Európai Unió : hírek magyarul

Dr. N. Rózsa Erzsébetet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatóját az "Irak újra napirenden - az Iraki és Levantei Iszlám Állam előretörése" c. kiváló elemzése kapcsán kérdeztük.

Egyes, főként francia(-szíriai) források azt állítják, hogy az általánosan elterjedt adatok tévesek (10.000 fegyveres Irakban és 7-8000 Szíriában) és az ISIS (vagy ISIL) valójában ennek jó háromszorosával, összesen kb. 60.000 harcossal rendelkezik.

- Szerintem nincs pontos szám, új beérkező információk függvényében az adatok gyakran változnak. Lényegében az ISIS-nek – talán a belső magot kivéve - nincs szervezett szervezeti struktúrája sem, egyes csoportok saját döntésük alapján mérlegelik, hogy csatlakoznak bizonyos műveletekhez. De utána könnyen leválnak a szervezetről. Főleg a helyiekre és más olyan csoportokra igaz mindez, akik kihasználják a helyzetet a felkelésre, mint például a szaddámista csoportok, volt vezetők. De ettől nem válnak az ISIS tényleges tagjává hosszabb távon. Éppen ezért az összlétszám félrevezető lehet, egyik pillanatban még ennyi, de egy másik akcióban már teljesen eltérő. Mindez akkor lesz jobban látható, ha bázisterületeiken túlra irányuló műveleteket vezetnek. Ekkor kiderülhet hányan tartanak velük olyan területre, ahol nincs közvetlen érdekük. Továbbá a szekuláris-vallásos ellentétek is hozzájárulnak az ISIS tagjainak leválásához.

Némi előzmény után a 2006-ban megalakult ISIS 2013 áprilisáig csak ISI-ként létezett (Levantera való utalás nélkül). Milyen területeket ért az ISIS Levante alatt, illetve milyen területekre tarthat még igényt Szíria és Libanon mellett?

- Levante, vagy arabul Sám történelmi fogalom, a "Nagy-Szíria", de inkább még azon túl is egy kicsit, pontosan talán sosem definiált határok között. Libanon tehát mindenképpen benne van. Ennek ellenére úgy vélem, Libanonra az ISIS nem fogja kiterjeszteni a fennhatóságát, mégpedig éppen az ottani társadalmi viszonyok, egyensúlyok miatt nem. Egyrészt a libanoni társadalom identitása kozmopolita, az emberek a vallásos identitásukat is megdöbbentően "lazán", vagy inkább pragmatikusan kezelik.
Libanonban a radikálisabbnak látszó vallási elem pedig síita, akik várhatóan egy emberként fognak felkelni az ISIS betörése ellen. Valamint e kérdésben vélhetően a libanoni társadalom is a Hezbollah mögé állna. Csekély tehát a valószínűsége, hogy az ISIS megpróbáljon errefelé is terjeszkedni, de ha mégis nekiindulna, hamar visszavernék.
A szíriai helyzet is hasonló, ahol a sokféleség a vonzerejüket nagyon korlátozza. 2013-ig a szervezet neve azért volt csak ISI, mert addig Irakban terjeszkedtek, akkor kezdtek el úgy vélekedni, hogy "van mit keresniük Szíriában", de szemmel láthatóan ebben tévedtek. A szíriai szunniták ugyanis inkább a Muszlim Testvérek körül fogalmazzák meg magukat, történetileg is, ami azt jelenti, hogy várhatóan az ISIS túl konzervatív lehet nekik.

A 2012 elején létrejött Dzsabhat al-Nuszrát (Nuszra front) egyes elemzések szerint az ISIL hozta létre, mint a szerezet szíriai ágát, de akkor még al-Káida szövetségesként, annak kifejezett kérésére. A helyzet "pikantériája", hogy e fiókszervezetük a szakítás után viszont nem az alapító ISIL-t, hanem az Al-Káidát választotta. Szintén ezen elemzések szerint az ISIL és az Al-Káida 2014 májusában szakítottak egymással (Szíria miatt) és kvázi egymás ellen fordultak. Az ISIS számára a "globális iszlám állam" al-kaidai célja túl utópisztikus volt és ők sokkal realistábban álltak hozzá a kérdéshez. Hogyan látja az al-Káida és az ISIL kapcsolatát?

- A Dzsabha frontot jelent, mondhatni a Győzelem Frontja, de én úgy tudom, hogy nem az ISIL hozta létre. Azt elképzelhetőbbnek tartom, hogy az AQI (al-Kaida in Iraq), amiből létrejött az ISI, küldött át fegyvereseket Szíriába, vagy csak néhányan átmentek "szerencsét próbálni", és belőlük lett aztán a Dzsabha. A szíriai helyzet is annyira folyamatos változásban van, hogy igen nehezen követhető. Az ISIL és az al-Káida szakításáról azt írják, hogy az al-Káida csak az ISIL "L-betűjével" szakított, azaz a Levanttal. Ez igazolja fenti érvelésemet is, mely szerint az ISIL nem egy állandó struktúrával rendelkező szervezet, inkább ilyen-olyan csoportok laza öszzefogása, amiben az esetiségnek is komoly szerepe van. A globális iszlám állam létrehozásától pedig nagyon messze vannak.

Úgy hallottuk, hogy török titkosszolgálati segítséggel (feltételezve a NATO hallgatólagos tudtát) kapott az ISIS 2014 májusban fegyvereket Ukrajnából, mégpedig szaúdi közvetítéssel, mely utóbbiak ukrán fegyvergyára(ka)t vásároltak fel. A repülőgépeken érkezett fegyvereket egy török reptéren speciális vonatkora tette át és szállította le a MIT. Konkrétan felmerült szaúdi nevek : Abdul Rahmán al-Fejszál ésTurki al-Fejszál.

- Nem feltételezem, hogy pusztán azért, mert a törökök NATO-tagok, a NATO tudott erről, sőt! A törökök mára rájöttek, hogy rossz lóra tettek. Óvatosan visszahúzódnak, de valamennyi elkötelezettségük megmaradt, politikailag is, morálisan is. Mára csak a törökök és a szaúdiak támogatják az ellenzéket, tehát lehet a hírnek igazságtartalma. Ugyanakkor Prince Turki részvétele meglepne, ő A merika-barátként ismert és nem hinném, hogy exponálná magát.

Francia források egyfajta Irán-Szaúd-Arábia (nagy)hatalmi szembenállásnak próbálják az ISIS körüli dolgokat pozícionálni. Ezt a külügyi intézeti elemzés is taglalja. De mennyire mozgatja az szaúdiakat például az USA, illetve mennyire "önjáróak"?

- Szerintem ebben a kérdésben a szaúdiak "önjáróak" és ez vissza is fog ütni, amikor ezeknek a fegyvereseknek egy része majd megjelenik Szaúd-Arábiában. A szaúdiak nagyon tartanak az Egyesült Államok és Irán kiegyezésétől. Ennek ellenére az ISIS a szaúdiaknál is hivatalosan terroristalistán van. Az ISIS elürenyomulását nem is tekintem proxy war-nak a két ország között.

Úgy tudjuk, létezik egy 2006-os USA vezérkari térkép, mely csupa "homogén államot" fest a térségre, többek között független Kurdisztánnal, mely jelentős részt szakít ki Törökországból is. Vannak akik úgy vélik, hogy lényegében a jelenlegi folyamatok megfelelnek az amerikai héják terveinek és a felszínen álvita zajlik a demokraták és a republikánusok között. Tényleg "többkulacsos" amerikai politika folyik a térségben, mint amilyet például Franciaország folytatott Koszovóban? (1) Mennyire feszül egymásnak a török és az amerikai érdek? Egyesek "Kurtlar Vadisi II"- Farkasok Völgye : Irak (2) - szituációról cikkeznek, főként, hogy a fenti fegyverszállítás ellenére az ISIL török diplomatákat ejtett foglyul (túszok?)

- Ha ma létezik Kurdisztán térkép, akkor azon Iraki Kurdisztán, esetleg a szomszédos szíriai kurd területekkel kibővítve szerepelhet. Nem feltételezem, hogy az USA papírra vetne olyan térképeket, ahol Kurdisztán török területeket is magába foglalna. Véleményem szerint jelenleg a török belpolitika nem itt tart, hanem a – Törökországon belüli ún. - békefolyamatot támogatja. Mindez persze semmit nem zár ki, de azt tudjuk, hogy óriási pénzek mennek Törökországon belül az ottani kurd területek fejlesztésére, amit egy új kurd állam nem tudna biztosítani. Biztos, hogy léteznek többtényezős forgatókönyvek, de rengeteg a térséget érintő konspirációs elmélet is. Az ISIS-nek viszont semmi köze a kurdokhoz, sőt, meggyőződésem, ha kurd területre merészkednek, azt a kurdok véresen meg fogják torolni. Az ISIS-nek végképp nem érdeke a kurdok függetlensége, vagy akár a létezése sem.

