Biztonságpolitika

Akárcsak most, a tél 2005 elején is nehezen adta át helyét a tavasznak, így a Royal Navy Kecskemétre települő Sea Harrier FA2 repülőgépei egy behavazott repülőbázisra érkeztek. A Királyi Haditengerészet Yeovilton bázisának gépei közel egy hétig a magyar MiG-29-esekkel közösen gyakoroltak. A 899-es századnak ez volt az utolsó külföldi útja, hetekkel később feloszlatták őket. Egy évvel később az utolsó brit Sea Harrier is elbúcsúzott a szolgálattól.

Az áttelepült négy Sea Harrier – röviden Shar – közül három szürke példány áll a központi zónában. A negyedik, színes festésű gépet hangárba kellett vinni.

 

A Harrierek mellett a vendéglátó kecskemétiek UZR-73-as imitátorai és R-27-es súlymakettjei várakoznak a függesztésre.

A műszakiak a 02-es MiG-29-es előkészítésén dolgoznak. A gépnek ekkor még két hónapja volt hátra, május 11-én lezuhant. Szerencsére pilótája, Szabó Zoltán (Topi) százados sikeresen katapultált.

A 02-es mellett a 03-as áll előkészítve és a földi áramforrásra csatlakoztatva.

Brit járgányba a vezető jobbról száll be...

Nulla sebesség mellett a Harrier kormányfelületei hatástalanok, lebegés közben a kormányzást a hajtóművektől a megfelelő nyílásokhoz vezetett és azon távozó magasnyomású levegő segíti. Ezek a nyílások a törzs végén, a szárnyvégek közelében és az orr alatt találhatóak.

A hátrafelé behúzható támasztókerék rugóstagján a véletlen becsukódást megakadályozó, csíkos szalaggal jelzett földi biztosíték, a futószáron a hajófedélzeti láncos nyűgözéshez szükséges nagyméretű szem van.

A buborék kabintető alatt ülő pilóta a jobb oldalpanelre lepillantva talán éppen a felderítő rendszer konzolját állítja be. A kisméretű felderítő kamera a kép jobb alsó sarkában látható sötét, csepp alakú felület mögött van.

A tengerész-műszakiak felügyelete mellett indít a 712-es pilótája. Az FA2-es változatba épített Blue Vixen radar miatt az orrkúpot kissé át kellett szabni és a Pitot-cső is átkerült a függőleges vezérsíkra. Az áttelepült gépek közül az 1987-es gyártású 712-es volt az egyetlen, amely eredetileg FRS1 változatnak készült, FA2-es átépítésére 1994-ben került sor.

Az előre behúzható orrfutó gondolája előtt helyezték el a TACAN antennáját.

Magyar műszaki téli öltözékben az egyik 29-es alatt. A géppel összekötve közvetlenül beszélhet a pilótával.

Egy kis gyorssegély a 711-esen, gurulás előtt, járó hajtóműnél. A törzs oldalán jól látszanak az első (hideg) fúvócső beállítási szögének jelzései.

A 02-es jobb szárnya alá egy R-27-es súlymakettet függesztettek.

A Shar tömegének túlnyomó részét a középső, nagyméretű főfutó viseli.

A Blue Vixen radarnak köszönhetően a Sea Harrier „AMRAAM shooter” lett, azonban az AIM-120 gyakorló változata helyett a Sidewinderét hozták el Kecskemétre.

Őfelsége vadászgépe mögött az egykori néphadsereg Il-28-asának maradványa látható.

Az 1-1 elleni légiharcból visszatérő gépek először géppárban húznak át, a leszállás külön-külön történik majd.

Akárcsak felül az igazi, az alsó, fals kabintető is hosszú a kétüléses UB-n.

A törzs vége alatt látható áramvonalas burkolat alsó részén a rádió-magasságmérő antennái, a végén egy IFF antenna kapott helyet. A stabilizátorok mögötti nyúlvány végébe a hátsó besugárzásjelzőt építették, az első a gép farkán, a Pitot-cső felett van.

A 02-es a jobb szárnyon cipelt súlymakett és a törzs alatti póttartály mellett a bal szárnyon egy UZR-73-as imitátort vitt a feladatra.

Leszállás után a zónába gurul vissza a 27-es UB.

A manőverező légiharc megviselte a negyedik, színes Sea Harriert. Az „angol beteg” fűtött hangárban, két MiG-29-es között gyógyult. További fotók a hangárból itt.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Újabb gazdára talált az ukrán fejlesztésű T-84 Oplot-M harckocsi. A thaiföldi eladással kapcsolatban rossz sajtóvisszhanggal rendelkező T-84 Oplot-T eredetinek tekinthető változatát igazán kis mennyiségben szerzi be egy tengeren túli vásárló. De most aztán jöjjenek a tények! A vásároló az Egyesült Államok, a mennyiség pedig gyaníthatóan pár darabos lesz csak. Nem ez az első eset, hogy Washington ukrán harckocsikat vásárol, ugyanis 2003 decemberében és 2004 januárjában is beszereztek két-két T-80UD harckocsit. Ezeket alaposan elemezték és megállapították a konstrukciójuk előnyös és hátrányos oldalait. Nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy T-84 Oplot-M is egy alapos kiértékelés miatt kerül megvásárlásra.

Új információt tett közzé a német Der Spiegel, a tavaly júliusban lezuhant EC665 Tiger UHT harci helikopterrel kapcsolatban. A Nyugat-Afrikában kétfőnyi személyzetének halálát okozó gépről az első információk a rotorlapátok leválását említették meg a tragédia okaként. Később egy szerelőnyílás véletlen kinyílása és a rotorsíkba kerülése szerepelt kiváltó okként. A parlamenti védelmi bizottságból származó új információ szerint a Tiger-t a végzetes repülése során robotpilóta vezette és eme rendszer irányítása alatt kezdett végzetesen gyors süllyedésbe, amit a személyzet megállítani már nem tudott és talán ez okozhatta forgószárnylapátok leválását, de akár a szerelőnyílás kinyílását is. Mindez ok lehet arra is, hogy a személyzet nem tudott rádión jelentést tenni a helikopter meghibásodásáról.

Olaszországban február 27-én szolgálatba állt a 18. T-346A sugárhajtású kiképzőgép is. Az Olasz Légierő (Aeronautica Militare Italiana) első körben megrendelésre került Leonardo M-346 Master flottája így hat év alatt teljessé vált.

Spanyolországban az Indra InShield önvédelmi rendszerét fogják felszerelni az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépekre. A légierő teherhordói közül első lépésben kilenc kerül majd ellátásra a szilárdtest lézertechnológiát is magában foglaló rendszerrel. Az InShield önvédelmi rendszert a tesztek során felszerelték a spanyol szárazföldi haderő egyik Chinook helikopterére is, ahol szintén beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Oroszországban befejezték a repülőgépfedélzeti lézerfegyverrel végzett tesztek első szakaszát. Az Iljusin Il-76MD nehéz stratégiai szállító repülőgép módosításával létrejött Berijev A-60-as légi próbapad fedélzetére telepített lézerfegyver programja 2011-ben szünetelt, de azóta nem volt fennakadás a próbák során. A majdan hadrendbe álló légi lézerfegyver szállítására egy új gépet szeretnének megalkotni, ami segítené a légi és űrben lévő felderítőeszközök elleni bevetésekre tervezett lézerfegyver minél hatékonyabb alkalmazását.

