Biztonságpolitika

Az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) évente megrendezett helikopteres gyakorlatának idén Csehország ad otthont. Május második felében hat nemzet huszonöt helikoptere és nagyjából hatszáz fős személyi állománya települt a Namest nad Oslavou melletti 22. helikopterbázisra, hogy két és fél hétig közösen gyakorolják a különböző eljárásokat. A résztvevőkön kívül megfigyelők is jelen vannak és a munkát négy nemzet oktatóiból összeállított mentor team segíti. Olyan gyakorlatról van szó, amelyen a forgószárnyasoké a főszerep, mindenki más az ő felkészülésüket segíti. A tavalyi, tavalyelőtti Hot Blade, Fire Blade elnevezés után idén egy újabbal ismerkedhettünk meg. A csehországi Dark Blade az EDA helikopteres gyakorlatainak sorában az első, amelyen éjszakai feladatokat is terveztek.

A gyakorlat második hetének nyitónapján a magyar Mi-24-esek fedélzetéről egy olyan műveletbe kaptunk betekintést, amelyben egy többnemzeti kötelék a különleges erőkkel együttműködve hajtott végre egy akciót. A szolnoki harci helikopterek a kötelék szállító helikoptereinek biztosítását, a kirakott erők oltalmazását és légi támogatását kapták feladatul.

*

A három magyar Mi-24-es és két Mi-17-es a belga NH-90-esek és a lengyel W-3-as mellett kapott helyet a namesti bázis délkeleti végén lévő zónában.

*

Miközben a hajózók a délelőtti órákat a délutáni feladatra történő felkészüléssel és az eligazításokkal töltötték, kint a zónában a műszakiak a helikoptereket készítették elő és végezték el a 25 repült óránként esedékes munkát.

 *

A helikopterek a délutáni órákban szálltak fel két és fél órás feladatukra.

A feladatra kijelölt két Mi-24-es parancsnokának rövid egyeztetése a gépbeszállás előtt.

A 336-os körbejárását a helikopter operátora végzi, majd beül a fülkéjébe.

A gépparancsnok is beül, beköti magát és felkészül az indításra.

Mi-24P, indításra készen.

A 334-es hajtóművei már járnak. A hajtóművekből kiáramló forró gáz miatt a gép hátsó része körül remeg a levegő.

A kötelék többi helikoptere megkezdi a gurulást. A futópálya várópontján a lengyelek W-3-asa vár az engedélyre.

A lengyel helikoptert az egyik magyar Mi-17-es követi. A Rubik Szállító Helikopter Zászlóalj tizenöt fő különleges műveleti (SOF) katonát juttat ki a helyszínre.

A belga NH-90-es ajtajából az ajtólövész fegyverének csöve nyúlik ki.

A Mi-24-es géppárt a Főnix 71 hívójelű 334-es vezeti. Elsőként ez a helikopter gurul a futópályára, majd Főnix 72 hívójellel a 336-os kísérő is elhelyezkedik a vezér jobb oldalán.

A helikopterek függésből gyorsítva a futópályáról hajtják végre a felszállást. A magyar harci helikopterek színe éles kontrasztban van a pálya világos betonjával és a felfestett jelekkel.

Gyorsul a géppár és elhagyja a reptér légterét.

A célterület körzetébe vezető nagyjából félórás utat több száz méter magasan teszik meg a Mi-24-esek, majd földközelbe süllyednek és így közelítik meg a műveletre kijelölt repteret.

A vezérgép is földközelben manőverez.

Az erdő felett a szállítók repülnek és az egyik harci helikopter követi őket.

A 702-es magyar Mi-17-es kitette a fedélzetén szállított katonákat és azonnal tovább(sz)áll.

A különleges erők megtámadják a reptéri irányítótornyot.

A Főnixek egy nagy körnek nagyjából az ellentétes oldalán repülve tartják szemmel a helyszínt és a környéket.

A helyszín a Bechyne melletti reptér, amelyet ma már csak ultrakönnyű gépek használnak, de a 2400x60 méteres futópályáról valaha a csehszlovák légierő MiG-21-esei és L-29-esei üzemeltek.

Három cseh Mi-171-es érkezik és az egyik már földet is ért. A Mi-171-es V-5-ös változatú, a katonák a lenyitható hátsó rámpán hagyják el a gépet és a nyílt terepről a közeli fák közé igyekeznek.

Kirakás után kis magasságban maradva távoznak a cseh szállító helikopterek.

A németek két CH-53-asa is kiteszi a katonákat, akik a várható fenyegetés irányába hasalva biztosítják a felszálló helikoptereket.

Két belga NH-90-es dolgozik a laktanya udvaron – az egyik leszállt, a másik, ajtólövésszel a fedélzetén, fentről biztosítja. Belga részről Agusta A109-es könnyű helikopterek is részt vettek a műveletben.

A feladat végeztével, a reptér légterében eltöltött egy óra után a harci helikopterek elindulnak hazafelé.

A borongós időjárás még komorabbá teszi a Mi-24-esek sötétszürke festését.

Hazafelé a 336-os a vezér, a 334-es kis magasságon kíséri.

Az útvonal utolsó szakaszán a helikopterek magasabbra emelkednek.

A Mi-24-es mögötti felhők nem sok jót ígérnek a nap hátralevő részére.

Futó kint, megközelítés a 13-as pályára.

A zónába visszaguruló helikoptereket a műszakiak fogadják, és azonnal elkezdik a gépek ellenőrzését és tankolását. Napnyugta után még egy feladat vár a Mi-24-esekre.

Esti eligazítás az éjjellátóval végrehajtandó éjszakai feladatban érintett hajózószemélyzetek részére. Röviddel később a két Mi-24-essel és egy Mi-17-essel tervezett feladatot az időjárás miatt törölték. Ezzel az eredetileg éjfélig tervezett repülési nap véget ért.

Alighanem a gyűjtők egyik kedvence lesz a Dark Blade 2019 jól sikerült, gumifelületű felvarrója, amelyen kihangsúlyozták az éjszakai repülést.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ezekben a napokban rendezik meg Csehországban, Námest nad Oslavou bázissal az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) idei helikopteres harcászati gyakorlatát, a Dark Blade 2019-et. Pár kollégával a frissen nagyjavított-korszerűsített Mi-24-esek fedélzetéről követhettük végig az egyik nappali COMAO-feladat végrehajtását.

Az útvonal visszatérő szárán, már a harcászatilag hatékony, laza kötelékhez képest szorosabbra véve a térközöket, a típus légifotózására is sort keríthettünk. 

És akkor vissza az elejére! Az egyik helikoptervezető készülődik.

Indul az AI-9 segédhajtómű.

Pörögnek a forgószárnyak, a gurulás megkezdésére várnak a köteléket záró harcik.

Indulás a námesti betonról. A 334-es a vezér.

Az utazómagasságról intenzív manőverezés közepette süllyed földközelbe a helikopterkötelék a célkörzetben.

Immár NoE magasságban, néhány kilométerre a szállítók.

Armed overwatch a szállítók leszállási zónája, Bechyne repülőtere felett.

Érkeznek a védencek, elsőnek az egyik magyar Mi-17-es.

Az egyik behelyezkedő cseh Mi-171S rotorszele múló mintát rajzol az LZ melletti gabonatáblába.

Kirajzás a Luftwaffe egyik CH-53-asából.

Ismét az egyik, többek között AMPS-al modernizált cseh szállító, ezúttal már egress közben.

Pillantás a "kutyaólon" keresztül a helikoptervezetőre és a célzókészülékre.

Továbbiak hamarosan...

Köszönet annak, akit illet.

Zord 

A JF-17 Thunder Block.2 többfeladatú könnyű vadászrepülőgépek utolsó három példányát fogja hamarosan átadni a Pakisztáni Légierőnek a gyártó Pakistan Aeronautical Complex (PAC) vállalat.

Különleges konvoj érte el a hétvégén a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret. A Thyssenkrupp spanyolországi gyárából közúton, kamionnal érkeztek Budapestre azok a vadonatúj utashidak, amelyeket még a nyári csúcsforgalom előtt felszerel a Budapest Airport a B utasmóló déli oldalára.

A Mi-8-as helikopterek ötven-, a Mi-24-esek negyvenéves magyarországi szolgálatát, valamint a Légierő Zenekar - Szolnok magalakulásának 50. évfordulóját ünnepelték a május 25-én, szombaton megrendezett családi nap és csapatünnep résztvevői a szolnoki helikopterbázison.

AZ Egyesült Arab Emírségek rendelt a RQ-21A Blackjack rendszerből négyet (rendszerenként 5 UAV + ami kell hozzá). Még az életben nem hallottam erről a rendszerről, gondoltam valami kínai cucc, mivel az amerikaiak nem akarnak felfegyverzett UAV-ket eladni az öbölmenti szövetségeseiknek. Rákerestem, és beláttam, hogy ez egy kisméretű, vagy inkább kisebb méretű amerikai UAV típus, amely egyszerre van rendszeresítés alatt a tengerészgyalogosoknál, a haditengerészetnél és néhány NATO szövetségesnél (és most már az emírségeknél is) miközben még vannak vele problémák is – a wikipedia szerint.
De ezek miatt még nem írnék posztot. Arra lettem kíváncsi, hogy vajon hogyan néz ki összecsomagolva ez a rendszer? Gondolom a kompaktsága miatt rendszeresítik, nagyobb, mint egy kézből indítható mini UAV és kisebb mint egy repterekről üzemelő „sima” UAV. Ahogy keresgéltem a neten, találtam ezt a videot. Az indítás ismerős, egy katapult rendszerrel indult el, viszont az „elfogás”, az brutál. Nem láttam még ilyet (persze nem is vagyok UAV szakértő), de ez a megoldás meglepett. Nem is értem, igazán, hogy mi az elv, miért marad fenn akadva a gép azon a dróton vagy min. Valaki elmagyarázhatná.

A budaörsi haditechnikai bemutató egyik érdekessége az a Mi-2-es helikopter volt, amely korhű festéssel restaurálva a statikus kiállításon volt megtekinthető. Érdekességét az adja, hogy negyedszázaddal ezelőtt ez a gép is a dinamikus program része volt, bemutatót repültek vele. Fellapoztam hát azt az albumot, amelyben az 1994. május 21-én megrendezett honvédelmi nap néhány mozzanatát megörökítő fényképeket őrzöm.

A 8911-es oldalszámú Mi-2-es 1985 és 1997 között repült a honvédségnél. A mai helikoptervezetők közül sokan még ezen a típuson tanulták meg a forgószárnyak repülés alapjait.

A 8911-es bemutatója 1994-ben.

Zászlóvivő Mi-8-as. A 6215-ös oldalszámú gép nagyjavítás céljából, Irakból érkezett Magyarországra – aztán itt is maradt.

A Magyar Honvédség zászlójával a 10435-ös Mi-8-as repült. A helikopter ma a zánkai haditechnikai parkban látható.

A 720-as oldalszámú Mi-24V napjainkban a nyolc nagyjavított harci helikopter egyikeként tovább repül.