Mekkora az Irakba segítségül küldött iráni katonák "harcértéke"? Francia-szíriai források szerint ezek direkt nem harcoló egységek, csak katonai tanácsadók - az ígért paszdarán (iszlám gárdista) egységek még nem érkeztek meg (?) és nem is fognak (?)

- Úgy tudom az irániak közben óvatosabban kezdtek fogalmazni és nem érdekük egy esetleges vallásháborúnak beállítható konfliktus. Ráadásul az iraki síitákkal sem teljesen felhőtlen a viszony, azaz ha nem muszáj, nem fognak odamenni, csak akkor, ha a szent helyeket kell védeni vagy az iraki síiták nem tudnák magukat megvédeni.

Egyes elemzések szerint a kurdok fontos szövetségesei Izraelnek és konkrét izraeli segítséget feltételeznek Kirkuk bevétele mögött. Igaz az, hogy Kirkuk körzetében találhatóak a legfontosabb iraki kőolajtartalékok, tehát az egész szakadásból a kurdok járnának a legjobban? Az amerikai politika pedig mögéjük állna, mint a koszovói albánok esetében?

- Igen, állítólag van kapcsolat az iraki kurdok és Izrael között, de Kirkuk bevételével kapcsolatban én nem láttam ilyesmit. Kirkukot szerintem egyszerűen átvették a kurdok. Azt hiszem, hogy a déli olajmezőkben több olaj van, ráadásul az kiszállítható, míg az északi szállítás problematikus. Ugyan mára adtak el a kurdok Törökországon keresztül olajat – a bagdadi kormányzat kihagyásával – de úgy tudjuk a Baku-Ceyhan vezetéket lezárták. Mindenesetre akár több, akár kevesebb tartalékot jelent, akár politikai szakadással, vagy anélkül, a kurdok mindenképpen jól járnak vele, mert ők adják el. És ebben Törökország partner, így a központi iraki kormányzat nem tud a problémával mit kezdeni. [Sőt, időközben megérkezett az első iraki kurd olajszállítmány Izraelbe.]

A Dzsabhat al-Nuszrát 2012-ben az USA feltette a terrorista csoportok listájára. Erről a franciák Laurent Fabius külügyminiszter révén próbálták intenzíven lebeszélni az amerikaiakat, merthogy a Front Franciaország egyik legfontosabb szövetségese Aszad ellen.

- Úgy tűnik, a franciák megint lemaradtak egy lépéssel, mint Tunéziában az arab tavasz eseményei kapcsán...

Mennyire van/volt összehangoltság a kurd pesmergák és az ISIS akcióiban az iraki kormányzat ellen? Úgy tudjuk, hogy Moszul és Kirkuk bevétele össze volt hangolva. De a kurdok és az ISIS egymás ellenségei is. Akkor hogyan lehetséges mindez?

- Fentebb kifejtettem, szerintem nincs közöttük kapcsolat. De ugyanakkor az is lehetséges forgatókönyv, hogy létezik olyan megállapodás, mely szerint Kirkukot odaadják a kurdoknak és nem lépnek be kurd területre, cserében viszont együttműködnek a központi kormányzattal szemben. Ezzel az a probléma, hogy ha az ISIS valóban radikális szalafita szervezet, akkor a központi kormányzatot – helyesen – síitaként értelmezi, míg a kurd értelmezésben az arab elem a domináns. Ugyanakkor az ISIS is arab. Tehát lehet itt is pillanatnyi egybeesés, de ha az ISIS komolyan veszi saját feladatát, akkor a kurdokat is „meg kell térítenie” – ami megint csak azt jelenti, ha van is összefogás, az csakis ideiglenes lehet.

Meddig mehet az ISIL? Bagdad elfoglalását francia elemzők teljesen irreális célnak vélik.

- Szerintem is az. Egyrészt az iraki (síita többségű) hadsereg feláll és védeni fogja Bagdadot, ami stratégiai jelentőségű a baidzsai olajfinomító miatt is. Szunnita területen - az ISIL területén - miért akarná egy síita katona az életét áldozni? Ahhoz semmi köze, de ehhez igenis van. Bagdad 5 millió lakosából 2 millió síita, valamint Bagdad a síita többségű kormányzat székhelye, a síiták hatalomban létének záloga, valamint annak záloga, hogy a szuniiták bosszúhadjáratát megállítsák/megakadályozzák. Másrészt 10.000 fegyveressel nem lehet ekkora területet ellenőrzés alatt tartani. Erre is vonatkozik, hogy aki a helyi érdeke miatt állt össze az ISIL-lel, az nem fog velük menni Bagdadba, mert ahhoz nem fűződik semmilyen érdeke.

Egyesek szerint a logika azt diktálja, hogy az iraki kormányzat és Aszad összefogjon az ISIL ellen. Lehet ennek realitása?

- Ez az európai logika. De szerintem mind Aszad, mind Máliki magával van elfoglalva, és a „külföld” bevonása a saját konfliktusba mindkettő számára negatívan ütne vissza. Ne felejtsük el, hogy az utóbbi kb. 40 évet a két ország politikai vezetése – talán az utóbbi éveket kivéve - abban a hitben töltötte, hogy egymás ellenségei, annak ellenére, hogy az iraki menekültek tömegei Szíriába, a szíriaiak egy része Irakba menekült. Nincs tehát most olyan késztetés, hogy a társadalmak egyik pillanatról a másikra másként gondolkodjanak, még akkor sem, ha a rezsim-logika ezt kívánná.

Az interjút készítette: Dr. Türke András István

----
(1) Miközben a francia titkosszolgálat (DGSE) az UCK-t felfegyverezte és kiképezte, hivatalosan francia békefenntartókat is kiküldtek az UCK ellen harcolni.
(2) Kurtlar Vadisi Farkasok völgye : Irak címmel Magyarországon is forgalmazott török film. Az alaptörténet fikció, de számos momentuma megtörtént eseményeken alapul és sajátosan mutatja be a török-amerikai szövetséges viszonyt a Közel-Kelet térségében.

04/07/2014 00:00:00

A következő hat hónap során Olaszország tölti be az EU elnöki tisztét. Az olasz elnökség mindenekelőtt arra törekszik majd, hogy lendületet kapjon a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás, a polgárok jogai megerősödjenek, az EU pedig meghatározóbb szerepet töltsön be a világpolitika színpadán. ...

02/07/2014 00:00:00

Az EU tervet dolgozott ki, hogy támogassa a környezetbarát ágazatokban rejlő munkahely-teremtési lehetőségek kiaknázását, és segítsen a munkavállalóknak alkalmazkodni a környezetkímélőbbé váló gazdaság igényeihez ...

Közép-Európának egy válság is kevés ahhoz, hogy összefogásra kényszerüljön. A térségben zajló dezintegrációs folyamatok felerősödtek, veszélyeztetve az EU biztonsági térségét. Általános a keletre való fordulás. A lengyelek nagyon kifelé tartanak a V4-ből.

A Kelet-Közép európai országok, főként Románia (és a balti államok) francia szemmel nézve komolyan aggódnak az ukrán válság miatt. Ugyanakkor egymástól jelentősen eltérően képzelik el a helyzet megoldását. Közös pont, hogy mindenképpen amerikai jelenlétet szeretnének és csak részben nyugodtak meg, hogy a varsói csúcson Obama biztosította őket, hogy "soha nem lesznek egyedül hagyva". A kelet-európai államok igencsak óvatosak abban a kérdésben, hogy a NATO jelentős csapaterősítést hajtson végre a kelet-európai térségben és főként, hogy szigorúbb politikát léptessenek életbe Oroszországgal szemben. Csehország például nyíltan ellenzi, hogy NATO csapatok lépjenek a területére és ezzel a szlovákok is egyetértenek. Ugyanakkor a politikai osztályok ezen országokban is megosztottak, és komoly viták zajlanak.

A Visegrádi Négyek maguk is nagyon megosztottak a NATO és az orosz-ukrán kérdésben. A V4 1991 óta képtelen volt komolyan vehető biztonságpolitikai egyeztetéseket folytatni és ennek súlyos következményével csak 2013 novemberében voltak kénytelenek először szembesülni. A totális csőd jele, hogy még abban sem tudtak megegyezni, hogy közös energiapolitikát léptessenek életbe a helyzet kezelésére, hogy csökkentsék az orosz-függést. A franciák úgy látják, hogy a csoportban komoly törésvonal van a lengyelek és a többi ország között, mely ha a V4 nem lenne ennyire soft szervezet, akkor már szakadást idézett volna elő. A lengyelek a kemény kéz politikáját akarják alaklamzni az oroszokkal szemben, míg a többiek a tárgyalásos megoldás hívei - NATO csapaterősítések nélkül.

