eddig. 0% (0 szavazat) Összes szavazat: 3

Ha finnugor rokonlátogatóba megyünk Helsinkibe, mindenképpen célszerű utazásunkat a nyári hónapokra időzíteni, hiszen ebben az időszakban kellemes meleg uralkodik a finn fővárosban.Kapcsolódó cikkek: (M)ilyenek a finnek?

 

A melegebb évszak nagyszerű lehetőséget teremt arra, hogy saját lábunkon fedezzük fel a város nevezetésségeit. De bármikor is utazzunk Helsinkibe, nem szabad megfeledkezni néhány fontos különbségről, amelyekkel előbb-utóbb turistaként szembesülhetünk. Jó hír viszont, hogy a finnek kevésbé olyan frusztráltak és stresszesek, mint mi vagyunk. Az Economist Intelligence Unit 2013-as rangsora szerint Helsinki a világ nyolcadik legélhetőbb városa. A legfrissebb adatok alapján elmondható, hogy az 1550-ben alapított városkában már több mint 600 ezer ember él. Budapesthez viszonyítva persze ez kevésnek tűnhet, azonban Helsinki utcáit járva abszolút nem érzékelhető a két város közötti méretbeli különbség. Helsinki városközpontja legalább olyan forgalmas és tágas, mint a magyar fővárosé. Igaz, a finn fővárosban jóval többen használják a tömegközlekedést, mint amennyien autóba ülnek nap, mint nap.

Jegyeket, bérleteket a magasba!
Helsinkinek nagyon jól szervezett busz- és villamoshálózata van. A buszok többsége sokáig egy vonalon halad, ez azonban már nem mondható el a villamosokról, ezért nagyon meg kell néznünk mire szállunk fel, mert könnyen lehet, hogy a központba beguruló szerelvény nem arra megy, amerre gondoljuk. A magyar viszonyoktól eltérően a háromtengelyes buszokra kizárólag az első ajtónál lehet felszállni, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy csak abban az esetben állnak meg, ha feltartjuk jegyünket/bérletünket a levegőbe. Helsinkiben nem érdemes bliccelni, bár a lehetőség adott, mert a metró bejáratánál nem állnak ellenőrök, ugyanakkor szúrópróbaszerűen bárhol, bármelyik járatra felszállhatnak.

A főpályaudvar épülete: benn vonatok, kinn buszok várják az utasokat

Helsinkiben egy minden zónára (tehát a repülőtérre is) érvényes jegy 18 euróba kerül két napra, míg egyetlen buszjegyért 2,90 eurót kell fizetni. A két napos bérlet ára tulajdonképpen már néhány metrózással, vagy villamosozással megtérül. A minden tömegközlekedési eszközön használható papírkártyát első alkalommal a jegykezelő járműnél kell érvényesíteni, ami egyenlő azzal, hogy odatartjuk a géphez és benyomjuk azt a számot, amely zónában használni kívánjuk. Fontos tudni, hogy a finn főváros repülőterén csak egy-két jegyautomata van, viszont a Tourinform irodában nemcsak ingyenes térképeket vehetünk magunkhoz, hanem még tömegközlekedési jegyet is vásárolhatunk. Menetrend viszont minden megállóban van, de általában felesleges azokat böngésznünk, mert az utasváró pavilonok oldalában, a digitális kijelzőkön minden járat várható érkezési ideje fel van tüntetve.

Ne hagyjuk ki a reggelit!
Helsinki a nyári időszakban - más városokhoz hasonlóan - valamivel drágább, mivel ez a finneknél is főszezonnak számít. Azért ennek ellenére érkezésünk előtt egy hónappal is lehet találni ár&érték arányban megfelelő szállást, ráadásul akár olyan hotelben is foglalhatunk szobát, ami néhány metrómegállóra van a központtól. A Hotel Cumulus például már 25-30 ezer forint között kínál szobát egy személynek, egy éjszakára reggelivel, ami kifejezetten olcsónak számít a finn főváros esetében. Emellett a Hotel Arthur, az Omena Hotel, valamint a Helka is viszonylag kedvező árakon ad ki szobákat a turisták számára. Fontos azonban, hogy ne csak az árakat, hanem a hotel szolgáltatásait, valamint annak megközelíthetőségét is vegyük figyelembe utazásunk tervezésénél. A szoba foglalásánál célszerű reggelit is kérni, mert Helsinki központjában viszonylag kevés pékség van. Ne számítsunk tehát arra, hogy Budapesthez hasonlóan minden sarkon akad egy pékség, ahova betoppanva kiválaszhatjuk amit csak megkívánunk.

