Good afternoon. Let me begin by saying how pleased I am to have my first meeting of the autumn political season today with President Petro Poroshenko. Thank you, Petro, for your presence here. This for sure shows that EU-Ukraine relations take no holidays.
I am especially glad to see President Poroshenko on a day that started with good news for Ukraine: I very much welcome the deal that was reached between Ukraine and its creditors. In addition, the Contact Group for Ukraine has reached an agreement on a new ceasefire to start on 1 September. Both of these pieces of news are cause for optimism.
During our talks today we discussed three main topics.
First, President Poroshenko briefed me on the recent increases in violations of the Minsk ceasefire. I am especially worried about the targeting of the OSCE Special Monitoring Mission and call on all parties to make sure this does not happen again. Thank you for your information, Petro. After our meeting I am absolutely sure about your determination to help the Special Monitoring Mission in their duty. We are rapidly approaching the deadline for the complete implementation of Minsk so it is critical that everyone does their utmost to make it succeed. I hope that the new ceasefire agreed yesterday is a first step.
Second, we talked about the domestic situation in Ukraine, including the economic outlook, upcoming local elections and constitutional reforms. I welcome progress on amending the constitution to allow for greater decentralisation and encourage Ukraine to move more quickly on judicial reform.
Third, we discussed how Ukraine is implementing the Association Agreement, in particular those parts on visa liberalisation. We want to see free travel between Ukraine and Europe sooner rather than later. That is why I encouraged President Poroshenko to move quickly on this issue. As you know we are here in Brussels, both Jean-Claude Juncker and me, very engaged and supportive for this project. I am really satisfied when it comes to progress on your side.
I would also like to touch upon one more issue. Two days ago Oleg Sentsov was sentenced to twenty years in a labour camp in Russia. Sentsov protested against the annexation of Crimea, where he lived with his two children. Sentsov, Kolchenko, Savchenko and all other Ukrainians held illegally in Russia as well as EU citizens such as Eston Kohver are blatant acts of injustice. They are also symbolic of the cynicism that dominates Russian politics. As long as Oleg Sentsov and others stay in prison, all honest and decent people will not remain indifferent to their fate.
President Poroshenko and I agreed to be in contact early and often over these vital coming months. Thank you very much again, Petro.
Egy hónapon át két helyen álltak készültségben a cseh légierő Gripenjei. Otthon, Cáslavban és Izlandon, a keflavíki nemzetközi repülőtéren. A hely nem ismeretlen a cseheknek, hiszen bő fél évvel korábban teljesítették első izlandi missziójukat.
A második lehetőség hirtelen jött és rövidebb volt, mint az első. A tavalyi rotációra fél évig készültek a csehek, idén mindössze hat hetük volt, hogy a kanadai légierő helyett beugorjanak, felkészüljenek és elkezdjék második légtérrendészeti (Air Policing) missziójukat Izlandon. Egy hónap, 70 felszállás és 140 repült óra után, a cseh kontingens a napokban hazatelepül. Az Izlandon töltött utolsó héten Martin Stropnický cseh honvédelmi miniszter meglátogatta kontingenst. A több mint 3000 kilométeres utat a prágai 24. Szállítórepülő Bázis egyik Airbus 319CJ repülőgépén tette meg.
A műszakiak a 3085-ös gépet készítették elő az izlandi útra. Az A319-esből 2007 eleje óta kettőt üzemeltet a cseh légierő kormányzati repülésre, katonai személy- és teherszállításra valamint Medevac feladatokra, de a messze földön bajba került cseh állampolgárok is számíthatnak rá, hogy elmegy értük a katonai Airbus.
A körbejárás és a gép vizuális ellenőrzése nagygépes léptékű.
Az A319-es nagyjából azt az útvonalat követi, mint a Gripenek. A német partok felett repült ki az Északi-tenger fölé és a szárny mögött felsejlő Shetland-szigeteknél éri el az Atlanti-óceánt.
Izland légteréhez közeledve a készültségi Gripenek fogják közre az Airbust; a 9243-as balról zárkózik a szállítógép mellé. A gépek alatt elterülő zárt felhőzet azt is jelenti, hogy odalent nem vár minket szép idő.
Jobbról közelít a 9236-os. Mindkét Gripenen az Izlandon használt két Sidewinder, két póttartály függesztmény-kombináció van.
A Gripen pilótája a felhőbe süllyedő Airbuson tartja a szemét. A vadászgép kormányfelületei folyamatosan mozognak, ahogy a pilóta apró korrekciókkal tartja a helyét a nagygép mellett.
A szoros kötelék a felhőben is megmarad.
Az izlandi partok előtt az Airbus és kísérete a felhőalap alá süllyed, alattuk a szürke, barátságtalan Atlanti-óceán terül el.
