Agrégateur de flux

The Monthly Highlights publication provides an overview, at a glance, of the on-going work of the policy departments, including a selection of the latest and forthcoming publications, and a list of future events.
Source : © European Union, 2015 - EP

Le nouveau Traité de navigation vient de paraître chez Vagnon.

Rédigé pour les élèves de l’École Navale, ce nouveau Traité de navigation s’adresse aussi aux marins, professionnels ou amateurs, ainsi qu’aux industriels. C’est en partenariat avec la prestigieuse École Navale que les éditions Vagnon publient cette bible de plus de 350 pages ! Un traité complet basé sur une reprise du cours de navigation des officiers de la Marine Nationale.
Son auteur Charles Lorieux est officier de marine, il est responsable des questions de navigation et manœuvre au sein de la Force d’Action Navale (FAN), qui regroupe la flotte de surface de la Marine nationale. Il a fondé ce livre sur son expérience maritime variée : neuf navires de guerre, mais aussi quarante années de pratique de la navigation à la voile. De 2008 à 2011, il a enseigné la navigation à l’École Navale.

"In sum, the codenames end up being historically more bother than they're worth, and the most a document can sensibly do with them is mention that they exist." - Greg Goebel

A rövid beszélgetés, melyet most jobb híján a podcastunk keretei között tálalunk az érdeklődők elé, legutóbbi rádiós szereplésünk után, a hanganyag szerkesztésekor terjedelmi megfontolásokból került virtuális kukába, mint az adás témájába szorosan nem illeszkedő részlet. A műsorvezetővel azt a kérdést jártuk körül - teljességre nem törekedve -, milyen módszereket találtak ki a hidegháború korszakában az egyes fegyverrendszerek átlátható és pontos kategorizálására, illetve milyen mértékben mentek át a köztudatba az így kiötlött elnevezések. 

[...] Bővebben!

Le référendum serait-il devenu l’expression la plus aboutie de la démocratie, bien plus légitime qu’un système représentatif accusé de tous les maux ? C’est manifestement devenu le cas en France où une majorité de la gauche, radicale ou non, mais aussi la droite radicale et l’extrême droite, a applaudi des deux mains l’annonce du référendum grec (dont le principe a été approuvé par la gauche radicale de Syriza, la droite radicale d’ANEL et les néo-nazis d’Aube Dorée). Les critiques portées, en Europe (mais aussi en Grèce) contre ce scrutin organisé à la va-vite par un gouvernement aux abois, sont vues comme la preuve que l’Union serait incompatible avec la seule démocratie qui vaille, la démocratie référendaire.

Le débat est particulièrement virulent en France où les blessures du référendum sur le traité constitutionnel européen de 2005 sont toujours vives. Les tenants du « non » sont persuadés de s’être fait voler « leur » victoire par « Bruxelles », le traité de Lisbonne de 2009 étant la copie quasi-conforme du texte qu’ils avaient rejeté. Les précédents danois et irlandais, des pays qui ont dû revoter deux fois pour finalement adopter l’un le traité de Maastricht de 1992, l’autre le traité de Nice de 2001 et le traité de Lisbonne de 2009, sont venus alimenter une accusation récurrente qui fait le miel des eurosceptiques : « l’Europe » est une affaire technocratique qui n’aime pas ses peuples. La sortie maladroite de Jeroen Dijsselbloem, le ministre social-démocrate des finances et patron de l’Eurogroupe (les dix-neuf ministres des Finances de la zone euro) n’en est-elle pas la preuve ? « C’est une triste décision pour la Grèce, car cela a fermé la porte à la poursuite des discussions », a-t-il lancé.

