Biztonságpolitika

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Romániában éleslövészet során vizsgálták meg a 2015-ben megrendelt SPIKE LR irányított páncéltörő rakéták képességeit. A próbák során 10 rakéta indítására került sor nappali és éjszakai körülmények között harckocsit és lövészpáncélos célpontokra egyaránt. Az indításokat az ICLU (Integrated Control Launch Unit) nevű indítóállványról végezték, ami szétszedett állapotban katonák által hordozható. Ezt vásárolták meg a rakétákhoz, amiket a lövész, felderítő és hegyi egységek fognak megkapni 2019-ig.

Lengyelországban 12 újabb PZL-130 Orlik TC-I kiképző repülőgépet fognak átalakítani TC-II változattá. A 44,3 millió eurós munkával megbízott PZL Warszawa-Okęcie nagyszabású szerkezeti és repüléstechnikai fejlesztéseket hajt végre, így a 2019 közepe és 2020 vége között elkészülő gépek teljesen egyezni fognak a már meglévő 16 Orlik TC II Advanced-el. A gépek új szárnyakat, farokrészt, 750 lóerős Pratt&Whitney Canada PTA6-25C hajtóművet és négylapátos Hartzell légcsavart kapnak a korszerű kijelzőkkel ellátott pilótafülke mellett.

Nyugdíjazásra került viszont az első KOBBEN-osztályú lengyel tengeralattjáró. Az ORP KONDOR december 20-án állt utoljára móló mellé. A Norvégiában gyártott hajóosztály a német TYPE 205-ös tervei alapján épült meg és tagjai a norvég szolgálat után a dán és a lengyel haditengerészetet erősítették. A 47,2 méter hosszúságú, 572 tonnás vízkiszorítású KONDOR lengyelországi szolgálati ideje 13 évig tartott, ez idő alatt több mint 77000 kilométert hajózott, míg tengeren töltött napjainak száma elérte a 600-at.

Németországban elindították a CH-53G nehéz szállítóhelikopterek leváltásának procedúráját. A 4,72 milliárd dollár értékű beszerzés során 45-60 darab forgószárnyast terveznek majd megvásárolni. Ebben a kategóriában csakis tengeren túli versenyzők lesznek jelen, így a Lockheed Martin CH-53K King Stallion-ja fog megmérkőzni a Boeing CH-47F Chinook-jával. Az ajánlatok beérkezése után 2020-ig tart majd azok kiértékelése és a megrendelést azon én közepén fogják véglegesíteni. Az új helikopterek első példányainak átvételét 2023-ban szeretnék megejteni.

A Német Légierő Nörvenichben települt 31. "Boelcke" Vadászbombázó ezrede lett az első, azon Luftwaffe Eurofighter alakulatok közül, amelyik GBU-48 bombát alkalmazva bevethetővé vált földi célpontok ellen is. A kombinált lézeres és GPS vezérlésű fegyverek bevezetésénél szerzett tapasztalatokat a 31-ek megosszák majd a másik három Eurofighter-t alkalmazó ezreddel is.

Raytheon AIM-9L Sidewinder levegő-levegő rakéta szárny alatti pilonról való biztonságos leválását és eltávolodását vizsgálta a Leonardo a közelmúltban az M-346-os sugárhajtású kiképzőgép még fejlesztési stádiumban lévő felfegyverezhető változatáról. Az indításra Szardínia partjainál kerítettek sort 1500 méteres repülési magasságon, Mach 0.8 sebesség mellett, teljes sikerrel

Jelenleg úgy tűnik a bejelenthez képest drágább lesz a Görög Légierő Lockheed Martin F-16 C/D vadászbombázóinak korszerűsítése. A jelenlegi legfejlettebb F-16V Block 70-es variánssá 85 darabot alakíttatna át Athén. Pár hónapja a modernizálás költségét 1,1 milliárd dolláros ár ellenében jelentették be, de a legutóbbi washingtoni árcédulán már 1,62 milliárd szerepelt. Mivel az első átutalásnak már a következő évben meg kell történnie, így gyaníthatóan a felek rövid időn belül megállapodnak majd a végleges árban.

Finnország után Norvégia is a dél-koreai Hanwha Land Systems által tervezett és gyártott K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackok rendszeresítése mellett döntött. Az ázsiai jármű téli körülmények közötti tesztjeit idén januárban hajtották végre. Norvégia 24 K9-es és 6 K10-es lőszert szállító járművet rendelt meg 230-290 millió dollárért, de opciót jelentett be további 24 darabra is. Az első járművek 2019-ben kerülnek majd átadásra, míg az utolsók 2020-ban, vagy 2021-ben kerülnek majd átadásra.

Ezen a héten Nagy-Britannia megkapta a 14. Lockheed Martin F-35-ös vadászbombázóját. A típust elsőként repülő 617. Repülőszázad a következő év nyarán érkezik majd meg a szigetországba, ahol a RAF Marham-i bázisa lesz az otthonuk. A légi és a földi személyzet típusátképzése jó ütemben halad, utóbbiak közül már több mint 200-an ismerkedtek meg a típus rejtelmeivel.

Franciaországban december 8-án átadták az első HAD/F Block 2 (Hélicoptère d'Appui Destruction) szabványnak megfelelően átalakított, hajófedélzeti üzemeltetésre is képessé tett Airbus Helicopters EC-665 Tiger harci helikoptert. Az erősebb hajtóműveket (MTR 390 E), modernebb célzórendszert (STRIX), új fegyverzetet (AGM-114 Hellfire II rakéták) és fedélzeti elektronikát kapó harci helikopterből a francia hadsereg eddig 25, eredetileg is HAD-nak gyártott példánnyal rendelkezett. Mostantól viszont kezdetét veszi a 36 darabos mennyiségben legyártott HAP variánsok átalakítása is, ami várhatólag 2025-ben fejeződik majd be.

December közepén több említésre érdemes esemény is történt az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgéphez köthetően. Az egyik, hogy egymást követően hat spanyol F/A-18 Hornet vadászbombázó is vett fel üzemanyagot az A400M-ből. A teszt célja az volt, hogy megnézzék a gép rendszerei és személyzete hogyan teljesít egy valós esetet igencsak megközelítő helyzetben. Összesen 11,4 tonna tüzelőanyag került átadásra ezen repülés során.

A spanyol légierő számára még az év vége előtt tervezik átadni a második Atlas-t amelyik felszereltségének köszönhetően már képes lesz a légi üzemanyag átadásra. Franciaországban pedig már a légierő állományába került a 13. A400M (MSN65) is. Az A400M-ből ebben az évben eddig 18 darabot adtak át és még további kettőt terveznek, ebből az egyik a már említett spanyol gép, míg a másik Németország tulajdonába fog kerülni. Ez a 20 darabos éves gyártási mennyiség lehet egy ideig a legmagasabb éves legyártott mennyiség, ugyanis a két következő évben csak 11-11 Atlas elkészítése szerepel a tervekben.

2015 szeptemberében az akkor még Alenia Aermacchi (most Leonardo) bejelentette, hogy két C-27J Spartan szállítógépet adott el egy afrikai államnak. Az vevő kilétét nem fedték fel egészen eddig, így most már tudható, hogy a 2018 első negyedévében átadásra kerülő gépek Zambia légierejét fogják erősíteni.

Újabb használt Mil Mi-24/Mi-35-ös Hind harci helikopterekre szeretne szert tenni Afganisztán. A típusból legutóbb India segítségével sikerült szerezni egy pár darabot. Most azonban nem Indiában használt forgószárnyasokról van szó, hanem Kelet-Európa egy meg nem határozott országából érkeznének Indián keresztül a Hind-ek. Helyi médiaforrások alapján Ukrajnát és Szerbiát említették meg a forgószárnyasok lehetséges felvásárlási helyeként.

Indiában elkezdték az első Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázó átalakítását a BrahMos-A (Air) robotrepülőgép hordozására. A kísérleti indításra használt példányt követve ez végétől 2020-ig 40 Szu-30MKI hajtóművei között lévő felfüggesztési pontokat módosítja a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) a 2,5 tonna indulótömegű fegyver bevethetőségének érdekében.

Indiában a légierő 81. „Skylords” repülőszázada elérte a 12000. repült óráját. Az alakulat a Boeing C-17 Globemaster III-as teherszállítógépeket repüli 2014 óta.

