Air Power Blog

Több mint százan, most mégis összegyűltek, ott ahol egykor minden véget ért, hogy emlékezzenek a dicső múltra és katasztrófában elhunyt bajtársaikra.

Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület szervezésében és meghívására baráti találkozón vettünk részt az MH Pápa Bázisrepülőtéren, ahol többek között eddig nem látott felvételeket mutattak be a Sámán század életéről.


Az összejövetelen több mint százan vettek részt, mesélte el érdeklődésünkre Simon Róbert Sándor a katonai repülőket összefogó egyesület korábbi elnöke, a rendezvény főszervezője. A napsütéses szombati napon először egy rövid megemlékezést tartottak a repülőtéren kiállított MiG-23-as vadászrepülőgép, a Sámán század legendás technikai eszköze mellett kialakított emlékparkban, ahol emlékező beszédében Szolyák Sándor nyugállományú mérnök őrnagy az 1979-es évekig visszamenőleg elevenítette fel a MiG-23-as típust üzemeltető katonák történetét, amikor is az akkor még Magyar Néphadsereg első hat példánya érkezett meg a típusból. Kiemelte: 1992-ben lettünk Sámán Század, sok nemzetközi repülőnapon vettünk részt itthon és külföldön egyaránt. Sajnos az első pápai repülőnapunk tragédiával ért véget, aztán egyre inkább elhatalmasodott rajtunk a pénztelenség, egyre kevesebbet tudtunk repülni, az 1996-os búcsúrepülésig azonban mégis összesen több mint 22.000 repült órát teljesítettünk.


Az emlékparkban a beszédet követően koszorút helyezett el a katasztrófában elhunytak emlékére Reinhardt Zsolt - a repülőkatasztrófában elhunyt Reinhardt Róbert unkaöccse - és Cseporán Mihály, egykori MiG-23-as pilóta. A repülőműszakiak emléktáblájánál Horváth Ferenc és Kuti Sándor helyezte el az emlékezés koszorúját, majd a rendezvény a Bázisrepülőtér művelődési otthonában folytatódott ahol Kositzky Attila nyugállományú altábornagy, akkori 2. Repülő és Légvédelmi Hadtest Parancsnok, később a légierő vezérkari főnöke mesélt a MiG-23-as típushoz köthető élményeiről, többek között a típuskivonás hátteréről, és először osztotta meg a nagyközönséggel ő miért nem kapott átképzést a MiG-23-asra. Ezt követően az Ég Katonái Egyesület által összeállított, eddig nem látott filmfelvételeket mutatták be a közönségnek a MiG-23-as üzemeltetésének éveiből.


Eközben beszélgettünk Szőke Sándor nyugállományú törzszászlóssal, aki annak idején a Szovjetunióban kapott kiképzést a MiG-23-típus földi mechanikusaként. Egészen az utolsó repülésig kitartott hivatása mellett, ez idő alatt három általa szerelt repülőgépet is katasztrófa ért, egyiket sem a szerelésekkel összeköthető műszaki meghibásodás okozta, ugyanakkor mégis elcsuklott hangja, mikor a történtek szóba kerültek, több hajózó kollégája is elhunyt…


Hasonló emlékeket elevenített fel Sersztnyev György nyugállományú alezredes, a Sámán század egykori parancsnoka is:  a MiG-23-as nagyon bonyolult repülőnek számított, de a pápai állomány mindent megtett, hogy a gépek gyorsan hadrendbe állhassanak. Gyakorlatilag három hónap után az első pilóta már harckészültségi szolgálatot láthatott el. Sajnálatos módon a nagyszámú repült órák során voltak olyan események is, melyeknek nem kellett volna, hogy bekövetkezzenek – emlékeztetett a konstrukciós hiba, valamint pilótahibák okán bekövetkezett összesen öt repülőeseményre, mely során 5 hajózó veszítette életét.


Kerezsi-Szabó Zsolt az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület elnöke és Simon Róbert Sándor a rendezvény megszervezésével kapcsolatban elmondta, az elmúlt 20 évben egyetlen összejövetelt sem szerveztek a típus kapcsán, ezentúl ötévente legalább szeretnék, hogy összegyűljenek a pápai sámánok, mert a jelenlegi találkozó is eredményesnek bizonyult. Találkoztam olyan kollégákkal is, akiket 15 éve nem láttam – tette hozzá Simon Róbert Sándor.

