Agrégateur de flux

L’opération Barkhane a été lancée le 1er août 2014. Elle répond à une triple logique :une logique de partenariat avec les pays du « G5 Sahel », cadre institutionnel qui regroupe depuis le mois de février 2014 la Mauritanie, le Mali, le Burkina Faso, le Niger et le Tchad. Ces pays ont décidé d’apporter une réponse régionale et coordonnée aux défis sécuritaires, ainsi qu’aux menaces que font peser sur eux les groupes armés terroristes (GAT) ;une logique de soutien à la MINUSMA, encadrée par la résolution 21001 du Conseil de sécurité des Nations Unies qui « autorise l’armée française dans la limite de ses capacités et dans ses zones de déploiement, à user de tous moyens nécessaires, à partir du commencement des activités de la MINUSMA jusqu’à la fin du mandat autorisé par la présente résolution, d’intervenir en soutien d’éléments de la Mission en cas de danger grave et imminent à la demande du Secrétaire général (…) » ;une logique de réponse adaptée à une menace transfrontalière.

Húsz év. Az akkor született gyerekek már dolgoznak, vagy főiskolára, egyetemre járnak, néhánynak esetleg már családja is van.

Húsz év. És még mindig vannak olyan boszniai családok, akik arra várnak, hogy elvesztett szeretteiket megtalálják, és méltóképpen elbúcsúztassák.

Húsz év. Ennyi idő telt el a srebrenicai tömeggyilkosság óta.

Boszniai tartózkodásunk alatt úgy éreztem, nem jöhetek haza anélkül, hogy ne mennék el Srebrenicába. Sokáig halogattam, mindent elolvastam róla, amit csak lehetett, meghallgattam a szarajevói barátainkat, akiknek volt erejük beszélni róla, és féltem, hogy mit fogok látni, mivel fogok szembesülni.

Egy napon 2002-ben mégis rászántam magam, és egy helyi barátnőmmel nekiindultam. Mintha az idő is tudta volna az úticélunkat, szomorkás, borús, kicsit esős volt.

De mi is történt ebben a hegyek közé szorított „ezüstvárosban”, az egykori gazdag ezüstbányák központjában, a városban, ami 1512-ig a magyar Srebrenicai bánság székhelye volt?

 

A boszniai háború alatt 1992-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa a vérengzések, a háború megfékezésére hat különleges védelmi övezetet hozott létre: Bihacs, Szarajevó, Gorazsde, Zsepa, Srebrenica és Tuzla térségében. Ennek az lett a következménye, hogy Srebrenicába menekült a környező települések bosnyák lakossága, biztonságot keresve az előretörő szerb hadsereg elől. A városlakók száma megkétszereződött, a menekültek embertelen körülmények között éltek elégtelen élelem, ruházat, villany, gáz és fűtés nélkül több mint három évig.

Az ENSZ menekültügyi biztosa ezt írta 1993 márciusában:„a helyzet Srebrenicában óráról órára rosszabb. Az utolsó jelentés, amit kaptam az ott lévő szakemberektől, az rémisztő. Emberek ezrei érkeznek a városba a környékről, amit a szerbek rendszeresen támadnak.” A diplomata már ekkor figyelmeztetett arra, hogy a városban humanitárius katasztrófa fenyeget és a lakókat meg kellene védeni az egyre közeledő szerb támadóktól.

Potocsari kb. 4-5 km-re van Srebrenicától, a holland békefenntartó katonák itt rendezték be főhadiszállásukat. Az lett volna a feladatuk, hogy fenntartsák a békét a két fél között. De hiába állomásoztak ott, a hatalmas szerb katonai fölénnyel szemben képtelen voltak megvédeni a muzulmán lakosságot. De azt sem tudták megakadályozni, hogy a bosnyák hadsereg megtámadja a szerb falvakat a védett területen kívül.