Az amerikai légierő egyik Boeing C-17A Globemaster III-as szállítógépének gyomrában megérkezett az első három új AH-64E Apache Guardian harci helikopter Indonéziába. A típust még 2015 januárjában rendelte meg az ázsiai állam, nyolc példányban. A helikopterekhez Northrop Grumman AN/APG-78 rádiólokátorokat is beszereznek 140 darab Lockheed Martin AGM-114R3 Hellfire rakéta mellett. A fennmaradó 5 forgószárnyas a következő évben kerül majd leszállításra, de továbbiak beszerzésére is van esély, hiszen az ország vezetése összesen 16 AH-64E Apache Guardian harci helikopter hadrendbe állítása szerepel.

A japán kormány jóváhagyta a két szárazföldi telepítésű Lockheed Martin Aegis Ashore ballisztikus rakétavédelmi rendszer összesen 2 milliárd dollárba kerülő beszerzését, hogy növelje az ország védelmi képességét az észak-koreai nukleáris és rakéták ellenében. A ballisztikus rakéták elleni védelem erősítéseként a japán szakértők megvizsgálták a mobil THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rendszert is, de költséghatékonyság okán az Aegis Ashore-t választották. A két rendszer telepítési helye még nem ismert (az északi Akita és a dél-nyugati Yamagucsi tartományban lenne ideális elhelyezni őket), de valószínűleg képesek lesznek egymás megsemmisítési zónáit átfedni, így ez a kettő elegendőnek bizonyulhat a szigetállam védelmére. Meg kell említeni, hogy egy teljesen felszerelt THAAD üteg 1,1 milliárdba kerül és ezekből hatot kellett volna megvásárolni hasonló védelmi szint elérése érdekében.

Az Aegis Ashore a hajófedélzeti Aegis rendszer elemeire épül, ami ismerős a japánok számára, hiszen jelenleg négy rombolójukon is megtalálhatók ezek. Sőt, a fejlesztésben is részt vesznek, ugyanis az egyik legjobb rakétát, amit a rendszer használ, az SM-3 Block IIA-t Amerika japán segítséggel alkotta meg. A 2023-ra elkészülő szárazföldi telepítésű ballisztikus rakétavédelmi rendszer számos képességét most még homály takarja, így azt sem lehet tudni, hogy 2022-től bevezetésre kerülő SPY-6-os rádiólokátorokkal lesznek ellátva, vagy a kisebb teljesítményű SPY-3-al és csak majd később kerülnek beszerelésre a modernebb radarok. Persze nem szabad megfeledkezni arról a négy újabb rombolóról, amit Tokió rendelésére építenek majd meg és szintén rendelkezni fognak ballisztikus rakéták elhárításának képességével.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Szuhoj Szu-30SzM.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.

Aerospatiale SA-330B Puma.

Bell/Boeing CV-22B Osprey.

Sepecat Jaguar GR1.A.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Eurofighter CE-16 Typhoon.

McDonnell Douglas F/A-18D Hornet.

Westland WG-13 Lynx AH.9.

Westland WAH-64D Longbow Apache AH.1.

Dassault Super Etendard.

Lockheed CP-140 Aurora.

HESA Saeghe.

Dassault-Dornier Alpha Jet E.

Sikorsky S-70B-6 Aegean Hawk.

Kawasaki T-4.

Grumman F-14D Tomcat.

Sepecat Jaguar A.

Aermacchi MB-339PAN.

 

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

Szaúd-Arábia az utóbbi évtizedekben mindig kulcsfontosságú államnak számított mind a Közel-Kelet térségében, mind a világgazdaságban, ám a sivatagi monarchia külpolitikájában látványos váltásnak lehettünk tanúi a közelmúltban. Mi áll a háttérben?

Molni vezényletével, sok haditechnikával foglalkozó kolléga hozzájárulásával elkészült a

...amihez a magam részéről is jó olvasást kívánok, és gratulálok a kitartó munkához a szerkesztőbizottság vezetőjének és a szerzőknek!

Zord

 

Kína védelmi minisztériuma felszólította az Amerikai Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel a hidegháborús mentalitással és ehelyett inkább törekedjen szorosabb katonai együttműködésre.

Tovább olvasom

Az ember az állandó rohanásban örül ha a FBre felteszi amit írt, de most végre ide is. Ebben az elemzésben kb megírtam mindent, amit meg akartam írni. A lényegi üzenet, hogy a népszavazás nem döntött el semmit, és a hivatalos narratíva mellett (ideje letapogatni, hogy lehet e függetlennek lenni), legalább ennyire, ha nem fontosabb volt, hogy a Barzani elnök valahogy megpróbálja prolongálni a vezető szerepét. Ezt utóbbit pedig azért érdemes bemutatni, megvizsgálni, mert nyugaton csak annyi látszott a népszavazásból és az utólagos eseményekből, hogy jaj a kurdok megpróbálták mert megérdemlik, de utána meg jaj az iraki kormány, meg Irán és Töröko. hogy beakasztott nekik.
Most jut eszembe, hogy konkrétan el is felejtettem megcáfolni (jó, kontextualizálni) azt a kurd állítást, miszerint ők védték meg a nyugatot az Iszlám Államtól mert falként védték a határokat és súlyos áldozatokat vállaltak. Valóban vállaltak áldozatokat, de ez 1 magukról is szólt, 2. az IÁ csak egyszer tett egy szerény - Moszulhoz hasonló - bepróbálkozást, aztán már csak lövöldözés és robbantgatás folyt.
A másik fő tanulság a tanulmányból, hogy az elemzésben részletezett válságok mellett - a vezetői válság kiteljesedésére is számítani lehet, és az a legrosszabb. Mind három nagy párt élén rivalizálásra és belharcra lehet számítani úgy hogy a belpolválság nem oldódott meg és jönnek majd a kurd és iraki választások is jövőre.
Elkapkodott függetlenség? Iraki Kurdisztán és a függetlenségi népszavazás.

Akinek hosszú a 10 oldal, annak megírtam hasonlóan (de önálló mű), az Élet és Irodalomban is, rövid video reklám után olvasható. A cím: Elsietett függetlenség. Direkt ugyanarra vettem kettőt, jobb találati arány a Google-ben :)

Textilművész rokonunk lakásában hosszú évtizedekig lapult az a papírdoboz, amely levelek tucatjait rejtette. A rokon elhunytával a kisméretű doboz sok más, ma már sajnos feledésbe merült grafikai alkotás mellé került egy nagyobb dobozba, hogy ott további tíz évig lapuljon addig, amíg valaki kinyitja. A valaki én voltam és bizony átsiklottam volna a borítékok tartalma felett, ha nem azt látom, hogy a címzett Bartos Lajos karpaszományos szakaszvezető, majd hadapród őrmester volt, aki a Magyar Királyi Honvédség egyik légvédelmi alakulatánál szolgált, és akinek a nevével már találkoztam egy évekkel ezelőtt megtalált noteszben. A dobozból borítékok, képes- és levelezőlapok mellett közel hetvenöt éve kiállított szabadságos levelek, engedélyek kerültek elő.

Doboztető. Az ifjú Bartos Lajos hadi szolgálata előtt a Meinl Gyula Kávébehozatali Részvénytársaság alkalmazottja volt, leveleit ebben a 20x30-as dobozban tartotta.

A Magyar Királyi Honvéd VIII. Légvédelmi Tüzérosztály Gazdasági Hivatala által kiállított illetményigazolás. Bartos Lajos 1943 augusztusában 80 fillér levonása után 228 pengő 87 fillérből gazdálkodhatott.

„Magyarország kitartása és áldozatkészsége teszi győzelmessé fegyvereinket!” – áll a tábori postai levelezőlapon.

Kézzel írt nyugta 1943 nyarán átvett felszerelési tárgyakról.

Egy másik, 1942-es nyugta egy gépágyús lőtáblázat átvételéről.

Arról is készült egy kis noteszlapnyi igazolás, hogy Bartos Lajos nem kapott szuronyt.

Bartos hadapród őrmester tucatnyi szabadságolási igazolványainak egyike, amely 1943 júliusában három hetes szabadságra jogosította az altisztet. A személyi adatok mellett kézírással rávezették azt is, hogy nevezettet ellátták élelmiszerjegyekkel és ötven százalékos vasúti díjszabás igénybevételére jogosult.

A szabadságolási igazolvány hátoldala a tudnivalókat tartalmazza.

Bartos Lajos még karpaszományos szakaszvezető volt, amikor ezt a kimaradási engedélyt 1942-ben írógéppel kiállították.

Színes kartonra nyomtatott engedély.

Boríték a néhány hónappal korábban repülőhalált halt kormányzóhelyettest, Horthy Istvánt ábrázoló bélyeggel. A bélyeget Horthy István halála után vezették be.

