Biztonságpolitika

Az Európai Repülőterek Nemzetközi Tanácsa (ACI) részletes forgalmi elemzést adott ki az európai légiforgalom alakulásáról 2020 első felére vonatkozóan.

A Gyöngyös-Pipishegyi repülőtérről általában a Magyar Honvédség évente megrendezett légi kutató-mentő gyakorlata illetve újabban a H145M helikopterek kiképzési repülése kapcsán hallunk. Ezúttal a Készenléti Rendőrség Légirendészeti Szolgálatának R903-as oldalszámú MD 902 Explorer helikoptere és egy, a gép tankolását biztosító tartálykocsi települt ideiglenesen a gyönyörű természeti környezetben elhelyezkedő reptérre. A látogatás célja a parlagfüves területek légi felderítése volt, amely 2015 óta tartozik a légirendészet feladatrendszerébe. Az augusztus 17-én, több fordulóval végrehajtott repüléseken Heves megye képviselői mellett az Agrárminisztérium és a Hatvani Földhivatal munkatársai vettek részt.

* * *

Forrás és fotó: Colin Penny

A mai napon, 2020. augusztus 18-án a nyugállományú katonák és honvédségi nyugdíjasok találkozója alkalmából a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisra látogatott dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter.

Az Emirates szélestörzsű B777-300ER repülőgépei szeptember 4-től heti kettő, október 7-től pedig heti három menetrendszerinti járattal szállítanak utasokat Varsóba, ezzel pedig 75 elérhető célállomásra bővült a légitársaság nemzetközi hálózata.

 A tegnap este robbant a "bomba", a Rheinmetall német hadiipari vállalat Magyarországon fog gyárat alapítani. Az erről kiadott MTI hír szerint: ...a felek vegyesvállalatot és gyártóüzemet alapítanak a legkorszerűbb Lynx gyalogsági harcjárművek gyártására Magyarországon. Ezzel Magyarország az első olyan NATO- és EU-tagállam, amely a düsseldorfi székhelyű cég új fejlesztésű, innovatív terméke mellett döntött az előzetes piackutatások után." Azaz nem csak megvesszük az egyik legkorszerűbb, hanem gyártani is fogjuk. A sokat kritizált Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos koncepciója egyre nyilvánvalóbb, az sok száz milliárd (lassan ezermilliárdot elérő) beszerzésekből, amit lehet itthon költsenek el. 

Mondhatnánk, hogy ez magától értetődő és logikus, de annyi mindent lehet látni az elmúlt két-három évtizedben, ami magától értetődő és logikus volt, aztán még sem úgy történt. Airbus üzem Gyulán, Krauss Wegmann Maffei leányvállalat nem emlékszem hol (de talán a tatai dandár környékén), és most a Rheinmetallal közös vegyesvállalat. Nem derült ki a hírből, hogy mennyit fogunk beszerezni a Lynx-ebből, én olyan 200-ra saccoltam korábban, a Népszava is ennyit gondolt tavaly csak a szintén német Pumákból. Persze közben megjelent a török vonal is, tavaly magyar felségjellel szerepeltek török páncélozott szállító járművek Budaörsön, idén török források több száz jármű beszerzéséről magyarországi eladásáról írtak. Akkor sokan azt gondolták ez lesz a BTR-80-asok váltótípusa, miközben a NATO felé vállalt nehézdandárhoz azok elégtelenek lennének. Most itt a válasz, de persze ettől még vehetünk török járműveket is nagy számban (vagy más kerekes szállító vagy harcjárművet), mert a nehézdandár mellett még van egy közepes és egy könnyűdandárunk is, és ott is le kell cserélni a járműveket. A szolnoki Különleges Műveleti Dandár nem csak operátorokból áll, oda lett beolvasztva az egykori 88. Könnyű Vegyes Zászlóalj is. A debreceni székhelyű közepes dandárunk (5. Bocskai) meg három lövészzászlóaljjal és egy felderítő ezreddel (az egyéb támogató alakulatokat most nem számolva) szintén jelentős járműparkra tarthat "igényt".

A haderő- és hadiiparfejlesztés ékköveként, ipari együttműködés keretében, a Rheinmetall Lynx gyalogsági harcjárművel (IFV) folytatódik a nemzeti védelmi szféra rehabilitációja Magyarországon.

  

A leendő magyar Lynx makettje az aláírási ceremónián Unterlüßben.

A megállapodás magyar és német aláírói a jármű prototípusa előtt.  

Hiúz közel szemből. A BMP-1 kivonása óta hiányzott ez a kategória a honvédség hadrendjéből, a BTR-80A nem pótolhatta tökéletesen. 

Még egy fotó, ezúttal felülről a majdani magyar Lynx makettjéről :-)

Zord

 

 

Mi a hátránya amerikai fegyvert veszünk? Érzékeny kérdés, ha múlt héten bejelentett NASAMS beszerzésről akarnék írni, de egyelőre csak egy konkrét iraki esetről akarok írni.

A 2003-as inváziót követően az iraki katonai vezetés megőrizte a Szaddam és az előtti időszakra is jellemző védelmi beszerzési gyakorlatot (érdekes és rendszereken átívelő jelenség) és továbbra is több forrásból szerzett be fegyverrendszereket.

Biztos örültek, hogy M1 Abrams harckocsikat vehettek és megkapták az F-16-osokat is, amelyekkel szíriai, iráni és jordán összehasonlításban máris potens légierővé váltak (jó, talán túlzok). Érdekes módon végül mindkét amerikai technika megemészthetetlenné vált az iraki hadseregnek az eltérő szervezeti és karbantartási kultúra miatt (talán a pénz és egy kicsit a politika is belejátszott, de ennek kevesebb szerepet tulajdonítok). Az M1-esek mellett 2003 után is fenntartották a szovjet/orosz haditechnikai kultúrát (ezek voltak a magyar T-72-esek) és elmúlt években mintegy 100 T-90-es is rendeltek, az amerikai gépek meg mentek a másodvonalba.

A múlt héten a F-16osok sorsáról is megjelent egy érdekes oknyomozó anyag (fizetős). A 36 vadászbombázó a kezdetektől fogva a Balad-I légibázison állomásozik, a gépekkel egy amerikai kontraktor is járt 700 millió dollárért (bár nem jöttem rá, hogy ezt az amerikai kormány vagy Irak fizeti-e). A gépek, amelyek az Iszlám Állam elleni háborúban is csak korlátozott szerepet tudtak játszani (lásd még átfestett iráni Szu-25ösök Moszul elestét követően és az amerikai légikoalíció) mára már nem tudnak levegő-föld támadásokat végrehajtani az elégtelen karbantartás és az iraki légierő és az amerikai kontraktor részéről meglevő korrupció.

Az cikkben említett Sallyport Global nevű amerikai cég felelős a Baladi bázis ellátásáért és biztosításáért. Már a feladat is elég erőltetett és átlátszó, de hogy mennyire nem megy ez egy amerikai cégnek Irakban, arról már 2017-ben is kisebb botrány megy. Az AP cikkében leírtakban nincs túl sok meglepő iraki szempontból. Jön az egyik milícia egy daruval azt leemeli és elviszi az egyik több tonnás generátort, mindezt a biztonsági őr szeme előtt. A szabályok be nem tartása, alkoholizálás, vagy az etióp örömlányok alkalmazása mint takarítók. Az részletek végül is oda vezettek, hogy az iraki védelmi beszerzés legnagyobb tétele, az amerikai-iraki katona együttműködés „ékkőve” fogja szimbolizálni a kétoldalú stratégiai kapcsolatok lassú kihűlését és eltávolodását.

Molnibalage részletes videón magyarázza el a szovjet főváros védelmére fejlesztett és és hosszú évtizedekig rendszerben tartott Sz-25 Berkut működését.

Zord

Ausztrál Pilatus PC-9-esek érkeztek Németországba 2020. augusztus 11-én. Ezek a hajón, majd közúton, szétszerelt állapotban szállított turbópropelleres kiképzőgépek a kenguruk földjén már kivonásra kerültek, eladásukat 2020 márciusában kezdték el. Öt gép, mely egykor az A23-017, A23-025, A23-026, A23-037, A23-049 lajstromjelet viselte megérkezett Európába, sőt a The Roulettes bemutató kötelék festése még rajta van az A23-025-ös példányon. A PC-9-ek az Eschbach-i Meier Motors of Eschbach üzemébe érkeztek meg, amely cég eddig leginkább régebbi gépek helyreállításáról volt híres. A vállalat elmondása szerint a még jelentős üzemidővel rendelkező Pilatus PC-9-esek egy alapos átvizsgálása után Európában fognak repülni.

