Agrégateur de flux

The first ever Zumwalt-class destroyer of the USS Marine, USS Zumwalt (DDG1000), was launched Monday

Tag: US NavyUSS Zumwalt

Entretien fait par L`Harmattan avec András István Türke, auteur du livre "La géopolitique des premières missions de l`Union européenne en Afrique"
10.10.2013.

Bonjour, je m`appelle András István Türke, je suis docteur de la Sorbonne Nouvelle Paris 3, chercheur indépendant associé à plusieurs instituts de recherche et universités en France, en Hongrie et en Suisse. Je suis spécialisé aux questions de sécurité et de diplomatie en Europe, en Afrique et dans les Balkans.
J`ai écris un livre sur l`Union européenne et l`Afrique qui s`appelle « La géopolitique des premières missions de l`Union européenne en Afrique » et qui a été publié par les éditions L`Harmattan en octobre 2013. Ce livre est mon deuxième ouvrage dans la série qui présente les différents aspects et théâtres de la politique étrangère et de sécurité de l`Union européenne.

- Pourquoi ce livre ?
Les premières missions et opérations sont l’expression concrète de la volonté de l’Union d’agir. Agir pour promouvoir la paix et la stabilité, agir pour contribuer à la prévention et à la résolution de conflits. Mais, est-ce que les missions européennes strictement limitées dans l'espace et dans le temps sont capables de contribuer à la stabilisation en Afrique? Le contient africain au cœur des intérêts des grandes puissances surtout à cause des matières premières stratégiques, le terrorisme international, la piraterie et de plus en plus pour la migration et la fuite des cerveaux. L’intérêt de l’Union européenne est garantir sa propre sécurité et ses besoins et qu’elle soit un partenaire fiable des pays et organisations africains. La question principale à laquelle je cherche la réponse, c’est dans quelle mesure l’Union peut-elle devenir un acteur international.

- Présentez nous la structure de votre ouvrage
La première partie du livre s`attache à montrer tout d`abord l`évolution des relations économiques et politiques entre l`Union européenne et l`Afrique. Il présente également l`activité des acteurs internationaux clefs sur le continent africain, l`Union africaine, les plus importantes organisations régionales et les initiatives africaines concernant la sécurité collective.
La deuxième partie présente en détail les conflits et les interactions régionaux, les missions et opérations de maintien de la paix dans les pays africains où les premières missions de l`Union européenne se sont déroulées : Notamment en République Démocratique du Congo, au Soudan, au Tchad, en Guinée-Bissau, en Libye et en Somalie. Le dernier chapitre sur la Somalie a été écrit en anglais par András Hettyey. A la fin de chaque chapitre on tire les conclusions diplomatiques et politico-militaires.

- Expliquez nous l`aspect géopolitique de votre livre
L`aspect géopolitique et l'approche régionale nous aide à comprendre la complexité des enjeux et des défis, la structure des conflits, et à analyser les interactions transfrontalières, car les crises ne respectent pas les frontières, comme les frontières en Afrique ne respectent pas souvent les relations ethniques.

- Quelle est la valeur ajoutée la plus importante de votre ouvrage ?
Ce livre n`est pas forcément un ouvrage politiquement correcte. Car comme chercheur libre, je ne suis pas obligé de respecter la sensibilité des Etats membres ou de certaines groupes politico-économiques. Ainsi mon ouvrage peut donner des conclusions plus adéquates, présenter les aspects politiques et les contextes qui restent souvent ignorés ou cachés dans les publications officielles de l`Union européenne.

Tag: African Standby ForceForce africaine d'alerteAfriqueAndrás István TürkeAndrás Hettyey

Elsöprő győzelmet aratott a vasárnapi grúziai elnökválasztáson Giorgi Margvelasvili, a kormánykoalíció jelöltje a hatalmon lévő államfő, Miheil Szaakasvili által támogatott jelölt felett, legalábbis erre utalnak a szavazókörzetek többségében összegzett eredmények.

A központi választási bizottság a voksok 70,06 százalékának összeszámlálása alapján közölte hétfő hajnalban, hogy Margvelasvili a voksok 62,1 százalékát szerezte meg, behozhatatlan előnyre téve szert a többi jelölttel szemben. Legfőbb ellenfele, David Bakradze volt külügyminiszter a voksok 21,9 százalékát, míg Nino Burdzsanadze korábbi parlamenti elnök a voksok 10,1 százalékát gyűjtötte össze. A választási részvétel 46,6 százalékos volt.