Helsinki egyik design hotele, a Hotel Cumulus Hakianemi

Helsinki felfedezése
Ha túl vagyunk a szállás elfoglalásán, akkor nincs más hátra, mint felfedezni a finn fővárost. Helsinkiben a látnivalók nagyjából egy helyen vannak, így a főpályaudvarnál leszállva a metróról, vagy villamosról szinte valamennyit felkereshetjük gyalogszerrel is. Ennek ellenére vigyázni kell a távolságok megbecsülésénél, ugyanis a sziklás felszínre épült épületek között könnyedén elszámíthatjuk magunkat. A központi vasútállomás és a székesegyház tornya például szinte mindenhonnan látszik, ezért jó viszonyítási pont lehet sétáink megtervezésénél. Helsinki felfedezésénél semmiképpen se hagyjuk ki a finn parlament épületét, ne feledkezzünk meg a tengeröbölben fekvő elnöki palotáról, a finn székesegyházról, valamint az uspenski székegyesházról sem, melynek hagymakupolás tornyocskái nappal és éjszaka egyaránt gyönyőrűek.

Marimekko üzlet Helsinkiben

Étel, ital
A finn fővárosban a legolcsóbb helyeknek a gyorséttermek számítanak, de akadnak kedvezőbb árfekvésű falatozók is. A főpályaduvar épületében például van egy Burger King, ahol jobb híján már 5 euróért elfogyaszthatunk egy sajtburger menüt. Egy török falatozóban viszont 8 euróért rendes, helyben sütött egész pizzát is ehetünk. A belvárosi éttermekben általában 10-14 eurónál kezdődik egy fogás, de ezeket elsősorban azoknak ajánljuk, akik már jobban ismerik a finn konyhát. Természetesen számos söröző és kávézó található a forgalmasabb főútvonalak mentén, valamint a sétáló utcákban. Amennyiben úgy döntünk, hogy megiszunk egy jó pofa sört, vagy egy frissítő kávét, számolnunk kell azzal, hogy minimum 6-8 euróról indulunk. Helsinkiben egymást érik a bevásárlóközpontok, így ha nem számít a hely atmoszférája, vagy időszűkében vagyunk, akkor célszerű ezekben kávézót, vagy éttermet keresni. Fontos tudni ugyanakkor, hogy Helsinkiben a legtöbb helyen a kávé tulajdonképpen a hosszú kávéval egyenlő, mely nagyon erős lehet annak, aki nincs hozzászokva. Ezt mindig vegyük figyelembe, mert ha csak szimplán kávét kérünk, akkor nagy valószínűséggel ki fognak hozni egy bögre, szurokfekete hosszú kávét, ami olyan erős, hogy még sokáig képtelen lesz pislogni a kedves vendég annak elfogyasztása után.

Helsinki egyik legfőbb nevezetessége, a székesegyház

Ajándék
Mindig nagy kérdés, hogy mit vigyünk haza szeretteinknek. Ha élelmiszerekben gondolkodunk, akkor célszerű a nagyobb szupermarketeket felkeresni, ahol már 4-5 euróért finom csokoládékat, söröket, finn specialitásokat vásárolhatunk. Ha maradandó szuvenírre fáj a fogunk, akkor legjobb, ha keresünk egy Anttila-t, melyben DVD-ket, CD-ket, parfümöket, ruhákat és különféle ajándéktárgyakat vásárolhatunk elérhető áron. Egy filmes DVD-ért kedvezményes áron 9 eurót kérnek, míg egy új zenei CD általában 20-22 euróba kerül. Ha kifejezetten zenét szeretnénk ajándékozni ( például Nightwish-t, vagy valamilyen más híres finn rockzenekar albumát), akkor Forum Helsinkitől nem messze több úgynevezett "second hand" CD és hanglemez bolt található, ahol jó állapotú, ámde használt termékeket vásárolhatunk 9-10 euróért.

A fent említett Forum Helsinkiben található egyébként a Moomin Shop is, ahol a Magyarországon is vetített Múmin-mesefigurákat, valamint egyéb a meséhez kötődő tárgyakat vásárolhatunk meg. Ha Helsinkiben járunk feltétlen keressünk fel egy Marimekko boltot is, lévén, hogy ez az egyik leghíresebb finn ruházati márka, mely sajnos továbbra sincs jelen Magyarországon. Bár a Marimekko termékeket csillagászati árakon kínálják, azért ha szerencsénk van, elcsíphetünk egy leárazást. Bárhol is vásárolunk, az eladók általában nagyon kedvesek, mosolygósak és segítőkészek.