Mára a régió országait összekötő közös pontok (volt VSZ tagság, hasonló demokratikus átmenet és NATO/EU-integráció) elhalványultak és inkább az egymással ütköző nemzeti érdekek léptek megint előtérbe. Ezt súlyosbítja, hogy egyes országok barátkoznak az oroszokkal - melyre magyarázat energiafüggőségük. Ez geopolitikailag jelentős veszélyt jelent az orosz érdekszféra peremvidékén. Másrészt jelzi az EU kudarcát is, hogy nem tud más energetikai alternatívát nyújtani saját tagállamainak, és olyan viszonylag biztos és stabil energiaforrásokat zúzott szét katonailag, mint amilyen pl. a Kadhafi-féle Líbia volt.

A térség országai (a lengyeleket kivéve) pacifisták és nem akarnak egy újabb hidegháború részesei lenni, egy újabb keleti vasfüggöny részeként. Még akkor sem, ha ezúttal a "jó oldalra" kerülnének. A csehek ugyanakkor racionális lépéseket is tesznek, védelmi büdzséjüket a GDP 1%-ról 1,4%-ra emelik és felpörgetik a cseh és szlovák hadsereg közös gyakorlatait - ez a magyarokról nem mondható el.

A külpolitikai prioritások is megváltoztak a térségben, erre a franciák szerint a legmarkánsabb példa Magyarország, mely lényegében az EU-val igencsak "hullámzó" kapcsolatot ápol, ugyanakkor évtizedekre eladósította magát az oroszokkal szemben. Csehországban Havel korábbi politikáját nagyon bírálják és várhatóan a gyökereitől felül fogják vizsgálni az emberi jogokra alapozott cseh külpolitikát.

Cseh-szlovák-magyar közös jellemző, hogy mindhárom ország dinamikusan erősíti kapcsolatait a volt keleti blokkban (főként Azerbajdzsánnal, Kazahsztánnal és Türkmenisztánnal). Lényegében a keletre való fordulás a közép-európai válasz a gazdasági-politikai krízis kezelésére, mely szintén nem a szorosabb európai integráció irányába hat.

Lengyelország helyzete speciális. Ez az egyetlen ország, amelyik lényegében örül a kialakult krízisnek és magának vindikálná a jogot az EU-ban és a NATO-ban, hogy megmondja hogyan is lépjenek fel. A helyzetben lehetőséget látnak egy "expanzív" lengyel politika beindítására. A franciák szerint a V4 szétrobbantását is bevállalnák azért, hogy a válságból hasznot húzzanak, és figyelemre méltóan manipulálják a francia, a német és a skandináv feleket valamint az amerikai szövetségest. A jövőre nézve nem zárható ki, hogy a lengyelek inkább egy svéd-finn tengely részévé vállnak és a balti államokkal vállalnak közösséget. Az EU helyett az atlantista vonal válik számukra (ismét) irányadóvá. A V4-nek el kéne gondolkodnia, hogy egy esetleges lengyel kilépés lehet, hogy több pozitívummal járna, mint negatívummal a kelet-európai közös fellépés tekintetében.

Dr. Türke András István

27/06/2014 00:00:00

EU leaders met in Brussels, where they signed Association Agreements with Georgia, the Republic of Moldova and Ukraine and designated Jean-Claude Juncker as next Commission President. ...

25/06/2014 00:00:00

Ön szerint mit lehet tenni azért, hogy Európában mindenki számára hozzáférhető és megfizethető legyen a tiszta és biztonságos ivóvíz? ...

Líbia helyén évtizedes anarchia alakulhat ki, a központi hatalom teljes hiányával, 150 egymással harcoló törzzsel. A választások eredményétől nem várnak változást.

A líbiai törvényhozási választásokon (jún. 25) igen alacson volt a részvétel a 3,5 millió választásra jogosult szavazóból csak 630.000 regisztrált. A gyenge részvétel tovább csökkenti a Nemzeti Kongresszus legitimitását. Líbia Kadhafi bukása után a totális káosz állapotába került. Lényegében teljes kudarccal végződött a mílíciák lefegyverzését célul kitűző program. A nagy régiók, valamint a törzsek is jelentős fegyverraktárakat hoztak létre. Ráadásul jelentős nehézfegyver-készlettel rendelkeznek, mely lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag a nagyobb régiókat a központi kormányzattól teljesen autonóm módon kormányozzák.

Az egységes Líbia állam utópisztikus koncepciója, új, közös, demokratikus intézményekkel, megbukott. Az iskolarendszer és a központi adminisztráció gyakorlatilag megszűnt működni. A helyzet lényegében Szomáliához hasonlatos, amely ország évek óta képtelen megteremteni a stabilitást és a tényleges hatalmat a felfegyverzett törzsek gyakorolják. A törzsek Líbiában megkezdték a háborút az olajforrások megszerzéséért.

A Nemzeti Kongresszus maga is megosztott, a "liberálisok" és az iszlamisták komoly ellentétei miatt. A két fél kompromisszumképtelen egymással, az ország, mely Kadhafi alatt a legmagasabb GDP/fő értékkel rendelkezett Afrikában, mára elszegényedett. A közbiztonság megszűnt, az ország a nemzetközi terrorizmus melegágya lett, ezért a külföldi tőke sem áramlik be. A viták miatt már a 2012-es választásokra elvesztette a Kongresszus a nép támogatását. Dióhéjban a nyugati beavatkozás eredménye a teljes csőd.

A forradalom pedig közben "felfalta gyermekeit". Pontosabban eltűnt a "fiatal líbiai nép", melyet a nyugati sajtó a demokratizálás erejeként próbált meg pozícionálni. Azok az elemek, akik nem rendelkeztek fegyverrel, vagy politikai tőkével elég hamar marginalizálódtak. A lakosság többsége egyszerűen hazament, és várja, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Az országban 150 törzs (és TV-adás) van és mindegyik a saját "pecsenyéjét sütögeti", a saját céljait követi. Egyiknek sem áll érdekében az állam egységét fenntartani, egyik sem rendelekezik olyan vízióval, melyben a korábbi egységes Líbia szerepelne. Mára a Kadhafi rezsim korábbi kis- és középvezetői is magukhoz tértek és sikeresen veszik fel a harcot a "rendszerváltó törzsek" ellen.

Egyiptom, Algéria és Tunézia egyre jobban aggódik, de belső gondjaik miatt egyenlőre (?) nem tudnak erősebben beavatkozni. De már készülődnek: Az Afrikai Unió 23. csúcsán (jún 27-én Algériában) létrejött a hatok csoportja, melynek célja a líbiai helyzet kezelése. Tagjai : Algéria vezetésével Tunézia, Szudán, Csád, Egyiptom, Niger. Az afrikai államok teljes kudarcnak tekintik a nyugati közvetítést és az ENSZ (MINUL) beavatkozását.

Összességében elmondható, hogy a Magreb térségben 3 államalkotó tényező van : törzsi eredetű vezetés, hadsereg-alapú diktatúra és vallási alapú vezetés. Egy olyan országot, mint Líbia, mely csak "földrajzi fogalom" tetszik-nem tetszik az ottani viszonyok között csak egy erős kezű vezető diktatóriukus hatalma képes jelenleg összefogni. Különben jön a káosz, a véres törzsi küzdelmek, a terrorizmus és a vallási fanatizmus megerősödése. Közben a (nagy)hatalmaknak lehet a zavarosban halászgatni. De ez-e a Nyugat, illetve az EU érdeke?

Dr. Türke András István

19/06/2014 00:00:00

A Bizottság felméri, milyen előrelépés történt a bürokrácia csökkentése terén, és új terveket terjeszt elő az uniós szabályok egyszerűsítése céljából, hogy ezáltal is lendületet adjon a gazdasági növekedésnek és a munkahelyteremtésnek. ...

A helyezet igencsak összetett, Irak valószínűleg megszűnik. A térségben Irán és Szaúd-Arábia, mint regionális nagyhatalmak küzdelme is zajlik.

Az ISIL (vagy ISIS ; Iraki és Levantei Iszlám Állam, franciául EIIL)
- mint az Al-Kaida része
Az ISI 2006-ban jött létre, akkor még Iraki Iszlám Állam néven. E szalafista dzsihádista csoport arab rövidítése DAESH. A szervezet a mezopotámiai Al-Kaida ágból (vezetője : al Muhajer) és a volt baathista (szunnita), Szaddamhoz hű iraki hadsereg maradványaiból született. (Egyes vélemények ezt cáfolják, szerintük a baathista volt szaddami hadsereg nem vallásos és nem támogatna vallásos alapú dzsihádot, tehát lehet, hogy ők már nem tartoznak ide, illetve kiléptek.)
A kezdeti kereteket hamar kinőtte a mozgalom és mintegy 30 szunnita törzs csatlakozott hozzá Nyugat-Irak (Al Anbar) tartományban. Elterjedt becslések szerint kb. 10.000 fegyveressel rendelkeznek Irakban és 7-8000-el Szíriában. Francia elemzők ugyanakkor ezzel nem értenek egyet és összesen több mint 60.000 harcossal kalkulálnak, mert az ISIS számos zsoldossal rendelkezik és jelenleg kvázi ez a világon a legnagyobb privát hadsereg.
Már a kezdetektől saját maguk térségét tekintették az "igazi Iraknak", 2013 áprilisa óta pedig Szíriát is maguknak követelik. (Nevük akkor változott ISIL-re : Iraki és Levantei Iszlám Állam; Levante alatt pluszban Libanon is értendő!).
A szervezet vezetője al-Bagdadi.

