Európai Tanács hírei

Az Európai Tanács következtetéseket fogadott el a migrációról, a kereskedelemről, a globális és gazdasági kérdésekről, valamint a külkapcsolatokról.

1. Az Uniót döbbenettel tölti el az egyre romló szíriai helyzet. Az aleppói erőszakos cselekmények súlyosbodása ottani lakosok ezrei számára okoz kimondhatatlan és elfogadhatatlan szenvedést. A rezsim és annak szövetségesei – mindenekelőtt Oroszország – által indított offenzíva kezdete óta az Aleppó keleti részét érő légi bombázások intenzitásukat és nagyságrendjüket tekintve egyértelműen aránytalan cselekedetet jelentenek. A kórházak, orvosi személyzet, iskolák és létfontosságú infrastruktúrák ellen irányuló szándékos támadások, valamint a hordóbombák, kazettás bombák és vegyi fegyverek bevetése a konfliktus drámai súlyosbodását jelzi és további nagyszámú polgári áldozatot követelt, nők és gyermekek életét is kioltva. Ezek a cselekmények már a háborús bűncselekmények fogalmát is kimeríthetik.
2. A szíriai lakosság védelmének szavatolása elsődlegesen a szíriai rezsim feladata. Az EU ezért határozottan elítéli, hogy a rezsim és annak szövetségesei túlzott mértékű és aránytalan támadásokat hajtanak végre – szándékosan vagy megkülönböztetés nélkül – a polgári lakosság, a humanitárius segítségnyújtásban részt vevők, az egészségügyi személyzet, valamint polgári és humanitárius infrastruktúrák ellen, és felszólítja őket, hogy szüntessék be a válogatás nélküli légi bombázásokat. Az EU elítéli az emberi jogok folyamatos, módszeres, széles körű és súlyos megsértését, valamint a nemzetközi humanitárius jog mindennemű megsértését, amelyet a konfliktusban érintett felek – és azon belül is mindenekelőtt a szíriai rezsim és annak szövetségesei – követnek el. Az ENSZ humanitárius konvoja ellen elkövetett szeptember 19-i támadás a nemzetközi jog egyértelmű megsértésének minősül, amit teljeskörűen ki kell vizsgálni. Az EU várakozással tekint az ENSZ belső vizsgálóbizottságának megállapításai elé. Az emberi jogok és a nemzetközi jog megsértéséért felelős személyeket felelősségre kell vonni.
3. E romló körülmények közepette az EU sürgősen felszólít az Aleppó városa feletti katonai átrepülések teljes körű leállítására; az összetűzések azonnali beszüntetésére, amit erőteljes és átlátható mechanizmus keretében nyomon is kell követni; az ostromok megszüntetésére; valamint arra, hogy a felek az ország egész területén tartósan biztosítsák a humanitárius segítség teljes körű és akadálymentes célba jutását. Ezek a lépések alapvető fontosságúak ahhoz, hogy Aleppóban és az ország más részein emberéleteket lehessen menteni, mint ahogy ahhoz is, hogy újra megindulhassanak a hiteles szíriai béketárgyalások, hogy azok révén Szíria teljes lakossága számára garantálni lehessen a biztonságot. Ebben a folyamatban különös felelősség hárul a regionális szereplőkre, mindenekelőtt a szomszédos országokra.
4. Az EU folytatja intenzív humanitárius diplomáciai tevékenységét, és az érintett területekre való bejutásnak és az ott élő lakosság védelmének javítására fog törekedni; emellett elő fogja mozdítani a humanitárius alapelveket és azt, hogy helyi konszenzus alakuljon ki a segélyek célba juttatására vonatkozó irányelvekről. Az EU valamennyi felet, különösen a szíriai rezsimet annak biztosítására szólítja fel, hogy az egész országban teljes mértékben és akadálytalanul el lehessen jutni a rászorulókhoz, valamint arra, hogy számolja fel a humanitárius segítség célba juttatásának minden akadályát. A nemzetközi jog egyértelmű megsértését jelentik és ezért véget kell vetni a kényszeráttelepítéseknek és annak a háborús taktikának, hogy a lakott területek ostroma révén éheztetik a polgári lakosságot, amiért elsősorban a rezsimet terheli a felelősség. Azonnal enyhíteni kell a lakosság szenvedésén. A Tanács ezért üdvözli az október 2-án, az ENSZ-ügynökségekkel való szoros koordináció és együttműködés biztosítása mellett elindított uniós vészhelyzeti humanitárius kezdeményezést, amelynek célja humanitárius segítséget eljuttatni Aleppó keleti részére és más ostrom alatt álló területekre, valamint a sürgős orvosi eseteknél lehetővé tenni a biztonságos és ellenőrzött evakuálást. Arra sürgeti a szíriai rezsimet, hogy haladéktalanul állítsa ki az engedélyeket annak érdekében, hogy a konfliktuszónákon áthaladó konvojok célba érhessenek, többek között Aleppó keleti részén is. Az EU hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Szíriát támogató nemzetközi csoport és annak humanitárius munkacsoportja eredményeket tudjon elérni a helyszínen, és enyhíteni tudjon a szír nép szenvedésén. Valamennyi partnert és a konfliktus minden résztvevőjét arra szólítja fel, hogy biztosítsa a polgári lakosság, ezen belül a humanitárius és egészségügyi struktúrák és az ott dolgozók védelmét az ország teljes területén, és igyekezzen megkönnyíteni az ENSZ és a helyszínen működő más humanitárius szervezetek munkáját, konkrétan a nélkülözhetetlen humanitárius segítség kiszolgáltatott csoportoknak, különösen nőknek és gyermekeknek való eljuttatását, valamint a sebesültek és a betegek evakuálását.
5. Az EU szilárd meggyőződése, hogy nem lehet katonai úton megoldani ezt a konfliktust. Az EU ismételten kijelenti: elkötelezett a szíriai állam egysége, szuverenitása, területi integritása és függetlensége mellett. Emlékeztetve a 2016. május 23-i következtetésekre, az EU aktív szerepet vállal a Szíriát támogató nemzetközi csoportban és annak munkacsoportjaiban. Nyugtázva Staffan de Mistura ENSZ-különmegbízott Aleppó keleti részére vonatkozó javaslatát, az EU teljes körűen támogatja a különmegbízott azon erőfeszítéseit, hogy megvalósuljanak a szíriai béketárgyalások folytatásának feltételei. Az EU tudatában van az összetűzések újbóli teljes beszüntetésére irányuló erőfeszítéseknek és sajnálja, hogy ezek még nem jártak sikerrel, de továbbra is ösztönzi ezeket a törekvéseket. Az EU sajnálatosnak tartja, hogy Oroszország október 8-án megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsának az összetűzések újbóli beszüntetését célzó és a humanitárius segítség Aleppóba történő eljuttatását lehetővé tevő határozatát, amelynek valamennyi uniós tagállam a társszerzője volt. Annak érdekében, hogy az összes fél folytatni tudja a valós politikai átmenetet célzó tárgyalásokat, nem várhatunk tovább az összetűzések újbóli beszüntetésével, amely elősegítené a törekvéseket a 2254. és a 2268. sz. ENSZ BT-határozatban foglalt rendelkezésekkel és a 2012. június 30-i genfi közleménnyel összhangban lévő politikai megoldás elérésére. Ezen átmenet részeként közös megegyezéssel létre kell hozni egy átfogó, teljes végrehajtói hatáskörrel rendelkező átmeneti kormányzati szervet. Az EU továbbra is támogatja a szír ellenzék erőfeszítéseit, és különösen a magas szintű tárgyalóbizottságét, amely az ellenzéket képviselő delegáció az ENSZ közreműködésével Genfben folytatott megbeszéléseken. A Tanács üdvözli a főképviselő azzal kapcsolatos elkötelezettségét, hogy folytassa a szíriai ellenzékkel és a civil társadalommal való együttműködést. Az EU újólag arra sürgeti a szíriai rezsimet, hogy végre tárja elő a valós politikai átmenet tényleges megvalósítására irányuló tervét. A jelenlegi rezsim mellett, továbbá mindaddig, amíg nem sikerül megoldást találni a szír társadalom jogos sérelmeire, és amíg nem érvényesülhetnek a szírek jogos törekvései, nem alakulhat ki tartós béke az országban. Az EU csak azt követően tudja majd közvetlenül és a nemzetközi szervezeteken keresztül támogatni Szíria újjáépítését, ha megvalósul az inkluzív politikai átmenet mint olyan uniós cél, amely lehetővé teszi majd, hogy az otthona elhagyására kényszerülő több millió szír állampolgár hazatérhessen, és békében és biztonságban élhessen saját földjén. A Tanács üdvözli, hogy a főképviselő folyamatosan egyeztet az ENSZ-szel, változatlanul támogatja Staffan de Mistura ENSZ-különmegbízott erőfeszítéseit, és hogy intenzív tájékoztatási tevékenységet folytat a kulcsfontosságú szereplőkkel, megteremtve ezzel annak alapját, hogy újrainduljon az inkluzív, szíriai irányítású politikai folyamat az ENSZ égisze alatt. Az EU felkéri a főképviselőt, hogy számoljon be a lehetséges további intézkedésekről, és tegyen javaslatot ilyen intézkedésekre. A Tanács nyugtázza, hogy a főképviselő és a Bizottság elkötelezett amellett, hogy a további lépések a konfliktus kitörése óta tett uniós erőfeszítéseken alapuljanak, beleértve az EU regionális stratégiájában szereplő humanitárius segítségnyújtást, valamint az érintettek megsegítését és a helyreállítást célzó támogatást.
6. A Tanács felszólítja Oroszországot, úgy is, mint a Szíriát támogató nemzetközi csoport társelnökét, hogy politikáival és intézkedéseivel bizonyítsa, mindent megtesz a szíriai rezsim általi válogatás nélküli bombázás megfékezéséért, az összetűzések újbóli beszüntetéséért, a humanitárius hozzáférés azonnali, kiterjedt biztosításáért, valamint a hiteles és inkluzív politikai átmenet feltételeinek megteremtéséért.
7. Az EU a leghatározottabban elítéli a vegyi fegyverek bizonyított (a közös vizsgálati mechanizmus jelentésében részletesen ismertetett) alkalmazását, valamint a szíriai rezsim és a Dáis által a polgári lakosság ellen széles körben elkövetett támadásokat, illetve emberi jogi jogsértéseket. A közös vizsgálati mechanizmus jelentésében szereplő megállapítások nyomán a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) és az ENSZ BT részéről kemény fellépésre van szükség. A nemzetközi jog, különösen a nemzetközi humanitárius jog és emberi jogi normák megsértéséért – melyek közül némely eset háborús bűncselekménynek vagy emberiesség elleni bűncselekménynek is minősülhet – a felelős szereplőket bíróság elé kell állítani, beleértve azokat is, akik vallási, etnikai és más csoportokkal és kisebbségekkel szemben követnek el bűncselekményeket. Elfogadhatatlan, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények büntetlenek maradjanak, ezért az EU továbbra is támogatni fogja az arra irányuló törekvéseket, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek a majdani jogi eljáráshoz. Az EU emlékeztet arra, hogy meggyőződése szerint a szíriai helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörébe kellene utalni, és újólag felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy erre vonatkozóan tegyen intézkedéseket. Az EU és tagállamai törekedni fognak az összehangolt fellépés lehetőségeinek feltárására, többek között az ENSZ-közgyűlés keretében is. Ezzel összefüggésben az EU a megállapított eljárásoknak megfelelően gyorsan fel fog lépni annak érdekében, hogy a rezsimet támogató személyeket és szervezeteket célzó további korlátozó intézkedéseket hozzon Szíriával szemben, amíg az elnyomás folytatódik.
8. Az EU elítéli a Dáis és az ENSZ által jegyzékbe vett egyéb terrorista csoportok által elkövetett atrocitásokat, és újólag megerősíti, hogy szilárdan elkötelezett a velük szembeni küzdelem iránt. Az EU továbbra is támogatja a Dáis elleni nemzetközi koalíció szíriai és iraki erőfeszítéseit. A Dáis és más, az ENSZ által jegyzékbe vett terrorszervezetek veszélyeztetik Szíria jövőjét, valamint az európai érdekeket és értékeket. Az EU felszólít arra, hogy meg kell akadályozni az anyagi vagy pénzügyi támogatás eljutását az ENSZ által jegyzékbe vett ezen terrorista csoportokkal összeköttetésben álló személyekhez, csoportokhoz, vállalkozásokhoz, illetve szervezetekhez, valamint hogy mindenkit el kell tántorítani az e csoportokkal való együttműködéstől. A Tanács sürgeti a terrorista szervezetként jegyzékbe vett szervezetekhez tartozó harcosok és az ilyen szervezetként jegyzékbe nem vett szervezetekhez tartozó harcosok mielőbbi elkülönítését. Szíriában kizárólag politikai úton biztosítható a Dáis és más, az ENSZ által jegyzékbe vett terrorszervezetek feletti végleges győzelem.