Zárásképpen még annyit feltétlen fontos megjegyeznünk, hogy Helsinkiben mindenki nagyon jól beszél angolul. Ez a tizenévesekre és az idősebb generációkra egyaránt vonatkozik. Nyugodtan forduljunk tehát segítségért az utcán, boltban, vagy étteremben. Sőt, merjünk angolul kommunikálni! Persze, ahogy mi, úgy a finnek is szeretik, ha külföldiek elsajátítanak néhány szót, vagy kifejezést. Mi most a magyarhoz hasonló, finnugor eredetű szavakat ajánljuk. Csak néhány példa a közel kétszázból:

Finn - magyar:
voi - vaj
mesi - méz
vesi - víz
mitä? – mit?
käsi - kéz
menni = mennä

Még több hasonlóság, kifejezés, szóegyezés itt és itt. Kérjük, ha van olyan hasznos információja, amivel kiegészítené a cikket, akkor küldje el észrevételét az aranyipeter@melano.hu -ra. Köszönjük! Végezetül álljon itt egy megható rövid videó egy finn úrról, aki dalt írt az 1956-os magyar szabadságharcról.A melegebb évszak nagyszerű lehetőséget teremt arra, hogy saját lábunkon fedezzük fel a város nevezetésségeit. De bármikor is utazzunk Helsinkibe, nem szabad megfeledkezni néhány fontos különbségről, amelyekkel előbb-utóbb turistaként szembesülhetünk. Jó hír viszont, hogy a finnek kevésbé olyan frusztráltak és stresszesek, mint mi vagyunk.

Video of epsfxaOCpGk

Tags: FinnországHelsinki Színes: Utazás

A Morvaország, Sziléza és Szlovákia határán fekvő Beszkidek-hegység különös kincset rejt. Ez a kincs az elvonulás, az elmélyedés és a kikapcsolódás mekkája.

Az Ateliér Chalupa fogadó egy fenyvesekkel betakart hegy közepén bújik meg, mely nyáron és télen egyaránt várja a megpihenni vágyó látogatókat. 2008-ban jártam ott először és annyira megfogott a hely, hogy akkor egy korsó Bernard-sör, valamin egy cseh gulyás mellett ígéretet tettem ennek a szentélynek, hogy történjék bármi, én akkor is megírom létezését.

Kerülve a konvenciókat most először nem arról szólnék, hogy pontosan hol van ez a hely, hiszen a magyar olvasók számára kevéssé ismert területen, Dél-Morvaországban található. Emellett már eleve ott kellene kezedeni a helymeghatározást, hogy mi az, hogy Morvaország ésatöbbi. A pontos helyről majd később, először lássuk miért érdemel meg ez a hely annyi dícsérő jelzőt. A fadeszkákból készült épület első ránézésre egy terebélyesebb vadászháznak tűnhet, azonban a fakorlátokkal határolt terasz már sejtetni engedi, hogy többről van itt szó. Aligha akad olyan vendég, vagy látogató, akinek ne akadna meg a szeme azon a páratlan panorámán, mely itt a szemé elé tárulkozik télen. Az elterülő hegyek látványával nem lehet betelni, még szerencse, hogy a teraszon akad napernyős asztal bőven. Igaz a fapados asztalok mellett jobbára műanyag székek vannak, de csak a jobbik fajtából. 

Művészet és sör 
Az épület homlokzata hangulatos, hiszen a sárga keretes üvegablakok otthonosá varázsolják az Ateliér Chalupát. Közvetlenül a bejárati ajtótól balra található egy faliújság, melyre a túrázók üzeneteket, képeket függeszthetnek ki. A kétszárnyú ajtó kissé szűkös, azonban a bejárattal szemben található sörpult rögtön elfeledteti ezt a kellemetlen tényezőt. Ácsorgásra és ücsörgésre itt még nincs lehetőség, jobb kéz felől egy nagyobb szoba, a fogadó csakrája található. Ez mint egy igazi, ószláv fatemplom békével és nyugalommal tölti meg az idebetérők lelkét. A nyugalomhoz viszont kell némi sör ( mondjuk Bernard és Guiness, hiszen azt adnak itt) és esetleg egy kis "Debreceninek" hívott virsli, mustárral. A konyha egyéb iránt fejedelmi, az egyszerű fogások mellett leveseket, illetve főételeket is elfogyaszthatunk itt. Nem csoda, ha a fogadót 2013-ban a régió legjobb éttermének válaszották. 

A művész lelkeknek a falakon található festményektől bizonyára tátva marad a szája. A jobbára tréfás festményekről kövér, jóllakott macskák néznek vissza különböző élethelyzetekből, de akadnak itt angyalos és túlvilágos festmények is. A magányos túrázóknak jut a sör mellé néhány korabali újság is: lehetőség van akár a Svoboda, akár a Mládá Fronta hasábjait böngészni. 

