Afrika

Etiópia, Szomália és Kenya egy része szakadhat le idővel az afrikai kontinensről, ugyanis már most egy hatalmas szakadék tátong ezen a területen. A rés minden évben több kilométerrel növekszik. 

Megtámadta az anti-Balaka keresztény milícia az ENSZ Közép-afrikai Békefenntartó Missziójának egyik bázisát a Közép-afrikai Köztársaság szívében fekvő Tagbara településnél, a több órás tűzpárbajban a misszió mauritániai kontingense 33 lázadót megölt, egy kéksisakos meghalt, 11 megsebesült - közölte szerdán a mauritániai hadsereg.

Júliusban az AHU új projekttel tér vissza Ugandába, ezúttal főleg a nőkre fókuszálunk, őket segítjük és általuk nyújtunk segítséget az egész közösségnek.

Nem mindennapi ügyet göngyölítettek fel a nigériai hatóságok ? számol be a különös és az államnak sokba kerülő esetről az Africanews. Beépített rendőrök leleplezéséről időnként lehet hallani, ám arról meglehetősen ritkán, hogy a közigazgatási szervek országuk saját rendőreit buktatják le. Méghozzá nem létező szellemrendőröket: Nigériában eddig nyolcvanezerrel több emberről tudták azt a hatóságok, hogy szolgálnak és védenek, mint ahányan ténylegesen teszik.

A mindennapok Afrikájában a kontinensről posztolgató emberfia nem győzi kapkodni a fejét, annyi minden történik nap nap után, legyen szó akár szomorú és megrázó dolgokról, akár fejlődésről, nyitottságról és örömteli pillanatokról. A következő poszt azonban most mégsem aktuálitásról, hanem vissza- illetve előretekintésről szól, ugyanis pontosan két évvel ezelőtt, 2016. március 30-án iktatták be hivatalába Faustin-Archange Touadérát, a Közép-afrikai Köztársaság jelenlegi elnökét. Kerülve az Afrikáról írók leggyakoribb hibáját, a következőkben jöjjön 5 olyan eredmény is, ami pozitívumként értelmezhető Touadéra tevékenységét illetően de persze jöjjön 5 olyan kihívás is mellette, amivel nem igazán sikerült az elnöknek mit kezdenie.

Pozítivumok:

1. A lefegyverzésre, leszerelésre, reintegrációra indított program továbbra is létezik és bzonyos eredményeket már fel is tudott mutatni, hangsúlyozva, hogy a fegyveres alakulatok többsége továbbra is vonakodik csatlakozni hozzá, attól való félelmében, hogy ezzel teret enged a rivális csoportok térnyerésének. Ugyanez az oka az anti-balaka csoportok vonakodásának is, ráadásul a program tisztviselői csak hadurak engedélyével működhetnek az ország fővárostól távoli részein.

2. 2014 óta a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) a kormány támogatásával vizsgálatokat folytat az országban a 2012-ben kirobbant fegyveres konfliktusban elkövetett súlyos háborús bűncselekmények ügyében és bár a munkát Touadéra vezetése is segíti, nagy valószínűséggel néhány kirakatüggyel le fognak zárulni a vizsgálatok, anélkül, hogy komoly üzenetet adna a jogsértések elszenvedőinek. Ettől függetlenül ez mindenképpen eredményként értelmezhető, tekintve, hogy Afrika bizonyos részein az ICC nem szívesen látott intézmény.

3. Megtámogatandó az elég ingatag lábakon álló igazságügyi rendszert, talán végre idén elkezdheti első tárgyalásait megtartani a 2015-ben létrehozott és azóta is teljes mellszélességgel támogatott Különleges Bűnügyi Bíróság, amely a nemzetközi és a hazai jog egyfajta keverékét figyelembe véve igyekszik igazságot szolgáltatni a 2003 óta zajlott háborús konfliktusok elszenvedőinek. A jelen állás szerint rövidesen meg is láthatjuk majd az első vádemelést és tárgyalást. És ha ez így lesz, az igen komoly üzenetet jelenthet az ország 75%-át uraló mindenféle haduraknak és kiskirályoknak.

