Feed aggregator

From early April until the end of June, the UK Home Office's Joint Maritime Security Centre (JMSC) is testing a [...]

According to sources close to the Indonesian Air Force, the latter has given its approval for the purchase of a fleet [...]

France - Former figures from intelligence dine at SenateAfter lectures by Arnaud Danjean, an ex-French MEP (Les Républicains) who formerly [...]

On his return in mid-May from another trip to Ukraine, where he accompanied the former CIA director and key proponent [...]

Note to the reader: For the purposes of this article, we have only disclosed the full names of those individuals [...]

What Washington needs from nuclear negotiations with Tehran.

A delayed peace with Armenia endangers a new regional order.

Euractiv’s weekly newsletter on politics, lobbying, and the media.

Along with the conflict in Myanmar, the issue of trade is likely to be high on the agenda at the 46th ASEAN Summit in Kuala Lumpur.

Following an underwhelming electoral return, President Ferdinand Marcos Jr. is likely to lean all the more heavily on his relationship with Washington.

Malaysia needs to lead a regional push for international criminal accountability and reject the military's planned sham “elections.”

Defying a ban, organisers plan to go ahead with Budapest Pride in June.

Thousands have died in a conflict that has been largely ignored by the rest of the world.

On a le plaisir de vous informer que La 29e fête traditionnelle de Morainvilliers se tiendra le dimanche 25 mai 2025, de 12h00 à 17h00, pour célébrer l'alphabétisation, la culture bulgare et les saints Cyrille et Méthode.
L'événement, sous le patronage de l'Ambassadrice de Bulgarie en France, Mme Radka Balabanova-Ruleva, et avec la bénédiction de Son Éminence Antonii, Métropolite de l'Europe occidentale et centrale, proposera des performances des écoles bulgares de Paris, des concerts et (…)

- Agenda / Région parisienne, Bulgarie

- Agenda / France - Régions

Si la Bulgarie m'était contée offre un tour d'horizon du cinéma documentaire bulgare des vingt dernières années avec la présence des cinéastes au Forum des images pour accompagner chaque réalisation.
« Je viens de 2400 kilomètres d'ici, de 1300 kilomètres de Téhéran, de 15 kilomètres de Traun, de 750 kilomètres d'Athènes et de 200 kilomètres de Koprivshtitza, tu connais ? » – Elitza Gueorguieva, L'Odyssée des filles de l'Est
Cette année, la Bulgarie, après une longue attente, entre enfin (…)

- Agenda / Région parisienne, Bulgarie, Agenda - Diaporama

Washington itself hasn’t solved the problems that fed into Taiwan’s nuclear phase-out: waste storage and high costs.

L'homosexualité bientôt criminalisée au Sénégal ? L'annonce a été faite ce samedi par le ministre porte-parole du gouvernement. Il répond ainsi favorablement à un collectif conservateur de la société qui a organisé une marche ce vendredi pour réclamer un durcissement des sanctions contre la communauté LGBTQ.