Hollandiában már kézzelfogható közelségbe került a Boeing AH-64D Apache harci helikopterek korszerűsítése. Az AH-64E szintnek megfelelő képességet mind a 28 darab holland helikopter meg fogja kapni. Az első forgószárnyast augusztus 12-én már el is kezdték előkészíteni az Egyesült Államokba történő szállításra. Az 1997 óta szolgáló Apache harci helikopterek korszerűsítési programja várhatólag 2025-ben fog lezárulni.

A Lockheed Martin a Fort Worth-i üzemében megkezdte az első F-35A Lightning II vadászbombázó repülőgép gyártását a Dán Királyi Légierő (RDAF) számára. Az L-001-es számú gép összeszerelése elkezdődött, így a berepülést követően a következő évben átadásra kerülhet majd az európai megrendelő számára. Egy ideig ez is az arizonai Luke támaszponton lesz majd megtalálható, ahol részt fog venni az RDAF légi és földi személyzetének átképzésében. Dánia eddig összesen 27 F-35-öt rendelt meg, ezeket 2027-ig készít el majd az amerikai gyártó. Hazai földre várhatólag csak 2023-ban érkezik meg az F-35A Lightning II, amely a Skrydstrup légibázist tudhatja majd otthonául. Dánia mondhatni igencsak későn, 2013 és 2016 között választotta ki az F-16AM/BM (MLU) Fighting Falcon gépek utódjául az F-35-öt.

Norvégiában elkezdődött a NoMS HELGE INGSTAD (F-313) fregatt selejtezési eljárása. A spanyol F-100-as osztály továbbfejlesztésével létrejött FRIDTJOF NANSEN vagy F-310-es osztály 2000-ben történt megrendelését követően 2006. április 5-én már átadásra került az első egység a híres norvég felfedezők neveit (HNoMS FRIDTJOF NANSEN-F-310, HNoMS ROALD  AMUNDSEN-F-311 átadva 2007. május 21, HNoMS OTTO SVERDRUP-F-312 átadva 2008. április 30, HNoMS HELGE INGSTAD-F-313 átadva 2009. szeptember 29, HNoMS THOR HEYERDAHL–F-314) viselő hajóosztályból. A 133,25 méter hosszú, 16,80 méter széles és 7,6 méteres merülésű 5290 tonnás fregattok az elsődlegesen tengeralattjárók elleni harcra készül OSLO-osztályhoz képest már igaz többfunkciós egységek lettek. Légvédelemre 32 darab továbbfejlesztett RIM-162-es Sea Sparrow (ESSM) légvédelmi rakéták szolgálnak MK41-es nyolccellás függőleges indítókonténerekben tárolva.

A felépítmény jellegzetes alakú árbocában a Lockheed Martin AEGIS légvédelmi rendszer radarjai nyertek elhelyezést. Felszíni célpontok ellen nyolc Kongsberg Naval Strike Missile (NSM) áll rendelkezésre, míg légi és felszíni célok ellen egyaránt bevethető az OTO Melara 76mm-es Super Rapid ágyúja. A fegyverzetet a tengeralattjárók ellen használatos Stingray torpedók teszik teljessé. A fregattok 4500 tengeri mérföld (8330 km) megtételére képesek, a legénység létszáma 127 fő.  A fregattok fedélzetére az NH90 NFH helikoptert vásárolták meg a norvégok. 2009 augusztusában a HNoMS FRIDTJOF NANSEN már az Ádeni-öbölben tevékenykedett a szomáliai kalózok elleni flottakötelék tagjaként, az NH90-es helikopterek késedelmes szállítása véget, 40000 lóerős motorjai által elérhető 26 csomós (48km/h) sebességére és két motorcsónakjának gyorsaságára támaszkodva.

A HELGE INGSTAD fregattot 2018. november 8-án érte utol a végzete Norvégia nyugati partjai közelében. Ekkor a NATO Trident Juncture gyakorlatról hazafelé hajózva összeütközött a SOLA tartályhajóval és a part közelében szinte teljesen víz alá került. Az értékes egység kiemelését 2019 februárjában hajtották végre, akkor úgy tűnt, egy 70 millió eurós helyreállítást követően újra hadrendbe állhat majd. Az alapos állapotfelmérés után ez az összeg vállalhatatlanul magas lett, így végül is a selejtezés mellett döntöttek a norvégok.

Messze nem jött még el a BAE Systems Hawk Mk127 sugárhajtású gyakorlógépek leváltási ideje a BAE Systems Australia és a Defence Science and Technology (DST) szerint. A Hawk Ausztráliában használatos változatának sárkányszerkezetén végzett fárasztási teszek bebizonyították, sokkal több üzemidő van még ezekben a repülőgépekben, mint az várható volt. Egészen pontosan 50000 kirepülhető órát állapítottak meg a vizsgálatok, ami majd tízszerese annak, amit az eddig legtöbbet a levegőben töltött Hawk Mk127 sugárhajtású gyakorlógép esetében megemlítettek. A típusból biztonságosan kirepülhető időt megállapító tesztelési program 2006 februárjában indult el. Ezzel azt szerették volna bizonyítani, hogy a számított 10000 órás repült élettartam többszöröse található meg a Hawk-ok sárkányszerkezetében. A tesztelés 2020. június 5-én fejeződött be és jó esély mutatkozik arra, hogy a típus példányai még a 2040-es években is megtalálhatók legyenek a levegőben.

Augusztus 10-én megérkezett az Eindhoven-i repülőtérre a második Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép is, amelyeket az európai NATO szövetségesek közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat fog üzemeltetni és repülni. A T-054-es lajstromjelű gép 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le. Az első Airbus A330MRTT (T-055) június 30-án érkezett meg ugyanide. Ezek az első időben leginkább a képzésben fognak rész venni, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A harmadik, a negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezik, a negyedik pedig a 2021-es év elején lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at a hónap elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak.

A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a jelenlegi nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban három. Eddig a fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére. A szerződés jelenleg még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozik.

A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervez igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült, és most készen állnak az ismereteik felelevenítésére, mivel ez a repülőgép üzemeltetéséhez vezető út utolsó lépése. A legénység többi tagjának képzése már újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. A következő repülőgépet, a T-056-ot várhatóan 2020. novemberében szállítják majd le, de már a németországi repülőtérre.

Megtették az első lépést a NATO közös üzemeltetésben lévő Boeing E-3A AWACS flotta majdani cseréjéhez. A németországi Geilenkirchen légibázison állomásozó, immáron csak 14 gép utódtípusát 2023-ig ki fogják választani. Persze a váltótípus 2035-ben történő megjelenésig hátralévő időben még számítanak az 1982-ben megjelent Sentry-kre. Éppen ezért egy élettartam-hosszabbító program is még végrehajtásra kerül az 1982 óta szolgáló légtérellenőrző repülőgépeken, 1 milliárd dollár értékben. Az új gép képességeivel szembeni követelményeket 2020 végéig meg fogják állapítani. Gyártóként az Airbus, a Saab, a Boeing és a Northrop Grumman várható, hogy részt fog venni a tenderen.

Oroszország Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KnAAZ repülőgépgyárban megkezdték a Szuhoj Szu-57-es repülőgépek gyártósorának a felállítását. A típus előállítása már folyik az üzemben, azonban a 2028 végére 76 repülőgépre szóló moszkvai megrendelés a termelékenység növelését tette szükségessé. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése válik majd szükségessé.

Ugyanitt hamarosan egy másik új megrendelés teljesítésén is munkálkodni fognak. Ugyanis hivatalos forrásból tudhatóvá vált, hogy Moszkva az év végéig egy 927 millió dollár értékű szerződést fog aláírni. A megrendelni szándékozott típus a Szuhoj Szu-35Sz lesz, aminek gyártása szintén a KnAAZ repülőgépgyárban folyik. Méghozzá 2019 óta az addig sebességhez képest gyorsabban, ugyanis gyártási idő 30%-os lerövidítését a munka átszervezésével és az alapanyagok, alkatrészek megfelelő időben történő, a munkások, szakemberek keze ügyébe készítésével érték el. A változtatás előtt a teljes munkaidő mindössze 55%-a jutott a tényleges gyártásra, a többi a különféle beszerzésekre, anyagmozgatásra, ügyintézésre, valamint a raktárban tárolt anyagok kivételezésre ment el. Ezt a gyártásszervezést elsőként ebben a gyárban vezették be.

