Az összes biztonságpolitikai vonatkozású, magyar nyelvű hír és elemzés listája egy helyen. Kövesse nyomon a biztonság- és védelempolitika angol és francia nyelvű híreit is!

You are here

Biztonságpolitika

A hegyi-karabahi konfliktus kiújulásának kockázata és hatása a jelenlegi nemzetközi kapcsolatrendszerre

Biztonságpolitika.hu - Sun, 03/04/2022 - 08:14
A 2022 február 24-én Ukrajna ellen megindított nagyszabású orosz katonai művelet megdöbbenést váltott ki, valamint új kihívások elé állította a nemzetközi közösséget. A térség közelmúltjában legnagyobb intenzitású fegyveres konfliktussá vált összecsapás a regionális szinten túl globális tekintetben is állásfoglalásra késztette a különféle szövetségi rendszerek tagjait, akik az eszkaláció megelőzése érdekében a katonai kezelés eszközeit mellőzve törekszenek a helyzet mielőbbi békés rendezésére. Eközben a 2020-as 44 napos háború után a nemzetközi figyelemből kieső hegyi-karabahi térség tűzszünet által biztosított törékeny békéje veszélyben forog, az ott történt legutóbbi események pedig mind arra világítanak rá, hogy megfelelő prevenció hiányában újra kitörhet egy olyan konfliktus, amely a jelenlegi helyzetben nem csupán regionális, hanem nemzetközi léptékben is komoly biztonságpolitikai kockázatot hordozna magában.

Az elnöki rendszerű, síita muszlim többségű Azerbajdzsán és a parlamentáris rendszerű ortodox keresztény többségű Örményország között a Szovjetunió idején is fennálló feszültségek már az 1988 és 1994 közötti első hegyi-karabahi háborúban is a felszínre törtek. A Samuel P. Huntington által definiált civilizációs törésvonalak egyik példája a nyugati és keleti értékeket hordozó két ország konfliktusa. Az érdekellentét fő tárgya a felek közé beékelődött stratégiai fontosságú terület, a Hegyi-Karabah térsége, amelyet pozíciója miatt a Kaukázus Golán-fennsíkjának is szokás nevezni. A saját államigazgatással bíró entitás felett a változó intenzitású harcok során 2020-ig Örményország szerzett befolyást. Az azeri fél 1995-ben még GDP-jének 1,9%-át költötte hadikiadásokra, ez a szám 2020-ra 5,3%-ra nőtt, így egyre nagyobb kapacitás került bevonásra a haderőfejlesztés terén. Emellett folyamatosan erősödött a Törökországgal való kooperáció, amelynek köszönhetően haditechnikai fejlesztések is folyamatosan érkezhettek az azeri hadsereghez, így például a később kulcsszerepet játszó török Bayraktar drónok is. A közel 10 millió fős lakossággal rendelkező Azerbajdzsán a 2 millió fős Örményországgal szemben mind élőerő, mind technikai eszközök tekintetében tehát mennyiségi fölényt alakított ki, így a 2020 szeptemberében kibontakozó harcok során az örmény helyzeti előny ellenére is azeri oldal győzedelmeskedett, amely számos egyéb tényezőnek is betudható volt. A rövid, de annál intenzívebb fegyveres konfliktus 44 napos háború néven az orosz mediálással 2020 november 9-én megkötött tűzszünettel ért véget. A harcok során elfoglalt területek mellett a megállapodás alapján további térségek kerültek azeri fennhatóság alá, és bár a Hegyi-Karabah térségében működő államalakulat, az Arcah Köztársaság területi szuverenitásának sérülése mellett fennmaradt, Örményországgal csupán az orosz békefenntartók által ellenőrzött lacsini korridor köti össze.

A konfliktus szereplőinek kapcsolati rendszerei már a 2020-as események alatt is összetett külpolitikai folyamatok katalizátorává tették a konfliktust, a 2022-es ukrán válság idején ez a sérülékeny struktúra pedig újabb terhelésnek van kitéve. A szembenálló felek a Szovjetunió utódállamai, az Európa Tanácsban és a Független Államok Közösségében való tagságukon túl nemzetközi integrációs szinten más-más külpolitikai irányzathoz csatlakoztak. Örményország kapcsolatai Oroszország felé intézményes szinten az Eurázsiai Gazdasági Unió és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete tagságában került megerősítésre, ezzel szemben Azerbajdzsán a kulturálisan hozzá közelebb álló Törökország mellett köteleződött el, valamint a Türk Tanács tagjaként Belső-Ázsia felé is rendelkezik komoly kapcsolatokkal. Oroszország közvetlenül nem avatkozott be a harcokba, és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagállamai sem mozgósítottak katonai erőt, ugyanis a védelmi garanciák csupán a tagállami területekre érvényesek, ám a harcok Hegyi-Karabah területén folytak, melynek nemzetközi státusza vitatott, de többségében de jure azeri területnek minősítik. Törökország katonai támogatásával szemben a saját katonai szövetségi rendszerén (vagyis a NATO-n) belül két, hagyományosan törökökkel szembeni érdekkonfliktussal rendelkező állam, Görögország és Franciaország az örmény oldalon kötelezte el magát. Mind az Amerikai Egyesült Államok, mind Oroszország passzív maradt a konfliktusban, ami az orosz-török kapcsolatok terén történelmi távlatokat tekintve egyfajta détente (enyhülés) kezdetének ígéretével is bírt. Hagyományosan ugyanis az orosz geopolitikai érdekek közé tartozik a melegtengeri kijáratok megszerzése, így a Boszporuszt birtokló Törökország eredendően ellenfelévé vált a mindenkori orosz külpolitikának a történelem során. Az évszázados szembenállás legfontosabb tetőpontjai közé tartozik az 1821 és 1829 között zajló görög szabadságharc, és az 1853-tól 1856-ig tartó krími háború is, valamint a modern korban történt proxy háborúk (így például a szíriai polgárháború) során is közvetve ezek az érdekellentétek kerültek kifejeződésre. Az eszkaláció esélyét csökkentő orosz katonai távolmaradás, a tárgyalások és békefenntartás során vállalt aktív szerep mind egy hallgatólagos török-orosz kooperáció modus vivendi állapotát sejtetette.

Az Ukrajna ellen indított támadás azonban kihívás elé állította mind az orosz-török közeledést, mind a törékeny hegyi-karabahi status quot. Törökország az 1936-os montreux-i egyezményben lefektetett, Boszporusz és Dardanellák tengerszorosok feletti kizárólagos ellenőrzési jogával élve lezárta azokat hadihajók elől, de az agresszió diplomáciai elítélésén túl nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben. A NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező állam leginkább közvetítői szerepre törekszik, így többek között az ukrán-orosz tárgyalások számára biztosít helyszínt, ezáltal az oroszokkal fenntartott bilaterális kapcsolatát továbbra is igyekszik megőrizni, amely mindkét konfliktus térségének stabilitása szempontjából döntő tényező.

Eközben azonban a sajtófigyelemből kikerült hegyi-karabahi helyzet stabilitása egyre inkább veszélybe kerül, a nemzetközi tendenciák megfelelő lehetőséget biztosíthatnak a felek számára újabb területek szerzésére. Oroszország és a vele szembenálló nagyhatalmi szereplők az ukrán konfliktussal kapcsolatos eseményekre és azok hatásainak kezelésére fordítják erőforrásaikat, így a kaukázusi helyzet felügyeletére kevesebb kapacitás marad. A legfrissebb orosz közlemény szerint Farukh közelében azeri katonák hatoltak be egy orosz békefenntartók által őrzött zónába, ezáltal megsértve az megállapodások rendelkezéseit. A bakui vezetés azonban tagadva a tűzszüneti egyezmény megsértését, Örményországot vádolta meg azzal, hogy még mindig nem vonta vissza csapatait olyan területekről, amelyek az egyezség értelmében azeri fennhatóságúak. Az Arcah Köztársaság pedig hadiállapotot vezetett be ideiglenesen az események hatására, amely egy újabb lépés lehet a konfliktus eszkalálódása felé. Bár 2021 decemberében külpolitikai nyitás volt megfigyelhető örmény részről is Törökország felé (többek között az embargók és a repüléskorlátozás feloldásával), könnyen veszélybe kerülhetnek az eddigi kapcsolatépítési eredmények. Amennyiben továbbra sem enyhül az azeri és örmény fél politikai retorikája, a nyilatkozatok hatására akár belpolitikai nyomás is kialakulhat egy újabb összecsapás felé. Egy esetleges fegyveres konfliktus az ukrajnai harcokkal párhuzamosan szintén magában hordozná annak a veszélyét is, hogy nagyhatalmi, vagy katonai szövetségi rendszerek vonódjanak be az összecsapásokba. Az így kialakuló ikerválság (melyre történelmi példa az 1956 őszén kirobbanó magyar forradalom és szabadságharc, valamint a szuezi-válság) a nemzetközi közösségre tett hatásán túl leginkább Oroszország számára jelentene fenyegetést a határain egyszerre zajló harcok formájában mind biztonságpolitikai, mind belpolitikai szempontból. A törékeny béke garanciája a békefenntartó csapatok, a nemzetközi szervezetek (mint például az EBESZ és minszki csoportja), valamint a nagyhatalmak kezében van, azonban előbbiek korlátozottsága, valamint az utóbbiak relatív passzivitása miatt ez csupán kétes garanciát nyújt egy újabb háború elkerülésére. Továbbra is nyitott lehetőség marad egy, a térség államaival létrehozandó közös nemzetközi platform kialakítása, amely biztosítaná a nyílt kommunikáció lehetőségét a konfliktusban érintett felek között. Ennek létrehozása és működtetése jelentős presztízst biztosíthatna az adott nagyhatalomnak, így könnyen elképzelhető, hogy ebben a tekintetben is orosz-török versengés alakul ki.