Balogh Ákos

Ps: December 22-én kaptam, illik az év végi hangulathoz. A LégierőBlogger ezt követően is szívesen közli azokat a színvonalas légierős-légvédelmi és más honvédelmi szakmai írásokat, melyek szerzői méltatlan elbánásban, interferenciában részesültek, munkájuk, hivatásuk, hobbijuk gyakorlása során.

Január elsejével kezdődő, tízéves honvédelmi és haderőfejlesztési programot jelentett be ma Simicskó István miniszter az idei első és egyetlen HTK-dzsemborin. A javarészt már ismert személyügyi, társadalmi lépéseken túl a LégierőBlogger természetesen a beszerzési tervekre volt kíváncsi, de túl sokkal a honvédelmi vezetők ezúttal sem szolgáltak. Igaz, a miniszter és a vkf megosztott egy-két, korábban nem ismert, apró részletet. Ilyen, hogy a 2024-es olimpiai pályázat miatt szükség van a légvédelem fejlesztésére, illetve, hogy terveznek a Gripen és az alap kiképző gép közötti "közbülső repülőgéppel". A szállítógépek vonatkozásában az elhatározottságon kívül nem hallottunk sok újdonságot, bár a jelenlegi igénytámasztás milyenségéből, a missziós feladatokból kiindulva állítólag lehet következtetéseket levonni a beszerzés menetrendjére nézve. A helikopterbeszerzés, mint "lökésszerű" ráfordítást igénylő program kormányzati többletforrást igényel - hallhattuk ismét, de immár a tízéves fokozatos fejlesztési programba illesztett kivitelezést sem tartották kizártnak.

Légvédelem: az olimpiai pályázat miatt fejleszteni kell. A műveleti képesség 2024-es eléréséhez mikor kell elindítani a Kub-utód beszerzését? 

A beszerzési transzparenciát firtató kérdésemre pedig lényegében az volt a válasz, hogy a politikai támogatottságot kockáztatja, ha a nyilvánosságban vita, vádaskodás indul meg, ezért a minimális részlet.

Nem így látom. Meggyőződésem, hogy a korlátozott információáramlás miatti meginduló spekuláció, legalább olyan, ha nem károsabb lehet a beszerzési programokra nézve, mint a szokásos habverés.

Zord

A tavaly futóműrendszer meghibásodás miatt vészhelyzetbe került és Kádár Sándor őrnagy által hasraszállással megmentett 30-as oldalszámú Gripen a tervek szerint hazatér Kecskemétre.

Kritikus pillanatok.

Zord

A napokban meghirdetett, máris a közbeszerzési eljárás alól mentesített "honvédségi" szállítógépbeszerzés kapcsán minden jel arra mutat, hogy folytatódni fog a rendszerváltás utáni haditechnikai beszerzésekre jellemző hibás gyakorlat, a koncepciótlanság és a szakmaiatlanság. Miközben a szomszédban hosszú évekkel ezelőtt megtették a szükséges lépéseket és javarészt új harcászati szállító gépeket szereztek be (Spartan, C-295), addig Magyarországon egy megfoghatatlan és titokzatos eljárás keretében, ahol a kategóriákat, darabszámokat, pláne részletesebb követelményrendszert nem ismerheti meg a közvélemény, terveznek a jelek szerint használt gépeket vásárolni. Az eljárás sietséget tükröz (alig másfél év múlva választás lesz), azt, hogy minimalizálni akarják az ellenőrző-számonkérő nyilvánosságot, ami a hazai gyakorlat szerint könnyen egyet jelent egy már kinézett/eldöntött "preferált konstrukció" megvalósításával, melynek a napokban is látott kommunikációs kampány csak a fedését képezi, nem az őszinte bemutatását. Az An-26-osok funkcionális leváltására szolgáló három katonai gép mellett ugyanis három nagyobb, főként utasszállító repülőgép, és két kisebb üzleti repülőgép is a betervezett csomag részét képezi. A LégierőBlogger természetesen nem vitatja a beszerzés szükségességét, azt sem, hogy helytálló lehet ez a kategorizálás/mennyiségi bontás, ugyanakkor fontosnak tartja leszögezni: a piaci és repülőgépipari realitásokból az következik, hogy katonai szállító repülőgépet újonnan kell venni, a nagyobb/kisebb jetek tekintetében van tere a használt technikának, akár kiszervezett üzemeltetési konstrukcióban is. Véletlenül sem fordítva!