E heti találkozónkon három fontos kérdést vitatunk majd meg: a migráció, a kereskedelem és Oroszország kérdését.

A migrációt illetően elmondható, hogy lassan fordulóponthoz érkezünk. Intézkedéseinknek a Földközi-tenger keleti térségében húzódó útvonalon van a legnagyobb látszata, itt ugyanis tavaly és idén szeptember között 98%-kal csökkent az Unióba érkező irreguláris migránsok száma. Az európai uniós intézmények fokozott erőfeszítéseket tettek annak elősegítése érdekében, hogy a harmadik országok visszafogadják az állampolgáraikat. A Frontexnek ez év júniusáig már kétszer annyi irreguláris migránst sikerült visszaküldenie, mint 2015-ben összesen. Emellett az EU a közelmúltban olyan megállapodást kötött Afganisztánnal, amely hatékonyabb együttműködést tesz lehetővé a migráció területén.

A Földközi-tenger középső térségében húzódó útvonalon nagyságrendileg ugyanannyian érkeznek, mint 2014-ben és 2015-ben. Éppen ezért az októberi találkozónkon mindenekelőtt az afrikai származási és tranzitországokkal végzett tevékenységünkre kell összpontosítanunk. Az Európai Bizottság elnökétől és a főképviselőtől tájékoztatást kapunk majd arról, hogy állunk az egyes országokkal kialakított hatékony partnerségi együttműködési keretek, az úgynevezett migrációs paktumok végrehajtásával.

Ami a kereskedelempolitikát illeti, az Európai Tanácsban különös felelősségünk van a Kanadával kötendő megállapodást illetően. Van még e téren tennivalónk, de remélem, hogy sikerül előbbre jutnunk.

A kereskedelem erőteljes ösztönző a munkahelyek, a növekedés és a jobb életkörülmények megteremtése szempontjából, mégis egyre többször kétségbe vonjuk annak hozadékát. Meggyőződésem, hogy együtt olyan kereskedelempolitikát tudunk kialakítani, amely megfelelő választ ad napjaink problémáira és a jövő kihívásaira. Végső soron ugyanis rajtunk múlik, hogy mennyire vagyunk képesek megvédeni magunkat és polgárainkat az esetleges tisztességtelen gyakorlatoktól. Ahhoz ugyanis, hogy a kereskedelem szabad legyen, tisztességesnek kell lennie. Az Európai Tanácsban ezért megbeszélést folytatunk majd a kereskedelmi védelmi eszközök korszerűsítéséről, valamint a fő partnereinkkel kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásainkról.

A vacsora során stratégiai megbeszélést folytatunk Oroszországról. Célunk, hogy átfogóan és távlati szempontból értékeljük kapcsolatainkat e fontos szomszédunkkal. Szem előtt tartva, hogy decemberben milyen döntéseket kell majd meghoznunk, az Oroszországgal folytatott tárgyalások során továbbra is az egység jelenti legnagyobb erősségünket. Nézetkülönbségeink ellenére ezt mindeddig sikeresen meg tudtuk őrizni, és ebből a továbbiakban sem engedhetünk.

E megbeszélések keretében a Szíriában tapasztalható drámai fejleményekre is ki kell térnünk. A főképviselő ismertetni fogja a tanácsi megbeszélések eredményét, amelynek alapján következtetéseket fogadunk el.

Végül hadd emeljem ki, hogy az Európai Tanács legutóbbi júniusi ülése óta igen sok minden történt. 27 tagállam megkezdte a közös jövőnket megalapozó munkát, és kidolgozták a pozsonyi ütemtervet, amely e tekintetben iránymutatásként szolgál az intézmények számára. Az európai projekt létjogosultságát azzal bizonyíthatjuk a leghatékonyabban, ha megoldást tudunk nyújtani a polgárainkat leginkább foglalkoztató konkrét problémákra.

Az eljárásrendet illetően az ülést csütörtökön 16 órakor, az Európai Parlament elnökével tartott szokásos eszmecserével kezdjük, amit a közös fénykép elkészítése követ. A délutáni munkaülésen a Tanács soros elnökeként Robert Fico miniszterelnök ismerteti a Tanács által elvégzett munkát, majd a migrációról folytatunk tanácskozást. A vacsora során átfogó vitát tartunk Oroszországról. A holland miniszterelnök tájékoztatni fogja a résztvevőket az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás Hollandia általi megerősítését célzó folyamatról. Ezt követően következtetéseket fogadunk el Szíriáról. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke beszámol majd országa aktuális helyzetéről, az ülés végén pedig röviden felvázolom a munkamódszereink javítására irányuló javaslataimat. Bízom benne, hogy kedvező fogadtatásra találnak, és már a decemberi ülésen alkalmazhatjuk őket, így többek között az Európai Tanács ülései is jóval korábban kezdődnének. Pénteken a kereskedelemről folytatott tanácskozással és a fennmaradó következtetések elfogadásával zárjuk az Európai Tanács ülését. Érdeklődéssel várom brüsszeli találkozónkat,

Az Európai Unió és az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás keretében létrejött Együttműködési Tanács 2016. október 18-án, Brüsszelben tartotta második ülését. A találkozót Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, az uniós delegáció vezetője nyitotta meg. Az iraki delegációt Ibrahim al-Dzsafári iraki külügyminiszter vezette, és tagja volt Faláh Musztafa Bakir, az Iraki Kurdisztáni Régió külügyi hivatalának vezetője is. A tematikus megbeszéléseken Hrísztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos és Sztávrosz Lambrinídisz, az EU emberi jogi különleges képviselője is részt vett.

Figyelembe véve, hogy épp folyamatban van az a katonai művelet, melynek célja felszabadítani Moszult a Dáis általi megszállás alól, a megbeszélések elsősorban Irak közvetlen humanitárius, illetve a stabilitást érintő nehézségeire összpontosultak. A későbbiekben szó esett az ország hosszabb távú szükségleteiről is.

