A Tanács 2017. szeptember 25-én elfogadta az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) létrehozásáról szóló rendeletet. Az alap szeptember 28-án jön létre.
Az EFFA lesz az afrikai és a szomszédos országokban eszközölt beruházások támogatását szolgáló európai külső beruházási terv végrehajtásának legfőbb eszköze. E terv elsődleges célja az, hogy a munkahelyteremtés és a növekedés ösztönzése, és ezzel egyidejűleg a migráció kiváltó okainak kezelése révén hozzájáruljon a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend fenntartható fejlesztési céljainak megvalósításához.
Az alap 3 350 millió EUR összegű kezdeti költségvetéssel rendelkezik majd, és a tervek szerint 44 milliárd EUR értékben fog beruházásokat beindítani. Ez az összeg akár meg is duplázható, ha a tagállamok és más támogatók az uniós hozzájáruláshoz hasonló mértékű felajánlásokat tesznek. Az alap többek között a következő ágazatokban indítandó projektek finanszírozásához járul majd hozzá: energetika, közlekedés, szociális infrastruktúra, digitális gazdaság, a természeti erőforrások fenntartható használata, mezőgazdaság és helyi szolgáltatások.
Az EFFA ösztönözni fogja a magánszektor beruházásait olyan országokban, illetve ágazatokban, amelyekben máskülönben nem kerülne sor magánberuházásokra – ez a helyzet például az instabil vagy a konfliktusok sújtotta országokban. Az EU-n belüli beruházásokat támogató Európai Stratégiai Beruházási Alaphoz hasonlóan az EFFA garancia biztosításával és támogatásötvözési mechanizmusok igénybevételének segítésével támogatja a kockázatosabb projektek megvalósítását. Az EFFA „egyablakos rendszerként” működik majd, fogadva a pénzügyi intézményektől és az állami vagy magánbefektetőktől érkező finanszírozási javaslatokat, és széles körű pénzügyi támogatást biztosítva a támogatható beruházások számára.
Az Európai Parlament július 6-án fogadta el a rendelet szövegét. A rendeletet 2017. szeptember 27-én hirdetik ki a Hivatalos Lapban. Az EFFA stratégiai testülete szeptember 28-án megtartja első ülését, amelynek során megvitatja majd az alap átfogó stratégiáját és beruházási prioritásait.
2017. szeptember 26., kedd
09.00 Találkozó Michel Barnier-vel, a brexit-tárgyalásokat folytató uniós küldöttség vezetőjével
London
(helyi idő szerint)
12.30 Találkozó Theresa May miniszterelnökkel
2017. szeptember 28., csütörtök
13.30 Telefonbeszélgetés Jeroen Dijsselbloemmal, az eurócsoport elnökével
Tallinn
(helyi idő szerint)
21.00 Nem hivatalos munkavacsora az uniós állam-, illetve kormányfőkkel
2017. szeptember 29., péntek
Tallinni digitális csúcstalálkozó
(helyi idő szerint)
10.00 Találkozó Bojko Boriszovval, Bulgária miniszterelnökével
11.00 Érkezés és Jüri Ratas miniszterelnök köszöntője a tallinni kreatív központban (Tallinn Creative Hub)
11.10 Találkozó Andrej Plenković horvát miniszterelnökkel
11.30 Találkozó Kersti Kaljulaid észt elnökkel
12.00 Kersti Kaljulaid elnök nyitóbeszéde
12.30 Első ülésszak: Munkaebéd – A kormányok jövője
15.00 Csoportkép
15.15 Találkozó Angela Merkel német szövetségi kancellárral
15.45 Második ülésszak: A gazdaság és a társadalom jövője
18.15 Sajtókonferencia
Ratas miniszterelnök úr felkért arra, hogy a tallinni digitális csúcstalálkozó előtti vacsoránkon lássam el a levezető elnöki feladatokat. Ezért írok most Önöknek.
2016. június 29-én, néhány nappal az Egyesült Királyságban tartott brexit-szavazás után úgy döntöttünk, hogy gondolkodási folyamatot indítunk a 27 tagú Európai Unió jövőjéről. 2016 szeptemberében tartottuk az első ennek szentelt ülésünket, amelynek záródokumentumaként megszületett a pozsonyi ütemterv. Megállapodtunk abban, hogy a polgárainkat aggasztó legsürgetőbb kérdésekkel foglalkozunk elsőként: a migrációval, a biztonsággal, valamint gazdasági és társadalmi kérdésekkel. A pozsonyi menetrendet tovább pontosítottuk az idei máltai és brüsszeli találkozónkon, aminek eredményeként jött létre a Római Nyilatkozat. Ebben részletesebben is meghatároztuk az elkövetkező évekre szóló jövőképünket.
