Biztonságpolitika

2017. november 18-án, szombaton, levegőbe emelkedett az első A-100 típusú légtérellenőrző repülőgép prototípusa a taganrogi Berijev repülőgépgyár (TANTK) területéről.

Folyamatban van a nagyjavításra kiválasztott Mi-24-es sárkányok átszállítása Szolnokról Kecskemétre a Veres Kft. trélereivel. A hírös városból aztán Oroszországba repítik a főnixsorsra ítéltetett forgószárnyasokat. Ha már így esett, gondoltam lefotózom ezt az érdekes mozzanatot is...

A szolnoki bázisról történt kifordulásnál épp volt elég fény a fotózáshoz. Itt a 335, a másik tréleren "párja", a 336-os utazott.

Zord

Nyugdíjas kollégáikkal együtt ünnepelték alakulatuk napját november 15-én az MH Légijármű Javítóüzem dolgozói. Jogelődjük, az akkori 25. vadászrepülő-hadosztály alárendeltségébe tartozó Tábori Repülőjavító Műhely ezen a napon alakult meg Szentkirályszabadján, 1950-ben.

Pozsonyban november 15-én eldöntötték, hogy a finn Patria AMVXP gyalogsági harcjárműveket fognak vásárolni. 2018 és 2029 között 81 darab 8x8-as kerékképletű lövészpáncélost fognak hadrendbe állítani, melyek a jól ismert Patria AMV-k továbbfejlesztett változatai, 404 darab 4x4-es könnyű jármű mellett 1,2 milliárd dollár ellenében. Érdekesség, hogy a szlovákok a csehek által alkalmazott Steyr Pandur II-t nem találták jobbnak a skandináv járműnél.

Németországi hírforrások által a hadrendben tartott Leopard 2-es harckocsik kevesebb, mint fele hadrafogható. A 244 darab páncélos közül 53 szinte hatástalanítottnak tűnik a jelentős mennyiségű alkatrészhiány okán. 89 darab másik harckocsi kevesebb hiányzó alkatrész mellett még kiképzésre, gyakorlásra használható állapotban van, de felszereltségük nem nevezhető teljesnek. Ezeket a példányokat a hiányzó összetevők beszerzése és beszerelése után rövid időn belül teljes harcértékűnek lehetne nyilvánítani. 7 Leopard 2-es különféle tesztek lefolytatásához van felhasználva.  A teljes felszereltséget és harcképességet 95 harckocsi esetében lehet megemlíteni.

Bulgáriában a következő év végéig szeretnék újfent lezárni a légierő harcigép beszerzését. A legutóbbi győztes, a Saab JAS 39 Gripen mellett a Eurofighter Typhoon és a Lockheed Martin F-16-osa is újra indul a megmérettetésen, de a döntéshozók várják még a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázókra szóló ajánlattételét is.

Befejezte első tengeri próbáit a francia haditengerészet számára ötödiknek átadásra kerülő FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregatt, a BRETAGNE. Első körben szokás szerint a meghajtó és a navigációs rendszer került tesztelésre. A 2013 októberében építeni kezdett 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles BRETAGNE 2016 szeptemberében került vízre és várhatólag 2018 közepén került majd a francia flotta kötelékébe. Párizs 2019 közepe előtt hat FREMM fregattot szeretne a flotta kötelékébe tudni, ez a terv most még tarthatónak tűnik, két további egység a NORMANDIE és az ALSACE tartózkodik az építés különféle fázisaiban.

A La Manche-csatorna túloldaláról is érdekezett haditengerészeti vonatkozású hír. Ugyanis december 7-én került hivatalos átadásra a Királyi Haditengerészet számára a HMS QUEEN ELIZABETH repülőgép-hordozó, mely 2010 óta hiányzó (ekkor került kivonásra a HMS ARK ROYAL) hajókategóriát fogja újra képviselni a szigetország tengeri erejében. Testvérhajója a HMS PRINCE OF WALES (R09) 2019-ben kerül majd átadásra.

Oroszországban helikopterekkel lettek gazdagabbak a Lég- és Űrvédelmi Erők. A pilótaképzést alapfokán alkalmazott Ansat-U típusból öt került átadásra és megérkeztek a Mil Mi-28UB kétkormányos harci helikopterek első példányai is.