A találkozón az EU elismerését fejezte ki az iraki kormánynak a jelenlegi válsághelyzet kezelése érdekében tett erőfeszítéseiért. Felvázolta továbbá, hogyan járul hozzá az ország közvetlen szükségleteinek kielégítéséhez a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek nyújtott humanitárius segítség és támogatás, ezen belül a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekeknek nyújtott oktatás révén, figyelemmel e személyek rövid és hosszabb távú szükségleteire egyaránt. Az EU és Irak képviselői megvitatták továbbá a megszállás alól frissen felszabadított területek stabilizálására vonatkozó prioritásokat, ideértve a rögtönzött robbanószerkezetek eltávolítását is, ami a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérésének alapvető feltétele.

Nagyobb távlatokat tekintve minden Irakot érintő megbeszélésnek elengedhetetlen és központi elemét kell képeznie az egyesített, befogadó iraki állam és az ennek keretein belül folytatandó békeépítés és megbékélés kérdésének. Megállapítva ugyanakkor azt, hogy a jelenlegi iraki válság és az ország stabilitására és jólétére vonatkozó hosszabb távú kilátások szorosan összefüggenek, a miniszterek alaposan megvitatták Irak hosszú távú jólétének kérdését, valamint azt, hogy az EU–Irak kapcsolatok miként járulhatnak hozzá az ország lehetőségeinek teljes mértékű kiaknázásához. Az Együttműködési Tanács ezért nemcsak a politikai, hanem a gazdasági és társadalmi befogadás fontosságát is kiemelte. A résztvevők ezen belül külön hangsúlyozták, hogy az EU-nak és Iraknak egymással párhuzamosan kell erőfeszítéseket tennie a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása, továbbá a gazdaság és a kereskedelem élénkítése érdekében, valamint azért, hogy Irak teljes mértékben kiaknázhassa energiapotenciálját.

A már meglévő együttműködés áttekintésén túl a találkozó résztvevői megvitatták a következő lépéseket is: megállapodtak többek között arról, hogy létrehoznak egy, az energiaügyi együttműködéssel foglalkozó munkacsoportot, valamint felmerült a migrációról szóló nem hivatalos párbeszéd elindításának lehetősége is.

Végezetül az EU–Irak Együttműködési Tanács áttekintette Irak regionális kapcsolatait. Az EU ismételten kijelentette, hogy kiáll Irak szuverenitása és területi integritása, valamint az ezek megőrzéséhez való joga mellett. Hangsúlyozta továbbá az Irak és a régió más országai közötti párbeszéd jelentőségét.

A Tanács áttekintette a 2016. október 25–26-án Santo Domingóban rendezendő CELAC–EU külügyminiszteri találkozó előkészületeinek állását. A találkozó témája a biregionális partnerség jövője. A Tanács által elfogadott napirendtervezet szerint a miniszterek megbeszélést fognak folytatni arról, hogy hogyan valósuljon meg a biregionális párbeszéd erősítése és a kölcsönös kapcsolatok elmélyítése, értékelik a csúcstalálkozókon elfogadott programokat és intézkedéseket, megvitatják a fejlesztésfinanszírozás és az éghajlatváltozás kérdését, valamint külön napirendi pontként foglalkoznak az Európai Unió–Latin-Amerika és Karib-térség Alapítvánnyal (az EU–LAC Alapítvánnyal).

A találkozón várhatóan megállapodást írnak alá az EU–LAC Alapítvány mint nemzetközi szervezet létrehozásáról. Az EU–LAC Alapítványban az Európai Unió és 28 tagállama, valamint a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) és 33 tagállama vesz részt az alábbi célokkal:

• a két régió közötti további kölcsönös megismerés és megértés ösztönzése;
• a CELAC–EU biregionális partnerségi folyamat erősítése a civil társadalom fokozott részvételével;
• a két régió, valamint maga a biregionális partnerség kölcsönös láthatóságának javítása.

Az EU–LAC Alapítvány céljai többek között a következő tevékenységek révén valósulnak meg: a vita ösztönzése szemináriumok, konferenciák és publikációk révén; a CELAC–EU csúcstalálkozók témáihoz kapcsolódó rendezvények előmozdítása; biregionális programok indítása és cserék szervezése; tanulmányok ösztönzése és új kapcsolatteremtési lehetőségek kialakítása.

Az EU–LAC Alapítvány székhelye továbbra is Hamburgban (Németország) lesz. A 2011-ben létrehozott átmeneti alapítvány a nemzetközi megállapodás megkötésével megszűnik.

A Tanács megállapodott a Jordánia esetében a 2016–2018-as időszakra vonatkozó, Libanonesetében pedig a 2016–2020-as időszakra vonatkozó partnerségi prioritásokkal és megállapodással kapcsolatos következő lépésekről. A partnerségi prioritások iránymutatásul szolgálnak majd az Uniónak a két országgal ápolt kétoldalú kapcsolataiban. A megállapodások keretet biztosítanak ahhoz, hogy a „Segítségnyújtás Szíriának és a térségnek” című londoni konferencián (2016. február) tett kölcsönös vállalásokból tettek legyenek.

A partnerségi prioritások figyelembe veszik az EU Jordániával és Libanonnal közös törekvését, amely a béke, a jólét és a stabilitás közös térségének megteremtésére irányul, továbbá a két országnak a térségben betöltött kulcsszerepét.

A megállapodások középpontjában a tartós befogadó országok gazdasági ellenálló képességének megerősítése áll, ugyanakkor a nagyobb fokú védelem, valamint a több munkavállalási és színvonalas oktatási lehetőség révén javulni fognak a szíriai menekültek gazdasági lehetőségei is. Ennek köszönhetően a szíriai menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára megfelelő és biztonságos környezet alakítható majd ki ezekben az országokban ideiglenes tartózkodásuk idejére.

A partnerségi prioritások és a megállapodások együttes elfogadása az EU–Jordánia Társulási Tanács, illetve az EU–Libanon Társulási Tanács elkövetkező hetekben sorra kerülő ülésén várható.

EU–Jordánia

Az EU–Jordánia partnerségi prioritások között a tervek szerint szerepel a térség stabilitása és biztonsága, a terrorizmus elleni küzdelmet is ideértve; a gazdasági stabilitás, a fenntartható és tudásalapú növekedés, a színvonalas oktatás és a munkahelyteremtés, valamint a demokratikus kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok.

Az EU–Jordánia megállapodás egyebek mellett további uniós pénzügyi támogatást és egyszerűbb szabályokat irányoz elő tíz évre 18 különleges gazdasági övezethez tartozó számos termék Jordániából az EU-ba irányuló exportjára vonatkozóan, azzal a feltétellel, hogy a jordániai polgárok mellett a szírai menekültek is munkalehetőséget kapjanak. A megállapodás értelmében Jordánia még több szíriai gyermeknek ad lehetőséget arra, hogy oktatásban és szakképzésben vegyen részt. Jordánia jelenleg közel 1,3 millió szíriainak ad otthont.

EU–Libanon

Az EU és Libanon közötti kapcsolatokat az elkövetkező években meghatározó partnerségi prioritások között a tervek szerint szerepel a biztonság, a terrorizmus elleni küzdelem, a kormányzás és a jogállamiság, a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása, továbbá a migráció és a mobilitás.

Az EU–Libanon megállapodás több szakpolitikai területen is további uniós pénzügyi támogatást és fokozott segítségnyújtást irányoz elő. Libanonnak a jövőben is arra kell törekednie, hogy javítsa a menekültek regisztrálására és tartózkodási engedélyére vonatkozó szabályozási keretet. Libanon jelenleg 1,5 millió szíriainak ad otthont, ezáltal mind lakosainak számát, mind pedig a területét tekintve a legtöbb lakóhelyét elhagyni kényszerült személynek és menekültnek otthont adó ország.

A Tanács elfogadta az EU–Irak Együttműködési Tanács második ülésének napirendjét. Az ülésre 2016. október 18-án Brüsszelben (Justus Lipsius épület) kerül sor.

Az Együttműködési Tanács megvitatja az Unió és Irak közötti kétoldalú kapcsolatokat és különösen a partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtása terén elért eredményeket. Emellett megbeszélést fog folytatni az Iraknak nyújtott jelenlegi és hosszú távú uniós támogatásról. A résztvevők továbbá véleménycserét folytatnak a belföldi és regionális politikai és biztonsági kérdésekről.

Az ülést Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Ibrahim al-Dzsafári iraki külügyminiszter fogja vezetni. Az Együttműködési Tanács ülésén az iraki külügyminiszter meghívására részt vesz Faláh Musztafa, a Kurdisztáni Régió külügyi hivatalának vezetője is.

Sajtóesemények 2016. október 18-án, kedden:

+/-13.30-tól
Érkezés (VIP-bejárat, 02. szint)

15.00
EU–Irak Együttműködési Tanács
Kerekasztal-megbeszélés

17.00
Csoportkép

+/- 17.10
Sajtónyilatkozatok (a Tanács sajtóterme)

A Tanács megbeszélést folytatott Tunéziáról és következtetéseket fogadott el a főképviselő és az Európai Bizottság „A Tunéziának nyújtott uniós támogatás megerősítése” című közös közleményéről.

