Határon túli magyar portálok összesített hírei

Magány és üresség uralta széttöredezett társadalomban élünk, amely elvesztette a nevetés, a játék és a nyugalom értékeit – figyelmeztetett Ferenc pápa vasárnap újévi homlíliájában a római Szent Péter-bazilikában.

“Nem fogyasztói árucikkek vagyunk, hanem arra vagyunk hivatottak, hogy egymással törődjünk” – fogalmazott a katolikus egyházfő. Kiemelte a családok és különösen az anyák szerepét, akik – a pápa szavai szerint – “az individuális és önző tendenciák” legerősebb ellenszerei.

“Egy anyák nélküli társadalom nemcsak kegyetlen, hanem hideg társadalom is lenne” – mondta Ferenc pápa, hozzátéve, hogy az anyák sokszor feltétlen odaadásról és a remény erejéről tesznek tanúbizonyságot.

A katolikus egyházfő azt is hangsúlyozta, hogy több alázatra és gyengédségre lenne szükség a világban, kiemelve, hogy ezek a tulajdonságok nem a gyengeség, hanem éppen az erő jelei.

Ferenc pápa az újévi mise után megemlékezett az Isztambulban szilveszterkor elkövetett terrortámadás áldozatairól is. “Sajnos az erőszak ismét lecsapott, éppen a kívánságok és a reménység éjszakáján” – fogalmazott az egyházfő, hozzátéve, hogy imáiba foglalja az áldozatok hozzátartozóit, a sérülteket és az egész török népet.

Mindenki szereti őket. Már zenészek is mondták: ők a legjobbak. Leggyakrabban lakodalmakban lépnek fel, de előfordulnak bálokon, egyéb rendezvényeken. Leginkább a „hangulat-maker”, vagyis a „hangulat-csináló” szó illene a két fiatalemberre, akik mindig vidámak, sokat viccelődnek, és ami a legfontosabb: értenek a közönség nyelvén. Gyurkó Róbert és Lőrincz Gábor magukról, munkájukról, a vendéglátós zenéről és terveikről mesélnek.

– Jól csengő nevetek van. Honnan ered a Két Kanál elnevezés?

Gábor: Eleinte Pitkinnel, beregszászi énekessel és humoristával együtt léptünk fel, de akkor még nem volt nevünk. Néhányszor oroszi és jánosi (beregszászi járási falvak – a szerk.) zenészeknek hívtak, mivel ott éltünk. Aztán egyik fellépésünk alkalmával Pitkin mondta, hogy olyanok vagyunk, mint két kanál, és azóta rajtunk is maradt a név.

– Tehát eleinte Pitkinnel alkottatok zenekart?

Robi: Nem, ő többnyire műsorvezetőként volt jelen a rendezvényen.

– Hol lépett fel akkoriban az újonnan megalakult Két Kanál együttes?

Robi: Eleinte egy Orosziban található bárban zenéltünk, amelynek tulajdonosa ismerősöm volt. Elégedett volt azzal, amit csináltunk, és nekünk is megfelelt a munka. Egyik alkalommal rendeztek ott egy focibált, ahol felléphettünk. Ezután kezdtek hívni lagziba minket.

Gábor: Én valamivel korábban kezdtem a zenei pályát: a Találka étteremben énekeltem szerdától vasárnapig, este öttől tízig. Ebből kifolyólag elég sokan ismertek. A mai napig szájról szájra terjed a hírünk, még eddig soha nem volt szükségünk reklámra, népszerűsítő anyagra, weboldalra, mert folyamatosan van meghívásunk.

– Milyen dalokkal hódítjátok meg a közönséget?

Robi: Nagyon széles a skála. A rock, a mulatós, a csárdás, a pop mind szerepel a repertoárunkban.

Robi

Gábor: Zenénkkel leginkább a fiatalságot célozzuk meg. Azért is alakult ez így, mert a fiatalok nősülnek és mennek férjhez, ők rendezik a keresztelőket, az eljegyzéseket, születésnapokat.

Robi: De azért igyekszünk úgy alakítani a fellépéseinket, hogy minden jelenlévő vendég, még az idősebbek is, elégedettek legyenek.

Gábor: Például előszedünk egy negyvenéves slágert, és új köntösbe bújtatjuk, másképpen adjuk elő.

– Melyikőtök foglalkozik a dalok átírásával, hangszerelésével?

Gábor: Ezt én szoktam csinálni. Előfordul, hogy ötféleképpen is átírok egy-egy dalt.

 

Robi: Esküvőn szoktuk ezeket előadni: egy dalt elénekelünk csárdás, rock stb. stílusban.

– Gondolom, ezt nagyon szereti a közönség.

Robi: Persze, abszolút.

– Volt olyan dal, amellyel nem tudtatok megbirkózni?

