Biztonságpolitika

Ukrajnában a 2021-es évben kezdik el majd rendszeresíteni a Lucs Design Bureau által megalkotott P-360 Neptun hajók elleni robotrepülőgép RK-360MSz szárazföldről indítható változatát. A 870 kilogrammos indulótömegű fegyver harci része 150 kilogrammos, míg hatótávolsága 280 kilométer. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, és a harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a szárazföldről indítható variánsa mellett a hajóról, és a levegőből indítható is. A P-360-as sebessége 900 kilométer per óra körüli és a vízfelszín felett 3-10 méterrel repül. Egy 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra épített szállító/indító járműre négy P-360 Neptun-t rejtő konténer helyezhető fel. A rendszer akár a tengerparttól 25 kilométerre is telepíthető és a telepítéshez szükséges idő legfeljebb 15 perc. 2018 augusztusának végén még csak 100 kilométeres repülési próbát hajtották végre a P-360-al, míg a 2019 végi során már 250 kilométert tett meg az indítás helyétől. Az új fegyvert három hadosztálynál fogják rendszeresíteni. Ezek a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közelébe fognak települni.

Augusztus 31-én a német Krauss-Maffei Wegmann cég először publikált fényképeket a belga Cockerill C3105 toronnyal ellátott Boxer járműről. Már ez év közepén szálingóztak hírek arról, hogy a Boxer-re jó eséllyel egy 105 milliméteres löveg felszerelésével létrehoznak egy tűztámogató változatot is. Mint az várható volt, a cserélhető modulra a Cockerill 3105 torony került felszerelésre, benne a csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveggel és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskával. A Boxer Mobile Gun System névvel illetett jármű létrehozását a német vállalat saját költségvetéséből finanszírozta. Mint az a cég közleményéből kiderült, az integráció gond nélkül megvalósítható volt. A Krauss-Maffei Wegmann nem adott tájékoztatást a további tervekről, de természetesnek tűnik, hogy még ebben az évben végezzenek néhány lőgyakorlatot a Boxer Mobile Gun System-el.

Az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy 317 millió fontot fektet be az Európai Közös Radarrendszer második verziójának fejlesztésébe. Az angol rövidítéssel csak ECRS Mk.2-nek nevezett fedélzeti rádiólokátort a BAE Systems és a Leonardo közösen alkotja majd meg. Az AESA antennával rendelkező berendezés a tervek szerint beépítésre fog kerülni a Brit Királyi Légierő Eurofighter Typhoon vadászbombázóiba is. A britek azt tervezik, hogy 40 darabból álló Typhoon Tranche 3-as flottájukat 2025-től kezdődően kezdik majd felszerelni az új radarral, de később döntenek arról, hogy élnek-e a korábbi gyártású Tranche 2-es repülőgépekbe való beépítés lehetőségével. Továbbá az itt végzett fejlesztői és kutatói munka jelenti majd az alapját annak is, hogy a jövőbeli FCAS vadászbombázó számára is világszínvonalú rádiólokátor fejlesztése legyen megvalósítható. Meg kell jegyezni, hogy ez a pénzösszeg mindössze a fejlesztési költségeket fedezi, sem a majdani gyártásra és a Typhoon-ok korszerűsítésére sem lesz elegendő. Összehasonlításképpen, Németország és Spanyolország több mint 1,5 milliárd eurót költ az ECRS Mk.1 fejlesztésére és gyártására. További érdekesség, hogy a sem a brit, sem a gyártóktól származó hivatalos közlemény nem tesz említést az olasz kormány pénzügyi részvételéről az ECRS Mk.2 radar fejlesztésében. Ez hallgatólagosan megerősíti azokat a pletykákat, amelyek szerint Olaszország nem kívánja utólag felszerelni saját Eurofighter-eit AESA radarral.

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma határozatot hagyott jóvá száz darab Raytheon AIM-120C-7/8 AMRAAM légiharc-rakéta értékesítéséről Spanyolország részére. Madrid számára ez a beszerzés 248,5 millió dolláros kiadással fog járni.

Franciaország és Görögország megállapodást kötött 18 Dassault Rafale vadászbombázó beszerzéséről a Parapolitika görög lap információi szerint. Várhatólag még ebben az évben hivatalosan is bejelentésre fog kerülni ez a beszerzés. Kormányzati szinten csak azt ismerték el a görögök, hogy tárgyalnak több állammal is fegyverek beszerzéséről. A Rafale-ok közül 10 darab F3-R változatú lesz, míg a másik 8 repülőgép használt F2-es és F1-es modifikációba fog tartozni. Ez utóbbiakat állítólag ingyen fogja megkapni Athén. A tárgyalások során megállapodnak a Rafale által hordozott fegyverzet (Meteor,  Mica NG és a SCALP) beszerzéséről is. Amennyiben sikerül Kairóval egyezségre jutni, a franciák által már használt példányokon felül a korszerűbb F3-R-ek sem lesznek teljesen görögök, hiszen a gyorsabb átadás miatt ezek eredetileg az Egyiptom számára legyártani szándékozott gépek közül fognak kikerülni. A 2014-ben már megrendelt 24 darab egyiptomi Rafale közül 4 már átadásra került, a soron következő 10 még az eredetileg tervezett időpontban lenne átadva, míg a másik 10 csak később kerülhet majd leszállításra. Várható további francia fegyverbeszerzés is a görög részről. Itt két fregattról, valamint ASTER légvédelmi rakétákról szólnak a hírek.

Franciaországban vizsgálatot indítottak egy magas rangú tiszt ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy titkokat szolgáltatott ki. Ezek a bizalmas információk továbbadása állítólag Oroszország felé valósultak meg. Az Olaszországi NATO parancsnokságra beosztott tisztet augusztus 20-án tartóztatta le a francia DGSI (Direction Générale de la Sécurité Intérieure). A szabadságra hazatért katonát az olaszországi visszatérése előtt kapcsolta le a kémelhárítás. Augusztus hónapban mondhatni szüreteltek a NATO kémvadászai, ugyanis a francia tiszt esete már a harmadik volt a sorban egy norvég és egy amerikai eset után.

Alekszandr Potapov, az Uralvagonzavod vezérigazgatója augusztus 31-én a TASzSz hírügynökségnek adott interjúban megerősítette, hogy a BMPT harctámogató jármű család új változatának elkészítésén dolgoznak. Ismét megerősítést nyert, hogy a jármű a nehéz Armata univerzális lánctalpas platform alapján fog megvalósulni. Az eddig használt Terminator 3 nevet elhagyják, helyette ez a variáns az Ilja Muromec nevet fogja viselni. A szíriai harci tapasztalatok alapján a 30 milliméteres gépágyúk hatékonysága a beépített területen folytatott harcokban nem volt elégséges. Bár a fedezékként használt tégla és betonfalak átütése nem okozott gondot, a rombolóerő messze kevés volt a fal mögött védelmet keresők semlegesítésére, így a rakéták elfogytával a 125 milliméteres harckocsilövegek segítségére volt szükség. Persze a rakéták nem csak elfogytak, hanem sokszor indításra képtelen állapotba kerültek a városi harcokban, így a jövőben szükség lesz lövésbiztos konténerekben elhelyezni ezeket. A csöves tűzfegyverzet esetében a nemrégiben bemutatott 57 milliméteres gépágyúk használata valósul meg a harmadik generációs BMPT esetében.

A fegyverzet elhelyezésére ideális megoldás lehet a már létező 3,6 tonnás tömegű AU-220M Bajkál távirányítású torony. Ez kis mérettel rendelkezik, így a könnyebb, akár kerekes futóművel ellátott páncélosokon is alkalmazható. A főfegyverzet +60 és -5 fok között emelhető, illetve süllyeszthető, de a kis méret legfőbb hátránya a lőszerkészlet, ami az 57 milliméteres lőszerek esetében 80 darab. Ezt ellensúlyozza az, hogy egy, vagy két 57 milliméteres gépágyúlövedék 15 darab 30 milliméteressel ér fel. További terület ahol még várható előrelépés, az a drónok elleni harc, illetve a rossz látási viszonyok közötti alkalmazhatóság. Az AZP-57 gépágyú (mely páncéltörő lövedékével 2600-2900 méteres távolságból 200 milliméteres homogén acélpáncélzat átütésére képes) az előbbinél is hasznos lehet, programozható gyújtókkal ellátva már légi célok elleni is hatékony fegyver, főleg, hogy lőtávolsága 16 kilométer. Kiegészítő fegyverzetként továbbra is megtalálhatók lesznek a 30 milliméteres automata gránátvetők, valamint 7,62 és 12,7 milliméteres géppuskák.

Rossz időjárási viszonyok esetében a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászok fegyverrendszerének felszerelése jelenthet már létező és könnyedén felhasználható megoldást. A BMP-3-as gyalogsági harcjármű bázisán létrehozott 9P157-2 Krizantém-Sz a lézeres, vagy radaros félaktív irányítással ellátott 9M123/AT-15 Springer rakétákat alkalmazza. Így hatásosan képes harcolni rossz időjárási viszonyok között is, amikor nem lenne lehetőség a lézeres félaktív vezérlést használó rakéták indítására. Ezekből az indítócsővel együtt 54 kilogrammos, 2 méter hosszú, 15 centiméter átmérőjű rakétákból egyszerre kettő van tűzkész állapotban, a járműtestből kinyúló indítóállványon. Ezt az állványt, ha nem használják, automatikusan be lehet hajtani a jármű testébe a rádiólokátorral együtt. A 6 kilométeres hatótávolságú rakéták rátöltését az állványra automata végzi.

A 9P157-2 Krizantém-Sz belső terében lévő automata töltőben összesen 15 irányított rakéta helyezhető el. Ezek lehetnek a félaktív lézervezérlésű 9M123 páncéltörő, illetve a 9M123F termóbarikus robbanófejjel szerelt változatok éppúgy, mint a radarvezérlésű 9M123-2 páncéltörő és a 9M123F-2 termóbarikus robbanófejjel ellátott variánsok. A nagyfokú automatizálásnak köszönhetően a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadász személyzete mindössze két fő. A harmadik generációs BMPT Ilja Muromec esetében 2-4 rakéta használata valószínűsíthető majd.

Oroszországban nyilvánosságra hozták, mely országokból várható majd megrendelés a T-14 Armata harckocsikra. Fehéroroszországot, Egyiptomot, Indiát és Vietnamot említették meg, hiszen ők már érdeklődtek a páncélos iránt, továbbá ezek az államok az utóbbi években szinte rendszeresen vásárolnak orosz haditechnikát.

Örményország újabb harci repülőgép beszerzésen dolgozik. A 2019 decemberében átvett négy Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázó mellé még további ilyen gépeket vásárolnának Oroszországtól. Várhatólag egy teljes repülőszázad felállításához elegendő mennyiséget terveznek még beszerezni a Szuhojokból Jerevánban, így további nyolc példány megérkezésével lehet számolni az elkövetkező években.

Októbertől továbbfejlesztett Leopard 2A4-es harckocsikat fog kapni a török hadsereg. A Roketsan ugyanis akkortól kezdi majd meg a T1-es kiegészítő reaktív páncélzattal ellátott harckocsit átadását. Noha a harckocsi súlya a hozzáadott páncélzat miatt 55 tonnáról 62 tonnára nőtt, a próbák során a terepjáró képesség nem csökkent számottevően. Az első körben mintegy 40 török Leopard 2A4-es harckocsi kapja majd meg a T1-es páncélzatot.

Törökországban bemutatták a saját fejlesztésű, Roketsan konstruálta fegyverállványt, illetve az ehhez tartozó fegyverrendszert is augusztus 30-án. Az újonnan kifejlesztett Yalman fegyverrendszer sokféle fegyverkombinációt alkalmazhat. A bemutatón a Kaplan 10-es páncélozott járműre szerelt torony jobb oldalán egy-egy UMTAS, és LUMTAS irányított rakéta volt látható, míg az ellentétes oldalon a Cirit rakéták négyes indítóblokkja nyert elhelyezést.

Megkezdte tengeri próbáit augusztus 31-én a Szingapúri Köztársaság Haditengerészetének részére megépített első Type 218SG tengeralattjáró. Németországban, a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épülő négy egység közül az elsőnek elkészült az INVINCIBLE nevet kapta. Testvérhajói az IMPECCABLE, ILLUSTRIOUS, és az INIMITABLE lesznek. Az INVINCIBLE építését már 2015 júliusában elkezdték, és ez a tengeralattjáró 2021-ben, míg következő társa 2022-ben kerül majd átadásra. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2200 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású Type 218SG-ból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A harmadik és a negyedik tengeralattjáróról 2017 májusában született megállapodás a felek között, ezek az egységek várhatólag 2024-ben kerülnek majd átadásra.

A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit (bár egy kicsit hosszabb lett), hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A víz alatt eltölthető időről a beszámolók szemérmesen hallgatnak, csak annyit említenek meg, hogy ez 50%-al hosszabb, mint az elődöké. Tehát az ARCHER (ex-VASTERGÖTLAD) és CHALLENGER (ex-SJOORMEN) osztályok 14 és 21 napjait alapul véve lehet következtetni ennek mértékére. Ez a nagyjából 30 napos időtartam egybevág más ThyssenKrupp Marine Systems által gyártott Type 212A-osztályú és Type 214-osztályú tengeralattjárók esetében megemlített víz alatti idővel.

Az internetre felkerült fotók alapján úgy tűnik augusztus végén sikeresen teljesítette első repülését a kínai fejlesztésű KJ-600-as hordozófedélzeti légtérellenőrző repülőgép. Még 2018 januárjában lehetett arról hivatalos forrásokból értesülni, hogy a KJ-600-as jelzésű típus első példányát már el is kezdték építeni a Xian Aircraft Corporation üzemében. Az amerikai Northrop Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítőre külső megjelenésében és elrendezésében igencsak hasonlító, 25-30 tonnás felszállótömegű KJ-600-as AESA antennájú rádiólokátorral lesz ellátva. Az üzemeltetése természetesen csak a katapulttal rendelkező hordozóról lesz megvalósítható, így a harmadiknak hadrendbe álló és már a Sanghajban épülőfélben lévő Type 003-as egységen debütálhat majd a KJ-600-as. A képek alapján úgy tűnt (bár a fotók minősége is sok kívánnivalót hagytak maguk után), a KJ-600-ast még az 5100 lóerős WJ-6C turbopropelleres gázturbinákkal látták el és csak a jövőben fogja megkapni a fejletettebb WJ-10-eket. Egyesek tudni vélik, hogy a KJ-600-as létrehozása előtt a kínai szakemberek betekintést nyerhettek az oroszok meg nem valósult Jakovlev Jak-44E hordozófedélzeti radargépének terveibe és onnan számos megoldást átvettek a saját gépük létrehozása során. A KJ-600 becsült hatótávolsága 2800 kilométer, sebessége 550 kilométer per óra, és képes lesz észlelni a 480 kilométernél messzebb lévő légi célpontokat, és ezekből egyszerre akár 250-et is nyomon követhet.

Ez év júliusát követően újra a tengeren hajózik Kína második repülőgép-hordozója a Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója és a neve SHANDONG, hadrendi száma 17-es. A 2019-es év december havának 17. napján szolgálatba állt hordozó szeptember 1-én indult útnak és 22 napig lesz távol. Kifutáskor a fedélzetén J-15 típusú vadászbombázók, illetve Z-18 típusú helikopterek voltak láthatóak. Előbbiek között több új gyártású is lehet, talán még olyanok is, amelyek az ez év februárjában a gyárban készült fotókon szerepeltek. Ezeken az eddigi sárga alapozó festés helyett már egy zöld színű volt megfigyelhető, ami egy a tengeri korróziónak jobban ellenálló felületvédelemre utal. Gyaníthatóan most is, akárcsak két hónapja, a fedélzeti repülőezred pilótáinak kiképzése, illetve jártasságának fenntartása okán futott ki a hordozó.

A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekre a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításokra már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10%-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, és a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott.

Kínában 2019 augusztusában hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz nem minden esetben követendő mintaként igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, (kb. tíz helikoptert köztük Changhe Z-18, Ka-31, vagy Harbin Z-9 típusúakat) tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.

A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszernél is változást történt, immáron csak három kábel áll rendelkezésre a repülőgépek lefékezésére a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. A 2019-es évben az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.

Árnyoldalhoz tartozik az is, hogy kínai források tudni vélik, kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja. A Type 001A után a Jiangnan Shipyard Group által két éve építeni kezdett és a műholdas fotók alapján jó ütemben haladó CV-18 Type 002-es egység után még egy ilyen fog elkészülni 2021-től kezdődően, de a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításának tervével felhagytak Pekingben. Pedig a 2019-es év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett.  A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.

Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várhatólag 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem.

Az elektromágneses katapultok megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a forrás által részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is sejtetheti a háttérben.

Újabb gond, hogy Oroszország nem volt hajlandó eladni azt az egyedi acélötvözetet, amely segítségével tartósabb, a tengeri korróziónak jobban ellenálló hordozó lenne építhető. Az orosz minőségi acélgyártás titkai már régóta érdekelték a kínai szakembereket, azonban Moszkva eddig nem volt hajlandó felfedni ezen titkait. A repülőgép-hordozókon használt ötvözetek különböznek a közönséges fémektől, mivel fokozottan ellenállóak a korrózióval szemben és nagyon jól viselik a nehéz terhelések okozta deformációs erőhatásokat is. Peking ugyanígy járt az Egyesült Államok és több nyugati partner esetében is, így a szükséges gyártási technológiáját saját maguknak kell majd kieszelniük.

Dél-Koreában már elkezdték a KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó első prototípusának végszerelését, melynek építését a Korea Aerospace Industries (KAI) 2018 februárjától végzi. A teljes fejlesztés, melynek Szöul Indonéziával együttműködve fogott neki, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első példányának elkészültét 2021 közepére, míg repülését 2022-re várják. A hat prototípus elkészülte után - melyekből egy Indonéziában fog majd repülni - a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re le is gyártanák. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-X-ből.

Erőforrásként a GE Aviation F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművek szolgálnak majd. Ezekből az első ez év májusában már meg is érkezett Dél-Koreába. A KAI 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-X-be szánt sugárhajtómű szállítására. Viszont a sorozatgyártású KF-X-ekbe már helyben, a Hanwha Aerospace üzemében licencben készült F414-ek fognak kerülni.  A fejlesztési program, mint az már említve lett, várhatólag 2026-ban fejeződik be, de ezt messze megelőzve 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni. De a KF-X továbbfejlesztésén is dolgoznak már, a Block 2-es változat például már belső fegyvertérrel is fog rendelkezni, a jobb lopakodó képesség miatt.

A Boeing philadelphiai üzeme az MH-47G Chinook Block II-es helikopter első példányát juttatta el az Amerikai Hadsereg Különleges Műveleti Parancsnokságához (USASOC) 2020. szeptember 1-jén. A továbbfejlesztett rotorlapátok segítségével jelentősen megnövekedett a levegőbe emelhető tömeg nagysága a Chinook Block II-es esetében. Továbbá egyszerre lett könnyebb és nagyobb is az üzemanyagtartályok súlya, illetve kapacitása, de a továbbfejlesztett hajtáslánc is hatékonyabban adja át az erőt a Honeywell T55 gázturbináktól a rotorokig, ami kilenc százalékos növekedést eredményezett. Az USASOC azt tervezi, hogy végül 69 darabot vásárol meg a 160. különleges hadműveleti légi ezrede, a Night Stalkers részére az MH-47G Block II.-es helikopterekből, de eddig még csak 24 példányt rendeltek meg. A Block I-es elődöt egyébként 2014 óta repüli a Night Stalkers, amelyekből 73 darabot kaptak meg, amelyekből 4 került eddig veszteséglistára.