Fontos lenne tehát az ukrajnai helyzet békés rendezésén túl a hegyi-karabahi érdekkonfliktusok ellenőrzés alatt tartását is kiemelt nemzetközi ügyként kezelni, ugyanis a jelenlegi tendenciák alapján könnyen elképzelhető, hogy a két konfliktus egymás katalizátorává is válhat, párhuzamos eszkalációjuk az eurázsiai térség biztonságpolitikai helyzetében a 21. század legnagyobb kihívását hozná el.

Írta: Kertész Bence

Kiemelt kép forrása: flickr.com

A A hegyi-karabahi konfliktus kiújulásának kockázata és hatása a jelenlegi nemzetközi kapcsolatrendszerre bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Categories: Biztonságpolitika

KÉPGALÉRIA - Elbúcsúztak a brit Hawk T1-esek

JetFly - Thu, 31/03/2022 - 14:24
Az eredetileg tervezett, 2027-es kivonási dátum helyett 5 évvel korábban búcsúztak el a Hawk T1-esek a briteknél, igaz a légierő híres bemutató csapata, a Red Arrows, továbbra is ezt a változatot repüli majd.
Categories: Biztonságpolitika

A kanadai tendert is megnyerte az F-35-ös

JetFly - Wed, 30/03/2022 - 15:21
Újabb tenderen győzött az amerikai Lockheed Martin az F-35-össel: rövid időn belül, Finnország és Németország után Kanada is az ötödik generációs típus mellett döntött, igaz már nem először.
Categories: Biztonságpolitika

FEJLŐDÉS, HOSSZÚTÁVÚ CÉLLAL

Air Base Blog - Wed, 30/03/2022 - 07:14

A koronavírus-járvánnyal nehezített 2020-as év után 2021-ben is folytatódott a H145M helikopterrel való ismerkedés, a hajózók és a repülőműszakiak átképzése. A tervek részben megvalósultak, de a java még hátravan. Ahhoz, hogy betekinthessünk a típus üzemeltetésének elmúlt egy évébe, február elején Dajka Attila őrnagytól, oktató-helikoptervezetőtől és a repülőműszaki zászlóalj H145M üzemeltetésért felelős parancsnokától, Bagi Tamás őrnagytól kaptunk segítséget.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Törökország 80 darab Eurofighter Typhoon vásárlását tervezi

JetFly - Tue, 29/03/2022 - 12:01
A napokban felröppent információk szerint Törökország 80 darab Eurofighter Typhoon vásárlását fontolgatja merevszárnyú harci repülőgép flottájának modernizálása érdekében.
Categories: Biztonságpolitika

A Kaukázusi Emirátus története

Biztonságpolitika.hu - Mon, 28/03/2022 - 20:03
A téma megnevezése Jelen cikk az Észak-kaukázusi Szövetségi körzet részét képező Csecsenföld népének és történelmének bemutatására törekszik. Ezt követően az Észak-Kaukázus ISIS-eként is emlegetett Kaukázusi Emirátus nevet viselő terrorszervezet létrejöttének okai, történelmi gyökerei és tevékenysége kerül bemutatásra az első és második csecsen háború, illetve a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem kontextusában. Bevezetés

Az Észak-kaukázusi Szövetségi Körzet (Северо-Кавказский федеральный округ) hét szubjektumot foglal magába:

  1. Csecsenföld
  2. Dagesztán
  3. Észak-Oszétia
  4. Ingusföld
  5. Kabard-és Balkárföld
  6. Karacsáj- és Cserkeszföld
  7. Sztavropoli határterület

A szövetségi körzet 170,4 ezer négyzetkilométernyi területet foglal magába, mely az Oroszországi Föderáció 1%-át teszi ki. A legfrissebb demográfiai adatok alapján a területen közel 10 millió ember él, tehát a föderáció népességének közel 7%-a. Az észak-kaukázusi térségben olyan népekkel találkozunk, mint az adigék, kabardok, balkárok, karacsájok, ingusok, avarok, kumikok, kalmükök, nogájok, oszétok.[i] Etnikai szempontból egy rendkívül színes és többségében muszlim lakosságú körzetről beszélhetünk.[ii]

Az Észak-Kaukázus legnagyobb őslakos népe a csecsen, akiknek önelnevezése a „nohcsij”. A csecsen nyelv a kaukázusi nyelvek közé sorolható. Vallásuk a szunnita muszlim, ami a 18. században vált meghatározóvá. Történelmük során több birodalom kereszttüzébe kerültek, így a 16-17. században az Oszmán Birodalom, majd Irán célvonalába.[iii] Az Orosz Birodalom a 19. század elején déli irányba kezdett terjeszkedni. Ezt követően 1829-ben jött létre az Észak-kaukázusi Imamátus, melynek pacifikálása hosszú évtizedekig tartott az orosz hatalom számára. A korszak emblematikus alakja Samil imám, aki 1834-1859 között vezette a csecsen felkelést az orosz cári csapatok ellen. Az előbb megnevezett imámot a mai napig nemzeti kultusz övezi. Végül 1864-ben az Orosz Birodalomhoz csatolták a csecsen területeket az Alekszej Petrovics Jermolov tábornok által vezetett erők. [iv]

1922-ben hozták létre a Csecsen Autonóm Körzetet a Hegyi Autonóm Szocialista Köztársaságon belül. Ezt követően 1934-ben a csecsen területet egyesítették az ingus autonóm területekkel és létrejött a Csecsen-Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság. A második világháború során, 1944-ben a csecsen népet kollektíve a németekkel való kollaborációval vádolták, aminek eredményeként az egész lakosságot (kb. fél millió főt) deportálták Kazahsztánba és Kirgíziába. A hruscsovi olvadás időszakában, 1957-ben térhettek vissza hazájukba. A szovjethatalom konszolidációja hosszú időt vett igénybe, hiszen a társadalomban fennmaradtak az általuk gyakorolt tradicionális-patriarchális elemek, mint a vérbosszú, a saría, az idősek feltétlen tisztelete és az erős vallásosság.[v]

A peresztrojka és glasznoszty időszakában nemzeti mozgalmak alakultak ki a függetlenség érdekében. Ezt követően 1991-ben Dzsohar Dudajev vezetésével kikiáltották függetlenségüket, és létrejött a Csecsen Köztársaság. A volt autonóm köztársaság másik része (Ingusföld) az Oroszországi Föderáció tagköztársasága lett, míg 1993-ban a csecsen vezetés ezzel ellentétesen a függetlenség mellett döntött. Ezután kezdődött meg az első csecsen háború (1994-1996), melynek lezártával Csecsenföld autonómiát kapott, de instabilitás jellemezte a köztársaságot. A források szerint a bűnözés és korrupció egyre többször jelent meg. A helyzet hozzájárult a társadalomban a radikális iszlám terjedéséhez és a terrorcselekmények számának növekedéséhez. Ennek következtében kezdetét vette a második csecsen háború (1999-2000). Ebben a háborúban már a szeparatista törekvések mellett a radikális iszlám is dominált és több terrorista akció vette kezdetét. Az első és második csecsen háború külön elemzés tárgyát képezhetné, így csak a legfontosabb, a cikk logikai szempontjából szükséges elemek kerülnek említésre. A második háború lezárását követően vette kezdetét a Vlagyimir Putyin által meghirdetett terrorizmus elleni harc a térségben, mely a 2010-es évekig tartott és sor került a csecsen hadurak likvidálására. A meghirdetett terrorizmus elleni harc a Nemzet és Biztonság egyik vonatkozó tanulmánya szerint hivatalosan 2009. április 16-án ért véget.[vi]

A Kaukázusi Emirátus

A Kaukázusi Emirátus nevű terrorszervezetet az Észak-Kaukázus ISIS-eként is szokták emlegetni a témában megjelent szakirodalomban. A terrorszervezet létrejötte és ideológiája összefüggésben áll a korábban bemutatott 19. századi orosz hódító tevékenységgel, mely során a függetlenségi harc állt a középpontban. Fontos kiemelni, hogy a 18. század során a térségben egy sajátos törzsi iszlám honosodott meg. Ennek értelmében az iszlám hitelemeket saját vallási tanaikhoz és hiedelmeikhez igazítva vették át, így az Észak-Kaukázusban gazvatnak nevezett dzsihád is más értelmezést nyert.[vii]

Az iszlám fundamentalizmus a 80-as évek második felében, majd a 90-es években rohamosan terjedni kezdett, központja Dagesztán és Csecsenföld lett. Ez az irányzat népszerűvé vált a fiatalok körében, akik a saría törvénykezésen nyugvó, Észak-Kaukázusra kiterjedő muszlim állam megvalósítására törekedtek. Mi lehetett ennek az oka? Hozzájárult a régióban lévő magas munkanélküliségi ráta, korrupció, a gazdasági hatalomért folyó harc a klánok között, a jövedelemelosztás és a szövetségi költségvetésből való részesedés közötti ellentét is, tehát kijelenthető, hogy a gazdasági és szociális nehézségek okán fordulnak a fiatalok a radikális eszmékhez.[viii] Fontos kiemelni, hogy elsősorban azokról a fiatalokról beszélhetünk, akik átélték az első és második csecsen háború borzalmait és akár egész családjukat elvesztették közben. A szociális és gazdasági problémák mellett hangsúlyozásra kerül az emberi jogok tiszteletben nem tartása és az orosz hatóságok és fegyveres erők kegyetlen fellépése.[ix]

