Biztonságpolitika

A magyar légiforgalmi szolgálat kezdeményezésére bevezetett délkelet-európai szabad légtérhasználati eljárás (SEE FRA) bizonyult a legjobbnak a Minőség-innovációs Díj hazai megmérettetésén.

Az Amerikai Haditengerészet híres bemutató köteléke, a Blue Angels, 2020. november 4-én hajtotta végre utolsó repülését az F/A-18A/B/C/D „Legacy” Hornet-eken.

1940. augusztus 20-án a parlamenthez intézett beszédében Winston Churchill miniszterelnök kiemelte, hogy a nemzet hálája azoké a brit vadászrepülőké, akik szembeszállnak a Luftwaffe pilótáival és bátorságukkal, odaadásukkal megfordítják a háború menetét. „Soha az emberi konfliktusok történetében nem tartoztak ilyen sokan ilyen sokkal ilyen keveseknek” – hangzott a jól ismert mondat, ugyanakkor Churchill arra is emlékeztetett, hogy soha nem szabad megfeledkezni a bombázókról, akik nap, mint nap Németország fölé repülnek, és súlyos veszteségek árán, de csapást mérnek a német célpontokra. Öt évvel később, a győzelmi beszédből már kimaradtak a bombázók – ez a szó a német városok, különösen Drezda hatalmas polgári áldozatokkal járó elpusztítása után néhány hónappal már nem csengett jól. A Vadászrepülő Parancsnokság (Fighter Command) pilótáinak pozitív megítélésével szemben a bombázók tevékenysége máig vita tárgya. Ez is szerepet játszott abban, hogy emlékművük csak hatvanhét évvel a második világháború befejezése után, 2012-re készült el. A Bomber Command Memorial - amely a Buckingham Palota közelében, a London közepén elterülő királyi parkok egyikében, a Green Park nyugati sarkában áll - az átadása óta többször volt vandálok céltáblája, akik a szobrokat festékes zacskókkal dobálták meg.

A mészkőből épült emlékművet Liam O’Connor tervezte – a kritikusok szerint túl monumentálisra, túl hivalkodóra.

Az emlékművet 2012. június 28-án leplezte le II. Erzsébet királynő. A teljes hétfős bombázószemélyzetet ábrázoló szoborcsoport felett a tetőszerkezet nyitott, hogy a szobrokra fény jusson. A nyílás peremébe a Királyi Légierő jelmondatát vésték.

 „A vadászok a megmentőink, de egyedül a bombázók biztosítják a győzelem eszközét” - részlet Churchill 1940. szeptemberi beszédéből.

A Bombázó Parancsnokság 125 000 fős állományát az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Kanadából, Új-Zélandról, Franciaországból, Lengyelországból és Csehszlovákiából érkezett repülők alkották. Közülük 55 573-an életüket vesztették, nyolcezren megsebesültek és közel tízezren fogságba estek. Akik Magyarországon haltak meg, a solymári katonai temetőben nyugszanak. 

A tető rácsszerkezetét részben egy Belgium felett lelőtt Halifax III-as bombázó roncsából nyert alumíniumból készítették. 

A márványtalapzaton álló, részletgazdag, közel három méter magas bronz szoborcsoport Philip Jackson munkája, a bevetésről éppen visszatért bombázószemélyzetet ábrázolja: a pilótát, a navigátort, a hajózószerelőt, a bombacélzót, a rádiótávírászt, és a két lövészt. A szobrok lábánál szinte mindig van egy csokor virág és néhány, papírra vetett gondolat.

A csarnok előtt elhelyezett bronzkoszorút egy bombázó-veterán tervezte.

A falakon a Bombázó Parancsnokság és a Királyi Légierő nagyméretű jelvényét láthatjuk.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A korszerűsített negyedik generációs harci repülőgépek áttekintésének sorában a svéd ipar büszkesége, a JAS 39 Gripen következik.

Ukrán sajtóértesülés szerint Kijev új tüzérségi eszközöket szeretne megvásárolni a hadsereg részére. Ezzel a beszerzéssel egyszerre nyugdíjaznák a szovjet gyártmányú 152 milliméteres 2A36, 2A65 vontatott, valamint a 2S1 (271 darab), a 2S3 (235 darab), 2S19, és a 2S5 önjáró tarackokat is. Úgy hírlik, hogy a cseh fejlesztésű és gyártású DANA M2 kerekes futóművel rendelkező 152 milliméteres önjáró tarack tudta felhívni magára a legjobban az ukránok figyelmét a lengyel KRAB-bal együtt.

Október 21-én és 22-én egy háromfős belga katonai küldöttség tett látogatást az osztrák Diamond repülőgépgyár központjában, Wiener Neustadtban. Ennek célja a Diamond DART 550 turbólégcsavaros kiképzőgép minél jobb megismerése volt. Ugyanis a belga hadsereg légi komponense számára új alapképző repülőgépet keresnek az öregedő SIAI-Marchetti SF260M-ek és SF260D-k helyére, amelyek közül az elsőket már 1969 óta használják. Belgium 1969 elején 36 SF260M alapképző repülőgépet rendelt, ezeket a repülőgépeket 1969 novemberétől kezdődően 1971 tavaszáig bezárólag szállították le. További kilenc SF260D típusú repülőgépet rendeltek és szállítottak 1992-ben. Belgiumban jelenleg is 32 üzemképes SF260-as található meg, ezekből 23 az SF260M és kilenc a SF260D variáns. Az SF260-asok cseréjének ütemtervét egyelőre még nem árulták el a belgák. Mindenesetre a látogatás nem volt hiábavaló, mivel a küldöttség egyik tagja, a belga légierő korábbi kiképzési vezetője, Patrick Goossens repülő ezredes a gyár egyik tesztpilótájának segítségével a levegőben is megismerkedhetett a DART 550 turbólégcsavaros kiképzőgéppel. A Diamond szerint elégedett volt a DART 550 stabilitásával és könnyű kezelhetőségével.

Csehországban már befejeződtek az AERO Vodochody Aerospace L-39NG sugárhajtású kiképzőgép legutóbbi szélcsatorna vizsgálatai. Ezeket a prágai Cseh Repüléstechnikai Kutatóközpont (VZLU) kissebességű szélcsatornájába végezték el és a céljuk az volt, hogy megnézzék, hogyan viselkedhet a típus különféle fegyverzeteket hordozva. A 3 dimenziós nyomtatással megalkotott 1:6,6 méretarányú modellt különféle konténerekkel és fegyverzettel ellátva vizsgálták a 3 méter átmérőjű szélcsatornában, a jövőre elkezdődő valódi légi próbák előtt. A függesztményeket szintén 3 dimenziós nyomtatással hozták létre, ezek között megtalálhatók voltak a célzókonténerek, a 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 20 milliméteres gépágyúval ellátott géppuska, illetve gépágyúkonténerek, a 250 kilogrammos bombák és légiharc-rakéták is. A repülési tesztek előtt a szélcsatornában végzett vizsgálatokkal kellett ellenőrizni ezeknek az L-39NG repülési jellemzőire és a teljesítményére gyakorolt ​​hatásait. A statikus mérések mellett, amelyek meghatározzák a repülőgépen fellépő erőket, dinamikus méréseket is végeztek. Fél év alatt több mint 200 mérést hajtottak végre, 30 különböző fegyverzeti konfigurációban.

Megszületett a parlamenti jóváhagyás a Német Légierő részére további 38 darab Eurofighter beszerzéséről. Ezek a gépek az ugyanekkora darabszámú, 2003 és 2008 között gyártott Tranche 1-es első szériás példányokat fogják pótolni a Project Quadriga nevű program keretében de a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 4 felszereltségi szinttel. A most november 5-én megszavazott 5,5 milliárd euró elköltéséről szóló szerződés aláírása még ebben a hónapban megtörténik. A várhatóan 2025 és 2030 között leszállításra kerülő Eurofighter-ekből hét példány lesz kétüléses, további négy pedig légi rendszerpróbákhoz felműszerezett gép lesz, amik a jövőbeli továbbfejlesztésekben fognak főbb szerepet kapni. Németország maradék Panavia Tornado IDS/ECR repülőgépeinek pótlása ügyében is lassan itt lesz az idő a döntéshozatalra. A Lockheed Martin F-35-ének eltűnésével a kiválasztás már jó ideje kétesélyes lett, mára csak a Boeing Super Hornet és a Eurofighter maradt a ringben.

Egyesek szerint Berlin az egész európai védelmi ipart jelentősen befolyásolhatja majd döntésével, mivel ha az Egyesült Államokban épített harci repülőgépet választja a Luftwaffe számára, akkor igen jelentős bevételtől eshetnek el az európai gyártók. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel. Meg kell említeni, hogy 2019-ben Spanyolország esetében is megrendelésre kerültek a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorok, itt azonban kisebb mennyiségről van szó. 2022 harmadik negyedévétől jelennek majd meg ezek a berendezések a Tranche 3-as széria 19 példányán.

Szintén említésre érdemes, hogy ezek az E-Scan Mk1-ként is emlegetett radarok különböznek a Kuvait és Katar által megvásárolt Eurofighter Typhoon vadászbombázókba kerültektől, némileg fejlettebbek lesznek. A brit gépek orr-részébe viszont a még többet tudó, leginkább a rádióelektronikai harc területén továbbfejlesztett Mk2-öt szánják Londonban. A németek esetében már szóba került egy-egy további 45, illetve 40 darabos megrendelés is. Ez a 2030-ban kivonásra kerülő Panavia Tornado IDS és ECR vadászbombázók pótlását szolgálná. A 45 nukleáris csapásmérésre is képes gép mellett a másik 40 Eurofighter felderítésre, rádióelektronikai zavarásra és légvédelem elleni harcra ugyancsak alkalmasabb lenne elődjeiknél. Ezek az összetett feladatkör miatt szinte biztos, hogy a kétüléses változaton alapulnak majd.

A konténerben hordozott zavarórendszerek mellett ez a változat az MBDA és a Leonardo újfejlesztésű SPEAR EW, gázturbinás meghajtású rádióelektronikai zavaró robotrepülőgépek bevetésére is alkalmas lesznek. Ezek a 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes eszközök a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesznek bevethetők a védendő kötelék érdekében. További módosítás lesz, hogy a megfelelő alkalmazhatóság végett két, eddig póttartályok felfüggesztésére nem alkalmas felfüggesztési pontot tesznek majd alkalmassá az 1000 literes póttartályok felszerelésére. Az európai megrendelők számára történő esetleges termelés újraindulása új esélyt ad arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amíg Franciaország, Németország és Spanyolország befejezi az új generációs vadászgépének tervezését és fejlesztését. 2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter, 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne.

Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében. Várhatólag ez a nagyobb gépmennyiségről szóló döntés, akár megtalálható lesz benne amerikai típus, akár nem, a csak a következő évi választások után születhet majd meg.

Megérkezett a brit RAF negyedik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe. A ZP804-es lajstromot és a Spirit of Reykjavik nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép, akárcsak az október 14-én landolt ZP803-as példány (ez Terence Bulloch nevét viseli) is ide érkezet meg. A ZP804 november 2-án indult el Boeing Field-ből de aznap még nem hagyta el az Egyesült Államok területét, ugyanis az éjszakát az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán töltötte és csak november 3-án szelte át az Atlanti-óceánt. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. A London által megrendelt kilenc Poseidon 2021 végéig meg fog érkezni Nagy-Britanniába.

Az új létesítményeken az első két Boeing Poseidon MRA Mk.1 érkezésekor Lossiemouth-ban még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három átvett Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezik, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. Érdekesség, hogy a Rejkjavik szelleme gépnév és a 120. repülőszázad újra összefonódik napjainkban. Ugyanis 1942. szeptember 4-én hét darab tengeri járőrfeladatokra módosított B-24 Liberator landolt az izlandi főváros repülőterén. Ezzel a mozzanattal kezdetét vette a német tengeralattjárók elleni hadművelet az Atlanti-óceán északi részén is. Ez a hét repülőgép a 120. repülőszázad állományába tartozott.

A Poseidon MRA Mk.1 megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.

Más típusú új repülőgépek is érkeztek az Egyesült Királyság területére ezen a héten. November 3-án négy Beechcraft T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképző repülőgépet adtak át. A típusból eddig 10-et használtak a középfokú képzésben a Grob 120TP Prefect alapkiképző és a BAE Systems Hawk T.2 közötti lépcsőfokként.

Az Egyesült Királyság Királyi Haditengerészete október 28-án, a Portsmouth-ban tartott ünnepség alkalmával leszerelte a hidegháború idején szolgálatba állított Type 82-es osztályú HMS BRISTOL (D23) rombolót. A 82-es típusú rombolókból 8 darabot terveztek megépíteni, feladatuk a már eredetileg is gőzkatapulttal és szögfedélzettel megépített CVA 01-es osztályú repülőgép hordozók védelme lett volna. A négy tervezett hordozóból végül egy sem épült meg, de az 1967. április 17-én megrendelte BRISTOL gerincét a Tyne and Wear-i Swan Hunter hajógyárban lefektették, majd 1969. június 30-án vízre is bocsátották. Szolgálatba 1973. március 31-én állt, több testvérhajója nem épült meg.  A tengeralattjárók elleni hadviselésre (Ikara) és légvédelemre (Sea Dart) felkészített BRISTOL vízkiszorítása 7100 tonna, hossza 154,53 méter, szélessége 16,76 méter és merülése 7,5 méter lett. A legénység 30 tisztből és 367 tengerészből állt. Két 30000 lóerős gőzturbina és két azonos teljesítményű Bristol-Siddeley Olympus TM1A gázturbina hajtotta meg, amelyek maximálisan 28 csomós sebességre tudták felgyorsítani a hajót.

A HMS BRISTOL lett az utolsó brit hajó, amely gőzturbinákat használt. Ezekkel a gőzturbinákkal volt baj, mert 1974 februárjában tűz ütött ki Wales partjainál, amelynek helyreállítása két évet vett igénybe. Tíz évvel később újabb incidens történt, amikor is az egyik gőzturbina felrobbant. Ez megpecsételte a hajó sorsát, mivel a javítás túl drágának bizonyult volna. Az 1980-as évek elejére tervezett kivonását a Falklandi válság, majd háború elodázta. A BRISTOL romboló negyven Sea Dart rakétájával igencsak jelentő mértékben volt képes a szigetek visszafoglalására elindított flottakötelék légvédelmét megerősíteni. A háború után a hajó további légvédelmi fegyvereket kapott, két 30 milliméteres Oerlikon KCA ikercsövű gépágyút és két 20 milliméteres Oerlikon egycsövű gépágyút. A HMS HERMES (R12) nyugdíjazása után a brit flotta zászlóshajójaként szolgált, majd 1987-tól már iskolahajó lett belőle.

A DGA Fegyverkezési Főigazgatóság (Direction générale de l'armement) bejelentette, hogy hamarosan elkezdik készíteni azon fedélzeti rendszerek megvalósíthatósági tanulmányát, amelyek az új német-francia tengeri járőr repülőgépbe kerülhetnek beépítésre. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban. Mindkét ország által érintett repülőgépgyártók az Airbus és a Dassault 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. Az elemzés késztése várhatóan még ebben a hónapban megkezdődik. A Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza.

A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-as típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.

Október 31-én hajtotta végre első repülését a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Ez a példány várhatólag ez év végéig átadásra fog kerülni a légierő részére. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik.

A típus előállítását a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelését tette létfontosságúvá. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése válik majd szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű hajtóművek kerülnek beszerelésre.

Szintén első alkalommal emelkedett a magasba a Tupoljev Tu-160M2 (NATO-kód Blackjack) stratégiai bombázó, immáron a Kuznyecov NK-32-02-es sugárhajtóművek által hajtva 2020. november 3-án. Ezt 4 évvel ezelőtt még 2018-ra várták. Ez a példány a piros 14-es oldalszámot és Igor Sikorsky nevét viseli. Ez év februárjában készült el, de az új hajtóművek késése miatt a levegőbe emelkedést csak most tudták végrehajtani vele. Az első Tu-160M2 első repülésére pedig 2020. február 2-án került sor, és az 2 óra 34 percig tartott. A modernizált Tu-160M2 stratégiai bombázó első repülése az új gázturbinákkal 2 óra 20 percig tartott, és 6000 méteres magasságban hajtották végre. Egy 2015-ben tett bejelentés alapján a Tu-160M2-es a kevesebbet fogyasztó NK-32-02-eknek köszönhetően 1000 kilométeres hatótávolság növekedést tud majd elkönyvelni.

Moszkva az összes jelenleg meglévő, vagyis 16 darab Tu-160-át korszerűsíteni fogja és 2018. január 25-én szerződést írtak alá további 10 új építésű bombázó megvásárlásáról is, egyenként 15 milliárd rubel értékben. A távlati tervekben összesen 50 darab Tu-160-on szeretnék látni a légierő felségjelét. Az új erőforrásra feltétlenül szükség volt, hiszen a Tupoljev Tu-160-as stratégiai bombázók hajtóműve már évek óta, egészen pontosan 1993-tól nincs gyártásban, ezért a bombázók üzemképességének fenntartása igen nehézkessé vált. Majd 2019. október utolsó napjaiban derült ki, hogy Moszkva 22 darab NK-32-02-es sugárhajtóművet rendelt meg a modernizált Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázógépei számára.

