Biztonságpolitika

A Cseh Köztársaság Védelmi Minisztériuma tárgyalásokat kezdett a francia Nexter céggel, Caesar 155 milliméteres 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra szerelt önjáró tarackok beszerzése ügyében. A Nexter által gyártott tüzérségi eszközből Prága 52 darabot vásárolna meg 249,2 millió dollár ellenében. A csehek a szerződésben szeretnének további 12 darab Caesar-t opcióként belefoglalni. Reményeik szerint a tárgyalások még ebben az évben befejeződhetnek, így a lövegek átadása 2022-től el is kezdődhetne. Így 2026-ra megvalósulhatna a Dana önjáró lövegek lecserélése korszerű, 55 kilométeres lőtávolságú fegyverekkel.

Gyaníthatóan a hazai ipar is kivehetné a részét ebből a rendelésből, mivel a tüzérségi eszközöket a cseh Tatra 8x8-as kerékképletű alvázán helyezhetnék el. Ez a már létező változat nagyobb tömeget engedélyez, mint az eddig használatos 6x6-os teherautó alvázak. A Tatra T-815-ös alvázban egy nyolchengeres közvetlen léghűtéses motor párosul majd a Tatra-Norgren félautomata sebességváltóval, így biztosítva kellő mozgékonyságot az automata töltőrendszerrel ellátott, 36 lövedéket is szállítani képes járműnek.

Bulgáriában a jelenlegi védelmi miniszter elképzelése szerint, amint az ország légvédelmét a Lockheed Martin F-16V Viper repülőgépek biztosítani tudják, a már jó ideje szolgálatban lévő MiG-29 Fulcrum vadászrepülőgépeket eladnák. Ezzel a bevételt eredményező lépéssel csökkenteni tudnák az új típus hadrendbe állítási költségeit, véli Kraszimir Karakacsanov. Logikus a kérdés, vajon pár év múlva a bőven 30 éves repülőgépekért ki fog jelentkezni és menyit fog ajánlani értük.

Rómában május 28-án véglegesítették a 40 darab Iveco-Oto Melara Centauro II-es páncélvadász beszerzését. A 105 milliméteres löveggel ellátott, 8x8-as kerékképletű Centauro bemutatásakor a világon egyedülálló volt, de az idő eljárt a nagyjából 30 éves konstrukció (1991-től álltak szolgálatba) felett. A 21. évezred eleji utód az 5-10 tonnával súlyosabb Centauro II lett, fegyverzetét egy 120 milliméteres L/45-ös löveg alkotja, ami helyett opcióként beszerelhető egy 105 milliméteres L/52-es löveg is. Lőszerei a NATO standard lőszerek, amik a harckocsiknál is rendszeresítve vannak. Természetesen ilyen erejű lőszerek következtében a hátrarúgó erő csökkentésére az integrált csőszájfék nem maradhatott el. A löveg töltését még töltőkezelő végzi, azonban az Iveco-Oto Melara konzorcium, valamint a tornyot gyártó Leonardo Defense szerint van lehetőség töltőautomata beépítésére.

A löveggel párhuzamosítotton7,62 milliméteres géppuskán felül, a torony tetejére egy Hitrole L távirányítású fegyverállvány került felszerelésre egy 7,62, vagy egy 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 40 milliméteres gránátvetővel. A 30 tonnás össztömegű Centauro II 24 lóerő/tonnás teljesítményaránnyal rendelkezik a 720 lóerős Iveco motorjának köszönhetően, elődje 17 lóerő/tonna értékével szemben. Épített útról letérve boldogulását a digitális gumiabroncsnyomás szabályozás is segíti. A futómű és a fenékpáncélzat a kor igényeinek megfelelően nagyobb ellenállást tanúsít aknák és improvizált robbanóeszközök hatásával szemben. A mostani 40 darabos megrendelés további 56 opciót is tartalmaz egy átfogó logisztikai csomaggal együtt, így az összértéke 1,159 milliárd euró. 

Hamarosan leszállítják az első sorozatban gyártott Alenia Aermacchi M-345 HET (High Efficiency Trainer) sugárhajtású kiképzőgépet az Olasz Légierőnek. A 2018. december 21-én első repülését végrehajtó, a sorozatgyártásban elsőként elkészült példányt még további négy fogja követni 2020 végéig. Várhatólag az 1982-ben megjelent és137 darabos mennyiségben rendszeresített MB-339 sugárhajtású kiképzőgépek egy részének pótlására 45 darab T-345-ös kerül majd beszerzésre Olaszországban. További 13 példányt 2018 közepén rendeltek meg az olaszok 338 millió dollárért. Az egy darab Williams International FJ44-4M-34-es sugárhajtóművel ellátott típus a Lecce közelében lévő Galatina légibázison fog üzemelni, ahol a pilótaképzés következő lépcsőfokát jelentő M-346-ok is megtalálhatók, szintén 18 darabos mennyiségben.

HENSOLDT LTR 400 transzponderrel lesznek ellátva a Német Légierő Panavia Tornado IDS/ECR vadászbombázói. Az 5. üzemmódra (Mode 5) képes LTR 400 barát-ellenség azonosítót még 2019-ben építették be tesztcéllal egy Tornado vadászbombázóba és azon év végétől folytak a légi próbák vele. A korszerű berendezésből első lépésben 42 darabot rendelt meg Berlin.

Görögországból egy küldöttség indul hamarosan az Egyesült Államokba.  A katonákból álló csapat feladata, hogy a lehető legjobb állapotban lévő M2A2 Bradley gyalogsági harcjárműveket válogassa ki az US Army feleslegessé vált készletéből. A görög tulajdonba kerülő páncélosok darabszáma 350 lesz, de azt jelenleg még nem tudni, milyen korszerűsítésen átesett példányok fognak megérkezni Görögországba. Mindesetre, ezek a jelenleg is használt M113-as páncélozott szállító harcjárművektől messze korszerűbb és nagyobb tűzerővel rendelkező gyalogsági harcjárművek, kellő támogatást tudnak majd adni a már meglévő görög Leopard 2-es harckocsik számára.

További képességnövekedést könyvelhet el az Airbus az A400M Atlas teherszállító repülőgépnél. A 2019-es év szeptemberétől folytak ugyanis az ejtőernyődobást kiteljesítő próbák. 2020 májusában a francia és a belga fegyveres erők támogatásával végzett tanúsítási folyamat a végéhez ért, több mint 1000 ugrást követően. Így a maximálisan szállítható 116 ejtőernyős a hátsó rámpáról ugorva kézi nyitással, illetve az oldalajtókon keresztül bekötött ugrással is deszantolhatóvá vált.

Június 3-án szolgálatba áll a Francia Haditengerészetnél egy újabb FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregatt, a NORMANDIE. Az 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles egység még 2018. február elsején került vízre. Ezt a francia megrendelésre hatodikként megépített FREMM-osztályú fregattot rekordidő alatt, 12,5 hónap alatt állítottak össze a hajógyári munkások. Tulajdonképpen ez az egység a NORMANDIE (II), hiszen az első ezt a nevet viselő, 2012. október 18 óta vízen lévő, a DCNS által 2009 októbere óta épített egységet 2015-ben eladták Egyiptom számára, ahol a TAHYA MISR nevet kapta. Párizsban a 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig (az ALSACE és a LORRAINE nevet viselő egységek) légvédelmi feladatokra lesznek „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyul.

