Feed aggregator

Parliament and member state negotiators reached a provisional deal to update EU rules on sustainability reporting and due diligence requirements for companies.
Committee on Legal Affairs

Source : © European Union, 2025 - EP

A világűr, mint műveleti tér körülbelül az 1980-as évek óta van külön kezelve, ekkor volt az USA és a Szovjetunió versengése a világűr militarizálásában a csúcspontján, de a történet ennél sokkal korábban kezdődött. Az űr meghódítása már az idők kezdete óta érdekelte az embereket, úgy ahogy a tengerek és a szárazföldek felfedezése, de mivel egy sokkal szélsőségesebb és „elérhetetlennek” gondolt környezetről van szó ezért ezzel a felfedezéssel a XX. század második feléig kellett várni.

A rakétatechnológia ekkorra vált annyira hatékonnyá és üzembiztossá, hogy megvalósítható legyen egy ilyen utazás, először a náci Németországban voltak sikeres kísérlete egy új csodafegyverrel, a neve V-2 volt. A rövidítés a Vergeltungswaffen-t takarta, ami magyarul megtorló fegyvert jelent és Hitler ettől várta, hogy a Szövetségeseket végleg legyőzze. A valóságban azonban túl drága és túl bonyolított rakéta nem tett érdemi hatást a Szövetségesek előre nyomulására vagy a moráljukra, de maga a koncepció és egy működő ballisztikus rakéta hatalmas jelentőségű hadizsákmánynak számított. Ezért a szovjetek és a Szövetségesek is versengtek, hogy melyikük kaparintja meg a rakétát és persze az azon dolgozó tehetséges mérnököket. A rakéta program vezetője és egyik fő mérnöke Wernher von Braun így került amerikai hadifogságba, ahol a sors fintora, hogy nem ítélték el, hanem cserébe egy feladatot kapott az amerikai felső vezetéstől. Építenie kell egy rakétát így megelőzve a szovjeteket az űrversenyben, ez azonban nem valósult meg időben hiszen a szovjet Szputnyik már 1957-ben felbocsátásra került ezért az USA űrprogramja hátrányból indult. Ezt a 60-as évek második felére sikerült ledolgozniuk és ekkorra a szovjetek lendülete kifulladni látszott és a Holdra való emberküldés túl komplex feladatnak bizonyult. A Holdraszállást követően az USA elkönyvelte, hogy megnyerte az űrversenyt és háttérbe is szorultak ezek a missziók.

Az űrkutatás továbbra is zajlott, de nem ez volt a szovjetekkel szembeni fő „hadviselési” forma. A kutatási célú fejlesztéseket egyre gyorsabban kezdte felváltani a fegyverek világűrbe való telepítése is ezért 1967-ben az Outer Space Treaty-vel a felek lemondtak az űrben végzett nukleáris kísérletek jogáról. Megjelentek idővel az ICBM-ek is és ezzel a bolygó bármely pontjára nukleáris csapást tudtak mérni a szuperhatalmak méghozzá az addig használt stratégiai bombázókhoz képest rekordidő alatt. Az űrverseny az 1980-as években kapott újra szárnyra, de ekkor már tisztán a katonai szektorban hiszen Raegan elnök egy új és forradalmi rakéta védelmi rendszer kiépítését ígérte a Strategic Defense Initiative(SDI) keretein belül. Ebben az időben mindkét felet nagyon aggasztotta a MAD (mutual assured destruction) kérdése és ezzel a projekttel ezt a problémát akarták megkerülni. Végső soron a projekt érdemben nem valósult meg, de mivel a szovjetek lépést akartak tartani az amerikaiakkal minden áron, így rettentően nagy gazdasági összeomlás felé száguldott a Szovjetunió és végül többek között ez is hozzájárult a későbbi összeomlásához.

A 2000-es évekre a világűr azonban a kereskedelmi felhasználást is elérte és a például a különböző televízió és műholdas navigációs szolgáltatások sarokkövévé vált. Egyre több résztvevője lett a világűrben zajló eseményeknek és ezzel együtt szaporodott a műholdak száma is ezért az ASAT (Anti Satellite) fegyverek használata ezzel együtt vált kockázatossá a törmelékek miatt. Még 1985-ben az USA-nak volt egy kísérleti kilövése egy F-15 vadászgépről amikor egy ASM-135 rakétával kilőttek egy erre a célra kijelölt műholdat. Ezért a legtöbbször csupán elméleti és szimulációs teszteket hajtanak végre hiszen az űrben szétszóródó törmelék könnyen baráti vagy saját eszközöket is megrongálhat. Kína világűrbe való „betörésével” azonban megszaporodtak az ilyen kísérletek és ez a nemzetközi közvéleményt nagyon aggasztotta. Azóta egyébként a nem kinetikus ASAT fegyverrendszerek is megjelentek, ezek legtöbbször valamilyen szoftveres vírus vagy program formájában működnek és a műholdak informatikai hálózatán keresztül teszik őket használhatatlanná vagy éppen fel lehet használni így ellenséges műholdakat saját célra is.