A miniszterek megvitatták, hogy az Unió miként javíthatná Tunézia azon erőfeszítéseihez nyújtott támogatását, melyek az ország előtt álló kritikus kihívások kezelésére, valamint a tartós stabilitás, a reziliencia, a jó kormányzás, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a biztonság előmozdítására irányulnak. A Tanács elismerte, hogy jelentős eredmények születtek, de felhívta a figyelmet az ország előtt álló kihívásokra is.

A Tanács megerősítette az iránti szilárd elkötelezettségét, hogy Tunézia népe és kormánya számára támogatást nyújt a szabadság, a demokrácia, a méltóság és a társadalmi igazságosság érdekében 2011-ben megkezdett átmenethez. A Tanács ennek keretében támogatta az EU 2017-re vonatkozó pénzügyi támogatásának legfeljebb 300 millió EUR összegre történő növelését, valamint azt, hogy a 2020-ig terjedő időszakra fenntartsák a finanszírozás magas szintjét a tunéziai kormány stratégiai fejlesztési tervében bejelentett reformok előrehaladása alapján.

A Tanács megvitatta a „Közös jövőkép, közös fellépés: erősebb Európa” című, az EU kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégiáról szóló dokumentum bemutatását követő intézkedéseket, és következtetéseket fogadott el a témában.

Az uniós globális stratégia végrehajtásával kapcsolatos munka 2016–2017-ben várhatóan az alábbi öt kiemelt területre összpontosít majd:

• rezilienciaépítés és integrált konfliktus- és válságkezelési megközelítés;
• biztonság és védelem;
• a belső és külső szakpolitikák közötti kapcsolat erősítése;
• a meglévő regionális és tematikus stratégiák naprakésszé tétele vagy új stratégiák készítése;
• a társadalmi diplomáciai erőfeszítések fokozása.

Emellett az emberi jogokat, valamint a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos szempontokat, a nemek egyenjogúságát és a nők társadalmi szerepvállalását továbbra is érvényre kell juttatni az EU valamennyi külső politikájában.

1. Az Európai Uniót mély aggodalommal tölti el a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) uralkodó politikai helyzet. Határozottan elítéli a 2016. szeptember 19–20-án, különösen Kinshasában elkövetett szélsőségesen erőszakos cselekményeket, amelyek tovább súlyosbították a KDK kilátástalan helyzetét, amely amiatt alakult ki, hogy az alkotmányban rögzített határidőre nem írták ki az elnökválasztást. Ezzel összefüggésben az EU emlékeztet a 2016. május 23-i következtetéseire, és újólag megerősíti, hogy a választások megrendezése elsődlegesen a KDK hatóságainak a felelőssége.
2. A KDK politikai válsága csak egy érdemi, inkluzív, elfogulatlan és átlátható politikai párbeszéd révén, és oly módon oldható meg, ha minden szereplő nyilvánosan és egyértelműen kötelezettséget vállal a jelenlegi alkotmány tiszteletben tartása mellett, különösen ami az elnöki mandátumok számának korlátozását illeti. A politikai párbeszéd nyomán az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2277. sz. határozata szellemében elnökválasztást és törvényhozási választásokat kell tartani 2017 folyamán a lehető legrövidebb határidőn belül. Ha a jelenlegi elnök hivatali idejének lejártáig sem sikerül előzetes megállapodásra jutni a választási menetrendről, az EU kénytelen lesz mérlegelni, hogy a kialakult helyzet milyen hatást gyakorol a KDK kormányával fenntartott kapcsolataira.
3. Az Afrikai Unió közvetítésével Kinshasában zajló párbeszéd – amelyet a támogatói csoport tagjaként az EU is támogat – a következő hetekben várhatóan utat nyit az inkluzívabb politikai folyamat új szakasza felé. December 19-ig tisztázni kell, hogy hogyan zajlik majd a választásokig tartó átmeneti időszak. Az EU hangsúlyozza a helyzet sürgősségét és annak fontosságát, hogy minden nagy politikai család és a civil társadalom, többek között a kongói püspöki konferencia is részt vegyen a folyamatban. Felszólítja a kormánytöbbséget alkotó és az ellenzéki pártokat, hogy törekedjenek olyan kompromisszumok kialakítására, amelyeket a közvélemény igen széles körben támogat.
4. Ahhoz, hogy kedvező körülményeket alakítson ki a párbeszéd és a választások megrendezéséhez, a kormánynak egyértelműen kötelezettséget kell vállalnia az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett, és fel kell hagynia azzal, hogy az igazságszolgáltatást a saját céljaira használja. Az EU a politikai foglyok szabadon bocsátására, az ellenzékkel és a civil társadalommal szembeni, politikailag motivált igazságügyi eljárások beszüntetésére, valamint a politikai indíttatású ítéletek áldozatainak rehabilitálására szólít fel. A békés tüntetések betiltása, továbbá az ellenzék, a civil társadalom és a média megfélemlítése és zaklatása ellehetetleníti a békés és demokratikus átmenet előkészítését. Ilyen körülmények között nem biztosítható az EU szerepvállalása a rendőrség és az igazságszolgáltatás reformjára irányuló új programokban. Az EU felkéri a MONUSCO-t, hogy a polgári lakosság védelmére vonatkozó megbízatása keretében, illetve a lehetőségei és a rendelkezésére álló eszközök szabta kereteken belül visszatartó módon hajtsa végre feladatait, továbbá arra kéri a hatóságokat, hogy maradéktalanul működjenek együtt az Emberi Jogi Tanács 33. ülésszakán elfogadott határozat végrehajtásában.
5. A szeptember 19–20-i eseményeket követő letartóztatások nagy száma komoly aggályokat vet fel a jogi eljárások tiszteletben tartását és az igazságszolgáltatás függetlenségének szavatolására vonatkozó szándékot illetően. Az EU a hatóságok és az ellenzék oldalán álló valamennyi felet felszólítja, hogy hagyjanak fel az erőszak alkalmazásával. Emlékeztet arra, hogy a biztonsági erők elsődleges feladata az, hogy az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának szavatolása mellett fenntartsák a közrendet. Egy független vizsgálat keretében mielőbb fel kell tárni minden érintett egyéni felelősségét. A MONUSCO és az ENSZ KDK-beli Közös Emberi Jogi Hivatala (UNJHRO) számára lehetővé kell tenni, hogy akadálytalanul végezzék dokumentációs munkájukat. Az EU nyugtázta a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének 2016. szeptember 23-i közleményét, amelyben kijelentette, hogy kiemelt figyelmet szentel a helyszíni fejleményeknek.
6. Az EU ismételten mély aggodalmának ad hangot a KDK keleti részén és különösen Beniben uralkodó helyzet miatt. Ezzel összefüggésben emlékeztet az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2293. sz. határozatára, amely meghatározza annak keretét, hogy az ENSZ milyen korlátozó intézkedéseket hozhat az emberi jogokat súlyosan megsértő személyekkel és szervezetekkel szemben.
7. Tekintettel arra, hogy az országban fennáll az instabilitás kockázata, és ez fenyegetést jelent az egész térségre nézve, az EU továbbra is minden eshetőségre felkészülve figyeli az eseményeket. A tagállamok már most is egyetértenek abban, hogy a diplomata- vagy szolgálati útlevéllel rendelkező személyeknek történő vízumkiadás területén össze kell hangolniuk megközelítésüket. Az EU az összes rendelkezésére álló eszközt – így a célzott korlátozó intézkedések eszközét is – alkalmazni fogja azokkal szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, erőszakra buzdítanak, vagy megakadályozzák, hogy a válságra egy olyan, konszenzuson alapuló és békés megoldás szülessen, amelynek keretében tiszteletben tartják a kongói nép azon törekvését, hogy megválaszthassa képviselőit. A Tanács felkéri a főképviselőt, hogy ennek szellemében tegyen lépéseket.
8. Az EU emlékeztet arra, hogy az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett az ország támogatása érdekében, és megerősíti, hogy készen áll tovább növelni azokat, ugyanakkor megismétli a kormányhoz 2016. június 2-án intézett azon kérését, hogy a Cotonoui Megállapodás 8. cikkének megfelelően mielőbb kezdeményezzen politikai párbeszédet a legmagasabb szinten. Az EU kész támogatást – egyebek mellett pénzügyi támogatást – nyújtani egy inkluzív politikai megállapodáson és a résztvevők által jóváhagyott világos menetrenden nyugvó, átlátható választási folyamathoz, amennyiben teljesülnek az alkotmány és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2277. sz. határozata szerinti feltételek. Mindezek alapján az EU a támogatói csoport tagjaként továbbra is elkötelezett marad a közvetítés mellett, és szorosan együtt fog működni partnereivel, azon belül is különösen az afrikai partnereivel. Üdvözli a régióban annak érdekében kifejtett jelentős erőfeszítéseket, hogy közelebb hozzák egymáshoz az álláspontokat, mindenekelőtt a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete, az ENSZ és az Afrikai Unió által Luandában megrendezendő, a KDK-ról szóló közelgő csúcstalálkozó, illetve a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) miniszteri ülése alkalmával.

A Tanács 2016. október 17-én hivatalosan elfogadta az új szabályokat, amelyek célja, hogy fellendítsék Európában a vasúti utazást. A reform megnyitja a tagállamokban a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacát és a vasúti társaságok számára méltányosabb feltételeket teremt a hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés tekintetében.

