Biztonságpolitika

A lövész alegységek új (páncéltörő) támogató fegyvereként beszerzett Carl Gustaf M4 lövegekre történő kiképzés részeként szeptember 11-én először hajtottak végre magyar honvédek éleslövészetet a bakonykúti-csörlőházi lőtéren.

Béléscsöves, űrméret alatti gyakorló 7,62-es lőszerrel és a gázkifúvást imitáló töltettel (ún. backblast charge) végzett iskolalövészet.

(Kézifegyver volta ellenére) terminológiailag helyesen ez bizony egy huzagolt csövű hátrasiklás nélküli (HSN) löveg. Pillantás a fegyvert lezáró, töltéskor oldalra nyitható Venturi-cső felől.

Álló...

...térdelő...

...ülő...

 ...és fekvő lövészeti testhelyzetek.

Az iskolalövészet lőszerei.

A lövők, SAAB-os oktatóik, és a VV mentesítő Csepelből származott célanyag.

Zord  

A LégierőBlogger a hétvégén a sógoroknál, Zeltwegben járt, a hagyományos Air Power rendezvény idei kiadásán. Bár az időjárás pénteken gyenge, szombaton csapnivaló volt, az esős-párás atmoszféra a dinamikus programban is eredményezett pár igen szép pillanatot, a statik részletfotózására pedig az ilyen árnyékmentes idő amúgy is a legjobb.

Luftstreitkräfte Eurofightere füstölővel, egészalakos párakiválással és alpesi háttérrel.

A Luftwaffe H145M-jének üres zavarótöltet kivetője szemből...

...hátulról, a gyártó régi megnevezésével (EADS Deutschland Gmbh).

Az AN/AAR-60-as szenzor letakarva, ami a beépített éles berendezés egyik közvetett bizonyítéka.

UV-tartományú AN/AAR-60-ast használnak a súlyos csúszások kísérte európai csúcshelikopter, az NH90-es német példányai is...

...melyek az osztrákokkal közösen "harcászati" bemutatót tartottak, a maguk részéről külső teherrel (G Merci, illetve Quad).

Egy ellenpélda: az osztrák S-70-es flotta egyik önvédelmi berendezéskészletet nélkülöző példánya. Csak az alap províziók vannak meg (néhány példányon azért ott vannak az ASE elemei).

Még egy ellenpélda: svájci Super Puma, melynek ez a példánya szintén nélkülözi - a RUAG által integrált - önvédelmi rendszert.

Az AMI egyik amendolai (32º Stormo, 13º Gruppo) F-35A-ja is tiszteletét tette...

...a programból azóta az USA által kizárt Törökországban gyártott orrfutó részegységgel :-)

A magyar Gripen demo Majerik Máté főhadnaggyal a "nyeregben". Itt a kerótúlfolyón negatív terhelésnél kiáramló üzemanyag begyújtása, ami a magyar bemutató védjegyévé vált az évek alatt.

Itt pedig a Chemring MTV infracsapdák dobása (valószínűleg az egyszem alsó) BOY403-as zavarótöltet kivető berendezésből.

A lengyel Szu-22M4 ASZO kivetőberendezéseiből útnak indult infracsapdák nyugati kollégáikkal szemben csak a géptől jelentősebb távolságra izzottak fel (megjegyzendő, hogy nyugati cégek is gyártanak már egy ideje ezzel kompatibilis 26 milliméteres patronokat).

Néha az airshow-tömeg is szépen keretezhet egy képet :-)

S ha már önvédelem, akkor itt az amerikaiak legújabb generációs (LAIRCM-programmal asszociált) rakétaindításjelző szenzora, és a kisméretű Guardian DIRCM-torony a P-8 Poseidon svanca alatt...

...az eddigiektől merőben eltérő apertúrájú, állítólag két infravörös sávban dolgozó szenzor típusjelzésére egyelőre nem sikerült rábukkannom.

A Zeltwegben kiállított ANG-s Herculesen az előző generációs, AN/AAR-47(V)2 szenzor (IR MWS+LWS) volt, a máig széles körben alkalmazott AN/APR-39 radar besugárzásjelző antenna társaságában.

S ha már átkacsintottunk az RF-spektrumba, akkor jöjjön itt a korszerűsített német Tornado IDS-ek Saab BOW besugárzásjelzőjének mellső antennacsoportja. A nagy átmérőjű spirálantenna megegyezik a Gripenek előző generációs EW-rendszerének WTU-egységeiben alkalmazottal (E-J), de azt kiegészíti kvadránsonként két pár kisebb átmérőjű antenna a magasabb (~K) tartományra. A két áramvonalazott omni antenna valószínűleg a C-D sávú RPK (indításjelző) vevőé.  

Svájci Hornet, a párás időben láthatóvá váló lökéshullámmal.

Strapabíró fém hatszögekből összeakasztható tábori repülőtér-felület. Védelmi képesség (országvédelem) helyreállításnál készletezendő?!

A pénteki programzáró a svéd tűzokádó őshüllő, a Draken volt.

Zord

A katonaközösségek lehetőségeik szerint mindig is igyekeztek ápolni a hagyományaikat, és nagynevű elődeik emlékét. Nincs ez másként az ejtőernyősök esetében sem, akik idén nyáron hagyományteremtő céllal, első alkalommal rendezték meg a Hüse Károly Katonai Ejtőernyős Emléktalálkozót.

Hüse Károly neve a mai napig fogalom a magyar katonai ejtőernyőzés világában. Az 1940-es születésű sportember iskolái befejezését követően két évig szülővárosában, Hajdúszoboszlón dolgozott. Az ejtőernyőzéssel 1953 óta foglalkozott és 1954. március 29-én életében először ugorhatott. Az ejtőernyőzést olyan elszántsággal folytatta, hogy 1958-ban első lett a megyei ejtőernyős bajnokságon, majd 1960-ban célba ugró bajnok és válogatott kerettag lett. Ugyanebben az évben kezdte meg katonai szolgálatát, amelyet a sorkatonai évek leteltével élethivatásul választott. Továbbszolgálóként majd hivatásosként szolgált. 1962-ben már túl volt az 500. ugrásán. 1964-ben országos és világcsúcsot állított fel 1000 méteres késleltetett célba ugrásban. 1965-ben az 1000. ugrását teljesítette, majd egy tiszti vizsgát követően 1966-tól alhadnagyként szolgált tovább. Magánéletében is jelen volt az ejtőernyőzés, felesége szintén ezt a sportot űzte. 1968-ban a 2000., 1971-ben a 3000., 1974-ben a 4000. ugrását jegyezhette be az ugrókönyvébe. Neve külföldön is egyre ismertebb lett, folyamatosan járta a világot. Az 1976-os év nem csak az 5000. ugrást, hanem az ötödik helyezést is hozta az olaszországi világbajnokságon. Ilyen eredményt magyar ejtőernyős sportoló addig nem ért el. Az akkoriban rendkívülinek számító 6000. ugrását Kubában teljesítette – a világon ötödikként. A sikeres életpálya 1978. május 26-án, a 6263. ugrás során szakadt meg; Hüse Károly tragikus balesetet szenvedett. A 38 évesen elhunyt ejtőernyős katonasportolót szülővárosában, Hajdúszoboszlón katonai tiszteletadás mellett temették el.

*

A nyolcvanas években az akkori néphadsereg kiemelt eseményként kezelte a Hüse Kupa néven, Hajdúszoboszlón megrendezett versenyeket, amelyek a keleti (szocialista) blokk ejtőernyőseinek talán legnagyobb versenyei voltak. A rendszerváltást követően a honvédség leépítése hatással volt ezekre a versenyekre is, amelyeket azután egyre ritkábban rendeztek meg. A kétezres években még voltak erőfeszítések, hogy ez a nemes hagyomány ne szakadjon meg, de a 2010-es évek erőforrás hiánya miatt a honvédség már nem tudta megrendezni ezeket a versenyeket. Az évtized közepén civilek vették át a rendezést, először Gödöllőn, majd 2017-ben, amikor a nagyjavított Mi-17-esek rendelkezésre álltak, már a honvédség támogatásával. Ugyancsak ebben a felállásban rendezték meg a versenyt a tavalyi, 42. CISM Katonai Ejtőernyős Világbajnokságot követően. Ekkor azonban döntés született arról, hogy az eredetileg is katonai verseny szervezése ismét a honvédség kezébe kerül, annak érdekében, hogy a hagyományőrzés méltó formában folytatódhasson. A 2019-es rendezvény igazgatója Dr. Bali Tamás ezredes, bázisparancsnok-helyettes lett, aki a tavalyi ejtőernyős világbajnokság szervezését is vezette. Bali ezredes elgondolása volt, hogy az idei esemény a katonai jelleget hangsúlyozva ne csak egy verseny legyen, hanem találkozó is a katonai ejtőernyős generációk között. Ennek megfelelően az I. Hüse Károly Katonai Ejtőernyős Emléktalálkozónak elnevezett eseményen a múltat idéző idősebb generáció tagjai mellett ott voltak napjaink katonai ejtőernyősei, a válogatott tagjai és a jövőt képviselő fiatalok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felderítő szakos hallgatói is. A szervezők meghívtak volt parancsnokokat és ma is aktív elöljárókat. Utóbbiak ugrottak is. Rajtuk és a szolnoki ejtőernyős és különleges műveleti alegységeken kívül, minden olyan alakulattól érkeztek ugrók, ahol ejtőernyős beosztás van – a kecskeméti repülőbázisról, a pápai bázisrepülőtérről és a debreceni felderítőktől.

A programot úgy állították össze, hogy találkozó, megemlékezés és verseny jellege egyaránt legyen. A rendezvény július 10-én este a helikopterbázison kezdődött, ahol a résztvevők megkoszorúzták Hüse Károly mellszobrát. A kétnapos verseny megnyitóját másnap reggel 8 órakor a szandaszőlősi sportrepülőtéren tartották, majd megkezdődtek az emlékugrások.

Koszorúzás, katonai tiszteletadás mellett

Bali Tamás ezredes mellett Hüse Károly fiai állnak.

A körkupolás ernyőkkel azok a veteránok és fiatalok ugrottak, akik nem ugranak légcellás ernyővel. Az emlékugrást színesítette, hogy egy volt mélységi felderítő század (MN 3100) tagjai - akik a legendás Furkó Kálmánnál szolgáltak, majd 1987-ben szereltek le – szintén ugrottak. Néhány, immár az ötvenes éveiket taposó egykori felderítő katona nemrég ismét elkezdett ejtőernyőzni. Mivel érvényes orvosival és biztosítással rendelkeztek, a körkupolás emlékugráson ők is részt vehettek és ennek bizony megadták a módját. Úgy vonultak be, ahogy azt egykor megtanulták: sisakkal az egyik kézben, mentőernyővel a másik kézben, felderítő nótát énekelve. Az egykori mélységi felderítő katonák közül Dr. Lits József így emlékezett: „28 éves koromban ugrottam először és Hüse Károly volt az én mentorom. Nagyon sokszor voltam, mint tartalékos katona az ő irányítása alatt ejtőernyős táborokban és az ő iránti tisztelet miatt vállaltam ezt a mai napot is.”

Sisakkal és mentőernyővel a kézben, mint annak idején.

 A volt mélységi felderítők csoportképe.

A verseny két részből állt, célba ugrásból és célra szállásból. A célba ugrás a versenyekről ismert szabályozott célba ugrás volt, érzékelő platformra. Ezt a versenyszámot egyéni versenyben mindhárom helyen a 86. Szolnok Helikopter Bázis ejtőernyősei nyerték. Sorrendben: Varga Tamás zászlós, Olenyik Roland őrmester és Gál Szabolcs törzsőrmester. Csapatban a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület 2., 4., és 1. csapata állhatott a dobogóra.

Mivel a célba ugrás már versenykategória és rengeteg gyakorlást igényel, az az ötlet merült fel, hogy legyen egy olyan megmérettetés, amelyen a normál légcellás képzettséggel rendelkező, de egyébként nem versenyző állomány vesz részt. Ez lett a célra szállás. A szandai reptéren egy negyven méter átmérőjű kört festettek fel, azon belül öt méterenként újabb körökkel és középen egy mindössze egy méter átmérőjű körrel. A bírók a középponttól mérőszalaggal mérték a távolságot. Ezt tehát a légcellás állomány ugrotta. A célra szállást egyéniben Szabó Konrád zászlós nyerte az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról. A második Rácz Csaba főtörzsőrmester lett a 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandártól, a harmadik pedig Bereczki Zsolt főtörzsőrmester, a 86. Szolnok Helikopter Bázisról. Csapat célra szállásban az első két hely a Szolnok Helikopter Bázis 1. és 2. csapatáé lett, a harmadik a különleges rendeltetésű dandár csapatáé.

A találkozón 44 légcellás versenyző és kb. 30 fő körkupolás emlékugró ugrott. Az ugrásokat a Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj Mi-17-eséből hajtották végre, de a versenyzőknek az egyik Mi-24-es harci helikopter is rendelkezésre állt. A rendezvény július 12-én ért véget. A szervezők nem titkolt szándéka, hogy ezzel a rendezvénnyel hagyományt teremtve Hüse Károly emlékét és a katonai ejtőernyőzés hagyományait egyaránt tovább ápolhassák.

