A francia titkosszolgálatok lehallgatási és megfigyelési eszközeinek törvényi szabályozásáról, és ami a kulisszák mögött van - dióhéjban.
Language UndefinedJoseph Nye, az amerikai politikatudomány doyenje, a Harvard Egyetem emeritus professzora volt a vendégünk 2020. október 27-én a Fletcher School Stratégiai Tanulmányok Központja "Engaging Practitioners" rendezvénysorozata keretében. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy voltam Nye professzor tanítványa, dolgoztam az asszisztenseként és mentoromnak is tekinthetem. Nye a Központunk igazgatójával, Monica Tofttal zajlott beszélgetés során kitért mind tudományos pályájára, mind pedig az amerikai kormányzatban (Védelmi Minisztérium, Külügyminisztérium) töltött időszakaira is. Bár mind tudományos, mind kormányzati munkájáról sok szó esett, összefoglalómban arra fókuszáltam, amit a beszélgetés legérdekesebb részének tartottam: Nye professzor részletesen felvázolta, hogy világszerte ismert kutatási projektjeit (integráció-elmélet, interdependencia, soft power) mi inspirálta, az egyes kutatási projektek milyen világpolitikai helyzetben kezdték őt érdekelni, hogyan és milyen hatások révén jöttek létre legismertebb művei.
From Integration Theory to Soft Power: Engaging Practitioners with Harvard Professor Joseph Nye
Helsinki Hangadó 14
Fehér Zoltán politológussal, a Fletcher School Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársával (Boston), Meszerics Tamás történésszel, a CEU oktatójával és Tábor Áron amerikanistával, egyetemi oktatóval beszélget Ónody-Molnár Dóra újságíró.
Magyar Helsinki Bizottság · Helsinki hangadó 13. // Bidenék a Fehérházban. Mi fog itt változni? Language Undefined Tag: Fehér ZoltánEU-USA szabadkereskedelmi térségJoe Biden
A Magyar Helsinki Bizottság meghívására a Helsinki Hangadó sorozat 12. adásában beszélgettem Meszerics Tamással, Tábor Áronnal és Ónody-Molnár Dóra moderátorral Donald Trump elnökségének az amerikai jogállamiságra gyakorolt hatásáról és a november 3-i elnökválasztásról.
A beszélgetés megtekinthető itt:
Helsinki Hangadó 12.: Trump a porcelánboltban? Négy év jogállami mérlege
Az Élet és Irodalom november 6-i nyomtatott és online számában szintén az amerikai elnökválasztásról írtam, méghozzá a választás napját követő, bizonytalansággal teli éjszakán bostoni íróasztalomnál felmerült gondolataimat és az addig beérkezett információkat foglaltam össze "Amerikai anzix" című cikkemben. A cím tiszteletadás egyik kedvenc filmrendezőmnek, a magyar neoavantgárd meghatározó alakjának számító, fiatalon elhunyt Bódy Gábornak, aki ezzel a címmel alkotta meg nagyhatású játékfilmjét az Egyesült Államokba emigráló és ott a polgárháborúban részt vevő Xántus János naplója alapján. (Cserhalmi György emlékezetes alakítást nyújt a filmben.) Talán nem véletlen, hogy azon a hajnalon nekem is pont ez a film jutott eszembe.
Amerikai anzix: Biden még optimista, de Trump már győzelmet hirdetett és csalást kiáltott
A cikkből egy rövid előzetes:
"Az elmúlt napok történései alapján azt is gondolhatta az ember, hogy amikor most, szerda hajnalban ülök itt az íróasztalomnál Bostonban, az ablakom alatt erőszakos tüntetők tömegeinek masírozása hallatszik majd. Az utóbbi napokban ugyanis az elnökválasztás utáni zavargásokra készülve több nagyvárosban, köztük Washingtonban és New Yorkban is bedeszkázták a városközpontok számos üzletét, épületét, hogy azokba ne törhessenek be tiltakozók a nyár eleji antirasszista megmozdulások némelyikéhez hasonlóan. De egyelőre csend van, nyugalom, Amerika lélegzetvisszatartva kivár. Az esetleges tiltakozók sem tudják még, lesz-e okuk újra utcára vonulni. Az előzetes várakozások közül a zavargások kitörése tehát (egyelőre) nem jött be, igazuk lett viszont azoknak, akik azt jósolták, hogy kedd éjszaka még anélkül hajtja álomra a fejét a szuperhatalom 330 millió fős népessége, hogy tudnák, ki vezeti országukat a következő négy évben."