Il est intéressant de constater que ce débat n’existe pas, ou pas dans les mêmes proportions, dans les autres pays de l’Union. C’est notamment le cas aux Pays-Bas qui ont pourtant rejeté, le 1er juin 2005, par une majorité de plus de 60 %, le traité constitutionnel européen : pourtant, pas plus qu’en France, les autorités politiques de ce pays n’ont jugé utile de convoquer un second référendum. C’est aussi le cas en Irlande et au Danemark, deux autres pays réticents à l’intégration communautaire pour des raisons différentes.

Ceux qui accusent « Bruxelles » de ne pas respecter le suffrage populaire ou de reconvoquer les électeurs « jusqu’à ce qu’ils disent oui » se trompent de cible. La décision de négocier un traité puis de le ratifier par voie parlementaire ou référendaire appartient aux seuls États et non aux institutions communautaires fort dépourvues de compétence en la matière. En Allemagne ou en Belgique, par exemple, le référendum est inconstitutionnel. Aux Pays-Bas, au Luxembourg ou en Espagne, il est purement consultatif. Renégocier ou non un texte rejeté soit par le Parlement, soit par les citoyens est aussi une prérogative souveraine. En France, c’est Nicolas Sarkozy qui a fait campagne, en 2007, en promettant de faire adopter un autre traité pour relancer l’Europe. Si la France avait voulu s’y opposer, elle aurait pu le faire sans problème, chaque État disposant d’un droit de véto. Au Danemark et en Irlande, dans les deux cas, ce sont les gouvernements qui ont décidé de renégocier le traité rejeté, mais ce sont les citoyens qui ont ratifié cette nouvelle version : le Danemark a ainsi obtenu un opt out sur la monnaie unique et l’Irlande la garantie que l’Union ne lui tordrait pas la main pour autoriser l’avortement ainsi que le maintien d’un commissaire par État membre (au lieu d’une Commission réduite…).

Si un gouvernement décide de ne rien demander, les choses resteront en l’état. Ainsi, la Suède a demandé à ses citoyens s’ils voulaient rejoindre l’euro et, le 14 septembre 2003, 56 % d’entre eux ont répondu « non ». Depuis ce pays n’a pas rejoint la monnaie unique alors qu’il remplit tous les critères. Pourtant, Stockholm a violé la légalité communautaire puisqu’elle ne bénéficiait pas d’un « opt out » formel comme la Grande-Bretagne et le Danemark : en approuvant par référendum, le 13 novembre 1994 son adhésion à l’Union, ce pays acceptait, du même coup, de rejoindre l’euro dès qu’il verrait le jour… De même, on l’oublie trop souvent, toutes les adhésions à l’Union ont été soumises à référendum (sauf en Grèce, au Portugal, en Espagne et à Chypre) et un pays, la Norvège, a voté par deux fois non : en 1972 et en 1994. En 1972, fait sans précédent et sans héritage, la France a même organisé un référendum pour faire approuver l’adhésion de l’Irlande, de la Grande-Bretagne et du Danemark. Bref, au regard de cet historique, accuser une nébuleuse « Bruxelles » de tout faire pour étouffer la voix des peuples n’a guère de sens. Chaque pays organise sa vie politique comme il l’entend.

Pour autant, on ne peut nier que l’exercice référendaire pose un réel problème à l’intégration européenne dès lors qu’elle ne concerne pas la question de l’adhésion. Comme la consultation est organisée dans un cadre national, cela revient à confier à un peuple l’avenir de tous les autres. Dans le cas de la Grèce, par exemple, 11 millions de personnes vont décider de la survie de l’euro (et de la reprise économique), un sujet qui concerne un ensemble de 330 millions de personnes et de 19 États membres. Dès lors que la question posée concerne une compétence communautaire, la seule voie qui vaille, si on estime qu’un référendum est une nécessité démocratique, est celle défendue par Daniel Cohn-Bendit ou Guy Verhofstadt, respectivement ancien patron des verts et président du groupe libéral du groupe libéral du Parlement européen, celle d’une consultation transnationale portant sur une même question. Et si une majorité renforcée (par exemple les ¾ des États comme aux États-Unis) l’adopte, le sujet est tranché. À défaut, si un pays estime ne plus pouvoir accepter de nouveaux transferts de compétences, il ne devrait poser qu’une question et une seule à son peuple : rester ou partir.