* * *

Fotó: Zsadony Ferenc nyá. zászlós, Szórád Tamás. A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. augusztusi számában jelent meg.

Izraeli fegyverzetet kaphatnak majd ukrán MiG-29 Fulcrum vadászgépek, ukrán sajtóértesülések szerint. Bár jelenleg a felek még az egyeztetéseknél tartanak, annyit már lehet tudni, hogy a programban izraeli részről az Elbit Systems az érdekelt. Amennyiben a szerződés megszületik, úgy az ukránok 11 gépét látnák el korszerű fegyverzettel és néhány fedélzeti rendszerrel, darabonként 40 millió dollár ellenében.

Korszerűsített, felderítő alegységek igényei szerint módosított lövészpáncélosokat fog kapni a lengyel szárazföldi haderő. A BMP-1 hely módosításával létrejött BWR-1D és BWR-1S járművekből 2022-ig bezárólag 38 darab került majd korszerűsítésre. A Harrys és a Radmor digitális rádiórendszereken felül a járművek digitális belső kommunikációs rendszert, JIM LR hőkamerát, SR HAWK rádiólokátort, inerciális Talin 5000 és DAGR GPS navigációs rendszereket, APC 4 vegyi felderítő rendszert, MIMID aknakeresőt, megnövelt űrtartalmú üzemanyagtartályokat, gumibetétes lánctalpakat, ergonomikus üléseket és új állófűtést fognak kapni.

Két új rakétás páncélvadász járművet mutatott be az MBDA és a lengyel PGZ. A Brimstone irányított rakétákat rejtő és védő konténereket a Lengyelországban gyártott lánctalpas alvázakra szerelték fel. A konténerek elejét a rakéták indítása előtt a nagyobb hatótávolság biztosítása érdekében megemelik. A járműveket a lengyel haderőn kívül külföldi vásárlók számára is ajánlják a fejlesztők. Az egyik platform a BWP-1, amely egy helyileg korszerűsített BMP-1-nek felel meg. Ennél a deszanttér tetejére került felszerelésre a 12 rakétát tartalmazó konténer. A gyalogsági harcjármű tornyát leszerelték, helyette egy távirányítású fegyverállvány került felszerelésre a páncéltest jobb oldalára egy nehézgéppuskával. A másik platform, amelyet a HSW SA és az Obrun biztosít, a Krab alváz, amelyet a Krab önjáró tarackhoz használnak. Erre a nagyobb járműre három indítómodult szerelhettek fel, amelyek mindegyike nyolc rakétát tartalmaz, így összesen 24-re emelkedett az azonnal bevethető rakéták mennyisége. A közös együttműködési lehetőség legfontosabb része, hogy az MBDA a Brimstone rakétát gyártását is megvalósítaná Lengyelországban, méghozzá az MESKO SA-nál.

Olasz sajtóértesülések szerint Olaszország is csatlakozni fog a Tempest repülőgépet fejlesztő csoporthoz. A hatodik generációs többfunkciós gép létrehozásában való részvételről szóló dokumentumot még ebben a hónapban alá fogják írni. A Tempest programot a 2018. évi Farnborough Nemzetközi Airshow során mutatták be. A brit kormány a Honvédelmi Minisztériumon keresztül 2 milliárd fontot (2,3 milliárd eurót) különített el a hatodik generációs vadászgép kezdeti fejlesztésére. A Tempest célja, hogy 2040-ig helyettesítse a RAF Typhoon vadászbombázóit és Európán belül már versenytársa is akadt, az Angela Merkel és Emmanuel Macron által a Párizsi Nemzetközi Légibemutató - Le Bourget, 2017. július 12-én bejelentett francia-német új FCAS/NGWS generációs vadászgép személyében.

Ez utóbbi számára további pénzösszeg került jóváhagyásra a héten. Ugyanis a fejlesztésbe beszállt Spanyolországban 100 millió eurót szavaztak meg a fejlesztésére. Madrid tavaly júniusban csatlapozott az Airbus/Dassault gép fejlesztéséhez. A fenti összeget több lépésben fogják a spanyolok átutalni. Így 2019-ben 10, 2020-ban 60, 2021-ben 20, és végül 2022-ben 20 milliót folyósítanak majd.

Egy lépésre van már csak Pakisztán légiereje egy jelentős gépbeszerzés megvalósulásától. De nem egy újabb adagnyi JF-17-es Thunder beszerzése van igen közel. Évek óta folytak tárgyalások Egyiptommal, az ott már nem kellő Dassault Aviation Mirage 5-ös vadászbombázók megvásárlásáról. Meg nem erősített hírek szerint az egyeztetések lezárultak, így hamarosan sor kerülhet a deltaszárnyúak leszállítására Pakisztán részére. Egyiptomban 54 Mirage 5SDE együléses vadászbombázó, (egyenértékű a Mirage III-val), 6 felderítő Mirage 5SDR és 6 5SDD kétüléses példány került eladósorba. Ezekből 36 darab kerülhet majd Pakisztánba, a hírek szerint a többség alkatrészként kerül majd hasznosításra, de lesz pár, amelyik új felségjellel ellátva repülni is fog. Az idős pakisztáni gépek igen korszerűnek mondhatók, hiszen 2008-ban egy modernizáció keretében Thales RC400-as rádiólokátorokat, közeledő rakétákra figyelmeztető rendszert kaptak és lehetőség van az éjszakai bevethetőségre is. Pakisztán jelenlegi Mirage flottája 90 Mirage III és 90 Mirage 5 repülőgépet foglal magában, ezek a ROSE (Retrofit Of Strike Element) korszerűsíti program során jelentős modernizáláson estek át.

A pakisztáni Mirage-ok egyik fontos feladata a nukleáris robbanófejet hordozó robotrepülőgépekkel történő csapásmérés. Éppen ezért fegyverzetükben jó pár éve már megtalálható a 350 km-es hatótávolságú Hatf-8 Ra'ad és a 750 km-es hatótávolságú Hatf-7 Babur robotrepülőgép légi indítású változata. A repülőgépekről bevethető Hatf-8 Ra'ad csapásmérő robotrepülőgép csökkentett észlelhetőségű, elsődleges célpontjai parancsnoki központok, raktárak, rakétaindító állások. Az 1100 kg-os indulótömegű, 4,85 méter hosszú Hatf-8 harci része szerelhető hagyományos vagy nukleáris robbanófejjel is. Navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van. Egyes hírek szerint a Ra'ad és a Babur megalkotásához legalább két, 1998-ban afganisztáni célpontok ellen indított, ám Pakisztáni területen a becsapódás után is viszonylag épségben maradt RGM/UGM-109 Tomahawk robotrepülőgép maradványait használták fel.

Indiában már fejleszteni kezdték a következő generációs rakétahordozó tengeralattjáró-osztályt. A jelenleg még csak S-5 jelzést viselő hajók első példánya 2030 előtt állhat majd szolgálatba. Főfegyverzetét a jelenleg még szintén fejlesztés alatt álló K-6-os ballisztikus rakéták fogják alkotni. A várhatólag majd 8000 kilométeres hatótávolságú fegyverből 16 darabot fog majd hordozni, a rajzokon a hajótest vonalából igencsak kicsit kiálló törzsszekcióban. Most még nem tudni, hogy az indítótubusok képesek lesznek-e kisebb átmérőjű K-15-ös rakéták befogadására. Ezekből az S-5-ös háromszor annyit lenne képes hordozni, mint a K-6-ból, igaz ezek a rakéták csak 740 kilométerre lévő célok ellen alkalmazhatók.

Úgy tűnik, hogy a fülöp-szigeteki légierő két Bell AH-1 Cobra harci helikoptere mégsem fog ebben az évben megérkezni. A szeptemberre vár átadást a személyzet képzésének elhúzódása késlelteti. A Kobrák várhatólag csak 2020-ban fognak majd megérkezni. Ezt az üzletet Amman és Manila között még 2018 szeptemberében kötötték meg. Jordánia a maga részéről 2018-ban 17 darab használt AH-1F-et kínált eladásra, alkatrészekkel együtt, a meglévő több mint 40 gépet számláló állományából. 2015-ig csak 31 AH-1-el rendelkeztek, azonban ekkor Izrael átadott 16 darab használt harci helikoptert.

Japán tovább erősítené ballisztikus rakéták elleni védelmét. Ezt egy jelentősebb rakétabeszerzéssel valósítanák meg. Ez ügyben a kérelmüket már elküldték Washingtonba. Ebben hetvenhárom darab Raytheon Standard-3 (SM-3) Block IIA rakéta megvásárlási szándéka szerepel. A beszerzés becsült költsége 3,295 milliárd dollár körül fog alakulni.

Szeptember 4-én az Embraer szállította a brazil légierőnek az első KC-390 szállító és légi utántöltő repülőgépet. A hazai fejlesztésű típus Brazília öregedő, C-130 Hercules repülőgépeinek helyébe fog lépni. Két IAE V2500-es kétáramú sugárhajtóművel ellátott KC-390 gyorsabb és több terhet hordozhat, mint a hasonló méretű turbólégcsavaros szállítógépek. 26 tonnás terheléssel akár 870 kilométer per órás sebességgel is repülhet. Némileg kisebb, 23 tonnás terhet szállítva 2556 kilométert repülhet. A brazil kormány kedden megerősítette, hogy a brazil légierő 28 darab KC-390 szállító és légi utántöltő repülőgépet vásárol az Embraer repülőgépgyártól. Külföldről eddig 33 gépre érkezett megkeresés. Argentína és Chile 6-6 darabot, míg Kolumbia 12-őt tervez beszerezni. Európából a már biztos portugál megrendelés mellé befuthat majd a Cseh Köztársaság két példánya is. Polgári vonalról a Sky Tech hat gépre szóló beszerzése valósulhat majd meg.

NETARZENÁL GALÉRIA

Antonov An-26

Kawasaki C-2

Sikorsky MH-60R Strikehawk

Szuhoj Szu-30SzM

JF-17 Thunder

Boeing F-15E Strike Eagle

Xian JH-7A

Lockheed NC-121K Warning Star

Aérospatiale AS 350B2 Ecureuil

Douglas A-1D Skyraider

Antonov An-12BK

Chengdu J-10A

Boeing EA-18G Growler

Dassault Rafale C

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon

Mil Mi-24P Hind F

Boeing E-3A Sentry

Eurofighter Typhoon EF2000

Szuhoj Szu-34 Fullback

McDonnell Douglas F-15A Eagle

NHI NH90TTH

Szuhoj Szu-57

Zord

Kedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig elérhetők itt. Jó szórakozást kívánunk!

[...] Bővebben!

Baltikumi szolgálatát befejezve, szeptember 4-én hazatértek Litvániából a Balti Fegyveres Légvédelmi Készenléti Alegység katonái. A Magyar Honvédség második, májusban megkezdett négy hónapos Baltic Air Policing missziója 544 óra repült idővel zárult, amely 50 éles riasztást és a Balti-tenger felett végrehajtott igazoltatást valamint 110 gyakorló riasztást és 141 olyan felszállást foglal magában, amelynek célja a térségben települt tengerészeti és szárazföldi erők támogatása valamint légi díszelgés volt. A vadászgépek a kontingens hazaérkezése előtti napon települtek vissza ideiglenes bázisukra, Pápára és rövidesen a földi lépcső utolsó járműve is hazaérkezik. Ezzel egy fontos fejezet zárul le a magyar katonai repülés történetében, ugyanakkor az élet nem áll meg: a Gripen-közösség folytatja feladatait egyelőre Pápáról és repülőterük felújítását követően ismét Kecskemétről.

*

A szállítórepülők ideiglenes bázisa a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér. Ide, az 1-es terminál elé érkezett a kontingenst szállító Airbus, amelyet a repülőtéri tűzoltók vízhídja fogadott.

*

Ugrik Csaba dandártábornok, a kontingens parancsnoka az előző napon érkezett vissza Magyarországra. A kontingens tagjait fogadó kézfogás egy emlékérmet rejt, ezzel is megköszönve a baltikumi szolgálatot.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Az Airbus Helicopters ma Donauwörthben látta vendégül a magyar média képviselőit, tájékoztatást adva a  H145M program állásáról, első alkalommal téve lehetővé az egyik honvédségnek épült gép - az épp berepülésen lévő második (LUH) példány - fotózását. A humán oldalon pedig az elsőként átképzésre kerülő műszakiakkal és hajózókkal találkozhattunk.

A 20266-os gyári számú leendő magyar 02-es, D-HMBF ideiglenes német lajstrommal berepülés közben narancssárga overallos Airbus-tesztszemélyzettel.

A Helionix fedélzeti avionikai rendszer kijelzői.

Kevesen tudják, de a H145 hivatalos típusmegjelölése máig MBB-BK117, D-2 változat.