Az Azonnali.hu-n megjelenő, "Keeping It Realpolitik: Világpolitika Bostonból" rovatom újabb cikke november 4-én jelent meg. A cikket annak a témának szenteltem, amely azokban a napokban - s az eltelt másfél hétben folyamatosan - a legjobban foglalkoztatta a közvéleményt: az amerikai elnökválasztásnak. A cikk címe: "Trump, Biden, Kőműves Kelemen és a medve bőre".
Azonnali: Trump, Biden, Kőműves Kelemen és a medve bőre
Íme egy kis ízelítő a cikkből:
"Donald Trump egykori new yorki ingatlanmágnás, hivatalban lévő amerikai elnök és támogatói nem várt inspirációt merítettek a székely építőmester balladájából: kedd este még úgy tértek sok millió Kőműves Kelemenként nyugovóra, hogy a republikánus elnököt újraválasztották, ma pedig arra ébredhettek, hogy a váruk reggelre leomlott."
A Hogyan (nem) lettem francia életművész alaphelyzete egyszerű. Egy amerikai férfi házat vesz Tovább olvasok--->
The post Nehéz a francia életművészet (Mark Greenside könyvéről) appeared first on FRANCIA POLITIKA.
A
A Tuft Egyetemen évtizedek óta működik az Institute for Global Leadership, amely - más programok mellet - szervezi az EPIIC-et, amely a Tufts Bachelor's képzésében részt vevő egyetemisták által kreditre felvehető kurzus a nemzetközi kapcsolatok egy-egy aktuális témájáról. Az EPIIC idei témája "Kína és a világ", és az EPIIC vezetője, Abi Williams professzor meghívta előadni Kína és az amerikai-kínai kapcsolatok vezető szakértőit Anthony Saichtől Michael Beckleyn és Robert Sutteren át Sophie Richardsonig és Tai Ming Cheungig. Emiatt a névsor miatt is különös megtiszteltetés, hogy 2016 és 2018 után az EPIIC ismét meghívott a kurzus vendégelőadójának. A 2020. október 29-i órán a disszertációm témájáról, az Egyesült Államok Kína-stratégiájának elmúlt ötven évben történt változásairól adtam elő (Zoomon), azon belül is különös hangsúllyal George H.W. Bush és Bill Clinton elnökségének időszakáról. A majdnem két és fél órás előadás-beszélgetés remek eszmecserét hozott, a Tufts nemzetközi kapcsolatok vagy politikatudomány szakos hallgatói - számomra nem meglepő módon - kiváló kérdéseket tettek fel nekem, értő módon közelítve ehhez a rendkívül aktuális témához.
Egy versenypályázaton történt kiválasztás eredményeképpen 2020. október 9-10-én a washingtoni székhelyű Cato Intézet "Fiatal tudósok szimpóziumán" vehettem részt - a koronavírus-járvány miatt virtuálisan. A Cato Intézet egy prominens, libertariánus irányultságú think-tank, amelynek külpolitikai programja Amerika nemzetközi szerepének realista megközelítését követi. A szimpóziumon én a George H.W. Bush és Bill Clinton elnökök Kína-stratégiájáról szóló, erre az alkalomra készült tanulmányomat prezentáltam, amelyet követően nagy tekintélyű idősebb, illetve fiatal kutatókkel és külpolitikai szakértőkkel vitattuk meg az anyagot.
Ahogy korábban beszámoltam róla, októberben önálló rovatom indult az Azonnali.hu-n "Keeping It Realpolitik - Világpolitika Bostonból" címmel. A rovat második cikkének címe "Miben lesz más a világ, ha Trump vagy Biden nyer?" és ebben azt jártam körbe közvetlenül az amerikai elnökválasztás előtt, hogy Donald Trump vagy Joe Biden győzelme esetén milyen külpolitika várható az Egyesült Államoktól.
Azonnali - Miben lesz más a világ, ha Trump vagy Biden nyer?
