Feed aggregator

Forró őszre számítottunk, de a francia politikában mintha csend lenne. Macron folytatja a külpolitikai programját, folyik a munkaügyi reform, de az ellenzék mégis csendes. Nem sikerül karakteres üzenetekkel “robbantani” az évkezdetet. Bár holnap sor kerül egy szakszervezeti mobilizációra, és a radikális baloldal is aktív, bevallom, ennél sokkal nagyobb hangzavarra számítottam én is. Ehelyett a francia sajtó Irmáról ír a legtöbbet – ez a kitettség és a franciaterületeket ért súlyos károk miatt érthető is -, de belpolitikai hírrel alig találkozni Mi van itt?

Azt hiszem, a relatív csendet az ellenzék gyengesége okozza. Amikor máskor elindul az évad, a francia politikai pártok hangos “nyári egyetemekkel” nyitnak, amolyan évadnyitó szeminárium-fesztiválokkal, amelyeken mindenki – főleg a sajtó és az elemzők – fel tudja mérni, hogy hogy változtak az erőviszonyok a nyári szünetben. Olyasmi gyakorlat ez, mint nálunk a kihelyezett frakcióülések: megadják az alaphangot a közelgő időszakra.

Most azonban a szocialisták nem rendeztek ilyet (anyagi okokból), a republikánusok viszont több ilyen évadnyitót is csináltak – ki-ki a kedvenc elnökjelöltjének a rendezvényére ment. A republikánusok ugye csak decemberben választanak új elnököt, szóval nem is várható, hogy addig nagyobb lesz náluk a rend és az egység. Nem csoda, hogy a hangzavarból nem lett egységes üzenet. Talán a Nemzeti Front évadnyitója volt “szokásos” (Le Pen legalább “bejelentkezett” valamiféle üzenettel), de a belső feszültségek és a programviták miatt ott sem sikerült érdemi alaphangot adni.

Nem tudom, hogy a szakszervezetek tiltakozása mennyire lesz sikeres 12-én (a szocialisták ezer felé hullottak ebben az ügyben is, a republikánusok meg alapvetően szeretik ezt a munkaügyi reformot, így alapvetően a bal- és jobboldali radikálisok mobilizációjára kell majd figyelni). Azt sem tudom, hogy radikális baloldali pártok tüntetése 23-án mekkora lesz.

Mindenesetre Emmanuel Macronnak ez a helyzet igen kényelmes. Gyengülve, de továbbra is uralja a mérsékelt centrumot, mérsékelt ellenzéke gyenge, szemben vele pedig ott vannak a radikálisok, akiket mindig fel lehet mutatni potenciális ellenfélként, veszélyként. Ez az a bizonyos centrális erőtér francia módra, amelyről már beszéltem itt a blogon.

Macron nem áll jól, népszerűtlen, és elhasználta a politikai tőkéje jelentős részét – de ebből a szempontból nem áll rosszul sem. Nyilván célja, hogy a szocialisták és a republikánusok minél több időt töltsenek a káoszban.

(Kiemelt kép: Élysée)

The post 505. Vihar alatti csend appeared first on Francia politika.

Forró őszre számítottunk, de a francia politikában mintha csend lenne. Macron folytatja a külpolitikai programját, folyik a munkaügyi reform, de az ellenzék mégis csendes. Nem sikerül karakteres üzenetekkel “robbantani” az évkezdetet. Bár holnap sor kerül egy szakszervezeti mobilizációra, és a radikális baloldal is aktív, bevallom, ennél sokkal nagyobb hangzavarra számítottam én is. Ehelyett a francia sajtó Irmáról ír a legtöbbet – ez a kitettség és a franciaterületeket ért súlyos károk miatt érthető is -, de belpolitikai hírrel alig találkozni Mi van itt?

Azt hiszem, a relatív csendet az ellenzék gyengesége okozza. Amikor máskor elindul az évad, a francia politikai pártok hangos “nyári egyetemekkel” nyitnak, amolyan évadnyitó szeminárium-fesztiválokkal, amelyeken mindenki – főleg a sajtó és az elemzők – fel tudja mérni, hogy hogy változtak az erőviszonyok a nyári szünetben. Olyasmi gyakorlat ez, mint nálunk a kihelyezett frakcióülések: megadják az alaphangot a közelgő időszakra.

Most azonban a szocialisták nem rendeztek ilyet (anyagi okokból), a republikánusok viszont több ilyen évadnyitót is csináltak – ki-ki a kedvenc elnökjelöltjének a rendezvényére ment. A republikánusok ugye csak decemberben választanak új elnököt, szóval nem is várható, hogy addig nagyobb lesz náluk a rend és az egység. Nem csoda, hogy a hangzavarból nem lett egységes üzenet. Talán a Nemzeti Front évadnyitója volt “szokásos” (Le Pen legalább “bejelentkezett” valamiféle üzenettel), de a belső feszültségek és a programviták miatt ott sem sikerült érdemi alaphangot adni.

