Feed aggregator

Russian Beriev Be-200 Multi-Role Amphibious Aircraft

DRC president Joseph Kabila speaking at the United Nations in New York. (MONUSCO Photos)

For the second time in 16 years, the United States is preparing to inaugurate a president-elect who has lost the popular vote. While his opponents are organizing a number of dubious recounts in Midwestern states, his own supporters retort by spreading untruths about massive amounts of voter fraud in California. The president-elect himself is under fire for unprecedented conflicts of interest. And then there are strong suggestions that a foreign power meddled in the election process, possibly tipping the scales in favor of its preferred candidate.

Meanwhile, in Ghana, a majority of voters cast their votes for the candidate who proceeded to win the election. The current office holder promptly conceded. This marks the seventh peaceful political transition in a row in the West African country. Of course, democracy has long since ceased to be the province of America alone. In Africa, Ghana is perhaps the best example.

Alas, for every Ghana, there is a Democratic Republic of Congo. The DRC is a paradigm of the kind of state that people often associate with the African continent: weak governance, instability, violence, and a trend towards autocratic rule. However, current president Joseph Kabila had an opportunity to make history. Constitutionally barred from running for a third term, Kabila could have set a precedent by handing over power peacefully. He instead chose to do the opposite.

In the late 1990s, his father Laurent Kabila wrestled control over the DRC from long-time dictator and connoisseur of hats Mobutu. Upon Laurent’s death, Joseph was handed the reigns and then went on to win the presidential elections in 2006. These were widely regarded free and fair. However, inconsistencies and allegations of fraud marred his re-election bid in 2011, and his rule has become increasingly autocratic ever since.

Members of the Congolese community in Toronto protest the 2012 election results in the DRC, in which President Joseph Kabila was named the winner (Wikimedia)

According to the DRC’s constitutional rules, presidential elections were supposed to take place in November. Kabila and his supporters have argued that logistical and budgetary constraints have made this impossible. While there may be some merit to these concerns, these are clearly strawman arguments.

The constitution bars Kabila from running for a third term. He is wildly unpopular in the country, as fewer than 10% of Congolese want him to remain in power. He and his allies are trying to protect the economic and political gains they have amassed over the past 15 years in power. Kabila himself appears to have little to no interest in leaving the DRC for a position as an elder statesman in the mold of former Nigerian president Olusegun Obasanjo. In his mid-40s, he is still young. There is also a sense that his camp has safety concerns. They fear that handing over power to the opposition will lead to prosecutions.

Kabila’s solution has been to drag his feet on organizing elections. He now wants to delay them until 2018. Protests have been met with violent repression. In September, security forces reportedly killed more than 50 people over two days. While the opposition is vocal, it is also weak and disorganized. Meanwhile, the international community has been slow to respond. All the ingredients for the outbreak of major conflict are there.

What happens in the DRC has never been limited to a domestic political issue. Over the past two decades, conflict and instability in the country have tended to pull in both neighboring countries and those further afield. For reasons ranging from security concerns to maintaining resource access, various states have involved themselves in counterproductive ways by funding rebel groups and sending military troops. In particular, Rwanda and Uganda have repeatedly meddled in Congolese affairs, helping to destabilize the DRC in the process. Renewed outbreak of tensions will therefore make it more likely that Congo’s neighbors will once again intervene, which could have implications for regional stability and development.

The situation in the DRC takes place in a context in which several African leaders have recently tried to circumvent constitutional rules on term limits. Examples include neighbors Rwanda, Burundi, and the Republic of Congo. In Uganda, Yoweri Museveni has held on to power for 30 years. These autocrats will be emboldened by Kabila’s desperate attempt to cling on to the presidency.

Lastly, as the site of the most expensive peacekeeping operation in UN history, the DRC could be among the first tests for incoming UN Secretary-General António Guterres. With no end in sight in the Syrian civil war, and a U.S. president-elect likely disinterested in supporting UN missions, there is potential for the international community to turn a blind eye to what is going on in the DRC. While the MONUSCO mission is supersized by UN standards, it is already struggling to maintain order as it is. Already, the eastern provinces of the country are among the largest sources of refugees and internally displaced people worldwide. As the long-time head of UNHCR, Guterres may find himself in familiar territory sooner rather than later.

