Idézet „A becsületes azt jelenti, hogy hűnek kell lenni önmagunkhoz, és olyan célt kell választanunk, amellyel együtt tudunk élni és dolgozni. Ha hazudunk magunknak, nem fog sikerülni. Ha hazudunk másoknak, nem fog sikerülni.”
Richard Templar
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1910-től Mikszáthfalva, 1847. január 16. – Budapest, 1910. május 28.) író, újságíró, az MTA tagja. 1882-ben íróként kísérte el Munkácsy Mihályt szülővárosába, Munkácsra. A látogatásról riportban számolt be a Pesti Hírlap 1882. március 3-i számában Munkácsy útja címmel. Mikszáth 1887-től az erdélyi Illyefalva, Fogaras, végül Máramarossziget országgyűlési képviselője volt, ezért valószínűleg többször is megfordult Máramarosban. Jó barátja volt Bernáth Dezső, Ung megye képviselője. Tőle hallotta Különös házasság című regényének témáját. A regény eseményei többek között az Ungvár környéki Bozos-tanyán, ahol Buttler Jánosnak kastélya volt, Palágyon és Tarnócon (a regényben Bornóc) játszódnak. De kárpátaljai vonatkozásai vannak Akli Miklós című regényének, a Farkas a Verhovinán (1892) és A fekete kakas (1909) elbeszéléseinek is. Az Akli Miklós egyik hőse az Ugocsa megyei Ráthonyi alispán, akit az a megtiszteltetés ért, hogy Ferenc császár meghívta az udvari báljába. Ráthonyi azzal hálálta meg a meghívást, hogy egy szál rózsáért odaajándékozta Akli községet Akli Miklósnak, a császár udvari mulattatójának. Akli Miklósról a regényben megtudjuk, hogy Ugocsa megyéből származott. Édesanyja özvegy tímárné volt, Halmiban, Akli közelében éldegélt. A fekete kakas című elbeszélésében az Ung megyei Bernáth család életét mutatta be az író. Mikszáth sokszor emlegette elbeszéléseiben az újlaki bajuszpödrőt és a gálocsi dohányt.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Megjelenik Madách Imre Az ember tragédiájac. drámája (1862).
Mikszáth Kálmán író születése (1847). Minden idők legkiválóbb magyar elbeszélője, hősei hajlanak a túlzottan optimista idealizmus felé, mindamellett világosan látta a korabeli magyar társadalom megoldatlan problémáit. Legfontosabb munkái: A beszélő köntös, Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Fekete város
Forrás:Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.
AZ AGGODALOM LEGYŐZÉSE
„… mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” (Máté 6:32)
Még két lépés az aggodalom leküzdésére: 1) Kérj segítséget! Pál azt írta: „…semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelemek. De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével…” (2Korinthus 7:5-6). Nem vagy egyedi eset; mások ugyanilyen félelmekkel néznek szembe. Ha kimondod aggodalmaidat, azok elvesztik erejüket. Ne feledd: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásunknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállóknak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” (Prédikátor 4:9-10). Beszélj az érzéseidről valakinek, akiben megbízol, és kérd meg, hogy imádkozzon veled! Az emberek sokkal segítőkészebbek, mint gondolnád. Ahogy csökken az aggodalmad, úgy nő az ő örömük. 2) Istenre figyelj, ne magadra! Jézus ezzel zárja nyugalomra intő szavait: „… mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát, és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Máté 6:32-33 RÚF). Ha gazdagságot keresel, minden fillér miatt aggódni fogsz. Ha egészséget keresel, minden szeplőtől és csomótól meg fogsz rémülni. Ha népszerűséget keresel, minden konfliktus miatt gyötrődni fogsz. Ha biztonságot keresel, minden kis reccsenéstől megijedsz. De ha minden nap Isten országára összpontosítasz, akkor ő mindent meg fog adni, amire szükséged lesz. Egy ismeretlen költő írta: „A vörösbegy azt mondta a verébnek: Kíváncsi vagyok, ezek a nyugtalan emberek vajon miért rohannak és aggódnak annyit? A veréb pedig azt mondta a vörösbegynek: Barátom azt hiszem bizonyára azért, mert nekik nincs mennyei Atyájuk, mint nekünk, aki gondoskodik rólunk.”