N.B.: article paru dans Libération du 4 juillet.

President of ELIAMEP, Professor Loukas Tsoukalis gave an interview to Fileleftheros discussing the referendum in Greece and the evolution of the crisis. The interview is available here (in Greek).

Az elmúlt hetekben Magyarországon az illegális migránsok megállítását célzó, a szerb határon felhúzott több tucat kilométeres kerítés volt az egyik fő téma a sajtóban és egyáltalán a társadalom különféle rétegeiben, de egyes megnyilvánulásokból az volt leszűrhető, hogy sokan nem tudják, az efféle kerítések egyáltalán nem szokatlanok a világon, Ázsiától kezdve Észak-Amerikán át már sok helyen alkalmazták ezt a határvédelmi megoldást – és igen, Afrikában is.

Ha most tippelni kellene, valószínűleg kevesen mondanák Botswanát (egyébként sem csak egyetlen ilyen kerítés áll a kontinensen, van ilyen Marokkóban, de a Dél-afrikai Köztársaságban is), pedig a dél-afrikai régió egyik mintaországának számító államban épült egy közel 500 kilométer hosszú, két méter magas drótháló a zimbabwei határon, alapvetően mondjuk nem migrációs, hanem inkább egészségügyi okokból (legalábbis ez az eléggé gyenge lábakon álló hivatalos verzió), ugyanis Gaborone 2003-as döntésével így próbálta megfékezni a különféle haszonállatokat veszélyeztető fertőzéseket egy Zimbabwéban korábban kitört szám- és körömfájás járvány után.

És hát miután Botswanában az állattenyésztés a gyémántipar mellett a legnagyobb bevételi forrás, nem volt kérdés, hogy a beteg állatok kötelező leölése olyan komoly veszteséget jelentett, hogy megérte befektetni egy ilyen kerítésbe – Zimbabwe mondjuk akkor és azóta is azt állítja, hogy valójában a zimbabwei migráció megfékezése miatt épült a drót, de biztosat nem tudni, hacsak azt nem, hogy mag a kerítés nem igazán látja el feladatát, hiszen például illegális migránsokból is havonta több ezret utasítanak ki Botswanában.

A kerítés több okból sem látja el eredeti célját, egyrészt azért nem, mert nem figyelik, nincsenek járőrök és az eredetileg tervezetthez képest nem helyezték áram alá (anno igen komoly nemzetközi nyomást kapott Gaborone, nehogy megpróbáljon egy áram alatt lévő kerítést üzembehelyezni a határon), másrészt azért sem, mert rengeteg helyen folyók és egyéb természeti képződmények miatt megszakad az építmény és bármikor áthaladhatnak állatok és akár migránsok is a két ország között, úgyhogy a hatékonyságról is komoly kétségeink lehetnek. Az biztos, hogy az illetékes minisztérium álláspontja minden évben ugyanaz, a meglévő problémák orvoslásra kerülnek és a kerítést folyamatosan karbantartják, a közelében élő farmereket és állattenyésztőket is bevonták ezekbe a munkálatokba, ugyanis az állatok – különösen az elefántok – vándorlása miatt igen komoly sérülések alakultak már ki az építmény sok részén.