A lengyelek C-295-öst vettek. A típushoz ajánlanak teherrámpára szerelhető utántöltő kitet.

Nem mellékes, hogy a honvédelmi büdzsé emelésének időszaka milyen programmal indul. Ha ezt elszúrják, az rányomhatja a bélyegét az egész modernizációs folyamatra. Rossz példából több van a kelleténél, amiből tanulni lehetne.

Zord

Európának van ereje. Egy kérdés van csak, meri-e használni, amire van. Ez a kérdés ott lebeg az európai uniós harccsoportok (EUBG) fölött is, melyeket eddig még nem vetettek be. Az olasz-magyar-szlovén MLF-alapú, 2017 első félévében készenlétet adó formáció European Wind 2016 zárógyakorlatán jártam, a Gemona del Friuli melletti Case Rivoli Bianchi alpesi lőtéren.

A129 Mangusta volt a közvetlen légi támogató.

MEDEVAC a jól bevált AB205-össel.

A nagyobb kalapácsokat EF-ek hajigálták. Jól látszik a Litening.

A harccsoport parancsnokság települési körzetét Spada 2000-es komplexum oltalmazta.

A 2017 első félévi EUBG-rotáció magvát adó olasz-magyar-szlovén MLF jelvénye.

Kézügyességet dicsérő jelvény, rajta az MLF-országok mellett az osztrák és horvát lobogókkal, melyek a DECI-vé egészítik ki a társaságot.

Zord

Kunmadarasról jut eszembe...

Zord

Avianóba mindig szívesen tér vissza az ember, olyan évszakban is, amikor még nem járt itt. Egyrészt ott van a sok jó, éles fotózás emléke (1999, 2011), másrészt meg mégiscsak térségünk legkomolyabb légibázisáról van szó, melyen még mindig egy épkézláb repülőezred állomásozik.

Itt a képek többségére a háttér ráüt egy törölhetetlen helyszínpecsétet: háttérben a Monte Cavallo és a jellegzetes átjátszóadók.

Triple Nickel raj felszállásra készül, nem gyenge 42 perces földi idővel.

Földi úton a Sniper konténer.

Az iskolakörön lévő géppár témából vannak szerencsésebben elsültek...

...itt a térköz annyira kicsire sikeredett, hogy a kísérőnek át is kellett startolnia.

A Roveredo in Piano és Budoia közötti út fölött, a szinte 100 százalékban használt 05 fájnelen. A konfiguráció légiharcos: egy pótos a törzs alatt, gyakorlók a szárnyak alatt, különben "tiszta"...azaz ahogy élesben USAF soha.

Utánlövés féklaprészlettel.

Nemcsak a helyi F-16-osok dolgoznak (ottjártamkor 6+12 sor), hanem egy-egy vendég is beesik Avianóba. Itt egy ramsteini C-130J-30...

...illetve a szomszédos Istranából egy AMX.

Pillantás a Piancavallóba vezető útról. A két helyi századnak a beton ellentétes oldalán lévő fedezékeiben napnyugta után is folyik a reputáni tevékenység, a gépek még nincsenek behúzva, noha éjszakai repülésre nem kerül sor.

A Regina hotel Piancavallo síterepén. 1999-ben itt szálltak meg a spangdahlemi SEAD-pilóták. Például Jeff "L-Ron" Hubbard, akit húsvét napján annyira megizzasztott a kraljevói 450. lérak ezred pár Nyevája, hogy hazafelé harci sérülés ellenőrzést kért rajparancsnokától. Nem találtak lyukat, de a rádió "felforrt".

Az avianói és környékbeli hotelek, éttermek valóságos kincsesbányái a repülős relikviáknak. Itt egy 1999-ben a Code One OAF-különkiadásában megjelent festmény (GBU-10-eseket dob szoros kötelékben NVG-s repülés közben az 510. századparancsnoki gép) reprója az Oliva hotel folyosóján...

