Kárpátalja.ma (Ukrajna/Kárpátalja)

Gyarmati Fanni 1946. augusztus 12-én Abdánál, a Rábca árterén egy kórót szakított le. Ezt a kórót őrizte aztán élete végéig, hiszen ez olyan vadvirág volt, amely egy gödör szélén virított. Egy tömegsír szélén, ahonnan férje Radnóti Miklós földi maradványait hantolták ki.

Vajon eltöprengtünk-e valaha is azon, hogy fényképeink – legyenek azok akár papír alapra előhívottak vagy digitálisak – mit őriznek meg rólunk? Akkor, amikor mosolyunkat, nevetésünket, fáradt pillantásunkat már csak ezek a fotók őrzik. Vajon felidézhetőek leszünk-e, megmutatják-e a rosszul exponált, fénytelen képek, kik voltunk egykoron és azt, hogy mivé lettünk – közepes vagy nagy felbontásban? Mit mesélnek majd a fotók annak, aki még kíváncsi lesz ránk?

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni házásságának képei, két boldog és ragyogó ember jó néhány fotója bizony árulkodik. Szerelemről, boldogságról, vágyról, arról a nagyon remélt közös jövőről, ami végül nem adatott meg nekik. Házasságuk eddig nem látott és ismert képei most egy különleges fotóalbum könyvben jelentek meg. A kiválogatott és végül könyvbe került 325 fotó egytől egyig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött, Radnóti Miklós, Gyarmati Fanni és Gyarmati László hagyatékából valók.

De nemcsak a házaspár képei villannak fel időrendi sorrendben, bepillantást nyerhetünk Radnóti Miklós családjába, láthatjuk szüleit, a Glatter és a Grosz család tagjait, Gyarmati Fanni családját, szüleit, nagyszüleit (a Gyarmati és Weisz család tagjait), testvéreit is. Míg Radnóti Miklós édesanyját és ikertestvérét már születésekor elvesztette, addig Fanni vagy ahogy becézték Fifike nagy és boldog családban nőtt fel. Miklós és Fanni gyermekkora, tinédzser éveik képei nagyban különböznek: Fanni szeme mindenütt ragyog, kevés az a megörökített pillanat, amikor ne mosolyogna. Miklós tiszta, komoly, de szomorú tekintete mintha csak előre vetítené a jövőt, s mintha arról a fájdalomról is szólna, amit árvaként oly korán megtapasztalt.

El kell még telnie néhány évnek, hogy a két fiatal 1926-ban ugyanahhoz a házaspárhoz járjon matematika korrepetálásra és megismerkedjen. Radnóti 17 éves volt ekkor, Fanni pedig tizennégy. Radnóti első versei ekkor jelennek meg először diáklapokban, Fanni pedig szinte az első között olvashatja ezeket. A kamaszlány tartózkodással fogadja az idősebb fiút, aki később leveleket is ír neki. Így indul hát az a szerelem, amely 1935 augusztusában hivatalosan is megpecsételődik, és amely Radnóti haláláig folyamatosan intenzív érzelmekkel telített marad. A házaspár közös otthonát a Pozsonyi út 1-ben, a második emeleten rendezi be, s ez lesz közös életük és az irodalmi élet bázisa is.

A Jaffa Kiadó különleges kötete Árnyékban éles fény vagy címmel Gyarmati Fanni ugyancsak kuriózumnak számító 1935 és 1946 között íródott Napló I. -II. köteteinek szerves folytatása, de önállóan is megállja a helyét, hiszen az egyes fejezetek elé írt összefoglalókból, a képaláírásokból követhetően bomlik ki Radnóti Miklóssal való gyönyörű kapcsolata, amely Gyarmati Fannit is haláláig kísérte.

Heves rohamot indítottak a Moszkva által támogatott szakadárok a Donyeck térségében lévő Avgyijivka település ipari övezetében, három ukrán katona életét vesztette, egy megsebesült – közölte vasárnapi kijevi sajtótájékoztatóján Olekszandr Motuzjanik, az elnöki hivatal hadműveleti ügyekben illetékes szóvivője.

A kijevi hadműveleti parancsnokság reggel jelentette, hogy vasárnap a hajnali órákban aknavetőkkel és kézi lőfegyverekkel heves támadást indítottak a szakadárok az avgyijivkai ipari övezetben, majd rohammal próbálták meg elfoglalni az ukrán katonák állásait. A katonák visszaverték a rohamot és megőrizték állásaikat.

A kijevi katonai vezetés szerint a roham célja az volt, hogy válaszcsapást provokáljanak ki, ami miatt a tűzszünet megsértésével vádolhatják meg a hadsereget.

Motuzjanik elmondta, hogy a térségben továbbra is feszült a helyzet, a frontvonal teljes hosszán készenlétbe helyezték az ukrán csapatokat.

A kijevi parancsnokság szokásos reggeli közleményében arról számolt be, hogy az elmúlt napban összesen 55 alkalommal lőtték a szakadárok a katonák állásait, a támadások kiterjedtek a frontvonal teljes hosszára. Több helyen a minszki egyezményekben tiltott, 100 milliméteresnél nagyobb kaliberű tüzérségi fegyvereket is bevetetett a támadók.

A korábbi napokban a Donyeck és Luhanszk között körülbelül félúton található térségben, Szvitlodarszknál hajtottak végre ugyanolyan manőverrel támadásokat a szakadár erők, mint vasárnap Avgyijivkánál: előbb több órán át lőttek, majd rohammal megpróbálták kiszorítani állásaikból az ukrán katonákat. Kijevi jelentések szerint ebben a térségben sem jártak sikerrel.

Közben Eduard Baszurin az önkényesen kikiáltott Donyecki Népköztársaság egyik katonai vezetője vasárnap arról adott hírt, hogy az elmúlt napban az ukrán hadsereg tüzérségi támadásai következtében öt lakóházban és egy óvodában keletkeztek károk. A Donyecki Népköztársaság egy másik katonai vezetője, Ruszlan Jakubov pedig arról számolt be a DAN szakadár hírügynökségnek, hogy az ukrán fegyveres erők támadásai következtében megsérült egy polgári lakos Donyeckben.

Emlékszem, gyerekkoromban nemegyszer elöntött a pulykaméreg, mikor az idősebbek rám pirítottak: ha okosat nem tudsz mondani, inkább hallgass! Nehezen fogadtam el, hogy „kicsi vagyok még”. Valószínűleg kissé mulatságos, ugyanakkor bosszantó lehettem, mikor sokadszorra követtem el ugyanazt a hibát, habár figyelmeztettek a következményekre. Mostanság egyre erősödik bennem az érzés, hogy Ukrajna huszonöt éves fiatal felnőtt létére meglepő hasonlóságot mutat a hisztis, akaratos, mindentudó gyermekekkel.

Hiába minden intő jel, mi több, következmény: honatyáink s -anyáink nem tanulnak. Kezdjük rögtön a legtragikusabbal: a keleti fronton jelen pillanatban is tartó háború kiváltó okaival. Ugyan tisztes polgárként jól tudjuk: minden földi rossz oka Vlagyimir Putyin orosz elnök puszta létezésében keresendő, azért talán az is szót érdemel, hogy 2014 elején, Janukovics akkori elnök bukása után az új hatalom első és legégetőbb intézkedése a 2012-ben elfogadott, a kisebbségekre – beleértve az orosz nemzetiségűeket is – nézve kedvező nyelvtörvény eltörlésének javaslata volt. A hírre reagálva Oroszország azonnal bejelentette: természetesen megvédi az ukrajnai orosz közösséget és annak jogait. Az oroszlán, pardon, medve, meg a bajsza, ugyebár. A Krím területén még aznap megjelentek az orosz hadsereg felségjelzés nélküli katonái… Hiába nem írta alá végül Olekszandr Turcsinov, akkori ideiglenes állam- és házelnök a rendeletet, hiába próbáltak józan paraszti ésszel hatni a többi nemzetiség képviselői a törvényhozókra, hiába emelték fel szavukat a többségi nemzet értelmes elöljárói, ekkorra már késő volt: a nyelvi kérdés a hamarosan kirobbanó fegyveres konfliktus egyik legfőbb ürügyévé vált.

