You are here
Biztonságpolitika
DERÍTSD FEL ÉS SEMMISÍTSD MEG! - X.
A taszári 101. Felderítő Repülő Század életének a sorkatonák ugyanúgy részesei voltak, mint a hivatásos állomány. Ők azonban másként élték meg a mindennapokat, hiszen nem ez volt választott szakmájuk, hivatásuk, hanem törvényben előírt kötelezettségüket teljesítve, sorozást követően lettek hosszabb-rövidebb időre katonák.
Magyarországon 136 év után 2004-ben szűnt meg a sorkatonai szolgálat. 1990 után a sorköteles fiatalok egyre rövidebb időre vonultak be a honvédséghez. A budapesti Várkonyi Lajosra is már csak 12 hónapos szolgálat várt, amelynek meghatározó részét Taszáron, a 31. Kapos Harcászati Repülőezred Szu-22-est üzemeltető 3. századnál töltötte. Tíz hónapon át részt vehetett a repülőgépek előkészítésében, de sorszerelőként természetesen csak minimális szinten ismerhette meg a felderítő-csapásmérő típust.
- Sorkatonai szolgálatom előtt semmi közöm nem volt a repüléshez. Nem is nagyon érdekelt, vagyis nem jobban, mint egy átlagos fiatalt. Apám még a hatvanas években az MHSZ-nél vitorlázórepült, de engem, mint újpesti gyereket inkább a vizes élet és a túrázás érdekelt. A katonasággal se nagyon foglalkoztunk, legfeljebb akkor jött elő a téma, amikor valakit a környezetünkből behívtak katonának. Egy munkahelyi barátomnak a bátyja Tatán volt harckocsizó százados, rajta kívül más katonát nem is ismertem – elevenítette fel emlékeit, a ma is Újpesten élő, immár 46 éves egykori Szu-22-es sorszerelő.
Aztán 1991 novemberében rám is sor került. Besoroztak azzal, hogy a következő februárban várhatom a behívót. Így is történt, ’92 februárjában egy postás haverom hozta a behívót és átadta a szüleimnek. Mire hazamentem anyám sírt, apám büszke volt, én meg néztem a behívót, amin az állt, hogy Szolnok-Szandaszőlős, azután Taszár. Ez semmit nem mondott nekem. Apám mondta, hogy Szolnokon repülősök és deszantosok vannak, Taszár pedig nagyjából a világ végén van. Elővettük a térképet és hát nem túlzott. Ettől függetlenül nem ódzkodtam ellene, meg sem fordult a fejemben, hogy az akkori „divat” szerint egészségügyi kibúvót keressek. Másnap szóltam a munkahelyemen, hogy bevonulok. A munkahelyeken bevonulási szabadság járt, de egyébként is pozitív reakciót, az idősebb kollégák részéről egyfajta megbecsülést, „ember lesz belőled, gyerek” hozzáállást váltott ki. Ahogy jöttek elő a kollégák történetei, kiderült, hogy bő tíz évvel korábban az üzemvezetőm is Taszáron volt. Másnap az egyik kollégám és jó barátom is lobogtatta a behívót, amin szintén Szolnok-Szandaszőlős és Taszár volt megjelölve. Mindkettőnket ugyanoda, ugyanarra az időszakra hívtak be.
Egy evezőstársam szintén Szolnokon volt és így első kézből kaphattam infót, hogy mire készüljek. Annyit mondott, hogy kemény hely, az alaki kiképzés szigorú, de ha betartom a rendet nem lesz baj. Biztos, hogy találkozom majd Patak Lajos törzsőrmesterrel - mondta. Kemény, de korrekt ember. Miről ismerem fel? – kérdeztem. Alacsony, köpcös ember, nagy bajusszal, és mindig tereptarkában jár. Jó, majd vigyázok - gondoltam. Február 26-án 10 órakor kellett megjelenni Szolnokon a HEMO-ban, amiről akkor még nem tudtam, hogy az a helyőrségi művelődési otthon. 25-én tartottunk egy búcsú bulit, másnap pedig a haverom bátyja, a harckocsizó százados levitt minket a Daciájával Szolnokra. Akkoriban rocker voltam, vállig érő hajjal. Nem volt időm levágatni, így aztán reggel 7-kor, amikor beültem a Daciába, a százados furcsán nézett rám, hogy biztos vagyok ebben?
A kapunál elköszöntünk és beballagtunk a laktanyába. A HEMO-ban felolvasták a neveket és azt is, hogy honnan jöttünk. Kivonultunk egy asztalhoz, ahol le kellett adni a személyi igazolványt és az útlevelet, azután beálltam a pestiek csoportjába. Egyszer csak odajött egy alacsony, köpcös ember nagy bajusszal és kérdezte, hogy ki vagyok. Várkonyi Lajos vagyok - válaszoltam. És miért nem vágatta le a haját? Van itt fodrász, majd levágják - válaszoltam. Erre ő: abban biztos lehet. Ennyit mondott, aztán elment. Kérdezte a haverom, hogy ő ki volt? Hát ránézésre a Patak Lajos törzsőrmester. Tényleg ő volt.
Ezután leadtuk a civil ruhát, és megkaptuk az alapfelszerelést, majd másnap a többit. Nem volt semmi, amikor először beléptem az étkezdébe és meglátták a hajamat. Addigra már tudtuk, hogy ha belépünk az étkezdébe, akkor sapka le! Lekaptam a téli sapkát, mire kitört a füttykoncert. A Patak törzsőrmester egyébként nem élt vissza a helyzetével, csak három nap múlva vágatta le a laktanyai fodrásszal. Így kezdődött a katonaéletem.
*
- A márciust és az áprilist Szolnokon töltöttük. Egy hónap volt az alaki kiképzés és még egy hónap a szakkiképzés. Az alaki kiképzés kemény volt. Annyi tábornok és magas rendfokozatú tiszt volt, hogy állandóan ezred vigyázz volt. Később a reptéren ilyet sose láttam. Igaz, ott nem is volt annyi tábornok. Mindenre nagyon figyeltek, még arra is, hogy hogyan hajtogatom a zoknimat vagy, hogy vannak felvarrva a gombok. Egyszer édesanyám felvarrt nekem egy gombot, de nem olyan árnyalatú zöld cérnával, amilyennel kellett volna. Ha meglátták volna, büntetést kaptam volna.
Alapkiképzés Szolnokon. Várkonyi Lajos a hátsó sorban balról a negyedik, Patak Lajos törzsőrmester jobbról az ötödik.
Az eskütételig nem mehettünk haza, de utána már kéthetente jártunk hosszú eltávozásra; egyik héten az állomány egyik fele, a másikon a másik fele. Az hamar kiderült, hogy én nem mehetek az első felével, mert volt két ránc az összehajtott törülközőmön. A Patak törzsőrmester egyébként tényleg nagyon korrekt volt. Amikor szóltunk, hogy kimennénk színházba, akkor szerzett kimenőt. Egyszer szólt, hogy kell két önkéntes, kézfeltartással lehet jelentkezni, hát jelentkeztem. Kiderült, hogy kukát kell tologatni a nőtlen tiszti szállásról. Ezért két nap jutalomszabadság járt. Ahogy a véradásért is. Nagyon nagy értéke volt ezeknek a jutalomszabadságoknak, aki volt sorkatona az tudja, hogy miről beszélek.
Addig még nem éreztünk kerozinszagot, nem érintett meg a repülőgépek közelsége, így próbálkoztam, hogy Szolnokon maradnék kiképzőnek, de nem lehetett. Rövidesen megkaptuk a szakkiképzést, ami arról szólt, hogy bizonyos szintig meg kellett ismerni a MiG-21-est és a végén levizsgázni belőle. Én sárkányos sorszerelő lettem. Addig azt sem tudtam mi fán terem egy repülőgép kiszolgálása.
*
A sorkatonai szolgálat időszakait három részre, első, másod- és harmadidőszakra osztották. A szlengben az első időszakos sorkatona volt a „kopasz”, a másodidőszakos a „gumi”, a harmadidőszakos, leszerelés előtt álló pedig az „öreg”. Az első és a harmadik elnevezés magáért beszél, a gumi elnevezést a már nem kopasz, de még nem öreg, ezért jellemzően sokat pattogó (mint a gumilabda) sorállomány kapta. Miután a sorkatonai szolgálat rövid időre - egy évre, majd az alá - csökkent, a gumi elnevezés kikopott a mindennapokból, így Várkonyi Lajos is a kopasz és öreg időszakot tapasztalta meg Taszáron.
- Két hónap után Taszár felé vettük az irányt. Szolnokon kaptunk egy nagy papírzsákot, abba betettünk mindent és kimenő ruhában utaztunk át. A Keleti pályaudvarra érkeztünk, onnan mentünk át a Délibe. Még Szolnokról felhívtuk a taszáriakat és megkérdeztük, hogy milyen ott az élet. Egy dörzsölt öreg katonával beszéltünk, aki csak annyit mondott, hogy ne izguljatok, nem lesz gondotok a hazamenetelre. Ebben a tudatban minden értékemet – walkmant, kazettákat, karórát - odaadtam édesanyámnak, aki kijött a pályaudvarra és hozott ellátmányt. Volt bennünk egy félsz, hogy nem fogunk jól járni. Később kiderült, hogy nem is olyan vészes a dolog. Igaz, mi sem voltunk egy balhés társaság. Persze nálunk is volt felmosás, de a seregben mindenki megtanult takarítani. Amíg nem ismertük a dörgést és repülés alatt felmentünk a körletbe, már sikálhattuk is fel a folyosót - és a rányíló helyiségeket. Amíg kopasz voltam, többet nem is mentem fel. Az ezreden belül más alegységeknél keményebb volt az élet. A tűzoltóknál volt olyan, hogy üvegtörés és lehetett összeszedegetni az üvegszilánkokat. Vagy a LUCS-osoknál, akik a reptéri fénytechnikával foglalkoztak. Náluk létszámhiány miatt volt, aki 16 hete nem volt otthon. El se mertük mondani, hogy mi kopaszon kéthetente járunk haza, öregként még inkább.
Taszár, 1992. Felszáll a 14-es oldalszámú Szuhoj.
Pénteki napon érkeztünk Taszárra, a hétvégére elhelyeztek mindenkit, aztán áldás, békesség, otthagytak azzal, hogy még nem vagyunk állományban. Hárman, Varga, Vári, Várkonyi egy körletbe kerültünk, mert a 3. századnál az volt a szokás, hogy az azonos kezdőbetűs neveket egy körletbe tették. Hétfőn délelőtt kiderült, hogy maradunk a századnál és a Szuhojra kerülünk és másnap már mentünk le nézelődni. Minden nagyon új volt nekünk. Furcsa volt, hogy ott álltak a harci gépek, és megérinthettük őket vagy a létrán felmászva benézhettünk a kabinba. Láttuk, ahogy nagyon alacsonyan és nagyon hangosan áthúztak vagy rácsaptak a reptérre. Kérdeztük is, hogy lehet itt majd aludni?
A századnál örültek, hogy levizsgáztunk a MiG-re, de mondták, hogy akkor most vizsgázzunk le a Szuhojra is, mert addig nem mehetünk a piros vonalra. Egyébként addig nem is tudtunk a Szu-22-esről, Szolnokon se nagyon beszéltek róla. Kiosztottak minket a gépekre és elkezdtünk felkészülni, mert két héten belül vizsgázni kellett. A gyakorlatban tanultunk. Kimentünk a repülésre, és néztük, hogy mit csinál az öreg sorszerelő: hogy kell feltölteni a levegőt, hogy kell tankolni, hogy kell kerékballont cserélni. Két héten belül levizsgáztunk. A mi szempontunkból nem volt nagy eltérés a MiG és a Szuhoj között, inkább a szabályozás volt más. Például a MiG-ek vontatásakor mi ültünk a fülkében és fékeztünk. A nagyobb, nehezebb Szu-22-est sorállomány nem fékezhette.
Egy kétüléses Szu-22UM3 első és hátsó fülkéje.
Megkaptuk a szerelőruhát is, ami tereptarka volt és tépőzáras, mert a gombok leszakadva a gépbe eshettek volna. Nyáron szandált hordtunk, télen surranóban voltunk, de nem húzhattuk bele a nadrágot, hanem kívül kellett hagyni, hogy takarja a surranó fémcsatját. Ez bármilyen alakulatnál ellentmondott volna az alaki fegyelemnek, de nem nálunk. A sapkánkon sem volt sapkarózsa, nehogy az is leszakadjon, és a repülőgépbe essen. A téli ruházatunk kitűnő volt, vastag, magas szabású, a testet is védő nadrág és dzseki. A szerelőruha sajátossága egyébként Taszáron sem volt mindenki előtt ismert. A taszári bázis két részből állt: a belső laktanyából és a reptérből. A belső laktanyában a „katonás katonák” voltak, kint a reptéren, pedig a mérnök-műszaki állomány, akik inkább repülőszakemberek voltak, mint katonák. Sapka nélkül nem tisztelegtünk, de ők a fővetést sem várták el, oda se bagóztak, mentek a dolgukra. A belsőben ez nem így volt. Hétvégén szerelőruhában mentünk a kantinba és elkapott minket az ügyeletes tiszt helyettese. Hol a sapka? Elmagyaráztuk neki, hogy miért olyan a ruha, amilyen és nem hordhatjuk a sapkát, mert azon van sapkarózsa. Azt nem mondtuk el, hogy a mi sapkánkon nincs. Így megúsztuk a dolgot. Egyébként a honvédségnél akkoriban egyetlen öltözékhez nem volt sapka: a tornaruhához.
*
- Az én gépem a 15-ös volt, ha az repült, azt vittem, de 1992 augusztusában kivették a sorból. Utána ezt a gépet már nem reptettem, csak másikat, amelyikre éppen vezényeltek. Annyi sorszerelő volt, ahány gép, tehát elvileg nem kellett volna kimenni, ha nem repült a gépem, de mindig volt egyéb szolgálat, távollét, szabadság, ami miatt a másik gép sorszerelője nem volt ott és akkor arra a gépre tettek. Attól függően, hogy hány gép repült és hány sárkányos volt szolgálatra kész, 5.30-kor ébredtünk és 6.15-re mentünk kitakarni a gépeket. Reggeli torna nem volt, hiszen dolgozni mentünk. A gépek takarása egyértelműen a kopasz dolga volt, öreg katona már nem ment ki erre. Reggel 8-kor kezdődött a vontatás az 1-es zónába, de 7-re már kitakarva kellett lenni, mert jöttek a mechanikusok. 8-kor ment fel az időjárás felderítő. Akié az a gép volt, annak előbb kellett végeznie, ezért az ő gépét készítették fel elsőként a hivatásosok. Mindenkinek voltak szerszámos rekeszei. A mechanikus kivette a megfelelő sorszámú szerszámot, betette egy táskába, odaadta nekünk, aztán sétáljál gyerek! Megvolt, hogy aznap mit kell az adott gépen elvégezni. Mindig a mechanikus mellett dolgoztunk, minden az ő felelősségére történt.
Egy példa erre: öregek voltunk már, amikor egy nap a hivatásosok állománygyűlésre mentek és minket otthagytak a gépeknél. Tudtuk, hogy az egyik főfutó ballont le kell cserélni. Megemeltük a gépet, leszereltük a régit, feltettük az újat, mindent tökéletesen megcsináltunk és lebiztosítottunk. Hibátlan volt. Letettük a gépet és vártuk a hivatásosokat. Jöttek is, hogy na, akkor balloncsere. Mi meg: főnök, kész! Kitűnő – mondták. Akkor most emeljük fel és cseréljük le. Leszedették velünk és visszarakatták, hogy lássák, hogy minden a helyére került-e. Nem vicceltek, tényleg mindenre figyeltek!
Főfutó ballon a Szuhojon. Ilyet cseréltek le nagy gondossággal Várkonyi Lajosék. Kétszer.
A gyorszárakat a sorszerelők „fegyverével”, az övünkhöz karabinerezett csavarhúzóval nyitottunk. Onnan tudtuk, hogy ki van repülésen, hogy rajta volt a csavarhúzó. Minden más a szerszámos táskában volt. Itt alap kéziszerszámokra, biztosító drótra kell gondolni. A kint lévő gépen úgyse nagyon lehetett komolyabb munkát végezni.