Befejezte tengeri próbajáratait Izrael első SAAR 6 osztályú rakétás korvettje, az INS MAGEN (VÉDŐPAJZS). Ez a rakétás korvettje még december hónapba áthajózik Izraelbe Németországból, ugyanis ezt az egységet, valamint másik három, a 2021-es évben átadásra kerülő testvérhajóját is a németországi Kielben készíti el a Thyssenkrupp Marine Systems. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére.

Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Sea Hawk helikopter fogja alkotni.

A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.

Az Egyesült Arab Emírségek számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 50 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó eladását. A várhatólag 10,4 milliárd dolláros bevételt eredményező üzletet a Kongresszusnak még jóvá kell hagynia, erre 30 nap áll rendelkezésére. Itt azonban még eléggé megoszlanak a vélemények az eladással kapcsolatosan. Egyesült Arab Emírségek Izrael után a második közel-keleti országgá lehetne, amelyik birtokolhatja ezeket a fejlett repülőgépeket, míg az egész világot tekintve a 15. a megrendelők sorában. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Arab Emírségek helyzetét nem javítja az a tény, hogy 2018-ban stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Oroszországgal.

Pakisztánban a lehető leggyorsabban szeretnék fejleszteni a légierőt. Az indiai Rafale beszerzésekre válaszul 50 darab kínai J-10-et szereznének be. Ezek közül 30 darabot akarnának mihamarabb hadrendbe állítani, éppen ezért október 22-én egy 13 fős küldöttség el is utazott Kínába a lehetőségek felmérése érdekében. A pakisztáni J-10-es rendszeresítés nem új keletű, hiszen még 2006-ban jelentek meg az első hírek arról, hogy Iszlámábád kacérkodott a J-10 36 példányának megvásárlásával. Később is szóba került a J-10-es és Pakisztán, főleg azután, hogy India a Rafale rendszeresítése mellett döntött, de szerződéskötésre eddig nem került sor. Például 2011-ben már a továbbfejlesztett J-10B-ről szóltak a hírek, amelynek szívócsatornáját az F-35-höz hasonlóan alakították ki, tolóerővektoráló hajtóművel és AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátorral is ellátták. Jelenleg Pakisztánban 110 JF-17 és a 75 F-16 képviseli a korszerűséget a légierőnél, hiszen a Chengdu J-7, Mirage III és Mirage 5, amelyek öt évtizedesek, az első típus kivételével leginkább csapásmérőként jöhetnek szóba és az eddigi korszerűsítésük is ebbe az irányba folyt.

November 4-én három újabb Dassault Rafale vadászbombázó - két együléses (BS002 és BS005) és egy kétüléses (RB002) -, érkezett meg Indiába. Ezeknek a repülőgépeknek több mint 8 órát vett igénybe, hogy közvetlenül Franciaországból hazatérjenek. Az indiai pilóták által vezetett Rafale-ok ezen út során három alkalommal vételeztek üzemanyagot a levegőben a Francia Légierő (Armée de l'Air) Boeing C-135FR Stratotanker tankergépéből – ez a gép az Egyesült Arab Emírségekben szállt le -, majd a későbbiekben már indiai Iljusin IL-78MKI Midas-ból. A tervek szerint az Indiai Légierő két, vagy három havonta három, vagy négy Rafale-t kap majd meg, amíg mind a 36 megrendelt repülőgépet el nem szállítják.

Október hónapban elutasításra került Indonézia Lockheed Martin F-35-ös beszerzési kérelme Washingtonban. A Trump-adminisztráció azt tanácsolta, Jakarta helyettük inkább Lockheed Martin F-16V Viper-eket, vagy Boeing F/A-18 Super Hornet-eket vásároljon meg. Az ázsiai állam az F-35 típusú repülőgépeket az orosz Szuhoj Szu-35Sz alternatívájaként vásárolta volna meg. A 2015 végén elkezdett, már igencsak előrehaladott tárgyalások miatt a sokak által biztosnak vélt beszerzéstől éppenséggel amerikai tanácsra táncoltak vissza, pedig a 11 orosz vadászbombázó 1,1 milliárd dollárt kivető gumi, nyers pálmaolaj, kávé, tea, bútorok és fűszerek ellentételezésével történő megvásárlása kifejezetten jó üzletnek ígérkezet.

Dél-Koreában a légierő egy új magasabbegységet hozott létre november 3-án. A Cshungdzsu légibázison felállított 39. Felderítő Ezred állományában mind a négy RQ-4 Block 30 Global Hawk pilóta nélküli felderítő repülőgép megtalálható lesz, a már itt települő 159. Taktikai Felderítő Század RKF-16C gépei mellett. Szintén ennek az új ezrednek az állományába fog tartozni a 296. Taktikai Felderítő Század négy RC-800RA Geumgang módosított üzleti repülőgépe is. Még nem került megemlítésre, hogy a 296. Taktikai Felderítő Század további repülőgépei, az RC-800SIG Baekdu és a Falcon 2000S SIGINT típusúak is gyarapítani fogják-e majd az ezred gépállományát.

Kínában a haditengerészet igényeinek kielégítésére kétféle Harbin Aircraft Industry által gyártott Z-20-as változatú helikopter is fejlesztés alatt áll. A tengeralattjárók elleni harcra a Z-20F fog szolgálni, míg a többcélú modifikáció a Z-20J jelzést fogja kapni. Az első repülését 2013-ban teljesítő, ötlapátos főrotorral rendelkező Z-20-as hajófedélzeti változata gyaníthatóan megerősített futóművel is el lesz látva, az egyéb szükséges fedélzeti rendszerek mellett. Szükség lenne rá, hiszen kisebb, mint a 13 tonnás Z-8 helikopter, ami túl nagy ahhoz, hogy a legtöbb hadihajón elhelyezzék. A 4 tonnás Z-9 meg túl könnyű ahhoz, hogy elegendő felszerelést, fegyvert és üzemanyagot szállítson a flotta által igényel feladatok ellátására. Ideális tehát a 10 tonnás Z-20-as lenne erre a feladatra. A 2019-es év közepén egy Type 55-ös romboló tatján kialakított helikopter leszállóhelyen volt megfigyelhető a Z-20-as helikopter életnagyságú modellje.

Ezt jól láthatólag módosították, a főrotor lapátjai a törzs fölé voltak visszahajthatók, míg a farokrotor a függőleges vezérsíkkal együtt oldalra volt hajtható a kisebb helyszükséglet okán. Így a gép könnyedén belefér a hajó korlátozott területű hangárába. Ez nem jelenthetett mást, mint azt, hogy az amerikai Black Hawk-ra igencsak emlékeztető forgószárnyasnak fejlesztés alatt áll a haditengerészeti változata. Nem csoda, hogy a világ számos pontján bevált típus megihlette a kínaiakat, hiszen a megvásárolt 24 darab, nem katonai felszereltségű Sikorsky S-70C-2 nagy magasságban is jó teljesítményt nyújtott. Biztos, ami biztos alapon a Z-20-okban két darab WZ-10-es gázturbina került beépítésre, egyenként 2400 lóerővel, amik körülbelül 27% -kal erősebbek, mint az S- 70-ben alkalmazott erőforrások.

Tajvanon még ebben a hónapban szeretnék elkezdeni az első tengeralattjáró építését. Tajvan legfejlettebb hajógyára, a CSBC Corporation állami szorgalmazásra immáron több mint 8 évvel ezelőtt lépéseket tett a tengeralattjárók megépítéséhez szükséges technológiák, külföldről történő megszerzése érdekében. A hajógyáriak 2024-re várják az első hazai tervezésű és építésű tengeralattjáró elkészültét. Az építést végző CSBC Corporation a 1168-os projektszámot adta a hajóosztálynak, míg a haditengerészet részéről a Hai Csang nevet használják. Az 5 év alatt megépülő egységekből 8 darab fog majd szolgálatba állni. Vízkiszorításuk 3000 tonna körül lesz, hosszuk 70 méter, törzsátmérő 8 méter. A test végén a kormánylapok X - alakban lesznek elhelyezve, ez a sekély vízben történő jó manőverező-képességet feltételezi. Sokat a tengeralattjárókról nem lehet majd megtudni, hiszen építésüket fedett csarnokban fogják végezni, kizárva ezzel a műholdak kíváncsi tekintetét.

Az elmúlt hetekben információk jelentek meg a dél-koreai és tajvani médiában a Koreai Köztársaság esetleges részvételéről Tajvan hazai tengeralattjáró programjában. Az eset azért érdekes, mert Dél-Koreát eddig nagyon ritkán említették meg ebben az összefüggésben. A legtöbb esetben európai, amerikai vagy éppen japán partnerek kerültek szóba, mint olyanok, akik érdemben lennének képesek a szigetország tengeralattjáró építési programját támogatni. További ízt ad a dél-koreai segítségnek az a tény, hogy Szöul 1992-ben szakította meg a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Tajpejjel, normalizálva a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Persze a koreaiaknak nem kell feltétlenül részt venniük a tervezési munkában. A támogatás magában foglalhatja a projekt- vagy logisztikai menedzsmentet is, vagy éppen a hajóépítési technológia átadását, illetve az ezt végző a hajóépítő szakemberek képzését is.

Tajvan számára a Donald Trump vezette amerikai kormány a 2018-as évben engedélyezte a tengeralattjárók építésében gyakorlatot szerzett amerikai vállalatokkal való üzleti kapcsolatok kiépítését, vagyis Tajpej számára elérhető közelségbe kerültek az évek óta tiltott technológiák. Ezekkel még könnyebbé válhat a szigetállam számára a hazai gyártású tengeralattjárók előállítása, amire pár éve már lépéseket is tettek. Még 2001 áprilisában George W. Bush elnök jóváhagyta nyolc hagyományos meghajtású tengeralattjáró eladását, majd ennek a döntésnek a megvalósítása függőbe került. Tajvanon természetesen örültek a Trump féle döntésnek, míg Pekingben éppen ellenkezőleg. Ugyanis diplomácia csatornákon keresztül is kifejezték nemtetszésüket a döntés miatt, a médiavisszhang mellett. A sok rejtély mellett az azonban bizonyos, az első tajvani tengeralattjáró 2024-ben lesz kész, átadása a flotta számára 2025-ben valósul majd meg. Jelenleg 1,72 milliárd dollárra saccolják az első tajvani tengeralattjáró építési költségét.

Régi hagyományt éltet tovább az Ausztrál Légierő 33. Repülőszázada. Az alegység napjainkban az Airbus KC-30A MRTT légi utántöltő/szállító repülőgépekkel repül, egészen pontosan hét példánnyal. Nemrégiben mindegyik KC-30A saját nevet kapott, ezek az Ipswich, a Brisban, a Wivenhoe, a Scenic Rim, a Warrego, a Willowbank és a Somerset. Az 1942-ben megalakult 33. repülőszázad öt, korábban Qantas tulajdonában lévő Short Empire repülőcsónakkal volt felszerelve. Ezek a Centaurus, Calypso, Coogee, Coolangatta és Clifton nevet viselték. 1983-ban újra életre hívták a 33-okat, de most már a Boeing 707 légi utántöltő/szállító repülőgépekkel felszerelve. Ezek a Sydney, Richmond, Windsor, Clarendonba, Castlereaghba, és Wilberforce neveket kapták.

Kanada részére engedélyezésre került 100 darab légvédelmi rakéta eladása az Egyesült Államokban. A Standard Missile 2 (SM-2) Blokk IIIC rakéták és a kapcsolódó berendezések beszerzése 500 millió dolláros kiadást jelent majd Ottawa számára. A rakétákhoz száz MK 13-as függőleges indítórendszert is megvásárolnak, ugyanis ezek a fegyverek a BAE System által tervezett Type-26-os típusú fregattokra fognak kerülni.

Elkezdik az Amerikai Légierőnél szolgáló F-15-ök katapultüléseinek cseréjét. A régebbi ACES II-t, mely számos más harci gépben is megtalálható, az új ACES 5 fogja pótolni. A Raytheon Technologies leányvállalata, a Collins Aerospace egy 700 millió dolláros szerződést nyert el, a továbbfejlesztett végtaglefogó rendszerrel, valamint a pilóta testsúlyának függvényében gyorsuló katapultüléssel. Az ACES 5 kevesebb, mint 5 százalékra csökkenti a katapultálással kapcsolatos súlyos sérüléseket, és kevesebb, mint 1 százalékra a katapultálással kapcsolatos gerincsérüléseket. Az ACES 5-öt rendelték meg a T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképző repülőgépek számára is, de a jövőben megjelenik majd az F-16, az F-22, a B-1B és az A-10C pilótafülkéjében is. 

Ez év augusztusi hír, hogy Peruban eladósorba került három darab Mil Mi-26T nehéz szállító helikopter. A hadseregnél használt gépek évek óta nem emelkedtek a levegőbe. A beszámoló szerint a Motor Szics D-136-as gázturbináik, segédhajtóműveik és reduktoraik mind nem javítható állapotban vannak. Ezenkívül a hidraulikus, az elektromos, a kommunikációs és a navigációs rendszerek sem működőképesek, továbbá, a sárkányszerkezeteken belső és külső sérülések is felfedezhetők. Újbóli repülőképessé tételük jelentős összeget emésztene fel. Lima 1995-ben vásárolta meg körülbelül 10 millió dollár ellenében a három Mi-26T-t, amelyek azelőtt az Aeroflot színeiben repültek. Az EP-705, EP-706 és EP-707-es lajstromjelet kapó helikopterek perui felségjelet viselve alig repültek. Az EP-705 és az EP-706, egyaránt körülbelül 600 órás repült idővel rendelkezett, míg a harmadik Mi-26T, az EP-707, mindössze 142 órával. Utóbbi ugyanis 2003 októberében egy leszállás során sérüléseket szenvedett. A helikopterek tizenkét, tizenhét és huszonegy éve nem emelkedtek a levegőbe. A szörnyű műszaki állapot ellenére a peruiak úgy vélték, hogy a helikopterek más Mi-26 felhasználók számára még érdekesek, értékesek lehetnek, és tartalék alkatrészekként szolgálhatnak. A műszaki állapotot taglaló tényeket ismerve nem meglepő, hogy a hírek szerint a helikoptereket 300000 dollárért az AGSL Aero Systems, egy fémhulladék-kereskedő cég vásárolta meg.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

Lockheed Martin F-35A Lightning II

NHIndustries NH90NFH

McDonnell Douglas AF-1A Skyhawk

CASA C-101EB Aviojet

Agusta-Westland HH-101A Caesar

Lockheed P-3C Orion

Eurofighter Typhoon EF2000

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Dassault Mirage 2000C

Northrop F-5N Tiger II

Aermacchi MB-339A

Boeing F/A-18E Super Hornet

Breguet Br.1150 Atlantic

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

LTV Aerospace A-7P Corsair II

Folland Gnat T.1

Boeing AH-64DN Apache Longbow

Dassault Mirage F1C-200

Grumman E-2C+ Hawkeye

Sepecat Jaguar T.4

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Westland WG-13 Lynx HAS.4

Republic RF-84F Thunderflash

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F/A-18D Hornet

Saab Sk60A

Sikorsky CH-53G

Saab J35Oe MkII Draken

Airbus A330 MRTT Voyager KC.3

Boeing C-17A Globemaster III

Eurocopter EC725 Caracal

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Airbus A400M Atlas

Újabb hír Kiskunfélegyházáról, az Arzenál fegyvergyárából: a CZ-k mellett Unique Alpine mesterlövészfegyvereket és az AR-10/15 családba tartozó félautomata karabélyokat is fognak előállítani idehaza.

Zord 

A legmodernebb átvilágító berendezésekkel és megnövelt kapacitással várja vissza az utasokat a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér csomagrendszere.

Az Egyesült Királyság hivatalosan is megvétózta a koreai FA-50 Fighting Eagle könnyű harci repülőgép Argentínának történő eladását. A dél-koreai gyártó erről már tájékoztatta is Buenos Aires-t – a brit alkatrészek miatt teheti ezt meg Nagy-Britannia.

Sok szeretettel ajánljuk figyelmébe a Nádas Tamás, műrepülő világbajnok emlékére rendezett fotókiállítást. A "Repülés szerelmese" címmel meghirdetett fotópályázat pályaműveit és Nádas Tamás repülős relikviáit tekinthetik meg a kiállítás keretein belül, 2020. november 7-8., 10:00-18:00 óra között a Hotel Mariott Budapest, Liz különtermében. A kiállítás nyilvános, a belépés díjtalan.

A Korea Aerospace Industries Ltd. (KAI) szeptemberben elkezdte a KF-X prototípus végső összeszerelését. Kategóriáját, képességeit tekintve az új típus az FA-50 és az F-15K/F-35 közé pozícionálható.

De ez a levél hosszúra nyúlt, elnök úr, és ideje befejezni. 

Vádolom Du Paty de Clam alezredest abban, hogy ördögi közreműködője volt a jogtiprásnak, hitem szerint öntudatlanul, és abban, hogy három éven át védelmezte káros munkáját a legabszurdabb és legbűnösebb machinációkkal. 

Vádolom Mercier tábornokot abban, hogy bűntárs, még ha lelki gyengesége által is, az évszázad egyik legnagyobb bűntettében. 

Vádolom Billot tábornokot abban, hogy kezében tartotta a Dreyfus ártatlanságát igazoló megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot, és eltitkolta azt; hogy bűnös az emberiesség és igazság elleni bűnben, melyet politikai cél és a kompromittálódott vezérkar megmentése motivált. 

Vádolom de Boisdeffre és Gonse tábornokokat abban, hogy bűntárssá váltak ugyanebben a bűnben, egyikőjük egyértelműen hitbuzgósága, másikuk talán azon testületi szellem által, amely a katonai hivatalokat szent tehénné, megkérdőjelezhetetlenné teszi. 