Elkezdték a legfejlettebb orosz nagy hatótávolságú légvédelmi rendszer, az Sz-500-as Prometheus (55R6M Triumfator-M) gyártását. A rakétákat a Kirovban létesült üzem fogja előállítani. Ennek gyártókapacitása a hírek szerint évente akár 1000 rakéta is lehet. Az szállítást és indítást végző alvázak Nyizsnyij Novgorodban kerülnek legyártásra, ahol a hírek szerint már el is kezdték a sorozatgyártását. Hat évvel ezelőtt a rakétarendszer fejlesztése során felmerültek fel gondok, egészen pontosan irányítási problémák okoztak gondot a 2009-től fejlesztést végző Almaz-Antey szakembergárdájának. Az új, nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer számos bonyolult műszaki megoldást tartalmaz, mivel nem az Sz-400-as továbbfejlesztésével jött létre, ezért ez a fennakadás teljesen természetesnek vehető.  A 2020-ra már több alegységnél is megjelenő Sz-500-as képességei igen elképesztőek lesznek, egyidejűleg 10 darab, hiperszonikus sebességgel repülő ballisztikus rakéta megsemmisítésére lesz képes 600 kilométeres távolságban és 20 kilométeres magasságban.

Kazahsztánban már a Védelmi Minisztérium végzi a Kazakhstan Paramount Engineering (KPE) által gyártott Barys 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjármű próbáit. Ez a páncélos valójában nem más, mint a 2016-ban bemutatott dél-afrikai Paramount Group által tervezett Mbombe 8 gyalogsági harcjármű. Elődjeivel a Mbombe 4-el és a Mbombe 6-al a felhasznált alkatrészek tekintetében 80%-ban megegyezik, így jelentős megtakarítás érhető el rendszeresítésével ott, hol már a járműcsalád régebbi tagjai jelen vannak.

A Mbombe 8 tömege 28 tonna, meghajtásáról egy hathengeres turbófeltöltéses dízelmotor gondoskodik, egy hatfokozatú automataváltó segítségével.  Végsebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 800 kilométer. A hűtőrendszer és hajtáslánc már kipróbált és bevált téli körülmények között -55 Celsius fokon, de a sivatagi körülmények közötti +55 fokot is bírja. Fegyverzetét a vevő igénye szerint kívánt távirányítású, vagy személyzettel ellátott toronyba szerelhetik be. A kazah Barys fegyverzetét egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, valamint egy török eredetű 7,62 milliméteres géppuska alkotja. 3 fős személyzet mellett 8 főnyi lövészraj szállítására képes. A járművel a gyártó november óta végzett próbákat, ezek sikeres teljesítése után került sor az állami tesztek elkezdésére.

India és Oroszország véglegesítette a szerződési feltételeket, így négy új, továbbfejlesztett Projekt 11356М-osztályú fregatt kerül beszerzésére mintegy 3 milliárd dollár értékben. Ezek az egységek az Indiában már szolgálatba állított TALWAR-osztály továbbfejlesztett verziói, melyek eredetileg az orosz haditengerészetnek szántak. Azonban az Oroszország és Ukrajna között elmérgesedett viszony miatt a hajók a meghajtást biztosító gázturbinák nélkül maradtak. Ezeket az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú (Project 11356M) fregattok második hármas csoportjában tartozó egységeket (ADMIRAL BUTAKOV/360/, ADMIRAL ISZTOMIN/361/, ADMIRAL KORNILOV/362/) a kalinyingrádi Jantar Hajógyárban tervezték elkészíteni. Az első hírek a célzott vevőkeresésről még 2015 októberében láttak napvilágot, és Új-Delhi már akkor hajlandóságot mutatott a hat darabos mennyiségben már rendszeresített, 2003 és 2013 között épített TALWAR-osztály tervei szerint épített egységek, valamint egy negyedik fregatt megvásárlására is, természetesen hajtóművek nélkül. A M90FR gázturbinák Ukrajnából történő beszerzésének terhét így magukra véve.

A Szaturn tervezőiroda által ajánlott M90FP gázturbinák beépítése túl hosszú időt venne igénybe, ez az orosz flotta feszített fejlesztési tervébe úgy látszik nem fért bele. A hírek szerint az ukrán gázturbinák pótlására az orosz fejlesztők csak 2019-re lesznek képesek használható hajtóművet kifejleszteni. A négy újabb fregatt közül kettő, igaz nem teljes mértékben a fent részletezett okból kifolyólag még Oroszországban fog elkészülni. A másik kettő viszont már Indiában, méghozzá az ország délnyugati partján található Goa Hajógyárban. Az állami megrendelések teljesítése miatt a Mazagon, a Cochin, és a GRSE hajógyár már nem rendelkezik szabad kapacitással, így egy újabb üzemet kell alkalmassá tenni a flotta számára készülő egységek építésére. Ez pedig a Goa Hajógyár lesz, ahol a maradék két fregatt készülhet majd el a jövőben. Az orosz Jantar Hajógyár szakemberei megfelelőnek találták a Goa Hajógyárat az építés elvégzésére, így már csak kormányhatározat szükséges a 4 milliárd dolláros kiadással járó fregattok építési programjának elindításához. Az első új fregatt a szerződés véglegesítésétől számított négy éven belül átadásra kerülhet.

Tavaly év végén merült fel, hogy Japán a legnagyobb hadihajóját képessé tenné merevszárnyú repülőgépek üzemeltetésére. A 27000 tonnás IZUMO-osztály első, névadó egységét szeretnék képessé tenni amerikai Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók üzemanyaggal való feltöltésére. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett osztályt, mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be terveinek 2009-es elkészültét követően, de tény hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a 248 méter hosszú, 38,3 méter széles hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is. A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is elhelyezhető rajta.

Fegyverzetét mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. Az IZUMO (DDH-183) és KAGA (DDH-184) nevet viselő testvérhajója alkalmas a Bell-Boeing V-22-es Osprey billenőrotoros gépek üzemeltetésére. Amint a tervezet napvilágra került, többen emlékeztettek arra, hogy a japán alkotmány 9. paragrafusának 2. bekezdése megakadályozza, hogy Tokió támadó képességekkel rendelkező repülőgép-hordozóval rendelkezzen, itt szintén tiltva van az interkontinentális ballisztikus rakéta, valamint nagy hatótávolságú stratégiai bombázó is. Márpedig az IZUMO ilyetén átalakítása már felvetné, hogy ez a hajó nem csak helikopterek bevetésre, indítására alkalmas. Tény, hogy egy ilyen jellegű kapacitás kialakítása viszont jelentősen szorosabbra fonná a már így is igen erős amerikai-japán szövetséget.