A szállítógép kiengedett fékszárnnyal közelít a keflavíki repülőtérhez. Ahogy csökken a sebesség, a Gripen egyre nagyobb állásszöggel repül az Airbus mellett.
A leszállás előtt néhány perccel a vadászok az utánégető hangos dübörgésétől kísérve elköszönnek.
Közel négyórás repülés után immár a keflavíki nemzetközi repülőtéren ázik a cseh A319-es.
*
A cseh kontingens tagjai parancsnokuk vezetésével felsorakoznak a honvédelmi miniszter fogadásához.
A parancsnok, Martin Nezbeda ezredes jelent a miniszternek. Az ezredes tagja volt a 2009-es baltikumi kontingensnek és tavaly szintén ő vezette a cseh légierő első izlandi misszióját.
***
Az izlandi beszámoló következő részében a készültségi szolgálatot ellátó hajózók és műszakiak mindennapjaiba pillantunk be.
Fotó: Szórád Tamás
Az orosz sajtóban felröppent a hír, a Facebook nem kívánja átengedni a jogot, hogy az orosz „ user”-ek adatait orosz szervereken tárolják –írja a Lenta.ru
Az Egyesült Államok továbbra is szelektív módon kíván együttműködni Oroszországgal, és ezt a hivatalos külügyminiszteri álláspontot erősítette meg az európai és eurázsiai ügyekért felelős tanácsos, Victoria Nuland is, írja a TASS.
A Széchenyi 2020 keretében megjelent „Mikro-, kis- és középvállalkozások kapacitásbővítő beruházásainak támogatása” című (GINOP-1.2.2-15 kódszámú) felhívás a mai nappal módosult. 2015. augusztus 27-én 11.00. órától a Felhívás keretében nem nyújtható támogatás a Felhívás 6. számú szakmai mellékletben felsorolt, a szabad vállalkozási zónának nem minősülő településen megvalósuló beruházásokhoz.
Szociális csomagok és focipályák, a szlovák kormány bő fél évvel a választások előtt mindent megtesz azért, hogy a választók pozitívan emlékezzenek a működésére és márciusban ennek szavazatukkal is hangot adjanak. Más kérdés, vajon sikerült-e tényleg változásokat elérnie a Fico-kormányzatnak a gazdaság területén.
Elsőként sorozatunkban a Szlovákia legsúlyosabbnak problémájának tartott munkanélküliség kérdését világítjuk meg. A statisztikai adatok azt mutatják, rendkívüli előrelépés tapasztalható az elmúlt években, mivel a munkanélküliségi ráta 2013 eleje óta csökken. Ján Richter munkaügyi miniszter emögött tárcája és a kormány által végrehajtott intézkedések sikerét kívánja látni, az elemzők ugyanakkor sokkal óvatosabbak.
Valóban érzékelhető, hogy a szociális intézkedések hatására vállalkozások vettek fel munkakeresőket, de egyúttal az is látható, a hivatalok mindent megtettek az adatok kedvező alakulása érdekében. Ezalatt nem számmisztikát értek, sokkal inkább olyan támogatási kezdeményezéseket, amelyek hosszabb távon nem fognak eredményt produkálni.
Az OECD elemzése például rámutatott, csak hat országnak van százalékos arányban több olyan 15 és 29 év közötti fiatalja, aki nem jár iskolába, nem dolgozik és különféle kurzusokon sem képzi magát. Szlovákiában az arányuk 18,2 százalék, az átlag a nemzetközi szervezet szerint 14 százalék. A probléma ugyanakkor nem a fiatalokból ered, sokkal inkább a hazai munkapiacon uralkodó viszonyokból. Annak ellenére, hogy a kormányzat igyekszik deklarálni, a legmagasabb munkanélküliséggel rendelkező régiókban is csökken az arányuk, még mindig óriási különbségek vannak az országban. Nem meglepő módon, a déli járások továbbra is az élen járnak a statisztikákban.
A gondok persze ott kezdődnek, hogy a hosszabb ideje munkanélkülieket nem tudja a rendszer visszatolni a munkapiacra és mivel elsősorban alacsonyabb végzettséggel rendelkező polgárokról van szó, így a nehézségek csak fokozódnak. Ehhez társul, hogy Szlovákiában még mindig van egy réteg, amely nem hajlandó a munka után költözni, így aztán összeáll egy olyan problémaháló, melyet évek óta képtelenek a kormányok szétszakítani.