...ugyanott egy kevéssé ismert, hadszíntéri repülésirányító rendszer (Ground Theater Air Control System, GTACS roppanti igényes ábrázolása Army katonákkal, műholdas/tropo kommunikációs rendszerekkel, és AN/TPS-70-75 lokátorral, valamint harcba induló A-10-esekkel.

Zord

Ma megnyitották a székesfehérvári Nagy Sándor József laktanyában a NATO Haderő Integrációs Egységet (NFIU, "nagyfiú"), mely gyakorlatok és válsághelyzetek esetén előkészíti, szervezi a megerősítő-reagáló erők, így a Nagyon Gyors Reagálású Összhaderőnemi Harci Kötelék (VJTF) telepítését, beillesztését, ugyanakkor a katonai helyzetkép fenntartásában, felderítési információk terítésében is kiveszi a részét. Ezzel az első permanens NATO-létesítmény és vezetési funkció (nevén nevezve: parancsnokság) került Magyarországra a szövetségbe lépés (1999. március 12.) óta.

Az új alakulat jelvénye egy régi ismerős vállán :-)

Az NFIU személyi állománya a FOC idejére 12 országból érkezett 42-43 fő lesz.

Egy régi épületet újítottak fel, és kerítettek el a "nagyfiú" számára.

Az első parancsnok, Garas László ezredes.

Szalagátvágás b-j: Salvatore Farina (Esercito Italiano) vezérezredes Brunssum JFC-ből, Ernest J. Herold, a védelmi beruházásért felelős főtitkárhelyettes helyettese, Simicskó István HM, Benkő Tibor vkf, és az NFIU pk.

Ritka szép tábla fogadja a látogatót a Zámolyi út keleti oldalán lévő (ÖHP-vel szemközti) laktanyába.

Zord

Csütörtökön átadták a SAC program hangárját Pápán, amivel a program, és az atlanti katonai jelenlét újabb permanens létesítménnyel bővül Magyarországon. Már csak azért is érdemes figyelni a SAC/HAW-ot, mert ők az NRF Lándzsahegy, a VJTF elsődleges szállítói, kulcsszerepet játszva a dandár 48 órás telepíthetőségében.

Jól látható a hangár jellegzetes, lépcsős szerkezete, melyet kifejezetten a C-17-eshez szabtak (magas T-svanc), de ebből adódóan jó az A400M-nek is. Az előtérben az ünnepség díszleteként a Globemaster III palettázott konyha/vécé modulja és egy jégtelenítő kocsi.

Kívülről, az apron felől A lépcsőzés nemcsak a hossztengely mentén érvényes, hanem a kereszttengely mentén is, és a harmonika hangárajtóknál is tetten érhető. Fölöslegesen nincs hangártér és nyílászáró.

És akkor néhány részlet. Emelők...

...az oldalsó terekben kialakított kerékműhely...

...lemezműhely egy éppen munkába vett hajtóműgondola-elemmel...

...a kompozitműhely táblája...

...mentesítő zuhany és szemmosó.

Az építésben résztvevő cégek képviselői a HAW amerikai parancsnokával.

Csúcsforgalom a állóhelyen: gurul be SAC 02, az előtérben az  amerikai légierő C-21-ese (ez hozta a védelmi beruházásokért felelős NATO-főtitkárhelyettes helyettesét) és egy lengyel M28B/PT.

 A svéd különleges erők ugrottak az ünnepi képességdemonstráció első felében a SAC 02-ből...

...aztán kis magasságú teherdobás következett.

 Nemcsak az infrastruktúra, a gépek is fejlődnek. Ott a dörkom a svanc alatt...

...a törzs oldalán pedig előbeépítés a bal oldali mellső toronynak, illetve a DIRCM működéséhez szükséges második készlet indításjelző (az átalakításokat eltérő színű szürke környezet jelzi)

Szovjet technika sem hiányozhatott a napból, civil An-26-os Péren.

