Határon túli magyar portálok összesített hírei

Ma van a Székely Autonómia Napja. A tervek szerint a székelyföldi településeken őrtüzeket gyújtanak, hogy ezzel is kifejezzék: közösen küzdenek Székelyföld autonómiájáért. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt mondta: az elmúlt években bebizonyosodott, hogy az autonómiáért folytatott küzdelem hosszú lesz, és próbára teszi magának az érintett közösségnek a kitartását, elkötelezettségét.

A székelyföld autonómiájáért imádkoznak vasárnap azokban a templomokban, amelyek eleget tesznek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívásának. Az esti órákban az autonómiakövetelés jeleként őrtüzeket gyújtanak a székelyföldi településeken. Az SZNT szeptember végén Székelyföld Autonómiájának Napjává nyilvánította október utolsó vasárnapját. Felhívással fordult a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteihez, hogy az idei autonómianapon templomaikban imádkozzanak a székely szabadságért, Székelyföld autonómiájáért. Izsák Balázs SZNT-elnök felhívásában úgy vélte: a közös imában kialakuló lelki egység az autonómiaküzdelem folytatásának tartós alapja lehet.

Az SZNT ugyanakkor azzal a kéréssel fordult a székelyföldi önkormányzatokhoz, egyházakhoz, civil szervezetekhez, közbirtokosságokhoz, vállalkozásokhoz, hogy október 30-án, helyi idő szerinti 17.30 órakor az általuk meghatározott helyen és módon “lármafák, fáklyák, gyertyák ezreinek fellobbantásával tegyék közösségi élménnyé Székelyföld Autonómiájának Napját”. Hozzátette: ebben a törekvésükben a települési és széki székely tanácsok, valamint az SZNT küldöttei lesznek segítségükre.

“Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy az autonómiáért folytatott küzdelem hosszú lesz, és próbára teszi magának az érintett közösségnek a kitartását, elkötelezettségét. Ezért van szükség arra is, hogy Székelyföld falvaiban és városaiban, de – a szolidaritás jeléül – bárhol a nagyvilágban a közösségek, s minél több közösség tagja belső meggyőződéssel, hittel vegyen részt az autonómiaküzdelemben” – áll az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett korábbi felhívásban.

Jó néhány papcsaládot ismerek. Kapásból öt olyan sztereotípiát tudok mondani, amelyekkel rendszeresen szemben találják magukat. A kedvencem a példamutató, már-már egy szentnek is a javára váló viselkedés elvárása. Aztán ott „az én házam a te házad” effektus, amikor mindenki szabadon közlekedhet a parókián, hiszen örüljön a papcsalád, hogy ingyen lakhat egy akkora házban. S akkor még nem beszéltünk azon képességekről, amelyekkel felruházzák a lelkészt, aki a szónokok szónoka, egyszerre haladó és konzervatív, s akiben egy könyvelő, egy mérnök és egy építész veszett el. A lelkészfeleség pedig a háziasszonyok gyöngyszeme, a hitoktatók példaképe és a kántorok remeke, miközben a minimum három gyermek vállalása után is olyan csinos, mint egy bakfis.

Azért ha félretesszük ezeket a saját tapasztalatomon is alapuló − most talán ironikusan megfogalmazott −, azonban időnként tényleg meglévő előítéleteket, nem is olyan vészes a helyzet.

Legalábbis a Haranglábon élő Kovács Gyula lelkipásztor és felesége, Éva családjánál ezt láthattam. A fiatal, háromgyermekes házaspár jól veszi az akadályokat. Szépen helyt állnak a rájuk bízott gyülekezetekben, miközben a családi harmóniát is biztosítani tudják. Érdemes megismerni őket, és erőt meríteni a példájukból!

 

− Honnan származtok?

Éva: − A Nagyszőlősi járásban, Forgolányban nőttem fel a nővéremmel együtt egy vegyes vallású családban. Édesapám református, a karácsfalvi származású édesanyám görögkatolikus. Amikor a szüleim összeházasodtak, még nem volt görögkatolikus templom a faluban, így a család a protestáns hitet követte.

Forgolányban jártam általános iskolába. Mivel helyben nem volt középiskola, a kilencedik osztály befejezése után a Péterfalvi Református Líceumba kerültem. Nagy segítséget jelentett, hogy az iskola kollégiumot is biztosított számunkra. Emellett kaptunk néhány év haladékot, hogy eldöntsük, milyen irányban folytassuk tovább az életünket.

Gyula: − Csongoron születtem, egy bátyám van. Parasztcsaládban nőttünk fel. A helyi általános iskola tanulója voltam, majd a Péterfalvi Református Líceumban tanultam tovább. A középiskola befejezése után a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológus szakára adtam be a jelentkezésemet. A bátyám, Zoltán korábban szintén a lelkipásztori pálya mellett döntött. Ő most Hajdúhadházon szolgál.

 

− Honnan kaptatok indíttatást a lelkészi pályához?

Gyula: − Gyermekkorunkban édesanyánk részesített bennünket keresztyén nevelésben, ő biztosította a templomba járásunkat. Aztán a református líceumokban – a bátyám Nagyberegen tanult − elmélyült a hitünk, míg végül eljutottunk oda, hogy a bátyámmal mindketten a lelkészi hivatást válasszuk.

 

− Térjünk vissza a líceumi évekre, hiszen ott ismerkedtetek meg Évával.

Éva: − Gyula egy évvel felettem járt. A kapcsolatunk lassanként alakult ki. Mire ő leérettségizett, mi már egy pár voltunk. Egy év úgy telt el, hogy én még Péterfalván tanultam, Gyula pedig már Debrecenben volt.

 

− Egyértelmű volt, hogy te is a cívisvárosban tanulsz tovább?

Éva: − Nem. Az Ungvári Nemzeti Egyetem angol szakára készültem, azonban az azzal járó anyagi terhek miatt lemondtam erről a szándékomról. Felvetődött, hogy Tivadarfalván újra elkezdődik a misszionárius-képzés. Arra is szívesen jelentkeztem volna, ám kiderült, hogy mégsem indítják el. Ekkor Gyula azt ajánlotta, hogy próbáljam meg az ötéves vallástanár szakot, amelyet akkor hirdetett meg a Debreceni Református Hittudományi Egyetem. A rendes felvételi akkorra már lezajlott, de a pótfelvételit még megkísérelhettem. Gyulával ketten utaztunk el a vizsgára, amelyet sikerrel teljesítettem, s felvételt nyertem az egyetemre. Valahogy mindenben ott volt Isten gondviselése: az útlevél és a vízum elkészíttetésében, a szállás megoldásában.

− Hogyan fogadta a családod, hogy egy másik országba mégy tanulni?

Éva: − Természetesen aggódtak értem. Végül az nyugtatta meg őket, hogy a nővéremék − akik akkor épp Debrecenben dolgoztak − megígérték, hogy mindenben támogatnak. Az egyetem melletti épületben biztosítottak a hallgatók számára kollégiumot, így Gyulával nagyon közel lehettünk egymáshoz.

 

− Hogyan teltek az egyetemista évek?

