Feed aggregator

(B2) Si l'optimisme « règne à juste titre » au niveau militaire, « il ne faut pas se laisser distraire » avertit Rosamaria Gili. « Daesh est capable de muter » face au changement sur le terrain. Pour la chef adjointe de la division Irak au Service diplomatique européen  (SEAE), qui s'exprimait devant les eurodéputés de […]

SAGE Automation and Navantia Australia have executed a joint venture (JV) agreement to create the Navantia SAGE Automation Group (NSAG), creating local capability in naval automation and monitoring.

"On 26 July 2016, Mrs. Kirsi Henriksson, a senior diplomat from Finland, was appointed Head of the European Union mission in Niger, EUCAP Sahel Niger. She will take up her duties on 1 September 2016. She will replace Mr Filip de Ceuninck who had been in the position since 2013.

EUCAP Sahel Niger was launched in 2012 to support capacity building of the Nigerien security actors. The mission provides advice and training to support the Nigerien authorities in strengthening their security capabilities. It contributes to the development of an integrated, coherent, sustainable, and human rights-based approach among the various Nigerien security agencies in the fight against terrorism and organised crime. On 18 July 2016 its mandate was amended to also assist the Nigerien central and local authorities as well as the security forces in developing policies, techniques and procedures to better control and combat irregular migration.

Since 2014, Ms Henriksson has been the Deputy Head of Mission for EUCAP Sahel Mali. She has a background both from civilian CSDP, Crisis Management Centre Finland, Ministry of Interior and from academia. She has previously held positions such as: Acting Chief of Staff EUBAM Libya (May-Aug 2014); Head of Planning and Evaluation, EUBAM Libya (2014); Planning and Evaluation Officer, EUBAM Libya (2013-2014); Rule of Law expert, Evaluation and Best Practice Officer, EUJUST LEX Iraq (2010-2011); Head of Development, Crisis Management Center Finland (CMC Finland), Ministry of the Interior (MoI) Research CMC Finland, MoI (2007); Researcher and lecturer at the Department of History and Jean Monnet Centre of Excellence, University of Tampere, Finland (1996-2006). She speaks Finnish, English, French, Swedish, German, and has a basic knowledge of Arabic.

The decision was taken by the Political and Security Committee."

(European Council - Press Release)

Tag: EUCAP Sahel NigerKirsi Henriksson

Az elmúlt időszakban a migráció és a terrorizmus vált legmeghatározóbb történelemformáló jelenségévé Európában, és az előttünk álló években is bizonyosan meghatározóak lesznek a hozzájuk kapcsolódó kihívások. E kérdések megítélése nemcsak a hagyományos politikai törésvonalak mentén gerjeszt folyamatos vitákat, hanem a hazai jobboldalon belül is. E rendkívül komplex politikai – társadalmi jelenségek okaira és lehetséges megoldásukra azonban széles körben elterjedt leegyszerűsített féligazságok akarnak útbaigazítást adni. Ennek fényében a következő tíz pontban a migrációval és a terrorizmussal összefüggő 10 leglényegesebb kérdés körültekintőbb és árnyaltabb megvilágítására tesznek kísérletet.

(Második rész)

6. A közelmúlt nyugat-európai terrorcselekményeit – az ISIS általmás térségekben elkövetett terrorcselekményekhez hasonlóan – értelemszerűen semmi nem igazolja. A nyugati államok közel-keleti politikája és elhobázott bevándorlás- illetve társadalompolitikája ugyan részben magyarázatot adnak rá, de korántsem teljesen.

Az un. Iszlám Állam elleni fellépés nem tűr halasztást, mint területi entitással rendelkező terrorszervezetet minél előbb fel kell számolni. Az iszlám nevében gyilkoló terroristákat és támogatóikat semmi nem menti fel felelősségük alól. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne terhelné a nyugati kormányokat felelősség abban, hogy olyan közeg jött létre a nyugat-európai városok peremén, amely a szélsőséges radikalizmusnak tág teret enged, a tolerancia és a politikai korrektség jegyében a társadalom egészének biztonságára és stabilitására veszélyt jelentő emberek, mozgalmak, közösségek visszaélhetnek a nyugati társadalmak szabadságával. Természetesen fontos tényezők a radikalizálódásban a szociális kérdések, az esélyteremtés lehetőségének előségítése, ám ennek csakis a jogok és kötelezettségek egyensúlyában lehet kerete és eredménye. Vagyis a párhuzamos társadalmakat fel kell számolni, a nyugati államok nem tolerálhatják azokat a szervezeteket, intézményeket, egyének tevékenységét, amelyek ellentmondanak az európai kultúra talaján álló joguralomnak, szabadságjogoknak, nemek közötti egyenlőségnek és vallási türelemnek.