[…] 

Végül, vádolom az első hadbíróságot abban, hogy jogsértő döntés hozott, amikor elítélte a vádlottat olyan dokumentumok alapján, melyek titkosak maradtak, és vádolom a második hadbíróságot abban, hogy elfedte ezt azon tudatos törvénysértés által, hogy a bűncselekmény elkövetőjét felmentette. 

- Részletek Émile Zola „Vádolom…!” (J’Accuse…!) című nyílt leveléből, a L’Aurore párizsi napilap 1898. január 13-i számából 

A francia költő híres levelének szavai mind a mai napig erős érzelmeket ébresztenek az olvasóban, és úgy emlékeznek e sorokra, mint egy kiemelkedő sajtótörténeti pillanatra. A költő 1898-as írása ugyanakkor csak egy mozzanata volt annak az ügynek, amely kb. egy évtizedre a francia belpolitika egyik legfőbb csatatere lett. Ez az 1894-1906 között húzódó Dreyfus-ügy, amely egy német felmenőkkel rendelkező, zsidó vallású francia vezérkari százados hazaárulás miatti életfogytiglani elítélésével kezdődött, melyet a borzalmas dél-amerikai Ördög-szigeten kellett eltölteni (lásd lent), és a teljes francia politikai élet átrendeződésével végződött.

[...] Bővebben!

A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma a közelmúltban jelentette be, hogy a légierő számára új sugárhajtású gyakorlógépet keres, amivel a jövőbeli F-16-os hajózók alapkiképzését helyben meg tudják oldani, és nem lenne szükséges ezért az Egyesült Államokba küldeni őket.

Idén a második, összességében a negyedik MAGDAY gyakorlaton vett részt a magyar Gripen közösség augusztus végén. A kecskeméti vadászpilóták a házigazda Luftwaffe mellett, az izraeli légierő pilótáival is együtt gyakoroltak.

Három-négy évvel ezelőtt a németek elkezdték kidolgozni egy olyan többnemzeti harccsoport létrehozását, amely közös erővel képes reagálni a jövőbeni kihívásokra. A 2026-ig kitűzött és a légierőt érintő célok között szerepel az, hogy a német és szövetséges légierőkből álló többnemzeti légi harccsoport (MAG – Multinational Air Group) a harci és támogató feladatok összességét tekintve képes legyen napi háromszázötven felszállás végrehajtására. A kitűzött célok hetvenöt százalékát vállalva, a maradék huszonöt százalékhoz más légierőket vonnak be a Luftwaffe mellé - például a Magyar Honvédség Gripenjeit. A szándék az, hogy a kezdeti bevethetőségi képességet (IOC) 2023-ra, a véglegest (FOC) 2026-ra kell elérni. Ennek érdekében a tervezők évről évre lebontják, hogy a 2026-ig hátralévő időszakban mit kell elérni az adott évben. Évente négy kurzust, úgynevezett MAG-napokat (MAGDAY) szerveznek úgy, hogy egyszerre akár több külföldi részvevő is szerepelhessen.

Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis kijelölt állománya először 2018-ban vett részt a gyakorlaton, másodízben pedig tavaly februárban. 2019-ben a balti légtérrendészeti misszió (BAP) volt a fókuszban ezért nem repültek ki többször a magyarok, idén viszont két MAGDAY-t is beterveztek. A februári gyakorlat rendben lezajlott, a németeken kívül a cáslavi 211. Tigris század Gripenjeivel a csehek is jelen voltak. Velük 2-1 elleni, a német Tornadókkal 1-1 elleni légiharcot gyakoroltak a magyarok, és a kötelékben végrehajtott COMAO (Composite Air Operations) valamint a látóhatáron túli légiharc (BVR) feladatokból éjszakára is jutott.  

A röviddel ezután elharapózó koronavírus-járvány kétségessé tette, hogy sor kerül-e az idei második menetre. Amikor biztossá vált, hogy nem lesz akadálya a magyar kontingens kitelepülésének az augusztus 24-28. között tartandó gyakorlatra, intenzív felkészülés kezdődött Kecskeméten. A MAGDAY-re kijelölt pilóták a készültségi géppárt és a kiképzési repülésen résztvevő gépeket és hajózókat bevonva elsősorban látóhatáron túli légiharc mozzanatokat gyakoroltak. Az már korábban ismert volt, hogy a csehek ezt az egyébként általuk is betervezett gyakorlatot lemondták, ugyanakkor az izraeliek, akik korábban megfigyelőként már jártak a MAGDAY-en, részt vesznek rajta. Az izraeli légierő 105. századának kétüléses F-16D Barak gépei két korai előrejelző géppel és egy tankerrel támogatva már az előző hetet is Németországban töltötték, a Luftwaffe és a Heyl Ha’Avir történetének első közös gyakorlatán.

A magyar kontingens áttelepülését a földi lépcső kezdte. A Gripenek üzemeltetéséhez szükséges konténerek napokkal a MAGDAY kezdete előtt, közúton települtek Németországba. Őket augusztus 24-én, hétfőn korán reggel az az Airbus A319-es követte, amely a repülőműszakiak mellett más szakágak embereit és az egyik pilótát szállította a gyakorlatra. A négy kiképzett vadászpilóta mellett egy kiképzés alatt álló fiatal hajózó is kiutazott Németországba, és a háttérben segítette a többiek felkészülését. A négy együléses JAS 39C ezután települt a dán határ közelében lévő és a korábbi MAGDAY-ről már ismerős Schleswig-Jagelbe, az 51. Immelmann harcászati repülőezred bázisára. Akik a szállítógép fedélzetén utaztak, a közeli Hohn légibázison léptek német földre és a házigazdák által biztosított transzferrel jutottak át Jagelbe. Hohn egy szállítórepülő bázis, ahol minden van, ami az Airbus kiszolgálásához kell, míg Jagel csak az ott üzemeltetett Tornadókhoz rendelkezik kiszolgáló eszközökkel. A németek részéről már kevesebb kérdés merült fel, mint az előző években, tudták mire van szüksége a magyaroknak, akik immár megszokott helyszínre települtek.

A MAGDAY leginkább a vadász és csapásmérő gépeket, összesen mintegy 25-30 repülőeszközt magába foglaló nagy COMAO feladatokról szól, amelyeket kedden és csütörtökön hajtanak végre a résztvevők - ez a két nap a gyakorlat lényege. A keddi repülést megelőzi egy hétfői egész napos tervezés, majd a kedd estébe nyúló kiértékelés követi. Szerdán ismét tervezés, csütörtökön délelőtt repülés, este kiértékelés. Minden erről szól, e köré szerveződött, minden más feladat és repülés egy kiegészítő lehetőség. A kecskemétiek a hétfői kiérkezést követően kapcsolódtak be a tervezésbe. Ezt a keddi napon egy nagy COMAO feladat követte, majd a délután folyamán a magyarokra még légiharc feladat is várt: két Gripen és két Tornado szállt fel és vívott külön-külön 1-1 elleni légiharcot. Szerdán újabb felkészülés következett illetve délután egy kisebb, mini-COMAO amelyen a saját (kék) és ellenséges (vörös) oldalon egyaránt repült egy-egy Gripen. Csütörtökön ismét egy nagy COMAO feladat várt a résztvevőkre. Ebben mind a négy magyar Gripen részt vett és az egyik pilóta délután is repült még egy légiharc feladatot egy német Eurofighter ellen.

- Minden felkészülés videokonferencián zajlik. Ez egy életszerű dolog, mert egy valós konfliktushelyzetben nem biztos, hogy egy bázison lenne mindenki, és akkor is távkommunikációval menne egy bevetés tervezése - mondta az augusztusi MAGDAY magyar kontingensének parancsnoka. – A megadott időpontban mindenki bejelentkezik a videokonferenciába, és ott mennek az eligazítások. Minden bázis végigmegy minden részleten. Az egésznek van egy parancsnoka, egy mission commander, aki az egészet viszi és vannak a különböző szakterületek képviselői. Amikor az övék a szó, lehet kérdezni, aztán mindenki bedolgozik egy nagy prezentációba. Végül összeáll, hogy mikor mi történik, és ezen annyiszor megyünk végig, amennyiszer kell, és amíg nem világos az összes részlet. Szigorú időbeli korlátozások is vannak, ameddig el kell készülni mindennel. Amikor már minden egyértelmű, van még egy eligazítás. Másnap, a repülés előtt még van egy-egy eligazítás az időjárással és a légiforgalmi irányítással kapcsolatban, azután még egyszer átbeszéljük a dolgokat, majd utána mindenki kimegy a géphez és lerepüljük a feladatot. Most is ugyanazt a könnyen elérhető tenger feletti légteret használtuk, mint korábban és az időjárással is szerencsénk volt. Augusztusban annyival könnyebb dolgunk volt, mint télen vagy tavasszal, hogy a tizennyolc fokos vízhőmérsékletnél nem kellett a gumiruha, de természetesen vittük magunkkal a vízi túléléshez szükséges speciális eszközöket.

A feladatokban német részről Eurofighterek és Tornadók vettek részt, sőt a németek a légvédelmi rakétásokat is bevonták a gyakorlatba. Civil kontraktorok részéről ellenséges szerepben A-4 Skyhawkok és zavarógépek is repültek.

- A Tornadók kétgépes kötelékben dolgoznak és érezhetően a túlélés és az idő kitolása a céljuk, amíg a Eurofighter odaér és segít rajtuk. Ketten vannak a kabinban, egyikük mindig szemmel tartja a támadókat és egy ideig meg tudják védeni magukat. Van, aki nagyon jó ebben, és van, aki tanulja. Ha minden úgy jön össze, ahogy mi szeretnénk, akkor persze nem sok az esélyük, de ez a Tornado sajátosságaiból adódik. Nem arra van kitalálva, hogy lefordulja a Gripent és nem is tudja lefordulni, de néha azért kihívás tud lenni – fogalmazott a kontingensparancsnok.

Tornado ellen csak 1-1 elleni légi harc feladatot repültek a magyarok, egyébként azonos oldalon harcoltak, akárcsak az izraeli F-16-osokkal. Ők lent a földi célokat támadták, a magyar vadászok pedig a kötelék előtt vagy kísérőként repülve védték a bombázókat. (Itt nem közvetlen kíséretről van szó, a Gripenek nem a kötelékbe ágyazva repültek, hanem magasabban dolgoztak. A második, csütörtöki COMAO-ban például négy Gripen repült a kötelék előtt, húsz percig fenntartva a helyzetet.)

Az ellenfelek az A-4-esek, a Eurofighterek és a zavarógépek voltak. A Skyhawkok az ideiglenes repülőtérről felszálló és váratlanul felbukkanó MiG-29-eseket szimulálták. Érdekes szereplői voltak a játszmának, felbukkanásuk olykor komoly fenyegetést jelentett a kötelék számára. Biztonsági és kiképzési okokból limitálva volt, hogy merről érkezhetnek, meddig mehetnek el, melyik az ő légterük. Ezzel meg volt kötve egy Skyhawk pilóta keze és nem érvényesült az, amire teljes egészében képesek, de a tréning céljainak megvalósításához elég volt. Ugyanez mondható el a COMAO feladatok során az ellenséget játszó Eurofighterekről is: magasan jöttek, de meg volt kötve a kezük a fegyverzet tekintetében is. - A COMAO-nál vagy a BVR-nál a fegyver számít, az, hogy mi lóg a szárny alatt. Minél jobb a fegyver annál messzebbről oldhatjuk meg a problémákat – mondta a kontingensparancsnok. - A típus ellen megvan a jól bevált taktika, amit igyekszünk alkalmazni, de az erős, két hajtóműves Eurofighter komoly ellenfél.

A harc során a saját erők, azaz a kékek jelzik a lövést, a vadászirányító átadja az információt az ellenséget játszó pilótának, a vörösnek, és ha a lövés jó, akkor az ellenség „halott”. Visszafordul, egy külön légtérbe repül, és onnan tér vissza a harcba, mintha egy újabb gép szállt volna fel. Ha a vörös gép rakétája ér célba, a kék szereplő ilyen információt nem kap. A kiértékelésnél feketére színezik és attól kezdve már nem szereplője a harcnak.

Miután mindenki leszállt, az összes résztvevő repülési adatait felviszik egy kiértékelő felületre, azaz egy szoftver valamennyi repülőgép összes repülési adatát, útvonalát egy térképre helyezi, szinkronizálja, és már mehet is a visszajátszás. Végigmennek az egész harcon, a résztvevők végignéznek mindent: ki mikor indult, merre ment, mikor kire támadt, mikor lőtt, mikor ért oda a rakéta és érvényes volt-e a lövés vagy sem. Az eligazításokhoz és a videokonferenciákhoz hasonlóan mindez az avatatlan szemektől távol, egy elszigetelt helyiségben zajlik.

A tervezés, a feladat végrehajtás és a kiértékelés kulcsembere a White Cell. Az elnevezésnek magyar megfelelője nincs igazán, ő az adott feladat egyfajta menedzsere. Ő felel azért, hogy mikor lesz aktív fenyegetés a földi légvédelem részéről vagy, hogy mikor mennyi vörös gép menjen. Ő az, aki tisztában van az adott feladat kiképzési céljával, és ennek megfelelően, ha kell, akár menet közben is bele tud nyúlni a dolgokba, például egy újabb vörös gép bevonásával. Ilyen menet közbeni módosításra azért ritkán kerül sor, a tervezés során már megvan, hogy mire lesz szükség a végrehajtáskor. Ő dönti el, hogy milyen eredménnyel bombáztak a kékek és ő lesz az, aki levonja a következetéseket és eldönti, hogy mi volt jó, és mi nem, volt-e olyan, aminek nem kellett volna megtörténnie, vagy volt-e a repülésbiztonságot érintő probléma.

A német félnek alapos céljai vannak, hogy minek kell megfelelni. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden feladatot meg kell nyerni a nagy COMAO során, de a végén el kell jutni egy olyan helyzetbe, hogy mindenkinél működjön az adatkapcsolat (Link 16), meglegyenek a szükséges frissítések, hogy ne legyen probléma az irányítás a különböző repülőgépek között. Mindig van egy cél, és a végén elemzés, hogy mi az, ami zöld, azaz megvalósult, mi az, ami sárga, amin dolgozni kell még, és mi az, ami piros, vagyis abszolút nem ment. Most is voltak ilyen tanulságok, leckék. Az utólagos kiértékelésen azokat a pontokat emelik ki, amelyeken javítani szeretnének a következő MAGDAY-en. Arra kell koncentrálni, ami nem sikerült olyan jól. Ez lehet akár az erők elosztása, hogy mikor, hol, hány repülőgép vegyen részt az adott mozzanatban. Ezen van még mit javítani és megtalálni a leghatékonyabb formát.

A kitelepült gépekkel nem volt gond. Erre létezik ugyan egy vicces gondolat, miszerint a Gripenek „annál jobban viselkednek, minél közelebb vannak Svédországhoz”, a valóságban ez inkább a műszakiaknak köszönhető, akik szintén hozzátették a maguk részét az eredményes szerepléshez. A gyakorlat utolsó, pénteki napja már csak a hazatelepülésről szól. A Kecskemétre tartó Gripenekre Csehország felett a cáslavi pilóták végeztek gyakorló elfogást – miután befejezték a légterükön átrepülő amerikai B-52-es bombázó kíséretét. 2021-ben folytatás következik, ismét két MAGDAY részvételt terveznek a kecskemétiek.

*

Miközben a Gripenek hazafelé tartottak Németországból, Kecskeméten maradt kollégáiknak is akadt egy érdekes feladata, hiszen augusztus 28-án, pénteken egy nem mindennapi látogató repült át hazánk légterén. Az amerikai légierő B-52H bombázója Szlovákia felől érkezett és Gripenjeink kíséretében Románia felé tartott. A mozzanat a NATO tagországokat érintő, Allied Sky (Szövetséges Égbolt) elnevezésű demonstrációs repülés része volt.

Augusztus 22-én, a U.S. Air Force dél-dakotai Minot légierő bázisáról az 5. bombázó ezred hat B-52H gépe indult útnak, hogy a sarkkör felett átrepülve az Egyesült Királyságba, az amerikai bombázók által rendszeresen használt fairfordi légibázisra települjön. A földi személyzet két nappal később egy civil kontraktor Boeing 777-esén követte a bombázókat. A művelet a világ bármely pontján bevethető bombázó harci kötelék (Bomber Task Force) újabb európai rotációja volt.

Az amerikai bombázó erők európai jelenléte 2018 óta rendszeres. A Bomber Task Force egymást követő váltásaiban az USAF mindhárom stratégiai bombázótípusa, a B-1-es, a B-2-es és a B-52-es, egyaránt települt már Európába, ismerkedett a kontinenssel, mint környezettel és hajtott végre különböző kiképzési repüléseket, közös gyakorlatokat a szövetséges légi, szárazföldi és tengerészeti erőkkel. 

Augusztus 28-án korán reggel négy B-52-es szállt fel Fairfordból, hogy a NATO tagországok légterén átrepülve demonstrációs repülést hajtson végre. Az egyik bombázó a balti államok, a másik az északi szövetségesek, a harmadik Spanyolország és Portugália felé vette az irányt. A negyedik gép, a NATO 01 hívójelű, közel hatvan éves B-52H egy hosszabb útvonalat repült be. Az Egyesült Királyságból Hollandia felé vette az irányt, majd a német, cseh és a szlovák légtér következett. Az interneten nyilvánosan elérhető repülőgép-követő oldalak egyikének tanúsága szerint a NATO 01-es Magyarország fölé Tatától északra lépett be, majd 27 000 lábon (9000 méteren) repült át hazánk felett. A nyolc hajtóműves bombázónak a Sidewinder és AMRAAM légiharc rakétákkal függesztett kecskeméti Gripenek adtak kíséretet, volt tehát mit fotózniuk az amerikai hajózóknak is a B-52-es fedélzetéről.