Ugyanannak a borítéknak a hátoldala. A leragasztást két bélyeggel erősítette meg a feladó.

Bartos Lajosnak több barátja is szolgált a győri légvédelmi alakulatnál. Bár sok levél írógéppel készült, ezt még kézzel írta egyikük, külön megjegyezve, hogy nem rossz az élet a Duna partján, csak az élelmezés javulhatna egy kicsit.

Üzennek a Meinl honvédek. A Meinl Gyula Kávébehozatali Rt. rendszeres körlevelet adott ki azoknak az alkalmazottaknak az üzenetével, akik éppen katonai szolgálatukat töltötték.

Egy Gigi nevű ifjú hölgy által írt képeslap eleje. A szövegben remélttel ellentétben Bartos Lajos nem tért haza győztesen, életét vesztette a „messzi nagy Oroszországban”.

* * *

Szlovákiában december 6-án bemutatták a hadsereg által rendszeresítésre kerülő AMV Patria XP gyalogsági harcjármű prototípusát. A helyileg BOV 8x8-nak hívott lövészpáncélos fegyverzetét a hazai EVPU Turra távirányítású tornyába helyezik el.  Az 1540 kilogrammos toronyban a főfegyverzetet egy 2A42 30 milliméteres gépágyú alkotja, ezt egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska egészíti ki. Továbbá lehetőség van a torony bal oldalán két irányított páncéltörő rakéta elhelyezésére is.

Ukrajnában hamarosan elkezdik az ISKRA 80K6T 3D rádiólokátor képességének vizsgálatát. Az AESA antennával ellátott berendezés 500 darab levegőben tartózkodó célpontot képes figyelemmel kísérni 500 kilométeres távolságig és 40 kilométeres magasságig. A két utánfutóra szerelt ISKRA 80K6T 3D rádiólokátor képes együttműködni a különféle légvédelmi rendszerekkel és számukra percenkénti 12 fordulatával igen pontos és friss adatokat szolgáltatni.

Lengyelországban modernizálni szeretnék a hadrendben tartott nagyjából 300 darab T-72/T-72M1-es harckocsit. Páncélosonként 1 millió dollárt szánnának a korszerűsítésre, amely során erősítenék a páncélzatot és erősebb löveggel és/vagy lövedékkel látnál el a harckocsikat, amik modern elektronikai összetevőket is kapnának, így emelkve a célfelderítési, célzási és a kommunikációs képességeiket is.

Olaszországban a Cantiere Navale Vittoria négy új LC23-as jelzéssel ellátott partraszállító naszádot készít a haditengerészet számára. A 23,8 méter hosszú és 6,6 méter széles egységek egyenként képesek lesznek egy 65 tonnás Ariete harckocsi szállítására 13,5 csomós sebességgel. A nehéz páncélos helyett 300 katona, vagy 5 könnyű páncélozott jármű, vagy két M109A2 önjáró tarack helyezhető el a 155 tonnás maximális vízkiszorítású egységek rakterében. Az első LC23-as építését már elkezdték, befejezése a következő évben várható, míg az utolsó, negyedik naszád 2021-ben készül el.

December 11-én az Észt Védelmi Erők megkapták az első Javelin Block-1-es irányított páncéltörő rakétáikat. Az eddig használt Block-0-hoz képest a 2008-tól gyártásba került Block-1-es rakétamotorja erősebb, így gyorsabban teszi meg a célig tartó maximum 2500 méteres útját, ahol a továbbfejlesztett harci résznek és a vezérlést végző szoftvernek köszönhetően pusztítóbb, mint elődje.

A szíriai háború rámutatott számos technikai hibára az orosz Mil Mi-28 Havoc harci helikopter esetében. Ezeket minél előbb szeretnék megszüntetni, így a hajtóművek, repülési elektronika, navigációs rendszer is továbbfejlesztésre fog kerülni a közeljövőben. A gázturbinák érzékenynek bizonyultak az elindított rakéták égéstermékeire, míg a típus 2016. április 12-én bekövetkezett veszteségét a pilóta éjjellátó szemüvegére vezették vissza, amely igen gyakran meghibásodik.

Már a következő évben szeretnék szolgálatba állítani a közelmúltban Szuhoj Szu-57-es típusjelzéssel ellátott PAK-FA vadászbombázót Oroszországban. Gyaníthatóan azonban a 2018-as év csak a csapatpróbák és a sorozatgyártás megkezdését fogja jelenteni a lopakodó képességekkel rendelkező gép életében, amelyből talán 2-3 példány fog ezen részt venni jövőre. Az első gyártási széria 12 Szu-57-ből fog állni.

Az Izraeli Védelmi Erők 10,6 millió dollárért vásárol motorokhoz és erőátviteli és hűtő rendszerekhez kellő alkatrészeket a szovjet T-54/T-55-es harckocsikon alapuló Achzarit nehéz lövészpáncélosai számára, az amerikai Diesel Engineering-től. Az átalakítás során az M109-es önjáró lövegekben használatos erőforrást építették be kis helyigénye okán, ennek erejét egy Allison automatikus sebességváltóval (XTG 411-5A) juttatják el a lánctalpakhoz.

Egy évvel Izraelben történő megérkezése után bevethetőnek nyilvánították az Amerikától vásárolt Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázókat. A típust a légierő 140. százada a "Golden Eagles" repüli a dél-izraeli Negev-sivatagban található Nevatim légibázison.

Dél-Koreában éleslövészettel bizonyították légi célok elleni alkalmazhatóságukat a Boeing AH-64E Guardian Apache harci helikopterek. Két forgószárnyas egy 2,5 kilométeres távolságban repülő Outlaw G2 pilóta nélküli célgépet semmisített meg Stinger infravörös önirányítású rakétákkal.

A dél-koreai Hyundai Rotem egy 357 millió dolláros szerződést nyert el az ország Védelmi Minisztériumától. Ezért az összegért egy eddig még nem meghatározott számú K808-as és K806-os lövészpáncélost kell majd legyártani. Szöul terveiben 2016 és 2020 közötti időszakban 600 jármű beszerzése szerepelt. Várhatólag a páncélosokból évente 100 darab fog elkészülni. A 20 tonnás 8x8-as kerékképletű KW2 Scorpion WAV (régebben K808) új variánsát kevesebb, mint két hónapja mutatták be. Az alapverziónak tekinthető változat kétfős legénysége mellett tíz lövész szállítására képes gyalogsági harcjármű fegyverzetét egy 30 milliméteres gépágyú és egy 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A KW2 közúti sebessége elérheti a 110 kilométer per órát, míg vízben 10 kilométeres óránkénti sebesség elérésére képes.

„Kistestvére” a 16 tonnás 6x6-os kerékképletű K806, elsősorban felderítésre szolgál. Szintén kétfős legénység mellett tízfőnyi lövész szállítására képes. Fegyverzetét egy 40 milliméteres automata gránátvető és egy 7,62 milliméteres géppuska alkotja. Mindkettőt a Hyundai Rotem fejlesztette ki 2012-től kezdődően, a dél-koreai hadsereg igényeinek megfelelően. A nemrégiben bemutatott rakétás páncélvadász változat egy távirányítású fegyverállványon szintén rendelkezik egy 30 milliméteres gépágyúval, valamint a gépágyútól balra két Raybolt irányított páncéltörő rakéta indítótubusa került felszerelésre.

Kínában már repül a JF-17 Thunder kínai-pakisztáni vadászbombázó második kétüléses példánya. Az első példány még idén áprilisban szállt fel. A JF-17B (FC-1B Xiaolong) prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, valamint a gép fesztávolsága is megnövekedett fél méterrel és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé. A hírek szerint összesen három kétüléses prototípust fognak megépíteni, ezekből kettő kerül majd Pakisztánba. A JF-17B változattal már pakisztáni pilóta is megismerkedhetett a levegőben.

A kanadai kormány kinyilvánította szándékát, hogy megszerezzen egy meglévő és bevált NATO-hadihajó tervet, amelyet könnyen megváltoztathattak, hogy megfeleljen a királyi kanadai haditengerészet követelményeinek. A megrendelés elnyerésére két jelentkező rögtön akadt. Az egyik, amelyiket az olaszok vezetnek a FREMM fregattal próbál meg révbe érni. Igen hamar lennének készek az egységek átadására, sőt a gyártásba a helyi Irving Hajógyárat is bevonnák. A spanyolok által vezetett csapat a Navantia által tervezett F-105-ös fregatt terveivel szeretné megvetni horgonyát az Atlanti-óceán túlpartján. A spanyol, norvég, és ausztrál döntéshozók tetszését elnyerő hajóhoz a svéd Saab 9LV harcirányító rendszerét ajánlják.