2019-ben az USA létrehozta a Space Force-t, vagyis külön vezetést kapott a világűrrel és a hadviseléssel foglalkozó egység, ettől kezdve már nem a légierőhöz volt besorolva. Innen látszik, hogy igenis van még hova fejlődnie és előre lepni mind szervezeti szinten mind pedig technológiában és kutatás fejlesztésben. A kibertartomány egyre gyorsabb térnyerésével és a hadseregek digitalizációjával kritikussá vált, hogy a világűr feletti kontroll is állandó legyen és ne tudjon az ellenség ezen keresztül beszivárogni és megbénítani egy ország vagy szövetségi rendszer informatikai hálózatait. A műholdas navigációs jelek kifejezetten sérülékenynek számítanak hiszen előfordulhat, hogy egy aktív konfliktusban civil, nem- vagy csak kevésbé titkosított navigációs eszközöket alkalmaznak a harcoló felek, ezeket nagyon könnyen lehet zavarni és hamis koordinátákat sugározni, amivel teljesen használhatatlanná válik a berendezés ezen funkciója. Az ukrajnai harcok során például előszeretettel használják az ukránok a SpaceX Starlink hálózatát is, hiszen országuknak nincs saját kiépült műholdas hálózata és a NATO-ra vannak utalva ilyen szempontból is.

Nagyon fontos kiemelni, hogy bár úgy tűnhet, hogy a sok törmelék miatt már lassan „tele” van a világűr, mi még mindig csak egy nagyon kis részt használjuk a rendelkezésre álló hatalmas térből. A mesterséges objektumok sem egy féle pályán keringenek, leggyakrabban 3 különböző keringési övet különböztetnek meg a szakértők, alacsony (LEO), közepes (MEO) és geostacionárius/magas (GEO). Ez utóbbi elnevezése kitűnik a sorból és jelentése igazából annyit tesz, hogy az itt keringő műholdak a Föld forgásával megegyező sebességgel haladnak, így mindig a felszín adott pontjához vannak „szinkronizálva”. LEO keringési övben van például az ISS, a Starlink és a kereskedelmi műholdak nagyrésze ezért itt áll fenn egyedül a túlzsúfolódás kockázata jelenleg. A MEO pályákon van a legtöbb navigációs műhold és még néhány hírközlési műhold is, itt pályára állítani egy műholdat már sokkal költségesebb, mint LEO-n ezért kevesebb is az objektum és még a tér is nagyobb. Ezért is egy minimálisan nehezebb az itt keringő műholdakat ASAT fegyverekkel támadni, legalábbis kinetikus úton mindenképpen, de szoftveresen ugyanannyira sebezhetőek mint bárhol máshol keringő társaik.

Míg sokan a gyakran a látványos kinetikus ASAT-re fókuszálnak, a modern űrhadviselés legveszélyesebb és leggyakoribb formája a „szürke zónában” zajlik. Ezek az eszközök úgynevezett irányított energiafegyverek (Directed Energy Weapons=DEW), amelyek célja nem a műhold fizikai megsemmisítése („hard kill”), hanem a funkciójának megbénítása („soft kill”), méghozzá nagy mennyiségű űrszemét generálása nélkül. A DEW rendszerek két fő technológiai csoportra oszthatók: a lézerfegyverekre és a nagy teljesítményű mikrohullámú eszközökre. A lézerfegyverek elsődleges célpontjai a felderítő műholdak optikai szenzorai. A támadásnak két fokozata van: az enyhébb a „dazzling” (elvakítás), amikor a földi lézerállomás fénynyalábbal telíti a műhold kameráját, így az ideiglenesen „megvakul”. Ez taktikai előnyt biztosít, például elrejthető egy csapatmozgás vagy egy rakétatelepítés ideje alatt a műhold elől. A súlyosabb fokozat a „blinding” (megvakítás), amikor a lézer intenzitása olyan magas, hogy fizikailag kiégeti a műhold érzékelőit, ezzel tartós kárt okozva.

