Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

Az orosz nagyhatalmi politika elméleti alapjai

Az orosz nacionalizmus elméleti alapjai napjainkban - Alexandr Dugin neo-eurázsia elmélete

Alexandr Dugin, az orosz neo-eurázsiai ideológia egyik kidolgozója, a jelnlegi "orosz nagyhatalmi politika" ideológusa. Politikai útja ugyanakkor már a kezdetekkor elvált Putyinétól, de ahogy Putyin mozgástere egyre inkább beszűkül, annál inkább kiütköznek, sőt felerősödnek az átfedések kettejük elképzelései között. A dugini elképzelések szerint egy Eurázsiai Birodalomnak kell létrejönnie az atlanti birodalommal (értsd : USA) szemben. Az Eurázsiai Birodalomról szóló fejtegetéseiben nem teljesen világos, hogy ennek létrehozása mennyire békés, illetve erőszakos úton következne be és egyes területek akkor milyen függésben is lennének Oroszországgal.

A geopolitikus az adott államok többé-kevésbé demokratikus működését teljesen figyelmen kívül hagyja (esetleg már egy poszt-demokratikus korszakra gondol?) és meglepő könnyedséggel vonna össze egy országban történelmileg egymással nem éppen barátságos viszonyban élő országokat mint pl. Románia, Bulgária, Szerbia és Görögország, s mindez az egész koncepció komolyságát az elemző számára alapjaiban kérdőjelezi meg.

Oroszország legfőbb célja Ukrajna jelenlegi állapotának felszámolása (írja az 1990-es évek végén!) illetve annak a mesterséges cordon sanitaire-nek a felszámolása, mely Eurázsiát természetellenes módon kettéosztja, azaz az oroszokat és a németeket egymás ellenségeivé tette. Szerinte amíg az USA dominanciája létezik Európában, addig minden konfliktus és ellentét mesterséges jellegű és minden regionális hatalom az atlantisták érdekeit szolgálja – ami ha nyilvánvaló túlzás is, de azért kitapintható az erős amerikai jelenét mind az exjugoszláviai konfliktusban, mind a 2004-es és 2014-es ukrán események terén is.

Ezen a ponton Dugin szembefordul a szlavofil hagyománnyal, melynek geopolitikai alapvetése – szerinte alapjaiban elhibázott módon – Oroszország védelme ezen cordon sanitaire-eken keresztül. Innen elég hamar arra a következtetésre jut, hogy lényegében az Egyesült Államok a felelős mindkét világháborúért, mely a németeket és az oroszokat egymás ellen fordította, ami történelmileg megint csak nem állja meg a helyét. A szlavofil geopolitika további hibája, hogy Oroszországot angol és francia érdekek mentén öngyilkos háborúkba keverte saját természetes geopolitikai ellenfeleinek az oldalán (ld. Török háborúk, Japán ellenes háború). Ez az utópia Oroszországnak „a cárjába, az egyházába és a birodalmába került”.


Az anakonda-gyűrű : A SZU helyzete és az 1979-es afghanisztáni szovjet beavatkozás geopolitikai oka
- Forrás : Osnovy geopolitiki: geopoliticheskoe budushchee Rossii

Hogyan nézne ki az Eurázsiai Birodalom, melynek szinonímájaként néha az Orosz Birodalom szerepel? Oroszország sem Kelet, sem Nyugat, sem Európa, sem Ázsia, hanem Eurázsia. Az új Oroszországnak – mely nem a Nyugat által kreált regionális hatalmú, szeparatista kísérletek terepeként létrejött életképtelen Orosz Föderáció lenne – lételeme a birodalomépítés. Lényegében a FÁK államainak többsége korábban az orosz birodalom része volt és a „posztbirodalmi legitimitás” elvén alapulva felhasználtják azt a tényt, hogy a gyarmati adminisztráció örököseként a szovjet birodalmi kontextusban kialakult egységes irányítási rendszer maradványai vannak hatalmon. Ezen elit idegen az adott országok nemzeti-kultúrális tradícióitól és túlélésük alapfeltétele az anyaországtól való függőség megőrzése.