Némileg hátrébb tart a MiG-35-ös programja, egészen pontosan a gyári tesztek végén jár és ez még ebben az évben be fog fejeződni. A tervezőiroda elmondása szerint mintegy 30 ország érdeklődik a típus iránt. Moszkva 2020-ig 24 MiG-35-ös hadrendbe állításával számol.

Érdeklődését fejezte ki a török kormány brit HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó iránt. A 2013 és 2014 között 15 hónapos modernizációs programon részt vett egységet a Devonport-i hajógyárban korszerűsítették 65 millió font értékben. Akkor a gépészeti berendezések mellett megújultak a kommunikációs rendszerek is. A brit flotta legnagyobb hadrendben álló hajója és egyetlen helikopterhordozója jövőre leszerelésre kerül. A 202 méter hosszú HMS OCEAN 1995-ben lett vízre bocsátva és 1998 februárjában állt szolgálatba, közel 1300 ember, 40 szárazföldi jármű és 18 helikopter szállítására képes.

Ez év első felében újra megerősítésre került, hogy Brazília szívesen megvásárolná a 21000 tonnás egységet, egy ésszerű ár esetén, míg Londonban 80,3 millió font ellenében lettek volna hajlandók eladásba bocsátkozni. Mostanra már az is kiderült, hogy Ankara is megvásárolná a deszant helikopterhordozót, amennyiben a brazil üzlet nem valósulna meg. Amennyiben a török eladás sikerrel létrejön, úgy pár éven belül Törökország már két helikopterhordozóval fog rendelkezni, hiszen Spanyolországban, a Navantia-nál már épül a JUAN CARLOS I tervei alapján egy hajó, a TCG ANADOLU (L408) partraszállást támogató helikopterhordozó, ami majd 2021-ben kerül majd átadásra.

Elkezdték az első kuvaiti megrendelésre készülő Eurofighter Typhoon vadászbombázó összeszerelését. A 2016. április 5-én aláírt szerződés az eddig gyártott gépeknél messze fejlettebb 28 darab példányról szól, amik 2020 és 2023 között kerül majd átadásra.

Helyi megfigyelések szerint már két darab, felderítésre átalakított Dassault Aviation Falcon 2000-es sugárhajtású üzleti géppel rendelkezik a dél-koreai légierő. A törzs alatti gondolában oldalra néző, szintetikus apertúrájú rádiólokátor került elhelyezésre, illetve a gondola elején egy forgatható szenzortorony lett felszerelve. A légifölényszürke színben pompázó gépeken adattovábbításra és vételre szolgáló antennák is felszerelésre kerültek.

Japánban még nem született döntés az F-3-as jelzést vadászbombázó fejlesztése ügyében. Elemzések alapján kijelenthető, a fejlesztés költsége elérheti a 40 milliárd dollárt és ezen oknál fogva a fejlesztés végigvitelét akár külföldi partner bevonásával is véghez lehetne vinni. De még ez utóbbi témában sem sikerült érdemi lépést tenni Tokióban, ahol várhatólag a következő ötéves védelmi költségvetés kialakításáig, vagyis 2018 első feléig nem fognak döntést hozni ebben az ügyben.

Persze az F-3-as program alakulásától függően nem kell aggódni a szigetország biztonságáért, hiszen több milliárd dollárt felemésztő fejlesztések zajlanak, elég csak az F-35-ös, vagy a ballisztikus rakéták elleni védelem kiépítésére gondolni. Na és persze folyik a Northrop Grumman E-2D Advanced Hawkeye beszerzés is. Ennek éppen a héten került sor egy jelentős előrelépésére, ugyanis az Amerikai Egyesült Államokban végrehajtotta első repülését az első Japán számára gyártott E-2D Advanced Hawkeye légtérfelderítő repülőgép. Az 1983 óta szolgáló E-2C utódjából Tokió 2014-ben rendelt meg az Advanced Hawkeye két példányát, a már meglévő 13 E-2C és 4 Boeing E-767-es mellé.

Átvette 64. ARLEIGH BURKE-osztályú rombolóját az amerikai haditengerészet. A USS RALPH JOHNSON (DDG 114) a DDG 51 IIA terveknek megfelelően lett megépítve, a fedélzetére telepített Aegis Baseline 9 harcvezetési rendszerrel, a megnövekedett számítógépes teljesítménynek, és a legújabb rádiólokátoroknak köszönhetően egyaránt képes a légkörben és az azon kívül megjelenő fenyegetések ellen tevékenykedni.