A fegyverzetfelfüggesztők egyik rögzítési csomópontja a gép oldalán. Az alap HForce-povíziók egyikeként minden gépen ott lesznek.

Ugyanaz a gyártósoron, még végleges festés nélkül. (Fotó: Airbus Helicopters)

Az első két átképzésre kerülő magyar hajózó, Simon Zsolt alezredes, és Dajka Attila őrnagy az egyik magyar gép mellett...

...illetve kiképzési repülésre indulva céges oktatóval és géppel.

Zord

Egy éppen tíz évvel ezelőtti napon, 2009. szeptember 1-én azzal a szándékkal indítottam útjára az Air Base blogot, hogy a lehetséges keretek között, az olvasók elé tárjam a katonai repülés és az azt működtető emberek mindennapjait. Lehetőleg első kézből, bázistúrák, interjúk, személyes tapasztalatok és élmények révén. (Ez az elképzelés részben olvasói igényre, részben saját döntésből a későbbiekben polgári repülési, szárazföldi és haditengerészeti témákkal is bővült, de természetesen továbbra is a katonai repülésen van a hangsúly.) Ebben az izgalmas vállalkozásban meglepően sokan voltak segítségemre itthon és külföldön egyaránt. Talán azért, mert felismerték, hogy igazán rájuk vagyok kíváncsi; a mindennapjaikra, feladataikra, élményeikre, véleményükre, történeteikre és csak utána a haditechnikai eszközökre. Hálás vagyok a segítségükért, különösen azoknak, akik személyes történeteiket bízták rám.  

Sokáig vártam az első bejegyzéssel, mert mindenképpen hazai témával szerettem volna indítani a blogot. Ez a téma végül a 2009. augusztus 20-ai tisztavatáson végrehajtott légi díszelgés és az előző napi főpróba lett. Az eredeti első bejegyzés bővített változatával, díszelgő Mi-8-asok, Mi-24-esek, L-39-esek, MiG-29-esek és JAS39-esek egy évtizeddel ezelőtti fotóival szeretném megköszönni az Air Base blog régi és új olvasóinak figyelmét. 

*

Augusztus 19. A főpróba mozzanatai, az Erzsébet híd pesti hídfője mellől fotózva. 

A 407-es An-26-os a Hősök tere felé vezető irányon repül. Bal kísérője a 119-es díszfestésű Albatros, a Cápeti II.

A jobb kísérő a másik cápaszájas Albatros, a 135-ös oldalszámú Cápali.

MiG kísérettel keresztezi a Dunát a 603-as Ancsa. Fedélzetéről fotósok örökítik meg a Nagyvas Budapest feletti röptét. 

A 603-as bal kísérője egy harci, jobb kísérője egy kétüléses MiG volt. 

A Gellért-hegy északi lejtője felett érkezik a Gripen-kötelék.

Ketten a háromból. Törzs alatti póttartály, Litening konténer és gyakorló Sidewinder a 38-ason és a 42-esen.

Az An-26-os és a MiG-29-esek alkotta kötelék ismét a Duna felett, emelkedő bal fordulóban, úton hazafelé.

Kisebb magasságon a helikopterek gyakorolnak, egyelőre még zászló nélkül. Először a 6200-as Mi-8-as érkezik.

Az 582-es Mi-24D úgy, ahogy harci helikoptert ritkán látunk repülni: nyitott deszanttér-ajtóval.

*

Augusztus 20. A délelőtti díszelgő gépekről és a délutáni áthúzásokról a Gellért-hegyről készültek fotók.

Az An-26-ost utoljára kísérik L-39-esek a főváros fölé; a típust 15 év után, 2009. novemberében kivonták a szolgálatból. 

Ancsa és Alba - szoros kötelékben

Az Ancsa mellett-mögött a 27-es MiG-29UB repül. A huszonkilencesek is utoljára díszelegtek Budapest felett, majd még bő egy évet ráhúztak az Albatrosokra. A maradék üzemképes gépet 2010 végén állították le.  

Érkeznek a Gripenek, a kétüléses Deltát együléses Charlie-k kísérik.

A Gellért-hegy oldalából olyan a két JAS, mintha összenőtt volna.

A Duna felett déli irányba tart a zászlóvivő Mi-8-as. 

Az 582-es Mi-24-es délelőtt a NATO-zászlóval repült ...

... délután pedig az EU lobogójával.

Az 580-as a magyar zászlóval igyekszik észak felé.

A délutáni blokkban is szereplő 42-es Gripen nyitott törzsféklappal süllyed a Gellért-hegy előtt, a Parlament irányába. 

A nemzeti légitársaság egyik Boeing 737-ese is tiszteletét tette a bemutatón. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Elkezdődött Bulgária Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépeinek Fehéroroszországba történő szállítása. Szófia hosszú idő után döntött a gépek Baranovicsiben történő nagyjavításáról és némi korszerűsítéséről. A meglévő 14 bolgár gépből nem mind kerül majd a további hadrendbe tarthatóságot garantáló munkafolyamatokba. Az ezekben érintett 8 példányból az első augusztus 28-án indult útnak az 558. repülőgép javító üzem felé, egy Iljusin Il-76-os szállítógépben, részlegesen szétszerelve. A nyolc repülőgépen elvégzendő munkák várhatóan mintegy 50 millió eurós kiadással fognak járni, de a kormányzati szinten van terv még további két repülőgép Belorussziába való kiküldésére.

Donauwörth-ben augusztus elején hajtotta végre első repülést az immáron 5 főrotorlapáttal rendelkező Airbus Helicopters H145-ös prototípusa. A hónap vége előtt már a második prototípus is a levegőbe emelkedett, mivel a következő év elején szeretnék megszerezni erre a változatra is a típusalkalmassági bizonyítványt. A jelenlegi négylapátos kialakítással szemben, az 5 főrotorlapáttal rendelkező H145 további 150 kilogramm több hasznos teherrel emelkedhet majd fel, és a maximális felszálló tömege 3800 kilogrammra növekedhet. Az első prototípus jelenleg Dél-Amerikában van, nagy tengerszint feletti repülési teszteken.

Igencsak alaposan korszerűsített Mil Mi-24P harci helikoptert mutatott be a KRET orosz vállalat. A Mi-24P-1M üres tömegét 430 kilogrammal csökkentették, a beszerelt könnyebb fedélzeti rendszerek révén. A fegyverterhelés 2400 kilogramm, de ebben már nincs helye a rádióvezérlésű 9M114-es rakétacsaládnak. Helyüket a legújabb 9M120 Ataka sorozat lézervezérlésű változatai vették át, az akár 15 kilométerről is indítható radarvezérlésű 9M123-as mellett. Ezek miatt is került egy AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátor felszerelésre a lövész fülkéje elé. Az optikai rendszer forgatható kupolája a mereven beépített 30 milliméteres ikergépágyúval ellentétes oldalon, a radardóm mellett nyert elhelyezést. Mind a lövész, mind a pilóta fülkéje korszerűsítésre került színes kijelzőkkel és HUD-al. Az eddigi legtöbb modernizált Mi-24-el szemben ezen rajta voltak még az irányított rakéták felfüggesztésére szolgáló külső lelógó szárnyrészek is. Továbbá a harci helikopter külső részén a törzs oldalán és az alatt is az önvédelmi rendszerek dudorai és tornyai is láthatóak voltak. A helikopter deszantterét alkalmassá tették 3 sérült katona harctérről történő elszállítására is.

Augusztus 26-án az indiai légierő megkapta a 11. (MSN IAF-11) Boeing C-17 Globemaster III-as szállítógépét. A típust az országban a 81. század (Sky Lords) repüli 2013 óta. India terveiben további Globemaster III-ok beszerzése is szerepelt még egykoron, de a lassú bürokrácia nem tudta időben tető alá hozni ezen megrendelésének előkészítését. A Boeing C-17 Globemaster III-ból az USAF-nál 222, Indiában 11, Nagy-Britanniában, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben és Ausztráliában 8-8, Kanadában 5, a NATO közös ezredében 3, míg Kuvaitban 2 példány repül. A legöregebb C-17-es 27 éves, az átlagéletkor 14,4 év.

Röviden fogalmazva az indiai Hindustan Aeronautics Limited (HAL) SPORT-ot csinált a nem túl gyorsan fejlesztett Tejas vadászbombázóból. Bővebben kifejtve a kétüléses verziót fejlesztenék tovább kifejezetten harckiképzésre szolgáló oktatógéppé. Ennek rövidítése a SPORT (Supersonic Omni Role Trainer). Természetesen a nagyteljesítményű harci repülőgépek (mint például a Rafale, a Mirage 2000, vagy a MiG-29) repülési tulajdonságainak, fedélzeti rendszereinek és fegyverzetének (csapásmérő robotrepülőgépek, sisakkijelző, célzókonténer, elektronikus hadviselési rendszerek) megismerésére szolgáló típus alkalmas lenne harci bevetések végrehajtására is, háborús helyzetben. Kapcsolódó hír, hogy a HAL bejelentette, sikerült csökkentenie a Tejas darabárát. Az igencsak borsosnak tekinthető 62,9 millió dolláros árcédulát sikerült mérsékelni az igencsak versenyképes 34,9 millió dollárra. Mivel igen alaposan rágyúrtak az ár csökkentésére talán bebiztosíthatják az igencsak elhúzódó fejlesztésű gépük következő 83 darabra szóló hazai megrendelését.

Kínai médiában bennfentes körökből származó információt közöltek a héten, a haditengerészet új hordozófedélzeti vadászbombázójának típusáról. Évek óta az Shenyang Aircraft Corporation (SAC) FC-31-es jelzésű gépet tartották befutónak a nagyobb méretű Chengdu Aerospace Corporation (CAC) J-20-as szemben. Az információ szerint viszont a döntéshozók a J-20-at szeretnék látni a kínai repülőgép-hordozók fedélzetén a jövőben. A Szu-33-as helyi továbbgondolásához, a J-15-höz fogható nagyobb méret okozta hátrányokat állítólag ellensúlyozza a J-20-as megbízhatósága és fejlettsége. Mindemellett a katonai vezetők szerint az FC-31-es esetében a tervezést végzők nem tudtak felmutatni megfelelő méretékű innovációt/kreativitást gépük megalkotásánál, ez szintén hátrányt jelentett a flotta új vadászbombázó típusának kiválasztásnál. Így hiába a hordozón elfoglalt kisebb hely, valamint a repülési jellemzőkben érezhető fürgesége, az FC-31-es úgy tűnik elbukott. Ez a döntés akár az FC-31-es végét is jelentheti, hiszen a haditengerészetéhez közeli másik katonai forrás szerint mindkét repülőgép fejlesztésének végig vitele szinte lehetetlennek tűnik az elkövetkező néhány évben, tekintettel a gazdasági visszaesés kockázatára, mivel az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború továbbra is eszkalálódik.

Ami a jövőt illeti az J-20-as hordozófedélzeti változatánál a fő kihívást nem a tömege, hanem a hossza okozhatja. Amennyiben sikerül megrövidíteni a géptörzset, úgy a tömege már nem fog gondot okozni, hiszen a kínai flottánál a gőzkatapulttal szemben az elektromágneses katapultot részesítik előnyben. Ennek egyik előnye, a nagyobb indítható tömeg, ami pont jól jön a J-20-as számára. Jelenleg még mindkét típus erősen támaszkodik az Oroszországból beszerzett gázturbinákra, de a J-20-as itt is előrébb tart, hiszen a hazai fejlesztésű WS-15-ös jelzésű erőforrás már elkészült, több száz órányi tapasztalatot szereztek vele. Ami még további kihívás lehet a kínai mérnökök számára az teljesen független a típustól, hiszen olyan radarkeresztmetszetet csökkentő bevonatot kell előállítani, ami a zord tengeri körülmények között is helyt tud állni és nem okoz túl sok plusz időt a karbantartások során.

A kanadai királyi légierő (RCAF) bővíti és korszerűsíti a CH-149 Cormoran kutató-mentő (SAR) helikopter flottáját. A forgószárnyasok élettartamának felénél esedékes munkálatok után a gépek 2042-ig maradhatnak majd szolgálatban. Az Észak-Amerikában repülő AgustaWestland AW101-ek korszerűsítése során új GE Canada által szállított hajtóműveket, a legmodernebb avionikát, navigációs és kommunikációs rendszereket, valamint a Collins Aerospace-tól származó pilótafülkét is kapnak. Továbbá LED-es lámpatestek gondoskodnak majd a világításról, megújul a csörlő, a repülésvezérlő rendszer és a fedélzeti rádiólokátor is a földi telepítésű szimulátorral együtt. Ezeknek köszönhetően a kanadai gépek a jelenlegi legkorszerűbb felszereléssel ellátott, Norvégia számára leszállított példányokkal lesznek egyenértékűek. A korszerűsítés összköltsége 1,39 milliárd dollárra fog rúgni. Az első korszerűsített CH-149 Cormoran 2022-ben emelkedhet majd a levegőbe. A darabszám növelésére jelenleg két újabb helikopter megvásárlását jelzik előre.

