Feed aggregator

Az Alkotmánybíróság átengedte a munka törvénykönyve módosításának nagy részét (a vitatott pontokat is), pár kisebb jelentőségű cikkelyt kaszált csak el.

A baloldali lázadók elsősorban eljárásjogi érvekkel támadták a szöveget (furcsa módon közelébe nem mentek az igazán vitatott cikkelyeknek, lehet, hogy csak mutatóba dolgoztak). Ezeket az eljárásjogi kifogásokat a testület elutasította. Az elkaszált kisebb jelentőségű cikkelyeket jobboldali előterjesztések támadták, de csak kettőt érvénytelenítettek tartalmi okokból (hármat formaiból).

A törvény kulcspontjai (melyekről itt írtam) azonban ettől még később ún. elsődleges alkotmányossági kérdés (QPC) formájában még visszatérhetnek a testület elé, mivel ezeket előterjesztés hiányában nem vizsgálta a testület. A nagyon lelkesek a bírósági közleményt itt találják. A miniszterelnök most azt ígéri, hogy a végrehajtási rendeletek az év végéig készen lesznek.

Bár a szakszervezetek azt mondják, hogy folytatják a tiltakozást (szeptember 15-én lesz megint mobilizációs nap), és mindent megtesznek a törvény alkalmazása ellen, ideértve az alkotmányossági kérdés alkalmazását is, a kormány megnyugodhat, mert a nagypolitikai csata ezzel véget ért, ami most következik, az sokkal kisebb horderejű lesz, mint amit eddig láttunk.

Az viszont minimum nyitott kérdés, hogy ha sikerül is a hatályba léptetés és az alkalmazás, lesznek-e látható eredmények jövő áprilisig… Lehet, ahogy már korábban is felvetettem, hogy Hollande itt már tényleg csak a történelemkönyveknek játszik.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Elbizonytalanította Theresa May brit miniszterelnök François Hollande francia elnököt a tervezett Hinkley Point reaktorokkal kapcsolatban, melynek a megépítésében a kínai China General Nuclear mellett kétharmad arányban a francia Electricité de France (EDF) is részt venne. A franciák most nem tudják, hogy May eláll-e a David Cameron által megígért projekttől. Aláírt szerződés mindenesetre egyelőre nincs.

Az EDF igazgatótanácsa a napokban szavazott a projektről és szűk szavazással támogatásáról biztosította azt. A brit kormány 35 évre árgaranciát (Contract for Difference – CFD) is ígért a 22 milliárdos beruházás mellé, ha leesnének a piaci energiaárak (amit végső soron a fogyasztóknak kellene állni, ami állítólag aggasztja May-éket). Úgyhogy annyira nem lehet a beruházás rossz üzlet az EDF-nek, mert a megtérülés szinte garantált. Csakhogy az EDF nincs túl jó állapotban, a radikális szakszervezetek és a zöldek az egyéb megújuló beruházások várható elmaradása és a cég anyagi helyzete miatt nem támogatják a projektet. Érdekesség, hogy a Nemzeti Front is hasonló érvekkel kritizálta a projektet, ahogy a zöld párt, az EELV is határozottan ellene van. (Ha valaki tud franciául és nagyon ráér, akkor itt van egy friss parlamenti jelentés az EDF és a francia atomszektor helyzetéről, a Hinkley Point-projektet is tárgyalja.)

A kínai külügyminisztérium azt jelezte, reméli, a britek nem állnak el a projekttől, ahogy a francia gazdasági miniszter, Emmanuel Macron is ebbéli reményét fejezte ki, mivel úgy vélte, a briteknek szükségük van az új atomerőműre, mely energiaszükségletük mintegy 7%-át fedezi majd.

A Bloomberg elemzése és az általa megszólaltatott nyilatkozók (és más források) szerint egyébként May várhatóan az ősszel elkötelezi magát a projekt iránt, bár a belügyminiszterből miniszterelnökké avanzsált politikus számára a kínai részvétel aggályokat vethet fel, ezért is nyomhatta meg a féket.

Mindenesetre a Brexit örvén alakuló kellemes kis brit-francia adóverseny, és a kilépés francia sürgetése mellé itt van egy újabb ügy, amely feszültséget okozhat a két ország között.

Ja, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy az Európai Bizottság részéről Brexit-főtárgyalónak kinevezett francia Michel Barnier személyét kifejezetten rosszul fogadták a szigetországban – mert brit-ellenesnek tartják.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Folytatódik az iszlám finanszírozásával és a radikális iszlám eltakarításával kapcsolatos vita Franciaországban. Miközben Valls miniszterelnök teljes újragondolást követel, állami partnerséget ígért a közösségnek, és nyitva hagyja az állami finanszírozás lehetőségét, Hollande elnök világossá tette: ha rajta múlik, az állam nem rak közpénzt az iszlám vallás franciaországi finanszírozásába. Ellentmondás?

A kormány szóvivője a vita kapcsán azt mondta, hogy az állami finanszírozást tiltó 1905-ös törvény marad, a megoldás annak a kereti között képzelhető el. A partnerség elvben tehát nem jelenti azt, hogy Franciaország visszatérne a napóleoni konkordátumok rendszeréhez, amikor az állam kontrollálta és finanszírozta is a vallást. Egyesek viszont éppen attól tartanak, hogy a partnerség és a szerződés nem jelent majd mást, mint lopakodó kivételezést és a francia laikus állam modelljének az erózióját, rosszabb esetben jól helyezkedő Muszlim Testvériség és a radikális iszlám támogatását. Mások azt mondják, hogy az iszlám akkora hátrányból indul az 1905-ben épületeket használatba kapó katolicizmushoz képest, hogy erre igenis tekintettel kell lenni.

Mindenesetre a sajtó és a politikai elit arról beszél, hogy Valls zsebbe nyúlna, Hollande pedig nem. A jobboldal ideges és kritikus, inkább Hollande-dal ért egyet, mint Valls-szal. Egyes források szerint egyszerűen arról van szó, hogy az 1905-ös törvény módosítását nem vállalná a – már nem is igen létező – parlamenti többség (ez szerintem is politikai életveszély lenne, abból meg amúgy is van elég). Elképzelhető tehát, hogy Valls csupán szondázott az állami finanszírozás ötletével, és amikor kiderült, hogy a dolog sose menne át a parlamenten, Hollande elnökként kimondta a “nem”-et.

Egyébként az állami finanszírozásra, például az imámképzés állami támogatására van két kiskapu, aminek a használata még szóba jöhet.

Először is Elzászban (Elzász-Moselle-ben) nem érvényes az 1905-ös elválasztási törvény, ott továbbra is az 1801-es konkordátum alkalmazandó, és az Alkotmánybíróság 2013-as döntése értelmében ez így is marad. Ami igazán furcsa, az az, hogy a testület – más értelmezésekkel és az enyémmel is ellentétben – úgy látta, a sima törvénynek számító, ezért feles többséggel bármikor módosítható 1905-ös törvény alkotmányerejűnek számít (tulajdonképpen a hagyománnyal és az alkotmány “laikus köztársaság kitételével” érvelve, ami egyelőre nehezen értelmezhető számomra, mert hát a rabszolgatartás is hagyomány, de ettől még nem alkotmányos, az állam pedig sokféleképpen lehet laikus). Mindenesetre ha az Alkotmánybíróság fenntartja ezt a szokatlan értelmezést, akkor az állami finanszírozás vagy Elzászban és Elzászi kerülővel oldható meg, vagy – alkotmánymódosítás nélkül – nagyjából sehogy.

Másodszor, a szigorú francia rendszerben is lehet templomokra költeni, ha az a kulturális örökség megóvását célozza (értsd: a Notre-Dame-ot az adófizetők pénzéből fel lehet újítani, le lehet takarítani stb.). Eric Ciotti republikánus képviselő, aki egyébként vehemensen ellenzi a templom- és mecset-finanszírozást, például 20 000 eurót adott a parlamenti keretéből kápolnák felújítására. És ezzel nincs egyedül. Márpedig azt ki dönti el, hogy mi számít kulturális örökségnek…?

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Olvasom, hogy az igen ambiciózus Emmanuel Macron gazdasági miniszter, a nizzai merénylet fényében újratervezi az elképzeléseit, mert úgy véli, hogy ebben a helyzetben nem dezertálhat, nem mondhat le a kormányzati pozíciójáról. Ráadásul az igen fontossá vált biztonság-terrorizmus ügyeiben sem ismert az álláspontja. Macron nincs egyedül ezzel az újratervezési kényszerrel.

Nizza előtt még úgy tűnt, Macron éppen távozni készül, hogy mozgalma élén építse magát, meg a mérsékelt baloldalt (de persze főleg magát). Nizza teljesen újrarajzolta az erőviszonyokat, ezt Macron és környezete jól látja, és azt is jól mondja, hogy a nép most megvetéssel büntetné a dezertőröket, a pozícióra áhítozókat. Így várni kell, és ez felborítja a naptárat, a lendületet, a terveket. Ki tudja ráadásul, hogy ez a turbulens időszak meddig tart, s Macron tud-e olyan ütemben építkezni, hogy a PS 2017 utáni erőviszonyaira érdemi hatással lehessen (ehhez a választások előtt is erősnek kellene lennie, mert a szavazatokkal lehet igazán bizniszelni).