Megközelítés
Felmerül a kérdés, ha ezt ennyire ajánljuk, akkor mégis hogyan menjen el oda az egyszerű olvasó. Na, erre mi nem fogunk egymondatos választ adni, de a bekezdés végén garantáltan kiderül. Először is illik tisztázni, hogy a korábban említett Morvaország egy történelmi régió Csehország keleti részén. Északon Lengyelországgal és Cseh-Sziléziával, keleten Szlovákiával, délen Alsó-Ausztriával, nyugaton pedig Csehországgal határos. A Beszkidek-hegység Morvaország dél-keleti csücskében van és lényegében átnyúlik Szilézia lengyelországi részébe (ezért még lengyelül is lehet olvasni a weblapjukat), de érinti Észak-Szlovákiát is. A különös hangulatú fogadó eme hegységrendszer szívében, nem messze a legmagasabb csúcstól ( Lysa Hora, 1.323), egy nagyobb hegy "mellkasán" található. Pontos helymeghatározás ezen a linken érhető el. 

 

Tags: Csehország Színes: Utazás

Anna és Bence a kórház bejáratánál megtorpant egy percre. Úgy tűnt, ez a nap kitörölhetetlen lesz az életükből. Leginkább Annáéból.

Bence azonban hajthatatlan volt, tudta: nem szabad itt ácsorogni, mert a lány a végén még meggondolja magát. Jelzésképpen megszorította Anna kezét, akinek a szeméből előbuggyantak a színtiszta átlátszó kövér könnycseppek. Sírt. Hiába ölelte a fiú újra és újra magához, magában az egyre növekvő türelmetlenséggel, a vággyal, hogy legyen már ennek vége.

Kis lépcsőzés után a lány abbahagyta sírást és még egy gyengécske mosolyt is erőltetett az arcára, mellyel tulajdonképpen bárkivel el tudta volna hitetni, hogy végre erőt vett magán. Csak Bencével nem. A fiú aggódott. Nem akart immáron sokadszorra visszafordulni, nem akart többször idejönni. Anna azonban, ahogy meglátta a nőgyógyászat fehér tábláját és a váróteremben ülő nőket, újra megállt, magához ölelte a kedvesét és keserves zokogásba kezdett. Bence megértően simogatta az arcát, majd hirtelen egy csókot nyomott a lány ajkára, hogy így próbálja meg elviselhetőbbé tenni a helyzetet. Érezte a lányban végre több elszántság van, mint eddig bármikor, mert az előző napokban még egyáltalán nem jutottak el a váróteremig. Még ott, a lépcsőfordulóban alig hallhatóan a fülébe suttogta érveit, azaz az ésszerű érveket, hogy még túl fiatal ehhez, mert a lányok tizennyolc évesen nem tesznek ilyet, hogy hiba volt összeállni azzal a fiúval, de mindenre van megoldás, és jelen pillanatban ez a legegyszerűbb, még ha kényszerű és kockázatos is egyben. Mikor Anna lehajotta a fejét, akkor már szinte hangját felemelve szólt a lányhoz, hogy ezzel legalább tiszta lappal kezdhetnék ezt a kapcsolatot, még ha oly súlyos árat is kell érte fizetniük. Anna erre már csak bólogatott, de mélybarna szeme mintha csak megfagyott volna, oly ridegen tekintett most kedvesére.
De belépve a váróterembe már csak egy gondolat járt a fejében: akárhogyan is, de túl kell ezen esni, túl kell élni valahogy. Pedig mennyire valószerűnek tűnt még nem is olyan rég, hogy itt hagyja ezt a várost, és a távoli Olaszországban, tizenhét évesen az édesanyja mellett kezd majd új életet, ott ahol született, ott, ahonnan apja Magyarországra hozta.

A váróterem fehér falai, a fehér üveges ajtók látványa oly erősnek hatott most. Fázott, a hideg rázta, mert idegen helyen volt és mert ismeretlenek vették körül. Nem tudta mi fog történni vele, de érezte, hogy innen már nem lesz visszaút. Még félt, ez a félelem, most már enyhülni kezdett, Bence látványa oly megnyugtató hatással volt rá, megnyugodni azonban nem volt képes. Tudta: ahhoz a bizonyos kezdethez ezt a küszöböt át kell lépnie. El akarta oszlatni kételyeit, el akarta végre feledni az örökké visszatérő kérdéseket, hogy jól cselekszik-e. Hogy nem gyilkos-e. Esélyt akart magának, amit többet soha ront el, esélyt, hogy újra kezdhesse, azt, a már oly végzetszerű életét.

Amikor az orvos kiszólt, ő már lesütött fejjel, de határozottan lépett oda, s hagyta, hogy a nővér karon fogja és elkísérje a műtőig. Még egyszer hátranézett Bencére, aki éppen akkor egy újságot vett elő kabátja belső zsebéből, hogy elüsse valahogyan az időt.