A 90-es évek eseményeinek és a szervezet létrejöttének megértéséhez fontos kiemelni, hogy az iszlám vallás és az állami politika a korábban említett Dudajev elnöksége idején kezdett egybefonódni. Miután 1996-ban Dudajevet az orosz titkosszolgálat sikeresen likvidálta, Zeliman Janderbijev vette át a hatalmat. Őt követte 1997-ben Aszlan Maszhadov, akinek elnöksége idején a szociális és gazdasági problémák súlyosbodtak. A hatalmat a tejpek és szervezett bűnözői csoportok gyakorolták. Ekkor vette kezdetét a „harc” Samil Baszajev hadúr és Aszlan Maszhadov között. Baszajev a második háború során, – mely a dagesztáni betöréssel vette kezdetét Ibn Hattab vezetésével és 1999 nyarán kikiáltották a Dagesztáni Iszlám Államot – taktikai eszközként használta a radikális iszlámot, elnöksége idején alkotmányi szintre emelte az iszlám vallást és bevezetésre került a saría alapú törvénykezés. A Samil Baszajev tevékenysége idején végrehajtott terrorcselekmények között találhatjuk a 2002. október 23.-i Dubrovka Színház elleni támadást, a 2004-es moszkvai metró robbantást, illetve az orosz 9/11-ként emlegetett beszláni, általános iskolai túszdrámát is. [x]

Baszajev vezetésével a csecsen szeparatista mozgalom a regionális dzsihád eszméje felé kezdett fordulni, így jött létre 2005-ben a Kaukázusi Front Abdul Halim Szudajev vezetésével. Ennek egyik oka volt, hogy Baszajev likvidálása után és a 2004. szeptember 1-én zajló „beszláni túszdrámát” követően a kaukázusi terrorizmus változáson esett át. Ezt követően megfogalmazódott, hogy a kormányzati és katonai létesítmények ellen kell elkövetni a támadásokat.[xi]

Így jött létre 2007-ben a Kaukázusi Emirátus nevű szervezet, melyet Doku Hamatovics Umarov alapított. Ez egy ernyőszervezet, mely másik 5 szervezetet foglal magába, ezáltal vilajetekre tagozódik, melyeknek élén emírek állnak. Az általuk megfogalmazott dzsihád célja az iszlám állam kikiáltása az Észak-Kaukázusban, így egyfajta pánkaukázusi eszméről beszélhetünk. A terrorszervezet Doku Umarov alapítása óta a szunnita szalafita irányzat elveit követi és további célja az al-Kaida globális dzsihádjához való csatlakozás volt, melyet 2009-ben meg is tettek. Emellett hosszabb időre visszanyúlóan jelentős kapcsolatokat tartottak fent az al-Kaidával és a Talibánnal. [xii]

Mint korábban említésre került, a ’90-es évek és a 2000-es évek korai éveinek célpontjaival ellentétben a kormányzati és katonai létesítmények elleni támadásokat hangsúlyozta a szervezet vezetője. Ezt 2011-ben kiegészítették azzal, hogy a gazvat során az akciókat orosz belügyi és katonai szervezetek ellen hajtsák végre.  A Kaukázusi Emirátus ezen időszakában hajtották végre például a Nyevszkij Expressz elleni támadást (2009. november 27.), moszkvai metró támadását (2010. március 29.) és Domogyedovo repülőtér elleni támadást (2011. január 24.).[xiii]

Elmondható, hogy még Doku Umarov vezetősége idején (2007-2013) szakadás történt a szervezeten belül, ugyanis több emír esküt tett az ISIS-nek, és a szíriai polgárháború kirobbanásával több radikális eszmét valló személy hagyta el a térséget és távozott Irakba és Szíriába (kb. 5000 fő). 2015-ben felmerült a szervezet feloszlatásának gondolata, aminek hátterében a nemzetközi finanszírozása csökkenése állt, továbbá a régió csoportjai közül többen hűséget nyilvánítottak az Iszlám Államnak. A Kaukázusi Emirátust az ISIS egyik helyi ágazata „cserélte le” Wilayat al-Qawqaz” néven. Elmondható, hogy a 2016 után elkövetett támadásokért az ISIS vállalta a felelősséget. A szakirodalom kitér arra, hogy az Emirátus modellje az ISIS számára is inspiráció volt. Egy 2021-ben íródott tanulmány szerint jelenleg 400-1500 főre tehető a harcosok száma és működésük a csecsenföldi hegyvidékre korlátozódik.[xiv]

Orosz reakció

A terrorizmusra adott válaszreakció már az első csecsen háború során zajló túszdrámák után jelentkezett. Egy 1998-ban kiadott jogszabály fogalomtisztázó jellege mellett kilátásba helyezett olyan intézkedéseket, melyekben a kollektív büntetésről és különböző szűrőtáborok létesítéséről rendelkezett. A 2000-ben elfogadott kül-és biztonságpolitikai dokumentumok sora veszélyforrásként tekinti a terrorizmusra. A terrorizmus finanszírozása elleni harcról szóló törvényt 2002 nyarán hirdették ki. A stabilitás megteremtéséhez szükséges másik elem a Kremlhez lojális vezető kinevezését és a magas pénzbeli támogatást foglalja magába. A Kreml és Csecsenföld között egy kliens-patrónus viszony figyelhető meg, melyben a „stabil instabilitás” jelenik meg.[xv]A nemzetközi terrorizmus elleni harc során az észak-kaukázusi szervezet tevékenységére válaszreakcióként 2006. február 15-én létrehozták a Nemzeti Antiterrorista Bizottságot. A rendelkezésre álló forrás szerint a Bizottság célja, hogy „koordinálja a terrorizmus ellenes tevékenységgel foglalkozó szervezetek munkáját, kapcsolatot tartson fenn a külföldi társszervezetekkel”. A fő szerepet a Szövetségi Biztonsági Szolgálat kapta és helyi operatív törzseket hoztak létre. A Nemzeti Antiterrorista Bizottság külön Észak-Kaukázusi Szövetségi körzet elnöki követtel rendelkezik. Több nemzetközi emberi jogokkal foglalkozó szervezet elítélte bizonyos esetben munkájukat.[xvi] A 2014-es Szocsi Olimpa elhalasztása is felmerült a Kaukázusi Emirátus tevékenysége miatt. Az emír felszólította a modzsáhedekett, hogy „az őseik csontjai felett rendezendő olimpiát minden-Allah által adott-eszközzel akadályozzák meg…,és mindent tegyenek meg azért, hogy meghiúsítsák ezt az őseik csontjain való sátáni táncikálást..” A Kreml válaszreakcióként egy 2013-as augusztusi rendeletben a biztonság szavatolhatósága érdekében kijelentette, hogy blokád alá vonja Szocsi városát 2014. január 7-étől március 21-ig. Ennek értelmében szigorította a ki- és belépést, tiltott zónákat hozott létre, a külföldiek iratainak szigorú ellenőrzését helyezte kilátásba, szabályozza a fegyvertartást és a nemzetbiztonsági szervek hatáskörének erősítését hangsúlyozta.[xvii] A nyilvánosságra hozott terrorizmus elleni hadműveletek adataiban évről évre csökken a likvidált személyek és szervezek száma, akik kapcsolatba hozhatók a radikális megmozdulásokkal. Az orosz biztonsági erőknek fontos azon változásokra figyelniük, melyek az Irakból és Szíriából visszatérő dzsihadista harcosokkal járhatnak.[xviii]

Összegzés

A cikkben bemutatásra került az Észak-kaukázusi Szövetségi Köztársaság és az ott élő népek. Megismerhettük a Kaukázusi Emirátus történetét, melynek létrejötte és ideológiai iránya a 19. század nyúlik vissza, valamint szoros összefüggésben áll a 90-es években zajló első és második csecsen háborúval. A cikk során bemutatásra került a „gazvat”, azaz az észak-kaukázusi dzsihád, melynek jellege összefügg a kaukázusi népek által elszenvedett sérelmekkel és szenvedéssel. Az eltérő jelleget példázza, hogy alapvetően egy nemzetiségi indíttatású dzsihádról beszélhetünk, mely az oroszok és „kiszolgálóik” ellen irányul, továbbá megismerhettük az ISIS és a Kaukázusi Emirátus közötti kapcsolatot is.

Írta: Ignáth Dorina

Kiemelt kép forrása: flickr.com

Hivatkozások:

[i]Gyóni Gábor: A történelmi Oroszország népei. Adattár. Russica Pannonicana, 2011. 154-182.

[ii]Kiss Annamária: A radikális iszlám észak-kaukázusi terjedése, mint orosz biztonsági kihívás. Külügyi Szemle. 2013.(ősz). 77.

[iii]Uo. 164-165.

[iv]Lars Karl: Egy meg-és kitalált lázadó. Samil imám este az Orosz Birodalommal és a Szovjetunióval, 1859-1953. Világtörténet, 2014. 3. 483-484.

[v]Gyóni Gábor, 2011: 164-165.

[vi]Kiss Adrienn: Konfliktusok és önrendelkezés a Kaukázusban. Hadtudományos, 2016. 26. évfolyam.130-131.

Likvidálások menetéről bővebben lásd: Kiss Annamária, 2013: 82.

[vii]Gerencsér Árpád-Siposné Kecskeméthy Klára: Kaukázusi Emirátus (Imarat Kavkaz). Az Észak-Kaukázus ISIS-e. Hadtudomány. 31. évfolyam, 2. szám. 2021. 11-14.

[viii]Kiss Annamária, 2013: 79.

[ix] Gerencsér Árpád-Siposné Kecskeméthy Klára: 33.35.

[x]Kiss Annamária, 2013: 81-82.

[xi] Gerencsér Árpád-Siposné Kecskeméthy Klára: 19.