Érsek Árpád szlovák közlekedési, építésügyi és területfejlesztési miniszter kijelentette: „A negyedik vasúti csomag ma határozottan és biztosan sínre került. Az állampolgárok immár jobban működő szolgáltatásokat vehetnek igénybe. A vasúti társaságok ezentúl könnyebben bejuthatnak az egyes tagállamok piacaira, ami erősebb versenyt, az utasok számára pedig nagyobb választási lehetőséget és jobb színvonalat jelent. A vasúti közlekedés pedig valószínűleg népszerűbbé fog válni, mivel országainkban elősegíti a fenntartható mobilitást.”

A módosított szabályok megkönnyítik az új szereplők számára a piacra jutást és a szolgáltatásnyújtást. Ez az utasok számára várhatóan szélesebb választékot, alacsonyabb árakat és jobb színvonalat fog eredményezni.

A közszolgáltatási szerződések esetében – néhány kivétellel – előírás lesz a versenytárgyalási eljárás Továbbra is lehetséges lesz a szerződések közvetlen odaítélése, amennyiben ez színvonalasabb szolgáltatást vagy nagyobb költséghatékonyságot eredményez. Ahhoz, hogy ez megfelelően működjön, a közvetlenül odaítélt szerződésekben olyan célokat kell előírni a teljesítmény és a színvonal tekintetében, amelyek kiterjednek például a járatok pontosságára és sűrűségére.

A szolgáltatások folyamatossága és a megfelelő működésük biztosítása érdekében a tagállamok korlátozhatják az új szolgáltatóknak a piacra jutáshoz kapcsolódó jogát, amennyiben a javasolt új szolgáltatás veszélyeztetné valamely hatályos közszolgáltatási szerződés „gazdasági egyensúlyát”.

A reform emellett fokozza a pályahálózat-működtetők függetlenségét és pártatlanságát, biztosítandó, hogy valamennyi vasúti társaság egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a vasúthálózathoz és az állomásokhoz. A tagállamok megőrizhetik a jelenlegi szervezeti struktúráikat, de a rendszer biztosítékokat tartalmaz annak céljából, hogy nagyobb legyen a pénzügyi átláthatóság és elkerülhető legyen az összeférhetetlenség.

Az új rendszer fokozatosan kerül majd bevezetésre. A pályahálózat-működtetőknek legkésőbb két évvel a jogi aktus hatálybalépését követően kell eleget tenniük az új követelményeknek. A hozzáférési szabályok alapján a szolgáltatók 2020. december 14-én indíthatnak majd új kereskedelmi szolgáltatásokat. A közszolgáltatási szerződések versenytárgyalás keretében történő odaítélése a jogi aktusok kihirdetését követő hét év elteltével veszi kezdetét.

A reform célja, hogy a vasúti közlekedés olcsóbb, gyorsabb és kényelmesebb legyen. Az embereket ez várhatóan arra ösztönzi majd, hogy a vasutat válasszák az egyéb, kevésbé környezetbarát közlekedési eszközök helyett.

Mikor válik jogszabállyá?

A ma elfogadott három szöveg a következő: a közszolgáltatási szerződéseket szabályozó módosított rendeletre, az egységes európai vasúti térségről szóló módosított irányelvre és a vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálásáról szóló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre vonatkozóan a Tanács által első olvasatban kialakított álláspont. A javaslatokról nem hivatalosan 2016. április 19-én született megállapodás a Parlamenttel.

Az eljárás befejezéséhez a Parlamentnek második olvasatban jóvá kell hagynia a szövegeket. Ha mindkét intézmény aláírta őket, a jogi aktusok kihirdetésre kerülnek az EU Hivatalos Lapjában. Erre várhatóan 2016 végéig sor kerül.

2016. október 17., hétfő
18.30 Találkozó Ranil Wickremesinghe Srí Lanka-i miniszterelnökkel (hivatalos sajtófotó-alkalom)
21.00 Telefonbeszélgetés Theresa May-jel, az Egyesült Királyság miniszterelnökével

2016. október 18., kedd
09.30 Telefonbeszélgetés Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszterrel, az Általános Ügyek Tanácsának soros elnökével
13.00 Találkozó Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével (Berlaymont) 21.00 Találkozó a BusinessEurope elnökével, Emma Marcegagliával és főigazgatójával, Markus Beyrerrel

2016. október 19., szerda
12.45. Telefonbeszélgetés François Hollande francia elnökkel
14.00 Háromoldalú Szociális Csúcstalálkozó (sajtókonferencia ±17.00)
19.00 Munkavacsora Petro Porosenko ukrán elnökkel, Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével és Martin Schulzcal, az Európai Parlament elnökével (hivatalos sajtófotó-alkalom)
A Justus Lipsius épület VIP-bejáratán át történő belépéshez az Európai Tanács ülésére szóló akkreditáció vagy féléves sajtóbelépő szükséges

2016. október 20., csütörtök
11.30 Az Európai Néppárt csúcstalálkozója (Maastricht)
16.00 Az Európai Tanács ülése

2016. október 21., péntek
10.00 Az Európai Tanács ülése

A Tanács 2016. október 13-án rendeletet fogadott el, amellyel bevezeti a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére szolgáló egységes európai úti okmányt (visszaküldési célú európai úti okmány). A rendelet meghatározza az okmány formátumát, biztonsági jellemzőit és a műszaki előírásokat.

„A magas szintű biztonsági jellemzőkkel rendelkező egységes európai úti okmány bevezetése az egyik legfontosabb olyan intézkedés, amely elősegítheti a harmadik országbeli állampolgárok tényleges visszaküldését. Következő gyakorlati lépésként jó együttműködést kell kialakítanunk a származási országokkal.”

Robert Kaliňák, Szlovákia belügyminisztere, a Tanács elnöke

Az új úti okmány továbbfejlesztett-szigorított biztonsági jellemzői és műszaki előírásai meg fogják könnyíteni, hogy harmadik országokkal is elismertessük azt, és segítségével felgyorsíthatók a visszaküldések az EU vagy tagállamai, illetve harmadik országok közötti visszafogadási vagy más megállapodások alapján.

Emellett az új úti okmány bevezetésével csökkennek majd az adminisztratív terhek és a bürokrácia, továbbá lerövidül a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldéséhez szükséges adminisztratív eljárás.

Azokat a harmadik országbeli állampolgárokat, akik nem vagy már nem felelnek meg a tagállamokba történő belépés vagy az ott tartózkodás feltételeinek, alapvető jogaik és az uniós vívmányok maradéktalan tiszteletben tartásával vissza kell küldeni. Ez elengedhetetlen része azoknak az átfogó törekvéseknek, amelyekkel egyrészt az EU migrációs politikájának hitelességét, valamint megfelelő és hatékony működését, másrészt az irreguláris migráció visszaszorítását, illetve az attól való visszatartást kívánjuk biztosítani.

A Tanács 2016. október 13-án megállapodást ért el álláspontjáról azon irányelvet illetően, amelynek célja, hogy segítse a munkavállalók védelmét a munkahelyeken a rákkeltő anyagoknak és mutagéneknek való expozícióval szemben. Ezzel lehetővé vált, hogy a Tanács és az Európai Parlament megkezdje tárgyalásait az irányelvről.

A Tanács elnöke, Jan Richter szlovák munkaügyi, szociális és családügyi miniszter szerint „A Tanácsban a rákkeltő anyagok és mutagének határértékeiről ma elért megállapodás fontos lépés: segít megoldást találni azokat az anyagokat illetően, melyek a munkavégzéshez kapcsolódóan a legtöbb halálesetet okozzák az Európai Unióban. Célunk, hogy 100 000 munkavállaló életét segítsük megóvni az elkövetkező ötven évben. A Tanács ma megmutatta, hogy szilárdan elkötelezett a munkavállalók védelme iránt.”

Az irányelvjavaslat a 2004-es jogszabályhoz képest további tizenegy rákkeltő anyag tekintetében határoz meg expozíciós határértéket. Ezek a következők:

• a kristályos szilícium-dioxid belélegezhető pora
• 1,2-epoxipropán
• 1,3-butadién
• 2-nitropropán
• akrilamid
• bizonyos króm(VI) vegyületek
• etilén-oxid
• o-toluidin
• tűzálló kerámiaszálak
• brómetilén
• hidrazin

Az irányelv kidolgozása során a jogalkotók felülvizsgálták a vinilklorid monomerre és a keményfaporokra vonatkozó határértékeket is az újabb tudományos eredmények fényében.

Minimumkövetelmények meghatározására kerül sor a rákkeltő anyagok és a mutagének kiiktatására és csökkentésére vonatkozóan. A munkaadóknak fel kell tárniuk és értékelniük kell, hogy milyen kockázatokkal jár a munkavállalókra nézve a rákkeltő anyagoknak (és mutagéneknek) való expozíció, és kockázat fennállása esetén meg kell előzniük azt.

Ha műszakilag megoldható, akkor a kockázatos folyamatokat és vegyi anyagokat veszélytelenekkel vagy kevésbé veszélyesekkel kell helyettesíteni.

A foglalkozási betegségekre vonatkozó becslések tanúsága szerint a rákkeltő anyagoknak való expozícióból eredő, munkához kapcsolódó rákos megbetegedések továbbra is problémát jelentenek, és ez várhatóan nem lesz máshogy a jövőben sem. A rák okolható a munkavégzéshez kapcsolódó legtöbb halálesetért az EU-ban. Évente a munkavégzéshez kapcsolódó halálesetek 53%-át tulajdonítható rákos megbetegedéseknek, míg a keringési rendellenességek a halálesetek 28%-áért, a légúti megbetegedések pedig azok 6%-áért felelősek.

