Nyugat-Balkán

Családtagjai, rokonai, barátai, munkatársai és tisztelői, volt tanítványai körében, valamint a vajdasági magyar politikai és művelődési közélet képviselői jelenlétében nagy részvét mellett ma délután az újvidéki Városi Temetőben örök nyugalomra helyezték Gerold László nyugalmazott egyetemi tanárt, irodalom- és színháztörténészt, kritikust, szerkesztőt, a Vajdaság Ma Portéka című népszerű rovatának szerzőjét, a vajdasági magyar közélet ismert szereplőjét.

 

 

Olvasom a híreket most már jó néhány napja és még mindig nem akarom elhinni. Az az újság, az a lap, ami végig kísérte egész életemet, ami egyfajta állandóságot jelentett, aljas politikai okok miatt megszűnik.

 

Mióta az eszemet tudom, a lap minden reggel ott volt az ajtónkba tűzve. Édesapám a megjelenésétől előfizetője volt. Nem volt „kommunista”, nem volt párttag, nem volt a rendszer kegyeltje. Az újságot ennek ellenére, vagy éppen ezért megszakítás nélkül járatta.

Ezen tanultam meg piros-kék postásironnal a betűket. Kiterítettük a szabászasztalra és előbb csak nehézkesen, aztán egyre magabiztosabban rajzoltam a köröket, felső és alsó fecskefarkakat.

Később már én olvastam fel apunak a sporthíreket. Egyetlen nap sem maradt ki.

Az augusztust minden évben a családi nyaralóban töltöttük a Velencei-tónál. Előbb apu szálkás betűivel, aztán, amikor már én is a betűvetés tudományának birtokában voltam, az én gyöngybetűimmel írtuk meg, hogy a Népszabadságot augusztus 1-től augusztus 20-ig a nyaralóba kérjük kézbesíteni. A kis cetlit kitűztük az ajtóra az újságkihordónak, és az újságot minden reggel hozta a postás a Velencei-tónál. A rendszer bejáratott és megbízható volt.

Egészen 2002-ig csak rendszeres olvasója voltam a lapnak. Abban az évben azonban egy nagyszerű lehetőséget kaptam: tudósítója lehettem az újságnak. Akkor már két éve Szarajevóban éltünk, és a külpolitikai szerkesztőség egy ismerős révén megkeresett, nem írnék-e nekik a boszniai fővárosból. Nem mondom, hogy nem szorult össze a gyomrom, hiszen én nem vagyok újságíró, csak egy tájékozott, jó íráskészséggel megáldott, a világ dolgai iránt érdeklődő értelmiségi. Azt mondták, nem baj, próbáljuk meg.

Elküldtem az első írásomat, és még ma is őrzöm azt a faxot, amit küldött a főszerkesztő: Zsuzsa, a kollégák elolvasták, nagyon jónak találták. És a kollégák? Csupa nagy nevű, óriási tapasztalatokkal rendelkező külpolitikai újságíró! Büszke voltam.

A lap révén Szarajevóban, majd később Koszovóban is, eljutottam olyan helyekre, ahova talán nem mentem volna el, de így interjút készíthettem a magyar békefenntartókkal, a délszláv országokban szolgálatot teljesítő rendőrökkel.

Jöttek külső visszajelzések is. Egy budapesti üzletember hívott fel telefonon, hogy olvasta egy cikkemet Boszniáról, szeretne kijönni Szarajevóba tájékozódó megbeszélésre helyi üzletemberekkel.

Aztán a férjemet a Malév Koszovóba helyezte, oda mi már nem költöztünk vele. Pristina a háború után alig néhány évvel nem volt alkalmas arra, hogy egy második osztályos kisfiúval és egy érettségizett lánnyal tartósan odaköltözzünk. De nagyon sok időt töltöttünk ki, és rendületlenül küldtem írásaimat a magyar olvasók számára meglehetősen ismeretlen vidékről.

Nincs annál fantasztikusabb érzés, mint amikor egy-egy látogatás után könnyes szemmel szálltam be a Malév gépbe, nehéz szívvel otthagyva a férjemet, a gyerekek apját, és a légiutaskísérőtől kapott Népszabadságot kinyitva megláttam a nevemet egy cikk alján. Hihetetlen, semmivel nem összehasonlítható érzés!

A Népszabadság újságíróinak köszönhetem, hogy részt vehettem egy nagyszerű könyv, a KundK kalandozások megjelenésében. Én írhattam a Monarchia kori Bosznia-Hercegovináról. Büszke vagyok rá.