A 332-es oldalszámú L-410UVP-t rádiófelderítési feladatokra szerezték be 1985-ben. Az ehhez szükséges berendezések antennáit világos burkolatok alatt helyezték el a szárnyvégi örvényorsók elején, a futómű akna áramvonalazó burkolatának elején valamint a törzs oldalán és végén. Az L-410-esek 1996-ban kikerültek a rendszerből.

A tököli MH 93. vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály An-26-osának áthúzása nyitott futókkal a 09-es pálya felett.

A 202-es oldalszámú An-26-os a szolnoki repülőmúzeum gyűjteményének darabja, a RepTárba nem került át. Az Ancsa rámpáját személy vagy teher deszant dobásakor a törzs alá húzzák.

A 4408-as MiG-21MF bemutatója. Ez a gép megmenekült a szétbontástól, a kecskeméti repülőbázison kiállított gépek között látható teflon szürke színben, csillagos felségjellel.

A ’94-es budaörsi honvédelmi nap volt az 1993 októberében érkezett magyar MiG-29-esek első nyilvános bemutatkozása. A bemutatót Németh Gábor őrnagy repülte a 01-es oldalszámú géppel.

*

A statikus soron kiállított Zlin Z-143LSi is lehetőséget adott a múltidézésre. Ma már kevéssé ismert, hogy a honvédség 1976-ban négy Zlin Z-43-ast rendszeresített. A futárrepülő raj 1993-ig a budaörsi repülőtéren települt, majd Tökölről folytatták feladataikat, egészen 2001-ig amikor a vitéz Háry László Vegyes Repülőosztályt felszámolták. Ezzel a Z-43-asok is kikerültek a hadrendből.

A 075-ös oldalszámú négyüléses Z-43 futárgép Taszáron, a nyolcvanas évek közepén. Fotó: Balogh Imre - archív

Tizenhét év szünet után ismét repülnek négyüléses Zlinek a Magyar Honvédségnél.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A sikeres csapatpróbák után a román légierő IAR 330L Puma helikopterien bevezetésre kerülhet az Elbit Systems BrightNite kamerarendszere. Az éjszakai és rosszidős repüléseket a BrightNite több kamera által vett és előállított panoráma képét a számítógépes rendszer segítségével a pilóták sisakkijelzőjére vetítik. Mégpedig mindig abban az igen széles szögtartományban, amerre a fejüket fordítják. Ezzel kiküszöbölték, hogy a pilóták az éjjellátó szemüvegre jellemző keskeny látószög miatt a fejüket folyamatosan mozgatva repüljenek. A BrightNite kamerarendszerének köszönhetően az igen széles szögtartomány okán a nappali repülésnél megszokott módon lehetséges repülni, sőt a számítógépes támogatás megjeleníti a terepakadályokat, a domborzati rácsvonalakat, de akár a kijelölt leszállóhelyen uralkodó, vagy a gép leszállása során létrejövő rossz látási viszonyok esetén magassági és oldalirányú referenciapontok megjelenítésével a pontos leszállást is elősegíti.

Norvégiában a tervezetthez képes jelentősen többe fog kerülni a Lockheed Martin F-35A Lightning II-ek rendszeresítése és üzemben tartásuk. Amint azt a Bergens Tidende újság korábban közölte, az új F-35-ös flotta összköltsége legfeljebb 16 milliárd norvég koronával, vagyis 1,8 milliárd dollárral meghaladhatja a kezdeti számításokat. Ez az összeg magában foglalja a kapcsolódó költségeket is, beleértve az Ørland és az Evenes légi bázisok fejlesztését, hogy képesek legyenek megfelelő otthont biztosítani az korszerű vadászbombázóknak. Jelenleg még nem tudni, mely másik költségvetésből fognak/tudnak majd átcsoportosítani megfelelő összeget a többletkiadás fedezésére. Norvégia eddig 12 darab F-35A-t fizetett ki, ezek ára átlagosan 160 millió dollár, mivel csak pár hónapja érte el a típus darabára a 90-100 millió dollár alatti értéket.

Nagy-Britanniában elkezdődtek a Leonardo BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalijának tesztjei a RAF számára. A királyi légierő a Typhoon FGR.4 vadászbombázói számára az elsőként bemutatott BC55-öst tervezi rendszeresíteni, amit az idén kivonásra került Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázókon szolgálatba is állítottak 2018-ban. A BC55 jelzésű eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése akkor még folyt. Ahogy azt már akkor megígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett, mivel a RAF egyik gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban csak, mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.

A BriteCloud-ban használatos technológiák bizonyítottak a tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a 2016 júniusában lefolytatott kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Napjainkban szintén a RAF 41. kísérleti százada vizsgálja a BriteCloud BC55-öt az Eurofighter Typhoon-on április óta. Eddig 33 darab repülőgép fedélzeti aktív csali került felhasználására ezen próbák során. Amennyiben a még hátralévő tesztek is sikerrel zárulnak, úgy a BriteCloud BC55 még a 2019-es év vége előtt rendszeresítésre fog kerülni a RAF Eurofighter Typhoon FGR.4 vadászbombázóin. A távolabbi jövőben a BriteCloud-al teszteket fognak végezni helikopterek, valamint C-130J Hercules fedélzetéről és tervezik az F-35B-n is a bevezetését.

A BC55-ös, valamint az ebből származó „átcsomagolt” 2x1x8 collos méretű, BC218 hasáb alakú önvédelmi eszköz mellé a nagyobb méretekkel rendelkező szállító, tartály és felderítő repülőgépek (pl.: C-27J Spartan, Airbus Defense & Space A400M,  Embraer KC-390, Lockheed Martin C-130) számára is megalkotnak egy repülőgép fedélzeti aktív csalit. A BriteCloud 55-T, akárcsak a BC55-ös hengeres testtel rendelkezik, ám az általa létrehozható hamis céljel sokkal erősebb, mivel nagyobb méretű repülőgépet kell lefedni a miniatűr rádiófrekvenciás zavaró modul által előállított hamis céljellel. Ez a képesség elsősorban a megnövelt akkumulátor kapacitásnak lesz köszönhető. A Leonardo a BriteCloud fejlesztésébe eddig 27 millió fontot fektetett be.

Szárazföldi repülőtéren landolt a francia CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozó néhány Dassault Rafale vadászbombázója május 18-án, szombaton. A hét darab, kiképzőrepülésre felszállt gépet a hordozó körül kialakult rossz időjárás kényszerítette Észak-Indonézia egyik repülőterére. A Sultan Iskandar Muda légibázisra megérkezett Rafale közül öt már vasárnap visszatért a CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozóra, másik kettő technikai probléma miatt még az indonéz repülőtéren maradt.

Fehéroroszország leszállította Angola számára a 12 megrendelt Szuhoj Szu-30K vadászbombázók közül az utolsó kettőt is az év áprilisában. A gépek eredetileg Indiában szolgáltak, de az idő múlásával kiderült az 1997 májusától 1999 decemberéig átadott tíz Szu-30MK és nyolc Szu-30K jelentősen eltér az Új-Delhi által vágyott Szu-30MKI variánstól, így visszaszállításra kerültek. A gépek jövője hosszú ideig bizonytalan volt, végül Angola látott bennük fantáziát és a fehéroroszországi Baranovicsiben lévő 558. repülőgép javító üzem korszerűsítette a gépeket.

Ennek során a Szu-30SzM változatban használatos rendszerek kerültek beépítésre, így a műszerfalon több színes kijelző jelent meg és az orrba is a Bars-R radar került beépítésre. A beépített zavarórendszer a légiharc-rakéták által leginkább használt 8-12 GHz-es frekvenciatartományban működik. A 12 felfüggesztési ponton fegyverzet választéka kibővült a hajók elleni Zvezda H-31A, a radarok elleni H-31P (AS-17 Krypton), és a légi célok elleni aktív radaros R-77-es (AA-12 Addler) rakétákkal. Az Szu-30K mellett Angolában a 18 darab Szu-27-ből jelenleg még féltucatnyi van repülőképes állapotban. Angola az első két Szu-30K-ját 2017 szeptemberében kapta meg, a típus üzemeltetését még jelenleg is a fehérorosz üzem helyszínen tartózkodó szerelőcsapata segíti.

Moszkvában még áprilisban meghozták a döntést, két KIROV-osztályú nukleáris meghajtású rakéta csatacirkálót le fognak bontani. Az ADMIRAL USAKOV (ex-KIROV) hosszú évekig a Zvezdocska hajógyár egyik dokkjában várt sorsa jobbra fordulására, most már tudható, mindhiába. Ennek az egységnek reaktorproblémák miatt, mindössze 10 évnyi aktív szolgálatot követően 1990-ben jött el az az idő, amikor horgonyt vethetett. A másodiknak elkészült hajó az ADMIRAL LAZAREV (ex-FRUNZE) mindössze 4 évvel később, de szintén 10 évnyi aktív szolgálat után 1994-ben került móló mellé, költségvetési okokra hivatkozva. Az ADMIRAL NAHIMOV (ex-KALINYIN), mely harmadiknak készült el 1999 és 2005 között volt ideiglenesen kivonva, majd újra szolgálatba lépett. Modernizálásáról, akárcsak a többi testvérhajóéról számos elképzelés született a majd 2 évtized alatt.

A 2010 végére letisztult elképzelés szerint további 20 évnyi szolgálati időt tölthettek volna el a nukleáris meghajtású rakéta csatacirkálók új elektronikával és reaktorokkal ellátva. A fő fegyverzetnek számító P–700 Granyit (SS–N–19) robotrepülőgépek helyett a P-800 Oniksokat (SS-N-26) kapták volna meg a KIROV-ok. A közelkörzeti légvédelmi rendszer szintén lecserélésre kerülne, míg a nagyobb távolságú légvédelmet az S-400-as Triumf biztosítaná. A 2014 óta korszerűsítésen lévő ADMIRAL NAHIMOV elkészültét 2018-ra várták, de még mindig a hajógyárban tartózkodik. A költséges korszerűsítési tervek törlésre kerültek, jelenleg úgy néz ki, hogy csak az ADMIRAL NAHIMOV fog ezen átesni. Az ADMIRAL USAKOV és az ADMIRAL LAZAREV véglegesen kivonásra került.

Legújabb hírek szerint Marokkóban mégiscsak a Boeing AH-64E Apache lesz a megrendelésre kerülő harci helikopter. 2018 júniusában Marokkó tárgyalásokat folytatott a Törökországgal Turkish Aerospace Industries (TAI) T-129 Atak harci helikopterek megvásárlásáról. Az észak-afrikai országból akkoriban egy küldöttség már látogatást is tett a törökországi gyártónál. Két hét elteltével újra szóba került Marokkó harci helikopterek iránti érdeklődése. Akkor azonban arról cikkeztek, hogy a T-129 Atak harci helikopter gyártója mellett az amerikai Boeing-et is megkeresték AH-64E Apache helikopterek esetleges eladásának ügyében.