Oroszországnak egy új eurázsiai hatalmi blokkot kell létrehoznia, de tanulnia kell a SZU hibáiból. Nem akarhatja minden entitását teljes mértékben integrálni, hanem nagy arányú szuverenitást biztosítva számukra, lényegében csak a külpolitika és a védelem területeit kell szorosan a saját kezében tartania.
A SZU legnagyobb hibájának azt tartja, hogy nem teremtette meg természetes határait, azaz nem hódította meg Európát az Atlanti óceánig, valamit Dél-Ázsiát. Így Nyugat-Európa - az "amerikai gyarmat" - megakadályozta, hogy a térségben egy egészséges és életképes birodalom jöhessen létre. A nyugat-európai térség önmagában védelem és nyersanyagok nélküli életképtelen régió jött létre az USA cordon sanitaire-eként. Duginnál visszaköszön a Richelieu-i természetes határok koncepciója, de előbbinél csak a tengeri határok jelentenek alternatívát a jelenlegi mesterséges és nagyon hosszú, nem védhető szárazföldi határszakaszokkal szemben az eurázsiai kontinensen.


Eurázsia kiterjedése - Forrás : Wikipédia

Míg Keleten Irán, Indai és főként Japán (sic!) lennének az eurázsiai blokk pillérei, az Orosz Birodalom természetes szövetségese Nyugaton a Nyugati félsziget (ezalatt érti kb. a jelenlegi EU-t) lenne, melyek így a birodalom számára biztosítanák a természetes tengeri határokat minden irányból. Itt ismét némi logikai bukfenc következik, mert abban ugyan igaza van, hogy a nyugati térség egyes államai (főként Franciaország) időnként kritikus szemmel nézik a NATO-féle védelmet (ugyanakkor több pénzt már évtizedek óta nem akarnak ennek alternatívájára költeni). Mégsem világos, miért lennének hirtelen lelkesek az atlanti védelmet orosz védelemre felcserélni. Olyan helyzetben, mely nemcsak 2000-ben, de 2014-ben is meghaladná az orosz katonai potenciál képességeit, főként, hogy ez az orosz dominancia totális jelleget ígér...

Ugyanakkor az új helyetben Oroszország teljes kulturális, nyelvi, gazdasági és jogi autonómiát ígérne, de egyben politikai, stratégiai, geopolitikai és ideológikus szuverenitásban szigorú korlátozást, mely utóbbiak kapcsán őszintén szólva nem értjük, hogy miért kellene vonzónak lenniük a térség számára. Dugin azzal érvel, hogy Eurázsia egymástól való egészséges függése ennek az alapja, azaz az EU területe tőkét, technológiát és tudást biztosítana a keleti nyersanyagokért és védelemért cserébe. El kell ismerni, bár mindez a jelenlegi helyezetben politikai nonszensznek tűnik, ágazati szinteken – főként az energiaellátás terén - van azért benne itt-ott ráció, gondolva itt a német-orosz kőolajipari beruházásokra és vezetékekre, illetve a francia-orosz kezdeményezésű eurázsiai villamos energetikai ellátó rendszerre.

E politikai unió (?) együttműködés (?) szilárd geopolitikai pillére Közép-Európa. Dugin alighanem a teljes közép-európai értelmiséggel szembeszállva kifejti, hogy „Közép-Európa stratégiailag, kulturálisan és részben politikailag egyesített természetes geopolitikai képződmény”. Alapvetően a Drang nach Osten doktrinájára egyszerüsíti le az itteni történelmi viszonyokat, mert szerinte a térség hagyományos konszolodáló ereje Németország, sőt e politikai befolyás Olaszországra és Spanyolországra is kiterjedhetne...

Az együttműködés itt mindenesetre a Moszkva-Berlin tengelyen alapulna, abból a szintén inkább pontos konzekvenciából adódóan, hogy a francia-német tandemben (melyet megőrzendőnek és fontosnak tart) Berlin és Párizs már nagyon nem azonos súlycsoportot képvisel. Politikailag Berlinnek Párizst mintegy Moszkvával kéne leváltania.
Franciaország „általában véve az európai kontinentális hagyományok aláásásában mindig is élen járt, és sok esetben a francia politika jelentette a legagresszívabb altlantizmust". Ugyanakkor ez az ország politikailag még „menthető” – nem úgy mint Nagy-Britannia a legkevésbé európai állam, mely de facto csak az USA extraterritoriális tengeri bázisa. Mert a Napoléontól (!) De Gaulle-on keresztül Mitterrandig megjelent egy pozitív vonal, a kontinens integrációjának képviselete is. Ugyanakkor Németországnak nem valamiféle pángermán centrumot kéne létrehoznia, hanem nemzetek feletti, civilizált egységet, mely mentes bármely nép etnikai és nyelvi dominanciájától.