- szakítás az Al-Kaidával és az al-Nosra
Az Al-Kaidával szövetségben kezdetben jól együtt tudtak működni. A 2013 eleji szíriai sikerek azonban az ISI tagjait nagyon felbátorították és az Al-Kaida által favorizált egyetemes (és utópisztikus) iszlám forradalom és állam megteremtése helyett egy sokkal realistább, lokális, új síita állam létrehozását határozták el, immár Szíriát is ide értve.
Ezen a felek jól összekülönböztek, valamint az Al-Kaidát zavarja, hogy az ISIL Szíriára is kivetette csápjait és ott "konkurrenciát képez". A szakításra 2014 májusában került sor. Az Al-Kaida Szíriában a 2012 elején létrehozott Jabhat al-Nosra Frontot tekinti a szervezet legitim képviselőjének : Ezt eredetileg éppen az ISI hozta létre, de az al-Nosra a szakításkor nem az ISI-t, hanem az al-Zavahiri féle Al-Kaidát választotta. Másrészt az Al-Kaida fő ellensége az USA és Izrael, míg az ISIL fő ellensége Irán és a többi síita lett.

- az ISIL nyugati és szaúdi kapcsolatai
2014 tavaszán az ISIL, előkészítve szakítását az Al-Kaidával, elengedte nyugati (német, francia, olasz, dán, amerikai) foglyait. Szír titkosszolgálati jelentésekből származó információk szerint ekkor még támogatták titokban az ISIL-t francia, amerikai és szaúdi magas rangú katonai tanácsadók. A CIA most mindhárom csoportot támogatja.

Al-Baghdadi mellett (egyesek szerint : felett) az ISIL koordinálásában nagy szerepet vállal a szaúdi Abdul Rahman al-Fejszal (Szaúd al-Fejszál herceg, szaúdi külügyminiszter fivére) és Turki al-Fejszál (titkosszolgálatokat felügyelő volt miniszter, volt washingtoni és londoni nagykövet).
2014 májusában a Fejszálok megvettek egy ukrán fegyvergyárat. Az itt felhalmozott nehézfegyver-készletet repülőkön egy török katonai reptérre szállították, ahol a MIT (török titkosszolgálat) speciális vonatokon szállította le a készletet az ISIL számára. Elemzők szerint lehetetlen, hogy a NATO egy ilyen akcióról ne szerezzen tudomást, illetve, hogy hallgatólagos beleegyezése nélkül kerüljön sor ilyesmire.

- az ISIL pénzügyi forrásai
Míg az ISIL nem fordult az Al-Kaida ellen és nem akarta Szíriát, addig legfőbb finanszírozója (az USA-szövetséges) Szaúd-Arábia (!) volt, egyéb öböl-menti államokkal. Azóta "hivatalosan" egyik öböl-menti állam sem támogatja, de továbbra is kapnak egy-egy ottani milliárdos üzletembertől támogatásokat, de adót is szednek, valamint lopásokkal, és emberrablásokkal egészítik ki büdzséjüket.

A szír felkelők sorai pedig még inkább megosztottak : ISIL-pártiak, Al-Kaida pártiak (al-Nosra) és azok, akik mindkét szervezetet visszautasítják. Az USA 2012 végéig vegyes érzelmekkel tekintett az al-Nosra-ra, amikor is feltette a terrorista csoportok listájára. Ezt a legjobban Franciaország ellenezte, mert Laurent Fabius szerint "ők a legjobb szövetségeseink Assad ellen".

Tikrit elfoglalása az ISIL-nek szimbólikus jelentőségű, hiszen Szaddam Husszein innen származott. Ugyan az ISIL vezetői videoüzenetekben Bagdad és egyéb iszlám városok elfoglalását tűzték ki célnak, de a szakértők ezeket nem tartják reális céloknak. Mindenesetre az iraki hadsereg bombázásai számos civil célpontot is értek, kontraproduktív hatást érnek el, a lakosságot az ISIL felé közelítik egyesek szerint. Mások szerint épp ellenkezőleg, az ISIL Szíriában véres hírnevet szerzett magának, a szunnita polgári lakosság körében végzett vérengzésekkel (torok-elvágások) míg a keresztény lakosságot "szimplán" keresztre feszítik. A dzsihád elől jelenleg már 550.000 iraki menekült el Irakból.

A Peshmergák
Az ISIL egyik fő ellenfelei a térségben. A peshmerga kifejezés a kurd harcosokat jelöli, valamint hivatalosan az iraki kurdisztán fegyveres erőit. Ezek inkább laikus (tehát nem vallásos) erők. Számukra Kirkuk városa szimbólikus jelentőségű, mint ősi fővárosuk, miközben ott találhatóak a legjelentősebb iraki kőolajtartalékok. A Peshmergák - miután az iraki föderális hadsereg elhagyta - elfoglalták a várost az ISIL-től és mivel eddig is a központi kormányzatra való tekintet nélkül, függetlenül termeték ki az olajat területeiken, most Kirkukban is ez várható. Kirkukot aligha ürítenék ki önszántukból, tehát jelenleg a legfontosabb iraki tartalékok kurd kézen vannak és csak belháborúval lennének visszaszerezhetők az iraki hivatalos kormány számára.

Egyesült Államok
Az USA "hivatalosan" az iraki központi erőket támogatja az ISIL ellen. A térségben ő viseli a politikai felelősséget, mert Szaddam bukásáig Irakban nem létezhetett az Al-Kaida, és az ISI(L) sem. Egyes szakértők szerint csapatokat kellene a térségbe küldeni, de ezt a döntéshozók kategorikusan kizárták, mint lehetőséget, és csak az ISIL bombázására hajlandóak. Ezzel az USA megsérti az Irakkal aláírt stratégiai szerződését (és rossz üzenetet küld szövetségeseinek) mely katonai beavatkozást ígért Iraknak olyan esetre, amikor külső támadás éri. (Szerintünk ez nem külső támadás.)

Mit lép Irán?
Ugyanakkor az amerikai szárazföldi beavatkozás több szempontból sem kívánatos : A síita Irán, Bagdad szövetségese kijelentette, hogy nem tűr meg (szunnita) dzsihádistákat a területén, de ha az iraki (síita) kormány kéri akkor átküldi a jól képzett és felfegyverzett pasdaran egységeit, és melyek vallásilag is "kompatibilisek" a sítia többségű iraki területek lakosságával. Eddig viszont csak fegyvereket és katonai szakértőket küldtek, harcoló egységeket nem. Irak szétesése a térségben Irán érdekét nem szolgálja, Szaúd-Arábiáét viszont annál inkább. Jelenleg a két fél a tárgyalásos megoldást szorgalmazza.
(Megj. Irakban Szaddam rendszere szunnita volt, a 2003-as megszállás óta az USA a többségi síitákra támaszkodik az "újjáépítésben", mely világosan kódolta előre a konfliktusokat. A síiták Irakban csak 1930 óta alkotnak többséget, és csak a XIX. sz-ban tértek át. Főként a szegény falvak lakóinak és a beduinoknak a vallása.)

Egy iráni beavatkozás akár dominó-effektust is okozhat, mivel nyílt provokációval érne fel a dzsihádista ISIL-t támogató államokkal (Szaúd-Arábia, Katar, EAA) szemben. Újabb erőre kapna a síita-szunnita háború, mely Irakban végérvényesen egymás ellen fordítaná a síita többséget a szunnita kisebbséggel és lényegében Irak megszűnne létezni. A szakértők még megemlítik a síita Szíriát, mely Iránnal jó kapcsolatokat ápol és szintén kész segítséget nyújtani Iraknak az ISIL ellen. Síita iraki önkéntesek eddig is érkeztek Damaszkuszba, hogy Assadnak segítséget nyújtsanak, illetve megvédjék a síita szentélyeket. A logika is azt diktálja, hogy Assad és Irak összefogjon az országukat destabilizáló ISIL ellen.