A repülőfedélzet mérete a számítások alapján lehetővé tenné egyidejűleg 10 F-35B kiszolgálását és üzemanyaggal, netán bombákkal és rakétákkal történő feltöltését. Így Észak-Korea azon területei is biztonsággal és akár több alkalommal is igen rövid fordulóidővel elérhetők lennének a Lightning II-esek számára, amik megtámadása több időt venne igénybe. Persze a gordiuszi csomót egyszerűen meg lehet oldani és van rá esély, hogy ez meg is fog valósulni, ugyanis Japán tervezi, hogy felülvizsgálja a Nemzeti Honvédelmi Program iránymutatásait 2018 végéig. Amennyiben a változtatás mellett döntenének számos (most még) támadónak minősített fegyverrendszer hadrendbe állíthatóvá válna. Nem lenne meglepő, ha törvénymódosítással segítenék elő ezeket a változásokat és ezzel már megnyílhatna az út az F-35B Japán általi rendszeresítése előtt is, ami a napokban szintén szóba került. Talán nem meglepő módon, de Dél-Koreában is felvetődött az F-35B beszerzése, ott a DOKDO-osztály fedélzetéről képzelnék el az üzemeltetést.

Ezen a héten a japán haditengerészet vezető köreiből kiszivárgott hír más színezetet ad tavaly év végi információnak, ugyanis úgy hírlik, az IZUMO tervezésénél, vagyis 2006 és 2008 között már számoltak a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók eseteges üzemeltetésével. A hangár mellett a fedélzeti lift mérete is megfelelő (kb. 15 méter hosszú és 11 méter szélességű) az F-35B-hez, továbbá foglalkoztak a felszállások segítéséhez igencsak jól jövő síugró sánc lehetséges megvalósításával is.

Argentína hivatalos ajánlatot kapott Franciaországtól használt harci gépek beszerzése ügyében. Párizs a már kivont Dassault Mirage 2000-es vadászgépeiből kínál megvételre 12 példányt a dél-amerikai állam számára. A 2019-es év végig élő ajánlatban opcióként további 8 Mirage 2000-es is megtalálható. Argentin részről származó információ arra is kitért, hogy a típus számított üzemeltetési költségei jelenleg még túl nagyok lennének a légierő lehetőségeihez mérten.

Három példányban gyaníthatóan el fog készülni a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgépből.  A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones SA repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé fogja tenni további két IA-63 Pampa III elkészülését is.

A Pampa III-as program Argentína nehéz gazdasági helyzete miatt jelentős csúszást szenvedett.  A prototípus 2015. augusztus 18-án szállt fel, az akkori legutóbbi bejelentéshez képest is majd másfél éves késéssel. A gyártást-fejlesztést végző FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones) öt évvel ezelőtt még 2013. decemberi felszállást és 2014 közepi átadási dátumot prognosztizált az erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel felszerelt Pampa III esetében. A műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.

Az IA-63 Pampa III-as iránt Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

British Aerospace Harrier T.10

McDonnell Douglas C-15 Hornet: 1., 2.

Szuhoj Szu-24MR

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Sepecat Jaguar A

Lockheed TF-104G Starfighter

Panavia Tornado GR.4

Douglas A-4K Skyhawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Westland WAH-64D Longbow Apache AH.1

Dassault Rafale M

McDonnell Douglas F-4E Terminator 2020

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

Fairchild A-10C Thunderbolt II

EC665 Tiger UHT

Újabb gazdára talált az ukrán fejlesztésű T-84 Oplot-M harckocsi. A thaiföldi eladással kapcsolatban rossz sajtóvisszhanggal rendelkező T-84 Oplot-T eredetinek tekinthető változatát igazán kis mennyiségben szerzi be egy tengeren túli vásárló. De most aztán jöjjenek a tények! A vásároló az Egyesült Államok, a mennyiség pedig gyaníthatóan pár darabos lesz csak. Nem ez az első eset, hogy Washington ukrán harckocsikat vásárol, ugyanis 2003 decemberében és 2004 januárjában is beszereztek két-két T-80UD harckocsit. Ezeket alaposan elemezték és megállapították a konstrukciójuk előnyös és hátrányos oldalait. Nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy T-84 Oplot-M is egy alapos kiértékelés miatt kerül megvásárlásra.

Új információt tett közzé a német Der Spiegel, a tavaly júliusban lezuhant EC665 Tiger UHT harci helikopterrel kapcsolatban. A Nyugat-Afrikában kétfőnyi személyzetének halálát okozó gépről az első információk a rotorlapátok leválását említették meg a tragédia okaként. Később egy szerelőnyílás véletlen kinyílása és a rotorsíkba kerülése szerepelt kiváltó okként. A parlamenti védelmi bizottságból származó új információ szerint a Tiger-t a végzetes repülése során robotpilóta vezette és eme rendszer irányítása alatt kezdett végzetesen gyors süllyedésbe, amit a személyzet megállítani már nem tudott és talán ez okozhatta forgószárnylapátok leválását, de akár a szerelőnyílás kinyílását is. Mindez ok lehet arra is, hogy a személyzet nem tudott rádión jelentést tenni a helikopter meghibásodásáról.

Olaszországban február 27-én szolgálatba állt a 18. T-346A sugárhajtású kiképzőgép is. Az Olasz Légierő (Aeronautica Militare Italiana) első körben megrendelésre került Leonardo M-346 Master flottája így hat év alatt teljessé vált.

Spanyolországban az Indra InShield önvédelmi rendszerét fogják felszerelni az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépekre. A légierő teherhordói közül első lépésben kilenc kerül majd ellátásra a szilárdtest lézertechnológiát is magában foglaló rendszerrel. Az InShield önvédelmi rendszert a tesztek során felszerelték a spanyol szárazföldi haderő egyik Chinook helikopterére is, ahol szintén beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Oroszországban befejezték a repülőgépfedélzeti lézerfegyverrel végzett tesztek első szakaszát. Az Iljusin Il-76MD nehéz stratégiai szállító repülőgép módosításával létrejött Berijev A-60-as légi próbapad fedélzetére telepített lézerfegyver programja 2011-ben szünetelt, de azóta nem volt fennakadás a próbák során. A majdan hadrendbe álló légi lézerfegyver szállítására egy új gépet szeretnének megalkotni, ami segítené a légi és űrben lévő felderítőeszközök elleni bevetésekre tervezett lézerfegyver minél hatékonyabb alkalmazását.

Elkezdték a legfejlettebb orosz nagy hatótávolságú légvédelmi rendszer, az Sz-500-as Prometheus (55R6M Triumfator-M) gyártását. A rakétákat a Kirovban létesült üzem fogja előállítani. Ennek gyártókapacitása a hírek szerint évente akár 1000 rakéta is lehet. Az szállítást és indítást végző alvázak Nyizsnyij Novgorodban kerülnek legyártásra, ahol a hírek szerint már el is kezdték a sorozatgyártását. Hat évvel ezelőtt a rakétarendszer fejlesztése során felmerültek fel gondok, egészen pontosan irányítási problémák okoztak gondot a 2009-től fejlesztést végző Almaz-Antey szakembergárdájának. Az új, nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer számos bonyolult műszaki megoldást tartalmaz, mivel nem az Sz-400-as továbbfejlesztésével jött létre, ezért ez a fennakadás teljesen természetesnek vehető.  A 2020-ra már több alegységnél is megjelenő Sz-500-as képességei igen elképesztőek lesznek, egyidejűleg 10 darab, hiperszonikus sebességgel repülő ballisztikus rakéta megsemmisítésére lesz képes 600 kilométeres távolságban és 20 kilométeres magasságban.