Végrehajtotta első repülését az Airborne Tactical Advantage Company (ATAC) magáncég első repülőképesé tett Dassault Mirage F1-es gépe. A texasi Fort Worth Alliance repülőtérről augusztus 22-én levegőbe emelkedő példány egykor a francia légierő gépe volt. A kétüléses Mirage F1B lajstromszáma N601AX (francia szolgálatban annak idején 502). A társaság nyilatkozata szerint a repülés 30 percig tartott, és eseménymentesen végződött. Az ATAC a 2017-es évben vásárolt meg 63 darab Dassault Mirage F1 vadászgépet Franciaországtól, amelyeket 2014-ben vontak ki az aktív szolgálatból. Ezekből az első körben 32, igen jó állapotban lévő darabot a belga SABCA cég segítségével fognak felújítani. Ezek a példányok viszonylag könnyedén, kevés ráfordítással tehetők repülőképessé.

Igaz az ATAC nem bízott semmit sem a véletlenre, ugyanis a gépek mellé 157 darab Atar 9K50 hajtóművet, 84 Cyrano IV radart, valamint 72 üzemanyagtartályt is megvásároltak. A cég terveiben 40 darab Mirage F1-es repülőképessé tétele szerepel, ez minden bizonnyal sikerülni fog a sok tartalék alkatrésznek köszönhetően. Az ATAC 1994 óta segíti a pilótakiképzést az ellenséges repülőgépek szerepét játszó gépeinek és pilótáinak bérelhetőségével. A vállalat jelentős sikert ér el az Egyesült Államok Haditengerészetével, ők évente legalább 4500 repülési óra kibérlésével támogatják pilótáik harcképességét. Ebben persze nagy segítség, hogy az ATAC összes pilótája vagy az amerikai haditengerészet, illetve tengerészgyalogság, vagy USAF egykori vadászpilótája, és a legtöbbjük légiharc-oktatói minősítéssel is rendelkezett az aktív szolgálati ideje alatt.

Rakétakísérleteket folytatott az amerikai hadsereg Arizona hegyvidéki sivatagában augusztus 28-ig. Egy Boeing AH-64E Apache harci helikopter segítségével ugyanis a Rafael által gyártott Spike Non-Line-of-Sight (NLOS) irányított páncéltörő rakéta képességeit vizsgálják. A tesztek során az orosz Pantcir légvédelmi rendszer leküzdésének lehetőségét tanulmányozták alaposan, korunk legfejlettebb harci helikopteréről indítva az izraeli rakétát. A Rafael Advanced Defense Systems által gyártott Spike huzalvezérlésű fegyvercsalád elsősorban páncélosok megsemmisítésére lett kifejlesztve. A 25 km-es hatótávolságú, így már nem huzalvezérlésű, hanem rádiós irányítású Spike-NLOS változatot 2009 végi mutatták be, mint a rakétacsalád legnagyobb indulótömegű (70 kg) és hatótávolságú változatát. Feladatkörének bővülését jelzi a harci részének cserélhetősége. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a Spike több változatát is. Az amerikai hadsereg a lövészeti eredmények kiértékelését követően 2020 közepe táján nyilatkozhat majd az esetleges rendszeresítési szándékról. Amennyiben a megvásárlásról döntés születik a helyi gyártásban a Lockheed Martin fog együttműködik az izraeli céggel.

Egy újabb feltárt és megoldott hibával kevesebbel rendelkezik a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó. A Boeing KC-135 Stratotanker merev töltőcsövére szerelt adapterrel történő éjszakai légi üzemanyag-felvétel során ugyanis a tankergép személyzetét vakította az F-35-ös B és C változatánál a fogadócső tövénél elhelyezett lámpa fényereje. A légierő előírásában ugyanis az szerepel, hogy a töltőcső kezelőjének a tankolás során végig figyelemmel kell kísérni az üzemanyagot vételező gépet és annak veszélyt jelentő mozgása esetén az utántöltést megszakítani. A lámpa lecserélése sikerrel megtörtént egy meleg fehér fényt adóra, így ez a kismértékű hiba kiküszöbölésre került.

NETARZENÁL GALÉRIA

Dassault Falcon 7X

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

MiG-29SzMT

LTV Aerospace A-7B Corsair II

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F-4N Phantom II

Szuhoj Szu-27UBM Flanker

Boeing RC-135S Cobra Ball

Eurofighter EF-2000 Typhoon

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Saab JAS39C Gripen

Grumman EA-6B Prowler

Korean Aerospace Industries T-50i Golden Eagle

Boeing MV-22B Osprey

British Aerospace Hawk Mk.51

Lockheed VP-3A Orion

Saab JA37D Viggen

North American F-100F Super Sabre

JF-17 Thunder

Sikorsky MH-60R Seahawk

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX

McDonnell Douglas F-4E Terminator 2020

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Mil Mi-28NM Havoc

Boeing E-767

Xian JH-7A

McDonnell Douglas F-15C Eagle

A nyári hőségben a természetes vizek vagy egy kellően hideg vizű medence vonzóbb alternatívának bizonyultak a spottingnál. Ennek ellenére a nyárzáró bejegyzésbe sikerült összeválogatni néhány augusztusi képet, részben saját termésből, részben mások jóvoltából.

*

A horvát hatóságok általában nem veszik jó néven, ha valaki fényképezőgéppel a kezében a repülőterek környékén bóklászik. Ellenben egész jó lehetőséget kínálnak az üdülőhelyek felett húzódó végső egyenesek, amelyek alól a közeli repülőterekre tartó járatok kaphatók lencsevégre. Ha ránézünk a térképre, és a spliti nemzetközi repülőtér 05/23-as irányú pályájának tengelyét meghosszabbítjuk a délnyugati irányba, láthatjuk, hogy az érkező gépek éppen Trogir kikötői sétánya felett süllyednek a leszálláshoz.

A Jet2 Birmingham-Split járatának B737-ese a lágy alkonyati fényben közelít Trogir felett.

A SAS leszáll. Azt, hogy a skandináv légitársaság festésmintája letisztult vagy inkább fantáziátlan, mindenki döntse el maga, de hogy sok izgalomra nem ad okot, az biztos.

Az Aeroflot moszkvai járatát egy Skyteam festésű A320-as teljesíti.

Wizz Air UK A321-ese London Luton repteréről érkezik.

Az A321-est az Egyesült Királyságban lajstromozták, G-WUKI lajstromjellel repül.

A Nap a hegyek mögé ért, az alacsonyabban fekvő területek már árnyékban vannak. A lutoni gép mindjárt földet ér Splitben.

A horvát Croatian Airlines Dash 8-asai kiveszik részüket a belföldi forgalomból is, de ez a gép most Róma Fiumicino repteréről érkezik.

Az utolsó, bágyadt fényben SAS és Transavia gépek váltják egymást. Ez a francia lajstromú Transavia France gép Párizsból érkezik Splitbe. A holland Transavia a KLM diszkont ágazata, ugyanakkor része a KLM-Air France csoportnak is.

A XVI. században épült Szent Miklós templom harangtornya mellett álló szerény emlékmű az 1944. február 23-án, délután 15.30-kor végrehajtott szövetséges légitámadásban elhunytaknak állít emléket.

A márványtáblára 25 nevet véstek. A támadás célpontja egy német torpedónaszád volt, de a város épületeit is találatok érték. A 25 ember ekkor vesztette életét.

* 

Ferihegyi gépek a terminálból, a reptéri buszból, egy repülőgép fedélzetéről és a kargó dombról fotózva.

Reggel 6 óra múlt, ébred a reptér. Az idén százéves KLM valamennyi gépére felkerül a 100-as szám.

Fűre tolt, elárvult L-410UVP-E. A HA-YFD valaha az Országos Mentőszolgálat gépe volt, légi betegszállításra kialakított belsővel.

Felszállás a 31L pályáról, rálátással az előtérre ahol egy UPS B757-es, egy A319-es, hátrébb egy Falcon 900-as, egy Learjet és egy teherszállító Saab 340-es parkol.

Az 1-es terminál előtt szintén kargó gépek állnak, két ATR és egy Boeing 737-es.

A földről már többször fotózott teherszállítók, egy bolgár B737-es és egy festésében még török, de már szlovén lajstromban lévő A300-as.

Laudamotion A321-esek a műszaki előtéren.

A festés még Laudamotion, de a lajstromjel már német, a gép az Eurowingsnél repül tovább.

A kínai Qingdao Airlines kerítés mögött parkoló A320neóinak egyike.

Embraer EMB-120, tartósan földhöz ragasztva.

A bolgár Electra Airways Boeing 737-400-asa gurul az egyik utashídhoz. 

Apró egyiptomi kormánygép, egy Falcon 20-as érkezik a 13R pályára.

A Wizz Air bő egy hónapja szolgálatban álló A321neója, a HA-LVE.

A honvédség A319-ese a 13R pálya C gurulóján várakozik az érkező forgalomra…

…ami szintén egy Airbus 319-es, az Alitalia színeiben.

B737-300 a litván GetJet Airlines-tól megszokott festéssel.

A TUI Csoporthoz tartozó, TUI fly Belgium Boeing 737-700-asa. A B737 Max 8-asok letiltása ezt a céget is érintette.  

Az Európa legnagyobb várkomplexumát magukénak tudható csehek, a IX. században épült prágai várral reklámozzák fővárosukat az Eurowings / ČSA A319-esén.

Hosszú, keskeny törzs, hosszú, keskeny csíkokkal díszítve. A Belavia ERJ-195-öse a cég régebbi festésmintájával repül. 

 *

A hadihajók fotózása sem kevésbé érdekes, mint a repülőgépeké. A tengeri hadihajók fotózásához - az ismert történelmi okokból – természetesen az országhatáron kívülre kell utazni, és egy kis szerencsével elcsíphetünk egy-egy érdekesebb egységet. Augusztusban két hadihajóról is sikerült fotókat készíteni, az egyiket az írországi Cobh (az egykori Queenstown) előtt, a másikat horvát kikötőben, Splitben.

LÉ Ciara

Az ír haditengerészet Peacock-osztályú járőrhajója 1984-ben épült Skóciában. A 712 tonnás, 62 méter hosszú, két dízelgéppel és két hajócsavarral hajtott, gyors járatú hadihajó eredetileg a Royal Navy számára készült, hogy azután HMS Swallow néven, a hongkongi vizeken járőrözzön. Rövid brit szolgálat után 1988-ban került az ír flottához, ahol a halászat ellenőrzésére és szükség esetén kutató-mentő feladatokra használják. Fegyverzete egy 76 mm-es és egy 20 mm-es ágyú, és egy 12,7 mm-es géppuska. A hajó érdekes hangzású nevében a LÉ (Long Éireannach) utal arra, hogy ír hajóról van szó, a Ciarát pedig egy, a VII. században élt vagyonos kereskedőcsalád leánygyermeke után kapta, aki két kolostort is alapított.  (A fotót ezúton is köszönöm Vándorffy Tamásnak!)

ITS Palinuro

Az olasz haditengerészet az Amerigo Vespucci mellett egy kisebb vitorlást is használ kiképzési célokra, az 1934-ben épült háromárbocos Palinurót. Az eredetileg francia építésű és használatú hajót az olaszok 1955-ben vásárolták meg egy kivont iskolahajó helyére. A 69 méter hosszú, 1341 tonnás vitorlás fedélzetén 84 fős személyzet szolgál. Rajtuk kívül 50-55 kezdő és/vagy haladó kadét gyakorolhatja leendő hivatását.

A mólón egy tartálykocsi látható, amelyből a hajó üzemanyagot vételez 600 lóerős dízelgépe részére, amelyet elsősorban a kikötői manővereknél használnak. Egyébként a barkentin elrendezésű, az előárbocán kereszt-, a fő és hátsó árbocán hosszvitorlázattal (15 vitorla, 1000 négyzetméter felülettel) ellátott Palinuro úgy haladhat, ahogy a jelmondata is szól: Faventibus Ventis - A szelek segítségével.

A hajótestnek a fehér sávos festés és a fals ágyúnyílás-ajtók adnak hadihajó jelleget. Az orrdísz a hajó névadójának, Palinurusnak a szobra, amint biztos kézzel kormányozza a Trójából Itáliába menekülő Éneász hajóját.

A 30 méter magas hátsó árbocon egy olasz cég, a GEM elettronica radarjai vannak. A gaff alatt az olasz haditengerészet 1947-ben rendszeresített lobogóját fújja a forró szél, amelyen a nemzeti színek mellett az egykori tengeri köztársaságok, Amalfi, Genova, Pisa és Velence címerét egyesítő pajzs van – elkerülendő, hogy összetévesszék a mexikói lobogóval.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ma kezdetét vette a Moszkva melletti Zsukovszkijban az orosz repülőgépipar hagyományos seregszemléje. Gyűrösi Miroszláv barátom jóvoltából közlök itt néhány képet az elmúlt napokban gyülekező technikáról...

A kék 053 oldalszámú T-50 (Szu-57) prototípus, a hasára festett stilizált Ohotnyik UCAV-sziluettel.