Azt ugyanis csupán kampánycélokra lehet használni, hogy júliusban 11,46 százalék volt a munkanélküliek aránya és ez 1,21 százalékpontos évközi csökkenést jelent. Azon lakosok, akik továbbra is állástalanok még nem fognak örömködni azon, hogy Fico alakulata ilyen jól teljesít. A Postabank első negyedévet boncolgató elemzéséből például kiderült, hogy a teljes munkanélküliekből csaknem 61 százalékot tesznek ki azok, akik már több mint egy éve nem dolgoznak. A laikus számára is egyértelmű, éppen nekik a legnehezebb munkát találniuk, mert általában nem megfelelő képzettséggel rendelkeznek és legtöbbször pont azon régiókban laknak, ahol egyébként is nehéz munkát találni.
A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a munkanélküliek 80 százaléka legalább egyszer már dolgozott, tehát rendelkezik valamilyen gyakorlattal. Azok között, akik már korábban dolgoztak és most munkanélküliek, kevés az egyetemi diplomával rendelkező, természetesen az alacsonyabb iskolai végzettségűek száma növekszik.
Az elemzés rámutat arra is, a munkát keresők 85 százaléka ismerősök és rokonok segítségével keres munkát, figyelik a portálokat és emellett jócskán akadnak olyanok is, akik a munkaügyi hivatal segítségét is igénybe veszik.
Mindezen tényekből egyértelmű, hogy az első határozott lépés a regionális különbségek leküzdésének kell lennie, mert míg az átképzés az oktatási rendszerből indul ki és évekig tart, addig különféle helyi ösztönzők segítségével a befektetések átcsoportosítása járhatóbb út. Annak ellenére, hogy az ilyen támogatás a kormány választások előtti decemberi csomagjában várható, ez inkább kommunikációs fegyvernek minősíthető, mint valós lépésnek.
Más kérdés, hogy az ellenzék részéről is megjelent az igény, hogy politikai intézkedéseket is tegyenek a regionális különbségek leküzdése érdekében. A megvalósítás persze jelenleg még távlatokban, hiszen attól függően, hogy milyen módon valósulna meg a magas munkanélküliséggel rendelkező járások támogatása, mennyire képesek vállalkozói tőkeberuházásokat ösztönözni. Az infrastruktúrafejlesztés hiányában ugyanis külföldi nagyvállalatok nem fog Rozsnyóra vagy Rőcére települni, éppen ezért első körben a helyi tőkés csoportok számára kellene saját régiójukban lehetőséget teremteni.
Mindezekből is egyértelmű, eddig inkább kozmetikázás volt a cél és a valódi problémamegoldás feltehetően annak esetleges kockázatai miatt továbbra is csak halogatott. Ennek eredménye, hogy ugyan csökken a munkanélküliek száma, de nem sikerül hosszabb távon is tartható javulást elérni, amely nem csupán támogatási programok mentén működik, hanem átfogó lehetőséget kínál a szlovák munkapiac számára.
Rajkovics Péter,
a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági bizottságának koordinátora
Les Reflets du Temps, site Internet qui consacre une large place aux questions internationales, a publié lundi 24 août 2015 un nouvel article mettant à l’honneur le numéro d’été (2/2015) de Politique étrangère. Martine L. Petauton s’attache dans celui-ci à la question du djihadisme, et s’appuie pour cela sur les articles de Myriam Benraad « Défaire Daech : une guerre tant financière que militaire », de Marc-Antoine Pérouse de Montclos « Boko Haram, une exception dans la mouvance djihadiste ? » et de Lars Erslev Andersen « Terrorisme et contre-radicalisation : le modèle danois ».
« Je reviens cette semaine encore sur la revue Politique étrangère de l’Ifri de cet été, particulièrement riche. Sur – non pas un dossier, cette fois ci, mais trois articles majeurs, dont la teneur est de nature à nourrir nos réflexions de rentrée, sur un sujet – « le » sujet – de tout premier plan : le Djihadisme et le terrorisme.
Myriam Benraad – une des meilleures spécialistes de l’Irak en France – démontre que « défaire Daech (est) une guerre tant financière que militaire ». […] Marc-Antoine Pérouse de Montclos, braque son projecteur, quant à lui, sur un groupe djihadiste qui terrorise l’Afrique, « Boko Haram, une exception dans la mouvance islamiste ? ». […] Enfin, en dernier point de ce triptyque djihadiste/Ifri, l’article de Lars Erslev Andersen « Terrorisme et contre-radicalisation ; le modèle danois », ajoutons… et ses failles, ouvre des fenêtres intéressantes. […]
La revue Ifri/Politique étrangère donne ici, avec ces articles, de quoi ajuster notre regard, pourtant si – trop ? – alimenté sur ce sujet, hélas, toujours phare, de notre rentrée en géopolitique. »
Pour lire l’article dans son intégralité, cliquez ici.
S’abonner à Politique étrangère.