[xii]Gerencsér Árpád-Siposné Kecskeméthy Klára: 19-25.

[xiii]Uo.

[xiv]Uo. 26.32.

[xv]Kiss Annamária, 2013: 77-78.

[xvi]Uo. 35.

[xvii]Kiss Annamária, 2013: 86-89.

[xviii]Gerencsér Árpád-Siposné Kecskeméthy Klára: 27.

A A Kaukázusi Emirátus története bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Categories: Biztonságpolitika

Virtuális valóság a pilótáknak

JetFly - Mon, 28/03/2022 - 13:20
Bolgár-magyar helikopter pilóták második közös kiképzését hajtják végre az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison.
Categories: Biztonságpolitika

A Gripenek mágusai - Amíg a JAS 39-es megkezdi a repülését

JetFly - Mon, 28/03/2022 - 12:38
A többi korszerű vadászgéphez hasonlóan a Gripen is elképesztően bonyolult szerkezet. Ahhoz, hogy felszállhasson, elhivatott emberek folyamatos szakértő munkájára van szükség.
Categories: Biztonságpolitika

Rheinmetall Hungary: építészeti mérföldkő Zalaegerszegen

Air Power Blog - Sat, 26/03/2022 - 08:25

A program 2020 augusztusi kezdetét, szeptemberi aláírását, decemberi alapkőletételi-, majd 2021 szeptemberi bokrétaünnepét követően újabb mérföldkőhöz, a gyárépület elkészültéhez érkezett a zalaegerszegi harcjárműgyár létesítése.

A számos hazai rendezvényről ismert Lynx-demonstrátor az üzem délnyugati sarkánál.

Itt pedig egy kis környékbeli "terepmunkán".

Ugyanaz...és mégis mennyire más.

A Skyranger 30 VSHORAD torony mokápja.

HX3 10x10 alvázra telepített 155 milliméteres löveg.

Natter RCWS.

Lassie robokuty.

8x8-as HX alvázra telepített CSM exkavátor.

MissionMaster UGV platform.

Rheinmetall lőszer, lövedék, hajítótöltet-szortiment és ABM csőszáj-makett.

Zord


Categories: Biztonságpolitika

Közel 170 célállomásra repül a KLM a nyáron, a kínálat megközelíti a járvány előttit

JetFly - Wed, 23/03/2022 - 11:03
A holland királyi légitársaság a március 28-tól október 29-ig terjedő nyári menetrendi időszakban 96 európai és 71 interkontinentális, vagyis összesen 167 célállomásra közlekedik, és a turisták mellett az üzleti célú utasoknak is kiváló csatlakozást biztosít.
Categories: Biztonságpolitika

Kínától vásárol kiképzőgépet az Egyesült Arab Emírségek

JetFly - Tue, 22/03/2022 - 12:51
Az Egyesült Arab Emírségek védelmi minisztériuma a napokban közölte, hogy hamarosan egy tucat L-15-ös modern, haladó kiképző repülőgépet vásárol Kínától, opcióként pedig a jövőben továbbiak beszerzésére is lehetőség nyílik.
Categories: Biztonságpolitika

Mérföldkő a helikopteres fegyvernem életében

JetFly - Tue, 22/03/2022 - 11:23
Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis kiválasztott pilótáinak különleges műveleti célfelkészítése kezdődött el a napokban.
Categories: Biztonságpolitika

HELIKOPTEREN A NAGYVILÁGBAN

Air Base Blog - Mon, 21/03/2022 - 09:11

Az új típusok beszerzésének velejárója, hogy az eszköz gyártója vagy üzemeltetője biztosítja a képzést és az oktatókat. Így volt ez akkor is, amikor a magyar katonai repülésben megjelentek a Mi-8-as helikopterek, és a pilóták a Szovjetunióban ismerték meg a típust és nem volt ez másként a közelmúltban beszerzett H145M helikopterek esetében sem. Az oktató ezúttal nyugatról jött.

A H145M típusra kijelölt szolnoki helikoptervezetők átképzését az Airbus Helicopters oktatópilótája, Georges Alauzet végezte. A tapasztalt francia szakember több mint két évtizedig haditengerészeti pilóta volt, majd a polgári életben, különböző helikopteres cégeknél helyezkedett el. Az Airbus Helicopters megbízásából a világ számos pontján repült, és oktatott. Az egyhajtóműves helikopterek közül a Gazelle-re, az Alouette II-esre és III-asra és az EC 120-asra, a kéthajtóművesek közül a Dauphin különböző változataira, a Pantherre, a Lynxre, az EC 135-ösre, és a H145-ösre szerzett típusjogosítást. Merevszárnyú gépeken is repült - katonai pályafutása kezdetén Cap X, Fouga Magister és Alpha Jet típusokon kapott kiképzést. Magán és kereskedelmi helikoptervezető szakszolgálati engedélye van, oktató, típus-oktató és vizsgáztató, műszeres és éjszakai VFR valamint szimulátor oktató jogosítással. Egyéb jogosításai között csörlés, külső terhes repülés, kutatás-mentés, egészségügyi feladatok (Medevac), hajófedélzeti üzemelés és műszaki berepülés van. Repült óráinak száma 2022 januárjában 9088 volt, amelyből 1439-et éjszaka repült. Merevszárnyú gépeken 281 órával rendelkezik. Georges Alauzet-t pályafutása főbb mozzanatairól kérdeztem.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Nyolcmillió forinttal segíti az ukrajnai menekülteket a HungaroControl

JetFly - Fri, 18/03/2022 - 10:46
A HungaroControl elkötelezett a bajbajutottak támogatása iránt, ezért március elején gyűjtést szervezett munkavállalói körében a háború elől menekülők megsegítésére.
Categories: Biztonságpolitika

Németország is az F-35-öst választotta

JetFly - Thu, 17/03/2022 - 10:29
Németország úgy döntött, hogy 35 darab, ötödik generációs Lockheed Martin F-35-ös harci repülőgépet és 15 darab Eurofighter Typhoon-t vásárol légierejének megerősítésére, miután a Boeing F/A-18E/F ajánlatát elvették.
Categories: Biztonságpolitika

KatPol Kávéház LXXIII. - Okkupert: a megszállás

KatPol Blog - Thu, 17/03/2022 - 07:18

Akár az ukrajnai események is ihlethették a norvég, Okkupert című politikai thriller sorozat alapötletét, mely a skandináv ország orosz megszállásának kitalált történetét meséli el, nagyon is valóságos kérdéseket boncolgatva. A 2015-ös, három évados, összesen 24 részes és 11 millió USD összeköltségvetésű sorozat, így a legdrágább ilyen jellegű helyi médiatermék, mely a nézők mellett, a kritikusok elismerését is elnyerte.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

A virtuális tér mint hadszíntér a 2022-es orosz-ukrán konfliktusban

Biztonságpolitika.hu - Tue, 15/03/2022 - 15:27
Az utóbbi két hétben a szomszédunkban zajló és az elmúlt időszak legnagyobb fegyveres konfliktusaként emlegetett orosz-ukrán háború képei és történetei árnyékolják be mindennapjainkat. Olyan kérdések osztják meg a világ lakosságát, mint a harcoló ukrán alakulatok fegyverekkel való támogatása, az európai energiabiztonság jövője, vagy éppen az, hogy mennyire jogos az Oroszország által megindított offenzíva. Azonban gyakran figyelmen kívül marad az a tény és annak veszélye, hogy a háború nem csak a „fizikai” síkon zajlik – a harcok a kibertérbe is átköltöztek, cikkemben ezeket szeretném röviden sorra venni.

A kibertérben zajló legjelentősebb lépések a különböző csoportok által végrehajtott támadások. Az Ukrajna és Oroszország közötti kibertámadások nem újkeletűek, hiszen nagyobb támadásokról már a krími konfliktus idején is értesülhettünk. A legjelentősebb akció 2015 decemberében zajlott, amikor az oroszbarát „Sandworm” hackercsoport a nyugat-ukrajnai infrastruktúra ellen hajtott végre kibertámadást, amelynek eredményeképpen mintegy 225 000 háztartás maradt áram nélkül.

Az Oroszország által „különleges katonai műveletként” fémjelzett háború február 24-i kirobbanásának hírére azonban a világ egyik legjelentősebb hackercsoportja, az Anonymous is megmozdult: a hackercsoport kiberháborút hirdetett Moszkva ellen. Az Anonymous DDOS támadásai (túlterheléses támadásai) miatt az orosz állami szervek mellett a nagyobb bankok weboldalai is több alkalommal elérhetetlenné váltak, illetve a hackercsoport a nevében nyilatkozók állítása szerint az Orosz Védelmi Minisztérium adatbázisából is információkat szivárogtatott ki. Mindemellett az Anonymous tevékenysége nem merült ki csak a weboldalak támadásában: a csoport azt a hackertámadást is magára vállalta, amelynek során egy időben több orosz állami csatorna műsora is a háborúban felvett videókat kezdte el sugározni. Az Anonymous támadásaira azonban az egyelőre szinte ismeretlen, feltehetőleg a háború miatt megalakuló Killnet nevű hackercsoport is „ellencsapásokat” indított, elősorban az rivális csoport ellen, illetve egyes Twitter posztok szerint az sem kizárható, hogy a szervezet az Ukrán Biztonsági Szolgálat adatbázisába is bejutott.

Ezek alapján látható, hogy a jelenlegi harcokban a kiberhadviselés is jelentős szerepet kapott. Félő azonban, hogy az orosz-ukrán konfliktusban szerzett ismeretek később Ukrajna határán kívül is bevethetők lesznek: egyes tanulmányok szerint az ukrán infrastruktúra ellen indított támadások során szerzett tapasztalatok – az egyébként kiberbiztonságára egyre nagyobb hangsúlyt fektető – Európának is fenyegetést jelenthetnek, illetve a virtuális világ határok nélkülisége miatt annak a lehetősége is fennállhat, hogy Ukrajna más országok hackercsoportjainak játszóterévé váljon.