Zord

A LégierőBlogger ma a "lőtér túlvégén", azaz a Mórocz-tetőn tanúja lehetett, amint a légierő alternatív megoldást talált a földi célok elleni támadás régóta, emberfeletti magyar-svéd-amerikai erőfeszítések dacára megoldatlan problémájára...

Lőkörön az egyik VA-2-es, előtérben a behavazott lőtéri irányítótorony. A hangsúly a minden időbeni bevethetőségen van, különös tekintettel az arktikus viszonyokra. Háttérben Várpalota.

Figyelemre méltó az új típus kifinomult aerodinamikája.

Az oldás pillanata..

...szeparáció...

...egyszerre zuhannak az ejtőlőszerek. Minek ide GBU-12/Mk82?..

...egress.

Az egyik pápai C-17-es indulását nem befolyásolták az alacsonyabban zajló mozzanatok. A VA-2-esekhez képest megvolt a kellő függőleges elkülönítés.

Zord

Légi hadműveleti tervező gyakorlatot tartanak a napokban Veszprémben, LVIK/LIK (Szikla) közegben az ÖHP légi haderőnemi vezetésének égisze alatt, cseh részvétellel. A Blue Horizon fedőnevű rendezvény célja az elmúlt években ezen a területen elsajátított - a NATO legfrissebb, iraki és líbiai (OUP) tapasztalatokra alapuló eljárásait, normáit, eszközeit tartalmazó - tudást egy szimulált hadműveleti szcenárió keretében próbára tenni. Amellett, hogy a felkészített hazai állomány szükség szerint részt tud venni egy szövetséges légi komponensparancsnokság (JFACC) munkájában - itt konkrétan egy német vezetésű váltás támogatása jön szóba a közeljövőben - a hazai légierő szövetségi műveletekbe történő illesztésének képességét is erősíti a törekvés, valamint természetszerűleg az önálló műveletekre való alkalmasságot. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a politikai célkitűzésekben meghatározott katonai hatások eléréséhez mit kell csinálni a rendelkezésre álló légierőkkel, miként "fordítják le" ezt számukra, megfelelő ütemezéssel és visszacsatolásokkal, részletekbe menően (pl. targeting)

A hajtóerő a Unified Protector (Líbia) műveletben részt vettek tapasztalataiból származtatható - itt egy limitált kiadású OUP-patch egy félbefűrészelt Rafale-val és a Poggio Renatico CAOC-hoz közel eső Ferrara főterének egy részletével. Jobbra a BH16 felvarrója.

A BH16-on részt vevő állomány (első sor B4: Szűcs Pál ezredes, megbízott légierő haderőnemi főnök)

Zord

A múlt héten a belgrádi könyvvásáron bemutatták Szlavisa Golubovics ezredes Pad Nocsnog Szokola című könyvét, mely Európa legsikeresebb légvédelmi rakétás alakulatának, a belgrádi 250. dandár 3. osztályának 1999-es, háborús történetét dolgozza fel roppant aprólékossággal. A Dani Zoltán vezette péjin bregi nyevások egykori tagjaként Golub megszólaltatta az események résztvevőit, azaz volt kollégáit, de még Vega 31-et is egy rövid interjú erejéig - ezek a személyes visszaemlékezések adják a kötet gerincét, ám a szerző analízise, a megélt történések és az összegyűjtött információk szintézise sem marad el, a nagyszerű illusztrációkról nem is beszélve. A LégierőBlogger által is kutatott területen egyértelműen mérföldkőként értékelhető ez a könyv, melyben az F-117-es és F-16-os mindenki által elismert lelövésének bemutatásán túl ugyanakkor a szerző egyértelműen síkra száll a 3. rakétaosztály 1999. május 20-i lövészetének (B-2) eredményessége mellett is, kifejezve reményét, hogy az idővel igazolást nyer.

Zord

Sűrű, sokrétű, ugyanakkor ritka sikeres nap volt a keddi a LégierőBlogger és kollégái számára. A 2.KRE-TEK szolnoki terrorellenes együttműködési gyakorlatot és a Reptár-látogatást követően a kecskeméti éjszakai kiképző repülés fotózása sem maradt el. A nyilvánvaló kommunikációs célokon túl ilyen aktivitásnál már a ténykedés érdemi részéhez sem férhet kétség.