Egy amerikai RQ-4B Global Hawk távolról irányított felderítő repülőgépet fogott el az Orosz Légierő készültségi raja kedden. A kémrepülőgépet a Csukcs-tenger felett, mely a Jeges-tenger egyik peremtengere Ázsia és Észak-Amerika partjainál, a Kelet-szibériai-tenger és a Beaufort-tenger között található, észlelték a rádiólokátorok. Az Oroszország határai felé repülő Global Hawk elfogására 3 MiG-31-es vadászgép szállt fel. A még nemzetközi légtérben repülő RQ-4B-t a nemzetközi előírásokat betartva közelítették meg az orosz nehézvadászok, majd az elfogást követően az amerikai gép irányt változatott és távolodni kezdett.

Újabb információ látott napvilágot az orosz Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázók jelenleg is folyó korszerűsítésével kapcsolatban. A Ruselectronics Group közleménye szerint a modernizált csapásmérők kommunikációs csomagját az ötödik generációs Szuhoj Szu-57-es vadászgép számára létrehozott kommunikációs platformon fejlesztették ki. Fő előnyei, a nagyfokú megbízhatóság, a gyors információátvitel, kis súly, valamint az energiahatékonyság. Jelenleg ennek a kommunikációs rendszernek már folynak a légi tesztjei, ezek alatt magas megbízhatóságot tudott felmutatni.

Augusztus 4-én újabb 4 darab Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. Oldalszámaik: 924, 933, 935 és 937. Érdekesség, hogy a 924-es oldalszámú repülőgép gerincének középvonalában, a középponttól kissé hátrafelé eltolva egy késantenna látható. Ez telemetriás adatok átvitelére szolgál és a fedélzeti berendezések légi próbáihoz (is) fogják használni. Így Izrael az első olyan külföldi ország lett, amely kísérleti célokra szolgáló Lightning II-t üzemeltet. További kacsolódó hír, hogy az elmúlt fél évet intenzív típusátképzéssel eltöltő alegység, a 116. Dél Oroszlánjai század is hadrendbe állt az Izraeli Légierőben az új típussal augusztus 6-án. Mindazonáltal a 116. Dél Oroszlánjai század személyi és gépállománya sem teljes most még, ez az elkövetkező hónapokban fog majd teljessé válni.

Az Indiai Védelmi Beszerzési Tanács (DAC) jóváhagyta 106 darab Hindustan Aeronautics Limited (HAL) gyártmányú alapfokú oktató repülőgép beszerzését az Indiai Légierő (IAF) pilótaképzési követelményeinek kielégítése érdekében. A légcsavaros HAL HTT-40-es típust a HPT-32 Deepak gépek utódjaként kezdték el fejleszteni. Viszontagságos út vezetett eddig a megrendelésig, 2012 decemberében még az is megtörtént, hogy elálltak a típus beszerzésétől, mondván, a HTT-40-es darabára több mint a duplája a svájci Pilatus PC-7-es gépekének. Most a Honeywell TPE331-12B hajtóművel ellátott, valójában két részeltben (70+36) megrendelt gépért 1,17 milliárd dollárt fognak kifizetni. Ez azt is jelenti, hogy Indiában nem lesz több Pilatus PC-7-es beszerzés, mivel a svájci céggel kapcsolatban 2019 augusztusában korrupció gyanúja merült fel.

Dél-Korea Védelmi Minisztériuma közzétette a 2021–2025 közötti középtávú védelmi tervét. Ebből többek között megtudható, hogy az ázsiai államban a következő évtől kezdetét veszi egy könnyű repülőgép-hordozó megalkotása. Méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd. Felépítménye némileg hosszabb lesz a tengeren túli társainál és ez két kéménynek is helyet fog biztosítani. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Az eddigi kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de most kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál.

Bár Dél-Korea számára az USA-val kötött nukleáris paktum igencsak megköti az atomenergia katonai célú felhasználását, Szöulban ez szeretnék a közeli jövőben felülvizsgálni. Ugyanis elképzeléseikben szerepel egy 4000 tonnás vízkiszorítású, nukleáris meghajtású tengeralattjáró kifejlesztése is. Ennek fegyverzetében ballisztikus rakéták is megtalálhatók lennének.

Japánban 2017 júniusa után újra mérlegelik a Northrop Grumman RQ-4 Global Hawk Block 30i pilóta nélküli felderítő repülőgépek megvásárlásától történő visszalépés lehetőségét. Tokióban ugyanis aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az Amerikai Légierő a 2021-es költségvetési év végén kivonná 21 darab Global Hawk Block 30 repülőgépét. Ezután a típust már csak Dél-Korea és Japán üzemeltetné, ami reális japán számítások szerint a karbantartásának költségek megemelkedésével fog járni. Japán egyébként három Global Hawk beszerzését határozta el 2018-ban 490 millió dollár ellenében.

Augusztus 5-én hajtotta végre egy Lockheed Martin HC-130J Combat King II tartálygép segítségével az első légi üzemanyag felvételét a Sikorsky HH-60W Jolly Green II harci kutató mentő helikopter. Az Alabama állam déli részén történt esemény az első lépése egy két hetes vizsgálatának. Az egész repülési feladat 2 órát vett igénybe, a csatlakozás sebessége 203 kilométer per óra, míg magassága 914 méter volt.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado F.3

Boeing EA-18G Growler

Dassault Rafale B

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Hawker Siddeley Nimrod MR.2

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Airbus A400M Atlas

Grumman EA-6B Prowler

Westland Sea King ASaC7

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Fiat G-91R3

Lockheed TF-104G-M Starfighter

Vickers 1106 VC-10 C.1

McDonnell Douglas CF-188 Hornet

Saab J35J Draken

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Boeing CH-47D Chinook

Sepecat Jaguar GR.3A

2020. július 30-án teljesítette szűzfelszállását az első, belga részre készült A400M közepes, katonai szállító repülőgép. Az új Atlas az Airbus Sevilla-i üzemének telephelyéről emelkedett a levegőbe az Airbus tesztpilótáival.

Az első példány (T-055) június végi megérkezését követően másfél hónapot sem kellett várni a NATO közös tankerflottájának 2. A330MRTT-jére: 2020. augusztus 10-én köszöntötték a T-054 jelzésű példányt Eindhovenben.

A Honvédelmi Minisztérium lakossági tájékoztatásának hála ma eredményes szpotterestre kerülhetett sor a Szolnok Helikopterbázis térségében a kijelölt szpotterállomány fegyelmezett részvételével :-O

Az esti nap fényénél a 02-es fájnelen szerencsénk lehetett ma a ritkán látott V-k egyikéhez, a 711-eshez...

...a bővülő H145M flotta legutóbb megérkezett, 11-es oldalszámú tagjához...

...nem utolsó sorban pedig a mai szandai ugratások fő enableréhez, a 704-eshez.

Hosszú árnyékot vet a lemenő nap fényében a helikopterhez vonuló ejés kőevők csoportja Szandaszőlősön.

És indul is a verkli.

Bekötött ugrás a kagylók helyén át.

A deszantzsák súlya nem terheli az ugrót földet éréskor ezzel a módszerrel.

Közel a teljes sötétség, beszállóban egy újabb körre.

Hosszú expozíción a Mi-17-es felszállása...

...és ezen a közel függőleges tengelyűn a gép fényeinek nyomvonalából kiágazva az ejések fejlámpái.

A nyugati égbolt utolsó fényei még épp értékelhető sziluettjét rajzolják ennek a paplanernyősnek.

Három gép (két Okostojás és egy 17-es) repülési pályái rajzolódnak ki bejövetel közben illetve a második rövidfalon. 

Zord

Június 23-ára elkészült, augusztus 12-én pedig az utasok is birtokba vehették a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér vadonatúj, 1. móló névre keresztelt beszállítócsarnokának teljes területét.

A tíz éves kerek évforduló adta az ötletet, hogy a Régenvolt repülőnapok sorozat újabb részében az addigi legsikeresebb kecskeméti repülőnap kerüljön sorra. Ha a NATO Express ’97-et és ’98-at is beleszámítjuk, akkor ez volt sorrendben a nyolcadik, nagyszabású nemzetközi repülőnap, amelyet 2010. augusztus 7-8-án rendeztek meg. Ekkorra már olyan híre lett a kecskeméti rendezvénynek, hogy volt, aki csak ezért utazott Magyarországra – Japánból.