Kazahsztánban már a Védelmi Minisztérium végzi a Kazakhstan Paramount Engineering (KPE) által gyártott Barys 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjármű próbáit. Ez a páncélos valójában nem más, mint a 2016-ban bemutatott dél-afrikai Paramount Group által tervezett Mbombe 8 gyalogsági harcjármű. Elődjeivel a Mbombe 4-el és a Mbombe 6-al a felhasznált alkatrészek tekintetében 80%-ban megegyezik, így jelentős megtakarítás érhető el rendszeresítésével ott, hol már a járműcsalád régebbi tagjai jelen vannak.

A Mbombe 8 tömege 28 tonna, meghajtásáról egy hathengeres turbófeltöltéses dízelmotor gondoskodik, egy hatfokozatú automataváltó segítségével.  Végsebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 800 kilométer. A hűtőrendszer és hajtáslánc már kipróbált és bevált téli körülmények között -55 Celsius fokon, de a sivatagi körülmények közötti +55 fokot is bírja. Fegyverzetét a vevő igénye szerint kívánt távirányítású, vagy személyzettel ellátott toronyba szerelhetik be. A kazah Barys fegyverzetét egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, valamint egy török eredetű 7,62 milliméteres géppuska alkotja. 3 fős személyzet mellett 8 főnyi lövészraj szállítására képes. A járművel a gyártó november óta végzett próbákat, ezek sikeres teljesítése után került sor az állami tesztek elkezdésére.

India és Oroszország véglegesítette a szerződési feltételeket, így négy új, továbbfejlesztett Projekt 11356М-osztályú fregatt kerül beszerzésére mintegy 3 milliárd dollár értékben. Ezek az egységek az Indiában már szolgálatba állított TALWAR-osztály továbbfejlesztett verziói, melyek eredetileg az orosz haditengerészetnek szántak. Azonban az Oroszország és Ukrajna között elmérgesedett viszony miatt a hajók a meghajtást biztosító gázturbinák nélkül maradtak. Ezeket az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú (Project 11356M) fregattok második hármas csoportjában tartozó egységeket (ADMIRAL BUTAKOV/360/, ADMIRAL ISZTOMIN/361/, ADMIRAL KORNILOV/362/) a kalinyingrádi Jantar Hajógyárban tervezték elkészíteni. Az első hírek a célzott vevőkeresésről még 2015 októberében láttak napvilágot, és Új-Delhi már akkor hajlandóságot mutatott a hat darabos mennyiségben már rendszeresített, 2003 és 2013 között épített TALWAR-osztály tervei szerint épített egységek, valamint egy negyedik fregatt megvásárlására is, természetesen hajtóművek nélkül. A M90FR gázturbinák Ukrajnából történő beszerzésének terhét így magukra véve.

A Szaturn tervezőiroda által ajánlott M90FP gázturbinák beépítése túl hosszú időt venne igénybe, ez az orosz flotta feszített fejlesztési tervébe úgy látszik nem fért bele. A hírek szerint az ukrán gázturbinák pótlására az orosz fejlesztők csak 2019-re lesznek képesek használható hajtóművet kifejleszteni. A négy újabb fregatt közül kettő, igaz nem teljes mértékben a fent részletezett okból kifolyólag még Oroszországban fog elkészülni. A másik kettő viszont már Indiában, méghozzá az ország délnyugati partján található Goa Hajógyárban. Az állami megrendelések teljesítése miatt a Mazagon, a Cochin, és a GRSE hajógyár már nem rendelkezik szabad kapacitással, így egy újabb üzemet kell alkalmassá tenni a flotta számára készülő egységek építésére. Ez pedig a Goa Hajógyár lesz, ahol a maradék két fregatt készülhet majd el a jövőben. Az orosz Jantar Hajógyár szakemberei megfelelőnek találták a Goa Hajógyárat az építés elvégzésére, így már csak kormányhatározat szükséges a 4 milliárd dolláros kiadással járó fregattok építési programjának elindításához. Az első új fregatt a szerződés véglegesítésétől számított négy éven belül átadásra kerülhet.

Tavaly év végén merült fel, hogy Japán a legnagyobb hadihajóját képessé tenné merevszárnyú repülőgépek üzemeltetésére. A 27000 tonnás IZUMO-osztály első, névadó egységét szeretnék képessé tenni amerikai Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók üzemanyaggal való feltöltésére. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett osztályt, mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be terveinek 2009-es elkészültét követően, de tény hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a 248 méter hosszú, 38,3 méter széles hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is. A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is elhelyezhető rajta.

Fegyverzetét mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. Az IZUMO (DDH-183) és KAGA (DDH-184) nevet viselő testvérhajója alkalmas a Bell-Boeing V-22-es Osprey billenőrotoros gépek üzemeltetésére. Amint a tervezet napvilágra került, többen emlékeztettek arra, hogy a japán alkotmány 9. paragrafusának 2. bekezdése megakadályozza, hogy Tokió támadó képességekkel rendelkező repülőgép-hordozóval rendelkezzen, itt szintén tiltva van az interkontinentális ballisztikus rakéta, valamint nagy hatótávolságú stratégiai bombázó is. Márpedig az IZUMO ilyetén átalakítása már felvetné, hogy ez a hajó nem csak helikopterek bevetésre, indítására alkalmas. Tény, hogy egy ilyen jellegű kapacitás kialakítása viszont jelentősen szorosabbra fonná a már így is igen erős amerikai-japán szövetséget.

A repülőfedélzet mérete a számítások alapján lehetővé tenné egyidejűleg 10 F-35B kiszolgálását és üzemanyaggal, netán bombákkal és rakétákkal történő feltöltését. Így Észak-Korea azon területei is biztonsággal és akár több alkalommal is igen rövid fordulóidővel elérhetők lennének a Lightning II-esek számára, amik megtámadása több időt venne igénybe. Persze a gordiuszi csomót egyszerűen meg lehet oldani és van rá esély, hogy ez meg is fog valósulni, ugyanis Japán tervezi, hogy felülvizsgálja a Nemzeti Honvédelmi Program iránymutatásait 2018 végéig. Amennyiben a változtatás mellett döntenének számos (most még) támadónak minősített fegyverrendszer hadrendbe állíthatóvá válna. Nem lenne meglepő, ha törvénymódosítással segítenék elő ezeket a változásokat és ezzel már megnyílhatna az út az F-35B Japán általi rendszeresítése előtt is, ami a napokban szintén szóba került. Talán nem meglepő módon, de Dél-Koreában is felvetődött az F-35B beszerzése, ott a DOKDO-osztály fedélzetéről képzelnék el az üzemeltetést.

Ezen a héten a japán haditengerészet vezető köreiből kiszivárgott hír más színezetet ad tavaly év végi információnak, ugyanis úgy hírlik, az IZUMO tervezésénél, vagyis 2006 és 2008 között már számoltak a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók eseteges üzemeltetésével. A hangár mellett a fedélzeti lift mérete is megfelelő (kb. 15 méter hosszú és 11 méter szélességű) az F-35B-hez, továbbá foglalkoztak a felszállások segítéséhez igencsak jól jövő síugró sánc lehetséges megvalósításával is.

