Biztonságpolitika

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) kiadta az európai légiközlekedésre vonatkozó közös ajánlásokat, amelyek biztosítják a repülőterek járványidőszak alatti biztonságos működését.

A júniusi eseményhez hasonlóan 2020. október 20-án és 21-én ismét sajtó-, illetve szpotternyilvános fotózási lehetőséget biztosított a Kecskeméti Repülőbázis.

Új éjszakai kamera rendszerrel fogják ellátni a német Bundeswehr által használt Rheinmetall Marder gyalogsági harcjárműveket. A szerződés értelmében a Rheinmetall Landsysteme több mint 170 Marder vezetője számára fogja elkészíteni a Spectus II névre hallgató berendezését. Ennek elődje, a Spardus I már megjelent a Marder 1 A5A1 járműveken. A továbbfejlesztett Spectus II egyesíti a maradék fényerősítős éjjellátók képét a hőképalkotó kamera által készített képpel, így jobb tájékozódást biztosítva a vezető számára. Továbbá ez a rendszer kiegészül még egy hátrafelé néző kamerával is. A körülbelül 24 millió euró értékű megrendelés magában foglalja a logisztikai támogatást, a képzést és az egyéb szolgáltatásokat is. A Spectus II-ek kézbesítése 2021 végén kezdődik, és 2022 végére be kell azt fejeznie. A közeljövőben további fejlesztések is várhatók a Marder-ek esetében, ugyanis a Bundestag költségvetési bizottsága 2020. október 7-én zöld utat adott az irányzó és a parancsnok által használ éjjellátó rendszerek korszerűbbre cserélésére is.

A Svéd Védelmi Minisztérium egy 181 oldalas dokumentumot tett közzé 2020. október 14-én, amelyben felvázolta a 2021–2025 közötti időszakra vonatkozó védelmi törvényjavaslatot. Ebben egyértelműen kijelentették, erősíteni kell az ország önvédelmi képességét. A Flygvapnet, vagyis a Svéd Légierő vonatkozásában javasolják Uppsalában felállítani az F16-os repülőezredet. Az egység 1986-tól 2003-ig repült a JA37 Viggen-el, amikor is feloszlatták. A jövőben a légierőnél négy századnál használnák a Saab JAS39E Gripen vadászbombázókat, míg másik két század a régebbi gyártású JAS39C/D Gripent repülné. Jó eséllyel az Uppsala-i alakulat is ez utóbbi típust használná. Jelenleg Svédország 60 Gripen E-t rendelt meg. Azonban mégis az egyik legsürgetőbb feladat egy új, korai előrejelző és irányító rendszer kiválasztása és hadrendbe állítása.

Mivel a jelenlegi Saab S100D radargépek túlterheltek és egyre jobban elöregednek. A cseréjükről a 2021–25 közötti időszakban kell dönteni, az új típus hadrendbe állítását 2025 után kell befejezni. A két S102B Korpen rádióelektronikai hírszerző repülőgépet (SIGINT), amelyek módosított Gulfstream IV-ek, továbbra is rendszerben kell tartani, és csak 2025 után kell terveket készíteni a leváltásukra. Svédország szállítórepülői is helikopterei is a feladataik szerint kerülnek majd szétválasztásra. A merevszárnyúak esetében egy század a kormányzati repülésekért lesz felelős, egy a hagyományos katonai szállító feladatokat fogja teljesíteni, míg a harmadik esetében a fő hangsúly a különleges egysége támogatására fog kerülni. A helikoptereknél két század a szárazföldi, míg egy a haditengerészeti feladatokat fogja ellátni, és ugyancsak egy lesz felelős a különleges egysége támogatásáért.

Egy újabb helikoptertípus bizonyította be, hogy képes együttműködni távolról irányított repülőeszközzel. 2020. szeptember 17-én egy AW159 Wildcat AH.1 helikopter vette a Callen-Lenz által gyártott UAV kamráinak képét, valamint irányította is a repülőeszközt. A Leonardo az Egyesült Királyság délnyugati részén, a Salisbury-síkságon két napon keresztül lefolytatott teszten sikeresen bemutatta, hogy képes ennek a rendszernek a megvalósítására. Csak minimális módosításra volt szükség a Wildcat-nél, hogy lehetővé tegyék a pilóta nélküli géppel való együttműködést. Antennát szereltek a helikopter hasára, és a Callen-Lenz rendszereit integrálták a fedélzeti rendszerekbe. Valamint az UAV-ba beépítettek egy kereskedelmi forgalomban kapható adatátviteli rendszert. Hadrendbe állításra az antenna majd olyan helyre kerül, hogy ne csak a helikopter alatt repülő géppel tudjon kapcsolatot teremteni és természetesen az adatátviteli rendszert is lecserélik egy titkosította. A Leonardo Helicopters az elkövetkező 12 hónapban az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériumával közösen dolgoz majd ki egy menetrendet a pilóta nélküli repülőgépek együttműködésének megvalósítására a légi személyzettel rendelkezőkkel, miután a múlt hónapban sikeresen kipróbálták ezt a koncepciót.

Az Airbus repülőgépgyártó cég spanyol részlege (az egykori CASA) október 16-án nyilvánosságra hozta elképzelését egy jövőbeli sugárhajtású kiképző repülőgépről. Az AFJT (Airbus Future Jet Trainer) egy Spanyolország számára tervezett repülőgép egy hajtóművel, hangsebesség alatti repülésre optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol kasszában. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák. Az Airbus becslései szerint a Spanyol Légierőnek nagyjából 50–55 repülőgépre lesz majd szüksége az F-5-ök cseréjéhez, valamint a Patrulla Águila műrepülő csapat számára. Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.

Még a tavalyi év elején került szóba dél-koreai források szerint, hogy február hónapban elkezdődnek majd a tárgyalások Spanyolországgal a pár hónapja már a médiában keringő repülőgép csere ügyében. Az európai állam a 27 darab megrendelt, de használatba venni nem akart 13 darab Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeit cserélné el a Korea Aerospacs Industries által gyártott KT-1-es és T-50-es gépekre. A Yonhap hírügynökség értesülése szerint egy dél-koreai küldöttség Spanyolországba is ellátogat a tárgyalások első szakaszát jelzendő. A bartelüzletet állítólag a spanyolok kezdeményezték még a 2018-as évben, amikor is a feleslegessé vált A400M-ek közül ajánlottak fel néhányat a pilótaképzéséből hamarosan kivonásra kerülő hazai CASA C-101EB sugárhajtású kiképzőgépek feladatait ellátni képes repülőeszközökért.

Nem volt véletlen a megkeresés, mivel Szöulban a Lockheed C-130 Hercules képességin túlmutató típus rendszeresítésével kacérkodnak. Gyaníthatóan az ázsiai állam 4-6 darab A400M-re tartott volna igényt, míg ezekért cserébe 30 darab légcsavaros KT-1-et és 20 darab sugárhajtású T-50-et adott volna át. Majd 2019 novemberének végére eldőlt, a C-101EB kiképzőgépek utódja a svájci Pilatus Aircraft PC-21-es típusa lesz. A helyi sugárhajtásúakat így egy külföldi turbópropelleres gép fogja felváltani igencsak hamarosan, bár ez nem meglepő, hiszen az ellenfelek az ugyancsak ilyen hajtásmóddal rendelkező Embraer Super Tucano és a Beechcraft T-6A Texan II voltak. Ennek köszönhetően 66 darab C-101EB helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a következő év márciusában fog leszállításra kerülni.

A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak a spanyolok, így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben kerül majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak jóval később, 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A C-101EB-k kivonása 2021 szeptemberétől kezdődik és 2027-ig tart majd. Ezzel azonban nincs még vége a spanyol repülő iskolapadok cseréjének, hiszen a haladó kiképzésben részt vevő, szintén kikopás szélére sodródó kétüléses Northrop SF-5M-ek utódjának a kiválasztását is el kell majd kezdeni.

Továbbra is Spanyolországnál maradva meg kell említeni, hogy a Eurofighter javaslatot nyújtott be a Spanyol Légierő Kanári-szigeteken alkalmazott F/A-18A/B Hornet-jeinek cseréjére. Spanyolország az elmúlt időben már többször is tanúsította, hogy a rövidtávú légierő fejlesztésben mindenképpen a Eurofigther Typhoon vadászbombázók szerepelnek az elképzelésben. Az anyagi források csekélysége azonban eddig még nem tette lehetővé az amerikai Hornet vadászbombázók leváltását. A Spanyol Védelmi Minisztérium és az Airbus Defence Space már hónapok óta egyeztet Madrid következő Eurofigther Typhoon beszerzési lehetőségéről. A Halcón programban elsőként a Kanári-szigeteken állomásozó egység Hornet gépei kerülnénk lecserélésre. A szigeteket körülvevő vizekből származó só erős korrozív hatása miatt először az ezen a helyen állomásozó gépeket kell kivonni a szolgálatból, majd a későbbiekben sor kerülhet a többire is.

Így a Torrejon és a Zaragoza bázisok gépállományával együtt már 85 darab Lódarázs pótlásáról van szó, amik leváltása 2025 és 2030 között valósulhatna meg. A legújabb hírek szerint már folynak az egyeztetések és új esély mutatkozik arra, hogy 2021-ben aláírják a 20 repülőgépre vonatkozó szerződést. Ennek értelmében a legkorszerűbb fedélzeti rendszerekkel ellátott Eurofigther Typhoon-ok kerülnének beszerzésre a meglévő 73 darab régebbi példány mellé. Az eredetileg megrendelt repülőgépek közül az utolsó ebben az évben került leszállításra. Ez a megállapodása legalább 2030-ig biztosíthatja a Eurofighter gyártási és végszerelési munkálatait a Getafe-i Airbus létesítményben. Spanyolország tizennégy százalékos részesedéssel rendelkezik a Eurofighter konzorciumban, és körülbelül 3000 ember dolgozik annak előállításán. Ennek köszönhetően sikerült egy virágzó repülési iparágat kifejlesztenie és számos olyan képességet megszereznie, amelyek ma széles autonómiát adnak ezen a területen.

Olaszországban némi nézeteltérés alakult ki a haditengerészet és a légierő között a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók körül. Hamarosan eljön a negyedik ilyen változatú gép átadásának az ideje, de meglepő módon még nem egyértelmű melyik haderőnem is fogja majd birtokolni ezt a példányt. Rómában évekkel ezelőtt eredetileg 131 darab F-35-ös repülőgép vásárlását tervezték, de később 90 repülőgépre csökkentették ez a rendelés. 60 F-35A a légierő és 30 F-35B a haditengerészet részére került volna beszerzésre. A hatalomra került Öt csillag mozgalom vezetője Luigi Di Maio annak idején kijelentette, hogy az F-35 vadászgépek beszerzése nem jelent számukra prioritást és hogy a programot 2019-ben felül fogják vizsgálni. Ezt meg is tették és még abban az évben azt a döntés hozták, hogy Olaszország továbbra is vásárolni fog a típusból és a gyártásból sem fognak kilépni. Viszont a 30 darabos F-35B mennyiséget 15-15 arányban szétosztották a két haderőnem között. Az eddig átadott 3 olasz F-35B-ből kettő került a flottához, míg egy a légierőhöz. Várhatóan heteken belül döntést kell hozni arról, hogy jövőre ki kapja meg a negyediket.

Érvekből van bőven. A haditengerészet azt mondja, ez a gép őket illeti, hiszen 3 darab F-35B-vel már bevethető lenne a CAVOUR hordozó. A 27000 tonnás hajó immáron készen áll arra, hogy hamarosan megkezdje az F-35B Lightning II repülőgépek üzemeltetését. A fedélzetet képessé tették arra, hogy ellenálljon az amerikai típus hajtóműve okozta thermomechanikai hatásoknak. Az olasz, na és persze a francia hordozó értékét alaposan megnövelte a britek kilépése az Európai Unióból, mivel így már ezek lettek az elsődlegesen használható ilyen hajók egy expedíciós műveletben. Ellenérvként szolgál, hogy a hordozó még nem volt képes megszerezni az F-35B üzemeltetéséhez szükséges tanúsítványt. Ehhez ugyanis az Egyesült Államokba kell áthajózni és ott a Maryland állambeli Patuxent River bázison elvégezni az ehhez szükséges teszteket. Erre valószínűleg csak a 2021-es év tavaszán keríthetnek majd sort, tehát a légierő szerint bőven van idő a flotta számára a következő gép átadására. A légierő az expedíciós feladatokban számít a kisebb repülőtér igénnyel rendelkező F-35B szolgálataira.

Persze itt még nincs vége a civakodásnak, hiszen ugyancsak a két érintett küzd egymással arról, hol legyen az F-35B-k üzemeltetésére képes légitámaszpont. Egy bázisról üzemeltetni az összes F-35B-t jelentős megtakarításokat eredményezhetne. A flotta szerint az AV-8B Harrier+ gépeiknek helyt adó Grottaglie ideális lenne erre a feladatra, míg a légierő szerint Amendola a jó választás. A haditengerészet korlátozott létszámú földi kiszolgáló személyzete nem tenné lehetővé az egyszerre két bázison történő jelenlétet, mivel a Harrier-ek továbbra is Grottaglie-ból repülnek. A légierő szerint Amendola a logikus választás, mivel a korszerűsített bázis képes az F-35-ök üzemeltetésére, valamint nem tervezetten az is kiderült, hogy képesek az F-35A mellett az F-35B üzemeltetésére is. Ugyanis légierő első F-35B-je az Egyesült Államokba repült volna az átadást követően, a pilótaképzést támogatandó. Csakhogy a koronavírus megjelenése áthúzta ezt a tervet és a gép Olaszországban maradt. Így kiderült az Amendola-i bázis és személyzete képes tartósan üzemeltetni ezt az alváltozatot is.

Hivatalosan is bejelentették, hogy Franciaország egy új repülőgép-hordozót fejleszt és épít, amely 2038-ban áll szolgálatba a már meglévő CHARLES DE GAULLE pótlására. Az új generációs repülőgép-hordozóval kapcsolatban megerősítést nyert, hogy fedélzetéről üzemeltetni tervezik a Franciaország, Németország és Spanyolország által kifejlesztendő FCAS (Future Combat Air System, franciául Système de Combat Aérien Futur = SCAF) vadászbombázót is. Jelenleg még nem tudni, hogy a hordozó nukleáris, vagy hagyományos meghajtással fog-e rendelkezni.

Első alkalommal indított több száz kilométeres hatótávolságú MdCN (Missile de Croisière Naval) csapásmérő robotrepülőgépet a francia BARRACUDA-osztály elsőként megépített tengeralattjárója, a SUFFREN (Q284). A felszínen 4700 tonnás, lemerülve 5300 tonnás vízkiszorítású BARRACUDA-k legnagyobb sebessége 25 csomó (46 kilométer per óra), merülési mélységük 350 méter, hosszuk 99 méter, törzsük átmérője 8,8 méter. A RUBIS-osztályú tengeralattjárókon 78 fős legénység található meg, a fejlettebb utódokon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően elegendő lesz 60 fő is. A SUFFREN testvérhajói a DUGUAY-TROUIN, TOURVILLE, DE GRASS, RUBIS, és a CASABIANCA 2030-ig fognak elkészülni és 2060-ig szolgál majd a legutolsó példány. Fegyverzetüket F21-es nehézsúlyú torpedók, SM39 Exocet hajók elleni és MdCN típusú csapásmérő robotrepülőgépek fogják alkotni, nukleáris fegyvereket a jelenlegi elképzelés szerint nem fognak hordozni. Képesek lesznek viszont a harci búvárok tevékenységének az eddigieknél jobb támogatására.

Készleteik 70 napos tengeren tartózkodást tesznek majd lehetővé, szemben a RUBIS-ok 45 napjával. A SUFFREN TechnicAtome - mint fővállalkozó - által készített atomreaktorának próbája 2019 második felében vette kezdetét. A SUFFREN első merülését 2020. április 28-án, kedden hajtotta végre.  A FREMM fregattok után a SUFFREN az első nukleáris meghajtású francia tengeralattjáró, amely ezzel a fegyverrel képes támadni messze lévő felszíni, vagy szárazföldi célpontokat. A több száz kilométeres hatótávolságú MdCN a légi indítású SCALP csapásmérő robotrepülőgép továbbfejlesztett változata. Használatával a nemzetközi vizekről nyílik majd lehetőség szárazföldi célpontok megsemmisítésére. A mostani indítás célja az volt, hogy ellenőrizzék az összes rendszer helyes integrációját és megfelelő működését. A tengeri próbákat 2020 áprilisa óta végzik, eddig ezek zökkenőmentesen zajlottak. A SUFFREN 2020 végig átadásra fog kerülni a flotta számára, szolgálatba 2021-ben áll majd.

Egy másik francia tengeralattjárót érintő hír, hogy a nyáron tűzeset miatt híressé vált PERLE RUBIS-osztályú tengeralattjárót újra szolgálatba fogják állítani. A 26 éves tengeralattjárón június 12-én csaptak fel a lángok, amikor nagyjavítással egybekötött élettartam-hosszabbításon tartózkodott Toulon kikötőjében. A lángokat 300 ember 14 óra múlva tudta csak eloltani, és ahogy az várható volt, a nyomásálló hajótest egy része jelentős hőhatást volt kénytelen elviselni. Ennek okán az elülső rész szilárdsági jellemzői romlottak. Helyreállítását az egy éve a hadrendből kivont SAPHIR tengeralattjáró segítségével fogják végrehajtani. Ugyanis ennek az egységnek eltávolítják a szükséges részét és azt ráhegesztik az addigra már a sérült résztől megfosztott PERLE tengeralattjáróra. A részegységek túlnyomó többsége az eredeti lesz, mivel a nagyjavítást megelőzőleg a nukleáris fűtőanyagot, a fegyvereket, az elektronikus rendszerek túlnyomó többségét, a szivattyúkat, a szellőző rendszereket és egyéb berendezéseket eltávolították. A javítási költségeket a francia média beszámolói szerint mintegy 120 millió euróra, azaz 140 millió dollárra becsülik. A védelmi minisztérium ebből 70 millió eurót fizetne, jelentette a Le Monde, míg a fennmaradó 50 millió eurót pedig a Naval Group biztosítási befizetése fedezheti majd.

Oroszországban hamarosan elkészül az első Iljusin Il-96-400M repülőgép. A polgári célra fejlesztett típus felkeltette a légierő figyelmét is. Az Il-96-300-ashoz képest 9,6 méterrel hosszabb törzsű Il-96-400M a 400T teherszállító alváltozat módosításával jött létre. A 2021-re várt első repülését a típus várhatólag már a PS-90A1 hajtóművekkel fogja végrehajtani. A 64 méter hosszú, 15,7 méter magas, 60,1 méter szárnyfesztávolságú 20 tonnával nehezebb, immáron 270 tonnára növekedett felszállótömegű Iljusin Il-96-400M lehet majd a jövőben az új repülő harcálláspont. Ezt a szerepet jelenleg az Il-80-as (Il-86VKP) tölti be, ami az előd, az Il-86-os módosított változata. A négy példányba megépült géppel szemben a légierő már régóta hiányosságként rótta fel az alacsony repülési időt. Ez az Il-96-400M esetében már nem lesz aggodalomra okot adó tényező, így az orosz elnök, a védelmi miniszter és más legfelsőbb katonai vezetők számára nukleáris háború esetén repülő parancsnoki állás szerepepét betöltő gép helyt tud majd állni ebben a szerepkörben. Légi utántöltőként viszont eddig nem volt sikeres, a légierő számára felajánlott változatot elutasították a magas ára miatt.

Befejeződtek a VK-2500P gázturbina állami tesztjei Oroszországban. Az United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest ennek a VK-2500P-nek a teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható. A 12 hónapig tartó próbák után a FADEC számítógépes vezérlőrendszert alkalmazó VK-2500P-t Moszkva tervei szerint a Mil Mi-8/17, Mi-24/35 és Kamov Ka-50/52 katonai helikopterek mellett a polgári piacra gyártott Kamov Ka-32-es helikopterekbe is beépítik.

Izraelben kijelölték a második Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázókkal átfegyverzett 116. (Dél oroszlánjai) repülőszázad parancsnokhelyettesét. A 26 éves S. százados, 2016-ban végzett pilótaként és azóta F-16-on repült a 107. század kötelékében. Izraelben nem ő lett az első nő, aki F-16-on repült, de az első lesz, aki repülhet, akár harci bevetésre is az F-35I Adir vadászbombázóval.

Három afrikai ország is hamarosan megkapja az Egyesült Államok által használt, majd kivont, de még jelentős repült idővel rendelkező C-130H Hercules szállító repülőgépeit. Tunézia 2019-ben igényelt két C-130H repülőgépet, amelyek jól ki fogják egészíteni a 2013-ban és 2014-ben szállított C-130J-30 Super Hercules-eket, valamint a régebbi egy C-130H-t és két C-130B-t. Tunézia volt az első afrikai ország, amely megkapta a Hercules J modelljét, miután 2010 márciusában aláírt egy szerződést két repülőgépre, kiképzésre és hároméves logisztikai támogatásra. Marokkó ugyancsak 2019-ben kérte szintén két C-130H eladását 12 C-130H szállító és 2 KC-130H tanker mellé. Ezeket kiegészíti négy C-27J Spartan, hét CN-235 és több Do 28. Nigerből is két C-130H megszerzésének kérelmével fordultak Washingtonhoz, ahol ez jóváhagyásra került, így az első gépet 2021 tavaszán vehetik majd át. Itt az 1979-ben beszerzett két H-ból már csak egy van meg, társa 1997 áprilisában lezuhant, 14 ember halálát okozva.