A saját gépén mindenki megnézte a levegőnyomást, és ha nem volt elég, hívtunk egy levegős kocsit és feltöltöttük. Megvizsgáltuk a ballonokat, és letisztítottuk a szélvédőt. Nagy szélben, ha valaki nem tette fel rendesen a szívócsatorna takarót és a por és piszok bekerült a szívócsatornába, akkor azt is lehetett pucolni. Az parádés történet volt! Mert mit csinált egy kopasz? Fogta a rongyot, a gép végén, a túlfolyócsövön bekerozinozta, aztán a törzs tetején kinyitott búvó nyíláson bedobta, majd bemászott és csutakolt. Elkezdte maga előtt pucolni, és haladt a gép orra felé bent a csatornában. Majdnem a pompázsgátló redőnyökig el lehetett így jutni. Csakhogy a szívócsatornának volt egy lejtése és mivel maga előtt már letisztította kerozinnal, a szívócsatorna csúszóssá vált. Ezt az öregek nem mondták, hadd tanulja meg a kopasz magától. Olyannyira csúszott, hogy egyedül nem igazán lehetett visszakúszni a gép közepéig, így aki bent ragadt, kénytelen volt segítségért kiabálni, ami kellően kínos volt és több hétig adott okot a mindennapos cikizéshez. A helyes módszer az volt, hogy előre másztál, ott kezdted a pucolást és lassan hátrálva folytattad. A pompázsgátló redőnyök előtt pedig elölről benyúlva lehetett kipucolni. A törzs tetején tudtunk bemászni, elölről lehetetlen lett volna a pompázsgátló mechanikája miatt. Fent a gép hátán, a púpon volt egy dupla nyílás, dupla ajtóval, mert a gépnek volt egy külső héja is. A Szuhoj szárnya lóg, a végén felmászva és a szárnyon végigmenve lehetett bebújni a nyíláson. Itt jött az a csibészség, hogy láttuk, amikor valaki bemászott takarítani. Előremászott a szívócsatornában, ahova nem hallatszott be semmilyen kinti hang. Ekkor valaki felugrott a szárnyra, odament, feltette és rácsukta a belső záró lemezt. Ott hagyták egy-két órára, aztán szóltak, hogy valaki engedje már ki. Aki bent ragadt, annak fogalma sem volt, hogy ki zárta rá, mert nem látta. Ezért, ha bent voltál a szívócsatornában és érezted, hogy megbillen a gép, akkor tudtad, hogy valaki felmászott a szárnyra. Nyomás a búvó nyíláshoz, hogy legalább lásd, ki az, aki rád zárja.
Tipikus kopasz hiba volt, hogy az illető felment a fülkébe, de előtte nem nézte meg a légnyomást és leengedte a fülketetőt. A MiG-nek oldalra nyílt, kézi erővel lehetett nyitni-csukni. A Szuhojon felfelé és kézzel ugyan fel nem nyitotta. Csak ült ott, kiabált és mutogatott. Egy idő után feltűnt valakinek, hogy hadonásznak a fülkében. Akkor futás levegős kocsiért és, ha nem volt a századnál, akkor futás a másik századhoz, rákötni a gépre, és úgy már felnyílt.
A Szu-22-es nehéz, felfelé nyíló kabintetejét levegős rendszer nyitotta.
Előző nap, leszállás után feltankoltuk a gépeket, és úgy vontattuk a nyelvekre. Az üzemanyagtöltés is rengeteg hibára adott lehetőséget. A szintjelző két helyen jelzett. Egy műszer a fülkében, és fent egy úszó, ami fontosabb volt nekünk, akik a gép tetején ültünk és töltöttünk. Itt egy csövet kell elképzelni fentről, abban van egy úszó, ami le-fel mozog. Ahogy a kerozint töltöd, felhabzik és billeg az úszó, kicsit vissza kell venni a tankoló pisztolyon. Jellemzően a 2-es zónában töltöttünk a telepített kútról. Kocsiról csak akkor, ha harckészültség volt. Minden kútnál volt egy üzemanyagos srác és volt egy nagy csapja, amit általában lábbal kezelt. Aki töltött, az fent ült a gép tetején és nézte az úszót. Ha fent valamiért elzártam a pisztolyt, akkor lent eldurrant a cső. Így volt kitalálva, hogy adott esetben ne a gépet locsoljuk telibe. Ezért, ha zárni kellett, akkor jeleztem az üzemanyagosnak, és ő zárt. Ha elnéztem odafent a gépen, akkor sugárban ömlött felfelé a kerozin. Nincs olyan sorszerelő, aki nem locsolta meg magát. Felhabzik a kerozin és akkor az úszó nem jön fel, de semmi nem mutatja, hogy felhabzott. Egyszer csak megkapod a kerozint. Lehet ruhát cserélni, zuhanyozni és szemet kimosni, mert védőszemüvegünk nem volt.
Felszálláshoz készítik elő a 08-as Szu-22UM3-at.
Töltés után átvontattuk a gépet az 1-es zónába és jöttek a pilóták. Körbejárták a gépet, beültek és indítottak. A mechanikus és a pilóta figyelte a műszereket, nekem ki kellett állni a piros vonalra és figyelni, hogy köztem és a gép között senki ne menjen át. Ha minden rendben volt, a mechanikus lejött, elvette a létrát, a pilóta lezárta a fülketetőt és elkezdte a gurulást. Kint az indítózónában már csak hivatásosok voltak. Ott nézték meg a fegyverek földi biztosítékait, aztán a gép a pályára gurult és elstartolt. Ekkor általában már 9 óra volt.
Többnyire akkor ehettünk, amikor a gépünk a levegőben volt, de sose csoportosan mentünk csak külön-külön. Aki repültetett, az elsőbbséget élvezett és a sor elejére állhatott, ami okozott némi feszültséget, de minket ez nem zavart. Éltünk az előnyünkkel, sőt, ha egy cimbora repültetett, és elkértem a csavarhúzóját, amit az övembe tűztem, akkor a pihenőm alatt is előre állhattam, hiszen senki nem tudta rólam, hogy pihenőn vagyok. A csavarhúzót akkor adtam vissza neki, amikor már az asztalnál ültem.
Leszállás után a gép általában a 2-es zónába gurult be és megállt ott, ahova a zónaparancsnok bevezette. A mechanikus odavitte a létrát, felment és a pilótával közösen nézték, hogyan áll le a hajtómű. A sorszerelő közben lenyitott bizonyos szerelőnyílásokat és megnézte a kontroll lámpákat. 1992 augusztusában reptettem a gépemet, a 15-öst. Leszállt, begurult, megállt, én pedig mentem a szerelőnyíláshoz, de az olyan forró volt, hogy rántottát lehetett volna sütni rajta, ami nem sok jót jelentett. Kiabáltam a mechanikusnak, hogy baj van. Jöttek a többiek is, mert ha gond volt, összeröppent mindenki. Lenyitottuk az összes szerelőnyílást. Olyan forróság volt alattuk, hogy az egyiknél a kontroll lámpa műanyag gombjai elolvadtak. Azonnal lerendelték az összes levegőben lévő Szu-22-est. A 15-öst elvontatták és szétszedték. Hónapokra kikerült a repülésből, és később kapott egy új hajtóművet.
2008 márciusában még az egyik pápai fedezék előtt állt Várkonyi Lajos gépe, a 15-ös Szu-22-es.
Engem beosztottak más gépekre. Úgy voltam vele, hogy végül is mindegy. Ha volt dolgom, ha nem, amíg repülés volt, kint kellett lenni. A repülés után lezárták a területet és fegyveres őrség vigyázott rá. Ha nem volt dolgunk a gépeken, akkor nem lehettünk ott. Aztán volt több, a repüléstől teljesen független szolgálat is. Egy könyv mindig volt nálam, mert ha kimentünk a vonalra, az ottani munka alapvetően egy standard eljárásra épült és egyhangú volt. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de végül is ugyanaz ismétlődött mindig. Rengeteg időnk volt, még harckészültség idején is, amikor négy órán belül kellett a gépnek felszállásra készen állnia. Addig nem bütyköl folyamatosan az ember. Ha fegyverfüggesztés volt vagy átfegyverzés, akkor sokat rohangáltunk, de egyébként nem. Volt hát idő bőven, ezért volt nálam könyv. Egyszer aztán benéztem a dolgot. Megcsináltam, amit kellett, aztán letettem a zubbonyomat a fűbe és rádőltem. Mellettünk állt a 10-es oldalszámú gép, amelynek a mechanikusa kiadta a sorszerelőnek, hogy a gépágyú csöve melletti lemezt csutakolja le, mert csupa korom volt és, ha már belelendült és úgyis takarítja a gépet, akkor az alját se hagyja ki. Én meg vigyorogtam, mert a sorszerelő öreg volt én meg kopasz, ő csutakolt én meg feküdtem a gépem alatt. Ez az idill addig tartott, amíg a 10-es mechanikusa ki nem jött a gépéhez és kérdezte tőlem, hogy mit csinál katona? Jelentem olvasok. Készen van a gépével? Igen. Látja, hogy mit csinál az a katona? Igen, látom. Na, akkor segítsen neki. Végül együtt csutakoltunk, én pedig megtanultam, hogy bármit, de valamit mindig matatni kell.
*
- A téli üzemeltetés más volt, mint a nyári. Ha 8-9 gép repült és tél volt, akkor már 5.30-kor kint voltunk. Az öreg katonák télen se szívesen mentek kitakarni. Mint, ahogy betakarni sem szerettek, ha éjszakai repülés után, éjfélkor jött le az utolsó gép. Ilyenkor télen éjjel 1-kor még bőven takartunk, aztán kb. 1.30-kor értünk a körletbe, lezuhanyoztunk és lefeküdtünk végre aludni.
A taszári múzeumban kiállított fotó egy téli üzemnapon készült.
Egy teljes téli takarókészlet fülketakaróból, törzstakaróból, a farokrészre („svanc”) való takaróból, jobb és bal szárnytakarókból és a ballontakarókból állt. A gép farka szép magas, ezért volt hozzá egy svanctakaró létra is. Azt a kopaszok tologatták, olykor több száz méterre, ha a kitakarandó gépek egymástól távolabb álltak. Felmentünk a magas létrán, minden jól lefagyva persze, és a svanctakarót hátulról ráhúztuk a gép farkára. Ha jól hajtottuk össze a földön és elengedtük, akkor kétoldalt leomlott és csak össze kellett kötni alul a zsinórokkal. Ha mellécsúszott, akkor újra kellett csinálni. A svanctakaró a törzset is félig betakarta. A törzstakarót elölről vittük fel, és a fülkére és a szárnyakra is rátettük a megfelelő takarót. Ha huzamosabb ideig nem repült a gép, akkor a ballontakarókat is feltettük.
Január volt, karbantartó nap, nem repültek a Szuhojok. A „rekások” (reptérkarbantartók) letakarították a guruló utat, ha kellett a Hőbörgővel, a teherautó elé szerelt MiG-15-ös hajtóművel vagy tolólappal. Amikor a tolólap letolja a havat oldalra, az állóhelyek elé, akkor jó magasan összeáll és összefagy. Csákánnyal kellett feltörni és ellapátolni. Mese nem volt, öreg és kopasz együtt lapátolt. A sorkatona azonban szereti kikerülni a feladatokat. A hólapátolást is. Taszáron az ejtőernyős századnak rendszeresen repültek a Mi-2-es és Mi-8-as helikopterek. Nem emlékszem kitől, de engedélyt kértünk és kaptunk, hogy elmehessünk a Mi-8-ashoz és felkéredzkedjünk rá. A pilóta megengedte, beültünk a deszant térbe és 3600 méterre mentünk fel. Ez volt a második repülésem, mert még kopaszként, az előző nyáron Mi-2-essel is repülhettem. Az volt életem első repülése, a pilóta mellé ülhettem és 1200 méterre mentünk. Hatalmas élmény volt.
Impozáns látvány egy Szu-22-es utánégetős felszállása.
Azt is megcsináltuk, hogy egy téli éjszakai repülésnél kilopakodtunk a futópályához. Ez teljesen tilos volt, de télen, sötétben ki látta? Lesunnyogtunk a pálya mellé, onnan néztük. Jellemzően délről indultak a gépek és, ha forszázzsal mentek, akkor ahol álltunk, ott már a levegőben voltak. Volt egy kóbor gondolat, hogy kilopakodunk a pályára, lehasalunk megnézni, hogy milyen ez az egész szemből, de arra is gondoltunk, hogy mi van, ha nem fáklyával jön? Akkor csúnyán járhatunk mi is és mások is. Így maradt az, hogy oldalról lessük meg a felszállásokat.
*
- A nagy sikerű 1992-es nemzetközi repülőnapon nekünk alapvetően őrséget kellett adni, mert az öreg katonák már nem jelentkeztek szolgálatra. Két héttel előtte már készültünk a repülőnapra, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a századnál az összes beton közötti hézagból ki kellett szedni a gazt, és az összes füvet le kellett kaszálni. Abból pedig egy reptéren sok van. Aztán megkaptuk a szolgálati beosztást. Engem 24 órás fegyveres őrségbe osztottak be. Szombat reggel nyolctól vasárnap reggel nyolcig. Az éjszaka érdekesen telt az őrségben, mert elvileg piros vonal volt érvényben, de nagy volt a jövés-menés, minden nemzet jött megnézni a másik gépeit. A rádiónkban annyi duma ment, hogy már ránk szóltak, hogy rádiócsend. Ha jelentkezett például a 12-es, hogy „itt a 12-es őr az F-111-estől”, akkor lehetett tudni, hogy jócskán elballagott a helyéről, hogy megnézze a gépeket. Ezt üvöltés követte az őrparancsnok részéről, hogy mit keres ott? Ez is hozott ez egy kis színfoltot az éjszakába. Leleveleztem apámmal, hogy mivel a 24 órás szolgálat után 8 óra pihenő jár, az pont jó lesz a repülőnap vasárnapi programjára. Apám lejött vonattal, együtt töltöttük a napot. Jómagam napszemüvegben, tereptarka gyakorlóban feszítettem a közönség előtt. Óriási hangulata volt a sok gépnek, ott láttam először Harriert és F-111-est.
A Royal Air Force Hawk köteléke angol és magyar pilótákkal a fülkékben indul országjárásra az 1992-es taszári nemzetközi repülőnap idején.
De nem csak a repülőnap fokozta a hangulatot, hanem a délszláv válság is. Számolgattuk, hogy mennyi idő alatt érhet el minket délről egy ellenséges repülőgép. Tudtuk, hogy ha jön, messziről látják a lokátorok, és ott volt a két készültségi gép is, de a hangulatra azért rányomta a bélyegét. Kérdezgettük a hivatásosokat, hogy mire lenne képes egy Szuhoj, ha szükség lenne rá. Elmondtak annyit, amennyit elmondhattak, de az biztos, hogy nem lomboztak le minket a hallottak. A reptéren ott volt két Mi-24-es is - hála az égnek. A szentkirályszabadjai helikopteresek a mi századunk faházában voltak elhelyezve. Érdekes volt látni, hogyan üzemeltetik őket. Nagyon megnyugtató látvány volt, amikor nap, mint nap felszálltak és lógó orral gyorsítva őrjáratra indultak.
*
- Közeledett a leszerelés, de különösebben nem izgatott, leszerelő zászlóm sem volt. Volt nálunk egy fénycsöves asztal, rátetted a zászlót és sablonok segítségével, filccel sok mindent át tudtál rá rajzolni. Egészen szép művek születtek. Folyamatosan dolgoztunk, aztán eljött a nap, elmentünk a HEMO-ba. Engem őrvezetővé léptettek elő, kaptam egy csontcsillagot, amit a HEMO-tól a századig menve viseltem, aztán odaadtam valamelyik utánam jövőnek. Ennyi volt az őrvezetőség. Én már inkább a személyi igazolványt vártam. Meg is kaptuk és a laktanyából már civilben jöttünk ki. Hazafelé a vonaton történtek csúnya dolgok. Volt, aki csak 2-3 nap múlva ért haza. Velem nem történt semmi, a Déli pályaudvaron taxiba ültem és hazamentem. Ezzel véget ért a sorkatonai szolgálatom.
* * *
Fotó: Várkonyi-archív, Gál József, Szórád Tamás
A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. júniusi és júliusi számában jelent meg.
Categories: Biztonságpolitika
2019.08.03
Nem zárható ki, hogy pár éven belül újabb nyugati gyártmányú repülőeszköz fogja viselni az ukrán légierő felségjelzését. Ugyanis Brazíliában az ukrán légierő parancsnoka repülés közben is kipróbálhatta az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépét. A típus minél jobb megismerése mellett az esetleges beszerzés lehetőségeit is megvitatták a felek. Ukrajna jelenlegi helyzete kedvezhet az akár precíziós fegyverzettel végrehajtott harci feladatok mellett felderítésre, megfigyelésre és hírszerzésre is alkalmas A-29 Super Tucano beszerzésének. A gyártó részéről a kelet-európai régióban történő megjelenés elősegíthetné az cseh Aero Vodochody L-39-es volt, vagy jelenlegi alkalmazóinak elcsábítását a világ számos táján már igen sok megrendelést hozó Super Tucano irányába.