Argentína hivatalos ajánlatot kapott Franciaországtól használt harci gépek beszerzése ügyében. Párizs a már kivont Dassault Mirage 2000-es vadászgépeiből kínál megvételre 12 példányt a dél-amerikai állam számára. A 2019-es év végig élő ajánlatban opcióként további 8 Mirage 2000-es is megtalálható. Argentin részről származó információ arra is kitért, hogy a típus számított üzemeltetési költségei jelenleg még túl nagyok lennének a légierő lehetőségeihez mérten.

Három példányban gyaníthatóan el fog készülni a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgépből.  A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones SA repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé fogja tenni további két IA-63 Pampa III elkészülését is.

A Pampa III-as program Argentína nehéz gazdasági helyzete miatt jelentős csúszást szenvedett.  A prototípus 2015. augusztus 18-án szállt fel, az akkori legutóbbi bejelentéshez képest is majd másfél éves késéssel. A gyártást-fejlesztést végző FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones) öt évvel ezelőtt még 2013. decemberi felszállást és 2014 közepi átadási dátumot prognosztizált az erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel felszerelt Pampa III esetében. A műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.

Az IA-63 Pampa III-as iránt Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

British Aerospace Harrier T.10

McDonnell Douglas C-15 Hornet: 1., 2.

Szuhoj Szu-24MR

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Sepecat Jaguar A

Lockheed TF-104G Starfighter

Panavia Tornado GR.4

Douglas A-4K Skyhawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Westland WAH-64D Longbow Apache AH.1

Dassault Rafale M

McDonnell Douglas F-4E Terminator 2020

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

Fairchild A-10C Thunderbolt II

EC665 Tiger UHT

A nemzeti légiszállító képesség helyreállítását célzó program harmadik kategóriájára gondolva...

Zord

Miért ne lehetne kilenc élete egy helikopternek is, ha azt egy híres macskaféléről nevezték el? Szüksége is van erre az adottságra az 1965 óta gyártott Pumának, amely szinte minden hadszíntéren szerephez jutott, ahol brit vagy francia katonák megjelentek.

2018. február 23-án, pénteken mutatták be Linköpingben a SAAB új AEW&C korai előrejelző és légtérellenőrző repülőgépét, a GlobalEye-t. A repülőgép első üzemeltetője az Egyesült Arab Emirátusok lesz.

Az indiai beszerzési politika megköveteli az ország érdekeinek és hagyományainak tiszteletét – úgy tűnik, ezért kell módosítani az Indiai Légierő korszerűsítésére vonatkozó tendert.

A 28 éves férfi menekültként érkezett Németországba, és tagja egy fegyveres csoportnak, ami aktívan részt vett a szíriai háborúban.

Tovább olvasom

Az Egyesült Államokat fenyegető szovjet szuperszonikus bombázógépek ellen kellett volna helytállnia. Ehhez képest első harci bevetésein az „Iszlám Állam” állásait és afganisztáni droglaborokat bombázott le.

A Szovjetunió 1957-ben fellőtte a Szputnyikot, s ezzel megnyitotta a hidegháború egy új szakaszát. Az Egyesült Államokban valóságos pánik tört ki, és a két fél az atomtöltetek célba juttatására alkalmas rakéták fejlesztése mellett egyre nagyobb figyelmet fordított a világűrre is. Sokáig ezt a területet a különböző állami fejlesztések uralták. Ők rendelkeztek a megfelelő költségvetéssel és eszközökkel ehhez, valamint a technológia szigorúan titkosnak minősült. A Szovjetunió és az Egyesült Államok versengésének csúcsa talán az első ember Holdra juttatása körül bontakozott ki. A NASA költségvetése 1966-ban az Egyesült Államok költségvetésének 4,41%-át tette ki, ami elképesztő arány a mai 0,5% körüli értékhez képest. Ekkor létezett egy olyan cél, ami az egész közvéleményt foglalkoztatta, és a szovjet oldalról rájuk nehezedő nyomás serkentette a versenyt.

Kína felemelkedése és ezzel párhuzamosan a kínai űrprogram jelentős eredményei egy erősödő nyugtalanságot keltenek Washingtonban. Különösen, mivel ezt az űrprogramot a kínai fél katonai képességeinek javítására is fel tudja használni. Erre az egyik legjobb példa egy ASAT (Anti Satellite) rakéta sikeres tesztelése volt, 2007-ben. Az Egyesült Államok jelenleg előnyben van, ami az űr területét illeti, de ez az előny csökken, ami nyilván nincs ínyükre az amerikai stratégáknak. Így nem meglepő, hogy Donald Trump fokozni kívánja az űrbéli tevékenységet. Ennek érdekében sor került több látványos lépésre. Ezek egyike az 1993 óta nem működő Nemzeti Űr Tanács (National Space Council) újbóli felállítása, amit az alelnök vezet. De a hangzatos célok mögött milyen valós tartalom rejlik? Milyen anyagi forrásokat rendeltek a célok eléréséhez? A jelenlegi anyagi források nem feltétlen teszik lehetővé a Marsra való utazást, de még a Hold újbóli elérése is kérdéses. A költségvetés legnagyobb részét a védelmi kiadások, az egészségügy és a nyugdíjak emésztik fel. Növekedésre 2018-ban csak nagyon kevés terület számíthatott, azok is főleg a védelmi területhez kötődtek, a NASA nem tartozik ezek közé.  Az ügynökség költségvetésének nagy része, jelenleg a már futó programokra és a létező eszközpark, például a jelentős műholdállomány fenntartására megy el. Az új adminisztráció ráadásul az oktatási és a Földdel kapcsolatos kutatás forrásait csökkentette radikálisan. Ez utóbbi a klímaváltozás vizsgálatát is magába foglalja. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a költségvetés elosztása szándékosan a privát cégek bevonása felé akarja eltolni az amerikai űrhajózási tevékenységet, főleg az alacsony orbitális pályák tekintetében. Emellett terveik vannak a nemzetközi űrállomás kereskedelmi hasznosításának irányában is.

A NASA költségvetési problémák szerencsére nem feltétlen jelentik az űrhajózás megrekedését. Az utóbbi évtizedekben egyre erősebben jelen lévő privát cégek, melyek műholdak fellövésére is vállalkoznak egy olyan lehetőséget jelentenek, ami a kormányok figyelmét sem kerülte el, beleértve Kínát és az Egyesült Államokat is. Nemrégiben a Rocket Lab nevezetű cég elsőként juttatott műholdat az űrbe, bármiféle kormányzati segítség nélkül. Más szereplők is megjelentek a piacon, mint a Blue Origin, vagy a SpaceX. Ez utóbbiban Trump elnök kifejezetten nagy lehetőségeket lát. A cég óriási lépést tett előre, mikor sikeresen leszállt egy rakétájával, ezzel utat nyitva a rakéták újrafelhasználásához, ami a költségek drasztikus csökkenésével fog járni. Az amerikai kormány eddig is igénybe vette a SpaceX szolgáltatásait, de ez a Falcon Heavy nevű rakéta 2018. február 6-ai sikeres indítása után még inkább igaz lesz.

Erről az indításról két dolgot kell megjegyeznünk. Az első, hogy ezzel egy olyan teherhordó képességű rakéta áll ismét az Egyesült Államok rendelkezésére, amire az 1960-as évek óta nem volt példa. A holdraszállást sikerrel végrehajtó Apolló program Saturn V rakétáinak teljesítményét ugyan még nem éri el, de ez sem tűnik távoli célnak. Emellett egy Falcon Heavy rakéta útja 90 millió dollárba kerül, ami összevetve a NASA által fejlesztett Space Launch System becsült 1 milliárd dollár/út költségével nagyon is kedvező. A kiválasztott keringési pálya sem véletlen. Ez lehet a pálya, amin egy későbbi Föld-Mars ellátó rendszer létesülhet.