Gábor: Nagyon fontos szempont, hogy mi is akarjuk a dalt, amelyet kérnek. Voltak, vannak nagyon gyenge számok. Tudjuk, ugye, hogy a vendéglátós, a lagziban játszott zene nem a szakma csúcsa, de van egy szint, amely alá nem vagyunk hajlandóak süllyedni. Ugyanakkor vannak dalok, melyeket egyszerűen nem szeretek, de ettől függetlenül énekeljük, mert sokan kedvelik.

Robi: A vendéglátói zene nem mindig arról szól, hogy nekünk mi tetszik, hanem az a lényeg, hogy mit kedvel a közönség. Ha egy dal nagyon nem tetszik, megpróbáljuk addig alakítani, amíg énekelhetővé válik.

– Zenészektől hallom, hogy a szakmának sem kedvezett az ukrajnai háború, mivel betiltották a nagyobb rendezvények megszervezését. Ti ezt hogyan éltétek, élitek meg?

Gábor: Mivel folyamatosan van felkérésünk, így mondhatom, hogy a fellépéseink csak szaporodtak. Inkább a falunapok, fesztiválok maradtak el. Ezeken csak ritkán énekelünk. Az az igazság, hogy nem szeretek fellépni ezeken a rendezvényeken.

– Miért nem?

Gábor: Mert azt vettük észre, hogy a felszerelésünknek nem kedvez a szabadtéri rendezvény: a por, a pára elég hamar tönkreteszi. Tehát anyagilag és idegileg sem éri meg.

Gábor

Robi: Hozzá kell tennem, hogy a legutóbbi szabadtéri rendezvényen polgárőrséget kellett igényelnünk, mivel voltak olyan falunapok, ahol majdnem verekedésbe fulladt a dalok kérése, követelése a közönség részéről. Fenyegettek, hogy szétverik a felszerelést, ha nem játsszuk le a kért dalt.

– Lakodalomban nem fordul elő ilyesmi?

Robi: Nem. Ott az ifjú pár a főnök: rendet csinálnak, és már csírájában elfojtják az ilyesmit. Egy lagziban kulturáltabbak a jelenlévők.

– Mi a főállásotok?

Gábor: Én már Nyíregyházára költöztem, ahol egy ideig pénzügyi tanácsadó cégnél dolgoztam. Jelenleg a Két Kanál a fő állásom, ezzel keresem a kenyerem. Tehát míg mások innen mennek külföldre dolgozni, addig én Magyarországról Kárpátaljára jövök pénzszerzés céljából.

Robi: Én Munkácson dolgozom egy informatikai cégnél.

Gábor: Szeretnék egy vállalkozást, de még nem alakult ki. Fontos számomra, hogy olyan foglalatosságot találjak, amely nem akadályozza a zenélést, mert a zene az első.

– Messze kerültetek egymástól. Mikor próbáltok?

Gábor: Az utóbbi időben keveset próbálunk, sokszor a lakodalomban adjuk elő először a dalt közösen. Sőt, olyan is volt már, hogy a rendezvényen kértek egy számunkra ismeretlen dalt. A szünetben meghallgattuk, majd elő is adtuk.

Robi: Eleinte azért rengeteget gyakoroltunk. Nekem állandó problémám volt a dalok szövegrészével. Nehezen ment a megtanulása, bemagolása.

– Szoktatok bakizni?

Gábor: De még mennyit! Mosolygunk is egymáson sokat, de néha éppen ez hozza meg a jó hangulatot. A lagzi nagyon összetett dolog. Ahhoz, hogy jól sikerüljön, sok apró tényezőnek kell megfelelően működnie. Nemcsak a vőfélytől, a fotóstól vagy a zenésztől függ mindez, hanem magától az ifjú pártól is. Nagy hiba, ha a mennyasszony és a vőlegény azt gondolják, hogy a nagy nap csak róluk szól. A lakodalomban nagy figyelmet kell szentelni a vendégeknek.

– Tudjátok-e jó irányba terelni a lakodalom hangulatát, ha az esetleg nem a megfelelő irányba tart?

Gábor: Igyekszünk. Nagyon odafigyelünk arra, hogy a társaságnak éppen milyen zenére lenne szüksége, sokat viccelődünk, vidámak vagyunk, ami jó hatással van az egybegyűltek hangulatára. Többet vállalunk be, mint más zenekarok: ha kell, tizedik párként részt veszünk a táncversenyben, vagy a gyerekeket gyűjtjük össze egy nagy körbe, és velük táncolunk.

Robi: Ez mind így van, és a legjobb az egészben az, hogy ezt nem terveljük ki előre, hanem spontán ötletekről van szó, amelyeket szívvel-lélekkel viszünk végbe.