A mostani helyzet Macron ellenfelének, Manuel Valls-nak inkább inkább kedvez, hiszen belügyminiszterként volt lehetősége arra, hogy profilt építsen magának a biztonság, a terrorizmus, az iszlám stb. ügyében, ellentétben Macronnal, aki értelemszerűen gazdasági ügyekben kompetens inkább. A miniszterelnök legfrissebb megnyilvánulásait ennek fényében is érdemes figyelni. Talán nem véletlenül ragadta magához a kezdeményezést.

A jobboldalon is volt hatása Nizzának, Sarkozy, mint volt belügyminiszter és mint “kemény kezűként” elhíresült politikus szintén helyzeti előnybe került Juppéhez és a többi jelölthöz képest, akik között ugyan van “keménykezű”, de egyik sem pártelnök és egyik sem volt köztársasági elnök (tegnap számoltam be arról, hogy Sarkozy még nem hivatalos jelölt, de hamarosan az lehet).

Az elemzői intuíció azt mondatta velem, hogy Nizza után Sarkozy volt a legláthatóbb és legerőteljesebben megnyilvánuló republikánus (hatását tekintve biztosan), de most vannak konkrét számaink is: valóban Sarkozy volt a legláthatóbb a médiában július hónapban 2518 említéssel, de a megjelenései száma csökkent, a “kisebb” jelöltek megjelenéseinek a száma viszont nőtt. Persze teljesen hibás dolog a politikai kommunikáció hatékonyságát a megjelenések számával mérni, de információnak érdekes.

Háttérinformációnak érdekes, hogy Jacques Hamel templomi meggyilkolásának időpontjában Alain Juppé volt kormányfő (aki Nizza után elsőként támadta a kormányt) nem volt a kontinentális Franciaország területén, a tengerentúlon kampányolt, ami nyilván csökkentette a láthatóságát.

Egyelőre a jobboldali előválasztás folyamatában Juppé áll jobban – de nem lennék meglepődve, ha az ő mérsékeltebb stílusa most Sarkozy felé tolná a szavazók egy részét. Meglátjuk!

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Tegnap reggel a franciaországi jogállam-vitáról beszélgettünk a Kossuth 180 perc című reggeli műsorában.

Sikerült megharcolnom ismét a vágóprogrammal, úgyhogy nagy dicséretet adok magamnak a szép munkáért, melynek eredményét itt tekintheted meg:

Emlékeztetőül írom, hogy a francia jogállam-vitáról itt írtam egy cikket, a témához tartozó visszamenőleges hatály tilalmáról pedig itt. Korábban a Civil Rádióban is megbeszéltük ezt a témát, azt a felvételt itt hallgathatod meg.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Manuel Valls francia miniszterelnök a Le Monde-nak adott interjújában megnyitott egy nagyon fontos vitát a francia Köztársaság és az iszlám viszonyával kapcsolatban. Azt mondta, újra kell gondolni a dolgokat. Ebben a szövegben azt is elmondta, egyetért azzal, hogy egy időre be kellene tiltani a mecsetek külföldi finanszírozását. Sőt, egy két nappal későbbi cikkében mintha egy kisebb fenyegetést is elrejtett volna a muszlim közösség számára.

Persze a Nemzeti Front és egyes republikánusok rögtön azzal kritizálták a miniszterelnököt, hogy képmutató, nem ő találta fel a spanyolviaszt, amikor olyat javasol, amit a jobboldal már régebb óta mondogat. Mások arra hívták fel a figyelmet (például itt), hogy a francia szekuláris rendszerben az állam nem léphet a külföldi finanszírozók helyébe. (Ezen technikailag persze lehetne változtatni, a szekularizációnak több változata, “modellje” képzelhető el. A francia rendszert, akármilyen meglepő, csupán egy sima, egyszerűen módosítható törvény szabályozza, amelyet a politikai szokásjog, illetve a politikai kultúra és a nemzeti identitás vésett kőbe. Nyilvánvaló, hogy az 1905-ös szabályozáshoz hozzányúlni nem technikailag, hanem politikailag lenne óriási kihívás.)

Valls miniszterelnök a hétvégén folytatta az iszlámmal kapcsolatos állásfoglalásokat, ezúttal a Journal du Dimanche nevű lapnak cikket írva. Ebben a szövegben a miniszterelnök – az iszlám és a radikalizáció ügyéről szóló bevezető gondolatai után – a következőket mondja:

• A gyűlöletre uszító prédikátorokat befogadó mecsetek és imatermek be lesznek zárva, s ha a szóban forgó imámok külföldiek, ki lesznek utasítva Franciaország területéről. Jelzi, hogy már most is ez a gyakorlat (Bernard Cazeneuve belügyminiszter a hét elején azt mondta, csak december oda húsz mecsetet és imatermet zártak be radikális nézetek terjesztése miatt).
• Újra kell gondolni az imámok képzését, és az imámoknak kizárólag francia képzésűeknek kell lenniük (most ugyanis nem ez a helyzet, erről itt írtam korábban).
• Újra kell gondolni a finanszírozás kérdését (ez a két nappal korábbi interjús állítás megerősítése), “elapasztani” a külföldi kitettséget, segíteni a hazai forráshoz jutást.
• Segíteni kell az iszlámot abban, hogy megszabaduljon a belső ellenségeitől (tehát a szalafistáktól, a radikálisoktól, a dzsihádistáktól stb.). Az államnak szerződést kell kötnie az iszlámmal (ugyanakkor a miniszterelnök jelzi, hogy nem szándékozik az 1905-ös rendszert megkérdőjelezni vagy visszatérni a napóleoni modellhez).
• Itt elhangzik egy nagyon kemény, szinte fenyegetésként értékelhető mondat (“tegyetek így, különben…”), amelyet éppen ezért szó szerint idézek: “Ha az iszlám nem segíti a Köztársaságot, hogy harcoljon azok ellen, akik megkérdőjelezik a közszabadságokat, akkor a Köztársaság számára egyre nehezebb lesz a vallásszabadság gyakorlásának garantálása.”

Tehát ezt akarja a miniszterelnök, ezek a nagy vonalak. A kis lépéseknek csak egy részét látjuk, a többi nyilván később jön. Az elemzés még korai lenne.

Azt már tudjuk, hogy hétfőn Anouar Kbibech, a Muszlim Vallás Francia Tanácsa (CFCM) elnöke bejelentette, hogy létrehoznak egy alapítványt (vagy felélesztenek egy tíz éve tetszhalott alapítványt, ez számomra még nem világos), amely a mecsetek építésével és működtetésével foglalkozik majd. A finanszírozás forrása pedig nem más lehet, mint a halal ételeket gyártó piaci szereplők befizetései (ezt csak a France24 hírtévé linkelt oldalán olvastam így, szóval indokolt a feltételes mód).

Ez a halal-adó amúgy ilyen-olyan formában nem először kerül a francia politika napirendjére. A napokban több politikus nyilatkozott arról, hogy az iszlám finanszírozási gondjait ebből a forrásból oldaná meg. A többi kormány- és CFCM-javaslat az iszlám franciaországi újratervezésével és újraszervezésével kapcsolatban talán októberre várható. Talán akkor már biztosra látjuk a halal-kérdést is.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Why Trump? – Possible reasons why the Hungarian Prime Minister supports the Republican candidate CEID - Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy

By Dániel Bartha, Botond Feledy and Zoltán Fehér | Download

The Annual Bálványos Summer University and Students’ Camp in Baile Tusnad, Romania, have gained fame in the broader region in the recent years. The week-long political festival held annually since 1990 is one of the most important national political workshops of the Hungarian conservative parties Throughout the years Bálványos has become the biggest public forum of Hungary’s dialogue with its ethnic Hungarian minority.

Every festival has its headliner, and in case of Bálványos it is Prime Minister Viktor Orbán. The Hungarian Prime Minister understood well the nature of summer gatherings and has capitalized on the opportunity to introduce truly controversial issues not only into the Hungarian political discussions but at an international level as well.

For the broader international public Bálványos hit the news in 2014, when Orbán spoke about the success of illiberal states and portrayed them as a positive example for Hungary.

Currently the most important issue on the Hungarian political agenda is the referendum on EU refugee resettlement quotas on the 2nd of October. The government invests a lot in setting the tone of the public discourse, by massively campaigning through the state-controlled public and government friendly private media channels.

In this context, it was absolutely not surprising that Orbán’s latest speech at Tusnád portrayed the European Union as the complete failure of the bureaucrats in Brussels and Berlin. According to Orbán: “We have to make it clear that our problem is not in Mecca, but in Brussels. The bureaucrats in Brussels are an obstacle for us, not Islam.” He stated again that there is a clear link between terrorism and the recent migration crisis. Moreover, he managed to surprise the audience by pledging support to Donald Trump. The anti-terrorism proposals of U.S. Republican presidential candidate makes him the better option for Europe and Hungary, he said.