Egy kis ízelítő a cikkből:
Óriási távolság van tehát a két elnökjelölt külpolitikai víziója és így a világpolitikának az elnökségük révén esetlegesen megvalósuló karaktere között. Trump újraválasztásával Amerika visszavonulása, a világrend szétesése folytatódhat, győzelme további bátorítást adhat az elmúlt években megerősödött illiberális, autoriter, populista vezetőknek. Biden megválasztása azonban nem garantálja, hogy a világ dolgai visszarendeződnek a régi kerékvágásba, hiszen a világrend átalakulása már jó ideje tart, a COVID-19 járvány egyelőre tovább terjed, a világgazdaság recesszióba fordulhat. Amerika azonban Biden alatt újra érdeklődni fog a világpolitika ügyei iránt, részt vesz majd a nemzetközi válságok megoldásában, erősíti szövetségesi kapcsolatait, de azt csak remélni lehet, hogy a demokraták is levonják a korábbi, több évtizedes stratégia kudarcainak tanulságait és nem kívánják folytatni Amerika világcsendőri szerepét. Bármelyikük is nyer azonban, nem lesz könnyű dolga. Az Egyesült Államoknak a korábbi évtizedek kudarcos háborúi, Kína felemelkedésének naív támogatása, Trump kaotikus külpolitikai vonalvezetése, valamint a koronavírus-járvány katasztrofális belföldi kezelése után megrendült a hitele és megítélése a világban. Ha Amerika gazdasági és katonai ereje nem is csökkent (bár sokak szerint a járvány és a nyomában járó recesszió ebbe az irányba hatnak), reputációja romlása miatt a nemzetközi közvélemény így is azt érzékeli, hogy Amerika gyengül, hanyatlóban van. Akár Trump kap felhatalmazást a folytatásra, akár Bident kérik az amerikai választók korrekcióra, az új elnök számára komoly kihívást jelent majd, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepét és hitelét helyreállítsa.
Helsinki Hangadó 12
Hogyan alakult az Amerikai Egyesült Államokban a jogállami helyzet a 2016-ban kezdődött jelenlegi ciklusban. Erről beszélgettünk pénteken szakértőinkkel: Fehér Zoltán politológussal, amerikanistával, a Fletcher School Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársával (Boston), Meszerics Tamás történésszel, a CEU oktatójával és Tábor Áron amerikanistával, egyetemi oktatóval. A beszélgetést Ónody-Molnár Dóra újságíró vezette.
Magyar Helsinki Bizottság · Helsinki hangadó 12. // Trump a porcelánboltban? Négy év jogállami mérlege Language Undefined Tag: Fehér ZoltánUSATrumpJoe Biden
Kedves Atlantisták!
Örömmel jelentem, hogy elfogadtam az Azonnali.hu szerkesztőségének megtisztelő felkérését, hogy önálló rovattal jelentkezzek külpolitikai témákban. A rovat címe: "Keeping It Realpolitik: Világpolitika Bostonból", és az első cikk az imént jelent meg "A korona visszavág" címmel az amerikai elnökválasztási kampány legutóbbi fordulatairól. Bízom benne, hogy minél többen fogjátok követni a rovat írásait.
Íme a rovat nyitó cikke:
A korona visszavág: újabb fordulatok az amerikai elnökválasztás hajrájában
És egy kis ízelítő:
"Az amerikai elnökválasztás éve mindig a kampány jegyében telik, ez így alakult 2020 első kilenc hónapjában is. Az elnökválasztási kampány általában hoz meglepetéseket is, idén azonban minden évszak váratlan eseményeket produkált.
A tél végén, a tavasz elején az Egyesült Államokat is elérte a koronavírus-járvány, március közepe óta ez uralja elsősorban a politikai napirendet és magát az elnökválasztási kampányt is. Júniusban a fekete bőrű George Floyd rendőri erőszak okozta halála nyomán utcai tiltakozássorozat indult a Black Lives Matter szervezet és jelszó égisze alatt, amely hónapokig szűnni nem akaró tömegtüntetéseket, helyenként erőszakos zavargásokat, szobordöntögetéseket és fosztogatást is hozott, de még fontosabb, hogy az egész amerikai társadalmat, benne az üzleti világot, a médiát és az egyetemeket is közvetlenül érintő antirasszista politikai mozgalmat indított útjára, amelynek hangnemét és követeléseit is többnyire a radikális baloldal kérlelhetetlensége és intoleranciája határozza meg, befolyása mégis jelentős a társadalom fősodrára is."
Mára, hogy most már mindenki számára kiderült, amit május óta tudunk és amiről számtalan esetben írtunk, t.i., hogy a remdesivir placobo hatású - azaz gyakorlatilag teljesen hatékonytalan - a COVID-19 esetében, itt az ideje megvizsgálni miért sikerült ezen amerikai gyógyszernek eddig mégis ekkora karriert befutnia, azaz :
Mi a piacszerzési módszere a nagy (amerikai) gyógyszergyártó cégeknek?
(Melyet Magyarországon is alkalmaztak már nem egy esetben - ld. magyarországi dialízisközpontok kiépítése körüli botrány).
Elmagyarázzuk a módszerük fázisait :
1.) (Alapesetben) létezik már - akár több évtizede gond nélkül használt - olyan gyógyszer, amivel adott probléma sikeresen kezelhető, az orvosok és betegek nagy megelégedéssel használják. A cég komoly problémája ezzel a gyógyszerrel, hogy filléres alapanyagú, tehát gyártása nem nagy üzlet.