A Boeing CF-18 (F/A-18A/B) Hornet vadászbombázó repülőgépek váltása sem került le a napirendről. A 78 hadrendben lévő példány pótlására 88 beszerzését tervezik. Azonban míg a kiválasztási procedúra 2018 és 2022 között lezárul, addig az átmeneti időre Ausztráliától vásárolnának 18, ott már kivonásra kerülő F/A-18 A/B Hornet-et és további pótalkatrészeket. A távoli kontinensen éppen 2022-ig kerülnek majd nyugdíjazásra az első generációs Hornet vadászbombázók.

Kicsit délre is volt miért megemlíteni a Hornet gépcsaládot, egészen pontosan annak legfiatalabb tagját, hiszen az Amerikai Haditengerészet átvette a 150. Boeing EA-18G Growler gépét. A rádióelektronikai zavarásra szolgáló változat gyártása 2007-ben vette kezdetét, szolgálatba 2009-ben lépett.

Peruban a légierő átvette a negyedik C-27J Spartan szállítógépét is.  Az ország vezetése 12 Spartan beszerzését emlegette pár évvel ezelőtt, az eddigi megrendelések csak 4 gépre szóltak.

Sínen van viszont az ország haditengerészeténél hadrendben álló Type 209/1200-as osztályú tengeralattjárók helyi modernizációs programja. Az első egység, a BAP CHIPANA (SS 34) már meg is érkezett a hajógyárba, ahol testét kettévágják és alapos korszerűsítést végeznek el rajta a német ThyssenKrupp AG segítségével. Beépítésre fog kerülni az Airbus DS Optronics SERO 250S jelzésű optronikus árboc, ami a periszkópot fogja helyettesíteni, valamint a tengeralattjáró a nyolc 533 milliméteres torpedócsövének bármelyikét használhatja majd az SM-39 Exocet hajók elleni rakéták indítására.

Brazília Védelmi Minisztériuma december 1-jén engedélyezte a haditengerészetnek, hogy további lépéseket tegyen a brit HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó megvásárlása érdekében. Az OCEAN 2018 márciusában fog leszerelésre kerülni, de az eladáshoz Washington hozzájárulása is szükséges, az amerikai eredetű rendszerek miatt. Ezek a közelkörzeti légvédelemért felelős Raytheon Mk 15 Phalanx Block 1B gépágyúk, ám elképzelhető, hogy ezek 3 példánya nem fog szerepelni a 113 millió dollárért megvásárolható, 22000 tonnás egység felszerelésében. Amennyiben a megvásárlásra sor fog kerülni, úgy az OCEAN a 2019-es évet egy alapos felújítással fogja eltölteni, ami után 2020-ban állhat majd újra szolgálatba.

Újra szóba hozták Argentínát az orosz MiG-29-es Fulcrum vadászgépekkel. Orosz forrásokból származó információk szerint a gyártó részéről készek a kiértékeléshez szükséges anyagok átadására, amennyiben a dél-amerikai országban komolyan felvetődne a típusrendszeresítésnek gondolata.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Rafale C.

Northrop F-5E Tiger II.

MiG-21Bisz.

McDonnell Douglas F-4S Phantom II.

Dassault Mirage 2000N.

Sikorsky CH-53GA.

Szuhoj Szu-25K.

Grumman F-14A Tomcat.

Xian Y-20.

Lockheed Martin F-16DM Fighting Falcon.

Kawasaki C-1.

Boeing RC-135U.

IAR-93A Vultur.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Pilatus PC-9M.

Lockheed P-3C Orion.

Westland WG-13 Super Lynx Mk88A.

Szuhoj Szu-27UB.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Airbus A400M Atlas.

Grumman E-2C Hawkeye.

Sepecat Jaguar GR.1.

2017. december 8-án került megrendezésre az ,,Észak-Korea körüli feszültség Kína és az USA kontextusában” című kerekasztal-beszélgetés a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új Oktatási Épületében az NKE Kína-kutatási TDK rendezvénysorozatának keretében. A beszélgetésen részt vett Prof. Dr. Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes, az NKE Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék egyetemi tanára, korábbi vezérkari főnök és szakkollégiumunk támogatója; Dr. Csoma Mózes Korea-szakértő; őex. Kusai Sándor Kína- és nemzetközi kapcsolatok-szakértő, a PPKE oktatója, Magyarország korábbi pekingi, ill. Phenjanba delegált nagykövete; Csizmazia Gábor, az NKE Amerika Tanulmányok Kutató Központjának kutatója és Bartók András, az NKE Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének oktatója, a Biztonságpolitikai Szakkollégium senior tagja. A beszélgetést Dr. P. Szabó Sándor, az NKE Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központjának igazgatója moderálta.

Elsőként Dr. Csoma Mózes beszélt az észak-koreai identitásról és szövetségi rendszerről. Észak-Korea hivatalos, ún. dzsucse ideológiájában és sajátos történelemszemléletében az ,,5000 éves koreai kultúra” legfejlettebb szakaszaként határozza meg  jelenlegi rendszerét. Az ország önmagára a konfuciánus értékek valódi letéteményeseként tekint, a kulturális gyökereket Kína a Csing-dinasztia hatalomra kerülésével elvesztette, a Koreai-félsziget viszont megőrizte azt a mintegy 250 éves bezárkózás alatt (Kis Kína-elv). Phenjan már a ’80-as években sem tekintette a szomszédos Kínát ténylegesen kommunista országnak, a rendszerváltozások idejében pedig úgy érezték, hogy szövetségesek nélkül maradnak. A politikai hangulatot az állandó félelem jellemezte: Washington bármikor támadást indíthat az ország ellen. Az észak-koreai tankönyvekben foglaltak alapján minden külső támadás azért történhetett meg a több ezer éves történelem során, mert a Koreai-félszigeten lévő államalakulatok sosem voltak képesek megfelelő erő demonstrálására. Az észak-koreai rezsim szemében az elrettentés politikájának szükségességét bizonyítja Szaddám Huszein és Moammer Kadhafi rendszerének bukása. Kadhafi egy alku keretében ,,önként” mondott le a tömegpusztító fegyverekről – ha nem mond le, talán a mai napig nem sikerül megdönteni uralmát. Ezek alapján fogant meg a nukleáris fegyverkezési program szükségének gondolata, mivel az USA részéről sosem ért még támadás olyan országot, amely nukleáris kapacitással rendelkezik – ezen katonai képesség része a ballisztikus rakétaprogram is. A KNDK 2006 óta de facto atomhatalom, azóta ez a Kim-rezsim fenntartásának záloga. A szakértő hangsúlyozta, hogy a konfuciánus gondolkodás központi szereppel és súllyal bír a konfliktus hátterében. Kim Dzsong Unnak a KNDK eddig történelmében példa nélkülien fiatal vezetőként ahhoz, hogy legitim és köztiszteletben álló vezetőként ismertesse el magát, egy nagy tettet kell végrehajtania – ilyen lehet például a koreai háborút lezáró békeszerződés aláírásának kikényszerítése vagy a KNDK hosszú távú biztonságának garantálása.

Csizmazia Gábor kifejtette, hogy az USA számára mindig is elvi kérdés volt az atommentesítés: 1994-ben a Clinton-adminisztráció részéről már felvetődött egy megelőző katonai csapás lehetősége, a Bush-kormányzat pedig a ,,gonosz tengelyének” részeként említette Észak-Koreát. Azt azonban le kell szögezni, hogy sosem volt hivatalos program a rezsim megbuktatása, csupán a nukleáris leszerelésre tekintettek reális célként. Az interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztése az amerikai közvélemény részéről kezd elérni egy neuralgikus pontot, nevezetesen az USA területe elleni közvetlen támadás lehetőségét. James Mattis védelmi miniszter és Rex Tillerson külügyminiszter gondolatai alapján az Obama-kormány alatt stratégiai türelemről beszélhetünk, amely nem bizonyult kellően hatékonynak, ezért ehelyett erős nyomást és stratégiai felelősségre vonást (massive pressure & strategic accountability) kell alkalmazni. A preventív csapás az ,,inkább ők, mint mi” elvén alapul, azonban ennek lehetősége az idő előrehaladtával egyre csökken.