What is truly behind Orbán’s support to Trump? We have asked Hungarian experts about the possible motivations.

Botond Feledy, Senior Fellow of CEID highlighted that the current endorsement of Trump fit well into the longer line of Orbán’s critical attitude towards the West. Just as much as with illiberal democracies, Orbán is keen on collecting allies in criticizing the liberal Western establishment. He has expressed several times his mistrust against Brussels. The fall of 2014 brought serious diplomatic tensions between the USA and Hungary. Orbán has also argued against the sanctions on Russia, recently renewed by the European Council. Though he has never been in the position to use a veto, the Hungarian government is one of the closest to Moscow in the region, despite the very narrow Hungarian leverage in bilateral Hungarian-Russian relations. Trump’s (so far oral) support for the authoritarian Russia and its leader, his permanent anti-Washington outbreaks and strong anti-immigration stance are all shared by the Hungarian Prime Minister.

The curious new twist in his recent Tusnád speech raises questions about his view on NATO. As Donald Trump just made his infamous remarks about not willing to go to war against Russia according to article V of the treaty, if the Baltic states’ sovereignty was violated, Orbán’s endorsement has arrived in a very sensitive moment among NATO members. Even more curiously, Hungary has been a good NATO ally so far, taking part in air patrolling in Baltic skies, being present in Afghanistan and even contributing a training mission to Iraq in the Coalition of the Willing. Should the Hungarian government embark on prolonged NATO criticism, together with Trump, it would put Budapest into a new and extremely dangerous position.

Daniel Bartha, Director of CEID added that although it was hard to predict any consistent US foreign policy based on the Trump campaign, the majority of Fidesz supporters showed little sympathy towards either of the US Presidential candidates. He believes that we could evaluate Orbán’s decision through two different points of view.

First, an important domestic policy element is to use Trump’s position on Islam fundamentalism, migration and international terrorism as a justification and support for the referendum on the resettlement quotas. The referendum intends to strengthen the support of Fidesz, even though there is a high risk that participation will remain under the threshold, and the vote will be invalid. So far the anti-migrant policy brought a major success that not only stopped the further decrease of support of the governing parties, but even changed the trends.

Second, the bilateral relations between the Obama-administration and the Orbán government have seriously worsened in the last two years. The increasing antagonism to liberal values linked the policies of democrats with George Soros and democracy promotion. Positions of Presidential candidate Hillary Clinton vis-a-vis Hungary were often voiced through Victoria Nuland, one of the most critical representatives, pinpointing to the „undemocratic” developments in Hungary. Clinton herself already criticized the first Orbán government’s policies on religious groups and media freedom during her 2011 visit in Budapest.  There is little hope, that the Orbán government could secure support from any potential member of the future Clinton administration.  By supporting Trump, Orbán can make a pre-emptive strike to counter future critical voices. In case of a Trump Presidency. Orbán hopes for an improved partnership for the early support, while in case of a Clinton Presidency he can respond to the possible critical voices, as they would be solely a political revenge.

Zoltán Fehér, a Boston-based foreign policy analyst underlined: it is an unusual step diplomatically, however, there is no surprise in Prime Minister Orbán’s endorsement of Donald Trump. The two politicians share a similar brand of populism-nativism, a strong anti-immigration stance and an alignment with Russian President Vladimir Putin. In the past year, both have placed immigration the highest on their political agendas, rallying their respective countries’ voters against “the current failed immigration policy”(of the US/EU, respectively) and the threat posed by illegal immigration (Orbán refers to the Syrian refugees as “illegal immigrants”).

In the context of the U.S. presidential elections, Prime Minister Orbán is playing a low-stake game right now. His relationship with the Obama administration and the Clinton camp has been strained in recent years and he has received significant criticism from those circles. He risks nothing vis-à-vis Clinton by endorsing Trump. On the other hand, he has much to gain if Trump is to get elected. He clearly hopes to achieve an improved relationship with the U.S. by endorsing the Republican nominee so early in the process.

Finally, it is important not to underestimate the domestic effects of such an endorsement. Orbán is known to play mostly to his domestic audience. Endorsing Trump would enable the Hungarian leadership to say that they are not alone in harshly opposing immigration – even the frontrunner in the American presidential race runs on a similar agenda. This, they are likely to hope, will strengthen their argumentation and possibly their support for the October 2 anti-immigration referendum in Hungary.

Disclaimer: The views and opinions expressed in this article are those of the authors and do not necessarily reflect those of the publisher. © CEID, 2016

http://www.ceid.hu/why-trump-possible-reasons-why-the-hungarian-prime-minister-supports-the-republican-candidate/

Why Trump? – Possible reasons why the Hungarian Prime Minister supports the Republican candidate CEID - Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy

By Dániel Bartha, Botond Feledy and Zoltán Fehér | Download

The Annual Bálványos Summer University and Students’ Camp in Baile Tusnad, Romania, have gained fame in the broader region in the recent years. The week-long political festival held annually since 1990 is one of the most important national political workshops of the Hungarian conservative parties Throughout the years Bálványos has become the biggest public forum of Hungary’s dialogue with its ethnic Hungarian minority.

Every festival has its headliner, and in case of Bálványos it is Prime Minister Viktor Orbán. The Hungarian Prime Minister understood well the nature of summer gatherings and has capitalized on the opportunity to introduce truly controversial issues not only into the Hungarian political discussions but at an international level as well.

For the broader international public Bálványos hit the news in 2014, when Orbán spoke about the success of illiberal states and portrayed them as a positive example for Hungary.

Currently the most important issue on the Hungarian political agenda is the referendum on EU refugee resettlement quotas on the 2nd of October. The government invests a lot in setting the tone of the public discourse, by massively campaigning through the state-controlled public and government friendly private media channels.

In this context, it was absolutely not surprising that Orbán’s latest speech at Tusnád portrayed the European Union as the complete failure of the bureaucrats in Brussels and Berlin. According to Orbán: “We have to make it clear that our problem is not in Mecca, but in Brussels. The bureaucrats in Brussels are an obstacle for us, not Islam.” He stated again that there is a clear link between terrorism and the recent migration crisis. Moreover, he managed to surprise the audience by pledging support to Donald Trump. The anti-terrorism proposals of U.S. Republican presidential candidate makes him the better option for Europe and Hungary, he said.

What is truly behind Orbán’s support to Trump? We have asked Hungarian experts about the possible motivations.

Botond Feledy, Senior Fellow of CEID highlighted that the current endorsement of Trump fit well into the longer line of Orbán’s critical attitude towards the West. Just as much as with illiberal democracies, Orbán is keen on collecting allies in criticizing the liberal Western establishment. He has expressed several times his mistrust against Brussels. The fall of 2014 brought serious diplomatic tensions between the USA and Hungary. Orbán has also argued against the sanctions on Russia, recently renewed by the European Council. Though he has never been in the position to use a veto, the Hungarian government is one of the closest to Moscow in the region, despite the very narrow Hungarian leverage in bilateral Hungarian-Russian relations. Trump’s (so far oral) support for the authoritarian Russia and its leader, his permanent anti-Washington outbreaks and strong anti-immigration stance are all shared by the Hungarian Prime Minister.

The curious new twist in his recent Tusnád speech raises questions about his view on NATO. As Donald Trump just made his infamous remarks about not willing to go to war against Russia according to article V of the treaty, if the Baltic states’ sovereignty was violated, Orbán’s endorsement has arrived in a very sensitive moment among NATO members. Even more curiously, Hungary has been a good NATO ally so far, taking part in air patrolling in Baltic skies, being present in Afghanistan and even contributing a training mission to Iraq in the Coalition of the Willing. Should the Hungarian government embark on prolonged NATO criticism, together with Trump, it would put Budapest into a new and extremely dangerous position.

Daniel Bartha, Director of CEID added that although it was hard to predict any consistent US foreign policy based on the Trump campaign, the majority of Fidesz supporters showed little sympathy towards either of the US Presidential candidates. He believes that we could evaluate Orbán’s decision through two different points of view.

First, an important domestic policy element is to use Trump’s position on Islam fundamentalism, migration and international terrorism as a justification and support for the referendum on the resettlement quotas. The referendum intends to strengthen the support of Fidesz, even though there is a high risk that participation will remain under the threshold, and the vote will be invalid. So far the anti-migrant policy brought a major success that not only stopped the further decrease of support of the governing parties, but even changed the trends.

Second, the bilateral relations between the Obama-administration and the Orbán government have seriously worsened in the last two years. The increasing antagonism to liberal values linked the policies of democrats with George Soros and democracy promotion. Positions of Presidential candidate Hillary Clinton vis-a-vis Hungary were often voiced through Victoria Nuland, one of the most critical representatives, pinpointing to the „undemocratic” developments in Hungary. Clinton herself already criticized the first Orbán government’s policies on religious groups and media freedom during her 2011 visit in Budapest.  There is little hope, that the Orbán government could secure support from any potential member of the future Clinton administration.  By supporting Trump, Orbán can make a pre-emptive strike to counter future critical voices. In case of a Trump Presidency. Orbán hopes for an improved partnership for the early support, while in case of a Clinton Presidency he can respond to the possible critical voices, as they would be solely a political revenge.