UN peacekeepers shortly before the 2006 presidential elections (United Nations Photo)

The reasons for instability in the DRC are varied and complex. The worst kind of colonial rule under Belgium, Cold War meddling by the United States and the Soviet Union, and some thirty years of Mobutu have left the country in ruins. It is barely a state. It ranks 147th in Transparency International’s Corruption Perceptions Index, 184th in the World Bank’s Ease of Doing Business Index, and 176th in the UN Human Development Index.

Now, Joseph Kabila is pouring oil into the fire. While the U.S. will probably survive Donald Trump’s autocratic tendencies, Kabila’s might be the final straw for the DRC.

The post Instability in the DRC: The Kabila Problem appeared first on Foreign Policy Blogs.

Le groupe jihadiste État islamique (EI) a revendiqué mardi l'attentat contre une église copte de la capitale égyptienne. Dimanche, au moins 25 personnes ont été tuées lors de l'explosion d'une bombe en pleine célébration religieuse.

Africa is becoming a hotbed for technology, shifting again the conventional wisdom on the continent. Reinforcing regional trends in business, investment, and modernization is the emergence of an IT ecosystem—a growing patchwork of entrepreneurs, startups, and innovation centers coalescing from country to country. There are over 300 tech incubation hubs on the continent.

Young IT impresarios have launched several thousand African startups spanning e-commerce, to healthcare, to digital payments. Fueling these new companies is venture capital expected to top $1bn by 2018. And the world’s blue chip tech names, such as Facebook, IBM, and eBay, have all recently expanded in Africa.

Those in Africa business and foreign policy circles would be wise to tune into these IT developments. Tech is reshaping the continent’s orientation to the world and producing innovative models with application in advanced economies. Here are a few snapshots drawn from my research and writing.

The World’s First Drone Delivery Program

In October 2016 San Francisco based startup Zipline launched the world’s first national drone delivery program in Rwanda, as reported in TechCrunch. In partnership with UPS and the government of Rwanda, Zipline’s unmanned aerial vehicles make 50-150 daily deliveries of critical medical supplies (primarily blood and vaccines) to 21 locations across Rwanda. The small craft lift-off from a customized “drone-nest,” drop their loads by parachute, then return to base—guided digitally by Zipline’s California navigation system connected to Rwanda’s 3G network.

A core determinant of Zipline starting drone delivery in Rwanda before the U.S. is the government of Rwanda’s commitment to creating a modern ICT environment, including a fresh regulatory code for drone transport. Zipline’s Rwanda program has not only gained the attention of UPS and investors such as Google Ventures. In August the program was tapped by the White house and FAA as a model to follow for U.S. drone delivery.

Kenya’s Ride-Hail Rivalry Fosters Innovation

Global ride-hail company Uber expanded in Africa in 2012. As reported in the World Economic Forum’s Agenda, The San Francisco startup’s rivalry with a homegrown Kenyan app could impact innovation in digital taxi markets across the world. Uber entered the tech savvy East African nation (aka Silicon Savannah) in 2015 and has been relatively well received. Kenyans have taken over 1 million Uber trips, the app gets 100,000 hits a month in Nairobi, and Uber has created over 1,000 jobs in Kenya.

In Kenya and other African countries, Uber has tested unique service options not available to passengers in many of its global markets. These include cash payments, new safety measures, and photo direction apps that direct drivers to passengers through mobile phone images.

Of course, Uber’s Kenya presence has brought some of the digital disruption and blowback seen in many of its other global operating cities. Some Kenyan drivers and cab services have pushed back on “unfair competition” on local wages and jobs. Anti-Uber protests (and even violence) have erupted.

Enter local Kenyan telco Safaricom in July 2016. Widely recognized for the success of its M-Pesa mobile money product, the company launched the Little ride hail app and positioned the new service to aggressively take on Uber. Little immediately offered cheaper pricing and expanded services, such as free in-car Wi-Fi and a “female friendly” Lady Bug option, where women can request female drivers after dark.