2001 óta az USA hadvezetése - az amerikai nagypolitikai tervekkel szembe menve - félig-meddig titkos terveket sző arról, hogyan lehetne a Közel-Keletet etnikailag homogén államokra bontani. 2006-ban publikáltak egy térképet, mely Irakot 3 részre : kurd-síita-szunnita osztaná fel. Mivel Izrael 2006-ban sikertelenül vette fel a harcot a libanoni Hezbollahhal szemben, és 2011 óta Franciaország és Nagy-Britannia is hiába próbálja a szíriai Assadot eltávolítani a célt az USA - egyesek szerint - közvetett módon, a dzsihádista szövetségesek révén tervezik elérni.

Jelenleg lényegében 1 hét leforgása alatt az ISIL mindent meghódított, ami elég lehet egy szunnita emirátus megalapításához és úgyszintén a kurdok is megszállták azokat a részeket, melyeket a független Kurdisztán alapjának tartottak.

Közben Irakban az amerikai hadsereg segítségével képzett iraki hadsereg és hadvezetési rendszer teljesen becsődölt (Megjegyezhetjük, nem először és nem utoljára történik ilyen, például Maliban pontosan ugyanez történt.). Plusz az iraki csapatmozgások minden fázisához miniszterelnöki engedély kell, mely mindenfajta önálló ötletet vagy gyors reakciót csírájában megfolyt. Ráadásul az iraki parlament nem szavazta meg a rendkívüli állapotot.
Így a hadsereg átengedte Ninivét az ISIL-nek (az ottani körzet pénztára 429 millió USD jelentett készpénzben, jól jött a zsoldosok kifizetéséhez; valamint számos Humwee-t és 2 harci helikoptert is szereztek) és Kirkukot a kurdoknak.

Az ISIL és a Pesmergák akciói régóta készülődtek és nem lepték meg a térségben Szaúd-Arábia barátait. 2003 óta a kurdok egyik legfőbb szövetségese Izrael és Kirkuk bevétele mögött is izraeli segítséget sejt a szakértő. Az USA és szövetségesei nyílt színen elítélik az ISIL-t, miközben a háttérben lényegében támogatják. Az USA-ban ugyan a színfalak előtt zajlik némi demokrata-republikánus műsor, utóbbiak a nyílt beavazkozás mellett vannak, míg a háttérben már nyugodtan zajlik a katonai héják forgatókönyve.

A török szál
A fentebb említett fegyverszállítási akción túl a török érintettség több vonása is érdekes. Az ISIL célja ugyanis, hogy megszerezze a Sülejman sah sírja feletti ellenőrzést Szíriában, a Raqqa körzetben s ez érzékenyen érinti a török diplomáciát : Ez a hely ugyanis az 1921-es ankarai szerződés értelmében extraterriotoriális jogokkal bír, és török felségterület, van is itt egy kis török laktanya. Ez a támadás tehát Törökország számára ürügyként szolgálhat egy esetleges szíriai beavatkozásra.
Ennél súlyosabb viszont, hogy Moszul elfoglalásakor az ISIL foglyul ejtett 15 török diplomatát családjaikkal együtt valamint katonai szakértőiket, a török speciális egységek 20 tagját. Mindez Ankarát igencsak bosszantja, és átverve érzik magukat annak a fényében, hogy lényegében "rajtuk keresztül" ment (megy?) az ISIL-nek a logisztikai segítség. (Megjegyezhetjük, a helyzet igencsak hasonlít az eddigi legsúlyosabb török-amerikai krízisre, amikor 2003-ban az USA 11 török katonát tartóztatott le és alázott meg Irakban, erről szól a Farkasok völgye : Irak c. film is.)

Mindez akár azt eredményezheti, hogy Törökországra az USA nem vagy kevésbé számíthat az "iraki rendezés" további fázisaiban. A törökök eddig is sérelmezték, hogy már 2003-ban az USA lényegében a független Kurdisztán létrehozását szorgalmazta, destabilizálva a dél-keleti török határvidék kurd kisebbségét. Plusz ez a Kurdisztán - a 2006-os amerikai vezérkari térkép szerint - tartalmazna Törökországból kihasított részeket is (!)
Egyes vélemények szerint az ISIL fellépése a török diplomaták szerint amerikai jóváhagyással történt és ezek most lényegében túszok, amivel az USA a törököket sakkban tartja, hogy ne tegyenek keresztbe. (Nincs rá bizonyíték, de ismerve a török-amerikai kapcsolatok hátterét, tudniillik a NATO-n belül az USA többször zsarolta azzal Törökországot, hogy adott krízishelyzetben "el tudja intézni, hogy ne vonatkozzon Törökországra, vagy csak nagyon is késleltetve a kollektív védelem paragrafusai" - egyáltalán nem lenne meglepő.)

Dr. Türke András István

13/06/2014 00:00:00

Az EU élelmiszer-biztonsági riasztási hálózata 2013-ban megszilárdította létfontosságú szerepét abban, hogy ne kerüljenek veszélyes élelmiszercikkek a boltok polcaira. A hálózat célul tűzte ki, hogy az élelmiszercsalás elleni küzdelem élére áll.  ...

11/06/2014 00:00:00

Az Unió bejelentette, hogy fel kíván lépni a munkakörülmények javítása és a munkahelyi balesetek számának csökkentése érdekében Európában. ...

04/06/2014 00:00:00

A geopolitikai fejleményekre tekintettel az EU intézkedéseket javasol az energiaellátás biztonságának garantálására. ...

02/06/2014 00:00:00

Az Európai Bizottság a mai napon elfogadta az egyes tagállamoknak szóló gazdaságpolitikai ajánlásokat, amelyek a tavalytól tapasztalható gazdasági élénkülés megerősítését hivatottak biztosítani. ...

A kérdés nagyhatalmi háttere, EU- és magyar vonatkozása
Dr. Türke András István Ph.D

Franciaországnak egy időben kell fenntartania a francia diplomácia (megmaradt) erejét, a jó kapcsolatot az oroszokkal (hogy ne legyenek sztrájkok, és ne essen vissza a gazdaság) és a jó kapcsolatot az amerikaiakkal (hogy lehessen még egyáltalán francia külpolitikáról beszélni).
Laurent Fabius először 2014 március 17-én jelentette be még a Krím kapcsán, hogy amennyiben "az oroszok folytatják azt amit csinálnak" akkor Franciaország komolyabb lépéseket fog tenni Oroszország ellen, ez pedig elvezethet ahhoz, hogy leállítják a BPC helikopterhordozók eladását Oroszországnak. A francia elnök egyben a többi európai államot újabb szankciók elfogadására szólította fel. Legutóbb május 17-én hangzott el hasonló fenyegetés a gallok részéről, de a helikopterhordozó-üzletet immár nem tervezik felmondani.
Elsőre úgy tűnhetett, hogy itt jóval komolyabb fenyegetésről van szó, mint holmi EU-s szankciók, vízummegvonások és bankszámla befagyasztások. Alábbiakban leírjuk mindezt miért nem lehet(ett) túl komolyan venni, a szankciók ezúttal is látszat-tevékenységet takarhatnak.

Először is figyeljünk a megfogalmazásra, márciusban még így fogalmaztak : "Ha az oroszok folytatják" tehát nem azonnal, megtorlásul a krími machinációkért, hanem csak akkor, ha az oroszok tovább lépnének, mely időközben a donyecki eseményekkel mintha be is következett volna. Úgy tűnt a francia diplomácia számolt a "Krím elvesztésével" és ebbe hallgatólag, a színfalak mögött bele is egyeztek. De Kelet-Ukrajna esetleges elszakítása már számukra sem elfogadható. A franciák áprilisban még úgy vélték az események egy ideig megállnak.

Másrészt figyeljük meg, hogy mivel fenyegettek és itt némi háttérinformációkra kell utalnunk. A francia hadiipar igencsak rosszul áll, még mindig a levegőben lóg az a néhány megrendelés is (pl Rafale/India) ami az utolsó szalmaszálat jelentette. Az állami megrendelések is csökkentek. Nem azért, mert a hadiipari lobbi ereje csökkent volna, de 90% feletti GDP arányos államháztartási hiány mellet, e leminősítések elkerülése végett is kerülni kell a nagy volumenű kiadásokat főként a védelmi ipar területén.
Tehát nem biztos, hogy az oroszok vesztenének többet a pár éve oly nehezen megszerzett üzleten, hanem a francia cégek (méghozzá főként a hajót gyártó DCNS). Egy ilyen üzenet a jövőre nézve egyébként is öngyilkosság lenne a francia vállalatok egészére, mert ilyenre 1991 óta nem volt példa : Ha adott állam politikája nem tetszik, akkor egy már megrendelt (adott esetben kifizetett) üzletet is letilthat a francia magas politika. (Ki akarna egy ilyen gyártótól rendelni? Még akkor is, ha ilyen technológia most lényegében csak brit és amerikai (esetleg spanyol) részről lenne - illetve a szolidaritás miatt : nem lenne - biztosítva, bár az oroszok saját fejlesztésben is gondolkodnak.
Pár éve még Chirac elnöksége alatt volt pár botrányos-titkolt körülmények közötti fregatt-eladás (tajvani ügy, szaúdi ügy - utóbbi sem a demokráciájáról híresült el), mert a megrendelések úgy kívánták. Valamint ott volt a pakisztánnak eladott tengeralattjárók ügye is. Utóbbi kettő kapcsán Balladur és Chirac választási kampányaihoz folyt be nem csekély összeg.