Zoltán Fehér, a Boston-based foreign policy analyst underlined: it is an unusual step diplomatically, however, there is no surprise in Prime Minister Orbán’s endorsement of Donald Trump. The two politicians share a similar brand of populism-nativism, a strong anti-immigration stance and an alignment with Russian President Vladimir Putin. In the past year, both have placed immigration the highest on their political agendas, rallying their respective countries’ voters against “the current failed immigration policy”(of the US/EU, respectively) and the threat posed by illegal immigration (Orbán refers to the Syrian refugees as “illegal immigrants”).

In the context of the U.S. presidential elections, Prime Minister Orbán is playing a low-stake game right now. His relationship with the Obama administration and the Clinton camp has been strained in recent years and he has received significant criticism from those circles. He risks nothing vis-à-vis Clinton by endorsing Trump. On the other hand, he has much to gain if Trump is to get elected. He clearly hopes to achieve an improved relationship with the U.S. by endorsing the Republican nominee so early in the process.

Finally, it is important not to underestimate the domestic effects of such an endorsement. Orbán is known to play mostly to his domestic audience. Endorsing Trump would enable the Hungarian leadership to say that they are not alone in harshly opposing immigration – even the frontrunner in the American presidential race runs on a similar agenda. This, they are likely to hope, will strengthen their argumentation and possibly their support for the October 2 anti-immigration referendum in Hungary.

Disclaimer: The views and opinions expressed in this article are those of the authors and do not necessarily reflect those of the publisher. © CEID, 2016

http://www.ceid.hu/why-trump-possible-reasons-why-the-hungarian-prime-minister-supports-the-republican-candidate/

"On 26 July 2016, Mrs. Kirsi Henriksson, a senior diplomat from Finland, was appointed Head of the European Union mission in Niger, EUCAP Sahel Niger. She will take up her duties on 1 September 2016. She will replace Mr Filip de Ceuninck who had been in the position since 2013.

EUCAP Sahel Niger was launched in 2012 to support capacity building of the Nigerien security actors. The mission provides advice and training to support the Nigerien authorities in strengthening their security capabilities. It contributes to the development of an integrated, coherent, sustainable, and human rights-based approach among the various Nigerien security agencies in the fight against terrorism and organised crime. On 18 July 2016 its mandate was amended to also assist the Nigerien central and local authorities as well as the security forces in developing policies, techniques and procedures to better control and combat irregular migration.

Since 2014, Ms Henriksson has been the Deputy Head of Mission for EUCAP Sahel Mali. She has a background both from civilian CSDP, Crisis Management Centre Finland, Ministry of Interior and from academia. She has previously held positions such as: Acting Chief of Staff EUBAM Libya (May-Aug 2014); Head of Planning and Evaluation, EUBAM Libya (2014); Planning and Evaluation Officer, EUBAM Libya (2013-2014); Rule of Law expert, Evaluation and Best Practice Officer, EUJUST LEX Iraq (2010-2011); Head of Development, Crisis Management Center Finland (CMC Finland), Ministry of the Interior (MoI) Research CMC Finland, MoI (2007); Researcher and lecturer at the Department of History and Jean Monnet Centre of Excellence, University of Tampere, Finland (1996-2006). She speaks Finnish, English, French, Swedish, German, and has a basic knowledge of Arabic.

The decision was taken by the Political and Security Committee."

(European Council - Press Release)

Tag: EUCAP Sahel NigerKirsi Henriksson

Az elmúlt időszakban a migráció és a terrorizmus vált legmeghatározóbb történelemformáló jelenségévé Európában, és az előttünk álló években is bizonyosan meghatározóak lesznek a hozzájuk kapcsolódó kihívások. E kérdések megítélése nemcsak a hagyományos politikai törésvonalak mentén gerjeszt folyamatos vitákat, hanem a hazai jobboldalon belül is. E rendkívül komplex politikai – társadalmi jelenségek okaira és lehetséges megoldásukra azonban széles körben elterjedt leegyszerűsített féligazságok akarnak útbaigazítást adni. Ennek fényében a következő tíz pontban a migrációval és a terrorizmussal összefüggő 10 leglényegesebb kérdés körültekintőbb és árnyaltabb megvilágítására tesznek kísérletet.

(Második rész)

6. A közelmúlt nyugat-európai terrorcselekményeit – az ISIS általmás térségekben elkövetett terrorcselekményekhez hasonlóan – értelemszerűen semmi nem igazolja. A nyugati államok közel-keleti politikája és elhobázott bevándorlás- illetve társadalompolitikája ugyan részben magyarázatot adnak rá, de korántsem teljesen.

Az un. Iszlám Állam elleni fellépés nem tűr halasztást, mint területi entitással rendelkező terrorszervezetet minél előbb fel kell számolni. Az iszlám nevében gyilkoló terroristákat és támogatóikat semmi nem menti fel felelősségük alól. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne terhelné a nyugati kormányokat felelősség abban, hogy olyan közeg jött létre a nyugat-európai városok peremén, amely a szélsőséges radikalizmusnak tág teret enged, a tolerancia és a politikai korrektség jegyében a társadalom egészének biztonságára és stabilitására veszélyt jelentő emberek, mozgalmak, közösségek visszaélhetnek a nyugati társadalmak szabadságával. Természetesen fontos tényezők a radikalizálódásban a szociális kérdések, az esélyteremtés lehetőségének előségítése, ám ennek csakis a jogok és kötelezettségek egyensúlyában lehet kerete és eredménye. Vagyis a párhuzamos társadalmakat fel kell számolni, a nyugati államok nem tolerálhatják azokat a szervezeteket, intézményeket, egyének tevékenységét, amelyek ellentmondanak az európai kultúra talaján álló joguralomnak, szabadságjogoknak, nemek közötti egyenlőségnek és vallási türelemnek.

A nyugati országok közel-keleti politikája tekintetében az elmúlt évtizdekre visszatekintve elsősorban az Egyesült Államoké a fő felelősség a közel-keleti muszlimok Nyugat-ellenességének az előretörésében. Ebben benne van Izrael egyoldalú támogatása, egyes muslim többségű országok elleni szankciós politika civil áldozatai, az Iraki háború, az Abu-Graib börtön, Guantanamo, a drónokkal vívott terror elleni háború nagyszámú civil áldozatai, és a sor sajnálatosan folytatható. Az “Iszlám Állam” nevezetű szörnyeteg ebben a kontextusban tudott létrejönni, ám esetleges elpusztítása nem tünteti el azt a frusztrációt, ellenszenvet és haragot, amely a fent felsorolt politika miatt nem alaptalanul él muszlimok millióiban különösen a Közel-Keleten.

Mindemellett az integráció hiányával összefüggő szociális kérdések közel sem adnak teljes magyarázatot a közelmúlt nyugat európai terrorcselekményeire. A nizzai terrorcselekmény és a bajorországi baltás terrorcselekmény muszlim elkövetői első ránézésre jó úton voltak afelé, hogy integrálódjanak a nyugati társadalomba, munkájuk volt, ill. oktatásban részesültek, segítő közeg vette őket körül, volt pespektíva előttük – mégis az identitásbeli frusztrációk és a szélsőséges iszlamista valláshoz való kötődés simán felülírta a felszínes “anyagi” kérdéseket. Óriási veszélyt rejt tehát magában, ha a migrációt csupán a munkaerő iránti igényként, gazdasági kérdésként közelítjük meg.

7. Migráció: nem az meglepő, hogy 2015-ben ilyen erőteljesen jelentkezett, hanem az, hogy eddig nem.

Az Európába irányuló migráció régóta velünk élő jelenség, ám 2015-ös év több olyan tényező is jelentkezett, amely sokszorosára gyorsította azt. Az Iszlám Állam 2014. évi sikerei újabb menekülthullámot indított el Szíria és Irak területéről. A törökországi, libanoni, jordániai menekülttáborok túlterheltsége krónikussá vált. Ehhez hozzájárult, hogy ezen menekülttáborok működtetéséhez szükséges évi kb. 4-5 milliárd dollár helyett csupán 1,5-2 milliárd dollár érkezett meg időben a donor országok (többek között a nyugat-európai államok) részéről. A szíriai polgárháború harmadik évében, az Iszlám Állam előrenyomulása, és a szíriai harcok változatlan inténzitása láttán sok százezer menekültben megalapozottan fogalmazódhatott meg az akarat, hogy a kilátástalan és túlzsúfolt menkülttáborokból a jobb élet reményében Európa felé veszi az útját. A szervezett bűnözés, az embercsempészhálózatok és akár terrorista csoportok is erre a növekvő igényre akaszkodtak rá és gyorsították a folyamatot. Németország és egyes más európai országok kormányainak, valamint a nyugati értelmiségi és media elit egy részének megengedő és sok szempontból felelőtlen magatartása pedig olajat öntöttek a tűzre. Az afganisztáni, pakisztáni, iráni migránsok a szíriai menekültek tömegeire, illetve a velük szemben mutatott engedékeny európai politikára támaszkodva keltek útnak a korábbiakban jóval nagyobb számban.