Az első brazil F-39 Gripen E vadászgép már elhagyta Svédországot egy kereskedelmi hajó fedélzetén. A Saab JAS39E a dél-amerikai ország déli régiójában található Navegantes kikötőjében fog majd megérkezni. Innen a Ministro Victor Konder nemzetközi repülőtérről felszállva repül majd át a Gripen az Embraer létesítményébe, a hátralévő tesztrepülések színhelyére.

Brazíliában befejeződött az M113-as páncélozott szállító harcjárművek korszerűsítési programja. A modernizálás kezdete egészen 2010-re nyúlik vissza, amikor megszületett a döntés, hogy 150 járművet frissítenek az M113B változatról a legalább további 20 éves szolgálati időre képes M113BR konfigurációra. Ezeknek helyi jelölése az M113A2 Mk1. 2011 decemberében a BAE Systems 41,9 millió dolláros szerződést kapott, majd 2015 júliusában pedig újabb 55 millió szerződést írtak alá további 236 páncélosról. Így összesen 386 M113BR készült el, egy 265 lóerős Detroit 6V53T dízelmotor beépítésével, és egy Allison TX100-1A sebességváltóval, Harris FALCON III rádiókkal, Thales SOTAS belső beszélőrendszerrel, valamint a hűtést érintő átalakításokkal. Az első két M113BR 2013 novemberében adták át, de a befejezésre kitűzött 2018. decemberi határidőt nem tudták tartani. Az utolsó 4 páncélos 2020. augusztus 19-én került átadásra.

Argentínában továbbra is kitartanak a kínai Norinco által gyártott VN-1-es (hazai megrendelésre Type 08-ként gyártják) lövészpáncélosok beszerzése mellett. A 8x8-as kerékképletű járművekből összesen 200 darabot vásárolnának meg. Ezekből 60 darabot 30 milliméteres gépágyúval ellátott gyalogsági harcjárműként, míg a többit 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjárműként. A tranzakció megvalósításának feltétele egy bizonyos mérvű korszerűsítés és a helyi követelményekhez való igazítás. Ez magába foglalja a hátsó ajtó átalakítását és az argentin hadsereg által használt kommunikációs eszközökkel kompatibilis kommunikációs eszközök beépítését. Argentin részről szeretnék, ha meg tudnák valósítani a VN-1-ek helyi összeszerelését is, támogatva ezzel a helyi ipart.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

North American F-86K Sabre

Eurofighter Typhoon

Boeing B-52G Stratofortress

Panavia Tornado IDS

Lockheed Martin F-16AM Fighting Falcon

Gulfstream Aerospace G-550 Nachshson

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

MiG-29UB Fulcrum

Sikorsky CH-53G

Airbus A400M Atlas

Boeing C-17A Globemaster III

Pilatus PC-9M

Lockheed P-3C Orion

Szuhoj Szu-25 Frogfoot

Boeing Vertol CH-46A Sea Knight

Mitsubishi F-2A

Northrop F-5B Freedom Fighter

Szuhoj Szu-34 Fullback

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

 

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, 1-3 alapkiképzést tartanak évente a Kecskeméti Repülőbázison. Az előző turnus eskütételére július 16-án került sor és nem is kellett várni sokat az újabb alapkiképzés megkezdésére: a mai napon már az alaki foglalkozásukat fotózhattuk a helyszínen.

Goron László alezredes a kanadai NFTC-program egyik magyar oktatója. Katonai tanintézményben szerzett közgazdász diplomát, majd a számok világát a pilótafülkére cserélte. Vadászrepülőként évekig szolgált Kecskeméten, és immár ötödik esztendeje tanítja a diákokat a sugárhajtású repülés alapjaira.

- Sokáig neked sem volt egyértelmű, hogy a repülés lesz a hivatásod. Milyen út vezetett a Gripen pilótafülkéjébe, majd a Hawk oktatói ülésébe?  

- Az én történetem valóban nem az a megszokott pilótatörténet, amit általában hall az ember. Abban a vadászrepülő közösségben, ahova lassan húsz éve tartozom, a többségnek gyermekkori álma volt a repülés, és hol tudatosan, hol kevésbé, de készültek rá, keresték az alkalmat, hogy pilóták legyenek. Nálam ez nem így történt. Nem azért, mert nem érdekelt, vagy nem játszottam el a gondolattal, hogy milyen is lenne, ha vadászpilóta lehetnék, de az ismeretségi körömben senki nem repült, és a repüléssel semmilyen kapcsolatba nem kerültem. Számomra ez egy megfoghatatlan dolog volt, egy távoli valami, amiről azt gondoltam, hogy erről én bizony csak ábrándozhatok. A katonaság már más kérdés. Ahogy mondani szokták, az anyatejjel szívtam magamba. Apai ágon mindenki katona volt, nagypapám, édesapám és mindkét testvére is.

Sokáig nem tudtam mit is szeretnék kezdeni az életben, és ez így volt még a középiskola elvégzése után is. Részben családi indíttatásból jelentkeztem az akkor még létező Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola pénzügy szakára. Azért oda, mert édesanyám annyira nem örült, hogy én is a katonai pályát választom. Azt szerette volna, hogy a katonai diploma mellett valamilyen civil szakma is legyen a kezemben, de egyetlen mérnöki szak sem állt közel hozzám. Az már az első szakmai tantárgyak megjelenésénél kiderült, hogy ez nem az a terület, ahol jól érzem magam. Még mindig csak sodródtam, mintsem tudtam volna, hogy mivel is szeretnék foglalkozni az életben, ezért folytattam a tanulmányaimat és 2002. augusztus 20-án felavattak, kezemben a közgazdász diplomával.

Budapestre kerültem az akkori Támogató Ezredhez, mint pénzügyi referens tiszt, de nem nagyon találtam a helyem. Folyamatosan kerestem a lehetőséget a váltásra, de magam sem tudtam, hogy hova, merre váltsak. 2003 májusában egy mindössze negyedoldalas újsághirdetésre bukkantam: Jelentkezz pilótának az NFTC-be! Aki mer, az nyer alapon felhívtam a megadott telefonszámot, hogy adjak egy esélyt magamnak. Az első telefonbeszélgetésnél próbáltam érzékeltetni a vonal másik oldalán kérdezősködővel, hogy nem sok alapom van ebbe a világba belépni, de nem igazán érdekelte őt. A feltétel - ami, azóta sem változott - bármilyen felsőfokú végzettség, megfelelő egészségi és fizikai állapot, illetve angol nyelvtudás volt. Ezek megvoltak és nemsokára a kecskeméti Honvéd Kórház háromnapos szűrésén találtam magam. A szórás elég magas volt, bőven tíz százalék alatt volt azok aránya, akiknek sikerült bent maradniuk a rostán. A vizsgálatok legérzékenyebb pontja a szem és a gerinc volt. Érdekes, hogy a fogászati vizsgálattól tartottam leginkább, mert van az a városi legenda, miszerint a vadászpilótáknak csak tökéletes foguk lehet. Ez így nem igaz, ápolt fogakkal kell rendelkezni, ami nem azt jelenti, hogy nem lehet, mondjuk tömött fogunk. Volt még egy sportfelmérő is, ami egyébként semmiben sem különbözött a honvédség éves fizikai állapotfelmérésétől. Ezután egyenes út vezetett az akkori MH 86. Szolnok Helikopter Ezredhez és az ott található Repülő Felkészítési Osztálynál (RFO) 2003 augusztusában megkezdtük a földi előkészítésünket. Kilencen kezdtük, hamar összekovácsolódtunk és örök barátságok születtek. Élményekben gazdag egy év volt. A kilenc fő közül hármunknak nem volt semmilyen repülő előélete. A többiek mind vitorlázó vagy motoros repülő tapasztalattal érkeztek, mind mérnökök voltak, mi hárman pedig közgazdász diplomával, a repüléshez egy fikarcnyit sem konyítóként hallgattuk a többieket. Végül mi hárman voltunk azok, akik eljutottak a Gripen kabinjáig. Az igazsághoz tartozik, hogy a többieknek nem képességbeli hiányosságok miatt nem jött össze, mert egy kivételével mindannyian megmaradtak a repülésnél. Többségük valamilyen légitársaságnál kapitányként repül, de akad olyan is közöttük, aki a Közel-Keleten oktató pilótaként dolgozik.

Feladatról visszaérkező Gripen, pilótája Goron László. 

A Jak-52-es volt életem első típusa. Mondanom sem kell, hogy az első felszállások, bármennyire is próbáltam felkészülni rájuk, a valóságban nagyon nem úgy néztek ki, ahogy én elképzeltem. Persze sok idő nem volt arra, hogy ámuldozzak, mert az akkori oktatóim, Kalmár Laci bácsi és Somogyi „Soma” Zoli sokat követeltek. Negyvenöt órát repültünk ezen a gépen, megismerkedtünk a műrepüléssel, a műszeres és látás utáni navigációval és a kötelékrepüléssel. Mire 2004 nyarán elérkeztünk oda, hogy ki legyen az az öt fő, aki abban az évben megkezdheti a tanulmányait Kanadában, már csak nyolcan voltunk, mert az egyik srácot közben felvették a Malévhez. A kiválasztott öt fő között voltam én is.

2004. július 14-én utaztunk ki Kanadába. Nagyon izgatott voltam: új kaland, új élmények, új kihívások. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, ezért elvárásaim sem voltak. Minden feladatra maximálisan fel kellett készülni elméletben, legyen az valós repülés vagy egy szimulátoros feladat. A rendszer nem nagyon tolerálta a hibázást. Azon kívül, hogy fiatalok voltunk és még így is egy hatalmas élménynek fogtuk fel az egészet, sokszor éreztük úgy, hogy nem győzzük nyelni a sok tananyagot, amit próbáltak letolni a torkunkon. Először egy nyolchetes nyelvtanfolyamon vettünk részt a helyi egyetemen és közben kanadai családoknál voltunk elhelyezve, hogy rá legyünk kényszerítve az angol nyelv használatára. Szeptember végén kerültünk Moose Jaw-ba, a 15. ezred különböző kiképző századaihoz, a CT-156 Harvard II típusra. Ezen a légcsavaros-gázturbinás repülőgépen történt a kiképzés, és ez az óta sem változott. Az A (Apache), B (Bandit) és a C (Cobra) kiképző századok közül én a Cobra századba kerültem. A profizmus párosult a hatalmas követelménnyel és a meredeken felfelé ívelő tanulási görbével. Nem mintha Magyarországon az oktatók nem lettek volna elég felkészültek, vagy nem tettek volna meg mindent, hogy minket felkészítsenek, de a technikai és az infrastrukturális háttér összehasonlíthatatlan volt. Ott aztán tényleg fel kellett kötni a nadrágunkat. Egy hónap földi előkészítés után már meg is kezdtük a szimulátoros képzéseinket, 1-2 hét elteltével pedig már a tényleges repülést. Az elején egymás mellett zajlottak az elméleti felkészítések, a szimulátoros, és a valós repülések.

A Jak-52-es két évtizedig volt a Magyar Honvédség alapkiképző típusa.

A szolnoki 1-es fázis a kiválasztás szakasza volt, ez a 2-es fázis pedig már az orientáció szakasza, ahol azt döntik el, hogy a jelöltek a későbbiekben képesek lesznek-e valamilyen repülő eszköz kiszolgálásának az elsajátítására. Itt nagyjából 90 órát repültünk. A feladatok hasonlóak voltak az otthoniakhoz, viszont a platform, a Harvard, sokkal gyorsabb volt, jóval többre volt képes, és ez által az információ mennyisége is jóval több volt. Sokkal kevesebb volt viszont a rendelkezésre álló idő, ami alatt, a repülés közben fel kellett tudni dolgozni ezeket az információkat. A forgalomról nem is beszélve. Otthoni körülmények között ennek a reprodukálása lehetetlen volt. A Magyarországon megszokott egy-két Jak-52 vagy néha pár helikopter után azon találtuk magunkat, hogy 15-20 Harvard és 5-6 Hawk köröz a két párhuzamos pályán. Ezen a fázison már azt figyelik, hogy az egyes repülő eszközök - merevszárnyú, forgószárnyas, több hajtóműves - kiszolgálásának speciális igényeihez mérten melyikre a legalkalmasabb az adott jelölt. Végül a vadász irányra lettem kiválasztva. A 2-es fázist követte egy 2B jelű fázis, ahol még mindig ugyanazzal a típussal, de nagyobb kihívásokat jelentő feladatokat repültünk körülbelül 50 órában. Ez azt jelenti, hogy a műrepülő elemek nehezebbek, összetettebbek és nagyobb terhelésűek voltak, a műszeres feladatok nagyobb távolságra, teljesen ismeretlen repterekre történtek és nagyon rövid idő volt a felkészülésre.

CT-156 Harvard

Amikor ezt az akadály is sikerrel vettem, megkezdhettem a 3-as fázist, ami már a sugárhajtású CT-155 Hawkot jelentette. Itt azt kellett megtanulni, hogy az addig elsajátítottakat hogyan is kell végrehajtani egy sugárhajtású típuson. Amikor ez is meg volt, ünnepélyes keretek között megkaptam a kanadai szárnyaimat és pilóta lettem! Ez egy hatalmas mérföldkő mindenki életében, aki erre a hivatásra adja a fejét. Jó érzés volt, elismertek, a rivaldafénybe kerültünk. Igaz, csak pár napig mert, ahogy Hamupipőke varázslata is véget ért éjfélkor, nekünk sem volt sok időnk az ünneplésre. Nem sokkal ezután már Cold Lake-ben találtuk magunkat, ahol a különböző légiharc-elemeket oktatták. Moose Jaw-ban megtanultuk, hogyan kell repülni egy sugárhajtású géppel, Cold Lake-ben pedig azt, hogy alapszinten hogyan kell harcolni vele. Végül elérkezett 2006 nyarának vége és indultam haza, élményekkel tele és rengeteg tanulással a hátam mögött.

Rövid szabadság után az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis 2. harcászati repülő századához, a Dongó századhoz kerültem, ahol barátságos fogadtatásban volt részem. Érdekes helyzet volt, mert a Dongó század MiG-29-es és L-39-es típusokkal vegyesen volt felszerelve és ez volt az az időszak, amikor a korkedvezményes nyugdíj megszűnésével rengetegen mentek nyugdíjba. Nagyon kevés pilóta maradt, a hatalmas generációs szakadék érezhető volt. A Dongó századnál többnyire olyan pilóták maradtak, akik már jócskán benne voltak a negyvenes éveikben. Ők repülték a MiG-29-est és adták a készültségi szolgálatot, és voltunk mi, az ifjú titánok, akik éppen csak hazaértek a kanadai képzésről és az L-39-es típusra kerültek. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam és nagyon sok olyan feladatot hajthattam végre, amitől több lettem. Ilyenek voltak a különböző célrepülések a Gripen vagy a MiG-29-es ellen, vagy például amikor a győri rakétásokat kellett kijátszani, de még hosszan sorolhatnám a feladatainkat. Majdnem három évet töltöttem el a Dongó századnál, amikor két lehetőség közül választhattam. Vagy megkezdem a MiG-29-es átképzésemet vagy visszamegyek Kanadába egy hat hónapos felfrissítő képzésre a Hawkon, mielőtt megkezdem a Gripen átképzésemet. Az utóbbit választottam, mert nagyon szerettem volna Gripent repülni, de azóta is fájó pont az életemben, hogy kimaradt a MiG-29-es. Így töltöttem el ismét egy fél évet Moose Jaw-ban és Cold Lake-ben, mielőtt 2009 februárjában kijutottam Svédországba, Satenäsba, a Gripen átképzésre.

Moose Jaw, 2006. Kanadai növendékekkel a 3-as fázis elvégzése után.

Svédország megint egy kicsit más volt, egy másik sebességbe kellett kapcsolni és egy másik szemléletet megszokni, bár nem volt nehéz. Az ottani képzés is nagyon precíz volt, megspékelve egy kis északi mentalitással. A JAS 39 Gripen A/B verzióival repültünk, ami azért volt érdekes, mert a gép svédül kommunikált velünk és a különböző kapcsolók is svédül voltak felcímkézve. Természetesen ezt a nyelvet nem birtokoltuk. Azt például, hogy hogyan tudjuk megadni a repülő számítógépének a leszálló repterünket - hogy a gép tudja hova kell visszahoznia minket - be kellett magolnunk, hogy milyen kapcsolókat kell megnyomnunk és milyen sorrendben, és ez után remélni, hogy a kijelzőn azt fogjuk látni, amit szeretnénk, mert elolvasni nem tudtuk. Ezután következett az otthoni átképzés már a C/D verzióra. Egy év kiképzési repülés után értük el a készültségi szintet. Közben átkerültem a Repülő Műveleti Főnökséghez és gyakorlattervező tiszt lettem. Számos nemzetközi gyakorlaton volt szerencsém részt venni, mind otthon, mind pedig külföldön. Majdnem hét évig repültem a Gripent, amikor felmerült egy oktatói beosztás lehetősége az NFTC-n, ott ahol magam is tanultam. Úgy éreztem, hogy ez számomra és a családom számára egy nagyon jó lehetőség, bár a Gripen miatt nem volt könnyű a döntés. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy életem típusát hagytam magam mögött és csak remélni tudom, hogy lesz még lehetőségem ismét repülni a Gripent.

Az NFTC-t végzett fiatalok sokáig az Albatroson repültek, mire vadászgépre ülhettek.

- Milyen követelményeknek kellett megfelelni az NFTC-oktatói beosztáshoz?

- A fegyveres erőkről nagy általánosságban elmondható, hogy nincs demokrácia, mégis önkéntes jelentkezés alapján történt a kiválasztás. Nem volt igazán tapasztalathoz kötve, jelenleg is vannak olyanok, akik két éve léptek be a bázis kapuján, mint pilóta növendékek, ma pedig már oktató pilóták. Természetesen ők is a kanadai szárny megszerzése után lettek kijelölve és a Harvard típuson oktatnak. (A Hawkon azért minimális elvárás valamilyen sugárhajtású tapasztalat. Cold Lake-ben az is, hogy ez a tapasztalat harcászati alakulatnál szerzett legyen.) Ez azért lehetséges, mert az eljárásokat és az értékelést a legapróbb részletekig alaposan kidolgozták és az adott kereteken belül a lehető legobjektívabb rendszert sikerült kialakítani az NFTC-n. Pontosan le van fektetve, hogy mi számít kisebb és mi komolyabb hibának azért, hogy az oktató el tudja dönteni, hogy az egyes repülési elemeknél az egytől ötig terjedő osztályzatok közül milyen értékelést adjon. Az egyes feladatok repülési elemeihez pedig pontosan hozzá vannak rendelve a minimálisan szükséges osztályzatok. Röviden: kevesebb repülési tapasztalattal is képes valaki sikeres oktató pilóta lenni ebben a rendszerben, mert minden nagyon alaposan le van szabályozva. Természetesen nem csak a kanadai szárny birtokában van lehetőség az NFTC programban oktatni, de akik az itteni rendszer tapasztalatai nélkül vágnak neki, azoknak csak nagy nehézségek árán sikerül megugraniuk ezt a magasságot. Többször előfordult, hogy eltanácsolták az adott nemzet jelentkezőit.

- Mi volt az oktatói átképzésed folyamata?