– Akkor ezt nem is lehet kitanulni, hanem születni kell erre a feladatra?

Robi: Sok mindent meg lehet tanulni, de tehetség is kell hozzá. Fontos, hogy aki ezt vállalja, az szeresse is azt, amit csinál.

– Ez hivatás számotokra?

Robi: Inkább hobbinak nevezném. Amikor eltelik két-három hét zenélés nélkül, akkor már alig várom, hogy legyen fellépésünk.

– Otthon nem énekelsz?

Robi: Szoktam zuhanyzás, szerelés közben.

– Évente hány fellépésetek van?

Gábor: Ötven-hatvan-száz.

– Hetente maximum hány rendezvényt vállaltok el?

Robi: Előfordult az öt is, de az már nagyon fárasztó. Megbeszéltük, hogy legfeljebb három lagziba, rendezvényre megyünk el egy héten.

– Mi a cél? Miért létezik a Két Kanál együttes?

Gábor: Vannak komolyabb céljaink, terveink is, mint egyszerűen a lakodalmas szórakoztatás. Szeretnénk komolyabb szintre emelni a zenét, saját dalokban gondolkodni. De még nagy dilemma, hogy rúgjuk-e fel mindazt, amit eddig csináltunk, és kezdjünk bele valami újba, vagy inkább maradjuk a vendéglátói zenélésnél. Még azt sem tudjuk, hogy milyen stílus felé induljunk el: a mulatósban mindent énekelünk, ezért nem találunk önmagunkra.

– Gyerekkorból ered a színpadhoz való vonzalom?

Robi: Sokat énekeltem iskolában, rendezvényeken, egyházi énekversenyeken is. De a zeneiskolát két év után otthagytam. A foci jobban vonzott. Bánom is nagyon utólag. A zene nagyon fontos: formálja a jellemet. Ha rossz kedvem van, hallgatok egy kis zenét, és rendbe jövök.

Gábor: Én, ha visszamennék az időben, akkor az angolórákon nyakon vágnám magam. Visszatérve a zenéhez, én is sokat voltam színpadon: énekeltem, szavaltam. Jártam zeneiskolába, több szakot is kipróbáltam, de sajnos én is abbahagytam.

– Melyik kárpátaljai zenész vagy együttes fellépésére mennétek el szívesen?

Robi: Nagyon szeretjük a Kokas Bandát.

Gábor: A zenéjüket is szeretjük, meg őket magukat, mint embereket: egyszerűek, alázatosak. Még megemlíteném az újlaki Három plusz egy együttest, amely szintén lakodalmakban zenél. Nagyon tisztelem és becsülöm őket.

Bundáné Fehér Rita

Kárpátalja.ma

 

 

Az épület olyan, mint egy zenemű, meg kell tervezni. Minden a „zeneszerzőn” múlik, a kivitelezés már csak technika kérdése – vallja Szarvas Péter ungvári építész. A lokálpatrióta egész élete az Ung-parti városhoz kötődik: ott él és alkot. Építészetről, városvédelemről, tervezésről beszélgettünk.

 

– Az egész élete Kárpátalja megye székhelyéhez, Ungvárhoz fűződik…

– Valóban. A két bátyámmal együtt egy ungvári családban nőttünk fel. Anyai ágon a Szilvay görögkatolikus papcsaládból származom. A nagyanyám pedig Pozsonyban végezte el a matematika-fizika szakot. Az ungvári görögkatolikus iskola igazgatója volt, s a szakjai mellett rajzot és kézimunkát is tanított. A papi háttér később kihatott a család életére, hiszen a lánya – az édesanyám – hiába végezte el 1944-ben Debrecenben a tanítóképzőt, nem kapott Ungváron pedagógusi állást. Hosszú éveken át a Kárpátalja Megyei Állami Népi Együttesben énekelt. Oda is azért vették fel, mert a karnagy, Miroszlavszki, majd annak utódja, Krecsko Mihály is kiállt mellette. Édesapám eredeti szakmáját tekintve könyvelő volt, ám sohasem tevékenykedett ezen a területen. A kárpátaljai turizmus fejlesztésével foglalkozott; ő szervezte meg a hegyimentő-szolgálatot.

 

– Ungvár melyik részén éltek?

– A Kálvária-dombon, a Szőlő utcában laktunk. A házunkat 1936-ban építették, amikor az egykori szőlészet egy részét felszámolták, s a helyére lakóházak kerültek. A lelkész nagyapám állami támogatással jutott hozzá.

A mai napig ebben a családi házban élünk.

 

Ungvár városfejlesztési térképe mellett

– Foglalkozott valaki a családban építészettel?