Nem tudom, hogy a szakszervezetek tiltakozása mennyire lesz sikeres 12-én (a szocialisták ezer felé hullottak ebben az ügyben is, a republikánusok meg alapvetően szeretik ezt a munkaügyi reformot, így alapvetően a bal- és jobboldali radikálisok mobilizációjára kell majd figyelni). Azt sem tudom, hogy radikális baloldali pártok tüntetése 23-án mekkora lesz.

Mindenesetre Emmanuel Macronnak ez a helyzet igen kényelmes. Gyengülve, de továbbra is uralja a mérsékelt centrumot, mérsékelt ellenzéke gyenge, szemben vele pedig ott vannak a radikálisok, akiket mindig fel lehet mutatni potenciális ellenfélként, veszélyként. Ez az a bizonyos centrális erőtér francia módra, amelyről már beszéltem itt a blogon.

Macron nem áll jól, népszerűtlen, és elhasználta a politikai tőkéje jelentős részét – de ebből a szempontból nem áll rosszul sem. Nyilván célja, hogy a szocialisták és a republikánusok minél több időt töltsenek a káoszban.

(Kiemelt kép: Élysée)

The post 505. Vihar alatti csend appeared first on Francia politika.

Nagyon nagy az érdeklődés Macron közép-európai körútjával kapcsolatban, egyrészt mert Magyarországot és Lengyelországot kihagyta, másrészt meg mert mintha sikerült volna éket vernie a V4-ek közé. Valóban ez történt?

A múlt héten több sajtóorgánum is megkérdezett erről, a főbb megállapítások mindenhol ugyanazok voltak (még jó   ).

(Egyébként készítettem egy írásos elemzést is, amely hamarosan megjelenik az egyik napilapban, erről természetesen jelezni fogok   ).

Interjú a KarcFM-en.
Interjú a Kossuth Rádión.
Interjú a HetiTV-ben (ezt be is szúrom), mert videó:

The post 504. Három beszélgetés Macron közép-európai körútjáról appeared first on Francia politika.

Nagyon nagy az érdeklődés Macron közép-európai körútjával kapcsolatban, egyrészt mert Magyarországot és Lengyelországot kihagyta, másrészt meg mert mintha sikerült volna éket vernie a V4-ek közé. Valóban ez történt?

A múlt héten több sajtóorgánum is megkérdezett erről, a főbb megállapítások mindenhol ugyanazok voltak (még jó   ).

(Egyébként készítettem egy írásos elemzést is, amely hamarosan megjelenik az egyik napilapban, erről természetesen jelezni fogok   ).

Interjú a KarcFM-en.
Interjú a Kossuth Rádión.
Interjú a HetiTV-ben (ezt be is szúrom), mert videó:

The post 504. Három beszélgetés Macron közép-európai körútjáról appeared first on Francia politika.

Édouard Philippe francia miniszterelnök (a munkaügyi miniszter társaságában) augusztus 31-én csütörtökön bemutatta azokat a munkaügyi rendeletterveket, amelyek a Munka Törvénykönyve újabb reformját tartalmazzák. Ezekről a rendeletekről a következő hetekben sokat fogunk beszélni. Most inkább csak a fogadtatás egy érdekességére hívom fel a figyelmet.

Csütörtök este nyilvánosságra hoztak egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezettek többsége támogat az öt kulcsintézkedésből négyet (a szociális párbeszéd reformját, az üzemi szintű demokratikus döntéshozatal kiterjesztését, a projekt-alapú határozott idejű szerződés bevezetését…). Ugyanebben a mérésben viszont 58% ellenzi a jogtalan elbocsájtások után járó kártérítés mértékének maximalizálását. A felmérést a rendeletek tartalmának a pontos bemutatása előtt készítették.

Erre a felmérésre én is hivatkoztam egy reggeli interjúban. (Egyébként vasárnap találkozhatnak a beszélgetéssel a Kossuth Rádió hallgatói, bár nem ez volt a fő téma, hanem Macron külpolitikája.) Ezekből a számokból értelemszerűen arra a következtetésre jutottam, hogy viszonylag izolálható a társadalmi elégedetlenség. Azaz: nem arról van szó, hogy a társadalom egy emberként utálná a munkaügyi reform tervezett intézkedéseit.

És itt jön a fordulat, pontosabban az árnyalás. A rendelettervezetek nyilvánosságra kerülése után egy másik intézet is készített kutatást. Az adatfelvételre itt már a sajtótájékoztató után került sor. A kulcsintézkedések közül konkrétan itt is csak a kártérítési összegek maximalizálását utasítja el a többség. (A többi intézkedés itt is többséget kap, elsősorban Macron és Fillon szavazóinak köszönhetően, ami megint csak az elégedetlenség lokalizálhatóságára utal.)