- 2015. július 31-én érkeztem Moose Jaw-ba a családommal és egy hónap múlva már ismét egy Hawk fedélzetén találtam magam tényleges repülési feladaton. Nagyjából 12-14 felszállás volt arra, hogy az első ülésben ismét helyreállítsam magam a típuson, ezután hasonló mennyiségű repülés következett, de már a hátsó ülésből. A diákéveimhez viszonyítva az volt a különbség, hogy itt már jóval nagyobb hangsúlyt fektettünk a különböző vészhelyzetekre és azok lereagálására. Ezután következett egy oktatói elméleti képzés, majd 10-11 tényleges oktatói repülési feladat, ami minden oktatott fázist felölelt. Bár sokszor repültem kétüléses gépen, de addig a pillanatig nem oktatóként. Azóta teljesen más szemlélettel ülök a gépbe. A nagysebességű típusokon különösen igaz, hogy kevés idő áll rendelkezésünkre. Folyamatosan előre kell gondolkozni, egy-két lépéssel mindig a diák előtt kell járni, hogy tudjuk mit fog, vagy legalább is mit kellene tennie, hogy ha még sem úgy tesz, időben tudjuk korrigálni. Az egész egy új feladat volt számomra, és volt egy nagy adag drukk bennem, de azért a tapasztalat adott egy egészséges magabiztosságot. Minden típus más és más módon állít kihívást a pilóták elé. A Gripen a komoly automatizáltság ellenére egy bonyolult fegyverrendszer, ami a nagy sebességgel párosul. A Hawk egy jóval egyszerűbb típus és a Gripenen korábban megszerzett tapasztalat nagyban hozzásegített, hogy ne legyen komolyabb problémám az átképzés alatt. 2015 év végén lettem oktató.

Egy magyar kollégával a frissítő képzés egyik feladatán, az idahói Boise-ban, úton Las Vegas felé.

- Az évek során mennyit változott a képzés folyamata és a fázisok tartalma?

- Elég sokat és ennek több oka is van. Egyrészt megváltoztak a megrendelői igények, és ezt a program lehetőség szerint próbálja lekövetni. Például az utolsó harcászati képzésnél már nem fektetnek akkora hangsúlyt az alacsony magasságú navigációs repülésre, hiszen a manapság használt precíziós fegyvereket közepes magasságból is nagy pontossággal célba lehet juttatni. Vagy említhetném a közvetlen légi támogató (CAS - Close Air Support) feladatokat, amelyek az én időmben még nem voltak benne a kiképzési tervben, de ma már ezzel is megismerkednek a diákok. Másrészt anyagi és technikai megfontolások is szerepet játszottak. Az én időmben például csak a Hawk Moose Jaw-i fázisának elvégzése után kaptuk meg a kanadai szárnyainkat, ma már a Harvard fázis elvégzése után megkapják a diákok. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy csökkent volna a színvonal, csak bizonyos gazdasági megfontolások után átszervezték a képzés ütemét. A 2-es fázis nem változott, viszont amit 15 évvel ezelőtt 2B fázisnak hívtak és körülbelül 50 repülési órából állt, azt kibővítették. Emelték a feladatok számát, színvonalát és 90-re a repült órák számát. Ebből lett a 3-as fázis és a diákok most már ennek a fázisnak az elvégzése után kapják meg a szárnyaikat. A Hawk Moose Jaw-i részét óraszámban némileg lecsökkentették és lett belőle 4T (Transition) fázis, mielőtt folytatnák a 4 FLIT fázissal (Fighter Lead in Training). A változások ellenére elmondható, hogy a színvonal nem csökkent. Ezt azért is jelenthetem ki határozottan, mert a harcászati alakulatoktól folyamatos a visszacsatolás, mi pedig az általunk kiképzett és hozzájuk érkező pilóták jellemzése alapján alakítjuk, formáljuk a programot.

JAS 39-es átképzésen Svédországban.

- Mi a feladatod a Hawkon, milyen szintig kell a diáknak eljutnia a típuson?

- Én a 4T fázison oktatok Moose Jaw-ban, ami azt jelenti, hogy a diákok velem ismerkednek meg először a sugárhajtású repülés sajátosságaival és a fázis befejeztével már magabiztosan képesek látás szerint, illetve bonyolult időjárási viszonyok között repülni a típussal. Megtanulják, hogyan navigáljanak alacsony és közepes magasságon és képesek legyenek egy kétgépes kötelékben kísérőként és vezérként is feladatot végrehajtani.

- Oktatóként hogy néz ki egy repülési napod?

- Beszéljünk a vírus előtti időkről, mert a COVID-19 jelentősen átírta a mi életünket is. A Hawkon négy hullámban repülünk. Ez azt jelenti, hogy vagy az 1-3 vagy a 2-4 sorba terveznek feladatra, hogy a sorok között legyen idő a lerepült feladatot átbeszélni, kiértékelni és felkészíteni a következő diákot. Naponta legalább egy központi eligazításon kell részt venni, ahol tájékozódunk az aktuális és várható időjárásról, a saját és a kitérő repterek, illetve a gépek helyzetéről. Ezeken az eligazításokon közösen átbeszéljük a Hawk valamelyik rendszerét vagy egy vészhelyzeti eljárást. Ezeket nem lehet elégszer gyakorolni. Ilyen eligazításokat naponta háromszor tartunk, az elsőt reggel 7.15-kor. Ezen azok vesznek részt, akik az első sorban repülnek. A következő 9.30-kor van, ezt a második sorra beérkezőknek tartják, és van még egy 13.00 órakor. Az eligazítás után a diákkal kettesben átbeszéljük a végrehajtandó repülési feladatot. Ennek is, mint a központi eligazításoknak megvan a maguk forgatókönyve. Említettem, hogy a tanulási görbe nagyon meredek, ezért szinte minden feladatnál kicsit vizsgáznak is a diákok. Az elméleti tudnivalókból tökéletesen felkészültnek kell lenniük. Ha egyszer felszálltunk, a kerozin és a repidő is véges, és egyébként is úgy tartjuk, hogy ha a diák felveszi a sisakot és beindítja a gépet, a levegőben jó, ha a felére emlékszik mindannak, amit a földön tudott. Na, most képzeljük el, ha már eleve hiányos tudással indulunk.

CT-155 Hawk

Volt rá példa nem egyszer, hogy törölni kellett a feladatot, mert a diák nem volt elég felkészült. Ez ugyanúgy sikertelen feladatnak számít, mintha a levegőben nem tudta volna hozni az elvárt szintet. Azt azért tudni kell, hogy úgy futunk neki ennek az akadálynak, hogy a fiatalok a szimulátorban már látták és végrehajtották azt, amit a levegőben ténylegesen is le fognak repülni. Tehát nekünk először is értékelnünk kell, hogy a diák felkészült-e a feladatra, képes-e az adott időjárási helyzetet feladatspecifikusan értékelni. Tudja-e, hogy milyen elemekből áll a feladat, melyek az ismétlődő feladatok, melyek az új elemek, hogy van-e elképzelése, hogy a hajtómű beindításától a leállításáig mit, hogyan fog tenni a repülőgépben, és ha volt az előző repülésnél elkövetett hibája, hogyan fogja korrigálni azt. A diákok minden repülés után kapnak egy szöveges értékelést, ahol minden egyes elem osztályzásra kerül, és így leírva látják, hogy az egyes elemek végrehajtásánál mi volt a hiba, és az miért következett be. Ilyen értékelő kártyák alapján kell felkészülniük. Ezután következem én, az oktató és pontos menetrend szerint átbeszéljük a feladatot. Ha volt hiba a tervében, akkor arra felhívom a figyelmét, például hogy az ismétlő feladatoknál a hibák korrigálásánál mire figyeljen oda, illetve hogy az új elemeket hogyan hajtsa végre. Amire nekünk nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne legyen túl hosszú ez az eligazítás, mert limitált, amennyit a fiatalok magukba tudnak szívni és hasznosítani is tudnak. Fenn kell tudnunk tartani a figyelmüket, tehát nem kioktatjuk őket, hanem inkább interaktív jelleggel megpróbáljuk rávezetni őket és kiszedni belőlük a tudást. Amit pedig nagyon szeretnénk, hogy megjegyezzenek a repülésre, azokat kulcsszavakkal erősen kihangsúlyozzuk. A kerozin fogy, az idő pereg és a levegőben nincs idő hosszú magyarázatokra. Ezért fontos megtalálni azokat a kulcsszavakat, amikre a levegőben, ha felhívom a diák figyelmét, akkor nagy eséllyel végre tudja hajtani a manővert.

Ezután következik a repülés. Ezek feladattól függően általában 1,2 – 1,5 órát tesznek ki. A program elég feszes, a feladatokban nincs túl sok mozgási lehetőségünk, elég sok mindent kell belesűríteni a rendelkezésre álló időbe. A repülés után pedig a kiértékelés következik. Egy rövid mosdószünet, egy pohár víz és már ugrunk is neki. Ahogy a feladat előtt, itt is adott forgatókönyv szerint zajlanak a dolgok. A lényeg, hogy nem szabad a földbe döngölni senkit sem, bármennyire is rosszul sikerült a feladat, mindig találni kell valamit, ami pozitív volt, de természetesen el kell mondani a hibákat. A végén pedig valami olyasmivel kell zárni, ami motiválja őket. Ezután két falat szendvics között, ha van időm, megírom a szöveges értékelő kártyát. Fontos, hogy erre minél hamarabb sor kerüljön. Ekkor még nekem is frissek az emlékek, illetve a diáknak is szüksége van az értékelésre, hogy ez alapján fel tudjon készülni a következő feladatára. És kezdődik minden elölről. Ez bőven kitölti a napomat, és ha mindez nem lenne elég, akkor jönnek az egyéb ügyek, mert 2016-tól betöltöm a rangidős nemzeti képviselő szerepét is. Folyamatosan tartom a kapcsolatot a bázis- és az iskolavezetéssel, képviselem a magyar érdekeket, illetve informálom a hazai vezetőket a kanadai helyzetről. Ha reggel hétre megyek, akkor úgy számolhatunk, hogy nagyjából délután öt óra körül el tudok indulni haza. Ha reggel kilencre megyek, akkor ez inkább este hét órát jelent. Azon kívül, hogy szeretek sportolni, nekem ekkor kezdődik a második műszak, mert három kisgyermek édesapja vagyok és ők ilyenkor már alig várják, hogy hazaérkezzek és szétszedjenek.

- Magyar oktatóként lehetőséged van magyar diákot oktatni?

- Aki eljut a 4-es fázisra, azzal mindenképp repülök, bár én arra törekszem, hogy a magyar diákok lehetőség szerint más nemzet pilótájával repüljenek. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy más szemléletet is lássanak, illetve az angol rádiózást lehetőség szerint anyanyelvi oktatóktól hallják. A másik pedig, hogy így könnyebb elkerülni a részrehajlást a kiválasztásnál, mert azt vallom, hogy emberek vagyunk, és komolyan tudja befolyásolni a tisztánlátást, ha egy-egy fiatallal szorosabb kapcsolat alakul ki. Viszont mindenképp sort kerítek arra, hogy legalább egy feladat erejéig repüljek velük, hogy nyugodt szívvel mondjam rá bárkire a végső döntést. Egyébként pedig saját tapasztalatból mondom, hogy magyar oktatóval repülni mindig kicsit felszabadultabb érzés, függetlenül attól, hogy a követelmények ugyanazok, bárkivel is repül az ember.

Idei fotó egy magyar oktató-kollégával, magyar növendékkel és a századzászlóval.

- Mi a tapasztalatod, a légcsavaros Harvard után nagy vízválasztó a sugárhajtású Hawk?

- Ez egy érdekes kérdés és nem is olyan egyszerű a válasz. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem tudom. Igazából nincs rá recept, ami szerint, ha egy adott eredményekkel rendelkező fiatalt berakunk a képzésre, akkor biztosan eredményes lesz itt is. Ez egyébként az összes fázisról elmondható. Van, akinek a képzés Harvard fázisa megy döcögősen, aztán a Hawkon megtáltosodik. Arra is volt példa, hogy Isten adta tehetségnek tűnt valaki, amikor hozzánk került a Hawkra, aztán a harcászati részt alig tudta elvégezni. Ennek az ellentétével is találkoztunk. Azért az elmondható, hogy hozzánk már olyanok érkeznek, akik a legjobbak voltak az előző fázison és a turbólégcsavaros gépről átülni a sugárhajtásra többségüknek nem okoz nagy problémát. A legnagyobb kihívást a sebességből fakadó időhiány okozza számukra. A legtöbb feladatot a diákok már látták a Harvardon, mi azt tanítjuk meg, hogyan kell ezeket lerepülni egy sugárhajtású gépen. Azt a legnehezebb megszokniuk, hogy a döntések meghozatalára töredék idejük van, és jóval előre kell gondolkodniuk, mert ha ez nem megy, egyszer csak azt veszik észre, hogy már nem is ők irányítják a gépet, hanem csak próbálják lekövetni az eseményeket. Mióta én kint oktatok, nem kellett senkit sem eltanácsolni a mi fázisunkról, de volt már rá példa nem egyszer. Olyan viszont az én időmben is volt, hogy néhányan önként hagyták abba különböző okok miatt, de magyar nem volt köztük.

- Meddig lehet ismételni, ha valaki nem felel meg egy ellenőrző feladaton?

- Ez is pontosan le van szabályozva. Az egyik kritérium, hogy az adott fázison belül maximum négy sikertelen feladatra van lehetőség, a fázisok végén kötelező vizsgarepülések közül csak kettőnél van lehetőség újra próbálkozni. Ha bármelyiket eléri a diák, akkor egy háromfős bizottság áll fel olyan oktatókból, akik nem repültek az adott növendékkel. Sőt, a személyes befolyásoltság elkerülése miatt, lehetőség szerint olyan oktatókat hívnak össze, akik még csak nem is az érintett diák századában oktatnak. Ez a bizottság a diák összes anyagát átnézi, ellenőrzi, hogy a kiképzése a szabályoknak megfelelően történt-e, és meghallgatja azokat az oktatókat, akik részt vettek a diák kiképzésében. Természetesen meghallgatja a diákot is, hogy a kiképzés alatt esetleg felmerült-e olyan, nem a képzéssel közvetlenül összefüggő tényező, ami hatással lehetett a gyengébb teljesítményre. Ilyenek lehetnek például magánéleti vagy pénzügyi problémák. Attól nem kell félnie senkinek, hogy ok nélkül tanácsolják el, vagy esetleg valamilyen tényezőt nem vesznek figyelembe.

- Milyen lehetőség van az előtt, aki ebben a fázisban nem felel meg?

- Aki a Hawkig eljut az már biztos, hogy megszerezte a kanadai szárnyakat, tehát pilótaként tekintünk rá, és bár nem a vadászrepülés lesz az, ahol folytathatja a karrierjét, számos más opciót fel tudunk ajánlani neki a Magyar Honvédség kötelékében. Ez lehet forgószárnyas vagy szállítórepülő beosztás, az éppen aktuális igényektől függően. Mi az addigi eredményei alapján teszünk javaslatot, hogy szerintünk melyik lenne a számára legalkalmasabb típus. Természetesen bármilyen más típusra kap beosztást, ott is be kell bizonyítania, hogy képes helytállni.

- Neked, mint Gripen pilótának, mennyit ad szakmailag ez a beosztás? Mi lesz a folytatás?

- A Hawk is, mint a Gripen, sugárhajtású repülő, de nagyjából itt vége is a hasonlóságnak. Nagyon szeretem a Hawkot, rengeteg kellemes és felejthetetlen élményt szereztem amióta repülöm, de azért a Gripen sokkal fejlettebb, sokkal korszerűbb. Egy igazi vadászrepülőgép, a Hawk pedig egy kiképzőgép. De ami lényegesebb, hogy én egy olyan fázison oktatok, ahol a sugárhajtású repülés alapjait tanítjuk, aminek olyan nagy hasznát nem veszem otthon, de nem is ezért választottam ezt az irányt 2015-ben. Amikor idevezényeltek, én nem úgy jöttem el otthonról, hogy végleg búcsút intek a Gripennek. Az még mindig egy nagy szerelem, és egy év múlva, ha leülünk beszélgetni, akkor már arról is tudok mesélni majd, hogy Gripenen repülni is olyan-e, mint a biciklizés, amit nem lehet elfelejteni!

* * *

Fotó: Goron-archív, Royal Canadian Air Force, Szórád Tamás. A cikk két részes nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. júliusi és augusztusi számaiban jelent meg.

Ünnepélyes emlékműavatásra gyűlt össze az „Ancsás” társadalom augusztus 28-án, pénteken, a Siófok-Kiliti repülőtéren. Az emlékmű avatásával és az azt megelőző műrepülő-bemutatóval, valamint ejtőernyősugrással a magyar légierő veteránjai az An-26-os szállítórepülőgépek 46 éves szolgálata előtt tisztelegtek.

Bő két hónappal az An-26-os típus kivonása után, ezúttal bajtársi találkozóra és emlékhely avatóra gyűlt össze az Ancsás közösség. A korábbi találkozókhoz hasonlóan a szervező most is Horváth „Buci” István nyugállományú törzszászlós, egykori An-26-os és Szu-22-es repülőműszaki volt. Meghívására több mint kétszáz egykori An-26-os hajózó és repülőműszaki érkezett a rendezvénynek helyszínt biztosító Siófok-Kiliti repülőtérre.

*

Az emlékhely készen áll az avatásra. A fogas nem véletlenül került oda, fontos szerepe lesz az ünnepélyes esemény során.

*

A megemlékezés és az emlékmű avatása előtt Jakab Ernő tartott bemutatót AS355 Ecureuil 2 típusú helikopterével. A gép a honvédségnél is üzemelő AS350-es két hajtóműves változata. A forgószárnyas bemutatót követően egy Börgöndről felszállt Cessna 182-esből ugrottak ejtőernyősök. A gép a célszalagok dobása után ezer méterre emelkedett, az ugrók ott hagyták el a Cessnát.

*

Az ünnepélyes mozzanatokra a veszprémi légierő zenekar kísérete mellett került sor.

*

Soós Lajos nyugállományú alezredes beszéde után az elhunyt Ancsásokért szólt a harang, majd Takács Tamás ezredes, a katolikus tábori lelkészi kar vezetője szentelte fel az emlékhelyet.

*

A felszentelt emlékhelyen elsőként a típus harmadik és utolsó századparancsnokai, Tóth Károly nyugállományú alezredes és Popelyák Péter alezredes helyezte el az Ancsás társadalom koszorúját. További koszorúkat helyeztek el a Magyar Honvédség Parancsnokság Légierő Szemlélősége, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis, az MH Légijármű Javító, Szolnok város önkormányzata, a Veteránrepülők Szövetsége, a Corvin Alapítvány és az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület képviselői.

*

A koszorúzás után az utolsó An-26-os repülés parancsnoka, Boldizsár László őrnagy akasztotta fogasra fejhallgatóját.

*

A Kiliti repülőtér bejáratánál ezután egy légcsavar emlékezteti majd az arra járót, hogy a magyar légierőben volt egyszer egy An-26-os.