4. Touadéra két éves elnökségének egyik legfontosabb pillanataként még tavaly októberben Moszkvába látogatott, ahol megállapodást írtak alá az orosz külügyminiszterrel egyrészt fegyverek szállításáról (és ezt az ENSZ Biztonsági Tanácsa is jóváhagyta) és orosz katonai kiképzők Közép-Afrikába küldéséről, másrészt további tárgyalásokról bányászati koncessziós jogokról. Előbbi végre lehetőséget teremtene Touadéra számára, hogy jól felszerelje újonc katonáit, akikkel gyenge lábakon álló hadseregét próbálná megerősíteni, ezáltal pedig végre az állam is tényezőként szállhatna be az ország jelentős részén uralkodó fegyveres káoszba.

5. A belbiztonság továbbra is a legnagyobb tényező a GDP-növekedés mértékének meghatározásában, de a 2017-es 4.5%-hoz képest 2018-ra bőven 5% felett várható az ország gazdaságának növekedése, nagyrészt a bányászati és erdőgazdálkodási szektor bővülésének köszönhetően, amelyet a nemzetközi szankciók megszüntetése is erősített. Touadéra erőfeszítései, hogy átláthatóbbá tegye a közpénzek mozgását, eredményre vezettek legalább részben és a költségvetés hiányát is sikerült nagyjából 0.1% körül tartani 2017-ben.

6. Ez pedig legyen a bónuszpont, Touadéra eddigi vezetése alatt több infrastrukturális fejlesztés is elkezdődött, legutóbb néhány napja a Baoro (nagyjából 400 kilométerre északra a fővárostól, Banguitól) és Bouar közötti út aszfaltozása kezdődött el az elnök jelenléte mellett.

De sajnos összességében azt mondhatjuk, hogy több negatívumot lehet mondani, mint pozitívumot, tehát a fenti pontok ne tévesszenek meg bennünket, a Közép-afrikai Köztársaság elnökének lenni még mindig a világ egyik legnehezebb munkája. Jöjjön 5 érv, hogy miért.

1. A biztonság egyértelműen az első helyre kívánkozik, 2017 sötét, szenvedésekkel teli év volt a vidéki Közép-afrikai Köztársaságban, 2015 óta talán a legdurvább, ugyanis azzal, hogy 2016-ban, három év után visszavonták az országba a biztonság megteremtéséért vezényelt francia katonákat, a biztonság megőrzése az alulfinanszírozott, morálisan gyenge és sokszor jogsértésekkel vádolt ENSZ-békefenntartókra hárult, akik ezzel képtelenek voltak megbirkózni. Nagyjából az ország területének 75%-án az állam helyett kiskirályok, hadurak és gombamód szaporodó lázadó csapatok uralkodnak, minden negyedik ember menekült a saját hazájában és az elnöknek semmi nincs a kezében, amivel képes lenne megállítani az erőszakot. Ráadásul az elnök retorikájában sem igyekszik mást mondani, tehát tartja magát az az álláspont, hogy külföldi zsoldosok gerjesztik a feszültséget és a hadseregnek lenne még több pénzre és fegyverre szüksége, hogy véget vessenek az instabilitásnak.

2. Folytatva az előző pont szomorú konkluzióját, Touadéra és kormányának képviselői egyszerűen nem hajlandóak tudomásul venni az erőszak szintjét az ország északi és nyugati részein, már arra sem veszik a fáradtságot, hogy elítéljék a jogvédők által bejelentett cselekményeket, nem keresnek fel támadást elszenvedett településeket és nem látogatnak meg menekülttáborokat sem. Mintha ez az egész egyszerűen a mindennapok részévé vált volna.