Nemzeti színek az 574-es Mi-24D egyik forgószárny lapátján, amely - négy másik társaságában - korábban a 714-es oldalszámú, díszfestésű Mi-24V felett forgott. Az 574-es ma az egyik szolnoki körforgalomban látható.

Felszálláshoz gurul ki a Gripen – MiG-29 vegyes kötelék.

Itt még kötelékben repülnek a gépek, de légiharc bemutatóra is sor került a két típus között.  

A nagyközönség ezen a repülőnapon láthatta utoljára a MiG-29-est. A típust 2010 végén kivonták a rendszerből.

Gripen-fióka.

An-26-os Gripen kísérettel. Az Ancsát két hónapja búcsúztatta a honvédség, a szűkebb szakmai közösség augusztus 28-án, egy találkozóval emlékezik majd a típusra.

A Vihar és az Orrszarvú, az izraeli légierő F-16I Sufa és C-130H Karnaf gépei.

Izraeli szektor a statikus zónában. Szombat reggel a köd miatt még a pályáig sem lehetett ellátni, pedig az nincs messze a zónától. 

A Karnafokat 1976 óta a Nevatim légibázis két százada, az „Elefántok" és a „Sárga Madár" közösen üzemelteti. Ezek a századok vettek részt az 1976-os entebbei akcióban is négy C-130-assal (a 208-as nem volt köztük).

A Ramon légibázis 201. századának („Egyes") nevét elegánsan bedolgozták az álcázó festésbe.

Sufa-idomok a délutáni fényben.

Kutató-mentő Mi-17 LPZS a szlovák légierő eperjesi (Presov) bázisáról. Állítólag a 2006-os hejcei katasztrófa adott lökést a szlovák kutató-mentő képesség fejlesztésének, de ezt 2010-es eperjesi látogatásomkor a katonák cáfolták. Elmondásuk szerint a fejlesztésre mindenképpen sor került volna.

A helikopter orra alatti szenzortornyot a másodpilóta is kezelheti egy kihúzható joystick segítségével.

Ha a helikoptervezetők nagyon elfoglaltak, a feladatot egy operátor is átveheti.

Lakk-fekete Pilatus PC-9-es a bolgár légierőtől. A légcsavaros kiképzőgépek egy tematikus repülőnap szereplői lehetnének, akár gázturbina, akár dugattyús motor forgatja a srófot.

Az új évezred elejére jellemző pixel-mánia a szlovákokat is elérte, a szliácsi bázis néhány MiG-29-esére is ilyen festésminta került.

Hollandia a nemzet atyjának tartott Orániai (Orange) Vilmos emléke előtt tiszteleg a narancssárga színnel.

Az olaszok AMX-e se sűrűn fordult meg felénk, ezért 2008 őszén  meglátogattuk őket Istranában. Időközben a Zseb Tornadónak nevezett, kissé lesajnált típusból precíziós csapásmérő lett, célfelderítő és célmegjelölő konténerrel felszerelve.

Román MiG-21 LancerB fékernyős érkezése. Ahogy a mindennapokból, úgy a repülőnapokról is lassan eltűnik ez a látványelem.

A rendőrségi MD500-as előtt cseh lajstrommal egy Sokol repül. Nem véletlen a párosítás: a magyar légirendészet ilyen merevszárnyú típussal kezdett repülni az ötvenes években.

Az azóta már áttelepített közelkörzeti radar előtt egy francia Rafale emelkedik. Bő fél év múlva, 2011 tavaszán, az Armée de l’Air gépei - köztük a Rafale-ok - Líbia fölé indultak éles bevetésre.

A spanyol Ejército del Aire új és Katartól átvett használt Mirage F.1-eseket egyaránt üzemeltetett, elsősorban elfogóvadász szerepben. A Kecskemétre érkezett F.1-esek az Albacete légibázis 14. ezredénél repültek, helyüket EF 2000-esek vették át.

Tíz évvel ezelőtt svájci és spanyol Hornetet egyaránt láthattunk Kecskeméten. Itt az utóbbi, a zaragozai ezred gépe látható, diszkrét tigrismintával a szárnytő feletti áramlásterelőn.

Szintén a spanyol légierőé ez a levegőben is utántölthető CASA C-295-ös.

Az ukrán légierő sárga 04-es oldalszámú An-26-osa a statikus soron. A 2013-as repülőnapon is feltűnt, de akkor csak a Szu-27-esek kísérőjeként szállított műszakiakat és felszerelést, a repülőnapon nem állították ki.

Az USAFE ramsteini ezredénél ekkor már a C-130J változatok repültek. A Hercules mögött egy C-27J Spartan áll. A gépek mögött már oszlik a köd.

A Spartant a levegőben is láthattuk és meglepő lett volna, ha a pilóták nem forgatják a hátára.

Az orrfutóját emeli a cseh légierő Jak-40-ese, amelynek kivonása néhány héten belül megtörténik.

Szlovák légierő malackai (Malacky) bázisának L-410UVP-E szállítógépe.

Gumifüstöléssel ér földet a pápai nehéz légiszállítók (HAW) C-17-ese.

A fékezés után a gép a sugárfordító segítségével tolat a pályán. A nyitott ajtóból az egyik loadmaster figyel hátrafelé.

Itt éppen felhőárnyékban repüli remek bemutatóját a PC-9-esekkel felszerelt horvát Krila Oluje (A Vihar Szárnyai) kötelék.

A svájci őrjárat, a Patrouille Suisse F-5-ösei zárt alakzatban. Itthon 1992-ben, Taszáron láthattuk őket először. Akkor még a Hawker Huntert repülték, amelyből egy a szolnoki repülőmúzeum gyűjteményének darabja lett.

A svájciakhoz hasonlóan F-5-össel repül a török Türk Yildizlari (Török Csillagok), bár egy másik változattal, az együléses NF-5A-val és a kétüléses NF-5B-vel. A szárnyvégen lévő üzemanyag tartályokat a színes füst előállítása miatt átalakították festéktartálynak, ahonnan szivattyú juttatja a festéket a hajtómű fúvócsövébe.  

A második világháborús amerikai táborhelyen egy makulátlan Willys Jeepet láthattunk.

A német táborban egy, a 4. „Polizei” SS hadosztály jelvényével díszített oldalkocsis motor díszeleg, a fűben egy MG 42-es géppuskát állítottak fel.

*

Pillanatképek a dinamikus zónából

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Kanadában évek óta húzódik már a kiöregedő Hornetek leváltása, most viszont úgy tűnik, új lendületet vett a tender, hiszen három pályázat érkezett a kanadai kiírásra. A Saab Gripen E-je a Lockheed Martin F-35-ösével és a Boeing Super Hornetjével versenyez.

A Magyar Légierő napján ünnepelték az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis területén található reptér fennállásának 80. évfordulóját augusztus 7-én, pénteken. A rendezvényen részt vett dr. Böröndi Gábor altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokának helyettese is.

Az idén fennállásának 100 évfordulóját ünneplő Libanon egykoron a „Közel-Kelet Svájca”, napjaink híreibe legutóbb a Bejrút kikötőjét megrázó hatalmas robbanással (melyben a Hezbollah érintettsége sem kizárható egyes szakértők szerint), továbbá a mélyülő gazdasági és pénzügyi válságával, illetve az ennek nyomán kitörő tüntetés-sorozataival került be. A korrupció-ellenes és politikai reformokat szorgalmazó demonstrálók jelentős részét nem győzték meg a januárban alakult „technokrata”-kormány ígéretei (melyek javarészt a mai napig ígéretek maradtak, legutóbb a külügyminiszter Nassif Hitti lemondásának okaként is az ország jövőjére vonatkozó elképzelések és a strukturális reformok megvalósításához szükséges hatékony akarat hiányát jelölte meg). Az elmúlt években-évtizedekben libanoni állam életében egyértelműen meghatározó befolyásra szert tevő Hezbollah, a mostani pénzügyi és koronavírus válság hatására hatalmas nyomás alá került és a párt támogatói közül is sokan elégedetlenek a kialakult helyzettel. A továbbiakban azt fogjuk körbe járni, mégis, hogyan válhatott a radikális síita Hezbollah (amelyet a legtöbb nyugati és számos arab ország is terrorszervezetként ismer el), egy vallásilag diverz országban megkerülhetetlen tényezővé.