A Bell Helicopter bejelentette, hogy november 14-én az amerikai haderőkben rendszeresített V-22 Osprey billenőrotoros repülőgépek (CV-22 és MV-22) túllépték a 400000 repült órát. A napjainkra majd 300 gépesre növekedett állomány jelentős része alkalmazásra került 2007 óta a világ számos pontján kiképzések, hadgyakorlatok, humanitárius segítségnyújtási feladatok és éles bevetések résztvevőiként.

Argentínában fontolgatják az ország haderejének szerkezeti átalakítását, persze költségvetési okok is említésre kerültek a lépést szükségessé tevők között. Az egyik legjelentősebb lépés az lenne, hogy a haditengerészet és a szárazföldi haderő irányítása alól az összes repülőeszköz kikerülne és mind a légierő fennhatósága alatt repülhetne tovább.

November 15. óta nem sikerült kapcsolatba lépni az Argentin Haditengerészet ARA SAN JUAN (S 42) tengeralattjárójával. A TR-1700-as tervek alapján megépített dízel-elektromos tengeralattjáró, amelyet a német Thyssen Nordseewerke készített el és 1985-ben szállították le Argentínának, az elmúlt évtizedben több alkalommal is távol volt a nyílt víztől javítás okán, ahonnan legutóbb 2014-ben tért vissza. A 66 méter hosszú egység egy hadgyakorlaton vett részt Argentína déli partjainak közelében, amikor megszűnt vele a kapcsolat. Felkutatására a haditengerészet az ARA SARANDI (3360 tonnás ALMIRANTE BROWN-osztályú) fregattot, az ARA ROSALES (1790 tonnás ESPORA-osztályú) korvettet és az ARA DRUMMOND (1170 tonnás) korvettet küldte ki, de két repülőgép, egy S-2T Turbo Tracker és egy Super King Air 300-as is erősíti a keresésben részt vevő csapatot. Péntek reggeli hírek szerint az ARA SAN JUAN (S 42) tengeralattjáró Mar del Plata környékén már vontatás alatt áll, akkumulátortűz miatt került ebbe a helyzetbe. Ezen híreket a haditengerészet nem erősítette meg.

Argentína felszín alatti erőit három tengeralattjáró alkotta az utóbbi években. A két TR-1700-as, az ARA SANTA CRUZ (S 41) és az ARA SAN JUAN (S 42), mellett egy Type-209-es egység az ARA SALTA (S 31) volt úgy-ahogy bevethető a kevéske alkatrész, valamint az elmaradt karbantartások okán. A dél-amerikai országban az utóbbi hónapokban újra kacérkodnak az 1970-es évekből megmaradt félkész tengeralattjárók befejezésével. A két TR-1700-as: az ARA SANTA CRUZ (S 41) és az ARA SAN JUAN (S 42) mellé még további négy megépítését tervezték anno, ezeket a Domeq Garcia hajógyárban építették volna meg 1984-es, vagy 1985-ös befejezési dátummal. A két leginkább előrehaladott stádiumban lévő egység a 74%-ban elkészült ARA SANTA FE (S 43) és a 35%-ban megépített ARA SANTIAGO DEL ESTERO (S 44). Az ARA SANTA FE befejezéséről legutóbb 1994-ben tettek le, azóta már többször felmerült a befejezésének ötlete. Ezek során volt, hogy nukleáris meghajtást vizionáltak a vízbe még sosem került tengeralattjáróba. Egyes számítások szerint az ARA SANTA FE befejezéséhez nagyjából 60 millió dollárra lenne szükség.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Eurofighter EF-2000 Typhoon T.

Grumman F-14B Tomcat.

Dassault Mirage 2000D.

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.

Airbus A400M Atlas.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Dassault Rafale M.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Boeing B-52H Stratofortress.

Dassault-Dornier Alpha Jet E.

McDonnell Douglas F-4E AUP Phantom II.

Alenia Aermacchi M-346 Master.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

Saab 105OE.

Fairchild A-10C Thunderbolt II.

Eurofighter EF-2000 Typhoon F.2.

Lockheed U-2S.

Panavia Tornado IDS.

Bell-Boeing MV-22B Osprey.

Mil Mi-14PL.

McDonnell Douglas F-4EJ Phantom II.

JF-17 Thunder.

Boeing AH-64D Apache Longbow.

AIDC AT-3.