Egy későbbi vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy Hollandiát humanitárius okok, politikai ambíciók vezették, hogy részt vegyen egy rosszul értelmezett és gyakorlatilag lehetetlen békemisszióban, valódi helyzetfelmérés nélkül vették át a srebrenicai szolgálatot a kanadaiaktól úgy, hogy több ország már visszautasította. Nem volt tisztázott a zászlóalj hatásköre „ott védték a békét, ahol nem volt”. Ez a misszió aztán hosszú éveken keresztül kísértette a hollandokat, Wim Kok miniszterelnök és kormánya bukását is okozta az események után hét (!) évvel.

De mit történt 1995-ben? Június elején a holland zászlóalj parancsnoka, Thomas Karremans őrnagy jelentést küldött az ENSZ-nek és a holland kormánynak, amelyben panaszolta a lehetetlen ellátást és szerb csapatösszevonásokról beszélt a város közelében. Lehetségesnek tartotta, hogy ez egy támadás előkészítése.

Az említett szerb csapatösszevonások a védett zóna belsejében július 3-ra befejeződtek, ezzel a bosnyákokat teljesen elvágták a külvilágtól. Július 4-én még bejutott a városba egy élelmiszer szállítmány és ők riadóztattak, hogy a várost a szerb tankok és nehézfegyverek teljesen körbevették. 

Kisérteties a hasonlóság Szarajevó ostromának előkészületeihez, és kísérteties a két város fekvésének hasonlósága is, ami teljesen kiszolgáltatottá tette az ott élőket. Mindkét város magas helyekkel körülvett katlanban terül el, szinte tálcán kínálja magát az agresszoroknak. Szarajevó ostroma több mint három évig tartott, Srebrenicára ennyi időt, energiát, fegyvert és pénzt márnem szántak a szerb erők, pontosabban Ratko Mladics és katonái.

Július 6-án reggel fél 5-kor hatalmas robbanásokra ébredtek a város lakói. Megkezdődött az ostrom. A holland zászlóalj parancsnoka azonnal légi beavatkozást kért az UNPROFOR-tól, a kérés azonban nem jutott el a magasabb vezetőkhöz, már alsóbb szinten elutasították.

Július 7-én a szerbek tovább támadtak, a holland parancsnok újra kérte a légi beavatkozást, amit a szarajevói központban ismét elutasítottak.

 

Július 8-án már Nicolai holland tábornok kérte a légi beavatkozást és ez végre eljutott Janvier francia tábornokhoz a zágrábi ENSZ főparancsnokságra. Ám még ezen a szinten is úgy ítélték meg, hogy nincs szükség légi támogatásra.

A támadás ez alatt tovább folyt, sok civil megsebesült A szerbek délutánra a város déli oldalán áttörték a hollandok védelmi vonalát, akik akkor még nagy erőfeszítéssel visszaszorították őket.  

Július 10-én azonban öt védelmi állásukból hármat fel kellett adniuk, a szerb hadsereg egy km-re megközelítette a várost. Amíg ez történt, addig a holland Nicolai tábornok egyre sürgette a légi támadást, de továbbra is sikertelenül.

A támadások során a városban eluralkodott a pánik, a káosz, rengeteg volt a sebesült, a kórházak tele voltak. A sebészek nem győzték a műtéteket. A városban dolgozott az „Orvosok határok nélkül” csapat két francia orvosa is, az ostrom alatt mindketten életüket vesztették.

Karremans tábornok ki tudja hányadszor ismét légicsapást kért, amit azonban Janvier tábornok Zágrábban ismét nem rendelt el.

Nem tudni, mi volt ennek a masszív ellenállásnak az oka. Az biztos, hogy a szerb hadsereg főparancsnoka, Ratko Mladics azzal fenyegetőzött, hogy a repülőgépeket és a békefenntartók bázisát Potocsariban és Tuzlában nehéztüzérséggel fogja lövetni, aminek áldozata lesz több ezer civil, akik a bázis köré tömörültek. Akkorra már 25 ezer menekült gyűlt össze az ENSZ támaszpont körül Potocsariban, védelmet remélve a kéksapkásoktól.

Alija Izetbegovics elnök a srebrenicai katasztrófáért szinte egyszemélyben Janvier francia tábornokot tette felelőssé, de erről majd később bővebben is írok, hogy hogyan élte meg, hogyan emlékezett a bosnyák elnök ezekre az iszonyú napokra.