Indiában 2020. október 18-án sikeresen tesztelték a hajóról indítható BrahMos csapásmérő robotrepülőgépet. Az indítást az INS CHENNAI (D65) KOLKATA-osztályú rombolóról végezték el. A hazai építésű Projekt 15A rombolók (KOLKATA, KOCHI és CHENNAI) közül utolsónak elkészült egységet 2010. április 2-án bocsátották vízre. A 8100 tonna vízkiszorítású, 163 méter hosszú és 17,4 méter széles hajót eleve úgy építették meg, hogy képes legyen a BrahMos indítására. Ezt a két 8 cellás függőleges indítórendszere segítségével képes végrehajtani.

Október 20-án átvette negyedik KAMORTA-osztályú (Project-28-as hajóosztályként is emlegetett) korvettjét az Indiai Haditengerészet. Az INS KAVARATTI (P31), akárcsak testvérhajói, 109 méter hosszú, 12,8 méter széles, hozzávetőleges vízkiszorítása 3000 tonna, a maximális sebessége 25 csomó. Meghajtását négy darab 5200 lóerős Pielstick PA6-STC dízelmotor biztosítja. 18 csomós sebességgel 3450 tengeri mérföldet tehet meg, fedélzetén egy helikoptert is szállíthat (Kamov Ka-28PL vagy HAL Dhruv), legénységét 123 fő alkotja. Az ABV védelemmel is ellátott hajók (KAMORTA, KADMATT, KILTAN és a KAVARATTI) 80%-ban indiai gyártásúak, építésüket a Garden Reach Shipbuilders&Engineers (GRSE) végezte és a hírek szerint rendkívül csendes üzemre képesek, így megfelelnek az elsődleges célra, a tengeralattjáró-vadászatra. Felépítményüket – súlycsökkentés végett - 80%-ban kompozit alkotja, ezt a svéd Saab Kockums segített elkészíteni. A fegyverzetet egy 76 milliméteres löveg, 16 függőleges indítású Barak-1-es légvédelmi rakéta, két AK-630M közelkörzeti légvédelmi rendszer, és RBU6000-es rakéta-vízibombák alkotják.

Vietnam azt tervezi, hogy a szovjet gyártású MiG-21-es repülőgépeit pilóta nélküli gépekké fogja átalakítani. Az elképzelés szerint a típust nem csak célrepülőgépként, hanem fegyverzettel ellátva is alkalmaznák. A típus példányait 2010 végéig kivonták a szolgálatból az ázsiai országban, de a mai napig tartós tárolásban vannak. Pilóta nélküli gépekké törtnő átalakításuk nem egyszerű feladat. De Vietnamban komolyan foglalkoznak ennek a megvalósíthatóságával, például a közelmúltban egy kutatást is folytattak azzal kapcsolatban, hogy az ilyen módon átalakított MiG-21–es képes lenne-e önállóan leszállni.

Dél-Koreába eddig összesen 24 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó érkezett meg. Szöul számára tavaly márciustól folyik a típus leszállítása és ebbe a koronavírus járvány csak minimális késést okozott.

Videófelvétel került fel a világhálóra, amelyen az új Xian H-6N bombázógép volt látható egy repülőtérre történő leszállás végső bejöveteli szakaszában. A szárnyak alatti hat felfüggesztési pont, a légi utántöltéshez használt fogadócső, valamint a bombakamra helyén hordozott nagyméretű rakéta segített egyértelműen azonosítani a típust. Azt a típust, mely a 2019-es október 1-jei nemzeti ünnep (a kommunista állam megalapításának 70. évfordulója) alkalmából rendezett katonai parádén, az áthúzó gépek között volt első alkalommal látható. Eme, a 2019-es év elejétől hadrendbe állított alváltozat ismertetőjele, az orr-részen felül lévő légi üzemanyag felvételt lehetővé tevő teleszkópikus fogadócső, az orr alatti szenzorkupola, valamint a szárnyak alatti három-három felfüggesztési pont mellett, hogy a törzs alatti bombakamra ajtók helyén, illetve azok környékén homorú a törzs aljának kialakítása.  A tekintélyes méretű tárgy, amit ezek a gépek cipelhetnek, bizony egy jókora rakéta, vagy csapásmérő robotrepülőgép lehet, ezt már jó ideje sejteni lehetett. A tavalyi év végén egy kínai magazinban közölt képek alapján bizonyossá vált, hogy a H-6N a törzse alatt egy levegőből indítható ballisztikus rakéta indítására vált képessé.

Ez a fegyver a rajz alapján hihetetlen hasonlóságát a DF-15 (Dong Feng-15) ballisztikus rakétával, amely már hadrendben áll a Kínai Néphadseregben. Az sem volt titok, hogy Kínában foglalkoznak a levegőből indítható ballisztikus rakéta létrehozásával, típusjelként a CH-AS-X-13 volt megemlítve, továbbá arról is érkeztek hírek, hogy nagymennyiségű a kompozit alkotóelemek mennyisége.  Sokan úgy vélték, hogy a fegyver a hajók elleni 1200-1400 kilométeres hatótávolságú DF-21D (Dong Feng-21D) ballisztikus rakéta módosításával fog létrejönni. Persze az sem zárható ki, hogy a H-6N képes az ezen a parádén első alkalommal bemutatkozó, igaz csak teherautó platón felvonultatott WZ-8 nagy sebességű, nagy magasságú repülésre képes pilóta nélküli felderítő robotrepülőgépek hordozására és indítására is. Teljes bizonyossággal tehát továbbra sem jelenthető ki, hogy milyen típusú fegyvert, vagy fegyvereket szándékoznak a kínaiak használni ezeken a repülőgépeken. A videó rövidsége és minősége megnehezíti annak megállapítását, hogy pontosan mit is hordoz a H-6N. Annyi bizonyos, hogy egy légi indítású ballisztikus rakéta volt látható a bombázón. A fegyver mintha a DF-16-os közepes hatótávolságú földi indítású ballisztikus rakéta gyorsító fokozatát használná, azonban orrán a DZ-ZF jelzésű hiperszonikus harci rész volt látható. Ez a visszatérő szakaszban intenzív manőverek végrehajtására is képes, nem csak ballisztikus pályán repülni.

A Fülöp-szigeteken továbbra is napirenden van a haderőfejlesztés. A már megrendelt két Leonardo AW-159 Wildcat tengeralattjárók elleni hadviselésre alkalmas helikopterekből további példányok beszerzését fontolgatják. Egészen pontosan két gépet vennének, de csak akkor, ha sikerült megállapodni két korvett beszerzéséről is. A 2019 májusában megérkezett, majd ugyanezen év júniusában átadott AW-159 Wildcat helikopterek fegyverzetét alkotó Rafael Advanced Defense Systems Ltd Spike-NLOS rakéták és a dél-koreai gyártású LIG Nex1 BlueShark torpedók már megérkeztek az országba.

Október 13-án, a kaliforniai partok közelében, a Point Mugu tesztlőtéren első alkalommal indított SM-2-es (Standard Missile) légvédelmi rakétát, a USS ZUMWALT (DDG 1000) romboló. Az Mk 57 függőleges indítókonténerből végrehajtott indítást követően az SM-2 Block IIIAZ változatú fegyver sikeresen eltalálta a hajók elleni rakétát imitáló célpontot. A 4 milliárd dollárba kerülő USS ZUMWALT romboló a 2021-es évtől éri majd el bevethetőségét.

A BAE Systems konszern felajánlotta az Amerikai Hadseregnek az ARCHER önjáró tarack legújabb változatát. A 2019-ben bemutatott teherautó alvázra szerelt fegyver ezen variánsát egy Rheinmetall MAN HX2 8x8-as kerékképletű teherautó alvázára szerelték fel. A hadsereg a páncélos dandárjainak tűztámogatására keres egy korszerű tüzérségi eszközt. A gyártók október végéig jelentkezhetnek a kiválasztásra, amelynek terepi tesztjeit 2021 második negyedévében tartják majd Yumában. A hagyományos lőszerekkel 40, míg az Excalibur-t alkalmazva akár 50 kilométeres távolságban is célba találásra képes ARCHER fél perc alatt tudja a tüzelőállását elfoglalni, illetve elhagyni. Továbbá a 21 lövést kevesebb, mint 3 perc alatt képes leadni a nagyfokú automatizáltságának köszönhetően.

Október 19-én hivatalosan is kivonásra került a Bell AH-1W Super Cobra harci helikopter az Amerikai Tengerészgyalogság állományából. Ez a változat először 1983 novemberében repült, még AH-1T + jelzéssel. Az első példányok 1986. március 27-én érkeztek meg a tengerészgyalogosokhoz. A 179 átadott példányból az utolsó 1999-ben érkezett meg. 2020 augusztusáig tengerészgyalogosoknál 933614 órát repültek a Whisky-k. Az utolsó repülésre, kötelében egy AH-1Z Viper-el, 2020. október 14-én került sor az 1994-ben átadott 165051 gyártási számú AH-1W-vel. A típus a 34 éves szolgálati ideje alatt számos háborús konfliktusban vett részt, ezek során, valamint a békeidős repülések során összesen 33 darab AH-1W került a veszteséglistára. Az 1991-es Sivatagi vihar hadművelet során 48 AH-1W-nek tulajdonították 97 harckocsi, 104 lövészpáncélos és egyéb jármű, valamint 16 bunker és 2 légvédelmi üteg megsemmisítését veszteség nélkül. Utolsó egység amelyik repülte a típust a HMLA-773 Red Dogs volt, míg az utolsó fedélzetéről történő felszállást a USS BATAAAN (LHD-5) partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetéről hajtották végre a típussal. Egy tengerészgyalogos században 18 AH-1W mellett megtalálható volt még 9 UH-1 is. Az AH-1W-ket eddig két országba exportálták, Tajvan 60, míg Törökország 10 darabot vásárolt meg. Technikai ételemben nem tűntek el végleg az AH-1W-k a tengerészgyalogságtól, hiszen 43 darab AH-1Z-re átépítve új életet kezdett.

Az Amerikai Tengerészgyalogság két repülőszázada is elkezdte a típusváltást. A VMA-311 Tomcats a Boeing AV-8B Harrier+ gépei helyett az F-35C Lightning II-re fog átnyergelni 2022 tavaszától, így jelzése VMFA-311-re változik. A típusváltás új települési helyet is magával hoz, mivel Yuma-ról a század Miramar-ba települ át.  A VMA-311 Tomcats volt az első Boeing AV-8B-vel harci bevetésre kerülő század a Sivatagi vihar művelet során. A szintén Yuma-ban állomásozó VMA-214 viszont mint VMFA-214 az F-35B-t fogja repülni. Mindkét század 2024-ben éri majd el a korlátozások nélküli bevethetőségét az Lightning II-eken.

A 2021-es évben az Amerikai Haditengerészet két új századot hoz létre. A HSM-50-es a Sikorsky MH-60R Seahawk változatot repüli majd és Jacksoville-ben, vagy Mayport-ban lesz az állomáshelye. A VAQ-144 állomáshelye Whidbey Island lesz és a Boeing EA-18G Growler típusával lesznek ellátva. Utóbbi létrehozását a tengerészgyalogosok feloszlatott EA-6B Prowler századainak pótlása indokolta.

Nem titok, az elmúlt években alaposan felértékelődött a csendes-óceáni térség katonai szempontból. Kína és a térség több államának fegyverkezése szintén erre a területre irányítja sokak figyelmét. Az Egyesült Államok is megkezdte Wake-sziget repülőterének felújítását és korszerűsítését. A 3 kilométeres futópálya, ami a leghosszabb a térségben, lehetővé teszi bármilyen nagyságú repülőgép fogadását, így az elhelyezkedés mellett (Hawaii és Japán között nagyjából félúton található) ez is fontossá teszi a repülőteret. Noha az elmúlt években több építési munkát végeztek Wake-szigeten, a futópálya újra burkolása elengedhetetlenné vált. A 2020 márciusában kezdődött, és 2021 tavaszán befejeződő, 87 millió dolláros építkezés során a futópálya mellett gurulóutak, állóhelyek, bevezető fénysorok és a vízelvezető rendszer is felújításra kerül. A jövőben nem fog gondot okozni a Boeing C-17 Globemaster III szállítógépek fogadása és kiszolgálása sem Wake-sziget repülőterén.

Az Amerikai Hadsereg számos kísérlet során az Egyesült Államokban és Finnországban teszteli a Patria Nemo 120 milliméteres önjáró automata aknavetőjét. Ezek célja megállapítani, a rendszer amerikai lőszerekkel használva mennyire képes megfelelni az vele szemben támasztott követelményeknek. Ugyanis a Stryker dandár harccsoportok számára keresnek egy gyors, pontos, közvetett és közvetlen tüzelésre is egyaránt képes aknavetőt. A Patria Nemo könnyű, kompakt és könnyen felszerelhető többféle kerekes, vagy lánctalpas alvázra is. Tűzvezető rendszere lehetővé teszi, hogy nagyjából egyidejűleg hat akna csapódjon be különféle röppályát megtéve egyazon célpontba.

Argentínában lassan folynak a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverzett sugárhajtású kiképzőgép fegyverzetintegrációs tesztjei. Ezeken az EX-03-as prototípus vesz részt. Ez év márciusa és júniusa között a 125 és a 250 kilogrammos bombák oldását végezték el a La Cruz lőtéren. A közelmúltban a csöves tűzfegyvereké lett a főszerep. Az IA-63 Pampa III ekkor a szárnyak alatti legbelső felfüggesztési pontjain egy-egy 7,62 milliméteres géppuskát rejtő konténerrel, továbbá a törzse alatt a DEFA 553-as 30 milliméteres gépágyút magába foglaló illeszkedő konténerrel repült. Volt olyan alkalom is, amikor mindhárom konténert a gépre függesztették.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Aermacchi MB-339CD

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Westland Sea King HAS.6

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Szuhoj Szu-27UB Flanker

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Eurofighter Typhoon EF2000

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Mitsubishi F-2B

Boeing P-8A Poseidon

Dassault Mirage 2000B

Lockheed F-117A Nighthawk

Hawker Hunter T.8C

Boeing B-52H Stratofortress

Alenia Aermacchi M-346 Master

Lockheed C-5M Super Galaxy

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Westland Wasp HAS.1

Lockheed Martin F-22A Raptor

Saab 105Oe

Boeing AH-64E Apache Guardian

Dassault/Dornier Alpha Jet A

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Sepecat Jaguar T.2A

Boeing C-17A Globemaster III

Bombardier/Raytheon Sentinel R.1

North American P-51B Mustang

Szuhoj Szu-57

Douglas A-4N Skyhawk

Hawker Siddeley Sea Harrier F/A.2

Levegőben lévő magyar Mi-24-es Raduga-S célzó-rávezetőberendezésének nyitva van az ablaka. Jó. Tetszik.

Benedek Levente videója, amin a függeszkedésből történő lövészet is látható.

Semmi kétség. HARCRA termett. Engedjük szabadon mindkét kezét!

A 336-os áthúzása a figyelő mellett nyugatias irányból.

Egress, azaz távozás a célterületről. Háttérben a Mórocz-tető.

Fogyóban a fény, Gripen-lövészet este fél hatkor.

A feladat után a FARP-ra igyekvő mihu képét a hajmáskéri hajdani KuK tüzériskola és a Kab-hegy keretezi.

Leszáll az est. Újabb Mi-24P érkezik a lőtérre.

A 30-as ágyú torkolattüze visszaverődik a rotorpalátok alsó felületéről.

Liláskék kontúrfények és a piros majak rajzolják ki a mihu pályáját a tűzkiváltás helyéig és vissza.

Ez az agyonfeldolgozott, szembeholdfényes kép viszont egy "taktikai" üzemmódban, azaz teljes sötétben közelítő Mi-24-est ábrázol...

...melynek tűzcsapása ilyenkor a "semmiből" érkezik, nem vezet hozzá - az ellenség által is könnyen  észrevehető - fények "gyöngyfüzére". 

Ugyanez, csak Hajmáskér túloldaláról, egy ködös este.

Földi (1db), légi (21db) és földöntúli (1db) objektumok egy képen. 

Gripen éjszakai gépágyúlövészet ezúttal Öskü felől nézve, dupla annyi lőszerfelhasználással.

Végül pedig ismét "A" legjellegzetesebb tereptárggyal összekomponálva.

Akik a honvédséggel  a bakonyi lőtér légterén osztoznak I.

Akik a honvédséggel a bakonyi lőtér légterén osztoznak II.

Zord

Öt évvel ezelőtt az Egyesült Államok Légi Nemzeti Gárdájának kaliforniai egysége nagyobb tétel sisakot és maszkot adományozott segélyként az Ukrán Légierő számára. Az akcióról részletesen beszámolt az ukrán védelmi minisztérium is, a hivatalos átadásra 2015. december 18-án került sor a boriszpoli légibázison.

Levegő-föld éleslövészet keretében Gripen vadászgépeket és Mi-24-es harci helikoptereket vezettek célra az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis minősített előretolt repülésirányítói a Bakonyban, október 20-án, kedden.

Október 19-én délben egy ukrán An-124-100M típusú teherszállító gép szállt le Ferihegyen. A Ruszlán a floridai Orlandóból repült át Budapestre, majd egynapos itt tartózkodás után, másnap indult tovább Almatiba, Kazahsztánba. Ez utóbbi mozzanatot sikerült megörökíteni az érkezésinél jóval kedvezőbb időjárási körülmények között.

An-124-es a Cargo City előterén. A gépet az Antonov Tervezőiroda üzemelteti.

A törzs teljes hosszában végighúzódó tehertér felett utaskabinokat alakítottak ki. A sárga nyíl a szárny mögötti kabin vészkijáratára mutat. Jó magasan van…

A bal főfutó mögött helyezték el a segédhajtóművet. 

Negyven perccel a személyzet kiérkezése után – nyitott tehertér ajtóval – megkezdődik a gép hátratolása.

Az UR-82008 a Cargo City-től a reptéren folyó munkák miatt kerülővel gurul a 13L pályára.

Ehhez végig kell gurulnia a 31R pályán, a felszállással ellentétes irányban.

Levegőben az ukrán óriás.

Futóbehúzás. Huszonnégy kerék húzódik a törzsben kialakított helyére.

Füstöt hátrahagyva irány Almati.

*

Ha nem is mindennapos a Ruszlán látogatása, a típus egy-egy példánya időnként megfordul Ferihegyen. Mint például 2011. május 12-én, amikor szintén egy An-124-esbe rakodták be azt a kilenc járművet, amelyet a Magyar Honvédség Afganisztánban szolgálatot teljesítő katonáinak szállítottak le. A szállításra a 2006-ban aláírt stratégiai légiszállítási szerződés (SALIS – Strategic Airlift Interim Solution) alapján került sor.

A kilenc évvel ezelőtti szállítást az UR-82073 lajstromjelű Ruszlán teljesítette.

Rakodásra vár hét páncélozott Rába tehergépkocsi és két,  ugyancsak páncélozott Mercedes sebesültszállító jármű.

Nyílik az orr-rész.

Miután a Ruszlán letérdel és a támasztó talpak is lent vannak, nyitják a rámpát is.

A rámpa nyitásának utolsó mozzanata, majd kezdődhet a rakodás.

Pilótafülke a felhajtott orr árnyékában.

Az egyelőre még üres tehertér.

A Ruszlán orra, ahogy ritkán látjuk – belülről.

Páncélozott fülkéjű Rába H-14-es.

A sebesültszállító Mercedes teljes felépítményét páncélzat védi.

A rakomány utolsó előtti darabja várakozik az An-124-es torka előtt. A járműveket a MH Katonai Közlekedési Központ katonái irányították a teherszállító rámpájához.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

 

 

A Kínai Népköztársaság „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezése a XXI. század egyik kiemelt geostratégiai-geoökonómiai projektje lesz, amely meghatározza majd a globális hatalmi vetélkedés dinamikáját. Napjainkban egyre inkább kézzelfoghatóvá válik a 2013-ban meghirdetett program tartalma a transzkontinentális infrastrukturális nagyberuházásokon keresztül, mindemellett azonban már láthatóak azok a kritikus pontok is, amelyek árnyalják a projektben való részvétel kifizetődését akár már középtávon is. Ez az alapvető ellentmondás, hogy a gazdasági előnyök vagy a nemzetbiztonsági érdekek élveznek prioritást a projektben résztvevő minden államban felmerül a közép-ázsiai országoktól kezdve Afrikán át egészen a Balkánig – hazánk, Magyarország kapcsán is élénk politikai vita övezi például a Belgrád-Budapest vasútvonal fejlesztését. Nincs ez másképpen Izrael Állam esetében sem, a közel-keleti ország részvételét azonban szükséges alaposabban is megvizsgálni, hiszen a zsidó állam olyan speciális jellegzetességekkel bír (az Egyesült Államokhoz fűződő különleges viszony, a nemzetbiztonság kiemelt helye a stratégiai tervezésben), amelyek tekintetében fontos tapasztalatokkal szolgálhat az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésben való részvétel kapcsán.