Harmadrészt el kell ismerni, hogy a francia világpolitika Amerika-függősége és az amerikai barátság megőrzése - a korábbi Sarkozy-féle szimpátia helyett - jelenleg pusztán és kérlelhetelen gyakorlati okok miatt a legfelsőbb politikai szinteken egyszerűen nem kérdőjelezhető meg. Miért?
Franciaország Sarkozy alatt szerencsétlenül, de pénzügyileg indokoltan, hosszú távra lemondott a folyamatos globális jelenétről (tegyük hozzá : ezzel együtt az EU is lemondott erről), hogy érdekeit világszerte bármikor katonai erővel is ki tudja kényszeríteni. Egy darab repülőgéphordozó ugyanis béna kacsa, a karbantartás idejére kell egy másik, azaz, hogy minden pillanatban legyen bevethető hordozó. (Líbia esetében a De Gaulle karbantartási munkálatai jelentettek gondot). A globális jelenlét tehát elúszott, maradt viszont a "hátsó udvar", Afrika.
Afrikát jelenleg sem egyszerű a franciáknak megközelíteni, mert épp (jó esetben is 5-10 éves) hiátus alakult ki a kevésbé átgondolt hadiipari projektek és a stratégiai tervezés hiánya miatt : azaz jelenleg aggasztóan kevés légi utántöltést végző francia gép áll rendelkezésre (kb. 11) és ezekből 3 csak Európában vethető be, annyira öreg. További 3 folyamatosan Afrikában van, plusz a rotációs karbantartások miatt folyamatosan kivont 3... tehát a líbiai és a mali beavatkozás francia részről amerikai hinterland nélkül elképzelhetetlen ábrándot jelentenének napjainkban. Mert a BPC-k jók - ld. lejjebb, hogy miért - de légi támogtás nélkül nem sokat érnek azért.

Az amerikai jóindulat megtartása, a különutas francia politika mellőzése a gaullista-nemzeti érdekek némileg félretételével azért is alapvetően fontos, mert az amerikai jóindulattól függ - most sokkal erősebben, mint akár 5 éve is - hogy a franciák a saját "hátsó udvarukban" (ld. Mali, KAK) be tudnak-e avatkozni vagy nem vagy ezek a területek esetleg teljesen elkezdenek kicsúszni a kezeik közül. Ez nem csak francia érdek, hanem magyar és uniós is, mert ha az afrikai olajforrások (és egyéb bányakincsek, pl. uránium) felett semmilyen európai ellenőrzés nem lenne, akkor még inkább főként az oroszokra kell hagyatkozhatunk. Iránhoz például érdekeink ellenére az USA és Izrael szövetsége miatt nem közeledhet az EU, legutóbb erre még Sarkozy előtt Dominique de Villepin külpolitikája adott volna lehetőséget francia részről.

Negyedrészt el kell ismerni, hogy az üzlet eleve komoly negatív médiavisszhangot kódol a francia fél számára 2014 folyamán. És itt tudunk visszakanyarodni a BPC-hez is a "hátsó udvar kérdése kapcsán". Mi is az a BPC miért jött létre? A koncepció a globális jelenlét melletti "regionális jelenét" koncepciójára épül, méghozzá afrikai dimenzióban. Míg az előbbihez repülőgéphordozó kell, utóbbihoz olyan speciális hajókat fejlesztettek, melyek egyszerre parancsnoki-kommunikációs egységek, hadikórházak, ellátmány-szállítók, valamint komplett partraszálló egységeket, tankokat és helikoptereket is tud egyidőben mozgatni, tengeralattjáró- és kommandóbázis, (stb.). Magyarán épp az afrikai államok - melyek légiereje elhanyagolható - belügyeibe való beavatkozásra kiválóak. (Ezen hajók megfelelői pl. a briteknél és az USA-nal is megvannak, de a francia verzió jelenleg a legpolivalensebb és a legmodernebb.) Természetesen a BPC és a repülőgéphordozó nem egymást kizáró tényezők, sőt a kettőt együtt bevetve lehet a leghatékonyabban fellépni : Ez ugye francia részről nem megy, de ezt ismerték fel az oroszok, akik a koncepciót kezdetektől fogva kiemelt figyelemmel kísérik. Ráadásul a BPC projekt hajói moduláris elemekből épülnek fel a megrendelő kívánsága szerint. Az orr és a tatrész között 4-6-8-... legószerűen egymásba kapcsolható elemből izlés szerint hosszabb vagy rövidebb verziók rendelhetők.
Tehát a franciák mellett az oroszok is stratégiát építenek erre a típusra globális terjeszkedésüket elősegítendő, azaz a franciáknak jelenleg cseppet kínos azért, hogy "fegyvert adnak az oroszok álmaihoz". Ha a francia hadiipar nem függne jóval 50% felett az exporttól, akkor a hajó - mint az amerikaik számos produktuma - már rég "COCOM-listás" lenne az oroszok és egyéb feltörekvő hatalmak felé.
A megrendelt két hajót 2014 vége felé és 2015-ben kell leszállítani az oroszoknak. A hajók neve...nos Szevasztopol és Vlagyivosztok. Nem tudni az oroszok melyiket veszik át előbb, de nagyon kínos lesz a franciáknak a média headline-jei : "Ma a franciák átadták Szevasztopolt az oroszoknak". Nem is kell nagy csúsztatás, hogy ebből a Krím egészére asszociáljanak. Ezt Laurent Fabius külügyminiszter is érzi, szinte kódolt a francia diplomácia elleni újabb nagy támadási felület.

Ötödrészt Franciaországban mégiscsak egy szocialista kormányról van szó, melynek kebelén a breton hadiipari lobbi erősebb, mint valaha. Tudjuk, hogy pl. azért épül(t) a stratégiai racionalitást felülírandó 3 db. nukleáris rakétákat szállító atomtengeralattjárók (SSBN) helyett 4 db., hogy az adott gyártósort ne kelljen évekre leállítani, míg az egyes programok megrendelései futnak. Általában ahogy az egyik SSBN program véget ér, úgy kezdődik az új SSN - nukleáris támadó-tengeralattjáró - program. A flottaprogramoknál ugyanígy. Az utóbbi évek hazai rendelés-csökkentései között ezekbe "applikálták" a külföldi megrendeléseket (dízel-tengeralattjárók Indiának, Chilének, Brazíliának és Malajziának ; BPC az oroszoknak), hogy ne kelljen leépíteni, elbocsátani. A breton lobbi helyi ereje nagyrészt ezen múlik, hogy meg tudják-e tartani a munkahelyeket, vagy újabb üzemeket kell bezárni. Namost, ha az oroszoknak nem szállítják le a hajókat mihez kezdenek vele? (Jelenleg a franciáknál 3 van szolgálatban, épp elég azokat fenntartani.)

Hatodrészt a francia katonai adminisztráció azért nem zárja ki a magas politika részéről a meglepetés lehetőségét sem, de erre nagyon kevés esélyt látnak. Sarkozy elnöksége alatt gyakorlatilag sorozatban történtek a politikai-katonai racionalitással teljesen szembemenő lépések (pl. Líbia megtámadása, Tibet pártolása Kínával szemben, Szíria : szakítás Assad-dal). Jelenleg abban minden megkérdezett egyetért, hogy a (katonai, külügyi) adminisztráció és az elnök kapcsolata Hollande alatt jóval jobb. Ugyanakkor vízválasztó lehet, hogy - amerikai nyomásra - egy olyan gyenge elnök, mint Hollande hogyan reagál, képes-e akár Franciaország érdekeivel szembe menve Sarkozy nyomdokaiba lépni, mint ezt például Szíriában is megtette már, bár annak a lépésnek jóval kisebb volt a tétje.

Összefoglalva tehát a franciák helyzete igencsak összetett, borotvaélen táncolnak, mert mindenképpen rosszul tudnak csak kijönni az egészből, mind bel- és külpolitikailag, mind az amerikai és az orosz kapcsolatok irányában.

A gyorselemzés rövidebb verziója megjelent a Magyar Külügyi Intézet blogján is.

Az amerikai szálak az ukrán gázcégeknél az amerikai alelnökig és a külügyminiszterig érnek

A Moszkva ellenes szankciók eredménye mind politikai téren, mind a világ energiapiacain a Moszkva-Peking-New Delhi tengely megerősödése felé hatott, május 20-án Putyin Sanghaiban egyeztetett a felekkel. Az amerikai hadsereg eközben úgy tűnik egyre hangosabban tiltakozik az ellen, hogy nagyobb mértékben bevonódjon az ukrán válságba. Az amerikai világkép átalakult és 2-2-2-1 -es formula szerint szemlélik a világot illetve jelölik ki ellenségeiket, mely szerint két ellenséges nagyhatalom (Oroszország, Kína), két középhatalom (Irán és Észak-Korea), két hálózat (Al-Kaida és a nemzetközi alvilág és egy rendszer, a kiberbűnözés létezik.