Úgy tűnik, kissé szentimentális hangulatban talál ma az Olvasó, ugyanis megint csak gyermekkorom jut eszembe, amikor is az iskolapadban ülve hallgattam kedves tanárnőmet: a történelem az élet tanítómestere. A kérdés csupán az, hogy vajon hányszor kell országunknak évet ismételnie, hogy elsajátítsa végre a tananyagot…

Ukrajna akkoriban figyelmen kívül hagyta a „járulékos veszteséget”, azaz a már említett „többi nemzetiség” kérdését. A hisztérikus testvérháború fényében jelentéktelennek tűnhetett a kisebbségek jogos félelme: a háború miatti gazdasági válság mellett mi, magyarok a románokkal, szlovákokkal és a többiekkel együtt okkal kezdtük félteni alapvető személyiségi jogainkat. Ugyanakkor a legtöbben talán legborzasztóbb rémálmainkban sem hittük, hogy a nép, amely megtapasztalta az úgynevezett ruszifikációt (oroszosítást – a szerk.), s jól tudja, milyen az, amikor igazságtalanul fosztják meg az anyanyelvétől, kultúrájától, ugyanezt megtenné másokkal. S ez mégis bekövetkezett, hiszen a jelenleg felterjesztett nyelvtörvény gyakorlatilag ukránosítást jelent. Kíméletlen, megmagyarázott, jogosnak beállított ukránosítást.

A háború óta semmi sem ugyanolyan ebben az országban. Még Kárpátalján sem, ahol egyrészt mindig is békességben éltek a nemzetiségek, másrészt a kulturális keveredés és a határok közelségéből adódóan a belső ukrán területekhez viszonyítva jobb életszínvonal jellemezte a térséget. Habár a helyiek igyekszenek megőrizni hidegvérüket, s nem felülni a provokációnak, utóbbiból sajnos egyre több akad. Értelemszerűen fogy a türelem, a higgadtság, amivel egyenes arányban növekszik a bizalmatlanság, (rossz)indulat, türelmetlenség, mi több, gyűlölet. Egyre nehezebb magyarázatot találni az ország „elitjének” viselkedésére. Persze, érthető, hogy a stagnáló polgárháború, összeomló gazdasági rendszer, sosem volt szociális háló árnyékában produkálni akarnak valamit. Valami nagyot, valami kézzelfoghatót. Az Európai Unió hozzáállása, Barack Obama amerikai elnök politikájának bukása csak erősíti a kétségbeesést. S mivel azt sem tudják, hogyan is fogjanak hozzá a változtatásokhoz, pótcselekvésbe kezdenek – és összetörik azt a kicsi fogjukráhogyjó-t is, ami van. Előveszik hát a nemzetiségeket meg a nyelvüket, az örök aduászt, és kezdődik minden elölről… Jönnek a Larisza Nyicoj-féle buzgó hazafik, akik az oroszajkúakkal szembeni bukás után most nyugat felől közelítik meg a „problémát”, s kikezdik Kárpátalját, a „potenciális szeparatizmusfészket”. Kíváncsi vagyok, hogy számítottak-e az erősen nacionalista jellemzőkkel bíró vezetők arra, hogy helyi szintén nem csupán a nemzetiségek képviselői zsebében nyílik ki a bicska, hanem ukrán barátainkéban is. Hennagyij Moszkal kormányzó, képviselők, átlagemberek egyaránt nyíltan szembeszállnak a provokációval, s kimondják: Kárpátalján nem fog működni az új nyelvtörvény egyik változata sem. A közösségi médiában már most gúny tárgyává váltak a nyelvtörvény ellenőrzésére hívatottak: a rájuk vonatkozó „sprechenführer” elnevezés egyre népszerűbb – annál kevésbé lesznek azok a feladatot betölteni vállalkozók.

Nos, nagyon úgy tűnik, hogy nyicojok ide vagy oda, a varjú bizony nem fog ukránul károgni. Ahogy a magyar, az orosz, a román, a szlovák és a lengyel sem fog a szükségesnél többet beszélni ukránul, csak mert azt egyesek úgy akarják.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma

Jiszrael Kac közlekedési miniszter bejelentette, hogy megrendelte a megvalósíthatósági tanulmányok és tervek elkészítését a Tel-Aviv-Jeruzsálem gyorsvasút meghosszabbításáról, amely így az óvárosig, a Siratófalig érne – értesült csütörtökön a The Times of Israel című angol nyelvű hírportál Izraelben.

A közlekedési miniszter terve politikai okokból várhatóan súlyos vitákat vált ki, mert a Palesztin Hatóság az ötlet első felvetésekor, novemberben “gyarmatosító projektnek” bélyegezte az óvárosi vasútállomás gondolatát.
A tervek szerint egy 50-80 méterrel a föld felszíne alatt futó alagútban jutna a vonat a Jeruzsálem szélén lévő központi pályaudvartól az óvároshoz. Jelenleg két lehetőséget mérlegelnek az izraeli közlekedési minisztériumban: az egyik szerint a Siratófal közelében, de az óvároson kívül lenne a vasútállomás, a másik szerint pedig az óváros területe alatt.
Az építkezés költségeit mintegy 510 millió dollárra (ezerháromszázötven milliárd forintra) becsülik. Ha megvalósulnak a tervek, akkor a jövőben az izraeliek és a turisták közvetlen vasútvonalon juthatnak majd el a Földközi-tenger partjától egészen a Siratófalig.
Jeruzsálem keleti fele – benne az óváros és a Siratófal – az 1948-as izraeli függetlenségi háborút követő tűzszüneti vonalak alapján Jordániához került, és egészen 1967-ig, a hatnapos háborúig, ennek az országnak volt a része.
Izrael 1967-ben elfoglalta Jeruzsálem keleti felét, majd 1980-ban törvényben mondta ki annektálását, a város egységét és fővárosi státuszát. Az izraeli döntést a nemzetközi közösség nem ismerte el, és ezért a legtöbb külföldi nagykövetség továbbra is Tel-Avivban működik. A palesztinok is maguknak követelik Jeruzsálemet, államuk felállítása után Kelet-Jeruzsálemben szeretnék létrehozni fővárosukat.

Angela Merkel német kancellár sajnálattal fogadta, hogy Donald Trump amerikai elnök rendeletben megtiltotta több muzulmán ország állampolgárainak beutazását az Egyesült Államokba – közölte vasárnap a kancellár szóvivője.

Steffen Seibert közleménye szerint a német kormányfőnek az a meggyőződése, hogy senkit sem lehet a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva “általános gyanú alá helyezni” származása vagy vallása miatt.

A genfi menekültügyi egyezmény megköveteli a nemzetközi közösség tagjaitól, hogy humanitárius okok alapján fogadjanak be háborús menekülteket. Ez kötelessége valamennyi országnak, amely csatlakozott az egyezményhez. Angela Merkel kifejtette, elmagyarázta ezt a politikát az amerikai elnöknek a szombati telefonbeszélgetésükön – áll a közleményben.

A német kormány megvizsgálja, hogy az amerikai elnök rendelete milyen következményekkel jár a kettős állampolgársággal rendelkező német állampolgárok számára, és azt is áttekinti, hogy adott esetben miként képviselheti az érintettek érdekeit – tette hozzá Angela Merkel szóvivője.