Safaricom also zeroed in on driver wages, announcing it would take 10 percent less of earnings than Uber. The Uber-Little competition has spurred a tit for tat exchange in Kenya’s ride hail market on price, product offerings, and driver terms. The rivalry continues to reduce costs, expand services, and provide drivers more leverage. The Uber-Little rivalry could serve as model for how local competition can offset globalization’s downsides. It could also produce homegrown ride-hail innovation that ends up in digital taxis in London, Hong-Kong, or New York.

African E-commerce Draws Global Talent and Investment

A growing focal point in African tech is the race to wire the continent for e-commerce through Nigeria led by competing e-commerce startups Jumia and Konga. I’ve covered this extensively in The Next Africa, TechCrunch and The New Yorker.

Both ventures are collectively backed by over $400 million in VC funding. Each is also innovating new ways to bring online sales to the masses in a region still lacking many of the requisites for doing e-commerce. This is creating unique digital models around logistics, payments, and customer service that could impact online shopping globally. Jumia and Konga are also representative of how Africa’s tech sector is reshaping the continent’s global relations, in particular when it comes to people and investment.

Konga and Jumia’s roots weave paradigm shifting personal and financial ties through the U.S., Europe, and Africa. Ties that are much different than stereotypical patterns of brain drain, development work, and foreign aid. Jumia’s first CEOs Tunde Kehinde and Raphael Afaedor earned Harvard MBAs before co-founding the company and returning to Africa in 2012. Konga’s original CEO, Sim Shagaya, went to Harvard Business School and worked for Google before founding the startup.

In addition to bringing young talent home, local tech is attracting MBA types (compared to Peace Corps volunteers) to Africa. Jumia’s current CEO Sacha Poignonnec is a French alum of McKinsey and Company. Jumia’s Kenya MD, Parinaz Firozi, is an American and former banker from Texas. On the financial side, Jumia made global business headlines in 2016 when it became Africa’s first startup unicorn valued at $1 billion. The $326 million investment round that got them there included U.S. financial firm Goldman Sachs.

So again, to foreign policy and business folks keen on Africa, keep an eye on the continent’s tech scene. It will continue to redefine African business, politics, and foreign relations. 

The post Africa’s Tech Scene: Drones Deliver, Uber Innovates, Entrepreneurs Repatriate appeared first on Foreign Policy Blogs.

Szerbia és Montenegró két-két új fejezetet nyitott meg kedden a csatlakozási tárgyalások miniszteri szintű fordulójában. Vucic szerb miniszterelnök azonban dühöngve hagyta ott Brüsszelt, miután a horvátok megakadályozták egy további fejezet megnyitását.

L’association La Voix des Roms vient de saisir la Cour européenne des droits de l’Homme (CEDH) d’une requête concernant les propos tenus par Manuel Valls sur les Roms au printemps et à l’automne 2013....

Après son discours de politique générale, le premier ministre a obtenu, ce mardi, la confiance de l'Assemblée par 305 voix contre 239.

Vendredi 9 décembre, le Général d’armée Pierre de Villiers s’est rendu à bord du porte-avions Charles de Gaulle pour y accueillir le Président de la République et rencontrer les marins engagés depuis le mois de septembre dans la mission Arromanches III.   Décidé en juillet dernier par le Président de la République, il s’agit du ...

« Ma réaction, c’est la consternation. J’ai été surprise, choquée, stupéfaite en voyant le résultat. » Au 2e jour de son procès pour « négligences » devant la Cour de justice de la République (CJR), Christine...

Les députés ont voté lundi soir en commission la prolongation de l’état d’urgence demandée par le gouvernement jusqu’au 15 juillet, amendant légèrement le régime des assignations à résidence. Cette nouvelle prolongation, la cinquième depuis l’entrée en vigueur de l’état d’urgence au lendemain des attentats du 13 novembre, doit maintenant être votée dans l’hémicycle mardi soir ...