Ezzel párhuzamosan a rendszeres európai tanácsi üléseinken is visszatértünk e menetrend megvalósításának kérdésére. Több témát illetően is sikerült megoldást találnunk, aminek köszönhetően javult az Európai Unió helyzete, és optimistábban tekinthetünk a jövőbe. Nézzük a migrációt: elsőként a kelet-mediterrán útvonalra, azután pedig a közép-mediterrán útvonalra összpontosítottunk. Visszanyertük ellenőrzésünket a külső határaink felett, és sikerült elérnünk, hogy csökkent az irreguláris migránsok, valamint a tengeren történt halálesetek száma. Ami a biztonságot illeti, folytattuk a terrorizmus elleni eszköztárunk megerősítését és fontos előrelépést tettünk az európai védelem területén, ideértve a NATO-val való együttműködést is. A gazdasági vonalon a globalizáció negatív hatásainak mérséklése érdekében új irányt szabtunk kereskedelempolitikánknak. Továbbra is komoly törekvésünk a piacnyitás (kereskedelmi megállapodások Kanadával és Japánnal), ugyanakkor szigorítjuk a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fellépésünket.
Ezekben a kérdésekben sok és kemény munka vár még ránk. Meg kell szilárdítanunk külső migrációs politikánkat, javítanunk kell a visszaküldésekre szolgáló kapacitásainkat, és tartós megoldást kell találnunk menekültügyi rendszerünk megreformálására. Folytatnunk kell az európai védelem megerősítését, első körben az állandó strukturált együttműködés decemberi elindításával. Hasonlóképpen folytatnunk kell gazdasági bázisunk megerősítését, többek között a digitális egységes piac segítségével (erről szól a tallinni csúcstalálkozó), ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy az szociális szempontból kiegyensúlyozott legyen (ez pedig a novemberi göteburgi csúcstalálkozó témája lesz).
Döntenünk kell az euróövezet továbbfejlesztéséről is. Nem létezik olyan megoldás, amellyel a gazdasági és monetáris unió varázsütésre, egyszer és mindenkorra megvalósítható. Meggyőződésem azonban, hogy kötelességünk a GMU működésének javítása és fokozatos megerősítése. Első lépésben a bankunió kiteljesítésével kell foglalkoznunk, melyet az elfogadott ütemtervvel összhangban kell megvalósítani az euróövezet strukturális megerősítése érdekében. Ez azt jelenti, hogy ki kell alakítanunk egy közös védőhálót a bankunió számára a kockázatok további csökkentése és az európai betétbiztosítási rendszer előkészítése céljából. Emellett növelnünk kell Európa cselekvőképességét, melynek keretében az Európai Stabilitási Mechanizmust tovább lehetne fejleszteni egy európai valutaalappá. A kormányzásra és a költségvetési forrásokra vonatkozóan több olyan elképzelés is felmerült, amelyek sajátosan az euróövezethez kapcsolódnak. Ezekről további megbeszéléseket kell folytatni. Ennek előmozdítása érdekében decemberre euróövezeti csúcstalálkozót fogok összehívni az euróövezeten kívüli tagállamok részvételével. Ezekről a kérdésekről legkésőbb a jövő évben, az Európai Tanács júniusi ülésén konkrét döntéseket kell hozni.
Tovább kell fejlesztenünk az Unió nemzetközi szerepvállalását is, mind a szomszédságunkban, mind pedig globális szinten. Javaslom, hogy az Európai Tanács októberi ülésén vitassuk meg, hogy miként reagáljunk a Törökországgal fenntartott kapcsolataink terén bekövetkezett fejleményekre, jövő év májusában pedig – Bojko Boriszov miniszterelnök úr egyetértésével – Bulgáriában tartsunk nyugat-balkáni csúcstalálkozót. A kereskedelem is kiemelt kérdés marad a munkánkban.
E sürgető prioritásokon túl előttünk áll egy további nagy feladat: a következő többéves uniós költségvetés. Az erre vonatkozó tanácskozások, amelyek meghatározóak lesznek az uniós szakpolitikák szempontjából az elkövetkező években, ténylegesen akkor kezdődhetnek majd meg, miután megkötöttük a megállapodást az Egyesült Királyság kilépéséről. Ez fontos napirendi pont lesz mindaddig, amíg meg nem születik a konszenzus, időben ahhoz, hogy 2021-ben hatályba léphessen az új többéves pénzügyi keret.
Tallinnban nem tudunk e kérdések mindegyikével foglalkozni, még kevésbé azokról döntést hozni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez az ülés jó alkalom lesz annak megvitatására, hogy milyen megközelítést alkalmazzunk ezeken a megbeszéléseken, különös tekintettel arra, hogy a közelmúltban számos érdekes felvetés hangzott el a fenti kérdéskörök tartalmát, a módszereket és a célokat illetően. Az iránymutatásukat fogom kérni ahhoz a döntéshez, hogy a megbeszélésünket követően miként szervezzem az Európai Tanács munkáját e tekintetben. Annak érdekében, hogy nyílt, őszinte és kötetlen megbeszéléseket tudjunk folytatni e kérdésekről, nem lesz írásbeli előterjesztés, sem pedig írásbeli következtetés a megbeszéléseinket követően.
Végezetül tisztában kell lennünk azzal, hogy továbbra is a brexit jelenti az egyik legfontosabb feladatot számunkra. Ez lesz a témája a 27-ek 50. cikk szerinti, következő ülésének, melyre októberben kerül sor.