Októberében a T-129 még jobb megismerésére nyílt lehetőség, ugyanis az október 24-27. között megrendezésre került Marrakech Airshow-n a T-129 ATAK harci helikopter élőben is bemutatkozhatott. A gép egyik legnagyobb erénye, legalábbis a gyártó szerint, hogy nagyjából harmadannyiba kerül, mint az Apache. A törökök továbbá abban is bíztak, hogy egy marokkói megrendelés további észak-afrikai országok figyelmét is még jobban ráirányítja majd a típusra. A helyi média értesülései alapján azonban az amerikai gyártó terméke fog megrendelésre kerülni hamarosan. A pálfordulás okaként megemlítik, hogy a T-129 harci zónába telepítését, üzemelését és szíriai bevetését a marokkói katonák testközelből figyelhették meg és végül megállapították, a típus képességei nem megfelelőek számukra.

Következő év első felében megérkeznek majd a GlobalEye AEW&C (Airborne Early Warning & Control) radargépek az Egyesült Arab Emírségek légierejébe. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Ebből két példány már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja óta. A harmadik jelenleg az átépítés fázisában tart és még ebben az évben fel fog szállni. Az első két GlobalEye Svédországban és Spanyolországban található meg jelenleg, ahol különféle teszteken vesznek részt.

India 80 millió dollárért fogja korszerűsíttetni Iljusin Il-78MKI Midas tankergépeit. A 6 darabos mennyiségben szolgálatban álló típus a gyártóval kötött szerződés értelmében az új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel történő ellátása mellett élettartam-hosszabbításon is át fog esni, hogy jelentősen növeljék a repülőgépek üzemidejét. India 2006 óta próbálja szerződéssel véglegesíteni az Airbus A330 MRTT beszerzését, azonban a gépek áráról szóló tárgyalások eredménytelensége okán ez eddig nem valósult meg. Ugyanakkor Oroszország készen áll arra, hogy az új fejlesztésű Il-78M-90A légi utántöltő repülőgépeket adjon el India részére.

Immáron második alkalommal került sor a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép légi indítású BrahMos-A (Air) változatának tesztelésére. 2017. november 22-én végrehajtott első sikeres tesztet követően 2019. május 22-én a fejlesztési szakaszt lezáró egyik utolsó lövészetet hajtották végre. A Szuhoj Szu-30MKI-ről történő indítás és eltávolodás probléma nélkül lezajlott, majd a BrahMos-A pontosan végéigrepülte a kijelölt útvonalát és a szárazföldi lőtér kijelölt helyén becsapódott.  A fegyver megbízhatóságát igazoló második, talán már tengeri célpont ellen végrehajtandó, végső lövészet időpontja most még nem ismert. India 40 Szu-30MKI-t tervez alkalmassá tenni a BrahMos-A bevetésére.  Ezek a gépek a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) üzemében a törzs közepén lévő felfüggesztési ponton jelentősen meg lesznek erősítve, hogy a 2,5 tonna indulótömegű légi indítású csapásmérő robotrepülőgép tekintélyes tömegét elviseljék. Nem hivatalos forrás arról is tudósított, hogy ezeknek a gépeknek az elektromos, elektronikus rendszereit különleges védelemmel is el fogják látni, hogy megóvják őket a nukleáris robbanás okozta káros hatásoktól.

Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Új-Delhi a 290 kilométer hatótávolságú BrahMos-A-t nukleáris robbanófejjel is be tervezi vetni. Szintén a BrahMos-A változat jellemzője, hogy a földről indítható BrahMos 200 kilogrammos harci része helyett 300 kilogrammossal rendelkezik, ez szintén egy olyan adat, mely megerősítheti a nukleáris harci rész alkalmazását ezen a modifikáción. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is, 2017 márciusában már több mint 400 kilométert tett meg egy BrahMos. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szintén 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is.

Dél-Koreában megkezdődtek a második DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó tengeri próbái. A Hanjin Heavy Industries & Construction Busanban lévő hajógyárában még 2017 áprilisában építeni kezdett ROKS MARADO (6112) 2018 májusában került vízrebocsátásra. A 199 méter hosszú, üresen 14500, terhelve 18000 tonnás vízkiszorítású egység a személyzetén felül még 10 UH-60-as helikoptert és 700 katonát és páncélosokat, légpárnás partraszállító járműveket tud elhelyezni belső terében. A ROKS MARADO (6112) DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó várhatólag 2020-ban fog szolgálatba állni.

Japán 160 darab AIM-120C-7-es AMRAAM légiharc-rakétát vásárol az Egyesült Államoktól. A kormányzati jóváhagyásra váró eladás Tokió számára 317 millió dollár becsült összköltséget jelent majd.

Megrendelés érkezett a Sikorsky-hoz a CH-53K King Stallion helikopterre. A megrendelést természeten az amerikai haditengerészet adta fel, melynek költségvetéséből szerzik be a tengerészgyalogság eszközeit is. Az első rendelési állományban 12 darab forgószárnyas szerepelt, míg a legfrissebb 2. és 3. egyaránt 14-14 gépet foglal magába. Az első CH-53K King Stallion helikopterek 2022-re kerülnek majd a tengerészgyalogsághoz, míg bevethetőségüket ezen a héten közöltek szerint már 2023-ra, 2024-re várják. A Sikorsky jelentős beruházásokat hajtott végre, így a jövőben évente képes lesz akár 24 CH-53K King Stallion előállítására is. A típus hibáinak kijavítása folyamatban van, jelenleg már többet is sikerült orvosolni. Pozitívumként azt is meg kell említeni, hogy az új helikopter már bebizonyította, hogy könnyebben kezelhető és karbantartható, mint elődje.

Ebben a hónapban a Boeing három KC-46A Pegasus légi üzemanyag utántöltő repülőgépet szállított le az amerikai légierőnek, így az átadott darabszám 11-re emelkedett. Az egyik KC-46-t május 17-én, pénteken érkezett meg a McConnell bázisra (Kansas) a 931. Légi Utántöltő Ezredhez, míg másik két Pegasus az Oklahomában található Altus támaszponton szállt le május 18-án, szombaton. Várhatólag az elkövetkező hónapokban sok hír fog szólni a Boeing KC-46A Pegasus légi üzemanyag utántöltő repülőgépekről, hiszen a gyártó az év közepére 18, míg az év végére 36 átadásra került példánnyal számol.

Egy további hírben is főszerepet játszik az USAF új tankergépe, hiszen sikeresen vételezett belőle üzemanyagot a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó is a tesztek során, így ez a variáns már utántölthetővé vált. A közeljövőben további három repülőgépre, a Lockheed Martin EC-130-ra, a Bell-Boeing MV-22-re és a Lockheed C-5-re kívánják a szükséges légi próbákat lefolytatni.

Az erre a hétre jutó F-35-ös hírekből meg kell említeni, hogy bár még folynak tárgyalások, a Pentagon már kezd készülődni a kieső török beszállítók pótlására. A Lockheed Martin szerint nyolc török ​​vállalat készít alkatrészeket a Lightning II-hez, némelyikük már 2004 óta részt vesz a programban. Ilyen a Fokker Elmo is, ahol az F-35 villamos vezetékeinek 40%-át készítik el. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.

Török elmondás alapján Törökország az egyik olyan ország az F-35-ös programban, amely teljes mértékben teljesítette a pénzügyi és egyéb ígéreteit a fejlesztés során. Joggal várják hát gépeiket, a földi-és légi személyzet képzése is jól halad az USA-ban, csakhogy a problémát szülő orosz Sz-400-as légvédelmi komplexumok beszerzése még nem került törlésre. Sőt, ezek várhatólag októbertől kerülnek majd telepítésre az országban, amely véleménye szerint a légvédelmi rendszerek tenderén az egyik fő követelmény volt, hogy a gyártási jogot és technológiát a lehető legteljesebb mértékben megkaphassák. Meglepő módon csak Oroszország reagált pozitívan ezekre az igényekre, így dőlt el a verseny a javukra. Nemrégiben a német Bild újság arról cikkezett, hogy Törökország hamarosan felmondja az Sz-400-as beszerzést és így elhárul a F-35-ök leszállítása elé gördült akadály.

Török részről viszont megerősítésre került, hogy továbbra is kitartanak az Sz-400-as komplexumok beszerzése mellett és bizakodóak az F-35-ök leszállítását illetőleg is. Más washingtoni források úgy tudják, az Egyesült Államok még két héten keresztül vár az Sz-400-as beszerzés felmondására, majd utána kezd el ténylegesen lépni ebben az ügyben. Törökországban az F-35-ös gépek bázisául kijelölt támaszponton befejeződtek az új típus igényelte infrastrukturális fejlesztések. Ankara novemberre várja az első gépek megérkezését, bár az eddigi tervekben március hónap szerepelt. Hiába vesz részt összesen 14 ország a gép előállításában, ilyen gyorsan új beszállítókat találni nem egyszerű feladat. Éppen ezért a Lockheed Martin felkészül arra is, hogy az elkövetkező két évben lelassulhat a gyártás üteme, sőt az eddig szépen csökkenő darabár is emelkedésnek indulhat egy kis időre.

Jó hír is érkezett a héten, amely az F-35-öst érinti, ugyanis a BAE Systems Samlesburyben lévő üzemében elkészültek az 500. törzs-hátsórésszel. A vízszintes és függőleges vezérsíkot is magába foglaló elem nagyságára jellemző, hogy az F-35-ös 15%-át teszi ki.

A Bell Helicopter Textron Inc. bejelentette, hogy az Air Vehicle Concept Demonstrator repülőgépe, a Bell V-280 Valor sikeresen teljesítette az Egyesült Államok hadserege által elvárt irányíthatósági és mozgékonysági teszteket, amiket alacsony sebességnél, illetve lebegésből hajtottak végre a Texas-i, Arlingtonban. 2017. decemberi első repülése óta a billenőrotoros repülőgép több mint 110 órányi repülési időt és több mint 225 órányi olyan tesztidőt gyűjtött össze, amikor az erőátviteli rendszere volt üzemben, beleértve a földi vizsgálatokat is.

Hamarosan sor kerülhet egy új hajtóművekkel ellátott Boeing CH-47-es Chinook helikopter repülésére. A tandemrotoros gépre a Sikorsky CH-53K King Stallion-on is alkalmazott General Electric T408 (GE38-1B) hajtóműveket szerelték fel. Ezek egyenként 2500 lóerővel nagyobb teljesítmény leadására képesek, mint a jelenleg is használt Honeywell T55-ök, vagyis 7500 lóerősek. Az amerikai hadsereg már régóta érdeklődik nagyobb teljesítményű hajtóművek felszerelésének lehetőségéről a CH-47F Block II változatú helikopterekre. A Boeing nem hozta még nyilvánosságra, hogy a General Electric T408 (GE38-1B) hajtóművekkel mekkora tömeget lesz majd képes a levegőbe emelni a Chinook, de annyit már tudni, hogy a fogyasztásuk 15%-al magasabb a jelenleg használtaknál. A Pentagon alternatívaként tanulmányozza a CH-47-et a Sikorsky CH-53K technikai problémái és az ebből fakadó késés miatt, így egy esetleges megrendelés esélye is lehet az ok az új hajtóművekkel való ellátása mellett.