Bennünket jelenleg azonban jobban érint a háború egy másik hatása, a maximális fordulatszámon pörgő információs hadviselés. A helyzetet bonyolítja az, hogy mind Oroszország, mind a „Nyugat” – jelen esetben az Európai Unió és az Egyesült Államok – szankciók tömkelegével kezdte el ostromolni egymást. Ennek eredményeképpen több nagyobb hírportál – például a CNN, a BBC, vagy az orosz érdekeltségű Russia Today (RT) – és csatorna is kénytelen volt felfüggeszteni tevékenységét az orosz, illetve nyugati piacon. Egyes közösségi oldalak, mint például a Facebook és az Instagram is kiszorult Oroszországból, amely ugyancsak azt eredményezheti, hogy a híráramlás – minőségétől függetlenül – akadályokba ütközik. Mindez magában hordozza azt a veszélyt, hogy az egyoldalú hírközlés és az ezáltali hangulatkeltés bármelyik fél számára fegyverré válhat, amely olyan társadalmi és nemzetek közötti súrlódásokat okozhat, amelyek a jelenleg zajló fegyveres konfliktusnál sokkal tovább húzódó problémákat eredményezhetnek.

Kiemelt kép forrása: flickr.com

A A virtuális tér mint hadszíntér a 2022-es orosz-ukrán konfliktusban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Categories: Biztonságpolitika

Nyílt és zárt forráskódú operációs rendszerek vizsgálata kiberbiztonsági szempontok alapján

Biztonságpolitika.hu - Sun, 13/03/2022 - 17:24
Cikkemben azt vizsgálom, milyen hatással van az egyes operációs rendszerek védelmére az, hogy milyen forráskóddal rendelkezik az adott program. Elsősorban Debian alapú Linux és Microsoft Windows operációs rendszerek vizsgálatát végzem el, leginkább az ellenük irányuló támadások típusa és minősége függvényében. Fentiek mentén szó lesz ezek civil, szervezeti és katonai szintű alkalmazásáról, a különböző támadások elleni hatékony védekezés módjáról, mindazon metodikákról, amelyek elősegítik a rosszindulatú támadások elleni védelmet. A fentiek mentén tehát nem elkerülendő a különböző definíciók bemutatása, és alapvetően a támadási felületekkel kapcsolatos kifejezések tisztázása sem, hiszen azok a későbbiek során más, hasonló tartalommal rendelkező cikkek esetében is támaszként szolgálhatnak.

A jelenlegi geopolitikai helyzetben Magyarországon, de alapvetően Európa- szerte mindenhol komoly figyelem összpontosul a kiberbiztonságra. Az ukrán-orosz konfliktus egyik legfontosabb műveleti tere a kibertér, amely az európai szankciók kapcsán is komoly szerephez jut. Cikkek százai, ezrei találhatók a témában az interneten, sőt, a közösségi média felületeinek hála már keresni sem igazán kell őket. Ami biztos azonban, hogy ahol felüti a fejét a digitalizáció, a technológiai fejlődés, ott előbb-utóbb óhatatlanul is összeakad a kiberbiztonság témakörével az olvasó. Ha már úgyis operációs rendszerekről lesz szó, érdemes ezzel kapcsolatban átnézni a Microsoft definícióját.

Amint az cikkem címéből már világossá vált, jelenlegi témám a nyílt és zárt forráskódú operációs rendszerek vizsgálata kiberbiztonsági szempontok alapján. Ehhez szükséges megvizsgálni néhány alapvető fogalmat, elsőként a forráskódét. Erre számos formát találni, az egyszerűség és könnyű hozzáférhetőség miatt a Wikipédia vonatkozó szócikkét tartom hasznosnak elolvasni erről.

„Forráskódon (angolul: source code) egy olyan szöveg értendő, ami egy leíró nyelv jelöléseinek vagy egy programozási nyelv definícióinak és/vagy utasításainak sorozatát tartalmazza. Az elnevezés arra utal, hogy az ilyen szövegek létrehozásának a célja az, hogy forrásai legyenek egy fordítóprogramnak vagy interpreternek, és végül megjelenjen valamilyen dokumentum, vagy létrejöjjön egy szoftver.”

Jon Smajda szerint a nyílt forráskód használata megegyezik az egyenlő felek közötti együttműködés elképzelésével. Informatikai szinten mára a társas élet számos egyéb területére kiterjedt a hadviseléstől a várostervezésen át a gyógyászatig. De mi is az a nyílt forráskód?

„Az Open Source Initiative meghatározása szerint az OSS nem egyszerűen ingyenes szoftvert, illetve a program forráskódjának szabad hozzáférhetőségét jelenti, hanem előírásokat is a kód jövőbeli felhasználására, módosítására és a származtatott szoftverekre – de személyekre, csoportokra vagy alkalmazási területekre vonatkozó megkülönböztetések nélkül.”

A fentiek mentén nem nehéz értelmezni a zárt forráskódú szoftver definícióját, amely szöges ellentéte az előző meghatározásnak, ennélfogva a forráskód magántulajdon részét képezi, vagyis nem módosítható, fejleszthető a tulajdonos engedélye nélkül, azt semmilyen formában más nem használhatja, kivéve, ha a tulajdonos erre kifejezetten engedélyt ad.

Adott zárt forrású program felhasználása és módosítása azonban két külön dolog, fontos tehát leszögeznem, hogy ebben az esetben, például operációs rendszer vásárlásakor, pusztán a használati jogot kapjuk meg, tulajdonjogot nem szerzünk a kód felett. Az egyes programok vásárlásakor a jogi kötelmeket általában licenc szerződésben közlik.

A szakirodalom az operációs rendszerek csoportosítását forráskód szerint is számontartja. Ennek oka, hogy mind a zárt, mind a nyílt forrású programok rendelkeznek bizonyos előnyökkel és hátrányokkal, melyeket élelmes hackerek könnyűszerrel kihasználhatnak. Ha már itt tartunk, alapvetően nem is gondolná az ember, mekkora szerepe is van a hackertársadalomnak a nyílt forráskódú szoftverek evolúciójában. Pedig ahogyan Mátyus Imre írásában is tájékozódhat róla az érdeklődő, a hackerek komoly ideológiai és etikai határok mentén végzik teendőiket. Persze vannak kivételek, de ahogyan ma is léteznek „etikus hackerek”, úgy a ’90-es években is voltak olyan informatikus szakértők, akik elsősorban a fejlesztés szabadságáért, az információ szabad áramlásáért harcoltak, sőt harcolnak ma is.

Hogy párhuzamot vonhassak fentiek és a jelen eseményei között, érdemes közelebbről megnézni az Anonymous nevű hackercsoport tevékenységét, amellyel az orosz agresszió ellen harcolnak az ukrán nemzet oldalán. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, kijelenthetem, hogy fentiek remek példával szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a hackereknek is rendelkeznek belső értékrenddel, etikával és erkölcsi nívóval, még ha ez nem is mindig egyezik a társadalom aktuális elvárásaival.

Visszatérve a nyílt és zárt forrású operációs rendszerekre, lássuk tehát a zárt forráskóddal kapcsolatos észrevételeket. A zárt forráskóddal rendelkező szoftverek nem rendelkeznek folyamatos védelemmel egy hackertámadással szemben, ennek oka, hogy csak a tulajdonos ismeri a teljes kódot, tehát csak ő tud javításokat, ú.n. patcheket fejleszteni, amelyekkel időtállóvá lehet tenni a programokat a külső támadásokkal szemben. Ez máris egy komoly hátrány, hiszen, ha egy zárt forrású szoftverhez félévente csak egy javítás érkezik, azalatt a fél év alatt az addig meglévő hibákat szünet nélkül ki lehet használni, ennek leglátványosabb példája a Microsoft Windows operációs rendszere, de nincs másként az Android és MacOS esetében sem. Utóbbi kettő esetében a kép jóval árnyaltabb a megszokottnál. Míg az Andriod alapvetően a nyílt forrású Linux rendszeren alapul, számos zárt forrású adalékkal rendelkezik, a MacOS rendszertöltője és kernel magja nyílt, azonban az arra épülő elképesztően vaskos API már zárt.

Voltaképpen a fentiek ismerete akkor szükségszerű, amikor arra keressük a választ, miért létezik Windows rendszerre olyan sok kártevő, míg a Linuxra alig találni párat? Persze a válasz itt sem egészen fehér vagy fekete, erről még a későbbiekben lesz szó.

Mivel én alapvetően a kiberbiztonsági részekre fogok kitérni, álljon itt egy ábra Répási Sándor remek cikkéből, amelyből még a későbbiek folyamán fogok idézni.

1. ábra A nyílt és zárt forrású szoftverek jellemzői. Forrás: Répási Sándor: Kritikus információs infrastruktúrák védelme nyílt forráskódú kiberbiztonsági szoftverek segítségével. In: Bolyai Szemle 2016/2. 40.

Nyílt forrású szoftvereknél, amint az látható a fenti ábrán is, igen sok előnyt és hátrányt különböztetünk meg, azonban véleményem szerint az előnyök messze túlmutatnak a hátrányokon. A legnépszerűbb nyílt operációs rendszer, a Linux például egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánkban, bár ahogyan már említettem, a gamer-kultusz és a játékok DirectX függősége miatt még sokáig nem kell attól tartani, hogy a Windows kimegy a divatból. A Linux nagyjából olyan, mint egy nyílt forrású szoftverekből álló kirakós, ahol minden darabot magunk szabhatunk formára egészen a kernel és a rendszerbetöltő kiválasztásától az utolsó asztali elemig (feltéve, hogy szeretnénk desktop felületet).