Éva: − A tanulás mellett megpróbáltuk önerőből fenntartani magunkat. Az első évben nem részesülhettem ösztöndíjban, mert pótfelvételivel jutottam be az intézménybe. Ugyanakkor a kárpátaljaiak kaptak némi anyagi támogatást, ami nagyon sokat segített. Másodéves koromtól kezdve diákmunkát is vállaltam. Közben Gyulával a jövőnket terveztük. Tudtuk, hogy a tanulmányaink végéhez közeledve össze fogunk házasodni. Éppen ezért arra törekedtem, hogy a nehezebb tantárgyakat az első három évben vegyem fel, s az utolsó két év könnyebb legyen. Ötödéves voltam, amikor 2007-ben házasságot kötöttünk.

 

− Addigra Gyula is befejezte a tanulmányait?

Éva: − A férjemnek az öt év tanulmány mellett egy segédlelkészi évet is teljesítenie kellett, így egyszerre végeztünk, s együtt jöhettünk haza Kárpátaljára.

 

− Egyértelmű volt, hogy hazatértek a szülőföldetekre?

Éva: − Noha nagyon szerettem a debreceni életet, nyilvánvaló volt, hogy itthon alapítunk családot, és az itteni közösséget fogjuk szolgálni. 2008-ban hazajöttünk, s már a segédlelkészi évet is Haranglábon töltöttük el Szántó János lelkipásztor felügyelete alatt. Másfél éven át Beregsom egyházközsége is hozzánk tartozott. Egy év múlva felszentelték Gyulát, s még további három éven át beosztott lelkészként szolgált, majd vezető lelkész lett. Később Harangláb mellett megkapta a nagybégányi gyülekezetet is.

 

− Mikor költöztetek be a haranglábi parókiára?

Éva: − Már a segédlelkészi év alatt is a parókián laktunk. Szántó atya a szomszéd településen, Bátyúban élt. A paplak két éven át üresen állt, s a gyülekezet arra kérte a püspök urat, hogy helyezzen Haranglábra egy papcsaládot.

 

− Haranglábon korábban is lakott lelkészcsalád?

Gyula: − Szántó tiszteletes nyolc éven át itt élt a családjával.

Éva: − Az ő gyermekeik azonban már nagyobbacskák voltak. Mi vagyunk az első papcsalád, akinek a gyerekeit a helyi templomban keresztelték meg.

 

− Fiatalon, szárnyaitokat bontogatva érkeztetek meg Haranglábra. Honnan merítettetek példát, hogy egy papcsaládnak hogyan kell kinéznie, viselkednie?

Éva: − Forgolányban nem volt helyben lakó lelkész, azonban Tiszapéterfalván Seres János tiszteletes és a felesége életén keresztül bepillantást nyerhettünk a lelkészcsaládok életébe. Ezenkívül sokat meglátogattuk Gyula testvérét, aki Hajdúhadház előtt Hajdúszoboszlón szolgált. Zoltánnak a felesége és az ő szülei is lelkipásztorok. Ők megosztották velünk a tapasztalataikat.

 

− Hogyan telt az első időszak Haranglábon?

Éva: − Nagyon sok baklövésünk volt, de tanultunk a hibáinkból. Félretettük a személyes sérelmeket, s hívő ember módjára igyekeztünk hozzáállni a hivatásunkhoz. Minden problémát fejlődési lehetőségként fogunk fel. Gyula sokszor kikérte a véleményemet.

 

− A hivatásotok fejlődése mellett a család is gyarapodott…

Gyula: − Már úgy érkeztünk Haranglábra, hogy útban volt az első gyermekünk, Dóra.

Éva: − Aki 2009-ben májusában jött a világra. Két év múlva, 2011 májusában Ádám fiunkkal bővült a család, idén nyáron pedig Áron születésével váltunk nagycsaláddá.

 

− Így terveztétek?

Gyula: − Igen. Mindenképpen szerettünk volna három gyermeket.

 

− Hol szültetek?

Gyula: − Mindhárom babánk Debrecenben született meg. A szülés várható ideje előtt mindig kivettem az egyhónapos lelkészi szabadságomat, s a bátyáméknál vendégeskedtünk. Amint elkészültek az újszülött okmányai, máris hazajöttünk Haranglábra.

 

− A nagyszülők távol élnek tőletek. Kinek a segítségére számíthattatok a gyermekágyas időkben?

Éva: − A helyi presbiterasszonyok összefogtak, s beosztották egymás között, hogy melyik nap ki főzzön, ki segítsen a takarításban. Más családok pedig elvállalták a már meglévő gyermekeink felügyeletét, ha el kellett mennünk egy rövid időre itthonról.

 

− Mennyire vagytok mozgékonyak a három kisgyermeketek mellett?

Gyula: − Egyértelmű, hogy két gyermekkel könnyebb volt.

Éva: − Szervezést igényel egy-egy kimozdulás. Áront anyatejjel táplálom, ezért két-három óránál tovább nem tudom itthon hagyni.

Gyula: − Korábban Éva minden lelkészi eseményre elkísért, s ahová gyerekeket lehetett vinni, onnan a mieink sem hiányoztak.

Éva: − Dóra és Ádám most a gyermek-istentiszteleten vesznek részt.

 

− Mennyire ismerik a helyi közösséget a gyermekeitek?

Éva: − Dóra itt jár iskolába, Ádám pedig óvodába. Itt vannak a barátaik.

− Hogy érzitek magatokat Haranglábon?

Gyula: − Szeretünk itt élni. Már az első benyomásom is kedvező volt a templomról és a parókiáról. Egy mellékutcában lakunk, szépen parkosított az udvar, és csend vesz körül bennünket. Sokszor kiülök a teraszra elmélkedni, prédikációra készülni.

 

− Hogyan fogadnátok egy esetleges elhelyezést?

Gyula: − Erre nem igazán gondolunk.

Éva: − Még az itteni szolgálatunk kezdetén egyszer felvetődött, hogy máshová kerülünk. Akkor nagyon megijedtünk, hiszen épp csak megszoktuk a parókiát és a gyülekezetet. Akkor megbeszéltük Gyulával, hogy nem a ház, amelyben élünk, tesz bennünket egy családdá, hanem a közös életünk és a gyermekeink.

Gyula: − Ahol a család, ott van az otthon.

Éva: − Végül Haranglábon maradtunk.

 

− Papgyerekeknél mindig van egy kis zavar az otthon fogalmát illetően. Nálatok ez hogy van?

Gyula: − Korábban arra neveltem a gyerekeket, hogy csongorinak vallják magukat. Mára megváltozott a gondolkodásom, már idegen számomra a szülőfalum. Haranglábra jövök haza.

Éva: − A gyerekek mindig elmondják a nagyszülőknek, hogy a mi házunk a legszebb, s Harangláb a legjobb hely a világon.

 

− Hogy telnek a hétköznapjaitok?

Gyula: − A hét minden napjára jut egy-egy szolgálati alkalom a gyülekezeteimben. Emellett hitoktatással is foglalkozunk. Többnyire a délutánjaim és estéim foglaltak. Két délelőtt Éva jár hitoktatni az iskolába.

 

− Hogyan tudtok kikapcsolódni?

Gyula: − Számunkra már az is pihenés, ha eredményesen lezárult egy nap, s este le tudunk közösen ülni beszélgetni. Most még nincs lehetőségünk arra, hogy hosszabb kirándulásokat tervezzünk

 

− Ha már a tervezésnél járunk, hogyan látjátok a jövőt?