A nyilvánosan elérhető útvonal Románia után bizonytalan képet mutat, de az bizonyos, hogy a B-52-es a Fekete-tenger felett, nemzetközi légtérben időzött, miközben az orosz légvédelem rádiótechnikai eszközei dolgoztak rá és orosz Szu-27-esek fogták el. (Nyilván nem véletlenül tartózkodott ugyanekkor a közelben az USAF és a Royal Air Force egy-egy RC-135 Rivet Joint és az utóbbi egyik Sentinel R.1 elektronikai hírszerző gépe.) A NATO 01 ezt követően átrepült a bolgár, török és görög légtéren - a törökben tankolt is - majd Fairford felé vette az irányt. Az útvonal érintette a horvát, az olasz és a francia légteret. A legtöbb ország felett kíséretet is kapott: a magyarokhoz hasonlóan Gripennel kísérték a csehek, F-16-ossal a görögök és a románok, Eurofighterrel és F-35-össel az olaszok. Az F-16-os mellett a románok MiG-21-est is emeltek a bombázó kíséretére és ugyancsak 21-essel kísérték a horvátok is, létrehozva ezzel a nagy találkozást a két hidegháborús ikon között. A bombázó a Csatornát átrepülve a késő délutáni órákban érkezett vissza Fairfordba. Ugyanezen a napon két másik B-52-es, a Minotról felszállva az Egyesült Államok és Kanada légterében repült.

* * *

MAGDAY fotó: Dr. Toperczer István. B-52-es fotó: MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis / Makkos őrnagy. A cikkek nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. októberi számában jelent meg.

Mark Esper amerikai védelmi miniszterrel történt egyeztetés után izraeli kollégája, Benny Gantz beleegyezett, hogy az Egyesült Arab Emírségek megkaphassa az F-35 Lightning II típust, amit egészen idáig ellenzett a zsidó állam vezetése.

Podcastot indított a magyar légiforgalmi szolgálat. A november elejétől kéthetente megjelenő epizódokban a légi közlekedés legérdekesebb témáit járják körül iparági szakértők, pilóták, valamint légiforgalmi és kutatás-fejlesztési szakemberek segítségével.

A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma nemrégiben jelentette be, hogy új sugárhajtású kiképző repülőgépek vásárlását fontolgatják a légierő korszerűsítése érdekében. Az opciók között szerepelnek az Olaszországban, Angliában és a Cseh Köztársaságban gyártott repülőgépek is. A fő cél a majdani Lockheed Martin F-16-os pilóták képzési rendszerének megfelelő szintre történő emelése. Szlovákia 2019-ben vásárolt 14 Lockheed Martin F-16 Block 70 vadászgépet, ezekből 12 együléses és 2 kétüléses variáns lesz. Jelenleg a Szlovák Légierő gépállományában hat L-39 Albatrosz oktató repülőgép található meg, amelyek várható élettartama a következő hat évben a végéhez ér. A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma nyolc, vagy tíz modern kiképzőgéppel kívánja lecserélni őket. Jelenleg különböző gyártókkal folynak a tárgyalások, így most még esélyes Leonardo M345 és M346, a BAE Systems Hawk és az Aero Vodochody L-39NG is. Pozsony gépenként 10 millió eurót kíván fordítani a beszerzésre, amelynek követelménye lesz például a szlovák vállalatokkal való ipari együttműködés lehetősége is.

Ukrajnában az Ukrinnmasz bemutatta a Kevlar-E gyalogsági harcjárművének prototípusát. A jármű fejlesztését az egyébként mezőgazdasági és építőipari berendezéseket gyártó magánvállalkozás már 2018 áprilisa óta végzi. Alapja a 2S1 Gvozdgyika önjáró tarack, melynek lövegét és tornyát eltávolították. A páncéltest ezen egykori küzdőtérnek helyet adó részének tetőpáncélzatát megemelték, ezért az itt lévő új desznattér mellső és oldalpáncélzat döntött kialakítású lett. A deszanttér ajtaja hidraulikusan lefelé nyitható. A deszanttér tetejének mellső részére került felszerelésre az ukrán eredetű KBA-105 Skval távirányítású torony. Ennek fegyverzete egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, egy ugyancsak 30 milliméteres KBA-117 automata gránátvető és egy 7,62 milliméteres géppuska. Továbbá a torony jobb oldalán két 6 kilométeres hatótávolságú félaktív lézeres önirányítású RK-2V Barrier-V irányított páncéltörő rakéta nyert elhelyezést. A Kevlar-E gyalogsági harcjármű kezelőszemélyzete 3 fő és 6 lövész szállítására képes. A már a prototípuson is látható némi pluszpáncélzat mellett a jármű elejét a harckocsikon már alkalmazott Knife reaktív páncélzat könnyebb változatával is tervezik védeni a jövőben. Jelenleg még kevéssé ismert a jármű meghajtása, amely valószínűleg még mindig a 300 lóerős JaMZ-238N motor. Nagyobb teljesítményű motor beépítését tervezik, mert a járműnek 70 kilométer per órás sebességgel kell haladnia aszfaltozott úton.

Hamarosan újabb F-16-ok érkezése várható Romániába. Ez év januárjában Bukarest további öt Fighting Falcon beszerzéséről kötött egyezséget Portugáliával, 130 millió euró értékben. Ezekből az első kettő, a 1614 (a Portugál Légierőnél egykor 15132) és a 1616 (a Portugál Légierőnél egykor 15135) oldalszámú F-16AM példány még 2020. augusztus 14-én szállt fel Monte Realból (Portugália) és repült át a megrendelőhöz. A szerződés értelmében október hónapban további két gép leszállítása van beütemezve. Október 8-án és 19-én két újabb, korszerűsítésen és nagyjavításon átesett F-16AM volt megfigyelhető már a román gépekre jellemző álcázó festést viselve. Ezek a 1613-as (a Portugál Légierőnél egykor 15122) és 1617-es (a Portugál Légierőnél egykor 15141) oldalszámot viselték. Az ötödik és egyben utolsó F-16-ot 2021 elején tervezik leszállítani, és ez a 1615-ös (a Portugál Légierőnél egykori 15134) oldalszámot kapja. Az utolsó szállítás után a Román Légierő állományában tizenhét F-16-os lesz, tizennégy együléses AM és három kétüléses BM repülőgép.

Bulgáriában immáron három nagyjavításról hazatért Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép található meg. A szovjet érában tervezett gépeket a fehérorosz 558-as repülőgép-javító üzem vette kezelésbe, Baranovicsiben. A Szu-25-ök 1988-ban jelentek meg Bulgáriában és a csúcsidőszakban összesen 35 példányt lehetett megtalálni a légierő állományában. A túlélőnek tekinthető 14 bolgár gépből nem mind került a további hadrendbe tarthatóságot garantáló munkafolyamatba. Az ezekben érintett 8 példányból (hat együléses és kettő kétüléses) az első 2019. augusztus 28-án indult útnak az 558. repülőgép javító üzem felé, egy Iljusin Il-76-os szállítógépben, részlegesen szétszerelve. A nyolc repülőgépen elvégzendő munkák 85,5 millió dolláros kiadással járnak. Kormányzati szinten van terv még további két repülőgép Belorussziába való kiküldésére, de azt csak a nyolc repülőgép nagyjavításának befejezése után mérlegeli a Bolgár Légierő, hogy további hat repülőgépét elküld-e Fehéroroszországba nagyjavításra. A tervek szerint az első két Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép szeptember 23-án tért haza. Ezek a fehér 246-os együléses Szu-25K, illetve a fehér 002-es kétüléses Szu-25UB-k voltak. A harmadik Szuhoj október 20-án érkezett meg, ez a fehér 253-as, ami szintén egy együléses Szu-25K változat.  Könnyedén felismerhetők a Belorussziát megjárt példányok, hiszen sötét, illetve világoszöld és barna digitális festésmintát kaptak.

Érdekes kijelentést tett az Egyesült Államok Külügyminisztériumának politikai és katonai ügyekért felelős helyettes titkára, R. Clarke Cooper a bulgáriai Graf Ignatievo és Bezmer légibázisokat is érintő látogatása során. Elmondása szerint az Egyesült Államok kormánya, természetesen az amerikai kongresszus jóváhagyásával, kész két F-16-os átadására Bulgária számára. A gépek használtak lennének és a Bolgár Légierő személyi állománya számára lehetővé tennék a típussal való alaposabb megismerkedést, még mielőtt a megrendelt nyolc újgyártású Block 70-es változatú példány megérkezne.

Lengyelországban már a lőgyakorlatokon, valamint a terepen végzett tesztelésen van a Huta Stalowa Wola (HSW) is kifejlesztett Borsuk (Borz) gyalogsági harcjármű. A prototípust az NPBWP platform (Nowy Pływający Bojowy Wóz Piechoty - Új kétéltű gyalogos harci jármű) elvárásainak megfelelően tervezték meg. A BWP-1/BMP-1-ek utódjaként megalkotott Borsuk egy 30 milliméteres Mk 44 Bushmaster II-es gépágyúval, valamint az ezzel párhuzamosított 7,62 milliméteres UKM-2000C géppuskával és a távirányított ZSSW-30 torony jobb oldalán elhelyezett két Spike-LR irányított rakétával van ellátva. Ezt a tornyot a lengyel WB Electronics és HSW cég közösen fejlesztette ki. A jármű mozgatásáról egy 885 lóerős MTU 199TE20 hathengeres motor gondoskodik, egy Perkins X300 sebességváltóval együttműködve. A gépágyúhoz 200, míg a géppuskához 400 darab lőszer került elhelyezésre a Borsuk belső terében. A parancsnok és a lövész számára a célok felderítését a GOC-1 Nike és GOD-1 Iris rendszerek segítik, ezek megtalálhatók a PT-17-es harckocsin is. Háromfős személyzete mellett hatfőnyi lövész szállítására képes a Borsuk. A 120 milliméteres aknavetővel ellátott mellett parancsnoki, egészségügyi és műszaki feladatokra átalakított járművek is megvalósíthatók az alváz felhasználásával. Továbbá a 24-25 tonnás úszóképes variáns mellett egy erősebb páncélzatú, így már 30 tonnás, igaz így már nem úszóképes változat is kidolgozásra került.

Lengyelországba is érkeztek repülőgépek ez év októberében. A még 2018 márciusában megrendelt Leonardo M346-os (Alenia Aermacchi M346 Master) sugárhajtású képzőgépekből szállt le a 7709-es oldalszámú október 5-én, majd a 7710-es oldalszámú október 20-án. Várhatólag hamarosan megérkezik a 7711-es is.

Megrendelték a holland CV9035NL gyalogsági harcjárművekre is a teljesen gumiból gyártott lánctalpakat. Ezt 2010 végétől próbálták ki harctéri körülmények között Afganisztánban, két lövészpáncéloson. A lánctalpakat közösen alkotta meg a kanadai Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalata. A CV90-esek távoli országba történő telepítését természetesen az otthon lefolytatott tesztek előzték meg, ahol kedvező tapasztalatokat szereztek. A 28 tonnás jármű több mint egy tonnával vált könnyebbé az új lánctalpakkal és a CV90-es által keltett zajt sikerült 10 dB-el, míg a rezgést 65%-al csökkenteni. E két utóbbi nem csak a szállított személyek komfortérzetét növeli, hanem az elektronikai rendszerek élettartama is növekedni fog, csökkentve ezzel az üzemben tartási költségeket. A lánctalpak afganisztáni tesztelését, a megerősített páncélzat miatt már 35 tonnás CV90-esekkel 2011-ben kezdték meg, akárcsak a robbanások okozta sérülésekkel szembeni ellenállóság kivizsgálását.

A Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalatának tervei között további lánctalpak megalkotása is szerepelt a norvég BvS10 és az M113 páncélozott szállító járművek részére. A norvég CV9030-as gyalogsági harcjárműveken ilyen teljesen gumiból készült lánctalpakat már évek óta használnak. Továbbá a CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő a piacon elérhető öt rendszer elemzését is elvégezték még 2019-ben. Ezek közül kerül kiválasztásra az Elbit Systems Iron Fist rendszere. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Az integrációt a BAE Systems fogja elvégezni. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et.

Hollandiába megérkezett az F-013-as jelzésű Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázó. A Leeuwarden légibázison 2020. október 27-én leszálló gép építését az olaszországi Cameriben végezték. Már előbb meg kellett volna érkeznie hazájába, azonban nem részletezett problémák miatt leszállítása csúszott, akárcsak az F-014-es jelzésű példányé, amely várhatóan szintén hamarosan megérkezik majd Hollandiába.

Újra a levegőbe emelkedett egy helyreállított Vickers Supermarine Spitfire Mk.IX vadászrepülőgép. Ezt a példányt még a II. világháború alatt rakták hajóra és indították el a Szovjetunió felé a Lend-Lease program keretében. Sok más társától eltérően meg is érkezett ide és repült is egészen 1945. május 18-ig, amikor is egy másik Spitfire-el történő ütközést követően lezuhant a Kola-félszigeten. A maradványokat 1997-ben vásárolták meg Nagy-Britanniából, ahol hosszú éveken át folyt a Spitfire helyreállítása. A gép nem rejtegeti múltját, a géptörzsön, a függőleges vezérsíkon és a szárnyakon egyaránt vörös csillag rikít.

Franciaországban kiválasztás került az a fegyverrendszer mellyel a flotta hadihajóit tervezik oltalmazni a jövőben drónok ellen. A Thales és a Nexter által kifejlesztett RAPIDFire fegyverrendszer alapját a CTA International (CTAI), a Nexter Systems és a BAE Systems nemzetközi leányvállalata által kifejlesztett új 40 milliméteres gépágyú alkotja. Ezt egy toronyba szerelve optikai célzórendszer és fejlett algoritmusok segítségével teszik képessé a kisméretű légi járművek elleni harcra, akár 4 kilométeres távolságból is. Az első RAPIDFire fegyverrendszerek átadását már 2022-re tervezik.

A francia Constructions industrielles de la Méditerranée (CNIM) bemutatta az L-CAT partraszálló katamarán továbbfejlesztett változatát. A projekt válasz azokra a követelményekre, amelyeket az erősen védett partszakaszokon végrehajtandó partraszállási műveletek növekvő valószínűsége jelent. E kihívásoknak való megfelelés érdekében a CNIM a partraszálló katamaránok legfontosabb paramétereinek javítására összpontosított. Az L-CAT Mk2-t elsősorban a nagyobb sebesség jellemzi. Ennek érdekében a négy korábbi, egyenként 1658 lóerős MTU motort ugyanannyi, de egyenként már 1820 lóerős, szintén MTU erőforrásra cserélték ki. A második új megoldás már innovatívabb. Mindkét hajótörzs között, a merülési vonal alatt, egy összekötő elem található, amely azonban nem a szilárdságot növeli, hanem a szárnyashajókhoz hasonlóan nagyobb sebességnél még jobban kiemeli a hajótörzseket a vízből. Mivel így kisebb a hidrodinamikai ellenállás, ez az erősebb motorokkal együtt ez lehetővé tette a maximális sebesség 30-ról 35 csomóra növelését.

Továbbá mindkét hajótörzs mellső részére felszerelésre került egy-egy 20 milliméteres gépágyúval ellátott távirányítású fegyverállvány. Mindezeken felül az L-CAT Mk2-n megnövelték a kormányállás méretét is, amit még plusz páncélzattal is elláttak.  Francia flotta jelenleg négy L-CAT-et birtokol, míg Egyiptom kettőt szerzett be. Mindkét országban a MISTRAL partraszállást támogató helikopterhordozókon kerültek alkalmazásra. Mivel Párizs jelenleg nem kívánja frissíteni az L-CAT-eket, az Mk2 verzió az exportlehetőséget szem előtt tartva került kialakításra. A CNIM már az amerikai LCAC leszálló légpárnás jármű alternatívájaként népszerűsíti legújabb termékét. A francia katamarán összehasonlítható sebességet kínál sokkal egyszerűbb üzemeltetéssel és alacsonyabb üzemeltetési költségekkel.

Olaszország külföldi partnereket keres egy modern harckocsi kifejlesztésére és megépítésére, és hivatalos ajánlatot tett Lengyelországnak, valamint Spanyolországnak, hogy csatlakozzanak ehhez a projekthez. Ez a kezdeményezés lehetőséget jelenthet a két országnak, akik - akárcsak Olaszország - szintén nem vesznek részt a francia – német MGCS programban, hogy fejlesztési és gyártási kapacitást hozzanak létre a harckocsik területén. Az olaszok látnak rá lehetőséget, hogy a jövőben tovább bővítsék a résztvevő országok körét. Például az utóbbi években igencsak jó úton járó olasz-izraeli védelmi együttműködéseknek és beszerzéseknek köszönhetően akár a zsidó állam is felbukkanhat majd a csapatban. Lengyelország részéről már közölték, elemzik az olaszok ajánlatát.