Hezbollah szimpatizánsok Bejrút utcáin. (Forrás: AFP)

Új frakció a síita oldalon

A Hezbollah (Ḥizbu ‘llāh, Isten pártja) megalakulása az 1975-óta tartó libanoni polgárháború idejére tehető (a pontos dátumról vita folyik, mindenesetre 1982-85 között több síita radikális csoport együttműködéseképp létrejött az amit ma Hezbollahként ismerünk), már az alapításban jelentős szerepet játszottak az Iráni Iszlám Köztársaság Forradalmi Gárdájának egységei, fémjelezve, hogy a radikális síita iszlámot támogató erők 1979-es iráni hatalomra kerülése után, most már Libanonban is számolni kell velük (a Hezbollah és Irán kapcsolata azóta is virágzik, utóbbi hatalmas mennyiségű harcianyaggal és pénzügyi segítséggel finanszírozza a szervezet működését, lehetővé téve a közös fellépést a regionális konfliktusok során, ami például a szíriai és jemeni polgárháborúk esetében is látható).

A libanoni síiták helyzetéről (egyébként az országban legmagasabb népszaporulattal bíró közösség, amely majd a politikai küzdelmekben fog fontos szerephez jutni) általánosan megállapítható, hogy a polgárháborúból és az izraeliekkel való konfliktusokból megerősödve kerültek ki. A szekulárisabb Amal (Ḥarakat Amal) mozgalom után megjelenő Hezbollahra ez különösen igaz, ha azt a tényt vesszük alapul, hogy a polgárháborút lezáró békemegállapodás (1989-es Taif egyezmény) minden keresztény, szunnita és drúz milíciát a fegyvereik leadására kötelezett, az egyedüli kivételt a csupán a síita Hezbollah képezte (amely egyezményben foglaltak megvalósulását aztán a megszálló szíriai csapatok biztosítottak). Ezt katonai téren mutatkozó előnyt pedig a szervezet ki is használta kíméletlen hatékonysággal, egyfelől megerősítette az államon belüli pozícióit, továbbá a 2005-ös szíriai csapatok kivonulása után a különböző politikai folyamatokban is egyre inkább szerepet vállalt, hogy jobban tudja saját (és Irán) érdekeit érvényesíteni és képviselni. Másrészről a dél-libanoni területeket megszállva tartó Izrael elleni küzdelmem élére állt (később nem nyílt módon ez kibővült a ENSZ által Dél-Libanonba kirendelt békefenntartó UNIFIL-egységek elleni fellépéssel), ezzel népszerűségre szert téve nemcsak a síiták, hanem egyes szunniták és keresztények, sőt az egész arab világ körében.

Isten pártja kalasnyikovval

Abbasz al-Muszawi 1992-es meggyilkolása után a főtitkári pozíciót a Legfelsőbb Tanácsban (a Hezbollah legfontosabb döntéshozó szerve) Hassan Nasrallah vette át, aki azóta is vezeti a szervezetet, melynek katonai ereje hozzávetőlegesen 25 ezer harcost számlál, kiegészülve további 20-30 ezer tartalékossal. Szakértők az évek alatt felhalmozott rakéta arzénált 100-150 ezerre teszik (ezek közül több száz nagyhatótávolságú, azaz 200-700 km-re lévő célpontokat is támadhatnak vele), ami kiegészül több ezer tankelhárító (ezek egy része harmadik generációs rendszerű ATGM, amely egyes nyugati országok hadseregei és az IDF által használt páncélzaton is képes áthatolni), továbbá légelhárító és hajóelhárító rakétával is. Az utóbbi időben erőfeszítések történtek a távolról irányított légi képességek bővítése terén is pl.: robbanószerrel felszerelt drónok, felderítő drónok stb. A jelentések szerint a szomszédos szíriai harcok során egyes Hezbollah harcosok orosz gyártmányú harckocsikon kaptak kiképzést és vettek részt az ütközetekben (főként T-55, T-62 és T-72-esekről van szó), továbbá a Hezbollah eszköztárában megtalálhatóak még páncélozott személyszállító járművek, terepjárók, motorkerékpárok
is.

Hezbollah harcosok díszszemlén. (Forrás: Marwan Naamani/ dpa/ Alamy Live News)

A szíriai polgárháborúban való aktív szerepvállalás a kormányerők oldalán, jelentős harci tapasztalattal ruházta fel a Hezbollah harcosait, jóllehet egy az Izraellel való összeütközés esetén, kétséges, hogy bevetnék az ott alkalmazott taktikákat (irreguláris-reguláris ellenség elleni harc különbözősége). A reguláris hadseregek elleni harcban mutatkozó fogyatékosságuk idén májusban az Idlib körüli harcok idején már megmutatkozott, amikor is a  török hadsereg ellen, a Hezbollah elit alakulatát (a Radwan-egységet) súlyos vereség érte.  Az évek során elszenvedett veszteségek ellenére, viszont kétségtelen, hogy szír-orosz hadsereggel történő összehangolt harctevékenység során olyan felbecsülhetetlen operatív tapasztalatot szereztek, amelyek jelentősen javították a Hezbollah addigi szervezési és parancsnoklási képességeit.

A szíriai beavatkozás ugyanakkor, a Hezbollah megítélésének romlásával járt a muszlim világban (a szunnita részén), hiába igyekezett az egészet Libanon érdekének és az ország védelme érdekében tett lépésnek beállítani, a felkelőkkel szembeni harc, mégis azt eredményezte, hogy többen a szervezetet a szunniták elleni felekezeti háborúval vádolták meg.

Elapadó iráni pénzcsap, diaszpóra és drogkereskedelem

A Hezbollah kiterjedt tevékenységének finanszírozása (katonák fizetése, hadianyag vásárlás, szociális kiadások stb.) koránt sem egyszerű feladat, és számos forrásból történik. A legjelentősebb tétel az Irán által nyújtott pénz, ami évi több száz millió dollárt jelent (és ez még kiegészül a hadianyag szállítmányokkal). Hassan Nasrallah pár éve ezt egy nyilvános szereplés alkalmával beismerte, amikor azt mondta: „Nyitottak vagyunk azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a Hezbollah költségvetése, jövedelme, kiadásai, minden, amit iszik és eszik, a fegyverei és rakétái, az Iráni Iszlám Köztársaságból származnak.” A befolyó bevételek második köre, a legális és illegális kereskedelmi tevékenységből származik, utóbbiba drogkereskedelem (pl.: kaptagon és hasis termesztés a Bekaa-völgyben), pénzmosás, csempészet stb. tartozik, továbbá fontos megemlíteni még a libanoni diaszpóra őket támogató tagjaitól kapott adományokat is. Az USA, hogy elvágja a Hezbollahot jövedelmei egy részétől, szankciókat (2015-ben a HIFPA) helyezett kilátásba minden olyan pénzintézettel szemben, amely a radikális síita szervezet pénzét kezeli és azon cégekkel akik üzleti tevékenységet folytatnak vele. A Hezbollah válaszul 2016-ban az egyik vezető libanoni bank bejrúti bankfiókja előtt robbantott, jelezve a bankszektor résztvevőinek, ha elkezdik alkalmazni az amerikai szankciókat, az megtorlást fog maga után vonni. A patrónus szerepét betöltő Irán ellen kivetett nemzetközi szankciók különösen fájdalmasan érintik a Hezbollahot, mivel a romló gazdasági mutatók miatt a irániak is a korábbiakhoz képest kisebb összegeket tudnak rendelkezésre bocsátani, így a párt is kénytelen egyre inkább saját bevételi forrásaira hagyatkozni.

Bombaraktárak nyomában Európában és a koronavírus, kétes ügyek a párt körül

Sokan a Hezbollahot okolják a koronavírus libanoni megjelenésével, ugyanis a párttal szoros kapcsolatot ápoló Iránban már sebesen terjedt a járvány, azonban Libanonban még mindig fogadták a Teheránból érkező repülőgépeket, melyek utasai között bizonyítottan jelentős számú Hezbollah-tag is volt. Az biztos a Hezbollah gyanúsan hallgatásba burkolózott az egész üggyel kapcsolatban, egyes jelentések szerint, fertőzött tagjait a nyilvánosság szemei elől távol helyezte el, a felelősséget kerülendő.