Szerző: Aranyi Péter

Tags: tárcanovella

Video of 5T_uxoV5FuQ

Van, aki visszasírja, van, aki rossz ízű nosztalgiázásnak tekinti a szocializmus időszakára történő visszaemlékezést, a Kádár-rendszer jelenségeinek értelmezését.

Ugyanakkor közelmúltunkat csak akkor érthetjük meg igazán, ha gyakran és tüzetesen vizsgáljuk. Ráadásul ennek a múltnak nem minden szegmense kellemetlen vagy rossz emlékű. A kelet-európai térség országainak a politikai berendezkedését 1945 után Moszkva szabta meg és gyakorolt ellenőrzést felettük, ugyanakkor a perszonális kapcsolatok akkor is léteztek, e nemzetek magánúton, „kicsiben” kereskedtek egymással. Az alábbiakban röviden azt tekintjük át, hogy a 70-es, 80-as évek magyar vásárlója hol és milyen lengyel és csehszlovák termékeket vásárolt. Persze a visszatekintés korántsem lehet teljes.

A csehszlovák könnyűipar az egész korszakban a magyar előtt járt, különösen a turista ruházatok területén. Miközben Magyarországon a belföldi turizmus nem számított jelentős piacnak, amely igényelné ezen termékek előállítását, addig Csehszlovákia a legfőbb gyártó volt e területen. Több hazai túrázó a Magas-Tátrába szervezett kirándulás alatt szerezte be a kirándulások szempontjából oly fontos bakancsot és egyéb kiegészítőket, mint a zokni, a lábszárvédő és a kirándulónadrág.

A természetjárók között mai napig legendásak e csehszlovák árucikkek, melyek nagyon jó minőségűek voltak és tartósabbak, mint a manapság kaphatók. A termékek magukat adták el és olyannyira népszerűvé váltak a magyar természetjárók körében, hogy beszerzésük vált a Csehszlovákiába történő utazásnak – természetesen a magashegységek meghódítása mellett – egyik legfőbb motivációjává.

E kiváló minőségű termékekkel ugyanakkor csak a természetjárók találkoztak. A lengyel portékák ismertebbek voltak idehaza, hiszen mindennapi használati cikkek és tárgyak voltak, melyeket szinte házhoz hoztak lengyel testvéreink. A lengyel piac fogalommá vált Magyarországon: a magyar vásárlók olcsóságuk és minőségük miatt szerettek e helyekre járni, míg a lengyel kereskedők az általuk „Kádár-dollárjának” is nevezett, a szocialista táborban erősnek számító forint beszerzése miatt kedvelték.

A budapesti lengyel piac (mely a Mamut bevásárlóközpont helyén volt) a vásárlók és az eladók közötti licitálásra épült: az eladó bemondta a minimum és a maximum árat és ekkor kezdődött el az alkudozás! A piac varázsát e licitálás mellett természetesen, maguk a megvásárolható termékek adták: az ágyneműk; a lengyel cigaretta; a háztartási alkatrészek és a korszak vége felé a sikerfilmek hangalámondásos verziói, természetesen utóbbiakat a pult alól vették elő az árusok.

Olvasóink között is bizonyára akadnak olyanok, akik gyermekként élték át a lengyel piac hangulatát, a bazári forgatagot, a lángos elfogyasztásával egybekötött alkudozásokat, amikor a nagymama a lehető legolcsóbban szeretett volna hozzájutni a kiszemelt paplanhoz. Remélhetőleg ezzel az írással is hozzá tudtunk járulni e múltidézéshez!

Szerző: Törék Csaba

Tags: rendszerváltás Visegrádiak: Magyarország

Lviv, Lvóv, Lemberg, Leopolis…Egy város, melyet négy nyelven is említenek a krónikák és a történelmi dokumentumok.

Egy város, mely bár a lengyelek második legfontosabb kulturális központja volt, ma mégis Ukrajnához tartozik és lakosainak 80 százaléka ukrán. Egy város, ahová volt szerencsém eljutni és láthattam magyar történelmi emlékeit.

A történelem igazságtalansága, hogy a lengyeleknek útlevélre van szüksége, hogy felkereshessék Lemberget és az egykoron Magyarország részeként számon tartott Kárpátaljáról érkező magyar turista nagyon is együtt tud érezni „évszázados barátjával”, amikor ő szomorúan tekint a lengyel múlt emlékeire. Az autóval vagy busszal érkező látogató először nehezen hiszi el, hogy ez a közép-kelet európai térség egyik legszebb városa, ugyanis az állandó útépítések miatt a külváros nem nyújt impozáns látványt. De hamar túlteszi magát az ember a több mint fél órás parkoló keresésen, amikor megpillantja a Piac teret (Ploscsa Rinok) és a körülötte elterülő utcákat, melyeknek reneszánsz és barokk stílusú épületei alkotják az Óvárost, valamint a monarchia korabeli városrészt, a Proszpekt Szvobodit.