A következő lépések

Az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága novemberben fogja megvizsgálni a témában készült jelentéstervezetet. Az elfogadásra várhatóan 2017 februárjában kerül sor.

A Tanács október 13-án jóváhagyott egy irányelvet, mely jogerőre emeli azt a megállapodást, mely az EU-nak a tengeri halászati ágazatba tartozó szociális partnerei (a Cogeca, az ETF és az Europêche) között született.

A szociális partnerek megállapodása lehetővé teszi, hogy az EU-ban is alkalmazzák a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló 2007. évi egyezményét.

A Tanács elnöke, Jan Richter szlovák munkaügyi, szociális és családügyi miniszter elmondta: „Fontos előrelépés ez, mellyel segítünk javítani a halászok munka- és életkörülményein, ugyanakkor kitűnő példa a sikeres ágazati szociális párbeszédre. Ma elértük, hogy e munka uniós jogszabály szintjére emelkedjen, és ez EU-szerte minden halász javát szolgálja.”

A megállapodás célja a valamely uniós tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó halászok számára jobb munkakörülményeket és tisztességes munkát biztosítani, az uniós vizeken kívül is. Az irányelv minimumkövetelményeket fogalmaz meg a tengeren dolgozó halászok számára a munka- és a pihenőidőre, a munkafeltételekre, a munkahelyi biztonságra, a munkával kapcsolatos betegség esetén nyújtott védelemre, a sérülés vagy halál esetén érvényes eljárásokra, a fedélzeti egészségügyi ellátásra, a halászok fizetésére, szállására és étkezésére vonatkozóan.

Az irányelv a hatályos uniós jogszabályokat összhangba hozza az ILO-egyezmény új rendelkezéseivel.

Háttér

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló (C188) egyezményét 2007-ben fogadták el. A tengerjáró halászhajók valamennyi típusára érvényes, tekintet nélkül azok méretére, és célja, hogy minimumelőírásokat határozzon meg a halászok munkavégzésükkel kapcsolatos védelmére.

A Bizottság 2007-ben felkérte az EU szociális partnereit, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak egy arra irányuló együttes kezdeményezésre, hogy a C188. számú egyezmény rendelkezéseit az EU-ban is alkalmazzák.

Az EU-szintű szociális partnerek – az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (Europêche) és az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA) – 2013 májusában megállapodást kötöttek. A megállapodás célja az uniós vívmányoknak és a C188. számú ILO-egyezmény rendelkezéseinek az ötvözése volt. A szociális partnerek felkérték a Bizottságot, hogy a megállapodást irányelv formájában ültesse át az uniós jogba. A Bizottság 2016. április 28-án terjesztette be irányelvjavaslatát a Tanácsnak.

A következő lépések

Az irányelv hivatalos elfogadására a Tanács egyik soron következő ülésén kerül majd sor.

A Tanács 2016. október 11-én jóváhagyta a Monacóval való adóügyi megállapodás megkötését, amelynek célja, hogy javuljon az adózási fegyelem a magánmegtakarítások viszonylatában.

A megállapodás kötelezővé teszi az EU tagállamai és Monaco közötti automatikus információcserét, segítve ezzel az adókijátszás megelőzését.

Ily módon lehetővé válik, hogy ezeknek az országoknak az adóhatóságai a határokon túl jobban hozzáférjenek az egymás lakosainak pénzügyi számláit érintő információkhoz.

A megállapodás azt a 2004. évi megállapodást aktualizálja, amely kötelezte Monacót, hogy a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló uniós irányelvvel egyenértékű rendelkezéseket alkalmazzon.

Az új megállapodást 2016. július 12-én írták alá, megkötésére pedig a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (október 11-i) ülésén került sor, vita nélküli napirendi pontként.

„1. ÜDVÖZLI a Párizsi Megállapodásban foglalt célt, miszerint a megállapodás részes felei a források áramlását az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztésre irányuló célokhoz igazítják. ISMÉTELTEN HANGSÚLYOZZA, hogy ez minden fél részéről mind egyéni, mind kollektív fellépést kíván.

2. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai annak a globális törekvésnek a részeként, melynek élén a fejlett országok állnak, eltökélten fokozni kívánják az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását, különösen azzal a céllal, hogy támogassák a fejlődő országokat abban, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében végrehajtsák saját nemzeti stratégiáikat és különösen nemzeti vállalásaikat. KIEMELI, hogy az EU és egyes tagállamai Párizsban, az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Feleinek 21. Konferenciáján bejelentették, hogy az elkövetkező években megnövelt összegeket különítenek el az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozására, ami révén a kiszámíthatóságot is fokozzák. HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai biztosítják az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó közfinanszírozás jelentős részét, és ennek kapcsán RÁMUTAT arra, hogy a fejlett országok között méltányosan meg kell osztani a terheket, és hogy a jövőben a hozzájárulók szélesebb körének részvételére lenne szükség. HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén az eredményorientáltságot középpontba helyező megközelítésre van szükség, ami biztosítja, hogy a rendelkezésre bocsátott és mozgósított források a lehető legnagyobb hatást érjék el.

3. ÜDVÖZLI a fejlett országok arra irányuló munkáját, hogy a jelentős mérséklési intézkedések és a végrehajtás átláthatósága összefüggésében konkrét menetrendet dolgozzanak ki azon cél teljesítésére vonatkozóan, hogy 2020-ig a források széles körének bevonásával – köz- és magán-, kétoldalú és többoldalú forrásokból, beleértve alternatív forrásokat is – évente közösen 100 milliárd USD-t mozgósítsanak az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekre. VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az ütemtervnek – a még az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Feleinek 22. Konferenciája (COP 22) előtt esedékes – elkészülte elé.

4. KIJELENTI, hogy az EU és tagállamai elkötelezettek amellett, hogy kivegyék részüket a fejlett országok által kitűzött azon cél megvalósításából, hogy 2020-ig a források, eszközök és csatornák széles körének bevonásával évente együttesen 100 milliárd USA-dollárt mozgósítsanak az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazodást szolgáló intézkedésekre.

5. ISMÉTELTEN KIJELENTI, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásában a közforrások továbbra is jelentős szerepet fognak betölteni. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai a továbbiakban is biztosítanak ilyen közforrásokat az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás céljára.

6. FELKÉRI a Bizottságot, hogy nyújtson be a Tanácsnak áttekintést arról, hogy az Unió és tagállamai 2015-ben hogyan finanszírozták az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, hogy a Tanács az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Feleinek 22. Konferenciája (COP 22) előtt jóváhagyhassa azt.

7. HANGSÚLYOZZA, hogy növelni kell az azon fejlődő országok támogatását célzó forrásokat, amelyeket különösen súlyosan érintenek az éghajlatváltozás káros következményei, és amelyek komoly kapacitásbeli korlátokkal küszködnek.

8. ÜDVÖZLI, hogy a multilaterális fejlesztési bankok többsége a közelmúltban vállalta, hogy megbízatásának keretein belül fokozottan beépíti a portfólióiba az éghajlatváltozás mérséklésével, az ahhoz való alkalmazkodással és a vele szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos szempontokat; e vállalás az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó beruházásaik növelésére is kiterjed. ARRA ÖSZTÖNZI a nemzetközi és regionális pénzügyi intézményeket és ENSZ ügynökségeit, hogy az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye titkárságán keresztül tájékoztassák a Feleket arról, hogyan építik be az éghajlattal kapcsolatos céljaikat és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképesség növelésére irányuló intézkedéseiket az általuk kínált fejlesztési támogatásba és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását célzó programokba.

9. MEGELÉGEDÉSÉRE SZOLGÁL, hogy egyes feltörekvő gazdaságok és fejlődő országok számottevő mértékben hozzájárultak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. KIEMELI, hogy a Párizsi Megállapodás arra ösztönzi azokat Feleket, amelyekre nézve az Egyezmény nem kötelező, hogy biztosítanak vagy továbbra is biztosítsanak önkéntes alapon pénzügyi forrásokat.

10. MEGÁLLAPÍTJA, hogy a magánszektor kulcsfontosságú finanszírozási forrást jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az egyéb releváns beruházások szempontjából. ELISMERI, hogy az olyan területeken, ahol közfinanszírozásra van szükség, a magánszektortól érkező finanszírozás kiegészítő szerepet tölt be, és nem helyettesítheti a közforrásokból való finanszírozást. MEGÁLLAPÍTJA, hogy az EU a nemzetközi éghajlat-politikai intézkedések érdekében a magánszektorból érkező finanszírozás – többek között a helyi magánszektor forrásainak – mozgósítását célzó eszközök széles körével rendelkezik, és azokat tovább fogja fejleszteni.

11. ÜDVÖZLI, hogy a Párizsi Megállapodás határozott jelzést küld a magánszektornak, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb beruházásokra fordítsa forrásait. NYUGTÁZZA az Unión belül annak érdekében kifejtett erőfeszítéseket, hogy a beruházási ösztönzőket – például a tőkepiaci unió és európai beruházási terv keretében – az éghajlat-politikai uniós célokhoz igazítsák; ezzel összefüggésben ÜDVÖZLI a G20-ak és a Pénzügyi Stabilitási Tanács munkáját, ami nagyban hozzájárul magánberuházások terén a súlypontáthelyezéshez. HANGSÚLYOZZA, hogy a beruházási súlypontáthelyezést lehetővé tévő feltételeket biztosító környezet egyik fő összetevője a szén-dioxid-árazás, amely többféle eszközzel is megvalósítható, többek között szabályozás, kibocsátáskereskedelem és adóztatás révén. Ezzel összefüggésben TÁMOGATJA a szén-dioxid-árazási kezdeményezéseket, a környezeti és gazdasági szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését előmozdító kezdeményezéseket, valamint a kibocsátásintenzív projektek finanszírozásának leépítését.