Prof. Dr. Szenes Zoltán a kubai rakétaválsághoz hasonlította a helyzetet, ahol mindkét félnek adódott lehetősége a háború kirobbantására. Az amerikai sajtó szerint jelenleg háromféle forgatókönyv létezik: a megelőző csapás lehetősége, a hagyományos eszközökkel indított háború és az atomháború, ahol a veszteséget az elemzések 250.000 és 8.000.000 fő közé sorolják. Az Egyesült Államokban a közvélemény több mint fele támogat egy esetleges megelőző támadást. A tábornokkiemelte, hogy a két vezető (Kim Dzsong Un és Donald Trump) személyisége eszkalálja a konfliktust, ám amíg az amerikaiaknál tudjuk, hogy háromszoros jóváhagyási garancia létezik egy nukleáris konfliktus megindítására, addig Észak-Korea esetében nem rendelkezünk erre vonatkozó információkkal.

Kusai Sándornak fél évvel ezelőtt meggyőződése volt, hogy a konfliktus tényleges jeletősége elhanyagolható a nemzetközi sajtóvisszhanghoz képest, ám ma már egyáltalán nem olyan biztos ebben. A nagykövet kifejtette, hogy Kína szemszögéből nézve Észak-Korea komoly geopolitikai funkcióval bír, a két Korea esetleges egyesülésével a félsziget amerikai befolyás alá kerülhet. Ezzel fennáll az a stratégiai veszély, hogy az USA tengerészeti és légi támaszpontokat létesít Kína közvetlen határainál. Kim Dzsong Un politikailag eltávolodott Pekingtől: előbb kivégeztette nagybátyját, aki a kínaiak fő összekötő embereként funkcionált, majd meggyilkoltatta a kínai titkosszolgálat által védett bátyját. A kínai külpolitikai doktrína egyik alappillére a be nem avatkozás elve, a KKP XIX. kongresszusa során is megerősítették a ,,békés felemelkedés” programját vagyis Kínának jelenleg nem érdeke a háború. Peking minden érintett szereplőt önmérsékletre int és két- vagy többoldalú tárgyalásokat szorgalmaz.

Bartók András Abe Sinzó japán miniszterelnök biztonságpolitikai reformjával kapcsolatban kifejtette, hogy belpolitikai érdekek miatt szükséges a félelemfaktor fenntartása, ezzel kívánják elérni a remilitarizálás támogatását és egy esetleges alkotmánymódosítást (a japán alkotmány 9-es cikkelyének revíziója jelenleg nagyon alacsony támogatottságot élvez a japán választópolgárok körében). 2020, a tokiói olimpia éve fordulópontot hozhat a szigetország biztonsági kérdéseivel kapcsolatban. A japán védelmi költségvetés fokozatos emelése és a fegyverkezés mellett felmerült egy mérlegelő vizsgálóbizottság felállítása, amely a Japán Önvédelmi Haderő védekező funkciójának keretein belüli, megelőző csapásmérő képesség kialakításában dönthet.

Lektorálta: Lendvai Tünde

A Mindenki Hadtudománya Szabadegyetem elnevezésű rendezvénysorozat részeként tartott előadást a napokban dr. Kaiser Ferenc egyetemi docens Budapesten, a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban.

Nem lehetett volna jobban időzíteni Brandt Gyula magyar Mi-24-esek történetét feldolgozó könyvének bemutatóját, mint amikor az újjászületésre ítélt típus nyolc példánya már Péterváron van a javítósoron. De nemcsak a nagyszerű kötet miatt volt érdemes ma Szolnokra látogatni...Koller József bázisparancsnok némi utalással szolgált arra nézve, hogy a gépek talán némi képességjavulással felvértezetten kerülnek vissza Magyarországra.

A szerző könyvét ismerteti.

Kedvezményes árusítás.

Zord

 

2017. december 6-án Bartók András senior szakkollégista tartott előadást ,,Kínai védelempolitika, reformok, haderőfejlesztés, a ’80-as évektől napjainkig” címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új oktatási épületében, az esemény a Biztonságpolitikai Szakkollégium ,,Szakkollégiumi Esték” című előadássorozatának keretében került megrendezésre. András a szakkollégiumi tagsága mellett az NKE Hadtudományi Doktori Iskola harmadéves hallgatója, az NKE Ludovika KÖFOP programjában résztvevő kutató, illetve az egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia tanszékének oktatója.

Az előadás célja a fegyverrendszerek bemutatásán túl a kínai védelempolitika alakulásának történelmi áttekintése volt, az elmúlt négy (valójában inkább három) évtizedre és a vezetői generációváltásokra fókuszálva. Az előadás elején András bemutatta a kínai hadsereg ‘Join the Army – Become the Power of China’ c. toborzó videóját, mely kellően megalapozta a nézőközönség hangulatát, hisz ízelítőt kaphattunk a kínai fegyverrendszerekből és a fiatalokat célzó, csatlakozásra buzdító propagandisztikus üzenetekből egyaránt. Az előadás három fő rész köré épült fel: először általánosságban beszélt a kínai védelempolitikáról, az erőkivetítési stratégiáról és annak globális megítéléséről. A nemzetközi közvélemény két csoportra osztható: az egyik a pozitívabb és bizakodóbb csoport (‘panda huggers’), akik elsősorban a kínai kultúra lenyűgöző mivoltát hangsúlyozzák, rájuk érzékelhető hatást gyakorol a kínai soft power. A másik csoport (‘dragonslayers’) a soft power helyett inkább a hard powerre fókuszál, sokkal inkább veszélyesnek találja a kínai fegyverkezést és a transzparencia hiányát. Nehéz átlátni, hogy jelenleg pontosan hogyan áll a kínai fegyverrendszerek – és általánosságban véve a haderő – fejlesztése, még akkor is, ha kétévente kiadnak egy hivatalos védelmi fehér könyvet, ez ugyanis nem más nagyhatalmak védelmi dokumantumaihoz hasonló strukturált rendszert követ. . Annyit sejthetünk, hogy bár Kína komoly előrelépéseket tett mind általánosan a modernizáció, mind az erőkivetítési képességek terén, a logisztikai háttértámogatásban még komoly elmaradások vannak az Egyesült Államok, vagy Oroszország haderejéhez képest, ezen a területen jelentős fejlődésre van szükség. A jövő kérdése, hogy a kínai erőkivetítés mennyire lesz hasonlítható az amerikai és orosz haderőhöz, milyen fokig terjed majd ki a gyorsreagálású erők akciórádiusza.

András ezt követően a Kínai Kommunista Párt főtitkárainak jól szakaszolható programjait és fókuszát ismertette. Teng Hsziao-ping egyik fő programja volt a hadsereg és a védelempolitika modernizációja, ez utóbbit 1978-ban, a KKP Központi Bizottságának 3. plenáris ülésén hirdette ki. 1979 és 1987 között a Teng vezette Kína – Mao népi háborúja helyett –  a békeidőre rendezkedett be, ekkor vált külpolitikai doktrínává az erősségek és képességek elrejtése a lehetőségek kihasználása és a gazdasági növekedés érdekében. 1989-re viszont Kína gazdasági megerősödése automatikusan emelte a kínai védelempolitika színvonalát, elősegítette a komolyabb katonai reform ügyét. Teng Hsziao-ping az 1982-es alkotmánya igyekezett megerősíteni a haderő feletti civil kontrollt, melynek központi eleme két testület: a KKP Központi Katonai Bizottsága és a KNK Központi Katonai Bizottsága. A két testület tagjai között ma is szembetűnő átfedés van, tagjai alkotják az ország legfelsőbb katonai vezetését. Ezzel szemben a KNK Nemzetvédelmi Minisztériuma más államok védelmi minisztériumaihoz képest inkább kissé reprezentatív jelentőségű, elsődleges feladata a külföldi védelmi minisztériumokkal való kapcsolattartás.

Csiang Cö-min idejéből a tajvani krízist (1995-96) emelhetjük ki, amikor Kína ballisztikus rakétákat lőtt ki Tajvan irányába, az USA pedig válaszul két repülőgép-hordozó harccsoportot küldött a Tajvani-szorosba. Ekkor már komolyabban is felmerült az elrettentés igénye, később ebből született meg az A2/D2 stratégia. Csiang idejében a határviták problémájának rendezését már multilaterális keretben kívánták megoldani, ebből a célból jött létre a Sanghaji Ötök (1996), ami később továbbfejlődött a Sanghaji Együttműködés Szervezetévé (2001). A szervezet tagállamai megállapodást kötöttek arról, hogy csökkentik a határterületeken állomásozó erőket. 1998 óta kétévente jelenik meg a kínai katonai stratégia, a védelmi fehér könyv. András itt megemlítette a Korlátok nélküli hadviselés c. könyvet, amiben a szerzőpáros már egy ,,új típusú, korábbi kereteket meghaladó, összetett háborúról” beszél, a hadművészeti forradalom szükségességére hívja fel a figyelmet, mivel a pusztán technológiai megközelítés már nem elégséges. Ebből a korszakból bemutatta a Type-80/88 típusú harckocsit, a DF-21 interkontinentális ballisztikus rakétarendszert, a Chengdu J-7-es vadászgépet, a Song dízel tengeralattjárót és a Jiangwei fregattot (Type 053H3), melyek már egy függetlenebb fejlesztési vonalat képviseltek a szovjet technológiától.