A már korábban említett Bejrútban történt robbanás körülményei már csak azért is figyelemre méltók, mert az ott felrobbant (egyébként mezőgazdaságban is használt), mintegy megközelítőleg 2750 tonna ammónium-nitrát, a terroristák egyik kedvelt alapanyaga robbanószer gyártáshoz (a rakományt szállító hajó kapitánya ugyancsak megerősítette, hogy mielőtt kikötöttek volna Bejrútban az eredeti úti cél egy afrikai robbanószergyár volt Mozambikban, érdekes módon ezt az illetékes mozambiki hatóságok tagadták). Az elmúlt években az izraeli titkosszolgálatok európai kollégáikkal együttműködve többek között Nagy-Brittaniában és Németországban is nagy mennyiségű ammónium-nitrátra bukkantak Hezbollahoz köthető személyeknél (melyet vélhetően a kontinensen európai és zsidó célpontok elleni támadásoknál használtak volna fel).

Bejrút kikötője a robbanás után. (Forrás: Twitter)

A bejrúti robbanásnál ezért is nagy kérdés a felelősségre vonás, hogy megtalálják-e a felelősöket (minden bizonnyal „muszáj lesz” a jelenlegi felfokozott, amúgy is feszültségektől terhes közegben) és ha igen, az elítélésük miként fog zajlani, amennyiben azonban ez elmaradna, az újabb bizonyítékul szolgálna az állami intézményrendszer inkompetenciájának és működésképtelenségének, egyúttal tovább rontaná a már eleve kedvezőtlen megítélését. A kialakult közhangulatot szemléletesen illusztráló párbeszéd zajlott le a helyszínre kitűnő érzékkel látogató francia elnök Emmanuel Macron és a helyi lakosok között: „Segítsen rajtunk, Ön az egyetlen reményünk”, „Kérem ne adjon pénzt a korrupt kormányzatunknak” stb. amely során ilyen és ehhez hasonló kétségbeesett kijelentések hangzottak el.

A deep state kiépülése és működése

A Hezbollah és a hozzá hasonló szervezetek útja a hatalom megszerzéséig három fázisú. A kezdeti szakaszban a katonai-politikai kapacitás kiépítése történik meg külső segítséggel (esetünkben ezt Irán biztosította), hogy aztán ezt kövesse a „beépülés” az állam politikai, gazdasági, adminisztratív, igazságügyi stb. intézményeibe. Utolsó lépésként, pedig megtörténik a közvetlen ellenőrzés és irányítás érvényesítése, amikor a szervezet (illetve az őt finanszírozó idegen ország) érdekeit a nemzet érdekeként tüntetik fel (amelynek természetesen a letéteményesei is ők). Végeredményben tehát megállapítható, hogy az adott állam szuverenitásának mértéke teljesen beszűkül vagy megszűnik.

A Hezbollah előtt álló egyik legnagyobb kihívás épp az volt, amikor a biztonsági és katonai hatalmával a háta mögött megpróbálta az állam intézményeit és politikai rendszerét is az ellenőrzése alá vonni. A maronita (legnagyobb keresztény felekezet Libanonban) Michael Aoun 2016-os elnökké választásával a Hezbollahnak ugyan ezt sikerült elérnie (ők javasolták személyét a jelölésre), viszont egyúttal soha nem látott megpróbáltatások elé nézhetett a párt. Ezzel a Hezbollah olyan útra lépett, ahol a libanoni nemzet és saját szervezete sorsának alakulását összekötötte, továbbá a körülmények megváltozásával az is járt, hogy többé nem hagyatkozhatott kizárólagosan katonai erejére.

A 2018-as parlamenti választások is a Hezbollah és szövetségesei győzelmét hozták, amivel a törvényhozásban kényelmes többséget tudtak szerezni (a számos vele szövetséges kis és közepes méretű párt katonai erő hiányában alá van rendelve a Nasrallah akaratának). A párt befolyását mutatja a tény, hogy a vele szemben álló maroniták jelöltjét sikeresen megvétózta a védelmi miniszteri poszt esetében. A „technokrata” kormány felállása sem hozott változást ezen a téren és továbbra is többségben Hezbollah-barát/báb erők kapták a pozíciókat. Hivatalosan a jelenlegi kormányban közvetlen a Hezbollah csak két tárcát visz, egyik ezek közül az egészségügyi, ami jelenleg a koronavírus okozta válsághelyzetben kulcsfontosságú, ezenfelül a legnagyobb büdzsével rendelkező minisztériumok közé tartozik (szakértők is felhívták rá a figyelmet, hogy a járvány elleni harcra az ENSZ által küldött több tíz millió dolláros összeg és orvosi felszerelés rossz kezekbe kerülhet).

A libanoni fegyveres erők feletti hatalom átvételnek is kiemelt szerepet szánt a Hezbollah, melyek állományának létszáma ugyan meghaladja a terrorszervezet erejét, de a belső kohéziót és egységet tekintve egyértelműen utóbbi az erősebb, ha összehasonlításra kerül sor (a hadsereget már régóta az országra is jellemző szektariánus ellentét és széthúzás gyengíti). Az izraeli hadsereg arról számolt be, hogy Dél-Libanonban a libanoni hadsereg és Hezbollah között mindennapos az együttműködés és többször láttak már, a terrorszervezethez köthető harcosokat a hadsereg egyenruhájában, továbbá, hogy az ország déli részére vezényelt katonák és tisztek jelentős része síita és a Hezbollah szimpatizánsok köréhez tartozik (ezért is volt fontos a védelmi miniszteri poszt biztosítása, amint arról korábban írtunk).

A belső biztonság szempontjából kiemelt szerep hárul a titkosszolgálatokra, melyek közül Libanonban négy is található. A legnagyobb és legfontosabb a GSDG, Abbasz Ibrahim irányítása alatt áll (szintén síita és Hezbollah-párti), aki a libanoni bankok és a párt között játszott fontos közvetítő szerepet még a szankciókat követő robbantás idején. A szolgálatok közti hatalmi harcokban az is megeshetett 2012-ben, hogy az ISF (egy másik, szunnita vezetésű, hezbollah-ellenes titkosszolgálat) vezető kulcsfiguráját Wissam Hassam ezredest autóba rejtett bombával meggyilkolták, vélhetően a szunnita miniszterelnök Rafik Haríri merényletet követő nyomozásban és az egykori információs miniszter Michael Samaha (a szír titkosszolgálatokkal együttműködve csempészett robbanószert az országba) elfogásában betöltött szerepet miatt. Az gyilkosság kitervelése és végrehajtása mögött természetesen a Hezbollahot sejtik.

Kihívások és küzdelem a fennmaradásért

A Hezbollah ha szeretné megvédeni a hatalmát két fronton kell helytállnia. Ez egyrészről jelenti a regionális vetélkedésben való sikeres szereplést (szír polgárháború lezárása, békerendezéssel és kivonulás az országból például ilyen lehetne), másrészről pedig azt, hogy a Libanont érintő gazdasági és belpolitikai problémákra megoldást talál.

Korrupció-ellenes tüntetők Michael Aoun maronita elnök felakasztott papírmásával fotózkodnak. (Forrás: Twitter)

A szakértők felhívták rá a figyelmet, hogy a Hezbollahnak síita támogató bázisára is nagyobb figyelmet kell fordítania, ha elakarja kerülni, hogy elforduljanak tőle (síita oldalon ott van még a jelenleg szövetséges Amal, ami alternatívát tud jelenteni a kiábrándult hívek számára, a polgárháború idején is volt már rá példa, hogy a két síita frakció egymás ellen harcolt). Ez azért is sürgető, mert a jelenlegi gazdasági helyzet kifejezetten hátrányosan érinti a Hezbollah szimpatizánsok körét, akik hozzá voltak eddig szokva a párt pénzügyi és gazdasági támogatásaihoz (amely a szankciók miatt rendelkezésre álló bevételi források szűkülésével egyre nehezebben valósul meg). Ehhez kapcsolódik egy már korábban megjelent probléma is, mégpedig a korrupció, ami mostanra számottevő mértéket öltött, köszönhetően annak, hogy a párt hatalmának növekedésével haladva, egyre kiterjedtebb bürokráciát kénytelen fenntartani. A kétes hírnév, korábban nem volt jellemző pénzügyi szempontból a szervezetre, azonban mostanra a Hezbollah tagjainak belső kohézióját és morálját veszélyezteti a jelenlévő korrupció, amelynek felszámolása csak nagyon nagy erőfeszítések árán érhető el (sokszor nem is sikerül).