3. Bár beiktatásakor sokan abban bíztak, hogy majd elkezdődik egy nemzeti kormány kiépítése, az volt látható eddigi ciklusában, hogy inkább a saját jövőjét igyekszik bebiztosítani és bábokat helyez döntési pozíciókba, ahelyett, hogy olyan embereket vonna be a párbeszédbe, ami lehetőséget adna egy nemzeti egység megteremtésére. Az igazán kritikus északi és nyugati járásokban olyan politikai vezetők kerültek kinevezésre a hadsereg soraiból, akik pont múltjuk miatt jelenthetik Touadéra számára az esélyt a konfliktusok felszámolására, így pedig bezárva azt a kaput, amelyet azzal nyithatna az elnök, hogy egykori lázadókat integrálna a helyi vezetésekbe. A származás vagy nem alapján történő egyenlő bevonásról pedig ne is beszéljünk.

4. Az elnök továbbra is a leszerelési programtól és a Különleges Bűnügyi Bíróságtól várja a béke létrejöttét, pedig mindkettő csak eseti megoldásokat kínál és nagyon akadozva működik csak, pedig a valóságos megoldást – nehéz ilyet leírni – a hadsereg és a rendőrség megerősítése kínálna, karöltve az igazságügyi rendszer átalakításával. Ugyanis addig, amíg büntetlenül le lehet rohanni falvakat és házakat lehet gyújtogatni, addig, amíg egy egyszerű parasztembernek nincs kihez fordulnia, ha elrabolják a lányát, addig lehet beszélni leszerelési programról, de biztos, hogy nem lesz működőképes.

5. Bár fentebb dicsértük az ország gazdaságát, tisztában kell lenni vele, hogy a Közép-afrikai Köztársaság még mindig ki van szolgáltatva külföldi segélyezők jóindulatának és sajnos Touadéra a tucatnyi külföldi útja ellenére sem volt képes a beígért dollármilliókat megszerezni az ígéretekkel ellentétben, súlyosan veszélyeztetve ezzel nemhogy a fejlődést, de a mindennapi élet működtetését is.

Gigantikus volumenű üzletet kötött a szegény afrikai ország, Zimbabwe, egy ciprusi befektetőcsoporttal. A megállapodás az ország bányászatának rendbetételéről szól, ennek központi eleme egy platinabánya és -feldolgozó üzem beindítása.

Társaságunk március 29-én humanitárius missziót indít Bamakóba partnerszervezetéhez a fogyatékos gyerekeket támogató alapítványhoz az AEDMP-hez

A legfelsőbb körökig, egészen az állam volt elnökének családjáig és a központi bank korábbi első emberéig ér a gigacsalás gyanúja. A világ egyik legszegényebb országának központi bankjából elég sok pénznek lába kélt.

Sebestyén Balázs Zanzibárból jelentkezett be és egy meghökkentő fotót posztolt közösségi oldalára.

Drónokat állított rendszerbe a nemzeti villamos energia szolgáltató vállalat az egyik országban azért, hogy segítségükkel felügyelje az ellátó-hálózatot és az energetikai infrastruktúrát.

A gyönyörűen felújított Lalibela Étterem adott helyszínt a rendezvénynek, melyen hastáncosok, énekesek és hangszeres előadók vettek részt.

Az amerikai Pew kutatóintézet felmérései szerint az elkövetkező években várhatóan milliók indulnak meg Afrikából Európa és az Egyesült Államok felé.

Idén májusban rendezi meg egy bissau-guineai iskola Magyarországot bemutató projektkiállítását.
Te is segíthetsz, hogy jól sikerüljön!

Afrikának 2050-re 2,5 milliárd lakosa lesz. A világhírű Afrika-kutató, Stephen Smith szerint súlyos problémát jelent, hogy a kontintens fiatalsága elindult Európa felé ? ez derül ki a l'OUEST-France újságnak adott interjújából.

Keresett árucikké vált Kínában az afrikai szamár húsa és bőre ? írja a The Economist. Kenyában ezekre az állatokra szakosodott vágóhidak igyekeznek kiszolgálni a növekvő keresletet, amelyek közelében az erre a sorsa szánt jószágok százszámra teljesítik be a mondást: áll, mint szamár a hegyen.

Az emberek fejlett társadalmi viselkedésére és kereskedelmi tevékenységére utaló leleteket fedeztek fel egy kenyai ásatáson, amely alapján százezer évvel korábbra tehető ennek a fejlettségi szintnek a megjelenése - erről számol be a Science folyóirat több tanulmánya kenyai ásatási eredmények alapján.