TEK-es kommandós gyorsköteles leereszkedése az ex-orosz honvédségi Mi-8-asból a Thököly úti laktanyában megrendezett túszmentési szcenárió során.

Ez már a Reptár, a Zsámbékról áthozott Dvina indítóval és 11D gyakorló rakétával. A vasútállomás vs repülőtér 1:0 helyválasztással a repülő- és légvédelmi szakma sosem békélhet meg, de ahogy mondani szokták, ez a kocka el van vetve.

Az egyik Viper hívójelű Gripen a 12-es fájnelen Kecskeméten. Ezúttal "hagyományos", NVG nélküli átmeneti/éjszakai kiképzési repülésnek lehettünk tanúi, melyben A-A, műrepülési és A-G feladat éppúgy helyet kapott.

Továbbiak hamarosan...

Zord

Egyre csak fokozódik a katonapolitikai helyzet Európában, ahelyett hogy enyhülne vagy a mostani szinten stabilizálódni látszana. A kiéleződő szembenállásnak pedig most is vannak kritikus földrajzi pontjai, mint a suwalski szűkület, vagy a Boszporusz. Talán illik ehhez a megállapításhoz a Kercsi-szorosban épülő összeköttetés légi felvétele is.

Zord

A hétvégén rendezték meg a kenesei honvédüdülőben a 4. vadászpilóta találkozót. A hazánkban (is) igencsak leszűkült foglalkozási ág hajdani és ma is aktív képviselői közül mintegy százötvenen látogattak el a Balaton partjára, hogy találkozzanak a közösség tagjaival. Az idős, idősödő és fiatalabb arcokat nézve egy dolog motoszkált a LégierőBlogger fejében: vajon a társadalmi-társasági funkción túl lehetne-e elég erő ebben a társaságban arra is, hogy a fegyvernemnek (haderőnemnek) nagyobb odafigyelést, szakmaibb döntéshozatalt csikarjon ki?

A pilótáké mindig is huncut társaság volt, s a vadászok egója csak erősítette ezt a tendenciát.

Helembai László nyá. ezredes, mint konferanszié, Kositzky tábornok úr dedikál.

Érdekfeszítő kép a kivetítőn. "A szárnyas rakéta elleni harc elvi és gyakorlati kérdéseinek megismerése a légvédelmi csapatok egyik legfontosabb feladata" illetve "MN 6025 REF módszertani repülés 1980. 07. 01." A grafikán egy MiG-23-as üldöz egy AGM-86-ost, a kiakasztott segédanyagok között a jobb szélen MiG-23 lokátor indikátor fotók is felismerhetőek.

Zord

A LégierőBloggert sorsa és felelőtlensége a szokásos AOR-jétől távolra sodorta ezen a héten, így szégyenletes módon nem lehet tanúja az otthon zajló BW/BS, illetve a felvidéki TOLY gyakorlatok bemutatónapjának. Helyette Jordániából, a II. Abdalláh Király Különleges Műveleti Kiképző Központból (KASOTC, ejtsd: keszotik) jelentkezik, ahol a háborúba készülő iraki erőket (katonákat, belügyeseket, rendőröket) készítenek fel NATO-szponzorálással, lövész rajparancsnoki, harctéri életmentő, C-IED és CIMIC kurzusokon. A szokatlan diverzióért köszönet illeti a HM-et, illetve a szövetség sajtósait és a brüsszeli amerikai missziót.

Némi szódiplomácia révén sikerült fotózási lehetőséghez jutni és juttatni. Ezen a képen éppen a taktikai házba történő behatolást kezdi meg az egyik igencsak vegyes iraki csapat. Helyszíni információk szerint ezek a harcosok a kiképzés után direkt mennek a moszuli frontra.

A többszintes taktikai épület a volt kőbányából kialakított, összesen két négyzetkilométeres KASOTC-objektumban. Hátul az Airbus A300-asból kialakított, túszmentési akciók begyakorlására alkalmas szimulátor látható.

A legegyszerűbb C-IED eszközök egyikét tartja kezében az egyik civil kontraktor, egy úgynevezett distruptort. A flakonban alakra csomózott robbanózsinór és víz van, amit az IED gyanús objektum mellett távirányítással felrobbantva remélhetőleg sikerül a robbanóeszközt szándékolt működésére képtelenné tenni (NEM a töltetét hatástalanítani!). Kis túlzással ez amolyan Rögtönzött Rögtönzött Robbanóeszközök Elleni Eszköz.