*

A reptéri étteremben az emeletre vezető lépcsőt „vadászrepülők vigyázzák”, az emelet azonban a szállítórepülők birodalma lesz. Siófok-Kiliti ugyanis nem csak az emlékművet fogadta be – itt készül az An-26-os közösségnek és a típusnak emléket állító múzeum is. Ez azonban már egy másik történet lesz.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Emléklap: Horváth „Buci” István

 A dán Leopárdokról keresve információkat futottam bele Kelecsényi István cikkébe a Haditechnikában. Amit találtam az a harmadiik rész, úgyhogy biztos van másik kettő is. Ez a rész azokat az országokat veszi számba, amelyek rendszeresítették a típust, illetve nagyon röviden az egyes harctéri alkalmazásokkal is foglalkozik, de inkább csak az említés szintjén. Nagyon jó, olvasmányos cikk, egyetlen dologgal egészíteném ki, ami már csak azért is érdekes, mert ez volt az első harci körülmények között történő alkalmazása. A dánok az UNPROFOP részeként vittek ki harckocsikat magukkal, a történetük ellentmond minden okoskodásnak, amivel itthon a hollandok miatt illetjük az egész missziót. A dán dragonyosok, amikor kellett, nem szaroztak hanem visszalőttel a szerbeknek. Ami biztos, hogy 72 lövést adtak, és eltaláltak egy lőszerraktárak. A szerb oldalon nyugati források kb 150 fegyveres halálát valószínűsítik. Egyszer megírtam ezt a blogomon, de úgy látszik érdemes lesz előkeresni, ha a Leopárdok miatt már megint érdekes lett.

Hosszas keresés után megtaláltam Kelecsényi István cikkének

második részét, az elsőt nem. De nem baj, mert nekem ez volt a legérdekesebb, ebben hasonlítja össze, az 2A különböző változatait, szóval pl a A5, A6 és A7 verziók között különbségek ebből kiderülnek.

Észtország érvényesítette az opciót, így további K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackokat fog kapni az ország hadserege. A Hanwha Defense által gyártott tüzérségi eszközökből Tallinn 2018. június 26-án 12 darabot rendelt meg 46 millió euróért. Most az akkori szerződésben opcióként szereplő hat darab K9-es megrendeléséről döntöttek. Ezekért 20 millió eurót fognak fizetni. Ezek a páncélosok már legyártásra kerültek, sőt tíz éve már szolgálnak a dél-koreai haderőben. Európába történő megérkezésük előtt természetesen nagyjavításon és korszerűsítésen fognak átesni.

Jelentős eseményeket tudhatnak már maguk mögött a Norvég Királyi Légierő F-35 Lightning II vadászbombázói. A norvég villámok 2015 óta láthatók az égbolton. Augusztus hónapban a norvég F-35-ök egyrészt túllépték az összesített 10000 repült órát, valamint azt a 4000-et is amit hazai légtérben töltöttek 2017 novemberétől. Tavaly novemberben Norvégia lett a harmadik európai ország, amely az Egyesült Királyság és Olaszország után hadrendbe állította az F-35 repülőgépeket.

Svédországban egy JAS39 Gripen a típustársai közül elsőként lépte át a 3000 repült órát.  A Ronneby/Kallinge légibázison állomásozó F17-es ezred állományában lévő 39210-es gyártási számú együléses C változat erre az alkalomra a függőleges vezérsíkjára egy ünnepi festést is kapott.

Különleges festés ügyében a Finn Légierőnél is találtak alkalmat. Ugyanis 2020-ban lett immáron 40 éve, hogy a BAE Systems Hawk típusú sugárhajtású kiképzőgép repül az országban. Az első Hawk Mk.51-es 1980. december 16-án érkezett meg az országba. Az elsőnek leszálló HW-302-at később még több hullámban további 49 darab gép követte, mint a francia Fouga Magister-ek utódja. 1993-ban további hét Hawk Mk.51A-ra került fel a finn felségjel, majd tizennyolc, korábban a Svájci Légierő által használt Hawk Mk.66 repülőgépet vásároltak meg. Az összmennyiségből jelenleg 37 példány repül, ezek közül egy a Midnight Hawks bemutató kötelék egyik gépe, a HW-353-as az, amelyik a 40 éves jubileumra emlékező festést viseli a függőleges vezérsíkján.

A finn HX tenderen a nagyobb esély okán a svéd Saab bejelentette, hogy a JAS39E/F Gripen vadászbombázók számára nem csak a fejlesztés alatt álló új zavarókonténert teszi elérhetővé Finnország számára. Ugyanis ki szeretnének fejleszteni egy levegőből indítható műcélt is a Gripen számára. A fejlesztésben a finnek is kivehetnék a részüket, mivel a Saab azt tervezi, hogy a munkák miatt kibővíti a Saab Technológiai Központot a finnországi Tamperében.

Szélcsatornában készült fotók kerültek fel a világhálóra az Egyesült Királyság következő harci repülőgépéről. A BAE Systems és a Team Tempest partnerei, a Leonardo UK, az MBDA UK és a Rolls-Royce a Tempest hatodik generációs repülőgépének méretarányosan kicsinyített elképzelését 3D nyomtatóval alkották meg. A Warton-ban lévő létesítmény világszínvonalú szélcsatornájában lehetőség adódott a Mach 2-es sebességtartományban végzett év eleji tesztekre, amelyek során a konstrukció aerodinamikai tulajdonságait is vizsgálták. A nagy teljesítményű számítógépek képesek jó megközelítéssel kiszámítani a majdani repülőgép különféle aerodinamikai jellemzőit. Az ezekből a kísérletekből származó adatokat felhasználják a 2035-ig hadrendbe állítani szándékozott harci repülőgép kialakításának finomítására. A Tempest modelljén megfigyelhető volt a radarkeresztmetszetet csökkentő hajtómű szívócsatorna kialakítás, ami több repülőgéphez hasonlóan S alakú. A hajtóművek feletti törzsrész púpos kialakítású, míg az alsó részen a fegyvertér került elhelyezésre a szélcsatornában használt modellen.

Nagy-Britanniában az elmúlt időben áttekintették az ország várható védelmi költségvetését. Ennek eredményeképpen akár a felére is lecsökkenhet majd a 2015-ös felülvizsgálatkor megállapított, eddigi 138 darabos brit F-35 Lightning II-es beszerzés mennyisége. Jelenleg az biztos, hogy 2025-ig 48 példány egészen kétségtelenül megvásárlásra fog kerülni. A kevesebb F-35-ös beszerzése költségvetési okokra lesz visszavezethető.

Másutt viszont van még pénz a brit hadi költségvetésben. Ugyanis a napokban London Washingtonhoz fordult fegyvereladás ügyében. Egészen pontosan 395 darab Lockheed Martin AGM-114R2 Hellfire rakéta eladását kérték. Ez a beszerzés ha megvalósul, nagyjából 46 millió dolláros kiadást fog jelenteni Nagy-Britannia számára.

Olaszországban is hasonló mérföldkőhöz értek az F-35-ök mint Norvégiában. Az Olasz Légierő 32. Repülőezrede augusztus 12-én érte el az 5000. repült órát a Lockheed Martin F-35 Lightning II vadászbombázókon.

Fehéroroszország és Oroszország megállapodást írt alá a fehérorosz haderő számára fegyverzet beszerzésre. A BTR-82A gyalogsági harcjárművekből két zászlóalj felfegyverzésére elegendő mennyiséget vásárolnak meg. Továbbá négy Mil Mi-35M harci helikoptert is megrendeltek. Ezenkívül, a belorusz fegyveres erők és az orosz védelmi gyártó, az Almaz-Antey tisztázták a korszerű orosz légvédelmi rendszerek Fehéroroszországba történő szállításának menetrendjét is, ami 2021-ben fog elkezdődni és 2025-ben fog befejeződni.

Érdekes események történtek a belorusz litván határ körzetében. Litván állítás szerint egy fehérorosz Mil Mi-24 Hind harci helikopter légtérsértést követett el. Augusztus 23-án 18:50 körül lépett be a helikopter a litván légtérbe Medininkai falu közelében. A litván fél felszólította a minszki hatóságokat az esemény körülményeinek tisztázására és az ilyen cselekmények jövőbeni megakadályozására. A belorusz hadsereg viszont kijelentette, hogy a Mi-24 katonai helikopterek felhasználásával összesen nyolc államellenes szlogenekkel ellátott léggömböt tett alkalmatlanná a további repülésre. A fegyverzet alkalmazása nélküli akciót a litván területről felbocsátott léggömbök megjelenése tette szükségessé.

Egy újabb Mil Mi-8/17 változatot mutattak be az ARMY-2020 Nemzetközi Katonai-Műszaki Fórumon Oroszországban. A már ismert Mi-171S (Mi-8AMTS) továbbfejlesztéseként létrejött Mi-171SH Storm katonai szállító helikopter prototípusán az IBKV-17VP "üveg pilótafülke", valamint az új OPS-24N-1L célmegfigyelő rendszer jelentette a legnagyobb újdonságot. Ezenfelül tovább növelték a titán és a kevlár páncéllemezek által nyújtott védelem mértékét, valamint kibővítették az irányított rakéták alkotta fegyverzet körét is. Az Ulan-Ude-i üzemben gyártott gépen a Prezident-Sz önvédelmi rendszer nem jelentett akkora újdonságot, de a főrotornál már az új továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátokat alkalmazták. A Mi-171SH Storm katonai szállító helikopter sorozatgyártását 2022-ben szeretnék elkezdeni.

Szintén az ARMY-2020 Nemzetközi Katonai-Műszaki Fórumon jelentették be, hogy már folyik a Mil Mi-35P Hind harci helikopterek sorozatgyártása. Az új változat sorozatgyártásúakkal megegyező példánya sikeresen teljesítette a repülési teszteket, sőt már egy külföldi állam meg is rendelte. A továbbfejlesztett Mi-35P fel van szerelve egy korszerű célmegfelderítő rendszerrel, amiben megtalálható egy 3. generációs hőkamera, nagy felbontású színes TV-kamera és lézeres távolságmérő. A külső és belső világítás lehetővé teszi az éjjellátó szemüvegek használatát. Az új digitális repülésirányító rendszer javítja a helikopter irányíthatóságát és stabilitását, és automatizálja a repülési folyamatokat a pilóta munkájának segítése érdekében.

Ezenkívül, a korszerűsített célzórendszer növeli az alkalmazott fegyverzet pontosságát. Az orr alatti toronyban egy 23 milliméteres ikercsövű gépágyú került beépítésre. Ugyanilyenek szerelhetők fel a félszárnyak alá is konténerekbe építve. Ugyanide helyezhetők a 80 milliméteres Sz-8-as, vagy a 122 milliméteres Sz-13-as nem irányított rakéták, valamint az Ataka, Vikhr- 1, vagy Vikhr-1M irányított rakéták is. Az egykori irányított rakéták elhelyezésére szolgáló szárnyvégi lelógó felfüggesztési pontok megszűntek, ezekre az önvédelmi rendszer érzékelőit tartalmazó konténerek kerültek felszerelésre. A Mi-35P korszerűsítésének további előnye az alacsonyabb üzemeltetési költségek, valamint a megnövekedett üzembiztonság. A Mil Mi-35P esetében is alkalmazásra kerültek a Mil Mi-171SH-nál is használt új továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok, amelyek majd felbukkannak a Mi-28-on is. Ezek az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet. A vibrációt is csökkentő új rotorlapátok jelenleg gyári repülési teszteken vannak egy Mi-28N helikopterre szerelve.

Ugyancsak az ARMY-2020-hoz köthető két új helikopter fejlesztésének bejelentése. Az egyik elsősorban a haditengerészet igényeit fogja kielégíteni. A jelenleg csak Minoga néven emlegetett forgószárnyast a Mil és a Kamov közösen fogja megalkotni. A Kamov Ka-27 és Ka-29 helikopterek utódja egyaránt alkalmazható lesz tengeralattjárók elleni harcra, kutató-mentő feladatokra, valamint szállításra is. A másik egy harci helikopter lesz. Ennek prototípusa 2027-re fog elkészülni. Az alapja a 2017-ben elindított program lesz. Ennél megvizsgálták a nagysebességű helikopterek fejlesztésének lehetőségeit. Jelenleg úgy tűnik, hogy a 30-40 éves időtartamúra becsült új orosz harci helikopter rotorelrendezése hagyományos lesz, mivel az elvárt 400 kilométer per óra körüli sebesség így is elérhető.

Az Orosz Védelmi Minisztérium már kapott két Mil Mi-38T szállító helikoptert, amelyek jelenleg a fegyveres erőknél a csapatpróbán esnek át. Most két további példányt rendelt meg Moszkva, azonban ezek belső felszereltsége a VIP feladatok ellátására lesz megfelelő. 2020 februárjában már a VIP felszereltséggel ellátott első sorozatgyártású Mi-38 helikoptert átadták a Gazprombank Leasing számára.

Végre korszerű légiharc-rakéta kerülhet nagyobb mennyiségben az Orosz Légierő fegyvertárába. Helyi információk szerint már előkészültben van az a megrendelés, mely az R-77-1, (RVV-SD, vagy 170-1-es gyártmány) rakétákra vonatkozik majd. A rakéták darabszáma most még nem ismert, de azt már tudni lehet, hogy a rendelés értéke eléri a 860 millió dollárt. A már rendszeresített Szu–27SzM/SzM3, Szu-30M2, Szu-30SzM, MiG-29SzMT, MiG-35, MiG-29K/KUB, Szu-57, MiG-31BM, Szu-34 mind képes lesz a 110 kilométeres hatótávolságú, aktív radarvezérléssel rendelkező fegyver bevetésére. A 12 G-s túlterhelés elviselésére alkalmas R-77-1 tömege 190 kilogramm, hossza 3,71 méter, robbanófejének tömege 22,5 kilogramm. A 16 kilométeres hatótávolságú, 9B-1348E-t felváltó új tervezésű 9B-1103M-200PA jelzésű aktív radaros önirányító rendszer a céltól nagyjából 30 kilométeres távolságra aktiválódik, addig a rakéta az indító géptől kapott rádiójelek alapján a kijelölt pályát követi.

Törökországban továbbfejlesztették az ANKA távolról irányított repülőgépet. A Turkish Aerospace Industries (TAI) korszerűsített ANKA gépeket szállított az ország haditengerészete számára. Ezek nagyobb hatótávolsággal, és ASELSAN gyártású SARPER szintetikus apertúrájú radarral (SAR) rendelkeznek.

Egyiptom nyilvánvalóan felmondta a Denel Dynamics-szel kapcsolatos szerződését, jó eséllyel a Denel pénzügyi problémái miatt. Kairó ugyanis 96 Umkhonto légvédelmi rakéta megvásárlását tervezte egy nagyjából 4,5 milliárd dolláros üzlet keretén belül az új MEKO A-200-as fregattjai számára. Ezeket a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) építi meg. Denel azt is remélte, hogy az Umkhonto rakéta 32 infravörös vezérelt változatát is eladja majd Egyiptom részére. Opcióként a szerződés további 32 darab rakétát is tartalmazott. Algéria szintén az Umkhonto légvédelmi rakétát rendelte meg az A-200-as fregattjai számára. A Denel Dynamics a teljes tönkremenetel felé tart, több fejlesztést vezető személy már távozott a cégtől, nagyjából 400 munkással együtt, elsősorban az elmaradt fizetések okán. A cég anyagi helyzete annyira siralmas, hogy egyetlen helyi kereskedelmi bank sem hajlandó garanciát vállalni érte. Ez jelentette az Egyiptomi üzlet végét is, hiszen egy esetleges visszafizetést a Denel Dynamics nem lett volna képes saját zsebből megvalósítani.

Irak újra orosz repülőgépeket szerezhet be, legalábbis egy orosz internetes oldal szerint. Az állítólag Irakból származó információ szerint Moszkvával folytatott megbeszélésekben a MiG-29-ek megvásárlásáról volt szó. A NETARZENÁL-on is említett alacsony iraki F-16-os hadrafoghatóságot szeretnék ellensúlyozni a Fulcrum-ok beszerzésével. Az iraki légvédelem újjáépítése is szó került már orosz segítséggel. Ennek során Sz-300-as és/vagy Sz-400-as komplexumok megvásárlási lehetőségei felől érdeklődtek Bagdadból.

A Pakisztáni Haditengerészet második Type 054A/P (F22P Batch II) fregattját vízre bocsátották Kínában augusztus 22-én. Pakisztán az első két Type 054A/P fregattját 2017-ben rendelte meg, majd 2018-ban további kettő szállításáról is megállapodtak a felek. Ennek az egységek az építését 2018. december 20-án kezdték el, az ünnepélyes acélvágással. A függőleges rakétaindítókat a hajótörzsbe süllyesztve hordozó, 4000 tonnás vízkiszorítású, 134 méter hosszú, és 16 méter széles négy testvérhajót igazán gyorsan, 2021 végéig át is fogja adni a kínai fél, ugyanis az elmúlt időben éppen kínai segítséggel megerősített pakisztáni hajógyártás kimarad a haderőfejlesztésből, mivel az összes fregatt Kínában fog elkészülni. A rövid gyártási idő az eddigi tapasztalatok alapján akár tartható is lehet, hiszen az elmúlt években, Kínában szédítő ütemben zajlik a hajóépítés, és ez számos hajógyárra kiterjed. Egy Type 054A/P (F22P Batch II) fregatt legénysége 165 fő, fegyverzetét egy 76 milliméteres ágyú, nyolc C-803-as hajók elleni robotrepülőgép és harminckét HQ-16-os légvédelmi rakéta alkotja.

Újabb időpontot jelentettek be a közös orosz-indiai fejlesztésű BrahMos hiperszonikus robotrepülőgép legújabb változata a BrahMos 2-es esetében. 2012-ben még 2017-re várták a Mach 5-Mach 7 sebességre képes fegyver elkészültét. Jelenleg 2025-re prognosztizálják a Mach 4,5, majd 2026-2027-re a Mach 6-7 sebesség elérésére képes változat létrejöttét. A kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamint a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is tovább fog tartani. Ez a repülési tesztekkel együtt még három évet fog igénybe venni.

Szeptember hónapban fogják elkezdeni a sokat látott INS VIRAAT (R22) repülőgép-hordozó lebontását. Az egykori brit HMS HERMES repülőgép-hordozó esetében 1987-ben még csak egy 10 éves szolgálattal számoltak Indiában, az akkor már 28 éves brit szolgálatot a háta, vagy talál tatja mögött tudó hajóra vonatkoztatva. A VIRAAT-ra azonban 2017-ig szükség volt, így vált a világ eddigi legtovább, 55 évet szolgálatban lévő repülőgép-hordozójává. A hajó legutóbb 2008-2009-ben került egy élettartamot meghosszabbító felújításra, mely már az utolsó volt a sorban és 2017-ben végleg kivonásra került.

Sokáig úgy tűnt, hogy alapos felújítás és átalakítás után múzeum és szállodahajóként még jó pár év várhat a VIRAAT-ra, de ezek az elképzelések nem valósulnak meg, állítólag az ehhez szükséges 90 millió font nem jött össze Indiában. Később Angliában, egy a HMS HERMES-en anno szolgáló tengerész, aki mára már tehetős IT vállalkozóvá lett, ajánlatott tett a hordozó 20 millió fontért történő megvásárlására. A Falkland-szigeteki háborút éppen a HERMES-en átélő Andy Trish kezdeményezése nem új keletű, már 2017-től munkálkodik a hajó megvásárlásán. Szülőföldjére visszatérve szintén múzeumhajói státuszt szánt a hordozónak, valamelyik angol kikötőben. Itt Liverpool, London, vagy Plymouth is szóba jött, ám ez a terv is csak terv maradt.