A nyugati országok közel-keleti politikája tekintetében az elmúlt évtizdekre visszatekintve elsősorban az Egyesült Államoké a fő felelősség a közel-keleti muszlimok Nyugat-ellenességének az előretörésében. Ebben benne van Izrael egyoldalú támogatása, egyes muslim többségű országok elleni szankciós politika civil áldozatai, az Iraki háború, az Abu-Graib börtön, Guantanamo, a drónokkal vívott terror elleni háború nagyszámú civil áldozatai, és a sor sajnálatosan folytatható. Az “Iszlám Állam” nevezetű szörnyeteg ebben a kontextusban tudott létrejönni, ám esetleges elpusztítása nem tünteti el azt a frusztrációt, ellenszenvet és haragot, amely a fent felsorolt politika miatt nem alaptalanul él muszlimok millióiban különösen a Közel-Keleten.

Mindemellett az integráció hiányával összefüggő szociális kérdések közel sem adnak teljes magyarázatot a közelmúlt nyugat európai terrorcselekményeire. A nizzai terrorcselekmény és a bajorországi baltás terrorcselekmény muszlim elkövetői első ránézésre jó úton voltak afelé, hogy integrálódjanak a nyugati társadalomba, munkájuk volt, ill. oktatásban részesültek, segítő közeg vette őket körül, volt pespektíva előttük – mégis az identitásbeli frusztrációk és a szélsőséges iszlamista valláshoz való kötődés simán felülírta a felszínes “anyagi” kérdéseket. Óriási veszélyt rejt tehát magában, ha a migrációt csupán a munkaerő iránti igényként, gazdasági kérdésként közelítjük meg.

7. Migráció: nem az meglepő, hogy 2015-ben ilyen erőteljesen jelentkezett, hanem az, hogy eddig nem.

Az Európába irányuló migráció régóta velünk élő jelenség, ám 2015-ös év több olyan tényező is jelentkezett, amely sokszorosára gyorsította azt. Az Iszlám Állam 2014. évi sikerei újabb menekülthullámot indított el Szíria és Irak területéről. A törökországi, libanoni, jordániai menekülttáborok túlterheltsége krónikussá vált. Ehhez hozzájárult, hogy ezen menekülttáborok működtetéséhez szükséges évi kb. 4-5 milliárd dollár helyett csupán 1,5-2 milliárd dollár érkezett meg időben a donor országok (többek között a nyugat-európai államok) részéről. A szíriai polgárháború harmadik évében, az Iszlám Állam előrenyomulása, és a szíriai harcok változatlan inténzitása láttán sok százezer menekültben megalapozottan fogalmazódhatott meg az akarat, hogy a kilátástalan és túlzsúfolt menkülttáborokból a jobb élet reményében Európa felé veszi az útját. A szervezett bűnözés, az embercsempészhálózatok és akár terrorista csoportok is erre a növekvő igényre akaszkodtak rá és gyorsították a folyamatot. Németország és egyes más európai országok kormányainak, valamint a nyugati értelmiségi és media elit egy részének megengedő és sok szempontból felelőtlen magatartása pedig olajat öntöttek a tűzre. Az afganisztáni, pakisztáni, iráni migránsok a szíriai menekültek tömegeire, illetve a velük szemben mutatott engedékeny európai politikára támaszkodva keltek útnak a korábbiakban jóval nagyobb számban.

Mindemellett nem lehet kizárni, hogy egyes államok titkosszolgáltai is hozzájárultak a folyamat gyorsításához. Amenniyben azt nézzük, mely államok nyerhettek, nyerhetnek a migációs válságon, akkor Szaúd-Arábia és Törökország merülhetnek fel leginkább. Utóbbinak jelentősen javultak az alkupozíciói az Európai Unióval szemben, ráadásul csökkenthette is az eltartandó migránsok számát, előbbi pedig hosszútvon nyerhet azzal, hogy nő a muszlim népesség befolyása Európa országaiban.