Elsősorban azt szükséges megvizsgálni, hogy a részes felek számára milyen előnyökkel jár az együttműködés. Fontos megjegyezni, hogy Izrael Állam eredendően nem fekszik a Kína által tervezetten kialakítandó két gazdasági folyosó útvonalán, így a részvételét a projektben ettől különálló okok indokolják. Kínai részről elsősorban a rendkívül fejlett izraeli tudományos, kutatási-fejlesztési szektorhoz való hozzáférés áll a befektetések hátterében, míg az izraeli kormányzat a kínai piacokon való megjelenés és az ebből fakadó külkereskedelmi, valamint a kínai infrastrukturális beruházásokból fakadó gazdasági előnyök okán kíván részese lenni Peking globális kezdeményezésének.

Csen Ping-tö (Chen Bingde), a kínai hadsereg akkori vezérkari főnöke (balra), Simon Peresz, az akkori izraeli elnök (középen) és Benny Gantz, az akkori izraeli vezérkari főnök (jobbra) fényképezkedik megbeszélésük során az izraeli elnök rezidenciáján 2011-ben, Jeruzsálemben. Simon Peresz ezen a napon volt 88 éves. (MTI/EPA/Abir Szultán)

Ennek az együttműködésnek azonban megvan a már említett alapvető dilemmája, hogy a rövid- és középtávú gazdasági nyereség felülírhatja-e a zsidó állam nemzetbiztonsági érdekeit. A kínai infrastrukturális nagyberuházások ugyanis olyan stratégiai szektorokban valósulnak meg, mint a kereskedelmi kikötők építése és koncessziós fenntartása, a közlekedés, különösen a vasúthálózat fejlesztése (pl. Eilat – Ashdod vasútvonal), kritikus infrastruktúra üzemeltetése (különösen erőművek esetében), de Izraelben az is jelentős politikai vihart kavart, hogy 2014-ben a China’s Bright Food felvásárolta a Tnuva-t, az ország legnagyobb élelmiszeripari cégét. Tekintettel arra, hogy ezek a cégek mögött közvetlen a kínai kormányzat pénzügyi és egyéb erőforrása áll, jelentősen torzítják a piaci versenyt adott infrastrukturális közbeszerzési eljárások során. Ebből kifolyólag továbbá megállapítható, hogy az izraeli infrastruktúra és nagyvállalatok eladása ezen cégeknek gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának ellenőrzése alá kerülnek az állam biztonságának szempontjából létfontosságú vállalatok, valamint technológiai tudás.

Az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésben való részvétel rendkívül megterheli az amerikai-izraeli kapcsolatokat is. Ennek oka az általános amerikai-kínai geostratégiai vetélkedés mellett a szoros nemzetbiztonsági és védelmi együttműködés a két ország között, amelyre az amerikai álláspont szerint súlyos kockázatot jelent a kínaiak növekvő jelenléte és befolyása a közel-keleti államban. Ahogyan Mike Pompeo amerikai külügyminiszter fogalmazott: „Amennyiben bizonyos (kínai) rendszerek adott helyeken megjelennek, az megnehezíti az amerikai szándékokat az izraeli együttműködés tekintetében, bizonyos esetekben pedig lehetetlenné teszik azt.” Az egyik legnagyobb konfliktust kiváltó ügy Haifa új kereskedelmi kikötőjének a felépítése és a kínai koncesszióban való üzemeltetése, ugyanis az amerikai haditengerészet 6. flottája is igénybe szokta venni a város kikötőjét – 2019-ben az amerikai Szenátus már figyelmeztette Izraelt, hogy amennyiben nem állnak el a kínai beruházás tervétől, a flotta többé fog lehorgonyozni ott, tartva a kínai hírszerzési potenciáltól. Egy másik, stratégiailag fontos szempont, hogy az amerikai belpolitikában a Demokrata Párt részéről már jelen van egyfajta kiegyensúlyozottabb hozzáállás az izraeli biztonságpolitikai törekvések támogatását illetően, míg a Republikánus Párt továbbra is kitart a (közel) feltételmentes támogatás mellett, különösen napjainkban. A kínaiakkal való együttműködés fokozása azonban a republikánus politikusokat is eltávolíthatja közép- és hosszútávon ettől a magatartásuktól, tekintve azt, hogy Kínát és hatalmi törekvéseit tekintik az amerikai nemzetbiztonság szempontjából a XXI. század legnagyobb kihívásának.

Az izraeli kormány sajtóhivatala által közreadott képen Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök (jobbra) üdvözli Mike Pompeo amerikai külügyminisztert Tel-Avivban 2018. április 29-én. Pompeo közel-keleti körútja során látogatott Izraelbe. (MTI/EPA/Haim Zach/Izraeli kormány sajtóhivatala)

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az izraeli kormányzatnak amerikai nyomásra teljes mértékben meg kellene szüntetnie a kereskedelmi és technológiai együttműködését Kínával, azonban meg kell találni azokat a szabályzó eszközöket, amelyekkel garantálható, hogy Kína nem tehet szert nemzetbiztonsági szempontból érzékeny információkra, valamint technológiai tudásra, illetve biztosítaniuk kell, hogy az ország stratégiai ágazataiban ne válhassanak domináns szereplőkké a kínai államilag támogatott nagyvállalatok. Erre már léteznek működő gyakorlatok, például Németország esetében, amely az elmúlt időszakban számos korlátozó intézkedést hozott a harmadik országok befektetéseit illetően a stratégiai jelentőségű ágazatokban.

Az bizonyos, hogy a Kínai Népköztársaság a XXI. század egyik meghatározó szereplője lesz, akivel célszerű a megfelelő biztonságos keretrendszeren belül pragmatikusan együttműködni, ahogyan Kína sem hagyhatja figyelmen kívül Izraelt, a közel-keleti régió egyik legmeghatározóbb államát. Éppen ezért – és nem csupán Izrael esetében, hanem általánosan – az egyik legfontosabb feladat az lesz, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt az országok gazdasági fejlődése és nemzetbiztonságuk között.

Hollandia védelmi minisztere 2020. október 13-án jelentette be, hogy a tervezettnél előbb nyugdíjazhatják a Holland Királyi Légierő négy C-130H típusú szállító repülőgépét.

A Rheinmetall egy 150 millió dollárt meghaladó exportmegrendelést jelentett be Ausztráliából a Magyar Honvédség által megrendelt KF41 Lynx gyalogsági harcjárművekhez kapcsolódóan. Így biztossá vált, hogy a hazánkban rendszeresítésre kerülő Lynx-ek a lövészpáncélos bemutatásakor már megismert Lance távirányítású toronnyal lesznek ellátva. A 46 darab most megrendelt toronyból 30-at egészen biztosan Ausztráliában fognak elkészíteni. A magyar export várhatólag az elkövetkező hónapokban kibővül, és további 127 Lance torony kerül majd megrendelésre a Rheinmetall Defense Australia cégtől. A tornyokba egy 30 milliméteres MK30-2/ABM gépágyú fog beépítésre kerülni, mint főfegyverzet. Lőszerkészlete kétszer 200 darab lövedék, ezek elfogytával az utántöltés a páncélos belteréből elvégezhető. A torony bal oldalára felszerelhető két irányított rakéta mellett kiegészítő fegyverzetként egy Rheinmetall 7,62 milliméteres koaxiális géppuska kerülhet jobbra a fő fegyverzettől. A Lance torony fegyverzetének alkalmazását nagyban segíti a páncélosok körében évek óta terjedő vadász-gyilkos célzórendszer alkalmazása, ami azt jelenti, hogy a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozíciója megjegyzésre kerül, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára.

Egy másik kamerarendszer is felszerelhető a toronyra, ez 360 fokos körkörös lefedettséget képes biztosítani. Az igény szerint erősíthető moduláris páncélzat kiegészíthető lesz aktív páncélzattal is, tovább növelve a Lynx védelmét. Továbbá a Lance távirányítású tornyokra felszerelhető a lézer besugárzás érzékelő és mesterlövészek felderítésére is alkalmazható akusztikus lövésdetektor is. Valójában a Lance technikai variálhatósága szinte korlátlan. A torony és fegyvere szinte bármilyen páncélozott kerekes vagy lánctalpas járműre integrálható a gyártó elmondása szerint. A Lynx gyalogsági harcjármű egy moduláris járműcsalád tagja, ami erős védelmet és korszerű technológiák alkalmazását jelenteni a megrendelőknek. A járműcsalád tagjai a KF31 és KF41. A KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven. A 38, illetve 44 tonnás járművek személyzete egyaránt 3 fő, de a rövidebb KF31-es hat, míg a hosszabb KF41-es nyolc főnyi lövész szállítására képes. A Lynx mozgékonyságát a 851-938 lóerős Liebherr dízelmotorral összekapcsolt Allison automataváltó biztosítja. Kialakításának köszönhetően a hosszirányban 60 fokos dőlésszög, míg keresztirányban 30 fokos dőlésszög sem jelent majd akadályt a Lynx számára.

Romániában a Védelmi Minisztérium bejelentette, hogy október 5-én megkapta az első harminchat Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművet. A szárazföldi erők számára 2018. január 12-én írták alá a 227 darab lövészpáncélos beszerzéséről szóló szerződést 896 millió euró értékben. Ezeket hat különféle feladatra fogja alkalmassá tenni az eltérő kialakításuk. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) és az Uzina Mecanică București (UMB) közötti stratégiai együttműködés és technológia transzfer keretében az utóbbi üzemében készítik el a Piranha V-ök túlnyomó részét. Egészen pontosan 191 készül majd el Romániában. A román Piranha V-ös program jelenleg húsz hónapos késében van. Ennek okai az UT30MK2 távirányítású torony elhúzódó tesztjei, a helyi kommunikációs rendszer járművekbe történő integrálásával és a technológia átadással kapcsolatos problémák voltak. A General Dynamics European Land Systems amerikai cégcsoportot 8,5 millió eurós, a szerződésben szereplő kötbérrel is sújtották már eddig a szállítások késése miatt.  A gyári teszteken sikerrel túljutott Piranha V-ök most a hadsereg próbáin mutathatják meg mennyire is felelnek meg az elvárásoknak. Amennyiben itt is jelesre vizsgáznak, átadásra fognak kerülni a délkelet-romániai Krajovában állomásozó 26. Lövészzászlóaljhoz.

A The Jakarta Post egy újabb levet szerzett meg, amely az Eurofighter Typhoon vadászgépek iránti érdeklődésről szól. Pár hónappal ezelőtt Indonézia érdeklődését fejezte ki az ausztriai Eurofighter Typhoon vadászgépek iránt, amely a délkelet-ázsiai ország újabb meglepetésszerű védelmi beszerzési tervének tűnt akkor. A 2020. szeptember 4-én kelt levélben, amelynek másolatát a The Jakarta Post szerezte meg, Klaudia Tanner osztrák védelmi miniszter tudtával konkrét értékesítési tárgyalások elindításáról van szó indonéz kollégájával, Prabowo Subianto-val a Eurofighter-ek eladásával kapcsolatban. Maga az eladás nem valósulhatna meg egykönnyen, hiszen ehhez a Eurofighter Typhoon-t gyártó négy nemzet mellett az Egyesült Államok jóváhagyására is szükség van, a tengerentúlon gyártott fedélzeti rendszerek miatt. Most a The Jakarta Post által nyilvánosságra hozott újabb levélből azt lehetett megtudni, hogy Indonézia védelmi minisztere, Prabowo Subianto európai körútján október 20-án Ausztriában fog tartózkodik, és azt kérte, hogy találkozhasson osztrák kollégájával, Klaudia Tannerrel, hogy megvitassák 15 Eurofighter eladását. Tény, a már legyártott gépeket 12-24 hónapon belül le lehet szállítani a vásárlónak, míg az újonnan gyártottakra nagyjából 36 hónapot kell várni.

Németország és Franciaország azt tervezi, hogy 2021-ben kétszáz millió eurót költenek majd el a MGCS (Main Ground Combat System) programra. Az MGCS, mint a jövő európai harckocsija a Leopard-2 és Leclerc helyét fogja átvenni. Ez az összeg lehetővé tenné, hogy a három fővállalkozó, a francia Nexter, valamint a német KMW és a Rheinmetall megkezdjék a majdani páncélos technológiai demonstrátorának elkészítését. Ez a munkafázis 2025-ben zárulna le és a következő lépést 2028-ig a prototípusok elkészítése jelentené. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, úgy az új harckocsik 2035-ben már átadásra is kerülhetnének. 2012-ben Franciaország és Németország úgy döntött, hogy elindít egy közös programot, amely keretén belül egy új harckocsi megtervezése és kifejlesztése történne meg az 1970-es és 80-as években tervezett és fejlesztett német Leopard-2 és a francia Leclerc harckocsik cseréje érdekében. Négy évvel ezelőtt ezzel párhuzamosan Németországban a Rheinmetall mérnökei már dolgoztak az új orosz harckocsi, az Armata páncélos ellenfelének megalkotásán. Akkor még háromféle elképzelést vizsgáltak meg.

Az első a Leopard 2-es harckocsi további fejlesztése volt, melyben a fő hangsúlyt egy úgy, magasabb kezdősebességű 120 milliméteres löveg képviselte. Ez a jelenlegieknél nagyjából 20%-al magasabb páncélátütési képességet jelentett volna. További fejlesztések elsősorban az elektronikát érintették volna, de természetesen az aktív páncélzat is a felszerelés részét képezte volna. A második elgondolás még mindig a Leopard 2-en alapul, de itt már egy teljesen új 130 milliméteres löveg játszotta volna a főszerepet. Ettől 50%-al magasabb páncélátütési képességet várnak a fejlesztők. A harmadik volt az franciákkal közös MGCS program. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost aktív páncélzattal, 130 milliméteres űrméretű Rheinmetall L/51-es löveggel, törzsben elhelyezett kezelőkkel, és távirányítású toronnyal látnák el. Így remélhetőleg jobb képességekkel fog rendelkezni, mint az orosz T-14 Armata harckocsi.

Hollandiában újabb információt tett közzé a hadügyminisztérium az ország C-130H Hercules teherszállító repülőgépeinek cseréjéről. Eredetileg nagyjavítással egybekötött modernizáció várt volna a két USAF-tól használtan megvásárolt és így 2005 óta használt H és két hosszabb törzsű, újként 1992 óta szolgáló H-30-as variánsra. Az élet azonban többször is bebizonyította, hogy a kvartett által ellátható feladatok a vártnál gyakrabban válnak lehetetlen küldetéssé, ha egy, vagy két repülőgép meghibásodik. A Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht) még repülőképes Hercules-i ebben az esetben nem tudják teljesíteni a szükséges feladatokat. A holland hadügyminisztérium arra a következtetésre jutott, hogy a kis flotta élettartamának meghosszabbítására irányuló munkák összessége már nem lesz hatékony. Továbbá és ha ezeket elkezdik, akkor a repülőgépek egy része évekig el fog tűnni a nagyjavítás/átalakítás időtartamára, ami még inkább veszélybe sodorja a tervezett feladatok ellátását egy meghibásodás esetén. Egy szó, mint száz a Hercules flotta mielőbbi cseréje pénzügyileg előnyös és javítja a bevethetőségi rátát is. Így aztán 2030 helyett 2025-től kezdődik majd el a típusváltás a holland szállítórepülőknél.

Az új szállító repülőgépeknek képesnek kell lenniük az egész világon való alkalmazhatóságra, természetesen minden körülmények között, például háborús időben, burkolatlan és rövid kifutópályákon, nappal és éjszaka egyaránt. A repülőgépnek képesnek kell lennie sebesültek szállítására, és ezen szállítási feladat során a magas szintű orvosi ellátást is biztosítani kell a fedélzeten. Az új repülőgépekkel évi 2400 repült órát terveznek, és a szokásos logisztikai támogató küldetések mellett képesnek kell lenniük lőszer, járművek, raklapok szállítására is. Természetesen a repülőgépnek képesnek kell lenniük arra, hogy minimum hatvan ejtőernyőst el tudjanak szállítani és deszantolni. Bármelyik feladatot is látja el a gép, elvárás a 3200 kilométeres hatótávolság, valamint az önvédelmi és átfogó kommunikációs rendszerekkel való ellátottság, továbbá a nemzetközi műveletekben való részvételi képesség is.

Magától értetődik, hogy csak kiforrott típus jöhet szóba 1 milliárd euró (1,17 milliárd dollár) összeghatárig. A rendszeresíteni kívánt mennyiség 5 darab lesz. Megbízható források szerint valószínűleg a holland kormány öt új Lockheed Martin C-130J Super Hercules-t szerez be. A hollandok küldöttsége a jelentések szerint már meglátogatta Lockheed Martint a gépek beszerzése ügyében. Vannak arra utaló jelek is, hogy egy, vagy két repülőgépet felszerelnek a holland különleges erők műveleteinek támogatásához szükséges rendszerekkel is. Arról is tudni lehet, hogy az Airbus A400M Atlas túl nagy a holland igényekhez. A nagyobb méretű szállítási képességet kielégítik a NATO közös Boeing C-17A Globemaster III-as gépei. A brazil Embraer KC-390 esélyei nem túl nagyok, hiszen egyrészt nem tekinthető kellően kiforrottnak, másrészt az elvárt hatótávolsággal, a 3200 kilométeressel szemben csak 2800 kilométerre tud elrepülni. Igaz ezt 870 kilométer per órás sebességgel képes megtenni, míg a C-130-as 460 kilométer per órás sebességgel haladhat.

Nem ennyire egyértelmű még Hollandia következő generációs tengeralattjáróinak sorsa. A holland Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy a haditengerészet négy WALRUS-osztályú dízel-elektromos tengeralattjárójának pótlására szánt költségvetés 730 millió euróval kisebb, mint kellene. A nemrégiben elkészült jelentése megmutatja, hogy 2016 óta már 1,14 milliárd euróval növelték meg a költségvetést ehhez a nagy projekthez, de a jövőben ez is kevésnek bizonyulhat. Mivel az új tengeralattjárók és azok üzemeltetésének összes előre látható költségét nem vették figyelembe eddig, de például az új fegyverzet beszerzési költségeit sem tárta fel még senki sem teljes egészében. Olyan országok tapasztalatai, mint Kanada és Ausztrália, azt mutatják, hogy a modern tengeralattjárók használata drágább, mint az idősebb generációké volt. Nem világos, hogy a nemzetközi együttműködés költség megtakarítást okoz-e, vagy éppenséggel növelni fogja a kiadásokat. Továbbá az előre nem látható kockázatokat még nem vették figyelembe ebben a projektben.

Pedig 2019 decemberében már a következő szakaszába lépett Hollandia következő generációs tengeralattjáróinak kiválasztási folyamata. A megrendelés elnyerésére már csak a Naval Group, a Saab Kockums és a ThyssenKrupp Marine Systems maradt versenyben. A spanyol Navantia ajánlata, a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-al, már az első körben kihullott a rostán. A spanyolok esélyeit nagyban növelte, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lett volna. A hollandok következő szakaszban meghatározzák a követelményeket, a megrendelés elnyeréséhez fontos kritériumokat és a súlyozási tényezőket. Teszik mindezt olyan tényezők alapján, mint például a legjobb hajó a legjobb árért, a kockázatkezelés, valamint a nemzetbiztonsági érdekek és a stratégiai autonómia. A tervezés, az építés és a későbbi karbantartás szempontjából Hollandia nagy jelentőséget tulajdonít a helyi ipar bevonásával megvalósuló elképzelésekre. Ráadásul a hazai cégekre számítanak az ellátási lánc esetében a minél fontosabb helyek betöltésének lehetőségére is. Az 1990-es évek óta szolgáló WALRUS-osztály négy egységének pótlására négy másikat terveznek beszerezni Amszterdamban. A kiválasztási folyamatot 2021-ben tervezik lezárni, míg a szerződés megkötésére 2022-ben kerülne sor. Az utolsó WALRUS 2031-be kerülne kivonásra.

A dél-koreai Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarack egyre inkább elfogadott lesz Európában. Észtország volt az egyik első megrendelője eme tüzérségi eszköznek a kontinensünkön Finnországgal és Norvégiával együtt. Tallinn 2018. június 26-án vetett végett a találgatásoknak, ugyanis ekkor megállapodást írt alá Dél-Koreával, 12 darab K9 önjáró tarack megvásárlására, bejelentett opcióval 12 további ilyen páncélosra. Ezek a 45 éves szolgálati időre tervezett páncélosok már legyártásra kerültek, sőt tíz éve már szolgálnak a dél-koreai haderőben. Európai vásárlóhoz történő megérkezésük előtt természetesen nagyjavításon és korszerűsítésen fognak átesni. Immáron ezen a kontinensen kapják meg az új álcázó festésüket, valamint kommunikációs berendezéseiket és egyéb az észtek által igényelt eszközöket. Ezeknek a 40 kilométeres lőtávolsággal rendelkező fegyvereknek a szállítása 2020-ban kezdődött el, szolgálatba 2021-ben állnak majd. A 46 millió eurót kitevő beszerzés, amely magában foglalta a kiképzést, a karbantartást és a tartalék alkatrészeket, 2020 augusztusában kibővült. Ugyanis további 20 millió euró ellenében az eddigi opció felének végleges megrendelése mellett döntöttek az észt Védelmi Minisztériumban, így fél tucattal több K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackkal fog rendelkezni a balti állam. Az első két K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarack 2020 augusztusában érkezett meg Észtországba. Szállításuk késik a COVID-19 járvány miatt, de a dél-koreai Hanwha Defense kijelentette, hogy ez nem befolyásolja a 2023-ig tervezett kézbesítési időpontokat.