Peruban érdeklődés mutatkozik a MiG-29-ek iránt. Az ország 1995-ben 16 MiG-29S és 2 MiG-29UB vadászgépet vásárolt Fehéroroszországból, és három további MiG-29SE-t szerzett be 1999-ben. Miután két repülőgépet vesztett balesetben, a perui légierőnek jelenleg 19 darab MiG-29-ese van. További gépek beszerzéséről már folynak a tárgyalások a felek között.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Eurofighter Typhoon

Boeing P-8A Poseidon

Szuhoj Szu-27P1M

Northrop F-5EM Tiger II

Mil Mi-171S-P

Boeing B-52H Stratofortress

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault Mirage IIIRS

North American F-100D Super Sabre

Airbus A330MRTT

Budapesten rendezték meg elsőként a cargo ellátási lánc szakembereit összehozó, Air Cargo Day Hungary elnevezésű konferenciát. A közép-kelet európai régióból több, mint 100 logisztikai szakember vett részt a nemzetközi szakmai napon, amelyen a légiszállítási szektor aktuális kérdéseit, különösen pedig az iparág digitalizációjának hatásait vitatták meg.

„Stratégiai pontok, fojtópontok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.

A Hormuzi-szoros Irán és Omán partjai között helyezkedik el – ezzel elválasztva Iránt az Arab-félszigettől –, és a Perzsa-öblöt köti össze szűken nézve az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel, tágabb értelemben az Indiai-óceánnal. A szoros nagyjából 275 km hosszú, átlagos szélessége 80 km; ám az ománi Musandam-félsziget és  az iráni Jazireh-ye Larak-sziget közötti legszűkebb pontján csupán 34 km széles. A kőolajszállítás szempontjából a Hormuzi-szoros a világ legfontosabb fojtópontja.

A Hormuzi-szoros földrajzi elhelyezkedése.

Kőolajexport a Perzsa-öbölből

A világ kőolaj-kereskedelmének kétharmadát tengeren szállítják, a szállítási útvonalakon számos stratégiai jelentőségű fojtópont helyezkedik el. Ilyen a Malaka-szoros, a Szuezi-csatorna, a Bab el-Mandeb szoros, a Dardanellák, a Panama-csatorna vagy a Hormuzi-szoros. A Hormuzi-szoros mind közül kiemelt jelentőségű, hiszen a Perzsa-öbölnek ez az egyetlen kijárata, ahonnan napi 17 millió hordó olajat exportálnak, mely a világ kőolaj-kereskedelmének 30%-a.

A Hormuzi-szoros az Öböl-menti, kőolajban gazdag államok; Bahrein, Irán, Irak, Kuvait, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára az egyetlen tengeri kijárat, melyen keresztül hozzáférhetnek és bekapcsolódhatnak a világkereskedelembe; csupán Irán és Szaúd-Arábia rendelkezik alternatív tengeri szállítási útvonallal.

Megemlítendő azonban, hogy a szoros gazdasági jelentősége kettős. Az Öböl-államok gazdasága az olajexporttól és az olaj világpiaci árától függ; a Perzsa-öböl országainak GDP-je, főként az olajeladások miatt, 200 milliárd dollárra tehető. Ám nemcsak az export szempontjából fontos a szoros, hanem a nyersanyagok, késztermékek és élelmiszerek nagy részét ezen keresztül kapják az Öböl-államok. A tengeri kereskedelem két hajózható sávon zajlik: az egyik sáv a Perzsa-öbölbe vezet, míg a másikon az Öbölből kifelé tartó hajók közlekednek, a két sáv között pedig egy 2 tengeri mérföld széles ütközőzóna húzódik.

A kritikus fojtópont kikerülésére és a kőolaj tengeren való szállításának helyettesítésére több alternatív megoldással is próbálkoztak. Már az 1900-as évek elejétől megjelent a csővezetékes szállítás kérdése; melynek értelmében a Perzsa-öbölből az Arab-félszigeten át a Vörös-tenger vagy a Földközi-tenger partjára érkezne a kőolaj, vezetékeken keresztül. Ez ugyan gazdaságosabb, mint a tankerhajós fuvarozás, azonban a térség különböző konfliktusinak köszönhetően a vezetékek megsérültek; a szállítás akadozott vagy ellehetetlenült. Például az 1930-as évektől működő Mediterrán vezeték, mely Szíriából szállított olajat a haifai kikötőbe, azonban az első arab–izraeli háború alatt támadás érte. A másik példa az 1950-es években épült az Irak–Szíria vezeték, melyen keresztül a kőolaj-szállítás a harmadik Öbölháború alatt szűnt meg, miután légitámadás érte. De a közelmúlt eseményeihez kapcsolódóan említendő példa az Irakot Törökországgal összekötő Kirkuk–Ceyhan ikervezeték, melynek működését sokszor az ISIS tevékenysége akadályozta.

Csővezetékes szállítás az Arab-félszigeten keresztül. Említésre került vezetékek: 2: Kirkuk–Ceyhan ikervezeték, 10: Mediterrán vezeték.

Látható tehát, hogy bár költséghatékonyabb és gyorsabb a kőolaj csővezetéses szállítási módja, a konfliktusokkal terhelt közel-keleti térségben mégis a tankerhajók bizonyultak és bizonyulnak ma is a szállítás biztonságosabb útjának. Ugyanakkor a tengeri fuvarozásra való átállás egyben azt is eredményezte, hogy a kőolajszállítás útvonalán fekvő Hormuzi-szoros mint fojtópont stratégiai jelentősége felértékelődött, és a szorost lényegében felügyelő Irán befolyása megnőtt.

Irán, a Közel-Kelet regionális nagyhatalma(?)

Ugyan a Hormuzi-szoros hivatalosan Omán és Irán partjai között fekszik, a szoros szabad hajózhatósága mégis Irántól függ. Ennek egyrészt oka, hogy Omán csupán egy exklávéval, az Egyesült Arab Emírségek területén fekvő  Muszadam kormányzósággal van jelen a Hormuzi-szoros partján, így a katonai és gazdasági képességek tekintetében amúgy is gyengébb szultánság nem tudja Iránnal felvenni a versenyt, inkább a jó kapcsolat fenntartására törekszik a perzsa állammal. Jó példa erre 2019 áprilisában az ománi Muscat partjainál tartott 6 napos közös tengeri hadgyakorlat, mely az Iran­–Oman Joint Military Cooperation Committee keretei között valósult meg.

Másrészt a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés kérdése összefügg Irán közel-keleti regionális nagyhatalmi ambícióival, valamint a nemzetközi közösség és Irán kapcsolatával. Így a szorosra is hatással van az új, közel-keleti hidegháborúként emlegetett Irán–Szaúd-Arábia ellentét, ahol a vallási szembenálláson túl sokkal inkább a közel-keleti befolyásért és a regionális középhatalmi pozícióért zajlik a rivalizálás a két ország között. A szektariánus és geopolitikai törésvonal egybeesésével így egy szunnita geopolitikai régió és egy síita geopolitikai régió vetélkedik egymással, ahol az iráni befolyás alatt álló Hormuzi-szoros fontos ütőkártya lehet. A szoros feletti ellenőrzés Iránnak nemcsak azt jelenti, hogy lehetőséget kap a Perzsa- és Ománi-öbölre is kiterjeszteni érdekszféráját, hanem még az Indiai-óceánra is. A tengerszoros azonban nemcsak a közel-keleti hatalmi viszonyok és befolyási övezet kiépítésében játszik szerepet, hanem a nemzetközi közösségre nézve fontos külpolitikai eszköz. A Hormuzi-szoros esetleg lezárása vagy az áthaladó kereskedelem korlátozása ugyanis jelentős zsarolási potenciál a szankciók sújtotta Irán számára különböző engedmények kikényszerítésére – kifejezetten az Egyesült Államok irányába.

A közel-keleti “síita félhold.”

USA–Irán szembenállás és a Hormuzi-szoros

A feszült amerikai–iráni kapcsolatoknak és az Irán elleni szankciók tavaly novemberi megújításának köszönhetően újra a világ figyelmének a középpontjába került a Hormuzi-szoros, miután Irán annak lezárásával fenyegetett a szankciókra válaszul. Azonban sem a két ország közötti szembenállás, sem a szoros lezárásának a kérdése nem újkeletű, Irán számos alkalommal élt ezzel az eszközzel az elmúlt évtizedekben. Először az 1980-1988-as iraki–iráni, első Öbölháború alatt korlátozta Irán a szoros kereskedelmét az áthaladó tankerhajók megtámadásával – ezt nevezzük az 1983 és 1988 között zajló „tankerháborúnak”–, mellyel elérte, hogy a Hormuzi-szoros forgalma akár 25%-kal is csökkent. 2008-ban újra megjelent az iráni retorikában a szoros lezárásával való fenyegetőzés egy esetleges amerikai vagy izraeli támadás esetén. Majd 2010-ben és 2011-ben már az iráni atomprogram miatt bevezetett ENSZ-szankciókra adták ezt a választ, mely szigorítások során már Irán olajiparát is korlátozták.

Az iráni „atomalkut” (Joint Comprehensive Plan of Action – JCPOA) 2015. július 14-én kötötték meg az USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország, Kína és Németország, illetve Irán részvételével zajló P5+1 tárgyalások keretében. A JCPOA értelmében Irán lemond katonai célú atomprogramjáról, cserébe az ellene bevezetett szankciók fokozatos feloldása következik a nemzetközi közösség részéről. Ezt a megoldás mondta fel egyoldalúan 2018 májusában Donald Trump arra hivatkozva, hogy Irán nem tartja be a JCPOA-t, illetve támogatja a terrorizmust, majd a szankciók újbóli bevezetését ígérte. A 2016-ban felfüggesztett, majd megújított szankciók 2018 novemberében léptek életbe; érintve Irán energia-, hajózási-, hajóépítési- és pénzügyi szektorát. Erre volt újfent az az iráni válasz, hogy adott esetben lezárják a Hormuzi-szorost; ezáltal pedig nemcsak Irán lesz korlátozva a kőolajexportban, hanem a Perzsa-öböl államai is.

Forrás:
https://www.aljazeera.com/news/2018/11/trump-administration-reinstates-iran-sanctions-181105051328043.html

Összegzés

A szoros stratégiai jelentősége a jövőben az olajexport várható növekedésével még jobban felértékelődik. Ugyanakkor az amerikai–iráni kapcsolatokra, illetve Irán nemzetközi közösségben elfoglalt pozíciójára nézve a szoros lezárásával való fenyegetőzés mint ütőkártya inkább retorikai fogás. A U.S Energy Information Administration jelentése szerint a szoroson áthaladó kőolaj több mint  80%-át ázsiai piacokon értékesítik; Kína, Japán, India, Dél-Korea és Szingapúr a legnagyobb felvásárlói a Perzsa-öbölből származó olajnak, akikkel Teherán a jó viszony fenntartására törekszik – a szoros feletti blokád pedig ennek pont az ellenkezőjét eredményezné.