Hu Csin-tao  pártfőtitkári megbízatása során vált közkeletűvé a “Kína évszázada” fogalom a nyugati sajtóban, ekkortól élesednek a különböző területviták. A tengeri erőkivetítés céljából hadrendbe állítják a Liaoning repülőgép-hordozót, illetve fontos megemlíteni, hogy a hadászati rakétaerők eszközparkjában markáns ugrás következik be 1996 (a tajvani krízis) és 2000 között. Példaként említett egy 60 csomóval mozgó ellenséges repülőgép-hordozót eltalálni képes, mobil platformról indítható ballisztikus rakétát, amit elrettentés céljából fejlesztettek – azonban erről  a projektről nem tudunk konkrétumokat.

Hszi Csin-ping pártfőtitkárrá választásával egy vezetői generációváltásra került sor a KKP-n belül,  Hszi programja újabb változásokat eredményezett a kínai haderőben. Hszi létrehozta a KKP Nemzetbiztonsági Bizottságát, a 7 katonai körzetet 5-re szűkítette és központosítást hajtott végre a fegyveres erőknél, pl. a partiőrségeket is egy központi parancsnokság alá vonta. Létrejött a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Stratégiai Támogató Hadereje, melynek fő feladatai közé tartozik többek között a kiberbiztonság és a kutatás-fejlesztés támogatása .

A harmadik, egyben utolsó nagyobb témakör a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haderőnemeinek, azaz a szárazföldi-, a haditengerészeti-, a légi haderőnemek, a hadászati rakétaerők és a hadászati támogatóerők áttekintése volt. Utóbbi egy teljesen új haderőnem, feladata többek között az integrált hálózati és elektronikai hadviselés feltételeinek biztosítása, vagyis az ellenfél irányítói, hírszerzési, megfigyelési és felderítési készségeinek rombolása, degradálása. Számos grafikonon keresztül tanulmányoztuk a KNFH haderőnemeinek eszközparkjában történt változásokat, a legtöbb esetben egy hirtelen megugrás figyelhető meg az állományban 1996-ot követően (a tajvani konfliktus éve), 2008-ban viszont látható a modernizáció, számos új típus bevezetése pl. a rakéta eszközpark esetében. Hasonló, új fejlesztések a lopakodó funkcióval és cirkáló rakétákkal felszerelt katamarán (Houbei – a típust fregattnak is sorolják, de ahhoz túl kicsi), illetve a nukleáris elrettentés tengeri lábát adó, tengeralattjáróról indítható, nukleáris töltettel rendelkező ballisztikus rakéták.

Összefoglalásként András két elképzelést vázolt fel a következő évtizedeket illetően: az első az intervenció-ellenes koncepció dominanciája (vagyis a be nem avatkozás elvéhez való ragaszkodás) és egy kismértékű erőkivetítési potenciál, a második pedig egy, az Egyesült Államokhoz és Oroszországhoz hasonló csapásmérő képességekkel rendelkező globális hatalommá válás irányába történő elmozdulás.

Az izraeli kormánypárt tagja szerint Magyarországon baloldali zsidók "az erősödő antiszemita jobboldallal összefogva" akarnak hatalomra jutni.

Tovább olvasom

1977. október 13-án a Lufthansa 181-es járata felszállt Palma de Mallorcáról és Frankfurt felé vette az irányt. Félórás repülés után a gép a francia partokhoz közeledett, amikor egy négyfős terrorista csoport - két férfi és két nő - átvette a hatalmat a fedélzeten. Ezzel kezdetét vette az ötfős személyzet és a 86 utas három kontinensen átívelő ötnapos kálváriája. 

A hetvenes évek első felében példátlan erőszakhullám söpört végig az akkor még kettéosztott Németország nyugati felén, a Német Szövetségi Köztársaságon (NSZK). 1970-ben megalakult a szélsőséges baloldali nézeteket valló Vörös Hadsereg Frakció (RAF – Rote Armée Fraktion) nevű szervezet, amely az alapító Andreas Baader és Ulrike Meinhof után Baader-Meinhof csoportként is ismert volt. Működésüket terrorcselekmények, robbantások, bankrablások, emberrablások, gyilkosságok jellemezték. Tevékenységük 1977-re csúcsosodott ki, ez volt a legvéresebb év az NSZK-ban. Az erőszak az őszi hónapokban csapott a legmagasabbra. A német őszként elhíresült időszak egyik eseménye volt a Lufthansa 181-es járatának elrablása, amelyet a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet tagjai hajtottak végre.

*

Amikor a bajor Landshut városról elnevezett, D-ABCE lajstromjelű, Boeing 737-200-as a francia Riviéra felé közelített, a terrorista csoport két tagja betört a pilótafülkébe, ketten pedig az utasokat és a háromfős kabinszemélyzetet tartották sakkban fegyverrel. Vezetőjük, Zohar Juszuf Akacse, kinevezte magát a gép parancsnokának és megkövetelte, hogy Mahmud kapitánynak szólítsák. Arra kényszerítette a Landshut valódi kapitányát, a 37 éves Jürgen Schumannt és a 35 éves első tisztet, Jürgen Vietort, hogy a géppel Róma felé vegyék az irányt.  

Schumann kapitány tájékoztatta a francia légiforgalmi irányítást és a Boeing Róma felé fordult. A terroristák közölték a követeléseiket: a Baader-Meinhof csoport tizenegy, a Stuttgart-Stammheim börtönben fogvatartott tagjának szabadon bocsátását és 15 millió dollár váltságdíjat az utasokért és a repülőgépért cserébe. Ellenkező esetben az utasok kivégzésével és a repülőgép felrobbantásával fenyegetőztek. 

A Landshut Róma-Fiumicinón. A reptéri kerítésnél kíváncsiskodók nézik, fotózzák az eltérített gépet. Jól látszik, hogy az utastér sötétítőit lehúzatták a géprablók.

Az NSZK belügyminisztere arra kérte az olasz kormányt, hogy ne engedjék tovább a gépet, de az olaszok úgy döntöttek, hogy jobb, ha kimaradnak az egészből. Feltankolták a 737-est, amely 17 óra 50-kor elhagyta Fiumicinót és Ciprus felé repült tovább. A távolodó géppel egyre nehezebb volt közvetlen kapcsolatot létesíteni, ezért a Lufthansa frankfurti központja arra kérte a Földközi-tenger térségében repülő gépeket, hogy segítsenek a kapcsolattartásban. A Landshut 20 óra 30 perckor leszállt Larnakán. Mahmud a gép azonnali feltöltését követelte, és ahogy korábban is, az utasok kivégzésével és a repülőgép felrobbantásával fenyegetőzött arra az esetre, ha követelését nem teljesítik. Ciprus külügyminisztere és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért képviselője megpróbálta jobb belátásra bírni Mahmudot, de az hajthatatlannak bizonyult. Akaratának megfelelően a Landshut röviddel 23 óra előtt felszállt. Úti célja Bejrút volt.

*

Röviddel azután, hogy az NSZK kormánya értesült a 181-es járat eltérítéséről, Helmut Schmidt kancellár utasítására készenlétbe helyezték a rendőrség terroristaellenes alakulatát, a GSG 9-et. A Grenzschutzgruppe 9 (Határőrcsoport 9) azután alakult, hogy az 1972-es müncheni olimpián palesztin terroristák által elrabolt izraeli sportolók kiszabadítása fiaskóval végződött. A GSG 9 parancsnoka Ulrich Wegener ezredes volt, aki korábban brit és izraeli különleges alakulatoknál szerzett tapasztalatot, sőt az izraeliek 1976. júliusi, az ugandai Entebbében végrehajtott túszmentő akciójában is részt vett. Wegener emberei közül harmincan egy Boeing 707-es fedélzetén Ciprusra repültek, de mire megérkeztek, a Landshut már felszállt és elrepült keleti irányba. Még azon az éjszakán egy másik 707-es is elindult a Közel-Keletre, fedélzetén Wegener ezredessel, a GSG 9 további harminc emberével, a jó közel-keleti kapcsolatokkal rendelkező Hans-Jürgen Wischnewski államminiszterrel és túsztárgyaló csapatával.