– Építész ugyan nem volt a családban, ám anyai ágon a felmenőim mind kapcsolódtak a művészetekhez. Műkedvelő zenészek, képzőművészek voltak. A nagyanyám rajzot és kézimunkát tanított az Ungvári Görögkatolikus Általános Iskolában. Boksay József tanítványa volt, aki tovább akarta őt küldeni a müncheni festőiskolába, ám a család nem engedte el a nagyanyámat.

Talán az ő vénáját örököltük a nálam hat évvel idősebb bátyámmal, Gáborral. Miután a testvérem építész lett, számomra is természetessé vált, hogy én is ezt a pályát választom.

 

– Térjünk vissza a gyermekkorára! Hova járt iskolába?

– Az ukrán tannyelvű Ungvári 2. Számú Középiskolában tanultam. Ez nem számított ugyan elit iskolának, ám szerettem, mert sok magyar ajkú osztálytársam volt.

 

– Hol sajátította el az ukrán nyelvet?

– Nem is annyira az iskolában, mint inkább az óvodában és az utcabeli gyerekektől tanultam meg ukránul és oroszul. Amikor 1944-ben bejöttek az oroszok, államosították az utcánkban lévő családi házakat, melyekbe aztán beköltöztették a párt elit tisztviselőit. A mi házunkat is elvették, viszont később visszakaptuk azt.

 

Az ungvári Korzó utca tervei 2014-ben

– Mi történt a középiskola elvégzése után?

– 1979-ben fejeztem be a tizedik osztályt és kaptam érettségit. Gábor bátyám akkor már végzős volt a Lembergi Egyetem műépítész szakán, én is oda jelentkeztem s nyertem felvételt. Ukrajnában egyébként – úgy gondolom – mindenhol rosszul oktatják az építészetet. Lembergben a város az, amely hatással van az emberre. Az óváros utcáin sétálva is sokat lehet tanulni.

 

– Hány évet töltött Lembergben?

– Ötéves volt az egyetemi képzés, aztán munkába álltam. Akkoriban még az állam jelölte ki a frissdiplomások munkahelyét. Édesapám közbenjárására én Ungvárra kerültem a megyei főépítészi hivatalhoz. Nem igazán volt ez szerencsés, mert nem tervezői feladatot kaptam, hanem papírmunkát.

Öt-hat év múlva rájöttem, hogy ennek így nincs értelme. Épületeket akartam tervezni. Akkoriban már kezdtek lazulni a gyeplők, ennek köszönhetően néhány tervező barátommal sikerült létrehoznunk egy tervezőosztályt.

Ezt nem nézték jó szemmel, idővel fel is oszlattak bennünket.

 

Az ungvári Gizella-ház

– Mivel foglalkozott ezután?

– A városháza főépítész-helyettesi állást ajánlott. Elvállaltam a munkát, de volt egy feltételem: közben is folytatni akartam a tervezést. 1994-ben alapítottam egy tervezőcéget. Az Ukraine Bank ungvári székháza volt az egyik munkánk. Szlovák cég építette meg az épületet. Akkor láttam, hogy milyen precíz is lehet egy kivitelezés. Az akkori ukrán vállalkozók nagyon megbízhatatlanok voltak, és rossz munkát végeztek.

 

– Létezik még a cége?

– Ma már csak névlegesen van meg. Olyan magas adózási kategóriába tartozott, hogy nem érte meg működtetni, pedig volt olyan időszak, amikor harminc alkalmazott dolgozott benne.

Szerencsére az én munkám, irodától és cégtől függetlenül is végezhető. Egy időben magyarországi felkérésre dolgoztam. Egy balatonlellei borászat és egy tállyai pincészet tervezésében vettem részt. Aztán 2014 márciusában felajánlották az ungvári főépítészeti állást.

 

– Meddig dolgozott a városházán?

– Nagyon hamar kiderült, hogy nem én vagyok a városi vezetés embere. Nem értettem egyet a földkérdésekkel. Tudni kell, hogy Ukrajnában ez is a főépítész területe. Sok törvénytelenséggel és helytelen tervvel kellett szembesülnöm, így aztán három hónap múlva felmondtam.

 

– Milyen helytelenséggel találkozott?

– A város szabadon felhasználható területének 95%-át már szétosztották. Ez azt jelenti, hogy Ungvárnak nincs fejlesztési lehetősége, logisztikai bázisa. Ha jön egy japán cég, nem tud hol gyárat építeni. Miből fog megélni a következő nemzedék? Emellett túl sok családi házat építettek a városban, ami sok területet foglal el.

 

Ungvár-Ceholnya épülő görögkatolikus temploma

– Mi történt azután, hogy felmondta a hivatalát?

– Számos társadalmi szervezet keresett meg, hogy segítse a városvédő szándékom.

