Vészjelzésnek nevezte Európa számára a lengyelországi elnökválasztás eredményét a Corriere della Sera. A legnagyobb olasz napilap szerint a „nacionalista” Andrzej Duda győzelme az Európai Unióval történő együttműködést is veszélyeztetheti. A Corriere szerint a Varsóban bekövetkezett fordulat, a Nagy Britannia és Magyarország által Európára gyakorolt nyomással együtt, súlyosbítja az uniós egység válságát. A balközép La Repubblica a lengyel elnökválasztás és a spanyol helyhatósági választás eredményét, valamint a görögországi „káoszt” az Európán végigsöprő „populista hullámnak” nevezi. A torinói La Stampa kommentárja szerint Duda deklarált példaképe Orbán Viktor, aki szintén „szálkának számít Európa szemében.” Az Il Sole24Ore gazdasági napilap a spanyol euroszkeptikus baloldal és a lengyel nacionalista jobboldal győzelmét ellentétes európai szeleknek nevezte, amelyek azonban mind ugyanazt, vagyis „más Európát” kérnek.
A francia napilapok szerint Duda megválasztása a populista jobboldal visszatérését jelentheti a hatalomba, de az még kérdés, képes lesz-e az egész nemzetet képviselő politikussá válni vagy pedig a Jarosław Kaczyńskinak, az ellenzéki párt elnökének a bábja lesz. A Le Monde szerint az igazi változás a gazdaságban és a külpolitikában akkor következhet be, ha az őszi parlamenti választásokat is megnyeri az ellenzék, amelynek javaslatai egyébként az „ultrakonzervatív” Orbán Viktor által Magyarországon megvalósított programra emlékeztetnek.
A holland De Telegraaf úgy látja, hogy Duda váratlan győzelme nemcsak politikai földindulást jelent, hanem a Donald Tusk volt kormányfőre, az Európai Tanács jelenlegi elnökére mért csapást is. „Az EU-nak gondokat okozhat Duda választási sikere”, amely konzervatív pártjának, a PiS-nek az őszi parlamenti választásokon való győzelmét harangozhatja be. „Egy nacionalista kormány megsemmisítheti Tusk politikáját, aki éppen azon fáradozik, hogy megerősítse Lengyelország szerepét az EU-n belül” – figyelmeztetett a holland újság.
Duda elnökké választása lényegesebb változásokat hozhat a lengyel politikában, mint azt sokan feltételezik – vélekedtek a cseh lapok. Választási jelszavai és kampánya ellenére nem várható, hogy a pragmatikus Duda a jövőben élesebb orosz-, illetve EU-ellenes politikát folytatna – írta a Mladá Fronta Dnes című liberális napilap. „Lengyelország az új elnök vezetése alatt azonban valószínűleg még kiszámíthatatlanabb lesz, mint eddig volt. Ha azonban Lengyelországban, és általában a világban, valódi változásra kerül sor, akkor az nem Dudától fog kiindulni, hanem a Kreml jövőbeni területi igényeiből”.
A konzervatív Lidové Noviny megállapítja: várható, hogy Lengyelország ezentúl már nem lesz a Nyugat kedvence. A visegrádi csoport is problémával találja magát szembe, mert nem lesz igazi vezetője. A PiS-nek ugyanis nincsenek vezető ambíciói a V4-ben. A kérdés tehát az, ki jön most a lengyel Tusk–Sikorski-éra után. „Történelmi szempontból Magyarország kínálkozna, csakhogy Orbán Viktor Kaczyńskitől átvette a többi európai vezető körében legkevésbé kedvelt politikus szerepét” – mutat rá a lap jegyzetírója, úgy vélve: a lengyelek várható háttérbe lépésével az egész Visegrádra is alkony vár, mert a vezetésre nincs igazi trónkövetelő.
Duda nem úszik majd a fősodorban, talán elrontja Lengyelország jó hírét Európában, de lényegesen nem befolyásolja a politikát – írta a Sme liberális pozsonyi napilap. A lap kommentátora szerint: bár Komorowski kampányával és államfői működésével kiérdemelte a távozást az elnöki palotából, ez még nem jelenti azt, hogy a két táborra szakadt Lengyelország fele nem sír majd utána. Duda „két paraszthajszállal jobban nemzeti konzervatív, mint az egészséges volna”, ráadásul gazdasági populista, ennek következtében várhatóan ismét kiújul az a fajta állóháború, amelyre Tusk kormányfősége és Kaczyński elnöksége idejéből emlékezhetünk.
A Nyezaviszimaja Gazeta a magyar kormány Oroszország-politikájával hasonlítja össze Duda külpolitikai irányvonalát. Az orosz lap elemzése szerint a magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök „de facto viszonylag független Oroszország-politikát képvisel az EU-n belül, de Duda és pártja jövőbeni politikája esetében Oroszországnak nem érdemes az orbánista pragmatizmusra számítani. Az új lengyel államfő ugyanis következetesen támogatja az Oroszországgal szembeni szankciókat”.
Hasonlóan vélekedett Szergej Utkin, az Orosz Tudományos Akadémia helyzetelemző központjának munkatársa is. A kutató a lengyel vezetéstől Oroszországgal kapcsolatosan keményebb hangnemre számít, ám hozzátette, minthogy Lengyelországban a kormánynak van kulcsszerepe, minden a parlamenti választásoktól függ. Azokon nagy küzdelem várható Andrzej Duda és Bronisław Komorowski pártja között.