Németországban további NHIndustries NH90-es helikopterek beszerzése valósulhat meg. Ugyanis parlamenti jóváhagyásra került előterjesztésre a Westland Sea Lynx Mk.88A helikopterek utódjaként újabb NH90-ek rendszeresítése a Német Haditengerészet kötelékében. A 2014-ben feltárt repedések miatt a 22 darab német Sea Lynx jó ideig repülési tilalom alatt állt, majd az átvizsgálás során kiderült, csak 15 forgószárnyas volt érintett a problémában. Ez az eset is rávilágított arra, hogy a több évtizedes múlttal rendelkező típus - melynek elsődleges feladat a tengeralattjáró-vadászat - lassan megérik a cserére. Jelenleg még nem tudni mennyi felszíni és felszín alatti hadviselésre felszerelt NH90NFH fog hadrendbe állni, a Westland Sea King Mk.41-es pótlásaként rendszeresítendő 18 darab, elsősorban tengeri kutató-mentő és szállító feladatkörre alkalmas Sea Lion változat mellett. Ezek a 2025-től átadásra kerülő helikopterek felszereltsége nagyrészt megegyezik majd a franciák Caiman változatával.
Az orosz védelmi minisztérium kijelentette, hogy szándékában áll az összes ideiglenesen kivont Kamov Ka-29-es helikoptert nagyjavítás és korszerűsítés után újra szolgálatba állítani. Az 1984-től 1991-ig több mint félszáz példányban gyártott típus fő feladata a szovjet tengerészgyalogság légi szállítása és tűztámogatása volt. Az erős fegyverzettel - Sz-80-as nem irányított, 9M120 Ataka irányított rakétákkal és akár 500 kilogrammos bombákkal is - ellátható gépeket az IVAN ROGOV-osztályú deszanthajókról tervezték bevetni. A 11,5 tonnás felszálló tömegű gépeket az újbóli szolgálatba állítást követően az összes orosz flottaparancsnokság eszközei között fel lehetne fedezni, így a Csendes-óceáni, az Északi-tengeri, a Balti-tengeri és a Fekete-tengeri Flotta is rendelkezne egy-egy századnyival belőlük.
A Szovjetunó bukásával a Ka-29-ek is lassan tartós tárolásba kerültek. Első hírek újbóli szolgálatba állításukról a MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozók Moszkva általi megvásárlásának körvonalazódása idején bukkantak fel. A hajók Egyiptomba, az első 16 darab Ka-29M pedig 2016 és 2017 között a Csendes-óceáni Flottához került. Itt a 16 fő felfegyverzett katona szállítására képes gépeket leginkább partmenti bázisokról repülték, de néha megfordultak fregattok és járőrhajókon is. Felettébb hasznosnak bizonyultak a tengeri határok védelmében, a kalózkodás-és a terrorizmus elleni küzdelemben egyaránt. A helikopter megmutatta, hogy érdemes szállítási feladatokat is rábízni, ugyanis két tonnát beltérben, vagy négy tonnát külső függesztményként szállíthat. Továbbá egészségügyi feladatokra is alkalmazható, amelyekben akár tíz sebesült szállítása is lehetséges, közülük négy akár fekve, hordágyon is elhelyezhető.
Izmir kikötőjébe négy Boeing CH-47F Chinook helikopter érkezett meg ezen a héten. A gépek az utolsó darabjai a törökök 11 példányos megrendelésnek. A tandemrotorosokat még 2009-ben rendelte meg Ankara 14 darabos mennyiségben 1,2 milliárd dollárért, bár a 2008-as tárgyalásokon még 10 darabról volt szól 500 millió dollárért. Azonban ezt a mennyiséget 2011-ben lecsökkentették 6 darabra, mert csak 400 millió dollár állt rendelkezésre a beszerzésre. Végül sikerült annyi pénzt összeszedni, hogy a darabszám felemelkedjen 11-re. Ezekből hat kerül a szárazföldi erőkhöz, másik négy a különleges erőket fogja támogatni, míg a fennmaradó egy Chinook helikopter a Védelmi Minisztériumhoz került, ahol VIP szállításokat fog végezni.
Ezen a héten az első hivatalos információk is napvilágot láttak Marokkó Boeing AH-64E Apache harci helikopterek érintő beszerzését illetőleg. A harci helikopterekkel jelenleg nem rendelkező észak-afrikai állam 24 példány megvásárlási szándékával fordult Washingtonhoz, 1,5 milliárd dollár ellenében. Nem hivatalos források szerint a szerződés aláírására leghamarabb októberben, vagy novemberben lehet majd sort keríteni.
Indiában a Hindustan Aeronautics Ltd (HAL) bejelentette, decembertől sorozatgyártásra kész a saját fejlesztésű és gyártású HTT-40 turbópropelleres kiképzőgépük. Az ország védelmi minisztériuma már elkötelezte magát 70 darab HTT-40-es repülőgép vásárlására. A típussal folytatott tesztek várhatólag decemberben fognak befejeződni. A gyártó szeretné ezt a mennyiséget további 36 darabbal megnövelni, mivel a svájci Pilatus PC-7 Mk II-es turbópropelleres kiképzőgépek beszerzése félbeszakadt. Az ok korrupció, aminek mértéke több mint egymillió svájci frank. Éppenséggel a svájci gépekből további 36 példányra tartana igényt a légierő, ezt a mennyiséget a HAL is bezsebelhetné a helyzet jó kihasználásával. Véleményük szerint a szerződés aláírásától számított egy éven belül képesek lennének az első HTT-40-ek átadására, amelyek darabára alacsonyabb lenne a további legyártandó példányoknak köszönhetően. Mindazonáltal a légierő nem osztja a gyártó optimizmusát, ők arra számítanak, hogy esetleges megrendelés esetén az első HTT-40-et talán 2022-ben vehetik át.
India a héten nagyobb mennyiségű légiharc-rakéta beszerzéséről kötött szerződéseket. A rövid hatótávolságú R-73-ból 300 darabot vásároltak 215 millió dollár ellenében Oroszországtól. Az infravörös önirányítású rakéta súlya 105 kilogramm, hossza 2,93 méter, átmérője 165 milliméter, és 7,4 kilogrammos harci résszel rendelkezik. Szintén szerződés született a látóhatáron túlról alkalmazható R-27 esetében is. Itt eddig nem került említésre darabszám, csak az összeg ismert, ami 218 millió dollár. Állítólag folynak még tárgyalások 400 darab R-77-es aktív radarvezérlésű rakéta indiai beszerzéséről is. Orosz részről egy 1000 darabos indiai rakétabeszerzésről szóltak a hírek, ez gyaníthatóan több rakétafegyvert foglal magába, többek között az R-27-et, az R-73-at és az R-77-et is.
Július 27-én egy Antonov An-124 teherszállító repülőgép segítségével megérkezett a Hindon légibázisra az Egyesült Államok Phoenix-Mesa Gateway repülőtérről, az első négy Boeing AH-64E (I) Apache Guardian harci helikopter az indiai légierő számára. Pár hónappal ezelőtt még úgy szólt a terv, hogy az szállítást az USAF C-17 Globemaster III szállító repülőgépei fogják végrehajtani, de időközben ez az elképzelés módosult. A második négy AH-64E várhatóan augusztus első napjaiban fog megérkezni Indiába. Ez a nyolc gép szeptemberben már a pakisztáni határhoz közeli Pathankot légibázison lesz megtalálható, ahol a 125. helikopter század - melynek neve „Gladiators” - lesz az első, amelyik átfegyverzésre fog kerülni. Ez az alegység korábban a Mil Mi-35 Hind harci helikoptert repülte és az új típussal szeptembertől lesz hadrafogható.
Legújabb hírek szerint az amerikai légierő C-17 Globemaster III szállító repülőgépei már a Pathankot légibázison foglak landolni és kirakodni a négy újabb AH-64E-vel. Gladiátorok két további AH-64E-t is fognak majd kapni 2020-ban, így teljessé válik majd a tíz darabos gépállományuk. Szintén ez az év lesz az, amikor a többi helikopter is megérkezik majd Indiába. A légierő második Apache századát az indiai-kínai határ közelében lévő Jorhat légibázisra fogják telepíteni, szintén 10 forgószárnyassal. Ezen a támaszponton jelenleg az An-32 szállítógépeket és a Mi-17 helikoptereket repülik. A 22 megrendelt AH-64E-ből a fennmaradó két példány hadműveleti tartalékot fog képezni. További AH-64E-k megjelenésére is lehet számítani Indiában, ugyanis a hadsereg is rendelt már belőlük hat darabot és tervek vannak további 30 másik beszerzésére is. Ezekkel három századot állítanának fel, mindegyiket egy-egy gépesített magasabbegység parancsnoksága alá rendelve.
Diplomáciai források szerint előrehaladott tárgyalások folynak Thaiföld és India között az orosz-indiai fejlesztésű BrahMos robotrepülőgépek megrendelése ügyében. Az egyeztetések tavaly decemberben gyorsultak fel, amikor is a thaiföldi királyi haditengerészet vezetője, Ruddit admirális látogatást tett Indiában. A szerződéssel véglegesített megállapodás időpontját nem idénre, hanem jövőre várják. Thaiföldön kívül számos délkelet-ázsiai ország, (Malajzia, Szingapúr és Indonézia) szintén jelezte érdeklődését a BrahMos megvásárlása iránt, de jelenleg a thaiföldi tárgyalások tartanak előrébb.
Már Jordániában van típusátképzésen az a fülöp-szigeteki földi-és légi személyzet akik az AH-1F Cobra harci helikoptert fogják üzemeltetni és repülni. Tavaly szeptemberben jelentette be Jordánia, hogy két Bell AH-1F Cobra harci helikoptert fog átadni a következő évben a Fülöp-szigetek részére. A forgószárnyasok átadása mellett az közel-keleti állam vállalta a földi-és légi személyzet kiképzését is.
A japán kormány mintegy 20 pilóta nélküli helikoptert szándékozik beszerezni tengeri önvédelmi erőinek (JMSDF) részére, jelezték a helyi médiában, meg nem nevezett tisztviselőkre hivatkozva. A hírek szerint a robothelikopterek elsődleges feladata a tengerfelszín ellenőrzése lenne, de képesnek kell lenniük egy újabb nukleáris baleset helyszínére repülve a károk felmérését segítendő repülések végrehajtására is. A gépeket a HYUGA és az IZUMO-osztályú egységekről is szeretnék alkalmazni, így jó ha hajófedélzeti üzemre már kész gépet tudnak találni. Márpedig tudhatnak, hiszen a Bell polgári célra gyártott 407-es modelljének pilótanélküli változata, a Northrop Grumman által kifejlesztett MQ-8C Fire Scout éppenséggel bír ilyen képességekkel. Az amerikaiak 2018-ban már utaltak rá, hogy az MQ-8C Fire Scout első külföldi megrendelője Japán lehet. A beszerzésre kerülő típus kiválasztása 2022-ben fog megtörténni, beszerzésük 2023-ben kezdődhet meg.
Kawasaki P-1 tengeri járőrgépek 4 példányát figyelték meg a Kanoja támaszponton. A hazai fejlesztésű típus eddig szolgálatba állított példányai ez előtt csak az Acugi támaszponton állomásoztak, a Haditengerészet 4. Ezredében tartozó 4. Légi Járőr Századnál. Az új gépek csapatpróbái 2013 óta folytak, hadrendbe állításukat 2015-ben kezdték el. Július végén viszont a Haditengerészet 1. Ezredének, 1. Légi Járőr Századának P-3C Orion tengeri járőrgépei mellett parkolt 4 darab P-1-es a Kanoja támaszponton. Jelenlegi információk szerint a típust a jövőben a Hacsinóhe és a Naha bázisokon is meg fog jelenni a 2. és az 5. ezrednél.
Japán szeretne nagyobb részt kihasítva közreműködni az Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók előállításában. Ez ügyben már hivatalos kérelemmel is fordultak Washingtonhoz. Éppenséggel az Ankara akadályképző politikája miatt majdan megüresedő török ülést szeretnék átvenni Tokióban és így a típus gyártásában és továbbfejlesztésében tűzközelben lévő belső körben kerülve beleülni a jóba. Az F-35-ös irányába töretlen a bizalom, hiába került tengerfelszínnel történő ütközés által veszteséglistára egy példány még áprilisában. Nem régiben megszületett a döntés, a már meglévő példányokkal folytatják a repüléseket, bár ezeket napnyugta előtt egy ideig még befejezik a felkelő nap országában.
Újabb 260 darab AGM-88E AARGM fog elkészülni a nemrégiben megszületett szerződés értelmében. Ezeket a Northrop Grumman Innovation Systems Inc. leányvállalata az Alliant Techsystems Operations LLC fogja elkészíteni. Méghozzá az eddig is alkalmazott átépítéssel a már meglévő AGM-88B-k felhasználásával. 2022 márciusáig a 260 éles rakétán felül 3 darab hajtómű nélküli gyakorlópéldányt is elkészítenek 167,3 millió dollár ellenében.
Július 31-én hajtotta végre első repülést a Vermonti Légi Nemzeti Gárda (ANG) számára legyártott első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó. Az AF17-5265 / AF-207-es gyártási számú gép mellett még további 19-et fog megkapni ez az alakulat. Az F-16C/D Block 30-októl ez év április 6-án búcsút vevő 158. Ezred az első F-35A gépét szeptemberben kapja majd meg.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Westland WG-13 Super Lynx Mk.88A
Categories: Biztonságpolitika
DRÁVA UTCA HELIPORT
Budapest XIII. kerületében, a Dráva utca végénél, ahol a pesti alsó rakpart véget ér és az út felkanyarodik a felső rakpart magasságáig, a ferde támfal tövében volt egy terület. Ezen a helyen általában taxisok vártak fuvarra vagy buszsofőrök múlatták az időt járműveikben pihenve, de a hely ideiglenes helikopter leszállóhelyként is funkcionált. A kockaköves heliport a Formula 1 Magyar Nagydíj idején volt csúcsra járatva. A Dráva utca – Hungaroring légihíd már a versenyhétvége előtti napokban megindult és szombat-vasárnap érte el a csúcspontját. Az utasok a közhiedelemmel ellentétben nem csak VIP-ek voltak, hiszen bárki vehetett jegyet a helikopteres utazásra.
A helikopterek tömeges megjelenése az első években rengeteg nézőt vonzott a leszállóhelyre, aztán elmúlt az újdonság varázsa és csökkent az érdeklődők száma is. Az F1-es hétvégén kívül, máskor is leszálltak itt helikopterek, ha nem is túl gyakran. A területen néhány éve pihenőpark létesült és ezzel a Dráva utca heliport megszűnt.
2001
Hungaroringről érkező Mi-2-es a leszállóhelyhez helyezkedik. A HA-BCF korábban egy magán-mentőszolgálat, az Aerocaritas gépe volt.
Induló Mi-2-es, a HA-BGH. A gép orrán látható antennák jelzik, hogy egy volt katonai gépet látunk, amely 8918-as oldalszámmal az ezredfordulóig repült a honvédségnél.
A kilencvenes években jó néhány jugoszláv gyártású SA 341 Gazelle (Partizan) került Magyarországra.
A Duna fölül oldalazva lopakodik a rakpart fölé egy érkező Bell 206 Jet Ranger. A gépen a magasított változatú csúszótalp van.
Egy másik Jet Ranger is repült a heliportról. A HA-LFU a Hungaroring felé indul.
A gázturbinák sivításába időnként dugattyús motor brummogása vegyült. A HA-MIW lajstromjelű Robinson R44-es behelyezkedik a széliránynak megfelelő leszálláshoz.
Az utasszállításba a rendőrség is bekapcsolódott. Az R-15-ös lajstromjelű Mi-2-es érkezik …
… majd indul is tovább. Az utasok gyors és biztonságos ki- és beszállításáról külön földi személyzet gondoskodott.
Felszállásra kész az R502-es lajstromjelű MD 500-as.
2004
A HA-MIX lajstromjelű Robinson R44-es a T-Mobile-t reklámozta. A fotó a késő délelőtti órákban, a repülések szünetében készült.
A HA-MSA a nyolcvanas évek közepén még kék-ezüst színű festéssel került az országba.
A Romeo 13-asnak csak a kerítésen kívül jutott állóhely. Közben az MD 500-assal repülő kollégák fáradhatatlanul rótták köreiket.
A partra merőlegesen közelít a leszálláshoz a rendőrségi Mi-2-es.
A Romeo 14-esen, akárcsak a többi kék helikopteren, letakarták a feliratokat, csak az állami légijárművek ék alakú felségjele maradt látható.
2007
Az első, magyar lajstromba vett NOTAR helikopter egy MD 600N volt.
Emelkedőben a 2001-es képeken már látott HA-LFU. A Jet Ranger-től balra a Libegő erdőbe vágott pályája, felette a János-hegyi kilátó látszik.
Egy hófehér szitakötő, az utasaira várakozó, HA-RTL lajstromjelű MD 500-as.
Utasfelvétel után porfelhőt kavarva felszáll a légirendészet két MD 500-asa, az R502-es és az 504-es. Akárcsak a fehér MD 500-as fotója, ez is egy hétköznap reggel készült.
2008
Ritka madár mifelénk egy Bo-105-ös. A HA-BOA jelű helikopter a Hungaroring felé veszi az irányt.