Trois questions au médecin en chef Pierre P., chef de la 14e antenne chirurgicale parachutiste de 2014 à 2016.   Cette antenne a reçu, vendredi 9 décembre 2016, une citation du chef d’état-major des armées Pierre de Villiers par le biais du directeur de l’enseignement et de la formation du service de santé des armées ...

Un militaire de la base 702 d’Avord, dans le Cher, s’est suicidé lors d’un exercice, mercredi matin, sur le polygone de tir de la Direction générale de l’armement, à Soye-en-Septaine. Agé de 40 ans, l’homme a laissé un écrit confirmant l’hypothèse d’un geste délibéré. Lire la suite sur regions.francetvinfo.fr

Une équipe du Ministère de la Défense, composée d’agents de l’Unité médico-sanitaire et de membres du Corps du génie militaire, est actuellement au Cap Haitien pour apporter une assistance aux victimes des dernières inondations. De concert avec la mairie, l’équipe du Ministère de la Défense assure, entre autre une grande distribution de kits alimentaires et ...

Le Press club a publié la première sélection de petites phrases pour son prix « Humour et politique », comme un résumé de l'année 2016.

Le Premier ministre, qui présentait ce mardi son discours de politique générale, détrône Alain Juppé. Une première depuis deux ans. François Hollande prend 14 points de popularité, tandis que Macron et Montebourg se tirent la bourre.

Plenary sessions : The outgoing Slovak Council Presidency was praised by many political group speakers on Tuesday for delivering tangible results in very difficult times. Launching the European Border and Coast Guard, adopting a jobs-and-growth focused EU budget for 2017, signing the EU-Canada trade deal and taking a step forward in modernising trade defence instruments were among those highlighted in the debate with Slovak Prime Minister Robert Fico and EU Commission President Jean-Claude Juncker.

Source : © European Union, 2016 - EP

Plenary sessions : The outgoing Slovak Council Presidency was praised by many political group speakers on Tuesday for delivering tangible results in very difficult times. Launching the European Border and Coast Guard, adopting a jobs-and-growth focused EU budget for 2017, signing the EU-Canada trade deal and taking a step forward in modernising trade defence instruments were among those highlighted in the debate with Slovak Prime Minister Robert Fico and EU Commission President Jean-Claude Juncker.

Source : © European Union, 2016 - EP

Le candidat de la droite à la présidentielle a reçu mardi neuf représentants du parti centriste en vue de travailler sur un futur pacte de majorité.

Antal Timivel és zenekarával a Vörösmarty téri Hard Rock Caféban ültünk le egy fagyos, decemberi estén beszélgetni. Eleinte féltem attól, ez a hely nem passzol majd hozzájuk, de rájöttem, hogy leginkább én tűnhettem nem odaillőnek. Kapcsolódó cikkek: Antal Tímea: nem díva és nem celebAntal Timi idén új albummal jelentkezik

 

A 23 éves, bánffyhunyadi lányban és a fiúkban annyi energia, terv és elképzelés van, hogy én a magam harminc évével egészen öregembernek éreztem magam mellettük a lehető legjobb értelemben. Ha holnaptól csak az ő koncertjeikre kellene járnom, egyáltalán nem bánnám, tudom, hogy rendben lenne a zenei ízlésem a következő egy-két évtizedre. Antal Tímea és zenekara nemrég új albummal jött ki és biztosan nem állnak meg a nagylemezig.

Kezdjük kicsit távolabbról, legutóbb az Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatója kapcsán beszélgettünk. Hogyan élted meg, hogy nem te nyerted meg? Mi történt Veled azóta? 
Timi: Nem éltem meg csalódásként, hogy nem én kerültem ki. Nagyon szeretek versenyezni, ezért az itthoni eurovíziós válogató nagyon pozitív élmény volt számomra. Ráadásul akkor kezdtem el rockosabb irányba menni a Malek Miklós által szerzett Woke Up This Way című számmal. Azóta nagyon sok minden változott a zenei világomban. Az Eurovízió óta számtalan single-t adtam ki, melyhez készültek klipek is és az „Elég” című dalommal megjelent egy olyan irány, amely felé szeretnék tovább haladni, egy sokkal kiforrottabb, komplexebb formában. Alapvetően mindig is szerettem volna zenekarral dolgozni, nem véletlen, hogy a magyar válogatóra is zenekarral mentem, igaz, az még egy teljesen más formáció volt. Alapvetően én inkább úgy gondolom, hogy magamhoz képes sokat fejlődtem az Eurovízió óta. 

