Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

Válasz a Stop.hu cikkére

Tisztelt Cikkíró!

Kissé megkésve fedeztem fel a cikkét. Köszönöm, hogy alapos újságíróként elolvasta a véleményemet a Kitekintőn is - a cikk eredeti helyén - és utánanézett tevékenységemnek. Megtiszteltetésnek veszem, hogy figyelemre méltónak találta és hivatkozott rám a cikkében. Örülök, hogy kifejtette a véleményét és arra bíztatom, máskor is tegye meg ezt nyíltan, félelem nélkül.

De kérem nyugodjon meg, Önt félrevezették!

1.) Biztosíthatom, a Kitekintő nem tekinthető "jobbos" , "balos" vagy "liberális" elkötelezettségű orgánumnak. Ha az lenne, nem publikálnék ott.

2.) Másrészt a szoknyák méretével nekem soha nem volt bajom. Őszintén szólva ez nem képezte soha tudományos tevékenységem tárgyát - de elismerem, ez utóbbi lehet mégis hibának számít (?)

3.) A kisdolgomat sem szoktam ravatalozókban végezni, emiatt sem kell aggódnia. Az elhunytak meggyalázását legalább annyira elítélem, mint a humortalan blaszfémiát. Elkerülhette a figyelmét a véleményem alábbi mondata (is) : "A mészárlást természetesen minden jólelkű ember elítéli, jómagam is."

4.) Végezetül Ön természetesen azt sajnál, akit akar. A sajnálat szubjektív érzés, és talán a véleményszabadság jegyében Ön sem kívánja kötelezővé tenni. De kérem nézze el nekem – a szabad véleményalkotás jegyében – hogy az én sajnálatom nem terjed ki azon újság újságíróira, mely az eddigi legnagyobb profitját munkatársainak halálából termelte ki, és inkább azon afrikai gyerekeket érinti, akiket csak lefényképezünk – dögkeselyűk társaságában - , majd pedig otthagyjuk őket éhenpusztulni.

Tisztelettel :
Dr. Türke András István
(külön köszönet Bognár Klaudiának, az Europa Varietas Intézet gyakornokának segítségéért)

-----------------------------
A válasz erre az írásra készült:
(Eredeti helyén már nem fellelhető.)