Az is biztos persze, hogy a Zimbabwe által eredetileg felhozott “afrikai Gáza-övezet épül” érv is a múltté már, bár még 2008-2009 környékén is voltak hírek arról, hogy milyen sikeresen tartja távol a bevándorlókat az alig 2 milliós országtól a kerítés, mára biztossá vált, hogy a kerítés semmilyen formában nem gátolja az illegális bevándorlást (ahogy a képeken is látható, egy ilyen kerítés nem igazán nagy kihívás egy elkeseredett embernek – lásd a spanyol enklávék kerítéseinek példáját), sőt, jelenlegi állapotát figyelembe véve igazából mintha nem is létezne.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

The 2015 WARM Festival is taking place in Sarajevo from Sunday June 28th to Saturday July 4th, 2015.
The Second WARM Festival will have the European premiere of Sebastian Junger last film,'The Last Patrol', the story of a journey on foot through America by two combat veterans and two longtime war reporters. The festival will also screen Junger's two films about American soldiers fighting the war in Afghanistan, ‘Restrepo' and ‘Korengal', as well as ‘Which way is the front line from here ?'. The (...)

/ Bosnie-Herzégovine, Dans les Balkans

The 2015 WARM Festival is taking place in Sarajevo from Sunday June 28th to Saturday July 4th, 2015.
The Second WARM Festival will have the European premiere of Sebastian Junger last film,'The Last Patrol', the story of a journey on foot through America by two combat veterans and two longtime war reporters. The festival will also screen Junger's two films about American soldiers fighting the war in Afghanistan, ‘Restrepo' and ‘Korengal', as well as ‘Which way is the front line from here ?'. The (...)

/ Bosnie-Herzégovine, Dans les Balkans

Dans le cadre des opérations de sécurité maritime conduites par la Combined Task Force 150 en océan Indien, la frégate légère furtive (FLF) Surcouf et le bâtiment de ravitaillement et de commandement (BCR) Var entrent régulièrement en contact avec la communauté maritime afin de recueillir du renseignement d’ambiance et des informations sur les éventuels trafics dont les équipages pourraient être témoins. 

Les 16 et 17 juin 2015 le détachement d’hélicoptères de la base de N’Djamena, constitué de deux appareils de type EC 725 Caracal, a mis à profit deux vols au-dessus du Tchad pour conduire un exercice de maintien en condition opérationnelle des équipages de search and rescue (SAR) dans le cadre de ses missions de soutien et d’appui à la force Barkhane.

Le 15 juin 2015 a eu lieu la cérémonie de passation de commandement de la base aérienne projetée (BAP) en Jordanie. Après quatre mois de présence, le colonel Stéphane a rendu son commandement au profit du colonel Laurent.

Ezer sebből vérzik a görög népszavazás, amelynek cseppet sem világos a tétje. Nem lennénk a görög választók helyében.

Dél-Afrikában találták azt a pitont, aminek egy tarajos sül okozta a halálát: belülről szúrta agyon a kígyót.

Bulgáriában újra nekifutnak a meglévő MiG-29-es és Szu-25-ös harci repülőgépek leváltására. A vadász- és csatagépek utódja egy típus lesz. A honvédelmi miniszter július elsejei bejelentése szerint első körben használt F-16-ról kezdenek tárgyalásokat Belgiummal, Hollandiával és Görögországgal. Első két esetben a modernizált AM/BM variánsokról lehet szó, míg utóbbinál az újabb gyártású C/D változatok kerülhetnek eladósorba.

Június 17-én hajtotta végre első repülését az első Üzbegisztán számára gyártott C295W szállító repülőgép. A volt szovjet tagköztársaság 2014 májusában jelentette be négy példány beszerzését az utóbbi évtizedben egyre népszerűbb európai szállítógépből.

Izraelben befejezte kiképzését az első olyan évfolyam, amelyik a modern repülőgépek vezetését az új Alenia Aermacchi M-346 Lavi gyakorlógépek segítségével sajátította el. A típus első két példánya egy évvel ezelőtt, 2014 júliusában érkezett meg az országba, míg a pilótaképzésben ez év januárjától vettek részt.

Közel-keleti hírügynökségek jelentése szerint Egyiptom hamarosan beszerez egy NH Industries NH90NFH haditengerészeti helikoptert is a nemrégiben átvett ex-NORMANDIE FREMM-osztályú fregattja számára. Az egyiptomi haditengerészet jelenleg tíz Kaman SH-2G (E) Super Seasprite helikopterrel rendelkezik.