Finnország részére az Egyesült Államok Külügyminisztériuma két szerződést is jóváhagyott. Így választhatnak majd a két lehetőség közül, melyik lenne számukra kedvezőbb, amennyiben amerikai típussal korszerűsítenék légierejüket. A nagyobb, 14,7 milliárd dolláros kiadással a Boeing által gyártott F/A-18E/F Super Hornet és az EA-18G Growler repülőgépek, és a hozzájuk kapcsolódó felszerelések, fegyverek kerülnének a birtokukba. Egészen pontosan 50 darab F/A-18E Super Hornet, 8 F/A-18F Super Hornet, 14 EA-18G Growler, 166 F414-GE-400 hajtómű (144 beépített és 22 tartalék), 500 darab GBU-53/B kis átmérőjű SDB II-es bomba, 150 Raytheon AIM-9X Block II Sidewinder légiharc-rakéta, 160 AGM-154C-1 JSOW, 200 Lockheed AGM-158B-2B JASSM-ER, 120 darab 1 tonnás JDAM bomba, 32 ATFLIR, valamint ugyanennyi Sniper célzókonténer, 89 darab JHMCS siskakijelző, 360 fokos lefedettséget biztosító AN/ALR-67(V)3 besugárzásjelző rendszer és ugyanennyi AN/ALQ-214 integrált aktív elektronikai zavaró rendszer, 25 darab IRST infravörös rendszer, és 8 NGJ-MB zavarókonténer található meg a csomagban, sok kiképzést segítő eszköz mellett. A gépek mindegyike rendelkezne AN/APG-79 AESA radarral és AN/ALE-55 vontatott csalival is. A kisebb, 12,5 milliárd dolláros beszerzéssel 64 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-re kerülhetne fel a finn felségjel. Ezekhez hatvanhat Pratt&Whitney F-135 hajtómű (64 beépített és 2 tartalék), 500 darab GBU-53/B kis átmérőjű SDB II-es bomba, 150 Raytheon AIM-9X Block II + Sidewinder légiharc-rakéta, 100 AGM-154C-1 JSOW, 200 Lockheed AGM-158B-2B JASSM-ER, 120 darab 1 tonnás JDAM bomba, 150 GBU-38/54 JDAM bomba férne bele a csomagba.

Norvég sajtóértesülések szerint hamarosan amerikai atom-tengeralattjárók lelhetnek állandó bázisra az országban. Az északi-sarki régióban járőröző amerikai egységek számára ideális támaszpontot a médiahírek szerint már sikerült is megtalálni. Ez pedig nem más, mint a Tromsö városából kivezető E8-as autópálya közelében lévő Olavsvern támaszpont. Ennek érdekessége, hogy a területén lévő hegy alatt egy kisebb hadihajók és tengeralattjárók számára kikötőként használható alagút került kifúrásra. A 25000 négyzetméteres mesterséges barlanghoz több száraz folyosó és terem is tartozik. A 275 méter mélyen fekvő 900 méter hosszú alagútban található még szárazdokk is. Csúcsidőszakban hat tengeralattjáró elrejtésére, javítására, valamint készleteinek feltöltésére volt képes az Olavsvern támaszpont. A földfelszín alatti bázis létrehozásához fél évszázaddal ezelőtt több százmillió dollárt költöttek el, majd a norvég tengeralattjárósok távoztával, illetve a 2009-ben történt bezárása után eladták.

A civil időszak alatt a bázist az orosz állami tulajdonú Gazpromhoz kapcsolható oroszországi cégek bérelték. Nagy esély mutatkozik rá, hogy Moszkva alaposan megvizsgálta a NATO hidegháború idején kiépített tengeralattjáró bázisát. A területén hivatalosan kutatóhajók működtek, amelyeknek szeizmikus kutatásokat kellett folytatniuk a környéken és nyersanyag-lelőhelyeket kellett kutatniuk. Továbbá ezen kutatóegységek nem hivatalos tevékenysége az orosz haditengerészet tengeralattjáróinak norvég fjordokban való mozgási lehetőségének ellenőrzésére is kiterjedhetett. Mindenesetre a krími konfliktus hatására az oroszoknak menniük kellett és megtörtént a terület visszavásárlása is. Nemrég már egy amerikai delegáció kereste fel a helyszínt, és tárgyalt a norvégokkal a bérlési lehetőségekről, és megismerte az ingatlan előnyeit. A nagyobb méretű amerikai rakétahordozó és vadász tengeralattjárók kiszolgálásra a bázis szabadban lévő mólói egészen biztosan képesek.

Október 14-én megérkezett a brit RAF harmadik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe. A ZP803-as lajstromot viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép ide érkezet meg 7 órányi repülőút után. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. Az új létesítményeken Lossiemouth-ban akkor még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezik, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra.

A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.

Az NHIndustries átadta az első olyan NH90-est a Spanyol Légierőnek, amely harci kutató-mentő feladatokra lett megrendelve. A Spanyol Légierő 12 darab ilyen NH90-et kap, amelyek az öregedő AS332 Super Puma helikoptereket kívánják pótolni. Támaszpontjuk a Madrid melletti Cuatro Vientosban lesz. Spanyolország a TTH taktikai szállító változatból összesen 45 darabot rendelt meg, ezekből 13-at már átadtak. Az első 22 forgószárnyasból 16 kerül majd a hadsereghez, míg a fennmaradó hat a légierőnél lesz megtalálható. Az ezt követő 23 NH90-ből a hadsereg 10-et, a haditengerészet 7-et, a légierő 6-ot kap. A spanyol gépek General Electric CT7 8F5-ös gázturbinákkal, egyedi kommunikációs rendszerrel és az Indra Sistemas által tervezett elektronikai hadviselési rendszerrel rendelkeznek. A harci kutató-mentő feladatokra Goodrich csörlő és L3 Mx-15 szenzortorony is rendelkezésre áll.

Veszélybe kerülhet a görög Hellenic Aerospace Industry részvétele a Lockheed Martin F-16-os és C-130-asok globális gyártási projektjeiben, ha nem hoznak azonnali intézkedéseket a görög vállalat képességeit veszélyeztető problémák megoldására. A szakképzett munkások hiánya, illetve a még meglévők gyakori sztrájkja a csökkent juttatások miatt nehéz helyzetbe hozták a vállalatot. Azt a vállalatot, melynek jelenleg nincs még ügyvezető igazgatója sem. Persze szeretnének az év végig megoldást találni a problémákra, de ehhez 350-ről 600-ra kellene növelni a munkások létszámát, így lenne esély arra, hogy a Lockheed Martin továbbra is igényt tartson a cél által előállított részegységekre, valamint arra is, hogy bevételhez jussanak a helyi légierő 84 darab F-16-osának új generációs V változatra történő korszerűsítéséből is.        

A Netarzenál 2020. 10. 10. hírösszefoglalójának egyik híre némi pontosításra szorul. Az eddig megrendelteken felül ugyanis nem vásárolnak meg további 10 NHIndustries NH90-es helikoptert a hadsereg különleges erőit támogató helikopterflotta korszerűsítése címén a franciák. Mivel ezek a már megrendelt TTH (Tactical Troop Helicopter) mennyiségből kerülnek majd átépítésre, NH90FS (Forces Spéciales) változattá a TFRA Standard 2 konfigurációnak megfelelően. Az NHIndustries mellett a Thales és a Safran vesznek még részt az átalakításban. Öt helikoptert szállítanak le 2025-ig, az ezt követő ötöt pedig 2026-ban. A módosítások a franciaországi Airbus Helicopters Marignane telephelyén történnek majd.

Itt egy NH90FS tizennyolc hónap alatt készülhet el. A helikopterek a szükséges elektromos módosítások után a Safran új generációs elektrooptikai rendszerét, a EuroFLIR 410-et, a pilóták által alkalmazható EuroflEye kamerarendszert, a hátsó rámpáról alkalmazható gyorsköteles rendszert, a teherkabin oldalsó ajtónyílásaiba, valamint a rámpára M3M géppuskák felfogatási pontjait, a törzs két oldalára külső üzemanyagtartályokat, míg a pilóták Thales TopOwl sisakkijelzőt fognak kapni. A EuroflEye esetén meg kell említeni, ez egy széles látószögű kamerarendszer, amelyik több kamera képét felhasználva biztonságosabbá teszi az éjjeli és rossz látási körülmények közötti repüléseket. Továbbá a beszerelésre kerülő új pilótafülke műszerek és fedélzeti rendszerek soha nem látott szintű pilóta támogatást nyújtanak majd rossz látási viszonyok között is. A mai napig a Francia Haditengerészet 27 darab megrendelt NH90-ből 24-et szállítottak le, míg a Francia Hadsereg 45-öt vett már át a hadrendbe állítani tervezett 74-ből.

Bemutatta a Thales az AirMaster C ultrakompakt rádiólokátorát. A repülőgépek, helikopterek, valamint személyzet nélküli légi járművek számára egyaránt megfelelő berendezés AESA antennával készült. Itt az adó-vevő modulok alkotóeleme a szilícium-germánium (SiGe) ami sokkal energiahatékonyabb, mint az AESA radaroknál alkalmazott egyéb technológiák, és lehetővé teszi a radar hűtési igényének további csökkentését. A 20 kilogrammnál kisebb súlyú és egyetlen egységben elhelyezett radar mérete, súlya és teljesítménye egyaránt 30%-kal alacsonyabb, mint az ebbe az osztályba tartozó többi rádiólokátoré. A légi, vízfelszíni és földi célok felderítésére és követésére egyaránt képes AirMaster C-t a sikeres Master radarcsaláddal szerzett tapasztalataira támaszkodva fejlesztette ki a Thales.

Várhatólag az alacsony integrációs és üzemeltetési költségeivel, valamint magas megbízhatóságával és teljesítményével az AirMaster C új mércét állíthat fel a légi radarok világában a gyártó reményei szerint. Valamint abban is bizakodnak, hogy ez a magas szintű teljesítmény összehasonlítható áron lesz elérhető a jelenlegi rendszerekhez viszonyítva. A gyártó által végzett piackutatás során kiderült, hogy az üzemeltetők kompakt radarra vágynak, amely megbízhatóságot és könnyű kezelhetőséget kínál. Igény szerint akár több antennamodullal is szerelhető lesz az AirMaster C, ami így akár 120°-os látószöggel is bírhat. Az, hogy a való életben mire is lesz képes ez a berendezés hamarosan eldől, hiszen a légi tesztek hamarosan elkezdődnek majd. Várhatólag az AirMaster C-k már megtalálhatók lesznek a 2026-ban a francia haderőnek átadásra kerülő 6 tonnás tömegű Airbus Helicopters H160M Guepard forgószárnyasokon.

Törökországban elkészült az első helyben korszerűsített ACV-15-ös lövészpáncélos. A török haderőben 2280 darabos mennyiségben hadrendben álló páncélosból 50 műszaki mentő, míg 180 aknavető hordozóként szolgál. A többi egyszemélyes DAF-toronnyal, vagy francia eredetű GIAT-Dragar toronnyal van ellátva. Mindkettőbe egy 25 milliméteres gépágyút és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskát helyzetek el. A lőfegyverek stabilizátorral csak az utóbbi esetében rendelkeznek. Az ACV-15-ök korszerűsítéséről szóló szerződést 2019 decemberében írták alá. Ennek értéke 151,3 millió dollár és az FNSS Savunma Sistemleri mellett az Aselsan is érdekelt benne. Az első szakaszban a török ​​szárazföldi erők 133 járművének korszerűsítéséről döntöttek. A következő szakaszokban még sok páncélos lehet érintett. Ami feltűnik az elsőként bemutatott ACV-15 esetében az az Aselsan által gyártott NEFER távírányítású torony felszerelése. Ebben egy 25 milliméteres gépágyút és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskát helyzetek el, vagyis a fegyverzet nem változott.

Viszont a kétsíkú stablilzátor és az éjjel-nappal alkalmazható célzórendszer jelentős előrelépést jelent. A torony STANAG 4569 2. szintű ballisztika védelmet nyújt. Ezen a tornyon nyertek elhelyezést a TLUS lézeres besugárzás jelző érzékelői is. A modernizáció során felszerelték a 360°-os látószöggel bíró Yamgöz kamerarendszert is. A lövésdetektor mellett a modernizáció érintette a légkondicionáló rendszert, új komminkációs rendszerek is megjelentek, de megerősítésre került a páncélzat, az aknák elleni védelemmel együtt. Tervként még létezett a rácsos előtét páncélzat alkalmazása is, de ez eddig nem volt látható az elkészült ACV-15-ön. Az új és a régi tornyok súlya összehasonlítható, míg az erősített páncélzat és a többi rendszer hozzáadása, ami egyértelműen a beépített területen történő alkalmazást helyezi előtérbe, elkerülhetetlenül a súly jelentős növekedését eredményezheti. Mivel a mobilitás terén bekövetkezett javulásokról eddig nem adtak információt, feltételezhető, hogy a nagyobb tömeg befolyásolhatja a mozgékonyságot. Az egyetlen dolog, amit eddig ismertettek, az a maximális közúti sebesség, ami 60 kilométer per óra.

Csaknem egy hónappal azután, hogy a sajtó arról számolt be, hogy az Egyesült Arab Emírségek úgy döntött, 80 darab AMX-56 Leclerc harckocsit ad át Jordánia részére, a hírt hivatalosan is megerősítették. Igaz itt már csak 70 páncélos került megemlítésre. A francia AMX-56 Leclerc harckocsikat az Egyesült Arab Emírségek 1993-ban választotta ki beszerzésre, amely 1994-től el is kezdődött. Ezekből az évek folyamán 388 darabot szereztek be, 48 műszaki harckocsival együtt, amelyek szintén a Leclerc alvázán lettek kialakítva. Az Egyesült Arab Emírségek számára készült Leclerc változat az MTU MT 883 Ka 500 tizenkét hengeres dízelmotorját kapta meg, nagyobb hengerűrtartalommal, viszont ugyanolyan teljesítménnyel, mint a franciák által használt páncélosok, de nagyobb, 2800 Nm-es nyomatékkal. A motor német Renk HSWL 295 TM sebességváltóval van összekapcsolva, a sebességváltó öt előre és három hátrameneti fokozattal rendelkezik. Ez a EuroPowerPack beépítése magával hozta a motortér újjáépítését is, ami nagyon jól felismerhetővé teszi az Egyesült Arab Emírségek számára gyártott AMX-56 Leclerc verziót. Ezenfelül a harckocsikon még számos más módosítást is végrehajtottak, hogy megkönnyítsék a meleg éghajlaton történő használatot.

Mindenesetre ez a 70 páncélos Jordánia számára lehetővé fogja tennie a 3. páncéloshadosztályhoz tartozó négy harckocsizó zászlóalj közül kettő átfegyverzését. Ezek az egységek olyan régebbi harckocsikkal vannak felszerelve, mint a Tariq (Centurion), az M60A1, az Al Khalid (Chieftain), vagy az Al Hussein (Challenger1). Az Egyesült Arab Emírségek 2011-ben döntött az AMX-56 Leclerc harckocsik korszerűsítéséről. Ekkor az AZUR (Action en Zone Urbaine) városi hadviselési készleteket vásárolták meg mind a 388 AMX-56 Leclerc harckocsi részére. A 2006-ban, az amerikai M1 Abrams-hez kifejlesztett hasonló célú TUSK (Tank Urban Survival Kit) után a világon másodikként megjelent AZUR az 55 tonnás páncélos oldalsó és hátsó része számára biztosít erősebb páncélvédettséget, valamint kamerák segítségével válik szemmel tarthatóvá a harckocsi környezete. Továbbá a toronyra egy távirányítású fegyverállvány is felszerelésre kerül egy 7,62 milliméteres géppuskával, valamint plusz ködgránátvetők is részét képezik az AZUR-nak, melyek oldalra és hátra képesek az álcázó füstfüggöny létrehozására. Becslések szerint az Egyesült Arab Emírségek 70 Leclerc harckocsit telepített Jemenbe, közülük 15-öt az AZUR-al is elláttak.

Nigéria a hírek szerint tárgyalásokat kezdett Pakisztánnal, további pakisztáni-kínai fejlesztésű PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázók beszerzéséről. Az elmúlt években többször is szóba hozták Nigériát, mint lehetséges JF-17 Thunder megrendelőt. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. A sugárhajtású gépek 2022 novemberében érkeznek majd meg az afrikai államba. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni.

Kudarccal végződött október 12-én Indiában egy repülési teszt. Ennek során a hazai fejlesztésű Nirbhay csapásmérő robotrepülőgép indítására került sor. Az eszköz azonban az indítástól számított 8 percen belül lezuhant.  A hangsebesség alatti típus hasonló kialakítású, mint az amerikai Tomahawk, hatótávolsága 1000 kilométer körüli. A terepkövető repülésre képes Nirbhay egyaránt megjelenik majd a szárazföldi haderő, a haditengerészet és a légierő fegyverzetében, kiegészítve a 300 kilométeres hatótávolságú BrahMos hangsebesség feletti robotrepülőgépet. A Nirbhay csapásmérő robotrepülőgép első repülési próbájára még 2012 márciusában kerítettek sort. Az 1500 kilogramm súlyú, 6 méteres fesztávolságú és 0,7 Mach-os sebességű Nirbhay 300 kilogrammos hagyományos, vagy nukleáris robbanófejjel is ellátható. Az indításhoz használt szilárd rakétamotor leválását követően meghajtásáról az orosz Szaturn 50MT gázturbina gondoskodik. A legutóbbi próba során állítólag a hajtóműben következett be meghibásodás, ez okozhatta a lezuhanást. Belföldön gyártott lézergyűrűs giroszkópos inerciális navigációs rendszerrel, valamint műholdas navigációs rendszerrel egyaránt rendelkező Nirbhay-ból mindhárom haderőnem számára Új-Delhi már megrendelt 300 darabot ez év júliusában. A fegyvert az állami tulajdonban lévő Bharat Dynamics Limited cég gyártja, és minden Nirbhay körülbelül 1,5 millió dollárba kerül. Hadrendbe állításuk előtt, ami 3-5 évet is igénybe vehet még, nagyjából 20 sikeres tesztre lenne szükség.

Hét Hongdu Aircraft Industries Corporation (HAIC) K-8W Karakorum sugárhajtású kiképzőgépet szállítottak Kínából Bangladesbe október 15-én. A sugárhajtású gépek a Zahurul Haq bázison landoltak. A Kínából induló gépek egy mianmari tankolással jutottak el megrendelőjükhöz. Banglades 2014-től alkalmazásba vett 9 K-8W-jéből 2018. július 1-én és 2019. augusztus 18-án zuhant le egy-egy példány. De még ezek megtörténte előtt újabb K-8W-ket rendeltek meg. Ezek mennyisége máig nem publikus, egyes források szerint 23 darabról lehet szó. További szállítások a 2021-es évben is várhatók.

India helyi lapértesülések szerint egy KILO-osztályú tengeralattjárót készül átadni Mianmar számára. Az ehhez szükséges orosz hozzájárulást már a zsebükben tudhatják Új-Delhiben, így az egység átadása hamarosan megtörténhet. Úgy hírlik az Indiában SINDHUGHOSH-osztályként ismert, 10 tengeralattjáróból álló flottillából az INS SINDHUVIR (S 58) lett kiválasztva arra, hogy Mianmar első tengeralattjárója legyen. A hajóosztály minden egységén a 2010-es évek elejétől végrehajtottak egy korszerűsítési folyamatot. Ennek eredményeképpen többek között az indiai fejlesztésű USHUS szonár, a CCS-MK távközlési rendszer és Porpoise radar beépítését is elvégezték, valamint a tengeralattjárók képessé váltak a 3M-54 Klub-S (SS-N-27) hajók elleni rakéták bevetésére is. Most egy újabb korszerűsítést végeznek a SINDHUVIR-on, még több indiai berendezés beépítésével. Mianmar az egységet elsősorban kiképzésre tervezi felhasználni.

Hiába a felgyorsított munkatempó, Dél-Koreában csak 2030 után fognak elkészülni a saját tervezésű és építésű könnyű repülőgép-hordozójukkal. Egy évvel ezelőtt még két tervezetet vizsgáltnak meg. A nagyobb vízkiszorítása 71400 tonna, hossza 298 méter, szélessége 75 méter. A hajón 1340 fős személyzet és 40 repülőeszköz fér el, ezek közül 32 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége összesen 4,5 milliárd dollárt tenne ki. A kisebb hordozó 41500 tonna vízkiszorítású, 238 méter hosszú és 62 méter széles lenne. Legénysége 720 fő, és 20 repülőeszközt lenne képes szállítani, ebből 12 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége messze alacsonyabb, 2,6 milliárd dollár. Ez év augusztusára eldőlt, méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység kerül megépítésre. Ez üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd.