12. KIEMELI az EU és tagállamai által az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának fokozására tett, az alkalmazott stratégiákról és megközelítésekről szóló 2016. évi dokumentumokban ismertetett erőfeszítéseket. EMLÉKEZTET arra, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának fokozása lépésről lépésre haladó folyamat, amely elválaszthatatlan azoktól a lépésektől, amelyeket a kormányok tesznek a keretfeltételeket biztosító környezet, beruházási stratégiák, projektek és programok kialakítása érdekében, amelyekben mindig helyet kell kapniuk a magánszektor szerepvállalását elősegítő intézkedéseknek is. Ezzel összefüggésben ÜDVÖZLI a fejlődő országok erőfeszítéseit.

13. RÁMUTAT ARRA, hogy fontos támogatni az alkalmazkodást annak elősegítése érdekében, hogy a fejlődő országok fejlesztési stratégiáiban is kiemelt helyet kapjanak az éghajlatpolitikai célok, illetve hogy olyan megélhetési módok alakulhassanak ki, amelyek ellenállóbbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését szolgáló finanszírozás olyan egyensúlyára kell törekedni, amely összhangban van az adott országok sajátos prioritásaival és célkitűzéseivel, és KIEMELI, hogy az EU és tagállamai most is és a jövőben is tesznek arra irányuló intézkedéseket, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó közfinanszírozás jelentős része az alkalmazkodás elősegítésére irányuljon, és ennek keretében lépéseket tesznek mindenekelőtt a legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott helyzetű fejlődő országok – így például a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok – szükségleteinek kielégítésére.

14. KIEMELI, hogy az átláthatósági keret döntően fontos elem a Párizsi Megállapodás sikeres végrehajtása szempontjából, hiszen elszámoltathatóbbá teszi az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását. HANGSÚLYOZZA, hogy a keretnek biztosítania kell a nyújtott, mozgósított és kapott támogatás egyértelműen nyomonkövethetőségét, és ezzel elő kell segítenie a globális helyzetfelmérést, ideértve azokat az intézkedéseket is, amelyek célja, hogy a források áramlása az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztésre irányuló célokhoz igazodjon. A kerethez világos és közös módszertannak kell kapcsolódnia, amelynek a már meglévő módszertanokra és az OECD/CPI tanulmány keretében elért eredményekre kell épülnie. TÁMOGATJA, hogy az közfinanszírozású beavatkozások révén nyújtott és mobilizált pénzügyi források tekintetében számviteli szabályokat dolgozzanak ki, hogy ezzel is hiteles módon tükrözzék a felek erőfeszítéseit, bármilyen forrásból származzanak is. VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását célzó forrásáramlásoknak a finanszírozással foglalkozó állandó bizottság által készített kétévenkénti értékelése és áttekintése elé, amely iránymutatást nyújt majd a támogatások nyomon követési, jelentési és ellenőrzési rendszerével (MRV-rendszer) kapcsolatos további munkához.

15. KIEMELI, hogy támogatni kell az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos tervezéssel és a tervek eredményes és hatékony megvalósításával összefüggő kapacitásépítést. HANGSÚLYOZZA egyrészt azt, hogy ki kell dolgozni a rendelkezésre álló projekt- és programtervek tárát annak érdekében, hogy minél több finanszírozási forrást lehessen bevonni, és a maximális hatékonyság érvényesülhessen, másrészt annak fontosságát, hogy a közfinanszírozás hatására a magánfinanszírozás bővüljön, és hogy a fejlődő országok hozzájuthassanak a rendelkezésre álló forrásokhoz. KIEMELI, hogy az Uniónak és tagállamainak továbbra is támogatniuk kell az arra rászoruló fejlődő országok kapacitásépítését, többek között a technológiai együttműködés terén. HANGSÚLYOZZA, hogy a pénzügyi mechanizmus keretében egyszerűsített jóváhagyási eljárás révén könnyen hozzáférhetővé kell tenni az országok által meghatározott stratégiák támogatását célzó pénzügyi forrásokat, és még inkább késznek kell mutatkozni a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok támogatására.

16. ELISMERI és egyben KIEMELI azt, hogy rendkívül fontos a nemzeti vállalások céltudatos végrehajtása globális szinten. KIEMELI, hogy az EU és a tagállamok által harmadik országokkal kialakított fejlesztési együttműködés során maradéktalanul figyelembe kell venni az egyrészről az éghajlatváltozással kapcsolatos célok, másrészről a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben, az addisz-abebai fejlesztésfinanszírozási cselekvési menetrendben és az egyéb nemzetközi menetrendekben elfogadott fenntartható fejlesztési célok közötti szinergiákat. RÁMUTAT ARRA, hogy a nemzeti vállalások végrehajtásának finanszírozását illetően döntő jelentőségű a felek között koordináció: az intézményeknek koordináltan, egymással partnerségben kell fellépniük, hogy az adott országban a lehető legnagyobb hatást lehessen elérni.

17. ÜDVÖZLI, hogy a Párizsi Megállapodásban is az Éghajlat-változási Keretegyezmény pénzügyi mechanizmusát alkalmazzák. RÁMUTAT ARRA, hogy az Éghajlat-változási Alap kulcsfontosságú multilaterális eszközként kiemelt szerepet játszik abban, hogy segítse a fejlődő országokat a paradigmaváltás előmozdításában, és így ezek az országok elmozdulhassanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlesztés irányába. ÜDVÖZLI a további projektek és programok jóváhagyását, VALAMINT ÜDVÖZLI az Éghajlat-változási alap stratégiai tervének jóváhagyását, amely terv célja elősegíteni, hogy az alap valódi változást hozzon. KIEMELI, hogy az elkülönített és rendelkezésre álló források jelentős része (47 %) uniós tagállamoktól származik. ÜDVÖZLI, hogy a fejlődő országok hozzájárulásokat tettek az Éghajlat-változási Alapba, és minden országot arra BÁTORÍT, hogy ha módjában áll, tegyen ilyen hozzájárulást.”

„A Tanács:

1. ELISMERI az adóztatás méltányosabbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá tételére irányuló ambiciózus uniós ütemterv végrehajtása, valamint az Unió egészében az adóhatóságok közötti együttműködés megerősítése terén elért eredményeket;

2. MEGERŐSÍTI az uniós és a nemzetközi adózási keretek javításának fontosságát a határokon átnyúló adóvisszaélések és illegális pénzügyi tevékenységek megelőzése céljából;

3. ÜDVÖZLI az adózási átláthatóság, valamint az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem fokozása érdekében hozott további intézkedésekről szóló, 2016. július 5-i bizottsági közleményt;

4. EGYETÉRT azzal, hogy a feltételes adómegállapításokkal és a multinacionális vállalatcsoportok országonkénti adóügyi jelentéseivel kapcsolatos, a tagállamok illetékes hatóságai között folytatandó automatikus információcserére vonatkozó, a közelmúltban elfogadott uniós jogszabályok komoly előrelépést jelentenek;

5. KÉRI az arra vonatkozó lehetőségek megvizsgálását, hogy miként fokozható az illetékes hatóságok közötti közigazgatási együttműködés az Unión belül és azon túl, ideértve az OECD információcserével és együttműködéssel foglalkozó közös munkacsoportja (JITSIC) tevékenységének köszönhetően feltárt lehetőségek megvizsgálását is;

6. időszerűnek ÍTÉLI a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv, illetve a pénzmosás elleni irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot, figyelembe véve a két terület közötti szinergiákat, és TÖREKSZIK e jogszabályok mielőbbi elfogadásának elősegítésére az uniós jogalkotási eljárásokkal összhangban;

7. MEGERŐSÍTI az adóhatóságok, valamint az adókijátszás, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő egyéb szervezetek közötti eredményesebb és hatékonyabb együttműködés szükségességét, a megfelelő jogi biztosítékokkal összhangban;

8. HANGSÚLYOZZA, hogy meg kell előzni a vagyoni eszközök jelentős nagyságrendben történő elrejtését, mivel ez hátráltatja az adókijátszás, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni eredményes küzdelmet, továbbá gondoskodni kell arról, hogy a társaságok, jogi személyek és jogi konstrukciók tényleges tulajdonosainak személyazonossága ismert legyen;

9. ÜDVÖZLI a végső tényleges tulajdonosokkal kapcsolatos automatikus információcserére irányuló kezdeményezést, amelynek keretében számos állam, illetve terület – köztük valamennyi uniós tagállam – hozzájárult ahhoz, hogy a társaságok, jogi személyek és jogi konstrukciók tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat cseréljen, és ezzel kapcsolatban gyors nemzetközi előrehaladásra SZÁMÍT;

10. FELKÉRI a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a nemzetközi szinten jelenleg folyó munkára építve javaslatot dolgozzon ki a végső tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk határokon átnyúló hozzáférhetőségének javításával kapcsolatban;