Лояль вингмэн :-) A gép svancán már nagyon is konkrét az utalás: Szu-57, Ohotnyik és villám (a híradás jelképe)

Itt már a 055-ös gurul a ramenszkojei betonon.

Számunkra manapság ismerős számsorba illik a kék 77-es MA VMF Szu-30SzM (RF-81881), és sejtésünket csak megerősíti, hogy a Kalinyigrád nevet viseli :-)

Krasznojarszk, a piros 19-es oldalszámú, RF-94123 lajstromú Tu-95MSz érkezik, a szárny alá szerelt robotrepülőgép-pilonokkal.

Zárásként pedig jöjjön a Vaszilij Resetnyikov (második világháborús bombázópilóta, a SZU Hőse, a DA parancsnoka 1969-80 között) nevét viselő, piros 02-es oldalszámú Tu-160-as, RF-94102 lajstrommal.

Zord

Az első és második világháborúban, más hadviselő nemzethez hasonlóan, az angol kereskedelmi flotta hajói és tengerészei is hadi szolgálatot teljesítettek, a háborús erőfeszítésekhez nélkülözhetetlen hadianyagot, ellátmányt és csapatokat szállítottak szerte a világon. Az első világháború végére 17 000 tengerész vesztette életét és 3300, angol lobogó alatt hajózó kereskedelmi hajó süllyedt el. A második világháborúra a feladat változatlan maradt, de a teherszállító hajókat az ellenséges hadihajók és tengeralattjárók mellett immár a repülőgépek is fenyegették. Mire a háború véget ért, 4800 angol hajó került veszteséglistára és 32 000 kereskedelmi tengerész halt meg.

Az első világháborús tengerész-áldozatok közül 12 000 fő holtteste sosem került elő. Emlékükre létesült 1928-ban a Tower szomszédságában álló Tower Hill Memorial.

Az emlékhely létesítésekor nem felejtettek el megemlékezni a halászflotta embereiről sem, akik közül sokan szintén életüket vesztették a tengeren.

Az emléképület falain ABC sorrendben helyezték el a hajók nevét, honi kikötőjét és a rajtuk szolgált, eltűnt tengerészek nevét tartalmazó bronztáblákat.

Nem minden hajóhoz kapcsolódik olyan alacsony veszteséglista, mint az Uganda, az Ultonia vagy az Umaria nevéhez.

Az emléképület falán tájékoztató tábla mutatja, hogy mi az ABC sorrend iránya.

A táblák sora az árkád alatt folytatódik. 

A legtöbb név (több mint 350) az Ír-tengeren 1915. május 7-én megtorpedózott Lusitaniához tartozik.

*

Az emlékhelyet 1955-ben egy emlékkerttel egészítették ki, azoknak a civil hajósoknak, és halászoknak az emlékére, akik a második világháborúban tűntek el a tengeren.

A második világháborús áldozatok emlékkertje egy mélyedésben létesült. A lejárat lépcsőit kereskedelmi tengerészek szobrai őrzik.

A szobrok között húzódó falba vésték, hogy a kert falai annak a 24 000 tengerésznek és halásznak a nevét őrzik, akik 1939 és 1945 között vesztették életüket a hazáért, és akiknek sírja a tenger.

A falakon lévő 132 bronzpanel közül az 1-121-es paneleken a kereskedelmi flotta tengerészeinek neve, a 122-es panelen a világítótornyokban és a révkalauz szolgálatnál dolgozó férfiak és nők neve, a 123-129-es paneleken a halászflotta eltűntjeinek neve, a 130-132-es paneleken ismét a tengerészek neve olvasható. A panelek között hét szobor ábrázolja a világ hét tengerét.

Szélrózsa a kert közepén.

A tengerbe veszett emberek között a legfiatalabbak azok a 14 és 15 éves fivérek voltak, akik valószínűleg egy hamis szülői beleegyezéssel léptek be a kereskedelmi tengerészethez. Akkor vesztették életüket, amikor hajójukat 1940-ben egy német tengeralattjáró elsüllyesztette.

Akár a többi emlékműnél, a Tower Hill Memorial falainál is rengeteg koszorút helyeznek el a megemlékezéseken. Az 1921 óta használt, vörös pipacsot jelképező koszorút - amely a flandriai földben nyugvó elesett katonák sírján nyíló virágra emlékeztet - egy első világháborús vers inspirálta. Itt-ott kis fakeresztek is láthatóak.

*

Az első és második világháborús terület között azoknak a kereskedelmi tengerészeknek az emlékműve kapott helyet, akik 1982-ben a Falkland-szigetek visszafoglalásáért folytatott harcokban vesztették életüket. Az RFA Sir Galahad fedélzetén öt fő, az RFA Fort Grange-en egy fő, az RFA Sir Tristramon két fő, az SS Atlantic Conveyor elsüllyedésekor kilenc tengerész halt meg.

 * * *

Fotó: Szórád Tamás

Augusztus 12-től újra repülhetnek Hollandia Boeing AH-64D Apache harci helikopterei. A forgószárnyasok június óta voltak felszállási tilalom alatt, a faroktorolapátok problémája miatt. A hollandok megoldása az volt a problémára, hogy az összes helikoptert a földre parancsolták és az összesen kicserélték a farokrotorlapátokat. Ha már úgy is a földön voltak az Apacsok, akkor a főrotort is egy alapos ellenőrzésnek vetették alá, ám ott mindent rendben találtak. Az első AH-64D augusztus 12-én hajtotta végre repülését. A farokrotorlapátokat a hollandok a gyártó bevonásával vizsgálják.

Portugália augusztus 22-én írta alá 5 darab Embraer KC-390 teherszállító és légi utántöltő repülőgép beszerzéséről szóló szerződését a gyártóval. A szerződés értéke több mint 827 millió euró, ebben az összegben a logisztikai támogatás mellett egy szimulátor is megtalálható. A megrendelt KC-390-ek leszállítása 2023 februárjától veszi kezdetét és 2027 februárjáig tart majd.

Az izraeli védelmi minisztérium az Elitan Systems Iron Fist Light Decoupled (IFLD) aktív páncélzatát választotta ki az Eitan új 8x8 kerékképletű gyalogsági harcjármű és a D-9 buldózerek számára. Az optikai érzékelőket és radarokat is használó rendszer 360 fokos védelmet biztosít az ezzel ellátott járművek számára. Az Iron Fist Light Decoupled nyílt terepen és városi területeken egyaránt nagy megbízhatósággal használható. Ezt a rendszert a kompakt mérete és az alacsony súlya teszi a kisebb és könnyebb harci járművekhez egyszerűbben adaptálhatóbbá a több társával szemben.

Indiában a magas költségek vethetnek véget a SEPECAT Jaguar vadászbombázók új hajtóművekkel történő ellátásának. Az eredeti Rolls Royce Adour 811-ek helyett a jóval korszerűbb Honeywell F-125IN került be a fedélzetei rendszereket is érintő alapos korszerűsítési csomag részeként az idősödő vadászbombázókba. Bár a korszerűsítés némi késést azért összeszedett, de összességében eddig jól haladt. Az Indiai Légierő jelenleg hat Jaguar századdal büszkélkedhet, amelyek közül az egyik nem teljes gépállományú század. A hírek szerint a Honeywell erőforrások ára annyira megnöveli két Jaguar új hajtóművekkel történő ellátásának költségét, hogy ezért az árét már egy jóval korszerűbb és hosszabb élettartamú, több feladat ellátására is alkalmas Dassault Rafale is megvásárolható lenne.

És hamarosan érkeznek is Dassault Rafale vadászbombázók az országba, bár ezek még nem a Jaguar-ok pótlására lettek megrendelve. Ugyanis szeptember 20-án adja át a gyártó az első Rafale vadászbombázót India részére. Franciaországtól 2016 szeptemberében rendelt meg Új-Delhi 36 darab gépet, ezek közül az első július 17-én hajtotta végre első repülését. A francia típus elsőként a pakisztáni határtól 220 kilométerre lévő Ambala bázison fog települni. Itt állítólag az infrastruktúra már készen áll a gépek kiszolgálására. A légierő második Rafale századát a nyugat-bengáliai Hasimara bázisára fogják telepíteni. Meg nem erősített hírek szerint a közeljövőben további megrendelést is bezsebelhet a Dassault Aviation Indiából, mivel akár további 200 gépet is megrendelhetnek az egyre fogyatkozó gépállománnyal rendelkező Indiai Légierő és Haditengerészet részére. A flotta repülőerői számára 57 darab Rafale, míg a légierőnek további 144-154 példány kerülhet beszerzésre.

Persze azért még Indiában még nem törtek pálcát a SEPECAT Jaguar vadászbombázók felett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a korszerűsítési program egyéb részei tovább folytatódnak. A fegyverzet korszerűsítésével kapcsolatban az MBDA ASRAAM rövid hatótávolságú légiharc-rakéták integrációja folyamatban van. A HAL szakemberei egyszerre két gépet tesznek alkalmassá a légi tesztek lefolytatására. Ezen két példánnyal még az év vége előtt el fognak készülni. Az ASRAAM szép jövő előtt állhat az országban, hiszen a tervekben szerepel a Tejas, a Szuhoj Szu-30MKI, valamint a Hawk Mk.132 fegyveres bevetésekre képessé tett verziójának, a Hawk-India, vagy Hawk-i ellátása is ezzel a rakétafegyverrel. Ennél az utóbbi típusnál a földi célok elleni fegyverzet esetében a MBDA Brimstone irányított rakéta került megemlítésre.

Kínában roppant szorgalmasan terveznek és építenek hadihajókat. Most éppen a Type 075-ös kerül terítékre. Ez a hajóosztály a nyugati hadiflották esetében is igen sok országnál meglévő partraszállást támogató helikopterhordozó feladatkört ellátni képes egységeket jelenti. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna lesz, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes hajók rendelkezni fognak elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddigi a kínai haditengerészet terve. Ezekből három hajó már az építés különféle stádiumában található meg napjainkban.

Március 29. és július 15. után augusztus 21-én is érkezetek Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók Dél-Koreába. Akárcsak az első két esetben, most is két gép került az ázsiai országba, így a Szöul által birtokolt gépmennyiség már elérte a hat darabot. Ez év novemberében és decemberében további öt példány leszállítása szerepel a jelenlegi állás szerint 2021-ig tartó ütemtervben, ahol összesen 40 darab F-35A-ra van megrendelés Dél-Korea részéről.

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta a 66 darab Lockheed Martin F-16C/D Block 70 vadászrepülőgép értékesítését Tajvanra. A becsült költség 8 milliárd dollár. A gépekhez 75 darab General Electric F110-es hajtómű, valamint ugyanennyi Northrop Grumman APG-83 AESA antennával ellátott rádiólokátor kerül eladásra. Fedélzeti rendszereik között megtalálható lesz  az APX-126 barát-ellenség azonosító berendezés, az ALE-50 vontatott csali, az AN/ALQ-211A(V)4 beépített elektronikai zavarórendszer, JHMCS II-es sisakkijelző is.

Tajvanon bemutatták a CM-32-es Cloud Leopard II-es lövészpáncélos két újabb prototípusát. Az egyik a deszanterében egy 81 milliméteres félautomata aknavetővel volt felszerelve. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. Az aknavető a kor követelményeinek megfelelően automatikus tűzvezetéssel rendelkezik. A jármű önvédelmére egy távirányítású fegyverállvány szolgál 7,62 milliméteres géppuskával ellátva. A másik CM-32-es Cloud Leopard II-es nagyobb mérvű beavatkozáson esett át. Ezt a kettős lengőkaros felfüggesztés helyett hidropneumatikus felfüggesztéssel látták el. Ez a nagyobb rugózási komfort elérése mellett lehetővé teszi a magasság +/- 80 milliméteres változtatását is.

Japán költségvetésében 2020-tól lesz elkülönített összeg a következő hazai fejlesztésű harci repülőgép részére. Tokió az F-2-ek pótlására szánná új harci gépét, melyre az eddigi információk szerint 14 milliárd dollárt fognak biztosítani az évek során. Az új típus a 2030-as évek közepétől állhat majd hadrendbe. Fegyverzetében nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépek és hajók elleni rakéták is meg fognak jelenni. Várhatólag a fedélzeti rendszerei közül több is az USA-ban gyártott harci gépekben használatos lesz, így próbálván meg minél alacsonyabban tartani a fejlesztési költségeket. Itt elsősorban az F-35-ös jöhet számításba.