Az Orosz Védelmi Minisztérium megállapodott a Szuhoj Szu-34-es bombázók újabb megrendelésre kerülő példányaira vonatkozó szerződés részleteiről. Ebből kiderül, hogy 2027 végéig legalább 76 repülőgépet kell szállítania a gyártónak, vagyis a két repülőezred átfegyverzésére elegendő mennyiséget. Ezek a gépek már a továbbfejlesztett Szu-34M-ek lesznek és 2022-től évente akár 14 darabot is elkészíthet majd belőlük a gyártósor. Ezek a Szu-34M változatok a gyártó szerint kétszer hatékonyabbak lesznek a harcmezőn, továbbfejlesztett fedélzeti rádiólokátoraik és navigációs rendszereiknek is köszönhetően. Továbbá felderítő repülések végrehajtására is alkalmasabbak lesznek az előző szériához viszonyítva. Ezen verzió első prototípusa várhatólag 2022-ben hajtja végre első felszállását. Az első Szu-34M gyártása még ebben az évben elkezdődik a novoszibirszki üzemben. A továbbfejlesztést nagyrészt a szíriai tapasztalatok alapján végezték.

A felderítő feladatok végrehajtására három különféle konténert fognak használni a Szu-34M-en. Az UKR-RT a rádióelektronikai felderítésre, az UKR-OE az optikai felderítésre lesz képes, míg az UKR-RL-be egy beépített Pika-M radar végzi majd a felderítést. Utóbbinak a fejlesztése már befejeződött és repülés közben is folytattak vele teszteket. Ezek során bebizonyosodott, hogy 300 kilométeres távolságból 1-1,5 méteres felbontású radarkép előállítására képes. A rádióelektronikai felderítésre képes UKR-RT esetében a beltartalom a Tupoljev Tu-214R felderítő repülőgépek számára kifejlesztett M400A rádióelektronikai felderítő rendszeren fog alapulni. Itt a méretbeli csökkentést úgy szeretnék végrehajtani, hogy a rendszer műszaki jellemzői nem változnak meg. Így akárcsak az eredeti M400A, ez is képes lesz rádiólokátorok, rádióadók és mobiltelefonok jeleit érzékelni és helyüket megállapítani. A Szuhoj Szu-34M új elektronikai hadviselési rendszert és új fegyvereket is kap majd.

A jövőben akár szorosabb együttműködés is kialakulhat Oroszország és Törökország között. Jelenleg a törökök nemrégiben kézhez kapott az orosz felajánlást elemzik. Moszkva ugyanis nem zárkózik el még egy ezrednyi Sz-400-as légvédelmi rendszer eladásától, valamint attól sem, hogy technológiát adjon el/vagy át a török hadiipari fejlesztésekhez. Ez utóbbi esetében az ötödik generációs TF-X vadászbombázó került megemlítésre. Ehhez az oroszok hajtóművek, fedélzeti rendszerek és katapultülések terén működnének együtt a török féllel. Mivel az elmúlt évben a törökök esetében több külföldi partnerrel is félbeszakadtak a fejlesztések, így a jövőben nem elképzelhetetlen, hogy a T-129 ATAK helikopter, vagy az Altay harckocsi esetében is az erőforrás (is) orosz eredetű legyen.

Korszerűsítésre fognak kerülni a Pakisztánban használt légi üzemanyag utántöltő repülőgépek. Ezeket a tehertérből kiszerelhető plusz tankok okán, szállítógépként is használható Iljusin Il-78MP-ket Ukrajnából szerezték be a 2000-es évek második felében. Az első 2009-ben érkezett meg, míg további hárommal együtt 2012-től álltak hadrendbe. A négy gépet a Nyikolajevi Repülőgépjavító Üzem szakember gárdája veszi kezelésbe. A megkötött szerződés két gépre vonatkozik, 30 millió dollár értékben. A fennmaradó másik két Il-78MP-re várhatólag majd csak később születik meg a véglegesnek tekinthető szerződés.

Jelentős mennyiségű korszerűsített gyalogsági harcjármű elkészítésre szóló megrendelést adott az Indiai Védelmi Minisztérium 2020. május 30-án. Ebben az áll, hogy az Ordnance Factory Board, mely 1987 és 2007 között 1250 BMP-2 és BMP-2K-t épített meg, most 156 darabot fog korszerűsíteni. A páncélosok új tűzvezető rendszert, korszerű hőképalkotós kamerákat, két irányított páncéltörő rakétát és egy automata gránátvetőt kapnak majd a korszerűsítés során. Még 2013-ban Indiában 2000 darab motor megvásárlását tervezték a korszerűsítés előtt álló BMP-2-es gyalogsági harcjárműveik számára. Az eredeti 285 lőerős erőforrást egy 250-380 lóerősre cserélték volna le, ami könnyen karbantartható, és megbízhatóan működik szélsőséges időjárási körülmények között is. Motorokat hazai és külföldi gyártók egyaránt ajánlhattak a döntéshozók figyelmébe, így a Mahindra & Mahindra, Tata Motors, Force Motors, Ashok Leyland, Maruti Udyog és Crompton Greaves, és az MTU (Németország), Thales (Franciaország) és a Rosoboronexport (Oroszország) gyártmányaira egyaránt kíváncsiak voltak. Az 1500 darab BMP-2-es modernizálását akkor 3-5 éven belül leszerették volna letudni, 1,2 milliárd dollárt felemésztve.

Internetre kerültek fel új, eddig még nem látott fotók az egyik J-20-as prototípusról. A képek érdekessége, hogy a csökkentett észlelhetőségű kínai típus szárnyai alatt oldalanként két-két fegyverzet felfüggesztő pilon volt látható. Ezek alapján a J-20-as is, akárcsak más lopakodó kialakítású gépek, képes külsőleg is fegyverzet és/vagy póttartályok hordozására, ha a harcászati helyzet ezt igényli.

A GE Aviation májusban szállította le az első F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművet a Korea Aerospace Industries Ltd (KAI) részére. Ez az erőforrás Dél-Korea következő generációs, hazai fejlesztésű vadászbombázójába, a KF-X-be kerül beépítésre, amely az F-4D/E Phantom II és F-5E/F Tiger II típusok pótlására fog szolgálni. A Korea Aerospace Industries Ltd (KAI) 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-X-be szánt sugárhajtómű szállítására. A fejlesztési program várhatólag 2026-ban fejeződik be, de 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni. A KF-X első felszállása 2023-ra várható.

Tajvanon elkezdődtek a gurulási próbák a helyi fejlesztésű AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) XAT-5 (korábban Blue Magpie) AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgéppel. A 2019. szeptember 24-én a prototípus bemutatásakor derült ki, hogy a Nemzetvédelmi Minisztérium a sugárhajtású AIDC T-5 repülőgépet Yung Ying-nek (Bátor sas) nevezte el. A gép addigi neve Blue Magpie, vagyis Kék Szarka volt. Ez a madárfaj őshonos Tajvanon és tulajdonsága, mely alapján egy katonai repülőgép viselhette a nevét az, hogy igen a vehemense képes a fészkét védeni. A két Honeywell/ITE F124-200TW sugárhajtóművel ellátott gép első repülését továbbra is 2020 júniusában tervezik végrehajtani.

A Tajvani Légierő a 2023-ra tervezett gyártás elindulásától kezdődően 66 darab T-5-öt szerez be majd 2026-2028-ig az AT-3-as sugárhajtású kiképző/könnyű támadógépek helyett. Az AT-5-ös felfegyverzett változattal a Northrop F-5E/F Tiger-et fogják lecserélni. A hírek szerint az T-5 Yung Ying szerkezeti elemeinek 80%-a eltér a Ching Kuo-tól, méretileg kissé nagyobb annál, több üzemanyagot lehet elhelyezni a belső tartályaiban, valamint a géptörzsnél nagymennyiségű kompozitot használnak. Az F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A T-5 Yung Ying-ből 4 prototípust fog megépíteni a gyártó, ezek közül kettő repülőképes példány a légi, a másik kettő a földi tesztelésekre lesz felhasználva.