A 42 elvárt helyett 35 repülőszázaddal rendelkező India ebben évben újabb három repülőszázaddal lesz szegényebb. A 18-18 géppel rendelkező alegységek gépállományát alkotó MiG-21-es és a MiG-27-es típusok az azonnali csere lehetősége nélkül kerülnek kivonásra, a több mint egy évtizedig húzott-halasztott tender miatt. A repülőszázadok gépeit a többi repülőképes géphez tervezik felhasználni tartalék alkatrészként, mivel még nem érettek meg teljesen a selejtezésre.

Németországban a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában az első lemez ünnepélyes vágásával kezdetét vette az első, Szingapúr által megrendelt Type 218SG tengeralattjáró gyártása. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2000 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból két egységet rendelt meg a városállam haditengerészete 2013 decemberében. A Type 218SG a Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit, hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre.

A repülőerők képességének fejlesztéséről sem feledkeztek meg Szingapúrban, ugyanis 2016-tól kezdődően 5-6 év alatt 60 F-16-os vadászbombázójukon fog megjelenni az AESA antennájú fedélzeti rádiólokátor, nagyjából 130 millió dollár ellenében.

Kínában állítólag már szolgálatba állították a négymotoros Y-8GX6 tengeri járőrgépet. Az első fotók még 2011-ben jelentek meg a szállítógépen alapuló tengeri járőrgépről, mely a Shaanxi Aircraft Corporation gyártmánya. A négy WJ-6C hajtóművel ellátott, turbólégcsavaros gép az Északi-tengeri Flotta állományában bukkant fel idén. A hatlapátos légcsavarral ellátott gép törzsének megépítéséhez kompozit anyagokat is felhasználtak, továbbá újratervezett szárnyakat is kapott szállító elődjéhez viszonyítva.

Több mint 1000 meghívott előtt végrehajtotta utolsó repülését az amerikai haditengerészet színeiben a Grumman EA-6B Prowler rádióelektronikai zavarógép. A 44 éven át tartó szolgálati időt lezáró eseményre június 27-én, szombaton került sor a Whidbey Island-i bázison, ott, ahol a típus a VAQ-129-es század színeiben 1971. januárjában szolgálatba állt. A 173 megépített példányból legutoljára már csak 14 volt repülőképes állapotban, ezek közül a 163890 gyártási számút érte az a megtiszteltetés, hogy végrehajtották vele a típus flottától történő nyugdíjazását jelképező utolsó fel- és leszállást. A tengerészgyalogság Cherry Point-i bázisán még 2019-ig megtalálható a Grumman EA-6B Prowler rádióelektronikai zavarógép 25 példánya. Az utódnak számító Boeing EA-18G Growler repülőgépből a haditengerészet eddig 107 darabot vett át és állított szolgálatba, de további 28, vagy 31 gép megrendelésére is mutatkozik kilátás.

Most előre megtervezetten került a szárazdokkba az amerikai haditengerészet USS FREEDOM (LCS1) fregattja. Az esedékes felújítást és korszerűsítést 3-4 hónap alatt fogják végrehajtani, ami a legtöbb esetben szoftverfrissítést foglal majd magában. De a hidraulikusból teljesen elektromos meghajtásúvá változó horgony csörlője, továbbá a hatékonyabbá váló kompresszorok és hűtőrendszerek mellett javulni fog a műholdas kommunikáció is egy új antenna felszerelésének köszönhetően. Ez utóbbi a hajóosztály többi egységén is megjelenik majd.