Megkapta utolsó Eurofighter Typhoon, vadászbombázóját is az Olasz Légierő. Az október 23-án, az észak-olaszországi Istrana légibázison landoló MM7356-os gép a Tranche 3-as szintnek megfelelően került legyártásra a Torino melletti Caselle-i üzemében. Így jelenleg ezzel a géppel együtt Olaszország 96 darab F-2000-t üzemeltet, amelyekből 82 F-2000A együléses és 14 TF-2000A kétüléses példány, a helyi megjelölésben. Az Istrana-i repülőtéren települő 51. Repülőezrednél az MM7356-ot is beleszámítva már 22 darab Tranche 3-as vadászbombázó található meg. A Caselle-i gyárban nem maradnak munka nélkül, hiszen itt jelenleg már tavaly óta a Kuvait Légierő Eurofighter-eit gyártják. A négy partnerország mellett, amelyek már 472 Typhoon-t rendeltek (Nagy-Britannia: 160, Németország: 143, Spanyolország: 73), a nemzetközi ügyfelek között ma már szerepel, Szaúd-Arábia (72 repülőgép), Ausztria (15), Omán (12), Kuvait (28) és Katar (24), így eddig összesen 623 Eurofighter Typhoon repülőgépet rendeltek meg.

Spanyolországban a Navantia hajógyárban elkezdték az S-70-es GALERNA-osztályba tartozó MISTRAL (S-73) tengeralattjáró szétszerelését. Ez az egység ez év június 10-én került kivonásra és 35 évvel ezelőtt, 1985 júniusában lépett szolgálatba. Ezek a tengeralattjárók a francia AGOSTA-osztály helyben készült, minimális eltérést felmutatni tudó példányai. A MISTRAL még jó állapotban lévő alkatrészeit felhasználni tervezik a két, még továbbra is szolgálatban maradó S-70-es tengeralattjárón, a TRAMONTANA (S-74) és a GALERNA (S-71) nevet viselőkön, valamint a tengeralattjárósok képzését végző intézményben, mint szemléltető eszközök. Az 1980-as évek első felében építeni kezdett testvérhajók közül a másodiknak elkészült SIROCO (S-72) 2012 közepén került kivonásra. 2019. december 20-án jelentették be, hogy elvetették a MISTRAL tengeralattjáró tervezett nagyjavítását. Az egység élettartama során az utolsó nagyobb hajógyári munkára azért nem volt szükség, mivel az S-80-as osztályba tartozó ISAAC PERAL (S-81) hadrendbe állítása ezt szükségtelenné teszi. Az 1985-ben szolgálatba állt MISTRAL esetében ez volna az ötödik ilyen nagyjavítás, amit 2015-ben hagytak jóvá. A TRAMONTANA esetében a pár évvel ezelőtti nagyjavítás és korszerűsítés során majd 60 millió dollárt költöttek el. A MISTRAL lecsupaszított hajótestét átverésre tervezik majd bocsátani a 2021-es évben.

A Spanyol Nemzeti Repüléstechnikai Intézet, az INTA megadta az Airbus A330 MRTT Voyager légi utántöltő repülőgépek számára azt az engedélyt, melynek birtokában a törzsvégi hajlékonycsöves rendszeren keresztül is láthatnak el üzemanyaggal nagyméretű repülőgépeket. Jelenleg a Brit Királyi Légierő (RAF) az egyetlen olyan MRTT ügyfél, aki ezt a rendszert használja. Innentől fogva tehát az A400M Atlas teherszállító repülőgép számára is mindennapos eseménnyé válhat a törzsvégi hajlékonycsöves rendszeren keresztüli üzemanyag felvétel a 14 brit Voyager valamelyikéből, ahogy az már megvalósult a Panavia Tornado, az Eurofighter Typhoon, a C-130J Super Hercules, az E-3D Sentry, és az F-35B Lightning II típusok esetében is.

Görögország számára négy MH-60R Seahawk helikopter legyártására kapott megbízást a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sikorsky. A 180 millió dolláros beszerzés kiegészül egy 3,98 millió dollárossal is, ez három AN/AQS-22 merülőszonárt foglal magába. A négy helikoptert és a szonárrendszereket várhatóan 2025 februárjáig szállítják le a Görög Haditengerészet számára.

A görög Estia újság arról számolt be, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a közelmúltbeli görögországi látogatása során biztosította az európai országot, 20 Lockheed Martin F-35A Lightning II biztosan eladásra fog kerülni számára. A lap azt is tudni véli, hogy a 2022-ben hat repülőgépet vásárolnak majd meg, és azokat az első hat francia Dassault Rafale vadászbombázóval nagyjából egy időben szállítják le. Továbbá azt is valószínűsítik, hogy a görög F-35-ök egy része olyan példány lesz, melyeket eredetileg a szomszédos Törökország részére kezdtek el építeni. Ez év elején mindenesetre a gyártósoron 24, az építés különféle szakaszában lévő, eredetileg török megrendelésre elkészíteni kezdett F-35-ös volt megtalálható. A már elkészültek közül – az első török F-35A 18-0001 gyártási számmal 2018. május 10-én repült első alkalommal – nyolcat az USAF fog hadrendbe állítani a legutóbbi hírek szerint. További hatot tartós tárolásba helyeznek, lehet ezek lesznek majdan az első görög Lightning II-ek. Ez év júliusában Görögország azt tervezte, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át.

Az Orosz Hadsereg részére elkezdték átadni a korszerűsítésen átesett BMP-1AM jelzést viselő gyalogsági harcjárműveket. A 2018-ban bemutatott variáns legfőbb jellegzetessége az új távirányítású torony. Ezzel mindegy 1,5 méterrel növekedett meg a magassága, de fegyverzet is módosult, a jól ismert 30 milliméteres 2A72 gépágyúra, amelynek csöve függőlegesen 74 fokig emelhető fel. Ez egészül ki egy 7,62 milliméteres géppuskával, valamint 9K115 Metisz irányított rakétával. A BMP-1-ben lévő UTD-20 motort egy ugyancsak 300 lóerő teljesítményű, de gazdaságosabb UTD-20S1 váltotta fel, mint ami a BMP-2-ben is megtalálható. A teljes tömeg 14,2 tonnára növekedett, de a maximális 65 kilométer per órás közúti sebesség és az 550 kilométeres hatótávolság változatlan marad. A régi R-123M rádió berendezést a modern R-168-25U-2 váltotta fel, amely védett kommunikációt biztosít. A BMP-1AM legénysége továbbra is 3 fő és változatlanul 8 lövész szállítására képes. Hátrányaként a meg nem erősített páncélvédelmet és a némileg lecsökkent mozgékonyságot lehet felróni, azonban azt tudni kell, hogy Moszkva terveiben mintegy 10 évnyi szolgálati idő szerepel az BMP-1AM neve mellett, így egy ilyen kismérvű korszerűsítése elegendőnek bizonyulhat a jármű számára.

Arab médiainformációk szerint az első néhány MiG-29M/M2-es vadászbombázó már megérkezett Algériába. Az Algériai Légierő a közel 2 milliárd dolláros szerződésben újabb Szuhoj Szu-30MKA és MiG-29M/M2 vadászbombázók megvásárlása mellett kötelezte el magát 2019-ben. Előbbi változatból már rendelkezik 58 darabbal az észak-afrikai ország, ezek mellé akkor 16-ot rendeltek meg 14 darab MiG-29M/M2-es mellett. Utóbbiakkal Algéria 36 elavult MiG-29-ének némelyikét kívánja kicserélni, amelyeket Fehéroroszországból és Ukrajnából vásároltak a 2000-es évek elején, és 2020 után nem sokkal kivonásra kerülnek majd. Ezek helyére anno 34 új MiG-29SzMT-t rendetek meg, de az első 15 gép megérkezéséig kiderült, ezek nem voltak minden részletükben újak, elkészítésükhöz régebbi példányok alkatrészeit is felhasználták az oroszok. Ezért az észak-afrikaiak elálltak a beszerzéstől és rendeltek helyettük 16 darab Szu-30MKA-t. Ebből a típusból a legutóbbi szállítmányt 2017-ben vették át. A hírek szerint az első pár új együléses MiG-29M és a kétüléses MiG-29M2 szétszerelve érkezett meg a vevőhöz és összeállításukat helyben végezték el. A gépek felszereltsége állítólag megegyezik az Egyiptom által megvásárolt példányokéval. A szállítás módja, miszerint az vízen, vagy levegőben történt-e meg most még nem tisztázott.

Pakisztánban még október 6-án jelentette be Zafar Mahmood Abbasi tengernagy, hogy a flotta számára 10 új tengeri járőrgépet fognak beszerezni a jövőben. Ezek a jelenleg is használt amerikai Lockheed P-3C Orion-ok utódjai lesznek. Azt is megemlítette, hogy ezek az új gépek egy kereskedelmi típus átalakításával jönnek majd létre. A konkrét géptípus nem került megnevezésre eddig. Most kiderült, a pakisztániak a brazil Embraer Lineage 1000-et szemelték ki, mint a jövőbeli tengeri járőrgépük alapját. A pakisztániak eddig csak egyetlen repülőgépet rendeltek meg, tehát a program a kezdeti szakaszában van. A pakisztáni szolgálatra átállított repülőgép neve Sea Sultan lesz. Egy ilyen mérvű átalakítás igencsak időigényes és kétséges kimenetelű is lehet, hiszen a polgári célra tervezett és gyártott repülőgépet alaposan át kell majd építeni az új feladat ellátásához. Jelenleg még nem tudni az Embraer részt fog-e venni az átépítésben bármilyen módon is.

A gerincfektetés ünnepélyes ceremóniájával Pakisztánban kezdetét vette egy MILGEM-osztályú korvett építése. Iszlámábád négy ilyen török tervezésű egység beszerzését határozta el még 2018-ban. Az elsőt még Törökországban készítették el, azonban a többit már helyben, a Karachi Hajógyárban építik meg licenc alapján. A most építetni kezdett második egység várhatólag 2024-ben kerül majd átadásra. A MILGEM-osztályú korvettek a Pakisztáni Haditengerészet egyik technológiailag legfejlettebb felszíni egységei lesznek. Ezek a hajó a legmodernebb fegyverekkel és modern érzékelőkkel lesznek felszerelve, beleértve a légvédelemre, a felszíni célpontok, valamint a tengeralattjárók ellen alkalmazható fegyverzetet is. A felszíni célok elleni fegyverzetet a török fejlesztésű Atmaca (Héja) hajó elleni robotrepülőgép képviseli, amivel az tengeri első lövészetet 2019. november 3-án hajtották végre.

Akkor a Fekete-tengeren, egy szintén török tervezésű és gyártású hajóról, a MILGEM-osztályú KINALIADA (F-514) korvettről történt az indítás. A Roketsan által fejlesztett 800 kilogrammos tömegű Atmaca egy 200 kilogrammos harci résszel van ellátva, hatótávolsága 200 kilométer. A végfázisban aktivizálódó aktív radaros önirányító rendszerét tehetetlenségi navigációs rendszer és műholdas navigációs rendszer egészíti ki. Hossza 5,2 méter, (így az Atmaca nem lett hosszabb, mint az RGM-84F variáns, vagyis 5,23 méter) törzsátmérője 350 milliméter, szárnyainak fesztávolsága 1,4 méter. Mozgatásáról egy Microturbo TRI 40 sugárhajtómű gondoskodik, ezt szeretnék majd kiváltani egy török tervezésű és építésű gázturbinára a jövőben. A gázturbina beömlőnyílását a szárnyak mögött alakították ki. Az Atmaca fejlesztését 2012-ben kezdte meg a Roketsan, az első indításra, igaz még csak szárazföldről, 2017 márciusában került sor.

A világhálóra felkerült kép alapján, már folyik Oroszországban Vietnam részére a Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású felfegyverezhető kiképzőgépek gyártása. Januárban tudósított arról a világsajtó, hogy az ázsiai ország legalább 12 darab Jak-130-at fog beszerezni 350 millió dollár ellenében.

Egyre közelebb van az az időpont, amikor ismét új gyártású orosz helikopterek kerülnek majd leszállításra Dél-Koreába. Az ázsiai országban jól ismertek a Kamov és Mil gyártmányú helikopterek és most az egyeztetések során bebizonyosodott, mindkét fél hajlik arra a megállapodásra, hogy Oroszország helikopterek leszállításával törlessze a még fennálló államadósságát Szöul felé.

Tajvan számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma úgy döntött, hogy jóváhagyja 100 Harpoon partvédelmi robotrepülőgép-rendszer (Harpoon Coastal Defence Systems, HCDS) és a hozzájuk kapcsolódó berendezések eladását. Ez a partvédelmi robotrepülőgép-rendszer indítóként négy RGM-84L-4 Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgépet szállíthat négytengelyű teherautókra telepítve. A tajvaniak számításai szerint egy esetleges kínai inváziós erők 50% -ának feltételezett megsemmisítéséhez a meglévő készleteiket legalább 112 darab Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgéppel kell kiegészítenünk. A beszerzés becsült összköltsége 2,37 milliárd dollár körül fog alakulni..

Japán érvényesítette az eddigi végleges két Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépen felüli további igényét is. Így már kifizetésre került a gyártó felé a 3. és a 4. japán példánynak is az ára, valamivel több, mint 342 millió dollár. Japán számára a Boeing 2019. szeptember 13-án, pénteken kezdte el az első KC-46A Pegasus építését a szárny összeszerelésével. Az everetti gyártósorról – ahonnan polgári megrendelésre már több mint 1150 darab különféle 767-est adtak át - az eddigi megrendelések köszönhetően így már négy KC-46A fog lekerülni Tokió számára. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. Japán lett a típus első külföldi megrendelője, de a KC-46A Pegasus-al kapcsolatos problémák miatt a 2020-ra tervezett átadásra csak 2021-ben fognak sort keríteni. Az első japán Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép festésével 2020. szeptember 17-én végeztek az USA-ban. A 3. és a 4. gépet várhatólag 2023. június 30-ig szállítják majd le.

Nem keltett túl nagy meglepetést, amikor Japánban bejelentették, kiválasztásra került az a cég, mely fővállalkozóként fog részt venni a következő generációs harci repülőgép létrehozásában. Ezt a szerződést természetesen az ezen téren is már tapasztalatokkal rendelkező Mitsubishi Heavy Industries nyerte el. Ez a döntés egy 40 milliárd dollár feletti katonai szerződést hozott számára tető alá. Meg kell jegyezni, a Mitsubishi eddig még nem állt elő repülőgépe részletes terveivel. Az új típusról készült fantáziarajzok azonban csak nyomokban emlékeztetnek az ATD-X gépre. Az akár 100 darabos mennyiségben is rendszeresítésre kerülő új gép mérete a Lockheed Martin F-22A Raptor méreteivel fog vetekedni, vagyis igencsak nagyméretű lesz.

Erőforrásaként a F-22-ben használt Pratt&Whitney F119-hez hasonló teljesítmény leadására képes, 2018-tól tesztelt Ishikawa-Harima Heavy Industries XF-9-1 gázturbinák szolgálnak majd, amik lehetővé fogják tenni a szupercirkáló képességet is. Ezek a várakozások szerint az esetleges módosításokat követően is rövidebbek lesznek, mint az F119-ek, így a Raptor-hoz viszonyítva nagyobb fegyvertér kialakítására nyílik majd lehetőség a japán lopakodón a tervezők számára. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi ATD-X (Advanced Technology Demonstrator) Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek a nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.

Tokió ez év végéig kiválaszt egy tengerentúli partnert is a repülőgép-technológiával kapcsolatos együttműködésre, amelynek egyik fókuszpontja a lopakodó technológia. A gép tervezését még ebben a pénzügyi évben el szeretnék indítani, amire van még pár hónap, hiszen az csak 2021. március 31-én zárul le. Ezt követi a tervezés és gyártási tervek véglegesítésének befejezése után az első prototípus építése, amelyet a tervek szerint 2024-ben kezdenek el, majd 2028-ban jöhetnek a repülési tesztek is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető repülőgép 2030-ban, vagy 2031-ben gördül majd le a szerelősorról, és az új vadászgép, melynek legfőbb szerepe a légiharc lesz, 2035-ben kezdi majd meg a Mitsubishi F-2 vadászgépek leváltását.

Mint az köztudott, nem minden ausztrál Boeing F/A-18A/B Hornet repülőgép került eladásra. Az egyik ilyen gép az A21-022 lajstromjelű példány is, amelyik múzeumban lesz kiállítva. A 30 éves ausztrál szolgálat alatt 6131,5 órát repült Lódarázs jelenleg szétszerelt állapotban található meg, ugyanis hamarosan összeszerelésre kerül és Canberrában lesz kiállítva.

Szintén a testet öltés folyamatában leledzik az első ausztrál megrendelésre építeni kezdett Northrop Grumman MQ-4C Triton pilóta nélküli felderítő repülőgép. A 360 fokos körülfordulásra képes AN/ZPY-3 több üzemmódú AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorral rendelkező Global Hawk haditengerészeti megfelelője hasznos társa lesz a P-8A Poseidon tengerészeti járőrgépeknek, amely szintén viselni fogja a kengurus felségjelet. Az első ausztrál Northrop Grumman MQ-4C Triton pilóta nélküli felderítő repülőgép átadása 2023-ban várható. Ausztrália még 2018-ban határozta el hat darab MQ-4C Triton beszerzését, a hatodik példányt 2025 végére tervezik leszállítani. A típus bázisaként a dél-ausztráliai Edinburgh-i repülőtér fog szolgálni, de Tindalban is létrehozzák a típus üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúrát.