Felépítménye némileg hosszabb lesz a tengeren túli társainál és ez két kéménynek is helyet fog biztosítani. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Az eddigi kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de 2020 augusztusára kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál. A részletekbe menő tervezés és az építés így is összesen 10 évet fog igénybe venni, így az első hajó 2031-ben kerülhet majd a flotta kötelékébe, míg hadrendbe állítására további 1-2 évet kell majd várni. Éppen ezért az F-35B-k beszerzése sem létfontosságú most még. Ennek köszönhetően Szöulban csak a 2021-es évben kezdenek majd el komolyabban foglalkozni eme Lightning II-es variáns megvásárlásával.

Nem számít a kevesebb szállítható személy és a kisebb hatótávolság sem, Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries (KAI) és a Eurocopter által kifejlesztett Surion KUH-1 többfeladatú helikopter lehet az amerikai Sikorsky UH-60P Black Hawk helikopterek utódja. Ezekből 103 darab cseréje válik majd pár éven belül időszerűvé. Az ázsiai ország kormánya hajlik arra, hogy elhalassza ezen forgószárnyasok korszerűsítését és több mint ötször nagyobb összeget költsön a Surion KUH-1-ek beszerzésére, még úgy is, hogy két fővel kevesebb katona szállítására képesek, valamint a lerepülhető távolságuk is kisebb.

További, a hazai védelmi ipart támogató elgondolás az, hogy a Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarackokban alkalmazott 1000 lóerős, német gyártmányú MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotort egy hazai fejlesztésűre cserélnék le. Az érem másik oldalán az a tény leledzik, hogy Berlin 2018 októbere óta szigorú embargót vezetett be a hadiipari termékeire. Ennek köszönhetően a K9-es is hátrányba került a nemzetközi piacon a dél-koreaiak szerint. Az új motor fejlesztésére öt évet és 65 millió dollárt szánnak a koreaiak.

Hamarosan megállapodás születhet Vietnam esetében arról, hogy használt tengeri járőrgépeket fog vásárolni. Állítólag a Japánban már kivonásra került Lockheed P-3C Orion-ok kerülnek majd át Vietnamba. A használt P-3C-k Japánból történő beszerzése olcsóbb alternatívát jelenthet a vietnami haditengerészeti repülés számára, mintsem közvetlenül az Egyesült Államokból vásárolni új, igaz messze korszerűbb repülőgépeket.

A Fülöp-szigeteki Légierő számára is átadásra került hat Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető turbólégcsavaros repülőgép október 14-én, a Clark légibázison. Ezek közül az első négy gép még szeptemberben érkezett meg a Fülöp-szigetekre. Ezeket az A-29 Super Tucano-kat közeli légitámogatás céljára szerezték be. Manila 2017 novemberében rendelte meg ezt a hat repülőgépet. Júniusban kellett volna megérkezniük, de a koronavírus miatti járvány ezt késleltette. Az átadáson célzás hangzott el további példányok majdani beszerzéséről is.

Japánban június óta folyik a 2011-ben építeni kezdett, 2013 augusztusában vízre bocsátott 27000 tonnás IZUMO-osztály első, névadó egységének a nagyjavítással egybekötött átépítése. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett osztályt, mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be terveinek 2009-es elkészültét követően, de tény hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a 248 méter hosszú, 38,3 méter széles hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is. A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is (Sikorsky/Mitsubishi SH-60 Seahawk és AgustaWestland/Kawasaki MCH-101) elhelyezhető rajta.  Fegyverzetét mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. A JS IZUMO (DDH-183) és a 2015 augusztusában vízre tett JS KAGA (DDH 184) meghajtásáról négy GE LM2500 gázturbina gondoskodik, ezekkel akár a 30 csomós sebesség elérésére is képesek.

2017 decembere óta köztudott, hogy Tokióban egy rövid átalakítás után szeretnék a testvérhajókat képessé tenni az amerikai Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók, valamint a Bell-Boeing V-22-es Osprey billenőrotoros gépek  üzemeltetésére. A repülőfedélzet mérete a számítások alapján lehetővé tenné egyidejűleg 10 F-35B kiszolgálását is. Egy évvel később pedig a Japán Haditengerészet vezető köreiből kiszivárgott hír szerint, az IZUMO tervezésénél, vagyis 2006 és 2008 között már számoltak a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók eseteges üzemeltetésével. A hangár mellett a fedélzeti lift mérete is megfelelő (kb. 15 méter hosszú és 11 méter szélességű) az F-35B-hez, továbbá foglalkoztak a felszállások segítéséhez igencsak jól jövő síugrósánc lehetséges megvalósításával is. 2020 júliusában Japán számára az USA-ban jóváhagyták 63 darab Lockheed Martin F-35A, valamint 42 darab F-35B Lightning II-es vadászbombázó eladását. Ezek a gépek 2024-ben érkezhetnek meg, ami pont egybeesik az átépített, a hírek szerint síugrósánc nélkül elkészült IZUMO 2025-re, vagy 2026-ra várt újbóli szolgálatba állásával. A felszállást megkönnyítő szerkezet hiánya azonban nem könnyíti meg a hajógyári munkások dolgát, hiszen a repülőfedélzet mellső, trapéz alakú része el fog tűnni és helyette egy szögletes kerül majd kialakításra, aminek köszönhetően megnövekszik a területe. Cserébe csökken majd az F-35B Lightning II-es vadászbombázók felszállótömege, mivel kevesebb üzemanyaggal és/vagy fegyverzettel indulhatnak bevetésre.

A Mitsubishi Heavy Industries nagojai üzemében újabb Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók észültek el. A hazai megrendelésre készült 19. (09-8719), a 20. (09-8720), a 21. (09-8721) és a 22. (09-8722) példány. A 09-8719-es 2020. október 12-én, míg a 09-8720-as és a 09-8722-es 2020. október 14-én hajtotta végre első repülését. Ezek során a Gifu támaszponton állomásozó tesztszázad F-15-ös gépei kísérték őket. Várhatólag ez a négy F-35A még ebben az évben átadásra fog kerülni a légierő számára.

Egy új tengeralattjáró osztály első egységét bocsátották vízre Japánban.  A Mitsubishi Heavy Industries (MHI) október 14-én, Hyogo prefektúrában lévő, Kobe hajógyárában vízre tett JS TAIGEI (SS-513) tulajdonképpen a 12 egységből álló SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjárók továbbfejlesztéseként értelmezhető. Kívülről mindkét típus nagyon hasonlít egymásra, fő különbségek a hajók belsejében érhetők csak igazán tetten. A kék bálna, vagy óriás bálna tengeri emlősről elnevezett TAIGEI megépítése mintegy 720 millió dollárba került. Érdekes megjegyezni, hogy a 2017 januárjában építeni kezdett TORYU építési költsége 496 millió dollárra becsülhető. A TAIGEI tengeralattjáró hossza 84 méter, szélessége 9,1 méter, és vízkiszorítása 3000 tonna körül mozog, személyzete 70 fő, gerincfektetésére 2018. március 18-án kerítettek sort. A várhatólag 2022 márciusában szolgálatba álló TAIGEI a tavaly júniusban bemutatott 29SS osztály első egysége, aminek jelölése utal a tervezési munka befejezésének időpontjára, ami az jelenti, hogy Akihito császár uralkodásának huszonkilencedik évében végeztek vele. Akárcsak a két utolsó SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) és a TORYU (SS-512), a TAIGEI fedélzetén is már a korszerű lítium-ion akkumulátorok található meg az eddigi ólomsavas akkumulátorok helyett. Japán jelenleg az egyetlen olyan ország, amelynek tengeralattjáróin lítium-ion akkumulátorokat használnak.

A 2018. október 4-én Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban vízre került 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) lett a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhetett a hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Ez természetesen igaz a 29SS-ekre is. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték.

A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt. A TAIGEI vízkiszorítása 100 tonnával több, mint a SZORJU-osztályú tengeralattjáróké volt, és korszerűbb szonárokkal, valamint harcirányítási rendszerekkel is rendelkezik. A 29SS hajók némítására még nagyobb hangsúlyt fektettek a tervezők, mint az elődök esetében. Érdemes itt hozzátenni, hogy a SZORJU-osztályú tengeralattjárókat a világ egyik legcsendesebb hagyományos tengeralattjáróinak tartják. Mindenesetre a TAIGEI-t prototípus jellege miatt részben kísérleti egységként kell kezelni és a szokottnál több időt kell a tesztelésére fordítani. További két 29SS tengeralattjáró áll most építés alatt, amelyek 2023–2024-ben állnak majd szolgálatba, és a Honvédelmi Minisztérium legutóbbi költségvetési kérelmében 654,1 millió dollárt kért még egy ilyen hajóra. A japán védelmi minisztérium még nem jelentette be, hogy hány 29SS típusú egységet építenek majd a jövőben.

Arizonában, az Amerikai Tengerészgyalogság Yuma-i bázisán szeptember 29-től használni kezdték az ODIN (Operatív Adatok Integrált Hálózata) rendszert. A Lockheed Martin által az F-35-ök számára az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver utódjaként tekintenek az ODIN-ra, mivel az előbbi továbbra sem képes ellátni feladatait az elvártak szerint. Az ALIS nyomon követi az alkatrészek cseréjéig hátralévő időt, a karbantartási ütemtervet és magát a repülőgép karbantartását is. Továbbá felügyeli az ellátási lánc rendszerét és kezeli az alkatrészek leltárát is. A legutóbbi tavaszi Számvevőszéki jelentés azt tanácsolta a Védelmi Minisztériumnak, hogy szüntessék meg az ALIS rendszer alkalmazását. Az 58 oldalas jelentés készítése során öt F-35-öket üzemeltető légibázisra is ellátogattak a készítők, és a helyszínen gyűjtöttek információkat az ALIS-ről.

A 4700 darab hiányt felvonultató listában a legsúlyosabbak az 1., vagy a 2. kategóriába tartozók. Ezek veszélyeztethetik a biztonságot, illetve akadályozhatják, vagy korlátozhatják a harci bevetések sikeres végrehajtását. A jelentésben az is benne foglaltatik, hogy az ALIS általában jobb teljesítményt nyújt, mint 5 évvel ezelőtt. Konkrétan mind az öt repülőtéren a felhasználók kijelentették, hogy az adatfeldolgozás, az információk letöltése és a képernyőn történő navigálás általában gyorsabb, mint az előző években. De mindezek ellenére az F-35-ök napi üzemeltetése során továbbra is jelentős kihívásokkal jár, például az ALIS nem kellő mértékben segíti a munkát, mivel a pontatlan és/vagy hiányzó adatok időnként azt eredményezik, hogy a rendszer jelzést ad arról, hogy az adott F-35 repülőgéppel nem szabad repülni.

Továbbá a számítógépes rendszer is terjedelmesebb mint kellene, gyakran szakadozik az internetes kapcsolat, valamint az ALIS üzemeltetéséhez néha gyártói támogatásra van szükség. Az elvártnál nagyobb létszámú karbantartással és annak felügyeletével foglalkozó létszám nem torelható, akárcsak a lassú átfutási idők. Összefoglalva, az ALIS ambiciózus projekt volt, amely végül nem tudott megfelelni elvárásoknak. Hosszú távon azt tervezik, hogy leállítják az ALIS-t, és felváltják az ODIN-nal amely egy felhőalapú rendszer. A remények szerint ezzel nem lesznek problémák és 2022 decemberéig készen lesz a megerősített kibervédelemmel ellátott rendszer, amelynek első hardverei már az idén megérkeznek az üzemeltetőkhöz. Szeptember 29-én egy Yuma-i F-35B a VMFA-121-es századból már az ODIN segítségével hajtott végre repülést, majd másnap további négy repülési feladatnál használták az ODIN-t.

Az ODIN új hardvere számos fejlesztést tudott felmutatni az ALIS-hoz képest. Lecsökkent a mérete, míg az ALIS hardverei embermagasságú elektronikai állványban lettek elhelyezve, és további tápegységeket igényeltek a működéshez, addig az ODIN hardvere elfér két kézben szállítható, nagyjából kézipoggyász méretű dobozban. Ez a kisebb méret jelentős súlycsökkenést is eredményez az ALIS több mint 363 kilogrammjával szemben az ODIN kevesebb, mint 32 kilót nyom. Az ODIN csökkentette az adminisztratív munkával járó feladatokat és jelentősen csökkentette az adatok feldolgozási idejét.

További előnye, hogy az ALIS-hoz képest 50% -kal alacsonyabbá sikerült tenni a munkaterhelését. Az ALIS-el ellentétben az ODIN szellemi tulajdonjoga és komponensei kormányzati tulajdonúak lesznek, nem pedig egy vállalkozó tulajdonai, és az adatok szuverenitása nem lesz többé kérdés. Az új ODIN hardver sikeres validálási tesztje fontos lépés az F-35 üzemeltetőknek és karbantartóknak a szükséges modern karbantartási és logisztikai rendszer megvalósításában. Bár az új ODIN hardver validáló tesztje sikeres volt, a következő hónapokban sokat kell tenni a 20 éves ALIS-ről az új rendszerre való sikeres áttérés befejezéséért. A tényleges áttérés különösen nagy kihívást jelent, tekintettel arra, hogy továbbra is üzemben kell tartani a több mint 400 repülőgépet, amelyeket a jelenlegi ALIS rendszerrel már úgy-ahogy működtettek. Az ODIN várhatóan csak 2022 decemberében éri el teljes működési képességét.

Másik jó hír az F-35-sel kapcsolatban, hogy már a gyártósoron van az első olyan F-35A példány, amelyen módosították a repülőgép üzemanyagtartályait repülés közben, a gépbe épített OBIGGS (On Board Inert Gas Generating System) rendszer segítségével, nitrogénnel feltöltő rendszer csőtartóit. A megerősítéseknek köszönhetően az üzemanyagtartály belsejében lévő csövek biztonságosabban lettek rögzítve a helyükön, és így megakadályozták a sérüléshez vezető mozgást. Várhatólag ez az F-35-ös még ebben az évben átadásra fog kerülni. Míg a szükséges korrekciós intézkedést kidolgozták és végrehajtották az új F-35-ösök esetében, a Védelmi Minisztérium és a Lockheed még mindig arról tanácskozik, hogyan lehetne a legjobban megvalósítani a már átadott repülőgépek javítását. Az utólagos szerelés, vagyis a helyszíni módosítások elvégzése valószínűleg több évig fog tartani. A folyamatban lévő tárgyalások azt is meghatározzák, hogy a Lockheed vállal-e pénzügyi felelősséget a problémáért.

Még június első napjaiban a Utah államban lévő Hill Légibázison lévő Ogden Logisztikai Komplexumban, egy időszakos karbantartásra érkezett F-35A-n a nitrogén szállítását végző csőrendszeren sérülést fedeztek fel. A lehető leggyorsabban ellenőrzésnek vetettek hát még alá 24 gépet, ezekből 14-en fedeztek fel hasonló hibát. A BAE Systems által gyártott OBIGGS rendszer segítségével előállított nitrogén segít csökkenteni az akár villámcsapástól is bekövetkező felrobbanás veszélyét. Persze mivel egy harci repülőgépről van szó, a harci sérülések okozta veszélyek ellen került megalkotásra ez a rendszer, akárcsak elődjei, melyek még nitrogénpalackokból kapták a robbanásveszélyt csökkentő gázt. Vagyis az F-35-ök esetében nem kell annak utántöltésével foglalkozni a műszaki kiszolgálás során. Tehát volt gond, de csak az A változattal, ugyanis a rövid távon fel-és helyben leszálló B, valamint a hordozófedélzeti C változat esetében ez a rendszer némileg eltér a konstrukció kialakításából adódóan.

A gyártó ideiglenesen felfüggesztette az F-35-ök szállítását június 2-tól 23-ig, míg megerősítést nem nyert, hogy a gyártás során még minden rendben található a csőrendszert érintőleg. Úgy tűnik tehát, hogy a rendellenesség csak az átadást követően lép fel a típuson. Némelyik elképesztően gyorsan használódott el, volt olyan, amelyik mindössze 173 órát töltött repülőgépbe építve. Mivel nem lehetett garantálni, hogy az OBIGGS rendszer megfelelően működne ha az F-35-öt villámcsapás érné, az a döntés született, hogy repülési korlátozásokat vezetnek be. Így az F-35A-k kénytelenek lesznek a villámlással járó zivatartevékenységeket 40 kilométeres körzetben elkerülni, akárcsak a 2010-es évek elején tették 2014 végéig, az áttervezést követő módosításig. A Lockheed Martin azt tervezi, hogy 2020 végéig összesen 121 darab F-35-est fog leszállítani, vagyis 20 repülőgéppel elmarad az idén eredetileg előre jelzett 141-től. Ez a náluk, illetve a beszállítóknál is egyaránt a COVID-19 hatására életbe léptett korlátozásoknak köszönhető. 

Új tervek alapján megépített rombolókra lenne szüksége az Amerikai Haditengerészetnek. A ZUMWALT-osztály 16000 tonnájánál kisebb, de a jelenleg is használt ARLEIGH BURKE-osztály 10000 tonnájánál nagyobb vízkiszorítású egységeket akár már 2025-től meg is rendelnék. A nem hivatalosan DDG Next-nek nevezett egységek nagyjából plusz 3000 tonnáját új fegyverek beépítésére használnák fel. Ezek között elsőbbséget élveznek majd a hiperszonikus sebességre képes rakéták. Mindezeken felül a jelenleg is alkalmazott fegyverzetből is nagyobb mennyiséget tudnának ezek az új hajótesten alapuló rombolók befogadni. Amiknek a létrehozáshoz már létező és bevált technológiák kerülnének felhasználásra és ezeket a későbbi korszerűsítések során cserélnék le mindig a kor színvonalának megfelelőkre.

Képességei alapján pár év múlva rá sem lehet majd ismerni a modernizált Boeing B-52H+, vagy B-52J jelzést viselő Stratofortress nehézbombázókra. Még 2013. június 16-án elkészültek a Tinker bázison az első CONECT rendszerrel ellátott B-52H Stratofortress nehézbombázóval. Ez egy igen jelentős továbbfejlesztése első lépcsőfoka volt és erre épülhet majd rá a jövőben a többi. A CONECT rendszerrel az első próbarepülésre 2011 augusztusában került sor. Akkor egy hat órás repülés során sikeresen tesztelték a Combat Network Communications Technology (CONECT) nevet viselő rendszert. Az öreg bombázók ezzel felszerelve teljesen kihasználhatják a harctéri internet nyújtotta összes előnyt. A CONECT-el ellátott B-52-es gépszemélyzet egyaránt tud kommunikálni a földön és levegőben lévő szövetségesekkel, adatokat kaphat tőlük és továbbíthat nekik, mindezt a műholdas adatátvitel segítségével. A földi és légi tesztek még az év októberében befejeződtek, de a CONECT gyártása nagyjából fél éves késést szenvedett el. Egy ideig a Stratofortress-ek fedélzetén az Evolutionary Data Link (EDL) adatátviteli rendszer volt megtalálható. Ez is egy hálózat-központú hadviselést lehetővé tevő rendszer, mellyel a BUFF személyzete jobban képessé válik a földi csapatok közvetlen légi támogatására.

De az EDL nem tévesztendő össze a hasonló, ám jóval összetettebb CONECT-el, hisz míg az EDL egy laptop a szükséges kábelezéssel és szoftverrel, addig a CONECT egy olyan rendszer, melynek képességei túlszárnyalják az EDL-ét és a személyzet műszerfalába beépített számítógépeket is tartalmaz. Éppen ezért az EDL csak mintegy ideiglenes megoldásként kerül a bombázók fedélzetére. A CONECT további szolgáltatást is nyújt a személyzet tagjai számára, ugyanis ők egy zajszűrővel ellátott headset segítségével tudnak kommunikálni egymással repülés közben. Míg a 2013-as költségvetési évben nyolc CONECT került megvásárlásra, addig 2014-ben már 30 beszerzésére volt elegendő pénz. 2020 augusztusára a 76 B-52-ből 69-en már befejezték a CONECT frissítést. Következő lépést az új hajtóművek jelentik majd. Ezekkel szemben elvárás a könnyebb és olcsóbb üzemeltethetőség és az alacsonyabb fogyasztás.

Ez utóbbinak köszönhetően mintegy 30%-al növekszik majd meg a B-52-ek eddig sem kicsi hatótávolsága. A Rolls-Royce (RB725), a GE Aviation (CF34-10) és a Pratt&Whitney (PW815) egyaránt kínálja a meglévő, eredetileg üzleti sugárhajtású repülőgépek számára kifejlesztett hajtóművek katonai változatát. 2018-ban még úgy becsülték a légierőnél, hogy az új hajtóművek mindennel együtt 22 milliárd dollárba kerülhetnek, de rövid időn belül 10 milliárd dollárt takaríthatnak majd meg a kevesebb üzemanyag, karbantartás és személyzeti kiadásokkal. A tényleges költségek csak akkor lesznek ismertek, ha a légierő kiválasztja a hajtóműveket, ami várhatólag 2021 tavaszán meg fog történni. Az USAF már mintegy 1,4 milliárd dollárt költött a B-52 korszerűsítésére, és további 3,8 milliárd dollárt fektet majd be a következő öt évben, és még jóval többet az ezt követő években. A részletek még nem állnak rendelkezésre.