Mindemellett nem lehet kizárni, hogy egyes államok titkosszolgáltai is hozzájárultak a folyamat gyorsításához. Amenniyben azt nézzük, mely államok nyerhettek, nyerhetnek a migációs válságon, akkor Szaúd-Arábia és Törökország merülhetnek fel leginkább. Utóbbinak jelentősen javultak az alkupozíciói az Európai Unióval szemben, ráadásul csökkenthette is az eltartandó migránsok számát, előbbi pedig hosszútvon nyerhet azzal, hogy nő a muszlim népesség befolyása Európa országaiban.

Izraelnek és az Egyesült Államoknak ellenben nem áll érdekében ez a tömeges és ellenőrizetlen migráció. Előbbi vonatkozásában megjegyzendő, hogy a nyugat-európai zsidóság már eddig is a szélsőséges muszlim terroristák egyik legfontosabb célpontja volt, az USA-nak pedig nem érdeke Európa stabilitásának aláásása a fő riválisokra, Oroszországra és Kínára tekintettel, függetlenül attól, hogy gazdasági kérdésekben a rivalizálás is jelen van kettejük kapcsolatában az óriási egymásrautaltság mellett. Az USA továbbá nincs abban a helyzetben, hogy Törökországnak és Szaúd-Arábiának minden téren diktáljon, mert a terrorizmushoz képest lényegesebb stratégiai kérdés számára az alapvető szövetségesi kapcsolatok fenntartása e két ország jelentős erőforrásai, az olajkitermelés zavartalansága, az amerikai fegyverexport jelentős felvevőpiacának megtartása, valamint Irán sakkbantartása és Izrael biztonsága miatt. Ha a 10 milliós, kevés erőforrással rendelkező Magyarország bizonyos kérdésekben ellen tud állni az amerikai nyomásnak, akkor ezen jóval erősebb országok miért ne lennének képesek erőteljesebben ellenállni bizonyos amerikai igényeknek? – miközben ettől még számos más területen együttműködnek.

Egyes befolyásos nyugati “filantróp” személyek és szervezetek szintén tevékenyen támogatják a bevándorlást, ám az ő szerepük a fenti tényezőkhöz képest korlátozottabb, másrészről ők valóban meg vannak arról győződve – az USA félrevezető példájából kiindulva - , hogy Európát erősebbé teszi a már korábban Angela Merkel által is temetett multikulturalizmus és a bevándorlók által okozott népességnövekmény.

8. A migráció nem egyenlő a terrorizmussal – de van összefüggés a kettő között.

Abból kiindulva, hogy a közel múlt nyugat-európai terrorcselekményeknek mindegyik elkövetőjének bevándorló háttere volt, továbbá az elkövetők közül többen is a migránsok közé vegyülve közlekedtek Kelet- és Nyugat-Európa között a merényletet megelőző hónapokban, tény kérdés, hogy a mostani rendezetlen, nagytömegű migráció és a terrorizmus között van közvetve összefüggés. Az újabb migráns tömegek nagy száma, jellemzően iskolázottságuk alacsony foka, eltérő kulturális-vallási normáik, adott esetben a biztos szocilális kötődések hiánya miatt instabil pszichés állapotuk, a befogadó országok túlterheltsége és a korábbi integrációs modellek sikertelensége alapján nagyon is megalapozott a félelem, hogy az újabb migránsok jelentős száma társadalmilag periferizálódik és radikalizálódik, akár olyanok is vagy azok gyerekei, akik a közelmúltban valóban csak a jobb élet reményében érkeztek Európába.

Természetesen a migránsok döntő többsége nem terrorista, de ez nem jelenti, hogy nincs összefüggés a migárció és a terrorizmus között. Egyrészről ma már napnál világosabb, hogy a tömeges migráns áradatot terrorszervezetek és ártó szándékú személyek mennyire kihasználták és kihasználják. Másrészről, és hosszabb távon ez a veszélyesebb, olyan tömegű, akár korábban átélt traumákkal összefüggő pszihológiai problémákkal, identitáshoz kapcsolódó frusztrációkkal, beilleszkedési zavarokkal, gyökeresen eltérő értékrenddel bíró személy özönlött Nyugat Európába, amelyet képtelenség kezelni és ellenőrizni. Sok esetben ezek a deviáns jegyek éppen Nyugat-Európában fognak sokakban kialakulni, az eltérő kulturális közeg, az esetleges személyes kudarcok, kirekesztettség érzés, a nyugati kultúra iránti ellenszenv és a szélsőséges vallási tanok hívő szavának hatására.

9. A migráció kezelésében sem a problámától való teljes bezárkozás és elzárkózás, sem a nyitott kapuk elve nem megoldás.

A harmadik világból érkezett bevándorlók társadalmi integrációjának elmúlt évtizedekben tapasztalt kudarcai, a párhuzamos társadalmak jelentette veszélyek, szociális kapacitások túlterheltsége, a terrorizmus kockázatai a legfőbb okok, amely miatt a tömeges és rendezetlen migárció rövid és hosszútávon is óriási kockázatokat rejt magában Európa országai számára. A migrációhoz és a harmadik generációs bevándoroltakhoz kapcsolódó, korábban is létező társadalmi konfliktusokra tekintettel is 2015 nyár végén óriási történelmi léptékű felelőtlenség és hiba volt Nyugat-Európa vezetői részéről beengedni migránsok százezreit, ráadásul ellenőrizetlenül.

Az elmúlt hónapok terrorcselekményei is azt bizonyítják, hogy ezen ellenőrizetlen és felelőtlen tömeges migárcióval összefüggésben pont azon tényezők válnak egyre inkább veszélyeztetetté Európában, amely miatt Nyugat-Európa vonzó (volt) a harmadik világ számára és amelynek segítségével az elmúlt évtizedekben számos téren segítetni is tudott fejletlenebb és válságok sújtotta régiókon.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a teljes tétlenség sem megoldás. A migrációs nyomás ugyanis várhatóan nőni fog a népességrobbanás, háborúk, politikai-hatalmi versengés és a klímaváltozás hatásai miatt. Az eddig viszonylag stabil közel-keleti országok működőképessége – Törökország, Libanon, Jordánia - könnyen veszélybe kerülhet, ha magukra maradnak a menekültek és migránsok okozta kihívások kezelésében. A jelenlegi krízis csupán gyenge előszele lenne annak, ami ezen borús forgatókönyv bekövetkezte esetén jelentkezne Európa számára.

Segíteni azonben elsősorban helyben, a válságok súlytotta régióban kell. A tömeges migrációval összefüggő terrorcselekmények, a közrendet tömegesen veszélyezettő jelenségek, várhatóan növekvő társadalmi konfliktusok mind az európai őslakosság, mind az újjonnan érkezett migránsok tömegei számára óriási tehertételt és veszélyeket rejtenek magukban. Minden felmérés arra utal, hogy a beérkezett migránsok elenyősző része képes vagy lesz képes évek múlva egyáltalán munkához jutni, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy kulturális és normatív értelemben megvalósul-e az integrációjuk. A jelek nem erre mutatnak, és ez történelmi tragédia lesz minden Európában élő ember számára vallástól, származástól függetlenül.

10. A migrációs válság éles látleletet ad arról, hogy a demokrácia és a liberalizmus nem egy és ugyanazon fogalmak.

A mai nyugati liberalizmusnak a migráció kapcsán szembe kell néznie azzal, hogy az elvei akkor érvényesülhetnek, ha azokat antidemokratikus módon eröltetik rá a nyugat-európai társadalmakra. Ráadásul a változatlanul növekvő tömeges bevándorlás és párhuzamos társadalmak hosszútávon nemcsak az európai demokrácia, hanem a liberalizmus végét is jelentené. A liberalizmus tehát meglehetősen önsorsrontó ideológiának tűnik tehát ahhoz képest, hogy a demokráciával kéz a kézben egyetemes érvényességet követel magának… A mai liberalizmust a demokrácia mellett továbbá ne tévesszük össze a polgári szabadságjogokkal, jogállamisággal, törvények uralmával sem, a politikai korrektség, a korlátlan relativizmus és szabad(os)ság nem következnek ezekből az értékekből, sőt, aláássák azokat.

Természetesen fontos szem előtt tartani, hogy a többségnek és a tömegeknek nincs mindig igazuk, ezzel együtt a tömegek jogosan vágynak biztonságra, védelemre, törvényeik, hagyományaik és szokásaik tiszteletére. Azok az európai tömegek, akik ma rendpárti jobboldali mozgalmakat támogatnak, többségében nem a demokráciától, a jogállamiságtól, a szabadságjogoktól akarnak elfordulni, hanem azoktól az elitektől, akik nem nevezik nevén a dolgokat, és nem vállanak felelősséget azon döntéseikért, amikkel politikájuk költségeit és kockázatait folyamatosan a társadalom alsóbb és középső rétegeire tolják rá. Legfőbb ideje lenne felelősséget vállalni döntéseikért azoknak az eliteknek, politikai vezetőknek, médiumoknak, véleményformáló értelmiségieknek, akik támogatták az ellenőrizetlen tömeges migrációt és démonizáltak minden olyan lépést, ami azt korlátozta (volna), még akkor is, ha esetleg sokukat valóban humanitárius megfontolások vezettek.