A német kancellár és az amerikai elnök közép-európai idő szerint szombaton késő délután 45 perces telefonbeszélgetést folytatott. Ez volt Angela Merkel és Donald Trump első megbeszélése. A két vezető közös közleményt adott ki a beszélgetésről, ebben hangsúlyozták, hogy a szoros német-amerikai együttműködés mindkét ország biztonságát és jólétét szolgálja, és hozzátették: mindkét félnek az a szándéka, hogy az “egyébként is kiváló bilaterális kapcsolatokat tovább mélyítsék a következő években”.

Egyetértenek abban is, hogy a NATO-nak alapvető jelentősége van a transzatlanti kapcsolatokban, és fontos szerepe van a béke és a stabilitás megőrzésében. Közös meggyőződés, hogy a szövetségnek vállalnia kell a 21. század kihívásait, a közös védelem és a kollektív biztonság pedig a katonai kapacitások fejlesztését célzó megfelelő beruházásokat igényel, valamint “méltányos hozzájárulást valamennyi szövetséges részéről”.

A szombati beszélgetésről kiadott közlemény szerint Angela Merkel és Donald Trump megegyezett abban, hogy intenzívebbé teszik az együttműködést a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemben, valamint a közel-, és közép-keleti térség, illetve Észak-Afrika stabilizációjának terén.

Donald Trump elfogadta a német kancellár meghívását a legfejlettebb iparú államokat és a legnagyobb feltörekvő országokat, illetve az EU-t mint intézményt összefogó G20 csoport soros német elnöksége alkalmából júliusban Hamburgban rendezendő csúcstalálkozóra, és kifejezte örömét, hogy “rövidesen Washingtonban üdvözöli őt” – áll a közleményben.

Fülesbagoly Tehetségkutató néven új országos könnyűzenei verseny indul Martonvásáron a Cseh Tamás Program támogatásával. A díjak között fesztiválokon és népszerű zenekarokkal közös fellépés, valamint stúdiózás és sajtómegjelenés szerepelnek.

A tehetségkutatóra olyan magyarországi és határon túli magyar együttesek, előadók jelentkezését várják, akik élőben, hangszerekkel zenélnek, vannak saját dalaik és nem rendelkeznek lemezkiadói és országos rádiós múlttal – közölték a szervezők az MTI-vel.
A zenészek tetszőleges stílusban játszhatnak, lehet pop, rock, dzsessz, ska, hiphop, blues, metál, reggae, punk, funky, szving, country vagy bármi más is. A beküldött hanganyagokat előzsűrizik, a legjobbakat az április 22-i döntőben hallgatják meg a martonvásári Brunszvik-Beethoven Kulturális Központban.
A produkciókat szakmai zsűri véleményezi és díjazza, amelynek tagja Andrásik Remo, a Hangszeresek Országos Szövetsége (Hanosz) főtitkára, Borcsik Attila, a Petőfi Rádió zenei szerkesztője, Süli András, a debreceni Campus Fesztivál programigazgatója, valamint Warnusz Zsuzsa zenész, a Budapest Voices művészeti vezetője.
A nyertes felléphet az idei Campus Fesztiválon és a Budapest Music Expón, 5 millió forint értékben sajtómegjelenéseket kap, elkészíthet egy kislemezt Magyarország egyik legjobb stúdiójában és részt vehet az Öröm a Zene Tehetségkutató döntőjében, ahol a fődíj 3 millió forint.
A különdíjak között szerepel fellépés a Hiperkarma, a Road és a Kowalsky meg a Vega előtt, koncertezés a martonvásári Magyar Népdal Napján, illetve egyéb médiamegjelenések. A jelentkezési határidő április 3. éjfél. A Fülesbagoly Tehetségkutatót első alkalommal szervezik meg az Öröm a Zene rendszerében, a Cseh Tamás Program támogatásával.
További információ a fulesbagoly.blog.hu oldalon olvasható.

Azonos pontszámmal a Kállay Saunders Band és Kanizsa Gina nyerte A Dal 2017 második válogatóját szombaton. A zsűri döntésével még a Peet Project, Chase és a Mrs Columbo, a tévénézők szavazataival Szabó Ádám jutott tovább az elődöntőbe a Dunán és a Duna World csatornán élőben közvetített show-műsorban.

A Kállay Saunders Band 17 című dala 42 pontot kapott a zsűritől és a nézőktől, akárcsak Kanizsa Gina, aki a Fall Like Raint énekelte. Negyven ponttal szintén továbbjutott a Peet Project Kill Your Moster című dala, valamint Chase Dust in the Windje, amely 39 pontot kapott.

Az ötödik helyen holtverseny alakult ki a Mrs Columbo és Szabó Ádám között 38-38 ponttal, közülük a négytagú zsűri a Mrs Columbót és a Frozen King című számot juttatta tovább. Végül Szabó Ádám is örülhetett, hiszen Together című dalát a nézők szavazatai továbbsegítették az elődöntőbe.

Az elődöntőbe már korábban bejutott a Leander Kills, a Roma Soul, Singh Viki, a Spoon 21, Henderson Dávid és Benji.

A harmadik válogatót február 4-én rendezik, onnan is hat dal jut a két elődöntőbe, amely február 10-én és 11-én lesz. A Dal február 18-i döntőjébe nyolc produkció jut, a győztes képviseli Magyarországot az idei, 62. Eurovíziós Dalfesztiválon május 9. és 13. között az ukrán fővárosban, Kijevben.

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsoltárok 90, 12

„Nincs időm, kevés az időm, kifutok az időből, állandó időzavarban vagyok.”

Gyakran emlegetett mondatok, melyek talán már mindannyiunk szájáról legalább egyszer felhangoztak. Személy szerint úgy látom, hogy az ember, amíg földi életét éli, az idő fogságában van. S most nem is Stephen King írására gondolok, hanem arra, hogy az, ami áldás kellene, hogy legyen számunkra, talán már régen átokká lett. Időfogság, ami egyrészt időhiányban mutatkozik meg, másrészt annak elpazarlásában. Idő – ami önmagában jó, mégis nagyon sokszor a kárunkra van. Gyorsabb, fejlettebb a világunk, mégis kevesebbre érkezünk olykor.

Különös tulajdonságai vannak mégis az időnek. Egyrészt rohan – amikor valami jó, kívánt és kért dolog történik, akkor mintha kevesebb lenne belőle; amikor valami rossz, esetleg egy tragédia, mintha megállna, lelassulna. Rendkívül zavaró tulajdonsága olykor az, hogy egyszerűen eltűnik az idő – egyszer még kezünkben tartjuk az eseményeket, később már nem tudjuk irányítani azokat. „Nem értem a gyermekem viselkedését, korábban könnyebb volt nevelni, és hallgatott a jó szóra. Eltűnt az idő, amit vele tölthettem volna, és most már késő. Eltűnt az idő, amit a páromra kellett volna szánnom, azóta mintha minden nehezebb lenne…” Alattomosan eltűnő idő. S mégis a legnagyobb vágyunk az időutazás. S talán nem is amolyan filmes, hollywoodi mintára, de kinek az életében nincs olyan esemény, történés, esetleg döntés, amit ne változtatna meg szívesen? S a klasszikus címe már meg is változott: Vissza a múltba…

Hogyan szemléli a Biblia az időt? A Szentírás tanítása szerint a földi időnk eleje a teremtés, a vége az utolsó ítélet lesz. E kettő közé helyez el mindent, s e kettő között értelmezi a világot. Jó lenne olykor nekünk is a Biblia időszámítását megérteni. Ha e két pont közé helyeznénk életünket, akkor talán teljesen másképpen látnánk önmagunkat és magát Istent is. Jó lenne, ha a teremtés és majd Jézus Krisztus visszajövetele határozná meg minden időnket. Nem is olyan rég ünnepeltük karácsony ünnepét, jó itt emlékezetünkbe idézni, hogy az időszámítás is a megszülető Egyszülötthöz igazodik: Krisztus előtt és Krisztus után. Ő a történelemnek és az életünknek a közepe.