Az orrba épített, több mint fél évszázaddal ezelőtt gyártott Northrop Grumman AN/APQ-166-os radarok napjainkra végképp megérettek a cserére, hiszen teljesítményük, felbontásuk mellett az üzembiztosan teljesített óráik száma is igen alacsony. Ez utóbbi tényezőről annyit tudni biztosan, hogy sok esetben csak egy, jobb esetben két számjegyű, ez pedig egy több mint 10 órán át a levegőben tartózkodni képes harci gép esetében nem elfogadható mutató. A cserére szolgáló berendezés egy  2019-es döntés értelmében a Raytheon által kifejlesztett APG-79/APG-82 radarcsaládból fog származni, természetesen AESA antennával lesz ellátva. Alkarészeinek túlnyomó többsége eme két berendezésből fog felhasználásra kerülni a költséghatékonyság okán. A megrendelésre pályázott a Northrop Grumman is az APG-83 SABR radarjával, az APQ-166-os pótlására. A B-52-ek új rádiólokátorának gyártása 2024-ben veszi majd kezdetét. Az új rádiólokátor és a korszerűbb fedélzeti rendszerek jelentette automatizáció azt lehetővé tenné, hogy a már évek ötfős személyzeti létszámot még tovább csökkentsék, immáron négyre.

Az új elektronikai zavarórendszer mellett a távolról indítható fegyverek is növelni fogják a továbbfejlesztett B-52-ek túlélési képességét. A 2020-as évek végére hadrendbe álló Raytheon AGM-181 LRSO a bombakamrába szerelhető forgódobon is elhelyezhető lesz a már meglévő kiépített adatkapcsolatnak köszönhetően. Jelenleg úgy tűnik, csak a szárnyak alatti 1-1 felfüggesztési pontokon lehet majd bevetni az AGM-183A ARRW-t, mely már egy hiperszonikus rakéta lesz. Ez az 1600 kilométerre lévő célpontját mindössze 10-12 perc alatt éri majd el. Persze az ilyen nagyléptékű korszerűsítés számos buktatót tartogathat, így jó eséllyel több B-52-est fognak majd használni a tesztrepülések során. A leglogikusabb az lenne, ha 2-2 B-52 lenne használva mind a hajtóművek, mind a rádiólokátor, valamint a fegyverek légi próbáihoz is. Így bárhol is jelentkezne megoldásra váró probléma, a többi teszt zavartalanul folyhatna tovább. Mire mindezek megvalósulnak, az új képességek miatt a 76 darab korszerűsített Stratofortress nehézbombázó akkora mértékű csapásmérő erőt fog képviselni, mintha további 22 gépet állítottak volna szolgálatba.

Megkapta huszadik és utolsó Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázóját a Vermonti Légi Nemzeti Gárda 134. vadászszázada 2020. október 14-én. Az új típus első példánya 2019. szeptember 19-én érkezett meg az alakulathoz.

Körülbelül egy éves késéssel az Amerikai Légierő megkezdte a Raytheon új gyártású GBU-53/B SDB II (Small Diameter Bomb II) StormBreaker kisméretű precíziós bombáinak szolgálatba állítását a Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázóin. A 93 kilogrammos, három üzemmódú vezérlőrendszerrel felszerelt SBD II-es orrában gömbcsuklón lett elhelyezve a milliméteres hullámhosszú radar, a hűtés nélküli infravörös képalkotó kamera és félaktív lézeres irányítófej, valamint rendelkezik műholdas és inerciális navigációs rendszerrel is. Az igazán biztos találatot a GBU-53/B és az irányítást végző gép között lévő kétsávos, kétirányú adatkapcsolat biztosítja. A maximum 74 kilométerre lévő célpont ellen is alkalmazható GBU-53/B SDB II igencsak összetett fegyver, így ez sem kerülte el a problémákat a fejlesztés és a tesztelés során, valamint később sem. A szoftveres változtatások mellett a gyártást 2019 júliusában le is kellett állítani, mivel kiderült, a kinyíló szárnyakat a helyükön tartó szerkezetek fáradásos törés miatt nem képesek ellátni a feladatukat. Ez akár a hordozó gépre is veszélyt jelenthetett, így a légierőnek és a flottának már átadott 598 bomba utólagos ellenőrzése és módosítása vált szükségessé. Ez a meghibásodás különösen veszélyes volt az F-35-ös számára, amely az SDB II-t a belső bombatérében szállítja. Itt a gép fegyverterébe a négy GBU-53/B SDB II-es mellé még egy AIM-120-as AMRAAM légiharc-rakétát is elhelyezhetnek. A GBU-53/B SDB II-es bevethetőségét a jövőben a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és az F-35-ös típusokon fogják megvalósítani.

Brazíliában a légierő számára átadták az utolsó korszerűsített Northrop F-5FM Tiger II repülőgépet. Hét évvel ezelőtt, 2013-ban az EMBRAER befejezte 46 F-5E/F korszerűsítését és születtek tervek további gépek Grifo –F radarral, korszerű avionikával, multifunkcionális kijelzőkkel, elektronikai zavarórendszerrel, légi utántöltési képességgel, és modernebb fegyverzettel történő ellátásáról. Éppen ezért Jordániától vásároltak meg 11 darabot, ezek közül hét az együléses F-5E, négy pedig a kétüléses F-5F változat volt. A felmerült nehézségek okán végül is csak a három kétüléses F változat került modernizációra. Oldalszámaik: 4810, 4811, 4812. Ezek közül a 4811-es 2018. május 24-én balesetben elveszett. Majd két évvel előbb egy másik F-5FM, a 4806-os került veszteséglistára, így Brazíliában összesen 49 darab korszerűsített F-5-ös készült el és ezekből csak nyolc volt a kétüléses változat.

Argentínában a Fabrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-58 Pucara csatarepülőgépből még 25 darab van szolgálatban, azonban a típus hamarosan kivonásra fog kerülni. Az IA-58 Pucara repülőgép először 1969-ben repült, és 1974 és 1999 között 107 példát készítettek belőle, szolgálatba 1975-ben lépett. Lehet jövője viszont az IA-58 Phoenix variánsnak, amit 2019. október 4-én mutattak be. Az ISR (Intelligence Surveillance and Reconaissance - Hírszerzés, Megfigyelés és Felderítés) feladatkörre átalakított, hamvaiból feltámadt IA-58 Phoenix további 15-20 évig üzemelhet majd. Az igazi szárnyalást a Turbomeca Astazou XVIG helyett beépítésre került Pratt & Whitney Canada PT-6A-62 turbólégcsavaros hajtóművek biztosítják egy négyágú Hartzell légcsavarral együtt. Ezt a típusú erőforrást a KT-1, a PC-9, és a PZL-130TC Orlik kiképzőgépeken is alkalmazzák.

A régi hajtóművek miatt a típus nehezen üzemeltethetővé vált a 2010-es években, továbbá a FAdeA elkezdte a futómű áttervezését, hogy az még robusztusabb, ellenállóbb legyen. A földi próbák az első áthajtóművezett géppel 2015. augusztus végén kezdődtek meg. Az A-561-es lajstromú gépre már a négyágú légcsavarok is felszerelésre kerültek. A korszerűsítési munkálatok után IA-58H jelzést viselő változat színes kijelzőkkel és HOTAS rendszerrel ellátott pilótafülkét, a hajtóműveket és a pilótafülkét egyaránt védő új páncélzatot és korszerű kommunikációs rendszereket is kapott az Israel Aerospace Industries és az Elbit Systems segítségével. Ekkor a csatarepülő feladatkör további ellátásának célja lebegett a fejlesztést végzők előtt. Az IA-58 Phoenix esetében sok mindent átvettek a H-hoz kifejlesztett megoldások közül, de a törzse alatti felfüggesztési ponton az ISR feladatkör ellátásához nélkülözhetetlen szenzortorony található meg, míg a belső részben egy műholdas adatkapcsolatot lehetővé tevő rendszer bújt meg.     A törzs alatti konténerben egy AESA antennával ellátott radar lesz, amit két helyi cég, a FixView S.R.L. és az Invap alkot meg. A felderítési adatokat a modernizált Pucara hátú műszerfalába épített 17 collos kijelzőjén felül a szélessávú adatátviteli rendszernek köszönhetően másutt is megtekinthetik majd.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

Northrop F-5N Tiger II

Alenia Aermacchi M-345

Fairchild A-10C Thunderbolt II

British Aerospace Harrier GR.7

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Pilatus PC-9M

Lockheed HC-130P Hercules

PZL-Mielec M-28B-1R Bryza

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Dassault Mirage 2000B

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

Boeing AH-64D Apache

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon

Grumman F-14A Tomcat

Kawasaki C-1

McDonnell Douglas QF-4N Phantom II

Airbus A400M Atlas

North American QF-86F Sabre

Mitsubishi F-1

Boeing CH-47F Chinook

Mil Mi-35P Hind

Lockheed P-3C Orion

Panavia Tornado IDS

Boeing E-8C Joint Stars

Dassault Super Etendard

Grumman A-6E Intruder

Szuhoj Szu-57

Boeing 707 Phalcon

Aero L-159A ALCA

Rockwell B-1B Lancer

Douglas A-4N Skyhawk

A RepTár Szolnoki Repülőmúzeum az őszi szünet ideje alatt is különleges programokkal várja az érdeklődőket, családokat. Minden nap 11:00 és 15:00 órakor boszorkányos tárlatvezetések indulnak és repülős csillámtetoválásokat készítenek a Hangárban.

A brit védelmi minisztérium 2020. október 14-én jelentette be, hogy felajánlották Katar számára azt a lehetőséget, mely szerint náluk állomásozhatnának a katariak által megrendelt Hawk kiképző repülőgépek.

Az Airbus Defense and Space sevilla-i üzemében a napokban adták át Luxemburgnak a vadonatúj A400M katonai szállító repülőgépet.

Két év elteltével ismét széleskörű médiahozzáférés keretében tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt a NATO békeidős légtérrendészeti (Air Policing) feladatrendszeréről. A Covid miatt ezúttal virtuálisan megrendezett sajtóesemény szlovéniai fókusszal (benne a magyar és az olasz hozzájárulással), de általánosságban is bemutatta ezt az alapvető missziót, rámutatva annak jelentőségére a szövetség kohézióját illetően.

34-es keszi Gripenünk gyakorló elfogáson Szlovénia felett, a cél a 63-as szlovén PC-9M. 2014 óta vesz részt a honvédség a szomszédos ország légterének őrzésében.

Kecskemétről Langó Viktor őragy jelentkezett be a virtuális eseménybe. NATO elv, hogy a költségek oda esnek, ahol keletkeznek, és ez a szlovéniai AP-re is igaz. Ugyanakkor fontos aláhúzni, hogy akár gyakorló a riasztás, akár éles, annak tapasztalatai ugyanúgy az azt lerepülő pilótákat (és persze az egész rendszert) gazdagítják, mint a dedikált kiképző repülések.

A szlovéniai AP "másik felét" az olasz F-2000-esek adják...

...a rendelkezésre álló nagyobb választékból például az istranai 51. Stormo pilótái. A virtuális sajtótúrán utalás formájában arra is fény derült, hogy milyen az "elosztás" a két hozzájáruló nemzet között (ez a magyar csatlakozás idején kérdés volt). Nos, úgy tűnik, nem szigorúan földrajzi módon van meghatározva, hanem a cél útvonala és egyéb tényezők döntik el, hogy magyar, vagy olasz gép indul Szlovénia fölé helyzetet kezelni. 2020-ban eddig nem volt Alpha riasztás.

Készültségi PC-9M Switft a fedezékben Cerklje Ob Krki légibázison. A NATINADS AP "edzése" mellett a 152. merevszárnyú századhoz tartozó sokoldalú szlovén Pilatusok 2017 óta nemzeti légtérvédelmi készültségi szolgálatot is adnak...

...a riasztásukról készül film csúcspontja a LégierőBlogger számára az volt, amikor a kesziben lévő pilóta saját maga vezetve személyautójával ment ki a gépéhez.

A keszi konfig 2 darab 12,7 milliméteres géppuskakonténerből áll 250-250 lőszerrel, melyekből az első 50 fényjelzős a figyelmeztető lövés leadásához. 2019-ben Szlovénia felett 49 olyan comloss esemény volt, ami 2 percnél tovább tartott. Az egész NATO-ban 2020 július végéig 120, amiből 40-re emelték is az illetékes keszi erőket - ma már csak azokat az eseményeket regisztrálják, melyek legalább öt percig húzódnak, a legtöbb ugyanis magától megoldódik. 

A NATO AP-hoz való nemzeti hozzájárulás természetesen nem merül ki repülőgépekben. Sőt! Az alap a felelősségi terület feletti légtérrész megbízható felderítése, a légihelyzetkép továbbítása Torrejon CAOC felé. Íme a szlovén (Spider) CRC, a repterek és a gerincradarok elhelyezkedése. 

A Thales Raytheon nagy hatótávolságú gerincradar, illetve az Elta telepíthető/réskitöltő kis hatótávolságú-

Cerklje Ob Krki reptér diagram.

A feszülő európai biztonsági helyzetre tekintettel a LégierőBlogger megkérdezte, mi a helyzet az Air Policing feladatról az Air Defence-re való áttéréssel. Manfred Reudenbach, a ramsteini parancsnokság sajtósa kifejtette, hogy ehhez egy krízishelyzetben - a NATO-ban megszokott eljárás szerint - mind a 30 tagország konszenzusos döntése szükséges.

Zord

Egy szándéknyilatkozat aláírásával ma kezdetét vette a németországi bázisú Dynamit Nobel Defence (DND) magyarországi tevékenysége, ami a hadiiparban reaktív páncélozatok (ERA) illetve vállról indítható páncéltörő fegyverek (RGW) előállítását jelenti.

Két éven belül a reaktív páncélzatok (a képen egy Pumára való mintapéldány) gyártása indul el idehaza.

Elindul az RGW-k alkatrészgyártása is, ami öt éven belül fokozatosan egy teljes egészében hazai előállítású, magyar termékváltozatot eredményez majd.

Michael Humbek , a DND vezetője és Maróth Gáspár kormánybiztos írta alá a dokumentumot Kiskunfélegyházán, az Arzenál fegyvergyárban.

Zord

Zero Dark Thirty. Helyi idő szerint 2011. május 2-án, hajnalban két különleges UH-60 Black Hawk helikopter lépte át a pakisztáni határt. Abbottabad város egyik kőfallal bekerített villájában az U.S. Navy SEAL Team Six egysége likvidálta Osama Bin Ladent, az évek óta keresett terroristavezért.

A svéd Saab 2020. szeptember 30-án adta hírül, hogy átadták a második „GlobalEye” AEW&C korai előrejelző és légtérellenőrző repülőgépet az Egyesült Arab Emirátusok légierejének.

 Múlt hétenvolt egy hír arról, hogy a Honvédség visszaadta az amerikai hadseregnek az utolsó négy MaxxPro MRAP járművet Mazar-i Sharifban. Ez a hír is egy újabb bizonyítéka lett feledékenységemnek, mert kiderült, hogy ott voltam annál a történelmi pillanatnál, amikor ezek a járművek a megérkeztek az afganisztáni magyar kontingenshez és megtették az első útjukat Mazar-i Sharifból Pul-i Khumriba. Lehet, hogy túlzok, de a PRT parancsnok is az oszlopban volt, s úgy emlékszem ezért (is) jött át PeK-ből MeS-be (ahogy a szleng használja).

Hogy én mit kerestem az oszlopban az is egy érdekes történet, leegyszerűsítve az egyik kutatóutamon vettem éppen részt, részletesen majd máskor. Azt meg kell jegyezzem így utólag 15 évnyi hasonló utakkal a hátam mögött, hogy az a másfél hét az egyik legjobb, legérdekesebb utam volt.

Két fotót rakok ki. Az egyik az érkezésünk pillanata az Air Bucharest charter járattal. Nem emlékszem, hogy érvként hallottam volna a katonai szállítógépek beszerzésekor, hogy ezek kiváltása is a cél. 

Ezen a fotón egy nagy üres placcot látunk. Erről azt mondták nekem 2011-ben a katonák, hogy „itt valami készül”, „biztos nem megy haza a NATO egy ideig, mert ez a területet most alakították ki”. „Péter itt olyan bővítések történtek, történnek, hogy a németek évtizedekig itt lesznek”. Ilyen a kutatómunka, meghallgattam a megfigyelést, és olvastam tovább a híreket. Nem tudom végül mit tettek oda a németek ezekre a hatalmas üres placcokra, de úgy tippelem ma (már megint?) üresen áll az a tér. 2011-ben már eldöntötte a USA (NATO), hogy megemeli az akkor létszámot 40.000 fővel, amiből Észak-Afganisztánba kb 5000-8000 fő jutott (a többség délre ment). Azt is eldöntötte már a USA (NATO) hogy 2013-ra viszont kivonják ezeket a csapatokat, 2014-re meg még többet. Ezt sem tudtuk ott a bázis hideg zuzalékán állva. 2014-re persze minden világossá vált, ma pedig még annyian sincsenek Camp Marmalban, mint akkor. Nem tudom mennyire lehet üres most a tábor, de nagyon üresnek gondolom.

Holnap posztolok rendes, Maxxpro-s képeket is.

A kanadai NFTC-képzés utolsó, 4FLIT jelzésű fázisa a harckiképzésről szól. Amíg a korábbi fázisokon a repülésen volt a hangsúly, a leendő vadászpilótáknak itt már azt kell elsajátítaniuk, hogy a repülőgépet, mint fegyverrendszert, hogyan alkalmazzák. A 4FLIT fázisba - akárcsak az előzőbe - egy magyar NFTC-oktató segítségével tekintünk be.  

Kocsis Csaba őrnaggyal először 2012-ben készítettem interjút. Az akkor még főhadnagyként szolgáló vadászpilóta eredeti terveit az húzta át, hogy a kilencvenes évek végén a hazai katonai pilótaképzés szünetelt. Elővette hát a B tervet, civil diplomát szerzett és a 2002-ben újraindult képzésnek köszönhetően végül mégis vadászrepülő lett. Az NFTC elvégzése után L-39 Albatroson, MiG-29-esen és Gripenen repült Kecskeméten, majd oktatóként tért vissza Kanadába. Először Moose Jaw-ban, a 4T (Transition) fázison képezte át a fiatalokat a sugárhajtású CT-155 Hawkra, majd Cold Lake-be költözött át, ahol szintén a Hawkon tanítja a 4FLIT (Fighter Lead-in Training) fázisra alkalmasnak ítélt pilótákat.

- A nyolc évvel ezelőtti beszélgetésünk és a Kanadába történt kiutazásod között eltelt időszakban milyen tapasztalatokat, élményeket szereztél Gripen-pilótaként?

- Egy évvel az interjú után, 2013 kora tavaszán utaztam ki Kanadába, de az az egy év sem szűkölködött eseményekben. Vidselben levegő-levegő lövészeten vehettem részt, ahol gépágyúval és Sidewinderrel lőttünk légi célra, illetve kimehettem a svédországi taktikai szimulátor gyakorlatra, az FLSC-re. Később egy mini TLP-n (Tactical Leadership Program) is voltam és alkalmam volt elfogni a világ legnagyobb utasszállítóját, az Emirates egyik Airbus A380-asát is.

- Számodra hogyan adódott az NFTC-oktatói beosztás lehetősége?

- A szerződés szerint a tanulóik számának függvényében, minden országnak bizonyos számú oktatóval kell hozzájárulnia a képzéshez. 2012 végén megüresedett egy hely. Akkor még ketten voltak előttem, akik korábban jelezték, hogy érdekelné őket a beosztás, de végül akkor nem éltek a lehetőséggel, így amikor rám került a sor, én igent mondtam. 

- Mennyire volt más oktatónak visszatérni Moose Jaw-ba? 

- Diákként nagyon tetszett a kinti képzés. Az iskolát megjártak többsége egyetért abban, hogy életük legnagyobb kihívása volt, viszont emiatt egyik legnagyobb sikere is. Tetszett a nyüzsgés, hatalmas létszámban érkeztek és távoztak a tanulók, folyamatosan indultak és érkeztek a repülőgépek, minden szervezetten, profin működött. Tudtam, hogy pontosan mi az, amit elvárnak tőlem, és minden nap küzdenem kellett az eredményekért. Az oktatói átképzés már nem volt ilyen nagy kihívás, persze így is sokat kellett tanulni. Azt a rendszert, ami diákként lenyűgözött, javarészt az oktatók szakértelme viszi előre. A katonai repülés a legösszetettebb munkák egyike, sok részlettel kell megtanulni „zsonglőrködni”. Az oktatóknak tudniuk kell mi az, amire az adott szinten hangsúlyt kell fektetni a földön a repülés előtti eligazításon, illetve a levegőben. Itt nem az oktatói átképzés jelenti a legnagyobb kihívást, hanem amikor már tanuló ül a gépben. Hatalmas felelősség, hogy a diák megkapja a maximális segítséget, méghozzá gyorsan és hatékonyan, mert a gépben nincs idő máshogy csinálni. Ugyanakkor az is fontos, hogy csak annyi segítséget adjunk, amennyit az előírt szinten kaphat. Így tudunk megbizonyosodni arról, hogy képes a feladat önálló elvégzésére, mert a következő alkalommal, amikor új dolgot kell megtanulnia, az előző már elvárt lesz. Ez egyáltalán nem könnyű. A legtöbb oktató a repülés, az azt követő eligazítás, és az értékelés megírása után még sok időt tölt azzal, hogy értékeli a saját teljesítményét. Mindig van hova fejlődni, rossz arra gondolva hazaindulni, hogy jobban is csinálhattam volna.