Ugyanakkor utóbbi mérésből mást is ki lehet emelni. A sajtó ki is emelte. Például azt, hogy támogatja-e a megkérdezett a Munka Törvénykönyve módosítását. Átfogóan! Itt jelentős többség, 58% mondta azt, hogy nem. A megkérdezettek többsége továbbá más kérdéseknél is kifejezte kétségeit a reform hatásosságát és eredményét illetően (munkanélküliség csökkenése, versenyképesség növekedése, dolgozók munkakörülményei).

Ebből két dolog következik. Egyrészt Macronéknak az az érdekük, hogy az átfogó tiltakozással szemben a konkrét javaslatokra helyezzék a hangsúlyt, mivel azokat támogatja a többség. Másrészt pedig az elnöknek és a kormánynak alapvető érdeke, hogy eredményekkel bizonyítsák, hogy a reform hatásos. Hiba lenne azt hinni, hogy kommunikációval meggyőzhetők a hatékonyságban kételkedő megkérdezettek. Régóta mondogatom, hogy Macron csak akkor lehet sikeres, ha eredményeket szállít, és ez a mérés egy újabb bizonyíték!

A harmadik tanulság az elemzőnek és az olvasónak szól: nem mindegy, hogy egy közvélemény-kutatásból mit emelünk ki.

(Kép: pixabay.com)

The post 503. A Munka Törvénykönyvéről és az óvatosságról appeared first on Francia politika.

Édouard Philippe francia miniszterelnök (a munkaügyi miniszter társaságában) augusztus 31-én csütörtökön bemutatta azokat a munkaügyi rendeletterveket, amelyek a Munka Törvénykönyve újabb reformját tartalmazzák. Ezekről a rendeletekről a következő hetekben sokat fogunk beszélni. Most inkább csak a fogadtatás egy érdekességére hívom fel a figyelmet.

Csütörtök este nyilvánosságra hoztak egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezettek többsége támogat az öt kulcsintézkedésből négyet (a szociális párbeszéd reformját, az üzemi szintű demokratikus döntéshozatal kiterjesztését, a projekt-alapú határozott idejű szerződés bevezetését…). Ugyanebben a mérésben viszont 58% ellenzi a jogtalan elbocsájtások után járó kártérítés mértékének maximalizálását. A felmérést a rendeletek tartalmának a pontos bemutatása előtt készítették.

Erre a felmérésre én is hivatkoztam egy reggeli interjúban. (Egyébként vasárnap találkozhatnak a beszélgetéssel a Kossuth Rádió hallgatói, bár nem ez volt a fő téma, hanem Macron külpolitikája.) Ezekből a számokból értelemszerűen arra a következtetésre jutottam, hogy viszonylag izolálható a társadalmi elégedetlenség. Azaz: nem arról van szó, hogy a társadalom egy emberként utálná a munkaügyi reform tervezett intézkedéseit.

És itt jön a fordulat, pontosabban az árnyalás. A rendelettervezetek nyilvánosságra kerülése után egy másik intézet is készített kutatást. Az adatfelvételre itt már a sajtótájékoztató után került sor. A kulcsintézkedések közül konkrétan itt is csak a kártérítési összegek maximalizálását utasítja el a többség. (A többi intézkedés itt is többséget kap, elsősorban Macron és Fillon szavazóinak köszönhetően, ami megint csak az elégedetlenség lokalizálhatóságára utal.)

Ugyanakkor utóbbi mérésből mást is ki lehet emelni. A sajtó ki is emelte. Például azt, hogy támogatja-e a megkérdezett a Munka Törvénykönyve módosítását. Átfogóan! Itt jelentős többség, 58% mondta azt, hogy nem. A megkérdezettek többsége továbbá más kérdéseknél is kifejezte kétségeit a reform hatásosságát és eredményét illetően (munkanélküliség csökkenése, versenyképesség növekedése, dolgozók munkakörülményei).

Ebből két dolog következik. Egyrészt Macronéknak az az érdekük, hogy az átfogó tiltakozással szemben a konkrét javaslatokra helyezzék a hangsúlyt, mivel azokat támogatja a többség. Másrészt pedig az elnöknek és a kormánynak alapvető érdeke, hogy eredményekkel bizonyítsák, hogy a reform hatásos. Hiba lenne azt hinni, hogy kommunikációval meggyőzhetők a hatékonyságban kételkedő megkérdezettek. Régóta mondogatom, hogy Macron csak akkor lehet sikeres, ha eredményeket szállít, és ez a mérés egy újabb bizonyíték!

A harmadik tanulság az elemzőnek és az olvasónak szól: nem mindegy, hogy egy közvélemény-kutatásból mit emelünk ki.

(Kép: pixabay.com)

The post 503. A Munka Törvénykönyvéről és az óvatosságról appeared first on Francia politika.

Kedves Mindenki!

Ahogy Donald Trump, úgy a francia politika blog is nyári szabin van. Augusztus végén jelentkezem, addig is szép nyarat mindenkinek!:)

The post Nyári szabadság appeared first on Francia politika.