A város vezetői drámai hangú levelet küldtek mindenkinek, akitől bármi segítséget reméltek: Izetbegovics elnöknek, Szilajdzsics miniszterelnöknek, a hadsereg vezetőinek és leírták, hogy a város rövidesen elesik. „Utolsó alkalommal kérjük Önöket, hogy segítsenek, vessék be minden diplomáciai fegyverüket, hogy elkerüljük a muzulmánok katasztrófáját.”

Július 10-én késő este az angol Rupert Smith tábornok Splitből izgatott hangon hívta fel Izetbegovicsot és tájékoztatta, hogy „végre parancsba adták a NATO légitámadást”. Ám a repülőgépek félútról visszafordultak.

És elérkezett július 11-e, délután négy órakor a szerbek bevonultak Srebrenicába, mindenhol Mladics emberei voltak.

Az aznap és a következő napokon történtekről később. Felkavarnak az emlékek, felkavarnak a képek, előjönnek a boszniai barátok, a gyerekeim osztálytársainak, barátainak történetei. Felkavar egyrészről az emberi gyűlöletnek ez a mérhetetlen foka, másrésztől azoknak a közömbössége, akik tevőlegesen döntési helyzetben voltak, segíteni tudtak volna és nem tették meg.

Tanulságos, és soha el nem felejthető, ami húsz éve Srebrenicában történt. Különös megvilágításba kerülnek az ottani események ma, amikor másik országokban zajló háborúk miatt a pokolból menekülő emberek tömegeivel szembesülünk.

Ez már a mai napokhoz vezet, de minden szó nélkül nem mehetünk el az mellett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában Oroszország megvétózta Nagy-Britannia állásfoglalás tervezetét, amelyben azt akarták elfogadtatni, hogy Srebrenicában népirtás történt.

Hogy valóban az történt-e, vagy egy háború velejárója volt a srebrenicai ostrom és utóélete, a későbbi írásokból Önök is megítélhetik.

 

 

http://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_c96321.r21.cf3.rackcdn.com/10108_169_full_129_97shar_c1.jpg

EU opened accession negotiations with Iceland on 27 July 2010

Download this video here.

En général, la limitation de vitesse en agglomération est de 50 km/heure. Il existe une exception en Pologne, mais la nuit seulement entre 23h00 et 5h00 du matin, où il est autorisé de conduire jusqu'à 60 km/heure. Le Royaume-Uni et l'Irlande ont limité leur vitesse à 48 km/h, car elle est en fait exprimée en miles par heure (mph ; 30 mph = 48 km/h). Ce sont sur les autoroutes que les différences sont les plus importantes. On passe de 100 km/h à Chypre à 140 km/h en Pologne. A noter que 16 pays ont fixé la limite sur autoroute à 130 km/h. En Allemagne, il est recommandé de ne pas dépasser les 130 km/h, sachant qu’aujourd’hui il n’y a plus qu’un tiers des autoroutes allemandes qui n’est pas limité. A partir du 1er juillet 2015, la France expérimente une baisse de la vitesse maximale autorisée de 90 km/h à 80 km/h sur trois tronçons routes bidirectionnelles (81 km au total), pendant une période de deux ans. Avec 2,6 décès en 2014 sur ses routes pour 100 000 habitants, Malte est le pays où il y a le moins d'accidents mortels sur les routes, mais on raisonne à partir de chiffres très petits. Les Pays-Bas, et le Royaume-Uni, suivis de près par la Suède, enregistrent les meilleurs résultats en matière de sécurité routière. La moyenne de l’Union européenne se situe à 5,1. Avec 5,3 en 2014, la France se situe juste un peu au-dessus de cette moyenne.

http://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_7e18a1c646f5450b9d6d-a75424f262e53e74f9539145894f4378.r8.cf3.rackcdn.com/3_7_2014-101767-athens-greece-16-9-preview_1.79_thumb_169_1436364860_1436364860_129_97shar_c1.jpg

Finance Ministers of the Eurozone meet on 11 July in Brussels to discuss the Greek government's request for an aid programme.