Túsztárgyalók Wischnewski gépén. A kép közepén Ulrich Wegener ezredes látható.

Közben az eltérített 737-es Larnakából Bejrút felé repült, de a blokád alatt álló repülőtéren nem tudott leszállni, ahogy Damaszkusz, Amman, Bagdad és Kuvait szintén megtagadta a leszállási engedélyt. A libanoni, szíriai, jordániai, iraki és kuvaiti légtérben való háromórás repülés után – immár október 14-én, péntek éjjel - Schumann és Vietor Bahreinben tette le a Boeinget. Itt nem sikerült tankolni, ezért Dubaj lett a következő célrepülőtér az Egyesült Arab Emírségekben, ahova reggel hat órakor meg is érkeztek, annak ellenére, hogy a dubaji reptéren sem engedték leszállni őket. Nem is nagyon tudtak volna tovább repülni, mert addigra már alig tíz percre elegendő üzemanyaguk maradt. Időközben a Larnakáról továbbindult Boeing 707-es a különböző a lehetőségek latolgatása után Ankarába repült, hogy ott várakozzon a további utasításig.

A Dubajban veszteglő Landshut utasaira újabb megpróbáltatás várt: ötvennégy óra várakozás a sivatagi hőségben felforrósodott ötvenfokos utastérben. A kondicionáló rendszer felmondta a szolgálatot, és a fedélzeti mosdókban lassan áldatlan állapotok alakultak ki. Mégis, egyetlen röpke pillanatig úgy érezhették a túszok, hogy maradt némi emberség a géprablókban. Az okot egy születésnapi torta szolgáltatta, amely az egyik légiutas-kísérő, a 28 éves Annemarie Staringer köszöntésére került a fedélzetre. A gép kiszolgálása közben számos fotót sikerült készíteni. Közben az Ankarában várakozó különítményt szombaton, további rendelkezésig hazarendelték az NSZK-ba.

A Dubajban veszteglő Landshut ajtajában Mahmud áll pisztollyal a kezében.

Ivóvíz és élelmiszer kerül a Lufthansa gép fedélzetére.

Mahmud fegyvert szegez az egyik pilótára. 

Wischnewski arról igyekezett meggyőzni az Egyesült Arab Emírségek védelmi miniszterét, hogy engedélyezze egy túszmentő akció végrehajtását. A miniszter bele is ment volna azzal a feltétellel, hogy saját katonái is részt vesznek az akcióban, de erre nem kerülhetett sor, mert a Landshut október 16-án valamivel dél után tisztázatlan úti céllal felszállt. A gép az ománi légtérben folytatta útját. Ománban szintén nem kapott leszállási engedélyt, csak a dél-jemeni Adenben. Most is az üzemanyag volt az oka annak, hogy a pilóták annak ellenére leszálltak, hogy az engedélyt nem kapták meg. Schumann és Vietor a futópálya mellett, a kényszerleszálló sávon (más forrás szerint a homokkal szennyezett gurulóúton) landoltak a 737-essel. Mahmud engedélyezte, hogy a kapitány átvizsgálja a futóművet, hogy nem sérült-e meg a leszállásnál. Schumann kapitány az engedélyezett távollétet kihasználva eltűnt és tájékoztatta a jemeni hatóságokat a gépen uralkodó helyzet részleteiről.

Időközben Mahmud teljesen megváltozott. Már az adeni leszálláskor is dührohamot kapott, mert nem tudta becsatolni a biztonsági övét. A két pilóta segített neki, attól tartva, hogy a fékezéskor előre repül a pilótafülke belépőjében lévő ülésről. A jemeniek sem segítettek a helyzeten azzal, hogy elutasították Mahmudot, mindenhol akarták látni, csak Adenben nem, pedig ő barátnak hitte őket és bízott a támogatásukban.

Amikor Schumann visszatért a fedélzetre, Mahmud letérdeltette a turista és az első osztály között. A kapitány megpróbálta elmagyarázni, hogy mi történt, de a terroristát csak az érdekelte, hogy bűnösnek érzi-e magát a hatóságok tájékoztatása miatt. Schumann ismét magyarázattal próbálkozott, de Mahmudot már nem érdekelte semmi, és egy lövéssel kivégezte a kapitányt.

Jürgen Schumann 1968-ig vadászpilóta volt, Starfighteren repült, utána lett a Lufthansa pilótája.

Ettől kezdve a túszok elvesztették minden reményüket. Mahmud a továbbrepülés mellett döntött. Az első tisztre, az egykori haditengerészeti pilótára, Jürgen Vietorra várt, hogy felszálljon a géppel. Vietor a véletlennek köszönhette, hogy aznap ő volt a másodpilóta, a gép eredeti első tisztje beteg lett, ezért hívták be dolgozni. Ez volt az első és egyben utolsó közös útja Schumannal. Még a kapitány lelövése előtt Vietort is kivégzéssel fenyegették. Egyszer azért, mert karórájának márkajelzése és az abban lévő J betű miatt Mahmud zsidónak nézte, másodszor pedig azért, mert a Baader-Meinhof csoportot nem szabadságharcosoknak, hanem terroristáknak nevezte.

Jürgen Vietor Egyiptomnál messzebb soha nem repült Boeing 737-es pilótaként. Szerencsére a Landshut fedélzetén lévő repülési térképek egyikén még éppen rajta volt Mogadishu, a másodpilóta fel tudott készülni az útra. Schumann kapitány megüresedett ülését Mahmud foglalta el, fején a halott kapitány sapkájával. Vietor a szomáliai fővárosba repülte a gépet, és kora reggel leszállt Mogadishuban. Közben Hans-Jürgen Wischnewski és Wegener ezredes gépe ugyancsak Mogadishuba tartott.

Schumann kapitány holttestét Mogadishuban az egyik vészcsúszdán juttatták le a fedélzetről.  

Mahmudon látszott, hogy az idegei lassan kikészülnek. Kijelentette, hogy ha délután négyig nem érkeznek meg bebörtönzött társai, felrobbantja a gépet. Hogy nyomatékot adjon szavainak, társaival elkezdte az utasok megkötözését biztonsági övekkel, harisnyákkal, majd a fedélzeti készletben lévő röviditalokkal leöntötték őket, hogy „jobban égjenek”. Azután plasztik robbanóanyagot helyeztek el szerte a gépen.

A GSG 9 Ankarából hazarendelt emberei másnap a parancsnok-helyettes, Klaus Blatte őrnagy vezetésével egy Boeing 707-es fedélzetén ismét útra keltek és Krétára repültek, hogy a közelben legyenek. A Landshut ekkor már Mogadishuban volt. Először az volt az utasítás, hogy amilyen gyorsan csak lehet, repüljenek Mogadishuba, majd arra kérték a pilótákat, hogy késleltessék az érkezést és tájékozódjanak egy dzsibuti leszállás lehetőségéről. Dzsibuti azonban nagyon kíváncsi volt, és túl sokat kérdezett, ezért a németek úgy döntöttek, hogy inkább a levegőben várakoznak. Négy órán át rótták köreiket, amikor utasítás érkezett, hogy induljanak Mogadishuba és a leszállást sötétedés utánra időzítsék.

Az időhúzásra azért volt szükség, mert közben Helmut Schmidt kancellár telefonon tárgyalt Sziad Barre szomáliai elnökkel. A diktátor nyilván ígéretet kapott erre-arra, mert beleegyezését adta, hogy a GSG 9 Mogadishuban végrehajtsa a túszmentő akciót. A 707-es 20 órakor elsötétítve szállt le és a repülőtér katonai szektorába állították. Az elkövetkező órák a felszerelés kipakolásával és a műveleti terv ellenőrzésével teltek.

Mogadishuban Wischnewski átvette a túsztárgyaló szerepét, és hogy időt nyerjen, arról tájékoztatta Mahmudot, hogy a Baader-Meinhof csoport tizenegy tagját szabadon engedték a stuttgarti börtönből és úton vannak Mogadishuba, érkezésük nyolc óra múlva várható. Mahmud - talán ellenőrzésképpen - megkérdezte a már végtelenül fáradt Vietort, hogy mikorra érhet Mogadishuba a tizenegy főt szállító gép. Vietor gyors fejszámolással arra jutott, hogy hét-nyolc órás út lehet. A győzelem érzése felvillanyozta Mahmudot és társait. Újabb határidőt adtak, helyi idő szerint másnap hajnali 2 óra 30 percig. Ennyi idő már elég volt a GSG 9-nek, hogy felkészüljön a műveletre, amely közben a Tűzvarázs (Feuerzauber) nevet kapta.