Sok értékes emberrel vettem fel a kapcsolatot. Kiderült, hogy vannak olyan fiatalok Ungváron, akik szeretnének tenni valamit a városért. Ők már a rendszerváltás utáni időszakban nőttek fel, rájuk már nem hatott a kommunista éra. Ungvárnak voltak szerencsés időszakai, a monarchia idején és a cseh érában is csúcsépítészek alkottak itt. Sajnos ez ma nem mondható el.

 

– Mi lett az eredménye a városért tenni akarókkal folytatott kommunikációnak?

– Létrehoztuk a Pro Urbe városvédő szervezetet. Az alapítvány tagjai politikától, nemzetiségtől függetlenül végzik ezt a tevékenységet.

Értéket teremtenek a saját szakmájukon belül. A város vezetése tart tőlünk. Gyakran nyilatkozunk a sajtónak.

 

– Kik a tagjai a szervezetnek?

– Mások mellett Szirokmán Mihály művészettörténész, Fülöp Lajos történész, Szakács Emil karmester és Kiss Román botanikus is részt vesz a Pro Urbe munkájában.

 

– Mi alapján végzik a tevékenységüket?

– 2002–2003 között volt egy felmérésünk. Sorba vettük Ungvár régi épületeit, dokumentáltuk és lefényképeztük azokat. Akkoriban kezdődtek a privatizációk, s szerettük volna, ha az új tulajdonosok megfelelően újítják fel ezeket a régi házakat.

Közel ötszáz objektumról 1500 fényképet készítettünk. Az akkori városvezetés is mellénk állt, a főépítész kötelezővé tette, hogy a felújítások alatt az eredeti formája maradjon meg az épületeknek. Ketőt sikerült ennek fényében megóvnunk. Sajnos később pont a főépítész volt az, aki nem akarta folytatni ezt a programot.

 

Egy ungvári ház 1992-ben és 2011-ben

– Mi történt a felmérésekkel?

– Nemrég digitalizáltuk. Nagyon nagy és költséges munka volt. Sajnos 2002 óta katasztrofális rombolást vittek véghez a régi ungvári épületeken. Tizenöt százalékuk megsemmisült, hetvenöt százalékuk pedig súlyosan károsodott. Kivették az eredeti ablakokat, leverték a díszítéseket és a kovácsoltvas csatornaelemeket. Azt látom, hogy a mostani felújítókat sem érdekli a házak eredeti kinézete. Idejük és pénzük sincs arra, hogy az eredeti formájukat állítsák vissza.

Emellett a facsonkítások, a helytelen fatelepítések, a rossz gyalogjárók, az épületeket beszennyező pókhálók is rontják a városképet.

 

– Pozitív példával is találkozik Ungváron?

– Igen. Nemrég az egykori Gizella-házat újították fel. A most zeneművészeti iskolaként működő épületre a régi nyílászárók mintájára legyártott ablakokat tettek.

 

– Ön igazi lokálpatrióta. Sohasem akart máshol élni?

– Nem. Itt él a családom, itt vannak a barátaink. Szeretem a várost, szenvedek is emiatt.

 

– Most is tervez Ungvárra?

– Hamarosan befejeződik a Ceholnya utcai görögkatolikus templom építése, melyet én terveztem. Az eredeti templomot elvették a pravoszlávok. Ott szolgált egykor a nagyapám is.

 

– Van saját stílusa?

– A modernista stílust képviselem. Azt, amelyik környezetileg integrálódik. Azt vallom, hogy egy épületen látszania kell, hogy a XXI. század első negyedében épült. Felismerhető jegyeket kell hordoznia, miközben funkcionálisan használhatónak és arányaiban helyesnek kell lennie.

 

– Ez az építészet szabálya?

– Az építészet alaptörvényei íratlanok. Ezek már tízezer évesek, s nem változnak. A tér megélése örök az ember számára, mindegy, hogy a kőkorszakban vagy a bronzkorban élünk, ezeket nem szabad felrúgni. Az építészetnek is van nyelve, amelyet tudni kell olvasni.

Nem kell mindent átvennünk, amit a divat kíván. Nem szeretem a historizáló építészeti megoldásokat. Ezek értelmezhetetlenek és kérészéletűek. Olyan, mintha egy szövegben összekeverednének a betűk. A mai építők nem tudják kivitelezni azt, amit a 19. században terveztek.

 

– Milyen anyaggal szeret dolgozni?

– A natúr anyagokat szeretem: a követ, a betont, a fát, az üveget. Ne legyen műanyag ablak és acélcserép, kovácsoltvas-búrjánzás, gipszstukkó-utánzat.

A megvilágítás is nagyon fontos. Ezzel nálunk nem foglalkoznak megfelelően.

 

– Milyen tervei vannak?

– A legújabb munkám a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ és a mellette épülő templom megtervezése. Ez egy nagy volumenű program.