Mit mutat az idő? Mit mutat az, hogy ma már lassan egy hónapja 2017-et írunk? Megmutatja a mulandóságot. Azt a lényeges dolgot, amit oly sokszor kihagyunk életünk képletéből. Az emberi élet mulandó. Repülnek az évek, de mire haladunk, hová jutunk? Gondolkodjunk el ezen! Miért feneklett meg életünk csónakja? Talán nem azért, mert nem adtuk meg a kellő időt, minden percünket és napunkat az idő Urának?

Mégis mire adatott az idő, miért kaptuk ajándékba Istentől? Arra, hogy felismerjük Őt! Felismerjük a dolgok mögött, lássuk Őt, cselekvését és ne a véletleneket. Arra kaptuk, hogy felismerjük és megismerjük az Urat.

Hogyan igazodjunk el ebben a sokféleségben? A felismerés és megismerés mellett, legyen egy fontossági sorrendünk! Nem lesz mindenre időnk ezen az éven sem, az képtelenség lenne! Állítsunk fel egy rangsort, hogy melyek azok a legfontosabb dolgok, amelyeket feltétlenül meg kell tennünk, el kell végeznünk. Legyen minden napunknak, hetünknek és hónapunknak egy fontossági sorrendje. Tervezzünk, de tervezzünk az Istennel!

Luther Márton mondta egyszer: „Ma különösen sok dolgom lesz, ezért a szokásosnál tovább imádkozom.” S magának az Úr Jézusnak az életén is jó látni, hogy mindenhová elérkezett, sohasem késett, nem is sietett, mégis elvégezte azt, amit szeretett volna, mindeközben folyamatos imakapcsolatban volt az Ő Atyjával. Az a három év pedig, amit aktív szolgálattal töltött, elég volt ahhoz, hogy az Istent közel hozza mihozzánk! Legyen időnk életünk Atyjára!

Máté Richárd
beosztott lelkész

Ez pedig a gyorsabb előrejelzésekhez is hozzájárul majd a végleges pozícióban.

A NASA és a NOAA tavaly novemberben közösen indította útnak a GOES-R időjárási műholdat, amely a pályára állítást követően a GOES-16 nevet kapta meg. Erről a műholdról érkeztek meg a napokban az első felvételek, amelyek azonnal egyértelművé teszik a minőség és a sebesség terén elért előrelépést.

Két hónappal a startot követően futottak be a képek, amelyek az amerikai kontinenst, Észak-Amerikát, emellett pedig a Holdat is megmutatják nekünk, hiszen az egyik fotón még égi kísérőnk is látható. A szakemberek izgatottan várták a nagy eseményt, hiszen ők már jól tudták, hogy itt komoly minőségbeli különbséget regisztrálhatunk majd, ez pedig be is következett. Az infravörös példányok mellett a látványt előtérbe helyező képek jelennek meg a weboldalon, ezek ugyanis négyszer nagyobb felbontásban mutatják meg nekünk a teljes nyugati féltekét, ráadásul az új fotók a 2006-ban fellőtt GOES-13 műholdhoz képest pedig sokkal gyorsabban készülnek el, hiszen az új Advanced Baseline Imager (ABI) a nyugati féltekét 15 perc, Észak-Amerikát pedig alig 5 perc alatt „szkenneli be”.

Más internetes oldalakon még jobban látszik az előrelépés, itt ugyanis szemügyre vehetjük az előd és a most munkába álló műhold által készített felvételeket, bár ez nyilván nem pusztán a látvány szempontjából jelent komoly ugrást, a szakembereknek ugyanis ennél sokkal fontosabb, hogy még gyorsabban és pontosabban mérhetjük fel a bolygó azon részeit, ahol kedvezőtlen időjárási viszonyok uralkodnak, illetve vannak kialakulóban. Ezzel gyorsabbá és megbízhatóbbá válik az előrejelzés, különös tekintettel a veszélyt jelentő nagy viharokra.

Az illetékesek májusban döntik el, hogy az új példány melyik féltekére koncentrál majd, ekkor jelölik ki a végleges pozíciót. A másik félteke sem marad azonban új kísérő nélkül, hiszen a következő műhold már készül, ez 2018 második felében áll majd szolgálatba.

Szén-monoxid-mérgezés tüneteivel szállítottak be három eszméletlen embert a Nagyszőlősi Járási Kórház sürgősségi osztályára Szőlősegres (Olesnik) községből január 26-án este – számolt be a Golosz Karpat hírportál.

A sérült egy 52 éves helybéli asszony, valamint 11 és 12 éves unokái.

Az asszony szomszédjai elmondták, hogy a gyerekeket a szüleik az esemény előtt két nappal bízták rá a nagymamára, mivel mindketten külföldön vállaltak munkát.

A nagyinál töltött második éjszakán történt a baj, amelyet csak majdnem egy nap múlva fedezett fel az asszony kisebbik lányának a férje.

Látogatásakor, mivel nem nyitottak neki ajtót, bajt sejtve azonnal elrohant, hogy segítségül hívja a szomszédokat. Az egyik szomszéd, hogy ne törjék össze a bejárati ajtót, egy szűk ablakocskán át jutott be a házba. Ezután rögtön szellőztettek, és kihívták a mentőt. Az orvosi segítségre várva sem tétlenkedtek: mesterséges lélegeztetést alkalmazva elsősegélyben részesítették az udvarra kimenekített eszméletlen embereket.

Ahogy azt Viktor Trikur, a sürgősségi osztály orvosa elmondta, pénteken még mindhárman kezelés alatt álltak. A nagymama állapota szépen javul, a 12 éves unoka is eszméleténél van, testfunkciói jól működnek, bár kisebb fokú emlékezetkiesés tapasztalható nála. A 11 éves fiúcska még eszméletlen, lélegeztetőgépen van, de az orvos biztosított afelől, hogy javul az állapota.

Nem is olyan régen, január elején már történt hasonló eset a járásban. Akkor Szászfaluban (Szaszovo) egy házaspár kapott szén-monoxid-mérgezést. Őket sajnos már nem lehetett megmenteni, két gyermekük maradt árván.

Legyünk óvatosak, figyeljünk saját és a körülöttünk élők biztonságára is!

Kárpátalja.ma

Idén is megrendezte Karádi helyesírási versenyét a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) január 28-án. Az esemény helyszínéül újra a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szolgált. A megmérettetésre most is hatalmas volt az érdeklődés, közel 300 diák érkezett a megye magyarlakta településeiről.

A verseny megnyitóját a főiskola Átriumában tartották, ahol elsőként Berki Károly, a KMPSZ irodavezetője köszöntötte az ifjúságot és azok kísérő tanárait. Köszöntőjében elmondta, hogy ez az egyik legértékesebb verseny, mely emlékezteti a magyar diákokat anyanyelvük ápolásának és művelésének fontosságára. A most kialakult helyzetben pedig még nagyobb szükség van arra, hogy kiemeljük nyelvünk értékeit és szépségeit, mert nap mint nap meg kell küzdenünk érte.

Eztán Hutterer Éva, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Pedagógia és Pszichológia Tanszékének tanára köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, hogy ezúttal már a 2016 őszétől hatályba lépő új helyesírási szabályzat szerint folyik majd a javítás.

A köszöntő után Berki Károly tájékoztatta a verseny menetéről a diákokat, akik ezután elfoglalták kijelölt helyüket. Kiosztották számukra a főiskola tanárai által összeállított tesztlapokat, és elkezdődhetett a megmérettetés.

Az eredményeket a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség honlapján tekinthetik majd meg.

Ráti Emese

Kárpátalja.ma

Szombaton, a délutáni órákban hívta fel telefonon Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke Vlagyimir Putyin orosz elnököt.

Ezt a hívást nem csak az Egyesült Államokban és Oroszországban, de Európa számos másik országában is nagy várakozás előzte meg, hiszen Donald Trump Oroszországhoz fűződő viszonya eltér elődeiétől.