A modern űrbiztonság egyik legkomplexebb kihívását a Rendezvous and Proximity Operations (RPO) műveletek jelentik. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy egy műhold pályát módosítson, és precíziós manőverekkel megközelítsen egy másik űreszközt. Bár ez a képesség elengedhetetlen a békés célú űrtevékenységhez például az űrállomás dokkolásához, fegyverként alkalmazva a co-orbital ASAT rendszerek alapját képezi. Egy olyan műhold, amely robotkarral rendelkezik, hogy megjavítson egy elromlott saját műholdat, ugyanezzel a karral képes megragadni vagy akár „eltolni” a pályájáról egy ellenséges kémműholdat. Mivel a műhold külseje alapján nem állapítható meg a szándék, a védekező fél számára minden közeledő objektum potenciális fegyver. Az elmúlt években számos aggasztó eset történt a geostacionárius pályán (GEO), ahol a legfontosabb katonai és kommunikációs műholdak keringenek. Oroszország például az Olymp műholdjával hajtott végre gyanús manővereket, amikor hónapokon keresztül követte és közelről megfigyelte a francia-olasz Athena-Fidus katonai műholdat, valamint amerikai Intelsat eszközöket. Ez a közelség lehetővé teszi a célpont adatforgalmának lehallgatását (SIGINT), vagy egy jövőbeli fizikai támadás előkészítését. Hasonló képességekkel rendelkezik az amerikai GSSAP program és a kínai SJ-21 műhold is, utóbbi bizonyítottan képes volt egy másik műholdat „vontatni”. A nemzetközi jog hiányosságai itt mutatkoznak meg legélesebben: nincsenek elfogadott szabályok az űrben minden műveletre. Nem létezik egyezmény arról, hogy milyen távolságon belül számít egy megközelítés agressziónak. Ez a jogi vákuum, kombinálva a technológiai képességekkel, egy rendkívül instabil környezetet teremt, ahol egy rosszul felmért manőver véletlen katonai eszkalációhoz vezethet.

A világűr persze a hírszerzés területén is forradalminak számított, hiszen nem kellett berepülni a felderíteni kívánt célterület légterébe és ezért már az első műholdaktól kezdve törekedtek a kémkedés megoldására. Egy ideig a fő probléma a képek lejuttatása volt vissza az elemzőkhöz, ez később a digitalizáció segítségével megoldást kapott és gyorsította a szerzett adatok feldolgozását. Mára már szinte a bolygó bármelyik pontjáról lehet élő műholdas képet készíteni és ez a jövőben egyre fejlettebb és jobb lesz ahogy például az optikai rendszerek is fejlődnek.

Minden katonai művelet alapja a környezet ismerete. Az űrben ezt korábban űrfelügyeletnek (Space Situational Awareness) hívták, amely csupán az objektumok katalogizálását jelentette. A modern doktrínákban azonban ezt felváltotta a Space Domain Awareness (SDA) fogalma, amely már nemcsak azzal foglalkozik, hogy hol van egy tárgy, hanem azzal is, hogy mi a szándéka. Az SDA a védelmi stratégiák sarokköve, hiszen nem lehet védekezni olyan fenyegetés ellen, ami nem látszik számunkra. Az űrben való tájékozódás technológiai értelemben rendkívül nagy kihívás mivel a Föld körüli pályán több tízezer, 10 cm-nél nagyobb objektum kering több tízezer kilométer/órás sebességgel. Ezek nyomon követésére globális radar- és teleszkóphálózatokat (például az amerikai Space Surveillance Network) használnak. Azonban a modern, kisméretű (CubeSat) műholdak és a lopakodó technológiák elterjedése miatt az SDA rendszereknek folyamatosan fejlődniük kell. Ha egy műhold váratlanul manőverezni kezd, az SDA rendszer feladata azonnal jelezni, hogy ez ütközéselkerülés vagy támadó pozíciófelvétel-e. Ezért a nagyhatalmak jelenleg hatalmas összegeket fektetnek az űrbázisú érzékelőkbe (olyan műholdakba, amelyek más műholdakat figyelnek), mivel a földi radarok hatótávolsága korlátozott, és vannak vakfoltjaik. A jövő biztonságpolitikájában az információs fölényt az fogja birtokolni, aki pontosabb valós idejű képpel rendelkezik a világűrben zajló eseményekről.