Izraelnek és az Egyesült Államoknak ellenben nem áll érdekében ez a tömeges és ellenőrizetlen migráció. Előbbi vonatkozásában megjegyzendő, hogy a nyugat-európai zsidóság már eddig is a szélsőséges muszlim terroristák egyik legfontosabb célpontja volt, az USA-nak pedig nem érdeke Európa stabilitásának aláásása a fő riválisokra, Oroszországra és Kínára tekintettel, függetlenül attól, hogy gazdasági kérdésekben a rivalizálás is jelen van kettejük kapcsolatában az óriási egymásrautaltság mellett. Az USA továbbá nincs abban a helyzetben, hogy Törökországnak és Szaúd-Arábiának minden téren diktáljon, mert a terrorizmushoz képest lényegesebb stratégiai kérdés számára az alapvető szövetségesi kapcsolatok fenntartása e két ország jelentős erőforrásai, az olajkitermelés zavartalansága, az amerikai fegyverexport jelentős felvevőpiacának megtartása, valamint Irán sakkbantartása és Izrael biztonsága miatt. Ha a 10 milliós, kevés erőforrással rendelkező Magyarország bizonyos kérdésekben ellen tud állni az amerikai nyomásnak, akkor ezen jóval erősebb országok miért ne lennének képesek erőteljesebben ellenállni bizonyos amerikai igényeknek? – miközben ettől még számos más területen együttműködnek.

Egyes befolyásos nyugati “filantróp” személyek és szervezetek szintén tevékenyen támogatják a bevándorlást, ám az ő szerepük a fenti tényezőkhöz képest korlátozottabb, másrészről ők valóban meg vannak arról győződve – az USA félrevezető példájából kiindulva - , hogy Európát erősebbé teszi a már korábban Angela Merkel által is temetett multikulturalizmus és a bevándorlók által okozott népességnövekmény.

8. A migráció nem egyenlő a terrorizmussal – de van összefüggés a kettő között.

Abból kiindulva, hogy a közel múlt nyugat-európai terrorcselekményeknek mindegyik elkövetőjének bevándorló háttere volt, továbbá az elkövetők közül többen is a migránsok közé vegyülve közlekedtek Kelet- és Nyugat-Európa között a merényletet megelőző hónapokban, tény kérdés, hogy a mostani rendezetlen, nagytömegű migráció és a terrorizmus között van közvetve összefüggés. Az újabb migráns tömegek nagy száma, jellemzően iskolázottságuk alacsony foka, eltérő kulturális-vallási normáik, adott esetben a biztos szocilális kötődések hiánya miatt instabil pszichés állapotuk, a befogadó országok túlterheltsége és a korábbi integrációs modellek sikertelensége alapján nagyon is megalapozott a félelem, hogy az újabb migránsok jelentős száma társadalmilag periferizálódik és radikalizálódik, akár olyanok is vagy azok gyerekei, akik a közelmúltban valóban csak a jobb élet reményében érkeztek Európába.

Természetesen a migránsok döntő többsége nem terrorista, de ez nem jelenti, hogy nincs összefüggés a migárció és a terrorizmus között. Egyrészről ma már napnál világosabb, hogy a tömeges migráns áradatot terrorszervezetek és ártó szándékú személyek mennyire kihasználták és kihasználják. Másrészről, és hosszabb távon ez a veszélyesebb, olyan tömegű, akár korábban átélt traumákkal összefüggő pszihológiai problémákkal, identitáshoz kapcsolódó frusztrációkkal, beilleszkedési zavarokkal, gyökeresen eltérő értékrenddel bíró személy özönlött Nyugat Európába, amelyet képtelenség kezelni és ellenőrizni. Sok esetben ezek a deviáns jegyek éppen Nyugat-Európában fognak sokakban kialakulni, az eltérő kulturális közeg, az esetleges személyes kudarcok, kirekesztettség érzés, a nyugati kultúra iránti ellenszenv és a szélsőséges vallási tanok hívő szavának hatására.

9. A migráció kezelésében sem a problámától való teljes bezárkozás és elzárkózás, sem a nyitott kapuk elve nem megoldás.

A harmadik világból érkezett bevándorlók társadalmi integrációjának elmúlt évtizedekben tapasztalt kudarcai, a párhuzamos társadalmak jelentette veszélyek, szociális kapacitások túlterheltsége, a terrorizmus kockázatai a legfőbb okok, amely miatt a tömeges és rendezetlen migárció rövid és hosszútávon is óriási kockázatokat rejt magában Európa országai számára. A migrációhoz és a harmadik generációs bevándoroltakhoz kapcsolódó, korábban is létező társadalmi konfliktusokra tekintettel is 2015 nyár végén óriási történelmi léptékű felelőtlenség és hiba volt Nyugat-Európa vezetői részéről beengedni migránsok százezreit, ráadásul ellenőrizetlenül.