Kolumbiában úgy tűnik változás állt be a légierő számára ideális repülőgéptípussal szembeni elképzelésben. Eddig ugyanis az IAI Kfir C10/C12 pótlására a légierő vezetése az Airbus Eurofighter Typhoon, a Lockheed Martin F-16V Block 70 és a SAAB JAS39 Gripen NG gépet tudta volna elképzelni. Most arról szólnak a bennfentesektől származó hírek, hogy az új irányelv alapján már csak két hajtóművel ellátott típusok kerülhetnek szóba, mint jövőbeli váltótípusok. Ennek köszönhetően a Eurofighter Typhoon mellett a Boeing F/A-18E/F Super Hornet-je is felbukkant, mint egy további jelölt. Jelenleg az izraeli eredetű típus nem mutat valami jó hadrafoghatósági arányt, ugyanis a 19 együléses és 3 kétüléses példánynak mindössze 58,9%-al képes a repülésre. Több példány is különféle időszakos átvizsgáláson van, vagy arra vár, ezért nem szállhat fel. Egyes források arról is tudósítanak, hogy az utóbbi időben jelentősen megemelkedett a Kfir vadászbombázók üzemeltetési költsége, miközben a légierő költségvetése egyre csak kisebb lesz.

Brazíliában augusztus 16-án hajtotta végre első repülését a korszerűsítésen elsőként átesett Embraer E-99M radargép. A 6703-as oldalszámú példány után a 6702-es fog következni, ezen már el is kezdődtek a munkálatok. Az első E-99-es 2002 júliusában áll hadrendbe a dél-amerikai országban, igaz akkor még R-99A jelzéssel. Ezt 2008 októberében változtatták meg E-99-re. Az öt gépből álló flotta számára a PS-890 Erieye rádiólokátor helyett az Erieye-ER kerül beszerelésre, amit a Saab a Global Eye programja számára fejlesztettek ki. Így az eddigi légi és tengerfelszíni detektálási képesség kiegészült a szárazföldivel is. Megnövekedett az érzékelési távolság is, így a géptől 723 kilométeres távolságon belül szinte minden felderíthetővé vált. Az E-99M felszereltségének egyéb változásai között szerepel egy új kommunikációs csomag (Rohde&Schwarz digitális rádiók), egy új Thales TSC 2030-as barát/ellenség azonosító (IFF) és egy önvédelmi rendszer beépítése is, ami az izraeli Elbit-től származik. A továbbfejlesztett rendszerek minél jobb kiszolgálására az eddigi 3 kezelői hely helyett öt került kialakításra a belső térben, mindegyik egy 19,5 hüvelykes és két 10,4 hüvelykes monitorral ellátva. Brazília ötödik E-99-es radargépén 2022-re hajtják majd végre a modernizálást.

NETARZENÁL GALÉRIA

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Iljusin IL-38 May

Lockheed P-3C Orion

Dassault Rafale M

Boeing Vertol CH-47D Chinook

Saab Sk35C Draken

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Bell OH-58D Kiowa

Fiat G-91R3

McDonnell Douglas A-4M Skyhawk

Avro 698 Vulcan B.2

Bell AH-1F Cobra

Antonov An-124-100 Ruszlán

McDonnell Douglas F-18C Hornet

A német H145M-ek mellett egy szlovén Cougar is részt vesz - mint a honvédség jövőbeni H225M forgószárnyasainak előképe - a holnapi augusztus 20-i parádén Budapest felett. A Szolnok felé tartó gépet a Dunántúlon sikerült megcsípni.

Szlovén Cougar a Balaton környékén, keleti kurzuson...

...mint az ADS-B Exchange oldalról kiderül, a H3-73 lajstromú példányról van szó, mely bázisáról, Ljubljana-Brnikről szállt fel, és láthatóan Szolnokra igyekszik.

Zord

Kifejlesztett egy új 60 milliméteres aknavetőt a Rheinmetall. A különleges egységek igényeinek figyelembe vételével megalkotott RSG60 teljes méretű talplemezzel és állvánnyal együtt 15,8 kilogramm, míg ezekről leszerelve csak 6,8 kilogramm. Teljes méretű talplemezzel és állvánnyal a lőtávolság 3200 méter, míg a felszerelhető 30 centiméter hosszú csőtoldattal ez a távolság nagyjából 500 méterrel növelhető meg. Kommandós aknavetőként, a teljes méretű talplemez és állvány nélkül a lőtávolság 2000 méterre csökken. Az állvány kialakítása nem a megszokott kétlábú, hanem ez az RSG60-as esetében egy teleszkópos rúd, ami két csukló segítségével van összeköttetésben a talplemezzel és a csővel. A felső csuklós részen van a finomabb oldalirányzást lehetővé tevő menetes szár. Az aknavető csöve körülbelül 70 centiméter hosszú és acélból készült, de a külső részén szénszálborítású. Ez biztosítja a szükséges szerkezeti stabilitást, valamint ezzel egyidejűleg az alacsonyabb súlyt is.

Így a cső tömege körülbelül 30 százalékkal kisebb, mint egy hagyományos csak acélból készült aknavető esetében. A csövön nyert elhelyezést a szállítást segítő fogantyú, valamint ide szerelhető fel az irányzóműszer is. A teljes méretű talplemez szénszál kompozit anyagból készült, szintén a tömeg csökkentése okán. Ennek az aknavetőnek az újszerű kialakítása nemcsak helymegtakarítást jelent, hanem másodpercek alatt felállítható és készen áll a tüzelésre. Ezenkívül a rögzítőcsavarok meglazításával körülbelül harminc másodperc alatt elválasztható az RSG60 a teljes méretű talplemezről, így könnyebb súlyú kommandós aknavetővé alakul. Az új aknavető kifejlesztése 2017 októberében kezdődött a Rheinmetall Waffe Munition-nál. A Rheinmetall célja az volt, hogy kibővítse a 60 milliméteres aknavető lőszereinek sokoldalú családját egy megfelelően jövőorientált fegyverrendszerrel. Ezért a fejlesztés már a kezdetektől fogva az alacsony súlyra és az ergonómiára összpontosított és innovatív tervezési és műszaki tulajdonsággal ruházta fel új aknavetőt.

Június 13-án, 12:13 órakor az olasz haditengerészet második Lockheed Martin F-35B Lightning II-es repülőgépe (lajstroma 4-02) felszállt az olaszországi Cameri-ból. A gép az Egyesült Államokba repült át, ahol a tengerészgyalogság Beaufort-i bázisán fogja segíteni a föld-és a légi személyzetek képzését. Az izlandi Kelfeavik-on és a Washingtonhoz közeli Andrews légierő támaszponton végzett leszállások után a gép június 17-én érkezett meg a célállomásra. A hosszú útra egy-egy Eurofighter F-2000A vadászbombázó, KC-767 tartálygép és C-130J Hercules teherszállító kísérte el a Lightning II-t.

A BAE Systems Air bejelentette, hogy hamarosan a RAF megkapja utolsó Eurofighter Typhoon vadászbombázóját. A királyi légierő 160 repülőgépet rendel meg, a szállítások 16 évvel ezelőtt kezdődtek el. A brit rendelés befejeződése után a BAE Systems folytatja 24 katari és 28 kuvaiti Typhoon előállítását. Jelenleg ezek a közel-keletre kerülő példányok lesznek a legfejlettebb Eurofighter-ek, mivel mindegyik a Captor-E AESA antennával ellátott radarral lesz felszerelve. Ezt Németországban már repülés közben is tesztelik az IPA8 (Instrumented Production Aircraft 8) gép fedélzetén, és hamarosan a légi próbákat az IPA5 fedélzetén is el fogják kezdeni Wartonban. Szintén a katari és kuvaiti gépek lesznek azok, melyek elsőként használhatják majd a Lockheed Martin Sniper célzókonténerét az eddigi Litening helyett. A kuvaiti repülőgépek leszállítását a jövő évben kell megkezdeni, míg a katari példányokat 2022-től adják át. A brit légierőnél 2040-ig számolnak a Eurofighter Typhoon vadászbombázó szolgálatával, addig még számos korszerűsítés programot szeretnének végrehajtani a típuson.

Ezen héten, egészen pontosan augusztus 14-én az első acéllemez ünnepélyes vágásával kezdetét vette a 2. CITY-osztályú (Type 26) fregatt építése Nagy–Britanniában. A majdani HMS CARDIFF és a London által eddig megrendelt 7 testvérhajója mellett további ilyen egységek is épülni fognak, hiszen Kanada 15-öt, míg Ausztrália 9-et rendszeresít majd belőlük.

Oroszországban hamarosan újraindulhat a MiG-31 Foxhound nehézvadászokban alkalmazott D30F6-os utánégetős sugárhajtóművek egyes részegységeinek gyártása. Ezt a munkát a hírek szerint a Permi Motorgyár (PMZ) végzi majd. Az 1979-1992 közötti időben nagyjából 1600 darab hajtóművet készítettek el és az elmúlt évtizedben a tartalékban lévő sugárhajtóművek készlete elfogyott. A nagyjavítások során a magas hőmérsékletnek kitett alkatrészek cseréje következtében egyre égetőbb lett a nagynyomású turbina és az égőtér gyártásának minél előbbi újraindítása. Mivel leginkább ezekre van szükség, így nem tervezik a teljes hajtómű gyártásának elindítását. Ezért 2022 elejétől egyfajta javítókészletben fognak elkészülni az új alkatrészek, amik majd később kerülnek beépítésre a már meglévő alkalmazott D30F6-os utánégetős sugárhajtóművekbe. Persze ha sikerülne a polgári szféra részére eladni a MiG-31-ben alkalmazott D30F6-os módosításával létrejött 32 MW-os gázturbinát, akkor lenne esély a teljes erőforrás újbóli gyártásba vételére.

Izraelben újra közel kerültek a Bell-Boeing V-22-es billenőrotoros gép beszerzéséhez. Washingtonból ugyanis információt kértek 12-14 konvertiplán esetleges megvásárlási lehetőségéről. Ugyanakkor ez a beszerzés még közel sincs kőbe vésve, hiszen a jövő hónapban egy hétre az Egyesült Államokba utazik az izraeli légierő küldöttsége, hogy a Lockheed Martin/Sikorsky CH-53K King Stallion, valamint a Boeing CH-47 Chinook helikoptereit még jobban megismerje.

Kínában hivatalosan is bejelentették, a még mindig név nélküli Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója, 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz igénybe vett LIAONING (ex-VARJAG) hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. A LIAONING-et még a Szovjetunióban kezdték építeni, majd félkész állapotban vásárolták meg. A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekről a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításról már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott.

Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Az új repülőgép-hordozó várhatólag a SHANDONG nevet fogja kapni, hadrendi száma 17-es lesz. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. Pár hónapja az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad.

Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt. A Type 001A hordozó hadrendbe állítása igencsak közeleg, hiszen a május végén befejeződött, immáron hatodik próbaút után a fedélzeten több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. Hivatalosan ennek tényét még nem jelentették be, de az eddigi próbák során ellenőrzésre került a meghajtás, a kommunikáció, navigáció és a radarok is, így egyre közeledik az a nap, amikor a hordozó véglegesen átadásra fog kerülni a haditengerészet részére. Augusztus 1-től újra nyílt vízen van a Type 001A, ez már a hetedik próbaút, ami ahírek szerint igen hosszú időtartamúra van tervezve. Várhatólag még ebben az évben átadásra fog kerülni a haditengerészet részére a Type 001A repülőgép-hordozó.

Új-Zélandon 2023-ig el kell készülnie a szigetország által megvásárolt Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrrepülőgépek támaszpontjának. Az RNZAF Ohakea bázisa fog szolgálni az új típus otthonául, ahol két hangárt, egy műveleti központot, illetve raktározási, kiképzési és karbantartási létesítményeket terveznek létesíteni. A 4 darabos mennyiségben, 2018 júliusában megrendelt amerikai gépekhez két szimulátort is beszereznek, ezek elhelyezése szintén ezen a támaszponton fog megvalósulni.

Jelentős mennyiségű AIM-9-es légiharc-rakétát tervez beszerezni az Amerikai Haditengerészet. A Raytheon Missile Systems kezdheti dörzsölni a tenyerét, hiszen 1400 darab AIM-9X Sidewinder Block II és Block II+ (vagy AIM-9X-2 és AIM-9X-2+) rakéta megvásárlására mutatkozik esély. Ez utóbbiból az Amerikai Légierő 160 darabot már meg is rendelt ebben az évben. Ezek az F-35A Lightning II-ek fegyverzetébe fognak kerülni, méghozzá külső függesztményként hordozva. Ugyanis az AIM-9X Block II+ külseje kis mértékben megváltoztatásra került, így sikerült csökkenteni a radar-keresztmetszetét. Az AIM-9X Block II-es Sidewinder nem ismeretlen a flottánál, hiszen a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében már 2015-ben megjelent.

A Block II-es új lézeres közelségi gyújtót kapott, a Block I-eken ez még a régebbi AIM-9M rakétákon használt típus volt látható. A nagyobb hatótávolság érdekében megváltoztatták a rakétamotor összetevőit, illetve a hatótávolságra szintén kihatással lévő belső profiljának kiképzését. Továbbfejlesztették az infravörös detektort is, ami jobb zavarvédelmet kapott, így sivatagi körülmények között még nagyobb hatásfokkal alkalmazható földi célpontok ellen. Azonban a legnagyobb előrelépést a kétutas adatátviteli rendszer megjelenése hozta, ezzel ugyanis lehetővé vált a célpont kijelölése az elindítás után is. Vagyis a célpont akár az indítást végző gép háta mögött is repülhet az indításkor, a Block II-es Sidewinder veszélyt jelent rá.  

