Biztonságpolitika

A folyamatos érdeklődést megköszönve, ezúton tájékoztatom a kedves olvasókat, hogy a zánkai haditechnikai park az év hátralevő részében az alábbiak szerint látogatható.

2019. június 14. és augusztus 31. között

hétköznapokon hétfőtől csütörtökig 10:00 és 20:00 óra között

péntek-szombat-vasárnap 9:00 és 20:00 óra között

Jegyvásárlás a jegypénztárban.

*

 2019. szeptember 1. és szeptember 30. között

naponta 10:00 és 18:00 óra között

Jegyvásárlás a Zánkai Sport- és Rendezvényközpont recepcióján a központi épületben.

 *

2019. október 1. és december 31. között

naponta 8:00 és 16:00 óra között

Jegyvásárlás a Zánkai Sport- és Rendezvényközpont recepcióján a központi épületben.

 *

Belépődíj: 1 000 Ft/fő

3 éves kor alatt díjmentes

 *

Parkolási díj: 500 Ft/alkalom

május 1. és szeptember 30. között fizetendő

 A haditechnikai park üzemeltetőjének tájékoztatása alapján.

* * *

Először települt huzamosabb időre Magyarországhoz közeli bázisra ötödik generációs típus az elmúlt hetekben. Mit tudunk mi kezdeni ezzel a trenddel? Felülünk rá? Felkészülünk rá? Kibekkeljük? Egy biztos, a vállunkat nem rándíthatjuk, mert itt van, kopogtat, ahogy előbb-utóbb nem fehér csillagos társai is.

Zord

2019. május 4-én a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád szervezet (PIJ) 690 rakétát lőtt ki a Gázai övezetből dél-izraeli civil területekre. Négy izraeli ember életét vesztette a támadásban, további 130 megsebesült és több százan sokkos állapotba kerültek. Az eset azért is megdöbbentő, mert iskolákat, óvodákat, otthonokat és további civil célpontokat ért a támadás. Az izraeli elhárítórendszer 240 rakétát semlegesített a 690-ből, ezzel megakadályozva további izraeli városok eltalálását.

Válaszul az Izraeli Védelmi Erők (IDF) 350 Hamász és PIJ terrorista célpontot bombázott a Gázai övezetben. A találatok közt rakétakilövő állomások, terrorista csoportok, operatív és parancsnoki központok, fegyverraktárak, megfigyelőpontok és katonai bázisok szerepeltek.

Válaszcsapás egy kibertámadásra

Palesztinok az izraeli légicsapások után. Kép forrása: eu.usatoday.com, Khalil Hamra, AP

Május 5-én az IDF egy Twitter üzenetben megerősítette, hogy egy bekövetkező kibertámadást akadályoztak meg légicsapással.  Az IDF közleménye szerint, mikor a digitális fenyegetést azonosították és hatástalanították, a vadászrepülőgépek megsemmisítő csapást mértek a terrorszervezet kiberegységének központjára. „A HamasCyberHQ.exe-t eltávolították, hála a sikeres kibervédelmi műveletnek”, olvasható a közleményben. Az Izraeli Védelmi Erők parancsnoka, akit csak rangja és héber nevének első betűjéből lehet azonosítani, Brig.Gen. ”Dalet” szerint a kibertámadás izraeli állampolgárok életét veszélyeztette volna. További információk a meghiúsult kibertámadásról nem hozhatók nyilvánosságra az izraeli kiberképességek védelme miatt, egy bizonyos, hogy végig egy lépéssel a Hamász hackercsoportja előtt járt az IDF.

Az IDF hivatalos Twitter bejegyzése. Kép forrása: https://twitter.com/idf

Az IDF szerint ez a kiberművelet egy kollaboratív erőfeszítés révén valósult meg a Harcászati Intelligencia Egység 8200 (Unit 8200 of Military Intelligence), az Izraeli Védelmi Erők Távadatközlő Igazgatósága és a Shin Bet biztonsági szolgálat részéről. „Izrael kibervédelmi képességei olyannyira hatásosak, hogy a Hamász nem tudott és nem is fog tudni véghezvinni sikeres támadásokat a kibertérben.” – nyilatkozta egy Shin Bet tisztviselő. Ez volt az első olyan eset, ahol izraeli katonák megakadályoztak egy kibertámadást, fizikai térben történő válaszcsapással.

A kibertér megítélése nemzetközi jogi szempontból

2011-ben, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián esett szó először az új technológiákat alkalmazó információs hadviselésről nagy nyilvánosság előtt. Ban Ki Mun, akkori ENSZ Főtitkár nyilatkozata szerint a nemzetközi közösségnek együtt kell fellépnie a kibertámadások ellen. Megállapították, hogy a kiberbűnözés, a terrorizmus és a kémkedés közti határt nem lehet élesen elválasztani egymástól az interneten.

A kibertér definiálása során számos nehézségbe ütköznek a kutatók, mivel a probléma oka a megfogható tér hiánya. Mi a kibertér? Honnan kezdődik, és meddig húzódik a határa? Hogyan lehet szabályozási területként értelmezni? Ezek mind olyan kérdések, amelyek a mai napig megosztják a kutatókat és szakértőket a fogalom meghatározása során. Mivel az egész nemzetközi jogrend a szuverén államokon és azok egymás közti nemzetközi szerződésein alapszik, a nemzetközi humanitárius jog alkalmazása során a nemzetközi jog elválaszthatatlan az államterülettől. A kiberhadviselés folyamán nehezen, vagy alig lehet területiségre alapozni, mivel nincsenek olyan határok, amelyek a fizikai hadszíntéren jelen vannak.

A NATO Kibervédelmi Kiválósági Központja 2008-ban ajánlásokat tett a nemzetközi jog alkalmazására a kibertérben. 2013-ban elkészült a Tallinn Manual, azaz Tallinni Kézikönyv, melynek a frissített kiadása 2017-ben jelent meg. A 2014-es NATO walesi csúcsán a Szövetség elismerte, hogy a nemzetközi jog, így a nemzetközi humanitárius jog és az ENSZ Alapokmánya érvényes a kibertérben is. A kézikönyv azonban nem fontos iránymutatásokat tartalmaz a kibertér és a nemzetközi jog viszonyában, hanem a tartalma nemzetközileg közösen elfogadott normákból áll, tehát vannak olyan normák a kibertérben, amelyek kötelező érvényűek nemzetközi egyezmények által, de vannak olyanok, amelyek nem kötelező érvényű jogi aktusok. Az utóbbiak az elvárt magatartásra vonatkoznak és inkább referenciák, amelyeket a diplomáciában lehet alkalmazni.

A Tallinni Kézikönyv a háborúinditás jogát (jus ad bellum) és a nemzetközi humanitárius jogot (jus in bello) tárgyalja részletesen. Az ENSZ Alapokmányának 2. (4) bekezdése mondja ki az államok közötti erőszak tilalmát. A Tallini Kézikönyv javaslatot tesz a kibertámadás meghatározására, amely szerint:

„Egy kibertámadás olyan akár támadó, akár védelmi jellegű művelet, amely alapján személyek sérülése vagy halála, objektumok megrongálódása vagy megsemmisülése megalapozottan várható.”

2016-ban a varsói csúcson a NATO elismerte a kiberteret a negyedik hadszíntérként, így tovább mélyülhetett a fogalmak és a további normák meghatározása.

Mikor lehet alkalmazni a hagyományos erőnemeket kibertámadás esetén?

Két nemzet konfliktusa a kibertérben is folytatódik? Kép forrása: IBTimes UK

Ez egy igen érdekes vitakör a kiberbiztonsági és kiberstratégiai szakterületen belül is. Ahogy a kiberhadviselés alapvető elemét képezi a hatalomnak, a kérdés, hogy milyen módon lehet a tradicionális harcászati eszközöket a kibertérhez ”kapcsolni”, egyre inkább fontosabbá válik. Vajon mikor egy ország kibertámadást szenved el, csak a kibertérben reagálhat a támadásokra, vagy szabadon használhat fizikai csapásokat? A fizikai válaszcsapással csökkenthetők-e az újabb kibertámadások? Amennyiben egy ország az utóbbit választja, az eset tekinthető-e a veszély fokozásának?

Ezekre a kérdésekre nincs még válasz egészen addig, amíg precedenssé nem válnak ezek a jogok a kibertérből származó fenyegetések és támadások során. A Tallini Kézikönyv szerint egy kibertámadást fegyveres támadásnak lehet tekinteni. Pontosabban olyan támadásnak, amely nagyszámú ember életét veszélyezteti vagy kioltja, illetve az infrastruktúrában jelentős kárt okoz. A fegyveres támadásra pedig az ENSZ BT felhatalmazásával és az önvédelem jogával lehet válaszcsapást mérni.