Három évet töltöttem Moose Jaw-ban, végig Hawkon oktattam. Közben megadatott az a megtiszteltetés, hogy rangidős nemzeti képviselőként kiváló magyar oktató társaimat képviselhettem. Ugyanakkor hiányzott a vadászrepülés és a harcászat és a családommal együtt én is változást szerettem volna. Cold Lake nagyon tetszett. Bár kicsit elszigetelt kisváros, a vadregényes vidék mindig hívogató volt számunkra.

- Cold Lake-ben milyen plusz követelmény volt veled, mint oktatóval szemben?

- Moose Jaw-hoz képest itt a vadászrepülő múlt a plusz követelmény. De néha ez is kevés. Amikor diákként itt tanultam, csupa harcedzett oktatóm volt. A délszláv háborút, Irakot, Falkland-szigeteket megjárt öreg rókák tanítottak. Most is hasonló a társaság, de MiG-29-es és Gripen tapasztalattal a hátam mögött, mindent megtettem, hogy méltó és hasznos tagja legyek a századnak.

Búcsú Moose Jaw-tól, a hagyományos „locsolkodás" kíséretében.

- Mennyiben más egy-egy napod Cold Lake-ben, mint Moose Jaw-ban volt?

- A napjaim hasonlóak, de a hangulat más. Moose Jaw-ban egy iskola működik, Cold Lake egy vadászrepülő bázis, lőtérrel, hatalmas légterekkel az északi erdőségek fölött és vadászrepülő századokkal, amelyek a Hornetet repülik. Itt egy külön épületben kapott helyet a Fighter Lead-In Training, ahol a diákok már századtagok, a Kanadában nagy hírnévnek örvendő 419. vadászrepülő kiképző századhoz tartoznak.

- Hány diák tartozik hozzád?

- Változó, 15-20 között. Persze nem csak hozzám, a század többi oktatójához ugyanúgy tartoznak. Nincsenek diákokhoz kijelölt oktatók, minden feladatot mással repülnek, ami nagyszerű lehetőséget teremt, hogy minél több módszert, technikát lássanak, és azt sajátítsák el, ami a legközelebb áll a képességeikhez. A századnál kanadai, angol, francia, német, szingapúri és persze magyar oktatók vannak, lehet válogatni. Természetesen a magyar diákok sorsát még jobban a szívemen viselem, értük külön felelek.

- A diákok hogyan élik meg, hogy itt már harcolni tanulnak?

- Ahogy a fázis nevéből is látszik, itt kezdjük el a Moose Jaw-i kollégáim által gondosan kiképzett és válogatott pilótákat átképezni harci pilótának. Az előző fázisokon megtanult repülőkészségek, mint a látás utáni vagy a műszeres repülés, kötelékrepülés, navigáció és ezek kombinációi már elvárt elemek. Ezekre épül a két fő fázis. A légiharc fázis 1-1 elleni támadó és védekező légiharccal, 2-1 elleni légiharccal és nagy távolságú elfogással. A levegő-föld fázis lőtéri fegyveralkalmazás-eljárásokat, közvetlen légi támogatást és alacsony, vagy közepes magasságú, légi és földi célok elleni tevékenységet tartalmaz.

Kecskeméti Puma a kanadai vidék felett

A vadászpilóta egy fejlett légi fegyverrendszert irányít, sokkal inkább, mint repül. Az előző fázisokon, a repüléstechnikán volt a hangsúly, itt a harcászaton van. A Cold Lake-i képzés nagy lépés, és nagy változás. Az ide érkező pilóták kivétel nélkül keményen dolgoznak egy álomért és a több éves repülőkiképzés után végre megtapasztalják, milyen „felvenni a kesztyűt”. Minden felszállásból harcolni megyünk, valaki lőni fog, valakire lőni fognak. Az alapos felkészülés elengedhetetlen, de ezzel együtt is többnyire csak a levegőben szembesül a diák azzal, hogy milyen fizikai és pszichikai megterhelés alatt kell végrehajtani a feladatot.

Az alapszintű légiharc például manőverezés több g-s terhelés alatt, védekezéskor folyamatosan hátrafordulva a kabinban. Korábbi diáktársam így fogalmazott leszállás után: „Mintha léccel verték volna a hátamat”. Nehéz ilyen körülmények között a tanultakra koncentrálni. Megfelelő időzítéssel és erővel, megfelelő irányban és időtartammal kell manőverezni úgy, hogy az ellenség lövése ne érjen célba. Közben figyelni kell az ellenséget, hogy mikor hibázik, és kihasználni a hibákat, hogy akárcsak a legkisebb előnyt lehessen kovácsolni belőlük. Mindez nem könnyű. „Soha ne add fel!” - Ez az első, amire a repülés előtti eligazításon felhívják a figyelmet. Mégis, legtöbbször azért veszít a pilóta, mert feladja.

Két repülőgép sokkal többet ér, mint kétszer egy.

Jól jönne ilyenkor, ha a diáknak lenne egy társa, és persze lesz is. Hamar megtanulják, hogy két repülőgép sokkal többet ér, mint kétszer egy. Az alapszintű légiharc után párokban folytatják tovább és így mennek végig a képzésen. Itt is van mit tanulni. Kettő az egy elleni légiharc során 5-8 kilométerről kell szemmel tartani két agresszíven manőverező gépet és becsatlakozni a harcba úgy, hogy a közeledés sebessége a diák és az ellenfél gépe között nagyobb, mint 1000 km/h. Nem ritka itt a tévedés, az oktatónak is dolgoznia kell! A folyamatos manőverezés közben megesik, hogy a diák összezavarodik és a saját társát lövi le. A legkisebb hiba is vezethet bukáshoz, de a gondolat, hogy veszélybe sodortuk volna a társainkat, sokkal rosszabb, mint a bukás. Ez viszont egy újabb lecke, amit meg kell tanulni. Felelősséget vállalni a hibákért, de túltenni magunkat rajta, mert a harc nem áll meg. Később a század előtt egy csokor virág és egy lehetőleg humoros levél kíséretében kell megmagyarázni az érintett pilóta házastársának, hogy hogyan történt a félreértés. Igen, a házastársak is részei a képzésnek!

- Létezik egy Pigs Board nevű lista, amire a századtársaink nevei kerülnek fel. Bárki bárkit felróhat a listára, ha elkövet egy hibát, ami a Pigs Board szabályai szerint oda való. Ilyenek például a leszállófény lekapcsolásának elmulasztása, ami messziről hirdeti gurulás közben az illető „inkompetenciáját" a leszállás utáni checklist betartásával kapcsolatban. Vannak egyszerű dolgok, mint mondjuk a „nyafogás", és vannak komolyabbak, mint például a wingman lelövése. Ezek a bizonyos időszakonként tartott „Beer Call" nevű összejövetelen kerülnek napvilágra, mindegyik „gaztetthez" megfelelő büntetést rendelve – mondta Kocsis Csaba őrnagy.

- A kurzuson belül, a képzés végén díjakat osztunk ki a diákoknak. A legjobb A/A (levegő-levegő), A/G (levegő-föld) és a Go to War díj a legértékesebb. Ez utóbbit az oktatók szavazzák meg az alapján, hogy háborúban melyik tanulót látnák szívesen a kötelékükben. Aztán vannak humoros, negatív trófeák, mint például a Combat Egg és a Mud Pie, amelyek tulajdonképpen a legjobb A/A és A/G ellentétei, de nem tanulmányi eredmény, inkább emlékezetes hiba alapján kapják a „szerencsés" nyertesek. Teljes A/A vagy A/G alkalmatlanság - ez áll rajtuk. Természetesen ez nem igaz, hiszen akkor nem végeznék el a képzést. Büszkén mondhatom, hogy sok egykori magyar diák neve szerepel a trófeákon - és nem (csak) az utóbbiakon.

A légiharc viszont csak a kezdet. A diákok megismerik a légi elfogást, a levegő-föld fegyverek alkalmazását a lőtéren alacsony és közepes magasságról és közvetlen légi támogatás közben. A képzés utolsó repülésein két- és négygépes kötelékben kell megtervezniük és kivitelezniük a támadást a földi célpontok ellen, földi és légi fenyegetés elleni tevékenységgel, ha kell, száz méter alatt, 800 km/h-s sebességgel repülve. Itt mindenre szükségük van, amit a kezdetektől tanultak és ez méltó befejezése a képzésnek. Talán a fentiekből jól látszik, milyen az a világ, ahová be kell illeszkedniük az eddig repülést tanuló pilótáknak. Alapos felkészülést, csapatszellemet, higgadtságot és kontrollált agressziót várunk. Ehhez szinte mindenkinek változnia kell. A párok (wingman) között, akik a képzésen együtt harcolják keresztül magukat, életre szóló kötelék alakul ki.

- Ezen a fázison is van még lemorzsolódás?

- A Moose Jaw-i társaim nagyon jó munkát végeznek, ide azok kerülnek, akiket ide valónak ítélnek. Természetesen azért előfordul itt is bukás, fizikai alkalmatlanság sőt, olyan is, aki itt jön rá: mégsem neki való ez a pálya. A képzés nagyon költséges, sok erőforrást vesz igénybe, ezért feladatról feladatra folyamatosan nő a követelmény, még több és nehezebb kihívással kell szembenézni. Ismétlésre ugyanannyi lehetőség van, mint a korábbi fázison. A diákok már képzett pilóták, akik az álmukat igyekeznek megvalósítani, ezért minden segítséget megkapnak. Az, hogy idáig eljutottak, hatalmas teljesítmény, de ha itt ez nem elég, nem engedjük tovább őket. Jó pilótát szeretnék hazaküldeni a kecskeméti társaim közé, különben még megkérdeznék, hogy „Kit küldtél nekünk, Csaba?”

- Hány felszállással és repült órával fejezi be a diák ezt az utolsó fázist?

- Harminchét repüléssel és negyvenkilenc órával, ha sehol nem bukik, illetve nincs megszakított feladata, de még senki nem fejezte be ennyivel. Sok további óra is adódik mindehhez, hiszen szinte minden repülésnél ott az alájátszó (ellenfél) és gyakran még több szereplő a kötelékben. Az ellenfelet mindig oktató repüli, hogy a diák a másik gépben pontosan azt lássa, amit a tananyag szerint kell. Például egy alapszintű légiharcnál meghatározott profilt repül, később szabadabban manőverezhet. Ennek az ellenséges tevékenységnek az előírt szintje egy feladaton belül is változhat. Az alájátszó olyan hibákat követ el, amilyeneket a tanulóknak fel kell ismerniük és reagálniuk kell rá, illetve „büntet" is, ha a diák hibázik. Később, az összetettebb feladatoknál a saját területét védő szereplő lesz, amely a 300 lábon (90 méteren) repülő, levegő-föld fegyvert célba juttatni igyekvő géppárt támadja, és bármikor, bárhol felbukkanhat!

„Minden felszállásból harcolni megyünk, valaki lőni fog, valakire lőni fognak"

Itt minden felszállás harc és ugyanannyiszor veszteség, mint győzelem. Annak idején izgalommal vegyes félelemmel indultam a repülőgépekhez és ugyanezt látom most a diákokon is. Oktatóként is gyakorolni kell, és még mindig van mit tanulni. Korábban „zsonglőrködéshez” hasonlítottam a repülést. Már a kezdetektől - Moose Jaw-tól - feladatról-feladatra a tűrőképességünk és a kapacitásunk határán dolgoztunk és nem tudtuk elképzelni, hogy ennél többre leszünk képesek. Mégis folyamatosan jöttek az újabb és újabb labdák a „mutatványba”. Bárhova vezetett az utunk innen, azóta is jönnek a labdák, de most már inkább mi dobjuk fel azokat saját magunknak. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: minden NFTC-t megjárt pilótának örök élmény marad képzés, és különösképpen az utolsó, 4FLIT fázis.

* * *

Fotó: Kocsis-archív, Maciej Hatta. A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.

Ukrajnából vásárol gázturbinákat Törökország. Az Ivcsenko-Progressz tervezőiroda direkt csapásmérő robotrepülőgépek számára megalkotott Al-35-ös jelzésű erőforrását egy török fejlesztésű csapásmérő robotrepülőgép részére szerzik be. A Gezgin projekt célja egy olyan fegyver megalkotása, mely hadihajókról indítva képes nagy távolságba, akár 1000 kilométerre lévő célpontok eltalálására is. Egyes forrásokból származó információk alapján azt lehet sejteni, hogy az új robotrepülőgép hasonló kialakítással rendelkezik majd, mint az Egyesült Államokban gyártott Tomahawk, és moduláris felépítésű lesz.

Lengyelországban október 6-án jelentették be, felderítő konténereket vásárolnának a légierő részére. A beszerezni kívánt három darab konténer a felderítési adatokat szintetikus apertúrájú rádiólokátorral kell, hogy begyűjtse. A konténerek hordozására a légierő F-16C/D Block 52+ típusú repülőgépeit fogják használni. A konténerek mellé a szükséges földi eszközöket, valamint bevetéstervező programot is meg kívánnak vásárolni a lengyelek. A teljes beszerzés várhatóan a megállapodás dátumától számított 3 év és 8 hónap múltával zárul majd le. A lengyel F-16-ok eddig is rendelkeztek már bizonyos felderítési kapacitással, ugyanis 7 darab Goodrich DB-110 felderítő konténert már évek óta használnak, ám ezek csak optikai felderítésre képesek, igaz az akár igen nagy távolságból is képesek elvégezni. Hátrányuk a nem megfelelően tiszta időjárás, ez a szintetikus apertúrájú rádiólokátor alapú rendszerek esetében nem jelent korlátozó tényezőt. A lengyel beszerzés egyik esélyese az USAF által is már évek óta használt Northrop Grumman AN/ASQ-236 Dragon's Eye konténer lehet.

Bulgáriában két vállalat terméke jutott a szárazföldi erők számára 150 darab kerekes futóművel rendelkező lövészpáncélos beszerzésére indított tender második szakaszába. Ezen a francia Nexter VBCI mellett indult még a Rheinmetall/KMW a Boxer-el. A kiválasztásra kerülő páncélosoknak a szovjet eredetű BTR-60PB és BRDM-2-ek feladatait kell majd átvenniük. A továbbjutott General Dynamics European Land System (GDELS) Piranha V és a Patria AMVXP ezek után már a terepen nyújtott képességek értékelésében, illetve a gyártókkal folyatott részletes tárgyalások körében mérkőzik majd meg. De csak akkor, amennyiben ezekre sor került majd, hiszen a jelenleg még nem hivatalos információk szerint lehetséges a kiválasztás befejezése is. Szófia ugyanis 870 millió dollárt szánna a másfélszáz páncélos beszerzésére és a két gyártó ajánlata egyaránt messze több volt ennél. Amennyiben lehet hinni a híreknek, úgy a beszerzés büdzséjét nagyjából 300 millió dollárral kell majd megnövelnie a bolgár kormánynak. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy ezek most még sajtóhírek, és meg kell várni a Honvédelmi Minisztérium hivatalos tájékoztatását.

A továbbfejlesztett AMVXP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A finnek már most kijelentették, a majdani megrendelés esetén készen állnak a gyártási technológia átadására a helyi előállítás megszervezésével együtt. 2018 közepe óta Románia déli szomszédjánál, Bulgáriában próbál meg újabb megrendelőt találni a Piranha lövészpáncélos legújabb variánsára a General Dynamics European Land Systems. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is.

Október 1-jén jelentették be, még a nyáron befejeződött az olasz szárazföldi erőnknél rendszeresített Krauss-Maffei Wegmann (KMW) Panzerhaubitze 2000, rövidítve PzH 2000-es önjáró tarackok korszerűsítése. A hazánk által is megrendelt tüzérségi eszközök olaszországi típusjelzése ezentúl PzH 2000M-re módosul. A fő változások a forró éghajlaton való alkalmazhatóságot tették lehetővé. Így például megnövelték a generátort kiszolgáló hűtőrendszer hűtési kapacitását. Róma 2002-ben rendelte meg a PzH 2000-ek 70 darabját az amerikai eredetű M109L-ek pótlására. A 2004–2008 között átadott tarackokból jelenleg 54-et tartanak hadrendben. Módosítások történtek a tűzoltó rendszerben is, de tarack és annak mechanikus rendszereinek legénység általi tisztítása és karbantartása is megvalósításra került harctéri körülmények között is egy, a jármű által hordozható készlet segítségével.

Németországban lefektették a 8. K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvett, a KARLSRUHE (F267) gerincét 2020. október 6-án a brémai Lürssen Werft GmbH & Co.-nál. Berlin a balti térségben kialakult helyzet miatt az addigi öt mellé újabb öt K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvett (KÖLN, EMDEN, KARLSRUHE, AUGSBURG, LÜBECK) megvásárlása mellett döntött még 2016 októberében. A Bundesmarine a számos technikai újítást felvonultató, a MEKO-A100 fregatt terveinek módosításával létrehozott 5 új hajójáért anno 1,2 milliárd eurót fizetett ki.  Eme összeg első részlete már a 2017-es védelmi költségvetésben megtalálható volt. A 2008 és 2013 között szolgálatba állt 1800 tonnás egységek (BRAUNSCHWEIG [F 260], MAGDEBURG [F 261], ERFURT [F 262], OLDENBURG [F 263], LUDWIGSHAFEN AM RHEIN [F 264]) mellé egy további érkezik majd meg 2022-ben, míg a másik négy 2025-ig áll majd hadrendbe.

Az újabb korvettek építését három cég végzi majd, így a 2 milliárd euró (2,4 milliárd dollár) értékű szerződésen a Lürssen Werft GmbH & Co. a ThyssenKrupp Marine Systems GmbH és a German Naval Yards Kiel GmbH osztozhat meg. Majd egy ével ezelőtt, 2019 novemberében kezdték építeni majdani, EMDEN nevet viselő korvettet, szintén a brémai Lürssen Werft GmbH & Co.-nál. Ez év szeptemberében a Saab megkapta német partnere, a Diehl Defence értesítését az RBS15 (Robotsystem 15) hajók ellenni robotrepülőgépek újabb példányainak a Német Haditengerészet részére történő szállításáról. A teljes megrendelés értéke hozzávetőlegesen 285 millió eurót tesz ki és az RBS15-ök leszállítását 2022 és 2026 között végzik. Ez a 85 darabos megrendelés a Saab és a Diehl Defense közötti keretmegállapodás része, amely lehetőséget ad további robotrepülőgépek megrendelésére is 2024 végéig. Az RBS15 Mk3 hajók elleni robotrepülőgépeket a K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvetteken alkalmazzák a német flottánál, már 2011 óta és ez a rendelés az újabb öt egység részére szól.

A kisméretű pilóta nélküli repülőgép-rendszerek (UAS), avagy drónok által okozott fenyegetés gyorsan növekszik. Hollandiában a légierő azt tervezi, hogy Colt C7 5,56 milliméteres gépkarabélyokat a Smart Shooter által fejlesztett SMASH tűzvezető rendszerrel ellátva fogja a létesítményeinek közelkörzetét biztosítani ezen fenyegetések ellen. Nemrégiben egy éleslövészet során első kézből tapasztalhatták meg a mesterséges intelligenciára épülő SMASH tűzvezető rendszer képességeit. Ez a tűzvezető rendszer a gépkarabélyra felszerelve a kiválasztott célra irányozva, majd a befogást elvégezve aktiválható nappali, vagy akár éjszakai fényviszonyok között is. A SMASH képfelismerő rendszere az elsütő billentyű meghúzását követően a gépkarabélyt csak akkor süti el, amikor a videóelemzés során megállapított mozgásparaméterek alapján a legnagyobb esély mutatkozik a találatra.  

A tűzvezető rendszer kis módosítással bármelyik lőfegyverre felszerelhető és a gyors reakciót követelő rövid távra leadandó lövések esetében (városi harc) kikapcsolható és hagyományos optikai irányzékként használható. A gyártó szerint a rendszere akár 200 méteres távolságban is pontos tűzkiváltásra képes. A legutóbbi teszt annyira sikeres volt, hogy a légierő a lehető leghamarabb megkezdi a beszerzési folyamatot, közölte a védelmi minisztérium. A fejlesztés során megalkották már a SMASH Hopper-t is, ami egy fegyverállvány, ami akár egy civil célokra készült pick-up tetejére is felszerelhető. A körülbelül 15 kilogramm tömegű SMASH Hopper moduláris és gyorsan telepíthető fegyverállvány több mint 300 méterről sikeresen küzdött le több alkalommal is mozgó földi és légi célt, akár kisméretű drónokat is.

A Pápán állomásozó NATO Nehéz Légiszállító Ezred 03-as oldalszámú Boeing C-17A Globemaster III-as teherszállító repülőgépe egy helikoptert szállított a Karib-tenger térségébe. A gép a Holland Királyi Haditengerészet egyik NHIndustries NH90NFH forgószárnyasa volt. Az N-110-es haditengerészeti NH90-et az Aruba közelében, 2020. július 19-én elveszett példány pótlására szállították a térségbe. Ez az esemény volt az első alkalom, hogy egy holland NH90-t szállított a Globemaster III típus.