A török államfő azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy támogatja az Iszlám Állam nevű terrorszervezet tevékenységét Szíriában.

Tovább olvasom

Elkészült a Biztonságpolitikai Szakkollégium “Válságkörzetek a 21. században – Kérdések és válaszok biztonságpolitikai szemmel” c. konferenciájának rezümékötete! A 12 előadás rezüméjét magyar és angol nyelven is olvashatják az érdeklődők.

A napokban zajló Dubai Airshow 2017 szakkiállításon, az emirátusok légierejének vezérőrnagya, Abdulla Al Said Al Hashemi bejelentette, hogy aláírták a szerződést a Lockheed Martin vállalattal 80 darab Block 60 F-16E/F modernizációjáról.

Az amerikai Draken International vállalat a napokban 22 darab spanyol, már hadrendből kivont Mirage F1M-et vásárolt. A most beszerzett repülőgépek tovább növelik a vállalat amúgy sem kevés példányszámú, közel 100 gépes flottáját.

Ismét Mianmarra szegeződött a világ szeme, miután a kormányzat katonai szárnya által a muszlim vallású rohingja népesség körében végzett etnikai tisztogatások a 20. század legsötétebb korszakait idézik. A kiszolgáltatott rohingják magukra maradtak: a térségben jelenlévő nagyhatalmak is bénultan és tétlenül nézik, amint emberek százezreit űzik el otthonukból. A szakértő szerint a háttérben összetett belpolitikai játszma folyik.

Az Airbus Defence and Space (DS) a C295 szállító repülőgép speciálisan átalakított és felfegyverzett változatát mutatta be a nagyközönségnek, amelyet kifejezetten felderítő-hírszerző-előrejelző szerepkörre szánnak - erre utal az ISR (intelligence surveillance and reconnaissance) rövidítés a nevében.

Alig nyolc hónappal az építési munkák megkezdése után máris elérte a legfelső szintet a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren az új, 2B oldali utasmóló (Pier B) fejlesztése.

Jómúltkor a Facebook oldalamon hüledeztem azon, ahogy az Iszlám Állam és Hezbollah/Aszad-rezsim (gondolom mögöttük az oroszok és az irániak is jóváhagyták) leboltoltak egymással és több tucat busszal a terroristák átautózhattak Szírián keresztül a másik szegletbe, al-Bukamalba.
A várost a napokban elérte a végzete, a kormányerők elfoglalták, majd az alagutakban megbújó (állítólag) ISIS tagok visszafoglalták a várost, nem is tudom most kinek a kezében van akkor.
De nem e konkrétum miatt írok, hanem azért mert a BBC készített egy fantasztikus riportot Rakka elfoglalásáról.. Aki nem követné az eseményeket, annak elmondom, hogy az Iszlám Állam visszafoglalásáról szóló hírek narratívája az volt, hogy a SDF (szíriai kurd és arab erők), hogy bekerítették a várost, majd súlyos harcok után, de relatíve gyorsan (Moszulhoz képest) visszafoglalták a várost, hetek alatt úgy emlékszem. Még drónos video is volt a városban történt pusztításokról.

Ehhez képest jön a BBC riportja, ami azt mondja - bizonyítékokkal, interjúkkal alátámasztva -  hogy az SDF leegyezett az Iszlám Állammal, nyilván a amerikaiak tudtával, hogy ha feladják a várost, elmehetnek, kiengedik őket.

A sofőrök változatos becslése szerint mintegy 4000 embert, ebből sok száz fegyveres és családjaikat, vitték ki: Another driver says the convoy was six to seven kilometres long. It included almost 50 trucks, 13 buses and more than 100 of the Islamic State group’s own vehicles. IS fighters, their faces covered, sat defiantly on top of some of the vehicles.

Az uticél náluk is főleg al-Bukamal volt, de néhányan a török határ felé vették az útjukat. Sok implikációja van ennek a sztorinak, de én csak arra akarok fókuszálni, hogy egyrészt a SDF nem engedett be semmilyen médiát Rakkába, hírzárlat volt ebben az ügyben, amíg csak lehetett. Nyilván nem voltak büszkék rá, ez oké, meg az is, hogy inkább így foglalták el, mint sok száz saját halott árán. Bár az SDF még mindig a legjobb társaság Szíriában, azért ott is van kontroll.