Elérte az 1000 repült órát Ausztrália elsőnek megépített Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázója. Az A35-001-es első felszállását még 2014-ben hajtotta végre. A gép jelenleg a Nemzetközi Pilótaképző Központnál (PTC) az Egyesült Államokban a Luke légibázison található meg ahol a pilóták és karbantartók típusátképzése folyik. Itt egyébként négy másik ausztrál F-35-ös is fellelhető a már átadott 26-ból. Négy másik, augusztusban hazatérő géptől eltekintve a többi hazai légtérben gyarapítja a repült órákat a 2., illetve a 3. repülőszázadnál a Williamtown bázison. Visszatérve az A35-001-re, a hat év alatt összegyűjtött repült órák számát visszaosztva igen szép eredmény lesz látható. 166 óra évente, majdnem 14 óra havonta, és 3,5 óra hetente.

Elkezdődtek a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) AGM-88G AARGM-ER lokátorromboló rakétával a repülőgépre függesztett repülési tesztek. Az első ilyen repülést június 1-én hajtották végre, egy Boeing F/A-18E Super Hornet bal szárnya alá függesztve, a haditengerészet Patuxent River-i tesztközpontjából felszállva. Az AGM-88E AARGM-hez képest duplájára növelt hatótávolságú AGM-88G AARGM-ER -t a flotta egyaránt rendszeresíteni kívánja a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és EA-18G Growler, valamint a Lockheed Martin F-35C Lightning II repülőgépein, de a légierő is tervezi az F-35A-n történő integrációt. Ezt a fegyvert 2019 márciusától kezdődően fejlesztik az akkor elnyert 323 millió dolláros szerződés értelmében. A flotta vezetői 2022-ben már hadrendbe szeretnék állítani a radargyilkos rakétát.

Szintén a Patuxent River-i támaszponthoz és a F/A-18E Super Hornet típushoz kötődik egy másik hír ezen a héten. Ugyanis a Boeing átadta az első speciálisan módosított F/A-18E Super Hornet repülőgépet. Ezt, valamint további 10 társát (összesen kilenc F/A-18E együlésest és két F/A-18F kétülésest) a flotta bemutatócsapatának a Blue Angels igényei szerint alakítják át még a 2020-as év végéig. Az első gép jelenleg még nem viseli a kötelékre jellemző kék-sárga festést, mivel most még az átalakítások eredményességét ellenőrzik rajta és csak ezek után kapja meg új ruháját. A nagyobb módosítások között szerepel egy olajtartály és az ehhez tartozó füstképző rendszer, olyan üzemanyag-rendszer, amelyik lehetővé teszik a repülőgép számára, hogy hosszabb ideig a hátára fordítva repüljön, valamint polgári légiközlekedéssel kompatibilis navigációs berendezések.

Új partnert keres a brazil Embraer a Boeing április távozása után. A KC-390-es szállító/légi utántöltő repülőgép előállítására és/vagy érékesítésére jelenleg még folyamatban vannak az életképes alternatívák és a lehetséges üzleti modellek értékelése. Az Embraer belső köreiből származó információk szerint Indiát és Kínát találják első körben megfelelő képességű országnak ahhoz, hogy társulhassanak velük.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Westland Apache AH.1

Kawasaki C-2

Lockheed F-104S-ASA-M Starfighter

Kawasaki P-1

McDonnell Douglas Phantom FGR.2

Szuhoj Szu-27

Lockheed P-3C Orion

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Douglas A-4N Skyhawk

Dassault Falcon 7X

NHI NH90TTH

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Breguet Br.1150 Atlantic

Boeing CH-47D Chinook

Airbus A400M Atlas

Lockheed Tristar KC.1

Panavia Tornado GR.4

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Mirage 2000B

(Fotó: Airbus Helicopters)

Zord

A zánkai haditechnikai park üzemeltetőjének hivatalos tájékoztatója alapján idén is közzéteszem a park nyitvatartási rendjét.

* * *

Ma a trianoni békediktátumra emlékezik a magyarság, mely - második világháborús vereségével együtt - mindmáig megszabja nemzetközi létezésének, benne biztonság- és katonapolitikai lehetőségeinek külső kereteit is. A fő kérdés nem változott: létezhet-e kitörés a legyőzetett szerepéből, normalizáció és a térségi egyenrangúság visszaszerzése, az aránytalan kiszolgáltatottság felszámolása? Itt természetesen nem határrevízióról van szó, hanem az elszakított területeken élő magyarság széleskörű (dél-tiroli szintű) autonómiájának megadásáról - meggyőződésem, hogy mint valami geopolitikai lakmuszpapír, ez lehetne ennek a leghűebb visszajelzése.

Egy biztos: a védelmi szektor hatékony és korszerű ("előretartással" számoló) rehabilitációja, a saját "hang" megtalálása alapfeltétele a komolyan vétel elérésének.

Annál is inkább, mert napjaink folyamatai nem arra engednek következtetni, hogy az internacionalizmus euroatlanti változata, az identitás fogyasztásba fojtásának modellje beláthatatlanul hosszú, megfellebbezhetetlen és teljességgel kielégítő perspektívát kínálna számunkra.

A LégierőBlogger székesfehérvári repülők kedves invitálásának eleget téve csatlakozhatott a megyeszékhely feletti emlékrepülésükhöz.

Zord

2020. június 3-án szállította le a Boeing a Blue Angels kötelék részére az első Super Hornetet, mely a régebbi változatú F/A-18-asokat váltja majd le a csapatnál.

Kutató-mentő (SAR) felszereltségű gépekkel folytatódik a Magyar Honvédség számára megrendelt Airbus Helicopters H145M könnyűhelikopterek leszállítása. A védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos titkárságának tájékoztatása szerint a németországi Donauwörthben a napokban zajlott le a gyári átvétel, ezt követi a közeljövőben a helikopterek átrepülése Magyarországra.

Az első, általános célú (LUH) gépek 2019 novemberében érkeztek meg a szolnoki helikopterbázisra. A Honvédelmi Minisztérium által 2018-ban kötött szerződés értelmében 2021-ig összesen húsz H145M helikoptert kap a Magyar Honvédség.

Fotó: Airbus Helicopters

Románia védelmi minisztériuma a IAR-99 Soim flottán belül a 10 db Standard változatú kiképző repülőgépet modernizáltatná a gyártó Avioane Craiova vállalattal.

A sorozat harmadik részében egy újabb An-26-os feladatra indulunk. A két és fél órás útvonalrepülésről visszaérkezett személyzet a következő feladatra - ami több felszállásból álló ejtőernyős ugratás lesz - részben cserélődik, illetve kiegészül kiképzés alatt álló fiatal hajózókkal.

Az útvonalrepülés és az ejtőernyős ugratás között nagyjából egy órát tölt a földön a 406-os Ancsa, ez alatt megtankolják.

A kecskeméti repülőbázis ejtőernyős szolgálatának katonáiból és az MH Pápa Bázisrepülőtéren települő légi kutató-mentő szolgálat ejtőernyőseiből álló csoport is készülődik.  

A rámpa most a beszállást segíti, a levegőben a gép hasa alá gördül majd.

A rámpa nyílását a már járó hajtóművek mellett, de még a gurulás megkezdése előtt ellenőrzi az Ancsa személyzete.

Hat ugróval a fedélzeten ismét a levegőben a 406-os. Először hatszáz méterre emelkedünk.