Gyarapodni fog India légtérfelderítő repülőgépekből álló flottája. Hamarosan ugyanis megrendelésre fog kerüli két újabb A-50EI Phalcon. A szovjet/orosz Iljusin Il-76-os tehergépre az izraeli IAI (Israel Aerospace Industries) által telepített EL/W-2090 rádiólokátorok és fedélzeti rendszerek, valamint ezek képességei már évek óta ismertek Indiában, hiszen három példányt már szolgálatba állítottak ezekből a radargépekből. Ezeket még 2004-ben rendelték meg, akkor a radarok és fedélzeti rendszerek darabjaiért 350 millió dollárt fizettek ki. Maguk az Il-76-ok 500 millió dollárt kóstáltak. Most csak becsülni lehet az árakat, amelyek így egy-egy, igaz fejlettebb berendezésekkel ellátott gépre vetítve magasabbak is lehetnek, mint 1 milliárd dollár. Várhatólag a repülőgépek szállítása a szerződés aláírásától számított három éven belül befejeződik.

Vietnam hadseregénél már fontolgatják a T54/55-ös harckocsik lecserélését. Másik megoldásként a modern hadviselés igényeinek kielégítése érdekében ezeket a tartályokat jelentősen korszerűsíteni kellene. Erre már volt próbálkozás, méghozzá 2009-ben állapodtak meg izraeli cégekkel a T-54-ek egy részének korszerűsítéséről. A létrejött T-54M3 valójában a T-55S1 továbbfejlesztett változata volt, amelyet Izrael a szlovén hadsereg részére alkotott meg. Így az eredeti 100 milliméteres D-10T2S ágyú helyébe a brit L7 105 milliméteres került, a német motor és a sebességváltó az eredeti erőforrást és hajtásláncot váltotta fel. Izraelben gyártott reaktív páncélzat felelt az erősített védelmi szintért, míg francia hőkamera és más fejlett rendszerek a beltérbe kerültek beépítésre. A T-54M3 megfelelt a vietnami éghajlatnak és terepnek, valamint a hadsereg igényeinek egyaránt. Tény azonban, hogy a L7-es löveg csak a második vonalat képviselte már abban az időben, továbbá mivel NATO szabványú fegyverről van szó, egy esetleges háború esetében gondot okozhatott volna a hozzá való lőszerek beszerzése.

Nem ismert a korszerűsítés költsége, de viszonyításnak jó alapot adhat a thaiföldi hadsereg M60A3-as harckocsiijainak izraeli korszerűsítése. Ez a Sabra szint eléréséhez páncélosonként 4 millió dollárt emésztett fel. Később szembesültek a vietnamiak azzal, hogy a korszerűsített páncélosok fenntartási költségei is megemelkedtek. Összességében lehet jobban jártak volna az orosz T-90-es harckocsik jóval előbbi beszerzésével. Megpróbálkoztak helyi modernizációval is, ez lett a T-54M1, persze nem olyan jó harci képességekkel, mint a T-54M3. Amennyire csak lehetséges, Vietnam bizonyos tekintetben folytatja a T-54M1 korszerűsítését, de tény, a több mint fél évszázaddal ezelőtt tervezett harckocsik évei meg vannak számlálva az ázsiai országban. Jó eséllyel további T-90-ek megrendelése várható a már meglévő 64 darab T-90Sz és T-90SzK mellé.

Visszatért első tengeri próbaútjáról az elsőnek megépült kínai Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozó. Az augusztus 5-én, szerdán elkezdődött teszt 19 napos volt, mivel a hajó augusztus 23-án futott be Sanghajba. A hajóról készült képek alapján megállapítható a dízelmotorok beszabályozásán van még mit finomítani, hiszen néha igencsak erős koromképződés mellett üzemeltek. Szokás szerint ezen az első próbajáraton a hajó főbb rendszereit, (meghajtás, kommunikáció, navigáció) ellenőrizték le. Az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte. Ez mindössze egy nappal a Kínai Néphadsereg Haditengerészetének megalakulásának 71. évfordulója előtt történt. A frissen elkészült partraszállást támogató helikopterhordozó tolóhajók segítségével hagyta el az építésére szolgáló dokkot. A két időpont között azonban történt még valami, ugyanis április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt az elsőnek megépült Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó.

Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki. Az egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. Azonban az, hogy rövid idő elteltével képes volt a kifutásra és a tesztek elkezdésére okot ad arra a megállapításra, hogy a tűzkár nem volt nagymértékű. Várhatólag ha nagyobb hibára nem derül fény az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó 2021-ben, vagy 2022-ben áll majd szolgálatba. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve.

Dél-Koreában pont más lépésre készülnek, mint Nagy-Britanniában. Szöul terveiben az szerepel, hogy az eddigi 40 darabos Lockheed Martin F-35A Lightning II-es rendelést további ennyivel megfejelik. A még 2014-ben 6,4 milliárd dollárért megrendelt első 40 darabos mennyiséget a Lockheed Martin 2019 és 2021 között adja át. A negyven további vadászbombázó megvásárlását nagyjából hasonló méretű kiadásra (5,7-6,7 milliárd dollár) lehet becsülni, mint a 2014-est. Talán nem jelent akkora újdonságot, de ennek a mennyiségnek csak a felét teszi majd ki a hagyományos módon fel-és leszálló A variáns, mivel a másik 20 darab a rövid távon fel és függőlegesen leszálló (STOVL) B változat lesz. A megrendelés tényét várhatólag ez év októberében fogják bejelenteni, akárcsak azt, hogy a B változatokat szeretnék a lehető leghamarabb átvenni.

Japán számára jóváhagyásra került légiharc-rakéták eladása az Egyesült Államok részéről. Ennek köszönhetően 32 darab Raytheon AIM-120C-8 AMRAAM rakéta megvásárlás vált lehetővé Tokió számára. A beszerzés becsült költsége 63 millió dollár.

Sikeresen teljesítette átvételi próbáit a USS MINNEAPOLIS-SAINT PAUL (LCS 21) fregatt. Ez az egység a 11. FREEDOM-osztályú egység, vagyis a Lockheed Martin tervezte egytörzsű hajó. A Michigan-tó vízében történt teszt után a USS MINNEAPOLIS-SAINT PAUL a következő év elején kerül majd átadásra a haditengerészet részére.

Ebben az évben egy újabb tengerészgyalogos repülőszázad kezdi majd meg a típusváltást. Októbertől a VMFA(AW)-242 búcsút vesz az F/A-18D Hornet kétüléses vadászbombázóitól és a Lockheed Martin F-35B-re fog átnyergelni. Várhatólag nem egészen egy év alatt a Japánban található Iwakuni bázison települő alakulat eléri a bevethetőséget az új típusán.

Az amerikai hadsereg 160. különleges hadműveleti légi ezrede a Night Stalkers évekkel ezelőtt megvizsgálta az igencsak csendes NOTAR (NO TAail Rotor) kialakítású helikopterek alkalmazhatóságát. A tesztekre két MH-6J helikoptert, a 25356-ot és a 23650-et építették át farokrotor nélküli helikopterré. Ezt a megoldást a McDonnell Douglas repülőgépgyár fejlesztette ki. A munkát 1975-ben kezdték el és az első NOTAR helikopter, egy átépített Hughes OH-6A 1981 decemberében repült első alkalommal. Megjelenése az 90-es évek elejére tehető a polgári helikoptereken. Ennél a megoldásnál nincs faroklégcsavar, így nincs szükség farokreduktorra és transzmissziós tengelyre sem. A faroktartó egy jókora átmérőjű cső, aminek végén egy szabályozható zsalurendszer helyezkedik el. Ezen áramlik ki az a levegő, amit a hajtómű(vek) által kardántengely segítségével megforgatott, a faroktartó mellső részébe helyezett csőlégcsavar szív be, majd fúj ki a szabályozható zsalun át.

Ez a levegőmennyiség szolgáltat ellentartást a főrotor keltette nyomatékkal szemben. A NOTAR rendszer csendesebb és biztonságosabb működést kínál a hagyományos farokrotoros elrendezéssel szemben. A két kismadár közül a 25356-ot, a fegyveres változat, az AH-6J tesztelésére használták. A 23650-es a személyszállító konfigurációnak megfelelően került átalakításra. A tesztek és a kiképzőrepülések azonban azt bizonyították be, hogy a NOTAR rendszer a csendessége ellenére mégsem felel meg a különleges műveleteket végrehajtó egység számára. A helikopterek szállíthatósága mellett a mozgékonysághoz szükséges manővertartalék és a repülések végrehajtásához rendelkezésre álló erő sem volt olyan mértékű, amit elvártak volna. Így a tesztek végeztével a két helikoptert visszaalakították farokrotoros kialakításúvá.

Venezuela állítólag tárgyalásokat folytat Iránnal rakétafegyverek beszerzéséről. Az egyik fegyver a hírek szerint a Fateh 110-es hajók elleni ballisztikus rakéta. Ennek hatótávolsága 300 kilométer, egylépcsős, szilárd hajtóanyagú rakétamotorral rendelkezik. Továbbfejlesztett változata a Raad-500, amelynek szerkezeti eleminek gyártásánál nagyszámban használtak fel szénszálas kompozitot a súlycsökkentés érdekében. Ennek köszönhetően tömege csak fele az elődjének tekinthető, főként acélból épített Fateh 110-hez viszonyítva, bár főbb méreteik megegyeznek. Hatásosságát jelentősen megnövelte az újfejlesztésű rakétamotor az irányítható fúvókákkal, melyet egyébként műholdak szállítására tervezett rakétákhoz alkottak meg. Így pályamódosításra is képessé vált a légkörön felüli magasságokban, megnehezítve ezzel az ellentevékenységet. Az 500 kilométeres hatótávolságú Raad-500-as harci részét 3000 fokos hőmérsékletnek is ellenálló hőpajzzsal védik a légkörbe való visszatérés okozta hőhatás káros hatásától.

A Venezuela érdeklődését felkeltő másik fegyver is egy ballisztikus rakéta. Ez a 750 kilométeres hatótávolságú Zolfaghar. Erről a rakétáról izraeli és amerikai hírszerzési értesülések is jelentették, hogy nem kellően kiforrott konstrukció, üzembiztosságával és pontosságával egyaránt gondok voltak. Létezik azonban egy nagyobb testvére is, ennek Dezful a neve. Hatótávolsága 1000 kilométer és testének megalkotásához szintén kompozit szénszálat használtak fel. Ezen rakéták azért kerülhettek szóba, mivel Venezuela légierejének két fő típusa, az amerikai Lockheed Martin F-16A/B-k, illetve az orosz Szuhoj Szu-30MK2-ek hadrafoghatósága az utóbbi időben jelentősen lecsökkent. Kellő elrettentő erőt ezektől a rakétáktól várhatnak az ország vezetői, egy esetleges külföldi beavatkozás megelőzése érdekében.

Argentínában újra tervek születtek a légierő talpra állításáról. Egy tucatnyi negyedik generációs gép beszerzése mellett, összesen tizenkét EMB-312 Tucano repülőgépet szeretnének korszerűsíteni azzal a céllal, hogy optimalizálják működésüket. A szükséges logisztikai háttér megteremtésével növelni szeretnék a hadrafogható A-4AR Fightinghawk vadászbombázók darabszámát. Az IA-58 Pucará repülőgépeket új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel szeretnék ellátni, valamint legalább 40 darab IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgépet szeretnének a légierő kötelékében látni. A kor szavára hallgatva a hazai fejlesztések sorában a pilóta nélküli eszközök létrehozás is szerepel.

A szállítások segítésére Boeing 737-es beszerzése is naprendre kerülhet a C-130 Hercules tehergépek korszerűsítése mellett. Ezekből hat darabra lenne szükséges a feladatok maradéktalan ellátására. Kiegészítő feladatokra a Fokker F-28-as típusból is legalább 3 darab szükségeltetne. Az SA-315 Láma könnyűhelikopterek kivonásra kerülnének egy megfelelő képességű utódtípus kiválasztása és beszerzése után. A két Mil Mi-171E helikopter szolgálatára továbbra is igényt tartanak az Antarktiszon folytatott tevékenységek támogatása érdekében. Konkrétum viszont, hogy a 2014-ben fejleszteni kezdett, majd 2016-ban félbeszakadt FAdeA IA-100 Malvina légcsavaros kiképzőgép fejlesztési programját már újraindították. Az egymás melletti üléselrendezésű, polgári célra is használható, műrepülhető kétüléses tréner prototípusát, az argentin légierő igényei szerint már módosították.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Mil Mi-24P Hind F

General Dynamics F-16CM Fighting Falcon

Embraer KC-390

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Transall C-160D

LTV Aerospace TA-7P Corsair II

Alenia Aermacchi M-346FA

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Northrop T-38C Talon

Westland Sea King Mk.41

Boeing KC-46A Pegasus

British Aerospace Hawk T.1A

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Eurofighter Typhoon EF2000

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Gulfstream Aerospace G-550 Nachshson

Lockheed T-33A Shooting Star

Dassault Mirage 2000N

A korábbi híradásokból valószínűsíthetően az aktuális OAR-dandárrotáció (2ABCT Spartan) részét képező 3-15 lövész zászlóalj Bravo századának Bradley gyalogsági harcjárművei a bakonyi lőtéren.   

Zord

2020. augusztus 27-én, néhány perccel 10 óra után, kiképzési feladat végrehajtása közben érte el a szolnoki Airbus H145M-flotta összesített repült ideje az ezer órát.

Az Emirates szeptember elsejétől ismét napi járatokat üzemeltet Dubaj és Bangkok között. Ezzel 78 elérhető nemzetközi desztinációra bővül a légitársaság hálózata a járványhelyzet miatti leállások után.

Újabb váltás következik a BAP (Baltic Air Policing) misszióban, 2020. szeptemberétől vezető nemzetként ismét az Olasz Légierő őrzi Typhoon-jaival a Baltikum légterét a litván Šiauliai légibázisról.

2020. augusztus 24-én, hétfőn folytatódott az üzemképtelen, leselejtezett technikai eszközök elszállítása a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis területéről. Mutatjuk Olvasóinknak a helyszínen készült fotóinkat!

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke az eddigi legnagyobb csapatkivonásra készül Németországból a hidegháború lezárása óta. A megosztó döntés váratlanul érte szövetségeseit, és aggodalomra adhat okot a NATO jövőjével kapcsolatban. Az elnök Németország ellen irányuló büntetésként állítja be a csapatkivonást, amiért az szerinte nem tesz eleget szövetségesi kötelezettségeinek. Nem meglepő tehát, hogy egyesek csupán kampányfogásnak és politikai manővernek nevezik a döntést, amely azonban Németországban sem maradt támogatók nélkül. A háttérben stratégiai szempontok is szerepet játszhatnak, a kérdés az, hogy ezeket mérlegelve valóban helytálló-e a döntés, és megéri-e a keletkező diplomáciai feszültséget.

A Ramstein amerikai légi támaszpont a németországi Kaiserslautern közelében 2020. június 25-én. A Ramstein az amerikai légierő európai és afrikai főparancsnoksága. Az amerikai kormányzat 9500 fővel csökkenti a Németországban állomásozó amerikai katonák létszámát és ez a Ramstein légi bázist is érintheti.
(Forrás: MTI/EPA/Ronald Wittek)

Amerikai jelenlét Németországban

Németországban a második világháború lezárásától állandó az Egyesült Államok katonai jelenléte. Az 1990-es újraegyesítéséig az amerikai csapatok kizárólag a mai országterület nyugati felében, az egykori Német Szövetségi Köztársaság területén állomásoztak, lévén az ország keleti része a szovjet blokk részét képezte. Az Európában ma található hét amerikai támaszpontból öt Németországban működik (Wiesbaden, Bavaria, Ansbach, Stuttgart és Rheinland-Pfalz), ezenfelül pedig egy Belgiumban és egy Olaszországban. A világon csak Japánban állomásozik több amerikai katona az Egyesült Államokon kívül, mint Németországban. 1945-ben még körülbelül kétmillió amerikai katona tartózkodott német területen, ez a szám azóta folyamatosan csökken. A Szovjetunió összeomlása óta a csapatkivonás felgyorsult, hiszen a Nyugat és Moszkva közti szembenállás közel sem olyan kiélezett, mint a hidegháború éveiben volt. Ennek ellenére továbbra is számolni kell orosz beavatkozással a kelet-európai térségben, ezt mutatja a Krím 2014-es annektálása vagy a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása.

Diagram a Németországban állomásozó amerikai katonák számáról. (Forrás: Defense Manpower Data Center/ HVG)

A Németországban állomásozó amerikai erők nem csak az elrettentést szolgálják, Stuttgartban található az USEUCOM (United States European Command) és a USAFRICOM (United States Africa Command) központja is, melyek az amerikai csapatok európai és afrikai koordinációjárt és az ezzel járó tervezésért felelősek. Landstuhlban található a Landstuhl Regional Medical Center (LRMC), amely a legnagyobb amerikai katonai kórház az amerikai kontinensen kívül. A ramsteini légitámaszpont, amely az amerikai légierő legnagyobb létesítménye az Egyesült Államokon kívül pedig az iraki és afganisztáni missziók kulcsfontosságú infrastrukturális és koordinációs eleme. Innen indul az utánpótlás, és ide érkeznek be a sebesültek, továbbá innen irányítják a Közel-Keleten végrehajtott dróncsapásokat. Az Egyesült Államok által Németországban tárolt nukleáris fegyverek számát 20 darabra becsülik, ezeket 2007 óta a bücheli légitámaszponton tárolják.

Térkép az amerikai katonai létesítményekről Németországban. (Forrás: US Army & US Air Force/ DW)

A német-amerikai viszony

Trump többször hangot adott véleményének, miszerint a NATO-n belüli munkamegosztást nem tartja elégségesnek. Bírálta, hogy a tagállamoknak kisebb része (2019-ben az USA mellett Bulgária, Görögország, az Egyesült Királyság, Észtország, Románia, Litvánia, Lettország és Lengyelország, tehát az akkori 29 tagból mindössze 9) fordítja az éves GDP 2%-ának megfelelő összeget védelmi kiadásokra, ahogyan az a szövetség 2006-os megállapodása alapján elvárt lenne. A figyelem középpontjában álló Németország 2019-ben GDP-jének 1,38%-át fordította védelmi kiadásokra. 2024-re fogja az 1,5%-ot elérni, holott a 2014-es walesi csúcson a NATO tagok a 2%-os cél elérésére tettek ígéretet ekkorra. A németek 2031-re tervezik megütni a 2%-ot. Az Egyesült Államok ellenben az éves GDP 3,4%-át költi védelmi kiadásokra, amely nagyobb összeget jelent, mint az összes többi NATO tagállam védelmi kiadása együttvéve. Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter szerint azonban a GDP-százalékban való mérés alkalmatlan a tagállamok valós hozzájárulásának mérésére, kiváltképp a COVID-19 járvány okozta gazdasági visszaesés tükrében, ugyanis a tagállamok könnyebben tudják teljesíteni a célt, így torzul a kép. Szerinte látni kell, hogy a Németországban állomásozó amerikai csapatok a szövetség egészét védik, az Egyesült Államokat beleértve, így a csapatkivonás a NATO egészét gyengítené, nem csupán a német felet. Peter Tauber, a német védelmi minisztérium parlamenti államtitkára felhívta rá a figyelmet, hogy bár cél a 2% elérése, közben Németország már most is a szövetség katonai kapacitásának 10%-át adja.