Mások a mai gyerekek, mint korábban, ezt mindannyian tapasztaljuk. Az idősebb generáció tagjai fejcsóválva figyelik, ahogy a kis királyfiak és királylányok osztogatják a parancsot a szülőknek. A pedagógusok elhűlnek tájékozottságukon, a rengeteg információn, ami egy alig iskolás kisgyerek kobakjába belefér. Éppen ezért nehéz megérteni, hogy ha ilyen okosak, miért képtelenek megülni akár csak egy percig is, miért ők akarnak a középpontban lenni (mind a huszonnyolcan egyszerre), miért képtelenek a legalapvetőbb szabályokat is betartani. Ráadásul mintha a felnőtt tekintélye is elveszett volna a szemükben. A pedagógia szakokon azt tanítják, hogy a kisgyermek számára a szülő, a kisiskolásnak a tanító néni szava a szent, s csak kamaszkorban jön el az az idő, hogy a kortárscsoport válik értékközvetítő referenciacsoporttá, amihez önmagát és a világot viszonyítja. A kamasz számára az lesz a jó és a rossz, a menő vagy az égő, amit a többiek mondanak. A csoporthoz tartozás vágya kamaszkorban erősödik fel, amit sokszor öltözködéssel, vagy sajátos, csoporton belüli (nyelvi) jelek kialakításával is megerősítenek. Igen ám, de a mai alsósok ugyanígy viselkednek. A szülők pedig nem egyszer találják magukat szemben saját gyerekük – megtörhetetlennek tűnő – akaratával, érvrendszerével, amivel szemben nehéz megállni. Döbbenten tapasztalják, hogy 7-8 éves gyermekük olyan hangnemben és stílusban szájal vissza nekik, amit ők még kamaszként sem nagyon mertek megtenni a felnőttekkel szemben.
Az előrehozott kamaszkor tünetei már jó néhány éve feltűntek a kutatóknak, ám egy darabig értetlenül álltak a pszichológusok a jelenséggel szemben, hiszen a kamaszkori viselkedési problémák jó részének hátterében a testi, hormonális változások állnak. A 6-8 éves gyerekeknél azonban nem robban még a „hormonbomba”, felnőttekkel szembeni pozícióharcaikat, indulataikat vagy éppen deviáns viselkedésüket nem foghatjuk a hormonszám növekedésére.
Sue Palmer Mérgező gyerekkor (Toxic Childhood) című könyvében azonban arról számol be, hogy korunkra erősen megváltoztak a szülői szerepminták és a gyermeknevelési szokások. A digitális forradalom hatására a világ gyorsabban változik, mint azt biológiánk követni tudná, ezért sokan már gyermekkorban (!) étkezési, stresszkezelési problémákkal küzdenek. A hagyományos, hierarchikus szülő-gyerek viszony mára jobb esetben demokratikussá vált, de a szülők jó része valójában laissez-faire, ráhagyó szülői attitűdöt követ. Ebben az esetben a szülő-gyerekkapcsolat nem olyan erős, a szülő inkább haver, barát(nő) ,mint tekintélyszemély. Ezt sok esetben meg is ideologizálja a szülő, hiszen a fogyasztói kultúra fiatalságkultuszában az a „menő”, ha a szülő legalább olyan fiatalos, mint a kamasz gyereke, vagy ha a kisgyerek olyan ruhákat és viselkedési mintákat vesz magára, mint egy felnőtt. A szakirodalomban „mini adults”-jelenségként emlegetett kifejezést Tari Annamária ötletesen fél-nőttségnek fordítja a Z-generációról szóló könyvében, amely fordításban egyszerre van jelen a félig felnőtt és a félelem, szorongás megjelenése is.
A mai gyerekek ugyanis alapvetően semmiben sem mások, mint az előző generációk gyermekei: biztonságra, szeretetre van szükségük ahhoz, hogy egészségen tudjanak fejlődni. Ám a biztonságérzethez szülői tekintélyre van szükségük. S mivel ezt a szüleiktől nem kapják meg, kóros viselkedésmintákat produkálnak. Konrad Lorenz etológus szerint a csoporthoz tartozás az egyik legerősebb ösztön. Megfigyelései szerint ha a csoport vezetője meggyengül, akkor a csoport többi tagja (általában a többi hím) addig provokálja, amíg át nem adja vezető pozícióját a csoport legerősebb tagjának. Hasonló folyamatról számol be Palmer is a fél-nőttséggel kapcsolatban. Ha a szülő nem képes vezetni, nem állít fel szabályokat, s nem tartja be következetesen azokat, akkor a gyermek elbizonytalanodik, s elkezdi provokálni a szülőt. Ha kiderül, hogy a szülő nem képes betölteni a tekintélyszemély szerepét, akkor a családban (ösztönös kényszerűségből) a következő legerősebb személy, sok esetben a gyerek veszi át az uralmat, ő irányítja a szülőket, s valóságos gyerekdespotaként uralkodik a családjában. A Z- és Alfa-generációs gyermekek „deviáns” viselkedése valójában ugyanaz a kétségbeesett kiáltás a szülők felé, mint a kamaszok esetében. Csak azt érzik, hogy baj van, elbizonytalanodnak a szüleikben, önmagukban, ezért próbálnak erősnek mutatkozni. A bizonytalanság azonban reménytelenséget szül, a reménytelenség pedig dacot. Szülői, nevelői feladatunk tehát, hogy valódi (és nem diktatórikus) tekintélyünk legyen a gyermekeink előtt, mert csak így lehet bizalmuk bennünk.