Az ejtőernyős kézfejére rögzített magasságmérő ötszáz méter mutat, rövidesen nyílik a rámpa.

Hatszáz méteren repülünk, a rámpa nyitva, de a vörös fény világít. Ugrásra most még nem kerül sor, csak a célszalagokat dobják ki az ejtőernyősök.

Keskeny fénycsík a tehertér végén – zárul a rámpa és magasabbra kapaszkodunk.

A kutató-mentő ejtőernyős símaszkot húzott a sisak alá.

Nyolc perc az ugrásig, az ejtőernyősök felveszik a sisakot.

A rámpa nyitása előtti pillanatban a kabin hangos szisszenéssel automatikusan elengedi a hatszáz méteren bezárt nyomást, bár ez kézi működtetéssel is lehetséges. A gyors nyomáscsökkenés ködképződéssel jár.

Az erősen lehűlt kabinban gyorsan kitisztul a kép.

Az ugró magasságmérője 3600 métert mutat.

Mindenki felkészült, rámpa nyitva, a zöld fény világít, de még zárva van a kabin végét lezáró ajtó.

Ajtó nyitva, ugrás!

Egy félfordulat a fényképezőgép lencséje felé - minden OK! A kabin végén a többiek már elindultak kifelé.

A már kint lévő ugró visszanéz az Ancsából ugró társára, …

… aki egy pillanattal később már úszik a levegőben.

Az utolsó becsukja az ajtót és követi társait.

A zöld fény vörösre váltott, a tehertér pillanatok alatt elnéptelenedett.

Negyedórával később a repülőbázis kerítése felett süllyedünk a leszálláshoz.

Egy hátraarc a pálya végén és a leszállással ellentétes irányban újra felszállunk.

Rövid, negyedórás repülés következik; fiatal hajózók gyakorolhatnak az Ancsán.

Ismét a pálya felett vagyunk, másodpercekre a földet éréstől.

A megállás után a fedélzeti technikus nyitja a rámpát. Kint a gép műszakija fogadja a 406-ost és készen állnak az ejtőernyősök is az újabb felszállásra.

Az ugrók beszállnak egy újabb körre, mi pedig elhagyjuk a fedélzetet.

Az An-26-os gurulásra kész, elől a műszaki figyel.

Ismét a pályán gyorsul a 406-os.  

Zárt felhőzet alatt érkezik a bázis fölé a jól ismert repülőgép-sziluett. Mögötte egy ugró távolodik.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Május 25-től kezdődően az Osztrák Légierő nagyszabású repülési gyakorlatot folytat az ország légterében. A Eurofighter repülőgépek két hétig teljesítik a napi szuperszonikus tartományban végrehajtott repüléseiket. Május 25-től június 5-ig az osztrák Eurofighter pilóták hangsebesség feletti tartományban elfogási manővereket hajtanak végre. Naponta két ilyen repülés várható hétfőtől péntekig 8 és 16 óra között. A repülések célja a katonai pilóták, a rávezető tisztek és a légiforgalmi irányítók közötti együttműködés gyakorlása.

Az Egyesült Arab Emírségekkel közösen alkotta meg új légvédelmi rendszerét a szlovén Valhalla. Az 57 milliméteres Spider gépágyút egyaránt alkalmazhatják járművekre szerelve, vagy földre telepített helyzetben. Ez utóbbi esetben gépágyúként négy hidraulikusan kihajtható láb az, ami a stabilitást hivatott biztosítani. A járművekre építhető Spider tömege 3850 kilogramm, míg a telepíthető változat messze súlyosabb egyéniség, 5 tonna. A Spider a régi, szovjetgyártású S-60 57 milliméteres légvédelmi gépágyún alapul, de a töltőlécek használata már a múlté. A lőszerellátásról a Spider gépágyú esetében hevederpályák gondoskodnak, a lőszerkészlet 92 darab. A gépágyú jobb oldalán még egy 14,5 milliméteres KPVT nehézgéppuskát is elhelyeztek a tervezők, valamint a torony mindkét oldalára 70 milliméteres nem irányított rakéták kerültek. A célok felderítését és nyomon követését egy 15-20 kilométeres hatótávolságú rádiólokátor, valamint egy optikai rendszer segíti.

Lengyelországban május 28-án készült el a Polska Grupa Zbrojeniowa az első két Leopard 2PL harckocsival. A cég hamarosan újabb három páncélos korszerűsítési munkálatait fogja befejezni. A Polska Grupa Zbrojeniowa-val (PGZ) a ZM Bumar-Łabędy SA-val együttműködésben a Rheinmetall stratégiai partnerként 2023. július 31-ig vállalta a Bundeswehr készletéből megvásárolt 142 Leopard 2 A4-es harckocsik Leopard 2PL-es szintre történő korszerűsítését, amely megfelel a német Leopard 2 A5 és A6 szabványoknak.

Május 26-án újabb Lockheed Martin F-35A Ligthning II-es vadászbombázók érkeztek meg Norvégiába. Az Orland bázison három gép szállt le ezen a napon, egy 10 órás, az USA-ban megkezdett repülőút után.

Akár a szárazföldi hadviselést is forradalmasíthatja majd egy észt cégnél jelenleg is folyó fejlesztés. A Milrem Robotics-nél ugyanis már épült a Type-X robotharcjármű prototípusa, ezzel várhatólag még az idén elkészülnek. Az észt vállalat nem ismeretlen már a világ több hadereje számára sem, hiszen a THeMIS UGV, elsősorban szállításra szolgáló robotjárműve már rendszeresítésre is került. A Type-X robotharcjárművel magasabbra teszik a lécet, mivel ez egyrészt fegyverzettel is ellátható lesz. A 12 tonnás tömegű Type-X robotharcjármű légi szállítása könnyebben megoldható, mint a személyzettel rendelkező társaié. Magasság 2,2 méter, szélessége 2,9 méter, míg hossza 6 méter lesz. Meghajtása dízel-hibrid rendszeren fog alapulni. Egy üzemanyag feltöltéssel a hatótávolsága 600 kilométer lesz, míg maximális sebessége 80 kilométer per óra úton és 50 kilométer per óra terepen. A jármű képes vízen való átkelésre, de az első prototípusok nem fognak rendelkezik a kétéltű képességgel. A Milrem fontolóra veszi az úszóképesség megvalósítását a jövőben. A Type-X robotharcjármű 2 tonna tömegű tornyában 30 milliméteres gépágyútól az 50 milliméteresig bármi beépíthető lesz a megrendelő igénye szerint. Karbantartási költségei alacsonyak lesznek, lánctalpa teljes egészében gumiból készül.

A családelv alapján készülhet majd belőle egyszerű szállító – 2,5-3 tonna teher elvitelének és további 3 tonnányi pótkocsin való mozgatásának képességével -, tüzérségi, illetve légvédelmi radart hordozó változat éppúgy, mint rakétás páncélvadász, műszaki mentő, automata aknavetővel felfegyverzett, vagy légi célok ellen gépágyúk mellett rakétákkal is ellátott változat. A harctéren egy lövészpáncélos belterében kialakított irányítópultokról történhet majd az Type-X robotharcjárművek irányítása, nagyjából úgy, ahogy az a személyzet nélküli repülőeszközök esetében már napjainkban megvalósult. Egy ilyen helyzetben a hagyományos páncélos és/vagy gépesített lövész egységekkel, alegységekkel működnének együtt a robotharcjárművek. Magas kockázatot jelentő esetekben ideális lenne ezek alkalmazása. Az általuk szolgáltatott taktikai formációk csökkentik a reakcióidőt és a parancsnokok terhelését, hozzájárulva a hatékonyabb harcvezetéshez. A mesterséges intelligencia felhasználásával a robotok és az operátorok segítenek a célok felderítésében, a taktikai helyzetkép létrehozásában és annak frissítésében, valamint a parancsnokoknak a helyes döntések meghozatalában.