Brazíliában elképzelhető, hogy a JAS-39 Gripen fúrhatja meg az AMX vadászbombázók nemrégiben elkezdett korszerűsítési programját. A légierő számára már három példányban átadott A-1M-ből az eddigi tervek szerint 43 lépett volna szolgálatba, de a svéd típus megjelenését követően költségvetési okokból lehet, hogy csak 30-ra tart igényt a légierő vezetése. A 43 gépet érintő munkálatokra összesen 1,12 milliárd dollárt áldoznak, a munkát az Embraer repülőgépgyár végzi el, mely együttműködik az izraeli Elbittel. A brazil AMX-ek orrába a Mectron által kifejlesztett SCP-01 többfeladatú radar kerül beépítésre a korszerű avionika mellett. Az így már A-1M jelzést viselő gépek 3,8 tonnás fegyverterhelése egyaránt állhat majd levegő-levegő, levegő-föld, levegő-felszín osztályú precíziós fegyverekből is. Pár éve a légierő parancsnoksága az összes szolgálatban álló, azaz 53 AMX korszerűsítését tervezte, megfelelő anyagi fedezet ellenében.

Biztos a jövője viszont az SC-105 Amazonas tengeri kutató-mentő repülőgépnek a dél-amerikai országban. A múlt hónapban újabb 3 példányban megrendelt típus helyi jelölése valójában a C295-öst takarja. Az orrkúp alá beszerelt EL/M-2022A(V)3 radar akár 360 kilométeres távolságból is képes a vízfelszín felderítésére, míg a műholdas kommunikációs rendszer a mentőfeladatok irányításában játszhat kulcsfontosságú szerepet. A C295-ből tíz szállító, S-105A Amazonas jelzéssel már szolgál az országban, valamint kettő SC-105A is, azonban ezek oldalán még nincsenek a most megrendelt és 2017-tól megérkező példányokra felszerelésre kerülő buborékablakok.

A szomszédos Argentínában megszületett a döntés a hadsereg 74 TAM (Tanque Argentino Mediano) harckocsijának izraeli segítséggel történő modernizálásáról. A 111 millió dolláros programról június 26-án állapodtak meg a felek, aminek másik lényeges eleme, hogy több alkatrész és rendszer helyi gyártása, összeszerelése is megvalósul. A TAM 2C verzió létrejöttét az izraeli Elbit által készített rendszerek beépítésével valósították meg nagyobb részben. Az izraeli gyártó hőképalkotó kamerája a célfelderítést, míg a lézeres besugárzásjelzője a védelmi képességet növeli. A 105 milliméteres lövegből lehetőség nyílik a 8 kilométeres hatótávolságú Lahat irányított páncéltörő rakéta indítására is.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

McDonnell Douglas F-4C Phantom II.

Bell AH-1S Cobra.

Saab AJS37 Viggen.

MiG-21bis.

Dassault Mirage 2000B.

McDonnell F-101F Voodoo.

AgustaWestland AW-159 Wildcat.

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K.

McDonnell Douglas F-4E Terminator 2020.

PZL-Swidnik W-3PL Gluszec.

Mitsubishi T-2P.

Lockheed SR-71A Blackbird.

Westland WG-13 Lynx AH.7.

Boeing 737-7ES Peace Eagle.

Grumman EA-6B Prowler: 1., 2.

Mil Mi-6A.

British Aerospace Sea Harrier FA.2.

JF-17 Thunder.

Kawasaki OH-1 Ninja.

Italian HH-101A Caesar Special Operations Helicopter

Rendkívüli biztonsági ülést hívtak össze a mai napra (07.03.) a Dél-afrikai Köztársaságban a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) országai, hogy szót ejtsenek az egyre aggasztóbbá váló lesothói biztonsági helyzetről és átbeszéljék a lehetséges opciókat is, ugyanis az aprócska, és a Dél-Afrika vízellátása szempontjából rendkívül fontos országban a tavaly puccskísérlet után valamelyest normalizálódó helyzet ismét a teljes összeomlás esélye jelent meg, amelyhez az újabb lökést Maaparankoe Mahao egykori vezérkari főnök fényes nappal, katonák által végrehajtott meggyilkolása adta.