A jövő szavát meghallva, korszerű fegyverzettel szeretnék ellátni az Amerikai Haditengerészet ARLEIGH BURKE-osztályú rombolóit. Ez nem jelent mást ebben az esetben, mint hiperszonikus rakétákat. Érdekes lesz ennek az elképzelésnek a megvalósítása, hiszen jelenleg még nem ismert olyan hiperszonikus rakéta, amelyik méretéből kifolyólag könnyedén elhelyezhető lenne az ezen hajóosztályon is alkalmazott Mk 41-es függőleges indítókonténerekben. Ezekben legfeljebb 6 méter hosszú és 53 centiméter átmérőjű rakétákat lehet elhelyezni. Amennyiben kitartanak az átfegyverzés megvalósítása mellett, egy megfelelő befoglaló méretekkel rendelkező rakétára lesz szükség.

Az Amerikai Haditengerészet 2020. október 21-én ünnepelte a Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítő repülőgép első repülésének hatvanadik évfordulóját. A két hajtóműves turbopropeller repülőgépet az 1950-es évek végén tervezték és fejlesztették ki a dugattyús motorral hajtott Grumman E-1 Tracer típus helyettesítésére. Az E-2A-ból 59 darabot építettek meg, ezekből 49-et korszerűsített E-2B-re. Az E-2C-ből már 63 épült meg, míg a napjainkban a legkorszerűbb E-2D Avdanced Hawkeye gyártása folyik, amelyből eddig 86 darabot rendeltek meg. Külföldön is népszerű lett a típus, Egyiptom 5+1 E-2C-t, Franciaország 3 C-t és 3 D-t, Izrael 4 C-t, Japán 13 C-t és 4D-t (további 5 D opció jelenleg) Mexikó 3C-t, Szingapúr 4 C-t, míg Tajvan 4 továbbfejlesztett C-t vásárolt.

További halasztást könyvelhet el a Lockheed Martin F-35-ös típus teljes sebességgel történő gyártásának elindítása. Ugyanis az ennek feltételeként szabott próbákat 2020 decemberéről 2021 elejére halasztották el. Ezeket egyébként már 2017 decemberében el kellett volna végezni, azonban eddig nem sikerült teljesíteni ezt a követelményt. Persze azt sem árt megemlíteni, hogy ennek ellenére is olyan mennyiségben készülnek az F-35-ök, hogy más gyártók erről csak álmodozhatnak saját gépeik esetében. 2020 végéig a tervezett 141 F-35A/B/C helyett csak 121 fog elkészülni, a Lockheed Martin szerint ez az elmaradás a koronavírus járvány számlájára írható.

Az F-35-höz kapcsolódó hír, hogy az USAF első pilótája elérte az 1000 repült órát a típuson. Jared „Vic” Santos alezredes 2000-ben diplomázott a Légierő Akadémián. F-15C-n 1200 órát repült, majd egy csereprogram keretén belül a tengerészgyalogság F/A-18 Hornet gépein is sikerült összegyűjtenie 800 órát.

Hat CH-53K King Stallion helikopter is megrendelésre került a Sikorsky-tól ezen a héten. Az Amerikai Tengerészgyalogság tervezett 200 gépes állományát gyarapítandó forgószárnyasok a IV. rendelési tételt képezik. Ezekért 550 millió dollárt kell kifizetni, átadásukra 2024 júliusáig kerülhet sor. Így már 24 darab CH-53K King Stallion helikoptert rendeltek meg a tengerészgyalogság részére.

Nagy-Britanniától vásárol repülőgépet az Egyesült Államok. A 2020. október 28-án közé tett szerződésben egy Boeing E-3D Sentry AEW.1-t említenek. Tény, a RAF az anno beszerzett hét gépéből párat már úgy sem használnak. A tengerentúlon viszont némi átépítést követően a CFM56-os gázturbinákkal ellátott Boeing 707-320-as gépeket oktatógépként használnák. Méghozzá az Amerikai Haditengerészet által repült E-6B Mercury légi harcálláspontra kerülő pilóták képzésénél. A brit gépek előnye, hogy a hajlékonycsöves rendszer mellett képesek a merevcsöves rendszerrel is üzemanyagot vételezni a levegőben, így ezt a rendszert már nem kell kiépíteni és a pilóták ezt a kényes mozzanatot is gyakorolhatják majd segítségével. Jelenleg a pilótaképzéshez magukat az E-6B Mercury légi harcálláspontokat használják fel, ami negatívan befolyásolja a típus hadrafoghatóságát és a képzés ideje is hosszabb. Ez a megoldás évi 600 plusz repült órát és 2400-al több fel-és leszállást ró a meglévő tizenhat E-6B-re. A típust egyébként három század repüli a VQ-3 Ironman, a VQ-4 Shadows és a VQ-7 Roughneck.

Végrehajtotta első repülését az első korszerűsített Embraer T-27M Tucano turbólégcsavaros kiképző repülőgép október 23-án. Az első repülést Marcelo Zampier Bussmann repülő ezredes tesztpilóta, a Repülési Kutató és Tesztintézet (IPEV) vezetője hajtotta végre, Matheus Pacheco Guanabara Santiago hadnaggyal, aki tesztmérnökként foglalta el a hátsó ülést. A 2 óra és 5 percen át tartó  első repülés során az elektromos rendszer különböző szintű meghibásodásainak hatását, valamint a vészhelyzeti rendszerek működését vizsgálták, és az újonnan beépített berendezések integrációját tesztelték. A T-27M műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósítható lesz a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt a következő év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A319-112

Saab JAS39C Gripen

AMX International AMX

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Dassault Mirage IVA

McDonnell Douglas F-15C Eagle

MiG-29UB

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Dassault Rafale C

Boeing F/A-18E Super Hornet

Saab 105Oe

Lockheed S-3B Viking

Eurofighter Typhoon EF2000

McDonnell Douglas EAV-8B Harrier II

Dassault Mirage F1CR

Shaanxi Y-9

Lockheed Martin F-22A Raptor

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas T-45C Goshawk

Dassault Mirage 2000-5F

Canadair NF-5B-2000

De Havilland DH-115 Vampire T.55

Douglas A-4SU Skyhawk

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Piasecki H-21C Shawnee

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas EF-18M Hornet

Szuhoj Szu-30SzM

Lockheed P-3C Orion

Aérospatiale AS 332M1 Super Puma

Airbus A400M Atlas

Sepecat Jaguar GR.3A

Kirgizisztánban, Közép-Ázsia egyetlen nyugati típusú demokráciájában az utóbbi egy hónapban – mondhatni szokás szerint – forrottak az indulatok. Zseenbekov elnököt – aki bebizonyította, hogy szemben a többi poszt-szovjet állammal, Kirgizisztánban nem lehet elcsalt választás után hatalomban maradni – , csakúgy mint kettő másik elődjét, az utcai indulatok késztették lemondásra. A hatalomba került Zsaparov ideiglenes elnök (és miniszterelnök) a tüntetők követelésének megfelelően egyenesen a börtönből került hatalomra. A nacionalista és populista kijelentéseiről ismert új elnök komoly kihívás elé állíthatja az Oroszország és Kína közé szorult államot: képes lesz Kirgizisztán megtartani nyugati típusú demokráciáját, vagy megindul a lejtőn a poszt-szovjet tagállamokra jellemző autokrácia sikamlós mezsgyéjén?

Utcai indulatok és egy kiszabadított ex-elnök

Október 5-én hatalmas tömegek gyűltek össze Biskekben, mondhatni gyakorlatilag menetrendszerűen, miután Zseenbekov elnök pártján és pár vele szövetséges politikai formáción kívül mindössze kettő ellenzéki párt jutott be a kirgizisztáni parlamentbe. A rendvédelmi erők még aznap megkezdték a választások eredményét elutasító tüntetők oszlatását: többek közt könnygázt, gumilövedéket és villanógránátot is bevetettek. A TASZSZ szerint a hatóság azért kényszerült erre a megoldásra, mivel a tüntetők kövekkel hajigálták meg őket. A megmozdulást több mint tíz párt támogatta, hangosan kritizálva az autokratikus kormánypártot, illetve neheztelve az elcsalt választás miatt, követelve annak megismétlését. Állításuk szerint egyenetlen volt a küzdelem, melyben a hatalom érvényesítette minden legitim (sőt illegitim, például szavazatvásárlás) eszközét. A pártok vezetői levélben szólította fel a kirgiz központi választási bizottságot, hogy érvénytelenítse a választás eredményét. Késő délutánra közel hatezer fő gyűlt össze Biskek belvárosában, támogatva az indítványt.

A választási eredmények értelmében egy kivétellel Szooronbaj Zseenbekov elnökhöz közel álló politikai erők jutottak be csak a parlamentbe, így az újonnan alapított Egység (Birimdik) nevű szocialista párt (25%-al) – Zseenbekov csoportja, melyet fivére vezet –, a liberális Hazám, Kirgizisztán (Mekenim Kirgizstan), mely az elnökkel kifejezetten jó kapcsolatot ápoló Matraimov-családhoz köthető, továbbá a kormányhű centrista Kirgizisztán Párt, valamint a valódi ellenzéki Egységes Kirgizisztán, mely mindössze 13 mandátumot tudott szerezni, illetve hajszál híján, de elérte a bejutási küszöböt a radikálisabb hangvételű Zseenbekov-ellenes Hazafi (Mekencsil).

A tüntetések nem hagytak alább: egy nappal később a demonstrálók megostromolták és elfoglalták a kirgiz kormány székházát Biskekben. Mindeközben más források szerint a biskeki városháza is tüntetők kezére került. Az éjszaka során végül a parlament is elesett, mely többek közt az elnöki és az államügyészi hivatalnak is otthont ad. A tüntetők különböző dokumentumokat szórtak ki az ablakon, az épület egyik része pedig ki is gyulladt. Zseenbekov ekkor már visszafogottabban reagált: megkérte a tüntetőket, hogy ne destabilizálják az államrendet és megígérte, hogy tárgyalásokat kezd az ellenzék vezetőivel, melynek eredményeképp kész akár meg is semmisíteni a választás eredményét. A hatalom eddigre viszont már kicsúszni látszott Zseenbekov kezéből: a belügyminiszter például nem ment be dolgozni, minisztériumát pedig az ellenzék egyik nagyhatalmú képviselője, az egykoron magas rangú belbiztonsági tisztként szolgálatot teljesítő Kurszan Aszanov vette át. Az új belügyminiszter ígéretet tett, hogy megszünteti az ország destabilizálására irányuló törekvéseket, és nem fogja engedni, hogy Biskekben olyan képek legyenek, mint 2010-ben, amikor a Bakijev elnök elleni erőszak több száz kirgiz életet követelt az utcákon. A rendőrség egymással ellentétes utasításokat kapott: egyszerre kellett biztosítania a tüntetők biztonságát, valamint levernie a demonstrációt, az összecsapásokat és a fosztogatást.

Demonstrálók egy csoportja kiszabadította a korrupció miatt 11 évnyi börtönbüntetésre ítélt 63 éves Almazbek Atambajevet is, aki 2011 és 2017 között államfőként szolgált Kirgizisztánban. A nyári ítélet szerint Atambajev közrejátszott az alvilági bandavezér, a kábítószer- és fegyverbirtoklásért, valamint különböző lázongások szervezéséért elítélt Aziz Batukajev kiszabadításában, aki 2013-ban hamis iratokkal tudott elhagyni egy javító-átnevelő tábort. Dokumentumai halálos betegnek állították be, holott egy későbbi orvosi vizsgálatból kiderült, mindez nem volt igaz. Batukajev azonnal külföldre menekült. A volt államfőt az után fosztották meg végleg mentelmi jogától, miután még a biztonsági erők sem tudták őrizetbe venni, ugyanis saját, privát kommandósai visszaverték a támadást, sőt hatot még túszul is ejtettek a rendfenntartók közül. Később egy összetűzés is kialakult a volt elnök háza előtt, melyben egy kommandós meghalt, 52 civil pedig megsebesült. Két napos ostromot követően Atambajev végül megadta magát. A tüntetők kiszabadították továbbá Szapar Iszakov volt miniszterelnököt és Atambajev kabinetfőnökét, Farid Nijazovot is.

Atambajev azonban nem került vissza a hatalomban. A magukat a hatalom letéteményeseinek valló ellenzéki körök kijelölték saját nemzetbiztonsági vezetőjüket, főügyészeket, sőt még Biskek parancsnokát is. Akit a tüntetők kinéztek maguknak, az viszont nem Atambajev volt, hanem a Mekencsil egykori vezetője, a szintén börtönbe zárt, majd kiszabadított, korrupcióért, valamint túszejtésért elítélt Szadir Zsaparov volt, aki már amint kikerült a rácsok mögül kijelentette, hogy programja ugyan nincs, de alapvetésnek tekinti, hogy egy „békés megújulásra” van szükség, melyben ugyanakkor nem játszik szerepet az Oroszországtól való távolodás, illetve Atambajev „felmagasztalása”.

Mindeközben a déli Oshban, a Zseenbekov hazai terepének számító városban kormánypárti ellentüntetők is feltűntek, akik egységet és rendet követeltek. A tüntetéseket az elnök fivére, Aszilbek Zseenbekov vezette.

Leadja szavazatát egy férfi a kirgizisztáni parlamenti választásokon egy Biskek melletti faluban 2020. október 4-én.
(MTI/EPA/Igor Kovalenko)

Menetrendszerű káosz a sztyeppék földjén

A Kazahsztánnal, Kínával, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal határos Kirgizisztán 1991-ben vált függetlenné a Szovjetuniótól, melynek első két elnöke hasonló körülmények között kényszerült távozásra, mint Zseenbekov. Aszkar Akajev, aki 1991 és 2005 között töltötte be az elnöki pozíciót jelenleg Moszkvában, utódja, Kurmanbek Bakijev pedig Minszkben él önkéntes száműzetésben. Mind Akajev, mind Bakijev arra törekedett, mint Lukasenka Fehéroroszországban, Nazarbajev Kazahsztánban, vagy Putyin Oroszországban. Zseenbekov ezen jó hagyományt folytatva szintén felajánlotta diktátori szolgálatait a kirgiz népnek, akik viszont ezt határozottan visszautasították. Roza Otunbajeva és Almazbek Atambajev korábbi elnökök másképp jártak: ők ugyan Biskekben tartózkodtak lemondásukat követően is, azonban mindketten börtönben – köszönhetően annak, hogy nyíltan kiálltak Zseenbekov ellen. Az első ilyen eset a 2005. februári „tulipános forradalom” volt, mely tökéletes beleillik a többi „színes forradalom” listájába, így a 2003-as georgiai „rózsás”, a 2004-es ukrajnai „narancsos”, illetve a gyakran nem ide sorolt, de nagyon hasonló jellemzőkkel rendelkező 2000-es jugoszláviai „Buldózer-” forradalomhoz.

Akajev 2005-ben nem állt ellen. Családjával együtt Moszkvába távozott, ahol a nem mellesleg híres matematikus-filozófust már tárt karokkal várta az Orosz Tudományos Akadémia, hogy folytathassa szakmai munkáját. Oroszország mindeközben briliáns manőverekkel megakadályozta, hogy Kirgizisztán kicsússzon a kezéből a forradalom közepette, az USA pedig folyamatosan elvesztette éppen kialakuló befolyását. Az anarchikus viszonyok közepette Bakijev elnök vette át az irányítást, aki egy júliusi választáson közel 90%-al zsebelte be a szavazatok abszolút többségét. Az EBESZ megfigyelői Washingtonba vonultak tiltakozni, azonban Moszkva következetesen megvédte a választási eredményeket az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ülésein.

Mindezek után nehéz bebizonyítani, hogy Kirgizisztán egy jól működő nyugati típusú demokrácia, holott a régió többi országához képest tényleg ez az igazság. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Freedom House index mutatói, melyek szerint Kirgizisztán pontjai ugyan alacsonynak tűnhetnek (38/100, melyből a politikai jogok 11/40, a szabadságjogok pedig 27/60), ugyanakkor magasan kiemelik az országot a többi közép-ázsiai poszt-szovjet állam közül (Üzbegisztán: 10/100; Kazahsztán: 23/100; Tádzsikisztán: 9/100; Türkmenisztán: 2/100). Kirgizisztánban ugyan gyakran buknak meg az elnökök utcai lázadásokkal, ugyanakkor a választások mindig megtartásra kerülnek, mely igazi kuriózum Közép-Ázsiában, ahol a vezetők jellemzően évtizedeken át uralkodnak, a megválasztott parlament pedig inkább szimbolikus. Kirgizisztánban ezzel szemben nyüzsgő polgári társadalom figyelhető meg, független médiája pedig következetesen törekszik a hatalom monitorizálására. Éppen ezért tekintik gyakran Kirgizisztánt a nyugati típusú demokráciák keleti fellegvárának.