Ezek tudatában elmondható, hogy új résztvevőként becsatlakozni a világűrben folyó tevékenységekbe roppant nehéz lehet ám elkerülhetetlen annak érdekében, hogy az adott ország ne maradjon le jelentős mértékben technológiai szempontból. Azon országoknak, amelyek pedig már régóta résztvevői ennek a műveleti környezetnek, szintén figyelniük kell hiszen a folyamatos kutatásnak köszönhetően sorsdöntő előnyre tehetnek szert egy sikeres fejlesztéssel így pedig ellenfeleikkel szemben kulcsfontosságú előnyt szerezhetnek.

Szerző: Huszár Róbert

A A világűr militarizálása bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Nyugtalan időszakot élünk mostanság, szinte minden nap hallani olyan hírt, amelyben a világ valamely pontján található ország fegyverkezésről vagy annak védelmi kiadásainak növeléséről esik szó. Sajnos egyre több konfliktusról vagy zavargásról hallani világszerte. Ebben a zavaros időszakban több ország is feszített tempójú fegyverkezésbe kezdett, de vajon a több fegyver nagyobb biztonságot fog-e jelenteni, vagy inkább egy esetleges harmadik világháború szelét fogja közelebb hozni? Az elmúlt években, különösen az orosz-ukrán konfliktus 2022-es kiszélesedése óta Európa majdnem minden országában elindult egyfajta fegyverkezési hullám.

Ebben az összefoglalóban Németországot fogom közelebbről megvizsgálni, bemutatni, milyen változások történtek az elmúlt években és hogy a jövőben milyen kérdésekkel kell foglalkoznia az ország vezetőinek mind a biztonság- és védelempolitika, mind pedig külpolitika terén. Mielőtt azonban elmélyülnék a részletekben, Friedrich Merz kancellárságát és politikai nézőpontjait fogom bemutatni, mivel a pontos képhez elengedhetetlen a kormányfő múltjának és jelenének ismerete.

A jogi diplomával rendelkező német politikus már 1972 óta aktívan képviseli a CDU-t, vagyis a Kereszténydemokrata Unió (németül: Christlich Demokratische Union Deutschlands) értékeit, amelynek 2022 óta tölti be elnöki tisztségét. Egy kicsit visszaugorva az időben feltűnhet, hogy a korai kezdés után egy hosszabb szünet következett be a politikai karrierjében, ami 2009-től egészen 2021-ig, tartott. Ebben az időszakban az üzleti világban kezdett el tevékenykedni, tapasztalatot szerezve a kereskedelemről és a gazdasági világ működéséről, amiket a visszatérését követően sokszor kamatoztatni is tudott.

A gazdasági nézeteiben részben emiatt jelent meg a liberális modell, aminek következtében több és nagyobb szerepet adna a piaci mechanizmusoknak és a vállalatoknak. Gondolatait egy ország gazdasági működéséről egy könyvben foglalta össze, „Mehr Kapitalismus wagen” („Merjünk többet a kapitalizmusra bízni”) címmel. Konzervatív értékeket valló katolikus, ami szoros összefüggésben van a CDU kereszténydemokrata beállítottságával. A migráció kérdésében is szigorúbb álláspontot képvisel, viszont egy a – feltörekvő és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő – AFD-vel való esetleges együttműködésnek a gondolatát is elutasítja.

Számunkra azonban a legrelevánsabb a külpolitika kérdése. Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy Merz elkötelezett egy egységes Európa létrehozása mellett, melynek okai leginkább a politikai karrierjének kezdeti szakaszaira vezethetők vissza, amikor Helmut Kohl volt német szövetségi kancellárral közösen tett komoly erőfeszítéseket az ország újra-egyesítése érdekében. Az európai együttműködés gondolata számára egy közös európai haderő felállításban jelenik meg, valamint abban, hogy Németország új szintre emelje a Franciaországgal és Lengyelországgal való kapcsolatait,  emellett az óceántúli nagyhatalommal, az USA-val is szeretne  jobb, minőségibb kapcsolatot kialakítani. Ez utóbbi hátterében elsősorban a Trump elnök által kivetett vámok okozta gazdasági nehézségek állnak, ez teszi kiemelt fontosságúvá a kérdést. A Merz-i Németország a NATO mellett is elkötelezett, amire jó példa, hogy a kancellár mindenképp új szintre szeretné emelni Bundeswehr-t és célként tűzte ki a 2%-os (korábbi NATO-elvárás) ráfordítási arány folyamatos teljesítését és növelését a jövőben is. Ezzel nem csak az ország biztonságát szeretné nagy mértékben növelni, de a lehető legrosszabb eshetőségre, egy esetleges konvencionális háborúra is szeretne felkészülni. Elmondható tehát, hogy a külpolitikáját tekintve egy erősen atlantista politikusról beszélhetünk, aki közben elkötelezett az európai együttműködés, különösen közös védelmi kérdések iránt is.