Összefoglalás

Áttekintésünk végére érve, összegzésképpen a következő megállapításokat tehetjük a Hezbollahhal kapcsolatban:

-A Hezbollahal szövetséges pártok blokkja a politikai életben egyaránt uralja a törvényhozói és végrehajtó hatalmat, így dominálni tudja a döntéshozatali és döntésvégrehajtási folyamatokat

-A katonai szempontból a legerősebb és legütőképesebb hadsereggel rendelkezik Libanonban és jelentős befolyással rendelkezik szimpatizánsai révén a fegyveres testületekben

-A belső biztonság területén, a legjelentősebb nemzetbiztonsági szolgálat a közvetlen ellenőrzése alatt áll, így ezen a téren is meghatározó szerepe van

-A gazdasági és pénzügyi életben egy hatalmas legális és illegális tevékenységet egyaránt folytató gazdasági birodalom élén áll

Az itt felvázolt nagymértékű összefonódás az állami intézményekkel és hatalom átvétel a politikai élet (és a libanoniak mindennapi élete) felett, a jelenlegi konfliktusokkal és megoldatlan problémákkal terhelt időkben a visszájára fordulhat és Libanon bukása (bizonyos mértékig) egyúttal a Hezbollahét is jelentené.

Írta: Hende Olivér

Ukrajna MiG-29 Fulcrum vadászgépeinek egy részét (a nagyjából 60 darab még repülőképessé tehetőből 21 darab van használatban) az izraeli Elbit Systems fogja korszerűsíteni a jövőben. Ez a munka igen csak átfogónak ígérkezik, ugyanis a gépek az új fedélzeti számítógép mellé több üzemmódú rádiólokátort is kapnak. Érdekes kérdés lesz a légi célok elleni fegyverzet összetétele, hiszen Ukrajnában mai napig gyártják az R-27-es közepes hatótávolságú rakéták utódjait, melyet egy kicsit tovább is sikerült fejleszteniük. Az Elbit Systems-szel folytatott előzetes tárgyalások szerint, amelyekre 2019-ben került sor, 11 MiG-29 vadászgép modernizálásáról volt szó. Tavaly még azt állították, hogy a továbbfejlesztett repülőgépek vadonatúj funkciókkal és a legújabb fegyverekkel fognak rendelkezni a légi harchoz. Ugyanakkor az előzetes becslések szerint az egyes repülőgépek korszerűsítésének költsége körülbelül 40 millió dollár lesz. Érdekes lesz ez a továbbfejlesztés, mert amennyiben megvalósul, össze lehet majd hasonlítani a román-izraeli összefogással csak prototípus szintig eljutott MiG-29 Sniper verzió képességeivel.

Az ukrán katonai szakértők úgy vélik, hogy ez a korszerűsítési csomag valóban lehetővé teszi az ukrán légierő számára, hogy valódi minőségi ugrást tegyen a MiG-29 repülőgépek harci képességeinek növelésében, ami hazai kivitelezésű MiG-29MU1, és MiG-29MU2-es korszerűsítési szintek esetében nem volt igaz.  A MiG-29MU1 2012-től jelent meg igen alacsony darabszámban az ukrán légierőben. 2018 közepéig mindössze 8 darabot adtak át ebből a változatból. Ezeknél még elsősorban a vadászfeladatok ellátására törekedtek a munkát végző Lviv-i gyár szakemberei. Ennek köszönhetően ez a változat egy nagyobb teljesítményű N019-19 radart kapott, valamint SzN-3307 műholdas navigációs rendszert és az ukrán Radionix vállalat Omut elektronikus védelmi rendszerét, melynek két verziója is beszerzésre került. Az egyik beépítésre került a repülőgépbe, míg a másik konténerben nyert elhelyezést és külső felfüggesztésként valósulhat meg az alkalmazása.

Ezek a beavatkozások egy minimális modernizáción és az üzemidő növelésén túl (a hátralévő 8-ról 12 évre) alig nyújtottak többet, mint a biztonságos repülés folytatásának képességét. Az eddig egyetlen egy példányban elkészült MU2-es esetében már a csapásmérő képesség növelése is szerepet játszott. A beépítésre kerülő 20PM fegyverkezelő rendszer lehetővé teszi a K-29T irányított rakéták és a KAB-500KR irányított bombák bevetését is. A pontosabb navigációról az A-323 RSzBN navigációs rendszer gondoskodik és az MSD-2000 adatbusz is megjelent a MiG-29MU2 belső terében.

Az Elbit javaslata azonban egy sokkal mélyebb korszerűsítés. Egy új radar és fedélzeti számítógép integrálására összpontosít, továbbá lehetővé teszi új fegyverek és célzó, vagy rádióelektronikai konténerek használatát is. Rádiólokátorok esetében a fő esélyesek az ELTA EL-2032 mechanikus mozgatású antennával, vagy a sokkal korszerűbb AESA antennával ellátott EL-2052. Amennyiben az izraeli szakemberek sikerrel korszerűsítik az ukrán MiG-29-eket nem zárható ki, hogy felkérését kapnak majd a nagyobb potenciállal rendelkező, de szinték koros Szuhoj Szu-27-ek modernizációjára is.

Július 30-án, csütörtökön az MSN106 sorszámú Airbus A400M Atlas teherszállító/légi utántöltő repülőgép sikeresen befejezte első tesztrepülését. A CT-02-es lajstromjelű MSN106-os Belgium részére épült. Ez a példány hét másik, Belgium által megrendelttel együtt Belgiumban, a Melsbroek légibázison lesz majd megtalálható. A Belgium és Luxemburg által megrendelt összesen 8 repülőgépet 2023 végéig fogja leszállítani a gyártó. Az CT-01-es lajstromjelű, MSN104 gyártási számmal rendelkező repülőgép Luxemburg számára került legyártásra. Üzemeltetése a belgiumi Melsbroek repülőtérről, belga segítséggel fog megvalósulni a 15. Légiszállító Ezred állományában és használata is a két ország általi lesz.

A Eurofighter partnerországok, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország és Spanyolország több mint 50 millió eurós kötelezettség vállalással támogatják a típus fegyverzetét, fedélzeti elektronikáját, valamint hajtóműveit érintő kutatási programot. Ennek során a pilótafülkébe új műszerfalat, korszerű rádióelektronikai harcra képes rendszert, többirányú adatátvitelre képes berendezést nagyobb tolóerejű, kevesebbet fogyasztó, hosszabb élettartamú hajtóművet is kifejlesztenek a jövőbeli Typhoon részére.

Július 23-án, csütörtökön a Francia Haditengerészet Westland Lynx Mk4 helikoptere utolsó alkalommal szállt fel a LATOUCHE-TRÉVILLE (D646) rombolóról. A típust már csak a 34F század repüli, itt nyolc forgószárnyas található meg. Meg kell említeni, hogy 1979-ben ugyanez a század volt az első, amelyiknél megjelent a Westland Lynx. Ezek egy kivételével mind korszerűsítésre kerültek, hogy 2022-ig el tudják látni feladataikat. Azonban az üzembentartási költségek nem várt módon megemelkedtek a Lynx esetében, így Párizsban azt a döntést hozták meg, hogy 2020 közepén leállítják a típust. Éppen ezért képességhiány fog fellépni a két még meglévő GEORGES LEYGUES-osztályú (F70-es osztály) romboló esetében, ugyanis ezek nem képesek a nagyobb NHindustries NH90NFH Caiman haditengerészeti helikopterek üzemetetésére, mivel ezek nagyobbak és nehezebbek, mint a Lynx. A Lynx-en megtalálható DUAV-4-es aktív merülőszonár fogja jelenteni azt a képességhiányt, amit nem lehet pótolni, ugyanis a két még szolgálatban álló romboló, a LA MOTTE-PICQUET (D645), és a LATOUCHE-TRÉVILLE közül az utóbbi jó eséllyel a Dauphin N3/N3+ helikopterekkel fogja befejezni szolgálatát, ezeken viszont nincs merülőszonár. A LA MOTTE-PICQUET kivonására a 2020-as év van megjelölve.