A másik, hogy az USA elfogadta ezt. Persze megtehette volna, hogy szétbombázza a konvojokat, de nem tette. Állítólag egy embere ott volt a dealnél, de nem szólt bele. Szerintem hihető. Ezt azért fontos tudomásul venni, mert az USA nem önmaga akarja megnyerni a háborút (ezek szerint) és respektálta a SDF- amely a helyi partnere, de nem szövetségese - akaratát. Az USA bombázhatott volna, de azzal az SDF hitelességét nullázza le.

Végül külön örülök, hogy a BBC hozta le sztorit. Ennyi előnye még mindig van a nyugatnak az oroszokkal szemben :)

Két évtized után újraindul a hazai felsőfokú pilótaképzés a 2018/2019-es tanévtől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán - jelentette be az NKE Katonai Repülőintézet vezetője kedden Szolnokon, a Magyar Honvédség szolnoki helikopterbázisán.

Az iraki védelmi minisztérium a napokban tette közzé, hogy az Egyesült Államok újabb 3 F-16IQ-t (1613, 1630, 1631) szállított le részükre. A repülőgépek a Balad légibázisra érkeztek meg, melyek rövidesen hadrendbe állhatnak.

A Német Légierő összeállította azon típusok listáját, amelyek szóba jöhetnek a Tornado-flotta 2025-2030-as cseréjekor, azonban nem titkoltan a Lockheed Martin F-35 Lightning II Joint Strike Fighter (JSF) a leginkább támogatott jelölt.

Tegnap, november 12-én volt tíz éve, hogy élesítettem első bejegyzésemet a Légierő Blogon. Ezúton is köszönet mindazoknak, akiknek a segítsége, munkája hozzájárult ahhoz, hogy az eltelt időben sikerüljön tartalommal megtölteni ezt a kezdetben kizárólag légierő-légvédelmi, air power fókuszú, majd az összhaderőnemiség felé elmozdult webnaplót.

 

Külön öröm számomra, hogy a kritikus hangvételű bejegyzések mellé – mellyel a blogot javarészt azonosítják – épp az utóbbi napokban pozitív hírek is vegyülhettek. Remélem, hogy ezekből a jövőben is részesülünk, a célom sosem volt más, mint az, hogy így lehessen...

Zord Gábor László

újságíró

Magyar Nemzet/Aeromagazin/legiero.blog.hu

Összesen hat, a HungaroControl szakemberei közreműködésével kidolgozott és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szakmai támogatásával benyújtott közlekedésfejlesztési beruházást támogat az Európai Bizottság

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Szakkollégiumi Esték előadássorozatán belül 2017. november 8-án megrendezésre került a Migráció és Líbia című előadás, amelyet a szakkollégium egyik tagja, Halasi Gábor tartott a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem új oktatási épületében. Halasi Gábor a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgatója, aki tanulmányai mellett a szakkollégium aktív tagja és többek közt az EUIPSO rovatunk társszerkesztője. Gábornak a fő érdeklődési köre Afrika és azon belül a két bukott állam, Líbia és Szomália.

Az előadásnak az volta célja, hogy kicsit közelebb hozza a manapság oly népszerű migrációs témát az érdeklődők számára és az, hogy Líbia példáján keresztül megérthessük azt az összetett helyzetet, amelyben most Észak-Afrika, az Európai Unió és az egész nemzetközi közösség áll. Az előadás három fő részből állt, kezdetnek általánosságban bemutatásra került az afrikai kontinens kedvezőtlen helyzete és minden olyan tényező, amely hozzájárul az ottani népvándorláshoz. Folytatásképp a nézőpontot leszűkítettüka háború által megtépázott és politikai patthelyzetben álló Líbiára, amely a mai napig az egyik legfontosabb szelepe az Európába induló tömegeknek. Végül pedig megvizsgáltuk az Európai Unió múltbéli és aktuális törekvéseit a migrációs helyzet enyhítésével, illetve megoldásával kapcsolatban. Az előadás legvégén pedig mindenki kérdezhetett az előadótól.