A 2025-ös év mindenképp fordulópontot jelent a német politikában, hiszen az előrehozott választásokon olyan események következtek be, amire sokan nem számítottak. Jelentős változások történtek a politikai életben, hiszen hiába szerezte meg a CDU a szavazatok 22,6%-át, az AfD megduplázta támogatóinak számát, míg az SPD történelmi súlyosságú „vereséget” szenvedett, a szavazók csupán 16,4%-át tudta maga mellé állítani. Ez az úgynevezett „jelzőlámpa” koalíció végét jelentette és helyette egy új CDU–SPD „nagykoalíció” alakult, amelynek vezetője Friedrich Merz lett.

Lassan 200 napja mondhatja el magáról, hogy ő Németország vezető politikusa, de milyen döntéseket hozott ebben az időszakban a kül- és biztonságpolitikában valamint a védelempolitika terén? A következő részekben ezeket fogom elemezni és véleményezni.

Sok elemző szerint a politikus ígéreteivel ellentétben változások nem, vagy csak alig történtek a belpolitikai életben, a külpolitika terén viszont annál inkább. Merz megtörte az előző kancellár sokak szerint unalmas külpolitikáját, új lendületet és dinamikát hozott. Első útjai nem meglepő módon a szomszédos baráti államokba vezetettek. Alig pár nappal a kinevezését követően elutazott Franciaországba, ahol Emmanuel Macron elnökkel találkozott, majd Lengyelországban is látogatást tett még aznap délután, ami alátámasztja, hogy a német politikus mindkét országot kiemelt partnerének tekinti és Európát a segítségükkel, a velük való együttműködés keretei között szeretné újból magas szintre emelni. Felmerül azonban a kérdés, hogy az elmúlt évek rossz gazdasági mutatóival, valamint az ország meggyengült nagyhatalmi szerepével vajon mire lehet képes az új kancellár? Az utazások egyértelművé tették, hogy újból „feléledhet” a weimari háromszög, amely még 1991-ben jött létre, mint a Nyugat és Kelet közötti híd megtestesítője. Egy biztos, az orosz-ukrán konfliktus ezt a három országot mindenképpen közelebb hozta egymáshoz. Az én személyes véleményem az, hogy ha ténylegesen újból fel akarják helyezni Európát a geopolitikai térképre, akkor az e három ország összefogása nélkül nem sikerülhet.

A további külföldi látogatásaira sem kellett sokat várni, hiszen mindössze 4 nappal a hivatalba lépését követően Kijevbe is elutazott, az előbb említett lengyel-és francia, valamint brit politikai vezetőkkel és együttesen, valamint az amerikai elnökkel egyeztetve álltak ki Ukrajna szuverenitása mellett és utasították el az orosz agressziót. De vajon milyen is a két ország közötti kapcsolat? Már kampánya során is többször emlegette a Taurus rakéták esetleges átadását Ukrajnának, amivel az akár orosz mélységi területeket is képes lehet támadni, kulcsszerepet betöltve a konfliktusban. Merz egyértelműen szakított elődje, Olaf Scholz megfontoltabbnak vélt politikájával, ennek a fegyvernek az említésével Oroszország felé is egyfajta üzenetet küldött. Ezidáig azonban hiába valók voltak az ígéretek, a fegyverszállítás ugyanis egyelőre nem történt meg, mert az új kancellár több nehézségbe is ütközött. Egyrészről technikai és pénzügyi problémák is felmerültek, hiszen egy ilyen fegyver előállítása komoly költségekkel jár és az ukrán fegyveres erők átképzése is sok időt venne igénybe. Másrészről, az Oroszországtól való félelem mind a mai napig megjelenik a német politikában, és egy ilyen fegyver átadása újból az esetleges eszkaláció kérdését veti fel, ami több német politikusban is komoly aggályokat vált ki. Nem csoda, hogy Zelenszkij-nek újból csalódnia kellett a nyugati hatalmakban, persze további fegyverszállítmányokról szólnak hírek, de a háborút befolyásolható Taurus rakéták szállítása hivatalosan azóta sem történt meg. Németország egyértelműen kiáll Ukrajna mellett, de a nehézségekkel küszködő gazdasága mellett vajon meddig tudja ezt érdemben fenntartani? Elég csak a német autóiparra gondolni, milyen nehézségeken megy keresztül manapság és hogy ez milyen bevételkiesést okoz a német gazdaság számára.