Szent János templom falán látható Konstancia hercegnő emléktábla
A magyar történelem emlékeinek felkutatását az 1998-ban a Világörökség részének nyilvánított Óváros északi részének szomszédságában található neoromán stílusban átépített Keresztelő Szent János-templomnál érdemes kezdeni, melynek falán egy 2003-ban felavatott relief az Árpád-házi Konstancia hercegnőnek állít emléket, aki a város névadójának, Lev hercegnek volt a felesége. A templomot IV. Béla lányának építették 1260-ban, ő azonban később a domonkosoknak adományozta. A hagyomány szerint Konstanciát itt helyezték örök nyugalomra.

Boim-kápolna
A Piac tér és környékének épületei a 16-18. század reneszánsz és barokk stílusjegyeit vonultatják fel, az ide települő itáliai, örmény és zsidó kereskedők lakóházaiban, illetve görög és latin szertartású katolikus templomokban gyönyörködhettünk. Az egyik ilyen templom, a lengyel katolikusok nyomát őrző Székesegyház (melyet a lengyelek Katedrának, az ukránok lengyel templomnak neveznek) közelében, a tőle jobbra eső téren csodálható meg a város legszebb késő reneszánsz épülete, a Boim-kápolna, mely nevét az erdélyi posztókereskedőről, Boim Györgyről kapta. A kápolna jobb oldali falán látható epitáfium (síremlék) az erdélyi kereskedőt és feleségét, Hedvig lengyel grófnőtábrázolja, amint a kis Jézust a karjaiban tartó Máriához imádkoznak. A 17. század elején emelt temetkezési kápolna faragott domborműveit egy krakkói művész készítette.

A gyönyörű Óvárost elhagyva, de még mindig a belvárosban maradva, az osztrák uralom alá került történeti Galícia legszebb épületeit felvonultató Proszpekt Szvobodiba sétálhatunk át. E városrész az Operaháztól (mely a megtévesztésig hasonlít bécsi és budapesti „rokonára”) húzódik a lengyel költő, Adam Mickiewicz szobráig. A paloták és a lakóépületek a Monarchia hangulatát árasztják, ami nem a véletlen műve: a dualista birodalom központjai (Lemberg mellett Bécs, Budapest, Prága és Krakkó) az építészet és a városrendezés területén hatottak egymásra. A barokk és neoreneszánsz stílus mellett itt a klasszicizmus is megjelenik, melyre a legszebb példa az impozáns Potoczky-palota, mely az európai és a lengyel festészet kitűnő alkotásait őrzi.

Bólyai - emléktábla
A gazdag arisztokrata család rezidenciájával szemben – Lemberg hangulatos parkján átballagva – található az Egyetem épülete, mely egyszerre fontos a lengyel és a magyar városnézők számára. Az 1881-re felépült neoreneszánsz palota volt a lengyel tartományi törvényhozás, a Szejm épülete, 1920-ban – az impériumváltás után – költözött ide az egyetem. A magyar vonatkozás az épület bal oldali sarkán látható: Bolyai János, az egyik legnagyobb magyar matematikus emléktáblája. Bolyai a császári hadsereg katonájaként töltött el két évet Lembergben. E sorok íróját érte az a megtiszteltetés, hogy a magyar látogató csoport nevében megkoszorúzhassa az emléktáblát. Persze egy egész nap kevés az Oroszlánok Városának feltérképezésére és bejárására, de ha sűrítve is, egy szeletnyi lengyel és magyar történelmet így is átélhettem!

Szerző: Törék Csaba

Tags: Lviv Színes: Utazás

Ha divatról van szó, egyértelmű hogy Lengyelország mellett sem mehetünk el szó nélkül. Elég csak a Reserved márkára gondolni, mely itthon is hatalmas népszerűségnek örvend.Kapcsolódó cikkek: Így öltözz fel Lengyelországból itthon!

Aki pedig járt már Lengyelországban azt is tudja, hogy a nők - na és persze a fériak is, de most maradjunk a nőknél - divatosan, és nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ízlésesen öltözködnek. De mi a helyzet a szépségápolási cikkekkel? Vegyünk példának rögtön két olyan lengyel márkát, ahol a gyártók a természetes összetevőket helyezik előtérbe.