Szombaton egyébként Trump szintén telefonon tárgyalt Abe Sinzó japán miniszterelnökkel és Angela Merkel német kancellárral is. A tervek szerint Francois Hollande francia elnököt, valamint Ausztrália miniszterelnökét, Malcolm Turnbullt is keresni fogja.

Jó hangulatban beszélgetett telefonon Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök. Egyetértettek abban, hogy egyenlő mértékben törekedjenek az orosz-amerikai kapcsolatok stabilitására és fejlesztésére – közölte szombaton a Kreml.

Bár Vlagyimir Putyin és Donald Trump is hangsúlyozta a gazdasági kapcsolatok helyreállítását, a Kreml tájékoztatása szerint nem került szóba az Oroszország ellen hozott amerikai szankciók enyhítése.

A Kreml közlése szerint az amerikai elnök támogatta annak ötletét, hogy Washington és Moszkva együttműködjön az Iszlám Állam (IÁ) elleni harcban Szíriában.

A fűszernövények nagy részéhez hasonlóan a rozmaring is a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik.
Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény. Az ókori görögök úgy tartották, hogy serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. Később a szerelmesek hűségének a jelképe lett, s mint a hűség és a tisztaság jelképe, a mai napig az esküvői asztalok gyakori dísze. Neve – Rosmarinus officinalis – őshazájára, a párás tengerpartra utal. A név jelentése a „tenger harmata”. A Kárpát-medencébe a rómaiak hozták, akik egész Európában, még a Brit-szigeteken is elterjesztették és népszerűsítették.

A növény jellemzői
Az ajakosok családjába tartozó félcserje gyökérzete fás, erősen elágazó, fiatalabb korban fehér, később barna színű. Dúsan elágazó szára 0,5–2 m magasra nő meg. Ágai elég gyengék, fiatalabb korban szürkésfehérek, később színük sötétedik és kérge pikkelyessé válik. 1–4 cm hosszú és 2-3 mm széles, tűszerű levelei szálasak, ülők, tompa végűek. Szélük begöngyölődött, bőrnemű, a fonákon szürkén nemezes, felül csupasz. A jellegzetes aromatikus, kámforra emlékeztető illatot a mirigyszőrben levő illóolaj okozza. Virágzási ideje hosszú, meghaladja a két hónapot (május–július).

Környezeti igénye
A téli hideget nehezen viseli. Melegigényes. Bár közepesen fényigényes, szereti a tűző napot. Sok napsütés hatására nemcsak dinamikusan növekszik, hanem az illó- és aromaanyagai is ekkor alakulnak ki. Ennek ellenére félárnyékban, ablakokban, verandán is kiegyensúlyozottan növekszik. Nagyon jól tűri a szárazságot. Akár hetekig is képes meglenni csapadék nélkül (200-300 mm évi csapadék is elég számára).
Talajban nem válogatós, de a lúgos, kissé meszes talajt szereti a legjobban. Humuszos, gyorsan melegedő talajokon kívül homokon is termeszthető. Rossz talajadottság esetén nagyobb cserépben, konténerben, tenyészedényben nevelhetjük.
Védett helyen 4-5 évig is egy helyen maradhat (áttelelhet), telepítése előtt szerves trágyával és műtrágyákkal töltsük fel a talajt. Pontos tápanyag-utánpótlási értékeket a talajvizsgálati eredmények ismeretében lehet adni. Tájékoztatóul: vegyes műtrágyából 0,1-0,2 kg tiszta hatóanyagot számítsunk 10 m²-re (nitrogén–foszfor–kálium-arány: 1:1:4).

Termesztése
Alapos talaj-előkészítést igényel. Előveteményre nem igényes, bármilyen növény lehet, csak gyommentes, sima talajt hagyjon maga után. Az őszi mélyszántás és a szervestrágya-bemunkálást követően tavasszal, a májusi ültetésig tartsuk gyommentesen a talajt. Különösen az évelő gyomok (szulákfélék, aszat stb.) irtására fordítsunk nagy figyelmet.
Szaporítására többféle lehetőség kínálkozik. A magvetés és palántázás elég nehézkes és sok gonddal jár. Jóval egyszerűbb a szaporítóanyagot bujtassál vagy dugványozásával nyerni.
A nyáron szedett 10-15 cm-es, 3-4 rügyet tartalmazó hajtásvégek szabad földön is igen könnyen meggyökeresednek. Gyorsabb az eredés, ha a dugványok alsó, földbe kerülő végén az utolsó rügyet hagyjuk meg a vágástól 2-3 cm-re, míg kihajtáskor csak a legfelső, 1-2 rügyből eredő hajtásokat engedjük nőni, a többit törjük ki. A gyökereztetéshez 20°C körüli hőmérsékletet és állandó talajnedvességet igényelnek. Téli takarásukról ne feledkezzünk el, mert a fiatal növények fokozottan fagyérzékenyek. Egy év múlva a szépen meggyökeresedett dugványok végleges helyükre ültethetők.
Ha nagyobb összefüggő felületet szeretnénk kialakítani, akkor a töveket egymástól 50-60 cm-es távolságra helyezzük el.
Az első két évben ügyeljünk a gyommentesítésre. Egyéb munka szinte nincs is vele, mert kifejezett kórokozója vagy kártevője nincs, így növényvédelmet nem igényel. Többéves, idősödő ültetvényben előfordulhat tömlősgomba-fertőzés vagy gubacslégy-kártétel.
A fiatal, egy-két éves növényeket a kitakarás után vagy a kiültetést követően vágjuk vissza, mert így dúsan elágazó bokrokat kapunk. A metszést a nyár folyamán is megismételhetjük. Ősz vége felé a töveket takarni kell, vagy fel kell szedni és fagymentes helyre vinni. A felszedett és becserepezett töveket világos, alacsony hőmérsékletű helyiségben, mérsékelt öntözés mellett teleltethetjük át. A rozmaring télen is hoz új hajtásokat; a lakást is díszíti és közben kellemes illattal frissíti a levegőt.
A telepítés évében csak egyszer, a további években kétszer vághatjuk. Az első vágást a virágzás kezdetére időzítsük, míg a másodikra szeptember hónapban kerülhet sor. A betakarításnál ügyeljünk arra, hogy az elfásodott részeket már ne vágjuk le. A többéves bokrok hajlamosak a felkopaszodásra, melyet a szárazság és a fényszegénység felgyorsíthat. Az erősen felkopaszodott ágakat vágjuk vissza, majd öntözéssel serkentsük új, fiatal hajtások növesztésére.
A virágzáskor szedett hajtásokról a leveleket fosszuk le és vékony rétegben kiterítve, árnyékos helyen szárítsuk meg. A szárítmányt, a többi aromás fűszerhez hasonlóan, jól záródó edényben tároljuk, hogy csökkentsük az illóolaj-veszteséget.

Felhasználása
Illat-, gyógy- és fűszernövényként is termesztik. A biokertészek igen nagyra becsülik, főzetének kitűnő rovarirtó hatást tulajdonítanak.
A levelekben előforduló rozmaringsav gyulladáscsökkentő hatású. Kiválóan használható a reumás panaszok enyhítésére, idegzsábánál bedörzsölő vagy gyógyfürdőként, ajánlják alacsony vérnyomás, illetve a lábak keringési elégtelenségeinél is. Belsőleg önmagában ne vagy csak igen óvatosan használjuk, de a szélhajtó, illetve az emésztést elősegítő teakeverékekben igen jó hatású. Illóolaja a húsfélék tartósítását is kiválóan elősegíti amellett, hogy kellemes ízt is ad.
Étvágyfokozó, illetve emész­tést elősegítő hatását használják fel az ételkészítésnél, amikor a baromfi-, bárány-, vadhúsokat sütés előtt rozmaringlevéllel szórják be. Hasonló hatást érhetünk el, ha a burgonya, borsó, spárga főzőlevébe rozmaringágat dobunk. A ma oly népszerű flekken- és roston sütésnél is egyre gyakrabban használják.
Egyes helyeken a borok ízesítésében is szerepet játszik. Akár a konyhában is tartható, jól mutat függő cserépben.