A saját zenekar ötlete mihez köthető? Hirtelen jött ötlet, vagy egy gyerekkori álom beteljesülésének tekinthető?
Timi: Gyerekkorom óta énekelek és én abban az időben nőttem fel, amikor még zenekarok koncerteztek, nem pedig egyedülálló emberek álltak a színpadon egy CD-lejátszó mellett. Nekem értelemszerűen az volt az elképzelésem már akkor is, hogy egyszer saját zenekarral adjak koncerteket, nem pedig egyedül. Ehhez képest voltak mellékutcák, nem mindig úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna, de azt gondolom, hogy pont ezek a zsákutcák voltak azok, melyek hozzásegítettek ahhoz, hogy végül azon az úton járjak, amin eredetileg is járni akartam. Ha egy zenész a kezébe veszi a hangszerét, akkor ott már történik valami, ami egészen más, mint amikor egy gépen gombokat nyomkodunk, ami persze nyilván nagyon jól szól és könnyedén kivitelezhető zenekar nélkül is. Én azt szeretném, hogy a zenénkben benne legyen az élő zene varázsa. Egy dob- vagy gitárszólót semmi sem helyettesíthet igazán. Fontos számomra az is, hogy ne legyen szükség képi világra annak érdekében, hogy élvezhető legyen a zenénk. 

Van valami, amit az elmúlt öt évben másképp csináltál volna a karriered szempontjából?
Timi: Igen, az elejétől kezdve zenekarral dolgoznék. Erdélyben leginkább versenyekre jártam és nem volt egy kialakult zenekarom. Viszont onnantól fogva, hogy sikerült meglépni egy lépcsőt, úgy kellett volna folytatni az utat, ahogyan most csinálom. A rajongótáborom valamelyest persze átalakult, annak idején én is picivel fiatalabb voltam, ezért fiatalabbaknak énekeltem. Most viszont már nem feltétlenül tudnék úgy énekelni a tizenévesek számára, ahogyan azt ők szeretnék. Szóval, ahogyan én fejlődtem, úgy változott a zenei világom és ezzel együtt változott az a réteg is, aki most a zenekar rajongótáborának tekinthető. Nyilvánvalóan voltak olyanok, akik elfordultak, vagy csak addig voltak érdekeltek ebben a dologban, amíg ott voltam a TV-képernyőjén, de szerintem ez még alakulgat. 

Lehet azt mondani, hogy a jövőben hátat fordítasz a bulvárnak?
Timi: Én régebben sem feltétlenül szerettem volna szerepelni a bulvárban mindenféle magánéleti történésekkel. Nem is tudom, hogyan fogalmazzak szépen, mindig próbáltam az ilyen értelmetlen dolgokból kivonni magam. Ez nagyon sokszor nem sikerült, mert vannak olyan szituációk, amikor ez kivitelezhetetlen. Emellett rengeteg kitalált történet keringett rólam a sajtóban. Nem én vagyok az egyetlen a szakmában, akivel ez megtörtént, viszont ezzel utólag már nem nagyon tudok mit kezdeni. De jól érzed, hogy szeretnék inkább a zenénkkel kitűnni és szeretném, ha inkább az kerülne előtérbe. Szeretnénk valami olyat nyújtani az embereknek, ami kicsit komolyabb és mélyebb. Persze nem azt mondom, hogy nem mesélek szívesen a gyermekkoromról, mert az mondjuk nem bulvár, de a fő vonal számomra a zene marad. Szeretnék ebben maradandót alkotni. 