Mit mondanak a szakértők?

Mivel gyakorlatban erre nem volt még példa, hogy kibertámadásra fegyveres támadással válaszoljanak, így az amerikai kiberbiztonsági szakértők is figyelemmel kísérték az esetet. Érdeklődésük középpontjában az áll, hogy az izraeli fizikai válasz precedensjoggal bír-e majd a közeljövőben, különösen az Amerikai Egyesült Államok számára. Közülük sokan aggodalmukat fejezték ki, hogy a kibertámadások olyan erősödő eseményspirálokat eredményeznének, amelyekben az államok további csapásokat mérnének egymásra. A gyakorlatban idáig a kibertámadásokra diplomáciai válaszok, gazdasági szankciók érkeztek.

Példák a megtorlásra

Az USA által 2015-ben bevetett drón Kép forrása: bbc.com

Például a Stuxnet vírus (amelynek az  iráni Bushehr erőmű  urániumdúsító berendezései voltak a célpontjai) felfedezése után egy évvel, feltételezhetően Irán által DDoS támadás érte az Egyesült Államok pénzügyi rendszereit. Ugyanígy, az USA kormánya az észak-koreai kibertámadásokra (WannaCry és Sony-t érő támadások) vádakkal és szankciókkal reagált.

A ”legelső”, közvélemény által is ismert példa fizikai válaszcsapásra 2015-ben történt, mikor az Amerikai Egyesült Államok dróntámadást intézett az Iszlám Állam közösségi médiáját üzemeltető alkalmazottak ellen. Az USA-nak hosszú időt vett igénybe a folyamat előkészítése és az ISIS elleni támadás kivitelezése.

Összegezve

Izraeli katonák őrt állnak a gázai határon. Kép forrása: Judah Ari Gross/Times of Israel

Amennyiben a fent említett példákat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy valóban Izrael volt az első olyan állam, amely azonnali fizikai beavatkozással élt egy kibertámadás során. Mivel az esemény a Gázai övezetből érkező rakéták és a kibertérből érkező fenyegetések során történtek egy folyamatos misszió keretén belül, így ebben a kontextusban egy egyszeri légicsapás nem nevezhető ”követendő példának”. Mindkét fél erőszakos fegyveres támadást intézett egymás irányába. A légicsapást követő napon a felek Egyiptom és Katar közvetítő szerepének segítségével hat hónapos fegyverszünetet kötöttek. Mindenesetre megkérdőjelezhető, hogy vajon valóban ki fog-e tartani ez a féléves fegyverszünet, illetve, hogy ez a fegyverszünet érvényes-e a kibertérre is.

Ezen a héten az Aero Vodochody Aerospace leszállított a cseh légierő részére három kétüléses L-159T2 repülőgépet. Ezeket még 2016-ban rendelték meg, fő feladtuk a pilóták középfokú képzése. A Čáslav-i bázison június 4-én átadásra került gépek az L-39ZA-k feladatait fogják átvenni, a kor követelményeinek jobban megfelelve. A cseh légierő feleslegesnek bizonyult harci feladatokra alkalmas együléses L-159-es ALCA repülőgépei közül hármat használtak fel alkatrészként az L-159T2-es kiképzési feladatokra is használható repülőgépek megépítésénél. Így az együlésesekből származik a törzs orr-része a Grifo rádiólokátorral, a törzs hátsó része a vezérsíkokkal és a szárnyak is, mindössze a két pilóta számára helyet biztosító törzs középső része az, ami új gyártású. A hátsó műszerfalba két 5x7 hüvelykes kijelző is beszerelésre került és természetesen mind a két műszerfal világítása kompatibilis az éjjellátó szemüvegekkel. Az elsőnek elkészül Aero Vodochody L-159T2 tavaly augusztus 2-án hajtotta végre első repülését.

Június 3-tól 3 napon át zajlottak a HMS QUEEN ELIZABETH brit repülőgép-hordozó fedélzetén a WAH-64 Apache harci helikopter fedélzeti próbáinak első szakasza. A teszten a hadsereg 656. századában tartozó forgószárnyas vett részt. A fel-és leszállások mellett megnézték a típus fedélzeten történő mozgathatóságát, valamint a hangárba irányuló eljuttathatóságának mikéntjét és hogyantját is. A 60000 tonnás egységen a következő próbákat júliusban fogják megejteni nyíltvízi körülmények között, ahol a hasonló feladatokat a hullámzás által mozgatott fedélzet fogja nehezebbé tenni.

Még ebben az évben szeretné a légi teszteket elkezdeni a SAAB a JAS39 Gripenen az új fejlesztésű zavarókonténerével. A 4 méter hosszú és 350 kilogrammos tömegű Arexis termékcsalád tagja az első repüléseket C/D változatokon fogja megtenni. Később majd jöhet a továbbfejlesztett E variáns is. A zavarókonténert a szárny alatti külső felfüggesztési ponton fogja hordozni a JAS39-es. A rendszer adóival és vevőivel, igaz még csak külön-külön, de már elvégezték a légi teszteket. A svédek elképzelésében nem csak a Gripen szerepel, mint hordozóeszköz. Szeretnék az Arexis termékcsalád minél több tagját életre kelteni az elkövetkező évek során a SAAB-nál. Konkrétan már megnevezték a német Eurofighter és Panavia Tornado gépeket, melyek számára lehetségessé válhat majd a jövőbeli eladás. A gyártó elmondása alapján a megrendelés aláírásától kezdődően 12 hónapon belül készek lesznek átadni az első Arexis zavarókonténert a megrendelőnek.

Fehéroroszországban bemutatták a hazai fejlesztésű 9M318 légvédelmi rakéta prototípusát. A Buk-M1, Buk-M2, Buk-MB, Buk-MB2 és Buk-MB3-as komplexumokon is használható rakéta egyaránt képes kis radarkeresztmetszetű, nagy sebességgel haladó repülőeszközök, helikopterek, ballisztikus rakéták, alacsonyan repülő csapásmérő robotrepülőgépek megsemmisítésére. A 3 és 70 kilométeres távolság között alkalmazható 815 kilogrammos 9M318 légvédelmi rakéta 15 méteres és 25 kilométeres magasság között jelent veszélyt a levegőben tartózkodó eszközökre. Irányítórendszere aktív radaros önirányítással lett ellátva.

Készen áll a gyártói tesztekre az orosz ejtőernyős csapatok számára kifejlesztett új önjáró tüzérségi eszköz. A 4 fős legénységű 2Sz42 Lótusz a 2Sz9 Nona utódja lesz, de természetesen ahol csak lehet, felül fogja múlni elődjét. A Lótusz is 120 milliméteres űrméretű fegyverzettel rendelkezik akárcsak a Nona, de ennek csőhossza 5 méter a Nona 3 méterével szemben. További eltérés, hogy a hátralökő erő csökkentése végett csőszájfékkel van ellátva. Így a hosszabb csőnek köszönhetően szintén nagyobbá vált lőtávolság már 13 kilométeres, a Nona 8,8 kilométerével szemben. A pontossággal sem lesz gondja a Lótusznak, hiszen a céladatokat a kor követelményeinek megfelelően távirányítású repülőeszközökről is megkaphatja.

A 2Sz42 tömege 18 tonna, ezt az ejtőernyővel való ledobhatóság behatárolta, de így is sikerült a Nona 20 darab szállítható lőszeréhez képest kétszer annyit elhelyezni a Lótusz belső terében. A tűzgyorsaság nem növekedett ilyen mértékben az 6-8 lövés per perces értéket érhet el. A 2009-ben megkezdett fejlesztés során a 2Sz42 Lótusz-t az ejtőernyős csapatoknál már bevált BMD-4M deszant harcjármű alvázának felhasználásával alkották meg. Megtartották a hidropneumatikus felfüggesztést, ami jól jöhet a rázós terepen való száguldás mellett a ledobásnál, de a tűzfeladatok végrehajtásánál is. A 2Sz42 Lótusz mozgatásáról egy 450 lóerős motor gondoskodik, maximális sebessége 70-80 kilométer per óra, hatótávolsága 500-550 kilométer egyszeri üzemanyag feltöltéssel. Bár a Lótusz a Nona összes lőszerét felhasználhatja, a jövőben tervezik új lőszerek kifejlesztését is, ezzel a lőtávolság elérheti majd a 20 kilométert is. A 2Sz42 Lótusz gyártásának elindítását már 2020-ra várják a fejlesztők.

Három Boeing KC-46A Pegasus légi üzemanyag-utántöltő repülőgép megvásárlási kérelmével fordult Washingtonhoz az Egyesült Arab Emírségek. Ez több helyen is meglepetést okozhatott, hiszen a közel-keleti állam már rendelkezik ilyen kategóriájú repülőgépekkel. Mégpedig nem is öreg, leváltásra érettekkel, hanem pár éves Airbus A330 MRTT-kel, szintén 3 darabbal.