Összességében megállapítható, hogy az Irán elleni szankciók köré épülő iráni stratégiának része a szoros lezárásával való fenyegetés, azonban hosszú távon politikailag vagy gazdaságilag nem kifizetődő megoldás a kereskedelem akadályozása, ezáltal kevésbé tekinthető valós iráni ütőkártyának.

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, az Aero India 2019 szakkiállításon mutatták be az új F-21-est. A Lockheed Martin ajánlata alapján kizárólag India lesz az F-21 (az F-16-os speciális változata) üzemeltetője.

A Boeing Mesa-i (Arizona) üzemegységében ünnepélyes keretek között adták át az Indiai Légierőnek szánt AH-64E(I) Apache Guardian első példányát. Az IAF összesen 22 darabot vásárolt a harci helikopterekből.

A sajtó és az idegenforgalmi szakemberek után szerdán a nagyközönség előtt is bemutatkozik a LOT lengyel légitársaság korszerű Boeing B787 Dreamliner típusú repülőgépének szimulátora.

Május 19-én vasárnap egy Mi-8-as helikopter érkezett a budapesti Nyugati tér fölé, hogy szűk egy óra leforgása alatt gépészeti berendezéseket emeljen egy épület tetejére. Daru állítása a környező mellékutcák alatt húzódó mélygarázsok miatt csak a Teréz körúton lett volna lehetséges, ehhez azonban több napra le kellett volna szerelni az érintett terület elektromos vezetékeit. Az egyedüli járható út a helikopteres beemelés volt. A munkára egy szlovák cég vállalkozott, amelynek komoly nemzetközi tapasztalata van az ilyen és ehhez hasonló munkák elvégzésében. A munkát eredetileg szombatra tervezték, de végül az önkormányzattal, a BKK-val és a rendőrséggel egyeztetve úgy döntöttek, hogy a vasárnap délelőtti időpont zavarja legkevésbé a környék mindennapi életét.  

Emelésre előkészített berendezések. A légkezelő gépek a közeljövőben megnyíló hotel szellőztetését biztosítják majd.

Megérkezik a Mi-8-as. A honvédelmi nap miatt a helikopter a budaörsi repülőtér helyett Ürömnél települt. Biztonsági és zajterhelési okokból a Duna fölé kirepülve, annak vonalát követve repült a Margit hídig, végül a Szent István körút felett közelítette meg a Nyugati teret.

Akár a katonai Mi-8-asok, ez a gép is háromfős személyzettel repül. Mindkét helikoptervezető gépparancsnoki (pontosabban kapitányi, mivel polgári gépről van szó) jogosítással rendelkezik. Munkájukat tapasztalt fedélzeti technikus segíti.

A helikopter megemeli az első berendezést. Üres a körút, a rendőrség a beemelés idejére lezárta a környéket a forgalom elől.

A Mi-8-as külső függesztéssel 3 tonnát emelhet, a Nyugati téren beemelt berendezések közül a legnehezebb másfél tonnás volt.

Az oldalajtóba épített megfigyelő állásból az operátorként is dolgozó fedélzeti technikus figyel, beemeléskor ő a helikoptervezetők szeme. Igazi csapatmunkáról van szó, a technikus-operátor szava döntő, mert a pilóták nem látnak a helikopter alá.

Biztos kezekben a Mi-8-as és terhe. A helikopter kapitánya 12 630 órát repült és 8200 beemelést végzett. A másodpilóta is tapasztalt, 1500 órát repült és 420 beemelésben vett részt.

A teher egy 45 méteres kötél végén lóg.

A kötél a helikopter súlypontjában, a tehertér belsejében, a főreduktor bekötési pontjaihoz van rögzítve. 

A helikopter lefelé is hozott egy berendezést. Közben eleredt az eső, amely változó erősséggel a beemelés alatt szinte végig esett.

A tetőn szintén a szlovák cég emberei dolgoznak, ők fogadják és igazítják helyre a helikopteren függő berendezéseket.

A munka a zuhogó eső ellenére zavartalanul folyik.

A tetőn egy hajózóruhás-sisakos szakember segíti a munkát. Vida Károly, a beemelés vezetője, szentkirályszabadjai helikopteres hajózó volt. 5500 óra repült idő van mögötte és immár 1801 beemelés tapasztalata.

Az utolsó berendezés is a helyére kerül.

Mozdulatlanul függ a Mi-8-as, amíg a tetőn dolgozók a helyére igazítják az utolsóként beemelt légkezelő gépet. A munka végeztével a helikopter ugyanazon az úton távozik, amelyen érkezett. A beemelés - amelynek egyeztetése másfél havi munkát igényelt - ötven percig tartott.  

* * *

Fotó: Szórád Tamás

1995 óta először volt honvédelmi nap és haditechnikai bemutató helyszíne az idén 82 éves budaörsi repülőtér. A bőséges kínálatból a légierő és a különleges rendeltetésű dandár dinamikus bemutatójára fókuszáltam.

Ketten a nyitó kötelékből: egy Zlin-242L és egy Mi-24P.

Ideiglenes bázisáról, Pápáról érkezett az együléses vezérgépből és kétüléses kísérőiből álló JAS39-es kötelék.

Ritka látvány Budaörsön egy sugárhajtású szállítógép alacsony áthúzása. A haditechnikai bemutatón kettő is jött. Az egyik a 607-es oldalszámú Falcon 7X volt… 

…a másik a 604-es Airbus A319-es.

A 09-es irányból visszatér a Gripen kötelék – nem utoljára.

A nyitott futós besorolás után behúzta a futókat a 44-es Delta pilótája.

A Gripenek nagy sebességgel és nagy hanggal a 27-es irányból érkezve búcsúztak.

*

A díszelgő áthúzások után egy komplex harcászati bemutató következett a szolnokiak főszereplésével. A bemutatott helyzet szerint az alkalmi kötelék egy stratégiai fontosságú cél elleni műveletet hajtott végre, időben és térben is úgy bemutatva az akciót, hogy a közönség átlásson minden fontosabb mozzanatot.

Közeledik a cél, az ellenség közepes hatótávolságú rakétája (a néphadsereg egykori Volhov rendszerének darabja). Az eszközt éppen áttelepítik, ekkor csapnak le rá a különlegesek.

A mesterlövészek és előretolt repülésirányítók kirakása után a Mi-24-esek fedélzetéről a deszant térben lévő ajtólövészek nyitnak tüzet és állítják meg a célt.

A rakétát szállító jármű nem védtelen. Elől és hátul egyaránt fegyveres kísérettel biztosítják és igyekeznek megvédeni a támadástól.  

Mi-17-es szállító helikopter érkezik, a tehertér nyitott végéből vastag kötél tekeredik le.

A különlegesek a gyorsköteles lecsúszással pillanatok alatt a földön vannak.

Egy Polaris MRZR-4 típusú könnyű taktikai járművön érkezik az erősítés...

…és azonnal védelmi gyűrűt alkot.

A célt kísérő katonákat kiiktatták, de a távolból már közeledik az erősítés.

Géppuska toronnyal felszerelt HMMWV 1165A1 járművek, Humvee-k érkeznek, hogy megállítsák a terepjárókkal közeledő ellenséget.

A Polaris-szal érkezett katonák is a támadás visszaverésére sietnek.

Az ellenség tüzet nyit – még nem mondtak le a rakétájukról.

A levegőben kis magasságban várakoznak és tartják szemmel a környéket a támogató Mi-24-esek.

Visszaér a Mi-17-es, hogy elszállítsa a gyorskötéllel kirakott katonákat.

Korlátozott méretű területről a SPIES rendszer kötelével emelik ki a különleges műveletieket.

A kiemelést - akárcsak a kirakást – harci helikopterek biztosítják, ami azért sem hátrány, mert a szállító helikopternek, ha rövid időre is, de mozdulatlanul kell függenie a levegőben. 

A Polaris elhagyja a helyszínt…

…és a Humvee is. Ezzel a különleges erők bemutatója véget ért.

*

A harcászati bemutatót az MH 86 Szolnok Helikopter Bázis Rubik Szállítóhelikopter Zászlóaljának dinamikus, földközeli manőverekkel tűzdelt Mi-17-es bemutatója követte.

*

A közepes szállítóhelikopter után egy könnyű következett, a Luftwaffe laupheimi alakulatának különleges erőket támogató H145M gépe. A szolnoki pilóták és repülőműszakiak első csoportja már Németországban ismerkedik a H145M-mel, amelyből az első még idén megérkezik a Magyar Honvédséghez.

*

A budaörsi hétvégén a honvédség ejtőernyős válogatottja is bemutatkozott. A válogatott, amely a tavalyi, Szolnokon megrendezett katonai ejtőernyős világbajnokságon a harmadik helyet szerezte meg, idén Kínába készül, a következő világbajnokságra. Budaörsön 1200 méterről hajtottak végre célba ugrást.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A honvédelem napja alkalmából rendeztek haditechnikai bemutatót 2019. május 18-án és 19-én a Budaörsi Repülőtéren. A színvonalas programokkal tarkított bemutató szombati napjára a JETfly csapata is kilátogatott, mutatjuk a helyszíni fotókat.

Bár a hétvégén Budaörsre szegeződik az országos tömegek tekintete, Veszprémben, az ex-NDK-s Mi-24D körül évek óta szerveződő (LHSN, Balogh Ákosék) rendezvény sem maradt el, ezres nagyságrendű látogatószámmal.

Ha van egy Mi-24-esed, mindig lesz rá kíváncsi emberből is :-) Veszprémben, a Lackó Dezső Múzeum tanulmányi raktárának udvarán bele is lehetett ülni.

 

Honvédségi résztvevők 1: a bakonyi gyakorló- és lőtér ellenerő százada, illetve az éppen helyben levő győriek.

Honvédségi résztvevők 2: JTAC kit az ERICS-től.

Simon Robiék az 1998-as Rácz Zsolt tragédia (MiG-29 "17") személyes anyagait hozták el. Itt a pilóta portréja, kitüntetései és a jobb függőleges vezérsík tetején lévő rádióantenna.

Itt pedig a nyugati vadászgépek tesztelésében Varga Ferenc (illetve Kilián Nándor) mellett a kilencvenes évek második felében részt vett, repülőhalált halt alezredes hajózóruhái.

(Benedek Levente fotói)

Zord

Bulgáriában inogni kezdett a legutóbbi vadászgép-beszerzés is. Az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások sarokpontjának a Lockheed Martin F-16-okért fizetendő összeg bizonyult. A Fekete-tenger keleti partján is tudják jól, hogy Washingtontól nem fognak semmit sem ingyen kapni, de az amerikai ajánlat meglepetést okozott az árképzést illetőleg.A bolgárok szeretnének a szlovákok gépenként 127 millió dolláros darabárához hasonló árcédulát látni a saját Block 70/72-es F-16V vadászbombázóikon. Persze nem szabad elfelejteni, Pozsony 14 darabos mennyiségével szemben Szófia csak 8 példányt vásárolna meg. Van ahol már azt is tudni vélik, hogy az amerikai ajánlat 174 millió dollárral meghaladta meg a rendelkezésre álló költségvetést. A bolgárok harcolnak még a kisebb fizetendő összegért, de amennyiben ez nem sikerül, készek a SAAB-al is újra egyeztetéseket kezdeni a Gripen vadászbombázók beszerzéséről.