Download this video here.

Die Reaktionen der europäischen Partner Griechenlands auf die Reformvorschläge fielen unterschiedlich aus. Der französische Staatschef Francois…

Anti-aircraft missile system S-400 "Triumf" is second to none in the world and is recognized as the most advanced system of the kind. The idea to create a long-range system appeared during the 1990s to destroy targets at a maximum range at medium altitudes

« L'Europe est-elle en train de préparer de nouveaux accords Sykes-Picot ? » Conséquence de l'effondrement du vieux système datant de la fin de la première guerre mondiale, les frontières du Proche-Orient se sont totalement effacées. / Europe, Irak, Liban, Proche-Orient, Syrie, Turquie, Conflit, État, (...) / Europe, Irak, Liban, Proche-Orient, Syrie, Turquie, Conflit, État, Histoire, Islam, Nationalisme, Religion, Violence, Frontières, Panarabisme - 2014/07

Paru en 1966, « Islam et capitalisme », du célèbre orientaliste Maxime Rodinson, n'avait encore jamais été réédité. Réfutant l'idée selon laquelle il existerait des règles propres aux pays du monde musulman, radicalement distinctes de celles qui régissent l'Occident, Rodinson préfère adopter pour son (...) / Arabie saoudite, Égypte, Proche-Orient, Monde arabe, Capitalisme, Économie, Histoire, Idées, Idéologie, Islam, Nationalisme, Religion, Socialisme, Marxisme - 2014/04

A Tanács keretében tevékenykedő Állandó Képviselők Bizottsága 2015. július 9-én a luxemburgi elnökség kompromisszumos szövege alapján elfogadta a 2016. évi uniós költségvetés-tervezetről kialakított álláspontját. 

A Tanács prioritásai

A Tanács több kiemelt területen is támogatta a Bizottság által javasolt összegeket. E területek közé tartozik a gazdaság élénkítését szolgáló Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI), a migrációs áramlások kezelését célzó intézkedések, a humanitárius segítségnyújtás és az Erasmus. A Tanács álláspontjában tükröződik az a kifizetési terv is, amelyről 2015 májusában az Európai Parlamenttel állapodott meg annak érdekében, hogy fokozatosan megszüntessék a 2007–2013-as kohéziós programokkal kapcsolatos, még teljesítetlen kifizetési követelésekből adódó kötelezettségállományt.

„Meggyőződésem, hogy a 2016. évi uniós költségvetés-tervezetről kialakított tanácsi álláspont lehetővé teszi, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre a termelő beruházások megvalósításához, a növekedés és a foglalkoztatás elősegítéséhez, továbbá a politikai szempontból leginkább sürgető feladatoknak, például a migráció kezelésének a megoldásához. A jelenlegi gazdasági helyzetben elengedhetetlen, hogy a polgárok hozzájárulásai megtérüljenek, az uniós források felhasználását pedig pontosság és elszámoltathatóság jellemezze. Ezért úgy gondolom, hogy a Tanácsban elért politikai megállapodás megfelelő egyensúlyt teremt a költségvetési konszolidáció és azon stratégiai beruházások között, amelyekre Európának szüksége van ahhoz, hogy enyhüljenek a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzet negatív hatásai” – jelentette ki Pierre Gramegna, Luxemburg pénzügyminisztere és a Tanács elnöke. 

Mozgásteret hagyni 

Mivel a jelenlegi politikai és gazdasági körülmények között az EU-nak számos kihívással kell szembenéznie, a Tanács szerint bölcs dolog elegendő pénzügyi mozgásteret hagyni. Éppen ezért a többéves pénzügyi keret felső összeghatárai alatt megfelelő tartaléksávról gondoskodott annak érdekében, hogy az EU a váratlanul fellépő szükségletekre is reagálni tudjon. A korábbi évek költségvetéseinek végrehajtási adataira támaszkodva és a jövőbeli reális felvevőképességet felmérve a Tanács úgy véli, hogy a 153,27 milliárd EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzat és a 142,12 milliárd EUR összegű kifizetési előirányzat lehetővé teszi, hogy az EU 2016-ban meg tudja valósítani a szakpolitikai célkitűzéseit. A bizottsági javaslathoz képest ez 563,6 millió euróval kevesebb kötelezettségvállalást és 1,4 milliárd euróval kevesebb kifizetést jelent. 