A legutóbbi terén az Egyesült Államok zavarbaejtően sebezhető, főként Kína ellenében. Oroszország tehát arra számít, hogy az USA - leszámítva a zsoldos cégeket és a CIA ügynökeit - nem lesz képes mozgósítani az ukrán szeparatisták ellen és csak gazdasági fegyvereket fog bevetni továbbra is. Úgy látják maguk az amerikaiak sem biztosak abban, hogy csak ezzel eredményt lehet elérni. Ugyanakkor számolnak azzal az esetleges legrosszabb forgatókönyvvel is, hogy a hidegháború újra elkezdődik és az amerikaiak hoszabb időre csapatokat telepítenek Lengyelországba és a balti államokba.

A Burisma Holding a legfontosabb gázkitermelő társaság Ukrajnában. Igazgatótanácsában 2014 május folyamán fontos változások következtek be, bekerült R. Hunter Biden és Devon Archer is. Ezek arra engednek következtetni egyes elemzők szerint, hogy az USA lényegében "kézivezérelt gyarmatként" kezeli a megmaradt Ukrajnát. R. Hunter Biden ugyanis az amerikai alelnök, Joe Biden fia, Devon Archer pedig korábban John Kerry elnökválasztási kampányát vezette. Még annyit lehet utóbbiról tudni, hogy Christopher Heinzzel (igen, a "ketchupos") sokáig az egyetemi évek alatt közös albérletben laktak, utóbbi Kerry lányának férje. Heinz alapítota a Rosemond Seneca Partners céget, mely pénzügyi és politikai tanácsadással foglalkozik és ennek R. Hunter Biden az igazgatója.

A Bursima Holding igencsak titokzatos társaság, Cirpuson jegyezték be még a narancsos forradalom idején és azóta megszerezte az ukrán gáztársaságok többségét. 2011 óta a Holding névleg Ihor Kolomiskyhez köthető, aki egyébként az Európai Zsidó Parlamentet elnökli és a Jewish News One televízióscsatorna tulajdonrészének felével rendelkezik.
Kolomiskyről még annyit lehet tudni, hogy március 2-án a kijevi puccsisták Dnyipropetrovsk oblasty kormányzójává nevezték ki és ő finanszírozta azokat a csapatokat, akik május 2-án az "odesszai vérengzéssel" vonták magukra a figyelmet...

26/05/2014 00:00:00

A kutatási és fejlesztési tevékenységek fellendítését célzó szabályozási reformjával az EU a jövőben meg kívánja könnyíteni a kormányok számára a vállalkozások támogatását. ...

Az FN győzelme nem, de annak földcsuszamlás-szerű aránya hatalmas meglepetés. Elemzők "sokkról", "földcsuszamlásról" beszéltek, az FN megnégyszerezte szavazatait

Annak ellenére, hogy tudtuk, az EP választások a kisebb pártoknak kedveznek, a részvétel jelentősen alacsonyabb (43%) és azt is tudtuk, hogy az FN-t hibahatáron belül az első helyre mérik, a jelenlegi állás szerinti eredmények sokkolóak : Az FN közel 5%-os előnnyel toronymagasan nyerte az EP választást (25,1%) és az egyedüli nagy győztesnek tekinthető. 23-25 fős frakciójukkal a legnagyobb francia tömörülés lesznek az EP-ben és alighanem ha létrejön szélsőjobb frakció, abban hangadóak lesznek.
2009-ben még az apa, Jean-Marie Le Pen vezetésével csak 6,34%-ot értek el és ez csak a hatodik helyre volt elég. Marine megnégyszerezte ezt az eredményt és a párt új arculata (kevésbé végletes, szélsőséges) viszonylag visszafogottabb stílusa (amellett, hogy kendőzetlenül, elkenések nélkül kimondja a problémákat) meghozta az eredményét. Jelenleg egyébként mind Marine (szavazat-négyszerezéssel, 2009-hez képest), mind édesapja körzetükben toronymagasan (30% feletti eredménnyel) nyertek és képviselők lesznek.
Természetesen jelen pillanatban nem lehet még azt mondani, hogy az FN 2017-re képes lenne megnyerni az elnökválasztásokat is, de erre minden eddiginél nagyobb esélye nyílik, ha így folytatja és ha az UMP továbbra is képtelen lesz komolyabb váltásra és nyitásra.

A "kormányváltó" UMP lehet a legcsalódottabb
Az a jóslatunk is bevált, hogy az UMP helyhatósági győzelme csalóka, és szintén kevesebb szavaztatot kaptak, mint 4 éve. Csak azért nyerhettek, mert a PS szavazók még nagyobb arányban erodálódtak/ maradtak távol. Most kiderült, hogy az UMP szavazók alapvetően elégedetlenek pártjuk teljesítményével, s alig kevésbé, mint a kormányzó PS tevékenységével. Az UMP kommunikációja, mely kizárólag Hollande-ék "alázására" épül alapvetően elhibázott és képtelen vonzó és hihető válaszokat adni a felmerülő problémákra (eredmény : 20,2%). A kampányban már Sarkozy is vállalt szerepet (nem sok eredménnyel) mégis elemzők azt várják, hogy megoldást az ő reaktiválása jelenthetne.

A PS-nek sem lehet nagy öröme
A PS harmadik helye nem meglepetés, hónapok óta borítékolható volt. 14,3%-os eredmény jelzi, hogy maguk a PS-szavazók szintén igen nagy mértékben elégedetlenek kormányuk teljesítményével. Itt ugyanakkor kicsit óvatosabbnak kell lennünk, mert PS szavazók egyes rétegei e jóval kisebb téttel rendelkező választáson távolmaradásukkal "büntethettek" és mutathattak piros lapot pártjuknak, tehát a PS tényleges támogatottsága ennél némileg nagyobb lehet, de tényleg csak a 3. helyen. A baloldalnak vannak még tartalékai, ezt jelzi a Front de Gauche (szélsőbal) 6,6%-os eredménye, mely leheletnyit jobb, mint 2009-ben.

Milyen egyéb változások történtek?
- A 2009-es EP választásokhoz képest az UMP közel 3%-nyi szavazatot vesztett (2009-ben az UMP nyert, pedig akkor már eléggé alacsonyan volt Sarkozy népszerűsége).
- A PS második helyen volt (16,48%) és "csak" kb. 2,5% szavazatot szerzett, idén a PRG-vel (Radikális baloldal) szövetségben.
- A harmadik igazi nagy vesztes a Zöldek, akik (koalícióban) 2009-ben alig szerepeltek rosszabbul, mint a PS (16,28%-al) jelenleg 9%-al ötödik helyen 6 képviselői hellyel rendelkeznek.
- "Csendes nyertes" Bayrou MODEM-je, mely feljött a 4. helyre 10%-os eredménnyel (6-8 helyet szerezve), mikor 2009-ben csak 8,46%-ot kapott.
- Az UMP - ha a jövőben például az elnökválasztásokon be akarja biztosítani a győzelmét - akkor kénytelen lesz jóval inkább nyitni és engedni olyan pártok felé, mint a MODEM.

A francia Zöldek leszerepeltek, Cohn Bendit már nem indult a LesVerts listán. A franciák ugyanakkor úgy értékelnek, hogy "megszűnt Franciaország ereje az EP-ben" és teljesen a németek kezébe fog átcsúszni ott is a politikai irányítás. Elemzők még azt is kiemelik, hogy mindez annak is az eredménye, hogy Franciaország vezető pártjai igent mondtak a lisszaboni rendszerre, annak ellenére, hogy ezt a lakosság többsége ellenezte.

Dr. Türke András István
(Paris)

федеративного государства Новороссия
Federativnogo Gosudarstva Novorossiya

létrehozás dátuma : 2014.05.24.
területei : Donyeck és Luhanszk (vagy Luganszk)
területe : 53.185 km2
Lakosság : 6,6 millió

Egy kis történelem :
Novorossia (Új Oroszország) tartomány adminisztratív területként Nagy Katalin és I. Pál alatt jött létre a XVIII. sz. második felében, a XVII. sz. tól jellemző gyarmatosítási névadományozást (v.ö. Új-Franciaország, Új-Anglia, Új-Skócia) követve.

Majd 3 guberniumra osztották fel (kormányzati egység) : Kherszon, Krím és Dnyepropetrovszk.

A tegnap létrejött formációnak csak részben fedi le a területét (Donyeck félig, Luganszk nem) ugyanakkor annál jóval nagyobb térséget jelöl, mely egyben világos politikai üzenet a szeparatisták részéről.