11. MEGJEGYZI, hogy a G20-ak a 2016. októberi ülésükön meghallgatták az átláthatósággal – többek között a tényleges tulajdonosra vonatkozó információk hozzáférhetőségével – kapcsolatos nemzetközi standardok végrehajtásának javítására irányuló, az OECD és az FATF által kidolgozott első javaslatokat;

12. EMLÉKEZTET arra, hogy javítani kell az agresszív adótervezést lehetővé tévő és támogató szereplők felügyeletét, és hatékonyabb, visszatartó erejű intézkedéseket kell bevezetni az ilyen tevékenységekkel szemben;

13. ÜDVÖZLI a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy 2016 őszén nyilvános konzultációt kezdeményezzen, és annak keretében visszajelzéseket gyűjtsön arról, hogy milyen megközelítéssel lehetne biztosítani a nagyobb átláthatóságot az adókijátszást és adókikerülést lehetővé tevő rendszerek működését segítő közvetítők tevékenységével kapcsolatban;

14. NYUGTÁZZA, hogy a Bizottság fel kívánja tárni az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projektjének (OECD BEPS) 12. fellépésén alapuló kötelező adatszolgáltatási szabályok kidolgozásának lehetőségeit – figyelembe véve egyes uniós tagállamok e téren szerzett tapasztalatait –, hogy amennyiben lehetséges, 2017-ben erre vonatkozó javaslatot nyújthasson be;

15. arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot, hogy kezdje meg annak mérlegelését, hogy milyen lehetőségei vannak az említett információk uniós adóhatóságok közötti jövőbeli cseréjének;

16. HANGSÚLYOZZA, hogy az e területre vonatkozó nagyobb átláthatóságot célzó esetleges globális megközelítés kialakítása érdekében szorosan együtt kell működni az OECD-vel és más nemzetközi partnerekkel;

17. TÁMOGATJA a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó szigorúbb nemzetközi standardok előmozdítását, és MEGJEGYZI, hogy a Tanácsban már megkezdődött az ezzel kapcsolatos munka a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) keretében, amelynek feladata, hogy 2017 folyamán elkészítse a nem együttműködő harmadik országok és területek uniós jegyzékét, és ezzel összefüggésben kidolgozza az országok, illetve területek jegyzékbe vételének kritériumait és megvizsgálja a lehetséges ellenintézkedéseket is;

18. EGYETÉRT azzal, hogy fontos a visszaélést bejelentő személyek védelme, és arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – vizsgálja meg az uniós szintű jövőbeli intézkedések lehetőségeit;

19. ELISMERI, hogy az Unión belüli adózási biztonság javítása hozzájárulhat az uniós vállalkozások versenyképességének további növeléséhez, és NYUGTÁZZA, hogy a Bizottság javaslatokat kíván előterjeszteni, amelyek az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás, valamint az adókikerülés elleni küzdelemre, és ezzel egyidejűleg a stabil és kiszámítható adózási környezet biztosítására és a kettős adóztatás megszüntetésére – konkrétan a vitarendezés javítására és a KKTA-javaslat újbóli vizsgálatára – irányulnak.”

A Tanács 2016. október 13-án véglegesen jóváhagyta azt az irányelvet, amely a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy megvádolt, illetve európai elfogatóparancs hatálya alá tartozó személyek költségmentességhez való jogáról szól.

A leendő irányelv minimumszabályokat határoz meg a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottaknak és vádlottaknak, valamint más személyeknek a büntetőeljárásokban való költségmentességhez fűződő jogára vonatkozóan. Bizonyos feltételek mellett költségmentességet biztosít továbbá az európai elfogatóparancs hatálya alá tartozó személyek számára mind a végrehajtó, mind pedig a kibocsátó tagállamban.

„A tisztességes eljárás egyik alapköve, hogy mindenkinek joga van ügyvédi segítség igénybevételére. Azzal, hogy meghatározza a költségmentesség nyújtásának minimumkövetelményeit, ez az irányelv elősegíti annak a célnak a megvalósítását, hogy jövedelmi helyzetétől függetlenül mindenki igénybe vehesse az igazságszolgáltatást. Meggyőződésem, hogy az irányelv hozzájárul az európai országok közötti kölcsönös bizalom megerősítéséhez, és ezzel a büntetőügyekben folytatott együttműködés javításához is.”

Lucia Žitňanská szlovák igazságügyi miniszter

A bizottsági javaslathoz képest bővült az irányelv alkalmazási köre, hogy bizonyos feltételek mellett a büntetőeljárás során minden szakaszában biztosított legyen a költségmentességhez való jog. Az eredeti javaslat csak ideiglenes költségmentességhez való jogról rendelkezett; ez a jog csak a büntetőeljárás kezdeti, a költségmentességről való végleges döntéshozatalt megelőző időszakára terjedt volna ki.

Annak eldöntéséhez, hogy egy adott személy jogosult-e költségmentességre, a tagállamok megvizsgálják az érintett anyagi helyzetét és a jogosultság megalapozottságát. Az anyagi helyzet vizsgálata annak értékelését jelenti, hogy az érintett személy ténylegesen híján van-e a jogi segítségnyújtás költségeinek megfizetéséhez szükséges forrásoknak, a megalapozottsági vizsgálat pedig azt hivatott felmérni, hogy az adott ügy körülményeit tekintve a költségmentesség az igazságtételt szolgálná-e.

A szöveget az Európai Parlament október 4-én hagyta jóvá. Azzal, hogy a Tanács ma véglegesen elfogadta az irányelvet, a jogalkotási eljárás véget ér. Az EU Hivatalos Lapjában való közzétételt követően a tagállamoknak harminc hónap áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy az irányelvet nemzeti jogukba átültessék.

Az Egyesült Királyság és Írország úgy döntött, hogy nem vesz részt az irányelvben, Dánia pedig eleve nem vesz részt a bel- és igazságügyi jogszabályokban.

Az eljárási jogokról szóló ütemterv

A szóban forgó irányelv az utolsó olyan jogszabály, amelyet a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott személyek eljárási jogainak megerősítéséről szóló, a Tanács által 2009 novemberében elfogadott ütemterv irányoz elő.

Az ütemterv célja annak biztosítása volt, hogy a valamely tagállamban büntetőeljárás alá vont személyek Unió-szerte rendelkezzenek bizonyos minimális eljárási jogokkal. Ez az Európai Unióban működő igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalmat is fokozná, és ezáltal előmozdítaná az olyan eszközök alkalmazását, mint például az európai elfogatóparancs.

Az ütemterv alapján már sor került az alábbi öt egyéb intézkedés elfogadására:

• a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog (2010/64/EU irányelv);
• a tájékoztatáshoz való jog (2012/13/EU irányelv);
• az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog (2013/48/EU irányelv);
• az ártatlanság vélelme ((EU) 2016/343 irányelv); és
• a gyermekekre vonatkozó speciális biztosítékok ((EU) 2016/800 irányelv).

A Tanács 2016. október 10-én egyhangúlag megállapodott a kereskedelmi szempontból legfontosabb tíz balti-tengeri halállományteljes kifogható mennyiségéről (TAC) a következő évre vonatkozóan. Ez a megállapodás megnyitja az utat azok előtt a további tárgyalások előtt, amelyeket a felek az idei év későbbi szakaszában folytatnak majd a mélytengeri és az északi-tengeri halállományok teljes kifogható mennyiségeiről.

A miniszterek úgy határoztak, hogy a Bizottság javaslatának megfelelően a hering (kivéve a rigai-öbölbeli halállományt), a sima lepényhal és a lazac (kivéve a finn-öbölbeli halállományt) tekintetében növelhető a fogásmennyiség. Ami a többi halállományt illeti, a miniszterek úgy döntöttek, hogy a fő tengermedencében élő lazacállomány esetében nem, a spratt esetében pedig csak kisebb mértékben növelhető a fogásmennyiség.

Mindemellett arról is megegyeztek, hogy bizonyos halállományok esetében csökkenteni kell a halászati lehetőségeket: így például a keleti tőkehalállomány esetében 25%-kal, a nyugati tőkehalállomány esetében 56%-al, ideértve a hobbihorgászatból származó fogásokat is, a rigai-öbölben élő hering esetében 11%-al, a finn-öbölben élő lazac esetében pedig 20%-al.

 

„A ma született megállapodás kitűnő eredményt jelent mind a környezet, mind pedig a balti-tengeri halászok számára. Nem volt könnyű feladatunk, de sikerült elérnünk a megfelelő egyensúlyt a tengeri erőforrások fenntarthatósága és az érintett országok halászati ágazatának igényei között, mégpedig úgy, hogy mindeközben maradéktalanul eleget teszünk a balti-tengeri halászatra vonatkozó új többéves tervben foglaltaknak.”

Gabriela Matečná szlovák mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter, a Tanács soros elnöke.
A megállapodás részletei

A mai napon elfogadott mennyiségek figyelembe veszik a közös halászati politika céljainak megvalósítására vonatkozó kötelezettségeket, így többek között a legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó cél elérését, a balti-tengeri halászati gazdálkodásra vonatkozó többéves tervben foglalt elveket, valamint a tudományos szakvéleményeket, különös tekintettel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) szakvéleményére.

A balti-tengeri tőkehalra vonatkozóan a miniszterek több kiegészítő támogatási intézkedésről is megállapodtak, amelyek arra hivatottak, hogy javítsák a halállomány állapotát.