Részletek láttak napvilágot a Belgium által nyáron értékesített Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B sugárhajtású kiképzőgépekkel kapcsolatban. A gépeket és a hozzájuk való alkatrészeket négy részre bontva értékesítették. Az első két csomag hat-hat gépet és tizennégy hajtóművet, a harmadik tizenhárom gépet és harminc hatóművet, míg a negyedik csak alkatrészeket és kiszolgáló berendezéseket tartalmazott. Belgium 2018 októberétől várta a feleslegessé vált, de a Beauvechain légibázison megfelelően tárolt Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B-k vásárlóját. A négy csomag iránt összesen kilenc érdeklődő volt, de ezek közül csak négy adott ajánlatott. Mindre a legjobbat a Top Aces kanadai magánvállalat adta, így összesen 9,7 millió euró (11,5 millió dollár) ellenében övéké lett az egykori belga kiképzőgép-flotta. A Top Aces flottájába már eddig is húsz, valaha a Luftwaffe kötelékében repült Alpha-Jet, valamint fél tucat ex-izraeli A-4N Skyhawk repülőgép volt megtalálható. A német-francia típusból Belgiumban az 1975 szeptemberében aláírt szerződés értelmében 33 darabot rendszeresítettek a Lockheed T-33-ok és a Fouga Magister-ek leváltására. Az utolsó 33. Alpha Jet-t 1980 júliusában szállították le.

Október 7-én leszállították Luxemburg számára a 197 millió euróért megrendelt Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépet. Ennek köszönhetően Luxemburg az A400M Atlas hetedik üzemeltetője lett. Ez a CT-01 lajstromjelű MSN104 repülőgépet, a hét belga Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgéppel együtt egy közös belga – luxemburgi egység, a 15. Légiszálító Ezred, Melsbroek repülőtéren fogja üzemeltetni. Az első belga repülőgép, a CT-02-es MSN106 (az első repülés 2020. július 30.) ez év decemberében érkezik majd meg ide. A következő belga Atlas az MSN109, vagy a CT-03 hamarosan elkezdi majd a berepülési programot. Jelenleg még 3 belga repülőgép, az MSN114, az MSN116 és az MSN117 van a gyártósoron különféle állapotban.

Csak a következő év januárjának elején kerül átadásra Portugália első korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere. Az 1993 óta használt öt Super Lynx Mk.95 modernizációjáról még 2016. július 21-én írt alá egy 69 millió euró (akkor 76,45 millió dollár) értékű szerződést a Leonardo Helicopters-szel a Portugál Haditengerészet. A sárkányszerkezetet érintő nagyjavítás mellett a helikopterek új repülési műszerekkel, pilótafülkével, Rolls-Royce Gem 42-es gázturbinák helyett erősebb LHTEC CT800-4N hajtóművekkel és az eddigi hidraulikus helyett egy elektromos fedélzeti csörlővel is el lesznek látva a munkálatok végeztével. Portugália elsőként korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere 2020. február 14-én hajtotta végre első felszállását. A gép átadását ugyanezen év feléig tervezték végrehajtani. A koronavírus miatt ezt szeptember 30-ra módosították, majd a héten jelentették be a következő évre áttett dátumot. Továbbá azt is közölték, hogy a 2021-es évben, mint az őt forgószárnyas leszállításra fog kerülni.

Spanyolországban is elindult a légvédelem korszerűsítése. Itt már több mint öt éve lógott a levegőben az MBDA Mistral 3-as rakéták beszerzése. Ezt azonban eddig költségvetési okokra hivatkozva eddig elnapolták. Az első adagot most megrendelték, ami bizonyos kényszer is volt, hiszen a hadrendben álló Mistral 1-ek lassan elérik élettartamuk végét. A következő évben a mostaninál nagyobb mennyiségű Mistral 3-as megrendelése várható Spanyolországból.

Ezen a héten is érkezett hír a görög Dassault Rafale beszerzésről. Párizs ugyanis ez év végéig 12 darab Rafale-t fog megrendelni. Ez úgy kapcsolódik a görög vásárláshoz, hogy ez a mennyiség az Athén tulajdonába kerülő példányok pótlására fog szolgálni. Párizs jelenleg 102 darab Rafale felett rendelkezik. Várható még további 8 Rafale megrendelése is szintén a görögök részére, ezek új gyártásúak és a korszerűbb F3-R változatúak lesznek. Az összesen 18 darab francia vadászbombázó egy és két milliárd euró közötti kiadást fog jelenteni a görög államnak. Így a Rafale gyártósora 2024-ig biztosan üzemelni fog, így francia szolgálatban addigra 129 példánya lesz megtalálható, de abban az évben várható egy további 30-40 gépre szóló rendelés véglegesítése Párizsból.

Október 5-től első tengeri próbaútján van Franciaország 7. FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattja. Az első tengeri próba célja kettős, a meghajtó és navigációs rendszerek teljesítményének tesztelése, valamint a harci rendszer integrációjának ellenőrzése és tesztelése. Az ELZÁSZ nevet viselő hajó az első abból a kettőből (a másik fregatt neve LORRAINE), amik fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat. Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. A 2019. április 18-án vízre bocsátott, D656 hadrendi jelzéssel rendelkező, 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles ELZÁSZ 2021 első felében kerül majd átadásra a francia flotta számára. Párizsban 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyul.

Franciaországban ezen a héten a különleges erők számára is bejelentettek egy beszerzést. Az eddig megrendelteken felül ugyanis további 10 NHIndustries NH90-es helikoptert vásárolnak meg a hadsereg különleges erőit támogató helikopterflotta korszerűsítése címén. Ezeket a helikoptereket várhatólag 2026-ig adják majd át. A mai napig a Francia Haditengerészet 27 darab megrendelt NH90-ből 24-et szállítottak le, míg a Francia Hadsereg 45-öt vett már át a hadrendbe állítani tervezett 74-ből.

Oroszország október 6-án kedden (Putyin 68. születésnapján), sikeresen tesztelte a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgépét. A Barents-tengeren végrehajtott próba során a GORSKOV ADMIRÁLIS fregatt mellső 3S14 típusjelzésű függőleges indítótubusából történt az indítás, mely első volt egy hadihajó fedélzetéről végzettek sorában és már az állami ellenőrző tesztek körébe tartozott. A Project 22350 fregattról útjára indított Zircon túllépte a Mach 8-as sebességet és négy és fél perc alatt elérte és el is találta a 450 kilométerre lévő célt. Orosz bejelentések szerint a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgép telepítése a hadihajókon könnyedén megvalósítható lesz majd a hadrendbe állítás után, mivel indítására a már meglévő P-800 Onyx és Kalibr 3M54 (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) robotrepülőgépek indító berendezései alkalmazhatók lesznek az új fegyverhez is. Várhatólag még ebben az évben sort kerítenek majd a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgép első tengeralattjáróról történt indításra is.

Új szintre léphetnek az orosz helikopterek a pilóta nélküli járművekkel való együttműködés tekintetében. Ugyanis a Zaszlon kutatóközpont bemutatta a továbbfejlesztett B8V10-UV jelzésű rakétaindító blokkjait. Ezek a hagyományos szovjet/orosz 80 milliméteres csövekkel ellátott blokkok képesek lehetnek a jövőben kisméretű pilóta nélküli eszközök indítására is. A nem irányított rakéták helyett nem csak megfigyelésre képes járművek, hanem „öngyilkos módon” a célpontra rázuhanó eszközök is alkalmazható lesznek a 10 csövű K8V10-UV, vagy az K8V5-UV 5 csővel rendelkező, de egymás alá kapcsolható konténerekből, akár csövenként más-más eszközzel ellátva. Elsőként a Mil Mi-28NM harci helikopter fegyverzetében fognak megjelenni ezek a drónok, majd a jövőbeli orosz tervek szerint a Kamov Ka-52-es, illetve egynéhány Mil Mi-8-as alváltozat is képes lesz ezen eszközök használatára.

Oroszországban is napirenden van az UAV-k elleni légvédelem. Hogy mennyire azt az is bizonyítja, hogy egy időben folyik, egy más feladatok ellátására is képes 57 milliméteres gépágyú fejlesztése, de a jól ismert Pantsir légvédelmi rendszer SzM verziója már bemutatásra került. Ezt is úgy fejlesztették tovább, hogy a kisméretű pilóta nélküli repülőeszközök elleni harcban még jobban helyt tudjon állni. Ezt egészítheti majd ki a TOR rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer új rakétája. A már fejlesztés alatt álló kisméretű és olcsó új rakéta is elsősorban az UAV-k elleni harcra lesz optimalizálva.

Műholdas fényképek látszanak alátámasztani azt a leginkább Örmény állítást, miszerint török Lockheed Martin F-16-os vadászbombázók voltak Azerbajdzsánban. A 2020. október 3-án a Ganja nemzetközi repülőtérről készült felvételeken két F-16-os volt látható az állóhelyen, egy CN-235-ös tehergép társaságában. A repülőtér Azerbajdzsán nyugati részén található, kevesebb, mint 80 kilométerre északra Hegyi-Karabahtól. Örmény állítás szerint a július 31-én kezdődött TurAz Qartali-2020 hadgyakorlat után maradt 3 török F-16-os Azerbajdzsánban az áttelepült 6-ból. Sőt, 2020. szeptember 29-én az örmény védelmi miniszter sajtótitkára azt állította, hogy az egyik ilyen F-16-os gép lőtte le az örmények egy bizonyos Szuhoj Szu-25 Frogfoot csatarepülőgépét. A török ​​és azerbajdzsán tisztviselők ezt akkor kategorikusan cáfolták, és azt mondták, hogy egyetlen török ​​F-16-os sem folytat harci műveleteket a régióban. Egy másik örmény állítás szerint a török F-16-okat a bevetéseik során szintén török E-7-es radargépek segítik.

Törökországban átadták a haditengerészet részére az első ATR72-600T tengeri járőr repülőgépet. Ankara a MELTEM III program keretében rendelt meg hat ilyen gépet, melyek alkalmassá váltak a tengeralattjárók elleni hadviselésre is. A szerződést 2012 júliusában írta alá a Török ​​Haditengerészet, az Alenia Aermacchi SpA és a Turkish Aerospace Industries (TAI).

Indiában fontolgatják az eddig megrendelt példányokon felül további Dassault Rafale beszerzési lehetőségét is. Az elképzelésekben két további repülőszázad átfegyverzésére elegendő gépmennyiség szerepel. A 2016-ban vásárolt 36 gép számára megteremtett feltételek éppen elegendőek lennének a további két század gépállományának, így jelentősen alacsonyabb költséggel járna ezek beszerzése. Ugyanakkor a légierő vezetése egyértelművé tette, hogy jelenleg a 83 darab HAL Tejas Mark 1A beszerzése is elsőrendű kérdés számukra.

Október 9-én sikeresen tesztelték Indiában a helyi fejlesztésű lokátor romboló rakétát. A Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóról indított Rudram-1, vagy más néven NGARM (New Generation Anti-Radiation Missile) eltalálta egy szigetre telepített rádiólokátort imitáló, célként szolgáló sugárforrást. A rakéta hossza megközelítőleg 5,5 méter, súlya 140 kilogramm. Meghajtásáról kétlépcsős szilárd hajtóanyagú rakétamotor gondoskodik, hatótávolsága 100-150 kilométer. Inerciális és műholdas helymeghatározó rendszerrel egyaránt rendelkezik a Rudram-1.

Japánban a légierő az Iruma légibázison átvette első Kawasaki Heavy Industries (KHI) RC-2 elektronikai hírszerző (ELINT) repülőgépét. A Kawasaki C-2 szállító repülőgép módosított változatának fejlesztési programja még 2015-ben indult el. Az első RC-2-t a második XC-2-es prototípus átalakításával hozták létre. Ez első repülését még XC-2-ként 2011 januárjában hajtotta végre, de immáron átépítve RC-2-ként a Gifu támaszpont betonjáról 2018-ban szállt fel. A törzsön, valamint a szárnyon egyaránt jellegzetes módosításokat viselő RC-2 különleges feladatú fedélzeti rendszereit a Toshiba vállalat készítette el. Az RC-2-ek az 51 éves átlagéletkorú, négy darabos mennyiségben szolgálatban álló, turbólégcsavaros NAMC YS-11EB elektronikai hírszerző repülőgépek utódai lesznek. Az ezeket a gépeket repülő század állomáshelye szintén Irumában van. Japánban tervezik a C-2-es teherszállító repülőgép rádióelektronikai zavarásra képes változatának kifejlesztését is.

Egyre több Lockheed Martin F-35A Lightning II-es repül Japánban a típus első otthonául szolgáló Misawa bázison. Jelenleg tizenhét F-35A állomásozik Misawában, és 2021 második negyedévében körülbelül húsz példány lesz már megtalálható ugyanitt. Mivel a 2021-es évben további 4 F-35A kerül majd megrendelésre Japán számára (ezek lesznek a 44–47. példányok), így időszerű lesz lassan kijelölni a következő légibázist, melyen megjelenik az új típus. Jelenleg még Komacum és Csitosze város közelében lévő támaszpontok között vacillálnak a döntéshozók. Napjainkban mindkét repülőtéren ugyanazokat a típusokat repülik, amik az F-15J/DJ és a T-4. Mindkét bázis esetében az amerikai vadászgépek kivonásra fognak kerülni, mivel ezek is azok közé tartoznak majd, amelyeket nem fognak korszerűsíteni.

Japán következő évre szóló katonai költségvetésében van egy 11,4 millió dolláros tétel, mely az új JNAAM (Joint New Air-to-Air Missile) közepes hatótávolságú légiharc-rakéta fejlesztésére van elkülönítve. Ezeket a fejlesztési munkálatokat az Egyesült Királysággal közösen végzik a japánok. A közös rakétafejlesztés 2014-ben kezdődött, miután Tokió és London két évvel korábban katonai együttműködési megállapodást kötött. 2018-ban a projekt belépett a prototípus kidolgozásának szakaszába, amelynek 2022-ben, vagy 2023 elején el kell majd készülnie. A prototípus-tesztek lehetővé teszik a rakéta teljesítményének felmérését és az időpontot is megjelölhetik a sorozatgyártás megkezdéséhez. A japán fél arra számít, hogy a fejlesztési program 2024 márciusában lezárulhat. Jó eséllyel a JNAAM közepes hatótávolságú légiharc-rakéta külső megjelenésében az európai MBDA Meteor rakétára fog hasonlítani, de elektronikai rendszerét a Mitsubishi Electric fejleszti. Itt szintén egy már létező technológia, az AAM-4B képezi az alapot, ennek növelt képességekkel rendelkező elektronikája kerül majd a rakétába. A sikeres fejlesztést követően a JNAAM közepes hatótávolságú légiharc-rakéta megjelenik majd a brit és a japán F-35-ök fegyverzetében is.

Október 1-től repülhetnek újra Japánban az F-2-es vadászbombázók japán médiaforrások szerint. Még szeptember 8-án fedezték fel egy rutin átvizsgálás során az egyik F-2B szárnyában azt a repedést, ami miatt az összes gépre felszállási tilalmat vezettek be. Miután az mindegyik F-2-t átvizsgálták feloldották a repülési tilalmat, így gyanítható, hogy csak egyedi esetről lehetett szó.

Várhatólag 2020 októberének végéig megkapja első Sikorsky CH-53K King Stallion helikopterét az Amerikai Tengerészgyalogság VMX-1 tesztszázada. A New River támaszponton települt egység számára nem ismeretlen a CH-53K, hiszen 2018. május 16-án vette át az első CH-35K-t, de azt a tesztrepülések során feltárt 126 hiányosság miatt vissza kellett adni a gyártónak. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os volt akkor, ez elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Gondok voltak még a számítógépeken futó szoftverekkel, de sokkal komolyabb probléma volt az, hogy a számítások szerint az erőátviteli rendszer sem tudta elérni az elvárt élettartamot. A 2019-es év végére sikeresen kiküszöbölték a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek egyik problémáját. A gondot az okozta, hogy a forgószárnyas óriások három General Electric T-408-as (GE38-1B) gázturbinájába rendszeresen visszaáramlott az fúvócsövet elhagyó égéstermék. Ez nem csak csökkentette a hajtóművek teljesítményét, hanem veszélyessé is tette a repülést e gépekkel. A módosítás hatékonyságát több tesztrepülés során is alaposan ellenőrizték és ezek a megfelelő eredményt hozták. Gyártói vélemény szerint az akkori 126 hibából mára már 118-at megoldottak. Az Amerikai Tengerészgyalogság várhatólag 200 példányban fogja beszerezni az új nehézhelikoptert, bár az elhúzódó fejlesztés miatt alaposan megemelkedhet a darabáruk. Ez a mennyiség nyolc aktív, egy tartalékos és egy kiképzőegység felállítására lesz elegendő. A jelenlegi árkalkuláció szerint egy darab CH-53K 148 millió dollárba fog kerülni, míg ez az összeg 2017-ben „csak” 92 millió dollár volt.

Jóformán csak egy szoftverfrissítéssel sikerül az MQ-9 Reaper felfegyverzett pilóta nélküli repülőgépek fegyverzetének mennyiségét a duplájára növelni. Mindez jelenleg csak az AGM-114 Hellfire rakétákra igaz. Eddig a szárnyak alatti két-két felfüggesztési ponton csak egy-egy rakéta volt elhelyezhető, de a szükséges programok módosításával, na és dupla felfüggesztők segítségével egy Reaper már 8 rakétával is bevetésre indulhat a jövőben. Az első ilyen módosított MQ-9-el már folynak a repülési tesztek az Egyesült Államokban.

Peru egy újabb Boeing 737-es beszerzésével erősíti meg szállító kapacitását, az ez évben beszerzett Boeing-en felül. Azt a polgári repülésben használt 737-300-ast a floridai székhelyű Fort Lauderdale-ben székelő D&S Aviation-tól szerezték meg, 3,75 millió dollár ellenében. Az 1990-ben gyártott gép CFM International CFM56-3C1-es hajtóművekkel van ellátva, első tulajdonosa a United Airlines volt, míg legutóbb a Dream Wind Airlines ukrán légitársaság üzemeltette. Ez lett a perui légierő harmadik 737-ese, amely a már üzemben lévő 200-as és 500-as változatú gépekhez csatlakozott. A Limában található Callao légibázison állomásozó 841. Szállítórepülő Század számára eladásra felajánlott 737-eket október 21-ig várja légierő vezetése. Az eladók dolgát megkönnyítő nyilvános a beszerzésre fordítható pénzösszeg is, ami most 10,5 millió dollár.

Brazíliában hamarosan elkészülnek az első korszerűsített Embraer T-27 Tucano turbólégcsavaros kiképző repülőgéppel a helyi légierő részére. A jelenleg a festés stádiumában lévő, immáron T-27M jelzést viselő példány műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósítható lesz a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt a következő év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.

Az Embraer és az ELTA Systems, az Israel Aerospace Industries (IAI) leányvállalata bemutatta a P600 AEW (Airborne Early Warning) új generációs légtérfelderítő repülőgépet. Ennek közös fejlesztéséről még az 53. Nemzetközi Párizsi Légiszalonon állapodtak meg a felek 2019-ben. Az Embraer üzleti célokra fejlesztett 12 személyes Praetor 600-as típusán alapuló radargépet az izraeliek látják el a szükséges rádiólokátorral. A Praetor 600-as 20,74 méter hosszú, 6,41 méter magasságú és 21,50 méter szárnyfesztávolságú repülőgép, amit két Honeywell HTF7500E gázturbinás sugárhajtómű mozgat, amelyek mindegyike 3414 kilogrammos tolóerőt generál. Ezáltal lehetővé válik a 880 kilométer per órás legnagyobb és a 840 kilométer per órás utazósebesség és a 13716 méteres repülési magasság elérése, 7440 kilométeres hatótávolság mellett. A levegőben tölthető idő hossza 7,5 óra, míg a 12000 méteres szolgálati magasságra fél óra alatt képes feljutni a Praetor 600-as. A nagyjából 21 millió dollárért értékesített Praetor 600 átalakított változata a törzs tetején az ELTA EL/M-2096 rádiólokátort hordozná. Ez már eleve rendelkezne saját-idegen felismerő rendszerrel és a nagyobb érzékenység érdekében az antenna építésénél gallium-nitridet használnának. Természetese a P600 AEW rendelkezne műholdas kommunikációs rendszerrel is és a géptörzsben három kezelői munkahelyet alakítanak ki.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Antonov An-26

Boeing Vertol CH-47D Chinook

British Aerospace Sea Harrier FA.2

Lockheed C-5M Super Galaxy

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

MiG-29UB Fulcrum

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Panavia Tornado IDS

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Dassault/Dornier Alpha Jet 1B+

Douglas NRA-3B Skywarrior

Breguet Br.1150 Atlantic

Lockheed P-3C Orion

Saab AJS37 Viggen

McDonnell Douglas AH-64D Apache Longbow

Dassault Mirage 2000C

Rockwell B-1B Lancer

British Aerospace Hawk Mk.51

Boeing F/A-18F Super Hornet

Sepecat Jaguar GR.3A

Grumman E-2C Hawkeye

Folland Gnat T.1

Boeing E-8C Joint Stars

Eurocopter EC665 Tiger UHT

Lockheed L-1011-385-3 TriStar K.1