„Justice has been done”. 14 évvel ezelőtt hangzott el ez a mondat Obama elnök szájából. Hogy pontosan mire irányult az igazságszolgáltatás, az egyszerű.
2011. május 2. Abbotabad, Pakisztán: hajnalban 1 óra körül az Egyesült Államok Haditengerészetének különleges erői likvidálták a 2001. szeptember 11-i tragikus eseményekért felelős terrorszervezet fejét; Osama bin Laden-t. Halálával azonban a terrorizmus nem szűnt meg és utódok mindig akadnak, akik bin Laden emlékét immár a szívükben dédelgetve tartják fenn és vezetik az al-Kaida-t.
A legtöbb valamire való terrorszervezet alapját nem pusztán a nyers erőszak, hanem a mögötte húzódó ideológia alkotja, amely egyúttal a szervezet identitását is meghatározza, ezért muszáj szót ejtenünk erről. Az al-Kaida esetében (a szunnita iszlámon belül) ez az ideológia leginkább a szalafita dzsihadizmus (salafi jihadism), mely inkább mondható ideológiának, semmint vallásnak. Gilles Kepel leírásában ez a szélsőséges iszlám paradigma „a szent szövegek legszorosabb szó szerint vett tisztelete a dzsihád iránti abszolút elkötelezettséggel párosulva”. A szalafita dzsihadisták célja, hogy felhívják a muzulmánok figyelmét arra, hogy vallásuk hanyatlóban van, ráadásul folyamatos támadások és megaláztatások érik őket. Muhammad Abd al-Salam Faraj volt az, aki „Az elhanyagolt kötelezettség” (1980 körül) című írásában továbbfejlesztette Sayyid Qutb Ibrahim elméletét (amely a mai globális dzsihadista ideológia hitvallását képezi). Ezen íráson keresztül közelebb kerülhetünk a dzsihád megértéséhez; „a szent háború fogalmát nem allegorikusan, hanem szó szerint kell érteni, mely minden igaz muszlim kötelessége és melynek célpontja mindenki, aki eltér az iszlám törvények erkölcsi és társadalmi követelményeitől (legyen az muzulmán vagy sem)” – írja Faraj. Ő azonban nemcsak egy radikális gondolkodó volt, hanem az Egyiptomi Iszlám Dzsihád (EIJ) szervezet alapítója és vezetője 1982-es haláláig. 1992-től a szervezet vezetője Ayman al-Zawahiri volt 2001-ig.
Az al-Kaida célja egy saría alapján működő iszlám államszervezet létrehozása, a muszlim területek felszabadítása és védelmezése, valamint a saríát megszegő kormányok megbuktatása. Ezen célok eléréséhez 2005-ben Saif al-Adel, az al-Kaida műveleti vezetője egy hétpontos tervezetet dolgozott ki és mutatott be bin Ladennek. A terv 3-4 éves időszakokra bontja fel a kb. 22 év alatt elérendő célt. A hetedik pontban megjelölt végcél a kalifátus győzelme (lett volna) a világ többi állama felett, melyet 2020 és 2022 között kívántak volna elérni, ám ugye ez nem sikerült. Osama halálával utódai feladata, hogy elvezessék az al-Kaida-t az áhított cél felé.
Az al-Kaida magszervezetének szerkezetéről, hierarchiájáról több eltérő elképzelés is van, azonban a téma szakértői abban egyetértenek, hogy a szervezet tetején az emír áll, aki Osama bin Laden volt 2011-ig. Az emír felelős a szervezet minden cselekedetéért. Az emírnek egy helyettese van, Osama haláláig ezt a pozíciót Ayman al-Zawahiri töltötte be, akit gyakran a „bin Laden jobbkeze” vagy a „bin Laden mögött álló agy” elnevezésekkel illettek. Al-Zawahiri az al-Kaida fő ideológusa volt. A feljebb említett Qutb Ibrahim és Faraj mellett al-Zawahiri munkássága is igen jelentős, mely közül kiemelkedik legutolsó könyve, melyet 2001-ben írt, a „Lovagok a próféta zászlaja alatt” (Knights Under the Prophets’s Banner). A könyv a jövő dzsihadistái számára is lefektet egy tervet; „egy dzsihadista mozgalomnak szüksége van egy olyan színtérre, mely inkubátorként működik, amelyben a magjai felnőnek és gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek a harc, a politika és a szervezés terén.” – írja. Határozottan érvelt amellett, hogy a „dzsihadista ideológiát tisztán kell tartani a nacionalista, a baloldali és a kommunista jelszavak szennyétől”. Al-Zawahiri írásai hozzájárultak az al-Kaida ideológiájának tökéletesítéséhez és példaértékűek az elméleti és gyakorlati kereteit illetően.
A megüresedett pozíció betöltésére két jelölt is alkalmasnak látszott; Saif al-Adel 2001 óta az al-Kaida biztonsági vezetőjeként a szervezet harmadik legmagasabb pozícióját töltötte be. Al-Zawahiri viszont az al-Kaida második emberének számított és az Egyiptomi Iszlám Dzsihád vezetője is volt (amíg az be nem olvadt az al-Kaidába), valamint a Maktab al-Khidamat (ez a szervezet az al-Kaida előfutára volt gyakorlatilag) 1984-es megalapításától kezdve közeli kapcsolatban állt bin Ladennel. Osama halála után végül al-Zawahirit szinte azonnal kinevezték a helyére, de ezt csak hetekkel később, 2011 júniusában jelentették be. Az űrt, amit bin Laden hagyott, al-Zawahiri nem tudta maradéktalanul betölteni. Jelentések szerint bár tisztelték al-Zawahirit, mégsem szerették annyira, mint elődjét. Akik találkoztak bin Ladennel, azok elmondása szerint igen karizmatikus vezető volt, al-Zawahirire viszont nem mondtak ilyet. Sok dzsihadista úgy tekintett rá, mint aki túlságosan kritikus a többi dzsihadistával szemben.