Forrás: theguardian.com

A másik, ami miatt érdemes szót ejtenünk róla, az a rakéta rakománya. Rakéták tesztelésekor gyakran helyeznek el a jövőbeli rakományt szimuláló súlyokat, például betontömböket. De Musk úgy döntött inkább a Tesla által legyártott Roadster típusú autót küldi fel, egy benne ülő bábúval, amely egy SpaceX űrruhát visel. Az autó hangszóróiból David Bowie Space Oddity című száma szólt. A járműre elhelyezett feliratok egyike „made by humans on Earth”, ami nem vethető össze a Voyager űrszonda korábbi komoly üzenetével. Emellett a műszerfalon egy „Don’t panic!„ felirat lett elhelyezve, ami utalás a klasszikusnak számító Galaxis útikalauz stopposoknak című regényre. Mi értelme ennek? A hasznosság tekintetében nem sok, de a figyelemfelkeltésre, illetve a cég presztízsének növelésére kitűnően alkalmas. Az interneten fellelhető reakciók nagyon is kedvezőek voltak. Elon Musk ambíció között szerepel emberek eljuttatása a Marsra, amihez egy még nagyobb rakétát szeretne építeni a cég. Hogy mennyire ötvözik a komoly eredményeket az abszurd humorral azt jól mutatja, hogy a rakéta elnevezése B.F.R. (B, mint “big” és R, mint “rocket”). A cég máris rendelkezik megbízásokkal a következő Heavy indításokhoz. A megbízók között a Légierő is ott található.

A nagyobb népszerűség természetesen nagyobb erőforrásokhoz juttathatja a céget. Emellett azonban bepótol egy lemaradást. A szondák és robotok világűrbe küldése ugyan komoly tudományos eredményeket hozhat, így szükségesek. De szükséges egy történet, valami olyan elem, amihez a szélesebb néprétegek is kapcsolódni tudnak. Ennek egyik módja egy történet elmesélése, olyan jelképek használata, amihez lehet kötődni akár érzelmi téren is. Az ilyen típusú propagandát érintő kérdésekben a kínaiak ezidáig előnyben voltak. A Jáde Nyúl elnevezésű holdszondát egy képregényben elevenítették meg, aki elmesélte kalandjait a Hold felszínén. Mikor halottnak nyilvánították sok rajongója meggyászolta, bármit is jelentsen ez számukra.

Mit is jelent tehát egy sportkocsi az űrben? Egy soktényezős és bonyolult játszma egy jól látható mozzanata. Ezek a propaganda lépések amennyire szórakoztatóak, annyira véresen komolyak is. Nem csak cégek, de rajtuk keresztül bizonyos államok vetélkedését is befolyásolják. Ezért a privát űrhajózási cégek felemelkedése nem csak gazdasági, hanem biztonságpolitikai szempontból is figyelmet érdemel.

 

A napokban hoztak nyilvánosságra néhány friss felvételt a jópár éve már nem repülő, RF-12037 lajstromú Tu-134-esről, ami valójában egy katonai kiképző változat, Tu-134UBL megjelöléssel. A repülőgép megújul és hamarosan az orosz haditengerészeti légierő szolgálatába áll.

A második világháború idején az angol repülőipar számos legendás típust alkotott. Az akkoriban megszokott gépek között volt egy bombázó, amely elavultnak tűnő építési módja ellenére kitűnően bevált.

A lassan magunk mögött hagyott tél kevés havat hozott, így a budaörsi repülőteret csak ideig-óráig takarta fehér lepel. Gondolatébresztőnek azonban elég volt a havas reptér látványa, ezért az idei első kisgépes bejegyzéshez elővettem a többségükben 1994 és 2006 között készült régi képeket és kiegészítésképpen egy-két ideit is.

Kilátás a toronyból 1995 telén. A megtisztított pályaszakaszról a rövid pályás üzemre alkalmas gépek startolhattak el addig, amíg fagyott, a felolvadt talajra nem volt célszerű rágurulni. 

Két strapabíró vas, egy MAZ tartálykocsi és egy Kamov 32-es.

A korábban orosz és ukrán lajstrommal is repült civil Mi-8-as Magyarországon a HA-HSA lajstromot kapta. Festése kifejezetten esztétikusra sikerült (szerintem). 

Kamov Ka-32T a behavazott Budaörsön. Nem ez volt az egyetlen Ka-32-es magyar lajstromban, így a dolog a későbbiekben még egy bejegyzést megér majd.

Valaha a MÉM Repülőgépes Szolgálat gépe volt a kétmotoros Cessna 337 Skymaster, amely toló-húzó elrendezése miatt a "push-pull” becenevet kapta. 

A bika felcsatlakoztatása után a Bell 206 JetRanger indítására vár az egyik szerelő 1994 telén. A rozsdamarta hangárajtó előtt az akkor már megszűnt Német Demokratikus Köztársaság járműiparának emblematikus termékei, egy Wartburg személyautó és egy IFA tartálykocsi állnak.

Egy szépen felújított L-200 Moravát motoroznak a délelőtti napsütésben 2005 körül.

Szárnyvég-póttartályokkal és ötágú légcsavarral felszerelt L-410 UVP-E 2002 telén.

 Egy átlag Ancsához képest luxusbelsővel bírt a HA-DAC lajstromjelű An-2-es.

Az első fotón látható négyüléses Jak-18T (valószínűleg a HA-JAJ) szemből nézve. A gép még az eredeti orosz festést viseli.

Légireklám transzparens vontatása után a budaörsi hosszúfalon készül leszálláshoz a Mike Golf Oscar lajtromjelű Z-37 Cmelak.

Szlovén An-2-es a fagyott állóhelyen. A kilencvenes években még szép számmal álltak Ancsák a betonozott hangárelőtér szélén, a füvön sorakozva.

Kilátás a megtisztított pályaszakaszra tartó Cessna 152-esből. A gép mindjárt keresztezi a Kőérberki utat.

Az 1998 telén hullott hó még a Pilatus Porternek is sok volt, ezért a gépet egy ferihegyi átrepülésre készítették elő, hogy napi feladatait onnan teljesíthesse. 

Egy kakukktojás a budaörsi képek között. A ferihegyi 31 bal pálya megközelítése Pilatus Porterrel, a fent említett okból. 

Egy még orosz lajstromban lévő Jak-18-as a szabadban nyűgözve, vászon- és hótakaró alatt várja az olvadást.

Kamov Ka-26-os sor a hóban 2005-2006 telén. Az egykori MÉM RSZ mezőgazdasági gépei ekkor már magánvállalkozásoknál repültek tovább. 

A körépület közelében a légimentők felszerelését szállító tréler pihen, a mentőhelikopter a hangárban van. 

Látvány ugyanakkor, ugyanott, egy hátra arc után. A hangárajtó "behegesztve", semmi mozgás a reptéren. 

A 305-ös oldalszámú MiG-21F-13 a típus hazai üzemeltetésének kezdetétől, 1961-től húsz éven át repült a Néphadseregnél.

