A Magyar Afrika Társaság és a Segítő Angyalok Alapítvány az alábbiakról tájékoztat: A 2018. június 1-i indulással Malawiba tervezett idegsebészeti misszió halasztásra kerül.
Rendőrautó, tűzoltóautó, mentőautó, kutyás bemutató, játékos vetélkedők, kézműves foglalkozások, afrikai hangszerek.
Egy jó ideje már Magadaszkár politikai helyzetét a korábbiakhoz képest akár még stabilnak is lehetett nevezni, a 2013-ban megválasztott Hery Rajaonarimampianina elnöksége alatt volt remény rá, hogy az ország maga mögött hagyja azokat az esetenként vérrel, mindennapi nélkülözéssel tarkított éveket, amelyeket Marc Ravalomanana és Anry Rajoelina korábbi elnökök szembenállása hozott létre (Ravalomanana 2002 és 2009 között irányította az országot, amikor Rajoelina puccsal átvette a hatalmat és uralkodott is 2013-ig, amikor nemzetközi közbenjárásra mindkettejüket kizárták a választáson való indulásból). A viszonylagos nyugalomba azonban csapásként érkezett április harmadika, amikor teljes ellenzéki bojkott mellett a parlament elfogadott egy olyan választási törvényt, amely bizonyos ellenzéki jelölteket kizárt a novemberi választásokon való indulásból (mellette egyéb reformokat is végrehajtott a választási rendszeren, például a kampányfinanszírozást illetően), köztük az előbb említett Ravalomananát és Rajoelinát is.
Néhány nappal később az ellenzék utcára is vonult április 21-én, de az egyszerű tüntetés erőszakba torkollott, a rendőrség pedig éleslőszerrel kezdett el oszlatni – az eredmény: legalább két halott és tucatnyi súlyos sérült. És ezzel pillanatok alatt elszabadult a pokol az országban, Rajaonarimampianina szerint puccsot akarnak ellene végrehajtani, az ellenzék szerint pedig előrehozott választásokra lenne szükség, mert a jelenlegi elnök diktatúrájában csak korrupció és szegénység van, semmi nem valósult meg a beígért változásokból, ráadásul a választási rendszer átalakításával a világ leghosszabb nevű államfőjének számító politikus csak be akarja magát betonozni a hatalomba. Ez utóbbiban persze van igazság, de azt is látni kell, hogy 2013-ban kizárólag nemzetközi beavatkozással, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) közbenjárásnak köszönhetően sikerült véget vetni Rajoelina és Ravalomanana országot megbénító szembenállásának és akkor Rajaonarimampianina tökéletesen megoldotta a rábízott feladatot – stabilizálta az országot.
Most tehát az egyik oldalon ott áll több tucatnyi képviselő és Rajaonarimampianina teljes ellenzéke (az örök ellenségek, Ravalomanana és Rajoelina is vállvetve fordultak szembe az elnökkel), akik szerint az elnök korrupt módon, pénzzel akarja megvásárolni a novemberi szavazáson a győzelmét, a jelenlegi kormányzat szerint viszont alkotmány puccs zajlik. Akárhogyis, egyértelmű, hogy ez csak egy utolsó csepp volt az ország poharában, hiszen annak ellenére, hogy a madagaszkári Alkotmánybíróság visszadobta a fentebb említett törvényt, amelyet aztán módosítottak is (és így Rajoelina és Ravalomanana is indulhat majd novemberben) május elején, az elégedetlenség nem maradt alább, a súlyos szegénység miatti feszültség a felszínre tört.
Az utcán még nem szabadult el az erőszak (mert a főváros, Antananarivo főterén rendszeresen táborozó tüntetők még nem viselkednek agresszívan), de Ravalomanana és Rajoelina meglepő és különös szövetsége az Alkotmánybíróságnál eljárásokat is indított Rajaonarimampianina ellen, amelyeket a testület eddig kivétel nélkül elutasított – fordulópontnál vagyunk tehát, ahol a kérdés kettős maradt: az ellenzék folytatja a hivatalos úton a küzdelmét egy előrehozott választásért vagy az utcára viszi az elégedetlenségét, ami mindenképpen törést fog hozni Ravalomanana és Rajoelina között is, hiszen előbbi számára jelenleg elégségesnek tűnik az az eredmény, ha indulhat a választáson, utóbbi viszont ennél többet szeretne.
A választási bizottság mindenesetre már jelezte, hogy legkorábban augusztus végén bonyolítható le a novemberre tervezett voksolás, de ha bármi okból csúszás lesz és novemberben nem tud az ország nekifutni a folyamatnak, akkor az esős évszak okán akár jövő májusig is elcsúszhat a dolog. Ami apró öröm a sok nehézség közepette, az az, hogy az ország politikai rendszerei működnek, az Alkotmánybíróság a napokban pont arra szólította fel a jelenlegi kormányt, hogy oszlassa fel önmagát és hozzon létre egy koalíciós kormányzatot az ellenzék bevonásával, amelyre úgy tűnik, hogy Rajaonarimampianina kormánypártja, az Új Madagaszkári Erők hajlandó is lenne. Az elnök azt nyilatkozta, hogy tárgyalásokat kezd az ellenzékkel az új miniszterelnök személyéről és a kormány összetételéről, hangsúlyozva, hogy az Alkotmánybíróság jóváhagyta azt is, hogy ő maradjon Madagaszkár elnöke a következő választások előtt hatvan napig, ami után az új elnök beiktatásáig a miniszterelnök “üzemelteti” az országot. A szokásoknak megfelelő a SADC, az Afrikai Unió és az ENSZ is közvetítőket küldött az országba, ami nemzetközi szemmel jónak tűnik, viszont Madagaszkáron nem annyira örülnek a külföldi segítőknek – 2013-ban is úgy érezte a társadalom jelentős része, hogy a SADC által elért alku miatt a népet megfosztották attól, hogy saját maga oldja meg belső problémáját.
twitter.com/napiafrika
Az AHU orvosi missziói töretlenül folytatódnak, idén júniusban két orvos csapat is útra kel Malawiba, ezúttal két szakterület orvosai közösen is dolgoznak.
Harmadik alkalommal rendezett egészségnapot a Magyar Afrika Társaság Mentőszolgálata. Ezúttal Pécelen a helyi önkormányzattal együttműködve.