Portugália légiereje egy újabb MLU korszerűsítésen átesett F-16-al lett gazdagabb. Az Egyesült Államok kormánya 2013 augusztusában két együléses F-16A Block 15 és egy szintén Block 15-ös kétüléses F-16B gép eladásához járult hozzá Lisszabon számára. A 15142-es oldalszámú, immáron AM gépet július végéig fogja követni a másik AM, míg az év végére a kétüléses BM is átadásra fog kerülni. Portugália eddig 24 darab F-16AM és 3 darab F-16BM géppel rendelkezett a Monte Real légibázison a 201-es és 301-es század állományában.

Az Egyesült Királyság öt, megrendelésre került Boeing E-7 Wedgetail radargépe közül kettő kereskedelmi utasszállító repülőgépből kerül majd átalakításra, erre az igencsak speciális feladatra. Március 22-én London 1,5 milliárd fontos (1,96 milliárd dollár) szerződést írt alá a beszerzésről, az azonban csak most derült ki, hogy ezek közül a gépek közül nem mind lesz új gyártású. A használt repülőgépek korát vagy azt, hogy honnan kerülnek megvásárlásra nem hozták még nyilvánosságra. A két használt utasszállító 737NG repülőgép sárkányszerkezetének megerősítését, átalakítását, módosítását a Marshall Aerospace végzi Cambridge-ben már 2021-től. A Marshall Aerospace végzi majd el a másik három, eredetileg is E-7-nek épült gép ellátását is a feladathoz nélkülözhetetlen fedélzeti rendszerekkel. meg kell jegyezni, hogy hasonló megoldás volt a dél-koreai E-7-es radargépeknél is. Szöul még 2005-ban rendelte meg 4 darab E-7-es gépét 1,6 milliárd dollárért. Az első példány 2010 februárjában érkezett meg a Korea Aircraft Industries gyárába, ahol a MESA radart is felszerelték rá. A brit cég 24 hónap alatt készül majd el egy géppel, így a munka 2026-ban fog lezárulni.

Közös fejlesztésű és gyártású lesz a 2017 júliusában bejelentett német-francia FCAS (Future Air Combat System) vadászbombázó hajtóműve is. Az erőforrást a francia Safran és a német MTU Aero Engines hozza létre, nem teljesen a semmiből. Ugyanis a héten azt is nyilvánosságra hozták, hogy a Dassault Rafale-ban alkalmazott M88-as kétáramú utánégetős sugárhajtómű lesz a fejlesztés kiindulási alapja. A Rafale-t és az Eurofighter-t 2035-2040-ben már nyugdíjba küldő FCAS hajóművével a próbapadi teszteket 2027-ben szeretnék elkezdeni.

Fehéroroszország 2019. május 11-én további Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépeket kapott. A típusból 2015-ben 4, majd 2016-ban szintén 4 példányt vehettek át. Ebben az évben szintén 4 darab került átadásra, így 12 darabosra növekedett a mennyiség. Meg kell jegyezni, hogy Minszk a típust a haladó pilótaképzés mellett harci feladatokra is képessé teszi és nem csak a majd 600 millió dollárért beszerzésre kerülő, legalább 12 darab Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázók személyzeteinek minél tökéletesebb képzése érdekében. A Szuhojok átadásának kezdete ez év végére van időzítve, de mostanában arról is érkeznek hírek, hogy nem valami stabil az anyagi ellentételezés helyzete a vásárlónál.

Moszkvából erre a hétre is jutott fegyverbeszerzésről szóló hír. Mégpedig a Szuhoj Szu-57-es az egyik érintett, amelyekből az eddigi rendelési mennyiség mindössze 16 darab volt. Ezeket 2028-ig kellett volna átadnia gyártónak. Most viszont alaposan felköthetik a gyártósoron az egy mérettel kisebb gatyákat is, hiszen ugyancsak 2028-ra 60 darabbal többet, vagyis 76 Szu-57-el kell elkészülniük. Ezt a nagymérvű darabszám emelkedést kormányzati részről azzal magyarázták, hogy sikerült kialkudni egy 20%-al alacsonyabb árat a gépek darabjáért. A Szu-57-ből eddig 10 darab prototípus épült meg és a tesztprogramot még nem fejezték be.

Ugyancsak 2028-ig kell leszállítani 100 darab Mil Mi-28NM harci helikoptert is Bővebbet eddig nem lehetett még hallani erről a forgószárnyas beszerzésről, de biztosan itt is sikerült az árat mérsékelni, hiszen március elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út. Ekkor ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Március végén pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös a rotoragy fölé szerelt rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.

Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.

Bejrút kikötőjében újra feltűntek VCAC (Véhicule de Combat Anti-Char) Mephisto (Modul Elévateur Panoramique HOT Installé Sur Tourelle Orientable) rakétás páncélvadászok. Ezekből az elsők még 2017-ben kerültek Franciaországból Libanonba. A VAB (Véhicule de l'Avant Blindé) páncélozott szállító harcjárművön alapuló Mephisto rakétás páncélvadászt addig csak Franciaország rendszeresítette, onnantól viszont Libanon is felkerült erre a listára. A gall járműből 15 került első körben a közel-keletre, ebből 5 alkotta az első átadásra került szállítmányt. Azonban ezek közül csak kettő esett át a szállítást megelőzően felújításon, a másik három pótalkatrészek bázisául szolgált a többi Mephisto számára. A négy 4000 méteres hatótávolságú Euromissile HOT 2-es vezetékes irányítású páncéltörő rakéta indítására képes járművek mellé nagyobb mennyiségű rakéta leszállítása is megvalósult. Ezt a mennyiséget a másodiknak átadott VCAC Mephisto szállítmány megnövelte 35 darabra. Ez a mennyiség most legalább hat darabbal tovább emelkedett.

Pakisztánban elvégezték az első, 1000 órás repült idő után esedékessé váló időszakos átvizsgálást egy JF-17 Thunder vadászbombázón. A kínai-pakisztáni PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázó legfejlettebb, Block 3-as példányának hadrendbe állítása 2020 márciusától várható. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor helyett egy másik berendezés is beépítésre kerülhet. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is. A döntést a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. Az utolsó Block-2-es JF-17-ek gyártása már folyik, ezek várhatólag ebben az évben átadásra fognak kerülni és elkezdődhet.

Ez év decembere előtt elkezdődhet az első Block-3-as JF-17-es gyártása. 2022-re a megrendelt 50 darab JF-17-es Block 3-ból már 28 darab állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.

Az indiai légierő megkapta első AH-64E Apache Guardian harci helikopterét május 10-én a Boeing Mesa-i gyártóüzemében, Arizonában. India 2015-ben 3,1 milliárd dollár értékben rendelt meg 22 darab AH-64E Apache harci helikoptert a légierő részére. Ezt 2017-ben követte a következő rendelés, ami hat forgószárnyasra szólt, de ezek már a hadsereg állományába fognak kerülni. A Lockheed Martin Arrowhead célfelderítő és célmegjelölő rendszer zöldes-barna színét leszámítva igencsak világos szürkés-kék festést viselő AH-64-ből négy példány az év végig átszállításra fog kerülni amerikai C-17 Globemaster III-ok segítségével Indiába. 18 másik helikopter 2020 végéig fog megérkezni a megrendelőhöz. A légierő két századot állít fel majd a gépekből, mindkettő a Pakisztánnal közös határszakasz közelében fog települni.

Május 10-én megint két Type 052D-osztályú (ismertek LUYANG III-ként, vagy KUNMING-osztályként is) romboló kerül vízre Kínában egyidejűleg. Hasonlóra még 2018 júliusában került sor. A rombolók az állami tulajdonú Dalian Shipbuilding Industry Company (DSIC) szárazdokkjában készültek el, mely a legnagyobb hajógyártó vállalat Kínában. Ennek ellenére a most elkészült 19. ás a 20. Type 052D még csak a negyedik és az ötödik hajó, amelyik itt épült meg. A kiforrottnak és megbízhatónak mondott Type 052D rombolókból a kínai haditengerészet vezetése több mint 30 egységet tervez majd beszerezni. A hajóosztály tagjai más zászló alatt hajózva is láthatók lehetnek a jövőben, hiszen Peking nem zárkózik el a külföldre történő eladásuk elől. Az építéssel nincs gond, hiszen kínai haditengerészet részére az ország több hajógyára 20 év alatt összesen 20 rombolót, 20 fregattot és 60 korvettet épített meg.

Május 16-án viszont csökkent kínai haditengerészet hadihajóinak mennyisége. Ezen a napon ugyanis 4 darab Type 051-es LUND-osztályú romoló kerül kivonásra. A KAIFENG (109), DALIAN (110), ZUNYI (134) és a GULLIN (164) 3250 tonnás vízkiszorítással bírt és a szovjetek KOTLIN-osztályának némileg módosított terveinek felhasználásával épültek meg. A LUND-osztály 17 egységét 1970 és 1990 között készítették el. Gőzturbinás meghajtórendszerük, valamint a több mint 30 éves szolgálattal eltöltött idejük miatt csekély az esély rá, hogy külföldre eladásra kerüljenek.

Tajvanon 2024-re várják az első hazai tervezésű és építésű tengeralattjáró elkészültét. Az építést végző CSBC Corporation a 1168-os projektszámot adta a hajóosztálynak, míg a haditengerészet részéről a Hai Csang nevet használják. Az 5 év alatt megépülő egységekből 8 darab fog majd szolgálatba állni. Vízkiszorításuk 3000 tonna körül lesz, hosszuk 70 méter, törzsátmérő 8 méter. A test végén a kormánylapok X - alakban lesznek elhelyezve, ez a sekély vízben történő jó manőverező-képességet feltételezi. Sokat a tengeralattjárókról nem lehet majd megtudni, hiszen építésüket fedett csarnokban fogják végezni, kizárva ezzel a műholdak kíváncsi tekintetét.

További késést lesz kénytelen elkönyvelni az amerikai tengerészgyalogság a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter esetében. 2018 vége felé még a 2020 második félévi hadrendbe állást jelentették be. Akkor több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont került megemlítésre a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget. Éppen ezért gondolták azt, hogy ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az eddig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os volt, ez elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Jelenleg még gondok vannak a számítógépeken futó szoftverekkel, de sokkal komolyabb probléma az, hogy az erőátviteli rendszer nem fogja elérni az elvárt élettartamot. Mindezek miatt jelenleg 2021 szeptemberét határozták meg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter hadrendbe állásának dátumaként.