Ez még múlt héten történt, de az azóta eltelt pár napban több ellenzéki vezető is elmenekült az országból, a dél-afrikai elnökhelyettes és a lesothói ügyekre kijelölt közvetítő, Cyril Ramaphosa is eltöltött két napot a lesothói fővárosban, Maseruban, hogy tárgyaljon a szembenálló felekkel valamint bejelentse, hogy külföldi nyomozócsoport is segíteni fogja Mahao gyilkosainak felkutatását és elfogását (jelzésértékű mondjuk, hogy Pretoria csak kórboncnokokat küldött). Persze ez csak a konkrét ügyben jelenthet megnyugvást, a puskaporos hordó robbanásközeli helyzetét eredményező problémákra (itt gondoljunk az iszonyú szegénységre, a hadsereg és a rendőrség soraiban jelenlévő politikai megosztottságra, a hatalmas korrupcióra és egyes politikusok önző politizálására) nincs nagyon válasza sem az ország, sem az SADC vezetésének – hacsak a ma (07.03.) kezdődő, Robert Mugabe vezette SADC kétnapos konferenciáján nem sikerül valamiféle tervet kidolgozni.

Az autó, amiben az egykori vezérkari főnököt lelőtték.

Az egykori vezérkari főnök meggyilkolásával kapcsolatban a hivatalos álláspontot maga a lesothói elnök, Pakalithi Mosisili ismertette, aki szerint Mahao akkor sérült meg végzetesen, amikor megpróbálták letartóztatni a katonák – a nem hivatalos verzió szerint a gyilkosságot Mahao utódja, a tavalyi puccskísérlet egyik fő kitervelőjének számító Tlali Kamoli rendelte meg, ami persze lehet egyszerű találgatás is, mégis talán jelzésértékű, hogy a merénylet óta Mahao egyik nagy szövetségese, az egykori miniszterelnök, Tom Thabane is menekülőre fogta a dolgot a Mosisilivel szembenálló ügyvédek, újságírók, ellenzékiek egy részével együtt.

Ha azonban az SADC és Lesotho egyik fő külföldi támogatója, az Egyesült Államok nem képes megoldást kínálni, akkor elmondhatjuk, hogy tökéletes példáját láthatjuk majd annak, hogy a nemzetközi segítség mennyire behatárolt, mennyire korlátozott opciókat kínál, hiszen jelenleg úgy tűnik, hogy az állami struktúra alapjaiban rohad ebben az apró kis államban – gondoljunk csak például arra, hogy amikor Mosisili 14 év után békésen elbukta a választásokat 2012-ben és létrejött egy Tom Thabane vezette egységkormány, akkor is pillanatok alatt egyértelművé vált, hogy a hadsereg és a rendőrség csak a továbbra is egymással szemben álló politikai felek eszközeként szolgálnak: katonák támadtak gránátokkal Thabane barátnőjének házára, katonák és rendőrök privát testőrként és verőemberként szolgáltak és hát az ominózus puccsban a Thabane által elbocsátott Kamoli katonáival már elbocsátásának másnapján megrohamozta a fővárost és a Thabanéhoz hű rendőri erőket.

A lesothói politikai élet nagy öregje, Mosisili

Pedig elvileg mindkét testületnek teljesen függetlennek kellene lennie és kizárólag a nép érdekeit kellene néznie – mégis eme poszt szerzője az Afrikához fűződő sok-sok éves kapcsolata alatt sosem látott ilyen függetlenséget Lesothóban. Aztán a puccskísérlet után az SADC közreműködésével kicsikart februári választáson Mosisili ismét visszakerült az ország élére és egyik első intézkedésével ismét pozícióba ültette hű jobbkezét, Kamolit, aki aztán állítólagosan hozzálátott a politikai ellenfelekkel való leszámolásnak – kezdődött minden a Thabanéhoz hű katonák és üzletemberek eltüntetésével majd most jött ez a gyilkosság. Persze ne vessük el teljesen a sulykot, a komplex, korrupciós ügyektől átszőtt lesothói politikai életben minden vagylagos, tehát a fent említett mondatok mindegyikében ott bújkál, ott kell bújkálnia a bizonytalanságnak, hiszen jelen pillanatban megjósolhatatlan mit hoz a jövő Maseru és a világ egyik legnagyobb HIV-fertőzöttségi arányával bíró kis ország számára.