Az elmúlt hónapok terrorcselekményei is azt bizonyítják, hogy ezen ellenőrizetlen és felelőtlen tömeges migárcióval összefüggésben pont azon tényezők válnak egyre inkább veszélyeztetetté Európában, amely miatt Nyugat-Európa vonzó (volt) a harmadik világ számára és amelynek segítségével az elmúlt évtizedekben számos téren segítetni is tudott fejletlenebb és válságok sújtotta régiókon.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a teljes tétlenség sem megoldás. A migrációs nyomás ugyanis várhatóan nőni fog a népességrobbanás, háborúk, politikai-hatalmi versengés és a klímaváltozás hatásai miatt. Az eddig viszonylag stabil közel-keleti országok működőképessége – Törökország, Libanon, Jordánia - könnyen veszélybe kerülhet, ha magukra maradnak a menekültek és migránsok okozta kihívások kezelésében. A jelenlegi krízis csupán gyenge előszele lenne annak, ami ezen borús forgatókönyv bekövetkezte esetén jelentkezne Európa számára.

Segíteni azonben elsősorban helyben, a válságok súlytotta régióban kell. A tömeges migrációval összefüggő terrorcselekmények, a közrendet tömegesen veszélyezettő jelenségek, várhatóan növekvő társadalmi konfliktusok mind az európai őslakosság, mind az újjonnan érkezett migránsok tömegei számára óriási tehertételt és veszélyeket rejtenek magukban. Minden felmérés arra utal, hogy a beérkezett migránsok elenyősző része képes vagy lesz képes évek múlva egyáltalán munkához jutni, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy kulturális és normatív értelemben megvalósul-e az integrációjuk. A jelek nem erre mutatnak, és ez történelmi tragédia lesz minden Európában élő ember számára vallástól, származástól függetlenül.

10. A migrációs válság éles látleletet ad arról, hogy a demokrácia és a liberalizmus nem egy és ugyanazon fogalmak.

A mai nyugati liberalizmusnak a migráció kapcsán szembe kell néznie azzal, hogy az elvei akkor érvényesülhetnek, ha azokat antidemokratikus módon eröltetik rá a nyugat-európai társadalmakra. Ráadásul a változatlanul növekvő tömeges bevándorlás és párhuzamos társadalmak hosszútávon nemcsak az európai demokrácia, hanem a liberalizmus végét is jelentené. A liberalizmus tehát meglehetősen önsorsrontó ideológiának tűnik tehát ahhoz képest, hogy a demokráciával kéz a kézben egyetemes érvényességet követel magának… A mai liberalizmust a demokrácia mellett továbbá ne tévesszük össze a polgári szabadságjogokkal, jogállamisággal, törvények uralmával sem, a politikai korrektség, a korlátlan relativizmus és szabad(os)ság nem következnek ezekből az értékekből, sőt, aláássák azokat.

Természetesen fontos szem előtt tartani, hogy a többségnek és a tömegeknek nincs mindig igazuk, ezzel együtt a tömegek jogosan vágynak biztonságra, védelemre, törvényeik, hagyományaik és szokásaik tiszteletére. Azok az európai tömegek, akik ma rendpárti jobboldali mozgalmakat támogatnak, többségében nem a demokráciától, a jogállamiságtól, a szabadságjogoktól akarnak elfordulni, hanem azoktól az elitektől, akik nem nevezik nevén a dolgokat, és nem vállanak felelősséget azon döntéseikért, amikkel politikájuk költségeit és kockázatait folyamatosan a társadalom alsóbb és középső rétegeire tolják rá. Legfőbb ideje lenne felelősséget vállalni döntéseikért azoknak az eliteknek, politikai vezetőknek, médiumoknak, véleményformáló értelmiségieknek, akik támogatták az ellenőrizetlen tömeges migrációt és démonizáltak minden olyan lépést, ami azt korlátozta (volna), még akkor is, ha esetleg sokukat valóban humanitárius megfontolások vezettek.

+ 1
A migráció keresztényi szemmel: a keresztényi szeretet általános érvényű parancsolat, ám mégis elsősorban közvetlen környezetünk, majd szűkebb, végül tágabb közösségeink felé kell, hogy megmutatkozzon.

A felebaráti szeretetre, a befogadásra, áldozatvállalásra vonatkozó bibiliai igék éppen úgy érvényések, mint a saját közösség keresztényi normákat tükröző rendjének, normatív értékeinek, identitásának védelmét szolgáló bibliai rendelkezések. Noha Európa számos dolgot elhagyott már e keresztényi normákból, számos tekintetben tovább él az öröksége, a szokásaiban és a törvényeiben, a nemek közötti egyenlőségben, a társadalmi szolidaritásban, a joguralomban és sorolhatnánk. E két szempontrendszer együtt teljes, egységben tükrözi a Biblia tanítása szerint Isten akaratát, hogy milyen módon éljen az ember egyénként és a számára adatott közösség tagjaként. Másfelől e két szempontrendszer összeegyezetése mégis valóban sokszor embert próbáló feladat, ez tükröződik keresztény közösségeken belül is jelentkező vitákon a migrációval összefüggésben.