EC120 Colibri gyorsít a Margitsziget fái előtt.
Szokatlan festésminta a HA-LFW lajstromjelű SA 341-esen.
Ízléses terepminta a Gazelle / Partizan helikopteren. Az Aérospatiale típusát a jugoszláv Soko is gyártotta; ez a gép is náluk készült.
A HA-LFY katonás zöldben, háttérben a Hármashatár-heggyel.
A HA-MIX-en már nyoma sincs a T-Mobile színeinek, a gép egyszínű sárga lett. Sajnos 2009-ben a Lágymányosi híd közelében a Dunába zuhant.
Egy másik fürge Colibri, a HA-NOT.
Rendőrségi MD 500-as kapaszkodó utasokkal.
2014
Ez sem Hungaroring vonatkozású fotó, már csak azért sem, mert februárban készült. A Romeo 14-es a Dráva utcához közelít, hogy fedélzetére vegye a miniszterelnököt, a belügyminisztert és a TEK főigazgatóját.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
2019.07.27
M17 jelzéssel egy új gépkarabélyt fejlesztett ki a szerb Zastava Arms. A kalasnyikov rendszerű gázdugattyús fegyver oldalra behajtható, a lövész testméreteinek leginkább megfelelően beállítható válltámasszal és szereléssínekkel is rendelkezik, tűzváltója mindkét oldalon megtalálható. Műanyagból készült tárában a 7,62X39-es lőszerekből 30 darab fér el. Azonban a karabély egy mindössze 60 másodperc alatt elvégezhető csőcserét követően képessé válik a szerb fejlesztésű 6,5X38,7 milliméteres lőszerek alkalmazására. Ennek lövedéke a jobb aerodinamikájának köszönhetően lassabban veszíti el sebességét, így laposabb a röppályája és nagyobb a megállító ereje is. A 800 méteres hatásos lőtávolságú 6,5X38,7 milliméteres lőszerek számára jelenleg még csak a 20 lőszeres tár került kifejlesztése, de hamarosan elkészülnek majd a 30 darabossal is.
Bulgária 150 darab lövészpáncélos beszerzésének első lépését tette meg a héten, ugyanis ajánlatot kértek négy nyugati gyártótól járműveikre. A francia Nexter VBCI mellett indul még a megrendelés elnyerésért a Patria az AMV-val, a Rheinmetall/KMW a Boxer-el és a General Dynamics European Land System a Piranha V-el. A kiválasztásra kerülő páncélosoknak a szovjet eredetű BTR-60PB és BRDM-2-ek feladatait kell majd átvenniük.
Oroszország az északi-sarkkör környékén már évek óta növeli katonai erejét. Ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog. A legújabb hírek szerint a térségbe meg fog jelenni a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázó is, mégpedig az orosz Északi Flotta állományában. A nagy hatósugárral rendelkező típust az Északi-tengeren húzódó hajózási útvonalak védelmére tervezik felhasználni. Ebben a szerepkörben egyik fő fegyverzete a K-35U hajók elleni robotrepülőgép lehet majd.
Marokkóba kettő darab Lockheed C-130 Hercules repülőgép kerül majd hamarosan. A gépek az amerikai légierőnél használt H változatúak lesznek és eladásuk az EDA (Excess Defense Articles) program keretében valósul meg.
Sorra készülnek el a Pakisztán által megrendelt Bell AH-1Z Viper harci helikopterek. 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott még 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott az AH-1F/S Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. Nemrégiben újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve.
Dél-Koreában a haderőnemek egyöntetűen az mellett foglaltak állást, hogy egy minden eddiginél nagyobb vízkiszorítású hajót kell megépíteni, ami képes lesz a Lockheed Martin F-35B Linghtning II-ek üzemeltetésére. Az elképzelések szerint egy ilyen, jelenleg még az LPH-II-es jelzéssel ellátott hajó természetesen nagyobb lenne, mint a jelenlegi DOKDO-osztály, vagyis 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezne, hossza 250 méter körül alakulna. Fedélzetén 16 darab F-35B férne el, de a belő terek lehetőséget nyújtanának 3000 főnyi tengerészgyalogos és 20 partra szállító naszád elhelyezésére is. Szöul terveiben a szárazföldi repülőterekről üzemeltethető 40 darab F-35A mellett 20 rövid távon fel-és leszálló F-35B beszerzése is szerepel. A várhatóan a 2020-as évtized második felében szolgálatba álló LPH-II-es orrfedélzete a felszállások megkönnyítése érdekében síugrósáncokhoz hasonlóan ívesen emelkedő kialakítású lesz.
Japánban újra van remény, igaz még csak csekély, hogy a már 38 éve szolgálatba állítani kezdett, de modernizálásra kerülő F-15J/DJ vadászgépek fegyverzetébe hazai fejlesztésű látótávolságon túli fegyverzet is megjelenhessen. Ez nem lenne más, mint a Mitsubishi Electric AAM-4B, amelynek orrkúpja alatt már AESA antennás aktív radar valósítja meg az önrávezetést, ezenfelül hatótávolsága is felülmúlja több AIM-120 AMRAAM variáns légiharc-rakéta hasonló adatát. 2017-ben Japán megrendelte az AIM-120C-7-es változatát, amely lépés már akkor felvetette azt a kérdést, hogy miért nem részesítik előnyben a hazai fejlesztésű fegyvert. Az APG-82 radarral ellátott gépek üzemidő-hosszabbítása mellett tervbe van véve a légiharc-kapacitás növelése is a hordozható rakéták mennyiségének növelésével. Így az AAM-4B rakétákból egyszerre 12 darab lenne hordozható egyidejűleg. Továbbá a korszerűsített Sasok fegyverzetében megjelenhet majd az AGM-158 JASSM-ER is.
Ausztráliában befejeződött az első olyan pilótacsoport képzése, mely már az igazán korszerű svájci Pilatus PC-21-es gépen szárnyalt. A 10 főből álló osztály öt hónapos képzést tudhat már a háta mögött, ebben mintegy 250 órás elméleti oktatás, 30 órás szimulátoros oktatás és 40 órányi repülés volt a PC-21-en.
Végrehajtotta elő repülést július 15-én az első két Ausztráliában, vagyis helyben típusátképzést kapott pilóta a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázón. Egyikük, aki cserepilótaként repülte már az F-22A-t is, igen intenzívnek találta a 2 hónapos átképzési időszakot, amelyben rengeteg szimulátoros repülés volt, hiszen az F-35-ös esetében sincs kétüléses változat. Ausztrália jelenleg 10 darab F-35A-val rendelkezik, ezek az USA-ban a Luke és a hazai Williamtown légibázison repülnek, 2014 óta már több mint 2900 repült órát összegyűjtve. A kezdeti bevethetőséget 2020 decemberére tervezik elérni.
Az Egyesült Államokban nyilvánosságra hozták az M109A7 Paladin önjáró tarackok utódjának jelölését és néhány képességét. Az M1299 önjáró tarack továbbra is 155 milliméteres űrméretű fegyverrel lesz ellátva, de ez az 58-as kaliberhosszúságú lövegcsövével és új rakéta-póthajtású M1113 lőszerével 70 kilométer feletti lőtávolságot fog a hadsereg mindennapjaiba hozni, az eddigi 30 kilométeressel szemben. Tűzgyorsasága is növekedni fog, hiszen egy perc alatt akár 10 lövés leadására is képes lesz. Ennek elérése automata töltőberendezéssel lesz megvalósítható.
Az új B-21 Raider lopakodó bombázó első felszállása 2021 decemberére várható. A típus a kezdeti bevethetőséget 2025 után fogja majd elérni és továbbra is legalább 100 darab legyártására van esély. A darabszámokat befolyásolja majd, hogy a B-1B és a B-2A gépekből 2030 után mennyi kerül majd kivonásra, de az már most látszik, hogy a kellő kapacitás biztosítására a meglévőkön felül még további 7 bombázószázad felállítására lenne szükség.
Brazíliában a BARROSO fregatt lett az első hadihajó, melynek fedélzetéről üzemeltetni kezdték az AH-11B Super Lynx helikoptereket. Nagy-Britanniában még 2017 szeptemberének utolsó hetében hajtotta végre első repülését az elsőnek modernizált brazil AH-11B Super Lynx helikopter. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas A-4E Skyhawk
Lockheed Martin F-35B Lightning II
McDonnell Douglas KC-10A Extender
McDonnell Douglas F-4J Phantom II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Categories: Biztonságpolitika
TÍZ ÉVE ÁLLT SZOLGÁLATBA A NEHÉZ LÉGISZÁLLÍTÓ EZRED
A pápai Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) ünnepélyes parancsnokváltására júniusban került sor és ugyanekkor ünnepelték az ezred és a Stratégiai Légiszállító Képesség (SAC) tízéves fennállását is. A HAW hivatalosan 2009. július 27-én állt szolgálatba, szintén ünnepélyes keretek között. Az évforduló kapcsán idézzük fel a tíz évvel ezelőtti pillanatokat.
A SAC programban érintett nemzetek katonai delegációit szállító gépek közül először az USAF által bérelt, luxus kialakítású B737-700 Boeing Business Jet érkezett meg. Mellette a szolnokiak Mi-24-ese parkol.
A ceremóniához felsorakozó katonák mögött a régi torony magasodik, még nyoma sincs az újnak, amely csak 2015-16-ban épült meg.
Három Gripen áthúzása köszönti az eseményt. Tíz év elteltével, ha ideiglenesen is, de a kecskeméti vadászok is a pápai reptér lakói.
A vadászok után két harci helikopter díszelgett. Az egyik a NATO lobogójával húzott át.
A szálak összeérnek. A Li-2-es elődjének számító DC-3-ast az a Douglas gyártotta, amely 1967-ben összeolvadt a McDonnellel. Az így létrejött McDonnell-Douglas-nél születtek később a C-17-es tervei, végül a cég 1997-ben a Boeing része lett.
Ezredjelvény egy magyar és századjelvény egy amerikai katona karján.
A ceremóniához felgurul a SAC 01-es. A HAW első C-17-ese két héttel korábban, július 14-én érkezett meg Pápára.
Telt ház a pilótafülkében. A C-17-esen bő egy évvel később már magyar pilóta is repült.
A SAC program nemzeteit képviselő katonák kiszállnak a gépből…
… és felsorakoznak a C-17-es előtt.
John Zazworsky ezredes, a HAW első parancsnoka átveszi az ezred zászlaját az USAFE ramsteini parancsnokságáról érkezett Richard C. Johnston dandártábornoktól, aki maga is tapasztalt szállítórepülő volt. A felső kép jobb oldalán az akkori honvédelmi miniszter, Szekeres Imre áll.
A parancsnok a hagyomány szerint meglengeti a zászlót. A kép jobb alsó sarkában Tömböl László, vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke ül.
Zazworsky ezredes többek között szállítórepülő századparancsnok majd az egyik légi utántöltő ezred parancsnok-helyettese is volt, mielőtt Pápára került. Oktató és ellenőrző pilótaként valamint gépparancsnokként olyan típusokat repült, mint a C-12-es, a C-37-es, a C-141-es, a KC-135-ös és természetesen a C-17-es. 2011 nyaráig vezette a Nehéz Légiszállító Ezredet.
*
Amerikából jöttem, mesterségem a katonai légiszállítás. A HAW kötelékében dolgozók közül ezt sokan elmondhatták magukról. Egyvalaki azt is, hogy Magyarországon született. Attila Csipes őrmesterrel 2009-ben készült egy rövid interjú.
Mi vonzotta a légierőhöz?
Mint sok más srácot, engem is lenyűgözött a haditechnika és azon belül a katonai repülőgépek. Nem volt nehéz megkedvelni őket. 1989-ben mentünk ki az Egyesült Államokba és Dél-Kaliforniában telepedtünk le. Ott van az Edwards légierő bázis és több repülőgépgyár is a közelben tesztelte a gépeit. Mindennapos látvány volt a B-1-es vagy a B-2-es repülése, de gyakran láttuk az F-117-est és az űrrepülőgépet szállító Boeing 747-est is a levegőben. Emellett több repülőnapra is kilátogattam és valahogy megfogott a dolog. A légierőhöz 1999 szeptemberében léptem be. Először technikusként dolgoztam a légi betegszállítás területén. Feladatunk volt a KC-135-ös, C-130-as és C-17-es típusok sérültek szállítására történő átalakítása, bár a légierő rendelkezett erre specializált repülőgéppel, a C-9-essel. Később a légiszállítás felé váltottam. Amíg csak zöld kártyával rendelkezik valaki és nincs meg az átvilágítása, addig csak bizonyos feladatokat láthat el a fegyveres erőknél. Én is ezért választottam ezt a területet.
Pápa előtt merre szolgált?
Az Egyesült Államokon belül Kaliforniában a Travis légierő bázison, de megfordultam a világ számos pontján, ahova a feladat szólított. Lényegében csak a Távol-Kelet maradt ki. A legtöbbször a Közel-Keletre repültünk.
Hogyan jutott végül Pápára, a HAW-hoz?
E-mailben megkerestem John Zazworsky ezredest, a HAW parancsnokát, és megírtam, hogy szívesen jönnék Pápára. A nevemet látva persze rákérdezett, hogy magyar vagyok-e és ezután rögtön rábólintott. Bejelentkeztem az USAF-nál erre a beosztásra és már jöhettem is. 2009 áprilisában érkeztem Pápára.
Milyen feladat várta az érkezéskor?
Először azzal foglalkoztunk, hogy megrendeltünk minden olyan eszközt, ami a munkánkhoz kell. Emellett Ramsteinbe utaztam a beosztottjaimmal, akik egy hathetes tréningen vettek részt, mivel előtte még nem dolgoztak ezen a területen.
Most mi a feladata a HAW-nál?
Légiszállítási supervisor vagyok, sok minden tartozik hozzám. Legfőbb feladatom, hogy ellenőrizzünk minden rakományt, amit majd Pápáról szállítanak el a C-17-esek, hogy nem veszélyesek-e a légiszállítás szempontjából. Például, ha járműveket kell szállítani, akkor ellenőrizzük a bennük lévő üzemanyagot, az akkumulátorokat és a járművek tűzoltó berendezéseit. Ezután raklapra helyezzük és hálóval rögzítjük a szállítmányt, majd lemérjük a lapok súlyát. Egy számítógépes program segítségével elosztjuk, hogy az egyes raklapok, konténerek vagy járművek hova kerüljenek a repülőgép belsejében. Ezt követően a rakományt 5-6 órával a tervezett felszállás előtt kijuttatjuk a repülőgéphez és ott a load masternek megmutatjuk, hogy mi kerül a fedélzetre. Ha ő jóváhagyja, már mehet is a rakodás. A munka nagyon hasonlít a légitársaságoknál végzett tevékenységhez. A jogosításaink alapján egy légitársaságnál vagy gyorspostával foglalkozó cégnél is dolgozhatnánk. Utasszállítás esetén mi gondoskodunk az utasok ellátásáról is. (Az interjú idején a folyamatos szállítási feladatok még nem kezdődtek meg, Csipes őrmester leginkább a nyelvtudását hasznosította. Tűzoltóknak, műszakiaknak tolmácsolt valamint azoknak a katonáknak, akik a kiszolgálóeszközöket használták a későbbiekben.)
Sok magyar-amerikai szolgál a légierőnél?
Bár az átfogó statisztikát nem ismerem, véleményem szerint nem igazán. Az elmúlt tíz év során talán három vagy négy magyarral találkoztam a légierőnél. Itt Pápán a repülőorvosunk is magyar.
Milyen lehetőségek várják a légierőnél?
Én, akárcsak a többi egyedülálló katona tizenöt hónapra jöttem, a családosok két évet töltenek Pápán. Rendfokozatban és beosztásban is előreléphetek, de miután visszatérek az Egyesült Államokba, váltani szeretnék.
*
Az első légiszállítást Európán belül hajtotta végre az ezred 2009. augusztus 13-án. Műveleti területre először szeptember 27-28-án repültek, amikor Svédországból szállítottak rakományt Afganisztánba. Októberig a másik két C-17-es is megérkezett Pápára.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
2019.07.20
Sikerrel fejezte be a német haditengerészet próbáit az igényeik alapján fejlesztett NH90 Sea Lion helikopter. A flotta forgószárnyasa egyaránt helytállt a tengerei kutató-mentő, felderítő és a különleges erők tagjait és felszerelési eszközeik szállítási képességét igazoló teszteken. A német haditengerészet 18 darab NH90 Sea Lion helikoptert rendelt eddig. Az első gépet ez év vége előtt kapják majd meg.
Hollandia védelmi minisztere, Ank Bijleveld egy interjúban elmondta, szerepel a holland tervekben a már megrendelt Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra további rendelés feladása. Eddig 37 példány beszerzése volt eldöntött. Ezt a mennyiséget további nyolc, vagy kilenc darabbal egészítenék ki. A végleges darabszámban a változatást okozó tényező az, hogy hogyan alakul a dollár árfolyama.