 

Diagram az Egyesült Államok, továbbá Kanada és az európai tagállamok védelmi kiadásairól a NATO függvényében. (Forrás: NATO Public Diplomacy Division/ CNBC)

Trump június 15-én úgy fogalmazott, hogy Németország kötelességmulasztó (azaz „delinquent”) a NATO-val szemben, ráirányítva a figyelmet, hogy a németek nem érik el a 2%-os határt, amelyet az elnök egyébként is túl alacsonynak tart. A németek szerinte több milliárd dollárnyi összeggel adósak, amelyet a szövetség érdekében védelmi kiadásokra kellett volna költeniük, miközben a helyi német gazdaság bevételhez jut az ott állomásozó amerikai katonáknak köszönhetően. Emlékeztetett, hogy elnöksége alatt elérte, hogy a többi NATO tag 140 milliárd dollárral többet költsön védelemre. Kitért rá, hogy „nem működik” az, hogy Németország dollármilliárdokat fizet energiáért annak az Oroszországnak, amely ellen a NATO-tól védelmet kíván. Az Európai Unió, élén Németországgal szerinte nagyon rosszul bánik az Egyesült Államokkal kereskedelem terén.

A német-amerikai viszony legnagyobb rombolója jelenleg a Nord Stream 2 (Északi Áramlat II) gázvezeték ügye, amely a tervek szerint a Balti-tengeren keresztül fog földgázt szállítani Oroszországból Németországba. A Gazprom irányítása alatt megvalósuló projekt Angela Merkel német kancellár teljes támogatását élvezi. Az amerikai vezetés ezzel kapcsolatban is nemtetszését fejezte ki. Trump kétpárti támogatással az építkezést végző cégekre szankciókat vetett ki, ezzel lassítva azt. Az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel az orosz terjeszkedést az európai energiaellátás területén, az elnök ezért főleg Németországot okolja. A német kancellár és Trump kapcsolata más területeken sem mentes súrlódásoktól. Míg Trump egyszerűen letett az iráni nukleáris alkuról, európai szövetségesei megpróbálták megmenteni azt. Hasonló, a szövetségeseket meglepő, és ellenkezésüket kiváltó döntés volt Trump tavalyi bejelentése, miszerint az amerikai csapatokat kivonja Észak-Szíriából.

Nem Trump azonban az első elnök, aki keveselli szövetségesei védelmi kiadásait. George W. Bush a 2006-os litvániai NATO csúcson érte el a 2%-os GDP arányra tett ígéretet, a 2008-as bukaresti csúcson pedig már sürgette a tagállamokat annak betartására. Barack Obama egy héttel Krím orosz annektálása után beszélt egy brüsszeli sajtótájékoztatón arról, hogy fenntartásai vannak egyes NATO tagok költekezésével kapcsolatban. Központi szempont azonban Trump alatt lett a tagállamok költekezése a NATO, mint szövetség értékének megbecsülésénél. A jelenlegi elnök narratívája szerint a többi tagállam az Egyesült Államoknak tartozik azzal a pénzzel, amelyet szerinte védelmi kiadásokra kellett volna fordítaniuk.

Diagram a NATO-tagállamok védelmi kiadásainak változásáról a 2014-2019-es periódusban a GDP függvényében. (Forrás: NATO Public Diplomacy Division/ CNBC)

Joe Biden, novemberi győzelme esetén megfontolná Trump döntésének felülbírálását, továbbá erősítené az Egyesült Államok és szövetségesei kapcsolatát, nyilatkozott a demokrata elnökjelölt külügyi főtanácsadója a Reuters-nek. Biden a jelenlegi elnökkel ellentétben nem adott hangot a NATO-val szemben való szkepticizmusának. Heiko Maas német külügyminiszter szerint azonban Trump leváltása sem jelentené automatikusan az Egyesült Államok és Németország közti feszültségek rendeződését.

A csapatkivonás

Trump június 15-ei nyilatkozatát megelőzően, június 5-én, a The Wall Street Journal számolt be róla, hogy az elnök csapatok kivonását tervezi Németország területéről. A lap ekkori értesülései szerint 34500 főből 9500-at vonnának ki, így 25000 amerikai katonai maradna Németországban, és ebben a 25000-as számban limitálnák az ott egyidejűleg állomásozható amerikai katonák számát.

Hivatalos pontosításra később került sor, Mark Esper amerikai védelmi miniszter július 29-én tartott sajtótájékoztatót, melyen bejelentette, hogy a németországi állományt annak egyharmadával tervezik csökkenteni. Az így kivont, körülbelül 12000 főből 5600 más európai NATO tagországba kerül azonnali áthelyezésre, ezen felül 6400 visszatérne az USA-ba, de később ezek is, rotációs alapon Európába kerülnének vissza. Ekkor Esper úgy nyilatkozott, hogy egyes mozgások már az elkövetkezendő hetekben megkezdődhetnek, míg másokra több időre lesz szükség. Esper elmondása szerint ezen lépések az Egyesült Államok stratégiai flexibilitását hivatottak fejleszteni, végső soron Oroszország és Kína elrettentését és a NATO erősítését szolgálják. A csapatkivonások és a különböző katonai központok áthelyezése több („egyszámjegyű”) milliárd dolláros költséggel fog járni. A védelmi miniszter stratégiai érvei tehát árnyalni próbálják Trump indoklását, aki Németország büntetéseként állítja be a döntést. Esper szerint az elnök csupán felgyorsította az egyébként is megvalósuló folyamatot, valamint kiállt az elnök álláspontja mellett, miszerint Németországnak többet, akár a 2%-nál is többet kellene költenie védelmi kiadásokra.

Az USEUCOM (United States European Command) a belgiumi Monsba kerül áthelyezésre Stuttgartból, amely a NATO Szövetséges Erők Európai Főparancsnokságának jelenleg is otthont ad. Így az intézmények közti együttműködés új szintre léphet, ettől a döntéstől a működési hatékonyság növekedését, és a költségek csökkenését várják. Szintén Belgiumba kerül át Stuttgartból az Amerikai Egyesült Államok Európai Különleges Műveleti Parancsnoksága (SOCEUR), több katonai egységgel együtt. Védelmi kiadások terén Belgium azonban nem tartja a 2%-os határt, az utóbbi években 0,93% körül mozgott az arány a Világbank adatai szerint. Trump megjegyzése Németország alacsonynak ítélt költekezésével kapcsolatban így súlytalannak tűnhet, főleg annak tükrében, hogy Németország és Belgium stratégiai szerepét és súlyát nehéz párhuzamba állítani.

Szintén nem tartja a 2%-ot Olaszország (itt az arány 1,2% körül mozog), azonban ide is áthelyezésre kerülnek amerikai egységek, pontosabban egy F-16-os repülőszázad az avianoi légitámaszpontra, valamint két zászlóalj a hadseregből. További lépés, hogy a légierő 2500 főjét, akiket az Egyesült Királyságból terveztek Németországba áttelepíteni, megtartják eredeti állomáshelyüket. Az USEUCOM mellett pedig az USAFRICOM (United States Africa Command) is elköltözik Stuttgartból, azt, hogy hova, azonban még nem tudni.

Németország nem az egyetlen hely, ahonnan jelenleg is zajlanak csapatkivonások, ilyen Afganisztán is, ahol 2001 óta tart a háború. Trump narratívja szerint nem az Egyesült Államok dolga messzi, idegen országok megoldhatatlannak tűnő és gyakran régóta elhúzódó problémáit kezelni. Kelet-Ázsiában ugyanakkor tavaly a Trump-adminisztráció a Dél-Koreában állomásozó csapatok – mintegy 28 000 fő – költségének Dél-Koreára eső részét meg akarta ötszörözni. Ez évi 5 milliárd amerikai dollárt jelentene, megállapodás nem született még az ügyben. Látszik tehát, hogy Trump kevesebb amerikai katonát akar látni idegen földön, és ezek költségeit is vissza akarja szorítani.

Trump 2016-os kampánya részben arra épült, hogy az Egyesült Államokat kivonja a tengerentúli konfliktusokból, az amerikai katonákat hazahozza, valamint csökkenti a NATO-hoz kapcsolható kiadásokat. Trump többször nyilatkozott úgy, hogy szerinte túl nagy költséggel járnak a messzi bázisok fenntartása, a Pentagon vezetői azonban mindig hangsúlyozták, hogy ezek a létesítmények stratégiai jelentőséggel bírnak az Egyesült Államok számára. A mostani csapatkivonás Trump felmutathatja kampányában, úgy, hogy nem kell közvetlen és gyors következményektől tartania. A döntés ebből a szempontból sokkal inkább politikai, mintsem katonai jelentőséggel bír. A döntést támogató Ted Galen Carpenter, a CATO Institute think-tank egyik szerzője szerint az amerikai csapatok Németországból való kivonása kevés kockázattal jár. Emlékeztet, hogy a Szovjetunió által jelentett totalitariánus veszély elhárult, a mai Oroszország csupán árnyéka az egykori Szovjetuniónak mind lélekszámban, mind gazdasági és katonai erő terén.

A Németországgal kapcsolatos döntés elsődleges bejelentése egyoldalú volt, az Egyesült Államok nem vonta be a döntési folyamatba szövetségeseit, még a német felet sem. Egy csapatkivonás lehetőségével kapcsolatban azonban már korábban is megnyilvánult az amerikai fél. 2019 augusztusában az Egyesült Államok németországi nagykövete, Richard Grenell már meglengette ennek a lehetőségét. Jens Stoltenberg NATO főtitkár azt állítja, Trump csak három nappal azután értesítette őt a csapatkivonás tervezetéről, hogy arról a Wall Street Journal június 6-án beszámolt. A későbbi részletek tárgyaláfsa alkalmával azonban már a német fél és Stoltenberg is értesítve lett az újabb nyilvános bejelentések előtt. Stoltenberg egy interjúban , hogy Németországnak fontosabb vezető szerepet kell betöltenie a NATO-n belül. Kiemelte, hogy a német védelmi kiadások folyamatosan növekednek, csupán az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság költ többet ezen a téren, az Európai Unióban pedig egyetlen másik állam sem.

Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, Robert O’Brien úgy nyilatkozott még Esper sajtótájékoztatója előtt, hogy a jelenleg Németországban állomásozó csapatok más európai országokba is áthelyezésre kerülhetnek, ez Belgium és Olaszország esetében azóta bebizonyosodott. Ezen kívül kiemelte az indo-pacifikus régiót, mint az amerikai katonai jelenlét egy új lehetséges fókuszpontját, a növekvő kínai agressziót ellensúlyozni kívánandó. Szerinte elképzelhető egységek áthelyezése Guamra, Hawaiira, Alaszkába, Japánba és Ausztráliába. Mark Esper azonban cáfolta, hogy az Egyesült Államok tervezne újabb csapatokat vezényelni az indo-pacifikus régióba.

Diagram az aktív állományban lévő és külföldön állomásozó amerikai katonák számáról 2020 márciusában. (Forrás: Defense Manpower Data Center/ HVG)

Hatás a helyi gazdaságra

A Pentagon 2020 júniusi adatai szerint jelenleg 20 351-en a hadsereg, 12 914-en pedig légierő kötelékében teljesítenek szolgálatot Németországban, az ő munkájukat és ellátásukat pedig további körülbelül 19 000 amerikai civil segíti. A bázisok személyzetének gyakran a családja is Németországba költözik, szintén helyben vállalva munkát és ezáltal a helyi gazdaságba integrálódva. A kivonás és átcsoportosítás kivitelezésénél így figyelembe kell venni a családtagok lakhatási, tanulmányi és munkalehetőségeit is. Amerikai üzletek, iskola, posta és rendőrség is üzemel a bázisok körüli közösségekben, ahol gyakran az amerikai dollár a bevett fizetőeszköz. Rajtuk felül a bázisok közelében élő német lakosság is részt vesz a katonák ellátásában, egyes vállalkozásoknak nagy kiesést okozhat a környéken a csapatkivonás. Rosszul járhat például a kelet-bajorországi Grafenwöhr, ahol a 390 négyzetkilométeres bázis területén 12000 amerikai katona állomásozik (US Army Bavaria Garrison), vagy a kelet-németországi Spangdahlem.

A kisváros lakosságának közel felének, mintegy 3000 főnek a megélhetése függ valamilyen módon a közeli katonai bázistól, amely évente közel 660 millió eurós árbevételt termel. Ebből 60-70 millió euró az az összeg, amelyet a katonák a helyi boltokban és vendéglátó létesítményekben költenek el, nagyban hozzájárulva a környék gazdaságához. Trump erre a tényre is kitért sajtótájékoztatóján, felhívva rá a figyelmet, hogy Németország így is profitál az amerikai csapatokból. Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter bejelentette, hogy az érintett régiókban a német haderővel próbálják majd betölteni a keletkezett űrt, és az ebből adódó visszaesést.

A világ reakciója

Németország parlamentjének alsóháza, a Bundestag pártjai közül a baloldali Die Linke, valamit a jobboldali Alternative für Deutschland támogatják a csapatkivonást, programjuk részét képezi az amerikai erők teljes kivonása a Németországban tárolt amerikai nukleáris fegyverekkel együtt. Utóbbit a Zöldek is támogatják.

Ahogy a pártok, úgy a polgárok körében is megoszlanak a vélemények a kivonásokról. A YouGov közvélemény- és piackutató vállalat által, a német DPA hírügynökség megbízásából július 31. és augusztus 4. között 2076 válaszadóval végzett online közvélemény kutatás eredményei azt mutatják, hogy a németek 47%-a támogatja a csapatkivonást, ebből 25% a teljes kivonását állomány is támogatná. Ezzel szemben 32% ellenezte a döntést, és ebből csak 4% üdvözölné további csapatok érkezését. Ezen kívül a megkérdezettek 66% támogatná az amerikai nukleáris fegyverek kitelepítését, és csak 19% szerint kellene német területen maradniuk. 25% ért egyet Trumppal abban, hogy Németország túl keveset költ védelmi kiadásokra, 58% pedig ellenzi ezt a kijelentést.

Az orosz külügyminisztérium üdvözölte a döntést, nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, hogy pozitív hatást fog gyakorolni az európai biztonságra. Maria Zakharova, a minisztérium szóvivője közölte, hogy minden lépést szívesen fogadnak, amely redukálja az Egyesült Államok katonai jelenlétét Európában, ugyanis az ilyen lépések csökkentik a konfrontáció esélyét, valamint a katonai és politikai feszültséget az euro-atlanti régióban. Hozzátette, hogy az USA csapatai a hidegháború maradványai, és hogy az amerikaiaknak ki kellene vonniuk atomfegyvereiket Németországból. Figyelmeztetett továbbá, hogy egységek Lengyelországba való áthelyezése csak további feszültségeket okozna. Oroszország szerint ugyanis új NATO csapatok elhelyezése Kelet-Európában sérteni az 1997-es, Oroszország és a NATO között köttetett megállapodást.

Otthon mind demokrata, mind republikánus oldalról érte támadás Trump döntését, szenátorok a kivonás megakadályozását próbálják elérni. Köztük van Mitt Romney, Utah republikánus szenátora, aki szerint nem érdeke a csapatkivonás a NATO-nak vagy Németországnak, és az USA szemszögéből geopolitikai szempontból értelmetlen.

Ben Hodges, aki az amerikai hadsereg európai parancsnoka volt 2014 és 2017 között, jelenleg nyugalmazott altábornagy szerint a csapatkivonás „ajándék lenne Putyinnak”. Kiemeli, hogy a németországi jelenlét nem csupán Németországot védi, hanem az Egyesült Államok legnagyobb európai előőrseként is funkcionál. Németországot az USA legfontosabb európai szövetségesének hívta. Mark Hertling nyugalmazott altábornagy szerint ez a lépés Trumptól nem stratégiai döntés nyomán született, hanem inkább egy személyes támadás Németország ellen.

Mit jelent ez Lengyelországnak?

Jelenleg 4500 amerikai katona állomásozik Lengyelországban. A lengyelek 2026-ra 50 milliárd dollárt fognak költeni ötödik generációs vadászgépekre, drónokra, harci helikopterekre, rövid hatótávú rakétákra, tengeralattjárókra és kibervédelemre. Az Egyesült Államok számára kiváló üzlet, hogy Lengyelország gyakran amerikai felszerelésekre cseréli a régi, szovjet gyártmányokat. Andrzej Duda lengyel miniszterelnök még júniusban tárgyalt Trumppal a Fehér Házban, a témák között szerepelt többek között a Nord Stream 2, a kiberbiztonság és gazdasági együttműködés is. Ezen tárgyalás eredménye a Georgette Mosbacher lengyelországi nagykövet által bejelentett csapatbővítés. Ezzel a csapatáthelyezéssel más formában, de megvalósulhat a megakadt „Fort Trump” projekt. További 1000 fővel növelik a katonai jelenlétet Lengyelországban, a tavaly bejelentett 1000 főn felül. Erről augusztus 15-én írt alá megállapodást Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és Mariusz Błaszczak lengyel védelmi miniszter. A korábbi megállapodás egyébként hat új katonai létesítmény létrehozásáról is szól, többek között egy poznańi hadosztályparancsnokságról, drawsko pomorskie-i kiképzőközpontról, és további támaszpontokról, amelyek logisztikai, drón, és különleges egységeknek is bázisául fognak szolgálni. Cél először egy, majd további páncélos dandár-harccsoportok (ABCT) váltakoztatott állomásoztatása az országban.

Az Egyesült Államoknak jobban megérheti egy olyan országban állomásoztatni csapatait, melynek haderejére és infrastruktúrájára hosszútávon jobban támaszkodhat, valamint az orosz területek közelségének köszönhetően kevesebb katonával akár nagyobb nyomást képes gyakorolni. Az orosz félnek ez a fejlemény kellemetlenséget okozna, hiszen így az amerikai erők közelebb állomásoznának Kalinyingrádhoz, és magához az orosz anyaországhoz. Lengyelország teljesíti a NATO által elvárt 2%-os alsó korlátot, így Trump számára a lengyelek pozitív példaként hozhatóak fel Németországgal szemben.

Mit hozhat a jövő?

A legfontosabb kérdés talán az, hogy ki lesz a befutó a 2020-as amerikai elnökválasztáson. Amennyiben Trump elnyeri második ciklusát is, akkor a csapatkivonás nagy valószínűséggel végbemegy, és további négy évre marad a mostani NATO-narratíva a Fehér Házban. A demokrata Joe Biden győzelme esetén a folyamat azonban megakadhat, ő ugyanis semmissé teheti az áthelyezéseket, még azelőtt, hogy azok végbe mennének.

A kivonás azzal is járhat, hogy felrázza az európai NATO tagokat, és saját védelmi képességeik fejlesztésére fogja őket. Magyarországon a Zrínyi 2026 terv keretében a Honvédség modernizálása már több éve tart, ennek részeként szerzett be a magyar állam nemrég német gyártmányú Leopard 2A4HU típusú harckocsikat. Németország számára, amely most is a világ negyedik legnagyobb fegyverexportőre új lehetőség nyílhat fegyveripara további bővítésesre, amennyiben belföldön és Európában felélénkül a hadieszközök iránti kereslet. A jelenlegi német kormány nyilatkozatai alapján azonban a németek a haderő lassú növelése mellett kötelezték el magukat, így kérdéses, hogy javulni fog-e a német-amerikai viszony. Ezen felül Oroszországgal is számolni kell, ugyanis érdekei sérüléseként fogja kezelni, ha további amerikai csapatokat vezényelnek Kelet- és Közép-Európa országaiba.

Írta: Varga Domonkos Bálint

A magyar MiG-21-esek története Pápán kezdődött és az első gépek beérkezése után 39 évvel itt is ért véget. A Magyar Honvédség 2000. augusztus 24-én búcsúztatta a típust és egyben befejezte működését az MH 47. Pápa Harcászati Repülőezred. Az eseményre Váczi Lajos főtörzsőrmester A búcsú napja című, húsz esztendővel ezelőtt készült írásával emlékezem.