Kedves Mindenki!

Ahogy Donald Trump, úgy a francia politika blog is nyári szabin van. Augusztus végén jelentkezem, addig is szép nyarat mindenkinek!:)

The post Nyári szabadság appeared first on Francia politika.

Diplomáciai nagyhéten van túl Párizs, és körvonalazódik Macron külpolitikája.

Angela Merkel, a német kormány és Donald Trump után a francia fővárosba látogatott az izraeli miniszterelnök.

A napokban az is kiderült, Emmanuel Macron jön Budapestre (a viharos kezdet után).

Igen fontos kérdésről fognak tárgyalni, tudniillik a kiküldött munkavállalók helyzetéről – vigyázat, ez nem a külföldön munkát vállalókat takarja.

A Pirkadat című műsorban hosszan beszéltünk e találkozókról:

A Lánchíd Rádiban pedig kifejezetten részletesen tárgyaltunk a V4-es aspektusról:

The post 502. Macron külpolitikája: Trump, Izrael, V4-ek appeared first on Francia politika.

Diplomáciai nagyhéten van túl Párizs, és körvonalazódik Macron külpolitikája.

Angela Merkel, a német kormány és Donald Trump után a francia fővárosba látogatott az izraeli miniszterelnök.

A napokban az is kiderült, Emmanuel Macron jön Budapestre (a viharos kezdet után).

Igen fontos kérdésről fognak tárgyalni, tudniillik a kiküldött munkavállalók helyzetéről – vigyázat, ez nem a külföldön munkát vállalókat takarja.

A Pirkadat című műsorban hosszan beszéltünk e találkozókról:

A Lánchíd Rádiban pedig kifejezetten részletesen tárgyaltunk a V4-es aspektusról:

The post 502. Macron külpolitikája: Trump, Izrael, V4-ek appeared first on Francia politika.

Védjeggyel igazolja a biztonságot a párizsi prefektúra az ellenőrzött turisztikai helyeken a francia fővárosban annak érdekében, hogy ismét minél több turista látogasson Párizsba, és érezze magát ott biztonságban.

Az erről szóló megállapodást hétfő este írta alá Michel Delpuech párizsi prefektus a turisztikai ágazat vezetőivel.

“A turizmus hazánk hírnevének egyik meghatározó eleme, és abban Párizs hatalmas szerepet játszik, annak motorja” – mondta a párizsi prefektus az egyezmény aláírását követően.

A Sécuri-site (Biztonságos létesítmény) nevű védjegy megszerzéséhez a kerekedőknek, vendéglátósoknak meg kell felelniük a prefektúra által meghatározott biztonsági előírásoknak. A rendőrség egyebek mellett biztonsági őrök alkalmazását várja el egy-egy létesítménytől, illetve azt, hogy térfigyelő kamerákkal szereljék az üzleteket és éttermeket, illetve a nem kívánt behatolást betontömbökkel vagy egyéb eszközökkel nehezítsék meg.

A 2015-ben elkövetett terrortámadások miatt tavaly visszaesett a turizmus a fővárosban, de a sokk már távolodóban – hangsúlyozta a prefektus. Kiemelte, hogy erről tanúskodnak a 2016 vége óta folyamatosan emelkedő mutatók.

“Látjuk, hogy Párizs ismét biztonságos városként jelenik meg nemzetközi összehasonlításban. Ez is eggyel több ok arra, hogy még inkább kiszélesítsük a munkánkat a turisták biztonsága érdekében”

–  tette hozzá.

A külügyminisztérium előrejelzései szerint Franciaországba 2017-ben rekordszámú, mintegy 88-89 millió turista látogat, ami 5-6 százalékos emelkedés 2016-hoz képest. Már az év első felében visszatért a 2015-ös látogatottsági szint, ami az előző rekord volt. Franciaországba tavaly 83 millió külföldi turista látogatott, míg 2015 végéig 85 millióan keresték fel az országot.

A visszaesést az előző kormány a párizsi és nizzai iszlamista merényletekkel, az áradásokkal és a munkajogi reform elleni, zavargásokba torkolló tavaszi tüntetéssorozatokkal magyarázta. Szakemberek szerint az idén jelentős növekedés tapasztalható már az év eleje óta, Franciaország továbbra is a világ első számú turisztikai célpontja.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post Párizs: védjegyet kapnak a biztonságos turisztikai helyek appeared first on Francia politika.

Védjeggyel igazolja a biztonságot a párizsi prefektúra az ellenőrzött turisztikai helyeken a francia fővárosban annak érdekében, hogy ismét minél több turista látogasson Párizsba, és érezze magát ott biztonságban.

Az erről szóló megállapodást hétfő este írta alá Michel Delpuech párizsi prefektus a turisztikai ágazat vezetőivel.

“A turizmus hazánk hírnevének egyik meghatározó eleme, és abban Párizs hatalmas szerepet játszik, annak motorja” – mondta a párizsi prefektus az egyezmény aláírását követően.