Megdöbbentő emellett tehát, hogy az első valódi, demokratikus kormányváltásra egészen 2017-ig kellett várni, amikor a papíron 2023-ig hivatalban lévő Szooronbaj Zseenbekov vette át a hatalmat Almazbek Atambajevtől. A Kínával határos Kirgizisztán hasonlóan a többi közép-ázsiai poszt-szovjet államhoz Oroszország közeli szövetségese. Moszkva éppen ezért katonai bázissal, illetve védelmi szerződéssel is rendelkezik Kirgizisztánban. Nem Oroszország az egyetlen ugyanakkor, aki katonai bázist működtethetett Kirgizisztánban: Washington is büszkélkedhetett hasonlóval 2001 és 2014 között, mely egy szokatlan precedenst hozott létre. Ennek oka pusztán az volt, hogy Kirgizisztán hathatós segítséget nyújtott az Egyesült Államoknak az afganisztáni NATO-missziók során, ehhez pedig szükséges volt egy légi bázis építése Manas régióban. Fontos ugyanakkor látni, hogy egy tartós amerikai-kirgiz katonai együttműködés elképzelhetetlen, ugyanis az ország folyamatos geopolitikai, gazdasági és politikai nyomás alatt áll Moszkva és Peking irányából. Jó példát állíthat ugyanakkor ez a nyugati világ elé: ha az USA egyszer ilyen közel tudott kerülni Kirgizisztánhoz, az utcán tüntető emberek pedig demokratikus választást követelnek, az Unió, az Egyesült Államok és Kanada legfontosabb dolga, hogy mindenféleképpen támogassák ezeket a progresszív lépéseket. Kirgizisztán egy kivételes lehetőség arra, hogy az úgynevezett Nyugat példát mutathasson a többi poszt-szovjet közép-ázsiai államnak a demokratikus elkötelezettségről vagy a politikai vezetők elszámoltathatóságáról.

A kirgiz parlamentbe be nem jutott ellenzéki pártok támogatói tiltakoznak a parlamenti választások eredménye ellen Biskek kormányzati negyedében 2020. október 5-én. A hivatalos eredmények szerint főleg a Szooronbaj Zseenbekov kirgiz elnökhöz közel álló pártok kerültek be a törvényhozásba. A tüntetők a szerintük elcsalt október 4-i voksolás érvénytelenítését, a választások megismétlését követelik.
(MTI/AP/Vlagyimir Voronyin)

Egy megsemmisített választási eredmény, klánok kusza hálója

A központi kirgizisztáni választási testület sajtószolgálata végül bejelentette, hogy „a szavazáson és a választás előtti időszakban történt számos szabálysértés miatt a központi választási bizottság tagjainak keddi ülésén döntés született a választás semmissé nyilvánításáról”, avagy a voks eredményét törölték. Éppen ennek okán a kirgiz parlament már aznap, avagy október 6-án összeült, ahol Temir Szarijev volt miniszterelnök vezetésével létrejött a Kirgiz Koordinációs Tanács, melynek célja egy „népbizalmi” kabinet felállítása és egy új választás létrehozása, együttműködve az utcán tüntetőkkel, de Zseenbekovval is, biztosítva a békés átmenetet. Zseenbekov azonban sokkal agresszívabban lépett fel a helyzettel szemben, mint akár egy nappal korábban. A parlamentben beszédet tartott, ahol tisztázta, hogy puccskísérlet zajlik ellene, majd felszólította az ellenzéki pártok képviselőit, hogy azonnal küldjék haza az utcákról embereiket. Zseenbekov azonban eddigre már nem uralta a helyzetet: a választási testület az elnök nélkül döntött az eredmények megsemmisítéséről.

Sz. Bíró Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének mesteroktatója szerint az elnök szorult helyzetét az okozta, hogy úgy kezdett bele az ország átalakításához, hogy nem figyelt a politikai és üzleti életben elhanyagolhatatlan klánok egyensúlyára. A jelenlegi választási eredmény például a déli klánokat reprezentáló képviselők abszolút túlsúlyát jelentett volna a parlamentben, mely már önmagában egy destabilizáló tényező. Kirgizisztánban a politikát és a bűnözést elválasztó vonal nagyon vékony, mondhatni szinte láthatatlan. Míg természetesen mindennek törvényesnek kell lennie, bátran kijelenthető, hogy az alkotmány értelmezése igen rugalmas, mely összefonódva a nomád tradíciókkal teret ad a klánoknak. Bakijev elnök annak idején például egy erős, déli, Jalal-Abad régióból származó klán képviselője volt a politikában. Bakijev emellett szoros kapcsolatot kötött az egykoron miniszterelnökként szolgált Felix Kulovval, az orosz anyanyelvű politikussal, aki pedig egy északi, a Kreml szoros regionális szövetségesének tekinthető klán tagja volt, mely egy csodálatos politikai kombinációnak minősült. Szooronbaj Zseenbekov elnököt is a délhez, pontosabban Osh régiójához kötik stratégiai szövetségesei, így például Raimbek Matrajmov üzletemberhez, akinek innen származik rendkívül erős klánja.

Sz. Bíró Zoltán szerint ugyanakkor az eddigi példátlan mértékű csalási kísérlet is közrejátszhatott Zseenbekov bukásában. Véleménye szerint a poszt-szovjet térség vezetői köszönhetően annak, hogy Oroszországban egyre gyakrabban és egyre leplezetlenebbül csalják el a választásokat, maguk is felhatalmazva érzik magukat a hasonló akciókra: ezt láthattuk az elmúlt hónapokban Fehéroroszországban és most Kirgizisztánban is. A központi hatalom elvesztette az irányítást az események felett: Biskek polgármestere, Aziz Szurakmatov például október 6-án már nem jelent meg a munkahelyén, majd be is nyújtotta a lemondását. Oshban, Zseenbekov politikai fellegvárában eközben a városi tanács (kenes) menesztette a hozzá hű polgármestert, Talajbek Szaribasovot. Mindeközben folytatódtak a tüntetések országszerte, melynek során az egészségügyi minisztérium adatai szerint már 590 sebesültje volt, köztük 190 rendőrrel.

Zseenbekov pártja, a szocialista Birimdik (Egység) elnöke, Adilet Szultanalijev mindeközben Twitter-posztban tudatta, hogy nem félnek az előrehozott választásoktól. „A Birimdik kész részt venni a megismételt választásokon a Zsogorku Kenesbe (parlament), amennyiben meghirdetnek ilyet. A Birimdik ugyanerre szólítja fel azon pártokat is, amelyeknek sikerült a 7 százalékos parlamenti küszöböt átlépniük” – fogalmazott.

Almazbek Atambajev volt kirgiz elnök támogatóihoz beszél egy tüntetésen Biskek belvárosában 2020. október 9-én. Az előző vasárnapi parlamenti választások eredménye elleni tömeges tüntetések miatt Szooronbaj Zseenbekov elnök rendkívüli állapotot vezetett be Biskekben október 21-ig.
(MTI/AP/Vladimir Voronin)

Börtönből az elnöki hivatalba

„A parlament döntése alapján Zsaparovot jelölték ki az ország miniszterelnökévé” – közölte a törvényhozás sajtószolgálata, miután a parlament elfogadta elődje, Boronov lemondását. Nem a miniszterelnök volt az egyetlen, aki lemondott tisztségéről: távozott a házelnök is, Dasztanbek Artiszbekovics Dzsumabekov, akinek a helyére a liberális Miktibek Abdildajev került. Zseenbekov, illetve az új miniszterelnök, Szadir Zsaparov a biskeki Dosztuk szállodában találkozott, hogy megegyezzenek az új kormányról, melyet azonban megzavartak a tüntetők, akik téglákkal dobták be az ablakokat. Zseenbekov az eset után megint felszólalt a tüntetők ellen: „Illegális hatalomátvételnek tekintem ezt” – hangoztatta. „Ahogy azt a tegnapi események mutatják, a tüntetésekre és a tiltakozó akciókra kivonulók célja nemcsak a választási eredmények érvénytelenítése, de az ország stabilitásának felforgatása” – tette hozzá.

Október 7-én késő este Zsaparov bejelentkezett a televízióban is, ahol elmondta, hogy előbb egy alkotmányos reformot javasol, mielőtt megtartanák a választást két-három hónapon belül. Zsaparov egyetértett egyik képviselőtársával, Dasztan Bekesevvel, aki abban látta a választási eredmény alapvető problematikáját, hogy 7%-os a választási küszöb, mely rendkívül magas a világ demokráciáinak tükrében. Zsaparov céljává vált, hogy lecsökkentse a küszöböt. Ezen vágyában a Szarijev vezette Kirgiz Koordinációs Tanács nem támogatta, mely hosszú távon komoly törést eredményezhet a Zseenbekov-ellenzéken belül. „A helyzet zavaros és kaotikus” – fogalmazott Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő. Állítása szerint, mivel Kirgizisztán a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagja, Oroszország kötelessége fenntartani a rendet és megakadályozni az államapparátus összeomlását, melynek érdekében már felvették a kapcsolatot az FSZB által a kirgiz titkosszolgálattal. Oroszország azonban hasonló módon végül, mint Fehéroroszországban, vagy a Hegyi-Karabahban, Kirgizisztánban sem avatkozott be.

Nem csak Zsaparov nyújtotta be igényét ugyanakkor a miniszterelnöki pozícióra. A pályán feltűnt Tilek Toktogazijev üzletember és Omurbek Babanov volt miniszterelnök is. Ez hozta el a tüntetéssorozat talán egyik legabszurdabb momentumát is, amikor is Almazbek Atambajev volt elnök és Szapar Iszakov volt miniszterelnök közös felvonulást szervezett, hogy Babanov – aki legutóbb 2017-ben vett részt aktív politikában, mint az elnökválasztáson fő Zseenbekov kihívója – visszatérjen, mint kormányfő. Kirgizisztán központi bankja eközben október 8-án engedélyezte a pénzintézetek újbóli megnyitását keddi bezárásukat követően, mivel az üzleti szféra szakemberei arra figyelmeztettek, hogy 6,5 millió ember nézhet hamarosan szembe élelmiszerhiánnyal, a közbiztonság pedig nem lesz garantálható, ha a bankok és az adóhivatalok zárva maradnak.

De ki is Szadir Zsaparov? A frissen megválasztott miniszterelnök 2012-ben nacionalista populista ellenzéki parlamenti képviselőként kampányt indított az ország legnagyobb aranybányájának, a Kumtornak az államosítására, melyet akkor is és jelenleg is kanadaiak birtokolnak. A programot egy jelentős tömeg támogatta, akikkel, illetve politikai szövetségesével, Tasijevvel ugyanezen évben megpróbálták elfoglalni a biskeki elnöki palotát, mely azonban kudarcba fulladt. A két férfi akciójának köszönhetően megfosztották Zsaparovot parlamenti mandátumától és azzal vádolták meg, hogy puccsot akart végrehajtani. A Kumtor-ügynek köszönhetően a következő évben hatóságilag nem engedélyezett zavargások törtek ki az Issyk-Kul régióban is, Karakol városában, ahol a kormányzót még túszul is ejtették a demonstrálók. Zsaparovot – aki két nappal korábban külföldre menekült – ekkor a zavargások felbujtásával vádolták meg. Az ellenzéki politikus ezt követően sokáig külföldről folytatta politikai aktivizmusát. Amikor 2017-ben végül megpróbált visszatérni, a hatóságok letartóztatták a kazah-kirgiz határon, majd 11 és fél év börtönre ítélték.

Míg Zsaparov börtönben ült, szülei és fia kis meghalt, melynek következtében a politikus öngyilkosságot kísérelt meg cellájában. Politikai népszerűségének és imázsának ugyanakkor ezek a szörnyű tragédiák valójában kedveztek, hiszen egyre hitelesebben tudta játszani a „korrupt hatóságok ellen harcoló megtört forradalmárt”. Zsaparov közösségi oldala emellett messze a legnépszerűbb az összes politikai profil közül Kirgizisztánban. A politikus továbbá nagyon erős kapcsolatot ápol az északi Issyk-Kul régióból származó klánnal, valamint Tasijevnek – stabil politikai szövetségesének – köszönhetően a déli Jalal-Abad régió klánja is támogatásáról biztosította.

Szadir Zsaparov kirgiz ellenzéki vezető, miniszterelnök-jelölt a parlament rendkívüli ülésén Biskekben 2020. október 10-én. A kirgiz biztonsági erők a nap folyamán őrizetbe vették Almazbek Atambajev volt elnököt. Az október 4-i parlamenti választások eredménye elleni tömeges tüntetések miatt Szooronbaj Zseenbekov elnök rendkívüli állapotot vezetett be Biskekben október 21-ig.
(MTI/EPA/Igor Kovalenko)

Zsaparovnak ugyanakkor van hátoldala is: a független kirgiz média az új elnököt gyakran előszedi. Véleményük szerint a Zsaparov-Tasijev tandemnek kiterjedt alvilági kapcsolatai vannak, többek közt számos radikális nacionalista csoporttal, így a Kyrk Choro (Negyven Lovag) nevű paramilitáris egységgel is, melynek tagjai összeköttetésbe hozhatóak a Mekencsil párttal. Tasijev ráadásul sokáig jó kapcsolatot ápolt Raimbek Matrajmovval is, akivel viszont Zsaparov szinte első intézkedései között számolt le. A kirgiz biztonsági szervek nemrég letartóztatták Raimbek Matrajmovot, aki Zseenbekov alatt a vámügyi szervek igazgatóhelyettesi pozícióját is betöltötte és aki állítólag több millió dollárt keresett csempészettel. A Nemzetbiztonságért felelős Állami Tanács október 20-i nyilatkozatában nyilvánossá tette, hogy Matrajmov 2016 óta vett részt aktív szereplőként a csempésziparban, ahol „jelentős árnyékjövedelemre tett szert adminisztrációja alatt a vámrendszeren keresztül”. De mégis mi késztethette Zsaparovot arra, hogy lecsukjon egy ilyen befolyásos embert, aki ráadásul Tasijev közeli szövetségese is volt? Vélhetően egy korábbi populista ígérete, melynek fenntartása hatalma megtartásának kérdése is lett, méghozzá a korrupció felszámolása. A korábban szkeptikus sajtó is meglepődve tapasztalta tehát a Matrajmov körüli eljárást. „Az állították, hogy bűnözők támogatnak” – jelentette ki az Al-Jazeerával készült interjújában Zsaparov. „Ezek csak pletykák. Arra törekednek, hogy ellenem fordítsák az embereket. Ezek csak szavak. Semmi közöm nincs a bűnözéshez. Sőt, ellenkezőleg: ki fogom iktatni a bűnözést az egész országban és törekedni fogok arra, hogy Kirgizisztánt egy tiszta és fejlett országgá tegyem” – fogalmazott.

Szooronbaj Zseenbekov végül október 9-én bejelentette, hogy kész lemondani pozíciójáról, amennyiben ez gátolja egy új kormány megalakulását. „Kész vagyok lemondani a Kirgiz Köztársaság elnöki tisztségéről, amint jóváhagyják a kormányt, és visszatérünk a törvényesség útjára” – fogalmazott az elnök. (Mindeközben a biskeki tüntetések már egy hete tartottak szüntelenül.) Zsaparov eközben megerősítette pozícióját, számos más frissen szabadult politikust, köztük Atambajevet is visszadugta a börtönbe, de más képviselőket is megfigyelés alá helyezett. Október 13-án végül Zseenbekov még egy utolsó próbálkozást tett hatalma visszaszerzésére és megjelent a parlamentbe, hogy visszautasítsa a Zsaparov vezette kormány kinevezését. „Annak érdekében, hogy a stabilitást fenntartsuk és megerősítsük, minden döntésünk legitim kell, hogy legyen, nem pedig bizonytalanság kérdése” – jelentette ki Zseenbekov. Indítványát meg is szavazták, azonban a voks érvénytelen volt, ugyanis 61 támogató szavazat érkezett rá, holott mindössze 51 képviselő tartózkodott a parlamentben.

Érvénytelenség miatt október 13-án újra összehívták a parlamentet egy rendhagyó ülés keretei között, ahol a 120 képviselőből ezúttal már 80 fő megjelent, azonban sem a kormány, sem a miniszterelnök személyét nem tárgyalták. Ezzel szemben a parlament megjelent képviselői megszavazták Kanat Iszajevet házelnöknek. Ez a pozíció rendkívül fontos a kirgiz politikában és kiemelt jelentőségű volt Zseenbekov számára, hiszen ha nincs házelnök (aki második a ranglétrán), az elnök lemondása esetén a miniszterelnök kerül az elnöki hivatalba, ami Zsaparovot jelentené – igaz ekkor Zseenbekov ezt még csak sejti. Iszajev éppen ezért nem is ellenezte Zsaparov kinevezését ezt követően miniszterelnöknek, mely hamarosan meg is történt. Zseenbekov szerint ugyanakkor a kinevezés nem változtat semmin: „sajnos az agresszió nem csendesedik, továbbra is követelik az azonnali távozásomat” – fogalmazott. Mindeközben a biskeki esküdtszék elutasította azokat az indítványokat, melyek megkérdőjelezték a választási testület döntését a parlamenti választások eredményének megszüntetéséről: avagy nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan ismét választásokat tartanak Kirgizisztánban.

Október 15-én végül bekövetkezett az, amire már mindenki készült egy ideje: Szooronbaj Zseenbekov benyújtotta lemondását. A leköszönő elnök egyik utolsó döntése volt, hogy üzenjen az utcán tüntetőkhöz. Mint fogalmazott: „semmi sem drágább bármely honfitárs életénél […] nem ragaszkodom foggal-körömmel a hatalomhoz. Nem szeretnék olyan elnökként bevonulni Kirgizisztán történelmébe, mint aki vért ontott és lövette saját polgárait. Ezért döntöttem úgy, hogy lemondok” – üzente. Hogy miért mondott le pontosan, nem lehet tudni. Sokak szerint megrendült Zseenbekov Zsaparov stabil támogatottságától, ugyanakkor érdekes és gyanús körülmény, hogy 3 nappal korábban Dmitrij Kozak, az orosz elnök helyettes vezérkari főnöke váratlan látogatást tett Kirgizisztánban, ahol állítólag találkozott mindkét féllel. Nem kizárt, hogy ő segíthetett egyezségre segíteni a feleket, ugyanis láttunk már ilyen: 2019-ben, a moldovai politikai válság során Igor Dodon és Maia Sandu szintén Kozak segítségével ült össze, hogy megegyezzenek Vladimir Plahotniuc oligarcha megbuktatásáról. Szakértők szerint pont Kozak jelenlegi beavatkozásának köszönhetően bukott meg egy újabb bimbózó színes forradalom a kirgiz sztyeppéken.