A régi-új német és orosz befolyási övezetek
- Forrás : Osnovy geopolitiki: geopoliticheskoe budushchee Rossii

Az „új európai átmenet útját” illetőleg elég nagy bizonytalanságot hagy a szerző. Egyfajta összeurópai elégedetlenséget sugall, melyet Moszkvának nem kellene tétlenül szemlélnie. Illetve néhol kitűnik, hogy az ellenzőket nem éppen demokratikus úton kell majd elhalgattatni a „szent cél” érdekében. Német és francia tekintetben Dugin számol a hagyományosan atlantista-ellenes erők erejével, a keleti államokat tekintve pedig azzal, hogy e társadalmakban - ha eltérő mértékben is, de - mindig kitapintható a kelet és a nyugat felé tekintők ellentéte.

Az orosz geopolitikus felfogásában Nyugat-Európa az USA cordon sanitaire-e és ezen érvelése igencsak egybevág de Gaulle érvelésével, aki a McNamara által szorgalmazott flexible response NATO-doktrinát (atomfegyverek helyett az első válasz hagyományos erőkkel, Európa "kivéreztetése") hasonló érveléssel utasította el. Dugin szerint a SZU előtt két lehetőség állt :
- vagy az Atlanti-óceánig elfoglalni Európát,
- vagy kivonulni a keleti térségből, a NATO nyugat-európai kivonulásáért cserébe, egy semleges, esetleg korlátozott elrettentő atompotenciállal rendelkező térséget (Európai Blokk) létrehozva.
Ezt a változatot de Gaulle idejében komolyan mérlegelték.

A semleges cordon sanitaire-ek rendszerét Dugin szerint Ázsiában is alkalmazni kellett volna. Ott Afghanisztán, Irán, India (esetleg Kína) képezte volna ezek részét. Vagy Keleten, vagy Nyugaton erővel kellett volna fellépni, míg a másik helyen békével. Ez mindenképpen szükséges lett volna az anakonda szorításából való kitöréshez.
De a SZU nem szánta rá magát egyik térfélen sem a radikális lépésre, így az atlanti hatalmak „bedarálták”. A Nyugat legfőbb célja, hogy megakadályozza a kontinentális neoeurázsiai blokk létrejöttét. Oroszország biztonsága és szuverenitása – egyedüliként - az egész eurázsiai kontinens biztonságával és szuverenitásával egyenlő.
Mindenestre az ezredfordulón profetikusan arra is utal, hogy az euroatlanti integráció ki fog fulladni, és egyre nagyobb rétegek lesznek csalódottak az EU-ban.
Az eszközöket tekintve természetesen Dugin számba veszi a katonai hódítás útját is, mint teljesen irreális lehetőséget. Oroszországnak viszont nemcsak geopolitikai szükségszerűsége, hanem lételeme a birodalomépítés, különben az Európa-központ nyomul be a nyugat-orosz területekre, vagy Kína tör ki az észak-kazahsztáni vagy kelet-szibériai térségek felé.

Rövid konlklúzióként elmondható, hogy a 2000-es évek felének – Putyinhoz köthető - nagyhatalmi orosz törekvései azért nem feltétlenül követik a e sémát, még akkor sem, ha az ukrajnai események illeszkednek a dugini rendszerbe. Geopolitikailag mindeddig - legalábbis francia felfogás szerint - nagyjából egy orosz-kínai és egy indiai-USA szövetség kezdett kialakulni : Az oroszok 2006/2007-re konszolidálták a kapcsolatokat Kínával és rendezték az Amúr folyó menti konfliktusokat : Mindkét fél jól járt azzal, hogy a túlnépesedett észak-kínai területről az elnéptelenedő Szibériai területre átjöhettek a kínai bányászati beruházások és a hasznot megosztják. Szintén hasznosak a transszibériai gázvezetékek, melyek Oroszország számára alternatív export, Kína számára pedig alternatív import lehetőséget biztosítanak, miközben a dél-kínai tengeren 2014 októberében talált palagázmezők kalkuláltan akár helyettesíthetnék is az orosz beszállítást.

Dr. Türke András István
Az elemzés bővített változata francia nyelven 2014 végén fog megjelenni a CIEH (Université Paris III de la Sorbonne Nouvelle) Cahiers des études hongroises kiadványában :
Cahiers hongrois sur les populismes et les partis d’extrême-droite d’Europe centrale
CIEH Paris – Sorbonne Nouvelle Paris III
Az elmélet "megvalósulásáról" az ún. "orosz tavasz" fázisairól itt olvashat.

-
Forrás :
Alexandr Dugin, « A geopolitika alapjai – Oroszország geopolitikai jövője » (Osnovy geopolitiki: geopoliticheskoe budushchee Rossii, Moscou, Arktogeia 2000 (19971) in : Siselina Ljubov – Gazdag, Ferenc (ed) Oroszország és Európa – Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény, Budapest, Zrínyi, 2004. pp. 333-376.

Undefined