Balog Nóra, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Névnap Adél - német-francia eredetű; jelentése: nemes. Idézet „A legreménytelenebbül ostoba az, aki nincs tisztában azzal, hogy bölcs.”

Isaac Asimov

• A nap aktualitása
• A nap igéje

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Fülöp Árpád (Nyárádszentbenedek, 1863. március 9. – Ungvár, 1953. január 29.) Tanár, író, költő, dalszerző, fafaragó. Középiskoláit Kolozsváron és Székelyudvarhelyen végezte. 1884-1888-ban a kolozsvári egyetemen tanult. A csiksomlyói főgimnáziumban, majd Marosvásárhelyen tanított. Egy ideig az Erdélyi Híradó szerkesztője volt. 1885-től publikált irodalmi tárgyú cikkeket és verseket. Első jelentős művét 1882-ben írta. Csíksomylói nagypénteki misztériumok címmel. 1893-ban nevezték ki az ungvári királyi főgimnázium tanárává. Ezután hatvan évig élt Ungváron, meghatározó egyénisége volt a város irodalmi életének. Alapító tagja lett a Gyöngyösi Irodalmi Társaságnak. Rendszeresen jelentek meg versei a Közművelődésben, a Kárpáti lapokban, az Ungban.  Gyakran kérték fel alkalmi versek és szónoklatok megírására. 1909 októberében Dayka Gábor szobrának avatásán elhangzott a költő emlékezetére írt verse. Kitűnően cimbalmozott, dalokat költött, juhar-és szilfából gyönyörű székelymotívumú bútordarabokat faragott, amelyeket Móricz Zsigmond is megcsodált, amikor irodalmi előadókörútja során felkereste Ungváron Fülöp Árpádot. Irodalmi alkotásai közül kevés jelent meg nyomtatásban. Kéziratban maradt két vígjátéka, valamint önéletrajza és több dala. Huszonöt évnyi előtanulmány után látott hozzá 1910-ben nagyeposza, a Hunyadi megírásához. A 41 412 sorból álló művet 1920-ban fejezte be.  Ennek egy 5860 sorból álló része, A magyar 1914 tavaszán Ungváron jelent meg. A teljes eposz 1943-ban Budapesten látott napvilágot a Felvidéki Közművelődési Egyesület kiadásában.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Páger Antal Kossuth-díjas színész (1899) műkedvelő előadásokon tűnt fel, a természetes játéka gyors népszerűséget szerzett számára. Jobboldali nézeteket vallott, 1944 végén elhagyta az országot, 1956végéig Argentínában élt. Hazatérése után a Vígszínházban (Talpalatnyi föld) óriási ünneplésben volt része, parasztábrázolásai mesteri alakítások voltak, számos filmben és színdarabban játszott főszerepet. (Hattyúdal, Édes mostoha, Péntek Rézi, Felmegyek a miniszterhez, Esős vasárnap, Mici néni két élete, Iszony, stb.).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 

KEDVES ÉDESAPA, MUTASD KI A SZERETETED!

„… amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott…” (Lukács 15:20)

Bill Havnes kenus jó eséllyel indult volna az aranyérem megszerzésére az 1924-es párizsi olimpián. De néhány hónappal a játékok kezdete előtt megtudta, hogy felesége nagy valószínűséggel akkor fogja világra hozni első gyermeküket, amikor ő távol lesz. Az asszony azt mondta neki, hogy egyedül is végig tudja csinálni, de ez olyan mérföldkő volt, amit Bill nem akart kihagyni. Ezért mindenki meglepetésére otthon maradt. Örömmel fogadhatta 1924. augusztus 1-jén megérkező fiát, Franket. Bár mindig tűnődött azon, hogy alakult volna a verseny, sosem bánta meg a döntését. Életét kisfiába fektette, és átadta neki az evezés iránti szeretetét. Huszonnégy évvel később az olimpiai játékokat Finnországban rendezték. Ez alkalommal a fiú, Frank vett részt a kenuversenyen. A versenyszám utáni napon Bill táviratot kapott fiától, Franktől: „Kedves Apa! Köszönöm, hogy vártál rám, amikor megszülettem. Most azzal az aranyéremmel jövök haza, amit neked kellett volna megnyerned.” Aláírás: „Szerető fiad, Frank.” Bill Havens azt akarta, hogy a családja tudja, bármi is történik, mindig ők vannak az első helyen. Ez hőssé tette egy Frank nevű kisfiú szemében, Bill megértette, hogy az érmek megfakulhatnak, a rekordokat megdöntik, az elért eredményeket gyorsan elfelejtik. Ezek a dolog nem adnak igazii megelégedést. Akkor mi ad? A gyermekeid iránti szeretet, és az irántad való szeretetük. Jézus rámutatott, hogy még ha egy gyermek önfejű is, a szülő szeretete képes helyreállítani őt. Elhanyagolod a családodat mostanában? Ha igen, azonnal tégy valamit ellene!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

 

A Kárpátaljai Fejlesztési Társaság (KFT) új alkalmazást hozott létre visitberegvidek.com címen.

A mobiltelefonra letölthető applikáció célja a vidék népszerűsítése. Az ide érkező turisták, vendégek és nem utolsó sorban a helyi lakosok immár ezen keresztül is megismerhetik a terület történetét, megnézhetik és előre tervezhetik meg útvonalaikat aszerint, hogy mit szeretnének megnézni. Emellett kiválaszthatják a számukra legvonzóbb éttermet vagy szállást.

Az alkalmazás egyelőre hét menüpontot tartalmaz: történet, látnivalók, szállások, gasztro, programok, iránytű, térkép, melyeket a kezdeti időszakban folyamatosan töltenek fel információval. A fejlesztők elsőként a felsoroltakat tartották a legfontosabbaknak a tájékozódás szempontjából. A továbbiakban az applikáció a szolgáltatás és a szórakozás, kikapcsolódás menüpontokkal gazdagodik majd.

A visitberegvidek.com oldal egy hónapig még tesztelés alatt áll, így a felhasználók bátran jelezhetik észrevételeiket, javaslataikat a fejlesztesitarsasag@gmail.com címen.

A fejlesztést a KFT a Bethlen Gábor Alapkezelőhöz benyújtott pályázat segítségével valósította meg.

Gál Adél
Kárpátalja.ma

26 січня у будапештському Будинку «Mai Manó» («Гном сьогодення») відкрилася виставка під назвою «Закарпаття у тіні російсько-українського конфлікту». У 2015-2016 роках фоторепортеру Ласлові Вейґу у рамках Тендеру фотомистецтва ім. Йожефа Печі випала нагода закарбувати за допомогою фотоапарату життя людей у різних куточках Закарпаття. Частину фото закарпатцям представили ще минулого року у рамках інтерактивної виставки «Діалог дійсностей» в Берегові.

– Сьогоднішня виставка є своєрідним завершенням дворічної діяльності, – розповідає нашому виданню Ласло Вейґ. – Приїхавши на Закарпаття, я потрапив у зовсім інший світ, адже до цього часу ще ніколи не бував тут. Спочатку мені важко працювалось, але незадовго на моєму шляху трапилися люди, які виявилися дуже дружелюбними. Під час зйомок я бачив багато болю, страждань, натомість, бажання закарпатців боротися за краще майбутнє вважаю прикладом для наслідування. Всюди зустрічали мене привітно, незалежно від національних вподобань. Крім кількох штрафів, я знайшов чимало нових друзів.