Mivel Mergvelasvili valószínűleg már az első fordulóban megszerezte a voksok több mint a felét, második fordulóra nem lesz szükség. David Makradze, a Szaakasvili-féle Egyesült Nemzeti Mozgalom frakcióvezetője elismerte vereségét.

Giorgi Margvelasvili, a kevéssé ismert oktatási miniszter győzelme megszilárdítja a Grúz Álom nevű pártszövetség hatalmát egy évvel azután, hogy a parlamenti választást már megnyerte, és véget vetett Szaakasvili és pártja uralmának. A leköszönő államfő az elmúlt kétszer ötéves hivatali periódus után már nem indulhatott el az elnökválasztáson. A 2003-ban, a volt szovjet külügyminisztert, Eduard Sevardnadzét Grúzia éléről elmozdító, vértelen “rózsás forradalom” után hivatalba lépett Szaakasvilit hatalmi arroganciával vádolták. Ezért és az Oroszországgal 2008 augusztusában megvívott, vesztes villámháború miatt nagyot zuhant a népszerűsége.

A 44 éves filozófus, Giorgi Margvelasvili újonc a grúz belpolitikában, mindössze néhány hónapja lett oktatási miniszter a Szaakasvilit a 2012-es parlamenti választáson legyőző milliárdos Bidzina Ivanisvili kormányában. Az új államfő már nem a végrehajtó hatalom feje lesz, pusztán reprezentatív feladatokat lát el, mert hivatalba lépésével egyidejűleg hatályba lép az az alkotmánymódosítás, amelynek alapján a négy és fél milliós Grúziában az eddigi elnöki rendszert parlamentáris berendezkedés váltja föl. Az igaz hatalom a milliárdos Bidzina Ivanisvili kormányfő kezében lesz, de ő azt ígérte, hogy Szaakasvili leváltása után visszavonul a politikától. Megfigyelők szerint lemondása után a színfalak mögül továbbra is ő fogja mozgatni a szálakat Grúziában.

 

 

A héten biztossá vált, hogy az Európai Parlament (EP) nem fog szavazni a többéves pénzügyi keretről (MFF) a jövő heti plenáris ülésén. Ezúttal is hasonló okok húzódnak a halasztás mögött, mint korábban: az EP azt várja a Tanácstól, hogy megfelelően kezelje a 2013-as (éves) költségvetésben jelentkező forráshiányt, amit politikailag összeköt az MFF ügyével.

Sajnos a dosszié szeptember óta csak tovább bonyolódott, ugyanis már nem egy elfogadásra váró költségvetés-módosító van az asztalon, hanem további kettő. A nyár óta húzódó, 3,9 milliárd eurós módosító mellett komoly fejtörést okoz a Tanácsnak az, hogy a vámbevételek kedvezőtlen alakulása miatt többletbefizetésre lesz szükség az idei évben (uniós szinten összesen 1,3 milliárd euró értékben). Továbbá, a Bizottság javaslatot tett arra, hogy négy tagállam kapjon támogatást a Szolidaritási Alapból: Románia a 2012-es szárazság és aszály okozta károk, Németország, Ausztria és Csehország pedig az idei árvízkárok miatt. Ugyan ez a módosító mindössze 400 millió eurós nagyságrendet képvisel, a jelenlegi szűkös viszonyok közepette erre is nehéz forrást találni.

A Tanács mindenesetre tett egy gesztust az EP felé, ugyanis október 14-én rendkívüli COREPER ülést tartottak, amelyen elfogadták mindhárom nyitott költségvetés-módosítót. Mivel azonban ezt a döntést formálisan még egyik tanácsi formáció sem erősítette meg, az EP nem tekinti valódi döntésnek, így továbbra is úgy látja, hogy nem teljesültek annak feltételei, hogy a jövő héten szavazzon az MFF-csomagról.

Az újabb céldátum november 19-e, amely már tényleg a legvégső lehetőségnek tűnik arra, hogy még az idén aláírás kerüljön a csomagra és sikeresen elindulhassanak a következő  időszak programjai! Reméljük, a lassan rétestésztához hasonlóvá váló EP jóváhagyási folyamat nem nyúlik még tovább, amely a politikai árukapcsolásoktól terhelve csak nem akar befejeződni.

(Bajusz Anna)