A külső politikára, migrációra és versenyképességre előirányzott összegek nagyarányú növelése 

A tanácsi álláspont az 1–5. sz. költségvetés-módosítással módosított 2015. évi uniós költségvetéshez viszonyítva az összes kötelezettségvállalást 5,36%-kal csökkenti, az összes kifizetést pedig 0,59%-kal növeli. A 2015. évi költségvetés nemrégiben 16.5 milliárd összegű kötelezettségvállalással egészült ki azoknak az előirányzatoknak a megőrzése érdekében, amelyek a többéves pénzügyi keret bizonyos programjainak kései elfogadása miatt 2014-ben nem kerültek felhasználásra. A kifizetéseket illetően a tanácsi álláspont két számjegyű százalékos mértékben növeli a külső szakpolitikai tevékenységekre (+22,5%), valamint a biztonság és uniós polgárság fejezetével, és benne a migrációval kapcsolatos intézkedésekre (+15,4%) előirányzott összegeket. A kutatás és a versenyképesség növelését célzó egyéb intézkedések 8,6 %-os emelésben részesülnek. 

Az alábbi táblázatban a tanácsi álláspont tervezetének összefoglalása látható: 

  Előirányzatok fejezetenkéntmilliárd EURkötelezettségvállalásokkifizetések

1. Intelligens és inkluzív növekedés:

a) Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért

b) Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

69,6

18,8

50,8

65,9

17,1

48,8

2. Fenntartható növekedés: természeti erőforrások:

ebből: piachoz kapcsolódó kiadások és közvetlen kifizetések

62,9

42,7

55,6

42,7

3. Biztonság és uniós polgárság:2,62,24. Globális Európa:8,79,15. Igazgatási kiadások (az összes uniós intézményé):  8,9  8,9  Speciális eszközök:0,50,4Összes előirányzat153,3142,1Az EU-28-ak GNI-jének százalékában1,040,97Következő lépések

A Tanács az álláspontját várhatóan szeptember elején írásbeli eljárás keretében fogadja el hivatalosan. Az állásponttal a luxemburgi elnökség megbízást kap arra, hogy a 2016. évi uniós költségvetésről tárgyalásokat folytasson az Európai Parlamenttel.

While the European Commission is not revealing much about its vision on how to achieve a “circular” economy, the European Parliament has now made its mind up. The own-initiative report from rapporteur Sirpa Pietikäinen, adopted yesterday in plenary with 394 votes in favour, 197 votes against and 82 abstentions, aims to inspire the Commissions’ discussions on the new Circular Economy package, which is expected before the end of the year. Whether the EP’s recommendations will put further pressure on the Commission to come up with an ambitious proposal remains to be seen but one thing is certain, the Parliament has its “wish list” ready.

Last June, the adoption of Mrs. Pietikainen’s report by 56 votes in favour reflected a large political consensus in the Environment committee. However, in the period leading up to the plenary vote, the tabling of new amendments and the request for split votes for various provisions showed that diverging views may challenge this consensus. And it did indeed. Interestingly, while the content of the report remains mostly the same, a few key changes shed a new light on the Parliament’s approach of the dossier. In an attempt to offer more flexibility and address the risk of over-regulation, the Plenary has noticeably softened the Parliament’s language and readjust some expectations downwards.

Parliament softens overall resource efficiency target and confirms waste targets

It is on targets that the plenary vote had most striking and symbolic impact. While the Environment committee decided to call for a binding target to increase resource efficiency by 30% by 2030 compared with 2014 levels; the target is no longer legally binding. On waste however, expectations are unchanged. The Commission should foresee a waste reduction target for municipal, commercial and industrial waste for 2015 and increase recycling and reuse target to at least 70% of municipal solid waste and 80% recycling of packaging waste by 2030. The Parliament wants such targets to be the same in all Member States while the Commission has already indicated that it will not be excluding differentiation to a certain extent. The binding food waste target (30% by 2025) and marine litter target (50% by 2015 compared with 2014 levels) also remain on the Parliament’s wish list.