Hogy mégis keletkezett repedés a pajzson, arra jó példa a 2013. áprilisában kirobbant vita Abu Bakr al-Baghdadi és al-Zawahiri között, amely fegyveres konfliktusba torkollott és a mai napig tart. Al-Baghdadi (akkor az ISI emírje) a nyilvánosságra hozott hangfelvételen bejelentette, hogy mivel az al-Kaida szíriai leányvállalata (Jabhat al-Nusra – JN) az Islamic State of Iraq-hoz – ISI – (az al-Kaida Irakban [al-Qaeda in Iraq] szervezet valóban az al-Kaidához tartozott, ám ez több kis szervezettel együtt beolvadt az Iraki Iszlám Államba 2006-ban) tartozik, sőt annak a kiterjesztése, ezért a két csoport hivatalosan is egyesül „Islamic State of Iraq and Al-Sham” néven (az al-Sham régiót gyakran a Levante vagy a szíriai régióval hasonlítják össze, mivel területi/földrajzi szinten van átfedés, ezért a szervezet nevét is többféleképpen fordítják. Az „Islamic State of Iraq and Syria” vagy az „Islamic State of Iraq and the Levant” tehát ugyanazt a szervezetet jelöli).  Al-Zawahiri és az al-Nusra Front vezetője, Ahmed al-Sharaa (aka al-Golani) is elutasította a kényszerű egyesülést. Al-Zawahiri al-Baghdadinak írt levelében megtiltotta számukra az egyesülést, mire azt a választ kapta, hogy nincs szüksége az ő engedélyére, és végül 2014-ben kalifátusnak nyilvánította magát Iszlám Állam néven.
Az al-Kaida mára egy mondhatni (kis túlzással) fél világot átölelő, kiterjedt terrorhálózat. Az 1990-es évek végétől / 2000-es évek elejétől kezdett rohamosan „franchise” szerű hálózattá nőni; ha az al-Kaidáról beszélünk, nem gondolhatunk mindössze egy önálló szervezetre, amely csak a Közel-Keleten tevékenykedik. Számos kiterjedése van; ha csak az öt legfőbb szövetséges ’leányvállalatot’ nézzük – Al-Shabaab, al-Qaeda in the Arabian Peninsula (AQAP), al-Qaeda in the Indian subcontinent (AQIS), al-Qaeda in the Islamic Maghreb (AQIM) és a Jama’at Nasr al-Islam wal-Muslimin (JNIM) – máris lefedtük a Nyugat-Afrikától a Közel-Keleten át egészen az indiai szubkontinensig tartó régiót, mintegy 10-15 országot beleértve és még nem beszéltünk arról, hogy ezeknek a szervezeteknek is lehetnek további leágazásaik. Ezek a szervezetek természetesen nem ok nélkül szövetkeztek az al-Kaidával; a legitimitás, az infrastrukturális támogatás és a tőke biztosítása mind mellette szóltak. Míg bin Laden idejében a képesség, hogy az egységes parancsnokság hatékonyan tudjon működni az al-Kaidával szövetséges csoportok felé, érvényesült, al-Zawahiri emírsége alatt ez már csak részben valósult meg. Bár a magszervezet egy, a csoportok földrajzi szétszórtsága miatt a motivációk és az agenda is eltérő, nem beszélve arról, hogy a saját területeik, műveleteik felett nagyobb befolyással és hatalommal bírnak, így az a koncepció, hogy minden szövetséges csoport al-Zawahiri iránymutatásait, parancsait kövesse és teljesítse, az esetek jelentős részében nem jellemző. Ez leginkább az AQIM és az AQAP esetében figyelhető meg, akik al-Zawahiri megválasztása után inkább egymáshoz kerültek közelebb, semmint a központi parancsnoksághoz, emellett pénzügyileg is egyre nagyobb arányban függetlenek (pl. az AQIM főleg az emberrablásokért követelt váltságdíjból – dollármilliók – tarja fenn magát). Ugyanakkor ez a két legrégebbi szervezet, mely tagja maradt az al-Kaida hálózatának megalakulásuk óta. 9/11-et követően az AQAP – ami gyakorlatilag Jement jelenti – volt az al-Kaida legaktívabb ága (lásd pl. Boston Marathon bombings, 2013), azonban a 2014 végén kirobbant polgárháború miatt a globális ambícióik háttérbe szorultak.
Az idő előrehaladtával az al-Kaida technológiai fejlettsége is nőtt. A 2013-ban kirobbant, Edward Snowden nevéhez köthető (szigorúan titkos adatok nyilvánosságra hozása) ügy után az innováció fokozott ütemben haladt; három különböző dzsihadista szervezet is titkosító eszközök fejlesztésén dolgozott (köztük a GIMF, amely az al-Kaidához tartozik és az ISIS is).
Míg Osama 23 évig vezette az al-Kaidát, al-Zawahirinek 11 év jutott. 2022. július 31-én a CIA által kivitelezett művelet közben két AGM-114-es Hellfire rakéta csapódott be egy kabuli házba, megölve ezzel Ayman al-Zawahirit, az al-Kaida emírjét. Utódja az egyiptomi származású Saif al-Adel, aki azóta is az al-Kaida elsőszámú vezetője.

Szerző: Bánfi Zita

A Az al-Kaida bin Laden halála után bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

The current tense phase of relations reflects a breakdown of the old deterrence logic.