Ziaja
A márkát 1989-ben alapította két lengyel gyógyszerész, Alexandra és Zenon Ziaja - innen ered az elnevezés is. Termékeik kifejlesztésénél a fő szempont a természetes alapanyagok és a modern technológia kínálta lehetőségek ötvözése volt. Arc-, test- és hajápoló kozmetikumaikban a vitaminok és a növényi komponensek kiemelt hangsúlyt kapnak. Minden terméküket a gdanski Orvosi Akadémia (Medical Academy in Gdansk, Poland) teszteli, majd a Nemzeti Higiéniai Tanács (The National Hygiene Board) vagy a Gyógyszerészeti Intézet (The Drug Institute) hagyja jóvá. A cég saját kutató-, mikrobiológiai, fizikai-kémiai és gyártólaborral, valamint minőségellenőrző részleggel is rendelkezik.

Termékeik: arckrémek, tonikok, arctisztítók, testápolók, balzsamok, tusfürdők, hajbalzsamok, samponok, babaápolási termékek, intim higiéniás szerek és fogápolási termékek.  Kedvelt alapanyagaik közé tartozik többek között a kakaóvaj, narancsolaj, kókuszolaj vagy a kecsketej. Külön férfi kozmetikumokat is gyártanak. A hazai fogyasztók véleménye a márkáról többnyire pozitív, azonban ahogy más kozmetikai és egyéb termékek esetében, itt is találunk olyanokat, akinek nem vált be a lengyelek fejlesztése. Mindenesetre érdemes egy próbát tenni, mert sokan találták meg kedvencüket a cég kozmetikumai között. Termékeik megtalálhatók a drogériákban és a nagyobb szuper-, hipermarketekben, de magyarországi webshopjukból is rendelhetőek az inkább alacsonyabb/középárkategóriás kozmetikumok. Honlapjuk magyar nyelven is elérhető, ahol számos infomrációt megtudhat az érdeklődő akár a termékekről, akár az összetevőkról, vagy a gyártási és kutatási háttérről.

Green pharmacy
A Green pharmacy egyelőre kevésbé ismert márka itthon, bioboltokban, valamint a nagyobb szuper- és hipermarketekben azonban már találkozhatunk az arc-, test- és hajápolási termékeikkel. Honlapjuk egyelőre magyarul nem, de angolul elérhető, viszont webshoppal sem rendelkeznek még itthon, de online drogériákból rendelhetők a termékek. A vállalat elítéli az állatkísérleteket, így kozmetikumaikat nem tesztelik kisállatokon.

Alapelvük a gyártás során visszatérni a hagyományokhoz és a természetben megtalálható, gyógynövényi összetevőket részesíteni előnyben. Ez a csomágoláson is visszatükröződik, mindegyik termékük a gyógyszertári barna üvegek színében pompázik, folyékony kozmetikumaik csomagolása pedig még a gyógyszertári formavilágot is visszaidézi. Kedvenc összetevőik péládul a kamilla, aloe vera, körömvirág, shea vaj, levendula, zöld tea, méz vagy az olíva olaj. Termékeik: arcápolók tusfürdők, fürdőolajak, fürdősók, habfürdők, samponok, hajspray-k,hajolajak, balzsamok, kéz- és lábápoló termékek, intim higiéniás szerek.

Különösen hajápoló kozmetikumaik tűnnek közkedveltnek itthon, a kipróbálók többsége nagyon elégedett a termékekkel és rendszeres vásárlóvá válik. Az egyéb termékcsaládokról már jobban megoszlanak a vélemények, viszont itt is azt javasoljuk, aki még nem tette, tegyen egy próbát, mert árban és minőségben is jól választ majd a jövőben, ha megkedveli a márkát. Árkategóriák közül inkább az alacsonyabba sorolnánk, a termékeik többségéhez átlagos áron lehet hozzájutni. Ha eddig még nem ismerte volna ezeket a kozmetikumokat, reméljük kedvet csináltunk a kipróbálásukhoz.

Tags: Lengyelország Színes: Divat

Egyre több lengyel divatmárka veti meg itthon a lábát, ami nem a véletlen műve. Ahogy korábban már többször is írtunk róla, a lengyelek számára a stílus és megjelenés központi kérdés.

Ha végigmegyünk például Varsó utcáin, akkor divatos öltözetű emberek jönnek szembe, ízléses kiegészítőkben, korosztálytól függetlenül. Kivételek persze itt is akadnak - például lázadó tinik - de az ízléstelenség ritka látvány a lengyel fővárosban. Reserved, CCC, hogy csak a legnépszerűbbeket említsük, ugye ismerősek? És a Tatuum vagy a Mohito? Bizony ők is. Lehet, hogy éppen most Ön is viseli valamelyiket? Népszerűségük itthon töretlenül nő!