2.) A cég új, mindig jelentősen (10x, 20x vagy akár >100x) drágább gyógyszert akar piacra dobni. Ennek hatékonysága a korábbi olcsó gyógyszerrel csak a legritkábban egyezik. Rendszerint annál (sokkal) rosszabb, gyengébb és "bónuszként" sok esetben még jóval durvábbak a mellékhatásai is. (Melyek új gyógyszer lévén még nem ismertek széleskörűen.)
3.) Mit kell tenni a cégnek a piacfoglaláshoz? (Tudományos és egyéb) folyóiratokban, médiában először meg kell támadni a már létező gyógyszert.
Általában teszik ezt a korábbi gyógyszer ismert mellékhatásainak felnagyításával, eltorzításával. De lényegében az se baj, ha teljesen hamis cikket jelentetnek meg, majd később helyreigazítanak. Sajnos akadnak olyan tudósok, akik számára van olyan összeg, amelyért képesek a nevüket adni ilyen hamis, lejárató cikkekhez. (Emlékszünk a hydroxycloroquine-t betámadó cikkhez a The Lancet-ben, amit a folyóirat aztán kénytelen volt - persze hetekkel később, mikor már sikerült elhelyezni azt a bizonyos bolhát a fülekben - helyreigazítani, annyira nem volt köszönő viszonyban a valósággal? A célt ekkor is elérték: sok ember - kormány (!) - tényleg elhitte, hogy a Plaquenil méreg...)
Amennyiben a korábbi gyógyszer gyártója nem hagyná annyiban, per esetén is megéri, hiszen filléres összeg nekik egy veszett per a közben realizált nyereséghez képest.
A gyógyszeripari mamutcég tehát célját rendszerint eléri, mert a pletyka hatására megrendül a bizalom a korábbi gyógyszerben, a hétköznapi emberek körében averzió alakult ki: Hiába használták évekig akár saját maguk is gond nélkül, "ne írja fel doktor úr, mert ezt meg ezt olvastam/hallottam róla".
4.) A korábbi gyógyszer gyártója lehet már ettől megijed és visszavonja saját maga a gyógyszer gyártását. (A cég tehát elérte piszkos célját.) Lévén neki kéne akár 5-10 éves eljárással bizonyítania, hogy a gyógyszerrel igen is nincs semmi gond. Ezalatt nem tudja a gyógyszerét értékesíteni, kisebb gyártó pedig egyszerűen csődbe menne, ha fő termékéről van szó.
(Nota bene : Jelenleg Svájcban is tudunk konkrétan pontosan ilyen esetről, sok éve megbízhatóan használt, ismert, az esetek mindössze 2%-ban jelentkező, nem végzetes, csak párhetes kellemetlen mellékhatású rákellenes /életmentő/ gyógyszerről, ahol a gyártó kénytelen volt visszavonni a bevált termékét, mert amerikai nagy gyógyszergyár hamis eredmények és vádak alapján megtámadta. A gyártó írta, hogy mire bebizonyítaná az igazát a bíróságon csődbe menne.)
5.) A cégnek sikerült elérnie a pánikhatást amit így foglalhatunk össze : "Itt az adott betegség és már nem lehet kezelni a meglévő gyógyszerrel, mert "kiderült", hogy többet ártunk vele, mint használunk, úristen mit lehet most tenni, a régi már nem jó, más meg nincs helyette" helyzet. A cég ilyenkor általában még taktikusan kivár pár hetet.
6.) Majd egyik napról a másikra "hirtelen a semmiből" prezentálja a cég megoldást, mégpedig a saját új termékét, mely - mint írtuk- mellesleg a korábbi árának többszörösébe kerül, mert hát "ez annyival jobb", különben sincs más alternatíva...
7.) Rendszerint sokkal később (a cég ekkorra már több milliárdos nyereséget szerez az új "csodaszer" értékesítésből, gyártási jogainak eladásából) kiderül és publikálják - ha publikálni merik, pertől tarva - hogy az új csodaszer hatása (jelentősen) elmarad a korábbi gyógyszerétől.
(De az orvosok számára, aki a mindennapokban ténylegesen használni fogják hamar egyértelmű lesz az új gyógyszer tényleges eredményessége.)
Általában az is kiderül idővel, hogy az új termék mellékhatásai sokkal súlyosabbak a korábbi, megtámadott gyógyszeré.
Ami a helyzetet még tovább tudja súlyosbítani, hogy ez vagy véletlenül alakult így, vagy tervezetten lett ez így.