Saját családunk, közösségünk, nemzetünk védelme és előbbre helyzése a szeretetben nem jelentheti azt, hogy generálisan helyén való lenne az idegent gyűlölni, megvetni, és velük kapcsolatban másokban ilyen indulatokat gerjeszteni. De szemet hunyni a migránsok között széles körben elterjedt olyan magatartásformák, szokások felett, amelyek összeegyeztethetetlenek nemcsak a keresztényi, hanem a részben a kereszténységből kinövő mai nyugati civilizáció értékeivel is ugyanúgy helytelen lenne és önbecsapás. Egyéni felelősség van rászorulókon segíteni, így adott szükséghelyzetben migránsokon is, és az államnak is van dolga ez ügyben, de ez nem jelenti azt, hogy az állam a benne élő, az őt fenntartó nemzeti közösség alapvető biztonságát, rendjét, jólétét ne tekintse továbbra is elsőszámú kötelességének.

Language Undefined Tag: migrációterrorizmusEurópa

The Royal Australian Navy’s (RAN) Canberra-class landing helicopter dock ship HMAS Canberra (L02) has successfully received the US Navy’s landing craft, air cushion (LCAC) within its internal well dock for the first time.

Cubic Global Defense has been contracted by the US Naval Air Warfare Centre to support aviation training for the US Marine Corps (USMC).

Lockheed Martin and Hellenic Aerospace Industry (HAI) have officially launched the Hellenic Navy’s P-3B Orion maritime patrol aircraft modernisation and upgrade programme.

(B2) L’équipe de B2 – Bruxelles2 part doucettement en vacances. Et ce blog comme l’édition B2 Pro adoptent un rythme estival. Nous continuerons de publier notamment des articles de fond que nous n’avons pas eu le temps de publier tout au long de l’année. Une veille d’actualité continuera tout au long de ces semaines. L’été promet d’être agité mais la rentrée devrait l’être tout autant. Car les grands problèmes de ce monde (Syrie, Daesh, Libye, Ukraine, Sahel, Somalie…) semblent loin d’être encore réglés. Et l’Europe est désormais dans le noeud de la tourmente sous une triple pression : terrorisme, migrants et réfugiés, crise interne et existentielle avec le départ d’un Etat et les tendances rebelles de plusieurs autres (notamment à l’Est) vis-à-vis de « l’autorité de Bruxelles ».

Historically Tenmat's service offering in many cases did not meet the market expectations. As we relaunch our marine business we are delighted to announce a dramatic improvement in the service offered by Tenmat.

(B2) Deux femmes vont prendre successivement les postes manquants dans les missions de la PSDC au Niger et en Somalie. Leur nomination sera effective le 1er septembre. Mais elle a été avalisée par le COPS, Comité politique et de sécurité, lors de leur dernière réunion avant la pause estivale, ce mardi (26 juillet) sur une […]

Az elmúlt időszakban a migráció és a terrorizmus vált legmeghatározóbb történelemformáló jelenségévé Európában, és az előttünk álló években is bizonyosan meghatározóak lesznek a hozzájuk kapcsolódó kihívások. E kérdések megítélése nemcsak a hagyományos politikai törésvonalak mentén gerjeszt folyamatos vitákat, hanem a hazai jobboldalon belül is. E rendkívül komplex politikai – társadalmi jelenségek okaira és lehetséges megoldásukra azonban gyakran leegyszerűsített féligazságok akarnak útbaigazítást adni. Ennek fényében a következő tíz pontban a migrációval és a terrorizmussal összefüggő 10 leglényegesebb kérdés körültekintőbb és árnyaltabb megvilágítására tesznek kísérletet.

(Első rész)

1. Az ugynevezett “arab tavasz” kirobbanása, Szíria destabilizáslása nem az Egyesült Államok manipulációjának az eredménye – persze ettől még a háttérben igyekszik mindent a saját javára fordítani.

Minden jel szerint az arab országok nem érettek a nyugati tipusú demokráciára. De ettől még évtizedekig tartó elnyomás, megaláztatás, gazdasági kilátástalanság olyan széleskörű társadalmi elégedetlenséget szül, amely egy ponton társadalmi robbanáshoz vezet, és ennek mentén demokratikus követelések is megfogalmazódnak. Forradalomhoz vagy felkelés kirobbanásához nem mindig szükséges feltétlenül külföldi hatalmak manipulációja, az arab országokban pedig hosszú évek óta előre látható volt, hogy baj lesz – elég az ENSZ 2002. évi arab human fejlettségi jelentésére utalnunk. Ráadásul sokan azok közül, akik az USA szerepét látják az “arab tavasz” és az azt követő események mögött, előtte az Egyesült Államok legélesebb kritikusai voltak az autokrata arab rezsimek kritikálatlan támogatása miatt.