Gyula: − Sokaknál elveszett a jövőkép. Mi, keresztyének más lelkülettel gondolkodunk. A lelkészek azok, akiknek állniuk kell a sarat, nekünk kell a réseknél felsorakoznunk. Mi szeretnénk itt maradni Kárpátalján, hogy a szétszakadt családokat megtartsuk az Isten közelében akkor is, amikor a férjek és az apák külföldön vállalnak munkát.

Éva: − Magyarországon és más külföldi államokban is vannak gazdagabbak és szegényebbek. Az emberi természet olyan, hogy minél több van, annál több kell neki. A mi családunknak az az elve, hogy amíg itt van feladatunk, addig meg fogunk tudni itt élni. Most az a legfontosabb, hogy együtt van a család.

 

− Köszönöm, hogy megosztották velünk a gondolataitokat! Isten áldjon meg benneteket!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Egykori és jelenlegi önkéntes tűzoltók találkoztak vasárnap délelőtt Nyárádremetén, a helyi tűzoltóállomáson.
Kategória: Aktuális/Marosszék

A történelem egyik szépsége éppen abból fakad, hogy ha valaki végigtekint rajta, egységes egészként látja egybekapcsolódni – mint szemeket a láncban – az egymást időben követő, illetve az egymással egyidejű, de egymásra hatást gyakorló eseményeket. Az 1956-os magyar forradalmat sem választhatjuk le a II. világháború végétől a szocialista világrendszer összeomlásáig és a Szovjetunió felbomlásáig tartó világtörténelmi korszakról, a hidegháború időszakáról, illetve a szocialista világrendszer történetéről. Sőt, úgy kell tekintenünk rá, mint a kor egyik világtörténelmi jelentőségű eseményére.

A II. világháború – gazdasági-politikai érdekek összeütközése mellett – három ideológia háborúja is volt: a polgári demokráciáé, a nemzeti szocializmusé és a bolsevik típusú államszocializmusé. Három ideológiáé, melyek egymástól gyökeresen eltérően képzelték el a Föld, az emberiség politikai jövőjét, s mindegyikük ellenségesen viszonyult a másik kettőhöz, ahogy a nevezett ideológiákat magukévá tevő nagyhatalmak is egymáshoz. Ám mivel a demokratikus nagyhatalmak – a Brit Birodalom és az Egyesült Államok – a II. világháború idején önmagukra nézve veszélyesebbnek tartották a náci Németországot, mint a kommunista Szovjetuniót, kényszerszövetségre léptek Sztálinnal, és egyesült erővel le is győzték a Harmadik Birodalmat. Ám ez a győzelem magával hozta a Szovjetunió szuperhatalommá válását is, mely éppoly agresszívan kezdte kiterjeszteni – világszerte – a maga politikai-gazdasági és ideológiai befolyását, mint amilyen agresszív terjeszkedő politikát folytatott korábban Hitler Németországa. Így elkerülhetetlen volt, hogy a tegnapi szövetségesekből a holnap ellenségei legyenek, aláhulljon a vasfüggöny, s kialakuljon az a szembenállás a demokratikus és kapitalista Nyugat vezető erejévé vált Egyesült Államok és szövetségesei, valamint a diktatórikus és államszocialista Szovjetunió és szövetségesei közt, mely hidegháború néven vonult be a történelembe.

A II. világháború végén Közép-Európa keleti fele – benne Magyarország is –, illetve Délkelet-Európa keleti része szovjet érdekszférába került, míg Jugoszláviában Tito miniszterelnök, majd elnök egy szovjet befolyástól mentes kommunista államot hozott létre, ami miatt hosszú évekre jéghideggé vált a Szovjetunió és az ún. szovjet blokk (a csak nevében demokratikus Német Demokratikus Köztársaság (NDK), Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária) Jugoszláviához fűződő viszonya. A szovjet segítséggel hatalomra került kommunisták pedig az NDK-tól Bulgáriáig ugyanazt a sztálinista rémuralmat szabadították rá hazájukra, mint „a népek nagy atyja”, Joszif Sztálin a Szovjetunióra. Így az 1947-től 1953-ig tartó időszak az említett országokban a legsötétebb elnyomás érája lett, s ugyanez a hat év volt a hidegháború egyik legforróbb időszaka is. Ugyanis ekkor zajlott le az 1948–1949-es első berlini válság, amikor a Szovjetunió szárazföldi blokáddal akarta kiéheztetni az amerikai–angol–francia irányítás alatt álló Nyugat-Berlint, ám az angolszász hatalmak – eredményesen működő légihidat szervezve – mégis biztosítani tudták a nyugat-berliniek élelemmel, tüzelővel és más szükséges dolgokkal való ellátását, Sztálin pedig visszavonulót fújt. És ugyanekkor dúlt a kommunista vereséggel végződő görögországi, illetve a kommunisták győzelmét hozó kínai polgárháború, valamint a korszak legkomolyabb katonai összecsapása, az észak-koreai kommunista vezetők által kirobbantott 1950–1953-as koreai háború, melybe nem hivatalosan a kommunista Kína, sőt a Szovjetunió is bekapcsolódott (észak-koreai felségjelű, valójában viszont szovjet vadászgépekkel repülve szovjet vadászpilóták is összecsaptak az amerikaiakkal). A harcoknak végül is kompromisszumos fegyverszünet vetett véget, ám Észak- és Dél-Korea közt máig sem született meg a békeszerződés…

Az első berlini válság idején, s még inkább a koreai háború napjaiban a III. világháború szele is megcsapta az emberiséget, sőt Sztálin komolyan tervezte annak kirobbantását, hogy megvalósítsa a kommunista világuralmat. 1953 márciusában bekövetkezett halálával azonban a hidegháború első – és tűzforró – időszaka véget ért. Az új szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov pedig meghirdette az enyhülés politikáját, a brutális elnyomáson alapuló sztálinista kormányzati módszerekkel való szakítást, gazdasági és politikai reformok megindítását, s mindez a szovjet blokk országaiban is megindított egy politikai erjedést: a terrort, valamint az elhibázott gazdaságpolitika miatti elszegényedést megelégelő néptömegek újabb és újabb országokban keltek fel a sztálini módszerekkel uralkodó párt- és állami vezetések ellen.

Elsőkként az NDK munkásai mozdultak meg. 1953 júniusában előbb Kelet-Berlinben, majd több más, kelet-németországi városban is sztrájkba léptek, illetve tüntetéseket robbantottak ki a „munkásállam” elnyomásának véget vetni akaró munkások, akik magasabb életszínvonalat, többpártrendszert, szabad választásokat és – természetesen – a két német állam (az NDK és a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK)) egyesítését követelték, s nem egy helyen össze is csaptak a pártállami karhatalommal, valamint a megszálló szovjet csapatokkal. A vörös csillagos harckocsik azonban öt nap alatt leverték a felkelést. Ám így is rámutatott a rendszer bajaira, melyeket az új szovjet vezetés reformokkal próbált orvosolni, magyar vonatkozásban pedig – még ugyanebben a hónapban – Rákosi Mátyásnak – pártfőtitkári tisztségének megmaradása mellett – le kellett mondani a miniszterelnökségről, hogy a reformkommunista Nagy Imre foglalhassa el a kormányfői széket. Nagy Imre nyesegetni is kezdte a rendszer legvadabb hajtásait, ám egy külpolitikai fordulat nehéz helyzetbe hozta.