A repülés szeretete mindennél közelebb hozza egymáshoz az embereket. Azon kevesek, akiknek megadatott, hogy e területen dogozhatnak, egy nagy családot alkotnak. Különösen igaz ez a katonai repülőkre, mivel a repülési feladatok végrehajtása, kiszolgálása és egyéb irányú biztosítása mellett a haza védelmét is vállalják, sőt garantálják. Ők azok, akik kevés fizetésért sokat tesznek le az asztalra. Felelősségteljes, nagy figyelmet és mérhetetlen precizitást igénylő munka az övék. Megtanít tiszteletre, bajtársiasságra, és ami ebben a szakmában a legfontosabb, bizalomra. E nélkül nem megy.

Sajnos akkor sem megy, ha azt mondják: nincs rátok szükség. Hiába a jól működő, kitűnő eredményeket felmutató gépezet, hiába a szakértelem és a tisztelet; a gyorsan változó katonapolitika megfoszt bennünket a reménytől is. Magunk közt tiltakozunk, hangot adunk felháborodottságunknak, becsapott, megsértett lelkületünknek. Nagyokat nyelve mégis tesszük a dolgunkat. Katonák vagyunk. Parancsokat hajtunk végre még akkor is, ha azzal nem értünk egyet. Készültünk a búcsú napjára, hogy tisztességgel, emelt fővel, repülős emberhez méltóan elköszönjünk a MiG-21-estől, az ezredtől, a várostól, a katonatársaktól, egyszóval a családtól.

2000 júniusának végén összeszedtük maradék erőnket, büszkeségünket az utolsó nagy feladatra, amely igazi harcfeladatot jelentett mindannyiunk számára. A bennünk dúló érzelmek ellen kellett győzedelmeskedni úgy, hogy a díszelgő repülési feladat – mint légi győzelem – után mindent elveszítünk. Az ezredvezetés kitűnő, látványos programot állított össze, amelynek végrehajtása nem kis erőfeszítést igényelt, de felhívta a figyelmet egy nem mindenki által ismert fontos momentumra: a körülményekhez képest még mindig ütőképes, teljes harcértéket képviselő ezredet számolnak fel. A program 16 db (!) repülőgép kötelékrepülését írta elő, ami a hányatott sorsú légierőnkön belül mindenféleképpen figyelemreméltó teljesítmény. Gondoljunk csak a kecskeméti MiG-29-esek problémáira üzemképesség szempontjából.

Felsőbb katonai vezetők, látván a szokatlan, nagy volumenű készülődést, augusztus 16-án lemondták a 24-ére tervezett búcsúrendezvényt. Technikai okokra hivatkoztak. Hideg zuhanyként ért minket. Repülésen voltunk és a repelőtti eligazításon jelentették be. Gúnyosan mosolyogtunk, bár inkább sírtunk volna. Hát ennyi volt! – mondták többen. A légierőnél eltöltött hosszú évtizedek után még a tisztességes elköszönés lehetőségét is el akarták venni tőlünk. Pár nap csend következett, majd végül megkaptuk az engedélyt. Kissé felszabadultan, fáradtsággal nem törődve folytattuk a gyakorlást, a készülődést. Igen, gyakorolni kellett a 16 gépes díszelgő kötelékrepülést, mivel nem ez volt az ezred feladatköre. Mi CSAK az országunk légterét őriztük. Dolgoztunk, mint ahogyan most is.

A fogadó zónában kissé hátrébb kiállítottunk 46 db MiG-21-est, 7 db Szu-22-est és 7 db MiG-23-ast, egy statikus sort alkotva. Ezeket a repülőgépeket már korábban kivonták a rendszerből, de mivel nem csak a 21-estől kellett búcsúznunk, hanem magától az ezredtől is, méltóképpen járultak hozzá a búcsú nehéz pillanataihoz.E gépsor mellett kissé elkülönítve egy fegyverzeti kiállítást is berendeztünk. Három gépet, a 9150-es MiG-21MF-et, a 11-es oldalszámú MiG-23MF-et és a 08-as Szu-22M3-ast fegyvereztük fel. Mindhárom géptípus 1997 elején került kivonásra a rendszerből. A déli 1-es zónában a repülési feladatot végrehajtó 16 db MiG-21-est sorakoztattuk fel: 8 db Bisz-t a 2. Griff századtól és 8 db UM-et, az 1. Sámán század kiképző-gyakorló gépét. E repülőgépek közül kettőt egyedi festéssel láttunk el. A 6115-ös MiG-21Bisz-t nemzeti színekbe öltöztettük, mivel ez a gép lett kijelölve a szólórepülésre. A gép festését Nagy Ervin és Szabó Attila főtörzsőrmesterek végezték sok-sok, éjszakába nyúló túlórával. A 48-as lajstromú MiG-21Bisz-t sólyomfestéssel díszítettük a szabad szárnyalás jelképeként. A madár feje a gép oldalán elől volt, míg a tollazata és a karmai a gép szárnyai alá kerültek. E gép díszítését Róka József és Kindert Gyula századosok végezték el, hétvégi szabadidejüket feláldozva. Közeledett a nagy nap. Persze nem ment minden simán. Az előző napi főpróbán ugyanez a gép meghibásodott és bizony a javító osztály egy különítménye az éjszakában túlórázott, hogy minden rendben legyen.

2000. augusztus 24-én reggel a repülőtér kapui megnyíltak. A repülés előtt ünnepi állománygyűlésre került sor, ahol a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a Légierő Vezérkar és a város vezetőin kívül jelen voltak a korábban Pápán szolgálatot teljesítők, köztük Farkas Bertalan és Magyari Béla űrhajósok is. Megindító volt Tobak Tibor jelenléte is, aki a legendás második világháborús Puma század vadászpilótájaként szolgált. A műszaki állomány ez idő alatt a repülőgépek repüléshez való előkészítését végezte. Az időjárás kegyes volt hozzánk. Igazi verőfényes nyári nap volt. Családtagok, barátok, a repülés szerelmesei érkeztek egyre nagyobb számban a kettes zónában kialakított területre ahol – egyelőre a távolból – megcsodálhatták a kiállított repülőgépeket. Zene és egy-egy repülőgép-bokszban kialakított vendégváró biztosította a kellemes közérzetet.

Mintegy előzetesként adott ízelítőt Nagy Ernő alezredes, az utolsó repülés vezetője, amikor elstartolt az időjárás felderítő repülésre. Feladata végeztével többször alacsonyan áthúzott a repülőtér fölött. Az eligazítás után elkezdődött a tényleges program. Mi műszakiak az indítási zónában vártuk a hajózókat, hogy beültessük és bekössük őket a hevederekbe és a hajtóműindítás és az ellenőrzések után elengedjük őket a búcsúrepülésre. Tudtuk, hogy most utoljára teszzük azt, amit annyira szeretünk, amihez annyira kötődünk. Sorban indultak be a hajtóművek és a nagyfokú figyelem és összpontosítás kikapcsolta számunkra a külvilágot. Legalább akkor nem gondoltunk arra, hogy mi lesz ezután.

A díszelgő- és bemutató repülést 24 hajózó hajtotta végre. Ők a felszállás után 3x5-ös kötelékbe rendeződve húztak át az immár több ezerre nőtt nézősereg feje fölött több alkalommal. A köztes időben Kristóf Tamás őrnagy repült szólót. Műrepülése megmutatta, hogy mire képes ez a gép, ha megfelelő kezek irányítják. A végrehajtott nyitott futós orsó, a kellően bedöntött billegtetés nemcsak a laikusokat kápráztatta el. Ámulattal nézték az igazán szűk harcfordulókat is, amikor a forszázs mennydörgő hangja helyettünk szólt. Ő szállt le elsőnek. Amikor szomorúan kilépett a gépből, nagy taps fogadta elismerésül a páratlan bemutatóért. Az ötös kötelékek a legutolsó bejövetelnél alacsonyan „oszolj”-t hajtottak végre majd méltóságteljesen sorban nyitottak fékernyőt a kifutópályán.

Igazi meglepetésként hatott a nézőkre a velük szemben végrehajtott égi rózsa, amit az egyik formáció hajtott végre. Utolsónak Lanecker József ezredparancsnok szállt le, de előtte magányosan billegtetve még egyszer elköszönt, immár mindentől. Egy feladata maradt hátra, ami keservesebb volt mindennél. Jelentenie kellett Talla Istvánnak, a légierő vezérkari főnökének, hogy végrehajtotta az utolsó leszállást. Tisztelgéssel és zászlólevonással fejeződött be a pápai búcsúrepülés. Mi a gépek előtt és mellett álltunk vigyázzban, a nagyközönséggel szemben, repülőgép-vezetőinkkel együtt, várva az utolsó fájdalmas vezényszót.

- Oszolj! - mondta elcsukló hangon parancsnokunk. Mindannyian tudtuk, hogy mit jelent ez a szó. Katonásan kiléptünk és elvegyültünk a családtagok és barátok között. Mi lesz ezután? Van, aki leszerel, van, aki nyugdíjba megy. Kevesen vállalták a költözést, egy más alakulatnál történő továbbszolgálást. Nem könnyű! Új emberek, új közösség, más technika. Szélnek eresztettek egy ütőképes, megbízható ezredet. Bárhová is vet a sors minket, egy biztos: mi mindannyian egy nagy családhoz tartozunk. A repülők nagy családjához. Az emlékeket pedig nem veheti el tőlünk senki.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

El is felejtettem, hogy Dánianak voltak harckocsijai Afganisztánban, sőt nem felejtettem el, mert idáig nem is tudtam róla. Annak kapcsán jöttem rá erre, hogy a dán védelmi minisztérium készített annak idején egy prima kis videot arról, hogy milyen is a tankosok élete Afganisztánban. 
A dán kontingenst egy szakasznyi (három darab) Leopard A25DK jelentette, amí egy zászlóalj harccsoport részeként volt kint. A dánok végig Dél-Afganisztánban, Helmandban a britekkel szorosan együttműködve, az ő kontingensük részeként tevékenykedtek. Az integrációnak régi hagyományai vannak és jellemzően időként brit alegységek voltak dán irányítás alatt.  
 

A videoból nagyon érdekes és még érdekesebb lenne, ha tudnék dánul. Az átjön, hogy mindenki megszólal, gondolom bemutatja a feladatát, a vezető, az irányzó, a töltőkezelő és a parancsnok is. A képek a jármű belsejéről önmagukban is forrásértékűek, mert ilyet egy ideig a magyar gépekről nem fogunk látni. 

Az külön érdekes lesz, hogy a dánok a saját A5ös verziójukat és A7V-re azaz az A7-es továbbfejlesztett verziójára építettik át. Egyes források szerint mi is ugyanezt a verziót vesszük meg, csak gondolom újonnan építve. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még látni dán harckocsikat belülről, úgyhogy csak idő kérdése, hogy mikor látjuk a magyar verziót magyar vagy dán verzióban.

 A kubinkai Patriot múzeum egyik legjobb darabja egy deszantra felkészített BTR-D volt. Ahogy elnézem a wiki-t, ez a típus a BMD-1 csapatszállító változata volt, torony nélkül, kicsivel hosszabb test és gyengébb páncélzat (és gyalogsági harcjármű helyett páncélozott szállító harcjármű, IFV helyett APC). Afganisztánban intezíven használták, és számos ex szovjet haderőben a mai napig használják a járművet. 

Romániába két újabb Lockheed Martin F-16-os érkezett meg az elmúlt héten. 2020. augusztus 14-én szállt fel Monte Realból (Portugália) a 1614 (a Portugál Légierőnél egykor 15132) és a 1616 (a Portugál Légierőnél egykor 15135) oldalszámú F-16AM példány. Bukarest ez év októberében további két gépet, míg 2021 elején még egyet vehet majd át, így összesen 17 darab F-16AM/BM vadászbombázóval fognak rendelkezni.

Szerbiában a jövőben tovább szeretnék növelni a légierő gépmennyiségét. Az elképzelés szerint 20 darab újabb harci gépet vásárolnának meg. Egyesek tudni vélik, hogy a közös amerikai/svéd fejlesztésű T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképzőgép beszerzésével kacérkodik Belgrád. Amennyiben Washington nem járulna hozzá ehhez az üzlethez, úgy az utóbbi években újra jól bejáratott orosz beszerzés kerülhet előtérbe. Ebben az esetben a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek szerbiai rendszeresítése várható.

Az Ukrán Légierő parancsnoka megerősítette, hogy az ország felülvizsgálja harci/kiképző repülőgépeinek jövőjét, amely szerepet jelenleg az Aero Vodochody L-39 Albatrosz tölti be. Utódként ismét az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgép lett megemlítve. Ismét, hiszen nagyjából egy éve lehetett arról olvasni, hogy Brazíliában az ukrán légierő parancsnoka repülés közben is kipróbálhatta az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépét. A típus minél jobb megismerése mellett az esetleges beszerzés lehetőségeit is megvitatták már akkor a felek. Tették ezt azért, mert a repülések során megállapítást nyert, az A-29 képességei megfelelnek azoknak, melyeket elvárnak az ukránok. Ukrajna jelenlegi helyzete kedvezhet az akár precíziós fegyverzettel végrehajtott harci feladatok mellett felderítésre, megfigyelésre és hírszerzésre is alkalmas A-29 Super Tucano beszerzésének. A gyártó részéről a kelet-európai régióban történő megjelenés elősegíthetné az cseh Aero Vodochody L-39-es volt, vagy jelenlegi alkalmazóinak elcsábítását a világ számos táján már igen sok megrendelést hozó Super Tucano irányába.

Németországban már folynak a Boxer gyalogsági harcjármű légi szállítási próbái. A Német Légierő Lufttransportgeschwader (LTG) 62 szállítórepülő ezredénél ehhez természetesen az Airbus A400M Atlas szállító repülőgépet veszik igénybe. Az A400M belső tere gond nélkül képes elnyelni a páncélost, azonban a lenyitható teherrámpa csak 32 tonnát bír el. Egy Boxer pedig legalább 35 tonnát nyom, így a tehertérbe be és kihajtás csakis a cserélhető modul nélkül valósítható meg az Atlas esetében. Éppen ezért a jövőben két Boxer légi szállítását három A400M-el lehet csak megoldani. Egy-egy Atlas magukat a járműveket viszi, míg harmadik társuk a cserélhető modulokat cipeli. Bent a tehertér padlóján körülbelül 300 rögzítési pont található, ezek segítségével a Boxer könnyedén rögzíthető. A lenyűgözést 15 ilyen pont felhasználásával lehet megvalósítani.

Első alkalommal augusztus 19-én indítottak TP45-ös torpedót egy finn HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádról. A finnek 2017-ben kezdték el keresni eme hajók, illetve a jövőbeli POHJANMAA-osztályú korvettek felszín alatt alkalmazható fegyverzetét. A négy egységből álló hajóosztály 2019 és 2021 kerül modernizációra ("Squadron 2000", "SQ 2000 'vagy' Laivue 2020 korszerűsítési program) így 2030-ig szolgálatban maradhatnak. A könnyűsúlyú torpedók legfőbb feladata a tengeralattjárók elleni hadviselés lesz. A héten a TORNIO-ról indított Saab TP45-ös típus helyett azonban a korszerűbb TP47-es kerül majd rendszeresítésre Finnországban 2023-tól kezdődően. Ez az indítás csak arra szolgált, hogy megvizsgálják, hogyan alkalmazhatók a torpedók a HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádokról. A TP47 egy könnyűsúlyú torpedó, amelyet kifejezetten a tengeralattjárók elleni műveletekhez fejlesztettek a sekély part menti vizekben. Sokoldalú tulajdonságai miatt rendkívül jól alkalmazható a Balti-tenger és a finn partok közelében is, így egyértelmű volt a megrendelése.

A HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok korszerűsítése során a dél-afrikai Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéták modernizációja is meg fog történni. A Dél-Afrikában már több mint 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII jelenleg négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn áll hadrendben. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns. Ennek a hatótávolságát növelték meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal bír.

Hibrid meghajtást fognak tesztelni a Brit Hadsereg járművein.  Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma 3 millió fontnyi összeget biztosított egy-egy Foxhound és a Jackal 2 jármű módosítására. Az elektromos meghajtás biztosította csendesség jól jöhet számos esetben, de a hatótávolság növekedése is joggal várható el a mai korszerű hibrid meghajtási rendszerektől. Továbbá a megnövekedett fedélzeti elektromos teljesítmény lehetővé teszi az ilyen járművek számára, hogy a legújabb technológiákat alkalmazzák. A járművekben alkalmazott innovatív hibrid elektromos hajtásrendszert a Coventry-ben működő NP Aerospace fejleszti ki. A tesztelésre szolgáló prototípusok létrehozásában munkájukat a General Dynamics UK, a Supacat és a Magtec fogja segíteni. Érdemes megemlíteni, hogy a brit hadsereg 2050-re nulla értékre szeretné leszorítani a fosszilis tüzelőanyagokra való támaszkodásának a mértékét.

Új akkumulátorokat fejlesztene ki a spanyol Navantia tengeralattjárók számára. A cél a 20%-al nagyobb energiasűrűség elérése, amihez a partnereik tudásán felül új összetevők alkalmazását is igénybe vennék. A lítium, vas, mangán, foszfát, röviden az LFMP akkumulátorok a remények szerint nagyobb energiasűrűséget és alacsonyabb kisülési feszültséget biztosíthatnak, mint társaik. A biztonságosabb teljesítmény leadás mellett ezek nagyobb hőstabilitással is rendelkeznek. A Navantia reményei szerint ezek az akkumulátorok a spanyol S-80-as osztályba tartozó tengeralattjárók mellett megjelenhetnek majd az indiai egységekben is.

Oroszországban újabb repülőgép beszerzést jelentettek be. Ennek keretén belül az Orosz Légierő számára 21 darab Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó, valamint 25 darab Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgép kerül megvásárlására. Az összesen 1,4 milliárd dolláros beszerzésről a döntés már megszületett, a szerződések aláírása az év végig megtörténik. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó az Oroszországban már rendszeresített Szu-30SzM továbbfejlesztése. Hajtóművei már a Szaturn AL-41F1Sz-ek. A tolóerő elfordítására minden irányba képes erőforrások mellett ez az alváltozat megkapja még az Irbis N035 fedélzeti rádiólokátort, a Thales VEH-3022 HUD-ot a hazai IKS-1 K/1M típus váltja majd fel, továbbá a szintén külföldről beszerzett, francia gyártmányú Thales SMD55S 5x5 hüvelykes többfunkciós kijelzők is lecserélésre kerülhetnek.

A TASzSz orosz sajtóügynökség által 2020. augusztus 19-én közzétett információk szerint az orosz Védelmi Minisztérium megállapodást írt alá további BMP-3-as gyalogsági harcjárművek beszerzéséről. Több mint 14 milliárd rubel értékben Moszkva összesen 168 darab lövészpáncélost szerez be. Ezekből 53-at még ebben az évben át fognak adni, míg a fennmaradó 115-öt a 2021-es évben. A hírek szerint ezek a BMP-3-ok már a továbbfejlesztett BMP-3A modifikációk lesznek.  Ezek erősebb védelemmel rendelkeznek a páncéltörő rakétákkal szemben, valamint modern optikai és elektronikus eszközökkel is el lettek látva. A hírügynökség arról is beszámolt, hogy ezek a páncélosok a déli katonai körzet 5-6 gépesített lövész zászlóaljainak átfegyverzésére fognak szolgálni. Az orosz haderő számára csak a 2015 és 2017 közötti időszakban, illetve a rákövetkező két évben 200-200 BMP-3-as került beszerzésre.