A KASOTC jelvénye.

Zord

Miközben az F-35-ös rendszeresítésével, a B-21-es fejlesztésével, a kínai törekvésekkel egyre szaporodik a kis visszaverő felületű célok száma (az UAV-okról nem is beszélve), s egyre kifinomultabbá válnak az elektronikai támadó eszközök is, a légvédelem fejlesztőinek alapvető feladata, hogy a régi leckéket elővegyék, a frekvenciadiverzitással és abban az alsóbb sávok alkalmazásával/megtartásával. Oroszországban most is sokoldalú a megközelítés.

1L125 Niobij-SzV, méteres hullámhosszú, aktív fázisvezérelt antennájú lokátor a csapatlégvédelemnek. Ötmillió euró környéki árával jó P-18-as utódnak tűnik az exportpiacra.

Az eleve több sávosra tervezett 55Zs6M Nyebo-M komplexum méteres (RLM-M) lokátora.

Ugyanannak a rendszernek a decis eleme, az RLM-D.

Nyizsnyij Novgorod előző generációs deciméteres 59N6E Protivnik-GE lokátora.

Ne felejtkezzünk el a kis magasságú célokról és a centiméteres sávról sem. A VNIIRT 48Ja6-K1 Podlet-K1 lokátora.

Zord

A képekért köszönet az Armija 2016-os kiállításról nemrégiben hazatért Gyűrösi Miroszláv barátomnak.

Ha nagy volumenű hazai helikopterbeszerzésről eddig sajnos nem is tudott beszámolni a LégierőBlogger, ma legalább az ipari szereplők magyarországi tevékenységének egy pozitív példájáról szót tud ejteni. A nyáron ugyanis az Elektro-Metall Paks Kft. megszerezte a gyártó szervezetekre szabott Part 21 A szakasz G alrész szerinti repülőgépipari beszállítói minősítést, s ezt ünnepelték meg ma a Duna-menti település ipari parkjában lévő üzemben. A németországi EME cég (főként Airbus gépekbe és helikopterekbe szánt) elektromos kábelkötegeire szakosodott leányvállalata ezzel - itthon úttörőként - további minősítés nélkül repülőgépipari alkatrészek önálló szállításra kapott hatósági felhatalmazást.

A gyártó szervezet jóváhagyási bizonyítványa, kiállítva 2016. június 28.

Vincze Károly ügyvezető igazgató, háttérben a cége termékeivel épített egyik helikoptertípus, az Airbus Helicopters H145 molinója.

A Pilatusnak is dolgoznak, ez a készülő kábelköteg a PC-12-esbe megy.

Az H135 főkapcsoló panelje, és ami mögötte van.

Zord

Ma a változtatható szárnnyilazású repülőgépek lassan ritkuló családjának két, máig aktív típusa került a LégierőBlogger terítékére Námest nad Oslavouban és Ostravában. A lengyel légierő Szu-22M4-esei és az amerikai légierő B-1B-je ráadásul ugyanazon a gyakorlaton, a CAS/JTAC fókuszú Ample Strike-on vesznek részt Csehországban - mondhatni a paletta két széléről, ami rávilágít a légi támogatás igencsak kiszélesedett valóságára, melybe ugyanúgy belekényszerült egy elavult, hagyományos fegyverzetű csapásmérő, mint egy nukleáris misszióját vesztett, precíziós fegyverzetű stratégiai bombázó.

Az első fogás: immár szürke lengyel Szu-22 géppár felszállóban Námestben. A korábbi évekkel szemben ezúttal nincs nyoma a FAB-oknak.

Második fogás: a Fairfordba telepített amerikai nehézbombázók ma két legyet ütöttek egy csapásra. Dolgoztak az Ample Strike keretében Bechyne körzetében a JTAC-nak, majd a munka végeztével Ostravában a hétvégi NATO Dni helyszínén szálltak le. Itt a Dyessből való B-one, Sniper konténerrel, leszállóban, hátul a BUFF.

Zord