Першочерговою метою фоторепортера журналу «Magyar Nemzet» («Угорська нація») є представлення життя закарпатців під час воєнних дій на Сході країни. Він створив чимало портретів солдат, які повернулися з прифронтових територій, закарбував болючі миті трауру, а також присвятив багато часу представленню буденного життя тутешніх жителів.

За фоторепортаж із Закарпаття митець виборов перше місце на одному з найпрестижніших конкурсів світу – 73-му «Pictures of the Year International».

Експозицію можна оглянути до 12 березня по буднях з 14:00 до 19:00, у вихідні з 11:00 до 19:00 за середньоєвропейським часом.

Маріанна Поллоґі
Kárpátalja.ma

A festészetet választotta hivatásaként. Habár, miután dédapja, nagyapja, édesapja is festőművész volt, talán nem is volt más választása – a hivatás választotta őt. Emellett boldog férj és két, nemsokára három gyermek édesapja. Gogola Zoltánnal kiállításának megnyitója alkalmából beszélgettem.

– Egy hagyományos kérdéssel kezdem: mikor kezdtél rajzolni vagy festeni?

– Pontosan nem tudom megmondani. Mindig is szerettem festeni. Komolyabban tíz-tizenegy évesen kezdtem el alkotni, akkor szembesültem én is és a környezetem azzal, hogy ügyes a kezem, jók a vonalak. Ekkor Zánkára vittek kirándulni tehetséges gyerekeket, közöttük engem is, de ennek az volt a feltétele, hogy harminc képet meg kellett festenem.

– Rajzolni vagy festeni szerettél inkább?

– Mindig is festeni szerettem jobban.

– Mi vonzott a festészetben?

– A színek, az ecsettel való munka.

– Korábban miket festettél? Változott-e azóta a tematika?

– Gyerekkoromban nagyon sok mesefigurát festettem, de legtöbbször tájat. Ez biztosan abból adódik, hogy édesapám, nagyapám is sokszor festett tájképet. Portréval nem igazán foglalkoztak.

– Családodban több festőművész is volt, a tehetség szinte garantált volt. Mennyire kellett ehhez a szorgalom?

– Mindkettő szükséges. Szorgalmasan kell kihasználni a tehetséget.

– Tizenöt éve tanítasz rajzot. Mennyire áll közel hozzád a tanári pálya?

– A Nagyberegi Középiskolában és a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanítok, de jobban szeretek rajzszakkört vezetni.

– Miért?

– Mert kötetlen, én határozom meg, hogy mivel foglalkozunk. Látom a haladást, az érdeklődést.

– Az iskolai foglalkozásokkal mi a legnagyobb gond?

– Minden gyerekről azt feltételezik, hogy tökéletes, zseniális. Viszont a többségük átlagos képességű ezen a téren.

– Milyen követelményei lehetnek egy rajztanárnak egy átlagos képességű gyerekkel szemben?

– Egy átlagos képességű gyereknek is látnia kell a méretarányokat, a színárnyalatokat, és tudnia kell azokat helyesen használni.

– Mi a teendő egy tehetséges gyerekkel?

– Biztatom, hogy foglalkozzon a festészettel. Fontos, hogy a szülei is támogassák ebben az irányban. Elküldöm rajzversenyre, hogy sikerélménye legyen.

– Van két lányod. Velük is szoktál foglalkozni?

– Igen, mostanában egyre többet. Nagyon szeretnek festeni, van is hozzá tehetségük. Versenyeken szép eredményeket értek már el.

– Általában tájat, csendéletet, városrészleteket festesz. Hol található a festményeidben a te személyiséged?

– Azt szokták mondani, hogy amikor meglátják a színeket, rögtön tudják, hogy az én művem. Sokszor használok élénkebb színeket, ez valahogyan belülről jön.

– Az egyetemi tanulmányaid során milyen mértékben alakult a stílusod?

– Akkor is alakult, és azóta is folyamatosan.

– Milyen irányba?

– Nem feltétlenül abba az irányba, amelyet a közönség elé hozok. Vannak korszerű absztrakt munkáim is. Az az igazság, hogy azt jobban szeretem.

– Van-e példaképed?

– Konkrét példaképem nincs, de vannak olyanok, akiktől szeretek meríteni, például olyan kárpátaljai festők, mint Kassai Antal, Soltész, Boksay, Garanyi.

– Január 22-én nyílt meg a kiállításod Beregszászban. Mit jelent ez az esemény számodra?

– Több visszajelzés szerint az alkotásaim feltöltődést jelentenek az emberek számára. Nekem pedig az a feltöltődés, ha látom, hogy értékelik azt, amit csinálok, hogy szükség van a festményeimre. Ezenkívül azt tapasztalom, hogy az emberekben nagy vágyódás van a művészet iránt. Ennek tudok örülni. Sajnálom, hogy nincs a városban állandó kiállítóterem.

– Milyennek szeretnéd látni magad a jövőben?

– Remélem, hogy mindent meg tudok adni a családomnak, amire szüksége van. Szeretnék a festészetben fejlődni, az embereknek szépet adni, felüdülést nyújtani, mert a festészet erről szól. Az egyik festőművész egyszer azt mondta: nem az a lényeg, hogy mit alkotsz, hanem, hogy hogyan.

Gogola Zoltán kiállítása február 5-ig látogatható a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi Házban (Bethlen u. 2.).

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma

A dán külügyminiszter szerint az Apple, a Microsoft és a Google éppen annyira befolyásolják Dániát, mint a valódi országok, ideje hát külön kapcsolattartót kinevezni hozzájuk.

Dánia a világon elsőként digitális nagykövetet nevez ki, aki olyan számítástechnikai óriásokkal ápol majd kapcsolatokat, mint az Apple, a Microsoft és a Google – derült ki pénteki médiajelentésekből.

“Ezekre a konszernekre valamiféle új nemzetekként tekintünk, és ennek szellemében meg kell határoznunk, hogyan viszonyulunk hozzájuk” – magyarázta Anders Samuelsen dán külügyminiszter a Politiken című helyi napilap pénteki számában. “Olyan cégekről beszélünk, amelyek éppen annyira befolyásolják Dániát, mint a valódi országok.”

Dánia azt reméli, hogy a lépésnek köszönhetően elsőként értesül az új technológiai fejlesztésekről és elsőként tud válaszolni az azokból adódó politikai és etikai kérdésekre, ezzel pedig vonzóbbá válik a befektetők számára.

Egy Politiken által idézett kutató jelképesnek tartja a digitális nagykövet kinevezését, mert a tisztségviselőnek a jelenlegi állás szerint munkatársak nélkül kell majd ellátnia a hatalmas kihívást jelentő új szerepkört.

A dán külügyminisztériumtól a dpa német hírügynökség megtudta, hogy egyelőre sok részlet, köztük a projekt beindításának időpontja is tisztázatlan. Annyi biztos, hogy a nagykövet a tárca személyes támogatását fogja élvezni.

Amatőr fotósoktól gyakran hallani, hogy kivételesen szerencsés korban élünk, ami a fényképezés technikai eszközeinek hozzáférhetőségét illeti. A fotózás manapság széles rétegek számára elérhető hobbi, s akár a mobiltelefonunkkal is készíthetünk kiváló minőségű képeket. De hogy egy fotó hozzájárul-e a világ vagy önmagunk jobb megértéséhez, egyáltalán, hat-e ránk, az még mindig azon múlik, ki nyomja meg a felvétel gombot.

Az ungvári Deskó Tamás szokatlan helyszíneken fotóz. Elhagyatott, romos épületek, üres gyárak, beton- és acélmonstrumok sorakoznak a képein. Ember utáni helyek, a pusztulás apokaliptikus terei.

— Nem szokványosak a témáid.