Nagy-Britanniából érkező hírek alapján továbbra sem tekinthető még kiforrott gépnek az Airbus A400M Atlas. A RAF eddig 20 darabot vett át a beszerezni tervezett 22-ből. A 2,6 milliárd fontot felemésztő beszerzés eredménye eddig az, hogy több alkalommal is mindössze csak 2 Atlas volt kész a felszállásra, a többi kisebb-nagyobb hibák a földön maradt. A 2009 helyett hat éves késéssel hadrendbe állított A400M-en a legtöbb probléma továbbra is a hajtóművekkel van. A EuroProp International gyártmányainál az fordulatszámot csökkentő áttételek mellett gondok vannak hajtóművel, valamint a légcsavarokkal is, de a rezgés is túlzott mértékű még. A gyártó persze orvosolja a problémákat, méghozzá a kiadásokat nem emelő cserékkel, így a következő év közepére ezek meg fognak szűnni.
Egy újabb NH90-es helikopterrel lett gazdagabb a spanyol hadsereg. A típusból Spanyolország 22 darabot rendelt meg, ezekből 16-ot a hadsereg, míg 6 darabot a légierő számára szereznek be. A most átadott 12. példányt az év vége előtt még egy fogja majd követni.
A Francia Köztársaság elnökének jelenlétében a Naval Group vízre bocsátotta 2019. július 12-én a legújabb generációs nukleáris tengeralattjáróját Cherbourg-i hajógyárában. A SUFFREN (Q284) a BARRACUDA-osztály tagja, amelyek a RUBIS-osztály 1983 és 1988 között megépül négy tengeralattjárójának a pótlása lettek kifejlesztve. A BARRACUDA-osztály hat egységből fog állni, ezek megépítése 10,13 milliárd dollárt emészt fel. A felszínen 4700 tonnás, lemerülve 5300 tonnás vízkiszorítású BARRACUDA-k legnagyobb sebessége 25 csomó (46 kilométer per óra), merülési mélységük 350 méter, hosszuk 99 méter, törzsük átmérője 8,8 méter. A RUBIS-osztályú tengeralattjárókon 78 fős legénység található meg, a fejlettebb utódokon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően elegendő lesz 60 fő is.
A SUFFREN testvérhajói a DUGUAY-TROUIN, TOURVILLE, DE GRASS, RUBIS, és a CASABIANCA 2030-ig fognak elkészülni és 2060-ig szolgál majd a legutolsó példány. Fegyverzetüket F21-es nehézsúlyú torpedók, SM39 Exocet hajók elleni és MdCN típusú csapásmérő robotrepülőgépek fogják alkotni, nukleáris fegyvereket a jelenlegi elképzelés szerint nem fognak hordozni. Képesek lesznek viszont a harci búvárok tevékenységének az eddigieknél jobb támogatására. Készleteik 70 napos tengeren tartózkodást tesznek majd lehetővé, szemben a BUBIS-ok 45 napjával. A SUFFREN TechnicAtome - mint fővállalkozó - által készített atomreaktorának próbája az elkövetkező hetekben kezdetét veszi, a tengeri próbajáratok 2020 elején kezdődnek majd el és ezek után a tengeralattjáró várhatólag az év végén szolgálatba is áll.
Oroszországban a TASZSZ hírügynökség orosz védelmi és ipari forrásokra hivatkozva közölte, egy újfajta csatarepülőgép fejlesztését végzik az országban. A fejlesztés már folyik, a gép fegyverzetét egy 57 milliméteres gépágyú és néhány 30 milliméteres gránátvető fogja alkotni. A fegyverek elrendezése hasonló lesz, mint az amerikai AC-130-on, vagyis a repülési irányra merőlegesen kerülnek majd beszerelésre. Hordozóplatformként az Antonov An-12 Cub-ot jelölték meg, ami felettébb furcsa. Mivel a típus gyártása az 1970-es években befejeződött, a még repülőképes orosz példányok öregek, és várhatóan a következő évtized elején nyugdíjba vonulnak. A pótlásukra tervezett Iljusin Il-276-es programja még csak a fejlesztés elején tart, ez a munka csak 2023-ra fejeződhet be. A gyártásban lévő és kellően modern Il-76MD-90A pedig túl nagy és nehéz az ilyen feladat ellátására. Az orosz légierő részéről nem nyilatkoztak a csatarepülőgép fejlesztése ügyében.
Július 14-én két újabb Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. A vasárnap délután a Nevatim bázison leszállt 925-ös és a 926-os számot viselő példányokkal együtt így már 16 darab 5. generációs gép található meg az országban. Az első F-35I Adir vadászbombázók még 2016 decemberében érkeztek meg Izraelbe, és 2019 végére már 20 F-35I gépen lesz látható az izraeli felségjelzés. Az 50 darab beszerezni kívánt F-35I 2024-ig került átadásra.
Dél-Koreába is érkezetek további Lockheed Martin F-35-ös vadászbombázók az elmúlt napokban. Július 15-én a harmadik és a negyedik példány landolt az ázsiai országban. Ez év végére összesen 10 F-35A vadászbombázó érkezik meg Dél-Koreába, míg a 40 darabos rendelési állomány 2021-re válik teljessé.
Kínában az eddigieknél jóval tartósabb rotorokat fognak majd készíteni helikoptereik számára, egy a közelmúltban megvalósult fejlesztésnek köszönhetően. Ez az áttörés három éves kutatást igényelt, és fontos stratégiai értéket képvisel a kínai helikopteripar számára, bár meg kell jegyezni, hogy a kutatásban jelentős orosz részvétel is volt. Az új technikának köszönhetően sikerült csökkenteni az alkatrészek kopását oly mértékben, hogy így megduplázódott azok élettartama. Az erőhatások által okozott repedések és majdani törések esélye is csökkent a sikeres fejlesztésnek köszönhetően, így a helikopterek számára az eddigieknél nagyobb erőhatást kibíró, vagy a szerkezeteket igencsak próbára tevő tengeri és a sivatagi körülmények között használt forgószárnyasok számára is tartósabb rotorok előállítása előtt nyitva áll az út. Megnövekedhet továbbá a felemelhető tömeg mértéke, vagy akár a forgószárnyasok által elérhető sebesség is.
Japánban a kivonásra nem kerülő F-15J/DJ vadászgépek korszerűsítési programja kezd lassan testet ölteni. A hét bejelentették, a gépek orr-részébe a Raytheon APG-82 AESA antennás fedélzeti rádiólokátor fog beszerelésre kerülni. Az első korszerűsített F-15J-t 2023 júliusáig szállítják majd le a japán légierő számára.
A talán 2050 után is szolgálatba maradó Boeing B-52 Stratofortress bombázógépek új rádiólokátort fognak kapni. A Raytheon által kifejlesztett berendezés az APG-79/APG-82 radarcsaládból fog származni, természetesen AESA antennával lesz ellátva. A megrendelésre pályázott a Northrop Grumman is az APG-83 SABR radarjával, az APQ-166-os pótlására. A B-52-ek új rádiólokátorának gyártása 2024-ben veszi majd kezdetét.
Brazíliában július 10-én már a 3. próbalövészetet hajtották végre a hazai fejlesztésű MANSUP (Míssil Antinavio Nacional de Superfície) hajók elleni rakétával. Az első két indítást még 2018 novemberében és 2019 márciusában hajtották végre. Ezek során is akárcsak most, az 5,6 méter hosszú fegyverben a 144 kilogrammos harci rész helyét egy telemetriai egység foglalta el. A legutóbbi indítást, akárcsak az ez év márciusit is a NITEROI-osztályú INDEPENDENCIA (F44) fregatt fedélzetéről hajtották végre, most célpontként a nemrégiben kivont TRIDENTE (R22) vontatóhajó szolgált. A tesztet a haditengerészet sikeresnek ítélte. Az első sorozatgyártott MANSUP példányok átadása 2020-ban várható.
Argentína tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek megvásárlásáról. A típus iránt már 2016-ban is érdeklődött a dél-amerikai állam, azonban akkor szerződéskötésre nem került sor. Jelenleg Argentínában a haditengerészetnél négy darab P-3B Orion áll hadrendben, azonban ezek közül csak egy van repülőképes állapotban. A Washingtonnal folyó egyeztetésekben négy darab C változató P-3-as megvásárlása szerepel.
Szintén 2016-ban kezdték azokat a tárgyalások az argentinok, ahol Dél-Korea volt a másik fél. A KAI T-50-es sugárhajtású kiképző repülőgép felfegyverezhető FA-50 Fighting Eagle változatának beszerzéséről szintén nem sikerült megállapodni akkor. Most újra folynak az egyeztetések 12 gép megvásárlásának lehetőségéről.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
North American F-100F Super Sabre
Lockheed Martin F-35A Lightning II
North American Rockwell OV-10A Bronco
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Categories: Biztonságpolitika
Moszul legrégebbi templomja, a Mar Thoma,/Szent Tamás templom romjai
Ez itt Moszul legrégebbi temploma. Az a durva, hogy csak méterekre voltam tőle, de nem jutott eszembe elmenni oda. A templomot állítólag arra a házra építették, ahol Szt Tamás apostol megszállt annak idején, 19xx éve. Még akkor is hihetetlen, ha csak állítólag történt így. Itt őrizték 2014-ig az egyik állítólagos ujjpercét, mint relikviát, aztán elmenekítették a Mar Mattai monostorba, Kurdisztán felé. A templom csak a város visszafoglalásakor várt romhalmazzá, amikor lebombázták minden mással együtt. A St Tamás templom kb 500 méterre van az al-Núri mecsettől, amely Moszul szimbóluma volt, mielőtt az Iszlám Állam a nagymecsetet választotta volna a védekezése közponjául. Itt a belváros közepén tartottak ki az utolsó pillanatig a terroristák, hogy aztán a végső pusztulás előtt még felrobbantsák a nagymecsetet (ezért tejesen másképp romhalmaz az az épület, mint a többi. Moszulban egyébként vannak templomok, amelyek is ma állnak, az Iszlám Állam nem robbantotta fel őket szisztematikusan, csak leverték a keresztet és esetleg belül is pusztították a diszítést. De ehhez látnom kellene őket belülről is. Az alábbi video tehát a Szt Tamás tmplomról készült, a Mosul Eye weboldal tette közzé. Ezt volt az az oldal, és az azt működtető moszuli történész, aki az ISIS jelenléte alatt is folyamatosan posztolt a városból, halálos veszélynek téve ki magát. Jelenleg Nagy-Britanniában tanul, de olyat is olvastam, hogy önkéntes számüzetésben van, mert ellensége éppen most is lehet elég Irakban. (azt persze nem értem, hogy miért nem a saját videoimat és fényképeimet osztom meg, de majd ezt is orvoslom valahogy.
Categories: Biztonságpolitika
A megaláztatás évszázada XI.
Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor.
Az előző rész tartalmából: Feng Jü-hsziang kiűzi a Tiltott Városból az utolsó kínai császárt, Pu Jit – a mandzsúriai Csang Co-lin lesz Északkelet-Kína legerősebb hadura – Szun Jat-szen Pekingbe érkezik tárgyalni, de az kudarccal zárul – Szun halála – Csang és Feng harcából az előbbi kerül ki győztesen, megerősítve domináns pozícióját
A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.
A Generalisszimusz útja a hatalomig (1925-1926) A keleti hadjárat1925 elején, amíg Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) a fővárosban, Pekingben haldokolt, délen hívei, a Nemzeti Párt (KMT, Kuomintang, Guomindang) tagjai harcot vívtak Szun régi ellenlábasával, a „Hakka Tábornok” néven is emlegetett Csen Csiung-ming (Chen Jiongming) hadúrral. A hadjáratot a whampoai kadétiskola feje, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) tábornok vezette, szovjet katonai tanácsadója pedig az a Vaszilij Blücher (más átírás szerint Bljuher) volt, aki később az első öt marsall között kapott helyet (1923-ban készült portréját lásd jobbra). Akárcsak a többi tanácsadó, ő is álnéven tartózkodott itt (az esetében felesége neve után „Galen” lett). Ugyan a tanácsadók vezetője a korábban bemutatott Mihail Borogyin volt, Blücher sokkal fontosabb szerepet játszott a későbbi eseményekben. Ebben közrejátszott, hogy jó barátságot kötött Csang Kaj-sekkel.
1925 februárjában a nacionalista erők Blücher tanácsára megelőző csapást indítottak Csen erői ellen. A whampoai kadétok még nem estek át a tűzkeresztségen, és ez többször is megmutatkozott. Ho Jing-csin (He Yingjin) tábornok vezette az előőrsöt (jobbra), és amikor szovjet tanácsadója javaslatát megfogadva megmászta az összecsapás helyszínéül szolgáló vasútállomás melletti dombot, hirtelen elkékült, szemeit forgatta, lábai pedig remegni kezdtek. Csak az nyugtatta le, amikor a szovjet tanácsadó a vérhasa kúrálására fogyasztott kakaójával kínálta, és végül az összecsapást is megnyerték. A következő fiaskó egy szomszédos, hat méter magas fallal körülvett városban volt, amit Csang Kaj-sek szovjet tanácsadói javaslatára frontális rohammal készült bevenni. A támadás reggelén azonban menet közben kiderült, hogy az erre a célra szánt létrákat elfelejtették a kiosztani a katonáknak, és míg Csang az ágyúk mögött idegesen föl-le járkált, Ho tábornok egy bokor mögött kuporgott. Végül az egyik szovjet tanácsadó megmutatta, hogy tudják megmászni a falat puszta kézzel, és a város még aznap elesett.
Categories: Biztonságpolitika
Olasz védelempolitika és a haderő állapota
Van egy hosszabb elemzés olaszul,amelynek van egy zanzásított rövidebb verziója angolul. Érdekes számok vannak benne. Az egyik, hogy az olasz hadsereg átlag életkora (37,9 év) magas a brit (31) és a franciához képest (33). A másik, hogy személyi kiadásokra a költségvetés 70 százaléka megy el, 20 százalék a beszerzésekre és 10 százalék a működésre. Ez utóbbi nagyon alacsony, és persze a személyi kiadások nagyon magasak. Talán magasabbak még a MH-nál is. Tényleg, érdekes lenne tudni, mennyi nálunk az átlagéletkor, tippelni sem tudok, de talán annyira nem vagyunk előregedve mint az olaszok. A 2015-ös stratégia felülvizsgálat eredményeit így foglalja össze a cikk: One key reform element is a real centralisation of the armed forces’ activities at joint level, including national procurement programmes, to reduce duplication and inter-service rivalry for military spending. This goes hand in hand with a rationalisation of military bases and an ambitious programme to sell off or rent surplus real estate and equipment, with at least two-thirds of the proceeds accruing to the defence budget. Ezek elvileg azt szolgálnák, hogy több maradjon a működésre, amelyet persze az is segít, ha Olaszországban is közelítik a védelmi kiadásokat a 2 százalékhoz. De a legnagyobb kérdés mégiscsak az ambíció. Amennyiben kivehető a cikkből, (meg az egyéb élményekből), az olaszok szeretnék magukat a nagyobb európai haderők szintjén látni, és szerintem a britek és az franciák mögött ott vannak. Nem csak a hadiipar és a haditechnikai beszerzések terén (europában csak itt gyártanak F-35-öst, amiből rendszeresít is az olasz légierő), hanem a nemzetközi missziókban történő szerepvállalásokban is. Irakban a KTCC vezetése önmagában is valami, de annál sokkal több, talán 1000 olasz katona és csendőr vesz részt szerte Irakban. Libanonban és Koszovóban is jelentős erőkkel vannak jelen, pedig azok passzolhatok lennének. Malinak utána kellene néznem. Szóval a kérdés, amit feltesz a cikk, hogy ha Róma a jövőben is a top ligában szeretne játszani, ha a Brexit után továbbra is európai védelem meghatározó szereplője szeretne lenni, aki formálni is tudja a folyamatoka és döntéseket, akkor lépést kell tartania a franciákkal és a többi állammal.
Categories: Biztonságpolitika
2019.07.13
Szlovákia hamarosan aláírja MiG-29-es vadászgépeinek üzemképességét biztosító szerződését Oroszországgal. A helyi hírügynökségek szerint a szlovák kormány évente 30 millió eurót fizet 12 darab MiG-29-es karbantartásáért (10 „AS” változat és kettő kétüléses UBS változat). A jelenlegi szerződés a következő év őszén jár le. Ezt 100 millió dollár értékben hosszabbítanák meg. Így a Fulcrum-ok már kibírnák a Lockheed Martin F-16V-k 2022-2023-as megérkezéséig.