Afrika és a népvándorlás

Az afrikai népvándorlásnak több origója is van, viszont ezeknek a nagyrésze gazdasági és politikai tényezőkre vezethető vissza, azonbanaz éghajlatváltozás is fontos szerepet tölt be. A politikai és a gazdasági okok jelentősen összefüggenek, a legtöbb megélhetést kereső ember olyan államokból jön, amelyek nem tudják magukat rendesen fenntartani. A gyenge gazdasági helyzetet legtöbbször az erőforráshiánymargójára lehet írni, illetve a nyersanyagtermelő országok mindig is egy kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mivel függenek a kitermelt nyersanyag piaci árától (például, ha lemegy az olaj ára, az olajtermelő országok rosszul járnak). Előfordul az is, hogy a térség államaihoz képes erős gazdaság ellenére a polgárháborús viszonyok miatt hagyják el az emberek az országot (erre példa Nigéria, ahol az északi régiót irányítása alatt tartó Boko Haram terrorszervezet elől menekülnek el az emberek).

A megélhetésért vándorló embernek nem is feltétlenül Európa az első célja, hanem megfigyelhetőek olyan tendenciák, mint az urbanizáció több szegényebb országban is, ahol a vidéki ember a városba költözik a jobb megélhetés reményében, majd ott hall először külföldről. Ennek az eredménye az olyan tízmillió lakosszám fölötti városok megjelenése, mint Kairó vagy Lagos, amelyek többek között a szervezett bűnözés (közöttük az ember- és fegyverkereskedelem) melegágyai.

További hatalmas oka a migrációnak a népességrobbanás, hiszen a legtöbb állam már a jelenlegi népességét sem tudja ellátni. Ez a népességrobbanás viszont főleg a szubszaharai régiót érinti, Egyiptom kivételével ez nem jellemző az észak-afrikai országokra. Ennek ellenére a legtöbb előrejelzés szerint 2050 közepére csak az afrikai kontinens 2-2,5 milliárd lakossal fog rendelkezni, míg addigra már a világ többi részén a népesség vagy stagnálni, vagy csökkenni fog; például 2050-re Európán belül egy 60 milliós népességcsökkenést prognosztizálnak. Végül egy szintén égető probléma az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés, amelynek hatására például a Szahara és az egész forróövezet is eltolódik, embermilliókat a költözésre kényszerítve. Továbbá a tengerszint növekedésének köszönhetően pont a kontinens legnépesebb városai fognak veszélybe kerülni, amely ismét embertízmilliók mozgását fogja előidézni.

Az előbb felsorolt tényezők alapján lehet látni, hogy az afrikai helyzet kimondottan összetett és a migráció valahol egy természetes folyamat, mivel az emberek a konkrétan élhetetlen helyekről akarnak élhető helyekre költözni. Itt jön képbe a kontinensről kifelé irányuló migráció, amelynek az elsődleges célja Európa, illetve a Perzsa-öböl melletti államok. Érdekesség, hogy a most északra haladó afrikaiak ugyanazokat az ősrégi útvonalakat használják, amelyeket a karavánok évszázadok óta.

A líbiai helyzet

Az előadás második felére Líbia került a figyelem középpontjába, és Gábor kifejtette, miért innen jön az Európába utazó bevándorlók jelentős része. Ennek a fő oka az évek óta elhúzódó polgárháború, illetve a folytonos politikai viták, az ország megosztottsága. Kezdésnek eloszlatásra került az a mítosz, hogy Kadhafi a határait teljesen le tudta zárni, mivel a diktátor uralma alatt is évente emberek tízezrei hagyták el az országot és amióta az ő rezsimét is utolérte az arab tavasz, a helyzet csak rosszabbodott.

Kadhafi eltávolítása után nem sikerült Líbiát egységes állammá kovácsolni, habár még 2012-ben a statisztikai adatok alapján erre volt kilátás, hamar kiderült, hogy nincs egységes megoldás az országnak, és 2014 óta Líbiában két rivális kormány van. Az észak-nyugati régiót, beleértve Tripoli városát, Fajez Al-Szarradzs miniszterelnök tartja irányítása alatt, akit az Európai Unió és az ENSZ is a törvényes vezetőnek ismeri el. Viszont az ő hatalma gyenge, katonai ereje nincs, maximum pár milícia áll mögötte, így a kormánya nem képes a rend fenntartására, amibe beletartozik a partvonal védelme is, ebből adódóan az embercsempészek kedvelt támaszpontja Líbia észak-nyugati része. Az észak-keleti régiókat Halífa Haftar tábornok dominálja, aki a Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetője. Az ő hatalmát a nyugat nem ismeri el, viszont egyéb befolyásos országok, mint Oroszország vagy Egyiptom, őt tartják a potens politikai erőnek. A déli régiók jelentős része lakatlan, viszont a lakott régiókat olyan nomád népek és törzsek tartják irányításuk alatt, mint a tuaregek vagy a tebuk, akik főleg a fegyver- és drogkereskedelemből élnek. Ebbe a patthelyzetbe törtek be 2012-ben Ansaral-Sharia, illetve 2014-ben az Iszlám Állam nevű iszlamista, dzsihadista terrorszervezetek, akik még jobban destabilizálják az országot. A jelenlegi állás szerint ezt a helyzetet megváltoztatni nagyon nehéz; habár az Iszlám Államot sikerül kiszorítani Szirt városából, a két hatalmi központ megmarad, amely csak kedvez az embercsempészeknek, illetve semmi reményt nem ad egy egységes kontrollra.