A nyílt forrású operációs rendszer egyik legnagyobb védelmi erőssége abban rejlik, hogy —ahogyan azt a fenti ábrán is láthatjuk— magas a közösségi támogatása, ebből adódóan tehát folyamatos ellenőrzés alatt van. Könnyen elképzelhető, mi történne, ha egy létező rendszerelem sebezhetőségére írnánk egy kártékony kódot; mire odajutnánk, hogy használatba helyezzük, addigra jóeséllyel egy szaktárs programozó már észlelte és javította is a hibát, és ezzel meg is válaszoltuk feltett kérdésünket. De ha nem is azonnal, a népszerűbb platformok (mint a debian-alapú linux disztribúciók) esetében órákon belül felfedezik és kijavítják a hibát. A másik komoly probléma a biztonsági célú kódelemzés. Mivel a zárt rendszer forráskódja nem nyilvános, nem lehet tudni, milyen sorokat tartalmaz, amelyek esetleg harmadik félnek továbbítják adatainkat tudtunk nélkül, vagy egyéb módon szolgáltatják ki adatainkat a külvilágnak. Éppen ezért manapság a felhasználói tudatba is kezd beszivárogni az a felfogás, hogy minél több nyílt forrású alkalmazást használjunk, hiszen azokon jóval kisebb a biztonsági kockázat.

A képen láthatjuk, milyen adatokat kötnek a felhasználókhoz az egyes chat és közösségi média alkalmazások. Látható továbbá az is, hogy míg a zárt forrású Messenger alkalmazás szinte minden létező adatot rögzít, addig a Signal például szinte semmit, ami a felhasználóhoz köthető. Ebből egyértelműsíthető, hogy azok az alkalmazások, amelyek forráskódja nyilvános, jóval kisebb eséllyel próbálják meg becsapni a felhasználót annak érdekében, hogy illetéktelen adatokhoz jussanak. Természetesen azoknak a programoknak sincsenek 100%-os védelmi paraméterei, amelyek nyíltak. A példaként használt Signal nevű alkalmazást is feltörték már, elvégre gyengesége, hogy két végpont között titkosítja a forgalmat, tehát ha a bármelyik fél eszköze eleve kompromittálódott, vajmi keveset ér az egész. Erről többek között itt lehet érdekességeket olvasni.

Az operációs rendszerek kiberbiztonsága kapcsán a Linux és a Windows között ég és föld a különbség. Mint ismeretes, a Linux rendszer betöltését az ú.n. kernelbetöltő végzi el. Ilyen a LILO, a Grub, és még számos egyéb változata ismert. A számítógépeken található egy BIOS modul, (vagy U(EFI)) amely megkeresi ezt a kernelbetöltőt és elindítja azt, mely megfelelő működés esetén elindítja az operációs rendszer további funkcióit (a kernel általában tömörített változatban van jelen a lemezeken, így az első lépés indítás előtt annak kitömörítése).

Ha a védelem/elterjedtség arányokat vizsgáljuk, jelenleg a világelső operációs rendszer a Linux. Ismételten annak nyílt forrású és változatos jellegéből adódóan semmilyen Windows rendszer nem képes megközelíteni egy jól konfigurált és karbantartott Linux biztonságát, és ami legalább ennyire fontos, stabilitását, bár persze a Linux kernel sem sérthetetlen.

A Linux biztonságát sok egyéb metódus is szavatolja. Mint ismeretes, a Windows rendszeren minden program akár alapértelmezett alkalmazásként is futhat, sőt, indítópultba kerülve minden indításkor betölt, ami már önmagában is egy veszélyforrás. Ennek oka, hogy ha egy vírus bejut a számítógépre, automatikusan fog futni, ameddig valamilyen módon eltávolításra nem kerül. Ezzel szemben a Linux alapú operációs rendszerek esetében erre nincsen lehetőség, hiszen csak akkor fut egy program, ha a felhasználó erre kifejezett engedélyt és utasítást ad, és a kernel is jóval biztonságosabb.

A felhasználói jogkör kérdése is komoly dilemmára ad okot. Míg a Windows operációs rendszerben alapvetően rendszergazdai jogosultsággal indul a gép a telepítést követően, addig a Linux esetében a felhasználói fiók jogköre alapból alacsonyra van állítva, s amíg át nem állítja a felhasználó, semmi nem futhat engedély nélkül (átállítás után sem mindig). A rendszergazdai Windows fiók adminisztratív hozzáférést biztosít a felhasználó számára, tehát ha megfertőződik, szabadon végezheti tevékenységét a céleszközön.

A fentiek után joggal merül fel a kérdés, hogy ha tényleg ennyivel biztonságosabb a Linux és különböző disztribúciói, mi lehet az oka annak, hogy bizonyos körökben mégis népszerűbb a Windows rendszer. Ennek számos oka van.  A tárgyalt operációs rendszer elterjedése megváltoztatta a világot, elterjedésével vált népszerűvé a grafikus felületet alkalmazó operációs rendszer, a már említett desktop alapú elrendezés, az egér használata és megszámolhatatlan egyéb funkció.

Az első ok talán arra vezethető vissza, hogy a kezdetekor a Linux alapú operációs rendszer komoly Unix (és alapvetően programozói) tudást igényelt a megfelelő használathoz, a Windows azonban a kezdetektől az átlagfelhasználót célozta meg. A már említett desktoppal és tálcával, amely minden Windows rendszer elengedhetetlen kelléke mind a mai napig, olyan mértékben egyszerűsítette le a digitális eszközök használatát, amely már önmagában garancia volt a sikerre (ma már számos Linux desktop verzió létezik).

A másik ok, hogy a Microsoft, mint fejlesztő cég komoly összegeket fordított PR kampányra, és a különböző eszközök gyártóival is igen magas összegű szerződéseket kötött a rendszer használatára.

Összességében szeretném leszögezni, hogy mind a Windows, mind a Linux megfelelő választás lehet akkor, ha megfelelően használjuk őket, azonban korántsem mindegy, hogy az átlag felhasználó milyen módon kerül kapcsolatba az egyes operációs rendszerekkel.

 

Írta: Gál Henrik Norbert

Kiemelt kép forrása: flickr.com

A Nyílt és zárt forráskódú operációs rendszerek vizsgálata kiberbiztonsági szempontok alapján bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Categories: Biztonságpolitika

Vita a Nílus vizének felhasználásáról – A Nagy Etióp Újjászületés Gátjának története

Biztonságpolitika.hu - Fri, 11/03/2022 - 18:23
Bevezetés           A Nagy Etióp Újjászületés Gátjaként (a továbbiakban: GERD – Grand Ethiopian Renaissance Dam) ismert duzzasztógát 2022.02.20-án megkezdte az energiatermelést. A Nílus vízhozamának jelentős mértékben kitett, földrajzi szempontól Etiópiánál északabbra fekvő államok (Szudán, Egyiptom) azonban a projekt 2011-es megindulása óta hevesen tiltakoznak a gát megépítése ellen. Ezen államok vezetői szerint ugyanis Etiópia korábbi nemzetközi jogi megállapodásokat felrúgva önkényesen sajátítja ki a Kék-Níluson a folyó vízhozamának jelentős részét. Mivel a Nílus északi részén lévő víz mintegy 85%-a az etióp magasföld felől lefolyó Kék-Nílusból ered, így mind Egyiptomnak, mind pedig Szudánnak elemi érdeke megakadályozni vagy korlátozni a gát működését.

A GERD projekt háttere

            A gát építésére irányuló eredeti elképzelések már rendkívül régre, egészen az 1960-as évek elejére vezethetők vissza. Bár Hailé Szelasszié, az utolsó etióp császár regnálása idején még reális esélyek voltak egy a Kék-Níluson építendő energiatermelésre, valamint vízraktározásra használható duzzasztógát építésére, az 1974-es Derg (kommunista katonai junta) által elkövetett puccs következményeként kirobbanó véres etióp polgárháború következtében a projekt terve szertefoszlott. Ezt követően még a 15 évig tartó polgárháború 1991-es lezárása után is majdnem két évtized kellett ahhoz, hogy ismét reális esélyei legyenek a kelet-afrikai állam vezetésének a gát megépítésére. 2009-ben az akkori etióp miniszterelnök, Meles Zenawi határozott lépéseket tett a projekt megvalósításának érdekében. 2009 októbere és 2010 augusztusa között a kormány elvégeztette a gát megépítésére kiszemelt terület alapos felmérését. A felmérés eredményeként a projekt kivitelezésének helyszínéül az Etiópia észak-nyugati részén fekvő Benishangul-Gumuz régiót szemelték ki, ahol a tervek szerint a szudáni határtól mindössze 45 km-re kezdték volna meg a munkálatokat.

            Már a munkálatok megkezdésekor előrevetítette a folyó alsó folyásának ellenállását, hogy 1959-ben Szudán és Egyiptom egyezményt kötött a Nílus vizének használásáról és ellenőrzéséről. Ezen szerződés talán legfontosabb rendelkezése az volt, hogy a Nílus teljes éves átlagos vízhozamát 18,5 (Szudán), illetve 55,5 (Egyiptom) milliárd köbméterben osztották fel egymás között. A szerződéssel kapcsolatos alapvető problémákat az okozza, hogy a szerződő államok Etiópiát kihagyták a megállapodásból, annak ellenére, hogy az ország területéről ered a folyó vízhozamának 80%-a. Etiópia azonban a Nílus felső folyásánál lévő államokkal összefogva 2010 májusától kezdeményezte a Nílus-medencei együttműködési keretmegállapodást, melynek elsődleges célja, hogy a Nílus valamennyi part menti állama között méltányos felhasználást biztosítson.