Indonézia aláírta a Szuhoj Szu-35Sz vadászbombázók beszerzéséről szóló szerződést. Az orosz gépekből 11 darabot fognak beszerezni különböző fizetési formák egyvelegének segítségével. Jakarta ragaszkodott a kemény valuta és a barter kereskedelem kombinációjához a repülőgépek megvásárlása ügyében. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy Oroszország pálmaolajat és néhány más, Indonéziában előállított természetes terméket is kap ellentételezésül a harci gépekért. A korábbi jelentések szerint a barterkereskedelem mértéke a repülőgépek árának több mint 50% -át is elérheti.

A szomszédos Malajzia is tervezi a légierő gépállományának növelését. Ők azonban használt, de még jelentős üzemidővel rendelkező gépeknek szavaznának bizalmat. Terveik szerint Kuvaitból vásárolnának meg C/D változatú F/A-18-as Hornet vadászbombázókat. Itt a 2021-től megérkező Super Hornet variánsok teszik lehetővé a régebbi változatok kivonását, amiket a malájok szíves-örömest megvennének és szolgálatba is állítanának. A két fél között a tárgyalások még nem kezdődtek el.

Dél-Koreában sikeresen túl van hadsereg tesztjein egy új önjáró légvédelmi gépágyú. A 46,6 millió dolláros projektben amely 2015 júniusában kezdődött ,a hadseregnél szolgálatban álló amerikai eredetű 20 milliméteres M167 Vulcan gépágyúk utódját szerették volna megalkotni. A már meglévő technológiák felhasználásával, a Hanwha Defense K30 Biho módosított toronyából és Hyundai Rotem K808 alvázából létrejött AAGW (Anti-Aircraft Gun Wheeled) önjáró légvédelmi gépágyú személyzet 3 fő. Az eredeti K30 Biho kereső radarját eltávolították és ehelyett vezeték nélküli adatkapcsolat segítségével kapja meg a céladatokat és a légi helyzetképet a másutt települt rádiólokátoroktól.

Az eredeti Biho-n is használt Raytheon licenc alapján gyártott elektrooptikai rendszert az új Hanwha Systems elektrooptikai rendszerére cserélték ki, amely 7 kilométeres felderítési távolsággal rendelkezik, míg stabil célkövetésre 3 kilométerről képes. A torony mindkét oldalára felszerelt egy-egy 30 milliméteres gépágyú a lőtávolságot a Vulcan 2,2 kilométeréhez képest 1,6-szeresésére, vagyis 3 kilométeresre növelte, természetesen a tűzgyorsaságban elmaradás tapasztalható a Gatling-rendszerű gépágyúhoz képest. A 420 lóerős 8x8-as kerékképletű, atom, biológiai és vegyi ártalmak ellen védett K808 hordozó járműre igény szerint még felszerelhető plusz páncélzat is. Szöul az AAGW-ból legalább 270 darabot fog beszerezni.

Május 25-től hatodik tengeri próbajáratát tette meg Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója. A még mindig név nélküli Type 001A egységen a visszaérkezést követően érdekesség volt megfigyelhető, ami kifutáskor még nem volt rajta. A fedélzeten ugyanis több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. Hivatalosan ennek tényét még nem jelentették be, de az eddigi próbák során ellenőrzésre került a meghajtás, a kommunikáció, navigáció és a radarok is, így egyre közeledik az a nap, amikor a hordozó véglegesen átadásra fog kerülni a haditengerészet részére. Érdekes a kínai hordozók esetében a tárolható üzemanyaguk mennyisége, ez ugyanis nagyban befolyásolhatja majd jövőbeli alkalmazhatóságukat.

Az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatinak végrehajtása során. A megoldás az ellátóhajó alkalmazása jelenti, amiből Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.

Átadásra került a 400. Lockheed Martin F-35-ös is. Ez a példány az amerikai légierő egyik F-35A változatú gép lett, mely a Hill légibázisra került. Az eddig legyártott mennyiségből egyébként 283 F-35A, 87 F-35B és 30 F-35C változat készült el. Az elkészült gépek már 10 ország haderejében találhatók meg és jelenleg 17 repülőtérről szállnak fel és le napi szinten. A típusátképzés központjának számító Luke légibázison már közel 90 darab F-35-ös állomásozik. Másik kerek szám mely ezen a héten a típushoz köthető volt a 200000. Ugyanis az elkészült F-35-ök már túllépték az összesített 200000 repült órát. A három változat közül az F-35A mintegy 125850 órát, az F-35B 52410 órát és az F-35C 22630-at töltött eddig a levegőben. A F-35-ös darabszámokkal lépést tart a képzés is, mivel napjainkra már 780 pilóta és több mint 7500 földi műszaki személyzet kapta meg a típusra vonatkozó képzést.

Reménykedik megrendelésekben a Boeing, már ami az E-7-es radargépet és a KC-46A tartálygépeket illeti. Utóbbi szerepelt már az e heti összefoglalóban, de meg kell említeni, hogy Indonézia, Izrael, Katar, Norvégia és még pár más állam esetében akár összesítve 20 darab KC-46A megrendelésére is lát esélyt a Boeing. Az E-7-ből eddig 14 példány kelt el Dél-Korea (6db), Ausztrália (4db) és Törökország (4db) voltak az első megrendelők. Nagy-Britannia 5 gépes terve is köztudott már egy pár hete, de Katarról, mely nem is olyan régen igen élénken érdeklődött a típus iránt, már jó ideje nem lehet hallani semmit sem. Szintén esélyes lehet még India, ahol egyre nagyobb teret hódítanak az amerikai eredetű katonai felszerelések és légtérfelderítő repülőgépre is igényük lenne. Akár ez a két ország is összehozhatja azt a 10 darabos megrendelést, amit a Boeing vár, de konkrétumokat most még nem voltak hajlandóak elárulni.

Két újabb típussal fejezték be a légi utántölthetőségi próbákat, így már ezek is vételezhetnek üzemanyagot a KC-46A Pegasus repülőgépekből. Az egyik a F-35A Lightning II, a másik pedig az EC-130H Compass Call.

Május 21 és június 1 között szintén utántöltési próbák szerepeltek a brazil Embraer KC-390-es programjában is. Itt és most azonban az üzemanyagot felvevő szerep hárult az utántántöltőként is alkalmazható típusra. Az átadó szerepében a helyi légierő egyik KC-130M Hercules repülőgépe szerepelt. Az Embraer szeretné ez év végére szolgálatra alkalmassá tenni a KC-390-et, ez azonban csak korlátozott mértékben valósulhat majd csak meg, hiszen az önvédelmi rendszerek tesztelése 2020 végére fog befejeződni.

Francia lapértesülések szerint Brazília a közeljövőben jelentős fegyverbeszerzést fog végrehajtani. A svéd SAAB JAS39E/F Gripen vadászbombázók számára vásárolnak majd MBDA Meteor légiharc-rakétákat. A hamarosan megkötésre kerülő szerződésben 100 darab Meteor szerepelhet az Európából származó forrás szerint.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Eurocopter EC 665 Tiger HAD

General Dynamics F-111E Aardvark

Mil Mi-24P

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Dassault Mirage 2000-5F

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Szuhoj Szu-17M4 Fitter-K

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

De Havilland DH-110 Sea Vixen FAW.2

Douglas EB-66E Destroyer

Dassault Mirage 5BR

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Sepecat Jaguar T.2

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Boeing EA-18G Growler

Panavia Tornado IDS

Sikorsky MH-60R Seahawk

MiG-29K Fulcrum

Lockheed C-5M Super Galaxy

Dassault Rafale C

Republic F-105G Thunderchief

Saab JA37 Viggen

Westland Apache AH.1

Xian H-6M

Az ezekben a hetekben Magyarországon zajló, a korábbinál nagyobb volumenű és az alkalmazott fegyverrendszerek miatt magasabb kockázati besorolású hadgyakorlatok miatt az egészségügyi biztosítás szintjét is magasabbra kellett emelni. Ennek részeként a napokban két alkalommal is kipróbálták az amerikai erők, hogy milyen eljárás szerint tudják a megfelelő szintű ellátást nyújtani tudó intézménybe juttatni egy esetleges baleset sérültjeit. Ez pedig jelenleg nem lehet más, mint a US Army Medevac UH-60-asaival a budapesti Marina part melletti leszállóhelyre történő légi szállítás, amit kombinálnak az OMSZ mentőautóival, melyek a Honvédkórházig hátralévő 2,7 kilométeren (-golden hour minus 7 mikes-) viszik a sérülteket.