A légimentők 2006 óta repülik az EC135-öst. Kezdetben a budaörsi reptéren települtek a gépek.

A leszállótrepnit és a rajta álló helikoptert minden reggel egy traktor vontatta ki a hangárból a körépület elé; a gép onnan indult életet menteni.

Ez már egy idei, 2018-as kép. Az ex-honvédségi Mi-8-as hatástalanítva eladásra vár.

A MiG-21bisz ősszel még a reptér másik felén fürdött a napfényben.

Budaörs An-2-essel az igazi, legyen az utolsó kép is Ancsás. Budaörsi repülőtér, 2018. január 23.

 * * *

Fotó: Szórád Tamás

Hollandia számára Washingtonban jóváhagyták a Boeing AH-64D Block II Apache harci helikopterek átalakítását AH-64E variánssá. 1,191 milliárd dollár ellenében mind a 28 AH-64D átépítésre fog kerülni, így például a megnövelt teljesítményű T700-GE-701D hajtóműből 51 darab kerül beszerzésre. Ezeknek köszönhetően az AH-64E esetében magas tengerszint felett elhelyezkedő repülőtérről, magas hőmérséklet mellett felszállva sem kell súlykorlátozás miatt nélkülözni a rotoragy fölé szerelhető rádiólokátort. Érdekesség, hogy míg Hollandia számára a számos pótalkatrésszel együtt egy Apache modernizálása 42,5 millió dollárba fog kerülni, addig az ez évi költségvetésében az amerikai hadsereg 911,1 millió dollárt fizet a 48 AH-64D hasonló átalakításáért. Az amerikai harci helikopterek darabjára csak 18,9 millió dollárt kell elkölteni.

Nagy-Britanniába megérkezett az első két Beechcraft T-6C Texan II-es turbópropelleres kiképzőgép, melyekkel 2019-től mind a légierő, mind a haditengerészet számára fognak repülőgép-vezetőket oktatni. A típusból összesen 10 példány került majd a RAF Valley támaszpontjára, ahol a szintén itt repülő BAE Systems Hawk T.2-es sugárhajtású kiképzőgép előtti, illetve az alapképzést szolgáló Grob 120TP Prefects utáni lépcsőfokként fognak szolgálni a Texan-ok.

Svédországban jól halad a Saab a JAS-39E Gripen berepülési programjával. Az eddigi repülések során gyűjtött adatok az elvártaknak felelnek meg, sőt egyes egyetekben a prototípus jobb eredményeket produkált, mint amit vártak. A második prototípus az év vége előtt fog csatlakozni tárásához, míg az első két, immáron sorozatban gyártottnak tekinthető példányt a következő évben adják és a svéd és a brazil légierőnek.

Február 23-án pedig a Linköping-i gyárban mutatták be az elsőnek elkészült GlobalEye radargépet. A Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépre épített rendszer egyaránt képes a légtér, a földfelszín, valamint a tengerfelszín ellenőrzésére. A géptörzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátor felderítési képessége 650 kilométer, tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Az elsőnek elkészült gép még az idén végrehajthatja első repülését.

Elkezdte első Sikorsky HH-60W helikopter végszerelését az amerikai gyártó. Az amerikai légierő harci kutató-mentő egységeinél hadrendbe állítandó típus az öregedő HH-60G Pave Hawk helikoptereket váltja majd le. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is.  Az első repülését várhatólag még idén teljesítő Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 103 darab állhat majd hadrendbe.

Március 9-től az amerikai légierő kivonja a szolgálatból a General Atomics Aeronautical Systems Inc (GA-ASI) MQ-1 Predator távolról irányított repülőgépeit. A majd 100 darabos flotta jövője most még nem világos. A Davis-Monthan bázis közelében lévő repülőgép tároló, vagy akár múzeumok is lehetnek a típus következő előfordulási helyei. Azonban folynak tárgyalások is, jelenleg éppen a haditengerészet képviselőivel, akik igen komolyan érdeklődnek a MQ-1 Predator felhasználhatóságáról.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F-4G Phantom II

Lockheed L-1011-385-3 TriStar KC.1

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

MiG-29A

Boeing 737-7ES Peace Eagle

CASA C-101EB Aviojet

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II

Szuhoj Szu-25SzM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Sud SE-3160 Alouette III

McDonnell Douglas F-15C Eagle

MiG-21UMD

Hollandia számára Washingtonban jóváhagyták a Boeing AH-64D Block II Apache harci helikopterek átalakítását AH-64E variánssá. 1,191 milliárd dollár ellenében mind a 28 AH-64D átépítésre fog kerülni, így például a megnövelt teljesítményű T700-GE-701D hajtóműből 51 darab kerül beszerzésre. Ezeknek köszönhetően az AH-64E esetében magas tengerszint felett elhelyezkedő repülőtérről, magas hőmérséklet mellett felszállva sem kell súlykorlátozás miatt nélkülözni a rotoragy fölé szerelhető rádiólokátort. Érdekesség, hogy míg Hollandia számára a számos pótalkatrésszel együtt egy Apache modernizálása 42,5 millió dollárba fog kerülni, addig az ez évi költségvetésében az amerikai hadsereg 911,1 millió dollárt fizet a 48 AH-64D hasonló átalakításáért. Az amerikai harci helikopterek darabjára csak 18,9 millió dollárt kell elkölteni.

Nagy-Britanniába megérkezett az első két Beechcraft T-6C Texan II-es turbópropelleres kiképzőgép, melyekkel 2019-től mind a légierő, mind a haditengerészet számára fognak repülőgép-vezetőket oktatni. A típusból összesen 10 példány került majd a RAF Valley támaszpontjára, ahol a szintén itt repülő BAE Systems Hawk T.2-es sugárhajtású kiképzőgép előtti, illetve az alapképzést szolgáló Grob 120TP Prefects utáni lépcsőfokként fognak szolgálni a Texan-ok.

Svédországban jól halad a Saab a JAS-39E Gripen berepülési programjával. Az eddigi repülések során gyűjtött adatok az elvártaknak felelnek meg, sőt egyes egyetekben a prototípus jobb eredményeket produkált, mint amit vártak. A második prototípus az év vége előtt fog csatlakozni tárásához, míg az első két, immáron sorozatban gyártottnak tekinthető példányt a következő évben adják és a svéd és a brazil légierőnek.

Február 23-án pedig a Linköping-i gyárban mutatták be az elsőnek elkészült GlobalEye radargépet. A Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépre épített rendszer egyaránt képes a légtér, a földfelszín, valamint a tengerfelszín ellenőrzésére. A géptörzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátor felderítési képessége 650 kilométer, tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Az elsőnek elkészült gép még az idén végrehajthatja első repülését.

Elkezdte első Sikorsky HH-60W helikopter végszerelését az amerikai gyártó. Az amerikai légierő harci kutató-mentő egységeinél hadrendbe állítandó típus az öregedő HH-60G Pave Hawk helikoptereket váltja majd le. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is.  Az első repülését várhatólag még idén teljesítő Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 103 darab állhat majd hadrendbe.