1954 őszén a NATO elhatározta Nyugat-Németország felfegyverzését és az Észak-atlanti Védelmi Szervezetbe való felvételét. A döntés védelmi célzatú volt, s a szovjet agressziótól való félelem motiválta. A szovjet vezetőket viszont hatalmába kerítette az egyébként alaptalan félelem, hogy a megerősödött NSZK amerikai támogatással ráront a szocializmust békésen építgető Szovjetunióra, ezért bekeményítettek, ami magyar vonatkozásban azzal járt, hogy a szovjet vezetők nagyobb bizalommal kezdtek tekinteni a keményvonalas magyar elvtársakra, mint a reformer Nagyra, s a belső ellenzéke – a keményvonalas sztálinisták – által is támadott miniszterelnöknek 1955 márciusában távoznia kellett hivatalából. Mintegy két hónappal később pedig, május 14-én pedig megszületett a szovjetek által összeboronált Varsói Szerződés, melyb e Magyarországot is („természetesen” lakói megkérdezése nélkül) beintegrálták. Hamarosan azonban két olyan esemény következett be, melyek reményt ébresztettek sok magyar szívében.

Egy nappal a Varsói Szerződés megkötése után Bécsben aláírták az osztrák államszerződést, Ausztria vállalta az örökös semlegességet, s a II. világháború után (Németországhoz hasonlóan) megszállási övezetekre osztott állam területéről kivonultak a nyugati, valamint a szovjet csapatok. Nem sokkal később pedig a szovjet vezetés kiegyezett Titóval, elismerve, hogy joga van a Szovjetuniótól függetlenül építeni szocialista jövőjét. Az utóbb említett szovjet lépés azt a reményt ébresztette a nemzeti érzésű magyar kommunistákban (ilyenek is voltak!), hogy Magyarország is lehetőséget kaphat arra, hogy Moszkvától függetlenül építhesse tovább a szocializmust. Az osztrák államszerződés pedig szélesebb rétegekben is azt a reményt ébresztette fel, hogy némi nyugati nyomásgyakorlással el lehet érni, hogy Magyarország is Ausztriához hasonló, semleges státuszt kapjon. Ezek a remények is táplálták azt a társadalmi erjedést, mely lassan áthatotta a magyar nemzetet, melyet Nagy Imre kormányzata alatt megérintett a szabadság szele, és gyökeresen szakítani akart a sztálinizmussal.

1956 februárjában megtartották a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusát, melyen Hruscsov – ún. „titkos beszédében” – alaposan nekiment Sztálinnak és az általa fémjelzett politikának, a német kérdés körüli vihar elmúltával pedig kinyilvánította, hogy nincs szükség világháborúra a kommunizmus győzelme érdekében, hanem békés úton is elérhető a világ szocialista átalakítása. Moszkvából ismét enyhe szelek kezdtek fújdogálni, s a velejéig sztálinista Rákosi végleg kegyvesztetté vált. Már csak azért is, mert ő volt Tito legnagyobb Duna-medencei ellensége, s a jugoszlávokkal való kiegyezés oltárán fel kellett őt áldozni. 1956 júliusában Rákosi kénytelen volt lemondani a pártfőtitkári tisztségről, s a Szovjetunióba távozott, ami számára száműzetést jelentett. A szovjetek azonban elkövették azt a hibát, hogy a hasonlóan sztálinista Gerő Ernőt juttatták hatalomhoz, akinek a politikájából már nem kért a magyar társadalom, melyet a Lengyelországban kibontakozódó reformfolyamat is lelkesített. 1956. június 28-án ugyanis zavargások törtek ki Poznanban, diákok és munkások vonultak az utcára, magasabb életszínvonalat követelve, s fellépve a keményvonalas párt- és állami vezetők ellen. Ezt követően a vezetés reformokra kényszerült, s amikor a Szovjetunió – túl soknak találva az engedményeket — fegyveres beavatkozással kezdett fenyegetőzni, októberben több lengyel városban is szovjetellenes megmozdulásokra került sor. S mindez hozzájárult a magyarországi forradalom kirobbanásához is.

A magyar forradalmárok tálcán nyújtották a lehetőséget a nyugati vezetőknek, hogy esetleges diplomáciai nyomásgyakorlással üssenek egyet ellenségükön, a Szovjetunión, s Hruscsov tartott is az amerikaiak lépésétől. Eisenhower elnök azonban kinyilvánította a közép-európai térség iránti érdektelenségét, amin felbátorodva Hruscsov végül is a forradalom leverése mellett döntött. Ám a brutális szovjet beavatkozás leleplezte a Szovjetunió igazi arcát, azok előtt is, akik addig még őszintén hitték, hogy a haladás letéteményese…

A hidegháború azután még évtizedekig elhúzódott, míg végül egy rámenős amerikai elnök, Ronald Reagen kemény szovjetellenes fellépése, a megcsontosodott államszocialista rendszert megreformálni akaró szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov peresztrojkája és a szovjet blokkon végigsöprő reformáramlat, illetve a keletnémet, a csehszlovák és a román forradalom elvezetett a Szovjetunió, illetve a szovjet blokk felbomlásához.

Lajos Mihály

Az Ukravtoprom becslése szerint 2016 első nyolc hónapjában közel 50 ezer autót hoztak be külföldről Ukrajnába – tájékoztat a zak-kor.net.

Januártól augusztusig 48 834 személygépjárművet importáltak, amelyek összértéke csaknem 860 millió dollárt tesz ki. Ez az elmúlt év ugyanezen időszakához képest 29 százalékos növekedést jelent.

Augusztusban rekordmennyiséget jelentő 7 839 autót importáltak 129,668 millió dollár értékben. A behozatalkor fizetendő vám átlagértéke 16 500 dollár volt.

A helyi import 54 százalékát az Európából bekerülő járművek teszik ki, annak mindössze egyharmada származik az ázsiai országokból.

Az ukrajnai autógyárak január és szeptember között 3213 személygépjárművet gyártottak, ami 31%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Személygépkocsiból 2587 készült idén, kereskedelmi járműből 484, buszból pedig 142.

Kárpátalja.ma

Hamarosan a parlament elé terjeszti a török kormány a halálbüntetés visszaállítására vonatkozó törvényjavaslatot – közölte szombaton Recep Tayyip Erdogan török elnök Ankarában, ünneplő tömeg előtt.

A török államfő a törökországi nagysebességű vasúthálózat új ankarai pályaudvarának felavatásán beszélt, amelyet a köztársaság napján, a Török Köztársaság 1923. évi kikiáltásának évfordulóján tartottak.

“Úgy gondolom, hogy a parlament meg fogja szavazni, és ha elém kerül a törvény, alá is fogom írni” – ígérte Erdogan a televízióban is közvetített beszédében.

A július 15-i katonai puccskísérletet követően a török elnök nyilvános felszólalásaiban több alkalommal kilátásba helyezte a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét.