A Sécuri-site (Biztonságos létesítmény) nevű védjegy megszerzéséhez a kerekedőknek, vendéglátósoknak meg kell felelniük a prefektúra által meghatározott biztonsági előírásoknak. A rendőrség egyebek mellett biztonsági őrök alkalmazását várja el egy-egy létesítménytől, illetve azt, hogy térfigyelő kamerákkal szereljék az üzleteket és éttermeket, illetve a nem kívánt behatolást betontömbökkel vagy egyéb eszközökkel nehezítsék meg.

A 2015-ben elkövetett terrortámadások miatt tavaly visszaesett a turizmus a fővárosban, de a sokk már távolodóban – hangsúlyozta a prefektus. Kiemelte, hogy erről tanúskodnak a 2016 vége óta folyamatosan emelkedő mutatók.

“Látjuk, hogy Párizs ismét biztonságos városként jelenik meg nemzetközi összehasonlításban. Ez is eggyel több ok arra, hogy még inkább kiszélesítsük a munkánkat a turisták biztonsága érdekében”

–  tette hozzá.

A külügyminisztérium előrejelzései szerint Franciaországba 2017-ben rekordszámú, mintegy 88-89 millió turista látogat, ami 5-6 százalékos emelkedés 2016-hoz képest. Már az év első felében visszatért a 2015-ös látogatottsági szint, ami az előző rekord volt. Franciaországba tavaly 83 millió külföldi turista látogatott, míg 2015 végéig 85 millióan keresték fel az országot.

A visszaesést az előző kormány a párizsi és nizzai iszlamista merényletekkel, az áradásokkal és a munkajogi reform elleni, zavargásokba torkolló tavaszi tüntetéssorozatokkal magyarázta. Szakemberek szerint az idén jelentős növekedés tapasztalható már az év eleje óta, Franciaország továbbra is a világ első számú turisztikai célpontja.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post Párizs: védjegyet kapnak a biztonságos turisztikai helyek appeared first on Francia politika.

A párizsi ügyészség kiterjesztette az állítólagos fiktív európai parlamenti asszisztensi állások ügyében indult vizsgálatot Jean-Luc Mélenchonra, a radikális baloldali Lázadó Franciaország vezetőjére – erősítette meg szerdán a vádhatóság a Le Parisien című napilap értesülését.

A francia radikális baloldali ellenzék vezetője ellen június 27-én Sophie Montel, a Nemzeti Front EP-képviselője tett panaszt, akinek egy korábbi feljelentése alapján a párizsi ügyészség március 22-én mintegy húsz francia EP-képviselő ellen indított bizalommal való visszaélés gyanúja miatt előzetes vizsgálatot.

Sophie Montel újabb feljelentése alapján a vádhatóság Jean-Luc Mélenchon mellett, aki 2009 és 2017 között volt európai parlamenti képviselő, négy korábbi asszisztensére is kiterjesztette a vizsgálatot.

“Egyik asszisztensemnek sem volt semmilyen politikai szerepe sem a Baloldali Pártban (Mélenchon előző pártjában), sem a Lázadó Franciaországban, egyiküknek sem, soha az európai parlamenti időszakom alatt, nem is tudom, mit akarnak tőlem” – mondta kedden Jean-Luc Mélenchon a nemzetgyűlésben tartott sajtótájékoztatóján.

Az ügyben a párizsi ügyészség indított előzetes eljárást, s arra keresi a választ, hogy a francia politikai pártok a Franciaországban dolgozó alkalmazottaikat uniós pénzekből, színlelt európai parlamenti asszisztensi szerződések alapján fizették-e.

A vizsgálatban szinte minden párt képviselői érintettek, a jobbközép Köztársaságiak részéről Brice Hortefeux és Michele Alliot-Marie korábbi miniszterek, a szocialistáktól Edouard Martin vagy a zöld-párti Yannick Jadot is.

A Marine Le Pen vezette Nemzeti Frontban nemcsak a képviselők, hanem a párt ellen is folyik egy külön vizsgálat, miután felmerült a gyanú, hogy a párt egy teljes rendszert épített ki az alkalmazottaknak uniós pénzekből történő kifizetésére. Ebben az ügyben a pártelnök ellen június végén már vádat emeltek bizalommal való visszaélés gyanúja miatt. Le Pen kabinetfőnöke, Catherine Griset ellen február 22-én emeltek vádat. Azzal gyanúsítják, hogy 2009 és 2016 között az EP-ben vett fel asszisztensi fizetést, holott ezalatt valójában Franciaországban töltött be tisztséget a pártjában. A párt egyik másik alkalmazottja, a párizsi pártszékházban grafikusként foglalkoztatott Charles Hourcade ellen is eljárás indult már, amiért uniós asszisztensi fizetést vett fel.