A jövőmről azt mondhatom, hogy csak azzal tudok foglalkozni, amihez értek: továbbra is építészként akarok dolgozni. Nagy segítség számomra, hogy fiatal kollégákkal működhetek együtt. Ők igénylik az én tapasztalatomat és tanácsomat, nekem pedig jól jön az ő tudásuk, a többi között az, hogy jól értenek a digitális tervezéshez.

 

– Isten áldását kívánom a további munkájára! Köszönöm a beszélgetést!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Elütöttek egy 55 éves férfit Szombathelyen, a 87-es főúton, a Metro és a Lidl áruházak közötti gyalogátkelőhelyen.

A 112press.hu információi szerint a kettős állampolgárt egy Toyota terepjáró gázolta el csütörtökön, az esti órákban. A sérült nem emlékezett a történtekre.

A nyomok alapján a férfi a sáv közepénél tartott, amikor a Kőszeg felé haladó jármű elgázolta. A sérült azt sem tudta megmondani, hogy hol lakik Szombathelyen. A rendőrök a ruházatában találtak egy motelre utaló kártyát, ez alapján próbálják megtalálni a szálláshelyét és hozzátartozóit.

Tart a nyomozás az ügyben.

A dániai Aarhus és a ciprusi Páfosz lesz 2017-ben Európa két kulturális fővárosa – tudatta közleményében az Európai Bizottság.

A közép-dániai Aarhusban hivatalosan január 21-én, látványos ünnepség keretében nyitják meg a rendezvénysorozatot, amelynek központi témája az “újragondolás”. A város bemutatja, miként segítheti a művészet és a kultúra az alapvető társadalmi, kulturális és gazdasági viselkedési mintáink újragondolását és átformálását, illetve azt, hogy a közös kihívásokra új megoldásokat találjunk.

A Ciprus nyugati részén található Páfoszban néhány nappal később kezdődnek a kulturális programok. A nyitóünnepséget január 28-án tartják Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök és Hrisztosz Sztilianidisz humanitárius segítségnyújtásért felelős uniós biztos részvételével. A program legfőbb motívuma a “kontinensek összekapcsolása, a kultúrák közelítése” lesz. Ehhez a város felhasználja a multikulturalizmus terén szerzett tapasztalatait, valamint azt, hogy közel van a Közel-Kelethez és Észak-Afrikához.

Páfosz előreláthatólag óriási szabadtéri színpaddá, egyetlen nyüzsgő “fórummá” válik, ahol több ezer év kultúrája találkozik a kortárs művészet, gondolkodás és életmód megnyilvánulásaival – olvasható a bizottsági tájékoztatóban.

“Az Európa Kulturális Fővárosa cím egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy a közösségek a kultúra segítségével közelebb kerüljenek egymáshoz, és a jövőre nézve erősödjenek a helyi, európai és nemzetközi partnerségek” – véli Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős uniós biztos.

Az Európa Kulturális Fővárosa címet minden évben rendszerint két országnak és városnak ítélik oda, de előfordult már az is, hogy három település osztozott rajta. Az első főváros 1985-ben Athén volt, az idén a lengyelországi Wroclaw és a spanyolországi San Sebastián városa viselte a címet, amelyet magyar város (Pécs) eddig egyszer töltött be, mégpedig 2010-ben.

Az Európai Bizottság szerint a cím hatásai hosszú távon is érvényesülnek mind kulturális, mind társadalmi és gazdasági téren. Szakértők megállapították, hogy az ilyen címet viselő városokban a korábbi évekhez képest átlagosan 12 százalékkal nőtt a látogatók száma.

“A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság erősíteni fogja katonai potenciálját, ha az Egyesült Államok nem hagy fel agresszív politikájával” – mondta televíziós beszédében Kim Dzsong Un.

Észak-Korea egy interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítása előtti utolsó szakaszban van – mondta újévi beszédében Kim Dzsong Un észak-koreai vezető.

“A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság erősíteni fogja katonai potenciálját, ha az Egyesült Államok nem hagy fel agresszív politikájával” – hangsúlyozta televíziós beszédében Kim Dzsong Un. Megerősítette, hogy országa kitart “a gazdaság párhuzamos fejlesztésének és az elrettentő nukleáris potenciál erősítésének irányvonala” mellett. Kim Dzsong Un a Kelet atomhatalmának nevezte Észak-Koreát.

Tavaly márciusban koreai szakértők Kim Dzsong Un utasítására interkontinentális rakéták atomtöltete védőkupakjának hőérzékenységét tesztelték. Az eredménnyel az észak-koreai vezető elégedett volt és kijelentette, hogy “Phenjan olyan technológiát fejlesztett ki, amellyel csak néhány (…) állam rendelkezik, és hatalmas sikert értek el a ballisztikus rakéták gyártása terén”.