“Hamarosan, hamarosan, ne aggódjatok. Hamarosan, ha Isten is úgy akarja” – idézte az Anadolu török hírügynökség Erdogan válaszát arra a kérdésre, hogy mikor kerül a törvényhozás elé a javaslat.

A török elnök szerint mindegy, hogy mit gondol erről a Nyugat, csak az fontos, hogy “mit mond erről a nép”.

A török parlament az európai uniós csatlakozási tárgyalásokra készülve törölte el a halálbüntetést 2004-ben.

Az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások megszakításával fenyegetett a halálbüntetés visszaállítása esetén.

A puccskísérlet óta eltelt három hónap alatt mintegy 32 ezer embert vettek őrizetbe, és 70 ezer ember ellen indítottak eljárást Törökországban. Több mint 50 ezer közszolgálatban dolgozó alkalmazottat bocsátottak el. A folyamatban lévő vizsgálatok kiemelten érintik a hadsereget, az igazságügyet, az oktatást, a médiát és a rendőrséget.

Folyamatban van az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítvány idei pályázati kiírásaira beérkezett mezőgazdasági pályázatok elbírálása, hamarosan sor kerül az eredményhirdetésre. Egyes források szerint a jövő évi pályázatot az ideinél lényegesen korábban, már 2017 elején kiírják, ezért a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítványnál máris megkezdték a felkészülést az új pályázati ciklusra. Őrhidi Lászlót, az alapítvány elnökét arról kérdezte a Kárpátalja hetilap, hogy miként tervezik felkészíteni a kárpátaljai gazdatársadalmat a kínálkozó fejlesztési lehetőségek minél teljesebb kihasználására?

– Mivel tudnak javítani a gazdák felkészültségén?

– Összegeztük az idei pályázati kiírás eredményeit, tanulságait, s azokból egyértelműen kiderül, hogy hol, mely területeken volna leginkább szükség a segítségünkre. A tapasztalatokból kiindulva elhatároztuk, hogy háromnapos tanfolyamot szervezünk az érdeklődők számára november 10–12-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Célunk elsősorban az, hogy olyan anyagokkal, technológiákkal, tudnivalókkal ismertessük meg a gazdákat, melyek segítségével fenntarthatják, esetleg javíthatják piaci pozícióikat. A foglalkozásokat három napra osztottuk el. Az első napon a fóliás zöldségtermesztés lesz a téma, a másodikon az intenzív szamócatermesztéssel foglalkozunk, a harmadikon pedig a korszerű gyümölcstermesztés néhány aktuális kérdését járjuk körül. Nagyon jó kapcsolataink vannak a magyarországi Kertészeti Háttéripari Egyesülettel, valamint ukrán beszállítókkal is. Az egyesület, illetve a beszállítók képviselőit is meghívtuk a képzésünkre, hogy előadásokat tartsanak a technológiai fejlesztésekről.

– Milyen témákról hallhatnak majd a résztvevők a tanfolyam első napján?

– Fontos az új anyagok, szerkezetek ismerete. Külön hangsúlyt fektetünk az automatizálás lehetőségeire. Gondolok itt mindenekelőtt a tápoldatozás és a klímaszabályozás szerelvényeire. A gazdák manapság már nem is tudnak meglenni a tápoldatozást beállító műszerek nélkül. Megismerkedhetünk a konténeres hajtatás legkorszerűbb változataival (kókuszrost, kőzetgyapot stb.), valamint olyan gépekkel, amelyek sikeresebbé teszik a talajban való hajtatást, mint például az ásógépek.

– Megcélozhatják gazdáink a legmodernebb technológiák alkalmazását?

– Külön kértük az előadóinkat, hogy olyan eszközöket, anyagokat, technológiákat ismertessenek, amelyekre pályázni lehet. Odafigyelünk arra is, hogy Ukrajnában beszerezhető termékekről essék szó, hiszen ez az egyik feltétele az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ Jótékonysági Alapítvány pályázati kiírásainak.

– Mit kínálnak a szamócatermesztés iránt érdeklődőknek?

– A szamóca egy nagyon fontos, felfutóban lévő kultúra Kárpátalján. Ugyanakkor tapasztaljuk az erős konkurenciát más régiók képviselőinek részéről. Nagyon fontos, hogy megfelelő piaci pozíciókat szerezzenek a kárpátaljai magyar gazdák, ami csak a modern technológiáknak és fajtáknak a kor követelményeinek megfelelő alkalmazásával érhető el. Ellenkező esetben azt kockáztatjuk, hogy termékeink idővel eladhatatlanokká válnak, vagy az önköltségük nő az egekig, ami ugyancsak piaci hátrányt eredményez.

– Mi a helyzet a gyümölcstermesztéssel?

– A tanfolyamunk harmadik napjának témájául választott gyümölcstermesztés ugyancsak a kárpátaljai mezőgazdaság felfutó ágazatai közé tartozik. Szeretnénk megismertetni a gazdákkal azokat a perspektivikus fajtákat, amelyeknek a gyümölcsei jól értékesíthetők a környező országok, Európa piacain, illetve bemutatunk olyan technológiákat, melyek alkalmazása növeli a gazdálkodók bevételeit. Szóba kerül természetesen a talaj-előkészítés, a táprendszer-telepítés, és foglalkozunk a támrendszer-építés eszközeivel, szerelvényeivel is. Ugyancsak kitérünk a facsemeték beszerzésének és elszámolhatóságának kérdéseire.

– Az első pályázat tapasztalatai azt mutatják, hogy gondok vannak a pályázatírással, nem mindenki tudja, miként állítson össze szabályos és sikeres pályázatot. Nekik mit ajánlanak?

– Tanfolyamunk minden napjának fontos eleme lesz a gazdák felkészítése a saját pályázatuk megírására. Az a célunk, hogy a gazdálkodók tudják, hogyan lássanak neki a pályázásnak, miként töltsék ki az űrlapokat. Fontosnak tartjuk, hogy még azok is tisztában legyenek a pályázatírás alapjaival, akik később másokat kérnek fel az összeállítására. Nem mellékes az sem, hogy mindenki tájékozódjék arról, miként valósítsa meg a nyertes pályázatban vállaltakat, illetve miként számolhat el a támogatással a kiíró felé.

– Mivel győzné meg gazdatársait, hogy a mindennapi gondok és teendők közepette időt szakítsanak a tanfolyamon való részvételre?

– Mindenekelőtt hangsúlyoznám, hogy soha nem hagyhatjuk abba a tanulást. Amennyiben nem követjük a legújabb trendeket a technológia, a fajtaválasztás és a marketing terén, ahogyan azt a kor megköveteli tőlünk, akkor óhatatlanul lemaradunk és piaci részesedést veszíthetünk, veszélybe kerül a megélhetésünk. Másfelől eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a szakmai szervezetünk által szervezett képzéseken való részvétel jó alapot biztosít egy sikeres pályázat elkészítéséhez.

pszv

Újabb nagy erejű földrengés rázta meg vasárnap reggel Közép-Olaszországban.

Az olasz polgári védelem első adatai szerint a rengés 7,1 -es erősségű volt, nem sokkal később azonban a korábbi adatokat javítva 6,1-re mérte a 7 óra 41 perckor történt földmozgás erősségét. Az amerikai földtani intézet (USGS) először ugyancsak 7,1 es földrengést jelzett, később ezt 6,6-ra módosította.