A felek végül abban állapodtak meg, hogy 90 nap áll majd rendelkezésre a választás lebonyolítására (avagy január 10-ig kell azt megszervezni). Azt azonban még senki nem tudta ki fogja levezényelni: Zsaparov vagy Iszajev? Zsaparov ellen szólt, hogy ő maga deklaráltan indulni kíván a következő választáson, míg Iszajev ellen pedig hatalmas társadalmi elutasítottsága. Míg a kirgiz alkotmány szerint nem tiltott, hogy az ideiglenes elnökök újra indulhassanak a tisztségért, a helyi politikában veteránnak számító Omurbek Tekebajev képviselő úgy fogalmazott, hogy „amennyiben az [ideiglenes] elnök az alkotmányos szabályok holtpontjainak kijátszásával kíván hatalmon maradni, az alááshatja az egész ország stabilitását”. Ugyanakkor a Zseenbekov segítségével az utolsó pillanatban házelnöki pozícióba jutott Iszajev ellen ismét hatalmas tüntetéseket szerveztek Biskekben a Zsaparov-párti tüntetők. Tudósítások szerint a miniszterelnök személyéről szóló ülés során a tömeg egyenesen azt skandálta „Tartóztassák le Iszajevet!”. A helyettes házelnök, Aida Kszimalijeva végül megkerülve felettesét, október 13-án felajánlotta, hogy a parlament támogassa Zsaparov jelölését, melyet a képviselők el is fogadtak. Így került Zsaparov orosz támogatással végül egykori radikális, börtönt is megjárt szuverenistaként az ideiglenes elnöki pozícióba.

Beárnyékolja a képet ugyanakkor az azóta nyilvánosságot látott vallomása az esetről. Kszimalijeva szerint döntése nem lehetett szabad Zsaparovról, ugyanis állítólag „az elmúlt [a szavazást megelőző] napokban többször is megfenyegették képviselőtársai és különböző bűnszervezetek, hogy megverik és megerőszakolják, amennyiben nem kerüli meg Iszajevet és nem támogatja Zsaparovot”. Az egyre növekvő szervezett bűnözői hálózattal kapcsolatban megszólalt az Egyesült Államok biskeki nagykövetsége is. Nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, a bűnözői csoportok „nyílt próbálkozást tesznek, hogy átvegyék az irányítást Kirgizisztán felett”.

A 2020. október 15-én közreadott képen Szooronbaj Zseenbekov kirgiz államfő beszédet mond az Eurázsiai Kormányközi Gazdasági Tanács ülésén a kirgizisztáni Cholpon-Atában 2019. augusztus 9-én. A kirgiz elnöki hivatal sajtószolgálata ezen a napon közölte, hogy Zseenbekov lemondott.
(MTI/AP/Szputnyik/Jekatyerina Stukina)

Választások elé

A TASZSZ orosz hírügynökség információi szerint október 19-én a frissen megválasztott ideiglenes elnök, Szadir Zsaparov már be is jelentette, hogy meg kívánja mérettetni magát az október 21-én december 20-ra kiírt parlamenti- és előrehozott elnökválasztáson. A várható választás végleg el fogja törölni a sokat vitatott októberi eredményeket, melynek 7%-os bejutási küszöbének köszönhetően 12 politikai párt sem tudott bejutni a parlamentbe.

Sokak azonban aggodalommal tekintenek a várható választás elé. „A politikai rendszer összeomlik. Nincsenek valódi pártok” – fogalmazott Azamat Temirkulov kirgiz politikai elemző és a kormány tanácsadója. „Ezek pusztán emberek, akiknek egyetlen céljuk van, hogy megvédjék saját érdekeltségüket… Az emberek pedig már hozzászoktak, hogy csak úgy érhetnek el bármilyen politikai célt, ha szervezett módon az utcára vonulnak” – tette hozzá. Erica Marat, a washingtoni amerikai védelmi igazgatóság által támogatott Nemzetközi Biztonsági Ügyek Főiskolájának (College of International Security Affairs) docense sok mindenben egyetért Temirkulovval. Véleménye szerint Kirgizisztánban erős a politikai verseny, de az intézmények gyengék. „Zsaparov vitatott hatalomra kerülése jól mutatja, hogy Kirgizisztán igazságszolgáltatási rendszerét és a különböző bűnüldöző szerveket is befolyásolja a politika” – emelte ki. Ha nagyon nyersen akarunk fogalmazni, azt mondhatnánk, jelenleg egy „rabból lett elnökön” múlik Kirgizisztán demokráciájának fennmaradása, melyet sokan természetes szkepticizmussal fogadnak. Mindeközben Zsaparov teljes politikai vonzerejének eltűnése miatt aggódik Temur Uramov, a The Moscow Times elemzője. Véleménye szerint az új elnök meteorszerű népszerűségét a radikális retorika és a befolyásos emberekkel való kapcsolatok tették lehetővé, azonban hozzáteszi, a tartós politikai hatalom fenntartása érdekében „egyiket majd fel kell áldoznia”.

Ujgurföld sarkában eladósodva

Kínáról mindeddig nem esett sok szó, holott a kirgiz külpolitika alakításában igen komoly szerepet játszanak. Ennek oka nem más, mint hogy Kirgizisztán körülbelül 1,7 milliárd dollárral tartozik Kínának, mely az ország teljes adósságának a felét teszi ki. Kína mindeddig csendesen figyelte a kaotikus belpolitikai válságot a közép-ázsiai országban, mely közvetlenül az ujguroknak otthont adó Hszincsiang tartomány mellett helyezkedik el. Ennek oka, hogy lassan Peking megvilágosodott: akármi is történik Kirgizisztánban, sosem lesz a legstabilabb üzleti partnerük. A társadalomban a korrupciós ügyeknek köszönhetően széleskörű Kína-ellenesség tapasztalható, mely Peking jövőbeli befektetéseinek útjában áll. Nem segít az sem, hogy Biskek a hitel csapdájába került, mely szintén nem növeli Kína népszerűségét a lakosságban. Ráadásul a koronavírus világjárvány – mint bármelyiket – Kirgizisztán gazdaságát is megviselte, mely komoly problémát jelent az adósság törlesztésében. Biskek éppen ezért többször is megkérte óvatosan a járvány alatt Kínát, hogy könnyítsen adósságukon, mely kérésük azonban következetesen megválaszolatlanul maradt.

Október 16-án az új kirgizisztáni külügyminiszter, Ruszlan Kazakbajev találkozott a kínai nagykövettel, aki továbbította az új kormány kijelentését, mely szerint fokozni kell a gazdasági együttműködést Kínával. Ez már csak azért is érdekes fordulat, ugyanis a korábban kanadai tulajdonú aranybányák ellen harciasan állást foglaló Zsaparov támogatói most is ellenzik még az északi Chuy és a déli Jalal-Abad tartományok bányáinak kínai vezetőségét, mely törést eredményezhet még mielőtt megkezdődhetne az átmeneti időszak.

Archív: A hivatalos látogatásra Kirgizisztánba érkezett Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök (balra) Kurmanbek Bakijev kirgiz elnök kíséretében ellép a díszegység előtt Biskekben 2007. július 14-én. Hu később részt vett a Sanghaji Együttműködési Szervezet hetedik csúcstalálkozóján a kirgiz fővárosban. (MTI/EPA/Igor Kovalenko)

De hol van Putyin?

„In Russia’s Near Abroad, Its Influence Is More Optics Than Substance” címmel („Oroszország közel-külföldjén inkább csak látszatbefolyással rendelkezik, mint valódival” – szabadfordításban) jelent meg Anna Arutunjan cikke a Moscow Times-on, aki megkérdőjelezi Vlagyimir Putyin képességét a poszt-szovjet térségben tapasztalt helyzetek kezelésében. Véleménye szerint míg Oroszország 2014-ben még kényelmesen besétálhatott a Krímre vagy kiszoríthatta Washingtont Észak-Szíriából, ha „úgy tartotta kedve”, ma már legfeljebb csak zsoldosok ügyében tárgyal távoli, zavaros országokkal, mint Venezuela, vagy a Közép-afrikai Köztársaság, miközben még a saját holdudvarában sem tudja fenntartani a rendet: csak az elmúlt hónapokban több válság is kitört (előbb Fehéroroszország, majd Azerbajdzsán és Örményország, végül pedig Kirgizisztán) a régióban. Arutunjan szerint Putyin 2014-ben „olyan fába vágta a fejszéjét”, mely végül rádőlt – avagy sokkal nagyobb volt az ára, mint amennyit ért, és melyben belegyengült Moszkva. Sz. Bíró Zoltán szerint ugyanakkor a kirgizisztáni krízis megoldását nem lehet feltétlenül Oroszországtól várni, ugyanis pont Fehéroroszország és a Hegyi-Karabah sokkal jelentősebb konfliktuszónák, melyek fontosabbak is a moszkvai narratíva tekintetében.

Zsaparov ugyanakkor nem úgy néz ki, mint aki elvesztette volna bizalmát Oroszországban. „Ahogy korábban is, Oroszország mindig is megbízható stratégiai partnere lesz az ország számára. Épp ezért megragadnám a pillanatot, hogy megköszönjem Oroszországnak támogatását még ebben a nehéz időszakban is” – fogalmazott Zsaparov első hivatalos elnöki beszédében. Az új elnök ugyanakkor nem csak szavakban volt erős: meg is kérte a helyi orosz nagykövetet, hogy azonnal növelje az országban oktató orosz tanárok számát a kirgiz iskolákban. Maximilian Hess, az AKE International vezető politikai kockázatelemzője pedig alapvetően máshogy látja a helyzetet, mint Arutunjan. Véleménye szerint „ha Moszkva tényleg úgy érezte volna, hogy az új kormány nacionalizmusa például veszélyeztetheti befolyását vagy vagyonát, akkor határozott módon sújtottak volna le rájuk”. A szakértő kiemelte, hogy egy színes forradalom elbukása nem meglepő tény, ugyanis mint megtanulhattuk, „ez a színes forradalmak dolga”.

Archív: Dmitrij Medvegyev orosz elnök (jobbra) és Kurmanbek Bakijev kirgiz elnök beszélget a moszkvai Kremlben tartott találkozóján 2009. február 3-án. Bakijev bejelentette, hogy országa bezárja a manaszi amerikai légi támaszpontot, amely kulcsszerepet töltött be az afganisztáni hadműveletekben.
(MTI/EPA/Alekszandr Nyemenov)

Konklúzió

Ingatag talajra tévedt Kirgizisztán, immáron sokadjára: Zsaparov jó vagy rossz döntésként is elsülhet. Az új elnökhöz (és miniszterelnökhöz) egyszerre köthetők pozitív és negatív információk. Abszolút jó jelként könyvelhető el, hogy az előrehozott választásokkal egy olyan alkalom jöhet létre, mely Kirgizisztán 30 éves történelmében még nem fordult elő: békés és demokratikus átmenet jöhet létre akár mind az elnöki, mind a miniszterelnöki székben egyszerre. Oroszország és Kína közé beszorulva Kirgizisztán demokráciája egyedi és különleges. Autokratikus államok gyűrűjében fontos, hogy megőrizzük ezt a kis puskaporos hegyi nomád államot, melynek sokszor kétértelmű értékei még mindig közelebb állnak a mi keresztény-európai jogállamainkhoz, mint bármelyik másik regionális riválisáé.

Budapest közvetlen közelében, a Budaörsöt Budakeszivel összekötő út mellett helyezkedik el az a sírkert, amely 16 300 német és közel nyolcszáz magyar katona végső nyughelye. A legnagyobb magyarországi katonai temető tervezése 1992-ben kezdődött és tíz évvel később, 2002. október 19-én avatták fel. Magyarország területén közel ezernégyszáz helyszínen és az egyik fővárosi temetőben exhumáltak elhunytakat, akiket azután Budaörsön temettek el. A reggeltől délutánig nyitva tartó temetőt a német kormány támogatásával a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség (VDK, Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e.V.) gondozza.

*

A bejárat melletti épületben egy kis múzeumot alakítottak ki, ahol német katonák személyes tárgyaiból, fotókból valamint dokumentum- és levélmásolatokból álló kiállítás látható.

„Csak részben illetve nem minden esetben adható egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy az itt nyugvó halottak, bűnösen vagy elítélhető módon cselekedtek-e, felelősek-e tetteikért vagy egyszerűen csak parancsokat teljesítettek. De minden halottat megillet egy rendezett sír, melyen a neve áll. A személyes élettörténetek ébren tartják az emlékezést a háborúra, az erőszakra és az igazságtalanságra, segítik az egyéni bűnök tisztázását, és erősítik a megértést és a kiengesztelődést. A temető névkönyvében az itt eltemetett katonákon kívül az eltűntek is szerepelnek. A könyv minden áldozatot megnevez és segít a hozzátartozóknak a sír megtalálásában.” (Részlet a kihelyezett tájékoztató tábláról.)

Propaganda fotó és az ultimátum, amelyen a szovjet katonai vezetés kapitulációra szólítja fel a Budapesten bekerített német csapatokat.

A számos tabló közül az egyik Fritz Herschelé, amelyen egy fényképalbum lapja, a kislányának írt mese és 1944-es karácsonyi levele is látható.

Ezt a játéknyulat is Fritz Herschel faragta egyéves gyermekének 1944 karácsonyára. Az ajándék végül eljutott a kislányhoz, de a családapa a következő februárban elesett a magyarországi harcokban.

Wilhelm Riehl azonosító fémcímkéjének a fele. Ha nem volt címke egy üvegbe helyezett cetlit tettek a bajtársak az elhunyt katona sírjába, bár kettős biztosítékként akkor is, ha volt fémcímke. Ezt az eljárást többnyire a kórházban elhunytaknál alkalmazták, vagy mint Wilhelm Riehl esetében is, a hadosztály kötözőhelyen is. 

Egy levél, amely ’44 karácsonya előtt érkezett a Stork családhoz és azt tudatta, hogy fiúk, Josef olyan súlyosan megsebesült a Mátrában vívott harcokban, hogy két nappal később, november 20-án életét vesztette.

A 8. SS Florian Geyer lovashadosztály katonái egy PaK-40-es páncéltörő ágyúval 1944-45 telén. (Bundesarchiv)

Zsidók letartóztatása 1944 októberében. (Bundesarchiv)

Nyilas hatalomátvétel, Szálasi Ferenc vezetésével. A kép jobb szélén Beregfy Károly vezérezredes, a nyilas kormány honvédelmi minisztere áll. Szálasit és Beregfyt 1946. március 12-én felakasztották. (Bundesarchiv)

Királytigris a Várban 1944. október 16-án. (Hadtörténeti Múzeum archívuma)

*

Az épülettől egy szélesebb út vezet az emlékezés terére, a főkereszthez. A főkeresztnél álló névtáblákon azoknak a német katonáknak a nevét tüntették fel, akik a térségben estek el, de maradványaikat nem sikerült feltárni. A névtáblákon feltüntetett névsort a lapozható fémkönyvben folytatták.

*

A katonák közös sorsából adódóan a sírkert kialakítása egységes, de a tizenhárom parcella közül a másodikban kopjafák állnak, rajtuk vékony, piros-fehér-zöld szalag. Ez a parcella a magyar katonák nyughelye.

*

A temetőben egy Békeparkot alakítottak ki, ahol több száz fát ültettek a katonák hozzátartozói, a támogatók és a VDK e.V. finanszírozásával. 

 

„Szembenézünk a német történelemmel: az első világháború és következményei képezték a mértéktelen erőszak és a totalitárius diktatúrák korának eredetét, ami a második világháborúban érte el történelmi csúcspontját. A nemzetiszocialista Németország ezen támadó háborúja katonai és polgári áldozatok millióit követelte és egészen az európai zsidókon elkövetett népirtásig terjedő példátlan bűnök előfeltételét képezte. Ezzel felmerül a személyes felelősség kérdése a diktatúra és a háború feltételei mellett. Tilos az általános bűnössé nyilvánítás: a legtöbben annak a tudatában harcoltak, hogy nemzeti kötelességüket teljesítik. Sokan lettek bűnösök. Mások ki tudták vonni magukat. Kevesen tanúsítottak ellenállást. 

A VDK e.V. kinyilvánítja szilárd akaratát, hogy a háború és erőszak uralmának emlékét ébren tartja, erősíti az emberek és a népek közötti megértést, kiengesztelődést és békét valamint kiáll a szabadság és a demokrácia mellett.” (Részlet a VDK e.V. 2016 szeptemberében, Göttingenben elfogadott vezérelvéből)

 * * *

Fotó: Szórád Tamás. A képek 2019 januárjában és 2020 szeptemberében készültek.

Az Airbus Helicopters újabb üzemeltetőnek adott át H145 típusú, többfeladatú könnyű helikoptert: a sor Ecuador légierejével folytatódott, mely Dél-Amerikában a típus első üzemeltetője lesz.

A Svéd Légierő korábbi tervei alapján a jelenlegi JAS 39C/D Gripen változat kivonási dátuma 2026 lett volna, azonban a Gripen E a tervezettnél alacsonyabb darabszámmal állhat csak hadrendbe, pótlásukra a régi változat példányait tartanák továbbra is szolgálatban.