Megszerezte a jó időjárási körülmények között végzet terepkövető repülésre szóló jogosítását az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép. A típus a Pireneusok és Közép-Franciaország felett áprilisban lefolytatott repülések során 150 méteres magasságban bizonyította, hogy képes biztonságosan repülni. A fedélzeti berendezések által biztosított adatok alapján végzett terepkövető repülés képességét 2021 második negyedévében fogja bizonyítani az A400M Atlas éjjeli körülmények között is.

Május 21-el befejeződtek a Thales Martlet hajók elleni rakétával folytatott lövészeti próbák az öt évvel ezelőtt hadrendbe állt Leonardo Helicopters Wildcat HMA.2 haditengerészeti helikopterről. A félaktív lézeres irányítású Martlet egy mindössze 13 kilogrammos rakéta, 6-9 kilométeres hatótávolsággal és Mach 1,5-es sebességgel. A Wildcat HMA.2-es a törzs két oldalára felszerelhető félszárnyakon összesen 20 darab Martlet hajók elleni rakéta szállítására képes, a két-két felfüggesztési pontján. Ezek a félszárnyak azonban kellő sebesség elérését követően 380 kilogrammnyi emelőerőt is generálnak, így csökkentve a főrotorlapátok igénybevételét. A szárnycsonkokkal a repülési tesztek 2019. július 2-án kezdődtek el, az Anglia délnyugati részén található Yeovilban, a ZZ513-as Wildcat-re felszerelve. A Wales nyugati részén április 27-től folytak a rendszerestést megelőző lövészetek. A várhatólag még a 2020-as évben szolgálatba álló Martlet rakéta a Leonardo szerint sikerrel felhasználható légi célok, például pilóta nélküli légi járművek és helikopterek ellen is.

Két korszerűsített Berijev A-50U radargépet fog átvenni az orosz Légierő a 2021-es év végéig. A szolgálatban tartott 15 darab A-50-es radargép 26 és 35 év közötti szolgálati idővel rendelkezik. Korszerűsítésük valószínű, főleg annak fényében, hogy az elektronikai felderítésre is képessé vált A-100-as sorozatgyártása 2020-ban indulhat majd el legkorábban. Az első A-50U-t 2018. december végén szállították le. A legutóbbi hírek szerint a típus jól teljesített Szíriában, bár az itt szerzett tapasztalatokat felhasználják a korszerűsítés során, tehát nem minden volt a legnagyobb rendben. 2017 áprilisa óta egy, vagy két A-50-es van jelen Szíriában. A frissítés költsége meghaladja a 600 millió rubelt repülőgépenként.

Már folyik az első PAK-DA csökkentett észlelhetőségű bombázógép építése Oroszországban. Ezt a tevékenységet legutóbb 2019-ben szerették volna elkezdeni. Mostanra a Tupoljev tervezőiroda teljesen befejezte a típus megalkotását, ezt jelenleg 80-as gyártmányként hívják, illetve illetik még a Courier néven is. Ez futárt, idegenvezetőt és útikalauzt is jelent. Az első gép építési státuszáról eltérő hírek érkeztek, egyesek szerint már folyamatban van a pilótafülkét magába foglaló szekció készítése. Annyi egyértelmű az első példánnyal kapcsolatban, hogy 2021 végére el kell készülnie. Az Izvesztyija orosz lap értesülése szerint az új orosz bombázógép, a PAK-DA sorozatgyártása 2027-től veheti majd kezdetét. A géppel 2023 áprilisától kezdenék el a berepülést, ami gyorsan haladna, hiszen a meglévő szerződés előírja a bombázó három prototípusának elkészítését. Ezt követően a rendszeresítést megelőző állami tesztekre 2026 februárjától kerítenének sort. A bombázóhoz készített új hajtóművel ebben az évben kezdődnek majd el a tesztek. A PAK-DA-val szemben elvárás a Tu-160-nál nagyobb repülési idő és fegyverterhelés is. 2017-ben a PAK-DA első prototípusainak repülési próbáit 2025-re várták, míg a gyártás elindítását 2028-2029-ra prognosztizálták.

Igen hamar szuperszonikus sebességgel repültek Oroszországban a korszerűsített Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázó repülőgéppel. A második prototípussal - mely első repülését 2020. március 20-án hajtotta végre - ugyanis már a negyedik repülésen túllépték az 1 Mach-os sebességet. A repülőgép megfelelően stabil volt ekkor is és jó irányíthatóságot mutatott. A módosított rendszerek és berendezések a próbák során az elvártak szerint teljesítenek.

Angolába megérkeztek az első Hongdu K-8W (Karakorum-8) sugárhajtású kiképző repülőgépek. A kínai típusból hat példányt vettek már át és még az év végig ugyanennyit fognak kapni, vagyis mind a megrendelt 12 gép átadása meg fog történni. A K-8-at a China Nanchang Aircraft Manufacturing Corporation tervezte, de az elsődleges gyártója a Hongdu Aviation Industry Corporation. A pakisztáni Pakistan Aeronautical Complex szintén előállítja a típust. Az elmúlt években már számos K-8-at értékesítettek afrikai országokbak. Zambia, Zimbabwe, Tanzánia, Szudán, Ghána, Egyiptom és Namíbia voltak ezek a vásárlók. Angola 2018-ban rendelte meg a K-8W-t, amelyik a pilótafülkébe továbbfejlesztett műszerfalat és HUD-ot kapott. Ezekről még a gyártósoron lévő gépekről 2019 márciusában kerültek fel az első fotók a világhálóra.

Az indonéz PT Lumindo Artha Sejati vállalat korszerűsítette a szovjet gyártmányú PT-76 könnyű kétéltű harckocsikat, amelyeket az indonéz tengerészgyalogság használnak. A továbbfejlesztett PT-76 motorja egy amerikai gyártású Detroit 6V-92T dízelmotor lett, ami 300 lóerő leadására képes.  Új lett a generátor (24V, 200Ah) és ennek köszönhetően az elektromos rendszer is. A fegyverzet is modernizálódott, az 1156 kilógrammos, 3,445 milliméter hosszú, L/42-es kaliberhosszúságú, 76,2 milliméteres D-56T löveget, amely percenként 6-8 lövés leadására volt képes és 12-13 kilométeres lőtávval rendelkezett, egy 90 milliméteres Cockerill Mk III-as löveg váltotta fel. Ehhez új tűzvezető rendszer is tartozik, ami lézeres távolságérővel is rendelkezik. Ezzel egy NATO szabvány lőszerrel működő 7,62 milliméteres géppuska van párhuzamosítva, valamint egy ugyanilyen lett felszerelve légvédelmi célokra is a szovjet DSKM helyett.

Május 16-án éleslövészeten mutatta meg képességét az Amerikai Haditengerészet lézerfegyver demonstrátora. A 150 kW-os teljesítményű LWSD MK 2 MOD 0 szilárdtest lézert elsősorban hajók önvédelmére alkotta meg a Northrup Grumman. A pilóta nélküli légi eszközök, illetve kisméretű csónakok elleni fegyvert a 11.-nek megépült SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajóra, az LPD 27 PORTLAND-ra telepítették. A hajó a Csendes-óceánon végzett éleslövészet során egy pilóta nélküli repülőgépet semmisített meg az LWSD MK 2 MOD 0 szilárdtest lézert használva.