A Siad Barre vezette brutális diktatúra 1991-es összeomlása után Szomáliföld azonnal megérezte, hogy melyik utat kell választania, ha el akar kerülni több évtizednyi véres háborúzást, így nagyjából azonnal kikiáltották függetlenségüket Szomáliától azon határok mentén, amelyek mentén egyszer már függetlenek voltak 1960-ban. Az azóta eltelt évek során nem igazán sikerült nemzetközi elismerést kicsikarniuk független státuszuknak, tekintve, hogy a nemzetközi közösség a mai napig az egységes Szomália mellett teszi le voksát. A szomáliföldi útlevelet jelenleg 8 ország fogadja el a világon, Belgium, Franciaország és Anglia mellett öt afrikai állam. Pedig alapvetően nincs semmi gond Szomálifölddel, a független létnek köszönhetően elkerülték azokat a brutális háborúkat, amelyek az anyaországot sújtották, tartottak választásokat, gazdasági és szociális kérdésekben is fejlődni tudtak (van több mint 1000 általános iskola és 30 egyetem is a területen) és ahogy ennek az el nem ismert országnak a vezetői látják, ez a 26 év többet adott nekik, mint az 1960-hoz csatlakozás Szomáliához, amelynek során a régió komoly demarginalizációval volt kénytelen szembesülni (Siad Barre idején ráadásul a lázadók elleni harc jegyében szinte teljesen meg is semmisítették itt az infrastruktúrát).

Azt is látni kell azonban, hogy 1991 óta a stabilitás nem hozta magával azt az áhított és a politikusok által sok esetben igazoltnak is látott fejlődést, amire a régiónak szüksége lenne: a mai napig óriási a létbizonytalanság és a munkanélküliség, a fiatalok elvándorlása Európa irányába szintén rendkívüli ütemű és a gazdaság olyannyira az állattenyésztésen alapul, hogy a nemrégiben tapasztalt szárazság tízezreket kényszerített táborokba. Most azonban mindenki hatalmas változásokat remél, ugyanis a Hargeisában található szomáliföldi kormány 30 évre szóló és 442 millió dolláros befektetést jelentő szerződést írt alá a berberai kikötő használatáról és bővítéséről a DP World nevű, Egyesült Arab Emirátusokbeli céggel.

Hargeisa azt reméli az egyeszségtől, hogy sok ezer munkahely jöhet létre kezdetben az építkezés, később pedig a kiszolgáló személyzet soraiban. Viszont ez az alku sem igazán kedvez a Szomáliával fennálló kapcsolatnak, ugyanis míg Mogadishu Szomália elválaszthatatlan részeként tekint Szomáliföldre, addig az északi régió lakói és vezetői már többször fenyegették meg háborúval Szomáliát, ha bármilyen módon megpróbálna beleavatkozni a független Szomáliföld ügyeibe. És ezt a fenyegetést alig néhány napja ismét megerősítette Muse Bihi Abdi szomáliföldi elnök, aki kijelentette, hogy a DP Worlddel aláírt szerződés elutasítása a szomáliai parlament által hadüzenetnek minősül és bármilyen áron meg fogják védeni a szomáliföldi lakosság érdekeit. Néhány nappal korábban ugyanis a szomáliai parlament semmisnek nyilvánította az alkut, hangsúlyozva ismét, hogy a régió Szomália része és minden ilyen szerződést a szövetségi kormánynak is jóvá kell hagynia.