Behelyezkedés nyugatról a Népsziget és az Újpesti-öböl fölött.

Szembetűnő az élettartam során történő esetleges rekonfigurálás szempontjából előnyösebb, kevésbé intruzív FLIR-elhelyezés a bal főfutó előtt oldalt. A vöröskereszt két oldalán a mellső kvadránsok AN/AAR-57-es szenzorai.

Az utóbbi években, ha minden igaz, ugyanerről a placcról repültek a Hungaroringre is a helikopterek, melyeket az átépítésekkel száműztek a Dráva utcai leszállóhelyről.

A járóbeteget szimuláló katonanőt kísérik a mentősökhöz. A főfutó előtt jól látható a Flir Systems Safire szenzortorony.

A gépszemélyzet és a magyar mentősök hordágyon viszik a "sérültet" a Black Hawktól a mentőautókig.

A porfelhős indulás után a fotós számára a hajmosás kényszere a legjobb visszaigazolás ;-)

Zord 

Sok éve adunk már hírt lapunkon a bolgár vadászgépbeszerzésről, fejleményekről, időnként kihirdetett győztesekről, érdemi előrelépés ugyanakkor nem történt napjainkig. Most itt van a legújabb amerikai ajánlat és annak részletei.

Kedves Hallgatók!

Negyedik részével, egyben podcastunk 44. epizódjával zárul ma le a Tűz és Jég világáról szóló adássorozatunk. Mint ahogy az előző rész leírásában utaltunk is rá, szükségesnek éreztük még egy utolsó, a 8. évad legnagyobb hibáit kiveséző adás felvételét, amely nem alaptalanul vágta ki a biztosítékot a sorozat nagyon sok kedvelőjénél.

„A Trónok harcára úgy fognak emlékezni, mint a Hindenburg léghajóra. Nem, mint az emberi elme és találékonyság egyik nagy vívmányára, hanem egy lángoló léghajó roncsaiként.” - YouTube-bölcsesség

Ez az idézet elhangzik az adásunkban is, és talán ez írhatná le a legjobban, hogyan is éreznek sokan a sorozat utolsó évada kapcsán. A Benioff & Weiss (vagy vérmérséklettől függően Dumb & Dumber) rendezőpáros szinte minden téren támadható döntéseket hozott, és hiába volt remek a színészi játék és a vizuális megvalósítás, sok rajongó nem tudta megbocsátani a gyenge történetet. Amelynek fordulatai ugyan Martinra jellemzők voltak (és mint kiderült, Bran koronázását pontosan ő kötötte ki feltételként), de a felépítésük teljesen hiányzott.

[...] Bővebben!

Katar védelmi minisztériuma bejelentette, hogy 2019. június 5-én - a hivatalos átvételi ceremónia után 4 hónappal - megérkezett az első 5 darab Dassault Rafale harcászati vadászbombázó repülőgép Katarba.

A Saber Guardian 2019 keretében sora kerülő Breakthrough tűztámogatási gyakorlat kombinált amerikai éleslövészeti napját kísérhettük figyelemmel tegnap a körös-hegyi figyelőtől. A Németországban állomásozó 12. Helikopterdandár (12th CAB) és a 2. Páncélos Felderítő Ezred (2nd Cav) erői látványos ízelítőt adtak képességeikből, a honvédség fejlesztését figyelemmel kísérők számára is megszívlelendő tanulságokkal szolgálva, már ami a műveleti önállóság összetett feltételrendszerét illeti.  

A  2nd Cav tüzérosztályánának célfelderítő (TA) szekciója igen látványosan a körös-hegyi figyelő elé telepítette le Humvee hordozta syracuse-i TPQ-50 LCMR(V)3 (röviden Q-50) kőnnyű, aknatűzfelderítő lokátorát - az álcahálógombolyag terjedelme alapján körülötte akár egy komplett tüzérségi vezetési pont is elhelyezkedhetett. Erről a magaslatról kitűnő, teljes röppályás rálátás (LOS) kínálkozott a lőtér keleti peremén, illetve a nyugaton a "0" pont felett települt aknavetősök és tarackosok tüzére. 

A 196-os magassági ponton, az Öskü-Hajmáskér út, illetve a vasútvonal déli oldalán dolgozott ez a HMMWV-re telepített, nyilvánvalóan légvédelmi célú, de korábban a LégierőBlogger által még soha nem látott radar. Adatot egyelőre nem sikerült róla fellelni, de ránézésre egy izraeli Elta 2106 ATAR primer és egy amerikai TPX másodlagos kombójának tűnik.

Három, vezetési pontként összetolt Stryker, a mobil Satcom csatlakozásra épülő Warfighter Information Network - Tactical (WIN-T) Increment 2 rendszerrel, amivel a szabdalt terepen szétszórt alegységek szélessávú összeköttetésének biztosításában tett jelentős előrelépést a US Army. 

Lövészet a látvány kedvéért, egyvonalban a fotósok "harcrendjével". Ebben a pillanatban a hátul lévő Longbow 30-as ágyúja tüzel. 

Ezek pedig a 70 milliméteresek, már onnan indítva, ahonnan az iskolalövészeti protokoll követeli. A címben említett Fürge Sárkány gyakorlat (Agile Dragon) alkalmával 2002-ben, akkor még AH-64A változatokkal is kísértetiesen hasonló lőfeladatokat repültek, persze akkor a célátadás lehetőségei jóval szűkebbek voltak a mostaninál. A rakétablokkon átnézve látszik, hogy a jobb üres, a balban viszont még van pár darab. A tűzkiváltások zöme függeszkedésből, földközelből történt, ahogy itt is....

...de volt ugrásból...

...végrehajtott tűzcsapás is. Itt a széttartásból azért látszik, hogy a Hydra 70 is területfegyver, akárcsak más NIR-ek.

Éjszaka. A 30'' expozíción kivehető a függeszkedő helikopter apró mozgása, a kirepülő két 70 milliméteres rakéta hajtóműveinek távolról sem egyenletes égése, majd a tüzelési pozícióját otthagyó Apache repülési pályája. 

Zord

2019. május 27-én mutatta meg a nagyközönségnek az Airbus Helicopters a Francia Fegyveres Erők részére tervezett H160M könnyű helikopterét. Mutatjuk a videót az új H160M típusról.

Néha visszahallom, hogy az amerikaiak Koszovóba nem a premier erőiket (hogy finoman fogalmazzak) küldik a KFOR-ba, de sosem hallok konkrétumokat. Bár azt is meg kell jegyezzem, hogy talán egy ilyen egységnek a harcértéke még mindig paritásban van/lehet egy bármelyik európai ország hasonló, nem első-lépcsős alakulatával. Jelenlég még az amerikaiak adják a KFOR legnagyobb erejét, de két (keleti és nyugati) harccsoport közül is ők adják az egyiket, és e két harcoló erő mellett ugye még ott vannak a magyarok, amelyek - ha jól emlékszem - egy zászlóaljnyi erővel adják a KFOR parancsnok közvetlen alárendeltségében működő, szintén harcoló egységet. Igen megnéztem: Harcászati Tartalék Zászlóalj (KTRBN - KFOR Tactical Reserve Battalion). Megnézhetném, de lusta vagyok, hogy a jelenlegi létszámmal 4. vagy 5ik legnagyobb hozzájáruló nemzet vagyunk, és arra sem emlékszem, hogy már megemeltük a létszámot, vagy még csak tervezzük. De a végén valahol 500 körül fogunk járni, amivel szerintem a végén top 3-ban leszünk. USA, olasz, osztrák, magyar a sorrend februári adatok alapján (mégis megnéztem). Top 3-ban lenni már azt is jelenti, hogy akár KFOR paracsnokot is adhatunk és ahogy hallottam tervek is vannak rá. A vezetés főként olasz, amerikaiakról nem nagyon hallottam. Magyar parancsnok-helyettes már 2015 óta van, az első talán Korom tábornok volt, aki ma a már a Honvédség parancsnoka. 201nemtudomhányban még volt szerencsém meglátogatni az első vagy második váltást, amikor még csak egy századot adtunk a KFOR parancsnok harcászati tartalék zászlóaljából, portugál parancsnokság alatt, nagyon érdekes dolgokat meséltek, és még voltak is akciók Észak-Mitrovicában. Visszatérve az amerikaiakhoz és a cikkhez, amit meg akarok osztani, a lényeg, hogy itt most benne van, hogy melyik alakulat van éppen Koszovóban: Hawaii National Guard’s 25th Infantry Brigade Combat Team. Képzeljük el Hawairól Koszovóba? Az mekkora váltás már és kilenc hónapon át. És mind vagy majdnem mind civil hátterű katona, mint nemzeti gárdista. Érdekes, nem?