Újabb megrendelés érkezett a Lockheed Martin/Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterekre. Májusba a 2. és a 3. rendelés tétel összesen 12 gépet foglalt magába. A mostani 4. rendelési tételben 6 darab forgószárnyas szerepel, 107 millió dollár ellenében.

Befejeződött az USAF Fairchild Republic A-10C Thunderbolt II csatarepülőinek szárnycseréje. A 2007-ben indult program 173 darab repülőgépet érintett a jelenleg még szolgálatban lévő 281-ből. 2011-ben a 80-0173-as gyártási számú repülőgép volt az első, amelyen végeztek a szárnycserével. Ezek a szárnyak 10000 repült órás élettartammal bírnak és a Boeing készített el őket 1,1 milliárd dollár ellenében. Így az 1976 óta szolgálatban lévő A-10-es a 2030-as évek végéig repülhet, amennyiben költségvetési okok miatt nem kerül előbb kivonásra.

Megkapta első két Boeing KC-46A Pegasus tartálygépét a New Hampshire-i Légi Nemzeti Gárda 157. Légi Utántöltő Ezrede augusztus 8-án. Korábban a 157. Légi Utántöltő Ezred nyolc Boeing KC-135R tankergépet üzemeltetett, ezek közül az utolsótól március 24-én vettek búcsút. Ezeket a gépeket más utántöltő egységek kapták meg, hiszen még jelentős szolgálati idővel rendelkeznek. Az alakulat otthonául szolgáló Pease-i támaszpont fejlesztése a típusváltás miatt körülbelül 115 millió dolláros beruházást igényelt.

Peruban a hírek szerint az Antonov An-32B szállítógépek utódjául az Antonov An-178 került kiválasztásra. Az ukrán gép vetélytársa a megrendelését a C-27 Spartan és a C-295 volt. Az értékelések során a 65 millió dolláros darabáron kínált An-178 80,02 pontot szerzett meg. Másodikként a harcban a szintén ugyanennyiért kínált Leonardo C-27J Spartan végzett 66,22 ponttal. A harmadik helyet a legolcsóbb, 55 millió dollárt kóstáló Airbus C295M szerezte meg 58,60 pontot elérve.

NETARZENÁL GALÉRIA

MiG-21UM

Lockheed C-5B Galaxy

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Republic F-105D Thunderchief

MiG-15UTI

JF-17 Thunder

Douglas A-4N Skyhawk

Airbus A330MRTT

Boeing Vertol Chinook HC.6A

Panavia Tornado IDS

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon

British Aerospace Harrier GR.7

Mil Mi-8AMTS Hip

Lockheed Martin KC-130J Hercules

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Bell/Boeing V-22 Osprey

Iljusin IL-38 May

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Embraer AT-26 Xavante

Dassault Mirage IVP

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

AgustaWestland Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

Szuhoj Szu-27 Flanker

Boeing C-17A Globemaster III

Fiat G-91R3

Lockheed RT-33A Shooting Star

Xian JH-7A

Agusta-Bell AB-212ASW

McDonnell F-101B Voodoo

Dassault Mirage IIIS

Northrop F-5E Tiger II

Bombardier Sentinel R.1

Szűk három héttel a Magyar Honvédség második Baltic Air Policing missziójának lejárta előtt ismét lehetőség adódott egy litvániai látogatásra és a látottak dokumentálására. Az elgondolás az volt, hogy a készültségi géppár elfogja és Siauliaiba kíséri az érkező Airbus A319-est - remek lehetőséget biztosítva ezzel légifotók készítésére - de az oroszoknak más tervei voltak arra a délelőttre. A felszálló géppár már úgy indult neki, hogy nem tudja a gyakorló riasztást és az Airbus elfogását végrehajtani, hanem éles feladatra indul a Balti-tenger fölé. Ez meg is történt, azonosítottak egy Tu-214-est és visszaindultak Siauliaiba. Mi azonban megelőztük őket, hogy azután elkezdjünk egy mozgalmas, riasztásokkal tarkított napot a bázison.

Leszáll a Budapestről érkező A319-es. A távolban a készültségi hangárok látszanak, kettő üresen áll, a bennük tárolt Gripenek még a levegőben vannak.

Az elmúlt hónapokban szinte mindennapos látvány lett a szürke Airbus Siauliaiban.

Eddig és ne tovább!

Az egyik Gripen hajtómű alatti lemezét leszerelték, a gépen műszakiak dolgoznak.

Kis tábla teszi egyértelművé, hogy a hangárban álló Gripen éles fegyverzettel van függesztve.

Riasztás! A két pilótát minibusz hozza a gépükhöz.

A repülés közben fontos adatokat tartalmazó térdblokkokat itt még a kezében fogja a hajózó, majd a gépbe ülve csatolja fel azokat a combjára.

A Gripen pilótája már felvette a sisakot, az egyik műszaki a kommunikációs fejhallgatót, társa pedig nyitja a fülketetőt.

Amint a hajózó helyet foglal a fülkében, a műszaki már el is veszi a létrát. Pillanatokon belül indul a segédhajtómű.

A Gripen járó hajtóművel várakozik, a rakétákban még bent vannak a biztosítékok, a főfutó kereke előtt a féktuskó, és a műszaki kommunikációs vezetéke is a géphez van csatlakoztatva.

A különálló hangárpár egyik tagjából kigurul a készültség vezérgépe.

Indul a kísérő is. Riasztási felhatalmazással a németországi műveleti központ (CAOC Uedem) rendelkezik. Ők döntenek és továbbítják a riasztást a litvániai légi vezetési és irányítási központba (CRC Karmélava), onnan pedig a bázisokon települő erőkhöz kerül, jelen esetben a magyarokhoz.

Vicsorgó pumafej – az éles Sidewinder és AMRAAM rakétákkal függesztett Gripen a pályára gurul.

A magyar gépekhez saját tartálykocsik szállítják a kerozint. A tankerek garázsául egy valamikori repülőgép-fedezék szolgál.

A Gripenek földi elektromos táplálását valamint a kondicionáló rendszer és a fedélzeti számítógépek hűtőlevegőjét településkor a MAGG konténer biztosítja, amelyet itt szemmel láthatóan biztos helyen tárolnak.

*

A készültség által elfogott repülőgépek mindegyike orosz katonai gép volt. Az orosz forgalom legnagyobb része Szentpétervár és Kalinyingrád között zajlik vagy gépeik a nemzetközi vizek felett gyakorlatoznak. Az elfogott repülőgépek repülési terv, a válaszjeladó bekapcsolása és rádiózás nélkül repültek. Van, amelyik az azonosítás után sem kapcsolja be a válaszjeladót és nem rádiózik a légiforgalmi irányítókkal, de akad olyan is, aki egy kényelmesebb módszert követ. Kalinyingrádból repülési terv és aktív válaszjeladó nélkül indulva rádión bejelentkezik a vilniusi irányítóknál, akik helyette adják le a repülési tervet. A kapott kódot a pilóták beállítják a válaszjeladón és ettől kezdve azonosított gépként repülnek tovább. Visszafelé ugyanezt az „eljárást” követik: Tallinnal kommunikálva, megkapják, ami kell és repülnek tovább. Arra ügyelnek, hogy légtérsértés ne történjen, minden elfogás és kísérés a nemzetközi légtérben történt.

A készültség pilótái az elfogott gépekről kísérés közben fotót és videofelvételt is készítenek, de ennek az orosz fél nem mindig örül. Egy-egy fontosabb repülőgép vadászkísérete intenzív manőverezéssel terelte távolabb a NATO gépeit a rájuk bízott gépektől. A kitelepülés előtt a magyar pilóták is felkészültek arra, hogy adott esetben meddig mehetnek el és a nemzetközi légtérben nem mennek bele olyan manőverekbe, amelyek a békeidős repülésbiztonságot veszélyeztetik.

Fotók: Magyar Honvédség

Tu-134UBL, a Tu-160-as személyzetek kiképzőgépe, a bombázó orrával.

Valaha a szovjet űrprogramhoz készült ez a telemetriai és kommunikációs átjátszó célokra felszerelt Il-18-as (Il-20RT), amely ma már az Északi Flotta szállítógépeként repül.

A kalinyingrádi régióban és a Balti-tenger felett zajlott orosz gyakorlatokon résztvevő gépek irányítását az A-50-esről végezték, így sikerült lefényképezni a típust.

Igazi kuriózum van ezen a kissé keskenyre vágott képen, egy Tu-142M tengerészeti felderítő és járőrgép. A tengeralattjárók észlelésére használt mágneses anomália detektor (MAD) szokatlan helyre, a függőleges vezérsík tetejére került.

Egy sötét árnyék, az Il-38N tengerészeti felderítő és járőrgép.

Az orosz légierő Il-76MD-je valahol a balti vizek felett.

A Kalinyingrádban települő Szu-24-esek is a Balti-tenger felett hajtottak végre felderítést és zavarást.

Fehér csőrű Szu-27-es Kalinyingrádból.

Magyar Gripen Szu-30-asok társaságában, amelyek elfogása nem mindig volt egyszerű.

Látóhatáron túli (BVR) fegyverzettel repülő Szu-35-ös.

A Tu-214-es egyik festetlen példánya.

*

Nagyjából egy óra múlva visszatér a készültség, a szokott módon elhúz a pálya felett, majd egy oszolj manővert követően egyenként leszállnak a gépek.

Az éles fegyverekkel felszerelt Gripenek mindentől távol, a pályán gurulnak vissza. A pályától a hangárokhoz vezető gurulóútba egy S alakú részt iktattak, ezt követi a sárga vonal és a gép is.

Az átgurulósra épített hangárt megkerülő gép a helyére áll, ahol a műszakiak fogadják.

A másik Gripen is megkerüli a saját hangárját.

Az érkező vadászgépet az egyik műszaki segíti a beállásban. A hangárokat korábban egy többrészes, felfelé nyíló ajtó tette zárttá. Ezt az ajtót cserélték egy ugyancsak felfelé nyíló, függönyszerű szerkezetre.

A pilóták távoznak, a műszakiak pedig elkezdik a repülőgép felkészítését a következő feladatra.

A gurulóutakat a litvánok tartják tisztán egy erre szolgáló járművel.   

A csöndet egy litván AS365-ös kutató-mentő helikopter töri meg, amint a pálya felett süllyedve repül a reptér túlsó végében lévő leszállóhelye felé. A francia helikoptertípusból 2016 januárjában három állt szolgálatba Litvániában.

Újabb riasztás. A pilóta egy kétüléses Gripen előtt fut el, amelynek nem jutott hely a hangárban.

Légiharc rakéták közelről.

Ezúttal a Litening konténerrel is függesztett 35-ös Gripen gurul ki a felszálláshoz.

Nemzetközi környezetben megszokott, hogy a fegyvertársak egymás jelvényeit is viselik a ruhájukon. Az előző baltikumi bejegyzésbe az 50. váltás hímzett magyar jelvényét tettem be, ide a spanyol került. Mi tagadás, ez is szépen sikerült darab.

A bejegyzést az Airbus nyitotta, legyen a végén is egy szállítógép. A 2015-ös BAP kontingenst még az An-26-osok szolgálták ki.  

*

A látogatásunkat megelőző napig, azaz augusztus 12-ig a magyar Gripenek 370 felszállást hajtottak végre, ami a 88 gyakorló, 40 éles riasztást és 139 kiképzési célú felszállást (légiharc gyakorlat, levegő-föld támogatás a különböző gyakorlatokon valamint díszelgés) foglalt magában, összesen 410 repül órában. (A 2015-ös BAP misszió során csak 25 éles riasztásra került sor.) Négy esetben fordult elő, hogy a cél visszafordult, ezért az éles riasztást törölték. A pilótáknak 25 alkalommal kellett tíz perces készültségbe (RS10) futniuk és számos olyan helyzet volt, amikor riasztás még nem érkezett, de a pilóták és a műszakiak a légi helyzetet figyelemmel kísérve készültek, hogy induljanak a gépekhez.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin vagy más bevett angol nyelvű alak zárójelben szerepel az első említéskor. 

Az előző részek rövid összefoglalása helyett álljon most itt inkább egy rövidke áttekintés Kína belpolitikai helyzetéről 1926-ban. Délen Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) halála utáni hatalmi harcokban Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek), a legesélytelenebbnek tartott utódjelölt egy év leforgása alatt teljhatalomra tett szert ügyes manőverezéssel és politikai ellenfelei kiszorításával. A szövetség a nemzetiek és a kommunisták között fennmaradt, és a népesség egyre nagyobb része támogatta őket, miután elegük lett a hadurak önkényeskedéséből. Északon eközben a helyzet szokásosan instabil volt: ugyan Mandzsúria ura, Csang Co-lin (Zhang Zuolin) győztesen fejezte be előző háborúit, nem volt konszenzus közte és szövetségesei között Kína jövőjéről. Rövid életű ideiglenes kormányok váltották egymást, csapatai pedig kénytelenek voltak a Jangce vidékét is feladni. A Dél-Észak szakadás lassan a végéhez közeledett egy olyan hadjáratban, amely a két világháború közötti legnagyobb volt. 