Az Egyesült Államokkal ellenséges diktaturák esetében – mint Líbia vagy Szíria - még részben érthetőek lettek volna az amerikai motivációk, de Tunézia, Bahrein vagy különösen Egyiptom esetében óriási kockázatai voltak és vannak a destabilizációnak az amerikai érdekek szempontjából. A Mohamed Murszi féle iszlám testvériséggel, és a jelenlegi, Abdel Fattah el-Sziszi vezette restaurációs rezsimmel mindennek elmondható az amerikaiak kapcsolata, csak kiegyensúlyozottnak és harmonikusnak nem. Ráadásul 2009. óta az amerikai közel-keleti politika nagyrészt arról szólt, hogyan csökkentse a közel-keleti katonai jelenlétet: 2011-ben teljes kivonulás Irakból, 2012-től fokozatos csapatleépítés Afganisztánban, 2013-tól diplomáciai tárgyalások Iránnal. A “demokrácia export” elsődlegesen a Bush-kormányzat projektje volt, amelytől annak nyilvánvaló kudarcai miatt időközben maga a Bush- adminisztráció is részben visszakozott. Mindez nem jelenti, hogy az Obama-kormányzat közel-keleti politikája összességében gyökeresen más lett volna az elődhöz képest, elegendő a líbiai katonai beavatkozásra, a terrorizmus elleni háborúra vagy a lényegi kérdéseket illetően Izrael egyoldalú támogatására utalnunk.

2. Szíria sorsa nem egyedül a nagyhatalmak, így nem is az Egyesült Államok kezében van – a szíriai és a regionális szereplők legalább akkora befolyással vannak rá.
Noha az Egyesült Államok és vezető nyugat európai hatalmak a szíriai zavargások kitörését követően hamar a szíriai elnök Aszad távozását követelték, más korábbi konfliktusokhoz képest szembetűnően kevesebb erőforrást áldoztak e cél elérésére. Katonai szempontból pedig akár Líbiához hasonlítva szinte tétlenek maradtak, éppen az iraki és az afganisztáni kudarcokból okulva.

Az Egyesült Államok a konfliktusban döntő tényezőként egyedül nagyarányú katonai szárazföldi hadműveletekkel tudna megjelenni, ám ez belpolitikai és stratégiai szempontból is szinte teljesen ki van zárva. Így nem marad más hátra, mint diplomáciával, háttérben zajló fedett műveletekkel, helyi szövetségeseknek nyújtott gazdasági és katonai támogatással befolyásolni a küzdelem menetét: vagyis az USA egy szereplő a sok közül. És noha kétségtelenül a legerősebb, de a konfliktus kimenetelét tekintve korántsem a legérzékenyebb, Iránnak, Törökországnak, Szaud-Arábiának jóval több vesztenivalója van. És ez döntő tényező, amint az orosz-ukrán konfliktus esetében is láttuk: hiába jóval erősebb a Nyugat, Oroszországnak sokkal több veszítenivalója van Ukrájnában, így jóval többet is hajlandó kockára tenni ott és pénzt, paripát, fegyvert illetően.

3. Az úgynevezett “Iszlám Állam” elleni fellépésnek fontos részei a katonai műveletek, de politikai rendezés felé mutató komponens nélkül a katonai fellépés fokozása csak rontani fog a helyzeten.

Az ISIS semmilyen formában nem tárgyalóképes fél, ideológiája és még inkább brutális tettei okán csak a teljes kapitulációjuk jöhet szóba az ellenkük való küzdelemben. Ám az ISIS regionális és felekezeti probléma is, az iraki és a szíriai szunnita lakosság egy jelentős része számára a kisebbik rosszat jelenti a zömében alaviták és síiták által támogatott Aszad-rezsim, illetve a síita dominanciájú bagdadi kormány elnyomásával és brutalitásával szemben. Amennyiben nem sikerül életképes alternativát felmutatni számukra, amely minimális védelmüket, politikai képviseletüket biztosítaná, úgy az ISIS által ellenőrzött, zömében szunniták által lakott területeken az ISIS legyőzése estén sem lesz nyugalom. Aszad távozása hosszabb távon Szíria szunnita lakosságának jogos igényei miatt szükségszerűnek látszik a rendezés szempontjából. Irak esetében Irán felelőssége óriási arra nézve, hogy a bagdadi kormányt önmérsékletre és kompromisszumkészségre szorítsa a szunnitákra tekintettel.