Breakthrough fedőnéven, a Saber Guardian keretében tűztámogatási gyakorlat zajlik a bakonyi lőtérkomplexumon. Ennek egy valószínűsíthető szereplőjével, a MLRS/HIMARS rendszer rakétaszállító-töltő járművével a 8x8 Oshosh HEMTT alvázon lévő M985A4-assal sikerült tegnap este összefutni az M7-esen.

Amerikai rakétatüzérek (vagy logisztikusok?), konvojban a balatoni sztrádán.

Zord

 

 

Budapest XIII. kerületében, a Duna Plaza mögötti Marina Parton nem szokatlan, hogy megjelenik egy-egy helikopter. Például a Formula 1 Magyar Nagydíj idején a Hungaroring és a főváros között ingázó helikopterek is többnyire itt szállnak le. Az már viszont nem gyakori, hogy katonai helikopterek szálljanak le és fel a lakópark épületeinek szomszédságában. Június 3-án este éppen ez történt – a US Army két UH-60 Black Hawk helikoptere szállt le az erre kijelölt területre.

A két sebesültszállító (Medevac) helikopter az amerikai szárazföldi erők Magyarországon gyakorlatozó egységeinek egészségügyi biztosítását látja el. Ha a gyakorlat során egy katona olyan sérülést szenved, hogy légi mentés válik szükségessé, valamelyik Medevac helikopter fedélzetén jut el az egészségügyi intézménybe. Pontosabban az intézmény közelében kijelölt leszállóhelyre, ahonnan mentőautóval szállíthatják tovább. A helikopterpilótáknak nemcsak tudniuk kell, hogy hol vannak a gépük fogadására alkalmas leszállóhelyek, hanem ismerniük kell azok megközelítésének módját és a környékén lévő akadályokat is. Ezért a pilóták még a hadgyakorlat megkezdése előtt felkeresik a kijelölt leszállóhelyeket és legalább egyszer végrehajtanak ott egy leszállást, mert egy esetleges éles mentésnél a helyszínnel való ismerkedésre már nincs idő. Egy ilyen forgószárnyas helyszínbejárásnak lehettek tanúi a Marina Parton sétálók.

Az elsőként leszálló Black Hawk északi irányból közelít a leszálláshoz. A másik helikopter eközben távolabb várakozik.

A földközelbe süllyedő gép minden értelemben nagy port kavart fel.

A Black Hawk a drótkerítés és a parkolást megakadályozó méteres vascsövek között ért földet. A leszállóhely éppen elég a típusnak.

A gép alig egy percet tölt a leszállóhelyen. Éppen csak annyit, hogy a saját fotósuk kiszálljon, és már indul is tovább.

Az alakulat fotósa a két helikopter fel- és leszállását dokumentálja és a következő géppel hagyja el a helyszínt. Sisakjának hátsó részén az éjjellátó készülék (NVG) akkuja és ellensúlya van.

A szabaddá vált betonra leszáll a második Medevac-gép. Az UH-60-as oldalán és orrán megkülönböztető jelzések utalnak a gép feladatkörére.

A lapos építésű UH-60-ason a hajtóműveket egymástól távol helyezték el és közrefogják a főreduktort. Az éjszakai műveleteket segítő szenzortornyot a gép orrának bal oldalára szerelték.

A második helikopter hosszabban időzik a földön. A képen nem látszik, de közben járókelők, érdeklődők tucatjai fotózzák, videózzák.

Az Army helikopteresei ugyanolyan kétrészes öltözéket viselnek, mint a földön harcoló társaik. A gépek gyakran nyitott ajtóval repülnek, a tehertérben ilyenkor nagy a huzat. A személyzet sisakjához csatolt maszk megakadályozza, hogy a szél zúgása elnyomja a sisakmikrofonba mondott szavakat.

A második gép felveszi a fotóst és felszáll.

A Black Hawkok egy ideig a környéken maradnak, majd átrepülnek a másik leszállóhelyre, a légvonalban alig egy kilométerre lévő angyalföldi sportpálya fölé. A sportpálya tágas, a személyzet úgy ítéli meg, hogy az ottani leszállás nem tartogat kihívást, ezért továbbrepülnek.

A géppár 22 órakor még egyszer visszatér a Duna Plazához. Többször is végrehajtják a megközelítést, majd az egyik Black Hawk 10-15 méter magasban megfügg a leszállóhely felett. A sötétben csak a helikopter körvonalait lehet kivenni, a forgószárnyak nem is látszanak, a gépen mindössze a helyzetfények világítanak. Egyik Black Hawk sem száll le, a behelyezkedés a leszállóhely fölé elegendőnek bizonyult. Ezzel a helyszín berepülése véget ért.

Fotó: Szórád Tamás

*

Három nappal később ismét leszállt az egyik Medevac Black Hawk. Ezúttal két imitált sérülttel, hogy a mentőkkel közösen gyakorolják a sérültek átadás-átvételét és elszállítását. A képeket ezúton is köszönöm Ferenc Attilának! 

Más a szélirány mint legutóbb, ezért a helikopter is más irányból száll le. 

Az Országos Mentőszolgálat Volkswagen Crafterei felkészültek a sérültek azonnali elszállítására. 

Az egyik sérült a saját lábán, kísérettel hagyja el a helikoptert.

A Medevac helikopter személyzete átadja a sérültet a mentőknek.

A könyebb sérült az egyik hordágyra kerül, a másik készenlétben áll, hogy a súlyos sérültet fektessék rá. 

A mentők az UH-60-ashoz mennek, hogy a második sérültet is átvegyék a katonáktól. 

A másik sérült állapota nem teszi lehetővé, hogy saját lábán kísérjék a mentőautóhoz; őt a helikopter hordágyán viszik el a géptől. 

A mentők rögzítik a kocsi hordágyára átemelt sérültet.

Sérültek átadva, ajtók zárva - felszáll a helikopter.

* * *

A magyar katonai repülés utolsó előtti korszaka égi krónikásának, Varga Ferenc nyugállományú ezredesnek számtalan lélegzetállító légi felvételt tartalmazó videó összeállítása tekinthető meg az internetes portálokon. Ezek közül igazán emlékezetesek a pápai repülőtér bezárásakor tartott kötelékrepülést dokumentáló képsorok, hiszen addig sem - és azóta sem - száguldott az égen 15+1 magyar vadászgép.

Először települtek Avianóba az USAF F-35-ösei, a típus egyelőre egyetlen, műveleti képességgel rendelkező alakulatának, a hilli ezrednek a gépei. A Lightning II csorda - köztik a Luke-i kiképzők egyik jószágja - az Astral Knight 19 IAMD gyakorlaton vesz részt.

Indulás 05-ös irányba, ez a pilóta gépét a többiekkel szemben alacsonyan tartva és jobbra bedöntve kedvezett az odasereglett több tucat szpotternek.

Egy másik szép indulás az itt szinte kizárólagos 05-ös irányba. A település során a szárny alatti külső tartókkal és egy gyakorló 9X-el repültek a gépek.

Utólagos forszázskapcsolás a vezér utolérése érdekében.

Visszatérés az egyik feladatról a házigazda 31. ezred F-16-osaival vegyes rajkötelékben.

Oszolj után a hosszúfalon, szép kumós háttérrel.

Fájnelre fordul az egyik gép, hátul a kísérője.

Ezen a két képből készült kombón úgy tűnik, mintha kétféle EOTS (elméletileg zafírüveg) ablaktípus létezne: a 15-5195-ösön alig átlátszó, a 421.FS századparancsnoki "színeit" viselő 15-5200 pedig az átlátszó variánst láthatjuk.

Az Avianóban töltött két nap egyik csemegéje a Barksdale-ből érkezett B-52H volt, szárny alatti hagyományos bombazárakkal, és Sniper célzókonténerrel.

Az Astral Knight 19 a hadszíntéri erősítés tengeri beérkezési pontjainak (SPOD) oltalmazását célzó IAMD-gyakorlat volt. Itt az SBAD csoportosítás a szlovániai Divaca repülőterén, kár hogy a sok álcaháló alatti technika nem sejlik fel kellően. A fehér gömb a US Army új Inflatable Satellite Antenna, (ISA) SATCOM antennája, ami a Transportable Tactical Command Communications (T2C2 Heavy, Ka-sáv) terminálhoz tartozik.

A Divaca fölötti Vremscica magaslatán a közellégvédelemért felelős szlovén Giraffe (valószínűleg jugó örökség M85 Zirafa változat FAP 2026 alvázon)

Zord

 

Közel három hét után befejeződött a 2019-es Európai Védelmi Ügynökség (EDA) által szervezett többnemzeti helikopteres gyakorlat. Az MH 86. Szolnok Helikopterbázis 49 fős küldöttséggel képviselte nemzetünket a 13. alkalommal megrendezett Dark Blade gyakorlatsorozat idei csehországi állomásán.