Egy harmadik vizsgálat is folyik fiktív uniós állások miatt, mégpedig a centrista Modem párt ellen, aminek következményeként a párthoz tartozó három miniszter júniusban távozásra kényszerült az Emmanuel Macron államfő által májusban kinevezett első kormányból.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post A radikális baloldali Mélenchon ellen is nyomoznak a fiktív állásos ügyben appeared first on Francia politika.

A párizsi ügyészség kiterjesztette az állítólagos fiktív európai parlamenti asszisztensi állások ügyében indult vizsgálatot Jean-Luc Mélenchonra, a radikális baloldali Lázadó Franciaország vezetőjére – erősítette meg szerdán a vádhatóság a Le Parisien című napilap értesülését.

A francia radikális baloldali ellenzék vezetője ellen június 27-én Sophie Montel, a Nemzeti Front EP-képviselője tett panaszt, akinek egy korábbi feljelentése alapján a párizsi ügyészség március 22-én mintegy húsz francia EP-képviselő ellen indított bizalommal való visszaélés gyanúja miatt előzetes vizsgálatot.

Sophie Montel újabb feljelentése alapján a vádhatóság Jean-Luc Mélenchon mellett, aki 2009 és 2017 között volt európai parlamenti képviselő, négy korábbi asszisztensére is kiterjesztette a vizsgálatot.

“Egyik asszisztensemnek sem volt semmilyen politikai szerepe sem a Baloldali Pártban (Mélenchon előző pártjában), sem a Lázadó Franciaországban, egyiküknek sem, soha az európai parlamenti időszakom alatt, nem is tudom, mit akarnak tőlem” – mondta kedden Jean-Luc Mélenchon a nemzetgyűlésben tartott sajtótájékoztatóján.

Az ügyben a párizsi ügyészség indított előzetes eljárást, s arra keresi a választ, hogy a francia politikai pártok a Franciaországban dolgozó alkalmazottaikat uniós pénzekből, színlelt európai parlamenti asszisztensi szerződések alapján fizették-e.

A vizsgálatban szinte minden párt képviselői érintettek, a jobbközép Köztársaságiak részéről Brice Hortefeux és Michele Alliot-Marie korábbi miniszterek, a szocialistáktól Edouard Martin vagy a zöld-párti Yannick Jadot is.

A Marine Le Pen vezette Nemzeti Frontban nemcsak a képviselők, hanem a párt ellen is folyik egy külön vizsgálat, miután felmerült a gyanú, hogy a párt egy teljes rendszert épített ki az alkalmazottaknak uniós pénzekből történő kifizetésére. Ebben az ügyben a pártelnök ellen június végén már vádat emeltek bizalommal való visszaélés gyanúja miatt. Le Pen kabinetfőnöke, Catherine Griset ellen február 22-én emeltek vádat. Azzal gyanúsítják, hogy 2009 és 2016 között az EP-ben vett fel asszisztensi fizetést, holott ezalatt valójában Franciaországban töltött be tisztséget a pártjában. A párt egyik másik alkalmazottja, a párizsi pártszékházban grafikusként foglalkoztatott Charles Hourcade ellen is eljárás indult már, amiért uniós asszisztensi fizetést vett fel.

Egy harmadik vizsgálat is folyik fiktív uniós állások miatt, mégpedig a centrista Modem párt ellen, aminek következményeként a párthoz tartozó három miniszter júniusban távozásra kényszerült az Emmanuel Macron államfő által májusban kinevezett első kormányból.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post A radikális baloldali Mélenchon ellen is nyomoznak a fiktív állásos ügyben appeared first on Francia politika.

Látva a kongresszusi erődemonstrációt, illetve legújabban a vezérkari főnökkel folytatott vitáját, a vezérkari főnöknek küldött ellentmondást nem tűrő üzeneteit, megjelentek azok a kritikai hangok, amelyek autoriter hatalomgyakorlással vádolják Emmanuel Macron köztársasági elnököt.

Régen volt már Jacques Chirac “én döntök, ő végrehajt” megjegyzése, mert úgy látszik, kevesen emlékeznek rá. Pedig ezzel rakta helyre az akkori köztársasági elnök Nicolas Sarkozy akkori belügyminisztert. És a francia rendszer valóban ilyen – főleg a gyakorlatban és a hagyományok szerint. (Az elnök a gyakorlatban jóval nagyobb hatalommal bír, mint amennyit az alkotmány papíron előír.)

Persze alkotmányosan sem semmi a helyzet. Ha nagyon kifeszítjük a dolgokat, akkor még a parlament is rákényszeríthető, hogy azt tegye, amit az elnök és kormánya akar. (Baj egyedül akkor van, ha a kormányfő szembefordul az elnökkel, és mondjuk nem hajlandó felszólításra lemondani. Sosem történt ilyen, a hagyomány a lemondás.)