+ 1
A migráció keresztényi szemmel: a keresztényi szeretet általános érvényű parancsolat, ám mégis elsősorban közvetlen környezetünk, majd szűkebb, végül tágabb közösségeink felé kell, hogy megmutatkozzon.

A felebaráti szeretetre, a befogadásra, áldozatvállalásra vonatkozó bibiliai igék éppen úgy érvényések, mint a saját közösség keresztényi normákat tükröző rendjének, normatív értékeinek, identitásának védelmét szolgáló bibliai rendelkezések. Noha Európa számos dolgot elhagyott már e keresztényi normákból, számos tekintetben tovább él az öröksége, a szokásaiban és a törvényeiben, a nemek közötti egyenlőségben, a társadalmi szolidaritásban, a joguralomban és sorolhatnánk. E két szempontrendszer együtt teljes, egységben tükrözi a Biblia tanítása szerint Isten akaratát, hogy milyen módon éljen az ember egyénként és a számára adatott közösség tagjaként. Másfelől e két szempontrendszer összeegyezetése mégis valóban sokszor embert próbáló feladat, ez tükröződik keresztény közösségeken belül is jelentkező vitákon a migrációval összefüggésben.

Saját családunk, közösségünk, nemzetünk védelme és előbbre helyzése a szeretetben nem jelentheti azt, hogy generálisan helyén való lenne az idegent gyűlölni, megvetni, és velük kapcsolatban másokban ilyen indulatokat gerjeszteni. De szemet hunyni a migránsok között széles körben elterjedt olyan magatartásformák, szokások felett, amelyek összeegyeztethetetlenek nemcsak a keresztényi, hanem a részben a kereszténységből kinövő mai nyugati civilizáció értékeivel is ugyanúgy helytelen lenne és önbecsapás. Egyéni felelősség van rászorulókon segíteni, így adott szükséghelyzetben migránsokon is, és az államnak is van dolga ez ügyben, de ez nem jelenti azt, hogy az állam a benne élő, az őt fenntartó nemzeti közösség alapvető biztonságát, rendjét, jólétét ne tekintse továbbra is elsőszámú kötelességének.

Language Undefined Tag: migrációterrorizmusEurópaVarga Gergely

2016. július 22-én a Hír TV "Magyarország élőben" című műsorában beszélgettem Szöllősi Györgyivel a török puccskísérletről és az azt követő tisztogatásokról, valamint az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról.

http://hirtv.hu/videok/159287

 

2016. július 22-én a Hír TV "Magyarország élőben" című műsorában beszélgettem Szöllősi Györgyivel a török puccskísérletről és az azt követő tisztogatásokról, valamint az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról.

http://hirtv.hu/videok/159287

 

Az elmúlt időszakban a migráció és a terrorizmus vált legmeghatározóbb történelemformáló jelenségévé Európában, és az előttünk álló években is bizonyosan meghatározóak lesznek a hozzájuk kapcsolódó kihívások. E kérdések megítélése nemcsak a hagyományos politikai törésvonalak mentén gerjeszt folyamatos vitákat, hanem a hazai jobboldalon belül is. E rendkívül komplex politikai – társadalmi jelenségek okaira és lehetséges megoldásukra azonban gyakran leegyszerűsített féligazságok akarnak útbaigazítást adni. Ennek fényében a következő tíz pontban a migrációval és a terrorizmussal összefüggő 10 leglényegesebb kérdés körültekintőbb és árnyaltabb megvilágítására tesznek kísérletet.

(Első rész)

1. Az ugynevezett “arab tavasz” kirobbanása, Szíria destabilizáslása nem az Egyesült Államok manipulációjának az eredménye – persze ettől még a háttérben igyekszik mindent a saját javára fordítani.

Minden jel szerint az arab országok nem érettek a nyugati tipusú demokráciára. De ettől még évtizedekig tartó elnyomás, megaláztatás, gazdasági kilátástalanság olyan széleskörű társadalmi elégedetlenséget szül, amely egy ponton társadalmi robbanáshoz vezet, és ennek mentén demokratikus követelések is megfogalmazódnak. Forradalomhoz vagy felkelés kirobbanásához nem mindig szükséges feltétlenül külföldi hatalmak manipulációja, az arab országokban pedig hosszú évek óta előre látható volt, hogy baj lesz – elég az ENSZ 2002. évi arab human fejlettségi jelentésére utalnunk. Ráadásul sokan azok közül, akik az USA szerepét látják az “arab tavasz” és az azt követő események mögött, előtte az Egyesült Államok legélesebb kritikusai voltak az autokrata arab rezsimek kritikálatlan támogatása miatt.

Az Egyesült Államokkal ellenséges diktaturák esetében – mint Líbia vagy Szíria - még részben érthetőek lettek volna az amerikai motivációk, de Tunézia, Bahrein vagy különösen Egyiptom esetében óriási kockázatai voltak és vannak a destabilizációnak az amerikai érdekek szempontjából. A Mohamed Murszi féle iszlám testvériséggel, és a jelenlegi, Abdel Fattah el-Sziszi vezette restaurációs rezsimmel mindennek elmondható az amerikaiak kapcsolata, csak kiegyensúlyozottnak és harmonikusnak nem. Ráadásul 2009. óta az amerikai közel-keleti politika nagyrészt arról szólt, hogyan csökkentse a közel-keleti katonai jelenlétet: 2011-ben teljes kivonulás Irakból, 2012-től fokozatos csapatleépítés Afganisztánban, 2013-tól diplomáciai tárgyalások Iránnal. A “demokrácia export” elsődlegesen a Bush-kormányzat projektje volt, amelytől annak nyilvánvaló kudarcai miatt időközben maga a Bush- adminisztráció is részben visszakozott. Mindez nem jelenti, hogy az Obama-kormányzat közel-keleti politikája összességében gyökeresen más lett volna az elődhöz képest, elegendő a líbiai katonai beavatkozásra, a terrorizmus elleni háborúra vagy a lényegi kérdéseket illetően Izrael egyoldalú támogatására utalnunk.

2. Szíria sorsa nem egyedül a nagyhatalmak, így nem is az Egyesült Államok kezében van – a szíriai és a regionális szereplők legalább akkora befolyással vannak rá.
Noha az Egyesült Államok és vezető nyugat európai hatalmak a szíriai zavargások kitörését követően hamar a szíriai elnök Aszad távozását követelték, más korábbi konfliktusokhoz képest szembetűnően kevesebb erőforrást áldoztak e cél elérésére. Katonai szempontból pedig akár Líbiához hasonlítva szinte tétlenek maradtak, éppen az iraki és az afganisztáni kudarcokból okulva.

Az Egyesült Államok a konfliktusban döntő tényezőként egyedül nagyarányú katonai szárazföldi hadműveletekkel tudna megjelenni, ám ez belpolitikai és stratégiai szempontból is szinte teljesen ki van zárva. Így nem marad más hátra, mint diplomáciával, háttérben zajló fedett műveletekkel, helyi szövetségeseknek nyújtott gazdasági és katonai támogatással befolyásolni a küzdelem menetét: vagyis az USA egy szereplő a sok közül. És noha kétségtelenül a legerősebb, de a konfliktus kimenetelét tekintve korántsem a legérzékenyebb, Iránnak, Törökországnak, Szaud-Arábiának jóval több vesztenivalója van. És ez döntő tényező, amint az orosz-ukrán konfliktus esetében is láttuk: hiába jóval erősebb a Nyugat, Oroszországnak sokkal több veszítenivalója van Ukrájnában, így jóval többet is hajlandó kockára tenni ott és pénzt, paripát, fegyvert illetően.

3. Az úgynevezett “Iszlám Állam” elleni fellépésnek fontos részei a katonai műveletek, de politikai rendezés felé mutató komponens nélkül a katonai fellépés fokozása csak rontani fog a helyzeten.

Az ISIS semmilyen formában nem tárgyalóképes fél, ideológiája és még inkább brutális tettei okán csak a teljes kapitulációjuk jöhet szóba az ellenkük való küzdelemben. Ám az ISIS regionális és felekezeti probléma is, az iraki és a szíriai szunnita lakosság egy jelentős része számára a kisebbik rosszat jelenti a zömében alaviták és síiták által támogatott Aszad-rezsim, illetve a síita dominanciájú bagdadi kormány elnyomásával és brutalitásával szemben. Amennyiben nem sikerül életképes alternativát felmutatni számukra, amely minimális védelmüket, politikai képviseletüket biztosítaná, úgy az ISIS által ellenőrzött, zömében szunniták által lakott területeken az ISIS legyőzése estén sem lesz nyugalom. Aszad távozása hosszabb távon Szíria szunnita lakosságának jogos igényei miatt szükségszerűnek látszik a rendezés szempontjából. Irak esetében Irán felelőssége óriási arra nézve, hogy a bagdadi kormányt önmérsékletre és kompromisszumkészségre szorítsa a szunnitákra tekintettel.