Ráadásul önmagában a bombázások erőteljes fokozása jó eséllyel a polgári áldozatok számának növekedésével jár, ami ugyancsak az ISIS helyi támogatottságát erősítheti. (Az ISIS elleni amerikai légicsapások alacsony száma mögött jórészt éppen a polgári áldozatok elkerülésére vonatkozó törekvés húzódott meg - az amerikai légierő pilótái panaszkodtak is, hogy mennyire meg volt kötve a kezük politikai okokból.) A polgári áldozatok számának minimalizálása pontosabb felderítés által lenne lehetséges, ami különleges műveleti erők helyi bevetésének, és a helyi szövetségesek támogatásának fokozását jelentené.

Természetesen a USA egyedül is képes lennek katonailag megsemmisíteni az Iszlám Állam nevezetű politikai entitást, ám ez az iraki háborúhoz hasonló pürrhoszi győzelem lenne óriási áldozatokkal. Az iraki háborúhoz hasonlóan növekvő számú amerikai katonai veszteségekre, helyi polgári áldozatok még nagyobb számára, helyi szövetségesek, Törökország és az öböl-menti arab országokkal való kapcsolatok megromlására, és Amerika imázsánek továbbá erodálódására lehetne számítani. Nem is beszélve arról, hogy Oroszország hozzájárulna-e nagyobb amerikai katonai jelenléthez Szírián belül. Nagyarányú ismételt szárazföldi amerikai katonai jelenlét és amerikai fegyverektől is óhatatlanul bekövetkező muszlim (főként szunnita) civil áldozatok látványa a Közel-Keleten legbiztosabb módja újabb muszlim tömegek radikalizálásának és Amerikai közel-keleti pozícióinak további aláásásának.

4. Az Iszlám Állam létrejöttében felelősségel tartoznak nyugati kormányok is, ám ez nem jelenti azt, hogy azt az USA vagy más titkoszsolgálat irányítaná.

Szaddam Husszein rendszerének megdöntése és az azt követő amerikai politika Irakban jelentősen megágyazott a szélsőséges iszlamista csoportok, többek között az al-Kaida térnyerésének Irakban. A jelentős részben szunniták által irányított iraki államszervezet és erőszakszervezetek szélnek eresztése a 2003 után, továbbá a síiták által dominált iraki kormányzat fokozódó túlkapásai utat nyitott jelentős számú, fegyverforgatásban jártas szunnita radikalizálódásának. A 2008-2011 között elért részeredmények Irak stabilizációjában időszakosnak bizonyultak, amint az amerikaiak kivonultak, és a síita kormány egyre erőteljesebben nyomta el a szunnita ellenzéket, az szélsőséges szunnita csoportok térnyerésére ismét kedvezőbbé vált a helyzet Irak szunnita területén.

A szíriai Aszad rezsim hatalmának megingása kapóra jött a szélsőséges szunnita imámok és a Szaddam-rezsim volt tisztjei szövetségéből formálódó “Iszlám Állam” csírájának. Az Öböl-menti arab országok és nyugati titkosszolgálatok támogatást is nyújtottak a Szírában Aszad ellenfeleként megmutatkozó csoportnak ahhoz, hogy Aszad Szíriája és a síita vezetésű Irak közé egy szunnita ellenőrzés alatt álló terület ékelődjék. Ám ahhoz hasonlóan, mint olyan sokszor korábban a történelemben, ez a szélsőséges csoport – az Iszlám Állam – amint 2013-2014 folyamán egyre erősebbnek érezte magát, fokozatosan önállósította magát korábbi támogatóitól, és egyre inkább ellenük is fordult (hiszen csak így válhatott a globális dzsihád leghitelesebb képviselőjévé).

Természetesen jogosan merül fel, hogyan lehettek a nyugati kormányok ennyire szűklátókörűek, ám mindezt kontextusában kell vizsgálni. Az akkor még jóval gyengébb, “kezelhetőbbnek” tűnő szélsőséges szunnita csoport támogatásának kockázatát azzal a potencális nyereséggel szemben mérlegelték, amit Aszad bukása, és vele együtt Irán, valamint Oroszország közel-keleti befolyásának meggyengülése jelentett volna. Ráadásul 2012. folyamán Aszad bukása valóban nem sokon múlott. Emellett nem számítottak arra sem – dollármilliárdok és jelentős mennyiségű modern hadfelszerelés rendelkezésre bocsátása után - , hogy az iraki hadsereg és kormányzat annyira gyenge lenne, mint aminek később bizonyult az Iszlám Állam offenzívája ellenében 2014 folyamán. Ehhez kapcsolódóan felvetődik a kérdés: miért öntött volna bele az USA annyi pénzt és energiát az iraki hadseregbe, hogy utána az Iszlám Állammal szétveresse azt? A politikai szűklátókörűségre pedig éppen Szaddam Husszein hatalmának megdöntése szolgáltatat kiváló példát: már a volt támogatók jelentős része is elismeri, hogy óriási hiba volt az amerikai érdekekre nézve is, elég csak arra utalni, hogy az mennyire hozzájárult Irán regionális megerősödéséhez minden ezzel ellentétes amerikai törekvés ellenére.