Indicators are still on the menu as well. A lead indicator and a dashboard of sub-indicators on resource efficiency should measure resource consumption, including imports and exports, at EU, Member State and industry level. Interestingly, the Parliament points out the need to adopt a lifecycle approach and to apply a footprint methodology. In other words, products and services should be considered broadly and indicators should reflect at least land, water and material use as well as carbon emissions. According to verbal statements from Commission officials, the Commission is indeed planning to measure circular economy progress by using a dashboard of indicators.

Access to information reduced to consumers’ awareness

Access to information is another area where yesterday’s vote had a significant impact. Until then, the Environment committee had come to the conclusion that information about products should be enhanced:  consumers as well as businesses should have access to information about the resources a product contains and on its expected lifetime. Now the Parliament simply and vaguely “notes that it is crucial to raise consumers’ awareness and increase their proactive role.”

Product design remains high on Parliament’s agenda

Product design is another key aspect for the European Parliament. Products should be durable, repairable, reusable and recyclable. The Eco-design Directive is considered as the best instrument to meet such ambitions. On this matter the Plenary aligned with the Environment committee: the directive should be reviewed by the end of 2016 in order to expand its scope, introduce mandatory product passports and implement self-monitoring and third-party auditing.

The reference to Green public procurement disappears

During the conference organised by the European Commission on June 25, a significant number of speakers and participants mentioned the use of green public procurement as a tool to boost the circular economy. At that time, these views were reflected in the Environment committee report which called on the Commission to propose compulsory green public procurement procedures. The reference to compulsory green public procurement has been watered-down as it now just refers to public procurement without the “compulsory green” component.

 

The Circular Economy will keep EU institutions and stakeholders busy in the months to come. While the Parliament has now clarified its expectations, the European Commission must make important decisions. When withdrawing the previous Circular Economy package, they promised “a more ambitious” package. The question is whether the new proposal will meet this high level of ambition or whether the Commission is, rather optimistically, shooting for the stars. We will be able to judge in a few months when the Commission is expected to publish the new package. Until then, stakeholders have the opportunity to express their views by contributing to the Commission’s public consultation which is open until 20 August.

Lara Visser and Pauline Tawil

Fabienne Mischler ordnet ihrem Körper alles unter. NZZ TV hat die 22-Jährige einen Tag lang begleitet.

The UN Conference on Financing for Development in Addis Ababa in July 2015 will pave the way for the implementation of the post-2015 development agenda. The Briefing Paper series “Financing Global Development“ analyses key financial and non-financial means of implementation for the new Sustainable Development Goals (SDGs) and discusses building blocks of a new framework for development finance.
The BRICS New Development Bank (NDB) was created in mid-2014 by the governments of Brazil, Russia, India, China and South Africa. It will have a fairly large capital contribution – initially of US$ 50 billion – from BRICS countries and can grow up to $100 billion with contributions from other countries. It will fund in-vestment in infrastructure and sustainable development on a significant scale. The NDB will provide valuable resources to help fill the massive gap in investment in infrastructure and sustainable development resources in emerging and developing economies, which has been estimated to reach at least US$ 1 trillion annually. It will also give emerging and developing countries a greater voice in the development finance architecture.
Other emerging economies are also creating institutions. Thus, BRICS leaders have also created new institutions, such as the Contingency Reserve Arrangements (CRA), in BRICS countries to provide official liquidity in times when balance of payments adjustments are needed. Furthermore, with China’s initiative, the Asian Infrastructure Investment Bank (AIIB) is being created. It will have 57 potential member countries, including all major European economies (such as Germany, the United Kingdom and France), with the largest share of the capital being contributed by China. China also announced the creation of the New Silk Road Bank to fund investment in infrastructure connections within Asia as well as those linking to Europe and Africa.
The creation of these new institutions contributes in a valuable way to the aims of financing sustainable development, as will be discussed in the Financing for Development conference in Addis Ababa on 12–16 July 2015.