A projekt kivitelezése

Annak ellenére, hogy a keretmegállapodás Egyiptom és Szudán heves tiltakozását váltotta ki már 2010-ben, Etiópia megkezdte a tervezett építkezés kivitelezését. Ugyan a kormány majdnem közvetlenül az építkezések megkezdéséig titokban tartotta a projekt tervezését, az első benyújtott tervezet már 2010. novemberében megérkezett. Ezt követően a kormány 2011. március 31-én, egy nappal a projekt nyilvánosságra hozatala után, versenytárgyalás nélkül 4,8 milliárd dolláros szerződést kötött az olasz Salini Impregilo céggel, és 2011. április 2-án Meles Zenawi miniszterelnök letette a gát alapkövét.

A gátat eredetileg “X projektnek“, majd az olasz céggel való építési szerződés megkötését követően Millenniumi gátnak nevezték át. Végül 2011. április 15-én a Minisztertanács átnevezte Nagy Etiópiai Reneszánsz Gátra. Ugyan az eredeti tervek szerint a gát által működtetetett erőmű mintegy 5250 MW-os teljesítményével összesen évi 15 128 GWh áramtermeléssel kecsegtetett, az építkezés során a projektet többször felülvizsgálták. A felülvizsgálatok során folyamatosan növelték a beépítendő erőműegységek számát, mely által az összteljesítményt, s így a megtermelt elektromos energia mennyiségét szerették volna növelni. Ezek az átépítések sokszor jelentős többletmunkákat jelentettek, ugyanis a tervezőknek számos ponton újra kellett tervezni a munkálatokat, valamint a szükséges források mennyiségét is. Ennek fényében nem meglepő, hogy az eredeti tervek szerint 2017 júliusában befejezendő gát átadására csak mintegy három évvel később, 2020. július 30-án került sor. Bár 2019 őszére a munkálatok mintegy 70%-a készen állt, az építmény üzembe helyezését egyre jobban ellenző szudáni és egyiptomi kormányok rábírták Abiy Ahmed etióp elnököt arra, hogy az elkészült víztározó első feltöltési megkezdését pár héttel halasszák el. A nyári aszályos időszakban Szudán és Egyiptom komoly félelmei a víztározó feltöltéséből eredő vízhiányból erőszakos válasszal fenyegettek, éppen ezért is törekedett az etióp elnök arra, hogy a lehető leginkább kompromisszumkész legyen a két északi állammal.

A gát Szudánra és Egyiptomra gyakorolt hatása

Ahhoz, hogy a folyó alsó folyásánál fekvő országok a projekt iránti, annak kezdetétől meglévő ellenérzéseit megértsük érdemes figyelmet szentelni a GERD ezen államokra gyakorolt hatásaira. A hatások tényleges mivoltát illetően eddig csupán találgatni tudunk, mivel csak a közelmúltban kezdődött meg a gát működése. Látható ugyanakkor az is, hogy a folyási irány szerint lejjebb fekvő országok előzetes jelentései a félelmeik miatt (csökkenő vízhozam, Egyiptom Asszuáni Nagygátjának jelentőségvesztése) jelentősen eltérnek az etióp- valamint egyéb nemzetközi kutatócsoportok által készített előzetes jelentésektől. Mint megannyi más érdekütközés esetében, itt is a kooperáció segíthet a lehető legalacsonyabb szintre csökkenteni Szudán és Egyiptom vízveszteségből akadó esetleges gazdasági- és társadalmi érdeksérelmét. Egyes tanulmányok szerint a GERD tározóinak feltöltési fázisában az egyes „feljebb” érzékelhető hatásokat elsősorban olyan tényezők befolyásolják, mint az Egyiptom déli részén található Asszuáni Magasgát tározójának aktuális magassága, a feltöltési fázis során az Etióp- magasföldön lehulló csapadék mennyisége, valamint a három ország közötti tárgyalások sikeressége.

Mivel a tározó mintegy 74 km3-es térfogata lényegesen több, mint a Kék-Nílus átlagos éves vízhozama (49 km3) az egyiptomi-szudáni határon, ezért a tározó több évig tartó, fázisokra osztott feltöltése során mindvégig szükségeltetik az érintett országok egymás iránti kölcsönös bizalma és folyamatos együttműködésük. Kérdéses, hogy a feltöltési folyamat során az egyeztetések és az együttműködés mennyire lesz elég a Szudánt, de főképpen Egyiptomot érintő vízhiány ellensúlyozására. Előzetes hatásvizsgálatok szerint Egyiptomban mintegy kétmillió gazdát fog érinteni a feltöltési folyamat miatti alacsony vízhozam. Az, hogy ez a réteg mennyire lesz kitéve a kellemetlen változásoknak, nagyban függ a GERD töltési fázisának ütemezésétől, csakúgy, mint az Asszuáni Magasgát tárolási mennyiségétől. A mezőgazdasági hatások mellett energetikai problémákat is okoz a feltöltés. Egyes egyiptomi kritikák szerint a vízerőművek csökkenő teljesítménye miatt már az eddigi feltöltési fázisok során mintegy 25-40%-kal befolyásolta negatívan a projekt Egyiptom vízenergiával termelt elektromos energiájának mennyiségét. Ugyanakkor 2010-ben a vízenergia az egyiptomi teljes villamosenergia-termelés kevesebb, mint 12%-át adta, így a víz mozgásienergiáját kihasználó energiatermelés 25%-os átmeneti csökkenése az egyiptomi villamosenergia-termelés csupán kevesebb, mint 3%-os csökkenését jelenti.

Ami Szudánt illeti, az alacsonyabb vízhozammal járó problémákon túl pozitív hatásai is lehetnek a gát működésének. Mivel a GERD jelentős mennyiségű iszapot tart vissza, közvetve hozzájárulhat az északabbra fekvő szudáni gátak (Roseires-gát, a Sennar-gát és a Merowe-gát) anyagromlásának megakadályozásához, ezáltal potenciális élettartamuk növeléséhez. Mindemellett az etióp gát nagy segítség lehet Khartúm számára az árvízvédelem területén, ugyanis csökkentheti a Roseires-gát ad-Damazi-i tározóját körülvevő síkságok szezonális áradásait.

Összességében azonban a szudáni fél részéről is nagyfokú ellenérzések figyelhetőek meg az éppen megvalósult etióp projekttel kapcsolatosan. Nem meglepő, hogy Khartúm Kairóval összefogva már a GERD projekt kezdetétől fogva megtesz mindent a bilaterális-, multilaterális-, vagy akár nemzetközi fórumokon a Kék-Níluson való vízhozam lehető legmagasabb szinten tartásáért.

A GERD projekttel kapcsolatos diplomáciai viták és egyeztetések

Nem sokkal az építkezés megindítása után a három résztvevő ország egyetértett abban, hogy a már említett aggályok eloszlatása és orvoslása érdekében szükség van egy Nemzetközi Szakértői Testület alakítására. A felálló 10 tagú testület a következőképpen állt össze: 2-2-2 fő a három érintett országból, valamint 4 egyéb nemzetiségű, független szakember a vízgazdálkodás és hidrológiai modellezés-, a gátépítés-, a gazdasági és társadalmi hatások-, valamint a környezetvédelmi szempontok területéről. [1]Ugyan számos alkalommal ült össze a testület az egyes szakmai kérdésekkel kapcsolatos viták rendezése, valamint a kompromisszum keresése végett, az egyes szakterületeken (környezetvédelem) végzett hatásvizsgálatokon túlmutató teljes jelentés csak 2013-ban készült el. A szakértők azonban hamarabb megegyezésre jutottak, mint az állami döntéshozók, akik számos alkalommal a saját álláspontjukat kihangsúlyozva a jelentés felülvizsgálatát követelték.

2013 júniusában diplomáciai krízis bontakozott ki Egyiptom és Etiópia között, amikor kiszivárogtak az akkori egyiptomi elnök, Mohamed Morszi tanácskozási ülésén elhangzott javaslatok. A Nemzetközi Szakértői Testület jelentését túlságosan részrehajlónak ítélve (Etiópia részére) egyes egyiptomi kormányzati döntéshozók az épülő gát lerombolásának lehetőségeit latolgatták. A botrányos tanácskozás témája ismertté vált Etiópiában, az etióp kormány rögtön magyarázatot követelt Egyiptom Addisz Abeba-i nagykövetétől. Ezt követően az egyiptomi diplomácia a hibát orvoslandó egy hivatalos nyilatkozatban békülékenyebb hangot ütött meg. Ezen nyilatkozatban az észak-afrikai állam a „jószomszédi viszonyt, a kölcsönös tiszteletet és a közös érdekek követését szorgalmazta anélkül, hogy bármelyik fél ártana a másiknak”.