Egy újabb repülőszázad átfegyverzése fejeződött be az Egyesült Államokban május 14-én. A haditengerészet VP-40-es tengeri járőrszázada ugyanis ezen a napon cserélte le Lockheed P-3C Orion gépeit a Boeing P-8A Poseidon-ra. A turbólégcsavaros elődöt 1968-tól repülték. A VP-40 az utolsó aktív század, amely a P-3C Orion repülőgépről a P-8A Poseidon-ra váltott. A típusváltás 2019 novemberében vette kezdetét.

Ez év végére az amerikai hadsereg elkezdi majd a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek további korszerűsítését. A gép rendszereit és szoftvereit egyaránt érintő Version 6-os képességfejlesztés fő iránya a tengeri alkalmazhatóság. A helikopterek sárkányszerkezetét és a rotorlapátokat már ez előtt különös gonddal tették ellenállóbbá a sós víz jelentett korrózió ellen. Most a rádiólokátor tengeri célpontok elleni alkalmazhatóságát fogják tovább javítani kisméretű célpontok esetében, ez a felderítési távolság növelésével is jár. Továbbfejlesztésen fognak átesni a hajtóművek és az erőátviteli rendszer is, de a rotorlapátok összecsukása és szétnyitása is gyorsabban lesz végrehajtható.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

British Aerospace Harrier GR.7A

McDonnell Douglas F-15D Eagle

Aerospatiale AS-332B Super Puma

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Kawasaki C-2

Bell/Boeing MV-22B Osprey

MiG-29AS

Sikorsky HH-53C Super Jolly Green Giant

Kawasaki P-1

Lockheed C-5M Super Galaxy

Aermacchi MB-339A

Northrop SF-5B Freedom Fighter

Szuhoj Su-57

Boeing Vertol CH-47D Chinook

Shin Maywa US-2

Agusta-Bell AB-212ASW

PZL-Mielec TS-11bis DF Iskra

Boeing B-52H Stratofortress

Vickers VC-10 C.1K

Sikorsky MH-60L

Saab Sk37E Viggen

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Szuhoj Szu-27 Flanker

Canadair NF-5A

Eurofighter Typhoon

Lockheed F-104S Starfighter

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

Lockheed T-33A Shooting Star

NHIndustries NH90NFH

English Electric Canberra T.4

A Wizz Air bejelentette, hogy júliustól új állomással, Salzburggal bővül kiterjedt hálózata, és Albánia fővárosában, Tiranában nyitja meg 30. bázisát.

Most, hogy a végéhez közeledik egy korszak a magyar katonai szállítórepülésben, alighanem sok hű rajongó az elmúlt évek, évtizedek képeit nézegeti. Kinek-kinek összeszorul a torka, talán az ökle is.

Egy biztos Ancsa, nagyon magasra tetted a mércét!

990317. A Vezúv és a történelem árnyékában. A NATO déli parancsnokságán lezajlott belépési ceremónián részt vevő magyar delegációt szállító 405-ös Nápoly Capodichino repülőterén.

Zord

Az An-26-os típusra érvényes szakszolgálati engedéllyel rendelkező Airbus parancsnokok és másodpilóták a jártasság megőrzéséhez havonta legalább egyszer, a magyar légierőnél vélhetően végnapjait élő légcsavaros típuson is repülnek. Ez a fajta átjárás a két típus között addig megmarad, amíg az Ancsa repül, bár a feladatok tervezésénél arra törekednek, hogy egy adott hajózó ugyanazon a napon csak az egyik típussal repüljön. A napokban két jártasság-fenntartó feladatra, egy több repteret érintő útvonalrepülésre és ejtőernyős ugratásra kísérhettük el az egyetlen üzemelő An-26-os személyzetét. Az Ötvenkilences hétköznap első részében a zónában jártunk, most szálljunk fel egy szállítógépre.

A 406-os oldalszámú Ancsa a Magyar Honvédség legöregebb, rendszerben álló repülőgépe, 1975 óta szolgálja a magyar katonai repülést. Hívójele ezen a feladaton Camel 1 lesz.

A gép fedélzeti technikusa körbejárja és ellenőrzi a műszakiak által előkészített An-26-ost.

Az egyik műszaki elvégez egy ellenőrzést a leszerelt panel mögötti térben.

Több szem többet lát. Az Ancsa másodpilótája szintén körbejárja a gépet.

Az orrfutóról lekerül a gép földi mozgatásához használt vontatórúd.

Az elektromos energiát biztosító APA-kocsi felcsatlakoztatva várakozik az indításra.

Egy kis beszélgetés beszállás előtt a műszakiakkal.

Ajtó zárva, mindenki a helyén, a hajózók az indítás előkészületeit végzik.

A hajtóművek indítását követően az egyik műszaki lecsatlakoztatja az APA-kocsi kábeleit és bezárja a csatlakozók fedeleit. Pólóját a légcsavarszél cibálja.

A kerék előtti féktuskó elvétele után kezdhetjük a gurulást, hátrahagyva a kerék mögötti féktuskót. 

A pálya végére gurulva megfordulunk és megkezdjük a felszállást. A Camel 1 lapos szögben emelkedik, a futók a helyükre húzódnak.

Negyedórás repülés következik Ferihegyig, a tengerszintre átszámított légnyomás (QNH) szerint 5000 láb magasan repülve és érintve a repülőtér szabvány megközelítési eljárásának első útvonal töréspontját.

Futó, fékszárny kint, a műszeres megközelítést a ferihegyi 31R pályára végezzük. A gép az M0-ás és a 4-es gyorsforgalmi út csomópontja felett repül.

A küszöb felett repülünk, a gurulóút íve felvezet a pályára.

A pályát nem érintjük, gyorsulunk, a futók is elindulnak befelé. A zöld mezőn a Cargo City építésénél kitermelt föld sárgállik.

A futók után a fékszárnyakat is behúzták a pilóták, és máris a 2-es terminál vonalában emelkedünk.

Egy emelkedő bal fordulóval még „kerítésen belül” kifordulunk, némileg csökkentve a reptér közvetlen környékének zajterhelését.

A 13R pályától jobbra a napi teherforgalmat lebonyolító kargó gépek állnak, hátrébb a távol-keleti utakat teljesítő Wizz Air járatok gépei.

Néhány perc múlva keresztezzük a Dunát és a Velencei-tó majd a Balaton felé vesszük az irányt. Repülési magasságunk 3000 láb.

A gépparancsnok az egyik legtapasztaltabb hazai szállítópilóta, közel húsz éve repüli az An-26-ost.

A napfény a Velencei-tó vizén ragyog, tőle balra a pákozdi hajóállomás van.

A jól ismert arc, és a jól ismert kérdés az An-26-os fedélzetén is jelen van.

Kenese és Fűzfő között érünk a Balaton-part fölé, a segédhajtómű alatt a Fűzfői-öböl látható.

Balatonalmádi látványa egykor mindennapos volt An-26-os személyzeteknek, miközben a tó felől közelítettek bázisukhoz, a szentkirályszabadjai repülőtérhez. Az Ancsák 1984-ig voltak a Dunántúlon, ekkor települtek át Szolnokra.

Tihannyal együtt a napsütést is magunk mögött hagyjuk.

A Camel 1 útvonala a Balaton-felvidék tanúhegyeitől, a Badacsonytól, a Gulácstól, a Szent György-hegytől és a hátul meghúzódó Csobánctól délre, a partvonal felett vezet Szigliget és Keszthely felé.