Németország az iszlám lázadók elleni küzdelemben teszteli egyik Airbus A400M Atlas tanker/szállító repülőgépét. Az LTG 62-es (Lufttransportgeschwaders) szállítórepülő-ezred egyik gépe ugyanis Jordániába települt át. A nem csak az Al-Asrak légbázisról felszálló gépek légi üzemanyag-utántöltését eddig egy német A310 MRTT-el végezték. A művelet kezdete óta az A310 több mint 5500 német és szövetséges repülőgépet töltött fel üzemanyaggal. Ezt a feladatot az elkövetkező hetekben az A400M fogja ellátni 40 tonnányi átadásra váró üzemanyaggal a fedélzetén, és egy-egy hajlékony tömlős konténerrel a félszárnyai alatt. Ezekkel lehetőség van 1 óra alatt 10 repülőgép számára üzemanyag átadására. A németek eddig az Atlas többfunkciós képességét a mindennapokban a szállításon felül még a betegszállítás feladatkörben használták ki, de most éles bevetésen a légi utántöltés is bekerülhet ebbe a csoportba. A hírek szerint a Wunstorfban állomásozó LTG 62-es szállítórepülő-ezred jelenleg 30 darab A400M-el rendelkezik és ezek közül 10 lesz képes tankerfeladatok ellátására is. Az első ilyen feladatkörben is használható A400M a 46. legyártott példány volt, ezt éppenséggel pont a német légierőnek adták át 2017-ben. 2018 márciusában még csak 15 Atlas viselt német felségjelet, de ezek közül mindössze 3 volt bevethető állapotban, a jelenleg hadrafoghatóságukról nincs információ, bár az minden bizonnyal magasabb.
Várhatólag ebben a hónapban, a július 19-én kezdődő Royal International Air Tattoo (RIAT) lesz a színhelye annak a hivatalos bejelentések, mely szerint Svédország is rész fog venni az angolok által elkezdett FCAS/Tempest vadászbombázó fejlesztésében. A Holland és Olasz csatlakozást követően így a BAE Systems, a Rolls-Royce, az MBDA és a Leonardo gyártási-fejlesztési kapacitása kiegészülhet még a SAAB-al is.
Nagy-Britanniában eldöntötték, hogy legalább hat hónappal, vagyis 2020 júniusáig kiterjesztik a részvételt Maliban és a szomszédos Burkina Fasoban, illetve Nigerben végrehajtott iszlamista lázadók elleni, franciák vezetett hadműveletben. 2018 júliusa óta támogatja a francia erőket a RAF három Chinook HC.5 nehéz szállító helikoptere és 100 főnyi brit katonája. Ezek a francia Gazelle, az NH90, a Puma és a Caracal helikopterek mellett tevékenykednek és nagyon jól jön a többinél nagyobb teheremelő és szállító képességük. Csak az első két hónapban a Royal Air Force Chinook helikopterei több mint 40 tonna árut és közel 700 embert szállítottak.
Közös harckocsi korszerűsítést szeretne tető alá hozni az Európai Védelmi Ügynökség. Ciprus, Görögország, Spanyolország és Románia lett megkérdezve arról, hogy szeretnének-e részt venni ebben a programban. A 2020-ban elinduló tervezet célja az említett államok Leopard 2-es harckocsijainak modernizációja, egységesen a Leopard A7-es szintre. A munkálatok a Leopard 2E, Leopard 2HEL és a Leopard 2A5 verziók mellett érintenék a műszaki és a hídvető változatokat is, így több mint 200 darab páncélos lenne bevonva a programban, amennyiben a megkeresettek rábólintanak az ajánlatra. A Leopárdokat érintő munkálatok oroszlánrészét a Krauss-Maffei Wegmann és a Rheinmetall végezné el, az első modernizált harckocsik átadása 2022-ben kezdődhetne el.
Már folynak a francia CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozó pótlására megépítendő egység tervezésének előkészületei. Mivel ennek a fedélzetére a még szintén tervezés alatt álló NGF vadászbombázókat is szeretnék telepíteni ezért ennek méretei és tömege alapvetően befolyásolja majd a hordozó méreteit. Jelenleg úgy néz ki, hogy az NGF egy 30 tonna tömegű gép lesz, szemben a 24 tonnás Dassault Rafale-al. Éppen ezért a CHARLES DE GAULLE 42500 tonnás vízkiszorítása sem lesz tartható, nagyobb hajó szükségeltetik. Így a 2030-as évtized második felében szolgálatba álló új repülőgép-hordozó vízkiszorítása várhatólag 70000 tonna lesz.
Franciaország 2019. július 2-án megkapta a második Airbus A330 MRTT Phénix tanker/szállító repülőgépét. Az akár 40 beteg szállítására is képes Airbus A330 MRTT Phénix gépekből az első kettő darab 2019. október végére lesz hadrafogható. Párizs 2025 helyett már 2023-ra szeretné megkapni mind a 15 darab Phénix tanker/szállító repülőgépét a gyártótól.
Július 8-án az üzbég kormány tájékoztatta Moszkvát azon szándékáról, hogy megvásárolná a Szuhoj Szu-30SzM harci repülőgépeket. Jelenleg még nem tudni mennyi gépet vásárolnának és azt sem, hogy milyen fegyverzettel. Annyi látszik biztosnak, hogy a beszerzés orosz hitelből valósulna meg.
Hét kuvaiti pilóta már sikeresen elvégezte az Eurofighter Typhoon típusátképzést. Ennek helyszíne az olaszországi Galatina volt.
A pakisztáni haditengerészet megkapta második RAS (RAS = Rheinland Air Service) 72 Sea Eagle tengeri járőr repülőgépét. Pakisztán haditengerészete 2015-ben szerződést írt alá a németországi RAS-el, hogy két, a Pakisztáni Haditengerészet tulajdonában lévő ATR-72 repülőgépet tengeri járőr repülőgépé alakítson át. Az első repülőgépen még 2016-ban elkezdték az átépítést és ezt 2018 júniusában adták át és ez a RAS 72 Sea Eagle tengeri járőr repülőgép decemberben lépett szolgálatba. Az átalakított gépek fedélzetére ESA radarok, elektooptikai rendszerek, ledobható szonárbóják, műholdas kommunikációs rendszer, na és persze a tengeralattjárók elleni hadviseléshez szükséges egyéb rendszerek kerültek beszerelésre.
Pakisztánban továbbra is van jövője a kínai/pakisztáni JF-17 Thunder vadászbombázóknak. A Block 2-es széria megrendelt 50 gépének építésével ebben az évben végezni fognak, de már napvilágra kerültek a jövőre szóló tervek. Sokáig úgy tűnt, beválik a tervezők elképzelése és sok már típushoz hasonlóan a JF-17-nél sincs szükség kétüléses oktató változatra, azonban az eltelt idő ezt megcáfolta. Ennek bizonyítékaként Pakisztán 26 darab kétüléses változatot fog beszerezni. A még korszerűbb Block 3-as JF-17-es fedélzeti rendszereinek és fegyverzetének összetétele még nem dőlt el, de az első példány kínai alkatrészekből történő összeszerelése állítólag már folyamatban van és még akár az év vége előtt végrehajthatja majd első repülését.
Indiában már folyik a SEPECAT Jaguar vadászbombázók légi célok elleni fegyverzetének korszerűsítése. Önvédelemre az MBDA ASRAAM lett kiválasztva, mellyel a hordozási próbák már zajlanak. Az első tesztindítások várhatólag az év vége előtt végrehajtásra fognak kerülni. Az integrációt a HAL végzi, a jövőben tervezik az ASRAAM alkalmazhatóságának megvalósítását Szuhoj Szu-30MKI és HAL Tejas vadászbombázókon is.
USA-ban jóváhagyásra került 108 darab M1A2T Abrams harckocsi (ez tulajdonképpen az M1A2C), 14 M88A2 Hercules műszaki harckocsi és még számos fegyverzet eladása Tajvan számára. Ami még említésre érdemes a 2,223 milliárd dolláros beszerzésből az a 250 darab FIM-92F Stinger kézi légvédelmi rakéta, amiknek beszerzése szintén jóváhagyásra került a szigetország számára.
Július 4-én végrehajtotta első repülését a Kanadának legyártott első Airbus Defense & Space C295 repülőgép. Ottawa 2016 decemberében 16 példányt rendelt meg a versenyben részt vevő Leonardo C-27J és az Embraer KC-390 helyett, ezeket a gépeket kutató-mentő feladatokra fogják használni. A spanyolországi Sevillában végrehajtott fel-és leszállás között 1 óra és 27 percnyi eseménymentes repülés telt el. Helyi típusjelzésük CC-295-ös lesz a szárnyvégfülekkel, Elta ELM-2022A több üzemmódú radarral és L3 Wescam Canada által gyártott stabilizált MX-15 kamerarendszerrel ellátott gépeknek. A kanadai gépszemélyzetek képzése még ez év nyarán elkezdődik, az első CC-295-ös átadása év vége előtt megtörténik.
Elérték az 1 millió repült órát az amerikai tengerészgyalogság Sikorsky CH-53E Super Stallion szállítóhelikopterei. Bár jelenleg 142 példány van hadrendben, ezen változat meglévő példányai hosszú időn keresztül 90%-os hadrafoghatóságot produkáltak, ennek is köszönhetően jött össze az 1981-es hadrendbe állítástól számítva az igen tekintélyes repült óraszám. És ez még növekedni fog a jövőben, hiszen már folyik az élettartam-hosszabbítással egybekötött korszerűsítés, jelenleg már 25 forgószárnyas esett át ezeken a munkálatokon. Így ez az alváltozat 2032-ig biztosan repülni fog, persze ehhez kellett az utód a CH-53K King Stallion elhúzódó fejlesztése is, aminek végét most a 2024-re várt hadrendbe állítás fogja lezárni.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4D Phantom II
General Dynamics F-111E Aardvark
General Dynamics F-16D Fighting Falcon
Categories: Biztonságpolitika
2019. 07. 06
Szerbiában befejeződött két Maljutka irányított rakéta változat továbbfejlesztése. A két új irányított rakétát a tervek szerint még idén hadrendbe is állítja a szerb hadsereg. A Maljutka 2F változatot termobarikus harci résszel látták el, így a szétporlasztott majd begyújtott folyékony robbanóanyag 8 kilogrammnyi TNT-vel egyenértékű robbanást okoz. A Majutka 2T viszont az eredeti feladatkörben, vagyis páncélosok ellen alkalmazható tandem harci résszel. Ennek segítségével még reaktív páncélzat esetén is képes 800 milliméter vastag páncélzat átütésére. A 3000 méteres hatótávolságú rakétákat egyaránt tervezik felszerelni a BOV 4x4-es lövészpáncélosokra és a BVP M80-as gyalogsági harcjárművekre is. Fejlesztés alatt van még az immáron 1000 milliméter vastag páncélzat átütésére képes Maljutka 2T5 változat is, ahol már a hatótávolságot is megnövelték 5000 méterre.
Ez fegyver két évvel ezelőtt már látható volt, mégpedig a Szerb Katonai Műszaki Intézet közreműködésével létrejött BVP M-80A gyalogsági harcjármű modernizált prototípusán, a BVP M-80AB-1-en. Ennél megerősítésre került a páncélzat, így elölről a 30 milliméteres, oldalról a 14,5 milliméteres, míg hátulról a 7,62 milliméteres páncéltörő lövedékek ellen nyújt védelmet. A BVP M-80AB-1 csöves fegyverzete egy 30 milliméteres gépágyúból és egy 7,62 milliméteres géppuskából áll. Ezeket egy egyszemélyes toronyban helyezték el, míg a két Maljutka 2T5 irányított páncéltörő rakéták a torony tetejének jobb oldalán kerültek elhelyezésre.
A román kormány szerződést kötött a franciaországi Naval Group-al és helyi partnerével a Santierul Naval Constanta-val (SNC) négy darab GOWIND-osztályú korvett megvásárlásáról. Az 1,4 milliárd dolláros (1,2 milliárd euró) szerződésben benne foglaltatik, hogy a már meglévő két T22-es osztályú (brit BROADSWORD) fregattok is a francia cég által kerülnek korszerűsítésre ami létrehoz egy karbantartási központot és egy képzési központot is Romániában. Továbbá három éven belül kell megépítenie az első korvettet, a többit pedig 2026 előtt szállítják le a megrendelőnek. A korvettek - melyek állítólag hasonlóak lennének az egyiptomi haditengerészet számára épített GOWIND 2500-as egységekhez - építése Romániában fog megvalósulni.
Az amerikai Hornet változatok az ausztrál Glowler-ek és az olasz Panavia Tornado ECR gépek után a német légierő Tornado gépei lesznek a következők, amelyeknek fegyverzetében meg fog jelenni az AGM-88E AARGM lokátorromboló rakéta. A HARM legújabb leszármazottja nemrégiben állt szolgálatba Amerikában és Olaszországban is. Németország már 1988 óta rendelkezik az AGM-88B típussal, aminek több részegységét is felhasználják majd az AGM-88E AARGM létrehozásánál, mint ahogy tették ezt már számos alkalommal. Ezek új érzékelőegységgel és fedélzeti elektronikával történő átalakításával jött létre az AARGM. A Luftwaffe készletében 91 darab éles rakéta mellett további nyolc, hajtómű nélküli gyakorló példány is megtalálható lesz majd a 122,86 millió dolláros beszerzés eredményeképpen. Az AGM-88E AARGM lokátorromboló rakéta az ASSTA 4.2-es (Avionics System Software Tornado Ada) korszerűsítési szinten lévő Tornado-kon lesz majd alkalmazható 2023-tól, a Northrop Grumman segíti majd az integráció megvalósítását.
Belgium véglegesítette a Franciaországból történő páncélos beszerzését. 1,6 milliárd euró összegben a belga szárazföldi csapatok számára a pár évvel ezelőtti 417 darabbal szemben 382 darab 6x6-os kerékképletű, 24,5 tonnás, 10 fő szállítására képes Griffon (VBMR = Véhicule Blindé MutiRôle) páncélozott szállító harcjárművet és változatlan mennyiségű, vagyis 60 Jaguar (EBRC) felderítő járművet szereznek majd be. Ez utóbbi szintén 6x6-os kerékképletű, fegyverzetét egy 40 milliméteres gépágyú és két a toronyba süllyeszthető indítóállványon lévő 4 kilométeres hatótávolságú MMP irányított rakéta alkotja. Amennyiben nem történik fennakadás, akkor a Piranha és Dingo járművek leváltása 2025 és 2030 között végre fog hajtódni. Ezek a járművek fel lesznek szerelve a francia SCORPION információs és irányító rendszerrel (SICS), ami a jövőben minden francia páncélosban megtalálható lesz és a harctéri internetet valósítja meg.
Így a belga járművek teljes mértékben kompatibilisek lesznek a francia haderőnél alkalmazott járművekkel. Párizs természetesen nagyobb mennyiségben rendel a járművekből, így a hazai ipar legújabb hírek szerint már nem 1668, hanem 1872 darab Griffon és 248 Jaguar legyártására számíthat 2030-ig. Az első 6 Griffon-t éppen július 4-én adták át a francia hadsereg részére a VAB-ok (Véhicule de l'Avant Blindé) pótlására. Erre az évre egyébként 92 darab Griffon átadása van tervbe véve a francia hadsereg számára.
Ahogy azt már évekkel ezelőtt látni lehetett és sokan fel is hívták rá a figyelmet, a Brit Királyi Légierő harci repülőgépeinek darabszáma több mint 100 évvel ezelőtt volt ilyen alacsony, mint napjainkban. Jelenleg 102 darab Eurofighter Typhoon mellett még 17 példányban megtalálható a Lockheed Martin F-35B is. Ez a mennyiség 2020 és 2022 között további 17 darab F-35B-vel fog emelkedni, ebből a típusból a talán végleges beszerzésre kerülő mennyiség 138 példány lesz. 2007-ben még 210 harci gépen volt látható a brit felségjelzés.
Két évvel az eredetileg tervezett időpontnál korábban fogja kivonni Westland Lynx Mk4 helikoptereit a francia haditengerészet. A típust már csak a 34F század repüli, itt nyolc forgószárnyas található meg. Ezek egy kivételével mind korszerűsítésre kerültek, hogy 2022-ig el tudják látni feladataikat. Azonban az üzembentartási költségek nem várt módon megemelkedtek a Lynx esetében, így Párizsban azt a döntést hozták meg, hogy 2020 közepén leállítják a típust. Éppen ezért képességhiány fog fellépni a két még meglévő GEORGES LEYGUES-osztályú (F70-es osztály) romboló esetében, ugyanis ezek nem képesek a nagyobb NHindustries NH90NFH Caiman haditengerészeti helikopterek üzemetetésére, mivel ezek nagyobbak és nehezebbek, mint a Lynx.
A Lynx-en megtalálható DUAV-4-es aktív merülőszonár fogja jelenteni azt a képességhiányt, amint nem lehet pótolni, ugyanis a két még szolgálatban álló romboló, a LA MOTTE-PICQUET-D645, és a LATOUCHE-TRÉVILLE-D646 közül legalább az egyik, a 2022-ig szolgáló LATOUCHE-TRÉVILLE jó eséllyel a Dauphin N3/N3+ helikopterekkel fogja befejezni szolgálatát, ezeken viszont nincs merülőszonár. A LA MOTTE-PICQUET kivonására a 2020-as év van megjelölve.