Tavaly áprilisban Kim Dzsong Un személyesen irányította a rakéta új típusú hajtóművének tesztjét a Szohe űrrepülőtéren. Apjának 2011-ben bekövetkezett halála utáni hatalomra kerülése óta felgyorsultak az észak-koreai katonai fejlesztések. Legutóbb 2016. február 7-én hajtottak végre kísérleti rakétaindítást, szeptemberben pedig kísérleti atomrobbantást.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai megtiltották Észak-Koreának a ballisztikus rakétákkal végzett kísérleteket. Phenjan ezeket a határozatokat nem ismeri el, és arra hivatkozik, hogy Washington ellenséges politikájával szemben minden joga megvan a védelmi képessége erősítésére.

Vajdaság településein békésen telt a szilveszterezés.

A társadalom megnyugtatására szolgál a rendfenntartók nagy létszámú szilveszteri kivezénylése és a betontömbök állítása egyes nyugat-európai országokban, de ez a módszer egyúttal rossz üzenet – vélekedett Gazdag Ferenc biztonságpolitikai szakértő az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában.

A migráció idei alakulásáról beszélve egyebek között azt mondta: a kontinens az Európai Unió “félkész fejlődésének” áldozata, hiszen míg a személyek szabad mozgásának megteremtését uniós vívmánynak tekintik, a migránsok tömegeinek érkezésével ugyanez rémálommá vált.
Gazdag Ferenc hangoztatta, hogy 2017 a választások éve lesz, és reményét fejezte ki, hogy olyan jelölteket választanak meg, akik képesek lesznek összefogni Európa jövőjének érdekében.
Tamási Erzsébet kriminológus a műsorban kijelentette, hogy a terrorizmus egyik célja a félelem révén olyan világot teremteni, amelyben az emberek és a politikai erők bizalmatlanná válnak egymással.
Úgy vélte, elsősorban politikai és nem humánus jellegű okai vannak a migránsok tömeges beengedésének.
Európában eltűnt 5-600 ezer ember, akikről lényegében semmit nem lehet tudni – mutatott rá.

Példátlan biztonsági intézkedések közepette köszöntötték az újévet Nagy-Britanniában. Az időeltolódás miatt a kontinenstől egy órával lemaradva tartott nagyszabású szabadtéri rendezvényeket csak Londonban háromezer rendőr biztosította, és vasárnaptól a brit közlekedési rendőrség rendszeres fegyveres járőrözést kezdett a londoni metróhálózaton.

Theresa May brit miniszterelnök vasárnap hajnalban közzétett újévi üzenetében elismerte, hogy a brit EU-tagságról tavaly júniusban tartott népszavazás – amelyen a többség a kilépésre voksolt – megosztotta az országot, de kijelentette, hogy a Brexit, vagyis Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból új lehetőségeket is teremt, és ez reményei szerint egységbe tereli az országot.
Londonban a becslések szerint 250 ezren nézték a Temze partján és más helyszíneken a tizenkét perces, igen látványos tűzijátékot, amely a parlament világhírű toronyórája, a Big Ben éjfélt jelző harangjátékára kezdődött.
A 12 ezer tűzijáték-rakétát immár hagyományos módon a parlamenttel szemközti 135 méter magas óriáskerék, a London Eye szerkezetéről, valamint a Temzén horgonyzó uszályokról lőtték fel.
A Temze partján kijelölt és biztonsági kerítésekkel elkerített szakaszokra – immár harmadik éve – csak előzetesen megváltott jegyekkel lehetett bemenni. Ezekből 110 ezret adtak el, és a tűzijátékra érkezőket a beléptető kapuknál biztonsági ellenőrzésnek is alávetették.
A rendőri jelenlét a díjasított és ellenőrzött part menti övezeten kívül is igen jelentős és jól látható volt. A tűzijátékot sok ezren nézték például a Temzétől távolabb eső Buckingham-palota – az első számú londoni királyi rezidencia – előtti térről, ahová nem kellett jegyet váltani, de itt is folyamatos volt a rendőri járőrözés. A térre bevezető utat acélsorompóval zárták le a forgalom elől, azzal a nem titkolt céllal, hogy járművel ne lehessen a tömegbe hajtani.
Hasonló acél- és betonakadályokat telepítettek számos más olyan helyszínre is, ahol nagy tömeg gyűlt össze az újévköszöntő rendezvényekre.
A Scotland Yard már a tizenkét emberéletet kioltó karácsonyi berlini merénylet után bejelentette, hogy “kiigazításokat hajt végre” a nagy-britanniai nyilvános rendezvények biztonsági őrizetének tervein a karácsonyi és az újévi időszakban. Ennek a felülvizsgálatnak az egyik eleme volt az acélsorompók és betonakadályok elhelyezése a nagy tömegek látogatta rendezvényhelyszínek bevezető útvonalain.
A brit közlekedési rendőrség az újév első napjától meghatározatlan ideig fegyveres járőrözést kezdett a 400 kilométeres londoni metróhálózaton. A jelentősebb londoni tömegközlekedési csomópontokban eddig is volt fegyveres rendőri jelenlét, de ezentúl – most első ízben – a metróállomásokon és a szerelvényeken is jelen lesznek fegyveres járőregységek.
Theresa May brit miniszterelnök újévi köszöntőjében kijelentette: tudja, hogy a brit EU-tagságról rendezett tavaly júniusi népszavazás megosztotta az országot, de az új helyzetből eredő lehetőségek és törekvések ismét egységbe terelhetik a nemzetet. A kormányfő szerint ez biztosíthatja, hogy az Egyesült Királyság ne maradjon a kilépésre voksoló 52 százalék és a bennmaradása szavazó 48 százalék megosztott országa, hanem nemzeteinek “egyetlen nagy uniójaként” élhessen tovább.
Theresa May ezzel alig burkoltan üzent a skót kormánynak is, amely a népszavazás után ismét napirendre vette Skócia függetlenné válásának kérdését, tekintettel arra, hogy a skótok 62 százaléka az EU-tagságra szavazott.