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
Az emberiség történelmének meghatározó döntései sok esetben nem a parlamentekben és az országatyák színe előtt születtek meg; sokkal inkább egy-egy kávézóban, klubban vagy vadászaton dőlt el egy országrész vagy emberi élet sorsa.
Gondoljunk csak a Pilvax kávéházra, ahol a márciusi ifjak megfogalmazták a 12 pontot, s ahol Petőfi először szavalta el a Nemzeti dalt. Érdemes megemlíteni a prágai Arany Tigris kocsmát, ahol Bohumil Hrabar alkotott, vagy a budapesti Centrál kávézót, ahol a magyar irodalom olyan nagyjai fordultak meg, mint Ady, Kosztolányi és Móricz. Párizsban pedig a Café de Flore-t, melynek gyakori vendége volt Picasso, Sartre és Camus.
Kárpátalja is büszkélkedhet egy ilyen színhellyel: az ungvári Váralja kocsma közel harminc éve látja vendégül a kárpátaljai képzőművészeket, irodalmárokat, zenészeket és politikusokat. A város történelmi negyedében működő vendéglátóegység visszaröpít bennünket a múlt század első felébe, miközben garantált a kedves kiszolgálás és a családias hangulat.
A kocsma alapítójával és vezetőjével, a hét nyelven beszélő, elkötelezett művészetpártoló és magyar identitású Rusznyák Györggyel beszélgettem.
– Hét nyelven beszél. Köze van ennek ahhoz, hogy egy soknyelvű vidéken, az egykori Máramaros vármegye területéhez tartozó Aknaszlatinán született?
– Igen. Gyermekkoromban több nyelvvel is kapcsolatba kerültem. Édesapám magyar, édesanyám ruszin, egyik nagymamám pedig osztrák származású volt. Emellett édesanyám egy román ajkú faluban, Középapsán (Szerednye Vogyane) kapott tanítói állást, s én ott végeztem el az első osztályt román nyelven. Később visszaköltöztünk Aknaszlatinára, ahol ukrán nyelven újrakezdtem az iskolát. Az érettségit követően besoroztak, és két éven át Németországban szolgáltam.
– Mi történt a leszerelését követően?
– Az Ungvári Állami Egyetem orosz filológia szakára adtam be a jelentkezésemet, ám nem sikerült a felvételim. Egy éven át az aknaszlatinai sóbányában dolgoztam, s közben Nagyszőlősre jártam egyetemi előkészítő tanfolyamra. Másodjára már bejutottam az egyetemre, s elvégeztem az orosz szakot. Emellett beiratkoztam levelező olasz szakra.
– Az egyetem befejezése után hol vállalt munkát?
– Maradhattam volna Ungváron, ám én visszavágytam gyermekkorom színhelyére, Középapsára. Egy évet tanítottam ott, majd felkértek, hogy legyek a helyi elemi iskola igazgatója. Elvállaltam, s életem legszebb időszakát töltöttem el a faluban. Az osztályomban négy évfolyam tanult egyszerre. A gyerekek a környező hegyekből jöttek le tanulni. Az otthoni munkától koszosak és ápolatlanok voltak. Szappant és zsebkendőt vettem nekik, s megtanítottam őket a használatukra.
– Mennyi időt töltött el ebben az iskolában?
– Egy évet. Utána el kellett mennem, mert a maradásomnak az lett volna a feltétele, hogy lépjek be a Kommunista Pártba. Erre pedig nem voltam hajlandó. Más politikai nézetet vallottam.
– Mihez kezdett ezután?