Túl van az nagy magasságú és magas hőmérsékletű repülési tesztjein a Mil Mi-38-as helikopter. A nagy teljesítményű TV7-117V hajtóművekkel ellátott helikopter bizonyította, hogy +45 fokos hőmérsékleten is képes a felszállásra és repülhet akár 3000 méteres magasságban is. A típushoz köthető további hírek, hogy jelentős érdeklődés van iránta külföldről, illetve hogy rotorlapátjait tervezik felhasználni a Mi-171A2-en is a közeljövőben.
Jelenleg úgy néz ki mégiscsak hajóbontóba fog kerülni a sokat látott INS VIRAAT (R22) repülőgép-hordozó. Az egykori brit HMS HERMES repülőgép-hordozó esetében 1987-ben még csak egy 10 éves szolgálattal számoltak Indiában, az akkor már 28 éves brit szolgálatot a háta, vagy talál tatja mögött tudó hajóra vonatkoztatva. A VIRAAT-ra azonban 2017-ig szükség volt, így vált a világ eddigi legtovább, 55 évet szolgálatban lévő repülőgép-hordozójává. A hajó legutóbb 2008-2009-ben került egy élettartamot meghosszabbító felújításra, mely már az utolsó volt a sorban és 2017-ben végleg kivonásra került. Sokáig úgy tűnt, hogy alapos felújítás és átalakítás után múzeum és szállodahajóként még jó pár év várhat a VIRAAT-ra, de ezek az elképzelések nem valósulnak meg, állítólag az ehhez szükséges 90 millió font nem jött össze Indiában.
Ellenben Angliában egy a HMS HERMES-en anno szolgáló tengerész, aki mára már tehetős IT vállalkozóvá lett, ajánlatott tett a hordozó 20 millió fontért történő megvásárlására. A Falkland-szigeteki háborút éppen a HERMES-en átélő Andy Trish kezdeményezése nem új keletű, már 2017-től munkálkodik a hajó megvásárlásán. Szülőföldjére visszatérve szintén múzeumhajói státuszt szánna a hordozónak, még nem tisztázott, hogy melyik (Liverpool, London, vagy Plymouth) kikötőben.
India számára szeptemberben adják majd át az első Dassault Rafale vadászbombázót. Az első négy gép pedig a következő év májusában fog megérkezni új hazájába. Az átvétel részeként az indiai pilóták 1500 órás berepülési programot hajtanak végre a Rafale-al. 2016 szeptemberében India 7,87 milliárd euró értékben írt alá szerződést 36 darab Rafale beszerzéséről. A francia fél ebben vállalta azt is, hogy logisztikai támogatással biztosítani fogja a gépek 75%-os repülőképességét.
TYPE 55-ös romboló tatján kialakított helikopter leszállóhelyen volt megfigyelhető a Harbin Aircraft Industry által gyártott Z-20-as helikopter életnagyságú modellje. Ezt jól láthatólag módosították, a főrotor lapátja a törzs fölé voltak visszahajthatók, míg a farokrotor a függőleges vezérsíkkal együtt oldalra volt hajtható a kisebb helyszükséglet okán. Így könnyedén belefér a hajó korlátozott területű hangárába. Ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy az amerikai Black Hawk-ra igencsak emlékeztető forgószárnyasnak fejlesztés alatt áll a haditengerészeti változata. Nem csoda, hogy a világ számos pontján bevált típus megihlette a kínaiakat, hiszen a megvásárolt 24 darab, nem katonai felszereltségű Sikorsky S-70C-2 nagy magasságban is jó teljesítményt nyújtott.
Az első repülését 2013-ban teljesítő, ötlapátos főrotorral rendelkező Z-20-as hajófedélzeti változata gyaníthatóan megerősített futóművet is fog kapni, az egyéb szükséges fedélzeti rendszerek mellett. Szükség lenne rá, hiszen kisebb, mint a 13 tonnás Z-8 helikopter, ami túl nagy ahhoz, hogy a legtöbb hadihajón elhelyezzék. A 4 tonnás Z-9 meg túl könnyű ahhoz, hogy elegendő felszerelést, fegyvert és üzemanyagot szállítson a flotta által igényel feladatok ellátására. Ideális tehát a 10 tonnás Z-20-as lenne erre a feladatra.
Gyaníthatóan az Iránnal szembeni feszültségnek tudható be az, hogy 2019. június 27-én Lockheed Martin F-22A vadászgépek érkeztek meg Katarba. Az Al Udeid-i bázison landoló 12 gépről eltüntették a függőleges vezérsíkra felfestett betűkombinációt melyből tudni lehetett volna, melyik amerikai repülőtérről indultak útnak. Később derült ki, hogy a gépek a Virginia-i Langley repülőtérről érkeztek.
Guatemala két Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép beszerzéséről írt alá szerződést. A gépekért 28 miliió dollárt fizetnek és ebben az árban a szükséges képzés is benne foglaltatik. A FAdeA szerint az értékesített repülőgépek megegyeznek majd az argentin légierő által használt repülőgépekkel, és az év vége előtt elkezdik a szállítást az új ügyfélnek. Guatemala szemezgetett még a cseh Aero L-39NG-vel is, de ezt még csak prototípusként ismerték meg és kevésbé kiforrottnak vélték, mint az argentin vetélytársat.
NETARZENÁL GALÉRIA
Eurofighter EF-2000 Typhoon: 1., 2.
McDonnell Douglas CF-188 Hornet
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
McDonnell Douglas Phantom FGR.2
Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet E
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon
General Dynamics F-111F Aardvark
Categories: Biztonságpolitika
Információ a cseh helikopter beszerzés specifikációiról
Mindig leírom, hogy érdemes követni, hogy mi történik Csehországban haderőmodernizáció címén, mert egy kb. azonos méretű ország, kicsit jobb gazdasági lehetőségekkel, azonos szövetségi rendszerrel és hasonló fenyegetettség percepcióval. Csehország a páncélozott harcjárművek a legnagyobb beszerzési program, de mindjárt utána jönnek a helikopterek. Ez nálunk már nagyrészt eldőlt, de azért érdemes látni, hogy lehetett volna másképp is, vagy akár, hogy a kiválasztás során milyen szempontokat vehettek figyelembe a politikai és gazdasági érdekek mellett. A cikk a helikopterflotta méretével indít: 52 helikopter. Brutális mennyiség, pedig gondolom ez a normális egy közepes ország közepes légierejétől. 17 Mi-35/24Ws and 4 Mi-171Sh's by the 221st Helicopter Squadron and 11 Mi-171Sh's by the 222nd Helicopter Squadron at the 22nd Helicopter Air Base in Náměšť nad Oslavou, and 3 Mi-8s, 5 Mi-17s and 10 W-3As by the 243rd Helicopter Squadron at the 24th Transport Air Base in Prague-Kbely. Plus two Mi-2s, which see their last year of service in Pardubice Flight Training Center. Nekem külön érdekes a Mi-17-es klasszifikációjának tisztázása, annak idején egyszer írtam a helikopterhelyzetről Afganisztánban és belebonyolódtam a különböző altípusok kaotikus világába. Itt az írják, hogy a Mi-17Sh (HIP-H) ugyanazokkal a támadó képességekkel rendelkezik mint a Mi-24-es (can carry the same range of weapons as the Mi-24), és ez a Mi-171 AMSTsh export verziója, ami viszont a Mi-17AMT légideszant (armed assault-transport) változat. El ne felejtsem. A számok hatalmasak. Ezekhez képest a 2010-es évek eleji egy darab magyar szállítóhelikopter jól mutatja, mennyire le voltunk gatyásodva. Most van 3 kiképző, 8 harci helikopter és 6-8 szállító(?). Ha jól számolom ez a harmada, és ha megjönnek az új beszerzések akkor lesz 36 új harci és szállító + a meglevő 3 kiképző. Akkor leszünk a csehek közelében egy modern flottával. Nincs szó a cikkben, hogy melyik típust akarják lecserélni, hanem a képességek oldaláról van megközelítve a beszerzés. A lehetséges típusok közül minden fel van sorolva, ami nálunk is előfordult (Airbus H145M, Sikorski UH-60 Black Hawk, Bell UH-1 „Huey“ és az AgustaWestland AW139M), 12 darab beszerzése van egyelőre tervezve. És itt a specifikációk, ami talán nem túl részletes, de egy kicsit rávilágít arra, hogy a fegyverzeten kívül, ami laikusként az egyetlen meghatározó szempont, milyen egyéb szempontokra figyelnek még beszerzéskor. Specifications: Two-engine multipurpose helicopter; Crew: 2 pilots, 2 operators (flight engineer/gunner); 25 to 30 years lifetime; 12 helicopters in total. Requirements concerning the performed roles: Provide fire support for the ground troops; Armed escort for moving troops, escort for transport helicopters; Support for Special Forces operations; Effectiveness against slow-speed and low-altitude air targets; Air search and rescue, combat rescue; CASEVAC; Air transport of personnel and material; Tactical airborne insertions; Cooperation with the Integrated Rescue System. General requirements: Capability of day and night operation; Transport capacity of at least 8 armed and equiped soldiers (ground troops); CASEVAC – at least 2 stretchers in the transport cabine; Total payload for the transport cabine at least 960 kg; Protection of fuel tanks against leakage and explosion caused by combat damage or accident; Wire Strike Protection System. Flight performance: Minimum range 550 km; Minimum cruise speed 260 km/h; Service ceiling at least 4,000 m. Armament: Guns: Cannon or Machine-Gun operated by the pilot and Machine-Gun operated by the gunners; Missiles and Rockets: Air-to-Ground guided missiles (AGMs), unguided rockets and laser-guided rockets; Active and passive protection system.
Categories: Biztonságpolitika
NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. június
Partnerkapcsolatok
- 06. 02. – A NATO Főtitkára dicsérettel illette Albánia politikai párbeszédre irányuló kezdeményezését (Gönczi Róbert)
Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár június 2-án vasárnap Tiranába látogatott, hogy Albánia vezetőivel tárgyaljon. Üdvözölve Albánia 10 éves NATO-tagságát, dicsérettel illette az ország részvételét a koszovói és afganisztáni műveletekben, valamint a lettországi NATO többnemzetiségű harccsoportban. Továbbá megemlékezett azon két albán katonáról, akik nemrég életüket vesztették Lettországban egy gyakorlat közben.
“Kemény munkával és céltudatossággal Albánia példamutató a nyugat-balkáni régió békéjének védelmében.” – jelentette ki . A Stoltenberg. A Főtitkár üdvözölte az Európai Bizottság ajánlatát az EU csatlakozási tárgyalásainak felgyorsítására Albánia és Észak-Macedónia ügyében, kiemelve ezen haladás továbbvitelének fontosságát. Felszólította az összes politikai szereplőt, hogy az egyeztetések során előre meghatározott politikai módszerekkel oldják meg nézetletéréseiket, illetve mutassák meg a szükséges konszenzust az euroatlanti integrációval kapcsolatban.
- 06. 03. – „Készek vagyunk befogadni Észak-Macedóniát a NATO-családba“ (Németh Csenge)
Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára elismerő szavakkal illette Észak-Macedónia törekvéseit, melyek egyre inkább az európai és a transzatlanti integráció felé haladnak. Szkopjei látogatása során beszédében kiemelte, hogy a NATO-tagság nagyobb biztonságot és jólétet teremt az észak-macedón nép számára.
A NATO Főtitkára dicsérte a Szkopje és Athén által tanúsított elszántságot, mely Észak-Macedónia korábbi, megkérdőjelezett államnevének megoldására irányult a történelmi jelentőségű Prespa-megállapodáson keresztül. Így jelenleg a szövetségesek várakozással tekintenek Észak-Macedónia csatlakozására a NATO harmincadik tagjaként. Stoltenberg ösztönözte az országot, hogy folytassa a megkezdett reformokat, beleértve a jogállamiságot, a biztonságot és a hírszerzést érintő lépéseket. A reformok végrehajtása fontos állomás Észak-Macedónia életében a teljes NATO tagságra való felkészülésben.
A NATO Főtitkár a Észak-atlanti Tanáccsal, a NATO döntéshozó szervével érkezett meg Szkopjébe. Ez volt az első észak-macedóniai látogatás a Tanács részéről, mely folyamán egy közös találkozó keretein belül az észak-macedón kormány tagjaival közösen megvitatták a csatlakozási előkészületekben, reformokban, valamint a régió helyzetében elért előrehaladást.
- 06. 04. – A Főtitkár dicséri Ukrajna és a NATO partnerségét és újabb reformokat irányoznak elő (Haiszky Edina Julianna)
A NATO Főtitkára, Jens Stoltenberg üdvözölte Ukrajna új elnökét, Volodimir Zelenszkijt a NATO főhadiszállásán és a NATO–Ukrajna Bizottság ülésén egyaránt. Stoltenberg köszönetet mondott Ukrajnának azért, hogy az otthoni komoly biztonsági kihívásaik ellenére az afganisztáni és koszovói missziókban is hathatósan közreműködnek katonáik, emellett az országot “nagyra becsült partnerként” említette. Biztosította Zelenszkijt a NATO teljeskörű politikai, katonai és anyagi támogatásáról, ennek példája a tengeri és a parti őrség kiképzése, és több mint 40 millió euró folyósítása befektetési alapoknak a számítógépes védelem és orvosi rehabilitáció területén.
A NATO határozottan támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását, ezt támasztják alá a Főtitkár szavai: „A szövetségesek nem ismerik el a Krím-félsziget annexióját és egyúttal elítélik Oroszország agresszív fellépéseit a fekete-tengeri régióban.”
A Főtitkár hangsúlyozta továbbá az ukrán elnök felelősségét a korrupció elleni küzdelemben és a jogállamiság megerősítésére irányuló reformok végrehajtásában, mert ezeknek köszönhetően Ukrajna egyre közelebb kerülhet a NATO-ba való belépéshez a partnerségi viszony helyett.
- 06. 09. – A NATO álláspontja a kialakult helyzetről a Moldovai Köztársaságban (Gönczi Róbert)
A NATO aggódva figyeli a kialakult politikai válságot a Moldovai Köztársaságban. Arra kérték a politikai spektrum összes szereplőjét, hogy őrizzék meg a nyugalmukat és a köztük kialakult viszályt csökkentsék a párbeszéd szintjére, a törvények tisztelete mellett.
A Moldovai Köztársaság demokratikusan megválasztott vezetőinek közösen kell dolgozniuk annak érdekében, hogy a jelenlegi politikai válságra megoldást találjanak.
A NATO megerősítette, hogy a Szöveségesek a jövőben is támogatják a Moldovai Köztársaság reformjait annak biztonsági és védelmi intézményeiben. A NATO és a Moldovai Köztársaság szoros partnerek immáron több mint 25 éve és a szövetségesek továbbra is kiállnak a Moldovai Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi integritása mellett.
- 06. 11. – Jens Stoltenberg izlandi látogatása (Tóth Milán)
A NATO Főtitkára köszönetet mondott Izland támogatásáért a nemzetközi biztonságot illetőleg. A június 11-én, Reykjavíkban tartott látogatása során Jens Stoltenberg, a Szövetség főtitkára Katrín Jakobsdóttir, izlandi miniszterelnöknek elmondta, hogy országa, stratégiai helyzetének köszönhetően, 70 éve segíti Európát és Észak-Amerikát egy szorosabb kapcsolat kialakításában.
Jens Stoltenberg kiemelte Izland polgári szerepvállalásának fontosságát a NATO missziókban, valamint az országban világszerte egyedülálló mértékű, a nők egyenjogúságát, a békét és biztonságot hirdető agendáját.
Továbbá szó esett aktuális biztonsági kihívásokról is, így Oroszország INF-szerződésből való kilépéséről, a NATO képességeiről a hibrid- és kiberfenyegetések leküzdésében, valamint az északi-térség helyzetéről is. Izlandi látogatása során Jens Stoltenberg megtekintette Keflavík légibázisát is, mely elsődleges szerepet játszik az ország és az egész északi térség védelmében.
Látogatása végén a Főtitkár megjegyezte, hogy a szigetország egy erős transzatlanti köteléket biztosít egy bizonytalan világban.
- 06. 18. – Franciaország szándéknyilatkozatot írt alá a stratégiai légi szállítást és légi utántöltést illető együttműködésről Belgiummal, Hollandiával, Luxemburggal, Németországgal és Norvégiával (Szilágyi Laura)
A június 18-án aláírt szándéknyilatkozattal a hat szövetséges tagállam hatalmas lépést tett az MRTT-C képességek (Multi Role Tanker and Transport Capability) anyagilag megengedhetőbbé alakítása felé.