Nem kellett sokat várni egy washingtoni, amerikai-német találkozóra sem a nyár elején. Friedrich Merz itt elővette az üzletemberként szerzett korábbi tapasztalatait és megpróbálta Donald Trump amerikai elnökkel minél egyszerűbben megoldani a tárgyalásokat. A legnagyobb kérdést a védelmi kiadások mértéke jelentette, hisz az új amerikai vezetés nem egyszer jelezte már, hogy elégedetlen az európai államok ilyen jellegű kiadásaival, márpedig az USA nélkül Európa nem lenne képes hatékonyan megvédeni magát egy komolyabb fegyveres támadással szemben. Olaf Scholz kancellársága végére ugyan sikerült Németországnak a 2%-os határt elérnie, viszont ma már ennél jóval többre van szükség, az új elvárás a 2025 júniusi Hágai csúcs óta már 5%. Nem csoda, hogy az új német kancellár a 3-4%-os határt tűzte ki céljául és egyértelműen a kontinens egyik, ha nem a legerősebb haderejét szeretné a következő években létrehozni. A két ország megbeszélésén persze felmerült a gazdaságot érintő amerikai vámok kérdése, valamint Ukrajna támogatása is. Itt egy összefüggésre szeretnék rávilágítani, miszerint az USA számára a prioritást egyértelműen a Kínával való szembenállás élvezi, de az ukrajnai helyzet rendezését is fontosnak tartja a republikánus vezető. A Bundeswehr megreformálása emiatt is kulcsfontosságú, ahogy az európai haderő fejlesztése is, mert ha az óceántúli nagyhatalom csökkenti a támogatások mértékét, akkor Európának kell átvennie a szerepét. Merz emiatt egy önállóbb európai kül- és biztonságpolitikát szorgalmaz, ami mellett azzal érvel, hogy Németországnak fel kell készülnie egy kevésbé megbízható amerikai partnerre is a későbbiekben.

Védelempolitika szempontjából egyértelműen a Bundeswehrt érintő döntések kerültek a középpontba. Gazdasági oldalról már tettem említést a korábbiakban arról, hogy egyértelmű célkitűzés a haderőre fordított kiadások növelése, de Németország esetében jelenleg a személyi állomány folyamatos csökkenése okozza a legnagyobb problémát, ami felveti a kérdést, hogy élőerő nélkül, hogyan lehetne egy erős haderőt létrehozni.  A kancellárnak szép emlékei vannak a sorkatonaságban eltöltött éveiről és kellemesen emlékszik vissza erre az időszakra. „Jó érzés volt, hogy egy nagy gépezethez járulunk hozzá. És ez biztonságot adott nekünk” – említette egyik interjújában. Az országban 2011-ben függesztették fel a sorkatonai szolgálatot, viszont az új kormány azon dolgozik, hogy ezt a rendszert a lehető leghamarabb, visszaállítsa valamilyen módon. Ezt kezdetben önkéntes alapon tervezik, de ha szükséges akkor a későbbiekben akár kötelező szolgálatot is elrendelnének, amennyiben nem sikerül a Bundeswehr létszámát kellőképpen megnövelni. A cél egyértelmű, minél több embert kell toborozni, ehhez pedig el kell érni, hogy az emberek megszeressék a katonai hivatást és ne kényszerként tekintsenek rá. Novemberben be is jelentette a kormány, hogy 2026-tól mintegy 700 ezer fiatalt fognak kiértesíteni, hogy részt vegyenek a szükséges orvosi vizsgálatokon, a rendszer viszont egyelőre önkéntes alapú marad, nem szeretnének senkire semmit rákényszeríteni. Úgy gondolájk, átmenetileg ez is megoldást jelenthet a létszámbeli problémákra és elindulhat Európa legerősebb hadseregének kiépítése Németországban.

Összegezve a németországi eseményeket egyértelműen látni, hogy változás történt. A korábbi kormány óvatosságát egy „agresszívabb” kormányzás váltotta fel, ez azonban több kérdést is felvet, hiszen a német gazdaság az elmúlt években alulteljesített, így pénzügyi nehézségek is adódhatnak. Vajon lehet-e így is teljesíteni az erős külpolitikai törekvéseket és a Bundeswehr számára kitűzött célokat? Nem inkább a belpolitikát, valamint a társadalmi problémákat, ide értve például a migrációt kellene elsőként rendezni? Ebben a kiszámíthatatlan világban szinte mindennél fontosabb, hogy egy ország vezetése világos prioritások mentén, a valósággal szembenézve hozza meg döntéseit. Németországnak ma egyszerre kell megfelelnie a nemzetközi elvárásoknak és kezelnie a belső feszültségeket, miközben gazdasági ereje már nem akkora, mint korábban. A külpolitikai ambíciók és a hadsereg megerősítésére irányuló törekvések akkor lehetnek tartósak, ha stabil társadalmi háttér és kiszámítható gazdasági alapok támasztják alá őket.