Május 14-én egy Boeing B-52H Stratofortress nehézbombázó állt le a Louisiana államban található Barksdale támaszponton. A 60-034 gyártási számú BUFF 2008 óta az Arizona-i napsütésben, az AMARG raktárbázisán várta sorsa jobbra fordulását, vagy a megsemmisítést. Előbbi következett be és a Wise Guy nevet viselő gép 4 hónap, 30 millió dollár és mindenkit beleszámítva 550 ember munkája árán újra repülőképes állapotba került. Egészen biztos az, hogy ez a gép tovább fogja gyarapítani több mint 17000 repült óráját, de még pár hónapot a földön kell majd töltenie. Mivel az, hogy repülőképessé tették nem jelenti az azonnali bevethetőséget, erre még várni kell egészen 2021-ig. Addigra kap majd meg minden berendezést, hogy újra bevethetővé válhasson az 1960-ban megrendelt B-52H Stratofortress. Az Egyesült Államok nemzetközi szerződésben rögzített bombázóereje nem fog növekedni a Wise Guy újbóli hadrendbe állásával, hiszen ez egy 2016 májusában, balesetben elvesztett gép pótlására történik.

Roppant érdekes, ezért a NETARZENÁL is megemlíti, hogy állítólag a CIA és az amerikai hadsereg az elmúlt években új típusú rakétákat használt a terroristák elleni harcban. A távolról irányított repülőeszközök fedélzetéről a Hellfire AGM-114 R9X jelzésű változatát vetették be, már több alkalommal. A Szíriában és Jemenben is alkalmazott fegyver nem tartalmaz robbanóanyagot. A csak a kiszemelt személy elpusztítását a rakéta testéből csak néhány másodperccel az ütközés előtt kinyíló hat darab penge végzi. Az AGM-114 R9X jelzésű változatról első alkalommal cikkező Wall Street Journal szerint az R9X-et Barack Obama elnök regnálása alatt fejlesztették ki a nem szándékos halálesetek csökkentése érdekében. Az R9X-et úgy vélik, hogy fél tucat alkalommal használták már a világon. A Wall Street Journal jelentése alapján az R9X alkalmazásra került már többek között Líbiában, Szíriában, Irakban, Jemenben és Szomáliában is. Ez az állítás természetesen most még nem ellenőrizhető, de az akár beszédes is lehet, hogy 2017 februárjában egy szíriai területen eltalált Kia személygépkocsi meglepően épen maradt az ismeretlen rakéta becsapódását követően. A tető szinte teljesen beszakadt, egy jókora lyuk éktelenkedett rajta, de robbanásra utaló nyomok nem voltak a roncson. A terroristának tartott egyiptomi állampolgár életét veszítette a támadás során.

Jelenleg a Boeing már szélcsatornában teszteli az AH-64E Block 2 Compound-ot, az új nagysebességű Apache koncepcióját. A behúzható futóművet, burkolattal aerodinamikusabbá tett 30 milliméteres M230-as gépágyút, nagyobb szárnyakat és tolólégcsavart kapó gép a tervek szerint 50% -kal nagyobb sebességet és hatótávolságot érhet el, kétszeresére növekedhetne az élettartama és 24% -kal jobb üzemanyag-hatékonyságot biztosíthat a beszerzési ár mindössze 20% -os növekedésével. Fegyverterhelése 2600 kilogramm lenne és ezt az új félszárnyak alatti 3-3 felfüggesztési ponton lenne képes hordozni. A törzs hátsó részén végzett módosítás következtében a függőleges vezérsík lefelé állna, végén a farokfutóval. A törzs felső része enyhe ívben lejtene a tolólégcsavar irányába. A tolólégcsavar előtt helyezkednének el a vízszintes vezérsíkok, ezek közül menetiránynak megfelelően a bal oldaliból állnának ki az X alakú faroklégcsavarok. Természetesen a pilótafülke oldalán lévő dobozok is aerodinamikusabbá válnának és egy új főrotort is felszerelnének a gépre.

Brazíliában az Embraer gyárában jelen pillanatban három KC-390-es szállító/légi utántöltő repülőgép található meg a gyártósoron. Ezek közül kettő még ebben az évben el fog készülni, a harmadik 2020-ban kerül majd ki a csarnokból a negyedik és az ötödik géppel egy évben. Brazília 28 darabot rendelt a KC-390-ből, az azonban most még nem eldöntött, hogy ebben a mennyiségben megtalálható lesz-e másodiknak és a harmadiknak elkészült példány, vagy ezek a gyártó tulajdonában fognak maradni és bemutató repülésekre illetve tesztekre fogják használni a jövőben. Mindenesetre az Embraer vezetése bizakodó, véleményük szerint gond nélkül legyártható lesz évente akár 18 KC-390-es is. A hazai megrendelések teljesítést 2026-ra ígérték.

Május 9-én Argentína földjére érkezett öt darab alaposan becsomagolt Dassault Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázó a libériai zászló alatt hajózó LILY AUERBACH hajó fedélzetén. Ezek még április második felében indultak útnak Franciaországból szárazföldön, majd később hajón. A gépek vételárának átutalása később történt meg mint tervezték, így a gépek csak ebben az évben érkeztek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A most megérkezett példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A400M

Boeing AH-64D Apache

British Aerospace Hawk Mk.120

Chengdu J-10

MiG-27 Flogger-D

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Panavia Tornado IDS

Kaman SH-2G Super Seasprite

NAMC YS-11EB

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Sepecat Jaguar GR.1

Lockheed Martin F-22A Raptor

Xian Y-20

Kawasaki CH-47J Chinook

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Dassault Rafale C

Kawasaki EC-1

Szuhoj Szu-17M4 Fitter-K

Lockheed F-117A Nighthawk

Dassault Mirage 2000-5

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Hawker Siddeley Nimrod MR.2

Shaanxi Y-8F-200W Pegasus

Eurofighter EF-2000 Typhoon

AIDC AT-3

Tűz az ellenségre a Mi-24-es deszanttérből.

Mi-17-es, szintén a különleges műveleti szcenárióban, alul a célpontként szereplő "közepes hatótávolságú rakéta", amit történetesen egy szárnyaitól megfosztott 5Ja23-as alakított.

 

Részlet a nyitókötelékből: az élen repülő Z-242L bal kísérőjével, az egyik Mi-24P-vel.

Átlátszó 607-es Falcon 7X :-)

Az év elején Ferihegyen hajtóműcserén átesett 604-es A319-e.

Gripen alacsony áthúzás, háttérben a börsi dolomitsziklák.

A német különleges erők H145M gépe. Kétszer fél kéz...merthogy ezt el lehet engedni.

A Bornemissza felderítőezred Skylark 1LE SUAV-ja "hasrahúzott" stabilizátorral, nyitott légzsákkal liftezik lefelé feladata végeztével.

RQ-11 Raven, a különlegesek SUAV-ja indul.

MV03 quadcopter, szintén a 24-esektől.

Zord

Május 10-én Venezuela gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős alelnöke bejelentette, hogy országa újra megnyitja tengeri és légi határait Arubával. A sziget egyike az ABC-szigeteknek, melyek alig pár mérföldnyire fekszenek Venezuela partjaitól, ám a holland korona alá tartozva az Európai Unió tengerentúli területei. A határt még februárban zárták le, hogy megakadályozzák az ellenzék kísérleteit a nemzetközi humanitárius segély bejuttatására Venezuelába a szigeteken keresztül. Az ehhez hasonló akciók mögött ugyanis Maduro, venezuelai államfő és kormánya – valamint az őket támogató orosz kormányzat – az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei által vezetett katonai beavatkozást és puccskísérletet sejt. A mostani döntést azzal indokolta a caracasi kormányzat, hogy megerősítést kaptak arról, hogy Aruba tisztelni fogja Venezuela szuverenitását, és semmilyen módon nem avatkozik be belügyeikbe. A határzárat azonban továbbra is fenntartják Bonaire-rel és Curacaóval, így még korántsem ért véget a karib-tengeri geopolitikai játszma, ami a kis szigetek biztonságát több szempontból veszélyezteti. Kérdéses, maguk az ABC-k mennyi befolyást tudnak gyakorolni saját helyzetükre a nagyhatalmi érdekütközések metszéspontjában.

Az ABC-szigetek és venezuelai válság

Az úgynevezett ABC-szigetek – Aruba, Bonaire és Curacao – a karib-tengeri Kis-Antillák szigetcsoport részei, alig 50 mérföldnyire, nyugatra fekszenek Venezuela partjaitól. Volt gyarmatokként ma is a Holland Királyság részét alkotják; közigazgatásilag Aruba és Curacao független államok a holland korona alatt, míg Bonaire Hollandia különleges státuszú tartománya. A szigetek lakói holland állampolgársággal rendelkeznek, ami európai uniós állampolgárokká teszi őket. Az ABC-k azonban nem az Európai Unió rendes tagjai, nem részei a schengeni övezetnek és a közös piacnak sem. Aruba és Curacao úgynevezett tengerentúli területeknek számítanak (OCTs), és az EU közös költségvetéséből, illetve az Európai Fejlesztési Alapból (EDF) is részesülnek fejlesztési támogatások formájában.

A szigetek gazdasága szerencsés természeti adottságaiknak köszönhetően nagyrészt a turizmusra épül, azonban az olajiparuk is jelentős. Politikai helyzetükből adódóan főbb kereskedelmi partnereik Hollandia és az Egyesült Államok, míg földrajzi elhelyezkedésük miatt Venezuelával is szoros a gazdasági kapcsolatuk – különösen az olajszektorban. Aruba és Curacao olajfinomítóit (Lago és Isla) szerződéses alapon a venezuelai állami tulajdonú olajcég, a PDVSA működteti; míg a Bonaire-i BOPEC teljes egészében a PDVSA tulajdonában van, és elsősorban Venezuelából származó finomított és nem finomított olaj tárolóhelyeként működik.

A hatalmas mértéket öltött venezuelai gazdasági válság emiatt a szigetek gazdaságát is megterhelte – a hiperinfláció, a bolívar elértéktelenedése és az amerikai szankciók lényegében fizetésképtelenné tették a PDVSA-t, amely már többször nem tudta kifizetni a nemzetközi vizeken való hajózáshoz szükséges biztonsági ellenőrzések és engedélyek díját olajszállítóira, így például az ABC-k finomítói is elestek a működésükhöz szükséges nyersanyag nagy részétől. Curacao kereskedelme az elmúlt három évben határozottan visszaesett, a termelés csökkenése miatti elbocsátások pedig 30% körüli szintre emelték a munkanélküliség arányát a fiatalok körében.

A szigetek számára a legmegterhelőbbnek azonban a venezuelai gazdasági, politikai és humanitárius válság által kiváltott regionális migrációs hullám kezelése bizonyult. 2015 óta becslések szerint 2,7 millió venezuelai hagyta el országát, és indult el egy jobb élet reményében, nagyrészt szomszédos országokba. Közelségük miatt Aruba, Bonaire és Curacao hajóval viszonylag könnyen és gyorsan elérhetőek Venezuelából, így sokan választották ezt az útvonalat. Az ABC-szigetekre összesen körülbelül 50 000 ember érkezett – bár ez a szám eltörpül a Kolumbia által befogadott több mint 1 millió venezuelaihoz képest, a szigetek méretét tekintve mégis igen jelentős szám. Curacao százötvenezres lakosságának például a 10%-át alkotják a Venezuelából az elmúlt években érkezettek.