A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el.

[...] Bővebben!

Kedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról:

Listen to "KatPol Kávéház 45." on Spreaker.

[...] Bővebben!

Ukrajnában a nyikolajivi NARP repülőgép szerelő üzem az ország légierejében használ Iljusin Il-76MD katonai szállítógépek korszerűsítésén dolgozik. A fejlett avionikai és navigációs felszereléseket kapó gépek megfelelnek majd a nemzetközi légi forgalomban használatos ICAO követelményeknek, így az egész világon biztonságosan repülhetek a korszerűsítést követően.

Németországban felszállási tilalom alatt állnak az EC665 Tiger harci helikopterek. Ennek kiváltó oka a gyártó, az Airbus figyelmeztető felhívása volt. A rotorrendszer vezérlésében lévő titánból készült egyik alkatrész hajlamos a törésre, így egy alapos átvizsgálásra szorulnak a Tigrisek. A Bundeswehr az átvizsgálást kiterjesztette az NH90-es és az EC135-ös típusokra is.

Oroszországban 2021-től kezdik majd átadni az első repülőezred számára az első olyan Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázót, mely már a legújabb AL-41F-1C hajtóművekkel lesz ellátva. A 12,5 tonnás tolóerő helyett már 14 tonna előállítására képes erőforrás moduláris kialakítású és rendelkezik tolóerő-vektorálással és digitális hajtóművezérléssel is. A teljesítmény növelésében egy új kisnyomású kompresszor és egy hatékonyabb hűtésű turbina játssza a főszerepet.

Izraelben a védelmi ipar három nagyágyúja bemutatta a jövőbeli páncélosokon alkalmazható technikai fejlesztéseit. Tették mindezt hivatalos felkérésére, ugyanis az izraeli haderőben majdan szolgálatba állítandó Carmel járművel szembeni elvárás a mindössze kétfős személyzet, amit nagyfokú technikai fejlesztéssel lehet csak megvalósítani. Ez volt az az ösztönözés, hogy a cégek integráljanak a lehető legtöbb automatikus és autonóm rendszerüket annak érdekében, hogy ezek mintegy harmadik katonaként működésükkel segítsék a személyzet munkáját. Mindhárom cégnek sikerült kettőre csökkenteni a katonák számát páncélosaikban ilyen technológiák alkalmazásával. A követelményrendszerben szerepelt a személyzet védett páncéltérben történő elhelyezése mellett is a legnagyobb helyzeti tudatosságának megvalósítása. A projekthez mindhárom cég kapott egy-egy M113-as páncélozott szállító harcjárművet a hadseregtől. A három vállalkozó által, a három éves fejlesztési időszak alatt megalkotott prototípusokat az elmúlt hónapban tesztelték, amely tesztidőszak a múlt vasárnapi (augusztus 4.) demonstrációval zárult le.

A megjelenésében leginkább szolgálatba állíthatónak az Elbit Systems páncélosa tűnt. A fegyverzetét az UT30 távirányítású toronyban hordozó járműre az Iron Vision sisakkijelző rendszer érzékelői is felszerelésre kerültek, ezzel a személyzet képes, mintegy „átlátni” a páncélzaton. Az Iron Vision sisakra szerelt kijelzőrendszer nagyfelbontású valós idejű videóképet továbbít a személyzet tagjai számára, 360 fokos látóteret biztosítva a vonatkozó adatokkal és szimbolikával együtt. Az Iron Vision emellett célok megjelölésére és befogására is használható, de természetesen a jármű vezetése is megoldható alkalmazásával. A vezetéshez segítséget nyújt a képfelismerő rendszer is, ami programjai segítségével megvizsgálja a terepet és képes felismerni az út mellé helyezett robbanóeszközök nyomait is. Persze a sisakkijelző mellett nagyméretű kijelzőkkel segítik a személyzet munkáját.

A Rafael kifejlesztett egy „átlátszó pilótafülkét”, amely számos nagyméretű monitort tartalmaz, lehetővé téve a járművet körülvevő térség megfigyelését kamerák képe alapján. A különféle rendszerek kezelése kisebb méretű érintőképernyőkön keresztül lehetséges. Ezen túlmenően a vállalkozó kifejlesztett egy úgynevezett autonóm küldetést támogatási rendszert, amely lehetővé teszi a személyzet számára, hogy önállóan megtervezze mozgásait a harci feladat végrehajtása során, és a mesterséges intelligencia segítségével irányítsa a jármű összes fegyverrendszerét. Megjelenésében hasonló lett az Israel Aerospace Industries páncélosának belseje is, de itt az egyik fő irányítóelem egy az Xbox joystick-hoz hasonló eszköz. Ennél a páncélosnál is szerepet kapott az automatizált haladás képessége, valamint a mesterséges intelligencia felhasználása a célok azonosítására.

Az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta 800 millió dollárért Dél-Korea számára 12 darab Sikorsky MH-60R Seahawk helikopter eladását. Így tehát a hasonló mennyiségű Leonardo AW159 Wildcat számára komoly ellenfél tűnt fel a kiválasztás időszakában a láthatáron. 2012-ben 8 darab MH-60R beszerzése került jóváhagyásra Washingtonban, de akkor az európai gyártó forgószárnyasát ítélték jobbnak és azt vásárolták meg a koreaiak 8 példányban. Többek között igényeiknek jobb megfelelősége és alacsonyabb ára okán. Most a nyertes kihirdetése az év végégi megtörténhet.

Kínában az exportra kerülő NORINCO VT5, más néven Type 15, vagy ZTQ-15 harckocsikat el fogják látni aktív páncélzattal. A páncélos felé tartó lövedékek és rakéták megsemmisítésén kívül a rendszer képes lesz a lézerbesugárzás észlelésére és az ellentevékenység elkezdésére füstgránátok kilövésével. A 2016 novemberében bemutatott VT5 súlya 33-36 tonna, mivel páncélzatának egy része a kisebb talajnyomás érdekében eltávolítható. Így a 27-30 tonna/lóerős teljesítménymutatóval rendelkező harckocsi hegyvidéki vagy mocsaras terület is alkalmazható nehezebb társaival szemben, azonos tűzerőt és mozgékonyságot biztosítva.

Kínai források szerint az idei Aviadarts-ra küldött kötelékben a JH-7A vadászbombázók továbbfejlesztett változatai is megtalálhatók. Ez az első alkalom, hogy ezt a JH-7A II jelölést nyilvánosságra hozták, megemlítették. Eddig semmilyen információ sem volt arra nézve, hogy a JH-7 a továbbfejlesztésén bármilyen formában munkálkodnának, sőt egyes elemzők szerint a Szu-27-es helyi változatai elkezdték kiszorítani a JH-7-eket a repülőerők állományából. Most viszont úgy tűnik mégiscsak folyt valamilyen képességnövelés a típuson. A videóanyagokon nem volt látható eltérés a gépek külső megjelenésén, így jó eséllyel az átalakítás a belső rendszereket érinthette. Így fejlettebb radar- és avionikai rendszerek kerülhettek beépítésre és nem zárható ki az sem, hogy újfegyverek is megjelenhetnek a vadászbombázó eszköztárában.

A folyamatos továbbfejlesztések mindig kicsit emelik a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es programjának költségeit. Ezt az összeget szintén növelik a szükségessé váló szerkezeti módosítások is, bár meg kell jegyezni, ez minden korszerű harci repülőgép velejárója az élettartama során. A gyártási sebesség és darabszám emelkedése viszont éppen ellenkezőleg hat, vagyis csökkenti az árat. A repült óránkénti költség legutóbb 2,3% -kal esett vissza az F-35A esetében, 1,8% -kal az F-35B-nél és 5,3% -kal az F-35C esetében. A média által másik kritizált pont a hatótávolság. Ennek növelésére a légi utántöltésen kívül mód van póttartályok felszerelésére a szárnyak alá, ez viszont jelentősen rontja a lopakodó képességet.

Ez leginkább egy Kína, vagy Oroszország elleni bevetésnél jelentkezhet a nagyobb távolságok miatt. Hiszen az A és a C változat esetében 2200 kilométer repülhető le teljesen feltöltött belső tartályokkal, míg az F-35B esetében ez 1600 kilométer. Leginkább az USAF vizsgálja a hatótávolság növelését új hajtómű alkalmazásával. Elvárásként 25%-os fogyasztás-csökkenés szerepel 10%-al megnövekedett tolóerő mellett. A GE Aviation, valamint a Pratt & Whitney 1-1 milliárd dollárt kapott még 2016-ban az új hajtóművek 2021 szeptemberére történő kifejlesztésére. Előbbi az XA100-at, utóbbi az XA101-et fogja megalkotni a jelenleg is használt P&W F135-ök 2020-as évtized közepétől esedékes pótlására. A GE Aviation a 2019 februárjában bejelentette az XA100 részletes tervezési folyamatának sikeres befejezését. A vállalat úgy véli, hogy a motor 35% -kal növeli majd meg a hatótávolságot.

A jövő mellett most egy jelenből érkező hír következik az F-35-nél maradva. Az Orange Flag-on a típus demonstrálta, hogy képes a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszerrel együttműködni. Méghozzá nem is akárhogy, hanem a hadsereg integrált légi és rakétavédelmi AIAMD rendszerének harcvezető része számára juttattak el céladatokat az F-35-ös adatátviteli rendszerének felhasználásával. Méghozzá olyan pontossággal, hogy ez alapján lehetővé vált az ellenrakéták célravezetése. Ezt a Northrop Grumman által kifejlesztett harcvezető rendszert eddig csak Stinger, Patriot és THAAD légvédelmi komplexumok együttműködéséhez használták. Persze akik figyelemmel kísérik a rakétavédelmi rendszerekről szóló híreket, azok számára ez nem akkor újdonság, hiszen az amerikai haditengerészet hajóira telepített AEGIS rendszerrel hasonló együttműködési képességről még 2016-ban számot adott az F-35-ös.

A Raytheon átadta az Egyesült Államok Haditengerészetének az első teljesen új AN/ALQ-249(v)1 rádióelektronikai zavarókonténert. A flotta tesztsorozatában 15 konténert a zavarórendszer képességeinek ellenőrzéséhez fognak felhasználni, míg másik 14-et kifejezettek a repülőgép fedélzetén és a repülés közbeni teszteken fognak használni. Ez utóbbiakban egy repülő tesztpad feladatkörre átépített Gulfstream üzleti repülőgép is szerepet kap majd. A Boeing EA-18G Growler típuson bemutatkozó új fejlesztésű rádióelektronikai zavarókonténer a radarok mellett a kommunikációs rendszerek zavarására is képes lesz minden eddiginél szélesebb frekvenciatartományban.

Brazíliában még ez év augusztusában elkezdődnek az elsőnek elkészült  S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjáró tengeri próbái. A RIACHUELO (S40) 2018. december 14-én került vízre. A tengeri kísérletek 2020 első félévéig tartanak, míg a tengeralattjáró szolgálatba állítása 2020 októberére várható. A tengeri próbák során F21-es torpedó mellett Exocet SM39 Block 2 Mod 2 hajóelleni rakéta is elindításra kerül. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a HUMAITA (S41), a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.

Argentínában az argentin légierő megalapításának 107. évfordulója alkalmából megemlítették, hogy igen közel vannak a dél-koreai Korea Aerospace Industries (KAI) folytatott tárgyalások, egy végre eredményes szerződéskötéshez. Még nem dőlt el véglegesen a beszerzendő FA-50 Fighting Eagle-ek darabszáma, hiszen jelenleg a fizetési lehetőségek felmérése folyik. Az ázsiai partner hajlik arra, hogy igen rugalmas finanszírozású kölcsönt nyújtson a beszerzés anyagi fedezésére. Sőt az elől sem zárkóznak el, hogy a törlesztés nem csak pénzben, hanem termékek, áruk képében is végezhető lesz.

NETARZENÁL GALÉRIA

Westland Apache AH.1

Szuhoj Szu-35Sz

McDonnell Douglas EAV-8B Harrier II

Agusta-Westland AW-159 Wildcat

Lockheed C-5M Super Galaxy

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Panavia Tornado ECR

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Kawasaki T-4

North American F-100F Super Sabre

Szuhoj Szu-25 Frogfoot

Northrop F-5A Freedom Fighter

Saab JAS39C Gripen

Dassault Mirage 2000D

North American TB-25J Mitchell

Iljusin IL-76TD

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Mirage F1C

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Mil Mi-24P Hind F

Boeing P-8A Poseidon

Hawker Hunter F.58

General Dynamics F-111C Aardvark

Xian H-6K

Mitsubishi UH-60J

Dassault Rafale M

Grumman F-14A Tomcat

De Havilland DH-115 Vampire T.55

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Tupoljev Tu-95 Bear

Lockheed F-104G Starfighter

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Convair F-106A Delta Dart

Breguet Br.1150 Atlantic

North American RA-5C Vigilante

Jakovlev/Let C.11