Szerző: Fodor Balázs

A Németország biztonság és -védelempolitikája, külpolitikája Friedrich Merz kancellársága alatt bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A detailed study highlights the military's aerial campaign and how civilians have been its victims.

A detailed study highlights the military's aerial campaign and how civilians have been its victims.

L'ancien Premier ministre avait provoque l'ire de la macronie en laissant planer la menace d'un vote contre. Il choisit la neutralite avant un vote aussi crucial qu'incertain.

More than four years after its establishment, the country's opposition government has come under increasing pressure to reform.

Ce mardi, la loi de 1905 sur la séparation des Églises et de l'État fête ses 120 ans, pilier de notre laïcité. Comment en est-on arrivé là ? Que renferme cette loi ?

“We don’t want to cede anything,” the Ukrainian president said, with territory still one of the main sticking points in peace talks

La Finlande vient d'achever un nouveau tronçon de clôture à sa frontière avec la Russie, qu'elle accuse de déstabilisation migratoire. En décembre 2023, Vladimir Poutine aurait, en effet, fait passer près de 1 000 migrants clandestinement via cette frontière, longue en tout de 1 340 kilomètres. Reportage au cœur des pays nordiques, dans la petite ville frontalière de Salla, en Laponie finlandaise, où se trouve cette toute nouvelle clôture.

- Agenda / En ligne, Bosnie-Herzégovine

- Agenda / En ligne, Bosnie-Herzégovine

The National Defense Authorization Act would limit Hegseth’s ability to reduce U.S. troops in Europe and Asia, among other measures.

Plusieurs personnes sont mortes au Bénin dans la tentative de coup d'État déjouée dimanche, a annoncé lundi le gouvernement à l'issue d'un conseil des ministres extraordinaire. Dimanche, de "violents affrontements" ont opposé les mutins et la garde républicaine à la résidence du président Patrice Talon, faisant "des victimes des deux côtés". C'est pour éviter des "affrontements à l'arme lourde" que la décision a été prise de faire des frappes ciblées et que le Bénin a été aidé par le Nigeria.

Regional leaders warn that the decades-long feud could trigger widespread instability across Southeast Asia.

Meera Gopal joins host Tushar Shetty to examine the outcomes of COP30 in Belém, Brazil and the implications for South Asia.

Nicéphore Dieudonné Soglo, l'ancien président du Bénin, a « condamné avec la plus grande fermeté » la tentative de coup d'Etat militaire survenue dimanche 7 décembre au Bénin.

Dans une déclaration rendue publique ce lundi 8 décembre, l'ancien président du Bénin et premier président de l'ère démocratique a condamné la tentative de coup d'Etat perpertrée le 7 décembre dernier au Bénin. « J'ai pris connaissance avec consternation et une grande indignation des informations faisant état d'une tentative de coup d'État militaire visant la déstabilisation des institutions de la République du Bénin », a écrit l'ex président du Bénin.

Nicéphore Dieudonné Soglo a salué la réaction rapide des Forces de Défense et de Sécurité (FDS) qu'il décrit comme les garantes de la stabilité institutionnelle : « Grâce à la bravoure des Forces de Défense et de Sécurité, notre pays a évité le pire. Au prix du sacrifice suprême, elles ont su préserver l'intégrité de la République ». Il souligne que les militaires ont fait preuve de « loyauté » et de « professionnalisme » dans la gestion des événements.

L'ex-président dit également sa proximité avec le chef de l'État en exercice. Nicéphore Dieudonné Soglo a salué « le Président de la République, Patrice Talon, qui a su coordonner avec le Commandant militaire les opérations ayant permis de montrer une fois de plus la solidité de notre pays face à cette épreuve ». Pour lui, la tentative de putsch est injustifiable d'autant plus que le chef de l'État « n'est pas candidat à un 3ᵉ mandat ».