A migrációs válság irányai. Forrás: Council on Foreign Relations

A szigetek infrastrukturálisan képtelenek ennyi ember befogadására, mivel ők maguk is épp egy gazdasági visszaesést élnek meg. Curacao kormányszóvivője például úgy nyilatkozott, hogy a menedékkérők befogadása jelenleg lehetetlen, mivel ez azt jelentené, hogy ezeket az embereket élelemmel, lakhatással és egyéb szolgáltatásokkal kellene ellátni pont akkor, amikor a saját lakosságuk nagy része is segítségre szorul. Curacao ezért például egy aktív eltávolítási stratégiát alkalmaz a migránsok ellen; a hatóságok gyakori házkutatásokkal próbáljak elkapni a hivatalos iratok nélkül az országban tartózkodó venezuelaiakat, majd deportáljak őket, sokan pedig a szigetről való eltávolításuk előtt hosszú időt töltenek letartóztatás alatt, rendkívül rossz körülmények között.

Több emberi jogi szervezet bírálta az ezekben a börtönökhöz hasonlóan működtetett intézményekben uralkodó túltelítettséget, rossz higiéniai körülményeket, az egészségügyi ellátás hiányát, és a hatóságok nem megfelelő magatartását. A helyzetet nehezíti, hogy a nemzetközi jogi konvenciók, mint például az 1951-es genfi menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény szerint a Venezuelát elhagyó emberek jelenleg nem  jogosultak menekültstátuszra, illetve Curacao például nem aláírója egyik fontos migrációhoz kapcsolódó nemzetközi egyezménynek sem, mint az 1951. évi genfi egyezmény, illetve az ezt módosító 1967. évi jegyzőkönyv, vagy a gyermek jogairól szóló 1989. évi egyezmény. Így nem teljesen világos, milyen alapon lehetséges a sziget eljárását bírálni – a kritikák eddig felváltva érték a Holland Királyságot és a curacaói kormányt.

Aruba és Curacao ugyanis a holland korona alatti független államként szinte teljes autonómiát élvez mindennapi ügyei irányításában, azonban az olyan területek, mint a kül- és biztonság-, valamint a bevándorláspolitika “királysági ügyeknek” számítanak. Ezekben Aruba és Curacao sem dönthet önállóan, a központi irányvonalat egy Miniszteri Tanács határozza meg, amelyben Hollandia döntő befolyással rendelkezik. A migrációs válság kezelését azonban Hollandia egészen a közelmúltig a szigetek belügyének tekintette. 2018 októbere óta Aruba és Curacao többször kért anyagi, logisztikai, és technikai segítséget Hollandiától, amire az első érdemi válasz 2019 februárjában érkezett. A nagyon limitált intervenció elsősorban bevándorlásügyi hivatalnokok és tengeri határőrök képzésével igyekezett segíteni, amelynek rövidtávú hatása elenyésző, és a hosszú távú hatása is megkérdőjelezhető. Az Európai Unió sem nyújtott segítséget a szigeteknek a válság kezeléséhez.

Amerikai–orosz ellentétek a Karib-tengeren

Mindeközben Hollandia aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a szigetek, különösen Curacao, “geopolitikai játszótérré” váljanak. Földrajzi közelségük miatt az Amerikai Egyesült Államok fontos szerepet szán a szigeteknek a venezuelai válság kezelésében. Amerikai–holland megállapodás alapján – bár a sziget vezetésének beleegyezésével – több, Venezuelának szánt humanitárius segélyszállítmány érkezett már Curacaóra. Itt úgynevezett segélybázisokat alakítottak ki, ahol a szállítmányokat tárolhatják, ameddig a körülmények nem lesznek alkalmasak a segély Venezuelába juttatásához.

Bár az április 3-án érkezett USAID szállítmánnyal, a válság kitörése óta először, a Curacaón tartózkodó venezuelaiaknak szánt segély is érkezett, ami nagyban segíti a helyzetet, nem egyértelmű, hogy az ABC-k jól járnak-e az Egyesült Államokkal való együttműködéssel. Maduro államfő és kormánya álláspontja az, hogy az amerikai kötődésű segélyszállítmányok valós célja, hogy trójai falónak álcázva segítsenek egy katonai beavatkozást és államcsínyt Venezuelába. Az, hogy a Juan Guaidó, ügyvezető elnököt támogató amerikai kormányzat, különösen Trump elnök és Mike Pompeo külügyminiszter többször kijelentette, hogy szükség esetén az Egyesült Államok kész a katonai beavatkozásra, nem segít eloszlatni Maduro kételyeit. Ehhez azt is fontos hozzátenni, hogy az amerikai hadsereg Curacaón és Arubán is üzemeltet egy-egy katonai légibázist.

Februárban zavargások törtek ki Venezuelában, amikor a hatóságok nem engedték be az országba a segélyt. Forrás: ABC News

Ezen körülmények között minden segélyezési kísérlet akarva-akaratlanul politikai állásfoglalássá és stratégiai kérdéssé válik. A bejelentésre, hogy Curacao hajlandó állomásoztatni az amerikai segélyszállítmányt, ameddig azt nem tudják bejuttatni Venezuelába, a caracasi kormányzat felfüggesztette a kapcsolatokat Arubával, Bonaire-rel és Curacaóval, ezzel egyidejűleg pedig lezárta a tengeri és légi határait is a szigetek felé. Hiába zárkózott el nyilvánosan mind az Európai Unió, mind a Holland Királyság, mind az ABC-szigetek helyi kormányzata a katonai beavatkozástól a krízis megoldására, az amerikaiakkal történő bármilyen együttműködés a segítségnyújtásban eddig rontotta a szigetek és Venezuela bilaterális kapcsolatait. Ez további negatív hatással lehet a szigetek gazdasági és szociális állapotára – a határzár például veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot, mivel az ABC-k gyümölcs- és zöldségellátása teljes mértékben a Venezuelától függ.

A curacaói humanitárius segélybázis – a Venezuelában szintén érdekelt, Maduro államfőt támogató – Oroszországnak is szemet szúrt. Többször is aggodalmukat fejezték ki, hogy az amerikai kormánynak szándékában állhat a curacaói bázist katonai intervencióra használni. Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter azt is kijelentette, hogy bármilyen, Venezuela területén való amerikai katonai jelenlétet a szuverén állam elleni agressziónak tekintenek a nemzetközi jog szerint, aminek beláthatatlan következményei lesznek. Feltételezhetően arra utalt ezzel, hogy az oroszok készek akár katonailag is beavatkozni szövetséges országuk védelmében.

Az április 30-i események – a Guaidó vezette venezuelai ellenzék sikertelen hatalomátvételi kísérlete – újra kiélezte a vitát Washington és Moszkva között, bár még nem tisztázott, mekkora szerepe volt (ha volt) az oroszoknak abban, hogy Maduro végül ne kényszerüljön menekülésre. A két nagyhatalom közötti érdekellentét nem kizárólag arról szól, hogy milyen jövőt képzelnek el Venezuelának, sokkal inkább a latin-amerikai térség feletti politikai, katonai és gazdasági befolyás megszilárdítása a fő célja mindkét félnek.

Kilátások

A karib-tengeri helyzet könnyen válhat tehát a nagyhatalmak közötti geostratégiai játék gyújtópontjává. Mindeközben a valódi problémákra (mint a humanitárius helyzet Venezuelán belül) nem sikerül kielégítő megoldásokat találni, mivel hatalmas a megosztottság belföldön és nemzetközi szinten is. Az ABC-szigetek, mivel többszörösen érdekeltek a venezuelai helyzet stabilizálásában, igyekeznek részt venni a segélyezési akciókban, ám ez lehet, hogy végeredményben rossz üzenetet közvetít.

A holland külügyminiszter például korábban úgy nyilatkozott, hogy a jövőben a szigeteket nemcsak amerikai, hanem nemzetközi szervezetek segélyezési kísérleteinek logisztikai központjaként is lehetne használni. A hatalmas érdekellentétekből adódó patthelyzetben a Vöröskeresztnek sikerült először humanitárius segélyt bejuttatni Venezuelába április közepén, miután sikeresen mediáltak Maduro államfő és Guaidó ügyvezető elnök között. Ez a szállítmány végül Panamán keresztül ment Venezuelába, ami szintén megkérdőjelezhető döntés, mivel a panamai kormány nyíltan nem tartja legitim elnöknek Madurót, emiatt pedig többször vádolta már azzal őket a venezuelai külügyminisztérium, hogy az amerikaiak parancsait teljesítik.

Az ABC-szigeteknek tehát az állna érdekében, hogy meg tudják tartani semlegességüket gyakorlati szinten is. Kérdés, hogy ez mennyire lehetséges a szélsőséges és ellentmondásos álláspontok metszetében. Aruba és Curacao eddig az Európai Unió irányvonalát követték, és új választások kiírását támogatják a venezuelai politikai válság megoldására, ezzel szemben azonban Hollandia elismerte Guaidót legitim elnökként. Bár mindannyian elutasítják a katonai beavatkozás lehetőségét, ennek hitelességét megkérdőjelezi az amerikaiakkal való együttműködés.

A május 10-i bejelentést, hogy Venezuela újra megnyitná tengeri és légi határait Arubával, szkeptikusan fogadta a sziget vezetése. Bár a caracasi kormányzat azzal indokolta a döntést, hogy megerősítést kapott Arubától, hogy tisztelni fogja az ország szuverenitását és elutasít bármilyen beavatkozást, valójában nem történt változás Aruba pozíciójában – hivatalosan soha nem támogatták az intervenciót, hasonlóan Bonaire-hez es Curacaóhoz, akikkel ennek ellenére Venezuela továbbra is fenntartja a határzárat.

A bejelentés azonban közvetlenül egy újabb fordulatos hlt követett, ami a venezuelai belpolitikát illeti; Maduro ugyanis az április 30-i sikertelen puccskísérlet utáni kormányzati visszavágás részeként több ellenzéki vezetőt is elfogatott. Ennek fényében a határ megnyitása Arubával (és Brazíliával) inkább annak lehet a jelzése, hogy az államfő biztosabbnak érzi hatalmát, de igyekszik megerősíteni kapcsolatait a potenciális szövetségeseivel a régióban.

Annyi biztos, hogy a venezuelai válság jelenlegi szintje, és lehetségesnek tűnő eszkalálódása hatalmas gondokat okoz és okozhat az ABC-knek, az Európai Uniónak pedig felelőssége lenne ennek megfelelő kezelésében, ideértve a szigetek támogatását és a nekik kedvező politikai álláspont melletti határozott kiállást, hiszen európai uniós állampolgárok jólétét és Hollandia térségbeli érdekeit is veszélyezteti a helyzet.

Írta: Vas Beatrix