A késő esti órákban egy felderítőkből és mesterlövészekből álló csapat kezdte meg tevékenységét Blatte őrnagy irányításával. Az éjjellátó szemüveggel és érzékeny lehallgató berendezésekkel felszerelt csapat a terroristák repülőgépen belüli pontos tartózkodási helyéről igyekezett információt szerezni. Wegener ezredes vezetésével felkészült a behatoló különítmény is. A különítmény hat, ötfős csoportból állt, így a négy ajtóhoz és a két szárny feletti vészkijárathoz is jutott egy-egy csoport. Velük együtt egy egészségügyi és egy műszaki csoport is felkészült. Utóbbiban két brit SAS katona is helyet kapott. Az Egyesült Királyság nem csak különleges műveleti tapasztalatával, hanem technikai eszközökkel is támogatta az akciót: érzékeny lehallgató berendezéssel és azzal a fény- és hanggránáttal, amelyet a SAS katonák kezeltek. A gép közelében kialakítottak egy gyűjtőhelyet, ahol a már kimenekített túszok gyülekezhettek. Az egész helyszín köré a szomáliai hadsereg katonái vontak gyűrűt és előkészítettek egy máglyát is.

A behatoló csoport két órával az akció kezdete előtt készen állt, közben a felderítő csoporttól folyamatosan érkeztek az információk, majd egy órával a kezdés előtt elkezdték a Landshut megközelítését. Fél óra kellett ahhoz, hogy hátulról, rejtve közelítsék meg a gépet és behatolásra készen elhelyezkedjenek alatta. A behatolás előtt pár perccel a toronyból rádión hívták Mahmudot. Elhitették vele, hogy egy kairói tankolást követően már közeledik a börtönből kiengedett tizenegy főt szállító gép és rövidesen megérkezik Mogadishuba.

Vietor később úgy emlékezett vissza, hogy amikor Mahmuddal a pilótafülkében volt, egy kaparászó zajra lett figyelmes. Ezután hagyta el a pilótafülkét és leült az egyik ülésre. Ekkor 60-70 méterrel a Boeing 737-es előtt a szomáliai hadsereg katonái meggyújtották a máglyát. A tűz fénye odavonzotta a pilótafülkében és az utastér elején lévő terroristák figyelmét. Miközben a szélvédőn át az égő máglyára figyeltek, az SAS katonák a pilótafülke előtt jelszóra - Tűzvarázs! - működésbe hozták azt a gránátot, amely fény- és hanghatásával nagyjából hat másodpercre teszi cselekvőképtelenné a közelben tartózkodókat. Ekkor a GSG 9 emberei már a géphez hangtalanul odatámasztott létráikon és a szárnyon várakoztak és az ajtók külső nyitása után behatoltak az utastérbe.   

A behatoló túszmentőket a fedélzeten uralkodó állapotok miatt rettenetes bűz fogadta. Németül kiabáltak az utasoknak, hogy húzódjanak le és már dördültek is a lövések. A bal első ajtón behatoló csoport a pilótafülkében lőtte meg Mahmudot, aki később belehalt a sérülésbe. A másik terroristát az első osztályon érte találat. A harmadik gépeltérítő még eldobott egy gránátot, mielőtt lelőtték. A negyedik terrorista a fedélzeti WC-be menekült, ott érte halálos lövés. Elől még zajlott az alig egyperces tűzharc, miközben a hátsó behatoló csoportok már a túszok kimenekítését végezték a vészkijáratokon és a hátsó ajtókon. Öt perccel a behatolás után elhangzott a művelet sikeres befejezését jelentő várva-várt kód: Tavasz (Frühlingzeit)!

A túszok egy része a szárny feletti vészkijáraton hagyta el a gépet.

Az akcióban három terrorista meghalt, a negyedik maradandó sérüléssel, de életben maradt, néhány utas és az egyik légiutas-kísérő az eldobott és felrobbanó gránát miatt megsérült és ugyancsak megsérült a GSG 9 egyik embere is. Mindez azonban semmi volt ahhoz képest, hogy a művelet tervezésekor néhány fős veszteséggel számoltak a GSG 9 tagjai és az utasok között is. A túszok és megmentőik a két B 707-es fedélzetén még aznap délután megérkeztek az NSZK-ba.

Hazatérő utasok a frankfurti repülőtéren szálltak ki a gépből.

A GSG 9 emberei a másik 707-essel repültek haza. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy különleges műveleti katonákról és rendőrökről ilyen fotó készülhessen.

A lépcsőn Jürgen Vietor segíti a felrobbanó kézigránáttól a lábán megsebesült légiutas-kísérőt, Gabrielle Dillmant. 

*

Az Adenben meggyilkolt Jürgen Schumannt Babenhausenben helyezték örök nyugalomra. Az egykori vadászpilóta és Lufthansa kapitány emlékét a légitársaság brémai pilótaiskolája, és Landshut városában egy utca őrzi. Jürgen Vietor néhány hét szünet után ismét szolgálatba állt. A véletlen hozta, hogy az első gép, amelyen újra repült, a Landshut volt. Vietor 1999-ig repült.

Az egyetlen életben maradt terroristát, az akkor 24 éves Szuhaila Andrawes Szajeht Szomáliában ítélték el, de nem sokkal később egészségi állapota miatt szabadon engedték. A nő a Közel-Keletre távozott, majd a kilencvenes években Norvégiában bukkant fel. A norvég rendőrség elfogta és átadta a németeknek, akik 12 éves börtönre ítélték. Három év múlva szintén egészségi állapotára való tekintettel kiengedték. Ismét Norvégiában telepedett le és valószínűleg azóta is ott él.

Az NSZK-ba visszarepült Landshut a szükséges javítások elvégzését követően még 1977-ben szolgálatba állt és rövidesen Budapesten is megfordult egy frankfurti járatot teljesítve. A Lufthansa 1985-ig használta, majd jó néhány légitársaságnál repült, míg végül 2008-ban Brazíliában állították le. A német kormány idén döntött arról, hogy megvásárolja és múzeumban állítja ki a híres gépet. A Boeing 737-es szétszerelve, egy An-124-es és egy Il-76-os fedélzetén érkezett meg Németországba. Érkezésekor ott volt a 181-es járat első tisztje, Jürgen Vietor, vezető légiutas-kísérője, Gabrielle (Dillmann) von Lutzau és egyik utasa is. A Landshut teljes restaurálás után 1977-es állapotában, 2019-től lesz látható a friedrichshafeni Dornier múzeumban.

* * *

Fotó: Lufthansa, AP, DPA, Bundespolizei

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2017. novemberi számában jelent meg.

Törökország és Franciaország megállapodott abban, hogy rá kell bírni Donald Trumpot az izraeli főváros elismerésével kapcsolatos döntés megváltoztatására.

Tovább olvasom

Hosszú kihagyás után podcastunkban ma ismét egyfajta útleírás következik, ezúttal több németországi múzeum meglátogatásáról. Az adás letölthető innen. A 2015-ös munsteri utunkról készített beszámoló itt érhető el, az eddigi adások pedig itt. Jó szórakozást!

Listen to "37. adás" on Spreaker.

[...] Bővebben!

Hosszú kihagyás után podcastunkban ma ismét egyfajta útleírás következik, ezúttal több németországi múzeum meglátogatásáról. Az adás letölthető innen. A 2015-ös munsteri utunkról készített beszámoló itt érhető el, az eddigi adások pedig itt. Jó szórakozást!

Listen to "37. adás" on Spreaker.

[...] Bővebben!

Utolsó könyvbemutatóját szervezte idén a Honvédelmi Minisztériumban az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely (HVK TKH). A december 6-án tartott eseményen a Biedermann Zsuzsánna és Kis Judit által szerkesztett Szubszaharai Afrika gazdasága a 21. században című kötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők.

„Háborúk újrakezdve, 2017: elavult békeálmok távol és közel − háborúk, konfliktusok, migránsválság értékelése” címmel tartott előadást a napokban Budapesten, a Stefánia Palota − Honvéd Kulturális Központban dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy, háborús műveleti szakértő.

Biztonságpolitikai konferenciát tartottak Quo vadis, Európa? (Hova tartasz Európa) – A 2017-es nagy választások(k) címmel Budapesten, a Stefánia Palota-Honvéd Kulturális Központban november 29-én, szerdán.