Ezzel együtt pedig az Arab Ligához fordultak, közvetítést kérve, ugyanis szerintük Szomáliföld lépése veszélyezteti Szomália egységét és az Egyesült Arab Emirátusokkal fennálló jó kapcsolatokat is. A helyzetet jól átgondolva kevés esélye van egy valódi háborúnak a két fél között, de az biztos, hogy Berbera és Szomáliföld stratégiailag is fontos helyen található, hiszen Berberán keresztül nem csak tevéket szállítanak a Közel-Keletre, de Etiópia is használja ezt a kis kikötőt, amely mellett ráadásul a kikötő bővítésével egyidőben az Egyesült Arab Emirátusok katonai támaszpontot is építeni fog. Plusz a DP Worlddel Szomáliföld mellett Etiópia is szerződést kötött, amelynek keretén belül Berberától egy új út fog épülni Wajale városához, azaz Etiópa tovább küzd a még jobb lehetőségekért termékei piacra juttatásának érdekében. A szomáliai parlament által az ország területéről (ők ide értették Szomáliföldet is) kitiltott DP Worldnek egyébként a régióban nemrég volt egy másik balhés ügye is, Dzsibuti egy hónapja ugyanis egyoldalúan felbontotta a céggel kötött szerződését a Doraleh konténerterminál üzemeltetésére, azt állítva, hogy a cég szándékosan üzemelteti rosszul a terminált, hogy a Dubaiban található Jebel Ali kikötőt még jobb helyzetbe hozza.

twitter.com/napiafrika

A Bild nevű német napilap szerint hétmillió migráns várakozik az Európai Unió közvetlen közelében arra, hogy a jobb élet reményében szerencsét próbáljon az öreg kontinensen. Az Európai Parlament elnökéből olasz miniszterelnökké előléphető Antonio Tajani azt mondta a kialakult helyzetről, hogy Európa nem tudja megoldani az afrikai országok alapvető problémáit, akkor tíz éven belül 10, 20 vagy akár 30 millió migráns fog érkezni Afrikából.

Valami nincs rendben a Föld mágneses mezőjével, ugyanis az drámai mértékben gyengül ? erre jutott egy új kutatás, amely szerint a jelenség egy több mint ezer éve tartó mintázat része.

Aki rendszeresen és közelről figyeli a Kongói Köztársaságban (a “kis” Kongóban) zajló politikai eseményeket, annak feltűnhetett, hogy a kisebb megszakítással közel 40 éve az országot irányító Denis Sassou Nguesso mintha leszámolást folytatna belső ellenzékével és a nagyobb hatalommal bíró személyeket elég gyorsan eltávolítja környezetéből. Ez lehet csak a “megszokott” és a régóta hatalmon lévő vezetőktől nem szokatlan bizalmatlanság jele is, de ugyanakkor egyes ellenzékiek úgy vélik, hogy ez egyfajta óvintézkedés inkább, amellyel Nguesso megpróbálja elkerülni a békés puccsal megbuktatott Robert Mugabe vagy a majdnem puccsot elszenvedő egyenlítői-guineai Obiang Nguema sorsát. Korábban is volt ilyen folyamat, például a mai napig azt állítják helyi források, hogy Jean-Marie Michel Mokoko, egykori vezérkari főnök és elnökjelölt azért van már 2016 óta börtönben vádemelés és tárgyalás nélkül, mert nem hajlandó elismerni Nguesso 2016-os választási győzelmét.

De több ellenzéki aktivista és politikus is évek óta börtönben van már feltételezetten politikai okokból, de például tavaly óta börtönben van a Köztársasági Őrség egyik vezetője is, az Őrség parancsnokát, Nianga Ngatsé Mboualát pedg januárban tartóztatták le – valószínűleg a kormányközeli biztonsági erőkben megjelenő elnökellenes hangok miatt. De például a médiában is megindult valamiféle folyamat, több újságíró korábbi bebörtönzése után idén Norbert Dabira médiamogult is letartóztatták és az ő őrizetbevételének tényleges okairól sem tudni nagyon semmit. Sokan sok helyen publikáltak már írásokat az országban zajló folyamatokról, diktatúráról írnak, elnyomásról, egypártrendszerről szóló írásokat is találhatunk szerte a sajtóban, viszont az tény, hogy az elmúlt évek gazdasági nehézségei hatással voltak a politikai életre is, hiszen miután elkezdtek akadozni a köztisztviselők fizetései, az ország adóssága pedig történelmi szintet ért el, a politikai elit hozzálátott, hogy biztosítsa hatalmát, aminek érdekében egy lojális és az elnök közvetlen irányítása alá tartozó biztonsági erő alakult ki megint.