Ne veszítsék el az országba vetett hitüket, függetlenül attól, hogy itthon élnek, vagy külföldön – mondta Klaus Iohannis elnök újévi üzenetében. Sokat kell még tenni, de reméli, hogy együtt sikerülni fog – tette hozzá. Tíz évvel ezelőtt az ország hivatalosan az Európai Unió tagállamává vált – ...

Klaus Iohannis elveben egyetért azzal, hogy szerdán tegye le a hivatali esküt az új kormány – közölte az államfő szóvívője, Mădălina Dobrovolschi. Sorin Grindeanu kijelölt miniszterelnök pénteken azt nyilatkozta, úgy szerzett tudomást arról, hogy az államfő elfogadta jelölését, hogy kapott egy &#821...

A nagybecskereki helyi önkormányzat azt tervezi, hogy kerékpárúttal köti össze Újvidéket és Temesvárt Nagybecskereken keresztül.

Megvalósítható bevételekkel és kivitelezhető projektumokkal számol a zentai költségvetés, jelentette ki Ceglédi Rudolf polgármester, miután a csütörtöki képviselő-testületi ülésen elfogadták a város jövő évi büdzséjét.

Vidám szilveszteri különkiadással jelentkezik december 31-én 13.05-től 15 óráig a Retrómánia. Zeneszeretetben és netán elvben  is társ  hölgyek, urak: időnként nem árt (ön)ironikus  leltárt készíteni, különösen ilyenkor december végén: az elmúlt évről, évtizedről, évszázadról. Ezt tesszük mi is a po...

A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azt nyilatkozta, pártja kész a tavaszi szerbiai elnökválasztáson a hatalmi koalíció jelöltjét támogatni.

Ilyen még nem volt! Lépjen velünk az új évbe: 2016. december 31-én , 22 órától tartsanak velünk a Kolozsvári Rádióban! Internetes vételben és a 98,8 MHz-en Maksay Magdolna és Rácz Éva várja önöket. Amit ígérünk: szilveszteri szokások és érdekességek, újévi babonák, összefoglaló az év eseményeiről &#...

Ha közeleg az év vége, muszáj mulatni. Van, aki messze utazik és két finom ital között síel vagy szánkózik. Mások elvonulnak egy baráti társasággal és napokig hallani sem akarnak nagyvárosi forgalomról, televízióról, bevásárlásról vagy sütés-főzésről. Van, aki a szilvesztert is csendesebbre tervezi,...

A Dr.

Topolya község 2017.

9 százalékuk szórakozóhelyeken tölti az év utolsó estéjét, Magyarországon is hasonló a helyzet, a lakosság majdnem fele otthon ünnepel, de 18 százaléka nem otthonában szilveszterezik. A csehek 43 százaléka, az olaszok 40 százaléka, a németek 27 százaléka marad otthon szilveszterkor. A felmérés szerint a csehek 33 , míg a romániaiak 30 százaléka tévézni fog az év utolsó estéjén, az olaszoknak csak 9 százaléka követi majd a tévéműsorokat. A felmérés alapján Románia lakosságának 4 százaléka utazik el szilveszterezni, a csehek és a magyarországiak 3 százaléka tölti máshol a szilvesztert. A németek 6 százaléka utazik el szilveszterkor, ez az arány a legmagasabb Európában. A felmérést 8 európai országban végezték az elmúlt napokban.