Az An-26-oson repülő navigátorok (és a rádiósok) számára a flight manager beosztás a jövő, útvonaltervezéssel, az adott repülési feladattal kapcsolatos engedélyek beszerzésével foglalkoznak már most is.

Balról Keszthely, …

… jobbról Hévíz marad el a szállítógép alatt.

Egy bal forduló után kiengedett futókkal és fékszárnnyal süllyedünk a zalai dombok felett Sármellék felé.

A műszeres megközelítést a sármelléki repülőtér déli irányú, 16-os pályájára hajtjuk végre. Itt sem szállunk le, csak áthúzunk a pálya felett.

A reptér déli részén még láthatóak a múlt emlékei. A fedezékek egykor egy szovjet vadászrepülő ezred MiG-jeit rejtették.

Emelkedő bal forduló a Kis-Balaton felett. A fénytelen időben kissé komor a vidék.

Fonyód után lassan eltávolodtunk a déli parttól és a Kőröshegyi völgyhíd vonalában Kilitire tartunk, ahol egy újabb áthúzásra kerül sor.

Siófok-Kiliti repülőtér. Emelkedő forduló a déli irányból, látás szerint (VFR) végrehajtott áthúzás után. A reptér egy 600 méteres aszfaltpályával, egy 1250 méteres füves pályával és egy 1800 méter hosszú vitorlázórepülő területtel rendelkezik, de ejtőernyős élet is zajlik itt. Kilitin a járványhelyzet miatt tavasszal elmaradt az An-26-os emlékmű avatása, de ami késik, az nem múlik!

Siófok-Kiliti teljes terjedelmében, háttérben a Balaton keleti medencéjével. A repülőtér munkaterülete annak idején a MiG-21-esek füves repteres gyakorlataihoz is elég volt, de repült innen bemutatót a szlovák Biele Albatrosy L-39-es köteléke is.

A két repülőgép-vezető között a fedélzeti technikus ül. Az A319-es kétfős pilótafülkéjében már nincs szükség további személyzetre, ezért a fedélzeti technikusok az Airbuson loadmasterként dolgoznak tovább. Feladatuk a súlypontszámítás, a rakodás és a teherelhelyezés ellenőrzése.

Akárcsak a navigátor munkahelye, a rádiósé is egy szinttel lejjebb van, mint az „első sorban” ülő pilótáké és a lehajtható ülésen helyet foglaló fedélzeti technikusé, ráadásul a rádiósnak a munkahelye kialakítása miatt a menetiránynak háttal kell ülnie.

A Duna átrepülése után a Camel 1 már a Kiskunság felett közelít Kecskeméthez.

Másfél órás repülés után ismét a kecskeméti repülőbázis felett húz át a 406-os. Ez az áthúzás és az azt követő várakozás eredetileg nem volt betervezve, a pálya takarítása miatt vált szükségessé.

Végleg földhöz ragadt Ancsák a Gripenek által használt zóna végében.

Műszerfal-részlet a fedélzeti technikus fejhallgatója és a másodpilóta válla között bepillantva. A gép jobb fordulóban van, a sebesség km/h-ban, a magasság lábban olvasható le.

A pálya tiszta, mehetünk leszállni. A főfutó kibújik a gondolából…

… és kinti helyzetében rögzül.

Két és fél óra repülés után ismét a zónában áll a 406-os. A háttérben ejtőernyősök készülődnek, akik az Ancsából fognak ugrani.

Mire a személyzet kiszáll, az APA-kocsi már a gépnél áll. Rövidesen jön a tartálykocsi is, mert az ejtőernyős ugratás előtt tankolni kell.

Az ejtőernyősök több felszállásból ugrottak, az első körre elkísértük őket. Ez lesz az Ötvenkilences hétköznap harmadik részének témája.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A napokban már több felületen volt olvasható az az érdekes hír, mely szerint Ukrajna nyugati típussal kívánja modernizálni légiereje harci repülőgép flottáját.

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) a napokban az európai légiközlekedésre vonatkozó közös ajánlásokat adott ki, amelyek biztosítják a repülőterek járványidőszak alatti biztonságos működését.

Egy évben párszor rákattintok a blog alján található térképre, ami vizualizálja a blogra érkező látogatók tartózkodási helyét. A múlt héten észrevettem egy pöttyöt valahol ahol, a két említett óceán érintekezésél. Először azt hittem a képernyőm piszkos (elég piszkos), de tényleg ott volt. Nem emlékeztem, hogy ott lenne sziget, de azért rákerestem a google maps-en és így sem találtam semmit.  Honnan jöhet akkor a pötty? Talán a hajóról, aminek van műholdas internetje és ott valaki pont az én blogomra kattintott? Egy magyar? Elég valószínűtlen. Na mindegy, azért ha te tengeri látogató véletlenül megint ide látogatsz, írj már egy emailt a waape@yahoo.com-ra, vagy írjm rám a Facebookon.

Eredeti tervek szerint 2020 májusában érkezett volna meg Eindhovenbe a NATO multinacionális MRTT légi utántöltő és szállító repülőgép flottájának első két KC-30M (Airbus A330MRTT) tankere, de a legfrissebb információk szerint ez a dátum 2020. júniusra módosul.

A közelmúltban ismét lehetőséget kaptunk arra, hogy betekintsünk az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis mindennapjaiba. Látogatásunk célja az An-26-os közösség aznapi repülési feladatainak dokumentálása volt, ugyanakkor arra is jutott idő, hogy a Gripenek repülésének és a zónában zajló tevékenységnek egy-egy mozzanatát is megörökítsünk. Bejegyzés-sorozatomat ez utóbbival kezdem – irány a zóna!

A zónában egy együléses JAS39C és két kétüléses D van. A 44-es gép előkészítésén az utolsó simításokat végzik a műszakiak.

A másik kétüléses a 43-as, amely már előkészítve várja a pilótákat.

Érkezik a mikrobusz, hozza a hajózókat.

A 43-as kétfős személyzetének egyik tagja elkezdi a gép körbejárását, miközben társa a sisak alatt hordott sapkát veszi fel.  

Egy újabb Gripen érkezik a zónába a Volvo teherautó mögé (elé) csatolva.

Az együléses pilótája is körbejárja gépét.

A vizuális ellenőrzést jelentő körbejárás után átveszi a gépet a műszakiaktól.

Egy pillantás a másik gép felé, mielőtt a 31-es pilótája az ülésbe csusszan.

Indításra kész a 44-es. A zóna egységesebb képet mutat, mióta a műszakiak is a nemrég rendszeresített gyakorlót és a láthatósági mellényt viselik.

Minden reptérnek megvan a jellegzetes háttérképe, ha máshol nem, a zónában. A reptér tavalyi felújítása óta a kecskeméti zónához az előtér világítás piros-fehér oszlopai tartoznak.

A gurulásra kész 31-es Gripen kerekei elől elveszik a féktuskót és lecsatlakoztatják a kommunikációs vezetéket.

Készen áll a 44-es is.

A pilóta előtt a visszapillantó tükrökön kívül egy kihúzható árnyékoló is van.

A felszállást a 43-as személyzete kezdi. A gépen szépen kirajzolódtak a panelvonalak.

Másodikként szintén egy kétüléses indul.

A harmadik felszálló az orrfutóját éppen elemelő 31-es, amely ugyanazt a függesztményt hordozza, mint a kétülésesek: egy törzs alatti póttartályt és egy Sidewinder szimulátort.

A szállítórepülők előterén is folyik a munka, a műszakiak a földi áramforrásra csatlakoztatott A319-esen dolgoznak. (Róluk és feladataikról rövidesen egy külön cikk lesz olvasható itt, az Air Base blogon.)