A gát körül kialakult államközi nézeteltérések azonban ezzel még nem oldódtak meg, ugyanis Egyiptom érdekeinek érvényesítését nem érzékelte, így 2014 januárjában kilépett a tárgyalási folyamatból. Kairó ezen is túltéve diplomáciai „hadjáratot” indított, mellyel célja volt, hogy az Afrikai Unió egyes tagállamainak politikai vezetését meggyőzze arról, hogy ítéljék el Etiópia gátépítési tervét. 2014 áprilisában Etiópia miniszterelnöke, Haile Mariam Desalegne újabb, a gátról szóló tárgyalásokra hívta meg Egyiptomot és Szudánt, mire Nabil Fahmi, egyiptomi miniszterelnök májusában közölte, hogy Egyiptom ismételten tárgyalni kész. Az Abdel Fattah al-Sisi vezette egyiptomi kormány azonban csak úgy egyezett a tárgyalások újrakezdésébe, amennyiben azok külföldi szakértők nélkül zajlanak. A meginduló tárgyalási folyamat eredményeképp 2015. március 23-án Abdel Fattah al-Sisi egyiptomi elnök, Hailemariam Desalegn etióp miniszterelnök, valamint Omar al-Bashir szudáni elnök Khartúmban aláírta az úgy nevezett „Elvek nyilatkozatát”. A dokumentum döntő jelentőséggel bírt Etiópiának gátépítési projektje szempontjából. A lefektetett 10 alapelv értelmében ugyanis Egyiptom és Szudán is lemondtak a korábbi szerződések által meghatározott részarányukról a folyó vízének felhasználását illetően. Bár később Egyiptom, valamint Szudán is jogalkotási szempontból hibásnak titulálta a jogi dokumentumot, az „Elvek nyilatkozata” nemzetközi szempontból legitimálta az etióp projektet. Az utólagos egyiptomi és szudáni „reklamációt” követően 2015 decemberében az említett három állam külügyminiszterei szignójukkal látták el a khartúmi okmányt, melynek értelmében megerősítették az „Elvek nyilatkozatának” keretében tető alá hozott megállapodásokat, valamint megbíztak egy francia szakértői csoportot, hogy független tanácsadó csoportként készítsenek technikai- és szakmai véleményezőtanulmányokat a már folyamatban lévő projekthez. Feltételezhetnénk, hogy a gáttal kapcsolatos nézeteltérések a Khartúmban tető alá hozott megállapodásokkal végleg rendeződtek. 2017 májusában azonban a szakértői csoport által kiadott tanulmány következtében vita robbant ki a két legvehemensebbnek tekinthető fél, a szudáni és az egyiptomi között. A felek ütköző álláspontja miatt ismételten kudarcba fulladtak a tárgyalások, melyeket csak a 2019. novemberétől közvetítőként beavatkozó Amerikai Egyesült Államok tudott ismételten „mederbe terelni”. Érthető tehát, hogy az amerikai fél egyik fő motivációja a kompromisszumos megoldás minél elébb való megtalálása, valamint egy ezt tartalmazó egyezmény felekkel történő aláírattatása. Mindazonáltal az USA által a három vitás fél számára előkészített, Washingtonban aláírandó háromoldalú megállapodásból 2020. februárjában váratlanul kilépett arra hivatkozva, hogy nem állt rendelkezésére elegendő idő a helyi politikai erőkkel és érdekelt felekkel a megállapodás megvitatásához.[2] Több mint valószínű, hogy ez csupán egy ürügy volt és a visszalépés valódi okai a parlamentben való egyet nem értés (az USA javaslatát túlságosan Egyiptom-pártinak ítélték meg), valamint a közelgő 2020-as választások miatti belpolitikai elővigyázatosság voltak. A GERD projekt ügyében zajló tárgyalási folyamat ismételten kudarcba fulladt és 2020 második felében nyilatkozatok formájában többször is heves kirohanást intéztek egymás ellen a vitás felek.

2020 szeptemberében az Egyesült Államok felfüggesztette az Etiópiának nyújtott gazdasági támogatásának egy részét, mivel megítélése szerint nem történt megfelelő előrelépés a Szudánnal és Egyiptommal történő tárgyalásokban. Bár ez nem rendítette meg Etiópiát, a 2020 novemberében kirobbanó etióp polgárháború már komolyan veszélybe sodorta a nagyszabású projekt kivitelezését. Egyiptom és Szudán érdeke a kialakult helyzetben egyértelműen a fegyveres konfliktus minél hosszabbra való nyújtása volt. Ennek érdekében (a kezdetben legalábbis mindenképpen) gyengébb tigré felkelőket támogatták. A háború azonban nem tudta teljesen leállítani az feltöltési folyamatot és nem tett kárt a gátban sem, így 2022. február végére a GERD megkezdte az energiatermelést.

Konklúzió – Bizonytalanságok

A Nagy Etióp Újjászületés Gátjának jövőbeni működése és hosszútávon való megtérülése számos tényező miatt bizonytalan. Amellett, hogy Etiópiának az északi szomszédokkal még mindig nem sikerült rendezni a Nílus vízhasználatából fakadó jogi vitákat, komoly kockázatot jelenthet a gát jelentette energia exportálásból várhatóan befolyó bevételekre a Kelet-afrikai országban meglévő, és egyre inkább érvényesülő kínai gazdasági jelenlét. Csak magában a GERD projektben az erőmű turbináinak és egyéb elektromos felszereléseinek finanszírozására mintegy 1 milliárd dollárnyi hitelt nyújtott a kínai Export-Import (Exim) Bank. A Kínai Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között kirobbanó globális kereskedelmi-gazdasági vetélkedésben mindkét fél számára rendkívül fontos jelentőséggel bírhat a térségben való befolyásszerzés, mivel a nemzetközi vízikereskedelmi útvonalak szempontjából rendkívüli fontossággal bír a térség (például a Vörös-tengerhez és az Ádeni-öbölhöz is kapcsolódik). Mindazonáltal nem várhatjuk a két „óriástól”, hogy megoldja a vitában álló afrikai országok problémáját. Ebben a vitás feleket véleményem szerint az őket ezer szállal egymáshoz fűző interdependencián alapuló viszonyok felismerése, valamint a kompromisszumkészség és józan belátás segítheti a jövőben.

Írta: Kovács Tibor Benedek

Egyéb felhasznált források:
  1. Hijazi, Ali: The GERD Conflict: Challenges to Egypt’s Water Security, Social Sciences University of Ankara, Ankara, 2020.
  2. Tadese, Jiregna: The Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD): Diplomatic War Between Ethiopia and Egypt, Berlin, University of Applied Sciences, 2020.
  3. Kamara, Ahmed; Ahmed, Mohamed; Benavides, Arturo: Environmental and Economic Impacts of the Grand Ethiopian Renaissance Dam in Africa, 2022. 01.20.
  4. East Africa seeks more Nile water from Egypt, 14. 05. 2010. http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/8682387.stm (Letöltés dátuma: 2022.02.27.)
  5. Joint Statement of Egypt, Ethiopia, Sudan, the United States And the World Bank, 31. 01. 2020. https://home.treasury.gov/news/press-releases/sm891 (Letöltés dátuma: 2022. 02. 28.)
  6. El Tawil, Noha: Declaration of Principles on Renaissance Dam is ‘exclusive agreement’ binding Egypt, Ethiopia, Sudan together: intl. law expert, 23. 06. 2020. https://www.egypttoday.com/Article/1/88909/Declaration-of-Principles-on-Renaissance-Dam-is-exclusive-agreement-binding (Letöltés dátuma: 2022. 02. 28.)
  7. Wheeler, Kevin G.; Jeuland, Marc; Hall, Jim W.; Zagona, Edith; Whittington, Dale: Understanding and managing new risks on the Nile with the Grand Ethiopian Renaissance Dam, Nature Communications. Nature Communications Volume 11 Article (1), 2020. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7567800/ (Letöltés dátuma: 2022. 02. 28.)

Képi források: Pinterest

  1. https://hu.pinterest.com/pin/35114072085584396/ (Letöltés dátuma: 2022. 02. 28.)
  2. https://hu.pinterest.com/pin/736901557772963325/ (Letöltés dátuma: 2022. 02. 28.)
  3. https://hu.pinterest.com/pin/479211216608226616/ (Letöltés dátuma: 2022. 02. 28.)
  4. https://hu.pinterest.com/pin/625648573217145446/ (Letöltés dátuma: 2022. 02. 28.)

[1] International Panel of Experts on Renaissance Dam – The International Panel of Experts which commenced its activity officially on Tuesday, 15 May 2012, consists of 10-members. Six of the experts are from Ethiopia, Egypt and Sudan while the rest four are international experts.

[2] Hijazi, Ali: The GERD Conflict: Challenges to Egypt’s Water Security, „In February 2020 when Ethiopia announced its withdrawal from the tripartite agreement, which it was scheduled to sign in Washington”

Kiemelt kép forrása: flickr.com

A Vita a Nílus vizének felhasználásáról – A Nagy Etióp Újjászületés Gátjának története bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Categories: Biztonságpolitika

TÍZ ÉVE TÖRTÉNT: VÉSZHELYZET A HAWK FEDÉLZETÉN

Air Base Blog - Thu, 10/03/2022 - 07:21

2012. március 12-én röviddel a felszállás után vészhelyzet alakult ki a kanadai légierő egyik CT-155 Hawk gépének fedélzetén. A Hawk az NFTC (NATO Flying Training in Canada) egyik századához tartozott, fülkéjében két magyar pilóta dolgozott a helyzet megoldásán.

Pénteki nap volt, a Saskatchewan tartománybeli Moose Jaw légibázis fölé rossz idő érkezett. A katonai repülők szóhasználatával élve bonyolult időjárás alakult ki, amely nem tette lehetővé, hogy Szabó Tamás főhadnagy, NFTC oktató, növendékkel induljon feladatra. Ezért a repülésre Gottschall András főhadnagyot tervezték be, aki már kiképzett pilóta volt és egy frissítő kurzuson vett részt az NFTC-n. Ez megszokott eljárás volt azoknak a kiképzett pilótáknak, akiknek otthon még nem volt lehetőségük a harci típusra ülni. Gottschall főhadnagy számára úgynevezett kompozit feladatot terveztek be, amelynek bármilyen eleme lehetett - navigációs feladat, műrepülés - amelyet az időjárás és az üzemanyag mennyiség lehetővé tett.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Pages