Az epicentrum a szerdai földrengések térségében volt Norcia és Perugia között tíz kilométeres mélységben.
Norcia városában és Macerata térségében újabb épületdarabok omlottak össze. Norcia utcáin az emberek letérdepelve imádkoznak, miközben egymást követik az utórezgések. Rómában is megijedtek az emberek.

„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

(Jn15, 12–17)

Minden hivatás, minden szolgálat embertársainkért szól. Így kezdjük mindig a tevékenységünket. „In nomine Dei” – az Isten nevében. Szent János evangéliumában arról hallottunk tanítást, hogy az Úristen szeretetét kell közvetíteni. Az Úr Jézus parancsolatként adja ezt számunkra. S mond egy nagyon érdekes gondolatot: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” A szeretet tehát nem babusgatást jelent. Hanem életünk odaáldozását, odaajándékozását embertársainkért, szeretteinkért, azokért, akiket mi is kiválasztunk az életünkben, de azokért is, akiket az Isten küld hozzánk. XVI. Benedek pápa ezt a gondolatot intézte a pedagógusokhoz, nevelőkhöz: „A gyakran tapasztalt nehézségek, értetlenség és csalódások ellenére úgy tekintsenek munkájukra, mint magasrendű feladatra”. „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” – olvasható a filippiekhez írt első levélben. Életünkben, hivatásunkban ugyanaz a lelkület, hozzáfordulás, szolgálat kell, hogy jelen legyen embertársainkkal szemben, ami Krisztusban is megvolt. Ő megmutatta számunkra a kereszten, amikor életét adta értünk, hogy senkinek nincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja barátaiért.

Béres István
aknaszlatinai plébános

„Több mint másfél évtizede dolgozom egy állami intézményben. Az utóbbi időben megromlott az egészségi állapotom, gyakran betegeskedem, többször kórházban is kezeltek. Idővel harmadik kategóriás rokkanttá nyilvánítottak, s nem kizárt, hogy hamarosan a II. kategóriába sorolnak át. Jelenleg már több mint két hónapja vagyok beteglapon, miután megműtöttek. Nem tudom, meddig folytatódhat ez így tovább a munkahelyemen, az igazgatóm már nagyon dühös rám. Előfordulhat, hogy elbocsátanak?”

– Hosszan tartó betegség esetén csak abban az esetben van lehetőség a munkavállaló elbocsátására, ha egyhuzamban négy hónapnál hosszabb ideig nem jelenik meg a munkahelyén. Ezzel az indoklással is csak betegsége idején bocsátható el a dolgozó, s nem akkor, amikor már felgyógyult, s újra munkába állt. Amennyiben a munkavállaló a négy hónap letelte előtt legalább egy napra megjelenik a munkahelyén, a betegség miatti hiányzás időtartamának számítása megszakad.

Vagyis ön nyugodtan eltölthet beteglapon akár 3-3,5 hónapot is. Ha ezután legalább néhány napra megjelenik a munkahelyén, majd ismét beteglapra megy, újraindul az elbocsátáshoz jogalapul szolgáló négy hónapos távollét számítása.

hk

November, azaz Szent András hava több, főként egyházi piros betűs ünnepet hoz magával.

November 1-je mindenszentek, a halottakra való emlékezés napja. A hozzá kapcsolódó legismertebb szokás a gyertyagyújtás a halottak lelki üdvéért. A napot munkatilalom is jellemzi, azért, hogy a halottak nyugalmát ne zavarják. A munkatilalom néhol a halottak hetére, vagyis arra az egész hétre is kiterjed, amelyikre november 1-je esik. „Ha esős Mindenszentek, Sok hó lesz rá, figyeljetek!”

November 2-a halottak napja, a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Előestéjén gyújtják meg a gyertyákat. A távol, esetleg idegenben nyugvó halottak lelki üdvéért a temetőkeresztnél gyújtanak gyertyát. Halottak napjának estéjén annyi gyertya ég a család otthonában, amennyi halottja van.

November 3-a Szent Hubertus emléknapja. Ő a vadászok, erdészek, lövészek védőszentje, bár tisztelete nem hazánkra a legjellemzőbb. A hozzá kötődő legenda szerint az elkényeztetett Hubert nagypénteken is vadászni ment, s egy, az agancsai között keresztet viselő szarvas jelent meg előtte. Ekkor gyökeresen megváltoztatta életvitelét. Később Lüttich első püspöke lett.

Szent Mártonhoz, kinek emléknapja november 11-e, két legenda is fűződik. Egy alkalommal, mikor fiatalként a római hadseregben szolgált, egy koldust talált a hó alatt, akit megsajnált, s ráterítette köpenyét. Ezután álmában látta Krisztust, vállán a koldusra terített köpennyel. A jelenet később, amikor már püspök volt, újra megismétlődött vele. Akkor szakadt ruhában tartott misét, mert díszes öltözetét egy koldusnak adta. Angyalok jelentek meg ezután, s aranyujjasba „öltöztették”. Leggyakoribb ábrázolásai ezen jelenetekhez kötődnek.

Márton napja a tisztújítás, fizetés és a tartozások lerovásának napja is (határnap). A fizetésből később ajándékozás lett: a pásztor feljárta a házakat, s ajándékot kapott azoktól a gazdáktól, akiknek állatait őrizte.

Márton napja a libavágás és az újbor megkóstolásának ideje is, mely a hozzá kötődő lakomákkal, vásárokkal közvetlenül megelőzi az adventi böjtöt. A Márton-napi fiatal libát jól megfűszerezve sütik pirosra. Miután megsült, mellcsontjáról lefejtik a húst. A csont színe a télről jósol: ha fehér, havas, ha barna, esős tél várható. A húsból már csak azért is érdemes enni, mert aki Mártonkor libát nem eszik, az egész évben éhezik.

A népi időjóslás úgy tartja, ha Márton fehér lovon jön (havazik), akkor kemény, ha pedig barna lovon (nem havazik), akkor enyhe lesz a tél.

Márton-napkor ha a lúd jégen áll, karácsonykor térdig sárban jár. Ha Márton napja ködös, zűrzavaros tél lesz, ha pedig hideg, száraz tél.

November 19-e a római katolikus egyházban nagy tisztelettel övezett Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapja. II. András király lánya 14 évesen lett Lajos thüringiai őrgróf felesége, ám 6 évvel később már özvegy volt. Ezután élete végéig a betegek és rászorultak pártfogója volt. Már életében is több csodálatos dolog történt vele. Egy alkalommal például, amikor szegényeknek vitt kötényében kenyeret, s a család, aki jótékonykodását nem nézte jó szemmel, rajtakapta, a kenyérdarabok rózsává változtak. Mindössze 24 éves volt, amikor elhunyt.

Ha Katalin kopog, akkor a karácsony locsog. Viszont ha Katalin locsog, akkor a karácsony kopog – tartja a november 25-hez kötődő időjóslás.