5. Az un. Iszlám Állam nem maga a probléma, csupán tünet: a iszlám szélsőséges irányzatai azok terjedésének megágyazó politikai és társadalmi konfliktusok, valamint az ezekre válaszul adott felelőtlenés rövidlátó politikai döntések az igazi probléma.

Az ISIS megsemmisítése nem szüntetné meg az iszlám vallás szélsőséges irányzataihoz köthető terrorizmust, hasonlóképpen ahhoz, ahogy az al-Kaida jelentős visszaszorítás sem szüntette meg ezt a fajta biztonsági fenyegetést. A szélsőséges iszlámhoz köthető terrorizmus visszaszorítása csak olyan összetett politikai-társadalmi problémák kezelésével lehetséges, mint a konfliktusok által sújtott közel-keleti országok stabilizálása, a közel-keleti regionális rivalizálás enyhítése, az izraeli-palesztin konfliktus rendezése, a már Európában született nyugat-európai muszlim népesség integrációjában való előrelépés és a tömeges és ellenőrizetlen migráció megállítása. Általában véve a terrorizmust - mint ahogy a háborút vagy az erőszakot sem – teljesen felszámolni nem lehet, legfeljebb visszaszorítani.

Az iszlám és az erőszak, valamint az iszlám és a terrorizmus között nem lehet egyenlőséget tenni, de ettől még jelentős problémák van az iszlám valláson belül a vallási türelemhez és a politikai erőszakhoz való viszony tekintetében. A terrorizmus, mint politikai erőszakforma, régóta velünk lévő jelenség, az 1970-es években Nyugat-Európában például többnyire szélsőbaloldali és szélsőjobboldali csoportokhoz volt köthető. Mindemellett kétségtelen tény, hogy a terrorimus az utóbbi évtizedekben leginkább a zömében muszlimok által lakott régiókban van erőteljesen jelen, Fekete-Afrikától az indiai szubkontinensig terjedő régióban. A Föld 1,5 milliárdos muszlim lakosságának azonban csak egy kicsiny töredéke követője az iszlám vallás politikai erőszakot is hirdető szélsőséges irányzatainak, őket a többségi muszlimok kitérőknek, szélsőséges hitehagyottaknak tartják.

Ehhez kapcslódóan fontos hangsúlyozni a terrorizmusnak a valláson túli politikai, társadalmi hátterét, az egyéni és csoportos sérelmeket, a motivációit, értelemszerűen nem igazolásként, de a jelenség magyarázataként. (Példaként, az Iszlám Állam a bukott Szaddam-rezsim privilegizált státuszukat elveszített tapasztalt szunnita katonai tisztjei nélkül nem tudott volna felemelkedni.) A szélsőséges politikai motivációk és vallási tanok egymásra hatnak és egymást erősítik, és egyénenként és csoportonként is változik, hogy milyen politikai-társadalmi sérelem vagy vallási fanatizmus dominál egy-egy terroristában. Rendszerint vélt vagy valós sérelmek kövezik ki az utat a szélsőséges vallási fanatizmus felé.

Egyfelől tehát a releváns politikai-társadalmi konfliktusok kezelése terén bizony bőven van felelőssége a nyugati társadalmaknak és politikai vezetésnek. Másfelől nem lehet megkerülni azt, hogy az iszlám valláson belül is vannak komoly problémák, elég csak a szunnita felekezeten belül “keményvonalasabbnak” számító, Szaúd-Arábia által támogatott vahhabizmus térnyerésére, vagy a nem muszlimnak született, de később radikalizálódásuk folytán azzá váló merénylőkre, vagy arra utalnunk, hogy más világvallásokhoz képest az iszlámon belül mennyivel elterjedtebb a szélsőséges fanatizmus. Az iszlám is válságban van tehát, a politikai-társadalmi problémák nem adnak teljeskörű magyarázatot az iszlám nevében elkövetett terrorizmusra.

Language Undefined Tag: migrációterrorizmusEurópaKözel-Kelet

Une cérémonie militaire a eu lieu, hier, à Perpignan. 

North Korea is reportedly building two new covered docks (pens) that could be used to protect ballistic missile submarines (SSBs).