Sajnálom, hogy édesapám nem érhette meg, hogy a nevét lássa nyomtatásban az írásaim alatt. A lap előfizetése azonban halála után is megmaradt, anyukám is rendszeres olvasója volt. Azt csak az ő elvesztése után tudtam meg, hogy minden lapszámot, amiben írásom jelent meg, gondosan megőrizte...

Lassan elvesznek tőlünk mindent: a munkahelyünket, ami nem egyszerűen egy munkahely volt, hanem az életünk. Ez volt a Malév. A főváros iránti gyűlöletből, az átalakításokkal, rombolásokkal elveszik a gyerekkoromat, fiatalságomat.

Most a Népszabadság bedöntésével elvettek egy újabb szép időszakot a múltamból.

 

De olvasom, a lap munkatársai továbbra is publikálnak. Fedél nélkül.

 

 

Mivel Újvidék lesz Európa egyik kulturális fővárosa 2021-ben, ez nagy lehetőséget jelent a város és Szerbia számára is, ezért legalább 30 millió eurót fektetünk majd be Újvidékbe, jelentette ki Miloš Vučević polgármester.

Közel fél éve Sáfár Albert dandártábornok az Európai Unió vezette EUFOR ALTHEA misszió törzsfőnöke Bosznia-Hercegovinában. Az elmúlt hónapok feladatairól és tapasztalatairól beszélgettünk.

Az elmúlt egy évben Korom Ferenc dandártábornok volt a koszovói KFOR-misszió parancsnokhelyettese. A beosztást október 7-én az osztrák hadsereg tábornoka, Christian Riener dandártábornok vette át.

(A Média rovatból átvett anyag)A több mint 40 éves múlttal rendelkező Szabadkai Rádió, amelyet a tavalyi év végén nem sikerült magánosítani, most a VTV ComNet tulajdonába került.

(A Kultúra rovatból átvett hír)76 éves korában rövid, súlyos betegség után elhunyt Gerold László irodalomtörténész, színikritikus, egyetemi tanár, a Vajdaság Ma Portéka című kulturális rovatának szerzője.

A helyi önkormányzatok pénzelésére vonatkozó törvény módosítása, amelynek értelmében hat százalékkal csökkent az az összeg, amelyet a községek önkormányzatai a jövedelemadóból befolyó összegből visszakapnak, Zenta esetében éves szinten kb.

Ma Topolyára látogatott Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete Szász Krisztián, a követség politikai osztályának titkára társaságában.

Adán tartotta meg sorrendben ötödik ülését a Tartományi Képviselőház Mezőgazdasági Bizottsága, amelynek ma délutáni kihelyezett ülése napirendjén több olyan kérdés is szerepelt, amelyek Ada község mezőgazdasága szempontjából meghatározó jelentőségűek.

A Szerb Parlament október 7-én elfogadta a helyi önkormányzatok pénzelésére vonatkozó törvény módosítását, amelynek értelmében 2017.

(A Média rovatból átvett hír) A Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztősége utolsó közszolgálati adásnapjának műsorait hallhatták ma.

A balkáni térségbe látogatott Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka és Négyesi Tibor főtörzszászlós, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság vezénylőzászlósa október 5-én és 6-án.

A Quick Response 2016 gyakorlaton részt vevő összes tartalék erő sikeresen kitelepült Bosznia-Hercegovinába, a szarajevói Butmir táborba.

A veseátültetés várólistáján jelenleg 150 beteg neve szerepel abból az 1250 vajdasági páciensből, akik életét csak a dialízis tudja fenntartani, közölték az első vajdasági veseátültetés 30.

A belügyminisztérium tagjai, a zárjegy nélküli és tisztázatlan származású árucikkek felszámolására irányuló nagyszabású akciójuk során vasárnap mintegy másfél tonna dohánylevelet foglaltak le, közölte a szerbiai belügyminisztérium.

Pénteken és szombaton zajlott az a programsorozat, amellyel a kar zentai tagozata fennállásának huszadik, a Kertészek Egyesülete pedig létrejöttének tizenötödik évfordulóját ünnepelte.

Ünnepélyes testvériskolai szerződéskötéssel kezdődött meg ma délután Tornyoson a Tömörkény István-emlékév, amelyet a helyi általános iskola névadója, Tömörkény István születésének százötvenedik évfordulója alkalmából hirdettek meg.

Tanácskozással zárult ma Újvidéken a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program.

62 éves korában hosszú és súlyos betegség után Budapesten meghalt Bunyik Zoltán.