A hónap utolsó napja, 30-a a keresztre feszített András apostol és vértanú születésnapja. A hozzá legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja. András nap sokáig böjti napnak számított, s többféle jóslás is tartozott hozzá. A Magyar néprajzi lexikonban olvasható: „Gután (Komárom m.) aki kíváncsi volt arra, hogy ki lesz a férje vagy a felesége, András napján egész nap böjtölt, és csak estefelé evett három harapásnyi kenyeret, de azt sem nyelte le, hanem a kapcájába köpte, majd lefekvés előtt a feje alá tette. Éjjel aztán megálmodta, ki lesz a férje, ill. felesége.” Egy másik jóslat szerint: „Az ország számos vidékén volt szokásban, hogy a lányok, mikor a fonóházból mentek hazafelé, megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket alá tartották. Úgy tartották, ha búza esett a köténybe, a lány gazdalegényt, ha rozs, zsellérlegényt kapott férjül. Szatmárban András napjakor a ref. lányok is böjtöltek. Este a favágó tőkére kendermagot vetettek, s ezt mondták: ››András, neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek?‹‹”

Az Andrásokat ekképp köszöntötték, köszöntik: „András napja ma vagyon, / Kotlós tyúk ül a padon, / Ahányat ugrik féllábra, / Annyi áldás szálljon rája! / Nem volna kár felírni a nevét egy tönkre, / Felvinni a Tokaji hegyre, / Onnan lelökni Lökre, / Hogy híre-neve múljon el örökre! / Isten sokáig éltesse!”

„András-napi hó, a vetésnek nem jó.”

Az említett szokások közt, bár némelyik egyházi ünnephez kapcsolódik, akad olyan, amely alapvetően nem képezi részét az ünnep egyházi hagyományának.

em

Az Ukrán Állami Statisztikai Hivatal adatai alapján szőlőtermesztés és bortermelés tekintetében Kárpátalja és Odessza megye áll az élen az országban – tette közzé a zakarpattya.net.ua hírportál október 26-án.

A statisztikai adatok szerint Ukrajnában 464 jogi és 75 magánszemély foglalkozik bortermeléssel, míg szőlőtermesztéssel 1649 jogi személy és 511 magánvállalkozó.

A legtöbb bortermelő magánvállalkozó Kárpátalján (12) és Kijevben (11) tevékenykedik, míg a legtöbb borkészítéssel foglalkozó jogi személyt Odesszában (152) regisztrálták.

Szőlőtermesztéssel foglalkozó jogi személyből ugyancsak Odessza (528) és Herszon (210) megyében van a legtöbb.

A Legfelsőbb Tanács szeptember 20-i döntése értelmében nem kell engedélyt kiváltaniuk a magánbortermelőknek a bor nagybani értékesítéséhez.

Kárpátalja.ma

A Köztársasági Statisztikai Intézet és a Világbank első alkalommal készítette el Szerbia szegénységi térképét.

A Kolozs megye déli részén a Gyalui Havasok keleti oldalán 720 méter tengerszint feletti magasságban a Jára völgyében fekvő Járavize a 2011-es népszámláláskor nyilvántartásba vett 676 lakosából mindössze 10 vallotta magát magyar anyanyelvünek. Ezért nyugodtan használhatjuk azt a közkeletű kifejezést...

Mindenszentek ünnepe és halottak napja alkalmából, a kegyelet jeléül a zeneirodalom legszebb miséi közül válogattunk. Az alkotások hitvalló Credo tétele alapján kellett felismerniük a műveket. Kérdezett: László Tibor...

Névnap Alfonz – germán eredetű; jelentése: nemes, készséges; harcra kész. Idézet „Mindig a jövőnek kell dolgozni, nem a hirtelen zsebre vágható pillanatnyi sikernek.”

Móricz Zsigmond

• A nap aktualitása
• A nap igéje

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Budapesten átadják a tőzsde új palotáját, Alpár Ignác alkotását(1905).

Pungor Ernő  kémikus, az MTA tagja születése (1923).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

ISMERD EL HIBÁIDAT!

„Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Példabeszédek 15:32)

Hibái, gyengeségei és bukásai ellenére Isten Dávidot így nevezte: „Szívem szerint való férfi” (ld. ApCsel 13:22). S azon tulajdonságok közül, melyek Dávidot naggyá tették, az egyik a hibáinak beismerésére való készsége volt. Íme, két példa erre: 1) Saul haragja elől menekülve Dávid egy bizonyos papnál keresett menedéket – emiatt Saul parancsba adta a papok és hozzátartozóik, összesen 85 ember kivégzését. Dávidot lesújtotta a hír, de nem mentegetőzött. A lemészárolt pap fiának ezt mondta: „én okoztam apád egész háza népének a vesztét” (1Sámuel 22:22). El tudod képzelni, milyen lehet, amikor valaki felelősnek érzi magát ilyen tragédiáért? 2) Amikor Nátán próféta szembesítette Betsabéval elkövetett bűnével, az annak eltussolására tett kísérlettel, és a férj meggyilkolásával, Dávid elismerte: „Vétkeztem az Úr ellen!” (2Sámuel 12:13). Lenne benned elég lelki érettség ilyen beismerésre? Vagy hajlamos vagy mentegetni tetteidet, mert félsz, hogy az emberek elítélnek, bírálnak vagy elutasítanak? Előfordul, hogy támadva érzed magad, ha valaki véleményt mond rólad, akár pozitív, akár negatív a visszajelzése? Ilyenkor némán visszavonulsz? Vagy viszont vállalod azt, aki hibáztat? Ellenséges megjegyzéseket teszel? Gúnyolódni kezdesz? Nem leszel attól kevesebb, ha hibát követsz el, de attól igen, ha mentegeted próbálod. Ne engedd, hogy a büszkeség megfosszon a bölcsességtől, ami abból adódik, hogy elismered hibáidat, és végső soron növekedésedre fordítod őket. „Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik” (Példabeszédek 15:32)

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tartotta meg éves közgyűlését a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács (KMAT) október 28-án. A KMAT csaknem pontosan egy évvel korábban, 2015. október 30-án alakult meg, az alakuló közgyűlésre az Ungvári Nemzeti Egyetemen került sor.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) keretein belül 1996-ban jött létre a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság (MTK EB), 2000-ben pedig az MTA köztestülete megnyílt a Magyarországon kívül élő, magukat magyarnak (is) valló tudósok számára. 2007-ben a Kolozsvári Területi Bizottság (KAB), 2008-ban a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács (VMAT), valamint 2013-ban a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács (SZMAT) megalakulásával az MTA még szorosabbra fűzte kapcsolatait a külhoni magyar kutatókkal. A Magyarországgal szomszédos országokban létrejött akadémiai tanácsok gyakorlatát követve, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság, valamint a 2011. június 11-i Ukrajnai Magyar Tudóstalálkozón kinyilvánított szándék alapján tavaly megalakult KMAT révén az MTA kárpátaljai külső köztestületi tagjai is rendelkeznek már saját szervezettel.