Személyzetére és utasaira vár az egyik Falcon 7X. Ahogy kategóriája más típusain is megszokott, a ki- és beszállásra az ajtóba épített lépcső szolgál.

A 604-es Airbus kora délután indul feladatára; a felszálláshoz a 12-es pálya végére kell gurulnia.

A szállítógép a pálya végén megfordulva áll felszálló irányba. A mögötte látható piros-fehér berendezés az ATU-2M vészelfogó háló tartozéka, az előtte lévő, szintén piros-fehér házikó a másik, fékezőköteles vészelfogó rendszerhez, a BAK-12-höz tartozik.

Gripen a gurulón - indul a délutáni sor

A vadászgépek a 30-as irányt használják majd, ezért a pálya túlsó végébe gurulnak a felszálláshoz.

Elstartol a géppár. A 31-es pilótája korábban kezdte a futóbehúzást, de a 44-esen is elindult a folyamat, már kinyíltak a nekifutás közben zárt futógondola ajtók. Hátul, a szárny-törzs átmenetnél jól látszanak a segédhajtómű felfelé nyíló ajtói; az APU az elemelkedés után egy meghatározott idő elteltével leáll.

Féktuskók a szállítórepülők zónájában. Gazdáik a levegőben vannak.

A szállítórepülő század műszakijai az egyetlen üzemképes An-26-ost készítik elő. A következő bejegyzésben ez a gép és személyzete lesz a fókuszban.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, India légiereje 2020 májusában bővülhetett volna új típussal, méghozzá a Dassault Aviation Rafale vadászbombázójával, melyből első körben négy példány érkezése várható.

The case of Mawlawi Mehdi and Balkhab District: Are the Taleban attracting Hazaras?

A múltkori kabuli szülészet ellene elkövetett terrortámadási kapcsán a kommentek között felmerült a hazarák és a tálibok kérdésének viszonya. Miről van szó. A hazarák egy etnikai és vallási kisebbség Afganisztánon belül (annyira nincsenek kevesen azért, 10-20 százalék, 4-5 millió fő), akiket a mainstream narratíva szerint a tálibok különösen elnyomnak, mert az iszlám 12es síita ágát követik. A tálbiok főként a pastu etnikumhoz tartoznak és szunniták. E narratíva szernt a tálibok egyébként mindenkit elnyomnak, aki nem pastu (hazarák, tádzsikok, üzbégek stb.) mert valójában a pastu etnikum dominanciáját akarják (újra) bevezetni. A hazarákat súlyos inzultusok, egyes vélemények szerint genocídium érte 1994 és 2001 között, a nemzetközi média sokat foglalkozott velük, hiszen ők a mindenféle kisebbségi lét mellett az afgán társadalmi hierarchia legalján vannak. Az elmúlt években Kabulban kiemelten őket érte a legtöbb támadás, gyakran a mecseteiket és vallási ünnepeiket. Bár, ezeket a támadásokat főként nem a tálibok, hanem az Iszlám Állam követi el. Az ő sorsuk is kérdéses az USA kivonulása után, mert ők is attól tartanak, hogy ha tálibok kivonulnak nekik annyi lesz. Van egy másik narratíva is, a jövőt és a tálibokat illetően, eszerint a fundamentalista szervezet sokat változott az elmúlt 20 évben, mérsékeltebbé vált (CSAK a korábbi önmagához képest, de demokratákat vizionáljunk) céljait tekintve. Az alábbi elemzés arról szól, hogy a tálibok kinevezték az első hazara járási árnyékkormányzójukat, illetve összeszed példákat a 2001 utáni és a 2001 előtti időkből is, amikor a tálibok és a hazara vezetők/közösségek együttműködtek, vagy legalább a kapcsolatuk szabályozott volt. A mostani eset is azt mutatja, hogy 1. a tálibok már nem olyanok mint régen vagy 2. a tálibok okos PR akciót csináltak. Szerintem az előbbi.

 Aki járt már Afganisztánban és egy került interakcióba a helyiekkel és elég törikönyvet olvasott, annak átjött, hogy az afgánok eszméletlenül pragmatikusak, mert annak kell lenniük és ez az együttélésben is megvan (más dolgok is vannak, ami árnyalják ezt, pl a bizalom zéró szintje egymás és a társadalom iránt, de ezt mi is ismerjük. Na ott még rosszabb a helyzet). Ez csak szerintem egy példa arra, hogy a tálibok változtak. Akkor is, ha végül nem sikerül az amerikai kivonulás és folytatódik a háború. A tálib vezetés már most is jelentős nem pastu területeket ural (tádzsik, üzbég, hazara stb), ahol meg kell oldania a kormányzást, ahol kormányoznia kell. Természetesen Északon ez nem megy egy olyan békésen mindig, mint ahogy Dél- és Kelet-Afganisztánban ahol pastu területek felett "uralkodnak  (És még egy fontos dolog befolyásolja a tálibok és a többi etnikai csoport helyi viszonyát. A szervezet nem egy hierarchikusan szervezett katonai/felkelő szervezet, amelynek a Pakisztánban a bujkáló vezetője ha mond valamit, azt az utolsó helyi parancsnok is követni fogja. Ez egyrészt megint csak idegen az afgán társadalomtól egészében, másrészt nagy mozgásteret ad a helyi vezetőknek. Simán lehet, hogy egy helyi tálib parancsnok erőszakot alkalmaz, egy másik tárgyalni fog. Éppen emiatt (is) kell egy nagy kérdőjelet tenni a tálib-amerikai megállapodás mögé. Lehet, hogy Katarban megegyeztek a vezetők a jövőről, de vajon a ilyen-olyan völgyekben 20-30 embert irányító helyi parancsnok követni fogja azt? Miben is függ ő a felső vezetésről? (az is helytől függ egyébként)? Miből áll a tálib vezetés legitimitása a helyi parancsnokok között? 
Afganisztánban (és más hasonló adottságú konfliktusokban) nagyrészt helyi szinten dől el sok minden, és a "helyi" szint pár falut, egy völgyet, egy törzset jelent csak. Nagyon tanulságos az elemzésben említett hazara tálib parancsnok életrajza, hogyan sodródik végül a tálibok oldalára. Mint szintén sokszor, egy ember, aki keresi a helyét a helyi erő rendszerben és máshol nem tartanak rá igényt csak a táliboknál. Lehetett volna rendőrfőnök vagy milícia parancsnok is, csak a hálózata mögött ezt nem tudta lehetővé tenni. 
Itt egy rövid idézet az elemzésből, a végéről, annak akinek nincs kedve megnyitni.
Nevertheless, before Mehdi, there were a few local Hazara commanders who chose to collaborate with the Taleban, such as Sedaqat in Khedir district, Turan Amanullah in Kejran and Ettemadi in Gizab (all Daykundi province). But rather than formally joining the Taleban, they used to float back and forth between them and the government, basically constituting what has been called an “irresponsible” or “illegal armed group” combining political aims (mainly local control) and criminal activity while taking support from wherever it is offered, not unlike Mehdi before he formally joined the Taleban. (7) The BBC’s Dawood Azami also pointed to another type of incident of possible Taleban-Hazara collusion in 2010 in which a former Hazara member of the ANSF named Taleb Hossain (which sounds like a nom de guerre) had committed an insider attack on British soldiers in Helmand and then fled and joined the Taleban. This also seems to be a rare exception.

Azt gondolhatnánk, hogy a repülőgépek egy egyszerű tankolást követően emelkednek a magasba, a kerozint pedig közvetlenül kapják valamilyen tárolóból, pedig ez a folyamat ennél jóval összetettebb.