— Pár éve figyeltünk fel ezekre a hátborzongató helyekre jóbarátommal, Horváth Attilával. Ungváron és környékén elég sok használaton kívüli középület és ipari létesítmény található. Némelyiket nehéz megközelíteni, mert a természet már visszavette, ami az övé. A bezárt telepeket, gyárakat általában őrzik is, és az őrök érthető módon nem örülnek a hívatlan látogatóknak. Ha mutatkozott rá valamicske esély, azért első nekifutásra mindig legálisan próbáltunk bejutni ezekre az elzárt területekre. Miután sikerült a kapukon belül kerülnünk, alaposan szétnéztünk, majd fotóztunk. Az volt az elvünk, hogy úgy rögzítsük, amit látunk, hogy az a lehető legkevesebb beavatkozással járjon. Nem veszünk el semmit és nem teszünk kárt az épületben, az ott található tárgyakban.

Néhány hónapja már egyedül járom a romokat, mert a barátomat külföldre szólította a munkája.

— Miért fontos, hogy lefotózd, amit a túrák során látsz?

— Mert tudom, hogy hiába találják esetleg mások is izgalmasnak ezeket a helyeket, kevesen jönnének el megnézni az említett nehézségek miatt. Engem viszont adrenalinnal tölt fel egy-egy ilyen túra, minden mozzanatát élvezem a hely felfedezésétől egészen addig a pillanatig, míg elkattan az utolsó fotó. Hagyom, hogy hasson rám a látvány, és jó esetben meg tudom ragadni azt, ami számomra a legjellemzőbb a helyben. De a képeimen ott van az aktuális hangulatom és lelkiállapotom is. És persze szeretem, ha az időjárás a kezemre játszik, például a megfelelő fényviszonyokkal.

— Nem biztos, hogy arra figyelsz, ami másnak is feltűnne…

— Én elsősorban formákat és színeket látok. Adva van mondjuk egy üres, omladozó hangár vagy egy régi kórterem, tele lommal, szeméttel. De a falak élei és szögei, a tető résein át beeső fénycsíkok csodálatos geometriában tartják az egészet. A mértani alakzatok tökéletessége szervezi egységgé a káoszt. A képeimmel ezt próbálom visszaadni: az állandó rendet és struktúrát, ami ott van a pusztulásban is.

— A képeidnek angol címeket adsz, ezek többsége zenei, filmes és képzőművészeti utalás vagy szójáték.

— A címek személyes asszociációk, általában azt közvetítik, ami az elsődleges benyomásom a látottakkal kapcsolatban. Nem célom, hogy befolyásoljam, orientáljam a néző értelmezését. Sokszor meglep, miként látják a képeimet mások. Előfordult, hogy a málló festék és a rozsda vörös színe alapján energikusan sugárzónak mondták az egyik olyan felvételemet, melyet én melankolikus hangulatúnak tartok.

— A színek a képeiden lényegi tartalmakat hordoznak.

— Egy hely hangulatát jól visszaadják a színárnyalatok. Épp a valósághűség miatt csak minimális mértékben használok szűrőket. A fényképezés technikai része egyébként sem érdekel túlzottan. A képeimet mobiltelefonnal készítem, és nincs derítés, sem mesterséges beállítások. Ami hatásos, így is megmutatkozik. Ha gyönyörű, sokszínű penész borítja egy elhagyott szoba falát, annál amúgy sem kívánhatnék jobbat.

— Nem igyekszel hírverést csinálni a fotóidnak…

— Számomra a fényképezés kreatív önkifejezési forma. Más a tétje, nem a hírnév.

— ?

— Az önismeret és a fejlődés. A figyelem edzése. Napról napra, képről képre érzem, hogy nyitottabban és érzékenyebben szemlélem a világot. A helyszínek keresése, majd bejárása érzéki, zsigeri izgalmat nyújt. Nagyon összetett élményt jelent a fotózás, nem mérhető semmi máshoz.

Ami pedig az önreklámot illeti, alapvetően szkeptikus vagyok a közösségi médiával kapcsolatban. Az Instagramot viszont szívesen használom, figyelem az urbex-fotósok munkásságát szerte a világban. Gyakorlati tanácsokat és inspirációt kapok azoktól, akiknek hasonló a látásmódja, mint az enyém.

— A te képeid mégis egészen másak, mint mondjuk az ókori romokról készült római urbex-fotók…

— Az én tárgyaim, helyeim nem patinás, antik emlékek, hanem a közelmúlt mementói. És az értékvesztés különösen megrázó így, testközelből. Azért is tartom fontosnak, hogy ezeket a pusztulásra ítélt architektúrákat fotózzam, mert nagyon gyorsan változik, romlik az állaguk. Mikor legközelebb visszamegyek, talán már nem ugyanaz a látvány fogad, mint ahogy ez már sokszor elő is fordult. Ilyen értelemben pillanatfotókat, helyzetjelentéseket készítek, amolyan képes naplót egy számomra nagy téttel bíró utazásról, ami egyben az idővel való versenyfutás is.

Viszont nemcsak pusztulás van a képeimen. Az egyik kedvenc fotómon például a színek térbeli egymásutánisága közvetíthet valamifajta reményt. A háttér szürke épületegyüttese előtt barnás-vörös, vég nélküli vagonok s egészen elől az épp csak sarjadó, élénkzöld fű — ez egy optimista skála, azt hiszem.

További fotók ITT.

A középkori zarándokok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a lepra Európa-szerte gyakori járványos betegséggé vált – állapították meg tanulmányukban brit kutatók.

Korábban általános nézet volt, hogy a lepra a keresztes háborúkban megfordult katonák révén terjedt el Nyugat-Európában. A Winchester Egyetem kutatói azonban olyan bizonyítékot találtak, amely egy másik lehetőséget is felvet.
Az angliai Winchester közelében fekvő egyik legkorábbi brit kórház temetőjében folytatott ásatások során bukkantak egy csontvázra, amelynek elemzésekor kiderült, hogy feltehetően egy leprában szenvedő zarándok maradványa. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a zarándokot a 11-12. században temették el, a betegségét pedig a lepra egy olyan baktériumtörzse okozta, amely Ázsia középső és nyugati részén terjedt el – ismertette a PLOS Neglected Tropical Diseases folyóiratban publikált tanulmányt a BBC News.
Simon Roffey, a Winchesteri Egyetem kutatója elmondta, hogy a csontvázon végzett vizsgálatok rávilágítanak egy lehetséges útra, amelyen a lepra elérhette Angliát.
“A 11. századtól a 14. századig Nyugat-Európában példátlanul sok leprakórházat hoztak létre. Vajon a lepra, amely már évszázadok óta jelen volt, miért sújtotta hirtelen ilyen nagy mértékben a nyugat-európai társadalmat?” – tette fel a kérdést a tudós, aki szerint a csontváz adhat választ erre a kérdésre.
A kutatók a vizsgálat során azért jutottak arra a megállapításra, hogy a feltárt csontváz egy zarándok maradványa lehet, mert a csontok mellett megtalálták egy fésűkagyló héját, amely a Santiago de Compostelában járt zarándokok közismert szimbólumának számított. Az azonban továbbra is rejtély, hogy a zarándok hogyan találkozott az ázsiai leprabaktériummal.
“A középkori Nyugat-Európában hagyományosan a keresztes lovagokat okolták a lepra elterjesztésével. Ugyanakkor a kórházakban már évtizedekkel a keresztesek előtt is megjelentek leprás esetek” – mutatott rá Roffey. Hozzáfűzte: a winchesteri kutatás eredménye arra utal, hogy a zarándoklat is közrejátszhatott a lepra nyugat-európai elterjedésében.
A leprát a Mycobacterium leprae baktérium okozza. A betegség sokáig lappanghat, lassan hatalmasodik el, és a bőr pusztulásával, a szövetek elhalásával és a test deformálódásával jár. Az évezredeken át az emberiséget sújtó betegség megjelenését először az ősi Kínában, Egyiptomban és Indiában jegyezték fel. A világ egyes részein ma is előfordulnak leprás esetek, de a betegség antibiotikumokkal jól gyógyítható.