You are here

Xi Jinping újévi köszöntöje

A kínai elnök Tajvannal kapcsolatos kijelentései nagy port kavartak a nemzetközi sajtóban.

Január másodikán Xi Jinping kínai államfő egy Tajvannal kapcsolatos beszédet tartott. A beszéd hivatalosan egy 1979-es pekingi kongresszusi nyilatkozat évfordulója miatt volt esedékes. Negyven éve a Teng Xiaoping vezette Kína (miután rendezte viszonyát az Egyesült Államokkal) ebben a nyilatkozatban határozta el magát először nyíltan az ország „újraegyesítésére”.
Xi keddi beszédében hangsúlyozta, hogy az egyesítés a történelem természetes folyamata, és kiemelt helyen szerepel elnöksége céljai között. Tajvan státusza nem lehet vita tárgya, és hasonlóan elődeihez, Xi újra felajánlotta az „egy ország, két rendszer” elvét a szigetnek. Bár a békés újraegyesítés a cél, Xi a következő mondatban már felvetette az erőszak alkalmazását is, amennyiben Tajpej passzív maradna. Kifejtette, a ”tajvani kérdés” kínai belügy, és bármiféle külső beavatkozás elfogadhatatlan. Ez a kijelentés egyértelműen az Egyesült Államoknak szólt, mely fenntartja baráti, ugyanakkor formális kapcsolatait Tajvannal, és egy 1979-es bipoláris megállapodás szerint lehetőségeihez mérten védekező fegyverzettel látja el, hogy ellenállhasson bármilyen támadó félnek, amely fenyegetné a sziget biztonságát, társadalmi és gazdasági berendezkedését.
Kijelentette, hogy Tajvan esetleges függetlensége történelmi zsákutca, ugyanakkor a sziget 1949 óta de facto független országként működik, mióta Chang Kaishek és követői a szigetre menekültek. A Kínai Népköztársaság sosem gyakorolt tényleges hatalmat a sziget felett, mely az elmúlt harminc évben egy működő demokráciává vált.
Tsai Ingwen tajvani elnök asszony még aznap válaszolt. Tsai hangsúlyozta, hogy a tajvani közvélemény egyértelműen ellenzi az „egy ország, két rendszer” elvét, és egy ún. „tajvani konszenzust” részletezett, mely négy pont alkalmazásával javulhatnak a kapcsolatok.
1) Kínának el kell fogadnia Tajvan létezését, és nem letagadni azt a demokratikus berendezkedést, melyet a sziget lakói közösen megteremtettek.
2) Kínának tiszteletben kell tartania, hogy Tajvan 23 millió lakója elkötelezett a szabadság és a demokrácia mellett, és Peking ne avatkozzon be megosztással és ígérgetéssel a tajvani emberek életébe.
3) Kínának csakis békés eszközei lehetnek a bilaterális kapcsolatok során, melynek alapja az egyenlőség, szemben a korábban megtapasztalt elnyomással és fenyegetőzéssel.
4) Csak és kizárólag kormányzati és kormányzati felügyeletű ügynökségek tárgyalhatnak egymással. Bármilyen más megbeszélés, ülés, tárgyalás nem „demokratikus konzultáció”. Ez Tajvan álláspontja, a demokratikus álláspont.

Fontos megemlíteni, hogy a két államfő „szóváltása” már mintegy előjátéka a 2020-as tajvani elnökválasztásnak, ahol Tsai egy megerősödő Kuomintanggal néz szembe, mely párt végső célja deklaráltan az újraegyesülés. Ellenfele minden bizonnyal a jelenlegi tajpeji polgármester Ko Wenje lesz, aki nemrég így nyilatkozott: „a tajvani-szoros két oldalán ugyanaz a család él”. A két fő tajvani párt, a nemzeti Kuomintang és Tsai Demokratikus Progresszív Pártja közötti egyik lényegi különbség, hogy előbbi elismeri az ún. „1992-es konszenzust”, amely szerint csak egy Kína létezik. Peking számára ezen konszenzus elfogadása a tárgyalási alap, e nélkül nem lehet egyesítésről beszélni.
Tsai beszédében felvázolt egy három részből álló biztonsági rendszert is, mely a bilaterális kapcsolatokat szabályozná. Ez a három komponens a demokrácia védelme, a kiberbiztonság fejlesztése, valamint az egészségügyi kockázatok kiszűrése – ez az afrikai sertéslázra adott válasz, mely komoly károkat okozott Kínában. Ez utóbbival kapcsolatban kritizálta Pekinget, mondván nem adtak át elég információt a vírusról, így az súlyosan érintheti Tajvan sertéságazatát. Tsai szerint: „ezen elmaradások a tajvani közvéleményben negatív benyomásokat ébreszthetnek Kínáról. És ezt nem üdvözölnénk.”

Undefined