Amikor Macron azt üzeni, hogy vele csak zárt körben vitatkozhatnak a munkatársai, illetve ha egy beosztottja tartósan szemben áll vele, akkor mennie kell, valójában semmi sokkolót nem mond. Ez nem autoriter, hanem profi és fegyelmezett dolog. Ráadásul ez a politikailag racionális is, a belső vitákat csak amatőr politikusok és politikai szervezetek viszik ki a nyilvánosságba. (Macron az elnöki kommunikációt is kőkeményen fogja, a Hollande-féle fecsegés és a Sarkozy-féle túlmozgás után elégedetlen is vele a korábban barátságos sajtó, de nagyon.)

Hollande – gyenge vezetést felmutató – elnöksége után persze Macron autoritás-demonstrációja valóban meglepő és szokatlanul erőszakos. Ugyanakkor ez az autoritás-demonstráció – a fentiek miatt – alapvetően racionális és a hagyományoknak megfelelő. Nem lennék azonban meglepődve, ha néhány ellenzéki elem felerősítené a “személyi vezetéssel” szembeni kritikáit – De Gaulle-t is támadták ezzel, meg azzal is, hogy személyi diktatúrát épít. 1981-ben aztán jött egy bizonyos Mitterrand elnök, aki baloldaliként beült az elnöki székbe. Elfoglalta és élvezte. A rossz nyelvek szerint “Isten” volt a beceneve…

De azért vannak itt kockázatok is. Emlékezzünk, hogy Charles de Gaulle-nak is volt csatája a hadsereggel, 1961-ben még egy tábornokpuccsra is sor került. Van, aki azt mondja egyébként, hogy az elnök és a sereg közötti bizalom 1961 óta soha nem volt olyan alacsonyan, mint most, ami viszont tényleg komoly kockázat, hiszen Franciaország külföldi hadműveletekben vesz részt, az utcán mozgatja a sereget a Sentinelle-hadművelet keretében stb. Nyilván figyelni fogom, hogy a bizalomhiány okoz-e további problémákat.

Végül: azt sem tartom kizártnak, hogy egy 39 éves fiatalembernek egyfajta belső, pszichológiai kényszert is ki kell szolgálnia: bizonyítania kell (magának is), hogy ő a főnök. Ha így van, akkor ezt a politikai vezetés pszichológiai kockázatai közé sorolom. Meglátjuk.

(Kiemelt kép: Macron a kongresszusi beszéde alatt)

The post 501. Autoriter-e Macron? appeared first on Francia politika.

Látva a kongresszusi erődemonstrációt, illetve legújabban a vezérkari főnökkel folytatott vitáját, a vezérkari főnöknek küldött ellentmondást nem tűrő üzeneteit, megjelentek azok a kritikai hangok, amelyek autoriter hatalomgyakorlással vádolják Emmanuel Macron köztársasági elnököt.

Régen volt már Jacques Chirac “én döntök, ő végrehajt” megjegyzése, mert úgy látszik, kevesen emlékeznek rá. Pedig ezzel rakta helyre az akkori köztársasági elnök Nicolas Sarkozy akkori belügyminisztert. És a francia rendszer valóban ilyen – főleg a gyakorlatban és a hagyományok szerint. (Az elnök a gyakorlatban jóval nagyobb hatalommal bír, mint amennyit az alkotmány papíron előír.)

Persze alkotmányosan sem semmi a helyzet. Ha nagyon kifeszítjük a dolgokat, akkor még a parlament is rákényszeríthető, hogy azt tegye, amit az elnök és kormánya akar. (Baj egyedül akkor van, ha a kormányfő szembefordul az elnökkel, és mondjuk nem hajlandó felszólításra lemondani. Sosem történt ilyen, a hagyomány a lemondás.)

Amikor Macron azt üzeni, hogy vele csak zárt körben vitatkozhatnak a munkatársai, illetve ha egy beosztottja tartósan szemben áll vele, akkor mennie kell, valójában semmi sokkolót nem mond. Ez nem autoriter, hanem profi és fegyelmezett dolog. Ráadásul ez a politikailag racionális is, a belső vitákat csak amatőr politikusok és politikai szervezetek viszik ki a nyilvánosságba. (Macron az elnöki kommunikációt is kőkeményen fogja, a Hollande-féle fecsegés és a Sarkozy-féle túlmozgás után elégedetlen is vele a korábban barátságos sajtó, de nagyon.)