Például utóbbira példa a magyar dialízis botrány: Akkoriban megjelent nem egy úgy, amerikai gyógyszer a piacon, melyről a MOK kimutatta, hogy mellékhatásként "melleseg" tönkrevágták a páciensek veséjét. Így - minő véletlen - csakhamar meglett a szükséges pácienslétszám a milliárdokért kiépített magyarországi központokhoz, melyek építését kezdetben tévesen, az amerikai - jóval magasabb - lakossági kvótákhoz méretezték, így üzemeltetésük hatalmas anyagi bukással fenyegetett.
Hány és hány ilyen esetről tudni szakmai berkekben...
(Költői kérdés: Hány és hány ilyen esetet hallgat el - mert értesítést kapnak róla - vagy publikál meglehetősen későn a média magát függetlennek és objektívnak nevező része is? Ki tudja miért?)
A tegnapi nizzai merénylet kapcsán több rádió és televízió is megkeresett gyorselemzéseket kérve: Tovább olvasok--->
The post Merénylet Nizzában: elemzés appeared first on FRANCIA POLITIKA.
Hogyan alakul a török-francia viszony, mit akar Emmanuel Macron, mit akar Erdogan elnök, kinek mi az érdeke? Tovább olvasok--->
The post Mi zajlik (ismét) Erdogan és Macron között? appeared first on FRANCIA POLITIKA.
Hízlal, francia és finom: ez a Far Breton! Tovább olvasok--->
The post A francia konyhából: Far Breton appeared first on FRANCIA POLITIKA.
100 milliárd eurós mentőcsomaggal jelentkezett a francia kormány. A mentőcsomag neve France relance (Franciaország újraindul) lett. Tovább olvasok--->
The post 100 milliárdos mentőcsomag: ezt kell tudni appeared first on FRANCIA POLITIKA.
A beszédről a Magyar Nemzet kérdezett: “Lényegében hazaüzent az iszlám vallási szeparatizmusnak a Tovább olvasok--->
The post A 150 éves köztársaság és Macron beszéde appeared first on FRANCIA POLITIKA.
Szerdán kezdődik a Charlie Hebdo-merénylet pere. Egészen biztos, hogy ez egy politikailag releváns ügy, amelyet érdemes figyelni. Íme néhány nyitott kérdés és szempont az értelmezéshez. Tovább olvasok--->
The post Charlie Hebdo-per: kezdődik appeared first on FRANCIA POLITIKA.
Kedves Atlantisták!
A COVID-nak köszönhetően ez sokunk számára egy olyan nyár, ami nem is nyár igazából, itt az Egyesült Államokban legalábbis. Ez viszont kedvez az írásnak, így elkészült újabb cikkem, amely a Fletcher School Stratégiai Tanulmányok Központjának blogján jelent meg. A cikk bevezetőjében felidézem, hogy Kornai János közgazdász professzor tavalyi Financial Times-cikkében Kína megerősödéséről és a totalitárius diktatúra felé tett hátraarcáról írt. Ebben önkritikusan kifejtette: a nyugati szakértőknek (köztük Kornainak), akik az 1980-as évektől kezdve segítették a kínai gazdasági reformokat, nagy felelősségük van Kína fenyegetéssé válásában: olyan szerepet játszottak ebben, mint Frankenstein a szörny megalkotásában. Én úgy vélem, a nyugati szakértők mellett az Egyesült Államok stratégiája is jelentős szerepet játszott mindebben. A cikkben az Egyesült Államok Kína irányában követett ún. nyitás (engagement) stratégiájának történetét vázolom fel, megállapítva: amíg ez a Nixon elnök által 1972-ben elindított stratégia jól szolgálta az amerikai nemzeti érdekeket a hidegháború alatt (a Szovjetunióval szemben), addig a hidegháború utáni időszakban (az 1990-es években) az amerikai stratégiát a kiegyensúlyozás (balancing) irányába kellett volna elmozdítania Washingtonnak. Ez a fordulat végül a Trump-adminisztráció alatt elindult, de a stratégia módosításának késedelme nagyon súlyos következményekkel járt Amerikára nézve az Egyesült Államok és Kína közötti erőegyensúly tekintetében. Amerika (és a nyugati szakértők) támogatásával Kína több évtized alatt megerősödött, sőt ma már az Egyesült Államok vezető pozícióját is fenyegeti, globális külpolitikai és gazdasági terjeszkedése - azt gondolom - mindenki számára nyilvánvaló. Amerikai szempontból a kiegyensúlyozás stratégiájának nincs alternatívája.
Zoltan Feher: The Rise and Fall of U.S. Engagement toward China