Március 9-től az amerikai légierő kivonja a szolgálatból a General Atomics Aeronautical Systems Inc (GA-ASI) MQ-1 Predator távolról irányított repülőgépeit. A majd 100 darabos flotta jövője most még nem világos. A Davis-Monthan bázis közelében lévő repülőgép tároló, vagy akár múzeumok is lehetnek a típus következő előfordulási helyei. Azonban folynak tárgyalások is, jelenleg éppen a haditengerészet képviselőivel, akik igen komolyan érdeklődnek a MQ-1 Predator felhasználhatóságáról.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F-4G Phantom II

Lockheed L-1011-385-3 TriStar KC.1

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

MiG-29A

Boeing 737-7ES Peace Eagle

CASA C-101EB Aviojet

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II

Szuhoj Szu-25SzM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Sud SE-3160 Alouette III

McDonnell Douglas F-15C Eagle

MiG-21UMD

Románia védelmi minisztere, Mihai Fifor a napokban számolt be arról, hogy meglévő 16 darabos F-16-os flottájukat kiegészítenék 4 példánnyal, a jövőbeli terv pedig további 36 Falcon beszerzése.

Döntő csapásra készül a Bassár al-Asszad vezette szír kormány, hogy felszámolja az utolsó lázadó kézen lévő kelet-gútai enklávét. A hét elején felerősödő bombázások is számos emberéletet kioltottak, azonban a tervezett szárazföldi támadás végrehajtásával az egekig emelkedhet a halottak száma.

            A szír kormányerők bombázásainak következtében hétfőn legalább 100 ember, közülük alsó hangon 20 gyermek veszítette életét a lázadó kézen lévő Kelet-Gútában, Damaszkusz közelében  – tette közzé az Egyesült Királyságban működő, szíriai emberi jogokkal foglalkozó megfigyelő csoport (Syrian Observatory of Human Rights, a továbbiakban: SOHR). Ezzel február 19-e lett a körzet leghalálosabb napja egészen annak 2013-ban elkezdődött ostroma óta. 2017 decembere óta a kormány által szervezett támadások során több mint 400 civil, közöttük 100 gyermek vesztette életét. A veszteségek száma tovább nőhet, ha az eddigi bombázások helyett nagyszabású szárazföldi támadásba kezdenek a szír kormány erői a kelet-gútai régióban, melynek csapdájában jelenleg is emberek ezrei élnek.

            A Szíriai Polgári Védelem – vagy közismertebb nevükön a Fehér Sisakosok – közleménye szerint a bombázás kedd reggel is folytatódott. Már korábban a hónap folyamán a szír karhatalmi erők megpróbálták irányításuk alá vonni a régiót, mely próbálkozás több mint 200 áldozatot követelt csupán négy nap leforgása alatt. Jelen esetben két nap (február 19-e és 20-a) elég volt ahhoz, hogy a halottak száma meghaladja a 200-at, a számláló kedd végeztével már 250-nél járt, így ez az időszak vált a háború legpusztítóbbjává a 2013-as vegyi támadás óta, állapította meg a SOHR. Ilyen jellegű támadás azonban nem akkor történt utoljára. Idén február 5-én a Fehér Sisakosok képviseletében tevékenykedő orvosok és aktivisták beszámolói szerint a szír kormány helikopterei klorin-bombákat dobtak le mind Kelet-Gúta, mind pedig Saraqeb területére, melyek további emberéleteket követeltek.

            De miért is olyan fontos Kelet-Gúta a Bassár al-Asszad vezette szír kormány számára? A terület az utolsó jelentős enkláve a főváros, Damaszkusz közelében, s mint ilyen, teljesen a kormány fennhatósága alatt álló területekbe ágyazódik be, így érthető, hogy miért akarja mihamarabb fennhatósága alá vonni a térséget Szíria kormánya.

            A február 18-án, vasárnap felerősödő támadások nem csupán a civil lakosságra irányultak, hanem az ő túlélésük számára nélkülözhetetlen pékségekre, raktárakra és minden egyéb olyan épületegységre, amelyről feltételezték, hogy alkalmas élelmiszer raktározására. Ezen létesítményeken kívül további bombatalálatok értek és tettek szinte használhatatlanná számos főutat, így az enkláve lakosai számára biztosítandó segítség eljuttatása, illetve az esetleges kimenekítő akciók is nem várt nehézségekbe ütköznek. A szír kormány bombái az egészségügyi épületek közül is számosat a földdel tettek egyenlővé – közöttük négy ideiglenes kórházat, beleértve egy szülőotthont is –, így a sebesültek ellátásának hiánya miatt jelentősen megnőtt a halálesetek száma.

            Már az eheti pusztítás előtt is – segélyszervezetek szerint egészen pontosan tavaly decembertől – válságos állapotok uralkodnak a régió fölött, mivel óriási élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiány mutatkozik. Az ENSZ regionális humanitárius koordinátora, Panos Moumtzis úgy véli „sürgősen véget kell verni a kelet-gútai emberek értelmetlen szenvedésének”.  A koordinátor azt is hozzátette, hogy „a legtöbb lakosnak nincs más választása, mint az alagsorokban és földalatti bunkerekben menedékbe húzódni, a gyermekeikkel együtt”. Vele ellentétben az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov véleménye szerint „Az ENSZ-ben a kelet-gútai és idlibi humanitárius problémák nagymértékben el vannak túlozva”, tette közzé az orosz média. A hatalmas pusztítás és emberi veszteségek láttán az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy 30 napos tűzszünet megkötésének tervezetét fontolgatja, hogy támogatást, illetve humanitárius segélyt nyújthasson a szír rászorulók számára.

            Minden eddiginél több jel mutat a szárazföldi támadás megindítására az al-Asszad által vezetett szíriai kormány fegyveres erőinek részéről, adta hírül a SOHR. Al-Asszad seregei már felsorakoztak, és a legtöbb hírforrás szerint a katonák már csak a parancsra várnak a szárazföldi támadás megkezdéséhez.

            Jövő hónapban, tehát 2018 márciusában fog a szíriai konfliktus nyolcadik évébe lépni. Az eddig eltelt hét év alatt emberek százezrei veszítették életüket, valamint megközelítőleg ötmillióan hagyták el az országot. Az ottmaradók továbbra bizonytalanságban élnek, napi szinten küzdenek a túlélésért a legzordabb körülmények között. „Gúta sorsa ismeretlen számunkra. Egyedül Isten kegyelmében és az alagsoraink által nyújtott menedékben bízunk” – fogalmazta meg Alaa al-Din, egy 23 éves állampolgár.

Oroszország ötödik generációs harci repülőgépe, a Szu-57-es egyike azon típusoknak, melyet repülős berkekben kiemelt figyelem övez: mikor áll hadrendbe, milyen fegyvereket hordoz majd, mikor kapja meg az új hajtóművet stb. mind-mind olyan kérdések, melyek naponta visszaköszönnek a repülős fórumokon.

2018. február 16-án került sor a norvég F-35-ös fékernyőrendszerének első helyi tesztjére, melynek a norvég Ørland légibázis adott otthont. A fékernyő nem "tartozéka" az F-35-ösnek, a gyártó a norvég fél kérésére integrálja a rendszert a saját példányaikon.

Orosz hírforrások a napokban számoltak be arról, hogy az Orosz Haditengerészet Szu-30SzM pilótái először gyakorolhatták a légi utántöltést, mutatjuk róla a nyilvánosságra hozott videót.