Ez nem meglepő errefelé, hiszen az ország északi és déli felének korábbi etnikai megosztottságán is a katonaság tudott csak úrrá lenni, maga Nguesso is katonai puccsal jutott hatalomra és alig néhány évnyi civil vezetést láthattunk a hatvanas évektől kezdődően a “kis” Kongóban. És nem kell csak ezt az országot kiszemelnünk magunknak, ha ilyesmiről akarunk elmélkedni, hiszen világszerte elég egyértelmű trend, hogy a gazdasági nehézségekre, politikai kihívásokra, társadalmi feszültségekre a vezetés válasza a reformok helyett a kemény kéz, a biztonsági erőkre való támaszkodás – csak hát ez nagyon veszélyes tud lenni, hiszen megakadályoz bármilyen demokratikus hatalomátadást, sőt kiszámíthatatlanná teszi a politikai életet. Hiszen mi történik, ha esetleg majd Nguesso már nem lesz képes ellátni feladatát?

A szak- és diákszervezetek munkáját kormányzati tisztek nehezítik, az utcai megmozdulásokat betiltották, az ellenzék pedig annyira szétesett, hogy az apró frakciók nemhogy céljukat nem tudják elérni, létükkel éppen a kormányzat hatalmát legitimizálják, hiszen nincsen más láthatóan kormányzásra kész erő az országban. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a 2016. márciusi elnökválasztás (amelyet értelemszerűen Nguesso nyert meg) után súlyos konfliktus alakult ki a “kis” Kongóban, olyannyira, hogy még a polgárháború esélye is felmerült annyi évnyi béke után. Emlékezhetünk, a sokak által kétségbe vont választási eredmény bejelentése után a fővárosban, Brazzavilleben támadások sorozatát hajtották végre kormányzati és katonai épületek ellen, amely támadásokban legalább 20 ember életét veszítette. A kormány azonnal a Nguesso ellen már korábban harcoló Nindzsák lázadó mozgalmát kezdte vádolni és szinte azonnal elsöprő erejű offenzívát indított Pool tartományban a Nindzsák vezetője, Ntumi lelkész és a fegyvert egyébként már évekkel korábban végleg letevő csoport megmaradt csoportosulásai ellen.

Ntumi végig tagadta a Nindzsák szerepét a támadásokban, de a hosszú hónapokon át tartó katonai leszámolás eredményeként végül egy látványos békeszerződés került aláírásra – arról viszont nem szóltak a híradások, hogy mi történt Poolban és mit jelent az elsöprő erejű támadás. Az IRIN hírügynökség egyik riportere viszont bejutott a régióba és beszámolói szerint a kongói hadsereg egész falvakat égetett fel és bombázott le, településeket zártak el a külvilágtól és mindenhol katonai ellenőrzőpontokat állítottak fel – annak ellenére, hogy valószínűleg már túl sok aktív Nindzsa nem tartózkodott Poolban. Ennek eredménye pedig az lett, hogy akármi is volt a korábbi brazzavillei támadások hátterében, Poolban a Nindzsák újrakezdték a harcot, fiatalok, idősek egyaránt fegyvert fogtak a hadsereg ellen, felrobbantották például a Brazzaville és Pointe-Noire közötti vasúti hidakat, sok tucat alkalommal gyilkoltak meg katonákat és a végén már civilek ellen is akciókat hajtottak végre.

És bár végül a fentebb említett békeszerződés megnyugtatta a kedélyeket, több százezer embernek kellett elmenekülnie otthonából és Pool konkrétan összeomlott, ahogy a “kis” Kongó is az összeomlás szélére jutott, hiszen a Brazzaville-Pointe-Noire vasútvonal lezárása padlóra küldte az amúgy sem acélos gazdaságot. Jelzésértékű, hogy az államadósság GDP-hez viszonyított aránya már 110%! És ugyebár a Nindzsák jelentette veszély ott lebeg a levegőben, ahogy szintén veszélyes elegyet jelent az egyre növekvő elégedetlenség a gazdasági nehézségek miatt, így nem csoda, ha Nguesso most elkezd tényleg “kemény kéz” politikát folytatni.

twitter.om/napiafrika