Kisebb sérülést szenvedett a német haditengerészet U36-os tengeralattjárója. A Norvégia felségvizein a múlt héten történt incidens során a TYPE 212-es osztályú egység kormánylapja igen lassú haladás során, mindössze 1,8 kilométer per órás sebesség mellett a tengerfenéknek ütközött. Az egyenként 20 négyzetméteres 4 kormánylap közül csak az egyik volt a kárvallott, de ennek is csak 2 százaléka sérült meg. A károsodást két nap alatt a norvég haditengerészeti búvárjai kijavították, a ThyssenKrupp Marine Systems szakembereinek támogatásával. Az U36-os továbbra is a tervezett időpontig, vagyis júniusig Norvégiában fog maradni, ugyanis a továbbfejlesztett 212CD tengeralattjárók beszerzéséről szóló döntés megszületését követően a német haditengerészet segít megismerkedni ezen felszín alatti egységek elődeinek rejtelmeivel.

Sikerült az orosz Tupoljev Tu-160M Blackjack korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak, meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült megszerezni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során. Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Tu-160-as, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal.

A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak.  A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati ​​navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.

Oroszország a MiG-35-ös gyártási lehetőségével próbál meg megrendelést szerezni a típusra Indiában. Moszkva eddigi terveiben 2027-ig csak 24-36 gép közötti mennyiség szerepel a még képlékeny beszerzési elképzelésben. A MiG-35-ös esetében kihangsúlyozták, hogy a teljes gyártási dokumentációt átadnák az előállításhoz szükséges technológiával együtt. A kiszemelt indiai ipari partnerekkel már folynak a tárgyalások ezekben a témakörökben. Ebben az esetben a Fazotron Zsuk-A AESA antennával ellátott rádiólokátor, a továbbfejlesztett RD-33MK hajtóművek, az MSP-418KE zavarókonténer és az orosz fejlesztésű radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat tarthat nagy indiai érdeklődésre számot. Orosz források típusmegjelölés nélkül kiemelik, hogy a MiG-35-ös az életciklusra számított költségeit tekintve legalább 20%-al alacsonyabb összeget igényel, mint a konkurencia hasonló kiadásai.

India az Airbus-al is tárgyalásokat folytat két A330-as megvásárlásáról. Ezek a gépek átalakított, megerősített szerkezetű törzse eddig nem részletezett radarrendszerrel lenne ellátva és légtérfelderítésére, harcvezetésre lennének képesek. Indiai források szerint a megbeszélések hamarosan szerződés aláírásával fognak zárulni, talán még ez év vége előtt.

Új rakétákat szeretne látni az indiai légierő vezetése a Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázókon. A hazai fejlesztésű Astra Mk2 még egy évtized múlva lesz csak hadrendbe állítva, az orosz R-73-ok és R-77-ek helyett az eddigi megszerzett rossz tapasztalatok alapján más megoldást kell találni. A Jaguar vadászbombázókon 2014-től rendszeresített ASRAAM (Advanced Short Range Air-to-Air Missile) rövid hatótávolságú légiharc-rakéta, mely képes a gép mögötti célpontok megsemmisítésére is, a döntéshozók szerint tökéletesen kiválthatja majd az R-73-at. Nagyobb távolságra egy már ismert fegyvert szemeltek ki. Légvédelmi célokra Izraelből 2008 és 2009 között beszerzett Spyder-SR komplexumokról ismert izraeli Rafael Derby rakéták továbbfejlesztését szeretnék a Szuhojokon integrálni. Ez nem más, mint az I-Derby ER, ami egy megnövelt hatótávolságú légiharc-rakéta, 100 kilométeres hatótávolsággal. Ezt már és négy évvel ezelőtt bemutatta a Rafael. A repülési idejének növelését kétlépcsős rakétamotor alkalmazásával és az elektronikai összetevők méretének csökkentésével valósították meg.

Rádiólokátorral, radarbesugárzás-jelzővel és zavarótöltet szóróval lesznek ellátva a thaiföldi légierő Korea Aerospace Industries (KAI) T-50TH gépei 51 millió dollárért. A 2015-ben 110 millió dollárért megrendelt 4 példány tavaly március óta áll hadrendbe. 8 másik T-50TH 2020-ig kerül átadásra, ezeket 260 millió dollárért rendelték meg. Jelenleg még nem tudni, hogy mind a 12 gép, vagy csak a 8 utolsó fogja megkapni az Elta EL/M-2032 rádiólokátort és a többi felszerelést, amivel már harci gépekké válhatnak.

A koreai autóipari ipari óriás Hyundai Rotem bejelentette, hogy két év kihagyást követően újra elindult a K2 Black Panther harckocsik gyártása és átadása. A 2014. december 29-én aláírt szerződés értelmében 2017-ig kellett volna a 106 darab harckocsival elkészülni. Azonban az átvételi próbák során bizonyossá vált, hogy a tervekben foglaltakat nem sikerül teljesíteni. Ugyanis ezek a páncélosok már hazai tervezésű és gyártású motorral, illetve erőátviteli rendszerrel rendelkeztek volna. Azonban a német MTU 883 dízelmotort és a Renk erőátviteli rendszerét nem tudta az 1500 lóerős Doosan DST DV27K motor és az S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automata váltó párosa kiváltani. A megbízhatósági és tartóssági problémák miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz, amelyekkel a vezetési és hidegindítási próbákon már sikerült megfelelő eredményt felmutatni. Az első kettő példány május 27-én már átadásra is került, a többi 104-ből 2021-re fogják elkészíteni az utolsó darabokat is. A hírek szerint egy K2-es 8,5 millió dollárba kerül, így jelenleg ez a világ legdrágább harckocsija.

Tajvanon 2004, 2007, 2011 és 2014 után ez év március 28-án újra autópályán szálltak le a helyi légierő repülőgépei. Az 1-es autópálya lezárt szakaszán a landolás után a gépekre rakéta, illetve bombafegyverzet felfüggesztése és gépágyúlőszer feltöltése is végre lett hajtva a tankolás mellett.  A résztvevő típusok Mirage 2000-5, E-2K Hawkeye, AIDC F–CK–1 Ching Kuo és első alkalommal egy frissiben elkészült korszerűsített kétüléses F-16V Viper volt. Ez utóbbi további érdekessége volt, hogy a leszálláskor is meglévő két-két AIM-9 és AIM-120 légiharc-rakéta mellé két Harpoon hajók elleni robotrepülőgépet is felfüggesztettek a szárnyai alá, míg a törzs közepén póttartályt hordozott.  A harci gépek mindegyike kétüléses volt és az AIDC F–CK–1 a szárny alatti belső felfüggesztőire két, a külsőkre egy bombát kapott, míg a Mirage 2000-5 esetében két MICA került a törzs alatti négy felfüggesztő közül kettőre, de átellenesen a bal elsőre és jobb hátsóra.

Japán március 29-én átvette az első E-2D Advanced Hawkeye radargépét a Northrop Grumman-tól. 2014 novemberében a Japán Védelmi Minisztérium bejelentette, hogy a szigetország az E-2D Advanced Hawkeye radargépet választotta ki és 4 darabot be is szereznek 1,7 milliárd dollárért. Ezt a mennyiséget tavaly októberben további 9 darabbal toldották meg, újabb 3,1 milliárd dollárért. Így már lehetővé válik a 13, az 1980-as évek elejétől szolgáló, bár az elmúlt évtized végén Hawkeye 2000-es szabványnak megfelelő szintre korszerűsített régebbi E-2C-k leváltása a 2020-as évek végére.

Ez az E-2C mennyiség egyébként elegendő volt ahhoz, hogy Japán legyen az USA-n kívüli legnagyobb E-2-es üzemeltető. Első repülését az első japán megrendelésre készült E-2D 2017. novemberben végezte el. Az utód nem csak a fejlettebb fedélzeti rendszerének és AESA antennával rendelkező AN/APY-9 rádiólokátorával fog túltenni elődjén, hanem képes lesz repülés közben üzemanyagot vételezni, ezzel jelentősen megnövelve az őrjáratozási idejét. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknél a gépeknél a szárnyban több üzemanyag lesz elhelyezhető, tekintettel arra, hogy Tokió repülőgépei szárazföldi bázisokról üzemelnek, nem repülőgép-hordozókról. Ezért ennek a módosításnak köszönhetően 5 óráról 8 órára növekedett az egy feltöltéssel levegőben tölthető idő.