Nagyon inog a PS helyzete Franciaországban, egyesek szerint akár a szocialista elnök és kormányának bukása is könnyen bekövetkezhet, ha valamilyen további váratlan külföldi, francia vonatkozású súlyos negatív esemény bekövetkezik.

A francia hadsereg finanszírozási problémái ismertek, napjainkra azonban - további megszorítások bejelentésével - olyan súlyos lett a helyzet, hogy maga Drian miniszter állt ki ezzel a nyilvánosság elé. A kulisszák mögött pedig tudni lehet, hogy rajta kívül akár 4 magas beosztású honvédségi vezető kész lemondani, ha rövid időn belül nem változik semmi.

A baoldali kormány nagy bajban van, mert az államháztartási hiány már most 95% körüli. További gond a FN nagyarányú győzelme az EP választásokon. Hogy mentsék ami még menthető nagyarányú adócsökkentési programot jelentett be Manuel Vals miniszterelnök. Ugyanakkor azt is bejelentette, hogy a 2014-2019-es honvédségi büdzsécsomaghoz nem nyúlnak hozzá. Fából vaskarika.
Mindez 6 milliárd euró elvonása (3 éven belül) mellett 34.000 álláshely megszüntetését is jelentheti, mely épp egy szocialista kormányzat számára igencsak kínos. (Nem véletlen, hogy sok volt PS szavazó jelenleg már az FN-t támogatja.) Ráadásul ezek a leépítések lavinaszerű leépítéseket idéznek elő adott körzetekben, ahol a hadsereg egységeinek ellátására épültek ki széles körű szolgáltatások.

Maga a hadsereg szakértőnk szerint megosztott : Egyesek még akár támogatnák is a lépéseket, amennyiben a felesleges kiadások lefaragásáról lenne szó. Ilyenek pl. a nukleáris elrettentésnek a "légierőt megillető része", mely szakmailag tényleg felesleges, azonban a haderők közötti lobbik miatt "érinthetetlen szent tehénnek" számít. Mások szerint nem szokás a már megszavaztott honvédségi büdzsécsomagot időközben tovább faragni, ez nem demokratikus és káoszt idézhet elő.

A francia hadsereg bevetésein már inkább kínos, mint nevetséges helyzetek sorozatát éli át nap mint nap. Miközben a katonák naponta kockáztatják életüket, saját zsebükből kell tankolniuk harci járműveiket ha használni is akarják őket. Hasonló a helyzet, ha valamit javíttatni vagy cseréltetni kell a bevetéshez használt járművön. A francia műveletek egyre inkább "Patyomkim-jelenlétek" és kész csoda, hogy eddig (az 5 és fél éve történt afghanisztáni uzbin-i vérengzés kivételével) nem történt komolyabb katasztrófa. Sovány vígasz, hogy az elvonások a hadműveleteket nem fogják érinteni - de, csupán azért, mert az elvonhatók 110%-át már elvonták e területről szakértőnk szerint. Ugyanakkor Maliban mindenképpen maradni szeretnének, pedig egyre inkább egyedül maradnak a térségben.

Szélesebb kitekintésben a szabadkereskedelmi tárgyalások ugyan haladnak az USA-val, a FN a várakozások szerint mindent meg fog tenni, hogy ezeket késleltesse európai szinten. Amellett, hogy szakértők szerint ez a francia mezőgazdaságnak lényegében komoly károkat fog okozni, a francia hadsereg a folyamat végén akár az amerikai hadsereg egyik helyőrségévé degradálódhat, feltéve, hogy az USA ismét nagyobb szerepet hajlandó vállalni az európai kontinensen az ukrán helyzet miatt.

Franciaországban 2009-től eddig 45.000 állást szüntettek meg a hadseregnél. Ha a fenti tervek folytatódnak, komolyan felmerülhet Franciaország szerepének felülvizsgálata a nemzetközi színtéren és hadserege olyan csekély lesz - miközben számos fejlődő országban éppen ellentétes tendenciát figyelhetünk meg - hogy az ENSZ BT-ben teljesen súlytalanná válhat a francia szavazat, vélemény. Furcsa ez éppen annak tudatábam, hogy Hollande elnök az EP-választásokat értékelve kijelentette :"Európának saját magának kell gondoskodnia védelméről."

Dr. Türke András István

A Front National-nak komoly esélye van megnyerni az EP választást, a PS csak a harmadik helyre várható.

Május 22-én este a France 2 rendezett több órás vitát a fontosabb franciaországi pártok képviselőinek részvételével. A vita során az egyes pártok bemutathatták, hogyan látják a jelenlegi EU-t és hogyan képzelik el az EU jövőjét. A törésvonal nem annyira az UMP és a PS, hanem inkább a mérsékeltek és a szélsőségek között húzódik. Előbbiek elvont megoldásokban és felelősség-áthárításban gondolkodnak. Utóbbiak kendőzetlenül beszélnek a problémákról ezért előretörhetnek, noha megoldási javaslataik hajmeresztőek.

Egyik meglepő elem, hogy a nemzetállamok európája gondolat, mely a franciák körében mindig is erős volt, most megújult erővel tért vissza a politikai közbeszédbe. Ez a konföderatív ághoz való visszatérést jelentené, azaz az unió alapos reformját. Ezt a FN-on kívül Bayrou (mérsékelt jobbközép) képviseli a legerősebben, de számos elemével az UMP (Copé) is egyetért. Utóbbiak uniós kérdésekben meglehetősen egy platformon vannak és alig burkoltan szövetségesek a FN ellen. A nagy pártok tehát meglehetősen elvont reformokat sürgetnek, melyeket aligha vagy csak hosszabb távon lehetne megvalósítani. Stratégiájuk, hogy ezzel megpróbálják elhitetni a lakossággal a jelen égető problémáinak megoldása csak hosszabb távon lehetséges és "erről ők nem tehetnek" mert Brüsszelben születik a döntés.

Amiben egységesek a francia pártok az a további bővítés elutasítása és Schengen felülvizsgálata - a szélsőjobb (Le Pen) és a szélsőbal (Mélenchon) esetében a rendszerből való kilépés fogalmazódik meg. Amiben nagy a vita, az egyrészt az európai minimálbér és segélyrendszer kérdése (a németekhez mérve magukat jól járnának, de a szélsőségek nagyobb terhektől tartanak a kelet-európai államok javára).

Másrészt a migráció- és menekültügy, melyben a szélsőségek ismét egyetértenek. A több milliós francia munkanélküliségre hivatkozva azonnal munkaerő-bevándorlás stoppot rendelnének el, hogy az "idegen" ne "vegye el a munkát a franciától". Másrészt pár hónap munka után ne tengődjön évekig a francia állam munkanélküli segélyéből. Ez utóbbi gondokat az UMP és a PS jóval "elkentebben" kezeli. Nyíltan nem mernek komolyabb megoldást javasolni, elvont egyetemes emberi értékekre és uniós szellemű szolidaritásra hivatkoznak. Tapasztalható, hogy erősödnek a többi uniós állampolgárral szembeni ellenérzések a francia munkaerőpiac területén.

A FN, mely a választásokon a második helyre számít (mint a Jobbik Magyarországon), sőt, egyes felmérések áprilistól már az első helyre várják (24%). A párt egyfajta "intelligens protekcionizmust" hirdet, azaz védővámok felállítását olyan termékek esetében, mellyel meg kell védeni a hazai termelőt az olcsó konkurrenciától (pl. textilipar). Ezt az UMP és a PS - az EU és a WTO keretein belül - megvalósíthatalannak tartja. Marine Le Pen eléggé hatásosan érvelt, a jobb- és baloldalra ráolvasta azokat a 30 éves céljaikat (volt belőle bőven), melyekre 30 évük volt, hogy az EP vezető pártjaiként megvalósítsák, mégsem valósultak meg.

Félő, hogy e vita a bizonytalan szavazókat egyértelműen a FN mellett sorakoztatja fel, mert zavarosságukban is koherensebb elképzeléseket tudnak felmutatni és kommunikálni, mint az UMP, mely csak annyit tud lényegében kiizzadni magából, amennyit reklámszpotjába is belesűrített :
"Mondj nemet Hollande-ra, szavazz az UMP EP-képviselőire!"
Ha e TV vita befolyásolni tud még néhány bizonytalan szavazót, akkor nagyon komoly esélye van az FN-nek az első helyre. Ez közvetve a Jobbikot is erősíti majd az európai színtéren (EP). Tapasztalható, hogy korábbi mérsékeltebb politikai beállítottságú emberek (főként jobboldali szimpátiával) egyre nyiltabban felvállalják, hogy ők pedig az EP választásokon Marine Le Penre szavaznak. El kell ismerni az FN kommunikációja hatékonyabb, visszafogottabbak lettek.

Dr. Türke András István
(Paris)