Éjszakai körülmények között tette próbára korszerűsített Mil Mi-24P Hind harci helikoptereit az Orosz Hadsereg. A törzs oldalára mereven beépített kétcsövű 30 milliméteres gépágyúval ellátott változatot a személyzetek természetesen éjjellátó szemüveggel repülték, hiszen a cél a napszállta utáni időpontban történő helikopterek elleni alkalmazás volt. A próbák sikert hoztak, ezek során kidolgozták az ellenséges forgószárnyasok ellen alkalmazható légi manővereket is.

Az Almaz Antey Group csütörtökön bejelentette, hogy a jövő héten megrendezésre kerülő Army-2020-on bemutatja az Antey-4000-es légvédelmi rendszerét. Ez nem más, mint, az S-300V4 komplexum exportverziója. Az egyidejűleg 24 célpont ellen tevékenykedni képes Antey-4000-es légvédelmi rendszer hatótávolsága 400 kilométer lesz. A lánctalpas 9A83M-2E jelzésű indító, illetve a 9A84M-1E utántöltő-indító járműveken a 9M83ME és 9M82ME rakétákat rejtő tubusok lesznek megtalálhatók.

Törökországban nem tettek le az 1,5 milliárd dolláros bevételt eredményező, TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopterek eladásáról Pakisztán számára. A jól induló történetbe belerondított a török-amerikai viszony megromlása. Így a helikoptereket a levegőbe emelő, az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák elérhetetlenné váltak. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is.

Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a 2019-es keltezésű török hírek szerint, amelyből már csak pár hónap van hátra. Talán ennek, na és az eddigi előre nem lépésnek tudható be az, hogy Törökország egy ügyvédi iroda segítségével próbál meg lobbizni amerikai kongresszusi képviselőknél és a Fehér Házban is az eladás megvalósulása érdekében. Pakisztán mindenesetre már jelezte, amennyiben a török T129-ek megvásárlása záros határidő belül nem rendeződik, kész kínai gyártmányú Z-10-es harci helikopterek beszerzésére.

Számos helyen rendszeresítették a szovjet időkben kifejlesztett Mil Mi-24 Hind harci helikoptert, valamint annak továbbfejlesztett, korszerűsített változatait. A pakisztániak is vásároltak a Mi-35-ös változatból 4 darabot. A 2017-ben megérkezett forgószárnyasokkal a már több mint 30 éves szolgálati múltat maguk mögött tudó Cobrák nagy magasságokban történő elerőtlenedését szerették volna ellensúlyozni. Nem tudni mi okból, de az emlegetett 20 darab Mi-35-ös megvásárlása már évek óta nem szerepel a tervekben, ellenben egyre inkább hajlanak arra, hogy Kínából vásárolják meg az indiai AH-64E-kel ellensúlyt képező harci helikoptereket. A kiszemelt típus az évek során továbbfejlesztett CAIC Z-10ME lett.

A korai változatú Z-10-ből állítólag 3 darab már szolgálatba állt Pakisztánban 2015-ben, ezeket Peking ajándékaként kapták meg. Meg nem erősített információk alapján úgy lehetett tudni, a pakisztániak nem voltak teljesen megelégedve a kínai helikopterekkel. Leginkább az alacsony motorteljesítmény volt az elégedetlenkedés oka. Ezekben a helikopterekben még a WZ-9-es gázturbinák voltak megtalálhatók és ezekkel sok esetben a normál fegyverterhelésnek számító 16 darab AR-1/HJ-10 irányított páncéltörő rakétával a helyi viszonyok között nem voltak képesek a kitűzött repülési feladat végrehajtására a Z-10-ek. Az erősebb WZ-16-os hajtóművek fejlesztését már évekkel ezelőtt elkezdték a kínaiak, ezek talán mostanra kellően kiforrottak lettek. Mindenesetre a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a kínaiaknak lehet esélye. Legvalószínűbb egy 17 darabos Z-10ME megrendelés megvalósulása az elkövetkező hónapokban, hacsak a nemzetközi helyzet nem alakul a pakisztániak és leginkább más gyártók számára kedvezően.

Iszlámábád 48 darab Bell AH-1F Cobra helikoptereit szeretné lecserélni már egy jó ideje, de eddig eredmény nélkül. Első körben a kései utód, az AH-1Z Viper került megrendelésre 15 darabos mennyiségben. A még 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott továbbá 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. A 2019-es év közepén újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve. Az amerikai típus után került a képbe a Törökországban gyártott TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter.

A törökök mellett mások is fognak erősen lobbizni a térségből. Méghozzá Izrael, igaz ellentétes előjelekkel. Hiába a közelmúltbéli izraeli-egyesült arab emírségi békülési kezdet, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok közelmúltbeli normalizálódása képben, Tel-Avivban továbbra is azon lesznek, hogy az Arab-öböl térségébe nem kerüljön eladásra a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó. A külügyminisztérium tájékoztatója szerint Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti történelmi békeszerződés nem tartalmazta Izrael hozzájárulását az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek közötti fegyverkereskedelemhez. Az Egyesült Államok kormánya 2017-ben bejelentette, hogy előzetes megbeszéléseket folytatott Abu Dhabi-val az F-35-ök esetleges eladásáról, de később elálltak a lehetséges üzlettől. Ehelyett az Egyesült Arab Emírségek Lockheed Martin F-16E/F Block 60 vadászgépeinek korszerűsítésére összpontosítottak a tárgyalások során.

Izraelből Németországba repült át hat F-16-os. 2020. augusztus 17-én a Hatzor légibázison állomásozó 101. és 105. Skorpió repülőszázadok F-16C/D Barak vadászbombázói érkeztek meg a nyugat-németországi Nörvenich légibázisra. Itt két hétig tartózkodnak majd és részt vesznek a Luftwaffe-vel közös Blue Wings 2020 hadgyakorlaton, ami augusztus 17-én kezdődött el. Ez a gyakorlat az egyetlen nemzetközi gyakorlat, amelyet az Izraeli Légierő idén külföldön hajt végre a COVID-19 terjedése miatt, valamint ez az első alkalom, hogy izraeli gépek Németországban vannak hadgyakorlaton. Az izraeli kontingenst az ATOMI 1-6 hívójelű gépeken felül még három Boeing B707 Re'em tartálygép (GIANT1-2-3 hívójel), egy G550 CAEW Nachshon-Eitam radargép (GLORY 1 hívójel), valamint egy C-130 Hercules alkotta.

Az izraeli légierő parancsnoka, Amikam Norkin vezérőrnagy felfüggesztette a Sikorsky UH-60 Black Hawk helikopterek repüléseit, kivéve azokat, amelyek hadműveleti okokból szükségesek. A helikopterek földhöz szögezésének az oka az elmúlt két hónapban bekövetkezett meghibásodások sorozata. Az egyik legnagyobb port felkavaró esemény az volt, amikor az izraeli védelmi erők vezérkari főnöke, Aviv Kochi tábornok annak a helikopternek a fedélzetén volt, amelyiknek egyik T700-as gázturbinájánál meghibásodás lépett fel. A helikopter kényszerleszállást hajtott végre Tel Nofában. A tábornok a Knesszetből egy nyilvánosságra nem hozott katonai bázisra repült. A Tel Nofie-i kényszerleszállás leszállás után egy másik helikopterrel folytatta útját a főtiszt.

A hadsereg hivatalos közleménye szerint a helikopter személyzete az előírások szerint kezelte a meghibásodást, míg mások tudni vélik, hogy véletlenül a működő gázturbinát állították le, így egy meredek, 30 méteres nem kívánt süllyedést előidézve. Akárhogy is történt, ez az eset rávilágított arra, hogy az elmúlt két hónapban sok technikai probléma merült fel az izraeli UH-60-ok hajtóműveiben. Most az erőforrások alapos átvizsgálása folyik az okok kiderítése érdekében.

Izrael 1994-ben kapta meg az első tíz Black Hawk-ját az Egyesült Államokból, és héber nevet is adtak nekik: Yanshuf ami azt jelenti, hogy bagoly. Ezeket az 1970-es évek végén gyártották és az USA hadseregétől történt nyugdíjazásuk után kerültek Izraelbe. Négy évvel később új Black Hawk helikoptereket szereztek be a gyártótól, néhány módosítással az izraeli előírásoknak megfelelően, különösen az elektronikus harci rendszerekben és a kommunikációban. További 24 UH-60-at vásároltak 2000-ben, így napjainkra a különféle UH-60, S-70 és SH-60F változatókból már 48 darab viseli az izraeli felségjelet.

Erősen visszaesett az iraki Légierő Lockheed Martin F-16C/D vadászbombázóinak a hadrafoghatósága az utóbbi időben. Állítólag a 27 F-16-ból már csak 5 repülőképes. Az ok, a műszaki támogatása és a karbantartás hiánya. Ez annak a következménye, hogy ezeket a feladatokat amerikai szakemberek segítségével végezték. Azonban az elmúlt időben több iraki bázist ért rakétatámadás. Többek között az F-16-ok támaszpontját, Balad-ot is, aminek hatására az amerikaiak távoztak. Az időszakos karbantartások és a meghibásodások okozta javítási munkák elmaradása miatt igen alacsony lett az iraki F-16-ok bevethetősége. A baladi bázis ideális az elhelyezkedés szempontjából, hiszen innen Irak minden pontja elérhető az F-16-al légi utántöltés nélkül. Gyaníthatóan Bagdad és az amerikaiak nem hagyják veszi, az igen értékes és roppant fontos típust az országban, így hamarosan megoldás fog születni erre a problémára.

Iránban az ország védelmi minisztere számára augusztus 13-án bemutatták a helyben korszerűsített T-72-es harckocsit. A páncélos új tűzvezető rendszert, lézeres távolságmérőt, ballisztikai számítógépet kapott. A páncéltest vezetőelőtti, valamint a torony első részét reaktív páncélzattal, a motortér oldalsó és hátsó részét rácsos előtét páncélzattal, míg a vezetőteret-küzdőteret oldalról védő kötényezést hagyományos páncéllemezekkel erősítették meg. A módosított parancsnok kupola mögé a 12,7 milliméteres légvédelmi géppuska egy távirányítású állványra került felszerelésre.

Pár hónapon belül talán elkezdődnek India első hazai építésű repülőgép-hordozójának az INS VIKRANT-nak a tengeri próbajáratai. A hírek szerint a móló melletti tesztek már befejeződtek. A 26 repülőgép és 10 helikopter számára otthont biztosító hajóba már az összes berendezés beépítésre került, akárcsak azok, amelyek a próbák alatti mérésekhez, illetve az adatrögzítéshez szükségesek. Amennyiben a tengeri tesztek a várt határidőn belül befejeződnek, úgy az INS VIKRANT 2023-ban hadrendbe állhat.

Jelenleg hivatalos helyről még nem erősítették meg azokat a híreket, melyek szerint Indiában éleslövészeten használták fel a francia MBDA MICA légiharc-rakétát. A légi célok ellen alacsony magasságból történt két rakéta indítása és mind a kettő eltalálta a célt augusztus 17-én és 18-án. Az igazi meglepetést az jelenti, hogy az indításra szolgáló típus nem a Dassault Rafale volt, hanem a Szuhoj Szu-30MKI. Továbbá azt sem lehet tudni, hogy a 0,16 méter törzsátmérőjű, 3,1 méter hosszú, 112 kilogramm súly rakéta az aktív radaros (MICA-RF), vagy éppen az infravörös önirányítású (MICA-IR) változatát használták fel. Ez utóbbi integrációja könnyebben megvalósítható.

Már folyik az első harci alegység típusátképzése az Apacs harci helikopter legújabb változatára. A Lewis-McChord támaszponton a 1-229-es támadó felderítő zászlóalj, a Tigersharks lesz az első, ezt a variánst repülő alegység. Ők még ez év októberében megkapják gépeiket. Típusátképzésük már folyik, ehhez négy korszerűsített AH-64E V6-ot használnak. A jelenleg még AH-64E V6 megnevezést viselő forgószárnyast másodikként a Dél-Koreában állomásozó 4. Légi Felderítő Zászlóaljnál fogják hadrendbe állítani. A gép rendszereit és szoftvereit egyaránt érintő Version 6-os képességfejlesztés fő iránya a tengeri alkalmazhatóság. A helikopterek sárkányszerkezetét és a rotorlapátokat már ez előtt is különös gonddal tették ellenállóbbá a sós víz jelentett korrózió ellen. Most a rádiólokátor tengeri célpontok elleni alkalmazhatóságát fogják tovább javítani kisméretű célpontok esetében, ez a felderítési távolság növelésével is jár. Továbbfejlesztésen fognak átesni a hajtóművek és az erőátviteli rendszer is, de a rotorlapátok összecsukása és szétnyitása is gyorsabban lesz végrehajtható.

Elkezdődtek a Boeing F/A-18 Super Hornet síugrósáncos indítási tesztjei az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán. Ezekben most az az érdekes, hogy a körülményeket egyenesen az Indiai Haditengerészet, mint esetleges megrendelő, igényeihez, feltételeihez igazítják. Ugyanis Új-Delhi 57 darab többfeladatú repülőgépet keres a már meglévő VIKRAMADITYA, illetve a VIKRANT repülőgép-hordozói fedélzetére. Az MRCBF (Multi-Role Carrier Borner Fighter) tenderre esélyes még a Dassault Rafale M, beépített rendszereiben az F3-R szabványnak megfelelő hordozófedélzeti változat is.

Egy fejlesztésnek köszönhetően a nevadai Nellis légierő támaszpont F-35-ös szimulátoraiba beülő pilóták immáron már típusok szimulátoraiban helyet foglaló személyzetekkel is végrehajthatnak virtuális repüléseket, bevetéseket. A négy F-35-ös szimulátort alkalmassá tették a más bázisokon található F-15, F16, F-22, illetve E-3A szimulátorokkal történő együttműködésre. A fejlesztés következő légcsőjében nem csak új típusok, hanem új haderőnem is megjelenik majd az F-35-ös pilóták virtuális terében, ugyanis a Lemoore és a Miramar bázisokon telepített szimulátorokkal is kiépítésre kerül a kapcsolat.

Ha már F-35, akkor arról is szólni kell, hogy tovább csúszik egy rég várt teszt. Korunk legkifinomultabb orosz, kínai és iráni légvédelmi rendszerei elleni sikeres alkalmazást bebizonyítóról van szó. Ezt már sokan nagyon várják, azonban a Lockheed Martin szerint a koronavírus járvány miatt erre még további öt hónapot kell szánni.

Peruban eladósorba került három darab Mil Mi-26T nehéz szállító helikopter. A hadseregnél használt gépek évek óta nem emelkedtek a levegőbe. A beszámoló szerint a Motor Szics D-136-as gázturbináik, segédhajtóműveik és reduktoraik mind nem javítható állapotban vannak. Ezenkívül a hidraulikus, az elektromos, a kommunikációs és a navigációs rendszerek sem működőképesek, továbbá, a sárkányszerkezeteken belső és külső sérülések is felfedezhetők. Újbóli repülőképessé tételük jelentős összeget emésztene fel. Lima 1995-ben vásárolta meg körülbelül 10 millió dollár ellenében a három Mi-26T-t, amelyek azelőtt az Aeroflot színeiben repültek. Az EP-705, EP-706 és EP-707-es lajstromjelet kapó helikopterek perui felségjelet viselve alig repültek. A helikopterek tizenkét, tizenhét és huszonegy éve nem emelkedtek a levegőbe. A szörnyű műszaki állapot ellenére a peruiak úgy vélik, hogy a helikopterek más Mi-26 felhasználók számára még érdekesek, értékesek lehetnek, és tartalék alkatrészekként szolgálhatnak.

Végrehajtotta első repülését egy Saab JAS39 Gripen E fedélzetén az első brazil pilóta. A helyi jelölésrendszerben F-39-es jelzést viselő Gripen 2020. augusztus 20-án Cristiano de Oliveira Peres őrnaggyal a pilótafülkéjében szállt fel Linköping repülőteréről. A gép mintegy 50 percet repült a Balti-tenger térségében. A berepülőpilótai jogosítással is rendelkező őrnagy január óta tartózkodott Svédországban a típusátképzés okán.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Aérospatiale AS 332L1 Super Puma

Boeing E-3G Sentry

Eurofighter Typhoon EF2000

Northrop F-5N Tiger II

Szuhoj Szu-24M Fencer

Lockheed Martin F-22A Raptor

Alenia C-27J Spartan

Gulfstream Aerospace G-V Nachshson Shavit

Dassault Mirage 2000C

Boeing E-7 Wedgetail

PZL-Mielec TS-11 Iskra

Convair QF-106A Delta Dart

MiG-29K Fulcrum D

Sikorsky CH-53GA

Szuhoj Szu-25UB Frogfoot

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas F-15C Eagle

MiG-21BiszD

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Macchi MB-326H

Lockheed P-3C Orion

Szuhoj Szu-27Sz Flanker

Gulfstream Aerospace G-550 Nachshson Eitam

Hawker Hunter F.58

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Berijev Be-12

General Dynamics F-16D Barak

Sepecat Jaguar GR.3A

Csapatunk három tagja elhatározta, hogy 2020. augusztus 6-án meglátogatják a szolnoki Reptár múzeum tárlatát. A tárlat több szempontból is kiemelkedőnek tekinthető, amiről látogatásunk során meg is bizonyosodhattunk. Mai adásunk, a kapcsolódó képanyag és kommentár mind azt a célt szolgálják, hogy felkeltsék az érdeklődést, remélhetőleg támogatva ezzel a múzeumot, megismertetve az érdeklődőt a helyszínnel, a tárlattal. Bemutatjuk, miért érdemes meglátogatni a múzeumot, mivel ahogy az a továbbiakban is ki fog derülni, ezt mi sem bántuk meg.

[...] Bővebben!

Bő egy hónappal a Hősök terén történt altisztavatás után, ezúttal jóval kellemesebb időjárás mellett, a hagyományos augusztus 20-i tisztavatás alkalmából hajtottak végre díszelgő repülést a főváros felett a szolnoki helikopterbázis és a kecskeméti repülőbázis gépei. A díszelgő kötelékek idén nem a Duna, hanem a tisztavatásnak helyszínt adó Kossuth tér felett húztak át, így azt a tervet, hogy a díszelgők és a Duna-parti környezet egy képre kerüljenek, csak részben sikerült megvalósítani. 

A Gellért-hegy irányából feltűnik az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis köteléke.

A Parlament előtt a budai oldal felé fordul ki a Mi-17-es vezette kötelék.

A H145M-ek szépen követik a Budavári Palota felé forduló zászlós vezért.  

A következő rárepülésből megtörténik az áthúzás a tisztavatás helyszíne felett.

A forgószárnyasok a Margit híd előtt visszafordulnak déli irányba és arra távoznak, amerről érkeztek.

A helikopterek fotózása közben csendben lopakodva megérkezik a kecskeméti Gripen-kötelék is. A kétüléses vezért két együléses kíséri.

A vadászgépek egy emelkedő bal forduló után, a budai oldal felett vették fel a hazavezető irányt, a helikopterek viszont valamivel a Citadella szintje alatt repültek el – az ott tartózkodó spotterek örömére.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Mint ahogy arról már lapunkon is beszámoltunk 2020 elején megkezdődött a finn HX tender pályázóinak tesztelése, kiértékelése. A védelmi minisztérium napokban tett bejelentése alapján azonban a koronavírus erre a programra is hatással van.