Balról-jobbra: Demkó Gergő, Antal Tímea, Kőrösi Tamás és Faragó Viktor

Szülővárosodban még mindig nyomon követik a sikereidet?
Timi: Bánffyhunyadon mindig nagyon kedvesen fogadnak. Mindenki tud mindenről, azt érzem és látom, hogy továbbra is büszkék rám és ezt nagyon köszönöm nekik, mert úgy tűnik, hogy érdekli őket a dolog. Igyekszem mindig úgy cselekedni, hogy ez ne változzon és törekszem arra, hogy megháláljam az otthoniak szeretetét és támogatását. 

Hogyan állt össze a zenekar, hogyan ismertétek meg egymást?
Timi: Én jelenleg az MZTSZ Kőbányai Zenei Stúdió hallgatója vagyok, és az idén fogok végezni. A srácokat ezen a helyen ismertem meg. Faragó Viktor a gitárosunk, Kőrös Tamás a basszusgitárosunk, Demkó Gergő pedig a gitárosunk és dalszerzőnk egyben. A dobokért Borbély Lőrinc felel, viszont ő most sajnos nem tudott eljönni az interjúra. A bandában eleinte Tomi, Lőrinc és Viktor volt benne, később Gergő is csatlakozott.

Gergő: Timivel úgy találkoztunk, hogy idén januárban egy hangszercég bemutatóján vettem részt, ahol én voltam a billentyűs demonstrátor. Ott ismerkedtünk meg és hamar kiderült, megvan közöttünk a kémia.

Nem tudok elmenni amellett, hogy zenesuliba jársz... 
Timi: Szükségem volt a zenesulira, mert eddig csak hangképzésben vettem részt. A zenét korábban nem tanultam, így például sem a szolfézzsal, sem a zeneelmélettel nem voltam tisztában. Mindenféleképpen szerettem volna egy kicsit belelátni a zenének abba az oldalába, amikor például kottából kell olvasni. Nagyon tetszik a tanulás és sokat is segít. Egyrészt azt kaptam ettől a sulitól, amit vártam, másfelől pedig barátokra, valamint csodálatos zenésztársakra leltem. Ezek a fiúk külön-külön is fantasztikus zenészek és együtt is azok tudnak lenni. 

Milyen stílusú zenét játszotok, mi áll hozzátok a legközelebb?
Timi: Hozzánk a pop-rock műfaj áll a legközelebb, ezért alapvetően ez volt az az irány, amit az indulástól képviselni szerettünk volna, de mivel az albumon helyet kapott egy népdalfeldolgozás is, ezért sokoldalú zenekarként tekinthet ránk a közönség. Hozzá kell tennem, hogy mindig szerettem volna a saját dalaimat úgy hallani, hogy már eleve rockosabban vannak felvéve. 

Mit lehet tudni az új lemezről?
Timi: A „Még az úton” című lemezünk nem olyan régen jelent meg és valóban ez a korong tekinthető a közös utunk kezdetének. Az az új vonal, illetve az az új hangzás, amit a jövőben szeretnénk tovább vinni, az ezen a lemezen jelenik meg először. Az album címadó dala egy népdalfeldolgozás, melyet a Gergő talált ki. Emellett megtalálható rajta még két, új köntösbe öltöztetett dal, a „Közelebb” és az „Elég”. Helyet kapott továbbá két új dal is, „Tengerkék” és „Álmomban” címmel. Előbbinek részben Herold Péter írta a dalszövegét, mellette pedig én és Demkó Gergő vagyunk a további szerzők. Az „Álmomban” című számot pedig Gergővel ketten szereztük, ráadásul ez az első olyan dal, aminek a szövegét én írtam. Nagyon féltem ettől, mert kishitű vagyok a dalszövegírást illetően. Az új lemezünknek komolyabb és mélyebb hangvétele lett. Azt hiszem, ezen az albumon érezhető lesz, hogy felnőtté váltam ebben a szakmában és egy sokkal érettebb, letisztultabb hangzást élvezhetnek majd a rajongók.