Nicéphore Dieudonné Soglo a appellé à l'unité nationale dans cette période de tension. « J'en appelle au sursaut patriotique, à l'apaisement et à l'unité nationale afin que notre Nation continue d'avancer sur le chemin de la paix, du progrès et de la démocratie », déclare-t-il. Il invite les citoyens à « apporter leur soutien au Président Talon et à son gouvernement ».

L'ancien président a exprimé également sa « profonde tristesse » après l'annonce des pertes en vies humaines. Il a présenté ses condoléances aux familles endeuillées et salué la mémoire des victimes : « Que la mémoire de leurs proches disparus demeure à jamais une source d'inspiration, de force et d'unité pour notre Nation ». Il a adressé un message particulier au général Bertin Bada, dont l'épouse a été tuée lors des événements, la qualifiant d'« amazone des temps modernes ».

Il a souhaité « un prompt et total rétablissement » aux blessés. Nicéphore Dieudonné Soglo a conclu sa déclaration en appelant à la résilience nationale : « Que Dieu protège notre pays et bénisse chacun de ses filles et fils ».

Réuni en Conseil extraordinaire élargi aux Ministres conseillers et haut commandement militaire ce lundi 8 décembre 2025, le gouvernement a fait le point sur la mutinerie du 7 décembre 2025 qui a été « planifiée pour démettre le Président » et renverser l'ordre constitutionnel.

« Le groupuscule de soldats … avait planifié de démettre de ses Fonctions le Président de la République lui-même ». Les mutins visaient aussi à « soumettre les Institutions de la République », selon le point fait sur la mutinerie du 7 décembre en Conseil extraordinaire des Ministres.

La nuit débute vers 2h du matin. Les assaillants se présentent au domicile du général Bertin Bada. Le directeur du cabinet militaire échappe au groupe. Son épouse est mortellement blessée.

Le commandement demande alors un soutien de la base militaire de Togbin. Celle-ci tarde. Le colonel Faïzou Gomina est dépêché sur place, mais il est « violenté et fait otage ». La mutinerie prend corps à la base.
Les mutins poursuivent leur progression. Ils s'en prennent ensuite au général Abou Issa, chef d'état-major de l'Armée de terre. Il résiste mais est enlevé par une « équipe supposément venue en renfort ».

Vers 5h, les assaillants atteignent la résidence présidentielle. La Garde républicaine est en position. De violents échanges s'ensuivent. Le Président assiste aux combats, « aux côtés des éléments de la Garde Républicaine ». Les mutins battent en retraite.

Ils s'emparent alors de la Télévision nationale. Ils y lisent une déclaration avant d'être délogés. Puis tentent de rouvrir un front à Togbin. L'armée loyaliste encercle la base.

Pour éviter un affrontement lourd en zone habitée, des « frappes aériennes ciblées, chirurgicales » sont décidées. Les mutins fuient. Plusieurs sont arrêtés.

Le général Abou Issa et le colonel Gomina sont finalement libérés à Tchaourou lundi à l'aube.
M. M.

Au lendemain du coup d'Etat déjoué par l'Armée béninoise, le chef de l'Etat Patrice Talon et ses ministres ont tenu lundi 8 décembre 2025, une session extraordinaire du Conseil des ministres. Au cours de le rencontre élargie à la hiérarchie militaire et aux ministres conseillers, un point global de la situation a été fait.

Patrice Talon et son gouvernement en session extraordinaire du Conseil des ministres au lendemain du coup de force orchestré par un groupe de mutins. Au cours de la rencontre, le chef de l'Etat a exprimé ses remerciements à l'ensemble du Peuple béninois pour son soutien indéfectible et son attachement à la bonne marche du pays. Il a félicité à l'occasion l'Armée béninoise et ses responsables qui ont su montrer leur loyauté et leur sens du devoir républicain.
Des instructions ont été données afin que les familles de ceux qui se sont sacrifiés
en défendant la patrie soient assistées convenablement.
Le président de la République s'est par ailleurs félicité de la solidarité des pays de la CEDEAO, en particulier le Nigeria et la Côte d'Ivoire.
Il n'a pas manqué d'inviter le Gouvernement et le Peuple tout entier à voir dans cette épreuve, un motif de continuer à bâtir un Bénin fort et résilient, qui protège l'ensemble de ses enfants mais où chacun devra aussi apprendre à répondre de ses actes surtout lorsqu'ils se révèlent attentatoires aux intérêts du pays.
Le chef de l'Etat a affirmé sa conviction que le Bénin va poursuivre sa marche vers le progrès et que les filles et fils du pays devront tirer tous les enseignements de ces événements pour qu'ils ne se reproduisent plus jamais.

F. A. A.