Az MRTT-C kezdeményezés biztosítani fogja a résztvevő országok számára a stratégiai légi szállítást, légi utántöltést és orvosi evakuálási képességeket, lehetővé téve ezáltal a légi műveletek rugalmasabbá tételét. Ehhez öszesen nyolc légijárművet fognak beszerezni az elkövetkezendő években.
A kezdeményezéshez való csatlakozás nyitott az összes tagállam számára.
- 06. 25. – A NATO-tagországok védelmi költségvetése (2012-2019) (Györgyi Dominika)
A NATO rendszeresen gyűjt adatokat a szövetségesek védelmi kiadásairól, részletesen bemutatva ezeket. Minden tagállam védelmi minisztériuma jelentést készít a jelenlegi és a jövőben várható védelmi szempontú kiadásokról.
A kiadások a nemzeti kormány által a pénzügyi év folyamán ténylegesen teljesített, illetve a fegyveres erők, a szövetségesek vagy a Szövetség szükségleteinek kielégítésére tett kifizetéseket jelentik. A NATO naprakész gazdasági−demográfiai információkkal is rendelkezik az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága (DG-EFIN) és az OECD által.
Az említett források adatai és a tagországok GDP-előrejelzései közötti eltérésekre, valamint a fogalomkülönbségekre való tekintettel a jelentésben szereplő számadatok jelentősen eltérhetnek a médiában szereplőktől. A felszerelésre fordított kiadások tartalmazzák a fő berendezéseket és az ezekhez kapcsolódó kutatásra, fejlesztésre fordított kiadásokat. A személyzeti kiadások magukban foglalják a nyugdíjakat is.
A jelentésben használt 2018-2019-es adatok becslések.
A teljes jelentés az alábbi linken elérhető: https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2019_06/20190625_PR2019-069-EN.pdf
- 06. 25. – Jens Stoltenberg: Szlovákia nagymértékben hozzájárul a Szövetség közös védelméhez (Tóth Milán)
A NATO Főtitkára június 25-én találkozott Zuzana Čaputovával, Szlovákia elnökével, annak érdekében, hogy értékeljék Európa jelenlegi biztonsági helyzetét, valamint a Szövetség elért eredményeit.
Jens Stoltenberg köszönetet mondott Szlovákia NATO munkájáért, így többek között az ország Lettországban állomásozó csapataiért, az iraki és afganisztáni bevetésekben való részvételéért, valamint az Ukrajnának nyújtott pénzbeli támogatásáért. Ezen felül pozitívnak értékelte azt is, hogy Szlovákia egyre nagyobb védelmi ráfordításokba kezdett, illetve a NATO-ra nézve kulcsfontosságú területekbe fektetett be.
- 06. 26. – A védelmi miniszterek értekeztek az oroszok INF-szerződés szegéséről és a NATO válaszairól (Haiszky Edina Julianna)
A NATO védelmi miniszterei 2019. június 26-án, Brüsszelben találkoztak, hogy megvitassák az INF-szerződés Oroszország általi megszegését és a NATO erre adott válaszait.
Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára hangsúlyozta, hogy Oroszországnak még van esélye megmenteni az INF-szerződést, és a szövetségesek ezt az üzenetet a jövő héten a NATO– Oroszország Tanács ülésén közvetíteni fogják. De ehhez szükség van arra, hogy Oroszország „térjen vissza a teljes és ellenőrizhető megfeleléshez” és szüntesse be az SSC-8 rakéták további előállítását és telepítését.
Emellett kiemelte, hogy a miniszterek megállapodtak abban, hogy a NATO reagál, ha Oroszország nem tér vissza a szerződésben foglaltakhoz, tehát a szövetségesek készülnek egy INF-szerződés utáni világra.
- 06. 27. – A NATO-védelmi miniszterek jóváhagyták az új világűr politikát és megvitatták az afganisztáni missziókat érintő kérdéseket (Szilágyi Laura)
Csütörtökön a védelmi miniszterek jóváhagyták az új, átfogó világűr politikát, mely közelebb viszi a szövetségeseket a világűr lehetőségeinek és kihívásainak eléréséhez. A NATO olyan fórumként tudna fellépni, amely keretein belül növekedhetne az információk megosztásának és az együttműködésnek a mértéke.
A találkozó kiemelt napirendi pontja volt az afganisztáni biztonság kérdése. “Habár számos kihívás maradt még hátra az országot illetőleg, jelenleg mégis egyedülálló lehetőségünk van a béke megteremtésére.” – nyilatkozta Stoltenberg.
A szövetségesek teljes mértékben támogatják az USA politikai egyezség felállítására törekvő afganisztáni ambícióit. Emellett a NATO nemrégiben megszervezte a misszióban résztvevő erők következő váltását, valamint megerősítette az afgán biztonsági erők pénzügyi támogatását 2024-ig.
Gyakorlatok
- 06. 06. – Bevetették a NATO Spearhead Force névre keresztelt közös harci egységét és tesztelték készenlétüket (Szilágyi Laura)
Május 24. és június 14. között a szövetségesek 2500 német, dán és norvég katona, valamint 1000 harcjármű részvételével végrehajtották a Noble Jump 19 elnevezésű gyakorlatot Nyugat-Lengyelországban. Ez az esemény képezi a Spreadhead Force és a VJTF (Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Műveleti Erő) fő gyakorlatozási lehetőségét, és teszteli a két egység együttműködési képességeit.
A gyakorlat egyik alappillérét a gyors reagálás és az erők hirtelen mozgatása és áttelepítése alkotta. A műveleteket, melyek magukba foglaltak ellenséges harckocsik és gyalogság elleni védekezést, valamint tűzszerész munkálatokat is, a Zagan gyakorlótéren kivitelezték.
- 06. 09. – A szövetséges haditengerészetek készenléti gyakorlata a Balti-tengeren (Kertai Zoltán Péter)
A 47. BALTOPS haditengerészeti gyakorlat június 9-én kezdődött 8600 fővel. A gyakorlat magába foglalta aknák és tengeralattjárók felkutatását és megsemmisítését, légvédelmi gyakorlatokat, partraszállási műveleteket és ellenséges kötelék elleni védekezést. „A hat NATO-tagállammal határolt Balti-tenger kiemelkedő stratégiai fontossággal bír.” – mondta Oana Lungeszku, a NATO szóvivője, aki kiemelte, hogy a gyakorlat „senki ellen nem irányul, azonban a térség biztonsági helyzete jelentősen romlott a Krím-félsziget illegális orosz annexiója óta.” A hadgyakorlatnak korábban az Oroszországi Föderáció is a részese volt, de az ukrán konfliktus következményeként 2014 óta kimaradt. Az ez évi hadgyakorlatot az amerikai 2. flotta parancsnoksága vezényelte le, ami 2018-ban a növekvő orosz atlanti-óceáni jelenlétre válaszul alakult újra.
- 06. 13. – A Szövetség új energiatakarékos felszerelése (Kertai Zoltán Péter)
A Szövetség új energiatakarékos felszerelést tesztelt a lengyelországi gyakorlat során. A Capable Logistician 2019 névre hallgató gyakorlat a szövetséges hadseregek fosszilis üzemanyagoktól való függését kívánja csökkenteni és a nemzeti hadseregek közti kompatibilitást növelni. A gyakorlat magában foglalt meglepetésszerű áramkimaradásokat, illetve a dízel- és vízforrások szennyeződését. Az eseményen szerzett tapasztalatok a későbbi fejlesztések alapját fogják képezni.
Categories: Biztonságpolitika
AirPowerNews 76. (2019. júl.)
Ordem e progresso - a brazil lobogóról vett jelmondatban figyelemreméltó módon szerepel a rend szó, mitöbb, megelőzi még a fejlődést is. Talán abból a felismerésből kiindulva, hogy kuplerájból bizonyosan nem lesz előrelépés...
Zord
Categories: Biztonságpolitika
A MEUSE FOGLYA
1945 kora tavasza. A nyugatról támadó angol, amerikai és kanadai erők előrenyomulását német földön egy természetes akadály, a Rajna késlelteti. A szövetséges hadvezetés folyami átkelést tervez, de nem akarják kellő felkészülés és gyakorlás nélkül előreküldeni az embereket. Emlékeikben még él az 1944. szeptemberi Market Garden hadművelet fiaskója, amikor Arnhemnél „messze volt a híd”. Belgiumban intenzív kiképzés veszi kezdetét, amelyhez a Rajnához hasonló folyó, a Meuse adja a helyszínt. A katonák éjjel-nappal az átkelést gyakorolják.
Kotem egy kis település a Meuse belga oldalán. A másik oldal már Hollandia, ott Maas-nak nevezik a folyót. Kotemnél táborozik egy meglehetősen vegyes összetételű brit zászlóalj. A veterántól kezdve az újoncig mindenki előfordul itt. Ezeknek az embereknek egy kétéltű jármű, az amerikai LVT-4 Buffalo kezelését kell megtanulniuk szárazon és vízen egyaránt. Nincs könnyű dolguk, a tavaszi olvadás áradással jár, de ez nem zavarja a gyakorlatozást.
Március 5-én éjjel négy brit katona készül átkelni a folyón az egyik Buffalóval. Ketten közülük - John Shearer és Philippe Harding - huszonéves újoncok, akik Skóciából érkeztek a seregbe. A harmadik katona, Stanley Clark tapasztalt harcos, megjárta Észak-Afrikát és most az európai hadszíntéren igyekszik túlélni a háborút. Negyedik társuknak csak a keresztneve maradt fent és a beceneve („Hókuszpókusz”), amit annak köszönhetett, hogy elképesztő kártyatrükkökre volt képes. Már közel járnak a parthoz, amikor megtörténik a baj. A Buffalo fennakad valamin, ami feltépi a jármű alját és az azonnal elsüllyed a megáradt folyóban. Ketten megmenekülnek, ketten azonban a Meuse-be vesznek, egyikük holtteste sosem kerül elő. A Buffalo évtizedekre a Meuse foglya marad.
1977-ben új út épül Kotem közelében. A belga-holland határsávban húzódó szakaszt a Meuse felett egy híddal tervezik összekötni. A híd építésének megkezdése előtt, a meder átvizsgálása miatt búvárok merülnek a folyóba és nagy meglepetésükre rátalálnak az LVT-re. A felfedezésnek gyorsan híre megy. A környék idősebb lakói még emlékeznek arra, hogy a háború utolsó évében valóban elsüllyedt ott egy kétéltű jármű. Gyors döntés, egy éjszakai merülés, és a búvárok által ráerősített kötéllel partra vontatják a Buffalót.
A járművet kiállítható állapotba hozzák és 1977 szeptemberében kétnapos ünnepség keretében, mint emlékművet avatják fel Kotem mellett. Újabb harminc év elteltével az idő nyomot hagy a második világháborús jármű-relíkvián. A Buffalo állaga annyira leromlik, hogy elkerülhetetlenné válik a felújítása. 2007-ben a belga hadsereg leemeli a betontalapzatról és elszállítja. Önkéntesek csoportja kezd dolgozni a rozsdásodó kétéltűn és közben a jármű kiállítási helye is megújul. A Meuse egykori foglya még abban az évben visszakerül a helyére. Oda, ahol ma is látható.
*
LVT-4 Buffalo
(Landing Vehicle Tracked - Lánctalpas Partraszálló Jármű)
A 7,9 méter hosszú, 3,3 méter széles és 2,5 méter magas, 13,5 tonnás LVT-4-esből 8348 darabot gyártottak, amelynek többségét a csendes-óceáni hadszíntéren alkalmazták. Páncélzata 6 és 14 milliméter között volt. Háromfős személyzet irányította, egy parancsnok és két járművezető.
A Buffalo vízi meghajtását szintén a lánctalpak biztosították, a hajtott lánckerék az első volt. A lánctalpakra lapátszerű kapaszkodókat szereltek, amelyek szárazon és vízen egyaránt segítették a jármű haladását.
A láncfeszítő kerékkel állították be az oldalanként 73 szemből álló lánctalp feszességét.
Az LVT-4 oldalanként 11 görgővel rendelkezett.
A személyzet fülkéjébe két búvónyíláson lehetett bejutni. A fülke mögött helyezték el a motorházat a 250 lóerős, héthengeres, Continental csillagmotorral. Az 530 literes üzemanyagkészlet szárazföldön 240, vízen 120 kilométer megtételére volt elegendő.
Az állagmegóvás miatt ponyvával takart, egyébként nyitott tehertérben 25-30 katona utazhatott, de akár egy Willys Jeepet is szállíthatott az LVT-4. A jármű védelmére 12,7 mm-es és 7,62 mm-es géppuskák szolgáltak.
A jármű hátfala lenyitható rámpaként szolgált. A katonák ezen keresztül hagyhatták el a járművet, így a kiszálláskor védve voltak az elölről jövő támadással szemben. A rámpa két oldalán látható terelőlapát-dobozokat azért szerelték fel, hogy a lánctalp kapaszkodói által hátracsapott víz ne fröcsköljön a magasba, hanem hátrafelé jusson ki a jármű alól.
Az első kiállításkor a jármű történetét ismertető bronztáblát a Buffalo oldalára csavarozták. A 2007-es felújítást követően ez a tábla nem került vissza, helyette egy részletesebb tájékoztatást nyújtó táblát állítottak.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
A megaláztatás évszázada X.
Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és a Trónok harca c. sorozatról szóló adások miatti hosszabb kihagyás után folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Ugyan a jövőben új munkahely miatti elfoglaltságok miatt nem tudok heti rendszerességű részeket ígérni, reményeim szerint hasonlóan hosszú hiátusra már nem kerül sor.
A fő részek mellett szinte már bizonyos, hogy a kiegészítő részekben bemutatásra kerül a nemi egyenlőség jegyében Ce-hszi (Cixi) anyacsászárné és a first lady, Szung Mej-ling (Soong Meiling), két meghatározó női személyiség élettörténete is. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor.
Korábban az északi hadurak torzsalkodásait, illetve a délen berendezkedő Nemzeti Párt, a Kuomintang (Guomindang) nehézségeit mutattuk be. A mostani rész újra visszatér északra, ahol megtörténik az utolsó békés, tárgyalások útján történő rendezési kísérlet észak és dél között, és a hadurak közötti megegyezés ismét rövid életűnek bizonyul.
Az előző részek tartalmából: a cseli klikk legyőzi a fengtieni klikket – Cao Kun nyílt vesztegetéssel elnökké választtatja magát – kitör a második cseli-fengtieni háború – Feng Jü-hsziang puccsa – délen a Kuomintang harcol volt szövetségesével, a Hakka Tábornokkal – Csang Kaj-sek válik Szun Jat-szen jobbkezévé – megszületik a nemzeti-kommunista együttműködés, szovjet támogatás a Kuomintangnak
A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.
A hadurak alkonya (1924-26) A régi hibák orvoslása1924. november 2-án Cao Kunt, aki ekkor már házi őrizetben volt, lemondatták az elnöki posztról és helyét Huang Fu, egy forradalmár múltú politikus vette át, egyértelműen a progresszív gondolkodású Feng Jü-hsziang (Feng Yuxiang, a „Keresztény Tábornok”), a Nemzeti Hadsereg (Kuomincsün, Guominjun) vezetőjének hatására. Ő törvénytelennek nyilvánította Cao elnöki mandátumát, miután azt nyílt vesztegetéssel szerezte meg. Feng ezután hozzálátott, hogy orvosoljon egy olyan problémát, amit már régen szeretett volna. Amikor 1917-ben rövid időre Pu-ji (Puyi) visszakerült a trónra, ő vezette a rojalisták leverésére küldött erőket, és már akkor azt tervezte, hogy kiűzi a Mandzsu-dinasztiát a Tiltott Városból, a mindenkori császár székhelyéről. Ekkor felettese, Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) még megakadályozta őt ebben, de most nem igazán tudta senki megállítani terve végrehajtásában.
Categories: Biztonságpolitika
KÉPGALÉRIA - Kecskeméten ünnepeltek a repülő-műszakiak
Kecskeméten ünnepelték fegyvernemi napjukat a repülő-műszakiak. Adorján János (Sorkitótfalu, 1882. január 1. – Budapest, 1964. július 2.) gépészmérnök emléke előtt tisztelegtek. A hazai repülés úttörője gépészmérnöki oklevelét 1903-ban − Gottlieb Daimler tanítványaként – Stuttgartban szerezte.
Categories: Biztonságpolitika
Éles bevetésen a brit F-35-ösök
A Ciprusról felszálló brit Lockheed Martin F-35B Lightning II ötödik generációs harci repülőgépek az Iszlám Állam elleni bevetések során estek át a tűzkeresztségen a közelmúltban.
Categories: Biztonságpolitika
REPÜLŐMŰSZAKIAK FEGYVERNEMI NAPJA
„A hajózószemélyzetek életét képességük, tudásuk, felkészültségük és a repülőműszakiak lelkiismeretes munkája garantálja.”
*
Július 2. a Magyar Honvédség repülőműszaki fegyvernemi napja.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com