– Először az Ungvári Állami Egyetemen kaptam adminisztratív munkát, majd Ukrajna különböző területein és Oroszországban dolgoztam. Ezek alatt az évek alatt rájöttem, hogy nekem olyan állás való, amelyben a magam ura lehetek.
Hazajöttem és megnyitottam a Váralja kocsmát ebben a helyiségben, amely már kétszáz évvel ezelőtt is kocsmaként szolgált.
– Milyen tervei voltak a kocsma működtetéséről?
– Arra törekedtem, hogy egy olyan helyet hozzak létre, ahol egyaránt jól érzik magukat az egyetemisták, a képzőművészek, az írók és a politikusok. Így jött létre ez az irodalmi és művészeti kocsma, amelynek a hangulata az Osztrák–Magyar Monarchia korát idézi. Itt jól megfér egymás mellett a XX. század eleji kávédaráló, a régi ungvári utcatábla, a gramofon és a szenes vasaló, miközben a kandallóban lobog a láng, és a teremben szól a dzsessz. Azért dzsessz, mert a kocsmai hangulathoz ez illik.
Amikor beindítottam ezt a helyet, nem a pénzkeresés vezetett, hanem az, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol öröm dolgozni.
– Hogy látja, sikerült megvalósítania az elképzeléseit?
– Mindent beleadtam, hogy így legyen. Előfordult, hogy az utolsó pénzem is odaadtam egy-egy régi tárgyért. Ma már tele van a kocsma a múlt emlékeivel, köztük nagyapám régi oklevelével, darálókkal, öntött vaskályhákkal, szilkékkel. Emellett kárpátaljai festőművészek festményei díszítik a falakat.
– Kik keresik fel a kocsmát?
– Ruszin, magyar, sváb és román nemzetiségű vendégeim vannak. A koruk és a foglalkozásuk nagyon különböző. Azt gondolom, hogy az a közös bennük, hogy nem is annyira a kocsmába, mint inkább hozzám jönnek.
– Mit tesz azért, hogy szívesen jöjjenek ide a vendégek?
– Rendszeresen szervezünk koncerteket, kiállításokat és filmvetítést. A Sodró néptáncegyüttes havonta egyszer folk-kocsmát tart itt. Ezenkívül lehetőséget biztosítunk egy-egy kevésbé ismert festőnek, hogy bemutassa az alkotásait. A konyhánkban pedig egyaránt főzünk magyaros és ruszin ételeket.
– Közel harminc éve vezeti a kocsmát. Nem fáradt bele?
– Számomra kikapcsolódás ez a munka. Reggel bejövök, begyújtok a kandallóba, lefőzöm a kávét, és elolvasom az újságot. Aztán lassan beindul az élet, és jönnek az első vendégek. Napközben hazaszaladok egy rövid időre, hogy találkozzam a tizenkét éves kislányommal, aztán visszajövök, és este tizenegyig itt vagyok. Ugyanúgy mosogatok és felszolgálok, mint a munkásaim.
– Sohasem volt kísértése arra, hogy Magyarországon éljen és dolgozzon?
– Nem. Azt vallom, hogy ha valaki nem tud itt, Kárpátalján boldogulni, akkor máshol sem lehet sikeres. Magyarországon is kemény az élet. A magyarokat itt kell tartani Kárpátalján.
– Milyen tervei vannak?
– A kocsma mellett ma már egy kisebb szállodát is működtetek, amelynek szintén rusztikus a hangulata. Emellett van öt borospincém. Az egyik 500 méter hosszú. Most ezt szeretném borkóstoló helyiséggé átalakítani. A nagylányom Beregszászban él, és szőlőtermesztéssel foglalkozik. Az ő borát szeretném tárolni ebben a pincében.
– Elégedett az életével?
– Igen. Nem tudnám abbahagyni ezt a munkát. Gazdagnak érzem magam. Ha újrakezdeném, megint a kocsmát választanám.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma
A közlekedési baleset a técsői járási Bustyaháza és a huszti járási Szeklence (Szokirnicja) között történt január 14-én – tudatta a mukachevo.net hírportál január 14-én.