Az európai reakciók

Az előadás utolsó harmadában górcső alá került, hogy az Európai Unió mit próbál az előbbiek ellen tenni. 2013-ban az olaszok saját projektként elindították a Mare Nostrum kutató-mentő, illetve határőrizeti műveletet, amelynek a célja az volt, hogy a vízre kelt migránsokat segítse, mivel abban az időben rohamosan elkezdett nőni a vízbefulladások és hajótörések száma. A művelet egy évig tartott és összességében sikeres volt, de akkora terhet rótt az olasz haditengerészetre, hogy egyedül már nem tudtak hatékonyan cselekedni, így az Európai Uniótól kértek segítséget.

Az Európai Unióval közösen szervezték meg a Triton műveletet, amely a mai napig tart, és amely lassan megközelítette a líbiai partokat is. Emellett elindult még a Sophia művelet és az EUBAM művelet is, amelyek ugyanúgy a líbiai partokra koncentráltak. A műveletekben főleg az olaszok vesznek részt, de mind anyagilag, mind hajókkal több uniós és nem-uniós ország is besegít. A mentésekből probléma is adódott, hiszen egyes nem kormányzati szervezetek konkrétan a líbiai partokról mentették ki a bevándorlókat, ami emberségből jeles, de mégis az embercsempészek kezére játszik.

Itt jött a képbe az, hogy valami közös megoldást kéne találni a helyzetre és itt játszik manapság kulcsfontosságú szerepet Emmanuel Macron, Franciaország elnöke, aki az elmúlt évben megpróbálta egy asztalhoz ültetni a líbiai feleket. Macron idén szeptemberben tartott egy migrációs csúcsot is, ahova több afrikai és európai országot is meghívtak. Több megoldási javaslat is született, illetve folyamatosan születnek újabb elképzelések, de egyetértésre még nem került sor. Az EU megpróbált egy olyan alkut kötni Líbiával, mint Törökországgal, de Líbia kevésnek tartotta a 200 millió eurót, amit kaptak volna az embrek viszatartásáért cserébe. Az sem egyértelmű, hogy pontosan kivel kéne megállapodni, mivel Libában hatalmi harcok folynak és nincs egyértelmű vezetője az országnak. Habár a felek a nyilvánosság előtt megoldásokról és együttműködésről beszélnek, a valóságban máshogy cselekednek.

Ebből látszik, hogy az EU törekvései még nem elegek és a komplex helyzetre még nincs megoldás, továbbá vannak olyan tényezők, illetve problémák, amelyek csak a jövőben válnak majd relevánssá. Így jelenleg a helyzet bizonytalan és a kilátások nem túl pozitívak.

Mindenestere az előadás remekül elmagyarázta a jelenlegi afrikai helyzetet és kihívásokat, rávilágított a problémákra és akadályokra, illetve megmutatta, hogy miért is olyan bonyolultaz egész „migráns-krízist csak úgy megoldani”. A sok térkép és ábra pedig remekül vizualizálta a helyzet komolyságát, segítve a hallgatóságnak elképzelni azt, hogy milyen állapotok is uralkodnak most a régióban.

A Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport a Biztonságpolitikai Szakkollégiummal és többi partnerével együtt workshopot szervez a vallásszabadság és a vallási szélsőségek kapcsolatáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Kampuszán, amire várunk minden érdeklődőt! A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

 

Donald Trump amerikai elnök szerint az Oroszország elleni szankciók a jövőben nem válhatnak az együttműködés akadályává; a két ország együtt képes lehet arra, hogy megoldja a nemzetközi problémákat és közös munkával begyógyítson minden sebet.

Tovább olvasom