Hollande – gyenge vezetést felmutató – elnöksége után persze Macron autoritás-demonstrációja valóban meglepő és szokatlanul erőszakos. Ugyanakkor ez az autoritás-demonstráció – a fentiek miatt – alapvetően racionális és a hagyományoknak megfelelő. Nem lennék azonban meglepődve, ha néhány ellenzéki elem felerősítené a “személyi vezetéssel” szembeni kritikáit – De Gaulle-t is támadták ezzel, meg azzal is, hogy személyi diktatúrát épít. 1981-ben aztán jött egy bizonyos Mitterrand elnök, aki baloldaliként beült az elnöki székbe. Elfoglalta és élvezte. A rossz nyelvek szerint “Isten” volt a beceneve…

De azért vannak itt kockázatok is. Emlékezzünk, hogy Charles de Gaulle-nak is volt csatája a hadsereggel, 1961-ben még egy tábornokpuccsra is sor került. Van, aki azt mondja egyébként, hogy az elnök és a sereg közötti bizalom 1961 óta soha nem volt olyan alacsonyan, mint most, ami viszont tényleg komoly kockázat, hiszen Franciaország külföldi hadműveletekben vesz részt, az utcán mozgatja a sereget a Sentinelle-hadművelet keretében stb. Nyilván figyelni fogom, hogy a bizalomhiány okoz-e további problémákat.

Végül: azt sem tartom kizártnak, hogy egy 39 éves fiatalembernek egyfajta belső, pszichológiai kényszert is ki kell szolgálnia: bizonyítania kell (magának is), hogy ő a főnök. Ha így van, akkor ezt a politikai vezetés pszichológiai kockázatai közé sorolom. Meglátjuk.

(Kiemelt kép: Macron a kongresszusi beszéde alatt)

The post 501. Autoriter-e Macron? appeared first on Francia politika.

Igen, ez már az 500. poszt a Francia Politika blogon. Ez sokat jelent nekem. 2011 késő tavaszán, kora nyarán indítottam ezt a blogot, amikor Dominique Strauss-Kahn-t letartóztatták. Még Sarkozy volt az elnök! Hú, de rég volt! Tehát hat éve gondozom nagy szeretettel és elkötelezettséggel ezt a platformot – ami természetesen sok és rendszeres munkát jelent számomra.

Hiszek benne, hogy ez az elmúlt hat év a maga szerény eszközeivel tett valamit a francia-magyar barátság elmélyítéséért.

Persze a számozottak csak a saját elemzések, a saját tartalmak, a többit nem is számolom, nem is számozom. Szóval a valóságban egészen biztos, hogy sokkal több anyag jelent meg itt a blogon.

Mindenesetre az 500. akkor is egy kerek pillanat. Ennél megállok egy percre. A sok munkát meg kell ünnepelni.

Személy szerint egy nyugis, olvasós délutánnal és a silverstone-i Forma 1-es futammal abszolválom ezt a feladatot (full disclosure, mielőtt megkérdeznétek: mivel a nagy kedvenc Schumachert és a kis kedvenc Rosberget nélkülözni vagyok kénytelen, a Bottas-Alonso-Verstappen-hármas ténykedését figyelem szimpátiával).

És akkor álljon itt pár “ünnepi” elemzés is :-). Ez a beszélgetés péntek reggel (július 14-én) született, természetesen Trump és Merkel párizsi látogatásairól volt szó a Kossuth Rádióban:

Ez pedig július 15-én este, az M1 adásában született. Itt már bővebben beszéltünk arról, hogy mit tudunk Macron külpolitikájáról úgy összességében:

The post Igen, ez már az 500. poszt! Ezek meg “ünnepi” elemzések :-) appeared first on Francia politika.

Igen, ez már az 500. poszt a Francia Politika blogon. Ez sokat jelent nekem. 2011 késő tavaszán, kora nyarán indítottam ezt a blogot, amikor Dominique Strauss-Kahn-t letartóztatták. Még Sarkozy volt az elnök! Hú, de rég volt! Tehát hat éve gondozom nagy szeretettel és elkötelezettséggel ezt a platformot – ami természetesen sok és rendszeres munkát jelent számomra.

Hiszek benne, hogy ez az elmúlt hat év a maga szerény eszközeivel tett valamit a francia-magyar barátság elmélyítéséért.

Persze a számozottak csak a saját elemzések, a saját tartalmak, a többit nem is számolom, nem is számozom. Szóval a valóságban egészen biztos, hogy sokkal több anyag jelent meg itt a blogon.

Mindenesetre az 500. akkor is egy kerek pillanat. Ennél megállok egy percre. A sok munkát meg kell ünnepelni.

Személy szerint egy nyugis, olvasós délutánnal és a silverstone-i Forma 1-es futammal abszolválom ezt a feladatot (full disclosure, mielőtt megkérdeznétek: mivel a nagy kedvenc Schumachert és a kis kedvenc Rosberget nélkülözni vagyok kénytelen, a Bottas-Alonso-Verstappen-hármas ténykedését figyelem szimpátiával).

És akkor álljon itt pár “ünnepi” elemzés is :-). Ez a beszélgetés péntek reggel (július 14-én) született, természetesen Trump és Merkel párizsi látogatásairól volt szó a Kossuth Rádióban:

Ez pedig július 15-én este, az M1 adásában született. Itt már bővebben beszéltünk arról, hogy mit tudunk Macron külpolitikájáról úgy összességében:

The post Igen, ez már az 500. poszt! Ezek meg “ünnepi” elemzések :-) appeared first on Francia politika.