És akkor még arról nem is nagyon esett szó a posztban, hogy a jelenlegi koalíciós kormányzatban komoly szerepet betöltő Lesothói Demokratikus Tömörülés (LCD) vezetője, a lesothói politika egyik nagy alakjának számító Mothetjoa Metsing és a dél-afrikai alelnök, Ramaphosa között fennálló régi jó viszonyt nem igazán nézi jó szemmel Mosisili, ami nem túlságosan jó előjel a jövőre nézve. És várva az SADC rendkívüli ülésének fejleményeit, zárjuk most ezt az írást azzal a rövid megjegyzéssel, amellyel Mosisili szóvivője, Motumi Ralejoe kommentálta a helyzetet: “Hogy valóban problémáink lennének? Hát nem hiszem.”

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

DRAFT RECOMMENDATION on the proposal for a Council decision on the conclusion of the Protocol to the Euro-Mediterranean Agreement establishing an association between the European Communities and their Member States, of the one part, and the Republic of Tunisia, of the other part, on a Framework Agreement between the European Union and the Republic of Tunisia on the general principles for the participation of the Republic of Tunisia in Union programmes
Committee on Foreign Affairs
Pier Antonio Panzeri

Source : © European Union, 2015 - EP

Bekérették az orosz külügyminisztériumba Belgium moszkvai nagykövetét, és tiltakozó jegyzéket adtak át neki belgiumi orosz vagyonok lefoglalása miatt. Ez utóbbiról egy belgiumi választottbíróság döntött, helyt adva az egykori Yukos (Jukosz) orosz kőolajcég részvényesei keresetének.

A bíróság a belgiumi orosz nagykövetség, valamint Oroszországnak az Európai Unióhoz és a NATO-hoz akkreditált diplomáciai képviselete és egy sor más orosz szervezet vagyonát foglalta le.

A nagy-britanniai Man szigeten bejegyzett Yukos Universal Limited részvényeseinek 1,6 milliárd euró kártérítést ítélt meg tavaly július 18-án a hágai Állandó Választottbíróság az Oroszországgal szemben indított perben. Az orosz államnak emellett több mint 50 milliárd dollárt kell fizetnie három, Yukos-ügyben érintett felperesnek az olajcég korábbi kisajátítása miatt. Ezt azonban mind ez ideig nem tette meg.

Korábban  a francia hatóságok is zárolták az összes orosz állami cég és képviselet számláit, vagyonát.

A 2007-re megszüntetett Yukos kőolajcég 1997-től 2004-ig volt vezetőjét, Mihail Hodorkovszkij orosz üzletembert 2005-ben, majd 2010-ben is elítélték a cég ügyében indított perben. Hodorkovszkij csak 2013 decemberében szabadult a fegyházból elnöki amnesztiával. A Svájcban élő, Putyin ellenzékévé vált férfi üdvözölte a tavalyi hágai döntést.

A Yukos 2003-ban megindult felszámolása során az orosz állam a stratégiai tulajdonos GML vagyonát kisajátította, és értékén alul a Rosznyeftynek adta tovább.

Le 3 juillet 2015, un avion de surveillance maritime Falcon 50 de la Marine nationale a survolé la Méditerranée centrale à des fins de renseignement sur le trafic de migrants en Méditerranée. Il s’agissait de la première contribution opérationnelle de la France à l’opération EUNAVFOR MED, lancée le 22 juin par l’Union européenne.