Oroszországból származó források szerint elindult a T-14 Armata harckocsik sorozatgyártása. A hírek szerint a bemutatkozástól eltelt időszakot a motorban és a hőkamerás rendszerben talált hibák kiküszöbölésével töltötték el. Így a motor már képes azokat a paramétereket teljesíteni, amit elvárnak tőle, továbbá a hőkamrás célfelderítő és célzórendszer képességei is felveszik a versenyt a nyugati hasonló berendezésekkel. Még 2018 augusztusában jelentették be, hogy Moszkva összesen 132 darab T-14-es harckocsit, valamint T-15-ös gyalogsági harcjárművet rendelt meg. A legutóbbi hírek szerint az orosz csapatok 2021-ben kapják majd meg a T-14 Armata harckocsikat. Várhatólag ezek a páncélosok már a 2017 augusztusában bejelentett, hideg időjárási körülményeknek jobban megfelelő T-14 Armata harckocsik lesznek. Az akár -50 fokos hőmérsékleten is probléma nélküli motorindítást és a fedélzeti rendszerek áramellátását szuperkondenzátorok segítségével valósítják meg az akkori információk szerint. Az akkumulátoroknál kisebb helyigényű, de nagyobb teljesítmény leadására képes áramforrás a motor indítása mellett képes lesz több elektromos rendszer működtetésére is, így a torony forgatására és a lövegcső emelésére-süllyesztésére is a generátort hajtó belsőégésű motor beindulásáig. Így a személyautókból már ismer "start-stop" technológiához hasonló megoldás fog megjelenni a páncélos járművek világában.

A T-14 Armata harckocsi egy újfejlesztésű, harckocsiágyúból indítható irányított rakétát is kaphat majd. A lézeres félaktív irányítású eszköz a 9K119M Reflex-M rakétán alapul, de a tandem páncéltörő fejrész hatásosságát megnövelték. Továbbá a cserélhető fejrésznek köszönhetően a felhasználási köre is bővült. Az 5 kilométeres hatótávolságú, 125 milliméteres átmérőjű rakéta képes eltalálni akár 70 kilométer per órás sebességgel haladó célpontokat is. A jövőben szeretnék növelni a fegyver helikopterek és repülőgépek elleni alkalmazhatóságát is az orosz mérnökök. Az Uralvagonzavod alá tartozó, Jekatyerinburgban található 19-es számú üzemben egy pár éve már minden eddiginél pontosabb, a nyugati szemmel is igen korszerű gyártósoron készülnek a 125 milliméteres lövegek.

A csökkentett hátrarúgású 2A46M5 125 milliméteres sima csövű löveg, mely egyaránt megtalálható a T-72B3-as, a T-90MSz, harckocsikon és a 2S25 Sprut-SzDM deszantharckocsin is, itt készül. De legújabb orosz harckocsi, az T-14 Armata 2A82-1M jelű lövege is ebben az üzemben kerül előállításra. Ennek a lövegnek az elődjének tekinthető a 2A46 család. A pontosabb fúrás (ez a 2A46M5-ös löveg esetében egy 6 méter hosszú cső előállítását jelenti) és az egyéb, szintén kisebb hibaszázalékkal végrehajtott gyártási (hegesztés, lézeres, vagy plazmás vágás) műveletek eredményeképpen a lövegek pontossága 15-20%-al is megnövekedhet az üzem vezetői szerint.

Törökországban már működik az a gyár és fejlesztőközpont, amit a TF-X (Turkish Fighter - Experimental) vadászbombázó megalkotása okán hoztak létre. A 63000 négyzetméteres alapterületű létesítményben 3000 mérnök dolgozik, de ugyanitt lehetőséget teremtettek a 3D-s nyomtatásra, valamint található itt szélcsatorna is, továbbá egy olyan rész is, ahol a repülőgépek és ezek részegységeinek villámcsapás által okozott sérüléseinek vizsgálatára keríthetnek sort.  Törökországban helyi nyilatkozatok szerint teljes sebességgel folyik a hazai tervezésű, ötödik generációs harci repülőgép, a TF-X hajtóművének fejlesztése. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít, de munkájukat mások is segítik. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A helyi rövidítéssel MMU-nak (Milli Muharebe Uçagi) nevezett, elsősorban légi harcra fejlesztett gép felszállását 2029-re várják, így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.

Kínai állami média tudósítása szerint augusztus 5-én, szerdán elkezdődtek az első Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozó tengeri tesztjei. A kifutást augusztus 1-jére tervezték, azonban a rossz időjárás miatt ezt elhalasztották. Az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte. Ez mindössze egy nappal a Kínai Néphadsereg Haditengerészetének megalakulásának 71. évfordulója előtt történt. A frissen elkészült partraszállást támogató helikopterhordozó tolóhajók segítségével hagyta el az építésére szolgáló dokkot. A két időpont között azonban történt még valami, ugyanis április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt az elsőnek megépült Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó. Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki.

Az egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. Azonban az, hogy rövid idő elteltével képes volt a kifutásra és a tesztek elkezdésére okot ad arra a megállapításra, hogy a tűzkár nem volt nagymértékű. Szokás szerint ezen az első próbajáraton a hajó főbb rendszereit, (meghajtás, kommunikáció, navigáció) ellenőrzik le. Várhatólag ha nagyobb hibára nem derül fény az az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó 2021-ben, vagy 2022-ben áll majd szolgálatba. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve.

Kínában a hadsereg helikopteres alakulatai a közelmúltban egy olyan gyakorlatot hajtottak végre, amire eddig még nem volt példa az országban. Z-10, Z-9 és Mi-171 katonai helikopterek szárazföldi bázisról felszállva, landoltak a haditengerészet egy Type 071-es osztályú partraszálló hajójának fedélzetén. Itt a szállítóhelikopterek katonákat vettek a fedélzetükre, majd a harci helikopterek fedezet mellett alacsony repülésben érkeztek meg a kirakási pontra.

Elkezdték a JHMCS II sisakkijelző repülés közbeni tesztelését a Lockheed Martin F-16V Viper változatán. Ezen eszközön már javítottak, így például máshová került az egész sisak súlypontja, így csökkentve a nyak megterhelését, ami növeli a pilóta biztonságát és kényelmét. A JHMCS II-t a Collins Elbit Vision Systems (CEVS), a Collins Aerospace és az Elbit Systems of America közös vállalkozása állítják elő az USA-ban.

A Boeing 265 millió dolláros szerződést kötött további kilenc MH-47G Block II-es Chinook helikopter szállításáról. Ezek a forgószárnyasok az amerikai hadsereg különleges műveleteket végrehajtó parancsnoksága, az USASOAC számára kerülnek majd legyártásra. Az első MH-47G Block II-es Chinook átadására még ebben az évben sort fognak keríteni, amelyekből a fenti szerződéssel kiegészítve, már 24 darabra érkezett megrendelés.

A Lockheed Martin egy 182 millió dolláros szerződés értelmében 39 darab AN/AQS-22 helikopterfedélzeti merülőszonárt fog elkészíteni. Ezt a mennyiséget három megrendelő között fogják szétosztani. A Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptereken alkalmazott berendezésekből 24 darab indiai, 8 darab amerikai, míg 7 darab dániai forgószárnyasokba kerül majd beszerelésre 2024 decemberének végéig.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A319

Grumman EA-6B Prowler

Antonov An-26

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Kawasaki T-4

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Lockheed P-3C Orion

British Aerospace Harrier GR.7

Boeing EA-18G Growler

Pilatus PC-7

Northrop F-5A Freedom Fighter

Airbus A400M Atlas C.1

Douglas A-4N Skyhawk

Sepecat Jaguar GR.1A

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Cessna A-37B Dragonfly

Agusta A129D Mangusta

McDonnell Douglas KDC-10-30

Panavia Tornado F.3

General Dynamics F-16CG Fighting Falcon

Dassault Mirage IIIE

Szuhoj Szu-27P Flanker

Boeing Vertol CH-46E Sea Knight

Aermacchi MB-326H

Rockwell B-1B Lancer

Dassault/Dornier Alpha Jet A

McDonnell Douglas RF-4EJ Phantom II

MiG-31BM Foxhound

General Dynamics F-111C Aardvark

Saab JA37 Viggen

AMX International AMX ACOL

Lockheed TF-104G Starfighter

MiG-21Bisz

2020. július 29-én érkezett meg az első öt Rafale vadászbombázó India Ambala légibázisára: az ötgépes kötelék július 27-én indult útnak a Dassault Merignac-i üzemének területéről.

Az Emirates 70 célállomásra bővítette személyszállítási szolgáltatását augusztusban, így a világjárvány előtti úti céljainak több mint fele már újra elérhető.