Ausztrália 13. és 14. F-35A repülőgépét is átadta a Lockheed Martin. Az A35-013 és az A35-014 a nyolc másik eddig már elkészült és átadott ausztrál F-35A repülőgéppel (A35-001 - A35-008) együtt a nemzetközi pilótaképző központban fog maradni az Egyesült Államokban lévő Luke légibázison 2020 végéig, csak ez után térnek majd haza. Azon F-35A-k amelyek már megérkeztek Ausztráliába, heti 5-6 felszállást hajtanak végre a 3. századnál a RAAF Williamtown légibázisáról és már befejeződtek az E-7A Wedgetail radargéppel és az F/A-18A/B és F/A-18F Hornet változatokkal végzett együttműködési gyakorlatok. Az elkövetkező néhány hónapban elkezdődnek a gépágyús lövészetek és a közeli légi támogatási képességet eredményező kiképzőrepülések, valamint a fékezőkábeles megállítórendszert használó leszállások is végrehajtásra fognak kerülni. A 3. század 4 F-35-re már átképzést kapott pilótával és 60 főnyi földi személyzettel rendelkezik jelenleg. Az immáron 14 ausztrál F-35-ös 2014 óta 2900 repült órát gyűjtött össze 1750 felszállás alkalmával.

Brazíliában sikerült vevőt találni a Franciaországtól használtan vásárolt Dassault Mirage 2000C/B, helyi jelöléssel F2000C/B vadászgépekre. Az új típus kiválasztásáig még 2006-ban, nagyjavítás elvégzése után beszerzett 12 gép, az elhúzódó beszerzési folyamatnak köszönhetően nem tudta teljesen betölteni a nekik szánt szerepet, így 2011 helyett csak 2013. december 20-án kerültek kivonásra, a légierő új típusának megjelenése nélkül. Az egykori Jaguár század által használt gépek 11 darabját megpróbálták értékesíteni és úgy tűnik sikerrel jártak. 9 példányt a francia Procor cég vásárolt meg és jó esély mutatkozik rá, hogy legalább párat újra repülőképessé fognak tenni és ezek bérelt agresszorként nemzeti légierők kiképzését fogják segíteni repüléseikkel.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas A-4SU Super Skyhawk

IAI Kfir C.10

Boeing KC-135E Stratotanker

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

NHI NH90TTH

McDonnell Douglas F-15C Eagle

PZL-Swidnik Mi-2 Hoplite

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Panavia Tornado IDS

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Eurofighter F-2000A Typhoon

Boeing B-52H Stratofortress

Antonov An-12BP

Boeing P-8A Poseidon

Dassault Mirage 2000D

Northrop F-5E Tiger II

MiG-29K Fulcrum D

Sikorsky CH-53GA

Komócsi "KOMO" Zoltán tragikus halálának 5. évfordulóján, 2019. május 28-án, kedden nyitotta meg kapuit a KOMO-SKY 51-es BÁZIS névre keresztelt magángyűjtemény Dunavarsányban. A hivatalos megnyitó ünnepség fotóit mutatjuk most meg Olvasóinknak!

Március 19-én, közel három évtizednyi egyeduralom után televízióban jelentette be lemondását Kazahsztán első és eddigi egyetlen elnöke (1990-2019), a – sokak által – világ „utolsó szovjet típusú vezetőjeként” ismert Nurszultan Nazarbajev. Váratlan és meglepő lemondása azonban nem végső visszavonulását jelenti a nagypolitikától, pusztán az elnöki szék elhagyását takarja, hiszen korábban megszavazottan alkotmányos joga van élethosszig betekinteni a bel- és külpolitikába, illetve a biztonsági szolgálatok munkájába. Milyen sors vár a Nur Otan párt legendás vezetőjére, aki 2015-ben még a szavazatok 97%-ával nyert – illetve akinek nevét már a főváros, Nur-Szultan, avagy az egykori Asztana is őrzi – és családjára? Az üzbég vagy a szingapúri modell érvényesül? Cikkemben erre próbálok választ találni.

Akár Első Elnök, akár a Nép Vezetője, vagy Elbasy (a Nép Első Embere) néven referálunk rá, mind tudjuk, hogy az 1940-ben született Nurszultan Nazarbajevre gondolunk. A modern Kazahsztán erőskezű létrehozójának hosszú politikai pályafutása volt (van), melynek alapjait a zastoi (a „stagnálás-korszaka”, 1970-1990) alatt szerezte. Ezalatt volt tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Gorbacsovot megpuccsolni kívánó Politburo-csoportnak, illetve nemcsak elnöki tisztséget töltött be az időszak alatt, de rendelkezett az országgyűlés elnöke, a Biztonsági Tanács elnöke és az Alkotmányos Tanács elnöke címekkel is, mindamellett, hogy a (valójában egyetlen és) legnagyobb pártnak, a Nur Otannak is vezetője megalakulása óta. Nemcsak hatalomra, hanem óriási vagyonra is szert tett, melyet részben az országra, részben saját családjára költött. Sokak szerint ezáltal egy egyszerű posztszovjet diktátor, azonban mások szerint Közép-Ázsia Li Kuang-jaója (Szingapúr megalapítója és első miniszerelnöke, 1959-1990).

Nyilvánvaló tény, hogy Nazarbajev sokra tartotta Lee hagyatékát, sokak szerint kettejük lemondása között is rengeteg hasonlóság van. Az idős államférfi, aki a háttérben kézben tartja a hatalmat, de ugyanakkor megalapozza a halála utáni jövőt, akár szimpatikus szerep is lehet Nazarbajev számára, ráadásul ahogy szokták mondani, Lee az autokrata vezetést úgymond „vonzóvá” tette azáltal, hogy vezetése alatt a demokrácia csorbításával pénzügyi és gazdasági központot hozott létre országából, mely szintén igazolja ezen elméletet. Nazarbajev túlélte a Szovjetunió bukását, hatalomon maradt, láthatta, kortársai hol buktak el, miben hibáztak. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a két vezető között, az időszakuk alatt mérhető korrupció Nazarbajevnél sokkal magasabb volt, mint Linél. Pont ebből ítélve, az ex-kazah vezető talán legfontosabb célja, hogy biztosítsa saját és családja helyét, illetve rögzítse emlékét, mint „honalapító atyácska”. Egy ilyesfajta terv érdekében a szigorú centralizációs politika, melyben a politika és a gazdaság összefonódik esszenciális. Továbbá előrelátó reformok is szükségesek lesznek, egyfajta hosszútávú stratégiaként, a háttérből irányítva, mellyel bebiztosítja az ország prosperitását, és melyek egyértelműen így az ő nevéhez lesznek kötve.

Az új, 2020 áprilisáig kinevezett elnök Kaszim-Zsomart Tokajev lett, aki a legutóbbi időkben a Szenátus elnöke volt, korábban pedig kétszer is betöltötte a külügyminiszteri posztot (1994-1999, 2003-2007) és még az ENSZ genfi irodájának főtitkára is volt(2011-2013). A 65 éves Tokajev egy vérbeli lojalista, akire Nazarbajev nyugodt szívvel rábízhatta az elnökséget, garantált, hogy az elvbeli kontinuitás biztosított, hiszen ő inkább a konformista vonalat képviseli, mint a reformert. Sokak szerint azonban Nazarbajevnek nincsenek hosszú távú tervei Tokajevvel, helyette a Szenátus új elnöke, Nazarbajev legidősebb lánya, Dariga Nazabajeva lehet jövőre ilyenkor Kazahsztán elnöke, aki ráadásul korábban már töltött be miniszterelnök-helyettes pozíciót is.

Látni kell azonban, hogy a dinasztikus öröklődés eddig mindössze egy posztszovjet országban sikerült, Azerbajdzsánban, ahol Hejdar Alijevet fia, Ilham Alijev váltotta; melyből érezhető, hogy egy ilyesfajta lépés nagyon sok előkészületet és tervezést igényel. Egészen a választásokig három fontos feladata van a kazah vezetésnek: a politikai erő központosításának megtartása, az egyre szélesebb körű társadalmi elégedetlenség felszámolása és a személyes kultusz felépítése, mely már el is kezdődött. Bejelentették, hogy minden kazah városban lesz egy utca, amely az Első Elnök nevét fogja őrizni, szintúgy, mint egy sugárút Almatiban vagy az asztanai (nur-szultani) reptér, illetve számos emlékm is tervező asztalra került, mely mind Nurszultan Nazarbajevet fogja éltetni. Chris Weafer, a moszkvai központú Macro-Advisory Ltd szenior partnere szerint „A valódi verseny a hatalomért a falak mögött fog zajlani, nem publikusan. Azonban bizonyos, hogy az fogja megnyerni a következő választást, akit egyértelműen Nazarbajev támogat. Szinte kizárt egy meglepő politikai eredmény Kazahsztánban.”