Reserved
Sokan elsősorban a H&M és a Zara versenytársát látják benne, de nem szabad összemosni őket. Aki járt már Reservedben, az tudja: van a ruhákban valami megfogalmazhatatlan jellemző, ami "reservedessé" teszi őket. Ugynúgy elmondható ez a Zara-ról és a H&M-ről is. Az ékszerek, táskák, sálak és egyéb kiegészítők között már több a hasonlóság, ami ebben a kategóriában nem meglepő. A Reserved alapvetően 3 stílusban kínál ruhákat és kiegészítőket: elegáns, hétköznapi - utcai és sportos - fiatalos. Az alapdarabok közül minden kategóriában széles a kínálat, így akár fehérneműt, hálóruhákat is vásárolhatunk náluk. Női és férfi kollekciójuk mellett a gyerekekre is gondolnak, Budapesten az ősszel megnyíló kibővített üzletükben a számukra készült darabok is elérhetőek lesznek. Tervezői központja a lengyelországi Gdanskban van. Magyarországon a nagyobb bevásárlóközpontok többségében jelen vannak, de péládul a budapesti Váci utcában is megtalálhatjuk őket. A márka folyamatodan hódítja meg Európa után a távolabbi kontinenseket is, például a Közel-Keletet.

Video of _1D6dNYiV5o
CCC
A Reserved után a CCC cipőmárkát kell talán a legkevésbé bemutatni. Egyre több helyen található üzletük itthon is, elsősorban szintén a nagyobb bevásárlóközpontokban találkozhatunk velük, összesen 14 országban. Világszerte 700 boltjukban kínálnak - szezononként közel 3000 féle - lábbelit és táskát nőknek, férfiaknak és gyerekeknek egyaránt. Összesen 67 márkát - egyik legnépszerűbb a Lasocki - forgalmaznak és saját bőrcipő készítő üzemmel is rendelkeznek.

Tatuum
A Tatuum női és férfi kollekciókat kínál egyszerű, letisztult darabkokkal. A márka a francia Camaieu-hoz hasonló stílust képvisel. Középpontban az egyéniség kifejezése áll. Cél, hogy a vásárló egyedi, személyiségéhez tökéletesen passzoló darabokat találjon. A tervezők a legújabb trendeket ötvözik a klasszikus mintákkal. A ruhadarabok természetes színekbe és divatos árnyalatokban pompáznak. A sportos sötétkéktől és pirostól kezdve a klasszikus fehérig és feketéig mindent megtalál a vásárló a színek között. Kollekcióikban szép számmal akad kiegészítő is. Itthon Budapesten négy, Pécsett egy üzlettel képviselik magukat. Egyelőre...

Mohito
A Mohito a Reserved divatáru üzlet exkluzív és hangsúlyosan feminin vonalát képviseli. Ennek megfelelően a márka ruhái tökéletesek lehetnek akár munkahelyre, akár esti programokhoz. A cég nem akármilyen nagyágyúval erősített nemrég: a lengyel Anja Rubik top model első saját tervezésű kollekciója ugyanis 2014 novemberében jelent meg a Mohito boltjaiban. Ruháit a kifinomultság és lágy elegancia elve mentén tervezte, és olyan darabokat álmodott meg, melyek nem hiányozhatnak egy nő szerkényéből sem. Divatos, ikonikus, slim fit és oversized minimalista darabok, melyek elmondása szerint tökéletesen tükrözik egyéniségét. Szakmája visszaköszön a kollekcióban, a kifutók világát tükröző, de hétkönapi viseltre is alkalmas ruhadarabokat tervezett a top model.

Video of 0vGzyseT9EM

A Mohito tervezői központja Krakkóban található. Magyarországon a budapesti Mom Parkban volt az első üzletük, néhány napja pedig a Corvin Plázában nyílt meg második boltjuk a márka hazai rajongói előtt. Hamarosan pedig a Duna Plázában is lesz Mohito shop.

Ha a bemutatott márkák üzletei nincsenek a közelünkben, csüggedni akkor sem érdemes, a 21. század igényeihez igazodva online is rendelhetünk bármelyikük kínálatából. Akciózni ugyanúgy akcióznak a weboldalon is, ahogy szezonálisan az üzeletekben, sőt olykor még több kincsre bukkanhatunk online, olcsón.

Tags: ReservedLengyelország Színes: Divat

A szódakészítésnek Magyarországon nagy hagyománya van. A szódavíz valódi Hungarikum, alig több mint 10 éve pedig a „garantáltan hagyományos és különleges élelmiszer" névjegyet is viseli. A magyar konyhákból tehát nem hiányozhat egy stílusos szódakészülék, a régi szódaszifonokat azonban mára felváltották a jóval modernebb és automatább szódagépek.

tovább