Ráadásul önmagában a bombázások erőteljes fokozása jó eséllyel a polgári áldozatok számának növekedésével jár, ami ugyancsak az ISIS helyi támogatottságát erősítheti. (Az ISIS elleni amerikai légicsapások alacsony száma mögött jórészt éppen a polgári áldozatok elkerülésére vonatkozó törekvés húzódott meg - az amerikai légierő pilótái panaszkodtak is, hogy mennyire meg volt kötve a kezük politikai okokból.) A polgári áldozatok számának minimalizálása pontosabb felderítés által lenne lehetséges, ami különleges műveleti erők helyi bevetésének, és a helyi szövetségesek támogatásának fokozását jelentené.

Természetesen a USA egyedül is képes lennek katonailag megsemmisíteni az Iszlám Állam nevezetű politikai entitást, ám ez az iraki háborúhoz hasonló pürrhoszi győzelem lenne óriási áldozatokkal. Az iraki háborúhoz hasonlóan növekvő számú amerikai katonai veszteségekre, helyi polgári áldozatok még nagyobb számára, helyi szövetségesek, Törökország és az öböl-menti arab országokkal való kapcsolatok megromlására, és Amerika imázsánek továbbá erodálódására lehetne számítani. Nem is beszélve arról, hogy Oroszország hozzájárulna-e nagyobb amerikai katonai jelenléthez Szírián belül. Nagyarányú ismételt szárazföldi amerikai katonai jelenlét és amerikai fegyverektől is óhatatlanul bekövetkező muszlim (főként szunnita) civil áldozatok látványa a Közel-Keleten legbiztosabb módja újabb muszlim tömegek radikalizálásának és Amerikai közel-keleti pozícióinak további aláásásának.

4. Az Iszlám Állam létrejöttében felelősségel tartoznak nyugati kormányok is, ám ez nem jelenti azt, hogy azt az USA vagy más titkoszsolgálat irányítaná.

Szaddam Husszein rendszerének megdöntése és az azt követő amerikai politika Irakban jelentősen megágyazott a szélsőséges iszlamista csoportok, többek között az al-Kaida térnyerésének Irakban. A jelentős részben szunniták által irányított iraki államszervezet és erőszakszervezetek szélnek eresztése a 2003 után, továbbá a síiták által dominált iraki kormányzat fokozódó túlkapásai utat nyitott jelentős számú, fegyverforgatásban jártas szunnita radikalizálódásának. A 2008-2011 között elért részeredmények Irak stabilizációjában időszakosnak bizonyultak, amint az amerikaiak kivonultak, és a síita kormány egyre erőteljesebben nyomta el a szunnita ellenzéket, az szélsőséges szunnita csoportok térnyerésére ismét kedvezőbbé vált a helyzet Irak szunnita területén.

A szíriai Aszad rezsim hatalmának megingása kapóra jött a szélsőséges szunnita imámok és a Szaddam-rezsim volt tisztjei szövetségéből formálódó “Iszlám Állam” csírájának. Az Öböl-menti arab országok és nyugati titkosszolgálatok támogatást is nyújtottak a Szírában Aszad ellenfeleként megmutatkozó csoportnak ahhoz, hogy Aszad Szíriája és a síita vezetésű Irak közé egy szunnita ellenőrzés alatt álló terület ékelődjék. Ám ahhoz hasonlóan, mint olyan sokszor korábban a történelemben, ez a szélsőséges csoport – az Iszlám Állam – amint 2013-2014 folyamán egyre erősebbnek érezte magát, fokozatosan önállósította magát korábbi támogatóitól, és egyre inkább ellenük is fordult (hiszen csak így válhatott a globális dzsihád leghitelesebb képviselőjévé).

Természetesen jogosan merül fel, hogyan lehettek a nyugati kormányok ennyire szűklátókörűek, ám mindezt kontextusában kell vizsgálni. Az akkor még jóval gyengébb, “kezelhetőbbnek” tűnő szélsőséges szunnita csoport támogatásának kockázatát azzal a potencális nyereséggel szemben mérlegelték, amit Aszad bukása, és vele együtt Irán, valamint Oroszország közel-keleti befolyásának meggyengülése jelentett volna. Ráadásul 2012. folyamán Aszad bukása valóban nem sokon múlott. Emellett nem számítottak arra sem – dollármilliárdok és jelentős mennyiségű modern hadfelszerelés rendelkezésre bocsátása után - , hogy az iraki hadsereg és kormányzat annyira gyenge lenne, mint aminek később bizonyult az Iszlám Állam offenzívája ellenében 2014 folyamán. Ehhez kapcsolódóan felvetődik a kérdés: miért öntött volna bele az USA annyi pénzt és energiát az iraki hadseregbe, hogy utána az Iszlám Állammal szétveresse azt? A politikai szűklátókörűségre pedig éppen Szaddam Husszein hatalmának megdöntése szolgáltatat kiváló példát: már a volt támogatók jelentős része is elismeri, hogy óriási hiba volt az amerikai érdekekre nézve is, elég csak arra utalni, hogy az mennyire hozzájárult Irán regionális megerősödéséhez minden ezzel ellentétes amerikai törekvés ellenére.

5. Az un. Iszlám Állam nem maga a probléma, csupán tünet: a iszlám szélsőséges irányzatai azok terjedésének megágyazó politikai és társadalmi konfliktusok, valamint az ezekre válaszul adott felelőtlenés rövidlátó politikai döntések az igazi probléma.

Az ISIS megsemmisítése nem szüntetné meg az iszlám vallás szélsőséges irányzataihoz köthető terrorizmust, hasonlóképpen ahhoz, ahogy az al-Kaida jelentős visszaszorítás sem szüntette meg ezt a fajta biztonsági fenyegetést. A szélsőséges iszlámhoz köthető terrorizmus visszaszorítása csak olyan összetett politikai-társadalmi problémák kezelésével lehetséges, mint a konfliktusok által sújtott közel-keleti országok stabilizálása, a közel-keleti regionális rivalizálás enyhítése, az izraeli-palesztin konfliktus rendezése, a már Európában született nyugat-európai muszlim népesség integrációjában való előrelépés és a tömeges és ellenőrizetlen migráció megállítása. Általában véve a terrorizmust - mint ahogy a háborút vagy az erőszakot sem – teljesen felszámolni nem lehet, legfeljebb visszaszorítani.

Az iszlám és az erőszak, valamint az iszlám és a terrorizmus között nem lehet egyenlőséget tenni, de ettől még jelentős problémák van az iszlám valláson belül a vallási türelemhez és a politikai erőszakhoz való viszony tekintetében. A terrorizmus, mint politikai erőszakforma, régóta velünk lévő jelenség, az 1970-es években Nyugat-Európában például többnyire szélsőbaloldali és szélsőjobboldali csoportokhoz volt köthető. Mindemellett kétségtelen tény, hogy a terrorimus az utóbbi évtizedekben leginkább a zömében muszlimok által lakott régiókban van erőteljesen jelen, Fekete-Afrikától az indiai szubkontinensig terjedő régióban. A Föld 1,5 milliárdos muszlim lakosságának azonban csak egy kicsiny töredéke követője az iszlám vallás politikai erőszakot is hirdető szélsőséges irányzatainak, őket a többségi muszlimok kitérőknek, szélsőséges hitehagyottaknak tartják.

Ehhez kapcslódóan fontos hangsúlyozni a terrorizmusnak a valláson túli politikai, társadalmi hátterét, az egyéni és csoportos sérelmeket, a motivációit, értelemszerűen nem igazolásként, de a jelenség magyarázataként. (Példaként, az Iszlám Állam a bukott Szaddam-rezsim privilegizált státuszukat elveszített tapasztalt szunnita katonai tisztjei nélkül nem tudott volna felemelkedni.) A szélsőséges politikai motivációk és vallási tanok egymásra hatnak és egymást erősítik, és egyénenként és csoportonként is változik, hogy milyen politikai-társadalmi sérelem vagy vallási fanatizmus dominál egy-egy terroristában. Rendszerint vélt vagy valós sérelmek kövezik ki az utat a szélsőséges vallási fanatizmus felé.

Egyfelől tehát a releváns politikai-társadalmi konfliktusok kezelése terén bizony bőven van felelőssége a nyugati társadalmaknak és politikai vezetésnek. Másfelől nem lehet megkerülni azt, hogy az iszlám valláson belül is vannak komoly problémák, elég csak a szunnita felekezeten belül “keményvonalasabbnak” számító, Szaúd-Arábia által támogatott vahhabizmus térnyerésére, vagy a nem muszlimnak született, de később radikalizálódásuk folytán azzá váló merénylőkre, vagy arra utalnunk, hogy más világvallásokhoz képest az iszlámon belül mennyivel elterjedtebb a szélsőséges fanatizmus. Az iszlám is válságban van tehát, a politikai-társadalmi problémák nem adnak teljeskörű magyarázatot az iszlám nevében elkövetett terrorizmusra.