Video of sSoACKOOUp4

Mikor jöhet a nagyelemez?
Gergő: Terveink szerint másfél éven belül akár valósággá is válhat. Nyilván egy nagylemez elkészítése hosszú folyamat, tehát mondjuk 12 számot felvenni és összerakni jóval időigényesebb. Viszont addig várhatóan több dalhoz is készítünk majd videoklipeket. 

Mikor lesz lemezbemutató koncert?
Timi: Az új album egyes dalait nemrég Dunaújvárosban hallhatta a közönség, ugyanakkor igazi lemezbemutató koncertnek a december 14-i, Spinoza-házban tartandó est lesz tekinthető. Ott lesz először hallható az összes dal az új albumról, emellett számtalan feldolgozást is hallhat majd a közönség. A szerdai, 19 órakor kezdődő koncert érdekessége, hogy a teljes zenekari csapat egy háromfős vonósszekcióval egészül ki. Ezen a 90 perces koncerten a rajongóknak lehetőségük nyílik megvásárolni az új lemezt. 

Miért pont színházteremre esett a választásotok a lemezbemutató kapcsán?
Gergő: Igazság szerint ez az én agyszüleményem volt. Amikor szóba jött ez a karácsonyi koncert, akkor mondtam a Timinek, hogy olyan helyre lenne szükség, ahová effektíve koncertre megy az ember, tehát nem azért, hogy lemenjen szórakozni valahová, ahol éppen ott van egy énekes, vagy énekesnő, hanem kifejezetten a zenei élményért.  Persze manapság rengeteg akusztikus felállás van, de az volt a célunk, hogy ne átlagos élményt adjunk, hanem egy annál sokkal élvezetesebbet, ezért kiegészítettük a zenekarunkat két hegedűvel és egy csellóval. Ez így már máshogy szól, van egy egyedibb, élvezhetőbb és teljesebb hangzása. Ezért esett a választás a színházteremre, ami egy megfelelő helyszín egy ilyen koncert számára. 

Melyik népdalt dolgoztátok fel az albumon?
Timi: ez egy erdélyi, kalotaszegi népdal. De én nagyon szívesen énekelnék más tájakról is népdalokat, csak az a baj, hogy nem tudok. Szóval fiúk, ha ti tudtok, akkor tanítsatok meg! Én alapvetően azt gondolom, hogyha bárkinek van a csapatból egy jó ötlete, akkor abból azonnal elkezdünk dolgozni és táplálkozni, tehát nincs kifejezetten az, hogy csak egyvalaki  lehet a főnök. Nyilván mindenkinek számít a véleménye és a dolgok közös együttműködés keretében alakulnak ki. Persze ez nagyon nehéz, a fiúk nyilván erről többet tudnának arról mondani, hogy milyen csapatban dolgozni és alkotni, mert nekem még teljesen új. 

Autentikusan szeretsz népdalokat énekelni, vagy inkább modernizált változatban?
Timi: A népdalokat képtelen vagyok popposan, vagy másként csinálni, mert nagyon figyelni kell a hajlításokra. Ha kérik tőlem, akkor se megy másképp. Ha egyedül énekelek népdalt, akkor a hajlításokon keresztül a tájszólásokig mindent úgy csinálok meg, ahogyan azt kell, mert ebben nőttem fel és ez a véremben van. Ahogy a néptánc is, hiszen hétéves koromtól fogva 12 éven át néptáncoltam. 

Érdekes, ha rátok néz az ember, akkor inkább egy punk zenekar ugrik be, mégis népdalfeldolgozásról beszéltek.
Gergő: Ez érthető, hiszen a pop mellett mindnyájunknál ott van a rock is, mint közös nevező. Én például Richie Samborán nőttem fel, akinek, ha jól látom ott lóg a gitárja szemben, a falon. Erről a népzenei vonalról azt kell tudni, hogy miután Timivel jobban megismertük egymást, akkor úgy éreztem, hogy van benne valami, ami kikívánkozik belőle, de nem tud felszínre törni. Nagyon sok időt töltöttünk már eddig együtt és azt figyeltem meg, hogy általában, ha elkezd dudorászni valamit, akkor az biztosan népdal. Sokat mesélt a régebbi dalairól, tudtam, hogy néptáncolt, illetve azt, hogy énekelt is népdalokat. Egyszer bevillant nekem, hogy érdemes lenne ezzel foglalkozni, ezért egyszer megkértem, írja le azt az öt népdalt, amelyek először az eszébe jutnak. Mire hazajött, addigra már megvolt a szám alapja. Csak hozzáteszem, hogy ő erdélyi, én pedig felvidéki vagyok, nekem édesanyámék néptáncoltak és én úgy nőttem fel, hogy táncpróbákra jártam velük. Igazából mindkettőnkhöz közel áll a népzene, és ahogy tapasztalom, a zenekarhoz is. Magyarországon mindenki tud azonosulni ezzel a műfajjal. 