STOP.hu ( http://www.stop.hu/belfold/kit-oljunk-meg-ma/1290313/ )
2015.01.09 trencséni
Érdekes nyomvonalat jelölnek ki az orbáni illiberalizmus mögé serényen felsorakozó magyar jobboldali - tőlük lopott fordulattal - véleményterroristák. Szőnyi Szilárd a válasz.hu-tól már pedzegette: csúnya dolog, persze, embereket gyilkolni, de azért a blaszfém karikatúrák rajzolása sincs rendben. Mára a sulyok jóval messzebbre repült, túl a józan ész által még befogadható határon.
Csupán egy-két, jellemzőbb példa. Türke András István, az Europa Veritas Intézet vezetője (aki nem akárki ám, saját bevallása szerint a Sorbonne doktora, biztonságpolitikai elemző, történész, politológus, nemzetközi kapcsolatok és EU-integráció kutató) a következőt bírta leírni a Charlie Hebdot ért terrortámadást követően: "A szatírikus lap karikatúrái a vallásokból csinálnak öncélú, kicsit sem vicces blaszfémiát. Persze, ehhez joguk van, joguk kell, hogy legyen, de a magam részéről nem tudom sajnálni azokat, akik eleve céltáblát akasztva a nyakukba provokálják a sorsot..." Türke nem tudja sajnálni őket. Vélhetőleg a megerőszakolt nőket sem sajnálja, ha az ő ízlésénél rövidebb szoknyában teszik ki a lábukat az utcára. Már rá is találtunk a magyar rendőrség oktatóvideóját értő módon befogadó célközönségre.
A szellemi kútmérgezés egyik kiapadhatatlan forrása, a véletlenül Simicska érdekkörbe sorolható Class FM műsorvezető párosa, Sebestyén Balázs és Vadon János is adott egy pofont a halott karikatúristáknak: "Csak a liberális gondolkodásnak is talán vannak határai. Ha valaki mást sért meggyőződésében, vallásában, amit kimondok, akkor nem teszem meg, mert tudok annyira liberálisan gondolkodni. ... Annyi forrongás, annyi feszültség van a világban. Hogy ezek a rajzok mi célt szolgálnak, azon kívül, hogy valaki kettőt nevet rajtuk, nem tudom megérteni. Tudom, hogy a franciák és ez a szatirikus hetilap azt mondja, hogy ez az igazi szólásszabadság, és az a normális ország, ahol ezeket le lehet rajzolni. ... A humornak annyi forrása van, miért van szükség arra, hogy ezeket az emberek 10-12 éven keresztül hergeljék? Nem ez az igazi sajtószabadság szerintem. ... Bár, ha keresztény embereket provokálnak, talán nem lépnek ilyen radikálisan. ... ismerni kellene annyira ezeket a radikális csoportokat, hogy nem kell őket hergelni. Akkor miért is? Bebizonyítom a sajtószabadságot, hogy márpedig megtehetem, mert annyira szabad vagyok?"
A jobboldal szellemi zászlóshajója sem kíméli a meggyilkoltakat. A Magyar Nemzet mai vezércikke virtigli ideológiai katyvasz, egyszerre követeli és támadja a már megbukott multikulturalizmust, rasszista és illiberális. Lássunk néhány szemelvényt: "Belefér-e a szólásszabadságba a provokáció, és hol a határ a bátor vicc és az ízléstelen, másokat tettre serkentő gúny között? Tényleg ennyire fontos a megbotránkoztatás joga, hogy megéri belehalni? És szabad-e tréfálkozni valakinek a hitével? Ha mindennel szabad, akkor miért volt bűn az, amikor az egyik magyar humorista az ELTE környékén erőszakra váró nőkről humorizált?"
Ha a lap alapvető sugallatát, vagyis a sajtószabadság szerintük szükséges korlátozását lehántjuk, fundamentális kérdésekhez jutunk. "...hol a határ a bátor vicc és az ízléstelen, másokat tettre serkentő gúny között?" - a válasz: mindenkinek máshol van az a bizonyos határ. Vagyis liberális demokráciákban nem alkotnak törvényeket a "határ" definiálására, mivel az egzakt módon nem meghatározható. (Maksa Zoltán humorosnak szánt megjegyzése épp e határt feszegeti. Nem volt "bűn" a kijelentés, csupán ízléstelen volt.)
A kedvenc bekezdésünk: "Egy másik fontos kérdés a kultúrák, vallások, civilizációk másságának kérdése. Tetteink józan mérlegelésének tudománya, annak felismerése, hogy nem gondolkodunk, reagálunk egyformán. Nem árt számolni azzal: létezhetnek a világban olyan dolgok, amikre más vallási-kulturális hátterű emberek máshogyan reagálnak. Egy vallásgyalázó rajz láttán például egy szekularizált keresztény ember megvonja a vállát, vallásos társa esetleg bajszába dörmögi nemtetszését, de egy radikális iszlámhitű előveheti a Kalasnyikovot is." Szerzőnk (Lukács Csaba) egyszerre kéri számon a multikulturalizmus eszméjét, miközben sorai végére feketeöves rasszistává válik, aki szerint a radikális mohamedán onnan ismerszik meg, hogy a klotyóra is AK 47-essel jár.
Ám mindennek a csúcsa: Lukács nemes egyszerűséggel a szándékos provokációra adott "túlreagálásnak" tartja a terrortámadást. És még mi a "túlreagálás" a Magyar Nemzet szerint? "...az is túlreagálás, ha most a szólásszabadság harcos védelmezőjeként mindenki Mohamed-gúnyrajzos Charlie Hebdo címlappal megy tüntetni." Egyetlen, indulatos megjegyzést engedjenek meg nekünk, miután "kollégánk" egyenlőségjelet tett tizenkét ember brutális lemészárlása és egy békés tüntetés közé: Csaba, reagáljon téged túl az Iszlám Állam!
Végezetül: érdekes gondolatkísérlet gyanánt sétáljunk tovább a jobber média által kijelölt ösvényen. Tartsuk szem előtt tetteink következményeit, a géppisztolyos iszlamista provokálását pedig létérdekünk elkerülni. Ha nem így cselekszünk, Türke András István nemhogy sajnálni nem fog bennünket, de lehet, hogy a hullánkat is oldalba pisálja.
Amit bizonyosan ne tegyünk mostantól, a provokáció-mentesség jegyében: ne együnk disznóhúst. Ezt ugyanis - szemben a Mohamed-ábrázolás állítólagos tilalmával - valóban kimondja a Korán. A provokációt megelőzendő, vegyük fel jobber halálistánkra az összes szakácsot, aki malacból ételt készít. (Mondjuk nem értjük, miért csak az iszlamisták érzékenységére kell odafigyelni? Tehenet zabálhatunk? A hinduk meg forduljanak fel a blaszfémiától? Ezt így hogy?)
De a csaposok sem úszhatják meg a likvidálást! Alkoholt mérnek, Mohamed (béke legyen vele) direkt és egyértelmű tilalma ellenére? Halál rájuk! Nem kevésbé azokra, akiknek mérik a szeszt.
A sor hosszan folytatható - mígnem megkapjuk a provokáció-mentes Európát, félholddal a zászlajában.

Undefined