Language Undefined Tag: migrációterrorizmusEurópaKözel-KeletVarga Gergely

"On 26 July 2016, Ms Maria-Cristina Stepanescu, a senior police officer from Romania, was appointed Head of the European Union mission on regional maritime capacity building in the Horn of Africa, EUCAP Nestor. She will take up her duties on 1 September 2016. She takes over from Acting Head Simonetta Silvestri.

This civilian CSDP mission forms part of the EU's comprehensive approach to fighting piracy in the Horn of Africa, alongside the EU Naval Force Somalia and the EU training mission for Somalia. EUCAP Nestor works to reinforce the capacity of Somalia to effectively govern its territorial waters in order to help them fight piracy more effectively. This includes advice, mentoring and training for the coast guard, maritime criminal justice system and coastal police.

Since February 2010, Ms Stepanescu has been a Seconded National Expert/Police Expert to the Civilian Conduct and Planning Capability (CPCC)/EEAS. She has previously held positions such as: Head of the Cooperation - Single Point of Contact/Schengen Department (2008-2010); Head of Programme Development and coordination Department (PDCD), European Union Police Mission in Bosnia and Herzegovina, Sarajevo (2005-2007); Policy Officer with the Institute for Research and Crime Prevention, within the General Inspectorate of Romanian Police, Ministry of Interior (2002-2004); Chief Investigator of Gracanica Police Station/Team Leader of Trafficking in Human Beings and Prostitution Unit, Serious and Organised Crime of Pristina Regiona, UN Mission in Kosovo (2000-2002); Policy officer, General Inspectorate of Romanian Police (1998-2000); Intelligence/CID officer, General Inspectorate of Romanian Police (1994-1998).

She has a Masters degree in Sociology and Social Sciences/Implementation of community Justice from Bucharest University, Romania (2000-2002) and a Law Degree from Alxandra Ioan Cuza Police Academy, Bucharest, Romania (1990-1994). She speaks Romanian, English and French.

The decision was taken by the Political and Security Committee."

(European Council - Press Release)

Tag: EUCAP NestorMaria-Cristina Stepanescu

Néhány pontban szeretném összefoglalni, amit érdemes tudni az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról, amelyek uralták az amerikai közéletet az elmúlt hét folyamán.

1. Az eddigi konvenciókhoz képest újdonság, hogy a Republikánus Párt nagyágyúi távolmaradtak az eseménytől, ezért Trump helyettük saját családtagjait sorakoztatta fel maga mellett, akik így fontos szerepet játszottak a Konvención.
   
   
2. Felesége, Melania Trump ugyan plágium-botrányba keveredett, mivel hamar kiderült, hogy beszéde nagy részét Michelle Obamának férje mellett 2008-ban elmondott beszédéből emelték át. Érdemes megnézni Melania Trump és Michelle Obama beszédeinek összehasonlítását, ez alapján nem kétséges a plágium:
   http://edition.cnn.com/2016/07/19/politics/melania-trump-michelle-obama-speech/index.html
   
   Egy kiváló paródia Stephen Colbert-től ugyanerről:
   

2. Sikeresebben szerepelt azonban Trumpék lánya, Ivanka, akinek a nők egyenjogúságát középpontba állító kortesbeszéde a fiatal nőt azonnal sztárrá emelte a tömegkommunikációban:
   http://edition.cnn.com/2016/07/21/politics/ivanka-trump-republican-convention-speech/index.html
   

3. Trump nagy riválisának, Ted Cruz texasi szenátornak a beszéde is komoly figyelmet keltett: mivel nem biztosította támogatásáról Trumpot, az utóbbi hívei kifütyülték. Több elemző szerint a konvención való hűvös fogadtatással Cruz 2020-as indulásának esélyei elszálltak.
   How Poker Theory Explains Ted Cruz's Convention Speech
   

4. Újdonság volt a konvención az amerikai meleg és leszbikus közösség megszólítása is. A felvezető szónokok között megszólalt Peter Thiel milliárdos üzletember, aki elmondta: büszke arra, hogy meleg és arra is, hogy republikánus. Donald Trump pedig megismételte az orlandói terrortámadást követően tett kijelentését: meg fogja védeni az amerikai meleg közösséget ettől az idegen ideológia által inspirált erőszaktól.
   'I Am Proud To Be Gay,' Tech Investor Peter Thiel Tells GOP Convention
   
   
5. Trump az elnökjelölést elfogadó beszédében, amely rekord hosszúságú, 75 perces volt, rendkívül sötét tónusokkal festette le Amerika jelenlegi gazdasági és biztonsági helyzetét, s mindezért Obama elnököt és riválisát, Hillary Clinton demokrata elnökaspiránst okolta.
   
   A beszéd hemzsegett a féligazságoktól vagy hamis állításoktól, az NPR ízekre is szedte azt:
   Fact Checking Donald Trump's Speech To The Republican Convention
   
   
6. A konvenció tehát a várakozásoknak megfelelően sok botránnyal és meglehetősen kaotikusan zajlott le, de végül Trump egyértelmű jelöltté választásával végződött.
   http://edition.cnn.com/2016/07/22/politics/republican-convention-takeaways/

Néhány pontban szeretném összefoglalni, amit érdemes tudni az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról, amelyek uralták az amerikai közéletet az elmúlt hét folyamán.

1. Az eddigi konvenciókhoz képest újdonság, hogy a Republikánus Párt nagyágyúi távolmaradtak az eseménytől, ezért Trump helyettük saját családtagjait sorakoztatta fel maga mellett, akik így fontos szerepet játszottak a Konvención.
   
   
2. Felesége, Melania Trump ugyan plágium-botrányba keveredett, mivel hamar kiderült, hogy beszéde nagy részét Michelle Obamának férje mellett 2008-ban elmondott beszédéből emelték át. Érdemes megnézni Melania Trump és Michelle Obama beszédeinek összehasonlítását, ez alapján nem kétséges a plágium:
   
   http://edition.cnn.com/2016/07/19/politics/melania-trump-michelle-obama-speech/index.html
   
   Egy kiváló paródia Stephen Colbert-től ugyanerről:
   

    

   
   
   

2. Sikeresebben szerepelt azonban Trumpék lánya, Ivanka, akinek a nők egyenjogúságát középpontba állító kortesbeszéde a fiatal nőt azonnal sztárrá emelte a tömegkommunikációban:
   
   http://edition.cnn.com/2016/07/21/politics/ivanka-trump-republican-convention-speech/index.html

 

3. Trump nagy riválisának, Ted Cruz texasi szenátornak a beszéde is komoly figyelmet keltett: mivel nem biztosította támogatásáról Trumpot, az utóbbi hívei kifütyülték. Több elemző szerint a konvención való hűvös fogadtatással Cruz 2020-as indulásának esélyei elszálltak.
   
   How Poker Theory Explains Ted Cruz's Convention Speech
   
   

4. Újdonság volt a konvención az amerikai meleg és leszbikus közösség megszólítása is. A felvezető szónokok között megszólalt Peter Thiel milliárdos üzletember, aki elmondta: büszke arra, hogy meleg és arra is, hogy republikánus. Donald Trump pedig megismételte az orlandói terrortámadást követően tett kijelentését: meg fogja védeni az amerikai meleg közösséget ettől az idegen ideológia által inspirált erőszaktól.
   
   'I Am Proud To Be Gay,' Tech Investor Peter Thiel Tells GOP Convention
   
   
5. Trump az elnökjelölést elfogadó beszédében, amely rekord hosszúságú, 75 perces volt, rendkívül sötét tónusokkal festette le Amerika jelenlegi gazdasági és biztonsági helyzetét, s mindezért Obama elnököt és riválisát, Hillary Clinton demokrata elnökaspiránst okolta.
   
   A beszéd hemzsegett a féligazságoktól vagy hamis állításoktól, az NPR ízekre is szedte azt:
   
   Fact Checking Donald Trump's Speech To The Republican Convention
   
   
6. A konvenció tehát a várakozásoknak megfelelően sok botránnyal és meglehetősen kaotikusan zajlott le, de végül Trump egyértelmű jelöltté választásával végződött.
   
   http://edition.cnn.com/2016/07/22/politics/republican-convention-takeaways/

2016. július 21-én az ATV "Start" című reggeli műsorában beszélgettem Mészáros Antóniával a puccskísérletről és annak a török-amerikai kapcsolatokra gyakorolt hatásairól.

http://www.atv.hu/videok/video-20160721-oriasi-tisztogatasok-torokorszagban

 

2016. július 21-én az ATV "Start" című reggeli műsorában beszélgettem Mészáros Antóniával a puccskísérletről és annak a török-amerikai kapcsolatokra gyakorolt hatásairól.

http://www.atv.hu/videok/video-20160721-oriasi-tisztogatasok-torokorszagban