A Spinoza-házban tartandó akusztikus koncert lemezbemutató is lesz egyben

Ez a kérdésem elsősorban a srácokhoz szól: mivel foglalkoztatok azelőtt, mielőtt beszálltatok volna a bandába?
Gergő: Én alapvetően session zenészként dolgoztam az elmúlt tíz évben, ami gyakorlatilag a kenyérkereső állásom is volt egyben. Tíz éve költöztem Budapestre a Kassa melletti, Szepsi nevezetű kisvárosból. A tanulmányaimat a csepeli Egressy Béni Szakközépiskolában végeztem el, de ezt követően már nem tanultam tovább, mert jöttek a zenekarok. Az első együttes, amiben játszottam, az a Bon-Bon volt. Eddig rengeteg jó koncerten vettem részt, de úgy gondolom, hogy most már itt az idő, hogy kibontakozzak egy kicsit. 

Viktor: Eddig én is sessionködtem. Korábban mindenfélét játszottam előtte, volt metál, pop, fusion, tényleg mindennel foglalkoztam, amihez csak kedvem volt, előszeretettel kalandozgattam a stílusok között. Hangulatfüggő mit szeretek csinálni, kedvelem még a funky-t is, de játszottam korábban dzsesszt is. Emellett vállalok gitároktatást, felkészítek konzira énekeseket, vagy olyanokat, akik jönnek hozzám. Persze most is sessionködöm is még, ha időm úgy engedi. 

Tamás: Eddig én is session-zenészként éltem az életemet. Volt, amikor több koncertre, volt amikor csak egy fellépésre hívtak és volt olyan idő is, amikor állandó session zenekarral léptem fel. Emellett voltak és vannak saját projektek is. Nekem még másfél év van a kőbányai suliból és próbálok minél több időt a gyakorlásra és a tanulásra fordítani. 

Mennyire nehéz kitűnni számotokra így a médiában, hiszen Magyarországon nagyon sok tehetséges előadó van. Ütköztetek-e eddig bármilyen akadályba a zenekar elindítása során?  
Timi: Azt gondolom, hogy ez a szakma alapvetően nagyon nehéz és szerintem a legnagyobbaknál is mindig vannak akadályok. Ezek arra jók, hogy jobban összekovácsolják a társaságot, emellett a kudarcokból is lehet tanulni. Ha lehetne, én azt kívánnám magunknak, hogy soha ne legyen semmi probléma, vagy akadály előttünk, de nyilván mindig adódhatnak nehéz helyzetek. Eddig szerencsére gördülékenyen tudtuk csinálni a dolgainkat és egy remek banda jött össze emberileg és szakmailag is. Biztos, hogy nem lesz könnyű, de szerintem minden azon fog múlni, hogy mi mennyire szeretjük ezt az egészet és mennyit vagyunk képesek megtenni ezért a csapatért. Ha tudunk valami olyat alkotni, ami sokaknak tetszik és sok réteget vonz, akkor nem azon fog múlni, hogy hányszor voltunk a címlapon.

Fotók: Aranyi Péter 

Tags: interjúAntal Tímeakoncertzene Színes: Interjú

CONTRE-POINT - Puisque Bernard Cazeneuve n'attend pas de « récompense », il gagnerait en crédibilité en laissant la campagne aux autres et en se consacrant exclusivement aux affaires du pays.