Hejdar és Ilham Alijev egy azeri propagandaplakáton – Nazarbajevának sikerülhet? (forrás: Agyol.az)

Lee hagyatékának nazarbajevi tiszteletéből állapíthatjuk meg, hogy a kazah ex-vezető rendszere a szingapúri típusú egyeduralmiság és a feudális lojalitás keveréke volt. Ez közép-ázsiai szemmel nézve egyfajta sikerrecept: Kazahsztán vezetése sokkal többet tett egy működő állam kidolgozása érdekében, mint bármelyik szomszédja. Ennek egyik oka, hogy a kazah diktatúra sokkal enyhébb, mint például a szomszédos – azóta már elhunyt – Iszlam Karimové (Üzbegisztán) vagy Saparmurat Nizajové (Türkmenisztán). A lemondás egyik oka is lehet Iszlam Karimov 2016-os halála, melynek eredménye az lett, hogy az új elnök (Shavkat Mirzijojev) alatt a Karimov-család szinte teljesen meg lett fosztva vagyonától és az ország is destabilizálódott.

Azonban globálisan vizsgálva Kazahsztán messze elmarad a szingapúri sikersztoritól. Nazarbajev nem épített fel működő politikai rendszert és független médiát, mely bonyolulttá fogja tenni az ország szerves fejlődését. Továbbá megjelenik egy csapda is: Nazarbajev erős elnök volt, aki lemondása után is kvázi irányítja az ország folyamatait, egyfajta titkos duopóliumként, azonban, ha várhatóan egy vagy két évtizeden belül meghal a volt elnök, és a hatalom egy nála lényegesen gyengébb kaliberű személy kezébe kerül, akkor a rendszert a lefektetett alkotmányos alapok se fogják megmenteni széthullástól és ennek komoly következményei lehetnek a régió stabilitása tekintetében. Ráadásul, a lakosság terén is megjelent egy erős elégedetlenség, köszönhetően az olyan eseményeknek, mint a 2012-es zhanaozeni mészárlás, melyekre ráadásul az állam nem is reagált.

Iszlam Karimov temetése Üzbegisztánban – ez lenne a kazah jövő is? (forrás: BBC)

Más szempontból nézve azonban Kazahsztánnak talán sosem volt jobb lehetősége, hogy elinduljon a biztonságos demokratizálódás útján. Kazahsztán a világ 9. legnagyobb országa, ráadásul egy olajban gazdag állam, ami 16. helyet jelenti a világranglistán az olajkitermelés tekintetében, mellyel jobban teljesít, mint Katar, Azerbajdzsán vagy Omán. A központi állami terv szerint az olaj segítségével lehetne tovább növelni az ország gazdagságát, melyből finanszírozni lehetne egy teljeskörű államreformot. A gazdasági környezet is biztosított lenne ehhez, hiszen az utóbbi tíz évben (a Világbank adatai szerint) jelentően javult a banki környezet, mely elősegíti a nemzetközi (tehát nem csak orosz) tőkebeáramlást az országba (az ország bevétele közép-alacsonyból közép-magasba került). A banki összeköttetés is megnőtt Oroszország és a többi közép-ázsiai ország mellett Kínával és Nyugat-Európával. Mindemellett Marc Behrendt, a Freedom House Európai és Eurázsiai Programjának igazgatója szerint Nazarbajevnek bevett célja volt visszalépésével az ország demokratizálása. Ajtolkin Kurmanova, a Közép-Ázsiai Analitikai Hálózat (CAAN) vezetője azonban óvatosságra intett, hiszen míg a közvetlen tervek látszólag egyértelműek, Nazarbajeva fellépésével és a Lee-i politika hiányos alkalmazásával láthatóan kérdőjeles az ország hosszú távú jövője.

Az Európai Uniónak egyértelmű érdeke Kazahsztán stabilitásának fenntartása, melynek jele lehet, hogy 2015. december 21-én egy Megerősített Partnerségi és Együttműködési Megállapodást kötöttek a közép-ázsiai állammal, mely által voltaképp papíron jobb lett a kapcsolat a kazahokkal, mint az oroszokkal. A szigorúan szekuláris állam is tudatosan készült az integrációra: szemben a szomszédos országokkal, Kazahsztán egészen nyitott a nyugati eszmerendszer irányába és az ország egyre jobban kapcsolódik Európa véráramához. Ennek oka az lehet, hogy Nazarbajev megértette, az elégedetlenség radikalizációt szül, mely neki és főként családjának csak rossz lehet. 2015-ben úgy fogalmazott: “Gazdagodjatok, hozzatok létre munkahelyeket, fizessetek adót(…)Az állam megszámlalhatatlan lépést tesz a privatizációért és a gazdasági liberalizációért. Egy olyan államot akarunk létrehozni, amelyben tehetős állampolgárok cselekednek és jól cselekednek, magukért és az országért.”, melyből sugárzik ez a logika.

Talán Közép-Ázsia legfontosabb feladata, hogy a radikalizmust kordában tartsa. A muszlim többségű országokban, melyek közel 70 évig egy ateista elnyomó uralom alatt voltak, a szélsőséges vallási eszmék még veszélyesebbek lehetnek, mint bárhol. Zbigniew Brzezinski A nagy sakktábla c. könyvében kifejtette, hogy a régióban egyfajta dominóeffektus léphet fel (ahogy a linkelt tanulmány írója is tőle veszi át a gondolatot). Egy instabil Afganisztán instabillá teheti Tádzsikisztánt. Ha Tádzsikisztán instabilizálódik, az magával rántja Kirgizisztánt, mely Üzbegisztánt, s mely Kazahsztánt fogja ugyanezen útra téríteni. Ennek lehet oka, hogy 2001 óta Tádzsikisztánban állomásoznak a franciák és az amerikaiak is. Jelentősége ennek hatalmas, hiszen Kirgizisztánban és Üzbegisztánban is érezhető volt a jelentős tálib hatás, melynek egyik képviselője az IMU (Üzbegisztán Iszlám Mozgalma) volt, akiknek bevett céljuk között szerepelt a rendszer instabilizálása és a  hatalom megszerzése a tálibok segítségével.

Nazarbajev sokat tett azért, hogy ezek a szélsőséges nézetek ne szivárogjanak be a kazah közéletbe. 2016. október 14-én betiltatta a szalafizmust, illetve visszarendelt 300 külföldön tanuló diákot, akik iszlám vallási tanulmányokat folytattak, továbbá ugyanezen évben október 19-én megtiltotta a fejkendők viselését állami intézményekben. Ez mind annak eredményeképp valósulhatott meg, hogy június 5-én négy ember is életét vesztette Aktobe-ban egy szalafista terrorakciónak minősített buszeltérítésben és lövöldözésben, melyet Dimtrij Tanatarov és 25 iszlamista követett el. Július 18-án pedig egy Ruszlan Kulekbajev nevű terrorista helyezte tűz alá Almati rendőrörsét. Természetesen, mindkét támadást az ISIS magára vállalta. Kazahsztán stratégiája ezekre az volt, hogy mindenre erőteljes, akár erőteljesebb választ kell adni. Szintén veszélyfaktor, hogy több ezer közép-ázsiai csatlakozott a szíriai harcokban egy-egy félhez, akik a háború végével folyamatosan szivárognak vissza az országokba. Számos afgán is menekült az országba, akiknél szintén fennáll a veszély, hogy lehet, titokban tálib-szimpatizánsok.

Kazah muszlimok (forrás: Inside Islam – University of Wisconsin-Madison)

Kazahsztánban 70 év állami ateizmust immáron majdnem 30 év részleges vallási szabadság követett, mely elég ahhoz, hogy a lakosság körében jobban elterjedjenek a radikális iszlám nézetei. A kazah öntudat állami felépítésével – például a cirill ABC-használatának leépítése – pedig ez önkéntelen erősödik párhuzamosan. Nazarbajev erőskezű hozzáállása ismert volt a témához, azonban az rejtély, hogy Tokajev, illetve a 2020-ban megválasztandó elnök hozzáállása mi lesz. Egy orosz exodus már megindult az országból, ugyanis sokan úgy érzik, Nazarbajev távozása csak rossz hatással lehet az ország legnagyobb kisebbségére. Nazarbajev erős – vagy legalábbis látszólag erős – alapokra helyezte állama alapköveit. A kérdés áll: Kazahsztán képes-e a beállított úton maradni távozása után is? A választ pedig csak a jövő tudja megadni.

Lengyelország hivatalos kérést továbbított az Egyesült Államok kormányának 32 darab, ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II Joint Strike Fighter (JSF) megvásárlására – a hírt 2019. május 28-án a védelmi miniszter jelentette be.