A rendőrség közleménye szerint a balesetet egy 38 éves királymezői (Uszty-Csorna, Técsői járás) férfi okozta. A Mercedes Sprinter márkájú mikrobusz sofőrje előzés közben a szemközti sávba hajtott. Ott összeütközött egy ugyancsak Mercedes Sprinter típusú mikrobusszal, amelyet egy 34 éves munkácsi fiatalember vezetett, aki a Huszti Járási Kórházban belehalt sérüléseibe.
A baleset következtében életét vesztette a tragédiát okozó jármű egyik utasa is, egy 55 éves técsői asszony. A szerencsétlenség további három sérültjét kórházba szállították.
A baleset körülményeit még vizsgálják.
Ezen a napon súlyos közlekedési baleset történt Ungvár közelében is, melynek következtében három ember sérült meg.
Kárpátalja.ma
Egy arany- és öt ezüstérmet szerzett a magyar csapat vasárnap a gyorskorcsolyázók torinói rövidpályás Európa-bajnokságon, amelyet összesen hét dobogós helyezéssel zárt.
A férfiak között Liu Shaolin Sándor Magyarország első egyéni aranyérmét nyerte az Európa-bajnokságok történetében, 1000 méteren győzött. Az 500 méteren világbajnok sportoló első helye mellé a 3000 méteres szuperdöntőben, valamint összetettben is szerzett egy-egy ezüstérmet, ezzel a magyar csapat legeredményesebbje lett.
Testvére, a szombaton 1500 méteren ezüstérmes Liu Shaoang 1000 méteren is a második helyen zárt.
A női csapatból Keszler Andrea szerepelt a legjobban, ő 1000 méteren egyéniben, valamint Kónya Zsófia, Bácskai Sára és Jászapáti Petra társaként a váltóval is ezüstérmet nyert.
A magyar válogatott összesen hét éremmel, egy arannyal és hat ezüsttel zárta az Európa-bajnokságot.
Egy osztrák alpesi falu újabban kidobókat alkalmaz a templomok és temetők védelmére. A festői szépségű Hallstattban a féktelen turisták miatt hozták meg a rendhagyó döntést, ugyanis a kéretlen látogatók szó szerint berontottak a templomokba és a temetésekre a szertartások közben.
Hallstattban már kidobók védik a temetőket és a falu templomait. Az új dolgozóknak egyetlen feladatuk van: a turisták feltartóztatása.
A festői szépségű alpesi falu barokk építészeti műremekeiről és sóbányáiról híresült el, így az utóbbi évek alatt megsokszorozódott az ide látogató ázsiai turistacsoportok száma is.
Az érdeklődők szertartás közben rohamozták meg a katolikus és az evangélikus templomot, de a gyászolókat is előszeretettel fényképezik a temetőkben.
Szelfibotok a temetőben
Dankfried Kirch lelkipásztor azt mesélte a BezirksRundschau nevű helyi lapnak, hogy a szertartásokat már csak akkor merik elkezdeni, ha a kidobók is elfoglalták helyüket a kapu előtt, és kulcsra zárták a templom bejáratát. Temetések alatt a sírásókra hárul a hívatlan vendégek “elkergetése”, akik sokszor megpróbálnak elvegyülni a gyászoló családtagok között és közben szorgosan kattintgatnak a szelfibotokra erősített mobiltelefonokkal.
Mindszentek napján, november 1-jén rengeteg helyik lakos panaszkodott a temetőben bóklászó turisták miatt, akik szinte minden egye mozzanatot megörökítettek telefonjukon és “bántóan hangosan” suttogtak. Azóta a temetők bejáratát is szigorúan őrzik.
Az ázsiai turistákat úgy próbálják kárpótolni, hogy kínai és japán nyelven nyomtatott szórólapokat helyeznek a templomok bejáratához, a cikk szerint a turisták nagyon hálásak a fordításokért.