A KMAT 2016. évi közgyűlését Spenik Ottó elnök nyitotta meg, köszöntve a kárpátaljai magyar tudósokat, valamint a vendégeket: Kocsis Károly akadémikust, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnökét, továbbá Tarnóczy Mariannt, az MTA Határon Túli Magyarok Titkárságának osztályvezetőjét. Ezt követően Spenik Ottó elnök megállapította, hogy a regisztrációs adatlapok alapján az MTA 150 főt számláló ukrajnai külső köztestületéből 76 fő van jelen a teremben, s ezzel a közgyűlés határozatképes. A jelen lévő tagok megvitatták a KMAT Alapszabályát, melyet kisebb módosításokat követően egyhangúlag szavazott meg a tagság. A közgyűlés elfogadta továbbá a KMAT pénzügyi beszámolóját, illetve a 2017. évre szóló munkatervet. A közgyűlés megalakította a KMAT Ellenőrző Bizottságát, és megválasztotta annak tagjait Kész Margit, Tarics Zoltán és Bacsó Róbert személyében.

A közgyűlést és a kárpátaljai magyar tudósokat köszöntötte Kocsis Károly akadémikus, aki beszédében az együttműködés lehetőségére és felelősségére, a szakmai kapcsolatok elmélyítésének szükségességére is felhívta a figyelmet.

A közgyűlés hivatalos részét követően az ünnepélyes rész következett. Csernicskó István, a KMAT alelnöke ismertette a közgyűléssel a KMAT elnökségének 2016. október 3-ai döntését, mely szerint a tudós társaság tudományos díjakat alapított, melyeket az alábbi kategóriákban és feltételek mellett ítélnek oda évente egy alkalommal. Mivel a KMAT Elnökségében mindhárom nagy tudományterület (humántudományok, természettudományok, élettudományok) képviselői helyet kapnak, az Elnökség három tudományterületi képviselői az éves Közgyűlést megelőző elnökségi ülés keretében előterjesztenek (legalább) egy-egy jelöltet az alábbi kategóriák szerint:

1. A KMAT díja „a kiemelkedő tudományos, illetve tudományszervezői munkásságért”. Az elismerést a KMAT azon tagjai kaphatják meg, akik életpályájuk során, avagy a két éves közgyűlés közötti időszakban saját tudományterületükön belül jelentős tudományos, publikációs és tudományszervezői tevékenységet fejtettek ki, és/vagy kiemelkedő eredményeket tudnak felmutatni a tudományos utánpótlás nevelése területén. A díj 40 évnél idősebb tudósnak ítélhető oda.

2. A KMAT díja „a kutatómunkában elért eredményekért”. Az elismerést olyan fiatal kutatók kaphatják meg, akik a díj odaítélésének időpontjában még nem töltötték be 35. életévüket, és akik a két éves közgyűlés közötti időszakban saját tudományterületükön belül jelentős tudományos kutatói, publikációs tevékenységet fejtettek ki, esetleg ebben a periódusban szerezték meg tudományos fokozatukat.

2016-ban összesen nyolc személy kapta meg a frissen alapított díjakat. A kiemelkedő tudományos, illetve tudományszervezői munkásságért kategóriában a humán tudományok képviselői közül Kótyuk István évtizedeken át magas színvonalon folytatott kutatói tevékenységéért, valamint kiemelkedő tankönyvszerzői munkásságáért, továbbá az Ungvári Állami Egyetemen, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán végzett felelősségteljes oktatómunkájáért részesült elismerésben; Horváth Katalin pedig az Ungvári Állami, majd Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékén végzett felelősségteljes oktatómunkájáért, a magyar szakos generációk képzésében szerzett érdemeiért kapta a díjat.

Az élettudományok művelői között Petneházy Dezső sokéves szakorvosi munkásságáért, továbbá jelentős tudományos és kutatói tevékenységéért részesült elismerésben. A természettudósok között Molnár Józsefet sokrétű kutatói és publikációs tevékenységéért, valamint a magyar nyelvű földrajz szakos képzés kárpátaljai meghonosítása terén folytatott eredményes munkájáért díjazták.

A 35 év alatti kutatók számára létrehozott díjat a humán tudományok művelői közül Szakál Imre érdemelte ki a PhD fokozat közelmúltban történt sikeres megszerzésével, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola felvételi bizottságának felelős titkáraként, illetve Történelem és Társadalomtudományi Tanszékén végzett oktatói munkájával. A természettudósok között két fiatal kutató részesült elismerésben. Vincze Tímea a PhD fokozat közelmúltban történt sikeres megszerzéséért, továbbá eddigi kutatói tevékenységéért, Márkus Pál pedig jelentős publikációs eredményeiért, továbbá az elektron-atom, illetve elektron-molekula ütközéseket kísérő jelenségek terén folytatott ígéretes kutatásaiért kapta a díjat. Az élettudományok területén Kossey Gabriella eredményes szakorvosi (gyermekgyógyászati) munkájáért, továbbá az Ungvári Nemzeti Egyetem külföldi hallgatói számára idegen nyelven (angolul) folytatott magas színvonalú oktatói tevékenységéért kapta az elismerést.

A díjakat Spenik Ottó, a KMAT elnöke adta át a kitüntettek részére, akik ezután rövid, ám magas színvonalú előadásban ismertették a jelenlévők számára kutatásaik legfontosabb eredményeit, s ezzel a közgyűlés ezen része tudományos szimpóziummá alakult. Ezáltal a KMAT 2016. évi közgyűlése csatlakozott a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozathoz.

HAI

Év végéig akár további 15-20 százalékkal is emelkedhet a tejtermékek vételára, mivel a termelőknek egyre kevesebb nyersanyaguk van. A magas árak miatt azonban csökken a tejtermékek iránti igény – adta hírül a vynohradivnews.in.ua hírportál október 25-én.

Az előrejelzések alapján várható volt az őszi drágulás, azonban arra senki sem számított, hogy az áremelkedés ilyen hirtelen következik be, hiszen októberben egy lépésben 4-6 százalékkal növelték a tejtermékek árát. A nagykereskedők emiatt jóval kevesebb megrendelést kaptak.

Október közepétől az olcsóbb, zacskós tej literenkénti ára 12,0-13,5 hrivnya, a kefir literje 14,0-15,5 hrivnya, egy kilogramm tejfölért 35-38 hrivnyát kérnek, míg túrót 58-69 hrivnyáért vásárolhatunk.

Kárpátalja.ma

Ünnepélyes keretek között avatták fel október 28-án a híres amerikai képzőművészt ábrázoló szobrot a kárpátaljai megyeszékhelyen – adta hírül a zaholovok.ua hírportál.

Az amerikai pop-art stílusirányzat kiemelkedő figurájának emléket állító alkotás Mihajlo Kolodko szobrászművész és Vaszilij Krivanics kovácsmester közös munkája.

Andy Warhol életnagyságú alakja kamerát tart a kezében, és éppen szelfit készít, így ezentúl a járókelők is közösen pózolhatnak a ruszin gyökerekkel rendelkező művésszel.

A rendezvény fővédnöke Fegyir Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem professzora volt.

Kárpátalja.ma

A munkálatok október 27-én kezdődtek – adta hírül a mukachevo.net hírportál.

A Kárpátaljai Megyei Pénzügyi Szolgálat jelentése szerint a határátkelő felújítása uniós forrásból, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében történik.

A renoválást egy lembergi építkezési vállalat végzi.

A munkálatok ideje alatt a határátkelőn megváltozik a gépjármű- és a gyalogosforgalmi rend, ezért torlódásokra kell számítani.

Kárpátalja.ma